Post-Outsiders
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Fifth Avenue

+20
Dan Flyster
Sarah Wilchok
Miss Marble
Rozsomák
Victor Creed
Lily Gage
Gordon Knight
Aya Caine
Derek King
Amanda Boower
Blaze Stone
Hugh Hagwood
Darren Black
Gregory S. Severald
Ratna Nayar
Mystique
Cristopher W. Somerset
Lynn Harlow
Szellem
Cerebro
24 posters

10 / 11 oldal Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Sarah Wilchok Szer. Szept. 26, 2012 10:45 am

Örömmel hallom, hogy Jorge is úgy gondolkozik, ahogy én és legalább annyira szeretné, ha megváltoznának a most nem éppen fényesen alakuló mutáns-ember kapcsolatok, mint én.
A búcsúzkodása megmosolyogtat, hiszen nem azért akarok vagy nem akarok vele találkozni, mert ő egy lélekbúvár, hanem mert megnyerő a modora és a viselkedése és sok mindenben hasonlóan gondolkozunk.
- Én azért szeretném, ha nem pusztán a véletlenre bíznánk a találkozásunkat, hiszen nagyon élveztem a veled töltött perceket és szerintem jó barátok is lehetnénk, szerintem Sean-t is csípnéd. – állítom meg egy percre még és írom fel a telefonszámomat egy sebtiben elővarázsolt papírdarabra. – Nyugodtan hívj fel, ha kicsit dumcsizni van kedved. – ajánlom fel neki mosolyogva, majd most már hagyom elsétálni., aztán még utoljára integetek egyet, ahogy eltűnik a mozi előtt ácsorgó tömegben.
Pár perc múlva már fel is fedezem a közeledő szerelmemet és boldog mosollyal sietek elé, hogy adjak neki egy forró csókot.

//Köszönöm én is a játékot, nagyon élveztem //
Sarah Wilchok
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Dan Flyster Csüt. Jan. 03, 2013 12:29 am

Furcsa most így ez az egész. Mármint, én akartam így, és ez rendben is van így, mégis olyan üresnek érzem most magam. Olyan semmilyennek. Arról már nem is beszélve, hogy azóta, mióta elszakítottam magam a családtól, rengeteget pörög az agyam. Mindenen. Most is... itt sétálgatok, és közben azon agyalok, vajon hibáztam-e, vagy sem. De nem, én úgy érzem, jó döntést hoztam. Ők így már nem lesznek a közelemben, és ha nincsenek a közelemben, akkor biztonságban vannak. Nekem pedig csak ez számít. Jó, mondjuk nem mondom, az a balhé a rengéses mutánssal, meg a bandájával nem múlott sokon, de végül ők a hűvösre kerültek, én pedig megúsztam a kinírást, így folytathatom a lövöldözést olyanokra, akik képtelenek rájönni, hogy anélkül is élhetnének teljes éetet, hogy másoknak ártanának.
Töprengésemet a telefonom csörgése zavarja meg, én pedig félreállok egy kirakthoz, majd feveszem. Már megint Martin az. Folyamatosan aggódik valami miatt azóta, hogy megkértem, szállítsa le a kamerát. Ilyenkor pedig mindig felhív, általában olyan indokkal, hogy megkérdezze, "Hogy vagy?", és társai, iközbe nem teljesen egyértelmű már amúgyis, hogy valójában ez nála egy rutin ellenőrzés, mellyel meg akar bizonyosodni arról, hogy velem minden rendben, és épp nem vadászik- valami veszélyes alak a fejemre.
- Nyugalom, öregem, minden rendben! Persze. Szerinted mondanám, ha nem így lenne?
Valószínűleg igen, mert nem akarom azzal terhelni, hogy "Hé, figyelj már, épp egy díler meg a fogdmegjei ellen bunyózok". Inkább megkímélem őt attól az élettől, amit én élek a csuklyás képében. Az életemtől. Mert, hogy az az én életem.
- Jó, persze vigyázok. Majd még beszélünk, apa!
Jó erősen megnyomtam az utolsó szt, hogy kissé sulykoljam neki ezzel azt, mennyire próbál vigyázni rám. Ami végülis nem rossz, végtére is, ő az egyetlen haverom, és most már az egyetlen személy is, akiben bízhatok. Senki más nem maradt.
Még hallom a nevetését a becenévre, melyet ráaggattam, mielőtt leraktam a telefont, majd a készüléket a zsebembe süllyesztve, tekintetem egy pillanatra megakad a kirakat üvegéről vissztekintő alakra. Csak így, magamat lesve jövök rá, mennyire megváltoztatott ez az egész "mutáns vagyok"-ügy. Mintha már nem is lennék ugyanaz az ember, és az arc, amit viselek, csak egy maszk lenne, hogy magamat takarjam vele abban az esetben, amikor nincs rajtam a csuklya.
Mekkora egy hazugság vagy te, Dan! Hát csoda, hogy nem marad meg a közeledben senki? Nem az.

