Utcafront

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Go down

Utcafront

Témanyitás by Cerebro on Csüt. Szept. 29, 2011 7:46 pm

Egy történelmi épület Queens Astoria dombjain, amit 1858-ban építettet és lakott William Steinway. Korábban emlékházként akarták felújítani, de az olasz stílusú villa végül gazdátlan maradt. Egyes pletykák szerint az emberellenes mutáns csoportosulások kedvelt találkozóhelye. Embereknek távol maradni erősen javallott.

avatar
Cerebro
Admin

Hozzászólások száma : 539
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : Xavier Birtok

http://postoutsiders.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Pannon András on Pént. Jan. 06, 2012 4:45 pm

Miközben András taxi-ja kifelé ment a városból, jövőbeli iskolája felé, a sofőr enyhén szólva is kéretlenül, kiselőadást tartott a mellettük elsuhanó épületekből. A több tucat "érdekesség" után a taxi a Steinway ház elé ért, és a sofőr hangja úgy megváltozott, hogy a már félig alvó Andrásnak is azonnal felpattant a szeme.
-... Hú, ide se akarok senkit szállítani, mer' asszem a beleimet venné fizetés helyett. (Lehalkítja a hangját.) Asszondják itt mutánsok szoktak bulizni, meg megtervezni, hogyan nyírjanak ki minket. Épp a minap beszéltem erről Joe-val...-
Innentől a beszéde újra visszatért unalmas témái egyikéhez, és András visszazuhanhatott abba a merengő, félálomszerű állapotba amivel eddig is próbálta kivédeni a kéretlen információözönt.
~Mutánsok itt? ~
Ő eddig úgy tudta, hogy a New York-i mutánsok mind az A-klubba járnak. Minimum Queens-ből mindenki.
~Egy emberöltő kell, amíg kiigazodok ezen a városon!~
Gondolta némileg szélesebb mosollyal a szokásosnál, képességére gondolva. Azonban valami, nem hagyta nyugodni, amikor elhaladtak az épület mellett, mintha kiélesedett érzékei megint jeleztek volna, valamit, valami hatalmat ami, még egyenlőre alszik.
~De nem akarok az útjában lenni, mikor fölébred!~
Azonban ekkorra már ki is értek Queensből.
avatar
Pannon András
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 100
Hírnév : 2

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Szellem on Szomb. Márc. 03, 2012 9:07 am

//előzmény: Eagly Eye nyomozóiroda//

A sötét éjszakában két alak jelenik meg, egy lepukkant Queens-i ház tetején. Egyenlőre csak magukban heverésznek ott, ám szinte biztos, hogy ez nem marad így sokáig, ismerve a lent lakókat.
-Szóval, önként ugrunk fejest a pokol kapujába hmm? - Kérdi gunyorosan, miután nagy nehezen kiszabadult Mike alól, a hírhedt hát tetején fekve. Az irodában nehezebb dolga lett volna az ifjú rendőr ellen, a villámgyors teleportálás következtében rátörő hányinger azonban megkönnyíti a dolgát. Igyekszik minél messzebb kerülni áldozatától, ugyanis Darren óta tudja, hogy a cipője nincs biztonságban azok körében, kik először repültek vele...kivéve néhány embert...
-Nos, itt volnánk. Remélem tettszik, sok szerencsét hozzá, hogy élve kijuss innen.
Kárörvendő vigyora olyan széles, hogy majdnem körbeéri a fejét. A falnak támaszkodva figyeli utasát, s arra vár, most vajon mit lép.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Michael Bodwin on Szomb. Márc. 03, 2012 9:36 am

A művelet sikerült és a szőnyeggel együtt Szellem lába alól is kiszalad a talaj, így van időm felugrani és rávetni magam, hogy megpróbálva leszorítani, talán rá tudjam kattintani a bilincset.
Azonban épp, hogy magam alá gyűröm, figyelmen kívül hagyva félreérthető megjegyzéseit, amikor valami olyan mosoly terül el az arcán, ami intő jel számomra, hogy valamire készül és az csak neki fog tetszeni, nekem biztos nem. És, sajnos nem is tévedek sokat, vagyis semennyit, mert a következő pillanatban már valami eszméletlen sebességgel suhannunk a semmiben, de mire felfoghatnám mi is történik, már ismét szilárd talaj, jobban mondva valami szilárd, de nem talaj van a talpam alatt. Szinte azonnal rám tör a rosszullét és már nem igazán foglalkozva azzal, hogy a továbbra is vidámkodó férfi lerugdal magáról, igyekszem a gyomrom tartalmát visszafogni, de bele telik pár percbe, míg sikerül az ingert leküzdeni és egy-két mély lélegzetvétellel a helyén tartani a vacsorámat.
Csak ekkor figyelek fel végre a mondanivalójára és tudatosul bennem, hogy bizony egy épület tetején landoltunk, ami ezek szerint Kardfog és, ha hinni lehet elrablóm szavainak, még jó pár elvadult mutáns lakóhelye. Sokat mondó vigyorára ügyet sem vetve körül nézek, keresve a ház belsejébe vezető lejáraton kívül, valami más lehetőséget, hogy az utcára jussak, hiszen nem vagyok elvakult őrült, hogy egymagam menjek be az oroszlán barlangjába. A tetőről körülnézve, viszont nagyjából be tudom tájolni hol vagyok.
Erről eszembe jut a telefonom, és hogy ha már ilyen szerencsésen megtudtam, hol lapulnak a valószínűleg körözött terroristák, akkor mi sem egyszerűbb, mint hívni a srácokat.
Persze nem biztos, hogy tényleg Kardfog búvóhelyére hozott ez az eszement. Lehet csak ijesztgetni akar, de velem rossz lóra tett.
- Ne félts te engem! – biccentek még mindig kissé sápadtan az utazástól. – Ha tényleg a búvóhelyére hoztál még meg is köszönöm neked, ha esetleg a társai nem is fogják díjazni, és örökre vadászni fognak rád. Már aki a rajtaütés után még szabadlábon marad, de hidd el biztos címlapra kerülsz. – ígérem meg neki sötéten.
Mivel más lejárat nincs kénytelen leszek mégis a ház belsején keresztül kijutni, de legalább ellenőrizhetem az állítását.
- Azért mégis elértem a célomat, nem? – nézek rá most én is vigyorogva. – És még a drága doktornőd sem kellett hozzá. – indulok a lejárat felé, de előtte még előveszem a telefont, hogy értesítsem az egyik bajtársamat, hol vagyok, ahogy ezt a szabályok megkövetelik egy veszélyes helyzetnél, így, ha valami rosszul sül el legalább tudják hová kell jönni. Na meg persze a fuvarosom leírását is illik megadni, nehogy elfelejtődjön a neve.
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Szellem on Szomb. Márc. 03, 2012 9:55 am

