Post-Outsiders
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Játszótér

+6
Aya Caine
Colin Cooper
Dögvész
Elanor Brite
Mike Hanscom
Cerebro
10 posters

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Go down

Játszótér Empty Játszótér

Témanyitás by Cerebro Csüt. Szept. 01, 2011 11:05 am

A közeli lakóparkhoz tartozó játszótér, amit manapság leginkább a kamaszok vettek birtokukba.

Játszótér 15322
Cerebro
Cerebro
Admin

Hozzászólások száma : 539
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : Xavier Birtok

https://postoutsiders.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Mike Hanscom Csüt. Szept. 01, 2011 11:09 am

Az volt a cél, hogy a hinta minél magasabbra lendüljön. Pedig rég nem voltam már gyerek, de ettől függetlenül a cél nem változott: fel-fel. Ráadásul… tökéletesen elvoltam. Régen játszottam ilyen jót úgy, hogy tudomást sem vettem a körülöttem álló világból. Fejben megint gyerek voltam, mert a nosztalgia néha képes elrabolni a szívet és olyan csodákat művelni, hogy a pszichológusok se képesek abba a mélységbe lenyúlni. Ott ültem újra a hintába, és akárcsak a biciklizést, a hinta hajtásának mikéntjét se tudtam elfelejteni: tudtam, hogyan kéne lendíteni a lábat, hogyan kell dőlni, ahhoz, hogy egyre feljebb és feljebb és feljebb szálljon velem.

Nem mintha figyeltem volna, de azt hiszem, mielőtt beültem a hintába, nem voltunk itt sokan. Konkrétan… hmm… egyedül voltam? Oké, igaz, nem ellenőriztem le egyesével a rakétát, a mászóka belsejét, nem volt semmi ilyen határozott célom, csak megláttam az elhanyagolt játszótér elhanyagolt hintáját és ebben a kissé borúsabb időben, mikor az emberre még a pulóver is jócskán ráfér, úgy éreztem, némi párhuzam húzható az én hiányzó gyerekkorom között.
A hinta nem látott magasságokba száll velem, itt szoktunk ugratni benne, hogy a hinta minden harmadik ember alatt összetört, nem bírta. Vagy kiugrani. És én a következő pillanatban elengedek hintát, kapaszkodót, hintaláncot, mindent, és a csúcsponton kilendülök belőle… nem fáj a földetérés, és nem is ér olyan korán. Szinte súlytalannak érzem a testem, pont, ahogy a szívemet is, és mert ez ilyen idillikus még fel is nevetek, miközben lassan lebegve a földre érek. Hát ez oltári, újra! Újra! Már szaladok is vissza.
Mike Hanscom
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Elanor Brite Csüt. Szept. 01, 2011 2:49 pm

Unatkozom....
Az idő rabságában érzem magam kicsit ott, ahol még egy ismerősöm sem igazán van. No jó, megérkeztemkor persze volt egy fogadóbizottság, egy ici-pici, de ők is elillantak hamar, én meg maradtam a suliban, egyedül.
Felkerekedek hát némi városnézésre, de a nyüzsgés sem igazán volt kedvemre való, így egy üresen árválkodó játszótéren kötök ki. Jó, hogy azt sem igazán tudom, hogy hol vagyok, de sebaj. Az egyik csúszda alá betelepedve igazítok egyet halványkék trikómon, előszedem fekete, rövid farmergatyóm zsebéből a noteszem, s jegyzetelgetek bele. Persze pár firka is odakavarodik a ceruzám hegyéből, de valamivel el kell foglaljam magam. Figyelmemet az egyik hinta halk nyekergése kelti fel. Először azt gondoltam, hogy csak a szél mozgatja, de rá kell jönnöm, hogy bizony van még itt valaki rajtam kívül is. A piros csúszka mögül kikukucskálok, félrebiccentett fejjel, tenyeremmel megtámaszkodva a kitaposott talajon figyelem a fiút, aki szinte repül a hintával. Érdekes egyéniségnek tartva őt kijjebb csúszok, összeszedve a port a földről , hátamat nekivetem az állványzatnak, s térdemet átölelve nézem végig, ahogy egyre magasabbra repül, majd a szó szoros értelmében száll. Jó, inkább csak lefelé, mint egy madártoll, úgy ereszkedik.
- Hmm...
Halkan hümmögök, nem tudom a fiú hallja-e, de az tény, hogy ha felém néz, már eléggé feltűnhet neki jelenlétem.
Elanor Brite
Elanor Brite
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 70
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Mike Hanscom Csüt. Szept. 01, 2011 3:40 pm

Még egy menetet levágok, mert olyan jó érzés fejtetőig elsüllyedni a gyerekkor mámoros hangulatában, ahol a hintából kirepülés az élet netovábbja (de, tovább-tovább, fel újra egészen a csúcsig), és ha orgazmusélményt nem is okoz, így röptében, néhány mutáns génnel megtávogatva, sokáig a levegőben, röptében elnyújta. Röptében, attól még meghatározó élmény. Arra gondolok, legalább egyszer az életben mindenki megérdemelné, hogy újraélje ezeket a pillanatokat. Nem voltak még szociális gátlások, nemi értetlenkedések, határok és tiltások, szabályok, szülői érthetetlen törvények… csak repülés a hintáról le, a hintára vissza fel, hajtás, zsibbadó tagok, jóleső fáradság az izmokban és hopp, a csúcson kirepül az ember, száll-száll a levegőben, majd a lepuffanás újra a földre, és nem csalódottsággal, hanem tele izgalommal, hogy milyen jó volt; nem fásultsággal, hogy ennyi volt, hanem vágyódással, hogy legyen újra… hejj!

