eXile

Mikor a kínai maffia irántam való érdeklődését emlegeti, kicsit megemelkedik a szemöldököm.
- És, ha szabad érdeklődnöm, honnan is tudná meg a maffia, hogy én vadásztam le az embereiket? Remélem ezzel nem azt akarja mondani, hogy majd maga lesz olyan kedves és tájékoztatja őket, csak azért, hogy legyen miért segítenem magának. - mondókám végére már én is előre hajoltam és keményen néztem a szemébe, lecsapva a legkisebb reakciójára is.
Érzékeltem, hogy a pénzem említése nem esett jól neki, de hát az én jól megérdemelt zsozsómról volt szó, és ez igazán nem tudott meghatni. Az a biztos, ami már a számlámon van.
- Viszont, ha megbízást kapok más ügyfelek kiiktatására, semmi akadálya az együttműködésnek, ha most már hajlandó tiszta lappal játszani, kedves szaktárs. - ülök vissza kényelmesebben a helyemre. - Ha maga is ritkítja őket és a képességeit tekintve, legalább is az eltűnési trükkjét, mert a többiről még semmit nem tudok, hatékonyan hozhatja rájuk a frászt, akkor gondolom magának sem jön rosszul, ha megoszlanak a rosszfiúk, és nem sz összes a maga fejét akarja. Jól gondolom? - eresztek meg felé egy angyali mosolyt.

-Ugyan dehogy - hárítja el a feltételezést szinte azonnal - de sajnos nekik is megvannak az embereik, némelyik kimondottan leleményes tud lenni, sőt, vannak köztük erős mutánsok is, a legrosszabb viszont, hogy pillanatnyilag még életben vannak.
*Gonosz mosolyra húzódik a szája. Ebben a szakmában kevesen maradnak életben sokáig, így aztán nem véletlen, hogy speciel még ismeri is ezeket az embereket.*
-Ezen persze könnyen segíthetünk...
*Valamiért nevethetnéke támad az "eltűnési trükk" hallatán. Sokan emlegették már sokféleképpen a képességét, ez azonban valamiért újszerűnek hangzik. Aztán lehet csak a Vodka Martini kezd a fejébe szállni, melyből ebben a pillanatban hoznak még egy kört, most már biztos, hogy tud valamit az a csapos.*
-Többre is képes vagyok, mint eltűnni, vagy nyuszikat kihúzni egy kalapból. Egy nap talán maga is megláthatja.
*Beleiszik második pohár vodka martinijába. Ez a pia tényleg egyre jobb lesz.*
-Engem valamiért sosem tudnak megtalálni. Fogadni mernék, hogy még kegyednek sem menne...

- Mondtam, ha megbíz további ügyekkel, semmi akadálya, de a magam dolgát, magam intézem! - biccentek felé, miközben nézem, ahogy elfogyasztja az italát. Az enyém még majdnem érintetlenül áll az asztalon, néha-néha kicsit belekortyintok, így a második kör is hidegen hagy.
- Látja ez így milyen igazságtalan! Maga látott engem dolgozni, de én a maga képességével csak részben lehetek tisztában. Hogy akar így együtt dolgozni? - kuncogok fel kihívóan.
Érdeklődve pislogok rá, mikor arról beszél, hogy őt nem lehet megtalálni.
- Mindenki hibázik olykor-olykor, még a legjobbak is - szívom be mélyen a felőle áradó szagmintákat látványosan. - Csak nem mindegy ezt mikor és hol teszi. Azért én a maga helyében nem lennék ebben olyan biztos. Lehet, hogy a kámforrá válása megmenti a veszélyes helyzetekből, de pl. most is itt van és normál emberi valójában könnyen sebezhető. Vagy hallja a maga felé tartó puskagolyó sivítását? Én nagyon türelmes vadász tudok lenni. - nevetek rá.

*Örömmel nézi, hogy milyen kis harcias a leányzó még itt is. Persze a korábbi eseményekhez viszonyítva pillanatnyilag még egész békésnek is hihetné az ember, de ahogy a szemébe néz, látja azt a tüzet, mellyel ha nem vigyáznak, felemészti az embert.*
-Szeretné látni, mire vagyok képes? - Kérdi sejtelmes hangon, mintegy jelezve, hogy nem hátrál meg a kihívás elől. - Semmi akadálya, de figyelmeztetem, háromból két ember kidobja a taccsot, az első útján.
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy kicsit jobban magába szívta a helyiség levegőjét a nő, miután azzal hencegett, hogy nem tudná őt megtalálni. Újra közel hajol a nőhöz az asztal fölött, hogy megosszon vele még valamit, megint csak suttogó hangon.*
-Én is nagyon türelmes vadász tudok lenni. Becserkészem az áldozatomat, bármi áron.
~Hogy ebből mi lesz...~
-Viszont, ha olyan biztos benne, hogy el tudna kapni, bizonyítsa be. Fogadni mernék, hogy úgysem sikerül.

