The Queens Pub

Lassan közelebb lépek még, amint már alig választ el attól a nagy mamlasztól 5 méter, mondjuk úgy fél úton megállok. Végigmérem lassan alaposan majd egy kaján vigyorral az arcomon, keresztbe tett kézzel várok. Csak mosolygok mintha kicsit kelletném magam.
- Igaz is.. - nézek ismét hátra Sorenra - mi van ha félúton bedöglik? Vagy rosszabb, el sem indul. Akkor aztán igen morci leszek. És azt még ti sem akarhatjátok..fiúk. -
- Ugyan kislány, te csak ne aggódj! Ezeknek semmi sem árt. -
eleresztve a fülem mellett amit a fejes mond, hallom ahogy Soren közelebb lép és feltehetőleg kicsit kezdett valamit a motorral is ami a keze ügyébe került.
- Erről beszéltem. - kacsintok hátra. Akkorra persze már a banda apraja nagyja Sorenra koncentrál. ~ Tökéletes. ~
Mosolygósan elindulok a "bandavezér" felé majd megpillantom a motorja előtt levő termetes pocsolyát. Már csak egy méter választ el tőle. ~Remek ~
- Milyen csini övcsat. Megnézhetem? - kérdezem ártatlan, kislányos hangon.
- Hát persze aranyom. -
Válaszul még széttárja a dzsekijét. ~ Mennyi bolond él a világon. ~ gondolom magamban majd szerényen és óvatosan közelítek a kezemmel a csatt felé. Szépen kel csinálni, nehogy észrevegyék a turpisságot. Amikor a dolog a kezem ügyébe kerül finoman felnézek rá majd vissza le.
- Tényleg nagyon tetszik. - még ki sem mondtam már a szikráim elkezdtek belevándorolni a tag csatjába. Ez a kevés is elég volt ahhoz, hogy szó nélkül a földre essen. Mos jön a nagy szerepjáték.
- Segítsetek! Elájult! - kiáltok fel és megvárom ameddig a banda fele az áldozatom köré ér. Visszamosolygok Sorenra, majd beleállok a pocsolyába a tagok közé. ~ Ez még kellemetlen lesz fiúk. ~

~Félúton mi? Egy szavadba kerül, és olyan csendesek lesznek ezek a bringák, mintha...na erre most nem jut eszembe jó hasonlat, szóval csak ki fognak purcanni na!~
Azért kezdi picit a frászt hozni ráma csaj. Meg is jegyzem magamnak, hogy amikor a legangyalibbnak tűnik a szőke hajával, hófehér bőrével, és a kislányosan csilingelő hangjával, akkor még véletlenül se bízzak meg benne. Nem tudom, hogyan tehetne bennem kárt, de kreatív csajnak tűnik, biztosan megoldja.
-Enyje...egy szívbeteg, és egy lerohadt motor, az ember azt hinné, el vagytok átkozva - jegyzem meg epésen, azonban ezeknek a tahóknak is van annyi esze, hogy most már gyanakodjanak ránk. ÉS a gyanakodjanak alatt természetesen azt értem, hogy megpróbáljanak agyonverni minket. Hatan Kate felé indulnak, négy pedig nekem adja meg a lehetőséget, hogy kiderítsem, milyen jó vezetők valójában. Amint kidőltek, már indulok is a lány után, mert bármennyire is veszélyes, az ellenség mégis túlerőben van, és na...nem szeretném, ha baja esne. El is kapom az egyik grabancát, aki egy pillanattal később a földön számolgathatja a fogait, és gondolkodhat el azon, ki is bájgúnár, amíg az egyik társa hátrafordul, és felé döf a késével. Sajnos ezúttal ő a gyorsabb, és bár le tudom sokkolni, a kés már ott áll a hasamban, és nem valami jó érzés.
-....
Némán tántorgok hátra az egyik falnak. Azt hiszem nem talált el semmi létfontosságút, bár ezt csak arra alapozom, hogy még mindig élek....asszem...