Teljes ártatlansággal ignorálom a lányt, nem is olyan messze tőle, akinek ruhája halványkékje aztán mégis feltűnik, miközben őrült izgalommal ülnék bele újra a hintába. Azzal a mozdulattal, amivel a láncát elkaptam, tovább is lendülök rajta, vigyorgok, mint a tejbetök és gyerekkori énemnél megrekedve, egy lendüléssel, pihe-puha mozdulattal reppenek a lány mellé a csúszdára.
- Szia! – vigyorgok olyan felszabadultan, ahogy nem is tudom, mikor tettem utoljára, és megpróbálok ezzel a könnyedséggel felszaladni a csúszdán. –Szaladj itt fel velem! - Persze itt nem segít, hogy alig van súlyom, alig több, mintha félfamentes rajzlapból lennék hajtogatva, nem is haladok felfelé, ráadásul egy szélroham vissza is sodor az elejére. Dünnyögök és morgok, és újra próbálom, négykézláb kapaszkodva felküzdöm magam a tetejére…
Mike Hanscom
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Elanor Brite Csüt. Szept. 01, 2011 4:44 pm

Játszani jó, ebben egyet értünk. Legszívesebben örök gyerek maradnék, de be kell látnom, hogy egy idő után ez lehetetlen. No de az, hogy végleg felnőttnek érezzük magunkat, még kicsit odébb van, addig kiélhetjük gyermeteg vágyainkat.
Köszöntését egy biccentéssel, s kedves mosollyal fogadom, s hívására felpattanok, leporolom ruhámat, amivel még inkább szétkenem magamon a koszt, de sebaj. Mögé állok, hogy magam is felszaladhassak a csúszdán, de mikor felnézek felém tolat Mike. Hatalmas szemeket mereszteni van csak időm, meg kezemet magam elé tartani, a fiú hátát megtámasztani tenyereimmel. Ahogy megérintem rájövök, hogy alig van súlya. Újra próbálkozik, s én is hátratolatva kicsit nekilendülök, hogy mellette találjak helyet magamnak. Pár pillanatig mellette ácsorogva szemébe nézek, arcom elől kiseperve pár tincset. Lefelé mutatok, s én le is huppanok a csúszda tetejére, mielőtt lecsúszok intek neki, hogy kövessen. Leérve megfordulok, felé nézve várom, hogy ő is lecsusszanjon, tekintetemben gyermeki boldogság csillan fel.
Elanor Brite
Elanor Brite
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 70
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Mike Hanscom Csüt. Szept. 01, 2011 5:04 pm

Hú, hát én sosem voltam egy empatikus figura, aki minden különösebb tudatosság nélkül veszi át mondjuk a vele szemben álló általános közérzetét, és eddig azt hittem, ez a befelé zárt imput azt is ellehetetleníti, hogy más olyan szinten vegye át tőlem a hangulatomat, ahogy ez a halványkékruhás lány. Pedig a fekete nadrág nem sok jót ígért, úgy látszik, csak funkcionális volt, eltakarta a belül totálisan gyermeteg én-t. Boldogsághormonjaim eddig is egész szép teljesítményen működtek, viszont a lány hozzámállása még többet lendített rajtuk, tulajdonképpen a plafont repesztik lassan. Megpróbálhatnám levakarni a képemről a bohókás konstans mosolyt, viszont ehhez minimum szándék kéne… belőlem viszont minden a hangulat megtörésére irányuló szándék hiányzik. Eszem ágába se jut az, hogy mondjuk újra felnőtt emberként gondoljak magamra (főként, mert ki tudja, talán abban a pillanatban ez a pihekönnyűség is eltűnne, azt meg akarja a halál), vagy bármilyen ironikus megjegyzést tegyek égből pottyant (valójában: csúszda mellett megjelent) játszótársamra. Most minden olyan nagy élmény… egészen furcsa, mit ki nem hozhat az emberből, ha rájön: úgy tud lebbenni, ahogy gyerekként olyan gyakran álmodta.

Nagyon tetszik, ahogy minden további nélkül bekapcsolódott a játékba, mert ha egy kicsit is előre gondolkodtam volna, bizony sok kétely lett volna ezzel kapcsolatban bennem. Viszont most a talánoktól és minden más feltételes módtól mentes percek pillanatait éljük, így fel sem merül bennem, hogy nem fog elkapni. Hiszen megfogott, amikor visszafelé csúsztam, feljött velem, lecsúszott… én nem csúszok, egyenesen előrelendülök, hogy ha még mindig kitart a súlytalanságom, akkor Supermen pozícióban ússzam át a köztünk lévő távolságot, kezeket előrenyújtva, hogy elkapjon, el ne reppenjek mellette. Inkább belé kapaszkodok, már ha kezeimet megfogja, nevetek, és miközben egy kapcsoló kattan a fejemben, papírrepülőből újra emberi súlyomra váltva paffanok le a földre. De ha nem kap el, akkor sincs gáz… nem is tudom mikor kapartam fel az arcommal egy játszótér földjét olyan gyengéden, mint most. Hát, valószínűleg soha.
- Papírfiú rendelkezésére áll! – Nem kurjantom, de jelenlegi állapotomban még ez sem áll messze tőlem. – Te nem tudsz siklani a levegőben? Repülni? – ragyog a tekintetem. Ha kívülről látnám magam, nem hinném el, hogy én valaha is viselkedtem így.
Mike Hanscom
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Elanor Brite Csüt. Szept. 01, 2011 5:42 pm

