Coney Island

1 / 8 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Coney Island

Témanyitás by Cerebro on Hétf. Júl. 04, 2011 9:22 pm

Félsziget az Atlanti óceánban, vidámparkkal és szórakozónegyeddel.

avatar
Cerebro
Admin

Hozzászólások száma : 539
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : Xavier Birtok

http://postoutsiders.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Kedd Aug. 16, 2011 1:13 pm

Nem mondom, hogy eldugott kis bolt volt, ahová nem jutott el a nyárutó emberforgatagának fénye, de nekem akkor is ez az érzésem volt vele kapcsolatban, amikor megláttam. Pedig remek híre volt, legalábbis nekem még megrendelésem is volt, ami itt lévő fegyverről kért hű papírmásolatot, és a bolt sem volt két hatalmas felhőkarcoló közé süllyesztve. Ott álltam, kis sziget a sétáló emberek között, és értetlenül néztem rá. Olvastam Harry Pottert, és nagyjából így tudtam elképzelni az Abszol-útat. Senki nem látja, csakis te. Nem értettem, hogy mi a fene ez az egész. A környéken minden nyitott kávézónál ültek, a gyerekek vattacukrot ettek, a felnőttek beszélgettek, a környék kofa-stílusú eladóinak fogyott a portrékája… minden olyan módfelett harmonikus volt, hogy romantikus amerikai filmvígjátékokba illet, ez a bolt azonban maga volt a megtestesült ellenerő. A valóság, mindennek a fordítottja.
Nem tudom, hogy mikor csilingelt utoljára az új vendéget jelző ajtócsengő, ami megszólalt, amikor beléptem, de az biztos, hogy ha egy naponta csak kettőnél többször, én az ott dolgozók helyében rég kivágtam volna. Szörnyű hangja volt! Nem fogadott senki a boltban. Biztos voltam benne, hogy így védekeznek a csengő hangja ellen – nincsenek is itt. A pulton további kis tenyerelős kiszolgálóhívó volt. Gondoltam, miattam ne fáradjon, szétnézek én nélküle is. Ki volt állítva néhány antik vacakság. Sarlók, dísznek jó, de egyébként használhatatlan óriáskardok és fejszék… kiállítási tárgyak. De hát basszus… a kedvem is elment ettől a fegyverbolttól, a belőle áradó elhagyatottság és üvöltő depresszió még a küszöböt átlépve se hagyott el, sőt. Kirázott a hideg. Semmi kedvem nem volt itt egyedül nézelődni.

_________________
Papírfiú(cska)
Néha magam alá gyűrődöm.
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Adam Windsor on Szer. Aug. 17, 2011 12:21 am

Leállítottam a még mindig katonai festésű dzsippet az épület előtt és az ajtó felett átlendülve kiugrottam a járgányból. Megigazítottam magamon a sportzakót, majd belöktem a a bejárati ajtót. Furcsa, de nem kifejezetten kellemetlen muzsika csendült fel, ahogy a küszöbön keresztül lépve megérkeztem a talán kissé dohszagú, de olyannyi rég elfeledett, vagy csupán emlékként őrzött történelemdarabka birodalmába. Tekintetem végighordoztam a tömött polcsorokon és biccentettem a várakozó fiatalember felé is, nyilván vásárló mint jómagam. Érdeklődve merültem bele az eladásra kínált portékák világába, csodálattal állva meg némely darabnál, mígnem véletlenül majdnem nekiütköztem a kicsit talán feszengő fiúnak. Nem voltam benne biztos, hogy az általa vizslatott kard köti-e le a figyelmét, s azon gondolkodik ennyire, vagy netán gondolatban nem is itt jár már, mindenesetre megpróbáltam kissé kisegíteni, ha mégiscsak az ragadta meg a figyelmét.
- Figyelemreméltó - intettem a szememmel magam is a penge irányába. - Egy eredeti, vagy annak látszó angol tengerészkard. Ezek a rövidített és enyhén hajlott pengék emelték a tengerek urává többek közt a Brit Birodalmat. A hatalmas gyarmatbirtokokat magáénak valló spanyol korona mindig is a szárazföldön illetve a tüzérségben jeleskedett. Nagyszerű katonáik mellvértben, egyenes karddal, pajzzsal, alabárddal és esetlegesen muskétával voltak felszerelve. Ezek a fegyverek kiváló szolgálatot tettek a vad indiánok ellen az Új Világban, az állványon működtetett muskéta egyetlen lövése két-három harcost is leverhetett a lábáról, dörrenése pedig rémisztő volt. Az alabárdnak semmi nem állhatott ellen, a mellvért megóvta a talpasokat a bennszülöttek gyenge minőségű eszközeitől. Ugyanakkor a szűk hajófedélzeten a nulla mobilitású és lassan után tölthető muskéta értékét veszítette, a hosszú nyelű alabárdok összeakadtak, a nehéz mellvértben aki elesett, talpra kecmeregni nem tudott. Ezen megfigyelések alapján alakították ki az angolok ezen különleges kardokat, melyeket aztán olyan nagy nevek emberei forgatnak haszonnal mint Sir Francis Drake, Walther Raleigh vagy éppen William Kidd. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy olyan legyen a világ, amilyennek ma ismerjük - engedtem meg enyhe mosolyt magamnak és kezet nyújtottam a fiúnak: - Adam Windsor, örvendek a szerencsének. Nem tudja merre lehet a tulajdonos véletlenül?
avatar
Adam Windsor
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 477
Hírnév : 29
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Szer. Aug. 17, 2011 8:49 am