-Érdekes, azt hittem, te hányós típus vagy...no mindegy.
Már meg sem lepődik rajta, hogy ellenfele ezek után sem tudja, mikor kéne átváltania diplomáciára. Megrázza a fejét, aztán kámforrá válik Mike háta mögött, és előtte jelenik meg, kezében a rendőr mobiltelefonjának aksijával. - Te semmiből sem tanulsz, nem igaz? - Egy laza mozdulattal lehajítja az apró energiakockát az utcára. - Ha lemész oda, meg fogsz halni, mert úgy harcolsz, mint egy ember, ami már önmagában is katasztrófa, de ráadásul ellenem is úgy küzdöttél, mintha halandó lennék, ami már több mint fatális baklövés. Nem vagy felkészülve rá, hogy szembeszállj velük, és ha idehívod a kollégáidat, őket is halála ítéled mind. A haverod egy tucat kopóval végzett az őrsön, most viszont hazai pályán mozog, és nem egyedül.
Monológja végeztével a falhoz sétál, s az ajtó mellett nekitámaszkodik.
-És egyébként, mit akartál te azzal a bilinccsel? - Kérdi, az övére tekintve. - Láttam, hogy érte nyúltál.
Ellöki magát a faltól, s az épület pereme felé kezd sétálni, kimért léptekkel.
-Ha rám hallgatsz, ugorj le. Nem olyan fájdalmas, és mivel csak 4 emeletes a ház, talán még túl is éled. Odabent nem lesznek ilyen jók az esélyeid.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Michael Bodwin on Szomb. Márc. 03, 2012 10:13 am

Megtorpanok mikor hirtelen megjelenik előttem a kezében egy mobiltelefon aksijával. Gyorsan megfordítom a telefonomat, de már sejtem, hogy mit fogok látni, amiben nem is csalódom. Lemondóan ejtem magam mellé a földre, mikor egy laza mozdulattal lehajítja a kezében lévő tárgyat a mélybe.
Ha tényleg Kardfogék rejtekhelyére hozott, akkor nagy valószínűséggel igaza van Szellemnek abban, amit mond még, ha nehezemre esik is elfogadni, hogy ismét legyőztek valamilyen szinten, hiszen most igazán tehetetlennek érzem magam.
Ha lemegyek meghalok, ha megpróbálok lemászni valószínűleg szintén.
- A bilinccsel? – nézek rá értetlenül, de aztán leesik mire gondolt. Persze, hiszen ahogy itt játssza a kámfort, gondolom az sem okozna neki nagy kihívást. – Semmit, már semmit. – legyintek egyet sóhajtva.
Én is az épület szélére sétálok és megállva pár méterre Szellemtől lenézek a mélybe. Nem vagyok tériszonyos, hiszen a szakmámmal jár, hogy állandóan tetőkön kell dekkolnom egy-egy akció során, ezért nem okoz félelmet bennem a látvány, persze leugrani sincs szándékomban, nem vagyok az a megfutamodós fajta.
Ha már meg kell halnom, akkor legalább az harc közben legyen, még történhetnek csodák.
- Lehet, de nem választom a gyávábbik utat. – fordulok meg és nézek rá keményen. – Tudod, azt hittem, hogy mivel a te védencedet is Kardfog üldözi, talán segítőkészebb leszel és nem neki segítesz. – intek az épület felé. – Nekem talán már mindegy, de én erre tettem fel az életem, hogy megbosszulom Jeremy-t, és a halálom is benne volt a pakliban, de a többi ártatlanért, akit ezután fog legyilkolni és akik között lehet olyan is lesz, aki közel áll hozzád, azokért igazán kár. – vonom meg a vállam, majd nagyot sóhajtva elindulok a lejárat felé.
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Szellem on Szomb. Márc. 03, 2012 10:41 am

Mike végre kezdi belátni, mekkora bajban van, ám ennek ellenére sem hajlandó feladni végre. Ha nem fenyegetőzne állandóan a családja kiirtásával talán még meg is kedvelné ezért, így azonban kénytelen úgy állni hozzá, mint egy kemény fejű kölyökhöz, akinek ideje megtanulnia, hol a helye a világban, mielőtt valaki átküldi őt egy másikba.
-ÉN épp neked segítek, úgy, hogy megértetem veled, mennyire önpusztító amit éppen csinálsz. - Mélyet sóhajt, majd halkan teszi hozzá még: - Ha az ő oldalukon állnék, már halott lennél.
~Védencem? Egy zsarutól ez érdekesen hangzik, mintha csak a munkámat végezném azzal, hogy távol tartom Kardfogat Lynn-től...meg azokat az ügynököket, és Rozsomákot, meg a maffiát...esküszöm, a bérgyilkos exemnek nem volt ennyi ellensége...mondjuk neki végül én is az ellensége lettem...utálom ezt a szakmát.
-Lynn a gyermekem anyja - vallja be halkan, még mindig a padlót nézve. Ezt követően felemeli tekintetét a férfire, s ha visszafordult felé, egyenesen a szemébe néz. - legszívesebben darabokra tépném az összes rohadékot, aki ártani akar neki, de ha megostromolnám ezt a helyet egymagam, mint most te, elpatkolnék, és a fiam apa nélkül nőne fel. - Újra letekint az épület peremén, majd még egyszer utoljára visszanéz Mike-ra - Ha azt ígérted Jeremy-nek, hogy hülyén halsz meg, csak rajta, de ha tényleg bosszút akarsz állni, jobb, ha ezt későbbre hagyod, és felkészülsz.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Michael Bodwin on Szomb. Márc. 03, 2012 11:02 am

Fogalmam sincs mit fogok csinálni, ha nem tudok halkan kisurranni, és, ha Kardfog is az épületben van, akkor erre valószínűleg vajmi kevés esélyem van, de hát majd csak lesz valahogy.
Szellem szavaira lassítok az iramon, majd meg is állok, hogy megforduljak, annyira meglep egyrészt a mondanivalója, másrészt a stílus váltása, mert mintha tényleg aggódásfélét éreznék ki a szavaiból. Mondjuk van abban valami, amit mond, hiszen akár Kardfog hálószobájában is letehetett volna az ő képességével, és nem itt kéne bajlódnunk a tetőn.
Mikor elmondja, hogy Dr. Harlow mégis csak a barátnője és a gyereke anyja, igazán nem lep meg annyira, mint vártam volna, hiszen eredetileg is erre tippeltem a viselkedéséből, de éppen ezért volt érthetetlen számomra, hogy engem néz ellenségnek, hiszen egy oldalon állunk. Na, jó nem biztos, hogy ugyanazon a párton, de egy oldalon.
- Csak emlékeztetnélek, hogy eszem ágában sem volt egyedül megostromolni a helyet, csak te megfosztottál a telefonomtól. – intek az utca felé, ahová az aksit ledobta. – És nem, nem azt ígértem Jeremynek, hogy meghalok, de most felkészültebb vagyok, mint előtte, amikor találkoztunk. Most csak fel akartam kutatni, hogy ne tévesszem szem elől, és már hamarosan lesz rá módszerem is, hogy hatásosan vegyem fel vele a harcot. – válaszolom sötét tekintettel, mert remélem, hogy sikerül szereznem abból a szerből és akkor Isten irgalmazzon ennek az állatnak.
- Felkészülök a következő összecsapásra, hidd el, nagyon is felkészülök. Persze, csak ha élve kijutok innen. – nézek az ajtó felé, ami most már közel sem tűnik olyan vonzónak. – De, nem én akartam idejönni én csak a címet szerettem volna megtudni. Sajnálom a barátnődet, hogy belekeveredett ebbe, most már, hogy a nyomára vezettél ellenségemnek, ígérem nem hajkurászom többé.
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Szellem on Szomb. Márc. 03, 2012 11:27 am