Kicsit feszült vagyok a mai események miatt és lehet, hogy a drog hatása sem múlt el nyomtalanul, de rájövök, hogy igazán nem akarom magamra uszítani ezt az embert, ha nem muszáj. Van nekem elég ügyem enélkül is. Nem vagyok h@lye, ha látta, amit tettem a három kínaival, és még mindig itt ül velem szemben és enyhén gunyoros hangon társalkodik velem, csak tud valamit.
Tudom magamról, hogy vad és néha talán indulatos vagyok, de azért fejjel nem megyek a falnak.
- Ki tudja, talán nem vagyok az az átlagos ember, azért lehet, hogy kipróbálnám. - biccentek az ajánlatára.
Elgondolkodtatott ez az egymásra vadászás ötlete. El kell ismerni ő sem indul esélytelenül, ezért mikor valamiféle versengést ajánl, felcsillannak a szemeim.
- Mire gondol? Valami ipiapacs játékra? Ahhoz tényleg jobban kéne ismernem a képességeit, hogy így látatlanul belemenjek. De, ha már tisztában leszek magával, akkor visszatérhetünk a témára. - nézek rá és igyekszem felmérni, hogy komolyan gondolja-e.

-Nem ismerek egy átlagos embert sem.
~Tettszik a lány bátorsága, ám sajnos tény, hogy eddig mindössze három ember nem dobta ki a taccsot az első útja után, ás furcsa módon mindhárman inkább tűntek aranyosnak, mint keménynek.Na jó, Tanya nem számít, a saját képességéhez mérve az enyém nem lehetett annyira megrázó.~
-De legyen! Itt viszont nincs elég hely hozzá, és egyébként sem szeretem, ha közönségem van ~ ez olyasvalami, amit egy másik bérgyilkos biztosan megért ~ az épület mögötti sikátor viszont pont jó lesz, tudok is egy rövidebb utat.
*Sejtelmes vigyora ellenére, a rövidebb út kivételesen nem a képessége, csupán egy vészkijárat, melyet hogy spóroljanak egy kis időt, sosem tartanak zárva. Ha Sheena követi ide, szembe fordul vele odakint, és az ajtó záródása után folytatja.*
-Az ipiapacs játék szabályait majd megbeszéltük, ha látta mivel áll szemben. Viszont, ha látni is akar velemit, magammal kell vinnem, az pedig valamiért eddig csak olyannal sikerült, aki lesmárolt közben.
*Vár pár másodpercet, hogy beveszi-e a nő, és amennyiben valamilyen oknál fogva mégsem hinné el, szomorúan sóhajt fel.*
-Egyszer bejön, már jó....Fel emelnem viszont tényleg fel kell. Általában ölben a legkényelmesebb.

Most már igazán kíváncsivá tett, hogy mire is képes, és azt hogyan csinálja, ezért követtem a sikátorba. A felajánlott lehetőség feltételeire viszont, csak vigyorogva csóváltam a fejem.
- Ez egy igen érdekes és egyedülálló képesség lehet akkor! Nem irigylem érte, főleg, ha nem csak csinos nőket, hanem férfiakat is magával kell vinnie! – dobom vissza a labdát, mivel természetesen egy szavát sem hittem el. – Én bírom a morbid humort, de most térjünk a lényegre. – nézek rá még mindig mosolyogva, mert valahol mélyen kezdem értékelni a férfi teljesítményét, de amíg nem látom mire képes igazán, nem nyilvánítok véleményt.
Az ölben való utazásra azért megint kétkedően és kutatóan nézek rá, megpróbálva a fejébe látni, de hát ez már egy fokkal jobb, mint a smárolási javaslata.
- Rendben! Ha maga meg beleegyezik, hogy a késem a veséje közelében tartsam. – bólintok, most elkomolyodva. – Hiszen nem tudom mi fog következni, és így elvileg most a maga kezében lesz az életem, ezzel legalább valamit kompenzálnánk vele. Nos?

-Annyira nem vészes - feleli szemlesütve, tarkóját vakargatva, röviden megjátszott szégyenlősséggel - ha a popszakma becsődöl, még mindig fuvarozhatom Ricky Martin-t.
*Jót derül Sheena egyébként nagyon is érthető bizalmatlanságán. Egy lépéssel véget vet a köztük lévő távolságnak, majd egy gyors mozdulattal az ölébe kapja őt.*
-Ott tartod, ahol jól esik. - Egyezik bele szokásos, sejtelmes vigyorával az arcán - Odaát úgysem számít.
*Mielőtt még megkérdezhetné, hogy ez mégis mit akar jelenteni, eltűnnek mind a ketten, majd szép lassan emelkedni kezdenek. A korábbi esetekből okulva, nagyon igyekszik kiüríteni az elméjét, ám ez korán sem olyan egyszerű, mint remélte...*
~Mellesleg, amíg ideát vagyunk, hallok mindent, szóval ha vizuális típus, kérem most próbáljon meg nem gondolni a másik szállítási módra...vagy ha egy mód van rá semmire.~
*Jóval lassabban érik el céljukat, mint amire Szellem képes lenne, részben azért, mert nem szeretné, ha Sheena lehányná veséjétől megfosztott hulláját, de főleg, mert nem szeretné nagyon elvenni a nő kedvét a versengéstől.*
Odaát egyébként a szokásos szürkület fogadja Szellemet, ami Sheena-t illeti, képességének hála valószínűleg még jobban is lát, mint házigazdája.
-Köszönjük, hogy a szellemvasutat választotta - szólal meg már odakint, miközben leteszi a nőt - remélem jól utazott.