Ismerek olyan embereket, akiket képtelenség lelőni. Pontosabban: NEM ismerem őket, ugyanis miután kiderült ez a jellemzőjük (ami nem, nem a halhatatlanság… nagyon is lehet őket hallani) általában meglepő gyorsasággal szoktam elvágni minden velük folytatott kommunikációs csatornámat. Szeretem irányítani az ilye emberkéket. Remekül kihasználhatóak, a beszédaddikciójuk szerintem komolyabb dolog, mint bármilyen drogfüggőség. Tökéletesen funkcionálnak egy olyan buliban, ahol rajtuk kívül senkit nem ismersz… elszórakoztatnak, és neked nem kell azon paráznod, hogy jesszus, beszélni kell a társaságban.
Viszont ahhoz, hogy ilyen kis pozitív szintre jusson a kapcsolatunk, mint mondottam volt: általában az kell, hogy én mondjam meg, mikor érhet el; én mondjam, mikor beszélhetünk; én mondjam… Hogy néha én is mondhassak bármit.
Miközben hozzám beszél, ha akarnék, se tudnék rá figyelni. Egyrészt éppen azon dolgozom teljes erőbedobással, hogy ne produkáljak az arcába egy hatalmas ásítást. Másrészt meg… ugyan már, most komolyan a történelmi dolgokra izgulsz? – nézek rá kérdőn, de a gondolat marad a fejemen belül, és nem szólok egy szót sem. Már az egyetemen is gondjaim vannak a paleontológusokkal, történészekkel… már most arra verik, hogyan szívatják pályakezdőként a padban ücsörgő fiatalokat. Viszont van időm a monológja alatt túllendülni ezen a néhány első sablonos gondolatom és… hát nem úgy tűnik a srác, mint holmi töritanár. Legalábbis felénk legfeljebb a testnevelés szakosoknak volt ilyen alkatuk, hogy minden lány megtalálja bennük első szívszerelmét. Na nem mintha részemről második lenne a listán, amit egy férfin megnézek, az az alkat lenne, de azért van, hogy nincs jobb dolgom egy monológ alatt.
Kezet fogunk. – Mike Hanscom, Pap… – Majdnem hozzáraktam, mint a katonaságnál a rangokat, hogy Papírfiú. De basszus, miért?! Döbbenetemben épp az iménti miértek foglalkoztatlak, ezért elsőrangú döglött halas kézfogást produkálok. Fejben ilyenkor elnyomok egy „gwáá”-t, majd örömmel konstatálom, hogy ezúttal tényleg csak fejben született meg.
- A kiszolgáló, igen. Nincs itt - próbálok becsatlakozni a beszélgetésbe, amit elvileg Adam velem folytat. – Szerintem a lelkét hozzákötötte a csengőhöz, mi lenyomjuk, megidéződik – próbálok vicceskedni, de angyalkáim a mennyben, miért hagytátok, hogy ilyen gyatra humorral verjen meg az ég?

//ezer bocsánat az elején elsütött gyatra szóviccekért, általában többre is futja. Smile //
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Adam Windsor on Szer. Aug. 17, 2011 9:22 am

A fiatalember még mindig némileg rossz kedvűnek, vagy legalábbis elgondolkodónak tűnt, amíg lassacskán válaszolt a kérdésemre és gyenge szorítással megrázta a kezemet. Felvontam a jobb szemöldököm a szavaira és enyhe fejcsóválással válaszoltam:
- Ha a lelkét nem is, de a hallókészülékét minden bizonnyal, ha az ajtó fölé rögzített csengőt nem hallotta meg, kifejezetten erőteljes hangja van - válaszoltam. - Illetve ez a környék lehet az egész világon a legjobb közbiztonsággal büszkélkedő, amennyiben ennyi időre magára hagyhatja az üzlethelyiséget az eladó. De mindenesetre teszek egy próbát, aztán meglátjuk, nem igaz, Mr Hanscom-Pap?
A pulthoz lépve megnyomtam a gombot, minek hatására lassú, gyakorlatilag leginkább Verdi Requiemjére hasonlító hangulatú zene csendült fel a boltban. Vállat vontam és visszaléptem a polcokhoz nézelődni, míg megérkezik az árus, na meg a srác még akkor is előttem van a sorban. Belemerültem néhány dísztárgy megtekintésébe.
avatar
Adam Windsor
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 477
Hírnév : 29
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Szer. Aug. 17, 2011 8:26 pm

Nem tűnik egy bonyolult fószernak, határozottan jelzi, ha valamit jelezni akar. Jobb szemöldök felvon – nyilván kíváncsi. Aztán fejet megráz… most mi van? Értetlenül nézek rá. Ha most nonverbális párbeszédet akar itt helyben lesakkpartizni velem, akkor gondjaink lesznek, ugyanis nem vagyok egy Tim Roth, hogy B6-okkal és C4-ekkel reprodukáljam, amit sugallni szeretne felém, és hasonló módszerrel viszonozzam a tüzet. Azt hiszem, amíg ezt nem tisztázzuk, gondjaink lesznek… már ha komolyan gondoljuk, hogy egy boltban ismerkedni akarunk.
Az mindenesetre nem vet vissza a fényéből, hogy a humora nem rosszabb az enyémnél, és szemrebbenés nélkül reagál minden olyasfajta fura megnyilvánulásra, amit eddig előadtam. Remek, lehet, hogy jól elleszünk.
- Ühüm – bólogatok egyetértésem jeléül, hogy az ajtócsengőnek bizony szörnyűséges hangja van, embert lehetne vele kínozni, majd egy korábbihoz hasonló csodás hangjelzéssel adom tudtára, hogy ha ez amolyan engedélykérés volt részemről, hogy a hívót lenyomhassa, akkor áldásom rá… de nem kerülte ám el a figyelmemet a gunyoros megnevezés. Pálcikaemberek nem tudtak volna keskenyebb szemekkel nézni valamit, annyira szúrós tekintettel, amilyen nálamnál férfiasabb embernek a borostája. Ha lufi lett volna, nem élte volna túl. Így viszont maradtak a volnák, amiknek a tengerében szépen elálmodoztam még néhány pillanat erejéig, míg rá nem jövök, hogy a közénk állt csöndesség már a kellemetlen csend fogalmát erősíti. Nem érkezik boltos, hogy feloldja ezt a feszültséget, úgy döntök, a kezembe veszem a kezdeményezést.
- A pap - kezdek bele, kisebb szünettel. –Az papot jelent – fejtem ki a gondolatmenetemet, és hogy lássam a reakcióját, itt a kelleténél nagyobb szünetet hagyok. Nyugodtan veheti akár úgy is, hogy befejeztem, engem különösebben nem izgat. Egy fura boltba fura emberek járnak, lásd: én… ebbe belegondolva ő sem lehet különb.