A fekete? Kell az nekem...szükségem van rá, de ettől még nem vagyok folyamatosan búvalbélelt. Jó, az tény, hogy gyakran csak ülök egy-egy sarokban, magamnak valóan, de itt most nem. Itt most egy nagyra nőtt csemete vagyok, aki a felé repülő vadidegen fiú kezét is megfogja, hogy az tova ne szálljon.
Biccentek neki újra, s mosolygok.
~Papírfiú! Akkor azért volt ilyen könnyű.~
Egy papírfecnire ráfirkantom nevemet, s mellé az először eszembe ötlő becenevet, s felé nyújtom:
"Elanor Brite- Tarot"
Amint megkérdezi tudok-e repülni, én csak a fejemet rázom meg, jelezve, hogy én bizony nem tudok. Sőt, tekintetemből -ami elég rémült- kiolvashatja, hogy nem is áll szándékomban megtanulni, különösen, hogy nekem ez úgy menne, ha valaki előtte jól v@lagon billentene. Remélhetőleg nem áll szándékában ez Papírfiúnak, bár ha igen, akkor sem hinném, hogy nagy fájdalmat tud okozni, mikor ilyen pihekönnyű.
Széles mosollyal intek felé, miközben elindulok a játszótéren körbe, egy padot megcélozva, kezemet zsebre csúsztatva, s remélve velem tart. Zsebem mélyén a ceruzát forgatom ujjaim között.
~Elhozhattam volna a laptopot is, azzal gyorsabb a beszélgetés.~
Elanor Brite
Elanor Brite
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 70
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Mike Hanscom Csüt. Szept. 01, 2011 9:41 pm

Hát el lehet képzelni annál drágább bemutatkozást, amikor valaki egy papírfecnire írja rá a nevét? Had ismételjem meg: p a p í r f e c n i r e! Azt kell mondjam, Papírfiú világában ennél aranyosabb dolog nem létezik, és mivel ez a lány őszintén ráérzett, tényleg el kell gondolkodnom rajta, hogy telepata. Esetleg azt olvasva: Tarott, eszembe jut: látnok. – Tündéri neved van, Tarott! Látod a jövőt? – kérdezem meg teljes önfeledséggel, miközben sasszézva haladok mellette a pad felé. – Olyan cigánykártyásan, persze… – pedzegetem a témát, és eszembe se jut, hogy esetleg nem mutáns, nem ilyesmit jelent a Tarott. – Nagyon tetszik! – jelentem ki, de esélyes, hogy csak a kettőnk közötti csend zavar, és kompenzálok ezzel. Csak most tűnik fel, hogy az utóbbi percekben monológot adtam elő, neki egy szavát se hallottam,úgy írta le a nevét… - Elvitte a cica a nyelved? – kérdezem teljes őszinteséggel, és totális ártatlansággal. Én gyerekként tényleg elhittem, hogy a különböző állatokkal vigyázni kell. A rezes bagollyal este, nehogy rosszaságot tegyen az emberrel; a zordóféle fekete kutyákkal a félsötétben; a macskákkal, ha sokat beszélsz… mert elviszi ám a nyelved! Szavaimban csírája sincs… pontosabban alig akad a rosszindulatú iróniának. Amióta újra súlyomnál vagyok, kezd visszatérni belém a felnőttes öntudat. Gyermeki énem hangosan felvisít a fejemben, én pedig pehelykönnyedséggel ugranék fel a pad tetejére, mint egy két lábon járó vitorlázórepülő, de új technikám cserben hagy, nem tudok mást, mint lábbal csúnyán beleugrok a pad szélébe… -Basszus! – hemperedek el a földön, a térdemet szorítom. Nem fáj nagyon, de én már a kicsi fájásokkal se voltam soha kibékülve.
Mike Hanscom
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Elanor Brite Pént. Szept. 02, 2011 9:44 am

Tündéri nevem lenne? Érdekes, de eddig ez eszembe sem jutott. Most is csak kisebb zavarral tudok ezen mosolyogni. Jól esik, meg kell mondjam, hogy Papírfiú kedveskedik nekem. Ahogy a sok kérdéstől is zavartan pislogok rá. S kérdésenként igyekszem fejemet hol megrázni, hol igent bólintani. Konkrétan a jóslásra megrázom a fejem, s két ujjammal mutatom, hogy csak picit, majd a cicával kapcsolatban már igen a válaszom, s a biccentést szegyellős mosoly kíséri. De valóban olyan vagyok, mint akinek a cica elvitte a nyelvét...
A padhoz érve felülök annak tetejére, s előszedem a jegyzetfüzetemet, s pár kártyalapot is kihalászok zsebemből, majd várom, hogy mellém telepedjen ő is, de szemöldököm a homlokom közepéig szalad, mikor ő a földön heverve fájlalja lábát. Ijedt arccal pattanok la újra, s térdelek mellé, hol a lábára pillantva, hol arcát vizslatva kérdőn, hogy komolyabb baja is eshetett-e. Bár egy ilyen ütés maximum bekékülhet, nem tudhatom nála milyen következményekkel jár. Talán elszakad a lába, ha már "papírból van".
Kezét finom mozdulataimmal lehámozva lábáról lesem a lábszárát, keresve rajta a sérülés nyomait.
Elanor Brite
Elanor Brite
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 70
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Mike Hanscom Pént. Szept. 02, 2011 12:09 pm

