Bronxi utcák

13 / 14 oldal Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Aya Caine on Kedd Márc. 26, 2013 7:03 pm

Hogy miért kell mindig belebotlanom ekkora seggfejekbe?! Jó, hogy inkognitóban éltem már hónapok óta, és nem nagyon álltam útját a pletykáknak, hogy meghaltam, de azért álljon már meg a menet! Nem elég feltűnő így is, hogy velem nagyon nem éri meg packázni? Ennyire egészen biztos voltam benne, hogy nem puhultam el, erre mérget vettem volna, ahogy arra is, hogy Mike nem tette nyilvánossá az interneten a rólam készült képeket, amiket kötényben, kormos orral próbálok végre összehozni neki egy ehető pirítóst. Vagy az is lehet, hogy a terhességgel bizonyos agresszió-vesztés jár? Ne már! Na, erről majd megkérdezem az illetékes vízszerelőt!
-Nem a kamerákkal fogok foglalkozni, te igen nagyon hülye, hanem a felvételekkel - reccsentem rá az idegesítőbbre, aki annak ellenére, hogy már megérkezett az erősítése, még mindig járatta a száját, mintha nem lett volna elég idegtépő egyszerre csak az egyikükkel foglalkoznom.
Sosem volt nagy véleményem a rendőrségről, hiszen lássuk be rendőrök, meg minden, de azért az nagyon aggasztott, hogy a férjem ilyen korrupt mocskokkal dolgozik együtt, akik akár még őt is elkaszálnák egy numeráért Carlos egyik pillangójával vagy a Benjamin Franklin kollekciójukat a pénztárcájukban. Lehet, hogy nem ártana utánanéznem, hogy kiket is kéne ,,szigorúan szemmel tartanom" a testületnél. De előbb ezzel a két barommal kéne kezdeni valamit.
-Oké, oké, felfogtam - bólintottam némiképp türelmetlenül miután kénytelen voltam belátni, hogy egyenlőre nem tehetek semmit a szabadulásomért Drezden kezei közül. - Te képzeled magad a legpengébbnek. Beállhatsz a sorba a többi téveszmékkel küszködő közé, de csak jelezném, hogy egy fogyatékost ugyanúgy a falhoz csapok minden bűntudat nélkül, ha nem tetszik a képe, mint egy részlegesen idiótát, aki azt hitte, hogy van ellenem esélye.
Alig veregethettem magam gondolatban vállon, hogy ezzel aztán biztos ráhoztam a frászt, amikor Carlos odalépett hozzánk, és túlságosan ráérős mozdulatokkal elkezdett lefegyverezni. Ilyenkor általában következett az ordítva káromkodás és a hisztérikus vergődés, de tudtam azzal ugyan nem mennék semmire (ezúttal kivételesen örültem neki, hogy valami belém csempészett némi higgadtságot).
Na, persze ettől függetlenül olyan cifrán küldtem el mindkettőjüket bizonyos helyekre és ajánlottam nekik különböző zavarbaejtő elfoglaltságokat nem feltétlenül csak magukkal vagy egymással, amihez képest egy nemzetközi káromkodás-orgia szentmise. Mindeközben azért nem tétlenkedtem. Amennyire tudtam lábujjhegyre ágaskodtam, majd a fejemmel hátraütve bemostam egy jókorát Drezdennek, aki remélhetőleg beleszédült a váratlan fájdalomba. Ha sikerült, és a szorítása lazult valamicskét, azonnal kisiklottam az ujjai közül, és néhány fürge szökkenéssel eltávolodtam tőle.
De nem messzire, éppen csak Carlosig, akinek a háta mögé kerülve belemarkoltam a hajába, ahogy ő tette velem az imént. Még pördület közben csavartam ki a kezéből a tőrömet, hogy aztán a hátrafeszített feje alatt a nyakához illesszem.
-Még két ekkora díszbika is kevés nekem - morogtam a fülébe. - Lássátok be, fiúk, hogy harmatgyengék vagytok. Fussatok szépen haza elsírni anyucinak, hogy a gonosz néni bántott titeket, mert ha tovább szívóztok velem - Itt még jobban Carlos nyakához nyomtam a pengét. -, már egyikőtök sem fog futni sehova.

(19.000)
avatar
Aya Caine
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 479
Hírnév : 54

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Carlos Furtano on Szer. Márc. 27, 2013 6:52 pm

Nagyon is tetszett, hogy az előbb még nagy mellénnyel hepciáskodó bige, most Charly kezei között átment, szende nyuszikába, amivel teljes mértékben egyet tudtam érteni, hiszen mit is akarna pattogni ez a másodrendű selejt két ilyen jóképű és marcona fickóval, mint mi.
Ezért aztán kicsit el is számítottam magam, mert már azt hittem végre belátta, hogy vesztett és szépen meghúzza magát és talán még be is váltja a hozzá fűzött reményeimet, hogy választ kapunk, miért viseli a szívén annak a riherongy Cain-nak az ügyét.
El voltam foglalva azzal, hogy lemeozzam, milyen jó bőr is egy zsarunak a szajhája, és persze megbíztam abban a hülye Drezden-ben, hogy nem hagyja ügyködni a nőt, erre meg mi történik? Lazán lefejeli a zsaruhaveromat, nekem meg kést szegez a nyakamhoz, amit még pár perce én húzogattam az orra előtt cukkolásképpen.
Nem elég, hogy azt hittem tövestől tépi ki a nem régen frissen belőtt sérómat, még fel is sértette a pengével a nyakamat, hiszen éreztem, ahogy a vér csordogálni kezd lefelé.
Bár iszonyú dühös voltam, elsősorban magamra, aztán Drezdenre, és nem utolsó sorban erre a kis k&rvára, de valahol a lelkem mélyén, bár marhára nehezemre esett, el kellett ismernem, hogy nem is rossz a csaj. Persze simán csak szerencséje volt most, de azért a kitartását díjaztam. Na persze ezt soha nem fogom neki még el is mondani, talán csak amikor egy ágyhoz bilincselve, szakadtra dugva, ott állok felette kibiztosított stukkerrel és vigyorogva húzom meg a ravaszt.
- Figyelj lotyó. – mondtam neki rekedten, miközben igyekeztem, nem hanyatt dőlni a húzás miatt. – most vágd el a torkom, mert ha életben hagysz, akkor le foglak vadászni és akkor azt is megbánod, hogy az a szajha anyád, a világra pottyantott. De lehet, hogy előtte még a férjeddel is eljátszogatunk kicsit, hogy nem unatkozz egyedül a pokolban. – sziszegtem a fülébe, hiszen most egészen közel voltam hozzá, és talán még Drezden sem hallotta meg, igaz nem is neki szántam.
Persze hallottam, hogy közben a zsaru is kibiztosította a fegyverét, de most nem szerettem volna, ha elveszi a játékomat és lelövi a csajt, legfeljebb csak, ha tényleg ölni akarna, amit viszont nem nagyon hittem.
- Csináld már! – vigyorogtam rá, de a szemem halált ígért.
avatar
Carlos Furtano
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 55
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Aya Caine on Csüt. Márc. 28, 2013 9:11 pm