_________________
Papírfiú(cska)
Néha magam alá gyűrődöm.
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Adam Windsor on Szer. Aug. 17, 2011 11:47 pm

Érdekes egy beszélgetés elé nézünk - állapítom meg magamban a fiatalember felé fordulva újabb, felette érdekes eszmefuttatására. Torkomat megköszörülve bólintok felé lassan, Mr Hanscom legalábbis némileg... szétszórtnak tűnik. Legalábbis ha udvarias akarok lenni. Hasonló eszmeiség jellemzi például Salvador Dali művészetét, de jómagam az életben ilyen jellegű mélyen szántó gondolatokkal utoljára a szomáliai frontvonalban találkoztam, sebesült bajtársak ajkait hagyták el ilyenek, nem kis mennyiségű fájdalomcsillapító alkalmazása után. Korábban pedig főiskolás éveim alatt némelyik évfolyamtársam beszélt hasonlóképpen, szintén szintetikus tudatmódosítók avagy narkotikumok és alkohol keverése után. Mindenesetre a polcnak dőlve válaszoltam nyugodtan:
- A pap az a legtöbb esetben bizony valóban pap - ismertem el. - Bár meg lehetne fogalmazni ezt másképpen is, de látom Önnek külön érzéke van a hiperrealizmushoz, Mr Hanscom - válaszoltam, várva, hogy folytassa a megkezdett gondolatmenetet.
avatar
Adam Windsor
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 477
Hírnév : 29
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Csüt. Aug. 18, 2011 1:42 pm

Ezen a ponton, amikor a bolt sötétsége sem érvényesülhetett a közöttünk végbemenő magas szintű párbeszéd miatt, a hájam hízni kezdett: szuperrealizmus. Hát igen, ez a Papírfiú. Egy kicsit lehet, hogy ki is düllesztettem a mellemet, hogy lássa büszkeségemet, de azért óvatos oldalnézéssel mustráltam, volt-e általam nem kihallható hangtartományban egy kis iróni elcsöppentve ebben a blamában. Végül adok neki egy jó pontot és írok a számlájára egy „talán”-t (talán nem volt), mindezek pedig máris elviszik arra az adminisztrátori szintre, ahol megadom neki a jogkört előadásom további meghallgatásához.

- Hát ja. Szóval pap. Tudod, ez egy kaszt. – Magától értetődő, hogy tegeződünk. Hogy eddig magázódtunk? Ennek egyetlen oka van: nem én indítottam ezt a társalgást. Bennem ugyanis nincs meg az a fantasztikus, hasadékszerű távolságtartás, ami téged, ismétlem: téged jellemez, Adam. nem vagy elég öreg ahhoz, hogy magázzalak, és ezt vedd bóknak. Miután ilyen remek módon körbejártam és letárgyaltam magammal a problémát, szemrebbenés nélkül folytattam a tegezést. –Nem úgy nézel ki, mint egy nagy WoW-os, már ha meg nem haragszol. – Reméltem, hogy tényleg nem öregecske annyira, mennyire magázik, és tudni fogja, hogy miként kötődik magához a mondatom első és második fele. Ha nem… ejha, akkor tényleg lehet, hogy gondjaink lesznek. Hacsak a boltos meg nem érkezik.


//nem értek a WoW-hoz, nem játszom vele, de a kari elvileg nagy addikt. remélem, hogy van ott pap kaszt… ha nincs, most játszunk úgy, hogy van. xD //
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Adam Windsor on Pént. Aug. 19, 2011 11:09 am

Elmerengtem Mike szavain. Kaszt? A kaszt egy társadalmi réteg, manapság hivatalosan a legerősebben Indiában érvényesül, de tulajdonképpen a világon bárhol. Gazdagok- szegények, értelmiség-proletárság... emberek és mutánsok? Akár igen. Ha úgy vesszük, még igaza is van, a papságot nyugodtan le lehet írni mint kasztréteget... Egy apró félmosoly jelent meg az ajkam szegletében a szeleburdi kölyök szavai nyomán, majd biccentettem:
- Nem vagyok ennyire elzárkózó a világtól - feleltem. - Ami azt illeti vannak nálam ifjabb korosztályba tartozó ismerőseim is, így lényegében kötelező ismeret számomra a World of Warcraft, még ha mély ismereteim nincsenek is a témában, de körülbelül tudom azonosítani az Alliance, a Horde kifejezéseket meg a legtöbb kasztét, folytasd csak nyugodtan - intettem Mikenak kíváncsian, most már tényleg elképzelésem sem volt, hova akar vezetni ez a beszélgetés, de annál jobban érdekelt.

/Nem játszom ilyet, de tudtommal van, szóval semmi gáz Very Happy /
avatar
Adam Windsor
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 477
Hírnév : 29
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Kedd Aug. 23, 2011 1:34 am

Miután látom, hogy komoly agyi kapacitásokat fektet abba, hogy megértse, pontosan miről is folyik a társalgás közöttünk, újabb jó pontot osztok ki neki. Arra gondolok, hogy ha ilyen rohamos léptekkel haladunk, akkor hamarosan konkrét ellenőrzőt nyithatok a számára, ha pedig megjön végre a boltos, akkor akár osztályt is alapíthatok belőlük, lenne egy aranyos naplójuk.
Visszavág, és olyan szakkifejezéseket csattogtat, mint az Alliance és a Horde, ami persze alapvetően nem vicces, miért is lenne az? Viszont amikor nagyjából olyan idegenül cseng a szájából, amilyen furcsán a fülemben a magázása cseng, akkor nem kérdés, hogy jól adagolódik az adott helyzethez a humor.

- Nagyon jó, a kettes már megvan – vigyorgok és beszélek egyszerre, mert vagyok ennyire multi-task, főleg, amikor a felsorolásból csak az egyik tudatos, a „jól szórakozom, köszi” mosoly nem emészt fel túl sokat a koncentrációmból. –Na, hát én olyan fegyverekkel foglalkozom, amik ott fordulnak elő. Ebből meg csak annyit látok, hogy milyen a súlyeloszlása – biccentek, amolyan „szevasz, kolléga” módra, és számomra tök természetes, hogy az előbbi kiselőadásának tárgyáról beszéltem, így nem is bökök felé.