Figyelek is rá, meg nem is, mert azért fél fülem mindig arrafelé áll, és bár lassan még nekem is leesik, hogy a szóbeli megnyilatkozások nem az erősségei, azért reménykedem, hogy legalább egy mukkanást hallani fogok tőle. De nem, még akkor se szól, amikor én a lábamat fájlalom, és jó, rendben, igaz, hogy abban jelentős mennyiségű önsajnálat update-eli az amúgy egészen elhanyagolható fájdalmat, azért elvárnék tőle némi részvétet… és miközben az arcát nézem, és felnőtt öntudatom visszacsöpög belém, rájövök, hogy ennél többre valószínűleg nem nagyon számíthatok tőle. – Ó, nem olyan vészes ám, csak… szeretem, ha velem foglalkoznak – közlöm vele, és most már le nem venném a szemem az arcáról, hogy beigazoljam gyanúmat: a legtöbbet nem a szavai, hanem mondjuk az arcjátéka alapján fogok megtudni róla és a válaszairól. – Öhm… ne haragudj a cicás dologért? – A mondat inkább kérdő, mint kijelentő, bár utóbbinak illene lennie. Valójában igen fura, ahogy a gyermeki énem megint háttérbe szorul, a felkavart emlékek pedig pehelysúlyukkal együtt eltűnnek. Elillannak, nem tudom megfogni őket.
Időközben a pad után tapogatózok, nem igazán figyelek oda rá, a lány arcát lesem. Megvan a pad, rátámaszkodom, leülök, de közben szemérmetlenül figyelem a lányt. Szemérmetlenül, értsd: eszembe se jut, hogy esetleg ez a majdnem erőteljes bámulásnak nevezhető állapot neki annyira nem jön be. - Akkor… nem is nagyon beszélsz? Hogyan komm…? – sorjáznának belőlem a kérdések, aztán meglátom a noteszt a kezében. Ez azért elég szégyen, érezhettem volna is a papírt, és úgy hamarabb megvan a válasz. –Ne haragudj, ez az új technika valahogy felkavarja a gyermeteg képzeletet, ha használni akarom, teljesen visszaváltozom négyévessé… – kezdek hadarni, magyarázkodom, egyrészt neki, másrészt magamnak is. Nagyon remélem, hogy tényleg erről van szó, és nem más miatt vagyok néha ilyen nagyra nőtt óvodás.
Mike Hanscom
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Elanor Brite Pént. Szept. 02, 2011 12:44 pm

Változik...talán a képessége elmúltával jelleme is változik? Ki tudja, talán egy vadállat bújik meg benne, ha elmúlik a varázs, hiszen most sokkal másabb. De rájövök, hogy nem durva, csupán fel kell fognia azt, hogy nem szólalok meg. Ettől még foglalkozom vele, s mosolygok rá, még ha csak fele annyi fájdalma van is, mint amennyit mutat.
Legyintek egyet kezemmel, s fejemet is megrázom, remélve megérti, eszemben sincs haragudni megjegyzése miatt. Nem ő az első, s ez nem is volt szemtelen, pofátlan ahhoz képest, amiket a fejemhez tudnak vágni egyesek. Arcomat fürkésző tekintetébe nézek kérdő tekintettel, nagyokat pislogva. Felötlik fejemben, hogy a porral kikentem magam, így zavartan simítom végig szemem alatt. De továbbra is csak néz...ő engem, én a földet kezdem el bámulni.
Látva, hogy nincs komoly baja, magam is felülök a padra, s hallgatom a képességeire vonatkozó mondatokat. Bólintok felé, már újra szemébe nézve, kezeim közé véve egy kártyalapot. Koncentrálok kicsit, minek hatására egy aprócska varázsló jelenik meg tenyeremen. Fején süveg, hátán kék köpönyeg, arcán kecskeszakáll virít. Vékonyka hangján kezd el Mike felé beszélni, miközben leugrik a térdemre.
- Héj, Te. Mesélj még a tudásodról, Mesélj a városról!
Elanor feddő tekintete hatására még hozzáteszi:
- Jó-jó...kérlek.
A Mágus tudásszomja végtelen, akár napokig kérdezné a fiút, ha minden kérdésére választ kap. Én meg aprót rántva vállamon, vigyorogva, kíváncsian várom a fiú válaszát, s ha kérdez, ő is kap feleleteket. Írva, vagy a figuráktól, ez már csak a kérésétől függ.
Elanor Brite
Elanor Brite
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 70
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Mike Hanscom Szomb. Szept. 03, 2011 11:54 am

Én őt nézem, ő a földet, és ebben a pillanatban rájövök, hogy oké, akkor talán mégse kéne ezt annyira erőltetni. Kezdem magam kicsit kellemetlenül érezni, már csak azért is, mert nem szoktam meg, milyen az, amikor fokról fokra változik az ember tudatállapota. Nagyon furcsa, ahogy más tények kapnak hangsúlyt a fejemben, percek alatt változik az én-állapotom, emlékek tűnnek a mélybe, meghatározó gyerekkori élmények vesztik el a lényegüket. Azt hiszem, ha később is akarok még ilyen papírsárkányt játszani, mint az előbb, kénytelen leszek hozzászokni. Eddig ez a legdrasztikusabb dolog, amit papírral csináltam, hogy átvettem egy jellemző tulajdonságát.

