Garázs

//Köszönjük a helyszínt:)//

Bólogatok szorgalmasan, mert szívesen töltenék el a lány társaságában hasonló délutánok, pedig most is kisebb görcs van a gyomromban, mikor bukunk le.
A két fiútól lelépve sepertünk végig a városon, már amennyire az én robogómmal ez lehetséges. No meg engem sem nagyon lehet a gyorshajtásra rávenni, így a csapjunk a lovak közé felkiáltás elég érdekesen hat. Nem is tudom megállni, hogy ne széles vigyorral üljek végig a kormány mögött.
Leállítom a robogót már a suli előtt, hogy hangjával ne hívjuk magunkra fel a figyelmet, s tolva közelítjük meg a garázst.
A menő járgányok között tolva a mocim elég furán érzem magam. Vajon melyiknek ki a gazdája? Leparkolok egy sarokban, s Sarahra nézek pislogva, és egy pár sort leírva neki.
"Te tudod melyik járgány kié? Nézzük meg őket!"

Az intézet előtt leállítottuk a motort és azt magunk mellett tolva, halkan sétáltunk be a garázsba. Még én sem jártam itt sosem, ezért meglepődve láttam, hogy mennyi klassz járgány parkol bent. Látom, hogy Elanor gyorsan lefirkant valamit, elolvasom, aztán a kérdésének első felére csak megráztam a fejem.
- Fogalmam sincs kik a gazdái ezeknek. - csodálom meg egyik másik luxus járművet. - Feltételezem, hogy legtöbb a tanároké, de van itt egy-két diák, amelyikből kinézem, hogy rendelkezik ilyen kocsival. De persze, hogy megnézzük őket, ha már itt vagyunk! - kacsintok a lányra, aki egyre jobban belejön a mókába. - Ha nincsenek bezárva, akár bele is ülhetünk, csak nem harapják le érte a fejünket! - és csak feltételezem, hogy itt zárt helyen nincsenek beriasztva, mert akkor jó nagy futás elé nézünk.

Csak nevetek Elanor felírt kérdésén.
- Hát persze, hogy szeretnék! Miért te nem? - csapok csak úgy pajkosan finoman a vállára. - De, ha minden igaz, majd nekem is lesz, persze nem ilyen csodajárgány, de gurulni fog és az a lényeg. - lelkesedem, hiszen már alig várom, hogy ez megvalósuljon.
Én nem vagyok annyira félénk, mint a lány, habár már ő is bokáig benne vagy egy nyitott sportkocsiban, én azért végig próbálom, hogy kinyithatók-e az ajtók. Szerencsénkre a legtöbbet nem zárták be és a riasztók sem szólalnak meg, úgy, hogy kiélhetjük magunkat büntetlenül.
- Gyere Elanor! Ezt is nézd meg! De beszállhatsz az ajtón keresztül is! - nevetek a lányra, miközben egy limuzinba csücsülök be.

Mikor Elanor is beül mellém, látom, hogy nagyon keres valamit, de megretten a sok gombtól és szerkentyűtől, ezért csak kényelmesen hátradől a végén.
- Mit kerestél? Rádiót? Dizsizünk? - nevetek rá és én már nyomogatom is a kezem ügyében lévő gombokat, ami legalább úgy néz ki, hogy talán zenét lehet kicsiholni belőle. Persze beindul az ablaktörlő, lenyílik a tetőablak, bezáródnak az ajtók, felcsúszik a középső üvegfal. Szóval csak épp nem indítom el az autót, mire végre beleüvölt a csendbe a zene. Gyorsan lehalkítom és bocsánatkérő mosollyal nézek a megretten lányra.
- Bocsi! Nem én hangosítottam fel, így volt kikapcsolva biztos, de már legalább van zene! - vigyorodom el. - Na kipróbáljuk a többit is?

Mikor már kényelmesen hallgathatnánk a zenét, amit kínkeservvel tudtam elővarázsolni ebből a bonyolult műszerfalból, akkor meg Elanor újból kiugrik a kocsiból, mert valami hangokat vél felfedezni.
Mire kikapcsolom a rádiót, már a kocsi alatt kotorászik és csak a cipőjét látom kikandikálni.
- Mi a csudát találtál! - szólok rá hangosan, de rájövök, hogy úgy sem fog válaszolni, ezért kimászok, hogy én is alá nézhessek a járgánynak. - Remélem nem a "nyolcadik utast" fedezted fel. - kérdezem irónikusan és kukucskálok utána, mikor viszont én hallok meg valamit. Mégpedig lépések közeledését!
- Elanor! - suttogom sürgetően. - Gyorsan ülj be a kocsiba és hajolj le az ülésre! Valaki jön! - azzal én is beugrom a hátsó ülésre és lefekszem, remélve, hogy a látogató nem éppen ezt a kocsit akarja elvinni egy körre.
~ Hát akkor hatalmas meglepetésben lesz része! ~ kuncogom idegesen.

