Csatornarendszer

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Parázsléptű on Szomb. Ápr. 14, 2012 10:11 am

Igyekszem ilyenkor nem figyelni a beszédre, csak a számomra fontos mozdulatokra, így a türelmetlen vagy gúnyos megjegyzések is leperegnek rólam, hiszen ezzel az ellenfélnek legtöbbször pont az a célja, hogy meggondolatlan támadásra késztesse a másik felet.
Nem! Én a saját tempómban, a saját taktikámmal próbálom meg kibillenteni a béketűréséből, vagy hirtelen mozdulatra sarkallni, azzal, hogy egyelőre csak kóstolgatom.
A első szúrások, még csak a távolságot lopják, hogy érezzem, merre és hogyan mozdul. Elmondásokból és a múltkori együtt eltöltött idő alatt már volt szerencsém látni, hogy mennyire gyorsak a reflexei, ezért egyáltalán nem bízom el magam.
Mikor a következő szúrást megindítom, pont arra a helyre irányítom, amerre az előbb elmozdult, remélve, hogy belelép, de ehelyett egy hastáncost is megszégyenítő ügyességgel homorít, így a katana akadálytalanul suhan el mögötte, és én a lendületemet már későn fogom vissza, addigra már sikerül megragadnia a csuklómat és ezzel még húz rajtam egyet.
A karom a derekának feszül a hosszú kardot a csuklómmal együtt a teste előtt visszafordítja, és mivel a másik kezével a nyakamnál fogva ránt magához, a penge így ott mered a nyakam előtt pár centivel, de lehet, hogy még annyira sem.
A düh, amit eddig mélyen eltemettem magamban, most megpróbál a felszínre törni, de tudom, hogy nem engedhetek követelésének, hiszen akkor végem lenne. Higgadt fejre van szüksége, hogy, ha van menekülés, akkor azt kihasználjam.
Testem ettől függetlenül már forró lázban ég, ami a képességem erősödését jelzi, és az egyik kezem még szabad, így miközben érzem, hogy Kardfog megmerevedik és aztán Nick felé fordul egy kérdéssel, így nem figyel kellően rám, elindítok egy tűzkígyót, mindkét lábára, hátha elengedi a nyakamat és a kezemet, akkor aztán, mivel a kard ott pihen előtte, egy rántással nyiszálhatom ketté a törzsét.

avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Oázis on Szomb. Ápr. 14, 2012 1:29 pm

Zsebre gyűröm az öt dollárost. Előre látóan nem a rongyaimba, hanem a nadrágomba. Az talán ma még rajtam marad. Bár ahogy Samedi bámul és csillogó szemekkel méreget ebben sem vagyok biztos. Egy fél pillanatra meg fordul a fejemben, hogy itt forgatják a bosszú börtönében mutáns verzióját. Nemsokára pedig jön az „új fiú elejtetetted a szappant” részlet. Elvégre a késeljük meg a kopaszt rész már megvolt. Költség takarékos okok miatt a gyengélkedős részt pedig eltolják addig míg a fenekem is varrhatják.
A nemrég elmormolt szavaim azonban nem csak a bámuló srácot babonázzák meg, hanem a küzdőtéren lévő tazmán ördögöt is. Hmm ez a név elég találó kardfogra. Mind a ketten szőrösek vadak, végtelen étvágyúak, és vérszomjasak. Az aggodalom pedig a szívem mardossa. Tudom, tudom még alig ismerem a kis japán lányt, de máris aggódok érte. Hiszen a jelek szerint ő sem az a pillanatok alatt gyógyuló fajta mint Kardfog. Szóval egy nyakszabászat neki sem tenne jobbat mint nekem, és a vérvörös is csak egy mély kivágású estélyiben állna jól neki. Szóval mielőtt Kardfog átmegy Robespierre-be vagy Sweeney Todd-ba és elkezd nyakazni erőt veszek magamon és regélni kezdek.
- Stryker a leggyűlöltebb ember akit ismerek. - Mondom és előre lépek széttárom a karom, hogy jól lásson engem is és a sebhelyeimet is. Majd lassan meg fordulok, hogy lássa az összes hegemet. - Ő tette ezt velem! Az a ember halott, mert ha egy nap megtalálom, centinként faragom le a húst a csontjairól. Elégetem a vérző sebet, majd újra faragok. Míg meg nem döglik a szemét. Meg kínzott engem, és még számtalan más mutánst, köztük a szerelmem. Szóval ha nem tetszik, hogy meg akarom ölni, vagy valami haverod, akkor most végezz velem, mert nyaklánc lesz a disznó füleiből. - Ekkor nagy meglepetésemre, tábortűz csap fel a lábainál. Egy pillanatra izzó gyűlöletemben meg is feledkeztem Honó-ról.
avatar
Oázis
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 177
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Victor Creed on Vas. Ápr. 15, 2012 12:37 pm

Hmm… Vajon honnan olyan ismerős, amit mondd? Lássuk csak… Áhá már megvan! Nem pár évtizeddel ezelőtt gyűjtöttem össze Stryker-nek a kísérleteihez a fajtársaimat?... De, akárhogy is gondolkozom, csak ez jut az eszembe. Az összes gyenge kis féreg ott végezte, aki nem érdemelte meg a mutáns nevet. Szóval ez a fiú egy közülük. A kis szépségbemutatójára csak elhúzom a számat. Ugyan, engem hol érdekel az ő gyűlölete? Szegény, szegény Nicki, a sanyarú sorsú, bosszús kölyök, akit elvertek a csúnya, gonosz bácsik. Cöh…

- Szóval még mindig ezt csinálja az a rohadék… - dörmögöm az orrom alatt, majd beleszagolok a levegőbe. Miért érzek égett szagot? A fájdalom, ami a lábamba nyilall, hirtelen jön és ösztönösen ugrok hátrébb, bele a vízbe. Hát, persze, megfeledkeztem a kislányról. – Hogy az a k*rva anyád, te is…!!! – Honó karja kiszabadul és a lány megpördülve a saját tengelye körül, egy gyors mozdulattal akarja felvágni a hasfalamat és ezzel elérni, hogy a beleim kicsússzanak a helyükről... Amit én a lehető legkevésbé sem akarok... Kár, pedig másnál szívesen végignézném. Egy pillanatra farkasszemet nézek a fémesen csillogó fegyverrel, majd négykézlábra ereszkedem, lelapulok és miután a kard elmegy a fejem felett, lábaim megfeszülnek az ugrástól. Öklöm vészes gyorsasággal közelít az állához, hogy miután a feje hátrahanyatlik, a karjánál magamhoz rántva, derékból ejtsem át a vállamon és hangosan csattanjon a vízben. Persze, tudom, hogy túlságosan ravasz hozzá, hogy ennyivel elintézettnek vegye a dolgot, így hát kénytelen vagyok megfordulni és várni a további támadást… Makacs egy nőszemély.

