Zane Morton

Go down

Zane Morton

Témanyitás by Zane Morton on Kedd Aug. 16, 2011 9:52 pm

ADATOK

NÉV: Zane Jón "Lucky" Morton
faj: ember
kor: 23
születési hely: New York

jellem: alkalom szüli az ellenségeskedőt (ember és mutáns ellenes)
személyazonosság: nyílt

KÜLSŐ: félhosszú barna haj, néhány nem látható tetoválás, vékony testalkat, futásban edzett lábak, ládaemelgetésben edzett karok, megnyerő, máskor gúnyos vigyor, átható tekintet

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: jóképűsége

KÉPESSÉG: nincs

~°~


ELŐTÖRTÉNET:

Minden valamire való életrajz úgy kezdődik, hogy hol és kik által született az ember. Nos, akkor haladjunk e logika mentén: több, mint két évtizede születtem New Yorkban, tipikus, átlagos, komfortos amerikai-finn családba. Bárcsak olyan érdekes lehetnék én is, hogy felsoroljam melyik rokonom milyen szörnyű balesetben hunyt el, de hála az égnek, vagy más felső hatalomnak, minden rokonom jó egészségnek örvend. Szülőanyám hivatalnok, igazi nyolcórás robotgépe a kormánynak, pecsétel, elfogad, elutasít, netán kérvényeket dob a süllyesztőbe. Mit lehet mit tenni, őt már beszippantotta ez a monstrum, ez a kritikákat nem tűrő, reformokat mélységesen elutasító ősi szerkezet. Apám jó munkás ember, finn gyökerekkel, finn mentalitással, finn erővel és izmokkal, és természetesen szőke hajjal. Ha a sztereotípiák származnak valahonnan, akkor neki biztos köze van hozzá: imádja a telet, imádja a jó italokat és kizárólag jégkorongot néz a tévében. Viszont még mielőtt valaki pálcát törne e hétköznapiság felett, közölnöm kell, hogy a statisztikák szerint az USA családjainak nagy része ilyen, vagy ehhez hasonló. Viszont majdnem elfeledkeztem nővéremről és bátyámról, kik szintén részei a családomnak. Bátyám Kanadában él és dolgozik, szóval őt elveszítettük, hisz már csak lesújtóan gondolhatunk egy "kanadaira". Nővérem egy igazi okostojás, jelenleg is egyetemen tanul, nemsokára tanít, és mindeközben éli az életét szeretett jegyesével, aki valamelyik karácsonyra egy ócska gyűrűvel az ujjai közé csavarta a Szőke Nők gyöngyét.

Lépjünk hát tovább az első ponton, és nézzük a másodikat. Ebben a részben kellene önmagamat fényeznem, hogy micsoda jó gyerek, hibátlan kamasz, vagy hánytatott sorsú árva gyermek voltam. Már ott gondban lennék, hogy életem minden egyes momentumát felidézzem. Rizikóval próbálom összegezni, hogy sikerült elvégeznem az általános, majd a középfokú tanulmányaimat, és csillagászati távolságra kerülve az egyetemtől. Most minek szépítsem? Rettenetesen átlagos és rossz tanuló voltam, nem foglalkoztam az általános műveltetésemmel, hisz én úgy véltem, hogy majd az élet megtanít mindarra, amire szükségem lehet. Félig-meddig be is igazolódott az elméletem, hisz teljesen hülye nem vagyok, bár doktori fokozatom se lesz "életismeretből". Valahol talán még megvan az érettségi bizonyítványom, de hajlandóságot nem mutatok annak csatolására.