Elhatározom, hogy ha csak rá nem kérdez, nem árulom el neki, hogy ne kovácsolásra gondoljon, legalábbis ne a szó klasszikus értelmében. Sokkal inkább hívható origaminak.
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Adam Windsor on Szomb. Aug. 27, 2011 2:25 pm

Önkéntelenül is elmosolyodtam a fiatalember reakcióján, érdekes szavakat tud intézni az emberek felé, valahogy megtalálja azt a lehetőséget, amin épphogy csak nem kacagok fel szokásom ellenére egy számomra még relatíve ismeretlen emberrel szemben. Mosolygósan biccentettem hát felé:
- Meglehetősen érdekes érzés egy tanárnak, amikor osztályozzák - feleltem nevető szemekkel, - de sosem elégedtem meg a D-vel, legalább a B-re mindig hajtottam valamelyest, már csak személyes büszkeségből is, úgyhogy "tanár úr" kérem folytassuk a feleletet, még nem akarok leülni - vigyorodtam el, majd érdeklődve újra közelebb léptem a polcon pihenő tengerészkardhoz és végigsimítottam a felszínén lassan. Aztán Mike szemébe nézve folytattam: - Ezen fegyverek legjobb tudomásom szerint hegysúlyosak voltak mindig is, megkönnyítve a lefelé irányuló szúrásokat s az onnan visszahúzott fegyver fokélével való súlyos vágott sebek kiosztását. De javítson ki ha tévedek... - vontam meg a vállamat. - Nem lehet könnyű egy ilyen fegyvert elkészíteni. A régi korok kovácsmesterei meglehetősen termetes, izmos emberek voltak, rettentő fizikai kondícióval. Feltételezem, hogy manapság, a technika korában, már valamiféle gépesítéssel csökkentik a ráfordítandó humán fizikális erőt na meg természetesen le is rövidül a készítési idő. Így van? - érdeklődtem.
avatar
Adam Windsor
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 477
Hírnév : 29
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Szomb. Aug. 27, 2011 2:44 pm

Egy hosszú pillanatra megfagy közöttünk a levegő, amikor említésre kerül, hogy egy tanárral beszélgetek. Bár félő, hogy a „fagyást” jelen pillanatban csak én érzékelem, de szerény személyem rögvest többféle megnyilvánulásban is, úgy, mint az arcomra fagyó mosoly, vagy a lefagyó (windows alapú) agytevékenység… egészen pihe ezekhez képest a beálló szótlanság, ami hey!, egyáltalán nem is szótlanság, hiszen ő beszél, méghozzá hozzám, és ez igazán nem elhanyagolandó, amikor ketten vagytok a társalgásban, így hát igyekszem némi fiatalos hévvel újraindítani a rendszerem és mondjuk nulla celsius fok fölé vinni a társalgási morálom. Így lassan olvadásnak indul az arcomon a mosoly, ahogy Adam bátyó előadását hallgatom… simán el tudom képzelni az egyetemi pulpituson állva. Lassan olyan jelek kerülnek akarva akaratlanul is az arcomra, hogy „beszélj még”, meg: „ érdekel”, ami nálam egyáltalán nem szokványos reakció, ha éppen egy felsőoktatási dolgozó meséli, ő miként tudná megváltani tudásával a világot. Ez esetben viszont lassan realizálom, hogy a kedves tanárúr nem akar rám tukmálni semmilyen elvet, vagy véleményt, sőt, nem is azt meséli, hogy ő miként küzdött volna a második világháborúban a németek helyett, és ők így miként nyerték volna meg a háborút… hanem egyszerűen mesél, és olyan dologról, ami érdekel. Jesszus, ez hogyan történhetett.

-Oké, ez fantasztikus, tényleg – adom meg az alaphangot a véleménycseréhez. –De ha egy játékról beszélsz, akkor kénytelen vagy regényesen gondolkodni. És persze, vannak nagy világháborúimádók, rendes szakmai blablával, de a legtöbb regényíró csak dumál arról, amiről nem tud, így a kardoknak egyetlen elvárása szokott lenni nagyrészt: legyen kiegyensúlyozott. Olvastál Paolinit? Láttad a Karib-tenger kalózait? Mind erről beszélnek. – Egy eldörmögött ühümmel zárom a soraimat. Nem vagyok profi szakmai véleménycserében, attól tartok, kicsit vehemens lett az előadásom.

_________________
Papírfiú(cska)
Néha magam alá gyűrődöm.
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Adam Windsor on Szomb. Aug. 27, 2011 3:19 pm

Mosolyogva biccentettem:
- Láttam a Karib tenger kalózai legtöbb részét, a legújabbat még nem - feleltem. - Természetesen értem mire gondolsz, sem egy kalóztámadás leírása vagy képernyőre vitele, sem pedig ennek leírása egy fantasy vagy akár kalandkönyvben nyilvánvalóan nem igényel komolyabb hűséget a realizmushoz, ennek lényege: a szórakoztatás. Paolinit nem olvastam még, bevallom, de szabad időmben igen sok fantasy és sci-fi regénnyel volt szerencsém megismerkedni. Tolkien, Gemmel, Poe, Lovecraft, King, Lem és mások munkássága. Szeretem is a műfajt. De mivel Ön reprodukciók készítéséről beszélt, így voltam bátor a tényleges, realisztikus alapokhoz visszanyúlni. No de, feltételezem ez esetben: az Ön munkái elsősorban mint dísztárgyak, a szépségükkel és a művészi kidolgozottságukkal érnek el sikereket - biccentettem udvariasan.
avatar
Adam Windsor
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 477
Hírnév : 29
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Vas. Aug. 28, 2011 3:03 pm

Arra gondolok, hogy ez egy kicsit ijesztő. Mármint most nem csak amiatt, hogy állandóan képes valamilyen ripossztal visszavágni és kardtáncoltatókat megszégyenítő ügyességgel hadonászni a szaktudásával meg azzal a hihetetlen fiatalos és még nem túl begyöpösödött látásmódjával, de ráadásul… állandóan elmosolyodik. Néha az az érzésem, hogy mosolygás közben mosolyodik el, ami nem tudom, hogyan lehet, de ő látványosan megcsinálja. Mit jelent Adamnak a lehetetlen? Csak egy újabb unalmas küldetés!