Mielőtt választ kapnék a kérdésemre gyors mozdulattal kap fel, és nekem csak annyi időm marad, hogy a tőrt előhúzzam, de már csak a kezemben szorongatom, íg át lép velem egy, csak az ő általa ismert világba.
A figyelmeztetés, hogy ürítsem ki a gondolataimat, még éppen időben ér el, amin igen csak megdöbbenek először, hiszen egyenesen a fejemben hallom a hangokat, de aztán aránylag nyugodtan fogadom a dolgot, hiszen végül is mutánsok vagyunk, vagy mi, nem kell minden szokatlan dolgon meglepődni!
Olyan egyhangú színtelenség vesz körbe az utazásnak e szokatlan módja alatt, hogy az már egyenest rátelepszik az emberre és ami igen csak lehangoló. Talán ez a szürke és befoghatatlan tér az, ami sok emberben kiváltja gyomra háborgását, hiszen nem igazán tudja betájolni magát az ember.
Mikor végre megérkezünk és újra szilárd talaj érzek a lábam alatt, igen csak megkönnyebbülök. Ha hányingert nem is érzek, hiszen a sok éves ugra-bugra során, azért szervezetem már hozzászokott a hirtelen helyváltoztatásokhoz, még ha nem is ilyen mértékűhöz, azért enyhe émelygés kavarog a gyomrom táján.
- Igen érdekes és eddig semmihez nem hasonlító élmény volt! – biccentek és kíváncsian nézek körül.

*Látványosan hátrál egy lépést a nőtől, miután letette őt, s gyanakodva kémleli annak arcát bármilyen apró grimasz, vagy zöldülés után kutatva. Hamarosan belátja, hogy ezekre az intő jelekre hiába vár...*
-Valóban? - Kérdi, kissé hitetlenkedve. - Hmm, lehet máskor sem amatőröket kéne furikáznom...
*Letekint a nő kezében szorongatott tőrre, utána a nő arcát veszi szemügyre, majd megint a tőrre néz, végül pedig megállapodik a nő szemeinél.*
-Remélem jó élmény volt, és lemondott arról a tervéről, hogy donort csinál belőlem - feleli vigyorogva, majd mint aki sejti a választ, közelebb lép a nőhöz, elég közel ahhoz, hogy ha mégis azt szeretné, gond nélkül leszúrhatná őt - tehát akkor most, hogy látta mire vagyok képes, megejthetjük azt a játékot?
*Izgatottan várja a nő válaszát, bár ennek nyomait egész jól el tudja fedni az arcán.*
-És ha igen, mi legyen a tét?

- Valóban! – biccentek jóváhagyólag, aztán a tekintetét követve a még mindig a kezemben szorongatott késre nézek, majd mosolyogva a tokjába csúsztatom, mint egy jelezve, hogy már nem tartom szükségesnek.
Kezdem legalább azt elhinni, hogy egyelőre nem akar nekem semmi rosszat. Egyelőre, mert lehet, hogy csak az érdekei kívánják így, hiszen mint említette, van egy kis afférja a kínai maffiával.
- Rájöttem, hogy nem szép látvány lenne donorként! – villantok rá egy mosolyt, majd a játékra ez már szélesebbé válik. – Látom, hogy nem lenne könnyű dolgom veled. – térek át a közvetlenebb tegezésre, hiszen egyrészről egy munkaterületen dolgozunk, másrészről meg utálok magázódni. – Ugye nem baj, hogyha elhagyom a magázódást? – kérdezem meg azért udvarias kislány módjára, aztán visszatérek a témára. – De pont ez teszi majd élvezetessé! – nyalom meg a szám izgatottan. – Elég régen volt már, hogy úgy isten igazából kihívást jelentsen valaki számomra! Persze volt és van is ilyen, de ritkán futok össze ilyen lehetőséggel, hogy ezt aránylag a testi épségem veszélyeztetése nélkül tehetem meg. És, hogy mi legyen a tét? Hmmm! Talán egy ingyen meló elvégzése a másikunknak? De, ha van jobb ötlet, csupa fül vagyok?