Na most igen jó kérdés lett volna, hogy szándékosan vágtam-e meg a nyakát. Tényleg. Szándékosan? Hát őszintén szólva fogalmam sincs, de az biztos, hogy nem éreztem sajnálatot iránta, amikor észrevettem a kiserkent vérét végigfolyni a bőrén. Se kedvem nem volt hozzá, se lehetőségem, mert túlságosan lefoglalt az, hogy piedesztálra emeljem magam, amiért nem folytattam a mozdulatot, hogy egy gyors suhintással véget vessek annak az undorító életének. Valami egyébként is azt súgta, hogy sok mindenki szurkolna nekem, ha most látna minket ebben a helyzeten. Bár az sem igaz, hogy ez bármiben befolyásolt volna. További motiváció nem kellett, hogy meg akarjam ölni, bizonyos okokból még nekik sem engedhettem. Életben kellett hagynom. A fenébe!
-Ne pofázz annyit, mert a végén még meg talál csúszni a kezem - feszítettem még hátrébb a fejét.
Drezden közben úgy-ahogy összekaparta magát, és vérző, jól láthatóan kettétört orrát szorongatva, kétrét görnyedve próbált nagyon ijesztően nyöszörögni nekem valami olyasmit, hogy ,,Azoddal egged el, de bocskos szebéd!" Még szimpátiából sem tudtam legalább színlelni a rémületet, mert hát... nem volt.
-Még egy lépés, és a haverod megdöglik, neked meg a tökeidet is összemorzsolom!
Elég lett volna nekem egyszerre csak egyikükkel foglalkozni, de az egyik még fájdalomtól kábultam is próbált nagylegény lenni, a másik meg olyanokat mondott, hogy csengett tőle a fülem.
-Nem - közöltem vele egyszerűen, és elkapva a pengét a torkától, hogy ezúttal a markolatot használva fejbe vágjam vele, mintha csak az öklömmel csapnék az asztallapra.
Az ütés nem volt különösebben nagy, nem hittem, hogy elájulna tőle, inkább csak jelzésértékű volt. Ugyanakkor arra is hasznosnak bizonyult, hogy végre ne fenyegessem közvetlenül az életét, mert már nagyon nehéz volt megállnom, hogy megússza sértetlen légcsővel. Az ütés után még hátba is rúgtam, hogy távolabb kerüljön tőlem, meg mert jól esett.
-Nem vagyok ostoba - jelentettem ki komoran felé tartva a tőrt, de csak önvédelem céljából, már nem akartam támadni. - Ha befűzted a kollégáit, könnyedén a közelébe férkőzhetsz. De remélem, megérted, hogy ezt nem hagyhatom.
Mélyet sóhajtottam. Nem volt ínyemre, hogy ilyesmit kellett tennem, de muszáj volt. A biztonságunkért.
-Nem foglak megölni. Cserébe pedig hajlandó leszel tárgyalni. Mennyit kérsz azért, hogy leszállj Caine-ről és békén hagyd a férjemet?
avatar
Aya Caine
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 479
Hírnév : 54

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Carlos Furtano on Pént. Márc. 29, 2013 10:39 am

Komolyan azt hittem, hogy addig feszíti a nyakamat, míg a földre nem ránt, mert én azt tettem volna a helyében, hiszen akkor sokkal kisebb lett volna az esélye egy ellentámadásnak, legalábbis erősen megnehezítette volna. De csak a dühét engedte még jobban szabadjára, bár továbbra sem hittem, hogy komoly kárt akar okozni bennem, így nem féltem.
Szegény Charly viszont alaposan megjárta a törött orrával, és nem voltam biztos benne, hogy végül nem ereszt bele a tyúkba egy pár golyót, szerintem csak azért nem tette, mert mégis csak egy zsaru feleségéről volt szó, és nem akart magának most egy vizsgálatot a nyakába, de őt ismerve, ezt a kis k@rva nem fogja elvinni szárazon, csak ahhoz meg kell előznie engem a sorban.
- Csak rajta! – morogtam tömören, de nem vittem túlzásba, csak égő tekintetemet fúrtam az övébe, mert most már tényleg nem akartam megdögleni, amíg nem fojtottam meg a saját beleivel.
Aztán mikor már pont azon kezdtem gondolkozni, hogy lesz, ami lesz alapon kirúgom alóla a lábait, olyat húzott a fejemre a kés markolatával, hogy felrepedt a szemöldököm, a fél arcomat azonnal elöntötte a vér és míg az egyensúlyomat keresgélve pár lépést eltántorogtam tőle a rúgás után, még a csillagokat is megszámolhattam a fejem körül fényes nappal.
- Hogy azt a jó k@&ä, k{&@sz@tt istenedet, te szukafattya! – köptem felé a szavakat és fordulatból indultam volna vissza, hogy most aztán beledöngölöm az aszfaltba, nem törődve a fenyegetésével, de végül a szavaira, ami a vörös ködön áthatolt, megtorpantam és hitetlenkedve néztem rá, majd hangos röhögésben törtem ki.
- Ez nem lehet igaz! – kapkodtam levegő után. – Mi a fenéért tárgyalnék veled? Egy percig sem gondoltam, hogy megölnél, és most már csak a saját életedért aggódj muffocska! – tűnt el egy pillanat alatt a jókedv az arcomról és vált vérfagyasztóvá a hangom. – És, hogy mit kérnék, ha mégis, ha egyáltalán fontolóra venném a kérésedet? – vakartam meg a borostát az államon, mint aki tényleg elgondolkozik rajta. – Hmm! –az ördögi mosolyból, már sejthette, hogy nem lesz kellemes. – Téged! Az életed!
Mielőtt még tiltakozhatott volna, felemeltem a kezem.
- Nem, nem úgy, ahogy gondolnád. – előztem meg. – Tölts el egy erotikus estét az egyik lányommal, egy szado-mazot, amiről felvétel készül majd. Ez lesz a biztosítékom rá, hogy ha a továbbiakban kérek tőled valamit, azt szó nélkül megteszed. Ennek fejében megkapod, amit kérsz és még azt is megígérem, hogy nem olyat kérek tőled, hogy feküdj le valakivel. – vigyorogtam rá gúnyosan. – Na, mit szólsz? Teljesen fair vagyok veled, mert még azt is elmondtam, hogy felvesszük az ágyjelenetedet. Meg persze kérhettem volna pasival is. Tök jó fej vagyok, nem, haver? - néztem a még mindig az orrát babusgató Drezdenre.





avatar
Carlos Furtano
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 55
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Aya Caine on Pént. Márc. 29, 2013 8:33 pm