Már csak emiatt sem hagyhatom, hogy megint igaza legyen, bár félő, hogy akkor nem minden random hülyeségen kéne járatnom az agyamat, hanem mondjuk ráfigyelnem. Az, ami bennragad a hallójárataimban, egyetlen szó: reprodukció. Innentől kezdve már csak a mondandója végét járom, és a legtöbb szavát az agyam spamnak címkézi. A hangsúlyozott magázását pedig egyenesen vírusos üzenetként kezeli, és azonnal törli.
- Reprodukció, de nem ilyesmiké – intézem el egyetlen lekicsinylő legyintéssel az amúgy általam se túl kevésre tartott kardot. Tényleg többre becsülöm, de ez jelen pillanatban nem az a párbeszéd, ahol ilyesmit elárulnék. Legfeljebb a vége felé, amikor békülés van már, és nem nézetkülönbségek összecsapása… majd a barátság jeleként akkor feldobom, hogy á, ugyan, nem, valójában nagyon bírom a kardot, sőt, határozottan érdekel ez a döfős, súlyelosztós dolog. Egyelőre azonban még nem tartunk itt. – Azért beszéltem a WoW-ról, mert a legtöbb fegyver, páncél… megrendelés, ami hozzám érkezik, az onnan kér. És nekik nincsenek nagy igényeik, csak legyen valósághű a kész tárgy, kézbe simuló, mint ahogy a legtöbb regényíró miatt elképzelik a fegyverüket, és ne legyen túl nehéz. Persze ezt nálam nem probléma elérni – hencegek. Régebben sokat szórakoztam rajta, hogy ha minden tárgyat, ami egy ilyen karakteren van, valóban cipelné egy élő ember, hét másodpercnél tovább nem bírná el őket, az tuti. Viszont mivel papírból készítem őket, ezért nálam ez tényleg nem probléma. Az más kérdés, hogy alapvető terveim szerint Adamot nem akartam beavatni ebbe az aprócska kis titokba.

_________________
Papírfiú(cska)
Néha magam alá gyűrődöm.
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Adam Windsor on Hétf. Aug. 29, 2011 8:29 am

A fiatalember viselkedése egy érzelmi hullámvasútnak tűnt számomra, egyik pillanatról a másikra lelkesedett, majd lohadt le benne a tűz másodpercek alatt. Nehéz volt értelmezni a várható reakcióit, sokszor gyakorlatilag lehetetlen. Úgy éreztem az arcomra lassan ráfagy már az udvarias mosoly és komoly eséllyel alakul ki egy arcidegzsába a későbbiekben, hogy itt fog rángatózni a szám folyamatos mosolyokba deformálódva, de nem akartam ellenséges vagy unott képet felölteni vele szemben. A szavai és az az érzelmi instabil túlfűtöttség is mondhatni tipikus volt. Egy jellegzetesen művészekre jellemző dolog, márpedig a legtöbb klasszikus mesterséget igenis lehet művészi szemmel nézni és művészi fokon űzni. Más esetben lehet, hogy valamilyen kisebb lelki visszamaradásról van szó, de ez esetben még inkább ajánlatos a nyugalmat sugározni. Utolsó szavaiban lényegében nem tett mást, mint megismételte az én mondandómat, de azért volt egy-két pont ami felkeltette a figyelmemet.
- Egyetértünk Mr Hanscom - feleltem kitartóan mosolyogva. - A fegyverek súlyeloszlása és formája is háttérbe kell, hogy szoruljon egy díszfegyver esetében a forma és a szépség mögött. Ez egyfajta művészet, mint ahogy tekinthetjük annak az Ön által említett World of Warcraftot is ebben a formában, a grafikusok munkája, mellyel megjelenítenek bizonyos lényeket, fegyvereket, páncélokat egyáltalán nem lekicsinyelni való dolog, hiszen ugyanazon kreativitást és szakértelmet adják bele, mint egy festőművész a saját munkájába. Egy díszpáncél vagy díszkard elkészítése nem annyira mesterség, inkább művészi munka. Szemet gyönyörködtető és sokszor elgondolkodtató. Egy művésznek - biccentettem Mike felé - megvan a maga szabadsága. Technikailag nézve a régi korok pengéi sem túl nehezek, ez a tengerészkard talán 1-1,5 kiló, a legnehezebbek Zweihänderek és pallosok súlya is alig éri el a 8 kilót. Persze hosszú távon forgatni már egy egészen más kérdést jelenthetett. Az ön műveinek - használtam szándékosan a munkái helyett a szebb, nagy vonalúbb kifejezést - ez végképp nem célja, így nem is szükségszerű, hogy erre odafigyeljen. Nem harci eszközöket, hanem a szemet gyönyörködtető és a lelket tápláló műalkotásokat készít, ahogy a szavaiból kivettem - mutattam rá a tényekre, hátha most már felfogja a fiatalember a korábbi gondolataimat. Érdekes egy helyen futottam bele Mikeba, hol lehet az eladó? Ennyi idő alatt már a pultját is felfeszegethettük volna...
avatar
Adam Windsor
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 477
Hírnév : 29
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Hétf. Aug. 29, 2011 9:32 am

Oh-hoh – ez a röpke megjegyzés valahogy meghatározza az előbbi perceket. Nincs új a nap alatt, Adam csak beszél, én meg belül bólogatok; arccal határozottan figyelek, mintha súlyos zörejek közül kéne kihámoznom, mégis mit mond, és nem egymástól talán fél méternyire állnánk egy fegyverboltban; valójában meg a saját gondolatmenetemet próbálom végigvinni az övével szemben, de több zsákutcába is belefutok, míg végül totális game overt szenvedek. Ez olyan érzés, mintha magadnál sakkoznál, és kikapnál.