-Neeeem, te magaddal akartad hozni SWAT-ot, hogy aztán a szexi, acélgépkarabélyaik megcsillanjanak a holdfényben, mielőtt rárúgnák az ajtót Magnetóra, s felolvassák neki a jogait, mielőtt a torkukra csavarodik a puskájuk, aztán szétgrillező őket Pyro, vagy az új japán csaj, Kardfog pedig belakmározik. Borzasztó bűntudatom van, amiért meggátoltalak ebben...
~Mondjuk tényleg, nagyon szokatlan érzés jófiúnak lenni...~
-Ahhoz sem voltál elég felkészült, hogy engem legyőzz. Viszont, mit szólnál, ha nem az épületen át kéne kimenned innen? - Közelebb lép, felajánlva neki jobbját. - És már mondtam, nem a barátnőm, a menyasszonyom. Mellesleg, ha már egy oldalon kéne állnunk...minden szövetségesed börtönnel, és a szerettei veszélybe sodrásával fenyegeted, vagy csak nálam próbáltál ezzel bevágódni?
Ha erre most felhozza viccesen, hogy vajon Szellem is úgy üdvözöl-e mindenkit, hogy megpróbálja halálra rémiszteni őket, megvonja vállait, és azt feleli: "Természetesen, én utálom az embereket."
-Szóval, jössz, vagy maradsz? Gyorsan döntsd el, mert ha igaz, már jön is a haverod, hogy kicsontozzon.
Akármit is felel Mike, Szellem mindenképpen lelép fél percen belül, ezért tényleg nem ártana gyorsan elhatároznia magát a rendőrnek. Ha Mike vele tart, jó messzire viszi innen, nagyon-nagyon messzire. Olyan messzire, hogy biztosan nem talál vissza ide egyhamar, már csak azért sem, mert Washington-ból csak órákkal később indul a következő távolsági vonat ide.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Michael Bodwin on Szomb. Márc. 03, 2012 11:51 am

- Nem! Nem tudod, hogy most már eséllyel léphetünk fel ellenük, de mindegy, ezen már kár hezitálni, mert úgy sem tudom hívni őket, ha csak nincs nálad egy másik telefon. – nézek rá kérdőn. – Nem voltam felkészült ebben igazad van, de nem is készültem rád, igaz lehet, akkor is legyőztél volna, de ez nem lesz mindig így. – morgom dühösen, hiszen igaza van. – És maradjunk annyiban a fenyegetőzéssel kapcsolatban, hogy kihoztad belőlem a legrosszabbat. – vonom meg a vállam, pedig hozzá tudnék tenni egy-két dolgot, ami nem válik az ő javára sem.
Mikor felajánlja a kezét, már éppen dühösen el akarom utasítani, de aztán a mondandója is a fülembe jut, ami elég félelmetesnek és egyben kecsegtetőnek is tűnik jelen helyzetemben.
Az ajtó felé kapom a tekintetemet és egy másodpercig gondolkozom, de aztán elfogadom a felajánlást és belekapaszkodok Szellem kezébe, előre összeszorítva a fogma és felkészülve gyomrom háborgására.
Most elég hosszú ideig utazunk és még éppen időben bukkanunk ki a való világban ahhoz, hogy ne hányjam össze magam és útitársamat sem, de már nem igazán körülnézve, hogy ezt aztán hol sikerült kiadni magamból. Csak reménykedem, hogy nem valami nyilvános helyen, mondjuk valakinek a szobájában.
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Szellem on Szomb. Márc. 03, 2012 7:16 pm

Megszorítja Mike felé nyújtott kezét, majd teste halványodni kezd, hasonlóan ahhoz, amikor Sheena lakásán verekedtek, azzal különbséggel, hogy most nem áll meg félúton, illetve Bodwin rendőrtiszt is követi őt az árnyékvilágba. Mielőtt azonban teljesen eltűnnének, Szellem a zsebébe nyúl, majd elő halász belőle egy sípoló gumiegérkét, melyet az utolsó pillanatban enged el. A macskajáték bánatosan csipogva pattog a háztetőn, mintha csak azért könyörögne, hogy valaki végre játsszon vele.
~Ó igen, ilyenkor halljuk egymás gondolatait, szóval csak semmi huncutság.~
Mintha az Ezeréves Sólyom kapitánya talált volna még egy gázpedált, olyan sebességgel lőnek ki a magasba, s hagyják maguk mögött a zsúfolt várost, hogy messzire repüljenek innen, egy olyan településre, mely látképét nem takarják el randa nagy felhőkarcolók, s ezért jól látható minden nevezetessége madártávlatból.
~Szoktad nézni az Elnök embereit? Ha nem, akkor neked ez most új élmény lesz...~

//Folytatás: Fehér Ház; ó, és jó szórakozást Kardfog Wink //

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Kalmár on Hétf. Aug. 20, 2012 9:09 pm

A minap van a legújabb, de erősen alkalminak tűnő munkám legelső munkanapja! Most már tényleg minden szart elvállalok, amire még én is alkalmasnak tűnök. Úgyhogy még ha nem is értek egyet a dologgal, de pénzért felcsaptam hittérítőnek. Van itt a közelben egy katolikus közösségi ház, az ajtójukon láttam a hirdetést. Úgy tűnt, nem gond nekik, hogy ortodox vagyok és nem tudom betéve a katolikus anyámkínjákat, de legalább keresztény voltam és ez elégnek tűnt a belépőhöz. Még a mellkasomon lévő dómkupolás tetoválásom is megmutattam és azt mondtam, ez egy mélyen vallásos tartalmú tetoválás. Valójában rohadtul nem ezt jelentette, hanem azt, hogy hány évet voltam sitten, de úgy tűnt, gond nélkül bevették a szövegem. Egy kikötés volt, hogy próbáljak valamivel kulturáltabban kinézni, mert a megnyerő külső sokat segít majd a munkámban. Elsírtam a bánatom, hogy hajjaj, de szegény vagyok és nincs se egy rendes ingem, se borotvám, de még házam se nagyon. Megsajnáltak és adtak pár holmit a közösségi ház adomány-ruha gyűjteményéből, sőt még egy kimustrált villanyborotvát is kaptam. Otthon, vagyis a kocsimban jutott csak eszembe, hogy konnektorom az viszont baromira nincs, úgyhogy végül marad az, hogy loptam egy csomag hagyományos borotvát az egyik közértből. De a megpróbáltatások még korántsem értek véget, mert miközben egy nyilvános WC-ben elkezdte borotválkozni, eszembe jutott, hogy annak idején azért is növesztettem szakállat, mert van egy elég randa vágásnyom az állam környékén. Eszembe is jutott, hogy egy sebhelyes képűt talán még annyira sem ölelnének a keblükre a jónépek, mint egy borostásat. De nem nagyon volt mit tenni, a nagy felismerés akkor jött, miután félig már megborotválkoztam, úgyhogy jobb híján lehúztam a maradékot is. Alig ismertem magamra a tükörbe nézve! Összességében pont olyan szarul festettem, mint szőrösen, csak most a kissé beesett arcom és a sebhely rontották az összképet.
Első munkanapomat tehát frissen megborotválkozva, fehér ingben és nyakkendőben kezdtem! Annyira nevetségesen éreztem így magam, hogy minden utcán parkoló kocsi ablakának visszatükröződésében megnéztem, aztán meg jól ki is röhögtem magam. A nyakkendőt ugyan nem bírtam szépen megkötni, így csak lazán, jól kieresztve lógott a nyakamban, mintha szándékos lazaságból hagytam volna így. Kezemben vittem a tegnap kapott Bibliát, a zsebemben a névjegykártyákat, így ballagtam végig ezen a csinos kis környéken. Minden házat elfogadtam volna, vagy legalább betörtem volna egyikbe-másikba, de a betörés komoly agymunka ám, én meg még nem kaptam elég kiképzést a Vory-s haverjaimtól. Úgyhogy maradt az Istenkézés...
Megálltam ezelőtt a különösen tetszetős darab előtt és néhányszor megnyomtam a csengőt.
avatar
Kalmár
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 115
Hírnév : 5