~Szóval donorként nem lennék szép látvány? Persze hangosan ezt nem mondanám, elvégre tiltja a kódexünk 7. pontja: "Ne forgasd ki egy bérgyilkos szavait, különben ő is ki fogja forgatni a te szerveidet." ~
-Sosem ellenkeznék egy olyan hölggyel, aki ennyire fel van fegyverkezve. - Feleli mosolyogva, miközben pillantása arra vetődik, ahol szerinte a nő a pisztolyát rejtegeti. - De mi is legyen a kihívás?
*Kezét az állára téve gondolkodóba esik. Bár mindig a nő szemeibe néz, valójában most nem lát maga elé, annyira elmélyült gondolataiban. A nyereményre tett javaslatot azért még fél füllel meghallja.*
-Azt hiszem, ez olyasvalami, amiért szívesen törném magam. Ami viszont a versenyt illeti, mi lenne, ha több dologban is megmérkőznénk? Félek egy sima gyorsulási versenyt lazán megnyernék...
~Hacsak nem parkol a garázsodban egy csillagromboló.~
-Lehetne mondjuk célba lövés, rablás, és közelharc a végére. A zsebtolvajlás rész alatt mondjuk az lenne a feladat, hogy egy bizonyos veszélyes mutánstól, aki híres arról, hogy nehéz olyasmit tenni, ami ne kerülné el a figyelmét, el kéne lopni a féltve őrzött szivarjait. Véletlenül tudom is, hol mulat ma este...
*Arckifejezéséből ítélve alig tudja visszafogni, hogy sátáni kacaj törjön ki belőle. Fárasztó este elé néznek, de abban egészen biztos, hogy legalább az egyikük remekül fog szórakozni, bár az alapján amit eddig megtudott erről az amazonról, jó esély van rá, hogy neki sem lesz ellenére a móka amit kiszemelt.*
-Kezdhetjük?

Magamhoz képest szokatlanul izgatottan várom, hogy a férfi mivel rukkol elő, milyen versenyt eszel ki. Nagyon régen szórakoztam már egy kicsit gondtalanabbul, ezért ez az ötlet teljesen felvillanyozott.
- Szóval, akkor először a rablás, vagy tolvajlás, aztán célbalövés és egy kis verekedés! Ez egészen jól hangzik! – mondom vidáman. – Benne vagyok! – biccentek, habár nem kerüli el a figyelmemet az érdekesen csillogó szemei, ami arra utal, hogy valami gonosz dologba is belefuthatok, de hát ettől móka a móka!
- - Részemről oké! De egy valamit azért még elárulhatnál, ha már ilyen jó kis versengést rendezünk, és ha rosszul sülne el a dolog kinek is a sírját kell látogatnom. – nevetem el magam. – Szóval a nevedre lennék kíváncsi, vagy ahogy szeretnéd, hogy szólítsalak. – javítom ki magam.
~ Gondolom nem egy-két veszélytelen dolgot talál majd ki, akkor nem lenne benne semmi élvezet és, ha belegondolok, lehet, hogy csupa olyasmit, ami önmagának kedvezőbb! De hát ez benne van a pakliban! ~

~Lehet gyakrabban kéne együtt lógnom a kollégáimmal, nem kicsit zavar, hogy máskor az előző mondat hallatán csak az nem rémült halálra, aki azt hitte viccelek. Ő pedig még izgalomba is jön tőle, szinte se már azt sem bánnám, ha én veszítenék.~
-Be szeretnél jelölni Facebook-on? - Kérdi komolytalanul. - Ne haragudj, de nem készültem hihető álnévvel, az igazin pedig nagyon rég nem szólított senki, és nem is fog soha többé, szóval maradjunk a Szellemnél, bár...
*Nem tud leszokni arról a sejtelmes vigyorgásról, ami az éjszaka folyamán szinte fél percenként ostromolja meg, és foglalja el arcát.*
-Ha nyersz, megtudhatod a keresztnevem - ajánlja fel, egy kacsintás kíséretében - persze csak ha lemondasz az ingyen melóról.
*Órájára tekint, majd néhány gombnyomással előhozza rajta határidőnaplóját a ma éjszakára.*
-A lőtér sajnos csak órák múlva lesz előkészítve, úgyhogy kezdjünk szerintem a rablással. Az emberünk odalent van úgyis, és ahogy néztem, már olyan részeg, amennyire csak tőle telik. Valamiért be engedték a VIP részbe, szóval innen gyorsabb, ha gyalog mész.
*Újabb gombnyomás, és az apró kijelzőn megjelenik rozsomák arcképe, egy olyan ember szemszögéből, kinek a látszat alapján épp a fejét készül leharapni, majd elfogyasztani a többi testrészét mondjuk mustárral.*
-Kedves fickó, biztos vagyok benne, hogy fel fogod ismerni, egyedül üldögél, és a zsebében van a szivaros dobozka.A cél a benne lévő 4 szivar. Sok szerencsét!
*Ezzel eltűnik Sheena szeme elől, ám úti célja helyett először a relatív közeli éjjelnappaliba néz be.*