- Dehogynem tetszik! – kuncogok fel. – De mielőtt kinyírnád, hozd el hozzám. Van egy kis elintézni valóm vele…
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Oázis on Vas. Ápr. 15, 2012 1:39 pm

Látszik Kardfogon, hogy lenéz és semmibe vesz. De azok után ahogy körbe karmolászott ezen nincs is csodálkozni való. A szemében semmit nem bizonyítottam még azonkívül, hogy jól vérzek. Így csoda nem csoda, de senki sem vagyok. Azt viszont jó látni, hogy Honó nem hagyja magát. Talpra eset kis harcos, aki előbb a tűzzel kivágja magát, majd rögtön ellent támadásba kezd. A mozdulatai egészen ügyesek. Olajozottan mozog gondolkozás nélkül Cselekszik, mert ezt diktálják a reflexei, mert az ösztönei és kiképzése s ezt diktálja.
Nem nevetek, mert annál jobban fájok, és tegyük hozzá nem is merek. A felvételit is alig éltem túl. Így nem fogok azon nevetni, hogy kardfog milyen murisan is vetette magát a vízbe tűzoltás céljából. Hamarosan azonban mind a ketten a csatorna bűzlő vizében állnak. Isten hozott a valóságban.
- Okééé. Áll az üzlet. Ha rá tesszük kezeink vagy karmaink, én egy nyaklánccal leszek gazdagabb Stryker fülekből, te pedig megkapod a fejét trófeának a faladra. - mondom neki, majd vissza térek Pyro és Semedi mellé.
avatar
Oázis
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 177
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Parázsléptű on Vas. Ápr. 15, 2012 5:39 pm

Egyáltalán nem figyelek most a beszélgetésre, hanem próbálom kihasználni, hogy Kardfog figyelmét elvonja az, így lehetőségem van a szabadulásra és az ellentámadásra.
A tűz használata bejön, hiszen Victor sebesen elenged és, hogy eloltsa a lángokat a csatorna bűzös vizébe ugrik, mire a kardom azonnal követi őt. Sajnos még így is túl gyors, ezért a penge elsuhan felette, ahogy elhajol, majd ugyanazzal a lendülettel pattan felém, hogy ökle az arcomba csapódjon.
Fogaim hangos csattanással csapódnak össze, merő szerencse, hogy egyik sem törik ki, de erősen megszédülök az ütéstől, aztán műár csak azt veszem észre, hogy repülök és nagy csobbanással landolok abban a szutykos vízben.
Igaz, hogy nem kellemes a fürdő, de legalább segít, hogy magamhoz térjek. Az állam úgy fáj, hogy alig bírom mozgatni, de a kardom még a kezemben van, és most az övemből előhalászok gyorsan pár darab dobócsillagot, hogy halálos biztonsággal indítsam útjára Kardfog érzékeny testrészei felé, mint a szem, a torok és az ágyék, és amíg azzal van elfoglalva, hogy kikerülje őket, már repül felé négy tűzgolyó, majd én is, hogy egy lendületes ferde vágással kettészeljem. Talán meg lesz az első halálos találat és már csak kettő kell, ha csak nem én kerülök vesztő helyzetbe.

avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Victor Creed on Hétf. Ápr. 16, 2012 5:06 pm

Nincs okom egyezkedni egy kis senkivel, nincs okom magyarázkodni. Ha valamelyikünk megtalálja Stryker-t – az én leszek. Kiszagolom az izzadtságát és éhezve minden egyes pillanatot, amit rettegéssel tölt, kibelezem… Egyszerűen… Lassan… Hidegvérrel… Persze, miután jó sokáig hajtottam és a végsőkig nyújtottam a szenvedését. Egészen addig, amíg már ő maga kívánja a halált. Lassan fogok végezni vele, csak, hogy megborzongjak a gyönyörtől… Hmm… De miért akarom, hogy megdögöljön?

Sosem zavart, hogy mutánsokat kellett begyűjtenem. Az, hogy mit csinált velük, pedig végképp nem érdekelt. Vadásztam. Szórakoztam és nagyokat kacagtam a gyenge, alávaló „fajtársaim” felett, akiket végül odalöktem Stryker kezébe. Jól esett a pánik iránti éhségemet úgy csillapítani, hogy közben ezt várják el tőlem. Heh, mintha egy kisgyerek elé tolnák a cukros zacskót… és még biztatják is, hogy egyen. Tehát igazán nincs semmi indítékom, amiért meg kell ölnöm. Mégis… A pici kis szívemnek rosszul esik, ha átvágják. Sőt… A rettegő lelkecském sem tudja feldolgozni… Hát nem szörnyű érzés? Hmm, vagy csak én vagyok túlságosan sértődékeny?

- Ott maradsz – vakkantok a lány felé, mikor a vízbe esik, de nem fogadja meg a tanácsomat. Enyje, pedig milyen szépen kértem… Makacs, nagyon makacs… Az első dobócsillag elől sietve hajolok el, de a meglepődöttségemet nem tudom leplezni. Ez a kis nőstény, meg honnan a rohadt életből szerzett ilyeneket? Még kettőt kikerülök, miközben a torkomból egy meglepett morgás tör felszínre, ám a harmadiknál sokkal hangosabbá válik a hangom. Kissé előregörnyedek a fájdalomtól és a szememhez kapva, kitapogatom a belé állt fegyvert. Arcom eltorzul a fájdalomtól, de mikor a combomba is belefúródik egy, vészesen közel a… Na, nem, azt már nem! Miközben az egyik tűzgolyó felperzseli a vállamat, egy másik az oldalamat mardossa. Felső ajkam megremeg a dühtől és kitépem a szemüregemtől a fegyverét. A vér a szemembe megy és a látásomat még a lángcsóvák forrósága is rontja. Bassza meg! A támadások hirtelen jönnek egymás után. Sokkal kevesebbet néztem volna ki ebből a pattogó kis mitugrászból, erre meg.