Végül ott kötök ki nagy magamba mélyedésem eredményeként, hogy a kezében tartott kártyát figyelem. Nem ismerem a tarottot, de mivel ezt a nevet adta magának, úgy gondolom, hogy abból a pakliból származhat ez is. Nem ugrom fel, amikor a kis figura megjelenik. Ez egyébként egészen meglepő, általános jellemzőim közé tartozik, hogy a hirtelen változásokat nem kezelem túl jól, de ezúttal elég nagy figyelmet kapott láthatóan mindkettőnktől a kártya, hogy tudjam, itt valami történni fog. Lelkesen mosolygok, kapásból ignorálom is a lendületemmel a figura szószátyárkodását, mint felnőtt-felnőtt párbeszédben egy gyerek közbeszólásait: - Nincs nálam a Yu-Gi-Oh paklim, de… otthon még valahol meg kell lennie! Olyan alakokat is meg tudsz idézni? Vagy egy plakátról az alakokat? Poszterről figurát? – Teljesen bezsongok. – Nem semmi, ez egy remek képesség! Igazi? Hozzáérhetek? – kérdezem, és az ujjam már közelít is a beszédes varázslót.
Mike Hanscom
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Elanor Brite Szomb. Szept. 03, 2011 4:37 pm

Különös ez a fiú...különös más mutánssal találkozni...különös ez az egész...
Talán sosem fogom kitapasztalni igazán, hogy mennyiféle képesség rejtekezhet egy-egy emberben, meg úgy összességében az emberekben. Mármint a különleges emberekben, mint például Papírfiú. Ő különleges...lehet, hogy én is az vagyok? Nem érzem magam különbnek egy átlagos embernél, hiszen bennük is lennie kell valami plusznak, ha nem is ennyire látványosan. Azt viszont elég határozottan érzem, hogy én még közelről sem vagyok felnőtt. Közelebb állok érzelmileg a figurához, mint a felnőtt léthez, persze szép lassan az én lelkemet is beszövik a gondok okozta komolyodás.
Jegyzetfüzetembe kezdek el válaszokat írni Mike számára:
"Csak a Tarot kártya lapjait tudom megjeleníteni, és még őket is csak kezdetleges formában. Az én gondolataimat közvetítik, csak egyedi stílusukban.
Igaziak..de nem mint egy hús-vér ember...átsiklik rajta a kezed."
A Mágus csak hadarja tovább csipogó hangján:
- Hé, ne fogdoss! Mi vagyok én? Próbababa, akivel lehet kísérletezni? Válaszra meg nem méltatsz? Mintha itt se lennék.
Közben átlépeget Mike lábára, már ha a fiú hagyja neki, s nem sepri le magáról.

Vigyorogva nézek Mike szemeibe, aprót rántva a vállamon, majd egy "Bocsi" feliratot mutatok fel neki.
Elanor Brite
Elanor Brite
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 70
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Mike Hanscom Szer. Szept. 07, 2011 8:41 am

Nem titkolt csodálattal figyelem, ahogy a miniatűr kártyalakó úgy dönt, felfedezőset játszik, a térdem Amerikává válik, rejtélyes területté, az ismeretlenné, ő pedig a hódítás útjára lép, amikor átugrik a térdemre… Megrázom a fejem, kicsit megint belekavarodtam a gyerek-felnőtt tudatállapot váltásába. – Nagyon megkavart az előbbi. – Adok hírt magamról, magyarázóm a fejrázós bizonyítványt, hogy miért is. – Csikis! – váltok témát úgy, ahogy a fejemben is kavarognak a gondolatok, és ügyetlenül vakargatni kezdem a térdem felett a bőrt, ahol még nem takar a rövidszárúm, de a varázsló már gyalogol. Igyekszem nem leütni magamról közben, de tényleg furcsa érzés, mintha egy bogár mászna rajtam az ízelt lábaival. Szó sincs róla, hogy erős érzés volna, de ez nem jelent problémát ahhoz, hogy én azt csináljak belőle, és ujjal megpróbáljam textilre tuszkolni a kis varázslót.

Teljesen el vagyok varázsolva vele, szinte csak nem gügyögök neki, de hát milyen más hatást vár az ember egy megidézett varázslótól? –Annyira kis különleges! Milyenek vannak még? – szakítom le róla végre a tekintetem, és kérdőn Tarottra nézek.
Igen, a kívülálló megfigyelheti: újra különösebb gond nélkül tudomást sem vettem a kis bábu szavairól.
Mike Hanscom
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Elanor Brite Vas. Szept. 11, 2011 3:36 pm

A Varázslónak cseppet sem tetszik a papírfiú viselkedése, de hát ez van, mit tehet ő az ellen, hogy nem válaszolnak neki? Csak szavaival tudja bántani, s mivel Elanor maga nem egy káromkodós fajta, így a bábú sem igazán az.
- A fene egye meg a fejedet? Te nem hallod, hogy kérdeztem?