- Akkor mi most… ugyan arról beszélünk? – nézek fel rá meglepetten. És oh-hoh, mert mégis hol görbült át egy számomra érthetetlen dimenzión ez a beszélgetés? Mert megint a művészekről van szó, és valaki (sőt, mit valaki, határozottan: Adam) megint felém biccent közben, pedig még csak nem is látta a munkáimat… ez egyébként is összezavarna, de mivel jelen pillanatokat az oh-hohnak szenteltük, ezért csak felírok egy újabb rejtélyt a listára. Mármint rejtélyt: értem én, kenegeti a májam az ilyen dicséret, hiszen művésznek születni kell, de megint nem értem, hogyan jutott el idáig a partner, hogy én az lennék… netalántán a ruházat? – Esetleg… érdekli néhány munkám? – Oké, egyrészt a dicséretet se értem, másrészt… másrészt ez az oh-hoh. Miért beszél annyit az én „alkotásaimról”? –Vagy…? – kezdek bele bizonytalanul, amikor a bolt hátsó részéből koppanások, dobozzörgés hallatszik. Kihasználva az alkalmat, gyorsan lecsapok a hívóra, majd elégedetten és várakozásteljesen Adamra nézek. Határozottan erősödtek a dobozmozgások, majd bátortalan lépések indultak felénk.

_________________
Papírfiú(cska)
Néha magam alá gyűrődöm.
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Adam Windsor on Szer. Aug. 31, 2011 5:18 pm

Mosolyogva továbbra is bólogattam a szavaira:
- Igen, azt hiszem e tekintetben teljes mértékben egy véleményen vagyunk Mr Hanscom - feleltem. - Elnézését kérem, amennyiben félreérthetően fejeztem volna ki magam korábban.
Következő kérdésére aztán vidáman bólintottam újfent:
- Miért is ne? Ha úgy adódik talán még magam is rendelnék a munkáiból. Noha nem vagyok művészettörténész, de aligha hiszem, hogy ilyen jellegű diploma szükséges a szépség értékeléséhez. Ugyan ez egy meglehetősen relatív fogalom, mindenki számára mást és mást jelent, de ettől függetlenül sem hiszem, hogy bárminek a művészi értékéből levon az a szubjektivitás bármennyit is, hogy esetleg egy embernek személy szerint nem tetszik esetleg, véleményt meg főképpen nem tudok mondani addig, míg nem láttam a munkásságának darabjaiból néhányat, így természetesen! Miért ne érdekelne? - feleltem vidáman.
Meghallva a motoszkálást Mike gyorsan lenyomta a hívógombot újra s felcsendült a korábbról jól ismert "gyászzene" felettünk, ami valahogy most már roppantul nem illett a hangulathoz a jó kedélyű fiatal férfi társaságában, noha még éltem a gyanúperrel: esetleg tudatmódosító szerek játszanak ebben közre nála. Na de a művészek fele élt valamilyennel mindig is, vagy lelkileg valami nem úgy csavarodott bennük, ahogy más, normális és a képzőművészet iránt nem fogékony emberekben. Mindenesetre így már elütő, disszonáns volt az alap esetben kellemes muzsika, morogva meg is jegyeztem:
- Ha ez még egyszer megszólal, rövidre fogom zárni az elektromos kábeleket - recsegtem magam elé, majd újra mosolyt öltve a fiatalemberhez fordultam és a pult felé intettem: - Ön érkezett előbb, parancsoljon.
avatar
Adam Windsor
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 477
Hírnév : 29
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Szer. Aug. 31, 2011 10:49 pm

Elveszek a kör(mönfont)mondataiban. Pedig ez alapvetően nem így szokott velem lennie, mint sokat olvasott személy igazán odavagyok a többszörösen összetett mondatokért, pláne, ha van is, amiről szóljanak, bár azért annyira nem imádom, hogy holmi házi oltáron áldozzak nekik – mindenesetre most elgondolkozom azon, hogy talán mégis be kéne vezetnem ezt a szokást, akkor talán képessé válnék arra, hogy ne tapogatózzak vakon abban az éjszakai dzsungelben, amit Adam szavai alkottak a fejemben. Pedig nem szeretem, ha valaki elsötétít a szemem mögött, és ez nem az alkohol, vagy valami kis kellemes füvecske.
De még ezen a totális vakablakozáson keresztül is kihámozom, hogy dicsér, meg érdekli a munkám… amúgy is büszke vagyok magamra, hogy legalább ennyit, a lényeget pont kiértettem az egészből, de ráadásul még nem is épp a szidásomról beszél… éljen! Az élet szép!

- Hogy én…? – teszem fel a totálisan legabszurdabb kérdést, de tényleg annyira messze jártak a gondolataim az előbb, hogy muszáj volt egy papagájszerű ismétléssel újraindítanom az agyamat, és elhelyezkedni a létnek ezen a síkján. – Öhm… inkább parancsolj te. Nekem nem ilyen egyszerű… – kapom a kezembe az oldaltáskám, hogy kikeressem, amire felírtam, hogy mi is kell nekem. Vacak cetli, hihetetlen, hogy hova rejthettem…
A felismerés berobban az életembe: mit szerencsétlenkedek? Vetek egy sunyi oldalpillantást Adam felé, mennyire figyel, majd a zsebeimben, ingujjamba beletuszkolt cetlik nagy részét magam elé hívom. Személyi iratok, bevásárlólisták lebegnek előttem, de így két pillanat alatt meg is van, amit kerestem. A többit összekapom a kezembe egy legyintéssel, és a hátsó farmerzsebembe gyűröm. A lényeg a lista, amit önfeledten a pultra vágok… pedig… hopp, Adam tényleg nekiállt lekérni, amit ő akart?