Térdem tompán puffan a talajon, miközben levegőért kapkodok és a torkomba fúródó dobócsillaghoz kapok. A mellkasomon megjelenő mély vágást egy gyors csapás okozza. Heh, így visszagondolva számíthattam volna rá. Megrepeszti a bordáimat és a leégett hús sem akadályozza meg abban, hogy a tüdőmet felszakítva, elgyengüljek. Pár másodpercre… Aztán veszek egy mély levegőt és a kis fémdarab hangosan koppan a földön.

- Egy… - morgom a fogaim között és szemöldököm alól fellesve, komolyan nézek bele a lány szemébe. Felállok, majd ujjaimat végighúzom a vércsíkon, ami az előbbi támadása után maradt ott. Bőröm ép, ahogy mindig… És a saját vérem szaga gyilkos vigyort csal az arcomra. – Úgy látszik ideje megdolgozni, kicsi lány… - Akárhogy is nézem, nem jó bábut játszani, csak azért, mert én túlélem… Mondjuk úgy - dühítő... Hirtelen kapom a fejemet a roppanások irányába és tekintetem találkozik Pyroéval.

- Azt mondtam, hogy tűnés! Mire vársz kölyök, talán neked is beígértem egy verést? - Rándul meg az orrcimpám. Elegem van a nézőközönségből. Semedi sóhajt egyet, majd ha Nick-nek szüksége van rá, segít feltápászkodnia. Pyro sietve elpakolja a cuccait és végre eltűnnek mind a hárman.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Parázsléptű on Kedd Ápr. 17, 2012 9:24 am

Nézem, ahogy gyors mozdulatokkal hajladozik a surrikenek elől, de számítottam rá, és ezért egyrészt többet engedtem útjára, másrészt beleszámoltam, hogy megpróbál kitérni előle. Így aztán, ha pár célt is téveszt, azért három eltalálja a kiszemelt pontokat. Míg azokkal foglalkozik még meglepem pár gyorsan elrepített tűzgömbbel, majd jöhet a halálos csapás. És igen! A taktika bejött, Kardfog a földön hever véresen és mikor felnéz és morogva ismeri el az első győzelmemet, ragyogó szemekkel hajolok meg felé.
- Igen! A háromból az első megvolt. Azt hiszem ez egy embernél mindenképp halálos lett volna.
Még mindig megdöbbent, ahogy ez a nagydarab férfi pillanatok alatt gyógyul fel a legdurvább sérülésekből is. Míg a beforró sebeket nézem, gyorsan hátrább lépek, ahogy az arcán megpillantom azt a hideg mosolyt, mert hirtelen kétségeim támadnak, hogy Magnato san-nak jó ötlet volt-e ezt a gyakorlást kikényszerítenie Kardfogból.
Lehet, hogy kutya baja sem lesz, legalább is fizikailag, na de elviselni, hogy egy fiatal újonc össze-vissza kaszabolja és még csak igazán meg sem torolhatja……hát ez a vigyor most valahogy nem nyugtatott meg.
~ Azt hiszem jó lesz innentől nagyon vigyáznom magamra! ~
Biztonságos távolságra hátrálok, míg Victor a fiúkra mordul dühösen, akik szintén érezhették az ingerültséget a hangjában, mert minden hezitálás nélkül összekaptál magukat és elindultak felfelé, így csak ketten maradtunk, hogy folytassuk az edzést.
~ Remélem legalább feleannyi önuralom szorult Kardfog san-ba, mint belém, mert különben nehéz perceknek nézek elébe. ~
Megvárom míg végre rám emeli a tekintetét, aztán én is kezdőállásba merevedek és felemelem a katanát csapásra készen, de még van nálam pár dobócsillag is figyelem eltelésre, de azt hiszem, most nem fog időt hagyni a dobálózásra.
- Kardfog san, továbbra sem használod a fogad és a karmaidat? – kérdezem meg tőle, biztos, ami biztos alapon.

avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Victor Creed on Csüt. Ápr. 19, 2012 6:44 pm

- Még egy hajlongás és itt hagylak – morgom visszafojtott ingerültséggel és az ujjaim megremegnek, ahogy ösztönösen begörbítem őket. „Még egy hajlongás és elevenen megnyúzlak.” Ezt kellett volna mondanom, de még időben visszafogtam magamat... Még egyelőre a kislány nem adott okot, hogy megtegyem a mókásabb lépéseket. Kérdésére felhúzom az orromat és egy pillanatra tényleg elgondolkozom, hogy gyorsan véget vessek-e ennek a gyenge kis gyakorlásnak. - Szerinted anélkül nem győzök? – suttogom halálos nyugalommal a hangomban, miután veszek egy mély levegőt. Fürkésző tekintettel vizsgálom az arcát és minél tovább időzök el a porcelán szerű bőrén és érzelemmentes tekintetében, annál szélesebb lesz a mosolyom. Fogaim kivillannak és a mellkasom megremeg, a néma kuncogástól. Ó, valaki nagyon magabiztos… A vállamat lassan engedem le, ujjaim elernyednek, ahogy az izmaim is. Nem vagyok nyugodt, de az őrjöngéstől távol állok. Ahhoz túlságosan szórakoztató az-az elképzelés, hogy Honó szerint, ellene semmire sem megyek karmok és fogak nélkül. – Nem drágám… Nem-nem… - felé lépdelek és széttárom a kezemet. – Ugyan, miért kellene használnom? – Az egyedüli hangforrás a patkányok cincogásán és a víz csöpögésén kívül a kintről jövő zajok, amiket csak én hallok. És persze a cipőm, ahogy vészjóslóan halkan koppan. A kérdésre nem várok választ, helyette újra felkuncogok. Érzem a feszültséget a levegőben, de még nem akarom átlépni a határt. Ott táncolok a béke és a vérszomj között, játszva a lány idegeivel… Szeretem, ha gyorsan változnak a dolgok... Nagyon szeretem.