- Hát nekem egy olyan név is jó, amit bejelölhetek a Facebook-on. – bólintok teljes komolysággal, de belül majd meghalok a nevetéstől, mennyire óvja a nevét. – De, azért tettem hozzá, hogy „vagy ahogy szólíthatlak” kitételt, mert nem akarom felfedni az inkognitódat. – Kösz, nekem bőven megfelel a Szellem és marad az ingyen meló. – hárítom el a javaslatát.
~ Végül is nekem tök mindegy mi a neve, egy helyettem jól elvégzett veszélyes meló pedig megér ennyit! ~
Megszemlélem a flancos karóráján előhívott képet és jókedvűen felmordulok, mint egy jóllakott cica.
- Csípem az ilyen morcos, pofaszakállas fazonokat!
~ El tudom képzelni, hogy ez egy emberevő szörnyeteg, és Szellem pont ezért vigyorog úgy, mintha megnyerte volna az ötöst a lottón, mert biztos benne, hogy a pacák lenyel keresztbe, de hát ketten játsszák ezt a játékot! ~ bazsajgok magamban.
- Szóval a 4 szivar. Értettem! – bólintok, de már csak a levegőnek, mert a férfi nevéhez méltóan már el is tűnt a szemem elől.
~ Azért tényleg nem mentem volna bele egy gyorsulási versenybe! ~
Mivel nincs más hátra, mint megismerkedni, azzal a cuki pofával, megigazítom a szerkómat, belefésülök a hajamba, aztán lecsúszom a tűzlétrán, majd egy kisebb szaltóval leugrom a nemrég elhagyott sikátorba és a hátsó ajtón visszatérek a vendégtérbe, ahol megpróbálom felfedezni leendő társalkodó partneremet.

Logan asztaltársaságának szokás szerint most is bőven elég egyetlen ülőhely. Társai mindössze az a néhány vegyesboltnyi alkohol, mely inváziós sereg módjára sorakozik előtte az asztalán. A regiment már súlyos veszteségeket szenvedett, a sörösüvegek fele elvérezve hever az asztal körül, és alatta. Azért szakított szép hagyományával, hogy a pultot támassza, mert bár ez egy jó hírű kocsma, sajnos valamiért pofátlanul sok Xavieres diák, és tanár teszi be ide a lábát, és ma este nem volt hangulata egyiket sem hazakísérni innen, pláne nem erőszakkal.....satírozzuk ki ezt az utolsót, a bunyó még elmegy, de Ororo rosszalló tekintetét pont elégszer csodálhatta meg az elmúlt héten. Hirtelen, mintha egy lágy szellő suhanna végig rajta, ő pedig azonnal felkapja a fejét. Mély levegőt vesz, fülei pedig úgy mozognak, akár egy vadászkutyának, amikor egy medve közeledtét érzi, ám hamar rá kell jönnie, hogy valószínűleg tényleg csak a huzat volt az, megint. Úgy dönt erre inni kell, és felhajtja a soron következő szeszközlegény utolsó csepp életnedvét is.
~Le kéne szoknom ezekről a helyekről. Túl puccos, inkább az az ír koszfészek lenne a kedvemre való Washingtonban, hogy is hívták...nem számít, hamarosan úgyis útnak indulok arra felé, majd kiderül a helyszínen.~
Rosszalló pillantást vet a dübörgő hangfalakra, mialatt kezében máris ott terem következő áldozata az ellenség hattyúnyakú táborából.
~Igazán adhatnának valami más zenét is. Esküszöm, ez a Lady Gaga szám már ment kétszer, vagy csak triplán hallok?~
Gyanakodva tekint a kezében tartott üvegre, majd egy vállvonogatást követően meghúzza azt.

Mikor kiszúrom az emberemet és megszemlélem az előtte pusztulásra ítélt italhegyeket, úgy gondolom, nem árt még rátenni egy lapáttal, ha biztosra akarok menni. Ezért először a pulthoz verekszem magam és kérek még pár üveg sört, meg két üveg whiskey-t, hogy kellőképpen megadjam a hangulatot és megindulok a férfi felé.
Mivel látom, hogy csak egy szék van az asztalánál menet közben még elcsórok egyet egy másik asztaltól és elég hangosan sikerül landoltatnom a búslakodó áldozatom mellé, hiszen elég egyensúlyozni a tömött tálcát is a kezemben, de végül sikerül azt a még ott heverő többi mellé letenni, úgy, hogy nem törtem össze semmit.
~ Na, azért pincérnek nem szívesen mennék az tény! ~
- Hello! Látom fogytán a készlete! Meghívhatom egy-két ingyen italra, látom, hogy nem veti fel a jókedv? – telepszem le mellé gondtalanul. – Bocs, de elég tömött a hely és ez az egyetlen nyugodt hely a közelben. – teszem hozzá kicsit mentegetőzve, hogy ne legyen túl tolakodó a megjelenésem. – Ezért hoztam egy kis búfelejtőt is, jó szándékom jeleként.
~ Ennyi piától már csak sikerül legalább eltompulnia, hogy kicsit megkönnyítse a dolgomat. ~
Közben igyekszem bevetni leglehengerlőbb mosolyomat a cél érdekében. Ezt a feladatot, azért jó lenne erőszak nélkül lebonyolítani, de, ha sokat akadékoskodik egy kicsi azért belefér.