Türelmesen megvártam, amíg Carlos végzett a szitokáradattal, hiszen ennyi vérveszteséggel nyilván elkábult már annyira, hogy elvessze a józan ítélőképességét, amivel fel tudná mérni, hogy kit is haragít egyre jobban magára. Na, persze ez sovány kifogás lett volna a régi szép időkben, de hát most is leginkább csak arra kellett, hogy magamat győzködjem, miért nem éri meg átharapni a torkát. Ez egyre nehezebb lett, mivel a nevetése nem hogy nem tetszett, de már azért is megérdemelte volna a halált, hogy így felhúzott vele. ÉS mégis, bármilyen ideges voltam már így is, mindez semmi volt ahhoz, amikor megtudtam, mit kér cserébe a hirtelen memóriazavarért, amivel szépen kéz a kézben kisétálhatok Mike-kal a képből, hogy ne jelenthessen veszélyt ránk nézve.
-Hm, nagyon érdekes - vakargattam meg ezúttal én az államat, mintha elgondolkodnék az ajánlatán, épp ahogy ő tette az előbb. - Eleget tenni az undorító, perverz kívánságnak, vagy egyszerűen csak kinyírni egy tetűt, aki nem hiányozna senkinek. Hm-hm, ez bizony nagy dilemma. Te mit mondasz, Drezden? Mennyire néztek hülyének?
Bár valójában csak gúnyolódtam, nem hittem, hogy érdemi választ kapok a kérdésemre, meg őszintén nem is érdekelt a mondanivalója, azért hamar kiderült, hogy érdemes volt rápillantanom, ugyanis a fájdalomtól szédelgő zsaru ekkor döntött úgy, hogy pontot tesz az ügy végére. Azt nem tudom, hogy megölni készült-e vagy csak megsebesíteni (esetleg csupán rám ijeszteni), de a pisztoly már ott csillant a kezében. Bizonytalanul tartotta imbolygó kezében, így biztos lehettem benne, hogy akárhova lő, eredetileg nem oda akart.
Ösztönösen cselekedtem. A hosszú bérgyilkosi évek alatt hozzászoktam, hogy egész armadányi fegyverzet van rám aggatva, úgyhogy nyugodtan pazarolhatom őket, igen sokáig tart, amíg üres kézzel maradok. Nyilván ez volt a fő oka, hogy gondolkodás nélkül cselekedtem, hiszen különben kétszer is meggondoltam volna, hogy nem érné-e meg valami más megoldás. Persze könnyen meglehet, hogy éppen haltam volna meg.
Amint észrevettem a felém lendülő fegyvert, elhajítottam a tőrömet. Egyenesen a pisztoly csövébe állt bele, elzárva a töltény útját, de olyan biztosan, hogy hiába lőtt vele, az nem lökhette ki az elé kerülő akadályt. Ez persze máskor nem is sikerült volna. Ehhez kellett az, hogy én bérgyilkos legyek, ő meg zsaru. A szolgálati pisztolyok ugyanis megegyeztek, a tőröm pengéjét pedig úgy csináltattam, hogy az illeszkedés tökéletes legyen. Vagyis ha például az én pisztolyommal célzott volna rám, azzal már nem tudtam volna megcsinálni. Na, meg persze akkor sem, ha nem lennék ilyen istenkirály, hogy ilyen bitang jól célozzak, de hát Aya Caine már csak ekkora zseni.
A golyó tehát bent rekedt, a fegyver használhatatlanná vált, mire dühöngve hajította el. Úgy tűnt, ez volt az utolsó csepp a pohárban, mert a következő pillanatban artikulálatlan üvöltéssel rontott nekem. Csodálkozva vontam fel a fél szemöldökömet, hogy egy kis megaláztatás, egy csöpp fájdalom, és máris elfelejti a kiképzését... már amennyiben valaha is jó volt benne. Szóval nem volt nehéz megint az arcába sújtanom, ezúttal a talpammal, amitől az orra végképp kilapult, ő pedig a túlzottan felfokozott kíntól eszméletlenül rogyott össze.
Ez persze klafa volt, de ettől még fegyvertelen voltam. Egyenlőre nem is mentem összeszedni őket, mert reméltem, hogy Carlos most inkább a haverján esett sérelemmel foglalkozik, mint azzal, hogy észrevegye: nincs már a kezemben semmi ellene. Hogy ez még kevésbé legyen feltűnő, összefontam a karjaimat, majd hátat fordítva Drezdennek fél lábamat lezseren hátralökve támaszkodtam meg a hasán. Úgy néztem ismét farkasszemet Carlossal, mintha csak azon vitatkoznánk, hogy ki törte el anyu kínai vázáját.
-Nos, nem - mondtam higgadtan, mintha az imént mi sem történt volna. - A szado részében még benne lennék, de nem az egyik csajoddal, hanem veled, és a korbács az én kezemben lenne. Kamera meg sehol. Ha neked így is megfelel, én benne vagyok. Esetleg lehetnél őszinte is, és kibökhetnéd mire is ment volna ki a játék. De lásd kivel van dolgod...
Mély levegőt vettem.
-Tudod, kicsi Carlos, amikor egy néni és egy bácsi nagyon szeretik egymást olyankor előfordult, hogy ruha nélkül fogják meg egymás kezét és úgy puszizkodnak, de olykor össze is bújnak naaaagyon szorosan egymáshoz, hogy olyasmit csináljanak, amit szexnek hívnak. Na, most te már nagy fiú vagy, úgyhogy megtudhatod, hogy az mit jelent. Nos, készen állsz rá?
Hát sajnálom, ha már nem ölhettem meg, legalább hadd döngöljem a földbe. Olyan jó volt kiadnom magamból minden keserűséget, amiért nem tehettem belátásom szerint, hiszen ettől még jobban gyarapodott az ölési kényszerem. Valahogy muszáj volt ezt a feszültséget levezetnem.
avatar
Aya Caine
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 479
Hírnév : 54

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Carlos Furtano on Szomb. Márc. 30, 2013 4:35 pm

Igazán egy percig sem hittem, hogy a kis némber akár csak fontolóra veszi az ajánlatomat, hiszen csak a hecc kedvéért vetettem fel, és talán az lepett volna meg, ha igent mond rá, bár akkor sem visszakoztam volna, hiszen nyertem volna egy újabb ugráltatható embert.
Azon elmélkedésén, hogy egyszerűbb lenne, ha kinyírna, csak jót vigyorogtam és egy lendületes mozdulattal szétmázoltam a képemen a vért, hogy legalább a szemembe ne folyjon.
Bár gondolom költőinek szánta a kérdését, hogy mennyire nézzük hülyének, azért szívesen válaszoltam volna rá, ha az az eszement Charly nem éppen ezt a pillanatot választja arra, hogy lerendezze a sérelmét a lotyón. Természetesen nem mozdultam, mert annyira nem zártam a szívembe a csajt, hogy összebalhézzak miatta a kapcsolatommal, majd legfeljebb utána olvasok be neki, hogy miért nem hagyta meg nekem az élvezetet.
De, nem tudom, hogy csak a düh miatt, de ma folyamatosan alul múlta önmagát a jóember, mert egy jóllakott lajhát is gyorsabb lett volna, mint ahogy nekikészült, hogy golyót eresszen az előtte álló lepcsesszájúba, így nem csoda, ha az meg is előzte, bár a dobásra majdnem megeresztettem egy elismerő füttyöt, de még időben visszafogtam magam. A maga nemében azért nem volt semmi a csaj!
Nem tudom, hogy minek a számlájára írjam, de Drezdent a keblén ölelgetheti a jó Isten, hogy vagy nem húzta meg a ravaszt, vagy valami csoda folytán megszorult, mert ha azzal a dugóval a csőben süti el, akkor már minden valószínűség szerint a keze és az arca helyett csak egy húsmassza leledzene, viszont most csak eszét vesztve elhajította a fegyverét és ugrott, egyenest a nő talpába……..arccal……a törött orrával……a hülye baromja!
Valahogy nem tudtam sajnálni, pedig most megint egy az egyben álltam csak az önelégült mosollyal a trófeáján taposó numerával szemben. Na nem mint ha ez aggasztott volna egy percig is!
- Tényleg? Úgy megfontolnád? – vigyorogtam rá miközben elkezdtem közeledni hozzá, hiszen a karba font kezén kívül, most csak a nagy szája volt a fegyvere. – Tudod, lehet, hogy én is megfontolom, ha utána a f&rkamra húzhatlak. – nyaltam meg a szám kéjesen.
Aztán olyan figyelmesen hallgattam a szavait, mint legutóbb mikor tízévesen iskolában egy kung fu edzőt, mert más akkor sem kötött le annyira.
- Köszz, hogy felelevenítetted az emlékeimet, mert valahogy mostanában csak a gyakorlati részére koncentráltam a szexualitásnak, de jó volt hallani szóban is ezt a kis összefoglalót. – bólogattam serényen. – Bár gondolom, nálad ez fordítva van, vagy apucit az ágyban is csak a száddal elégíted ki? Nálam azért tanulhatsz egyet és mást. – kacsintottam rá, majd olyan hirtelen indultam meg felé, hogy remélem alaposan meglepem.
Kihasználva a méretbeli és súlybeli különbségünket megpróbáltam elsodorni és aztán a falnak lökni a nyakánál fogva. Nem! Nem akartam megölni, most már nem……….egyelőre. Azt akarom, hogy szenvedjen meg a haláláért és sírva könyörögjön majd nekem a saját és kedvese életéért. Most csak egy kicsit meg akartam fegyelmezni. Pár kék foltba és zúzódásba még senki nem halt bele.
- Hamarosan úgy is az enyém leszel bébi. – suttogtam a fülébe, ha a kis tervem sikerült, és élvezettel végig nyaltam az arcát az állától a szeméig.


avatar
Carlos Furtano
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 55
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Aya Caine on Szomb. Márc. 30, 2013 11:20 pm