Dan Flyster
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 5
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : New York City

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Jessyca Camilo Csüt. Jan. 03, 2013 12:53 am

*Sejtettem, hogy el fog jönni ez a nap is. Na de azt már nem, hogy ilyen hamar. Én, Anyám és még két kőkorszaki felfogású barátnője sétálgat Manhatten legdrágább utcáján. Mindegyik kezében akad valami új szerzemény, egyedül az enyémben nem. Valahogy nem ragadt rám a lelkesedésük. Fekete kabátom kapucnija a fejemen, és alig látni valamit az arcomból a sok szőrmétől, ami a szélén van. Lábaimon egy meleg harisnya feszül és egy mini, farmer szoknya. Magas sarkú csizmám kopogása jelzi az érkezésem, hisz ebben a szmogban nem igazán marad meg a hó ezen a részen. De az talán érdekesebb, hogy mit keres egy egyszerű könyvtáros segéd itt. Na mit? Hát nem a szerencséjét, az biztos. Anyu kitalálta, hogy bár még ki sem választottam a férjem – amit mellesleg nem is áll szándékomba -, de máris utána kell nézni az esküvői ruháknak. Na de hogy Én mit akarok, azt aligha vette figyelembe egy a három boszorkány. Szeretem anyut, de ha ennyire esküvőt akar, hát menjen férjhez. Bár előtte el kell válnia az apámtól. Na, mindegy… ez elgyen az Ő gondjuk. Mióta kitalálták ezt az őrületet, szimplán azért mert… áh, felesleges ezen rágódnom, úgy sem értem meg. Na de most innen le kell lépnem… de gyorsan, mert az egyik taxi martaléka leszek, és hősi halálba küldöm magam. Shakespeare egy modernebb kiadása kicsit átírva. Pörgött az agyam, hogy hogyan kéne elszöknöm Tőlük, de sosem voltam engedetlen így mondhatni ez lesz az első. *
- Gyere Jess… oda még be kell menni. Sabina szeretne fülbevalót.* Hallottam meg anyám hangját a gondolataimon átszivárogni. De csak a fejem ingattam.*
- Menjetek be. Itt megvárlak… nem érzem jól magam. *Jó persze, kiérezné jól magát? Még a könyvekben sem olvastam olyat, hogy ez bárki örömére szolgált volna. Persze a szülőket leszámítva. De már tudtam mit teszek… Anyámék amint beléptek én elindultam mintha csak a kirakatokat nézegetném, aztán már ott sem voltam. Csizma és sarok, ide vagy oda de futni tudtam… csak épp gyűlöltem. Egy férfin akadt meg a tekintetem mikor meghallottam anyám kérdő és kissé ijedthangját pár sarokkal a hátam mögött. Lassítottam a lépteimen, mert bár rossz volt a szeme és ilyen távból már nem ismert meg, de egy szaladó és egy siető embert még megtudott különböztetni. A kirakatot bámuló pasi mellett elhaladva megragadtam a karját.*
- Segíts! Két perc az egész… *Szóltam hozzá és ha jött, márpedig mért ne jött volna? Nem tűntem kasszásnak, annak ellenére, hogy nem látszott az arcom. Mellesleg a halálhozó talán nem szoknyába és magas sarkúba jár. Na de, ha jött – ha nem akkor húztam -, akkor a kirakat sarkán, amit épp nézet lefordultam egy mellékutcába és pár méter megtétele után a falnak dőltem.*
- Kezed támaszd meg a fejem mellett és hajolj le, mintha épp csókolóznánk. *Adtam ki a „parancsot” miközben én a kezem a nyakai köré fontam és megemeltem a fejem, így láthatóvá vált az arcom és a hálás mosolyom is.*
- Ha elhaladt az anyám és a dívái, akkor máris szabad vagy.
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Dan Flyster Csüt. Jan. 03, 2013 5:33 pm