És ha már egy falkatagot nem bánthatok, legalább egy kicsit hagy szórakozzak el vele. Ha már tűrnöm kell, mint egy megkötözött kutya… Erre a gondolatra a mosolyom vicsorrá válik és begyorsítva, pár lépéssel előtte termek. Ha felém csap, az alkarommal védekezem, még az sem érdekel, ha a csontomig hatol a fegyver. Legfeljebb hangosabb morgás szökik ki a fogaim között, miközben keresem a megfelelő helyet. A megfelelő helyet a támadásra… Támadás?... Talán… De nevezzük csak puhatolózásnak. Ha támadnék, azt nem élné túl. Ütést indítok a gyomra felé, miután elütöm a kezét az útból, hogy miután előre görnyed, belemarkoljak a hajába és a nyaka védtelenné válva, ismét célpontom legyen. Szinte hallom, a száguldozó szívveréseit és érzem a forró bőrét az ujjaim alatt. Ha sikerül, mély hangon, szinte fenyegetően suttogom a fülébe a jól ismert szavakat, miközben egyik kezemmel a hajánál, a másikkal a nyakánál tartom.

- Újra halott vagy… Mondd, miért is kellene itt lenned? - kérdezem őszinte érdeklődéssel, hogy feldühítsem. Ha mégsem érném el ezt ilyen könnyedén és a kis lányka trükközne, azon vagyok, hogy kicsavarjam a kezéből a fegyvert és hátraperdítve a karját, megfeszítsem az izmait, sajgó kínt küldve az ízületekbe… Heh, csak szépen. Óvatosan. Úgyis olyan törékeny egy lány… Vigyázni kell rá, így nem adok bele mindent... De mit aggódok? Úgyis legyőz, hisz teljesen védtelen vagyok fogak és karmok nélkül!
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Parázsléptű on Csüt. Ápr. 19, 2012 8:27 pm

~ Úgy látszik nem szereti, ha tiszteletet mutatok felé, de sebaj, akkor majd visszafogom magam! ~
- Nem Kardfog sama, akkor biztos, hogy győzöl! Nem vagyok ostoba, hogy nem tudjam a határaimat és ne tudjam felmérni, hogy ha beveted magad, akkor nem mérkőzhetek meg veled. Ha használod őket, akkor ezt is elfogadom, csak előre szerettem volna tisztázni. – válaszolom érzelemmentesen, hiszen ez az igazság. - Nem hiszem magam legyőzhetetlennek, csak jó harcosnak.
Egy darabig szótlanul szemlél, de aztán látom, hogy egyre jobban mulat magában és ez most nem tudom, hogy nekem szól-e vagy annak, amit mondtam. Látom az elernyedő tartását, amit egyelőre nem tudok mire vélni. Befejezzük a gyakorlást, vagy ……,de nem jutok a gondolataim végére, mert megindul felém és én gyanakvó szemekkel követem a mozdulatait. Láttam már milyen gyors és egyáltalán nem olyan hagyománytisztelő harcos, mint amilyen Fagypont, így bármire számíthatok a részéről, akár egy hirtelen támadásra is, míg a beszédével elvonja a figyelmemet.
- Rendben, tehát nem használod. – biccentek, hogy értettem és ezek szerint folytatjuk a gyakorlást.
Mosolya hirtelen vált át farkasvicsorrá és már látom is a szeme villanásából, hogy támadni fog. A kardom hangtalanul szeli át a levegőt, hogy megállítsam, de ismét kihasználja, hogy hiába sebzem meg és fáj neki, de pillanatok alatt meggyógyul, így nem fél beleugrani a vágásba. A csapás talál, de a katana megakad a csontban, hisz nem volt elég lendületem, hogy átszeljem azt is, ennek következtében, már nincs időm visszarántani mielőtt az ökle nagyot csattana hasfalamon. Hiába vagyok edzett és felkészült, az ütés erős és fájdalmas, még megpróbálom blokkolni a felém közeledő másik kezét, de túl erős közelharcban, nincs esélyem vele szemben és már túl közel van. A hajamnál fogva rántja fel a fejem és markol rá a nyakamra és én elengedve a kardot, ragadom meg a kezét, hogy megpróbáljak enyhíteni a fojtáson, miközben a fülembe suttog. Kezemben felvillan egy tűzgömb, hogy megégessem és ezáltal eleresszen, de mielőtt megtehetném hátracsavarja a kezem és én előre dőlők, hogy enyhítsem a csukló, könyök és vállizületemre nehezedő nyomást és fájdalmat.
Fogaim között szisszenve távozik a levegő és egy pillanatra behunyom a szemem, hogy kiűzzem a fejemből a kínt és megtaláljam a csí békéjét. Elernyesztem az izmaimat és készülök, hogy átfordítva a testem kibújjak a szorításból és pár tűzgömbbel tartsam távol, míg előveszek újabb dobócsillagokat.



avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Victor Creed on Pént. Ápr. 20, 2012 6:01 am

Megint meglep a száraz szavaival. Mondhatnám az, hogy bosszantó, ahogy ennyire figyelmen kívül hagyja az érzéseit, de inkább… érdekes. Elgondolkozva felhümmögök, oldalra döntött fejjel figyelek, ahogy előre hajol, miközben vasmarokkal szorítom csuklóját. Aztán, mikor azt a pehelysúlyát a karomra helyezi és kihasználja, hogy tartom, ösztönösen nyúlok utána. Mozgása légies, kezem nem éri el a hajlékony testet, mivel az ujjak, amik egy villámgyors mozdulattal behorpasztják a torkomat, megteszik a hatásukat. Megtorpanok... Heh, okos... Reflexszerűen eresztem el Honót és lépek hátrébb, miközben a nyakamhoz kapok, hogy levegőhöz jussak. Gyűlölöm a fulladást…