A harmadik pontban kellene készségeimről és ismereteimről nyilatkozni. Nos, magas szinten értek a szócsépléshez és a csűrdöngöléshez, hisz majdnem csepűrágó lettem (na jó, egy iskolai darabban való szereplés még nem nagy kunszt). A suli után egy ideig az utcán tanultam, hot-dog árulást, szórólapozást, futárkodást. A harmadik balesetem után feladtam az egészet, és négy fal közé vonultam. Ekkor ismerkedtem meg az IT-világgal (milyen magasztos a kifejezés, ugye?), és kezdtem el blogolni. Mindenről. Aztán rájöttem, hogy ez hülyeség, téma nélkül mi értelme van vesztegetni az időmet. Így elkezdtem téma után kutatni. Előbb a szüleimet vettem elő, és írtam a kormány rabszolgáiról, majd a sztereotípiákról, rövid összegzést a finn bevándorlókról, a jégkorong jelenlegi állapotairól, majd újra kifulladtam. Viszont ekkor kaptam egy e-mailt: egy jó nevű new york-i újság egyik fejesének a hatodik beosztottja azzal keresett meg, hogy megüresedett pár négyzetcentiméternyi hely a szinte bulvár kategóriában, és ők arra gondoltak, írhatnék nekik néhány cikket. Ám legyen! Írtam nekik néhány jelentéktelen hülyeségről, ami a városban történt, és ők zabálták! Nem mondom, hogy a jövedelmemet így már titkos bankszámlára kellett utaltatnom az adóhatóság figyelő szemei miatt, de úgy éreztem megtollasodtam. Most aztán kapaszkodjon mindenki: nem vettem belőle semmit! Rá kellett jönnöm, hogy semmi szükségem annyi pénzre, viszont az írás, na az tetszik. Csak a téma meg az ihlet, ez a fránya páros, ami mindig foglalkoztatott. Aztán új események bukkantak fel a horizonton. Biztos emlékeznek, mikor az a félőrült vénember diszkógömböt csinált városunk nagyasszonyából? Muszáj volt írnom róla, annyira adta magát a dolog, és így lyukadtam ki a mutánsoknál. Számtalan szomorú történet, számtalan tragikus esemény, félőrültek, zsenik, elhanyagolható semmirekellők. Az első két cikket nem fogadták túl nagy lelkesedéssel, de aztán beadtam a figurát a főnöknél, és közöltem: ezek bizony hiteles és igaz történetek. Itt már felcsillant a remény, hogy esetleg új profilom lehetne: mutáns-szakértő újságíró. Nagyszerű! Hangzatos, jövedelmező és még talán érdekes is.

A negyedik pont jön, azt hiszem, amiben le kell írni, hogy mi a helyzet jelenleg: nos, még mindig a szüleimnél élek, cikkeket írok, mutánsokat kutatok fel és kérdezem ki őket, hogy mi a stájsz. Imádom a munkámat, bár eddig háromszor támadtak rám, abból egyszer lőfegyverrel, és ezt nem is nagyon értettem, hisz sima halandókkal ritkán foglalkozom, miért kellhet hát bosszút állni rajtam? (Viszont lett egy új becenevem: Lucky, és még csak mutáns képesség sem kellett hozzá, hogy túléljem e borzasztó eseményeket.) Hobbim a mutánsok provokálása, talán azért, hogy ráébresszem őket, mégsem olyan különlegesek, mint hiszik, hogy őket hiszik. Képzavar, kedvencem.


~°~


FOGLALKOZÁSA: újságíró

SZAKÉRTELMEI: szavak csűrés-csavarása, bajba kerülés és kikerülés onnan

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: laptop, mobil, diktafon

~°~


MINTAJÁTÉK:

Legalább fél órája lógatom itt a lábam és meresztem a mereszteni valómat, mikor jobb dolgom is lenne, bár ígéretesnek mutatkozott ez a mai meló. Névtelen telefon, imádom, kétszeri lemondás, harmadszori randez-vous. Az illető férfi, negyvennek tippelem, és biztos halálra van frusztrálva, mert negyven évig titkolta, hogy mutáns. Erre a storyra mindenki harapni fog, csak végre ide is érne, és nem kellene a második kávémat szürcsölni. A kirakatnak is beillő ablakon kibámulva nem látok mást, csak az esőben rohanó embereket, mivel nemrég eleredt, ezek meg elindultak papucsban otthonról (pedig konkrétan emlékszem, hogy figyelmeztettek minket, embereket, a futó záporokra). Megfordult a fejemben, hogy újra az órámra pillantok, de inkább nem spanolom magam tovább és nyugton maradok. Okostelefon elő, nézzünk e-maileket:

"Sajnálom, de ma sem tudok elmenni. Talán hagyjuk az egészet..."

Pompás! Egy idióta farok miatt utaztam ki ide, vártam fél órát, és küld egy ilyen üzenetet. Komolyan mondom, az ilyeneket ütni kéne, bár attól csak ostobábbak lennének. Összegezve: nekem kell kifizetni a kávémat, pedig engem hívtak ide, nekem kell kifizetni a taxit és nekem úszott el egy újabb cikkem. Mi lehetne ettől szebb? Talán ha egy őrült mutáns most mutatna be akrobatikus mutatványokat az utcán, arról még írhatnék is, hogy ilyenek is vannak. Elidőzöm még egy darabig az asztalomnál - kutya sem jön oda interjút adni -, a férfinak nem válaszolok, pukkadjon meg, a pincérnővel meg nem szemezek, mert kancsal...
avatar
Zane Morton
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 30
Hírnév : 1
Tartózkodási hely : New York

Vissza az elejére Go down

Re: Zane Morton

Témanyitás by Cerebro on Kedd Aug. 16, 2011 10:02 pm

Üdvözlöm az első ember JK-t köreinkben! Kellemes időtöltést!
avatar
Cerebro
Admin

Hozzászólások száma : 539
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : Xavier Birtok

http://postoutsiders.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.