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Midnight on Hétf. Aug. 20, 2012 9:26 pm

A legbékésebb álmaim egyikében lebegtem egy díványon fekve, a képemen újsággal, a hasamon egy nyitott pizzás dobozzal, bal lábamon ízléses házi papucs (nyuszikás) míg a jobbon közepesen ízléses Micimackós kék zokni. Ekkor vert fel az az istenverte csengő, hogy... Álmosan törölgettem meg a képemet és elnyomva egy ásítást, így némileg asszimetrikus mozgással (nem találtam a másik papucsot, de a jobb talpam is fázott, úgyhogy legalább a balon maradt a mamuszkám) az ajtó felé sétáltam. Halk lépteket hallottam a lépcsősor teteje irányából, ez kizárásos alapon Fény, vagy Parázsléptű lesz. Mindenki más úgy közlekedik lefelé jövet, mint egy kissé megvadult elefántcsorda. Újabb csengetés.
- Megyek már, te éber vaddisznó!!! - üvöltöttem kifelé, az egyik állóórára sandítva. 11-et mutatott. Épp ezért céloztam az éberrel a korai időpontra. A papucsommal meg a fejére fogok, az hétszentség!
Feltéptem az ajtót, majd meghökkenve meredtem a kinn ácsorgó férfira. Öltönyben és nyakkendőben állt kint a Zombie Island movie trailer húzóarca, frissen baltával hasogatott arccal és olyan zavaros tekintettel, hogy kilenc vodka után elsüllyednék szégyenemben, mert csak hasonlót se tudok.
- Segíthetek? - pislogtam zavartan.
avatar
Midnight
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 64
Hírnév : 7

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Parázsléptű on Hétf. Aug. 20, 2012 9:55 pm

Éppen befejeztem a meditációt, mikor meghallottam a csengetést. Még vártam egy keveset, hogy hátha van lent valaki és nem nekem kell lemennem ajtót nyitni, de mivel nem hallottam semmit kicsit bosszúsan indultam lefelé.
- Ebben a házban soha nincs senki, amikor kéne, hogy legyen. - morogtam halkan csak úgy magamban.
Nem szerettem én kimenni, mert nem ismertem sokszor akit kerestek, vagy nem tudtam választ adni a kérdésre, így inkább rábíztam olyanokra, akik régen itt voltak már. De most ezek szerint nem tudom elkerülni a dolgot.
Már félúton jártam a lépcsőn mikor meghallottam a morgást és a kiabálást, amiből beazonosíthattam, hogy Éjközép botorkál az ajtó felé, nem éppen boldogan. Mivel már majdnem leértem, így nem fordultam vissza, hanem csendesen követtem, hogy megnézzem ki akar meglátogatni minket ezen a még látogatáshoz korai órán. Talán Midnight észre sem vett, ahogy mögötte lestem kifelé, de meglepődtem, ahogy megláttam az ajtóban a férfit, aki eléggé meggyötört ábrázattal álldogált odakinn és valami könyvet szorongatott.
Hallottam Éjközép hangján, hogy ő is meglepődött, mert már nem kiabált, csak normális hangon kérdezett, én meg kíváncsian vártam mi lesz ebből.
avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Kalmár on Hétf. Aug. 20, 2012 10:16 pm

Kezdtem azt hinni, hogy ezek vagy nincsenek itthon, vagy az emeleti ablakból a gyerek távcsöves kukkerrel kivette, hogy van egy Biblia a kezemben és máris leadta az ősöknek a hittérítő-riadót. De mit ad Isten, nem egészen ez történt, mert úgy tűnt, a család lusta kamasz fia mégiscsak levakarta magát az ágyról és kislattyogott ránézni a dolgozó nép fiára is.
~Az Irgalmas Istenanyára, hogynézelki...~
- Izé, bocs, szánnál rám egy percet? - kapartam meg a torkom, hogy a hangom se tűnjön olyan karcosnak és magamhoz mérten kedvesen próbáltam mosolyogni, miközben a fizetésemre gondoltam.
- Látod ottan azt a templomot a piros tetős házakon túl? - mutattam el a messziségbe, ahol egy torony látszott, kereszttel a tetején. - Na én pont onnan jöttem. És... ésss... - akadtam el már az előhangnál, mert ötletem nem volt, hogy kell ezt a hittérítős szöveget beadni. Tétován vakartam meg a fejem és a templomtorony céltalan bámulását felfüggesztve néztem vissza az enyhén latinos képű srácra.
- Tehát az igét jöttem hirdetni, az Isten nevében! De várj, mindjárt mondok én neked valamit! - mondtam mindezt izmos orosz akcentussal, de boldog voltam, mert az ajtót még ezek után sem vágta a képembe! Magam elé kaptam a Bibliát és kinyitottam azt valahol, majd ráböktem az egyik sorra. - Jobbaz...jóbasz...jobb...hogy a farkamban is kell ezt kiolvasni... - küzdöttem a latin betűkkel, amikből pofátlanul sok volt ebben a könyvben! Ha nagy ritkán olvastam valamit az életemben, az mindig cirill betűkkel volt írva. Ezért most aztán rá kellett jönnöm, hogy rohadtul nem is tudok angolul olvasni, főleg nem hangosan.
- Na jó, kezdem elölről. Tehát: Jobb az Úr...az Úrban bízni, mint az... ja nem, az az az nincs ott... Tehát emberekben re-mény-ked-ni. - nyökögtem el végül azt a k*rva mondatot, majd újra megismételtem, mert már én sem emlékeztem rá, hogy mit is olvastam fel az előbb. - Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni, Zsoltárok könyve 118,8. - néztem diadalittasan a srác szemébe és el sem akartam hinni, hogy ilyen gyorsan megtanultam angolul olvasni a Bibliát! - És ez nagyon igaz barátom! - lengettem meg a mutatóujjamat, majd folytattam tovább. - Látod, én is idejöttem neked hirdetni az igét, mert bízom abban, hogy az Úr segítségével nem kell tovább az utcán élnem, mert ha a r*hadt emberekre várnék, akkor már rég a kutyákat etetnék velem! - kanyarodtam el némileg a témától. - És aki nem szereti az Úrt, az az embert szereti csak és az ember meg egy levágni való untermensch! - éltem azzal a remek szóhasználattal, amit egyik neonáci cellatársamtól tanultam annak idején, amikor néhány nap erejéig én is náci akartam lenni unalmamban és céltalanságomban.
- Érted már? - vártam valamiféle visszaigazolást ettől az elvarázsolt fazontól és akaratlanul is lenéztem a lábaira, már harmadjára.
avatar
Kalmár
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 115
Hírnév : 5

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Midnight on Hétf. Aug. 20, 2012 10:35 pm