Éppen eléggé elméláztam azon, hogy vajon helyesen gondolkodom-e, nem követtem-e el hibát, mert az is lehet, hogy tévedtem. De ezek ellen máshogy nem lehet harcolni, hiába is próbálnám. Így legalább biztosra mehtek abban, hogy a testvéreim nem kerülnek majd bajba amiatt, amit teszek, és ez jó is így. Csak így védhetem meg őket, és ez Martinnal sincs másképp. Jobb ez így nekik... könnyebb. Ki tudja, mi történne, ha egyszer egy bűnöző rájönne, ki is az a rejtélyes, csuklyás önbíráskodó valójában? Ki tudja, mi történne velük? Mert akkor iztosan rajtuk keresztül akarnának elkapni, és nem akarok belegondolni, mi lenne, ha nem tudnám megvédeni őket. Ha nem tudnám őket biztonságban, hanem mindig azon járna az agyam, mikor próbálja meg épp bántai őket valaki, mindezt pedig az én hibámból. Nem bírnám elviselni. Lehet, hogy gyenge vagyok, és ezzel csak a könnyebb utat választottam, de akkor inkább leszek gyáva, mint, hogy őket kockáztassam.
Töprengésemből azonban kirángatnak, mikor érzem, hogy valaki karon ragad, és elkezd húzni maga után. Nem tudom mire vélni az egészet, és már épp meg is állítanám az illetőt, hogy megkérdezzem, mi ez az egész, de némi fáziskéséssel eljutnak a tudatomig a lány szavai. Szóval bajban van? Akkor viszont meg csak cserbenhagynám, ha nem mennék vele, így végülis vele tartok, mert ha aztán meg baja esne, akkor azért nekem lenne bűntudatom. Miután lefordultunk, ő a falnak dőlt, én meg értetlenkedve néztem körbe, hogy most végülis akkor mi ez az egész, de hamar elmondja, miről is van szó pontosan. Szemöldökráncolva fürkészem az arcát, mint aki, nem tudja eldönteni, hogy most ez csak egy szivatás, vagy komolyan gondolja-e, amit mond, de ez végülis nem egy nagy feladat, és ha ez tényleg segít rajta, hát nem én akarok az lenni, aki a terve útjába áll. Így hát aztán egy rövid habozást követően kezemmel a feje mellett megtámasztottam a falat, ahogy kérte, majd lejjebb hajoltam hozzá. Magyarázatára azonban egy félmosoly kíséretében megjegyzem:
- Nem épp a legmegszokottabb mód valaki elkerülésére. Arra az esetre is kitaláltál valamit, ha mégis idejönnének?
Kérdem a szemébe nézve, és közben igyekszem elrejteni, mennyire kényelmetlenül érzem magam a helyzet miatt... nem éppen mindennapos, hogy így találkozom valakivel.

Dan Flyster
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 5
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : New York City

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Jessyca Camilo Csüt. Jan. 03, 2013 5:54 pm

*A habozására csak a szemem forgattam, de mielőtt megszólalhattam volna már meg is tette, amit kértem. A kérdésére már épp nevetni akartam, de valljuk be… ha csók közben elneveti magát egy lány, az egyrészt feltűnő másrészt meg megalázó. Bár az utóbbi kevésbé érdekelt, de épp az volt a cél, hogy eltereljük a figyelmet és ne felhívjuk. Így csak egy szélesebb mosolyt engedtem meg felé.*
- Megszokott vagy sem… de legalább hatásos. És nem fognak ide jönni. Nem az a fajta vagyok aki mellékutcákban a falnak dőlve hagyja, hogy valaki épp birtokba vegye. Mellesleg pedig, ha anyám benéz és meglátja a jelenetet még mielőtt felismerné a ruhámat, már égő arccal hat sarokkal odébb lesz. Igazi kőkorszakbeli családom van, így meg sem fordulna a fejükben. *S már közelebbről hallottam meg anyám hangját, miközben a nevem kiabálja.*
- Közelebb… *Adtam ki az újabb parancsot és nyaka köré kulcsot kezemmel lejjebb húztam a nyakát, és már csak egy hajszál választotta el az orrunkat egymástól.*
- De mielőtt még megfordulna fejedben… meg ne merd tenni. Ennyire nem kell hatásosnak lennie… *S csak reménykedtem benne, hogy nem látja meg senki a jelenetet, mert akkor, jaj nekem. *
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Dan Flyster Csüt. Jan. 03, 2013 6:16 pm