A felém érkező tűzgolyók hangos sercegéssel érnek vizes bőrömhöz. Nem azt mondom, hogy nem érzem a forróságot, amit okoz és nem nyúzza a bőrömet a kín... Dehogynem. Vörös foltokat képez rajta, néha-néha a bőröm alá hatolva a húst is megtámadja, de nem foglalkozom vele, hiszen nem kell egy perc sem és eltűnik minden seb. Állandó érzésként van jelen a fájdalom, mikor meglátom, hogy mire készül. Szemem összeszűkül, számító ragadozóként figyelem a mozdulatait, miközben hátam begörbül, és négykézlábra ereszkedem. Fogaimat kivillantom, ahogy meglátom az apró fegyvert. Megkötözött kutya… Fülrepesztően morgok a düh miatt, ami átjár, ám még időben elrugaszkodom, mikor az első fegyvert felém repteti. Majd szép sorban a többi is elindul. Ügetésben igyekszem csökkenteni a távolságot, hogy a hátráló lányt ismét elkapjam. Hmm... Imádok játszani a prédával…

Éles fájdalom szökik a vállamba, a mellkasomba, a nyakamba, majd a kulcscsontom közelébe, ahogy a dobócsillagok belém fúródnak. Kiszedem az egyik fegyvert a sok közül és fájdalomtól megremegő arccal, de csak felemelem a kezemet, amibe egy újabb dobócsillag kerül, hogy felé dobjam, ezzel egy pillanatra megzavarva őt… Egészen csak egy pillanatra, míg egy másikkal egy mély vágást ejthetek a felkarján… Heh, természetesen a dobócsillaggal… Ugyan, hisz megígértem valamit. Ha sikerül, egy oldalirányos rúgással kényszerítem négykézlábra, majd átlépek a hátán és a két lábammal satuként szorítom az oldalánál, miközben a kezeit a háta mögé csavarva, éhesen szívom be a vér illatát.

- Nem vagyok se mester, se tanár, akit tisztelned kellene – morgom bosszúsan és ha nem tud szabadulni, engedek a szorításon és ellépek felőle. Pedig milyen könnyen ki lehetett volna tépni a torkát… Nem értem ezt a tiszteletet. Még mindig nem értem ezt a mély alázatot irántam, így hát jobb tisztázni a dolgokat. Nem vagyok vezető. Nem vagyok tanár. Nem vagyok bébicsősz… Egyedül dolgozom. Egy gyilkos vagyok, aki nem vállal senkiért felelősséget. Cöh, túl nagy áldozatot sem jelent, ha meghalok valakiért… - Nem értelek… - dörmögöm inkább magamnak, mint neki, mikor ismét lenyugszom. Valamiért nem tudok haragudni... Gyakorlás, hát persze... Csak gyakorlás... - Próbálj apró, rövid ütéseket mérni rám. Ne próbálkozz a hosszú vágásokkal, mert nem fog menni. Most a gyenge pontok kellenek neked. Próbáld meg azokat elérni. - Hogy miért adok tanácsokat, miután azt, mondtam, hogy nem vagyok tanár? Hmm... Jó kérdés, igazán jó. Talán már nekem fáj néznem az ügyetlenségét. De igazam van. A nagy, energikus ütésekkel nem megy semmire. A lendületet továbbviszem vagy könnyedén kikerülöm - és meghalt. Apró ütés, szúrás az ütőerekre, a hónaljra, lengőbordákra, orra, halántékra, szemre, nyakra, comb belső részére... Tudom a gyenge pontjaimat, még akkor is, ha nem olyannyira gyengék, mint másoknál.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Parázsléptű on Pént. Ápr. 20, 2012 5:10 pm

Útjára indítom a surrikeneket, hogy távol tartsam magamtól, de ahogy az a karddal sem sikerült, ez az éles kis csillagokkal sem jött össze. Hiába áll bele a testébe egytől egyig az összes, csak fut felém négykézláb és az, hogy fájdalmat okozok neki, csak egyre hangosabb morgása a bizonyíték, de meg nem áll egy percre sem. Ígyekszem pedig kihátrálni előle, de már az utolsó dobócsillag is belefúródik, ezt a feltartott kezébe maródik, de nem marad ott sokáig mert azonnal visszadobja felém. Oldalra mozdulok, hogy kikerüljem, de ez pont elég ahhoz, hogy már a nyakamon is legyen. Éles fájdalom hasít a karomba, melyet azonnal elönt a vér.
~ Ez szép! Saját fegyveremmel sebzett meg! ~ de nincs időm a fájdalommal foglalkozni, hiszen már kapok is egy hatalmas rúgást az oldalamra, amitől pár lépést botladozok, majd elveszítve az egyensúlyomat négykézlábra esem. Tudom, hogy nem maradhatok egy helyben és már gurulnák is arrébb, de ekkor a lábai közrefognak és olyan szorosan tartanak, hogy alig kapok levegőt. A kezemnél fogva felránt a földről, majd hátracsavarja azokat, hogy ismét úgy érzem, hogy csak egy hajszál választ el attól, hogy kiugorjanak az izületeim, vagy eltörjön a kezem. A jobb karom már síkos a véremtől, mely végigszaladva felfelé feszített karomon áztatja a ruhámat. Igyekszem nem törődni a fájdalommal, de be kell látnom, hogy bármikor végezhetne velem. Elernyedek a kezei között ezzel is jelezve, hogy elismerem a győzelmét.
Nagy nehezen felállok, de nem teszek semmilyen támadó mozdulatot, csak figyelmesen hallgatom, amit annak ellenére, hogy tiltakozik ellene, hogy tanítana, mégis csak elmond az okulásomra, hogy tudjam hol hibáztam és mit kéne máskor máshogy tennem.
Ez annyira ellentmondásosan hangzik, hogy merev tartásom enged kissé, és nem tudok visszafojtani egy halvány mosolyt.
- Bocsáss meg nekem Kardfog sama, de nekem már csak tanító maradsz, hiszen most is foglalkozol velem és segítesz felkészülni az eljövendő harcaimra. Másrészt a mester jobb keze vagy és már csak a tisztelet miatt is megillet ez a megszólítás. Az én időmben ez természetes volt és nem kérdőjelezte ezt meg senki. Mivel ennek a klánnak a tagja lettem, így kötelességem megadni a tiszteletet a mestereknek. Lehet, hogy most ez már nem szokás, de engem így neveltek, így nőttem fel, nézd el nekem, ha nem tudom egyik napról a másikra levetkőzni, mint egy elhasznált ruhát. – próbálom megmagyarázni neki a viselkedésemet, mert látom rajta, hogy nem érti és zavarja, ami nekem természetes. – A tanácsokat köszönöm, de én pont azt gondoltam, hogy távol kell, hogy tartsalak magamtól, hiszen a nyilvánvaló termetbeli különbségek miatt a közelharc nem vezethet eredményre. – nézek rá csodálkozva, miközben a vérem már kisebb tócsába gyűlt a lábamnál, ezért egy kisebb tűzlabdát képeztem a kezemben és a tudatomat száműzve egy kis időre a nyugalom tavához, végighúztam a vágáson, hogy elállítsam a vérzést.
- Megmutatnád melyik pontokra gondoltál. – kérdezem aztán, mikor már rezzenéstelen arccal tovább tudtam rá figyelni.





avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Victor Creed on Vas. Ápr. 22, 2012 9:41 pm

Szavait résnyire szűkült szemekkel és oldalra döntött fejjel hallgatom, majd lekezelően felhorkantok. Segítek, foglalkozok… Milyen megható, hogy ilyen jótét lélek vagyok. Teszek pár lépést oldalra és megtámaszkodok ott, ahol az előbb a kölykök ültek. Elgondolkozva nézem a betont, majd lassan megnövesztem a karmaimat és beléjük fúrom őket. Mint kés a vajat... Már csak véreznie és sikítania kellene. Fejem megrezdül, mikor befejezi és egy lapos pillantással nézek át a vállam felett.

- Rendben van Honó... Higgy, aminek akarsz. De azért, mert egy rakás mutáns közül, akik itt megfordultak, te vagy a legelviselhetőbb; mondok neked valamit. – Megpördülök és egy betondarabot kiszakítva a helyéről, morzsolgatom karmaim között, miközben az "ülőhelyre" könyökölök. Érzem a hideget, ami átjár, ahogy a csupasz hátammal nekidőlök. – Gyilkos vagyok... Sorozatgyilkos, aki nem azért öl, mert ezt mondják. Nem azért, mert egy klánban jó kutyaként követi az utasításokat... Heh... Azért öl, mert szeret… sőt! Imád… Nem tartozik senkihez. Megy a vér után… - sötéten felkuncogok. - És ha Magnus mellett ezt nem kapja, meg, elillan a kedves kis mestered… – Ellököm magamat és a törmelékek lassan, cuppanva esnek a csatorna vizébe, ahogy haladok a lány felé. – Nem vagyok csapatjátékos Honó… Szóval úgy hívj engem mesternek, hogy ebből az egész kis Testvérigésből bármelyik pillanatban eltűnhetek, ha máshol több szórakozás vár… Talán pont ellened fogok menni, hogy elpusztítsalak. Csak azért, mert jól esik… Egyszerűen... mert jól esik...

Ezt kellett volna mondanom, ha érdekelt, volna a véleménye. Hmm, de be kell vallanom, hogy a legkevésbé sem érdekelt… Furcsa, nem igaz?... Ó, várjunk csak... Hmm... Nem, nem az... Helyette csak átnézek a vállam felett és visszahúzva a karmaimat, sokat mondóan felmorgok.

- Tőlem még ez sem véd meg, ha távol vagy. A telepatákról pedig nem akarok hallani egy szót sem – vakkantok közbe, mielőtt bármit is mondana róluk, majd energikus léptekkel elindulok felé, ellökve magamat támaszomtól. – De aki hasonlít hozzám, azt tartsd a közeledben, ha nem tudod távol tartani... A fenébe, táncold körbe, azokkal a formás kis lábaiddal… - dörmögöm az orrom alatt bosszúsan és tekintetemmel szinte átfúrom, miközben nézem, ahogy elállítja a vérzést. A tűz végigégeti a bőrét, égett hús szag enyhe illata terjeng a levegőben. Az, hogy még csak fel sem szisszen, megmosolyogtat. Hmm, ügyes kislány… Megállok előtte és lenézek a szemébe, miközben az egyik kezemmel elkapom a csuklóját és még az sem érdekel, ha ellenkezne. Vagy ha azt teszi, csak elgondolkozva felhümmögök és magamhoz rántom. Nem azért vagyok itt, hogy az időmet vesztegessem a nyugtatgatásával. Megteszem most az egyszer, aztán maradnak a fontosabb dolgok. Nem azért vagyok itt, hogy másokat képezzek ki...

– Az egyik a torok, de ezt már kijátszottad. – Felemelem a kezét és az ujjbegyeit a torkomhoz érintem, hogy érezze a légcsövemet, majd ujjait szétnyitom és a tenyerének az alsó részét, ahol az alkarja a legerősebben kapcsolódik hozzá, az orromhoz érintem és megnyomom. A fejem azonnal elkezd hátrébb hajolni még erre az enyhe nyomásra is. – Az arcon, a szem után az egyik legérzékenyebb pont. Megállíthatsz vele embereket… Aztán ott van a fül. Ha teljes tenyérrel rávágsz, megingatod az egyensúlyában… Halánték… - mutatom tovább, gépiesen, de nem engedem, hogy elhúzza magát. - Erős, rövid és pontos ütések kellenek az összeshez kicsi lány – mondom tovább, mély hangon, kissé talán unottan. Majd az ujjait a nyakamra csúsztatom, hogy érezze a nyaki ütőeremben száguldó vér pulzálását. Arcom érzelemmentes, miközben tanulmányozom a tekintetét és azt, ahogy figyel és koncentrál. – Ütőerek… Sok vért vesztesz, nagyon hamar. Az inak is tökéletesek, ha hozzájuk férsz. A hónalj – elengedem a kezét és ha nem csinál semmit, amivel távolabb ugrana, a hónalja alá nyúlok és megemelem -, annyi idegvégződés van itt, hogy ha itt megütsz valakit, hamar a földre küldheted, hányingerrel és szédüléssel. - Leteszem és mintha csak egy játék babát emelgetnék. Hihetetlen könnyű, még nekem is. Nem várom meg, hogy reagáljon, megfordulok és elindulok a kijárat felé.