Hitetlenkedve meredtem a faszira, miközben felém mutatta a katolikus Bibliát. Elnéztem a mondott irányba, miközben nagy nehezen kihámoztam a szavaiból, mi a rossebbet akar mondani. Megköszörültem a torkom, még mindig a földöntúli a jelenés sokkja alatt és kábán bólintottam:
- Aha... A Szent Lukács Templom, igen... - nyögtem.
Azt a büdös... tuti, hogy nem kellett volna bezabálnom azt a pizzát lefekvés előtt! Ilyet még nem bírtam összehaluzni! Félrészeg, segghülye orosz hittérítő zombi! Hűűűű!!! Többet nem veszek Cahrlietól egy darab pörgető tablettát se, ha ehhez csak pizza kell meg délelőtti szunyókálás. Azt a... Levegő után kapkodva ízlésesen megvakartam a tökömet, majd nekiálltam valami választ gyártani:
- Hát őőőő... az úgy volt... - nyökögtem. Cseszd meg, erre az ajtót se vághatom rá, mert a végén megjelöli a házat valami kecskevérrel, azt a padlódeszkák alól mászik ki az úr nevében a fél vörös hadsereg. Ha kivedelik Kardfogat vodkakészletéből, akkor arra is én fogok rácseszni. - Figyelj ide haverom, szerintem te veszettül rossz ajtón csengettél be. Nem tegnap volt a kezemben az a mesekönyv, de van benne valami ilyesmi, hogy "ne támadjon köztetek se halottidéző, se jövő látó, se varázsló, se ördögi hatalmakkal cimboráló" szóval a lényeg: semmi olyan, aminek több az IQ-ja 80-nál, mutáns meg főleg ne. Belőlünk nem annyira kér az egyház. Szóval... Áh, vazze, ne nézz már ilyen morcosan, mi lenne ha kiegyeznénk? Te másvalakire próbálod rásózni ezt az istenharagját, én meg cserébe behívlak most és kapsz valami kaját meg asszem találok némi vodkát is, hogy felpörögjön a nyelved a következő kuncsaftra - intettem befelé.
Naná! Egy hittérítő zombi mégiscsak kevesebbet fog piálni, mintha idehívja a vörös hadsereget!!!
avatar
Midnight
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 64
Hírnév : 7

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Parázsléptű on Hétf. Aug. 20, 2012 10:50 pm

Míg én kíváncsian nézelődtem Éjközép háta mögött, hogy ki lehet ez az emberi romhalmaz, addig a kinti férfi megpróbált elmagyarázni valamit, amiből én egy szót nem értettem, bár nagyon úgy nézett ki, hogy nem az én angol tudásommal volt a baj, mert mintha ismerős lett volna mégis némelyik. Aztán felcsapta az a könyvet, amit eddig oly nagyon szorongatott, mintha a vízbe fúlástól mentené meg, aztán abból is előadott valamit. Érdeklődve néztem a kővé dermedt társamra, mert még ilyen megrökönyödve és szótlanul nem láttam soha, mindig mindenből ki tudta dumálni magát, de most csak állt ott, mint egy szobor és már azt hittem nekem kell átvennem a szót, mikor végre magához tért.
Azt hittem elküldi máshová ezt a nyekegő jóembert, de legnagyobb meglepetésemre beinvitálta a házba és ha jól vettem ki a szavaiból még meg is akarja vendégelni.
- Azt hiszem Hugh és Kardfog nem nagyon fog örülni, ha idegen vándorokat engedsz be, és még itatod is őket. - jegyeztem meg halkan, mikor félrelépett, hogy a vágott állú férfi be tudjon jönni. - Talán meg kellett volna beszélned velük. Hiszen nem tudod, hogy ő is egy kami vagy csak egy ember, és akkor főleg nem fognak örülni. - ráztam meg a fejem, miközben nem mozdultam a helyemről.
avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Kalmár on Hétf. Aug. 20, 2012 11:19 pm

Nyomban összecsuktam a Bibliát, miután erővel ugyan, de végighallgattam a fazon válaszát. Egy ideig pakolgattam a fejemben a hallottakat ide-oda, hogy összeálljon a kép: azt hiszem ez a fazon sem bírja az emberiséget. Vagy csak kigúnyolt? Vagy félreértettem a szavait? Áh, mittudomén, de nem is érdekel, mert az előbb azt mondta, behív vodkázni!
- Áh, ez már beszéd táváris! - egyeztem bele a dologba olyan gyorsan, hogy el is felejtettem azon nyomban, hogy miért is csöngettem be ide. A "kaja" és a "vodka" olyan varázsszavak voltak, amivel engem még az Ördög is megvehetne bármikor - bár lehet, hogy ő már rég meg is vett magának.
Amint beléptünk, a ház egy másik lakójával találtam szembe magam. Ostobán meredtem rá egy ideig, majd heherészve kihúztam magam előtte. Jókedvem egy tízes skálán simán verte a kilenc és felet már most, úgyhogy gondoltam, ennek az aranyos kis sárgának szellemesen fogok most köszönni! Egy katonai tisztelgést követően így szóltam:
- Zdrásztvujtye! A felszabadító szovjet hadsereg és a kommunista párt kiküldött ateista papja vagyok, az Isten nevében! - aztán ránéztem a férfira és kezemben a féltéglányi Bibliával hadonászni kezdtem. - Oké, bocs! Tudom, üljek a Halál ölébe ezzel a vallás-dologgal! - kértem elnézését nagy hangon és a mókázás után végignéztem a lányon, aki úgy tűnt, baromira nem örül annak, hogy itt téblábolok. Megint elővettem azt a kedvesebbik mosolyomat, amivel az előbb még az ajtón túl próbáltam hódítani.
- Ne haragudj már ennyire, na. Csak bekapok valamit, azt' húzom is el a belemet! Egyébként marha jó ez a ház! Csak ti laktok benne? És a gyerekek? Vagy nincsenek? - néztem körbe és még csak most esett le, hogy Hugh nevét emlegette az előbb a leányzó. Ez vajon az a Hugh, akit én ismerek? Mondjuk nem kizárt, hogy a jenkiknél az olyan név, mint nálunk az Ivan... és a Kardfog? Nem mernék rá megesküdni, de mintha hallottam volna már a nevét valahol az utcán...
- De nyugodj meg kicsi gyévuska, én is mutáns vagyok! Csak mer' látom nagyon rá vagy görcsölve a dologra... - próbáltam újból belopni magam valahogy abba a fene zord szívébe.
avatar
Kalmár
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 115
Hírnév : 5

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Midnight on Kedd Aug. 21, 2012 6:56 pm