Hirtelen furcsa szag szivárog felé. Nagyon elüt a hányás, alkoholbűz, és cigarettafüst alkotta természetes aromáktól, melyet az ember elvárna egy ilyen nívóval bíró szórakozóhelytől, a szag ami közeledik egészen kellemes, mondhatni illat. Ennek ellenére mégis inkább söréhez pártol, ezért éppen ivás közben ül le mellé a szőke szépség, ki meghozta ellenségeinek a felmentő sereget. Bár a látvány kedvére van, mégis gyanakodva figyeli az új jövevényt.
~Oké, ez fura, egy ilyen nő inkább meghívatná magát, mintsem hogy ő szolgáljon itallal, valami itt nagyon gyanús. Ugyanakkor, dögös, és hozott piát.~
-Ilyen ajánlatra nem mondhatok nemet. - Feleli, miközben lopva az üres asztal felé sandít, ahonnan a nő elhozta a széket. - De lehet, hogy rossz asztalt választott, ha nyugodt helyre vágyik.
A hangjából ítélve a férfi vagy Oscar díjat érő tehetséggel tudja megjátszani, hogy józan, vagy valaki más nyakalta be azt a mennyiséget, ami már sörből is sok lenne. Persze, figyelembe véve, hogy ez egy mutáns bár, van egy harmadik, nem túl vonzó lehetőség is, már persze ha Sheena kitart azon terve mellett, hogy leitatja a fickót.
-De miért gondolja, hogy bús vagyok? - Kérdi, olyan arcot vágva, amit ha ő maga is látna, nem tenné fel ezt a kérdést. Lehet a pia így fejti ki rajta a hatását?
~Talán, mert egyedül iszom csütörtök este egy bárban? Vagy péntek volna? Sűrű hetem volt, az egyszer biztos....~

Meglepetten pislogok a válaszai alapján, majd hogy nem szín józan férfire, aztán megint az asztalon sorakozó üvegekre, és sanda gyanú kezd kialakulni bennem. Észrevétlen beleszimatolok a levegőbe, az asztaltársam felől áradó alkoholgőzre koncentrálva, kizárva a helyiség többi része felől érkező ingereket, és akkor is arra a következtetésre jutok, hogy bizony erős alkoholszag árad felőle. Ezen a helyen viszont ez annyira nem lepne meg, de akkor meg minek iszik, ha nincs rá hatással?
- Szerintem meg pont jó helyet választottam! Maga körül valahogy elég nagy távolságot tartanak, és ez engem cseppet megnyugtat. Szeretem az erős, határozott pasikat. – húzódom még közelebb, mint aki tényleg egy biztonságos helyet keres.
A hangulatára tett kérdésére igen csak mosolyoghatnékom támad.
- Hé hapsikám, néztél már tükörbe mostanában? Olyan bús képet vágsz, hogy azt hinné az ember éppen azt fojtod italba, vagy az fojt bele téged. De én nem hagyom, hogy az ital végezzen veled, egy ilyen stramm emberrel! De elég józannak tűnsz a sok üveg ellenére. – bökök az asztalra. – ilyen jól bírod, vagy nem hat rád az alkohol? Ha így van, azt mond meg nekem mi a fenének iszod? Tiszta pénz kidobás, ennyi erővel vizet is ihatnál. – nézek rá kíváncsian, hogy vajon egyáltalán válaszol-e és ha igen mit.

Meglepetten mordul fel a hölgy válaszán, majd kicsit körbenéz, mintha nem tudná, hogy valóban elkerüli mindaz, aki ösztönösen törekszik arra, hogy épp csontozattal botorkáljon haza innen.
-Ha maga mondja - adja meg magát végül egy vállrándítás kíséretében - boldog vagyok, hogy segíthetek.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy miután a teremtmény, aki külsejével, és eddigi tetteivel újradefiniálta a "túl szép ahhoz, hogy igaz legyen" jelentését közelebb húzódott hozzá, hirtelen átváltott tegeződésbe.
-Látom neked sem áll a nyelvedre a magázódás, mi lenne, ha meginnánk egy pertut, hogy a jövőben se legyen gondunk vele?
Követi tekintetével a lány mutató ujját, azon a feltételezésen pedig, hogy vizet kéne innia, nem tudja megállni, hogy ne nevessen ő is egy kicsit.
-Vizet? Mint az állatok? Ugyan. - Vágja rá, még mindig mosolyogva. Gyorsan jó kedve lett, lehet mégiscsak ért valamit az a mérsékelten halálos alkoholmérgezés, amit eddig szenvedett volna egy átlagember. - Csak a kedvedért produkálom magam, valójában már alig vagyok szomjas, de azért még fér belém.
~No meg, elég kiábrándító látványt nyújtanék alsógatyával a fejemen a kanadai himnuszt énekelve az egyik biliárdasztalon. Akkor biztos nem tartaná megnyugtatónak a közelségem.~
-De ha mindenáron látni szeretnél részegen, biztos vagyok benne, hogy a nehéztüzérség megteszi majd a hatását.
Fejével itt a Whiskey felé bök, melynek a puszta gondolatától össze fut a nyál a szájában.