Észrevéve a szemforgatást, gondoltam, hogy nem kéne már tovább fárasztanoma hülyeségeimmel, azonban a mosolya már megnyugtatott. Mondjuk azt nem igazán értem, miért is mentem bele ebbe az egészbe, ilyen segítséget még senki nem kért, de végülis inkább ez, mint drogbandákkal foglalkozni, vagy utcai tolvajokat lekapcsolni. Nem mintha azzal bármi bajom lenne, tekintve, hogy mostanában több időt töltöttem a csuklyám alatt, mint nyilvánosan, civilként a városban.
- Jól van, én hiszek neked, csak felvetettem, hogy milyen eshetőségek jöhetnének szóba. Amúgy... tényleg eléggé el akarhatsz szabadulni tőlük, ha már ezzel próbálod lerázni őket.
Mikor közelebb húz, nem ellenkezem, már csak azért sem, mert én is meghallom a szólongatást, és ha már belementem, legyek is hasznos segítség.
- Mellesleg te tényleg elszánt vagy, hogy csak így egy vadidegen személy segítségét kéred, akiről amúgy semmit sem tudsz. Még akár egy veszélyes bűnöző is lehetnék.
Mondom neki, miközben megint megeresztek egy félmosolyt felé, csak, hogy mutassam, persze nem vagyok az. De tényleg jobban kéne vigyáznia... ez a város gyakorlatilag tele van olyanokkal, akiik már biztosan ártottak volna neki, nekem mégsem tűnik úgy, hogy ez momentán érdekli őt. Utolsó megjegyzésére viszont már egy szélesebb mosoly terült szét az arcomon.
- Hát ilyet feltételezel rólam? Amúgy ne aggódj... nem terveztem visszaélni a helyzettel.
Nézek őszintén a szemébe, miközben tovább hallgatózom, kíváncsian várva a lány tervének sikerességét. Már, ha tényleg sikerrel jár ezzel.

Dan Flyster
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 5
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : New York City

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Jessyca Camilo Csüt. Jan. 03, 2013 6:39 pm

- Az esküvőmet tervezik és még csak nem is akarok férjhez menni. Arról nem is beszélve, hogy még ki sem választottam arról a listáról, amit apám adott, hogy szerinte ki felelne meg nekem. Szóval… teljesen ésszerű, hogy nincs kedvem ruhákat, cipőket és ilyen baromságokat nézegetni. Egyébként is utálok vásárolni… *Szaladt egy undort kifejező grimasz az arcomra. Az eshetőségre halkan felkuncogtam és csak a fejem ingattam.*
- Lehetnél… de van egy rossz szokásom. Nem félek… senkitől. Másrészt meg, ha valaki bántana nem biztos, hogy megélné a következő estét. *Feleltem még szélesebben mosolyogva. Minimum egy embert tudtam sorolni, aki vacsorát csinálna az illetőből, ha nekem bármi bajom esne. S most itt a vacsorát szó szerint értettem.*
- Nem aggódom. Vagy úgy tűnik? * Kérdeztem kissé felvont szemöldökkel. Ha igen, akkor a srácnak el kell mennie szemészetre. Ettől nyugodtabb már csak akkor lehetnék, ha elkapartak volna.*
- Egyébként meg, nem feltételeztem semmit. Csak informatívan felhívtam a figyelmed, hogy hol a határ. Pasi vagy, neked is van biológiád. Én meg nő vagyok és mostanában ez feltűnt a hímeknek. Szóval én inkább azt mondanám, hogy elkerültem az esetleges kellemetlen helyzetet. *No de aztán szavaim végeztével akkorát mordult a gyomrom, hogy szerintem anyámék is hallották, aki most értek a sarokra. Nem néztem oldalra, csak a szemem sarkából néztem anyám zavarát, ahogy meggyorsítja a lépteit. Elnevettem magam, de még igyekeztem visszafogni.*
- Látod… ezt mondtam. *S már ki is bújtam a közelségből.*
- De az étkezéseim mostanában felborultak. Tekintve, hogy eddig jó ha kétnaponta éhes voltam, mára már ez a negyedik. Ha jól számoltam és még csak kora délután van. Szóval a vendégem vagy egy ebédre. * S nem sok lehetőséget hagyva a másiknak belé karoltam és elindultam tovább az utcán, ami az üzlet sorok mögé vezetet. Ahol tuti nem keresne anyu.*
- Mit szeretnél enni?
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Dan Flyster Csüt. Jan. 03, 2013 7:39 pm