_________________
Papírfiú(cska)
Néha magam alá gyűrődöm.
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Adam Windsor on Hétf. Szept. 05, 2011 12:07 am

Mosolyogva néztem a fiú zavarát amint előkerült a lassan hatvan felé járó afroamerikai férfi, aki a fegyverboltot és egyben régiségkereskedést vezette. Láthatóan Mike nem találta azt amit keresett, így átadta inkább a lehetőséget nekem. Megbiccentettem a fejem felé:
- Köszönöm szépen, ígérem hamar végzek - feleltem, aztán az eladó felé fordultam: - Kellemes napot Önnek. Az önvédelmi pisztolyomhoz szeretnék töltényeket vásárolni. 9 mm-es Glock. Amennyiben ez lehetséges a belga tölténymodellekből kérnék. Ha nem tart, akkor jó lesz a francia vagy a hazai is.
Az idős férfi azonnal lelkes kutakodásba kezdett a pult alatt, amíg én kényelmesen rákönyököltem a nevezett faszerkezetre. Nem tartott soká, hamarosan felbukkant a férfi feje újfent, sőt ahogy feljebb emelkedett már a kezében szorongatott dobozt is megláttam, örömmel konstatálva, hogy azon bizony belga zászló van festve. Zsebembe nyúltam, hogy előszedjem a tárcámat, mikor Mike könnyed mozdulattal csapta a pultra a papírját. A tulajdonos tágra nyílt szemekkel meredt rá én viszont tovább nem tudva tartani magam felnevettem:
- Nos, látom megkerült a bevásárló lista Mr Hanscom - kuncogtam. - Ez esetben mégiscsak Öné az elsőbbség, én majd utána. Parancsoljon kérem - intettem a lemerevedett eladó felé.
avatar
Adam Windsor
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 477
Hírnév : 29
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Szer. Szept. 07, 2011 8:38 am

Ó, váratlan kirohanásom több pozitív utószéllel dolgozott, mint ahogy általában szokott történni és Adam jó adag egyenesbe rakós széllel töltötte meg a vitorlámat. Az duzzadt, én pedig úsztam is vele álmaim tengerén. Merthogy: álmaim netovábbja volt az a modell, amit egy régiségbolt online galériájában sikerült elkapnom. De fene a pixeles mindenükbe, a képminőség vacak volt, csak sejtettem az arányokat, és miközben figyeltem, olyan érzésem volt, hogy az a kard kell nekem. Úgy értem: élőben is, nem csak papírból.

Sherlock is megirigyelhette volna azt a nyomozást, amit levágtam, miután kiderült, hogy a régiségbolt vezetője adminisztrációs hiba miatt hagyta fenn a képet, valójában már elvitték tőle. Fórumozók és szakértők azonban idevezettek, az üzletbe, aminek hangulata alapján én csak a „Lehangoltság fegyverboltja” nevet adtam neki. Vagy „Betérő a vén depresszióhoz”. Negyven dollár egy főbelövés, csak előtte írja alá az önkezűséget igazoló papírt…

Nem merem kimondani a nevét. – A 600203-mas raktárszámút kérném – remeg a hangom, és közben vetek egy sunyi oldalpillantást Adamra, látszik-e már a csillogás a szemében a drágaságom után. Ha tényleg olyan jól fest, mint vártam, és olyan különleges, ahogy a zsigereimben érzem, akkor már egy érdeklődő pillantás is elég, és likvidálom a bájos tanár urat. Sőt, akár az eladót is!

Nem tudom, hogy az eladó lépteit hallom, ahogy visszafele közeledik már, vagy a szívem dobog ilyen hangosan a fülemben, de ha lehet, én inkább az előbbit választanám. –Egyedi példány, kézzel hajtogatták a pengéjét, nem tömeggyártásban készült, ez egy északi fegyvermester, kovács specialitása volt. Csak igen különleges ügyfeleknek készítette, felkérésre dolgozott… – kezdem el ledarálni Adamnak az eddig róla beszerzett információmorzsákat, amiket jó madár módjára internetről, könyvtárakból, műgyűjtők és szakértők válaszmailjeikből összegyűjtögettem. Hátha ezzel jobban telik az idő. De az idő persze relatív, kis rohadék, eszébe se jut kicsit is csipkedni magát. Ahogy, úgy tűnik, hogy az eladó sem.

_________________
Papírfiú(cska)
Néha magam alá gyűrődöm.
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Adam Windsor on Pént. Szept. 09, 2011 11:08 pm

Meglepetten fordultam Mike felé a kis közjáték kapcsán és próbáltam értelmezni az elhangzottakat, de... Megráztam a fejemet:
- Sajnálom, bár érdekelnek a fegyverek és értékelem a szépséget is ami a mesterember munkájából fakad, de azért ennyire nem vagyok szakértője a témának - feleltem. - A többszörösen hajtogatott egyedi gyártású penge a japán katanákat, a szamurájok méltán híres kardjait vagy pedig a toledoi kovácsok gyönyörű, kosaras markolatú rapírjait, netán a szintén méltán neves német műhelyekben készült Zweihändereket idézi emlékezetembe, de egyikre sem illik igazán az "északi mester" kitétel, így attól tartok, sajnos ennyiből nem fogom kitalálni, miféle nemes acél az, amelyre olyannyira kíváncsi s mit annyira megvásárolna Mr Hanscom - ráztam meg a fejemet. - Tanár vagyok ugyan, de nem fegyverszakértő - tártam szét a kezemet mosolyogva. - Mindenesetre bizonyára gyönyörű darab, mint az egyedi készítésű műremekek többsége - tettem még hozzá elismerően, majd várakozóan a pultnak dőltem, hogy visszaérkezzen az eladó Mike rendelésével és én is megvegyem a töltényeimet.
avatar
Adam Windsor
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 477
Hírnév : 29
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Hétf. Szept. 12, 2011 10:23 pm

- Oh, hogy… nincs? – Nem vagyok gondolatolvasó, de nem is kell annak lennem ahhoz, hogy értsem, miért is jött vissza üres kézzel az eladó. A fejemet rázom, a lelkem szenved egy kis törést, de elhatároztam magam már korábban, hogy ha így lesz, túlélem… bár ebben a pillanatban kezd elég vonzó lenni a negyven dolláros öngyilkos akció ötlete. Ettől függetlenül igyekszem egyenes gerinccel és nem szemből kibuggyanó könnyeket törölgetve átnyújtani egy másik papírt. – Akkor megtenné, hogy ezt kihozza megtekintésre? – Adatok arról a fegyverféléről, aminek papírmása két héten belül szállítandó általam. Kicsit meg van rogyva a vállam, ahogy visszafordulok Adam felé.