Hát imáink meghallgatásra találtak, mert nem fedeztek fel minket, csak a mellettünk lévő kocsit vitték el, ezért már éppen felültem, mikor Elanor megkocogtatta az üveget. Kinyitva az ajtót hatalmas meglepetésemre egy nyávogó szőrmókkal találtam szembe magam.
- Hát ez meg? - nézek csodálkozó szemekkel a szélesen vigyorgó lányra. - Ez volt a kocsi alatt? Hogy kerülhetett ide? - nézek körbe, de nincs ötletem hol juthatott be a teljesen zárt garázsba. - Lehet, hogy valakié az intézetben! -morfondírozok hangosan.
- De nagyon aranyos! - simogatom meg puha bundáját, ahogy dorombolva befészkeli magát Elanor kezébe, teljesen otthon érezve magát.
- Mit akarsz vele csinálni? Felviszed? - intek a szobák irányába.

*Magában mérgelődve sétált le a garázsba, miután újfent kijelentette, hogy nem fog itt élni többé. A járművek között haladva aggódva figyelte a pontot, ahol emlékei szerint leparkolt járgányával. Nem szerette itt hagyni, túl sűrűn tűntek el innen korábban...bár az is igaz, hogy ezen esetek gyakorisága drasztikusan csökkent, mióta ő maga nem élt itt.*
~De jól esne most egy szivar...csak ne terjengene ez az istenverte benzin szag, és ez az istentelen zaj.~
*Bár a számára ismeretlen alak, aki elhajtott nem nevezhető épp fenegyereknek, az érzékeny hallásával ezen a visszhangos helyen akár forma 1-es autóval is elrajtolhatott volna. Mire végre nagyjából elcsendesedik a helyiség, egy másik neszre is felfigyel.*
~Van itt még valaki....~
*Ösztönösen előrántja karmait, melyek a szokásos hang kíséretében ugranak ki bütykei közül, aztán keresni kezdi a betolakodókat.*
~"akarsz vele csinálni? felviszed?" Ez meg vajon mit jelent? Nem hangzik jól az biztos....~
*Lábujjhegyen próbálja megközelíteni a gaztevőket, bár az ő súlyával ez koránsem nesztelen.*

Azon töprengek, hogy jó ötlet-e egy ilyen kis állatot felvinni a hálószobákhoz. De, hát látva Elanor sugárzó szemeit és, ahogy ölelte azt a kis jószágot, nem volt kétséges, hogy mindent meg fogunk tenni, hogy maradhasson.
- Hát talán nem lesz nagy baj belőle, ha felvisszük! Csak nem hal bele senki, ha megtartod! - bólintok rá, mikor a beálló rövid csendben. mintha megint zajt hallanék. Mintha valami súrlódna valamihez! Próbálom beazonosítani, hogy merről jöhet a zaj vagy lehet, hogy csak képzelődöm már? Elanornak csak kézjelekkel mutatom, hogy kicsit maradjon csendben.
Persze ezt Elanor érti, de az a kis szőrgombóc nem és pont a legrosszabb pillanatban nyávogja el magát.

*Fülel, és fülel. Rengeteg dolgot hall, szívdobbanást, visszafojtott lélegzetvételt, végül pedig...nyávogást???*
-Csak egy nyomorult macska!
*Ám kijelentése ellenére nem húzza vissza a karmait, és továbbra is az autó felé settenkedik, ugyanis amennyiben tényleg csak egy macska van idelent, úgy az a dög beszélni is tud, és ez már önmagában is okot ad arra, hogy utána nézzen. Megkerüli az egyik autót, és már ki is szúrja a vártnál jóval szemrevalóbb betolakodókat.
-Nocsak, ilyen extrákkal nekem is kéne verda! - Kiáltja el magát, miközben egyik kézfejét a belőle kiálló karmokkal a lányokra szegezi.

Az teszi gyanússá a helyzetet, hogy nem nyíltan közeledik a hang forrása, mint az előbbi autós, hanem lopakodva, ezért nem feltételezem, hogy diák vagy esetleg tanár lenne. Ha viszont betolakodó.......
Olyan hirtelen terem mellettünk a félelmetes idegen, hogy csak annyi időm van, és ami már lassan szokásommá válik, hogy Elanor elé álljak, hiszen nekem kevésbé eshet bajom, míg őt ismerve, még a macskát is védelmezni fogja. Ezért mikor megjelenik az éles és felettébb rémisztő karmokkal felturbózott kéz az orrom előtt és hozzá a dörmögő hang ránk kiált első ijedtemben már támadok is, fel sem fogva, mondanivalója értelmét.
Ha a ránk ijesztő férfi nem rántja el villámgyorsan a kezét eléggé megrázó élményben lesz része.