– De támadhatsz a combra, az ágyékra, bordákra. Ahogy jól esik... Ennyit az esti meséről – vetem oda még utoljára gúnyosan és a kabátom után kapok. Kezd elegem lenni, hogy magyarázkodnom kell. Én cselekszem és abból okuljon. Ha ez neki nem megy, hát akkor... Ch, olvasson oktató könyveket... Vagy menjen el próbavadászatra, engem nem érdekel. Elegem van ebből. - Azt hittem az alapokat már tudod kicsikém, de ha annyi ideig aludtál, hogy még ez sem megy, akkor befejeztem - morgom, kissé csípősen, mégis "ellenállhatatlanul" duruzsolva.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Parázsléptű on Hétf. Ápr. 23, 2012 10:38 am

Sokáig és sokat tanultam régi mestereimtől. Mondhatom az egész életem egy kemény tanulási időszak volt, hogy felkészítsenek a feladatomra. Nem most volt először, hogy morcos és mogorva, durva vagy kegyetlen tanítóval hozott össze az élet. Tudom, hogy a tanulás ezzel jár és nem tiltakozom ellene, így most sem lep meg Kardfog sama reakciója.
Nem védekezem, mikor a csukómnál fogva magához ránt, habár testem felkészül a védekezésre, de egyelőre csak figyelek és hagyom, hogy irányítsa a mozdulataimat.
Megtisztelő egy olyan kamitól hallani ezeket, aki jóformán halhatatlan, hiszen volt elég tapasztalata, hogy megtanulja a támadható pontokat.
Persze eszem ágában sincs méltatlankodni, vagy elhúzódni, pedig ezekkel a támadható pontokkal nem mond újdonságot, de jó tudni, hogy ez nála, vagy a hasonló mutánsoknál is működik. Ám azt is tudom, hogy a 400 éves hibernáció nem múlt el a testemen nyomtalanul, fizikailag még nagyon sokat kell fejlődnöm és főleg edzenem, hogy visszanyerjem régi formámat, és akkor még egy ilyen hatalmas kami sem könnyen állít majd meg.
Mikor elenged és láthatóan távozni készül, halkan szólok utána, hisz úgy is meghallaná, ha suttognék.
- Kardfog sama! Nem tudom, mit tudsz te rólam, a múltamról, de az én világomban a ninja mesteri szintig jutottam, így ezek a mozdulatok nagyon is ismertek előttem. Ennek ellenére nagyon hálás vagyok neked, hogy emlékeztettél rá, hogy ezeket ellened is használhatom. Eddig nem akartam közelharcba bonyolódni egy nálam jóval erősebb ellenféllel, de ezek után megváltoztatom az álláspontomat.
Míg beszélek én is közeledem hozzá, olyan halkan, ahogy csak bírok, de azért számítok rá, hogy ennek ellenére meg fog hallani hírhedten kiváló hallásával.
Az utolsó métereken a levegőbe ugrom és bal lábam lefeszített lábujjaival megcélzom a halántékát, a jobbal pedig a torkát, hogy aztán ha megingattam, előtte földet érve kezem megfeszített ujjai a köldökénél csapódjanak a gyomrába.
avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Victor Creed on Hétf. Ápr. 23, 2012 7:50 pm

Szavaira megtorpanok és érdeklődve hallgatom mondandóját.

- Ninja mester… hát persze… - elhúzom a számat és oldalra dobom kabátomat, mikor meghallom a felém közelítő, nesztelen lépteit. Készenlétben várom, hogy mikor érkezik elég közel ahhoz, hogy egy csapással véget vessek a dolognak. Kezd untatni ez az egész. A nadrág anyagának súrlódása és a mozdulatai szinte ordítják, hogy mozog… Hála… Nem csak tisztelet, hanem hála is... Szemem megcsillan, ahogy hallgatom a hátam mögötti lány mozgolódását.

– Már csak egy valamit nem értek Honó - dörmögöm fenyegető kedvességgel, majd hangon fokozatosan változik burkolt gúnyosságból nyílt vérszomjjá. - Ha ezt mind ismered… miért nem tudod, mikor kell abbahagyni?! – mordulok fel ingerülten és megpördülök, hogy egy pofonnal elintézzem. Fordulás közben a felső ajkam felkúszik az ínyemről, fogaim kivillannak és ujjaim fegyverekként görbülnek be – ám nem számítok az ugrásra. Automatikusan csukom be szememet, mikor a lábfeje a fejemen csattan és két lépést kénytelen vagyok hátrébb lépni, ha nem akarok elesni… Miközben megvetem a lábaimat egy halk kuncogás tör fel belőlem. Ezt nem kellett volna kicsikém… Nagyon, de nagyon nem kellett volna… Megrázom a fejemet, miközben ujjai úgy fúródnak megfeszített hasamba, mintha tűkként akarná őket használni. Szememben éhes vágy villan miközben, lassan, mosolyra húzódó ajkaim mögül kivillanom fogaimat. – Rendben van kislány! – mondom ragadozó vigyorral. Az akaratos kis mozdulatai, meghozzák a várt eredményt. Kezdek felébredni... Végre! Már untam ezt a kedves kis becézgetést. Karmaimmal mélyen szántok végig csuklóján, a meleg húst gyerekjáték szétszaggatnom, miközben másik kezemmel elkapom a vállát és karmaimat belefúrva, biztosan tartom. Gyors mozdulattal teszem mindezt, mintha csak erre az édes pillanatra vártam volna eddig egész végig... Térdemet felhúzva gyomron rúgom, majd kigáncsolva, a földre szorítom. Térdemmel még mindig a gyomrában állva a földhöz passzírozom, miközben torkára szorítom a kezemet, úgy, hogy még kapjon levegőt. Figyelek a fegyveriért kapó kezeire és a tűzgömbjeit is igyekszem elkerülni, ha talán marad annyi lélekjelenléte a kicsikének, hogy használja a képességét...
Egy ideig elnézem a vergődését, majd pár másodperc után enyhül a szorításom és a zsákmány fellélegezhet.

- Ne akarj felbosszantani... Jelen helyzetben nincs kedvem megölni téged, ahhoz túlságosan… hmm… mondjuk úgy, hogy a koszos kis kölyköknél többet érsz – mintha egy kisgyerekre néznék le, oldalra döntött fejjel elmosolyodom. Hátrébb hajolok, elveszem a kezemet, végül felállok, hátat fordítva neki, ezzel is éreztetve, hogy befejeztem. – A gyakorlásnak vége… Ja és még valami… Ha meztelenül akarsz látni, ne tűzzel égesd le rólam a ruhámat – vetem még oda utoljára, jót szórakozva az arckifejezésén, majd felkapom a kabátomat és elmegyek.