-Jól van, Menő Manó, ne éld bele magad - legyintettem elutasítóan. - Azzal még hogy a szart is kiverem belőled, még nem fogod elveszteni a szüzességed. Másról pedig jobb, ha nem is álmodozol.
Tettetett hálálkodására a beszólásnak is minősíthető felvilágosítására, hogy belemenjek a játékába, szerénykedve vontam meg a vállamat, mintha azt mondtam volna ,,Ugyan, szóra sem érdemes!".
Annyira utáltam, hogy nem tehettem belátásom szerint, mivel sehogy sem tudtam mit kezdeni így a helyzettel. A sok év alatt, amíg bérgyilkos voltam, már megszoktam, hogy ha baj van, robbantok, lövök, esetleg ölök is, de még nem fordítottam hátat olyan régen ennek az életmódnak, hogy legyen időm hozzászokni az egyéb, békésebb megoldásokhoz. Egyszerűen tapasztalatlan voltam e téren. Nem voltam jó tárgyalásban, nem voltam jó az erőszak elkerülésében, főleg, hogy mindkettőt utáltam.
Fáradtan hajtottam hát le a fejem, hogy csípőre tett kézzel átgondoljam még egyszer, mit is lehetne tenni, de fogalmam sem volt, hogy zajlik egy (eredményes) békés tárgyalás. Én csak a fegyverekhez értettem.
-Na jó, így nem fogunk előbbre jutni - csóváltam meg a fejem anélkül, hogy ránéztem volna. - Mondj valami elfogadható feltételt, hogy leszállj rólam... és Caine-ről. Ha rám hallgatsz, pénzt kérsz, abba még bele is megyek, úgyhogy mindketten jól járnánk. Ha folytatod a baromságaidat, csak te fogod megszívni, úgyhogy... Hé!
Nagyon rosszul tettem, hogy szem elől tévesztettem. De hát mondom, nem értek a békés tárgyaláshoz, azt hittem, hogy most egy ideig nem lesz fizikai erőszak. De sajnos nem így történt. Először persze megpróbáltam lehámozni magamról a kezeit, de nem sikerült, így aztán undorodva kellett elviselnem, hogy a nyálkás meztelencsigát végigcsúsztatta az arcomon.
-Jézusom, ezt most miért kell? - morogtam mérgesen.
Amikor azonban rájöttem, hogy igazából kapok levegőt, csak annyira tartott biztos kézzel, hogy ne tudjak megszökni, kicsit megnyugodtam. Ő sem akart gyilkolni. Ez máris jó jel. Talán ő is belátta már, hogy én vagyok a jobb?
-Oké, öcsisajt, a falnak löktél, marha ügyes vagy - fintorogtam a szememet forgatva -, de ez még közel sem jelenti azt, hogy valaha is a tiéd leszek. Bármilyen értelemben. Tudom, hogy ez most nagy csalódás, de pár tonna jégkockával a gatyádban, néhány rongyosra használt guminő után, máris jobban leszel. Addig is legyél szíves elengedni, és kitalálni, mit kérsz, mielőtt meggondolom magam, és egyszerűen csak kinyírlak. Már erősen hajlok rá, hogy inkább ezt tegyem, úgyhogy szerintem kezdj el végre szót fogadni.
Ez persze vaskos hazugság volt, hiszen a jelen helyzetemben esélyem se lett volna betartani az üres fenyegetőzésemet. De hátha ettől megijed. Úgyis itt lenne az ideje. Mert basszus ez a pasi feleannyira sem volt töketlen, mint amit kinéztem belőle. Ez pedig rám nézve semmi jót nem jelenthetett...
avatar
Aya Caine
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 479
Hírnév : 54

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Carlos Furtano on Vas. Márc. 31, 2013 12:19 pm

A kis akcióm kellően meglepte, na meg én is a kellő pillanatot választottam, mikor épp a cipője orrát tanulmányozta a nagy, megerőltető gondolkodásban, amit nem is csodálok, hiszen az ő fajtáját nem arra teremtette a jó Isten, hogy az eszét használja, így eléggé lefoglalta a dolog, hogy sikerrel járjak.
Persze nem ő lett volna, ha továbbra is nem szájkaratézik tovább és már el tudom képzelni, hogy mennyi áldozata lehetett már, aki inkább felvágta az ereit, vagy a vonat alá ugrott csak ne kelljen tovább hallgatnia ezt a libát, aki valamiféle személyiségtorzulásában, szuperwomen-nek képzelte magát.
Kedvtelve nézegette a vékony nyakát a kezeim között, hiszen csak egy erősebb roppantás kellett volna és örökre elhallgattatom, de még nem volt itt az élvezet ideje, mert az állandó unszolására egy terv kezdett körvonalazódni bennem, hogy vajon mit is kérjek cserébe a szaros kis életéért, na meg, hogy „leszálljak” a Cain ügyről, ami annyira, amúgy sem volt a szívem csücske, csak ha már alkalom adódott, akkor ki akartam használni. De most talán még jobban is járok!
- Piha! Guminő? El vagy te tévedve aranyom! – engedtem el aztán és távolodtam el tőle pár métert, de nem vettem le róla a szemem. – A lányok alig várják, hogy széttehessék nekem a lábukat, ha dugni támadnak kedvem, de neked ezt hiába magyarázom, te kis korcs, mert te még erre sem vagy alkalmas. – vontam meg a vállam. – Biztos a férjed is ide jár valamelyik lányomhoz, hogy végre alaposan kielégítse valaki és megtudja milyen is egy igazi numera 1, amit nem is csodálnék. – vigyorgok rá gúnyosan. – De térjünk vissza az üzletre. – komolyodtam el. – Nem, nem kell a pénzed szajha, viszont, igényt tartok egy szívességre a férjed részéről majd egyszer, ha szükségem lenne rá. Akkor viszont feltétel nélkül!
A hangom határozott és érezheti belőle, hogy ez az utolsó ajánlatom, ha nem tetszik, akkor vége a csevegésnek és marad minden a régiben, kivéve, hogy szerzett magának egy életre szóló ellenséget.
- Csak ebben az egy esetben vagyok hajlandó Drzeden-t mellékvágányra terelni. – intek a még mindig ájult zsarura.


avatar
Carlos Furtano
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 55
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Aya Caine on Kedd Ápr. 02, 2013 2:27 pm

-Még egy aranyom, és esküszöm... - kezdtem neki a kiprovokált szitokáradatnak, de aztán jobban lekötött, hogy végre elengedett, vagyis meg tudtam törölni az arcomat, aztán megmasszírozni a nyakamat, mert ha nem is fojtogatott, azért elég szoros bilincsbe zárt.
Nyilván vissza kellett vágnia valamivel. Sértésre sértést. Nagyon elmés.
-Ha olyan szerencsétlen lennék, mint a nőid, járhatnál hozzám továbbképzésre... vagy inkább beavatásra.
Furcsa kettős érzést váltott ki belőlem, amikor hajlandó volt alkudozni. Nem volt a kedvenc műfajom, főleg ha volt nálam fegyver is. Akkor aztán végképp csak felesleges szájtépés. Ugyanakkor most éppen ezt akartam elérni, elvégre ha a magam módján nem is volt szabad, valahogy azért le kellett szerelnem. Még csak hiányzott, hogy a nyakunkra szabadítsa Kinget és a kopóit!
Amit mondott viszont sehogy sem tetszett. Még akkor sem, ha teljesen ésszerű volt, hiszen fordított helyzetben valószínűleg én is ezt kértem volna. Most azonban már a másik oldalon játszottam, nem ott, ahol régen. Na jó, mondjuk a felezővonalnál, de akkor is. Mike-ot nem keverhettem bele. Nem bólinthattam rá, hogy korrupt legyen, közönséges bűnöző, olyan mint Drezden, Carlos... vagy én. Nem csak azért, mert az túl veszélyes lett volna, hanem azért is, mert ő Mike. A férjem. A gyerekem apja. Ezt nem tehettem meg vele. Egyikőjükkel sem.
-Rendben van - bólintottam összefonva a karjaimat. - Megkapod az aranyhalacskától az egy kívánságot, de semmi többet. És még valami. Ha lennél olyan hülye, mint amilyennek látszol, azért figyelmeztetnélek a nyilvánvalóra: ez nem publikus. Ha rájöttél, hogy a Barbie babát vagy a vattacukrot szeretnéd, engem keress meg, ne a férjemet. Neked se válna hasznodra, ha gyanúba keveredne, úgy te sem kapnád meg, amit akarsz.
Előhalásztam egy papírszeletet meg egy tollat, és felfirkantottam rá a telefonszámomat. Öles léptekkel közelítettem meg ismét Carlost, hogy odanyújtsam neki, de egy pillanatra sem szakítottam meg a szemkontaktust. Még egyszer nem eshettem abba a hibába, hogy szem elől tévesszem.
-Nesze, ezen elérhetsz - vetettem neki oda, majd izzó pillantásommal igyekezve befosatni, folytattam. - De úgy éljek, hogy ha megszeged az alkut, megtalállak, és szétszedlek, mielőtt még elbújhatnál a pelenkáid mögött.
De utáltam, hogy valaki mindig megnehezítette az életemet. Csak azt tudnám, hogy fogom eltitkolni Mike előtt, hogy a nevében fogok illegalitásba vonulni, miközben háromfelé kell álcáznom magam: felé, a kollégái felé és Carlos felé. Remélem, nem akar túlságosan megizzasztani a kívánságaival.
avatar
Aya Caine
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 479
Hírnév : 54