Elégedettel látom, hogy azért sikerült valami életkedvet csiholni a férfibe és még inni is hajlandó velem, habár én nem bírom úgy az alkoholt, mint valószínűleg ő. Ezért oda kell figyelnem, hogy úgy töltögessem az italt, hogy én ne sokat igyak.
- Pertut? Persze, miért ne! – nyúlok a láthatólag élvezettel figyelt whiskey-s üveg felé, és két poharat elénk penderítve, töltöm meg azokat, az egyiket csurig, a másikba egy ujjnyit.
- Hát akkor egészségünkre! – emelem meg a poharat, majd egy hajtásra ledöntöm az sajátomat, ami tüzes csóvaként kúszik le a torkomon és melegséggel tölti el a gyomromat.
~ Na, azt hiszem, ma ügyesen kell sakkoznom, mert, ha még megiszom egy-két pohárral, akkor a végén ő fog engem kizsebelni! ~
Viszont ekkor támad egy jó ötletem! Hát, ha ő nem is részegedik le gyorsan annyira, hogy könnyen elcsenhessem tőle a szivarjait, akkor majd én!
- Tényleg nem akarlak megzavarni, - közben megint tele töltöm a poharát és az enyémbe is jut egy kicsi, - de kíváncsivá tettél, hogy mi a jó abban, ha a bánatodban az italba menekülsz, de az nem hat rád? Inkább meséld el nekem, én isten bizi – emelem meg a kezem, - nagyon jó hallgatóság vagyok. – mosolygok rá szélesen és hajolok közel hozzá cinkosan. – De azért míg mesélsz, ne hagyjuk kiszáradni a torkunkat sem! – megint ivásra ösztönzöm.
~ Pár pohár után, majd elkezdem megjátszani a kapatos libát. ~

Kicsit furcsállja ugyan, hogy Sheena milyen testvériesen ossza szét köztük az italt, okot viszont továbbra sem lát arra, hogy visszautasítson egy jó pohár Whiskey-t, ezért a nővel egyetemben ő maga is egyetlen hajtásra üríti ki a poharát.
-Egészségünkre! - Ahogy a torkát átjárja a már ismerős melegség, vidámsága csak fokozódik, így nem emel szót a következő hasonlóan aránytalanul kimért adag ellen sem.
-Mint már említettem, hat rám, csak edzettebb vagyok ez a sok főemlős - itt megenged magának egy megvető pillantást az asztalokon fetrengő részegek irányába - a seregben sok minden ráragad az emberre.
Hogy mi nyomja a lelkét? bármerre jár génmanipulált kiborg nácik támadnak rá, és ha önhibáján kívül is, de veszélybe sodort 3 diákot az elmúlt héten így. A fiú miatt persze nem fáj a feje, rá még ráfér némi halálos veszély, de a másik kettőért azért kár lett volna. Ez a téma azonban inkább egy könnyed csevejhez passzolna a szanatóriumban, úgyhogy inkább összefoglalja egy szóban:
-Munka. -Ezután felhajtja második pohár Whiskey-jét.
-Szerintem könnyedén találnánk kellemesebb témát is - vet gátat a további kérdések elé, s közben ő is közelebb hajol a nőhöz, utánozva annak cinkos mosolyát - beszélgessünk inkább rólad.