Ideje vadászni… Olyasvalakire, aki hajlandó még ma meghalni.




//Köszi a játékot, mint mindig, jó volt! Smile //
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Parázsléptű on Kedd Ápr. 24, 2012 9:31 am

Hallom a morgolódását és számítok is rá, hogy észleli a közeledésemet, pont ezért ugrom, hogy meglepjem. Szerencsémre éppen belefordul a rúgásba, így még nagyobb erővel, csattan a lábam a fején, megingatva ezt a nagydarab embert. Habár a torok rúgást így elkerüli, a gyomra továbbra is védtelen marad és a kezem már robban is bele a gyomrába.
Persze nem számítok nagy sérülésre, hiszen tudom mire képes, de azért jó lett volna, ha kicsit legalább megrendítem, ám úgy néz ki, csak meghoztam a kedvét a komoly harchoz.
A kezem után kap és most már nem húzza vissza a karmait és mélyen végig hasítja a csuklómat. Igyekszem megszabadulni a közelségétől, de nem vagyok elég gyors, mert a másik kezének karmai máris a vállamba mélyednek, így elszabadulni sem tudok. A hirtelen belém hasító fájdalomtól összehúzódnak az izmaim és legszívesebben felkiáltanék, de nem tehetem, így csak összeszorítom a fogam, majd rögtön kapok tőle még egy bordarepesztő rúgást a hasfalamra is, de nem várja meg, hogy összegörnyedjek az ütéstől, mert egy gáncs kisöpri a lábamat és nagy nyekkenéssel passzíroz bele a földbe. A levegő a gyomromba mélyedő térdétől és a zuhanástól is gyorsan hagyja el a tüdőmet, de újabb adaghoz alig jutok, mert satuként szorító keze a nyakamra csúszik.
Érzem, hogy még nem is adott bele nagy erőt, mégis vert helyzetben vagyok, habár igyekszem elérni a maradék dobócsillagaimat, de érzem, ahogy az ujjai annál jobban szorítják a nyakamat, így végül feladom, és nyugton maradok, jelezve, hogy elismerem a győzelmét.
Kicsit lazít a nyomáson, mikor beszélni kezd, és úgy néz végig rajtam, mint egy érdekes rovaron. Nem tudom mennyire sikerül visszafognom, hogy ne lássa, mennyire rosszul esik és igyekszem nem elvörösödni, hiszen igaza van. Ha nem gyakoroltunk volna, már többször is halott lennék. Mikor feláll és ott hagy, egy pár pillanatig nem mozdulok, csak az utolsó szavaira ugrom fel és nézek rá villámló szemekkel.
- Ez nem is igaz! – fortyanok fel felháborodva még a feltételezésen is, nem értve az iróniát a szavaiban. – A képességem nem arra akartam használni. – fűzöm még hozzá, miközben nézem távolodó alakját.
Egyszer, ha már visszanyerem az erőmet, még megmérkőzünk és akkor nem csak a ruhát fogom leégetni róla.


//Köszönöm a játékot – én is nagyon élveztem //

avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Mimikri on Vas. Nov. 04, 2012 7:15 pm

- Pfff...gusztustalan...-háborogtam magamban, ahogy beleléptem valami ismeretlen eredetű trutymóba. Valahogy a terjengő bűz sem nyerte el a tetszésemet, de azért annyira nem voltam finnyás, hogy ez gondot okozzon, vagy akadály lehessen a számomra.
~Most már értem, miért nem sűrűn jár erre senki, ilyen bűz miatt nem is csodálkozom rajta.~ gondoltam, de végül rászántam magam, hogy beljebb másszam a hatalmas csatornába. Speed felfedezte ezt a helyet, és olykor használta is, amivel ugyancsak maga alatt vágta a fát, hiszen így könnyedén be tudok jutni az épületbe. Tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy miért nem a főbejáratot használom, akkor nem kellene ekkora mocsokban tennem meg az utat, de mindennek megvolt a maga oka. Bár a Testvériség kapott pár megszellőztetett információt arról, hogy Speed halott, de konkrétumokat nem tudnak, és mondjuk, hogy én terveztem lenni a hírhozó postás. Halálhírekkel amúgy is kimondottan szívesen szolgáltam. A gondolattól egy mosoly jelent meg az arcomon. Egy cseppnyi együttérzés vagy lelkiismeret furdalás sem volt bennem, ugyan miért is lenne?! Hiszen először Moo volt az, aki eltett láb alól engem, csak épp azzal nem számolt, hogy én még a halálból is visszajövök, én viszont gondoskodtam arról, hogy neki ez ne sikerüljön. Ez volt a különbség kettőnk között, hogy bele azért szorult némi emberség, míg bennem soha nem is volt. Épp ezért voltam mindig helyzeti előnyben, rám nem lehet érzelmekkel hatni, ahhoz jobb dolgokkal kell előállni, és még az sem biztos, hogy hatásos lesz.
Nem tudom mennyi ideig másztam a csatornában, de végül éreztem, hogy már nagyon közel járok a célomhoz. És hamarosan meg is pillantottam a fémszerkezetes ajtót, ami az egyetlen olyan dolog volt valószínűleg, ami még elválasztott a Testvériség központjától.
~Ez gyerek játék lesz, ugyan, egy vasajtó engem aligha fog kint tartani!~gondoltam, azzal letekertem félig a fáslit a jobb alkaromról, és a kezem átformálódott egyfajta csavarhúzószerű szerszámmá. Elég volt megbütykölnöm a zárat, és lám, terült terülj...majd a karom visszaalakult újra eredeti alakjába. Még mindig bizonyos fájdalommal járt, ha változtattam a testem, de mivel már régóta használom, és edzek is, egyre jobban hozzászoktam a fájdalomhoz, hogy szinte már fel sem tűnik.
Azzal besétáltam a házba, teljes nyugalommal...
avatar
Mimikri
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 10
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.