- Hát tudod… – Elgondolok egy kis sírást, de ezt kívül majdnem jól leplezem. – Úgy tűnik, mindegy is. – Igazán folytathatnám a válaszokat további bővített információkkal, úgy mint kérdések: „tényleg nincsenek északi szamuráj-féle kardkovácsok, woot!”, vagy válaszok: „jaja, gyakori tévedés…”, de ahhoz figyelnem kellett volna arra, amit mond. De nekem, mint egysíkú gondolkodással megáldott emberi mutánsnak, bőven elég volt csak a pultosra figyelnem, hogy mikor hozza már álmaim netovábbját.

Úgy érzem, a részemről meghaló párbeszéddel együtt egy kicsit más is meghal velem, például ez az egész szituáció. Újabb rovátkát kap az üzlet neve: a lehangoltság fegyverboltja. Átveszem a kis kardot, ami sokkal inkább megérdemelné a tőr nevet, és átengedem Adamnak a terepet. Nem lacázok, éppen eléggé elegem van a sikertelenségemből, mint az ilyenkor képbe jövő rejtőzködésemről… ezúttal nemet mondok rá. Néhány papírcsík varázsolódik elő a dzsekim ujjaiból, a kezem alatt egy A4-es lap lebeg, én pedig háttal nekik munkának látok. Igazán nem sok idő az egész, csak az ujjaimba ne álljon görcs, és akkor pikk-pakk kész vagyok. Fixálom a végső verziót, már ha megvan, és mehetne is a kabát alá. A díszfegyvernyi kiskarddal pedig megvárom, hogy Adam végezzen, és mehet is vissza a pultra.

_________________
Papírfiú(cska)
Néha magam alá gyűrődöm.
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Adam Windsor on Kedd Szept. 13, 2011 11:40 am

A fiatalember láthatólag csalódottan vette tudomásul, hogy nincs meg az általa keresett darab már a boltban, bár ha ennyire fontos neki, akkor a helyében biztosan érdeklődtem volna kinek adta el az üzlet, hátha viszonteladóról van szó akitől még meg lehet vásárolni, de ez persze nem az én ügyem. Kikért egy másik darabot megtekintésre, addig is jómagam léphettem a pulthoz s kifizettem a korábban megrendelt belga lőszereket. A dobozokat a zakóm zsebébe süllyesztettem akkurátusan, majd halkan mondtam az eladónak:
- Számlát is legyen szíves kiállítani. Xavier Tehetséggondozó Intézet Különleges Gyermekeknek. Köszönöm szépen.
Az eladó meglepetten pislogott, de annál gyorsabban kezdett írni aztán, nyilván, hogy minél hamarabb távozzak a boltjából. Mike közben visszatette a rövidkardot a pultra. Rövidkard... Helytelen elnevezés, tulajdonképpen nem léteztek rövidkardok, csupán... na jó. Ha valami, akkor ez most teljesen felesleges gondolatmenet, ezt majd valami szakmai konferenciára eltesszük, esetleg fakultációra. Elkészült a számla, átvettem, majd kezet nyújtottam eddigi beszélgető partneremnek:
- A viszont látásra, több sikerben gazdag napot mára, Mr Hanscom! - mosolyogtam még rá egyet.
avatar
Adam Windsor
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 477
Hírnév : 29
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Mike Hanscom on Kedd Szept. 13, 2011 11:49 am

Nagyjából úgy búcsúztunk el, ahogy találkoztunk: ő mosolygott, én meg nem tudtam eldönteni, hogy ez egy reflex-szerű beidegződés, vagy őszinte? Végül az utóbbi percek úrias viselkedése okán úgy döntöttem, hogy igazán nem lehetne őszinte, mert nincs az az ember, aki tényleg ennyit mosoly egy fegyverekről folytatott beszélgetés közben, így viszont az őszinte letörtség helyett szintúgy egy soványka grimaszt varázsoltam az arcomra, ami némi jóindulattal mosolynak is beillett. A kézfogásra ezúttal figyeltem, ha a döglött halamból nem is lett cápa, de azért több élet szorult belé, mint korábban.

Vetettem még egy búcsúpillantást a boltos felé is, majd úgy döntöttem, igyekszem gyorsan túlesni az ajtó nyílását követő szörnyű ricsajban, ami persze megint nem maradt el. Úgy távoztam a helyszínről, mintha elém is leszállt volna egy angyal, és közölte volna, hogy ha hátranézek, kővé válok. Nem is néztem, jelentős határozottsággal hagytam el a helyszínt.


//köszöntem, nagyon, élveztem, páspás! Smile //

_________________
Papírfiú(cska)
Néha magam alá gyűrődöm.
avatar
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Dögvész on Pént. Szept. 23, 2011 5:35 pm

Valahol egy korláton könyököltem, néztem a magam előtt messzebb elterülő vizet.
Azt hiszem a béremet megkerestem mára. Ez a gondolat egy gunyoros, szinte fintorszerű mosolyt csalt az arcomra, a csuklyám alatt. A borongós idő nekem kedvezett. Derűs ég alatt sokkal feltűnőbb lettem volna kapucnis pulóverben.
Nagyjából csak fejben, néhány becsléssel számoltam össze a pénzt amit sikerült zsákmányolnom a tömegektől. Nem állhattam meg munka közben, és nem számolhattam meg most sem, még valakinek szemet szúrnék. Haza kéne mennem letenni a szajrét mielőtt még valaki belém köt. Na igen ez az átka, ha egyedül dolgozol, sokkal jobban kiszúrható vagy egy figyelmesebb szemnek.
Előttem csak a part egy kis szakasza és a víz. Lenéztem majd felvettem egy kavicsot és megpróbáltam elég messzire dobni. Tudom gyerekes, de most nem érdekelt. Valahogy felettébb magam alatt voltam. Mennyivel könnyebb lenne, ha nem kéne takargatnom magam, és a nyüves embernéptől sem félnem. Valahol mélyen azt kívántam: bárcsak nem kéne megvetnem őket, mert nem is lennének!
avatar
Dögvész
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 94
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Coney Island

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 8 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.