Mielőtt még bármi mást is mondana, megszüntetem a "csodát", s teljes figyelmemet Mike felé irányítom. Még a végén addig csikizi lépéseivel, hogy szétvakarja vékony bőrét.
Választ írásban adok neki természetesen.
"Igen, vannak még, s lesznek is még, például a Császárnőt tudom megidézni."
Mosolyogva nézek a fiúra, s most én teszem fel a kérdést:
"Mesélsz nekem a városról? Vagy a képességedről?"
Elanor Brite
Elanor Brite
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 70
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Mike Hanscom Hétf. Szept. 12, 2011 10:22 pm

- Oh, hogy? – figyelek fel végre arra, hogy a kis mütyür beszél hozzám. Kicsit olyan vagyok, mint a régi típusú tárcsázós internet, amivel gyakran csak egy oldalt lehetett egyszerre betölteni és annál jobban tudtad kihasználni, minél kevésbé terhelted. Az én kapcsolásom is nagyjából másodperceket késik, mert elég nehezen hangolom össze a lény beszédét Tarott tájékoztatásával, és mire a tantusz leesik, Varázsló már volt-nincs.
Figyelmem Tarottra szegeződik, nem indokolt bocsánatkérő arccal bólogatok, majd egy kényszervigyorral – mert a vacak arcizmok mindig akkor lépnek működésbe, amikor egyáltalán nem passzol a látványos kényszermosoly a társalgás szituációjához – megkérem: Akkor beidéznéd a Császárnőt? Egy nőnemű lényt könnyebb azonosítani veled. És… khm… ne haragudj az előbbi ignorálásokért – vonom fel védekezően a kezeimet, miközben tekintetem máris a lány kezére szegeződik, hogy lássam, ahogy csinálja.
Ujjmozdulatomra összegyűrt reklámpapír kerül elő a zsebemből, végre látom értelmét, hogy mindig összegyűjtöm az ilyesmiket. Vacak műanyagpapír, de ez nem jelent problémát ahhoz, hogy amint meglátom Tarott kezében a hercegnőt, máris formázni kezdjem belőle a magam másolatát. Persze amint és ha újra „élővé” varázsolja nekem, a bábum tökéletesíteni tudom. – Na, hát én valami ilyesmit tudok… – nyújtom oda neki, ha kell, a tökéletlen példányt, hogy ezúttal az ő térdén szaladgáljon valami. – Csak ez egyáltalán nem él, én mozgatom. Belül üres, doboz. – Teszem a kezemet a szívemre, mutatván, hogy mire is gondolok. – És mik voltak a többi kérdés… asszonyom? – intézem a kérdést félig Tarott, félig a Hercegnő felé. Még akkor is ha az még javában a kártyája, az pedig a zseb felé található.
Mike Hanscom
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Elanor Brite Hétf. Szept. 19, 2011 7:58 pm

Jobb későn, mint sosem. Az biztos, hogy elkönyveltem már, a Papírfiúnak elég nagy fáziskésése van. De most azt sem tehetem meg, hogy úgy kezdek el vele viselkedni, mint egy nehéz felfogású egyénnel, mert az rosszul jönne ki. Minden esetre kicsit lassabban idézem meg kérésére a Császárnőt, ki egy kék, egészen hosszú, s bő-szoknyás ruhában jelenik meg, hasonló méreteket magára öltve, mint elődje.
A pökhendi hölgyemény szemét dörzsölgetve néz fel a fiúra Elanor tenyeréről, majd egyre érdeklődőbbé válik, mikor egy hasonmást vél felfedezni a papírhalomból alkotott szobrocskában.
-Azt a mindenit, de ügyes vagy te! Jah igen, a Mágus, az a városról kérdezett.

Nagyot bólintva, s elismerően mosolyogva nézek a fiúra, aki meglepett ezzel a kis művészettel. Nekem biztos, hogy tetszik az a figura, így a papírszoborra mutatok, majd magamra, s kérlelően nézek Mike-ra, remélve nekem adja az alkotását.
Elanor Brite
Elanor Brite
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 70
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Mike Hanscom Hétf. Szept. 26, 2011 3:39 pm

Megfeszített figyelemmel kémlelem Tarott arcát, mert mutogat, magára, meg a szobromra, és látom, hogy valamit az arcával is nagyon akar kommunikálni… basszus! Végre leesik a tantusz, és azon nyomban felderül az arcom. Sikerélmény nonverbális kódfejtésből!
Ó, persze, hogyne… a tiéd! – mondom neki, és már mászik is felfelé a papírhercegnő a kezébe, miközben az ujjhegyem úgy jár, mint a hazugságvizsgáló tű. Elég idiótán néz ki, de a kis, összetett szobrok mozgatása mindig nehezebb, mint a nagy, egyszerű vonalak mentén felépítetteké. Papírcsászárnőnek pedig még a szoknyája is hullámzik, mintha szél fújná, annyira igyekszem tenni magam a lány előtt.
Hogy… a város? – ismétlem meg a késést, hogy ne látszódjon annyira megint az a másodperces késés. Azt hiszem, most hiába állnék neki magyarázni, hogy nem, egyébként egyáltalán nem viselkedem értelmi fogyatékosként minden társalgási szituációban, aminek a háttéreseményét a mutáns képességek bemutatása adja, csak amikor akaratlan mélységekben kever fel a reppenős készségemmel kapcsolatos emlékidézős állapot.
Bevallom, nem ismerem minden szegletét. Nem is itt születtem – próbálom elütni a kérdést, és nem is mondok ezzel hülyeséget, az viszont már egészen más kérdés, hogy nem is szerepel más város az emlékeimben, csak ez. – Na és te? Nem ismered a várost… biztos nem helyi vagy – állapítom meg éleslátásommal. – Mesélj!
Mike Hanscom
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Elanor Brite Hétf. Okt. 03, 2011 3:42 pm

Gyermeki mosollyal nézem, ahogy a papírfigurát Mike a vállamra felirányítja. Tekintetem hol a bábun, hol a fiú kezén van. Elvarázsolt, ez tény. Csak azt nem értem, hogy miért tűnik nekem ennyire zavarodottnak.
Végre eljut tudatáig a kérdés, s a Császárnő is helyeslően bólogat, mikor rátér a válaszadásra, majd lehangolódva legyint egyet, végleg feladva, hogy választ kaphat Papírfiútól.
- Valóban, mi sem itt születtünk, csak nem régen hozott ide minket Elanor. De megmondanád, miért várod, hogy meséljen, mikor egy kukkot sem szól?