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Carlos Furtano on Kedd Ápr. 02, 2013 4:50 pm

Most, hogy már éreztem, kezdek nyeregben lenni, még a visszavágását is elengedtem a fülem mellett, anélkül, hogy felment volna bennem a pumpa a szájalása miatt.
Ez egy jó kis lehetőség volt, hogy még jobban bebiztosítsam magam a rendőrség akcióival szemben. Persze, ott volt Drezden, de az a hatökör, néha annyira rosszul csinálta a dolgokat, hogy szerintem nem sok kell hozzá, hogy lebukjon, akkor meg lőttek a beépített emberemnek.
Azzal is tisztában voltam hogy nem kompromittálhatom ennek a bigének a férjét, mert akkor nem veszem hasznát, amikor majd tényleg szükségem lesz rá.
Persze ezek villám gyorsan cikáztak át a fejemen, miközben hallgattam a locsogását
Mondjuk egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy a csaj belemegy, hiszen eddig mindenre csak heves „nem”-mel reagált, bármilyen „jó” és „kellemes” dolgokat is ajánlottam neki, így aztán kicsit meg is lepett, hogy ilyen hamar belement, ezért gyanakodva méregettem, hogy hová rejtette a csapdát.
- Tudod erre mondják, hogy „ne hergeld az alvó oroszlánt”, kisanyám! – vettem el tőle egy grimasszal a papírdarabot. – ÉN, teszek neked szívességet most, így nem kell a pimaszkodás, hiszen nem vagyok hülye, bármennyire is szeretnéd ezt magadnak bebeszélni, és látom, hogy mennyire meg akarod óvni életed párját, hogy megtudja a mi kis bizniszünket. – vigyorgok szélesen, mert ez sem rossz tárgyalási alap későbbre. – Igaz, nem rossz indok, hogy ne buktassam le, de ezt egyikünk sem szeretné…….egyelőre.
Tetszik a halállal kecsegtető pillantása, ami ebben a helyzetben eléggé megmosolyogni való, de igazán becsülni való, minden ellenérzésem mellett, hogy még mindig úgy csinál, mint aki nyeregben van. Vagy csak szimplán nincs ki a tyúknak mind a négy kereke és ez annak a számlájára írható.
- Ne félj! Biztosan meg foglak keresni! – ígértem neki elkomorodva a fenyegetőzése hallatán. – És én is ígérek neked valamit. – léptem közelebb hozzá, hogy az orrunk majdnem összeért. – Ha legközelebb találkozunk és nem leszel a hasznomra, akkor én leszek az akit életedben utoljára látsz majd, miután mindenki végig ment rajtad, aki egy lyukas kabátgombot letett az asztalomra. – mondtam neki lassan tagolva, hogy egy szót se veszítsen el belőle, jéghideg hangon.
Aztán sarkon fordultam és még búcsúzásként, hátrafelé felmutattam a felemelt középső ujjamat a cafka felé, majd eltűntem a sikátorok között, Drezden-hez meg elküldtem az egyik csajt, hogy kaparja össze.


//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem az első rosszfiú szerepemet veled Very Happy//
avatar
Carlos Furtano
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 55
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Aya Caine on Kedd Ápr. 02, 2013 6:02 pm

-Ezt hívják üzletnek, te állat - vicsorogtam vissza. - Mindketten szívességet teszünk a másiknak, ez az egész lényege. Igen, könnyedén keresztbetehetsz nekünk, de ez visszafelé is igaz, éppen ezért fogjuk mindketten betartani az alku ránk eső részét. Szóval ne játszd itt az önzetlen szentet, mert nem áll jól.
A hideg rázott ki a gondolatra, hogy nem csupán meg fog keresni ez a bunkó, de még örülnöm is kell neki, mert így jó eséllyel kihagyhatjuk ebből a koszos bizniszből. Bár már előre féltem tőle, hogy mi lesz a kívánsága ennek felzselézett hajó nádszál királykisasszonynak. Láttam rajta, hogy baromira nagyra van magával, amiért látszólag ő nyert, pedig én is megkaptam, amit akartam: még egy kicsit elodázhattam a lebukást. Arról persze továbbra sem volt halvány fogalmam sem, hogy ez meddig fog sikerülni, hiszen az olyanok, mint mi mindig vékony jégen álltak, de éppen ezért hálásnak kellett lennem magamnak, amiért megint ilyen zseniálisan helytálltam.
Valahogy nem lepett meg, hogy még mielőtt elment, megint be kellett szólnia valamit, és akármennyire irritált a felvetése, hogy rám küldené az összes kiéhezett haverját, mielőtt meghúzná a ravaszt, tudtam, hogy a fél fogamra sem lenne elég, ha győztesen akarnék kikerülni egy rakás töketlen seggfej karmai közül, meg egyébként is: eddig olyan sikerült türtőztetnem magam, hogy szinte erőszak nélkül tárgyaljunk, nem a legvégén fogom elcseszni.
-Tőlem azt csináltok, amit akartok, csak ne ébresszetek fel!
Beintését már fel sem vettem, ami nagy előrelépésnek számít, hiszen az lett volna a legjellemzőbb rám, ha simán lelövöm az ujját a helyéről, de hát azt hiszem, ezzel jár a tökéletesség: mindig én vagyok a legfaszább. Reméltem, hogy ez Carlosnak is leesett, mert ami azt illeti nagyon szívesen demonstráltam volna, hogy is oldom én meg az ilyen nehézségeket.
Drezdenbe még egyszer belerúgtam, majd miután összeszedtem a fegyvereimet, hazafelé vettem az irányt. Valami azt súgta, hogy ezek után csak még nehezebb lesz összehoznom egy tűrhető vacsit Mike-nak. Még mázli, hogy nálam több kajakiszállító telefonszámát lehetett megtalálni az interneten. Ismét csak: a tökéletesség...

//Én is köszönöm a játékot, nagyon állat volt! Very Happy //
avatar
Aya Caine
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 479
Hírnév : 54

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Georgio Defoe on Pént. Május 03, 2013 11:43 am

//Rosalia @->>--//

-Nézze uram, és mindig korrekt üzletfélnek gondoltam magam, ám ahhoz, hogy ez működjön, és mind a ketten elégedetten távozzunk, szükség lesz a kölcsönös bizalomra, és őszinteségre. Had demonstráljam ezt egy példával.
Defoe megragadja a kés nyelét, aminek pengéje eddig a lángok között süttette magát, aztán a fejjel lefelé lógó, nyúzott arcú férfi szeme elé nyomja.
-Én most a lehető legőszintébben mondom, hogy tudni akarom, mit tudsz a Boower poronty elrablásáról, és bízhatsz benne, hogy ha nem dalolsz, le fogom vágni a másik füledet is. Nos?
Biztos ami biztos, a forró penge lapját hozzáérinti a fogja arcához, felperzselve annak bőrét ma már sokadszorra. Rabja fájdalmas üvöltése közben mobiltelefonja csipogni kezd.
-Merda! Máris dél lenne? Kérlek bocsáss meg pár percre. Fiúk, addig szórakoztassátok a vendégemet.

A város másik végében, egy sokkal naposabb helyen megcsörren Rosalia telefonja, a vonal másik végén természetesen Georgio-val.
-Szia édesem. Ne haragudj, de kicsit elhúzódott a meló...
Itt egy éktelenül hangos, fájdalmas üvöltés szakítja őt félbe. Azonnal letakarja a mikrofont, és hátra ordít a válla felett a másik szobába.
-HALKABBAN, TELEFONÁLOK!!!
Pár tompa puffanással később folytatja.
-A lényeg, hogy sajnos késni fogok az ebédünkről. Tudom, hogy egy-re ígértem, és hidd el, szívesebben lennék most veled, de ezt muszáj elintéznem. Addig vegyél magadnak valami szépet. Bruno-nak, és Joey-nak sem árt, ha mozognak még egy kicsit. 2-kor akkor találkozunk, szia!