Felsóhajtottam, ahogy a pasas belépett, majd szolídan villámló szemekkel néztem a lányra, de egyelőre tömören csak annyit válaszoltam:
- Tudod mit? Vállalom a felelősséget! - recsegtem és tőlem csak ritkán látható módon, álltam a tekintetét. Majd visszafordultam a vörös csillag nevében érkezett zombihoz: - Na gyere tesó! Arra van a konyha - intettem előre.
Bekísértük a csávót, persze fél füllel hallgattam a szavait. Nocsak? Mutkó? Amint leült, előhúztam a kredencből egy majd fél üveg vodkát és egy feles pohár kíséretében elé tettem:
- Egészségedre! - vigyorogtam. - Nem beszélem túlzottan az oroszt, de a tavaris ha jól csalódom "elvtárs". Na a komcsik annyi eséllyel tudtak beszervezni, mint a jelenlegi főnökeid Jézus kicsike báránykájának.
Felszaladt a szemöldököm, miközben a hűtőből a mikroba vágtam pár melegszenyának valót. Parázsléptű és az ÉN gyerekem? Hát az qrva csúcs lenne... A saját árnyékom gyújtaná meg a cigimet és tizenhat évesen nem egyszerűen elkötné a verdámat, hogy csapasson egyet a csajokkal, hanem előtte szamurájkarddal mészárolna le. Megráztam a fejemet, miközben elé raktam a kaját:
- Nem, mondjuk úgy, nagyobb család tagjai vagyunk. Távoli rokon a hölgy, a család távol keletre szakadt ágából - vigyorogtam. - Hozok még neked piát.
Kifelé indultam a kamrába, miközben intettem Parázsnak, hogy csatlakozzon. Odabent úgy helyezkedtem, hogy az ajtóból rálássunk a fickóra, de ne hallja amit mondok. Baromi ritkán vagyok paprikás, olyankor is ki szoktam térni a nálam erősebb mutánsok elől. Vagyis helyileg mindenki elől. Ha nem teszem, annak nagyon súlyos oka van általában és ezt mind tudják már rólam. Sziszegve fordultam a csaj felé:
- Na idefigyelj! - kezdtem dühösen, összeszűkült szemekkel. - Baromira nem mozgat, hogy intéztétek az ügyeiteket a te idődben, de itt és most ez a XXI. század és Amerika. Nem a Kardfog vagyok, nem egy agyatlan gyilkológép, aki huszonegyig is csak a lábujjai meg a farka bevetésével tud elszámolni. Az a fickó egy ártalmatlan csöves. Ha kivágom, morogni kezd a többi hasonszőrű előtt. Ha kinyírjuk, keresni kezdik, lévén az egyház megbízásából ténykedik, a papokkal meg itt se kekeckedünk, ha nem nagyon muszáj. Így meg? Bejön, dob két szendót, némi piát, kap egy huszast és boldogan mehet a francba. Mi itt rejtőzködünk. Ez egy búvóhely. Ami, ha feltűnő, akkor már veszélyes is lesz. A konyha nem éppen szupertitkos, ahogy a bugyis fiókodba is szabadon belebámulhatna. Te viszont, ninjamester, szabadon dobálózol a "Kardfog" névvel?! Esküszöm, nem tudom, hogy élted túl a középkori Japánban, gondolom ott mindenki hülye volt. Hugh, az van marha sok az országban, de a Kardfog egyszeri és hála a jó Istennek megismételhetetlen. Ha így folytatod, akár ki is plakátolhatod a környékre, hogy itt van a Testvériség főhadiszállása. Ha a fickó elég tájékozott, már most bebuktunk. Ha ki kell nyírni, te csinálod, te ásod el és te fogod kidumálni a zsaruknál az eltűnését. Ja és az itt flangászó zsarukat is a vezetőségnél, engem elfelejthetsz ez ügyben. Próbáld már használni a fejedet, ha egyszer állítólag erre képeztek. Komolyan mondom, gyorsabban kapcsolnak az utcakölykök is a híres ninjáknál... Erre tanítottak abban a klánban?!
Összekapkodtam két üveg vodkát, meg leakasztottam Kardfog egy itt hagyott kabátját is. Átforgattam a zsebeket, nem volt benne semmi kompromittáló, helyes. Újra bájvigyort varázsoltam a képemre és visszamentem az étkezőbe, lepakolva a két üveg vodkát meg a kabátot.
- Szerintem biztos jó lesz rád, haverom - intettem a hosszú ruhadarab felé. - A pia a tiéd, én nem iszom, Mia meg még annyira se, max gyümölcslevet. Szóval több marad neked - töltöttem neki, majd magunknak is, Parázsnak teát, magamnak meg banánturmixot. - Te öregem, mond már el nekem, hogy a francba jutottál arra a csodás ideára, hogy mutánsként hittérítőnek állj? - vontam fel a szemöldököm.
avatar
Midnight
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 64
Hírnév : 7

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Parázsléptű on Kedd Aug. 21, 2012 7:24 pm

Mondjuk, nem nagyon hatott meg senkit a figyelmeztetésem és miután a pasas, akinek nem volt valami jó szaga, sőt egészen mosdatlan szaga volt, beljebb lépett, még egy sort hadovált, amiből megint csak nem sokat értettem.
Azonban, mikor Éjközép magára vállalta a felelősséget, csak megvontam a vállam és innentől rá bíztam az idegent, hiszen innentől az ő dolga felügyelni re.
Azt azonban kihámoztam a fickó szavaiból, hogy ö is mutánsnak mondja magát, tehát legalább nem egy embert vendégelünk meg.
Miután a konyhába kísértük, Midnight a szekrényből italt vette elő, amelyre a jövevény olyan szemeket meresztett, hogy azt hittem mindjárt kiesnek a mohó vágyakozástól, amiből egyből leszűrtem, hogy ő is az ital rabja, ami az én koromban sem volt ritkaság, de én soha nem becsültem őket semmire.
Mikor aztán Éjközép valami családi kötelékről beszélt kettőnk között, csaj nagyokat pislogtam rá, de hát biztosan úgy gondolja, hogy meg kell indokolnunk ennek az embernek, hogy miért is vagyunk itt. Aztán intett, hogy menjek vele, amit megtettem bár nem szívesen hagytam egyedül a sebhelyest, de aztán láttam, hogy Midnight is szemmel akarja tartani, csak titokban.
A kifakadása váratlanul ért és szerencséje volt, hogy nem az idegen előtt szégyenített meg, így is a tőrök felé indult a kezem, de aztán erőt vettem magamon, mert talán ő ismeri jobban az itteni viszonyokat és van igazság abban, amit mond, de a stílusa akkor is bántó és durva volt, hiszen Kardfog sem csinált túl nagy ügyet abból, hogy ne lássák meg, ha ide jött.
- Vigyázz, hogy beszélsz velem Éjközép. – sziszegtem halkan vissza én is. – Nem vagyok gyerek, hogy kioktass. Kardfog sok felé járkál a városban és sok helyen megfordul, így nem hiszem, hogy én használom egyedül a nevét. A kinti fickót meg bármikor gond nélkül elteszem láb alól, és ahhoz nem kell, hogy itt történjen a dolog és valószínűleg sosem találnák meg, de sosem hoznék veszélyt a klánomra. Az életem bármikor feláldoznám érte, ahogy gondolom te is. Erre tanítottak Éjközép! – fejeztem be komoran, majd megkerülve visszamentem a konyhába, ahol az egyik sarokba leültem és hallgatásba burkolóztam.
Nem bíztam ebben a vigyorgó alakban és úgy gondoltam jobb, ha szemmel tartom, míg itt van, bár nem kételkedtem Midnight hozzáértésében, ha esetleg gond lenne vele.
Elvettem a felém kínált teát és kortyolgatni kezdtem.



avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Kalmár on Kedd Aug. 21, 2012 8:27 pm