Fülig vörösödöm a fenséges figura miatt, s már veszem is elő a jegyzetemet, hogy abba kezdjek el írni.
"Nagy-britanniai Swanage városból jöttem ide, tanulni. Van egy húgom otthon. 17 éves vagyok."
Felé nyújtom, s míg elolvassa gondolkodom, mit is mesélhetnék még neki. Írásban sem vagyok túl bőbeszédű.
"Szeretek gitározni, olvasni, sétálni, motorozni, igaz csak egy kis robogóm van.
Elanor Brite
Elanor Brite
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 70
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Mike Hanscom Szer. Nov. 16, 2011 8:06 pm

Némaság, és olyan egyszerű oknál fogva, minthogy lenyomtak. Méghozzá egy megidézett kártyafigura tette ezt, ami, lássuk be: egyáltalán nem hétköznapi. A reakcióm erre pedig az, amit már elmondtam, némaság. Meg hozzá nem mellékesen: magamba nézés.
Felállok a padról. Ezúttal már gond nélkül megtehetem, nem vágom sehova oda a térdem, nincs önkínzás, hideg van, én meg fázom, úgyhogy kicsit jobban összehúzom magamon a kabátom. Vacak nyárutó, vacak ősz, nem szeretett közelgő tél.
Tudod, szerintem sokkal többet beszél, mint azt sejtenénk – feleselek vissza a figurának, mint valami durcás kisgyerek, majd Tarottra nézek. – Gondolom, nagyon jól tudod, mennyi felesleges duma tud lenni néhány ember szájában. Na, örülök, hogy a tiédben nincs. – Talán kicsit furcsa megközelítésből sikerült tálalnom a témát, de azért csak sikerült valahogy, és ennek nagyon örültem.
Gyakran szoktál ide járni? – váltanék témát, de ami bennem van, csak kikívánkozik, átkapcsolok fejben Papírfiú üzemmódba, és az enyhe szellőbe dőlve elé kormányozom magam. Hátránya, hogy fejben lassan csak visszakerültem volna újra huszonéves önmagamba, így megint lejjebb süllyedtem néhány évet. – Na idefigyelj, arról van szó valójában, hogy sok beszédnek sok az alja, és nekem állandó problémám hogy… Figyelj csak, tényleg azért kérdezted, mert érdekel? – És bár a hangom nem mutál, de ha valaki rákérdez, tuti rávágnám, hogy tizenöt múltam, tizenhat leszek.
Mike Hanscom
Mike Hanscom
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 190
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Elanor Brite Csüt. Dec. 01, 2011 6:32 pm

Sértődött? Most miért? Valami rosszat mondtam volna? Én nem, csak az a vacak figura. Minek is nekem ez a semmit nem érő képesség, csak a bosszúságot okozza folyton-folyvást.
Lehet, hogy minden szavát félreértek, de az, amit mond, nekem úgy tűnik, mintha megbántottam volna, így első reakcióm, hogy azonnal eltüntetem a kisembert. Nem, nem kell nekem ő már mára. Jobb, ha csak írok, abból nem lehet akkora baj. Örömére halvány mosoly fut végig arcomon, s már kezdek is bele a válaszba, jegyzetelek szorgalmasan:
"Nem, én nem voltam még itt..."
S nyújtom is Papírfiú felé, de ő hirtelen hangsúlyt, s még ráadásul súlypontot is vált, s ahogy nekem áll, én kicsit hátrébb húzódom rövid ideig, majd közelebb hajolva újra egyenesen szemébe nézek, s bólintok, majd gyorsan újra írni kezdek, hogy orra elé toljam mondandómat:
"Valóban érdekel a város, de most már azt hiszem Te jobban érdekelsz! Mi a gondod? Mi a gondod velem? Remélem nem velem van problémád..."
Elanor Brite
Elanor Brite
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 70
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Dögvész Kedd Dec. 27, 2011 8:49 pm

Mit meg nem adhattam volna érte, ha egyszer nappal is eljöhettünk volna ide napközben is bármilyen feltűnés nélkül és anélkül, hogy el kellett volna takarnunk az arcunkat. Az az igazság, hogy elegem lett a belváros szennyéből. És talán megfontolatlanság volt kihoznom Csinlgilinget magammal, de azt akartam, hogy egy kicsit ő is jól érezhesse magát idekint, még ha itt is sötét van. Mellesleg merjen valaki hozzá érni, én esküszöm itt helyben megnyúzom.
Beültettem a lánykát az egyik hintába és lökni kezdtem. Én a környéket figyeltem közben. Arra figyeltem csak egyszer fel, hogy a kabátomat rángatja, közel hajoltam hozzá, hogy halljam mit mond.
- Dögvész... olyan fura szag van - suttogta a fülembe, és igaza volt én is éreztem. A lánc felé fordítottam a tekintetem, és nagy sokára nem csak azt vettem észre hogy onnan jön, hanem azt is hogy a kezem nyoma is ott maradt. Nagyot sóhajtottam. A nyom nem volt vészes, de még az hiányozna, hogy leszakadna a gyerek alatt a hinta miattam.
Dögvész
Dögvész
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 94
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Colin Cooper Kedd Dec. 27, 2011 10:10 pm