A két gorilla megáll melletted, és a tőlük megszokott kőszobor ábrázattal bámulnak át a fejed fölött, egyenesen előre. Valószínűleg náluk ez lehet a megfelelője a kérdőn nézésnek.
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Pént. Május 03, 2013 12:32 pm

Már egy ideje ott ülök az étteremben, várva Giot. Úgy tervezte, hogy munka után itt találkozunk és eszünk, elvileg utána is tervezett valamit, bár nem mondta el, hogy mit. Nem sokára csörög a telefonom, a kijelzőn a Giorgio név virít.
- Halló? - szólok bele, és már meg is hallom azt a jellegzetes, mély, komoly, még is felém ellágyuló hangot. Amikor az ordítást meghallom, sóhajtok egyet. Igazából már nem rendít meg a dolog, mostanában... mintha megsűrűsödtek volna ezek a dolgok. Persze a férfi nem akar semmibe bele avatni. Igazából nem is bánom.
- Ó. Rendben, akkor majd kettőkor. Szia. - mondom és a két mamlaszra pillantok magam mellett. Felkelek a székről és a vállamra veszem a táskámat.
- Megyünk vásárolni, Gio csak kettőre ér ide. - mondom és elindulok kifelé az étteremből. Kiérve a napos utcára felveszem a napszemüvegem és körbe nézek. Na, hova menjünk? Nincs kedvem vásárolni. Így hát elindulok az oldalammal a két gorillával a kisebb park, inkább sétány felé. Közben Francesco jár a fejemben. Vajon jól van? Fel kéne hívnom anyámat... Na ja, de hogy? A telefonomról nem lehet hívást indítani, csak fogadni.
... És mintha csak az Isten rakta volna oda gyorsan, megpillantok egy telefonfülkét. Messzebb, a kereszteződésen túl. Szemem a két hústoronyra szegeződik, aztán körbe pillantok, még is hogy kéne meglépni.
Félek. Mi lesz, ha balul sül el? Ha nem megy? Áh, nem szabad ilyenen gondolkodni, csak koncentrálni kell, és menni fog. Megállok, mintha csak a magassarkúmat igazgatnám. A két gorilla pár lépést még tesz, aztán megállnak ők is, és figyelnek. Elhúzom a számat és körbe pillantok.
- Egy pillanat, csak töri a lábam... -mormogom, mire az egyik hümmög egyet és folytatja a beszélgetést társával.. Aki azonban gyanúsan méreget egy darabig. Oldalra pillantok. Nicsak, egy busz megálló... Vajon mikor jön a busz...?
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Georgio Defoe on Pént. Május 03, 2013 12:59 pm

-Tehát, ott tartottunk, hogy elmondasz nekem mindent, mielőtt még nagyon megszaladna a kezem - szól szigorúan a foglyához, aki erre csak halk nyöszörgéssel válaszol.
-Hogy mi? Ja ez... - Csap a homlokára Defoe, és kitépi a rongyot az áldozat szájából. - Így ni. Tehát...
-KÉREM NE...! Kérem...
Giorgio felelt helyett újra megégeti a férfit a pengével, ezúttal a nyakánál.
-Nem tudok semmit! Én akkor nem is voltam a városban! Esküszöm, nem tőlem tudták, hol van, nekem csak azért fizettek, hogy valami olasz pasi tyúkját figyeljem meg.
Defoe ennek hallatán nagyjából azt éli át, mint amikor az embert egy húsz kilós kalapáccsal ütik szíven, kívül azonban ezt igyekszik leplezni, és csak felvonja egyik szemöldökét.
-Valóban? És hogy hívják ezt az olasz hapsit?
-Nemtusom! - vágja rá hadarva. - Csak azt derítettem ki, hogy ma egykor lenne találkozójuk valami luxusétteremben...R betűs...
-Roberto étterme?
-IGEN!
-Merda...ha visszajöttem, még eltöröm mindkét lábad, amiért ilyen sokáig tartott ezt kinyögnöd! - Közli kifelé menet, de már nem figyel rá, helyette a telefonjával babrál.
~Gyerünk, vedd fel, vedd fel!~

A busz kivételesen épp jókor jön, vagyis azonnal, és még csak tele sincs szóval akad ülőhely bőven. Egy ellenőr unottan "zaklatja" az utasokat középtájt, kiknek átlagosan negyed óráig tart előkeríteni a jegyet, vagy bérletet, de a járgány ettől zavartalanul robog tovább durván fél perc múlva, ha semmi sem gátolja meg ebben. A megállóban álló magas, szőke pasinak minden bizonnyal nem ez a szándéka, bár most épp nem is erre figyel, inkább hátrafordítja a fejét Rosalia hangja hallatán, aztán kedvesen rámosolyog, mikor megállapítja, mennyire csinos teremtéssel van dolga. Ettől még Joey mogorva nézése sem tántorítja el, így a nevezett testőr nyomban megindul felé, hogy kicsit "elbeszélgessen" vele.
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Pént. Május 03, 2013 1:12 pm

Nem igaz! Valahogy minden klappol ma, úgy tűnik.. Legalább is most, így mikor meghallom a busz hangját, hátra pillantok. És meg is áll, remek. Ahogy látom nincs tele. A mozgásra oda pillantok, és észre veszem, hogy egy férfi stíröl. Nem újdonság. Viszont amikor látom, hogy az egyik gorilla elindul felé, nem tudom visszafogni magam és elmosolyodom. Közben várom a megfelelő alkalmat, amikor is látom, hogy elfogytak a leszállók, s lassan felszállnak a felszállók. De én az utolsó pillanatra várok.. Éééés... MOST!
Amint meghallom a csengőt, hogy fejezzük be a le és felszállást, már ugrom is fel a buszra. És bamm, becsukódik az ajtó. Morcosan veszem szemügyre, hogy a felsőmet is oda csukta hátul, de hát megérte. Nagy szusszanással dőlök neki az ajtónak, mikor elindul a busz, és hallom a két gyökér ordítását... És megcsörren a telefonom. Előveszem és rápillantok. Gio az. Egy ideig a képernyőre meredek... És nézem. Nem, nem veszem fel. Elteszem a táskámba a telefont, had csörögjön amíg akar. Igazából melyik buszra szálltam fel? Ezt sem tudom. Gyorsan kiráncigálom ruhám az ajtóból. Koszos lett, de legalább el nem szakadt. Gyorsan beljebb sétálok és megnézem a megállók nevét. Két megállót megyek, vagy egyet és szállok is le, nem kell nekem a világ végére menni.. Bár milyen szívesen tenném. Közben figyelem az ellenőröket, ahogy közelítenek. Nem igazán tart tovább ez a figyelem, mint pár másodperc. Van nálam annyi pénz, hogy a helyszíni bírságot kifizessem, hiszen se bérletem, se jegyem. De nem baj, megérte. Kipillantok az ablakon, sóhajtva, lehuppanva egy székre. Aztán végre körbe pillantok, végig nézve a buszon utazó embereken.
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Georgio Defoe on Pént. Május 03, 2013 1:56 pm

-VAFFANKULO!!! - Ordítja Defoe, mikor a harmadik hívásra sem reagál Rosalia. Mérgében a falhoz vágja a készüléket, épp mielőtt beszállna a kocsiba, természetesen hátra. Ott bediktálja a címet a sofőrnek, és miután minden embere beszállt, elindulnak, ő pedig elővesz egy másik telefont, és fejből tárcsázza kedvese számát, hátha negyedszer már sikerül felvennie.

A szőke hajó alak továbbra is téged figyel, még akkor is, amikor az egyik gorilla olyan finoman kocogtatja meg a vállát, hogy majdnem az úttest közepére löki vele. Mindazonáltal még ő sem döbben rá időben, mire készülsz, így aztán a megállóban marad a két gorillával, de ahogy a busz elindul, fürgén iramodik meg utána, nyomában a két bitanggal, ők viszont kénytelenek megtorpanni, mikor az útjukba áll, egy nagy darab, ballonkabátot, és kalapot viselő, náluk nem sokkal alacsonyabb egyén. Bruno azonnal bever neki egy hatalmasat, mire az alak fájdalmasan felnyög, és kiköp egy tíz centi hosszú agyarat a szájából, illetve kalapja is leesik vaddisznóra emlékeztető zöld fejéről.
-Persze szépfiú, bájologj csak a jó nővel, én meg addig péppé veretem magam helyetted is, nem pálya...
Miközben morog, az agyara újra kinő a szájából, mellékesen pedig inggalléron ragadja a mellette elszaladni próbáló Joey-t, és úgy hajítja el, mintha csak papírból lenne, bár az, ahogy áttöri a megálló övegét már másra utal.
-Gyere picúr, lássuk másodszorra is meg mersz-e ütni. - Szólítja fel Bruno-t. A válasz egyébként igen, de ami ez után jön, az a gorillának jobban fáj.