Amíg besétáltunk a konyhába, körbenéztem az előszobában. Bíztam benne, hogy megakad a szemem valamin, ami rohadt drága és a zsebemben is elfér. De nem maradt annyi időm, hogy tényleg tartsak itt egy mustrát, mert a jó fej srác tovább terelt a konyha felé! Hiába, máris két igazsággal is szembetaláltam magam; egy: a külső tök lényegtelen, kettő: a nők azok nők maradnak. El is bambultam egy kicsit, annyira lekötött a bámészkodás, így a feles poharat is némileg elcsigázottan vettem át, a vodkás üvegre meredve.
- E...egészségedre! - kapcsolt aztán vissza az agyam a köszöntővel és némi fáziskéséssel megemeltem a poharam, majd húzóra kiittam a tartalmát. - Ez életmentő volt! - tettem még hozzá és még tovább bontottam az amúgyis trehány módon megkötött nyakkendőt. Kigomboltam az ingem felső gombjait, hogy kapjak egy kis léghűtést.
- Aszondod nagyobb család? Mondjuk értem én. Ez Amerika, itt semmi sem lehetetlen, ha családról van szó. - válaszoltam vissza neki és a vigyorán kezdtem el gondolkodni, ismét csak némi fáziskéséssel.
~Lehet, hogy csak ugratott? Mi a f*szért nem veszem soha észre, ha ugratnak?!~
Komolyan gondolkodni kezdtem ezen, miközben odaléptem a mikróhoz. Mint a hülyegyerek, úgy meredtem a fényben forgó melegszendvicsre és hamarosan semmi másra nem is bírtam gondolni, csak annak az ízére, meg a nyúlós sajtra a tetején. Észre se nagyon vettem, hogy közben itt lettem hagyva. Kezemben az üres vodkás pohárral, álmatagul moziztam a mikrót, amíg az nem csengetett egyet. Körbenéztem, de nem adtam nekik túl sok időt arra, hogy felszolgálják nekem a kaját, nagyjából két másodperc múlva önkiszolgáló üzemmódba léptem és kiszedtem a mikróból a szendvicset. Le sem ültem, ott helyben betoltam az egészet, szétégetve a szám meg a gyomrom, de valahol ott volt bennem a félsz, hogy mégiscsak kidobnak innen, én meg lemaradok egy evési lehetőségről. Mire visszajöttek, én már jóllakottan és egy nagy mosollyal fogadtam őket. Volt is okom bazsalyogni, mert most meg egy kabáttal akartak megszánni.
- Komolyan az enyém lehet?! - néztem hitetlenkedve a hapsikámra meg a kabátra, aki mostanra már tíz méteresre nőtt a szememben. Átvettem a holmit és jól megnéztem. Az sem érdekelt, ha nem jó rám, ez akkor is egy marha jó kabát, amilyen nekem sohasem volt! - Bolsoje szpaszíba! Hát ez óriási! - lelkendeztem tovább és csak azt bántam, hogy így is rohadt melegem van, kabátot meg amúgy is csak nulla fok környékén veszek fel magamra. De legalább ezt a telet már nem pulóverben fogom átvészelni!
- Ja és kösz a vodkát is! Meg a kaját! - tettem még hozzá, mert azoknak legalább annyira örültem, mint a kabátnak. Amikor újra megemeltem a teli poharat, vetettem egy pillantást erre a tiszta ideg rizsevőre. Valahol szar lehet neki, hogy a haverja mindenkit beenged az utcáról, nekem ha volna gyerekem, azt hiszem nem örülnék az ilyesminek... végülis valakinek aggódni is kell, ha a nők nem aggódnának, biztos kibillenne minden az egyensúlyból.
~Csak tudnám, honnan jött fel belőlem ennyi okos gondolat...~
- Na, figyelj, mutatok valamit. Meg aztán mondok is. De lehet, inkább fordítva csinálom. - tettem le az asztalra a vodkás poharat, a Biblia mellé. - Ne aggódj, nem a könyvből fogok idézni. - nyugtattam meg a férfit, miközben a teázó lány elé léptem. - Én tényleg mutáns vagyok és esküszöm a Jóistenre, hogy nem rossz szándékkal jöttem! - majd elnéztem a férfira, aki az imént pont afelől kérdezett, hogy miért épp az egyháznak dolgozom. - Csak rohadtul kell a pénz, azért csinálom ezt az egészet! Egyébként is, csak egy napja csinálom... amúgy meg nincs rendes állásom, se lakásom, se senkim. Azaz majdnem senkim. Mert csatlakoztam nemrég egy mutáns bratvához... vagyis na, hogy hívják már... testvériséghez, na! Úgy hívják ezt a testvériséget, hogy... Testvériség! - csodálkoztam rá egy pillanatig, hogy milyen egyszerű neve is van ennek a brigádnak. Ez eddig fel sem tűnt... vajon miért nem?
- Úgyhogy nekem minden mutáns a barátom, én pedig megvédelmezem őket, ha kell! - mondtam még pár nagy szót a beszédem befejezéséhez, bár tudtam jól, azért ez nem egészen így van a valóságban, de kit érdekel? Majd mint valami ócska, hősies filmben, letéptem magamról a nyakkendőt és kigomboltam az ingem. Hátat fordítottam a lánynak és lassan ledobtam magamról az ingem. Így már láthatta az egész hátamat a csípőmig beborító kalmár képét, aztán a következő pillanatban elő is növesztettem két tapadókorongos kart a lapockáimból. Óvatosan mozgattam őket, pont úgy tekeregtek mögöttem, mint két kövér kígyó. Lassan szembefordultam a kis ázsiai lánykával, majd fél kézzel elnyúltam az asztalhoz, a poharamért. Eddig tartott a komolyság, most már megint vigyorogtam, mint a töklámpás Halloween-kor.
- Kocc! - ütöttem neki finoman a vodkás poharat a teáscsészéjének, majd ezt az adagot is lehúztam. Remélem, talán sikerült megbékítenem.
avatar
Kalmár
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 115
Hírnév : 5

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Midnight on Kedd Aug. 21, 2012 9:22 pm

Hátra dőltem a banánturmixot kortyolgatva és érdeklődéssel figyeltem a bemutatót. Ha esetleg tényleg haza kell vágni szerencsétlen fószert, jobb tudni mire készüljünk. Gúnya repült, jómagam érdeklődéssel pillantottam végig a felső testén. Nyilván elszaladtak már felette a legjobb évei, valamelyest megereszkedtek egykor markáns izmai, de még mindig igen jó kötésű gyerek volt. Ha valamivel kevésbé lenne lerongyolódva, lehet, hogy el tudnám képzelni, amint végigsimítok azokon az izmokon egyre lefelé, végig a hasán át a... Na jó, ennek nem pont most van itt az ideje. A tetoválásai mindenesetre mutatósak voltak, bár némelyik valamelyest elnagyoltnak tűnt. Vagy nem volt épp pénze egy komoly tetkósra, vagy (inkább) valamiféle börtöntetoválás lehet, bár azokat elég jól ismertem a haverjaim révén, de ez most hirtelen nem mondott semmit. Mondjuk az is tény, hogy én csak az amcsikkal vagyok tisztában. Viszont amit út közben mondott...
Szentséges Úristen! Ki szervezte be ezt a fickót?! Ha a Kardfog akkor... de nem ó. Az ipsének megvolt minden testrésze, márpedig Victornál ez az esetek többségében nem így megy. Akkor viszont..? B@ssza meg... Akkor valamelyik igazi vezető lehetett. Most már főleg kíváncsian figyeltem a bemutatót. Ahogy megjelentek a csápok a magasba szaladt a szemöldököm:
- Ejha! - jegyeztem meg elismerően füttyentve. Van egy jó rakat állati mutáns a világon, de vízi lényre még sosem láttam ilyesmit. Márpedig ez a fickó félig polip... Apró koncentráció után a férfi árnyéka elvált a faltól, felemelt egy másik poharat és azt pedig a vodkás pohárhoz koccintotta, intésemre ez után letette az italt és visszatért eredeti helyére:
- Valóban. Csirió! - mosolyogtam. - Ismerek pár tagot a Testvériségből. Kardfog, Parázsléptű, Éjközép... - merengtem. - Ki szervezett be? Persze, ha nem titok. De főleg: miért nem a búvóhelyükön lógsz, ahelyett, hogy Bibliákkal szenvedsz?
Magamban reménykedtem még valahol, hogy csak kamuzik az orosz és nem fog velünk élni itt egy zombi (bár azért vannak előnyös vonásai - merengtem el a felső testére pillantva), ezért is érdeklődtem. Hogy mennyire bíztam abban, hogy kamuzik? Nos... semennyire. Nincs annyi esze, úgyhogy elkezdtem átgondolni, hogy lehetne kimosdatni újdonsült tesónkat ebből a helyzetből.
avatar
Midnight
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 64
Hírnév : 7

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Parázsléptű on Kedd Aug. 21, 2012 9:42 pm