*Már épp visszahúzná a karmait, és megkérdezné a lányokat, mi a fenéért kuporognak idelent, amikor az épületben van kanapé is, mikor az egyikük elkapja a karját, és az angyali érintés, melyre az ember ilyenkor számítan elmarad, helyette pedig valami égető érzés tterjed szét alkarjában, mintha megcsípte volna egy mexikói gyilkos csalán.*
-Mi a....
*Randa nagy vörös kiütések jelennek meg ott, ahol a lány megérintette. Bár a szervezete egész jól ellenáll a méregnek, attól még hihetetlenül fáj neki. Mérgében megpróbálja fellöki a lányt másik kezével, és csak éppenhogy van annyi esze, hogy visszarántsa a karmait, mielőtt ezt megtenné.*
-Most pedig maradj úgy....
*Sziszegi összezárt állkapcsa fogai közül.*

Sikerül is elkapnom a karját és a tüskéim azonnal működésbe lépnek, de a legnagyobb megdöbbenésemre, látszólag semmilyen hatása nincs, pedig ilyenkor már minimum a földön kéne fetrengenie a fájdalomtól. Éppen ezért még elengedni is elfelejtem, egészen addig, míg azért valamilyen fájdalmas reakciót produkálva fel nem kiált és el nem taszít magától az utolsó pillanatban visszahúzva a gyilkos pengéket. Az ütést egyáltalán nem éreztem és hátra is csak annyit léptem amit a lendület megkívánt, de azért ijedtem pislogtam a férfire, mert még nem találkoztam olyan mutánssal sem (emberrel meg főleg nem!), aki ellenállt volna az idegmérgemnek.
~ A fene! Most aztán jól felmérgesítettem és ha nem tudok rá hatni, a végén még mi húzzuk a rövidebbet! ~ fut át rajtam a rémisztő gondolat.
Mivel még nem láttam az iskolában, nem gondoltam hogy tanár lenne, diáknak meg már kicsit túlkorosnak tartottam, ezért simán valami ellenséges besurranó képét keltette.
- Mit akar tőlünk! - szedem össze magam és szegezem neki a kérdést. - Nem vagyunk ám egyedül és hamarosan itt lesznek az őrök! - blöffölök, hátha bejön.

-Őrök? - Kérdi meglepetten. - Ugyan már, nincs veletek...
*Megjelenik a mágus a kocsi tetején, Logan pedig bal szemöldökét felvonva figyeli a furcsa lény mondókáját.*
-..senki más.
*Visszarántja másik kezéről is a karmokat, kár lenne két ilyen fiatal lányért, arról nem is beszélve, hogy komoly esélyt lát arra, hogy Ciklon sem nézné jó szemmel, ha ily módon oldaná meg az iskola túljelentkezési problémáit.*
-Én csak a motoromért jöttem - morogja, szinte anélkül, hogy fogsora szétválna - és ti mit kerestek idelent?
~Félreértésekből kiindult mutáns balhék...na ez nem fog hiányozni.~
*Karján a kiütések közben elhalványulnak. Néhány másodperc, és már nyoma sincs Sarah munkásságának.*
-Ez rohadtul csípett. Remélem másokat nem így simogatsz....

- Na ugye! - csapok le Elanor mágusának megjelenésére. - Látja, hogy van itt más is rajtunk kívül és segítséget is tud hívni, ha rosszban sántikál! - fenyegetőzöm még mindig fagyos hangos, ijedtségemet leplezve.
- Biztos, hogy az a motor a magáé? - nézek körbe én is, de egyelőre nem látom a hivatkozott járgányt.
~ Remélem nem Elanor mocijára fáj a foga! ~
Simogatni! Hát ez nem semmi! Még az előbbi vörösség is nyomtalanul eltűnik a karjáról!
~ Miből van ez az ember? Vasból? ~
- Simogatni csak barátot szoktam. - mormogom válaszul. - És ennél többet is tudok nyújtani, ha szükséges! - nyújtom ki felé a tenyerem. - De ki a fene maga? Mi csak az autónkat jöttünk megnézni! - nézek Elanorra, majd a most már karmok nélkül nem annyira veszélyesnek tűnő idegenre és remélem elég hihető vagyok. De azért a készültséget még nem adom fel.

*Bár meglepte a fura alak, különösebben nem érzi úgy, hogy aggódnia kéne miatta. Inkább küld még egy barátságtalan pillantást Sarah felé. Szívesen megismételné ezt a másik lánnyal is, ám őt sajnos nem látja a harciasabbiktól.*
-Ki vagy te, az APEH? Naná, hogy az enyém....
*Úgy tűnik megfogadja a mágus tanácsát, ugyanis elhagyja a harcra kész testtartást, és helyette inkább 9lbe font karokkal méri végig a vele pörlekedő lányt.*
-Kösz cicus, nagyon hízelgő, de nem vagy az esetem - jegyzi meg nem is kissé lekezelő hangon - egyébként régebben itt éltem.
~Lehet mégsem lenne olyan rossz megint ide költözni, mst, hogy úgy tűnik egyik diák sem ismer fel...~