A banda nagyja tagja abban a pillanatban körülöttem és a főnökük körül termett. ~ Milyen hűségesek. ~ gondolom magamban amint meglátom a kétségbeeséstől és aggodalomtól csordultig telt arcukat. ~ Már kezdem sajnálni őket.. De mondjuk maguknak keresték a bajt. ~
Már hatan körülöttem ácsorognak. Először bambán néznek rám, mintha nem láttak volna még földön fekvő embert. Vicces mert párat ők küldhettek oda. Aztán viszont már a szemük sarkából, gyanús, rosszat sejtő tekintettel méregetnek. ~ Komolyan.. tényleg ennyire bonyolult? ~
Alighogy átfut az agyamon a szerepjáték következő eltervezett mozzanata már támadnak is a szelíd motorosok. A hat aki odasietett a főnökükhöz most körbevett. A többi Sorent vette célkeresztbe. Amint körülnézek rajta már is eszembe jut egy régi magyar sláger. ~ Kör közepén állok... ~ Áhh, elég ebből, nem most van ideje a dalolászásnak. Mérjük fel a helyzetet a hatból hárman a pocsolyában állnak. Szóval őket már előre is kiejteném. A másik három viszont " kívülálló ", azokkal majd később kezdek valamit. egy határozott mozdulattal felemelem a kezemet és hagyom, hogy szikrázzon. Látványosan, amennyire csak lehet.
- Nos fiúk rossz lánnyal húztatok újat. Ez kicsit fájni fog. - felelem gonosz vigyorral az arcomon majd hagyom, hogy az egyre erősödő szikráim kicsit ámulatba ejtse az ellenséget. Hagytam nekik ápr másodpercet, hogy gyönyörködhessenek bennük majd óvatosan lehajolok és a pocsolya felszínébe lógatom két ujjamat. Pár pillanat alatt rázkódva rogy össze a három csatlós. Én még gyönyörködöm a víz áramvezetésének csodájában. Majd lassan felállok.
- Ki a következő? - kérdem fennhangon majd észreveszem, hogy egyszerre mindhárman elindulnak felém. Ameddig a pocsolyában vagyok nem bánthatnak hacsak nem akarnak a társaik sorsára jutni. Rájuk pillantok majd észreveszem, hogy a háttérben Soren közeledik.. ~ Itt a megfelelő alkalom. ~ Amint ideér máris telibe találja az egyik tag száját. Aki csak úgy köpködi ki a fogait az ütés után. Hiába, ez van. Az eset után tag társa máris felé fordul, de egy kis sokkolást kap cserébe. Erőtlenül összerogy és amint padlót fog veszem észre, hogy sikerült egy kést mélyesztenie Soren hasába. Egy perc, egy szívdobbanás.. kilépek a pocsolya nyújtotta biztonságból. Persze a maradék egy ember máris hátba támad. Eleinte eszembe sem jut, hogy még van egy idióta akit le kéne állítani. Csak akkor kapok észbe amikor a hajamnál fogva hátraránt . Kínlódva dőlök hátra. Erőlködve, rángatózok és megpillantok egy éles kést amint a torkomnak szegezi. Ránézek Sorenra aki erősen szorítja a hasába mélyesztett kést. ~ Na ezt azért már nem!. ~ Rángatózva, erőlködök tovább majd egy jobb pozícióba kerülve sikerül egy jól irányzott rúgást a lábai közé bevinni, térde kényszerítem majd arcon sokkolom és hanyatt vágom. Végre odaérek Sorenhoz.
- Vidd innen a kezed! - szólok rá erélyes hangvétellel majd elkezdem vizsgálni a sebet.
- Szerencséd van mert nem olyan mély a vágás mint amilyennek látszik. Úgy látom, hogy a gyomrot nem szúrta át, és komolyabb artériát vagy szervet sem érint. Viszont a kést nem húzhatom ki.. itt és most nem.. elvéreznél még ha nem érintett semmilyen szervet sem. Szeretnél kórházba menni vagy inkább az én ellátásomat választod?