Elégedetten látom, hogy az ital fogyogat rendesen és nem fogja vissza magát, de az már nem nagyon tetszik, ahogy a kevésbé „edzettebb” emberekre tekint, különös tekintettel, hogy én is pont ebbe az irányba akarom elvinni a játékomat.
~ De , hát nem a megbecsülésére pályázok, hanem a szivarjaira. ~ fedem meg magam gondolatban.
A lelkizés úgy látszik nem jön be nála, mert a szíve kiöntését egy mondatban le is rendezte, de azért én töltögetek rendületlenül és bár keveset iszom, azért már mutatom a kapatosság jeleit.
- Rólam? – mosolygok szélesen, mintha valami nagyon szépet vagy vidámat mondott volna. – Hát én nem vagyok egy nagy szám! Látod, még egy ilyen helyen sem tudom feltalálni magam, csak félénken leülök az első biztonságot nyújtó férfi mellé, hukk.., bocs – kuncogok fel. – Aztán csak egész este egy helyben ragadok. És te..hukk? Te miért itt szórakozol? Nincs családod? Barátnőd, hukk? De, hagy töltsek még egy kicsit! Ohh! Jajj! Bocsika! – kapom a szám elé a kezem, ahogy a remegő kézzel való töltögetés közben megbillenek és egy jó adag italt a pohár mellé és a nadrágjára locsolok, aztán mikor ijedtemben megpróbálok segíteni, még leverek vagy három üveg sört is mellé, melyek csörömpölve törnek szét a földön, de előtte belőlük is jut még Rozsomák ölébe. – Jaj, jaj! Látod, milyen ügyetlen vagyok! – kapok elő egy zsebkendőt és kezdem kicsit bénáskodva tisztogatni, mélyen elvörösödve, de persze egyre közelebb jutok a hőn áhított zsebéhez és az abban tartott szivarjaihoz, ha nem veszi észre, már a kezemben is a zsákmány.

-Ebben nem vagyok biztos - jegyzi meg, s kezével finoman a nő vállához ér - szerintem remekül felmérted a terepet.
Hirtelen minden figyelmét a nőnek szenteli, az asztalon heverő temérdek mennyiségű agytisztító mintha nem is létezne számára. Még közelebb húzódik, s térdeik már jóformán összeérnek az asztal alatt.
-Azért iszom itt, mert otthon nincs sörcsap.
~Abban a nyomorult iskolában még szivarozni sem engednek, a többi alkalmi otthonomról pedig inkább ne is beszéljünk.~
Kicsit meglepődik azon, hogy a nő szerint szóba jöhet az, hogy ilyen közel enged magához egy hozzá hasonló bombázót, miközben otthon várja a család. Már épp frappánsan válaszolna, mikor a jól láthatóan becsípett nőszemély iszonyatos pusztításba kezd, minek következtében jó adag whiskey vész kárba, ami már önmagában elég volna, hogy könnyet csaljon egy érző szívű ember szemébe, Logan azonban erőt vesz magán, és amikor Sheena a nadrágja felé nyúl gyengéden, ám mégis határozottan fogja meg azt, meggátolva őt mindenféle kitakarítási manőverben.
-Semmi baj, megesik.
Miután a nő kezeit visszahelyezte az asztalra, gyengéden végigsimít annak arcán, és ha még ezek után sem ütközik ellenállásba, ujjai a tarkója felé settenkednek.
-Ami az előbbi kérdésedet illeti a feleségemről, illetve arról, hogy van-e, döntsd el magad.
Ellentmondást nem tűrve húzza közelebb magához újdonsült ivócimboráját, hogy olyan csókban részesítse, amit egyhamar nem fog elfelejteni, feltéve ha ennyi pia után emlékszik majd bármire is. A csók követelőző, már-már erőszakos, ám miközben ő odafent belead mindent, a zsebét többé nem őrzi, benne az aluminium dobozkával. Amennyiben a dolgok idáig fajultak, hosszú percek után engedi csak újra levegőhöz jutni a lányt.

Püff neki! Még a tapizás előtt leállított, így aztán kicsit mérgesebben néztem ki a fejemből egy pillanatra, mint azt a szerepem megkívánta.
~ Hiába no! Nem hiába nem színi iskolába mentem! Ezt még gyakorolni kell! ~
Viszont, ami ez után következik enyhén szólva is meglep, habár h nem fából van, azért valamilyen hatással csak kellett rá lennem! Ha leitatni nem is tudtam, de magamba bolondítani ezek szerint igen, hiszen egy erőteljes mozdulattal ránt magához és tapad rá a számra.
Először hirtelen megmerevedtem, aztán gyorsan kapcsoltam és hagytam, hogy nyelve kalandozásnak induljon a számban, még rá is tettem egy lapáttal és hosszasan viszonoztam azt, egyik kezem a derekára téve és szorosan magamhoz húzva, hogy eltereljem a figyelmét a másik kezem kutatóútra indulásáról.
~ Ha eléggé begerjesztem, akkor észrevétlen tudom elcsórni a kedvenc füstölni valóját, csak utána kemény lesz levakarni magamról. ~
Finoman kutató ujjaim aztán valami fémtárgyba ütköztek, ami feltételezésem szerint azokat az ominózus szivarokat rejthette és amit milliméterről milliméterre igyekeztem úgy kihúzni a zsebéből, hogy ne vegyen észre semmit. Ezért a derekán lévő kezemmel egy hevesebbet rántottam rajta, mintha még többet akarnék a csókból, szám is szorosan tapadt az övére, nehogy idő előtt abbahagyja, és ezzel lehetőséget adtam magamnak, hogy ha teljesen átadja magát nekem, a kezembe kaparintsam a dobozt.