A busz közben zavartalanul halad előre, nyomában a szőke férfival, ki padokat ugrál át, és parkoló kocsik motorháztetején szalad keresztül, hogy ezzel is időt nyerjen. Egy kanyarnál aztán sikerül levágnia az utat, és beérnie a jármút, ez után pedig erősen dörömböl annak ajtaján, mire végre kinyílik, és felengedik őt.
-Bocs, tudom hülye dolog, de hirtelen rájöttem, hogy nekem muszáj ezzel a busszal mennem - magyarázza az ellenőrnek, épp elég hangosan ahhoz, hogy Rosalia is hallja, aztán kifizeti a helyszíni bírságot, és a nőre mosolyog.
Az utazóközönség amúgy csupa diákból, és nyugdíjasból áll, de főleg középiskolás diákból, akik most szabadultak ki az iskolapad börtönéből. Nincsenek valami sokan, de az újonnan érkezőkkel együtt pont elegen ahhoz, hogy a szőke férfinek eltartson egy darabig, amíg áttör rajtuk, és addigra pont megérkeztek a következő megállóhoz. Minden esetre, a manus igyekszik fenntartani a szemkontaktust, és nagyon elszántan próbál közel kerülni hozzád.
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Pént. Május 03, 2013 2:12 pm

Már épp örültem a fejemnek, és némítottam le a telefonom, mikor hirtelen lefékezett a busz. Igazából kirázott a hideg és nagyon reméltem, hogy nem a két melák miatt. Azonban nem, azt a fickót látom felszállni, aki az előző buszmegállóban stírölt. Értetlenül állok a dolog előtt, bár amennyire liheg, eléggé úgy tűnik, hogy.. futott.. És pontosan felém tart. Habár az ő arcán lemoshatatlan mosoly fekszik, az enyémen kevésbé. Nincs kedvem húzni az időt, csak beszélni akarok az anyámmal, hogy minden rendben van-e. Így amikor bemondják a következő megállót, már jelzek is, kerülve a tömegen áttörő férfi pillantását. Lassan fel is kelek és állok az ajtóhoz, hogy majd leszállhassak. Hamarosan azonban észre veszem, hogy mellettem áll és mielőtt bármit mondana, megszólalok.
- Rossz lóra tett, barátom.. Jobb, ha békén hagy! - mondom, csak egy pillanatra ránézve, aztán tekintetem ismét az ajtó üvegére tapad, és figyelem az utcát, hogy merre járunk. Nem hiszem, hogy ennyivel sikerült leráznom, nem úgy tűnik, mint aki egyből feladja.. Hiszen futva elérte a buszt! Jézus, ebbe csak most gondoltam bele...
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Georgio Defoe on Pént. Május 03, 2013 2:49 pm

-Lóra? - kérdi meglepetten, de azért nevetve. - Ugyan, sosem fogadnék olyasmire, ami...nem ragad magával.
Most, hogy végre Rosalia mellé ér, megragadja a korlátot, és neki dől, hogy kicsit kifújhassa magát, mielőtt elkerülhetetlenül újrakezdődne a macska egér játék közöttük.
-Nézze, ha tényleg úgy akarja, már itt sem vagyok, de ami engem illet, őrültebb dolgokra is hajlandóbb lennék az előbbinél, hogy megismerhessem kegyedet, és ha mást nem is, azt megígérhetem, hogy szórakoztatóbb vagyok, mint az a két Tauren, akiket hátrahagytunk.
Ha kérdőn nézel rá, megmagyarázza, hogy Tauren alatt ökröt ért, természetesen, és ha nem tiltakozol elég hevesen, bizony követ téged.
-Kitalálom, apuci testőrei nem hagynak élni? Ismerős helyzet, az enyémek szerintem már lassan orvost hívnak, amiért vagy 4 órája elmentem a mosdóba.
Aztán, ahogy az ajtó nyílik, a fazon megragadja a korlátot, mintha ő nyitotta volna ki előtted, és még udvariasan előre is hajol kissé.
-Csak ön után.

-Gyorsabban! - Ordít Defoe a sofőrnek, aki ha lenne jogsija, a mai teljesítménye után egész biztos búcsút inthetne tőle már ezek után is.
-Ha bármi történt vele...
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Pént. Május 03, 2013 7:19 pm

Persze ahogy sejtettem, szavaim nem kötik be a száját, s rá kezd a maga flörtjére. Ha tudná, hogy ezzel már nem csak a férfiasságát, de az életét is kockára teszi... Amikor azt a ta..tun vagy mit emlegeti csak értetlenül nézek rá, de persze aztán felhomályosít. Egy darabig még figyelem, amolyan "a Marsról jött ez az ember, vagy szimplán külföldi" fejjel, aztán szavaira megcsóválom a fejem és leszállunk.
- Nem, nem apuci testőrei. Ők a párom csicskásai. - mondom és leszállva körbe pillantok valami telefonfülke után. Végül elindulok az utcán. A supermarketek és utcák sarkán szokott lenni általában egy-egy, szóval simán bejárom emiatt a környéket, ha kell.
- És komolyan mondom. - állok meg és pillantok rá - Nem jó ötlet, hogy itt mászkál velem. Jobban tenné, sőt kérem, hogy hagyjon békén. - mondom és némi gesztikulációt is beleadok kézzel, hátha akkor még inkább megérti, hogy nem kívánom bajba sodorni. Elég nekem az, hogy Giotól megint kikapok emiatt a kis akcióm miatt. Igazából.. ha senkinek szemtől szemben be nem vallanám, de csodálom azt az embert. A kitartása, higgadtsága, komolysága, dominanciája elég vonzóvá teszi őt. Teljesen képes lennék beleesni, ha nem ő tartaná a kezében börtönöm kulcsát... és ha nem...Nem, nem is szabad arra gondolnom, hogy Francesco halott!

Persze időközben ezek a gondolatok elsápasztottak. És bármit is válaszolt az illető itt előttem, egyszerűen csak fogtam magam és sietősen elindultam az egyik irányba, hogy minél előbb találjak egy fülkét. Nem vesztegethetem tovább az időmet!
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Georgio Defoe on Pént. Május 03, 2013 8:16 pm

-Ó, és gondolom a nagy G biztosan bánná, ha meginnánk egy kávét együtt igaz? - Kérdi csalódottan, ám ígéretével ellentétben a tiltakozásod sem tudja rávenni, hogy leakadjon rólad, és követ téged, ha kell futólépésben.
-Na, megígérem, nem mondom el neki, bármi is történik - jegyzi még meg, és rád is kacsint, a gesztikuláló kezedet pedig elkapja, és hüvelykujját finoman végighúzza a tenyereden.
-Ha az segít, garantálom, hogy olyan helyre viszlek, ahol az életben nem találnak meg, mondjuk a két bunkó ha eddig nem ért be minket, van egy olyan gyanúm, hogy ezután sem fognak. Na, mit szólsz? Csak te és én, azt csinálhatsz, amihez csak kedved van, és senki sem fog megzavarni benne. Ha gondolod, még pizzát is rendelek, ha ez kell a bulihoz.
Ezzel előhúzza a telefonját, mintha bizonyítania kéne manapság bárkinek, hogy ő is rendelkezik ilyen eszközzel. Az ő készüléke egy régicske Galaxy S II, ami ütött kopott bár, de kimondottan működőképesnek tűnik, hisz még a kijelzője is fáradtan világít.
-No, mi legyen, bulizunk egyet, szépségem?