Mikor elém állt a sebhelyes állú, el nem tudtam képzelni mit akar tőlem, de reméltem, hogy nem jópofizni, mert ahhoz valahogy nem volt hangulatom. Aztán, amikor szóba hozta a Testvériséget, mert hogy ő csatlakozott hozzánk, hát kissé megremegett a teás bögre a kezemben, mit ne mondjak.
És, ha ez még nem lett volna elég, vetkőzni is kezdett, ami már magában is egy érdekes látvány volt, főleg, mikor előtűntek bőrén a minták, amik egy polipot ábrázoltak, és mintha erre reagált volna, a hátán csápok tűntek elő, és vidáman lengedeztek a férfi feje fölött.
Majd, míg én ezzel voltam elfoglalva, még hozzá is ütötte a poharát az én csészémhez, amire kissé megemeltem a szemöldököm, mert az ilyen közvetlenséghez azért még mindig nem vagyok szokva.
- És, hol szerveztek be a klánba? – kérdeztem még mindig kicsit megrökönyödve, hogy milyen tagjaink is vannak, ráadásul nem úgy nézett ki, mintha olyan nagy észlény lett volna, így biztos, hogy csak véletlenül keveredhetett ide. Véletlenül a dolgok közepébe trafált, de erről sejtésem szerint semmit nem tud.
Kíváncsian pillantottam a férfi háta mögött üldögélő Éjközépre, hogy ő vajon mit szól ehhez a fordulathoz, de ő már meg is szólalt és a szavaiból úgy vettem ki, hogy próbára akarja tenni a vendégünket Kicsit előrébb csusszantam ültömben, hogy ha szükséges azonnal tudjak reagálni, mert most dől el a férfiról, hogy pár percen belül élő ember lesz, vagy egy dermedt hulla.

avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Kalmár on Kedd Aug. 21, 2012 10:06 pm

Jól esett, hogy félpucéran álltam egy vadidegen konyha közepén, legszívesebben a cipőmet is levettem volna, hogy mezítláb állhassak a hideg kövön, de sikerült megemberelnem magam. Még azt hinnék, valami erdei vadember vagyok. Pedig nem! Vagyis majdnem...
Egy szó se jött ki több a számon, mikor elkerekedett szemekkel bámultam meg, ahogy a saját árnyékom koccint velem... vagyis azt hiszem ezt láttam, de nem kizárt, hogy baromira más történt, csak már kezd szétfolyni körülöttem a világ. Már korán reggel ittam egy keveset, meg elszívtam egy füves cigit, hogy oldódjon bennem a munka előtti gyomorgörcs. Ami aztán lehet, olyan jól sikerült, hogy most tévesen azt gondolom, nindzsákkal, nyuszipapucsos férfiakkal és a saját árnyékommal koccintgatok. Lehet, bekaptam volna egy bélyeget is?
- Hát... egy Hugh nevű fazon avatott taggá. - fordultam szembe a kölyökkel és visszahúztam a csápjaim. Nem jött egy könnyen szó a számra az előbbiek után. - De már előtte is találkoztam másokkal, akik tagnak neveztek ki. De csak nem hivatalosan, vagy mi. De rájuk már nem nagyon emlékszem, csont részeg voltam. - nevettem fel. - Bár amikor Hugh taggá avatott, akkor is részeg voltam, szóval tök lényegtelen. - vontam meg a vállam, majd elkezdtem visszaöltözni. A nyakkendőkötés megint lehetetlen küldetésnek tűnt, a végeredmény nem is tudom mire emlékeztetett... leginkább egy nagy, szarul megkötött nyakkendőre.
- Áh, teszek rád, ma már úgysem csöngetek be több helyre... - beszélgettem el a nyakkendőmmel, aztán összekaptam magam és megint megnéztem magamnak a két mutánst.
- De még nagyon új fiú vagyok, nem tudok róluk túl sokat. Na jó, majdnem semmit nem tudok róluk, de tök felesleges nekem bármit is elmagyarázni, azt hiszem! - dobtam le magam az egyik székre és megtöröltem az ingem ujjában a kissé már gyöngyöző homlokom. - Úgyis mindig be vagyok állva, amikor figyelnem kéne, pedig engem komolyan érdekel a dolog! - fakadtam ki, mert úgy éreztem magam, mintha anyámék megrovó tekintete előtt kéne magyarázatot adnom valamelyik hülye stiklimre.
- Kardfog... Kardfog. Ezt a nevet már hallottam, de erre se nagyon emlékszem, hogy honnan. És te honnan ismered őket? - kérdeztem a srácot, miután kicsit összeszedtem magam.
avatar
Kalmár
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 115
Hírnév : 5

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Midnight on Szer. Aug. 22, 2012 6:03 pm

Látványosan elvigyorodtam, majd magam is felálltam és nekiálltam még egy turmixot csinálni. Reméltem, ha pattogna az ipse, Parázs ismerteti vele, hogy ez nem jó ötlet. Cseverésző hangnemben kezdtem:
- Szóval te orosz vagy, ugye? Érdekes ország, van egy pár fura szokásotok. Várj csak, az egyik jut hirtelen eszembe...
Előhúztam a stukkerem, senkire sem ráirányítva, csak kinyitottam és kiráztam belőle a lőszert, egyetlen töltényt visszarakva. Megpördítettem a tárat, hogy véletlenszerű helyre kerüljön.
- Az orosz rulett - vigyorogtam. Az árnyéka megint ellépett a faltól, felvette az asztalról a fegyvert, majd a fejére irányította. Megráztam a fejemet: - Mutáns vagy, ez tiszta sor. De én, Parázs és mindenki, aki itt él, a Testvériség tagjai vagyunk. Te mégsem tudsz rólunk. Sem erről a menedékről. Ez... furcsa.
Kitöltöttem az újabb turmixot és visszazökkentem, felcsapva a lábaim az asztalra:
- Baromi sok Hugh él ebben az országban tavaris - csóváltam a fejemet. - De idejöttél. Állítasz valamit, ami... talán igaz. Vagy csak kémkedsz. Ez utóbbit viszont nagyon nem szeretnénk. Ha valóban közénk tartozol, nem soká kell már Bibliát árulnod, szerzek neked ruhát, lakást, fegyvert, pénzt... Ha hazudtál, akkor viszont elkaparunk a hátsó kertben. Comprende?
Felkuncogva mutattam az árny kezében a Magnumra:
- Orosz rulett. Nem szeretem. Kiszámíthatatlan. Én jobb szeretek biztosra menni... De most játszol tavaris. Mégpedig egyedül. Ha úgy gondoljuk, hazudsz, akkor elkattan a ravasz. Maximum hat dobásod van, de lehet, hogy már az első is túl sok. De hát orosz vagy, ismered te ezt a csodás játékot... - vigyorogtam. - Mellesleg ne próbálkozz. Parázsléptű megsüt, mielőtt a csápjaid akár csak a közelébe érnének. Vagy az árnyaim szorítják el a szíved... örökre.
Rágyújtottam egy szál cigire, a dobozt és az öngyújtót átlöktem az asztalon felé:
- Ha gondolod, füstölj - böktem a szettre az állammal. - És most: hogyan is néz ki ez a Hugh? Mi a teljes neve? Kiket ismersz közülünk? Hogy néznek ki? - dobtam fel pár tesztkérdést. - Ha Parázsnak van kérdése, az is ugyanúgy a játék része - intettem a fegyveres árny felé, majd érdeklődéssel hallgattam.
avatar
Midnight
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 64
Hírnév : 7

Vissza az elejére Go down

Re: Utcafront

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.