Kissé felgyorsulnak az események a számomra, de azt azért ki tudom venni, hogy hozzám illő lánnyal kezdtem. Komolyan, ha nem lenne ez a vörös köd, ami egyre jobban eltorzítja a képet, most biztosan gyönyörködnék benne, ahogy szépen sorban elintézi ezeket a pancsereket. Elsőre nem is értem, mit mond nekem a furcsán homályos hangjával...hogy lehet egy hang homályos? Á, mindegy...a kezem elmozdul a sebemtől, mielőtt igazán felfognám, hogy azt kérte, aztán megpróbálok egy magabiztos mosolyt erőltetni magamra.
-A te kezelésed....az remek...remekül...hangzik...
Képzelem mennyire sikerült az a magabiztos mosoly, főleg amikor belém hasított párszor a fájdalom, és kénytelen voltam felszisszenni.
-Kórházat ne...semmiképpen...én....
~Nem jönnék ki onnan élve....de legalábbis szabadlábon biztosan nem.~
-Vigyél haza, kérlek - mondom némi fontolgatás után. Elég nagy kockázatot vállalok azzal, hogy megbízom benne, de nincs választásom, és az igazat megvallva, biztos vagyok benne, hogy közénk való a hölgy.
-Mutatom az utat...csak siessünk...egy műemlékháznak tűnik kívülről de....ne ijedj meg, bármit látsz belül....
Ha nem ellenkezik, a támogatásával előbb utóbb eljutunk a Steinway házba, a testvériség főhadiszállására. Ha inkább magához vinne...hát nem vagyok semmi rossznak elrontója, és amúgy sem vagyok olyan helyzetben, hogy erélyesen ellenkezzek, szóval az is simán megtörténhet, hogy össze tudja hozni a dolgot.

- Akkor induljunk, sietnünk kell!
~ Remek mondhatom.. Ekkora bajba keveredni..~ gondolom kétségek közepette magamban mert tudom, hogy elég rizikós a helyzet. Az utcán érdekes lenne egy pasit a vállamon cipelni akinek mellesleg kés kandikál ki a pocakjából.
- Éreztem, hogy ezt fogod mondani. - felelek egy erőltetett úgymond nyugtató mosoly kíséretében.
- Na jó nagyfiú, ideje lábra állni. - mondom neki majd lassan átveszem a karját a vállamon és felegyenesedek vele. De azt azért remélem tudod, hogy az utcán érdekes lenne a látványod az emberek körében, szóval kéne valami nyugisabb, kihaltabb és rövidebb útvonal.
- Rendben, induljunk.
- Műemlékház féleség? Akkor nincs nehéz dolgunk... abból elég keveset láttam erre felé.- jelentem ki kicsit nyúzott hangon a rám nehezedő súly miatt - Ahhoz igen nagy dolognak kell történnie, hogy megijedjek. Mit rejtegettek a falakon belül? - kérdezem kicsit megkönnyebbülve amint elindulunk. Lassú léptekkel haladunk előre..
~ Tarts ki! ~
- És mennyire messze van az a műemlékház? Csak, hogy úgy számoljak az idővel meg a gyorsasággal. Tudod nehogy gond legyen út közben.
~ Mert ha ebben a döcögős tempóban haladunk akkor már csak reménykedni tudok abban, hogy nincs túl messze az említett hely.

-Nem nagyon...csak pár sarok. Még a leglustábbak is gyalog járnak át ide, szóval csak túlélem én is...most az egyszer...
Amennyire tudom persze segítem őt, mert lássuk be, ki van zárva, hogy egyedül sokáig tudna engem cipelni a majd 90 kilómmal, és egyébként is, ha rá akarok majd feküdni az nem az utcán lesz, hanem....jé, piros csíkot húzok magam után a betonon! Remek...
-Ha netán valami nagy baromságot mondanék...kérlek nézd el, kezdek szédülni.~
Közben csak eljutunk az ódon, kísértetházra emlékeztető műemléképülethez, nekem legalábbis mindig ez jutott róla az eszembe. Nos, ha nem lesz itthon valamelyik nagy tudású, akkor egy kísértet mindenképpen lesz ma itthon. Hehe...

//Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.] //