-Még mindig nem veszi fel. Lehet, hogy elkéstünk? - Gondolkodik Hangosan Defoe, aztán unottan hátrasandít az őket üldöző szirénázó kocsira.
-Ha megálltunk vágj hozzá pár ezrest.
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Hétf. Május 06, 2013 6:21 pm

- Nézze, mint már... - "mondtam", folytattam volna, de ekkor megálltam és meglepetten néztem rá. A férfi azt mondta G? - Maga ismeri Giorgiot? - kérdezem, és kicsit ráncolni kezdem a homlokon. Valami fura volt... Gio mindig is öltönyös, felfegyverzett pasasokkal üzletelt, s azok általában tisztelték annyira (ha nem is szerették), hogy ne hajtsanak rá a nőjére -sőt, rám se nézzenek. Ez az idegen viszont pont az ellentéte ezeknek az embereknek. Mikor megfogja a kezem, elhúzom azt, és elhátrálok egy lépést. Zavar a közelsége...Aztán következő szavai megdöbbentenek.
-" Ha az segít, garantálom, hogy olyan helyre viszlek, ahol az életben nem találnak meg, mondjuk a két bunkó ha eddig nem ért be minket, van egy olyan gyanúm, hogy ezután sem fognak. Na, mit szólsz? Csak te és én, azt csinálhatsz, amihez csak kedved van, és senki sem fog megzavarni benne. Ha gondolod, még pizzát is rendelek, ha ez kell a bulihoz. " ... Ha jól emlékszem, a legutolsó bulin, amin voltam elkábítottak és egy kuplerájban ébredtem.. Így a buli nálam nem igazán téma, főleg nem egy vadidegen férfivel... viszont! Van nála telefon!
Felcsillan a szemem.Nem kell keresgélnem idióta fülkék után, ha a busz után futott, csak oda adja egy telefon erejéig a mobilját.

- Egyezzünk meg! Megenged nekem egy telefont. - mutatok a mobilra- és utána elmegyek magával meginni egy kávét. Egyet! Rendben? - kérdezem apró, bájos mosollyal.
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Georgio Defoe on Kedd Május 07, 2013 1:24 pm

-Hogy, mi? - Kérdi zavartan, egy kicsit hadarva, és a fejében már láthatóan kattognak is a fogaskerekek, hogy ezt az elszólást mégis hogyan magyarázza ki.
-Nem, nem ismerem, a G egy olyan szleng...tudod, mint Ali G. Nem gondoltam volna, hogy tényleg...tényleg van párod, és tényleg egy olyan fuxos majom? Ó egek...
Már épp kezdi feladni a reményt, amikor végre olyat lát a lány szemében,a mi bizakodásra ad neki okot.
-Az attól függ, kit akarsz hívni szépségem. Ha nem a zsarukat, hogy szólj nekik, van itt egy nagyon jóképű, de cseppet tolakodó szatír, akkor felőlem rendben van.

-Mi történt? - Kérdi halkan, Joey előtt guggolva Defoe, de a nagy darab férfi még mindig sokkos állapotban van, és csak értelmetlenül gagyog összevissza.
-Porca puttana! Ti jutottatok valamire?
-Állítólag ez zöld pasas hagyta helyben őket, Rosalia pedig felszaladt előle a buszra. Remek! Utánuk!
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Hétf. Május 20, 2013 8:48 am

Kérdésemre valami egészen borzalmas kifogást talál ki, amit talán még egy vak-néma-süket is észrevenne. Azonban egyrészt már kíváncsi is lettem mit akar ennyire, másrészt kell a telefonja. Első szavaira inkább nem szólok semmit, csak felvonom egyik szemöldököm.
- A válóperes ügyvédem! - horkantok, aztán -habár nem is mondott okét- szavait úgy veszem, hogy benne van és egy gyors mozdulattal kikapom a kezéből a telefont, majd mint aki a megszerzett kincset elveszteni nem akarja, gyorsan el is fordulok és pötyögni kezdem a számot. Ha nem akadályoz meg a telefonálásban, akkor a kicsengés után olaszul kezdek a telefonba beszélni, meglehetősen hadarva, mintha nem lenne időm. Szemem sarkából néha a férfire pillantok, méregetve, vajon érti-e amit mondok, bár van egy olyan sejtésem, hogy nem... Nem sok ember tanul olaszul itt Amerikában, tekintve, hogy mindenki az ő nyelvüket tanulja.
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Georgio Defoe on Hétf. Május 20, 2013 11:15 am

Nem ellenkezik, egy pillanatra sem, sőt, csillogó szemekkel figyeli a nőt, mert azt kétli ugyan, hogy tényleg a válóperes ügyvédjét hívná, de ha viccel az ilyesmivel, kezdetnek az is bőven elég jó. Így még könnyebb lesz a dolga. Kicsit azért feszélyezi, hogy az olasz maffia fejesének a csaja olaszul kezd el hadarni előtte valamit, miközben vadászik rá a manus, de annyi baj legyen, csak nem őt hívja. Ez a remény aztán szertefoszlik, amikor az utca túlvégén meglátja Defoe-t közeledni.
-Kedvesem, indulnunk kell! - Ragadja meg a csuklóját, és maga után kezdi húzni a nőt, hogy eltűnjenek, mielőtt a másik észrevenné őket.
-Van egy tippem, hogy az ott a pasid - mutat a közeledő férfira, 4 gorilla gyűrűjében.
-Gyere!
Ha hagyja magát a lány, egy közeli sikátorba vonja maga után, ahol aztán kinyitja maguk előtt egy alagsori raktár ajtaját, és egy villany felkapcsolása után levezeti oda a nőt.
-Tessék, itt egyenlőre biztonságban leszünk.
A berendezés nem éppen 5 csillagos, de azért sokan eléldegélnének itt pár hónapig. A falon egy 102 cm-es LED TV díszeleg, vele szemben egy olcsó, de kényelmes kanapé foglal helyet, hátul pedig egy öregecske ágy is található a sarokban, de valószínű, hogy a bárpult, és a biliárdasztal miatt ez úgysem tűnik fel senkinek.
-Érezd magad otthon. Kérsz valamit inni?
-Leráztad őket? - Kérdi egy mélyen dünnyögő hang, ami egy óriási zöld testből érkezik, ami épp ebben a pillanatban lép ki a mosdóból.
-Le. Volkov nagyon boldog lesz, igazán szép fogás.
-Ha te mondod.... - Jegyzi meg a troll, egy pillantásra sem méltatva a bombanőt, aki mellett elhalad. - Én viszont húzok innen. Add a lét, és már itt sem vagyok...
-Rendben...kedvesem leülnél egy pillanatra oda, amíg a főnököm megtárgyalja a főnököddel a váltságdíjat? Nem fog sokáig tartani ígérem. Ugye nem kell, hogy megbilincseljelek?
Erre a gondolatra aztán a férfi megnyalja a szája szélét, és az éjjeli szekrényen heverő bilincsekre sandít.
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Hétf. Jún. 10, 2013 1:51 pm

A kedvesem szó elreppen a fülem mellett, az viszont már kevésbé, hogy húz maga után.
- Ne rángasson! - morranok rá, de amikor meglátom Giot inkább nem ellenkezem, mert attól tartok, hogy a végén félre értené a dolgot és mind a kettőnknek sanyi lenne. Gyorsan elbúcsúzom anyámtól szaladásközben és leteszem a telefont. Amit akartam, már megtudtam, és már azt is tudom, mi lesz a következő lépésem. Szóval követem a férfit a sikátorba, aztán egy alagsorba.. Itt azért már kezdem magam meggondolni, mert eléggé bizarr a hely...Kétkedve megyek le a furcsa, legénylakásszerű helyre. Amikor megkérdezi, hogy kérek-e inni, már mondanám, hogy akár egy kis vizet, de megdermedek, amikor meglátom a zöld férfit... Tudtam, hogy a mutáció sok mindenre képes, de ilyen emberrel még akkor is csak filmben találkoztam. A hideg szó szerint végig futott a hátamon, és nem a pince nyirkos hűvöse miatt. A döbbenetemből a kérdés zökkent ki.. és arra a szájnyalásra elpattan bennem valami. Olyan hirtelen, hogy még magamat is meglepem, pofon csapom a férfit és morogva oda vágom:
- Mind megfogtok halni! Csak úgy mint azok a bolondok, akik nem akartak még anno Gionak oda adni. Mind halott! Nők és férfiak. Ti csak élvezetet fogtok okozni neki.. - sziszegem ökölbe szorított kézzel. Igazából nem is tudom mi idegesített a legjobban. Az, hogy most ismét fogoly vagyok, az, hogy muszáj volt letennem a telefont, az, hogy már megint izgatom valaki fantáziáját, vagy az, hogy ismét végig fogok nézni egy mészárlást. Talán az összes kombója, nem tudom.. De az biztos, hogy itt sem maradok sokáig.. Ha rajtam múlik, nem!
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Bronxi utcák

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

13 / 14 oldal Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.