Nagyon lassan mozdul, és látható a felszálló, nem éppen barátságos színű füst. Az, ami a tenyere nyomán lett! Azért egy kicsit meglep, még ha nem is egyből valami ellenséges gondolat mozdul meg bennem.
Pedig csak eljöttem futni egyet, és használni a mászókákat nyújtásra, a szőnyegporolót pedig húzódzkodásra. Jobb itt a gyerekek és fiatal anyukák között, mint bent a konditeremben egy rakás izzadó unalomtömb között.
Legalább két másodpercig bámultam, pedig csak az első fél másodperc volt ebből szándékosan lassabb. Lassan kezdem megtanulni, hogyan nézelődjek lassabban, még ha nem is szeretem csinálni. Néha hasznos, de olyan könnyen elillan az a nyugodt csigatempó, amivel a világ is halad. Főleg az emberek benne, legalábbis amikor egy kicsit gondolkodni kéne, és legalább egy kicsit gyorsabban a szokásosnál.
~ Vagy valami baja van annak a hintának, vagy a furcsa csaj tenyere mégfurcsább.
A második másodperc végére elfordítom a fejem, de valószínűleg így is kiszúrnak, mivel most pont nem a nyüzsgő időszak van. Nagyjából mi vagyunk itt, egy csöves a padon, meg a kóbor kutya, ami az öreg cipőjét rágja.
Colin Cooper
Colin Cooper
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 158
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Dögvész Kedd Dec. 27, 2011 10:30 pm

Hagytam inkább, hogy Csingiling magának lökje a hintát egy darabig, bár nem nagyon ment neki. Inkább újra a környezetet figyeltem, és mintha találkozott volna a tekintetem a majdnem üres parkban a srácéval. Ezzel pedig az jár hogy láthatta a szemem. Mellesleg egy olyan pillantást küldtem felé, hogy reméltem legalább ha nem maga alá csinál, de megirányozza a legközelebbi mellékhelységet. Elismerem ez nem volt a legbölcsebb, hiszen után ha visszajön a haverjaival.
- Gyere, megyünk - nyújtottam a kezemet a lánykának, aki először megfogta aztán elrántotta a kezét. Egek! Már a kezét sem tudom megfogni. - Sajnálom kicsim - guggoltam le, hozzá. Halkan beszéltem, és tényleg sajnáltam a dolgot. - Inkább fogd meg a kabátom, rendben?
Épp felálltam volna, mikor a kutya odarohant hozzánk, egyenesen a gyerek felé. Csingiling elé álltam, de addigra ő túlságosan megijedt és sikítani kezdett. A füleimhez kaptam a kezem, aminek következtében a kapucnimon apró lyukak keletkeztek. A kutya szűkölni kezdett, én meg úgy éreztem hogy közeledni akar a föld.
- Csingiling, hagyd abba! - szóltam rá, mire elhallgatott. Megfogtam a karját ott ahol ruha is volt rajta és húzni kezdtem magammal.
- El az utamból! - löktem el a srácot aki nagyon útban volt a parkból kifelé tartva.
Dögvész
Dögvész
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 94
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Colin Cooper Kedd Dec. 27, 2011 11:09 pm

Ahogy megpillantom azt az ellenséges, gyilkos tekintetet, első mozdulatom ugrásra készíteni minden izmomat. Életösztön, bekapcsol, ha jelt kap. A következő pillanatban viszont felismerés az, amit az arcomról le lehet olvasni, ahogy hátrahajtom a pulóverem csuklyáját.
~ Ez az, akire gondolok?
Így már tudom, hogy nem felismert, egyszerűen csak nem vágynak társaságra. Különösen az ijedős apró termet. Ezt a kutya által kiváltott reakciója is jelzi.
A szokásosnál kevésbé mély, hirtelen erősödő hang ez. Jelez a majrériadó az agyamban, és én is a fülemre teszem a kezem. Szerencsére messzebb vagyok, azonban így sem kellemes a dobhártyámra gyakorolt hatás.
Mielőtt a gyanús füstölgő kezek taszítanának arrébb, egy lépéssel kikerülök az útból. Ez nagyjából másfél másodpercet vesz igénybe. A gond csak az, hogy ez nekem tűnik annyinak, másnak azonban biztosan nem. Igen, még bőven nem csökkent vissza az adrenalinszintem az iménti akciótól, így ez tizenöt századmásodperc alatt hajtódik végre. Egyszerű mozdulat, de a sötétben gyanúsan elmosódó, majd arrébb ismét megjelenő képem biztosan feltűnő lenne világosban. Most viszont egyáltalán nem biztos, ugyanis eléggé lógatta a fejét a sikoly után. Valószínűleg közelebbről sokkal többet kapott belőle.
- Héhé, nyugalom! Egy rossz szót nem szóltam.
Bár már sejtem, hogy nincs jelentősége. Sőt, utólag leesik, hogy ezzel valószínűleg olajat öntöttem a tűzre. Nem baj, majd keresek egy tűzcsapot.
Colin Cooper
Colin Cooper
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 158
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Játszótér Empty Re: Játszótér

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.