Figyelmesen hallgatom, és ahogy elmondja, miért is kerüli őket éppen, kezdem egyre jobban megérteni. Még mindig nem gondolom, hogy ez bármit is megoldana, de valóban érthető, miért nem akar velük tartani.
- Oké, tényleg jogos a lelépés.
Mondom, beismerve, hogy az érvelése tényleg helytálló. Jó ré nm hallottam már olyasmiről, hogy a szülők jeöljék ki, kihez adják hozzá a gyermeküket, így tényleg meg tudom érteni, hogy már rosszul van ettől az egésztől. Következő válaszára, még, ha egy halvány mosoly meg is jelenik az arcomon, nem tudok úgy tenni, mint aki meg lett volna győzve. Nyilván őt ez nem érdekli, hisz olyan lánynak tűnik, aki nem igazán foglalkozik az ilyesmivel, én azért kérdésére nm tudom visszafojtani a véleményem.
- Nem, egyáltalán nem úgy tűnik, mintha aggódnál. Ami persze jó, de nem is neked kell félned, mások még aggódhatnak miattad, még, ha te nem is teszed. Márpedig azzal, hogy idegeneket vonsz be ilyesmikbe, veszélybe sodorhatod magad, függetlenül attól, megérné-e az illető a következő estét, vagy sem.
Adom ki magamból őszintén, amit gondolok erről, majd még hozzáteszem:
- Akik féltenek, azoknak fájna, ha bárki bántana, ami ilyen megmozdulásokkal nem elképzelhetetlen. Rájuk is gondolnod kéne.
Mondom, majd arcomon megjelenik egy újabb halvány, de barátságos mosoly.
- De abbahagytam a prédikációt, ez az egész rám tartozik a legkevésbé, és nyilván a te dolgod, mit csinálsz.
Mikor már úgy néz ki, tiszta a terep, ellépek tőle, és nevetésére magam is elmosolyodom.
- Oké, igazad volt, tényleg bevált.
Mikor az ebéd téma jön szóba, már nem is igazán tudok ellenkezni, mert karon ragad, és már el is indul, még mielőtt egy mukkot is szólhattam volna, így aztán elfogadva a vereséget, belenyugvón lépkedtem mellette. Kérdésére elmosolyodva felelek.
- Elég határozott személyiség vagy az első benymás alapján, szóval rád bízom magam, dönts nyugodtan te.
Vigyorgok rá, és ezzel részemről lezártnak tekintem a kérdést, helyette ezúttal én állok elő egyel.
- Mint mondtam, nem tartozik rám, de, ha ennyire ellenzed ezt az egész dolgot, miért nem állsz eléjük, és mondod el nekik? Egyszer úgyis el kell majd indulnod a saját utadon, miért kéne olyan úton menned, amit ők választottak neked, és nem te magadnak? De ez csak személyes meglátás, már be is fogtam.

Dan Flyster
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 5
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : New York City

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Jessyca Camilo Csüt. Jan. 03, 2013 8:03 pm

*Szavaira csak összevont szemöldökkel tekintek rá és azon gondolkoztam, hogy mégis hol rontottam el. De aztán a válasz már jött is, hát ott, hogy nem ismerem a másikat így Ő sem engem. Egy huncut vigyor kerül az arcomra és némi játékos fény a szemeimbe.*
- Ó én aztán gondoltam rájuk… Az összes tudja, hogy akkor is vonzom a veszélyt, ha a szobámba vagyok. Tisztában vannak vele, hogy bár kedves, aranyos és a sok blabla szöveg is illik rám. Ugyan akkor az nem, hogy bárkitől is megijednék és ez gyakran bajba sodor. Ők vállalták azzal, hogy hozzám kötötték magukat. * Vontam meg a vállaim egy mosoly kíséretében. Bár mindig mosolyogtam még akkor is mikor eltörtem a kezem vagy meghúztam a lábam. Szóval ez nem akkora újdonság. Az igazamra csak némi büszkeség csillant meg a szemeimben. Egy kezdő szabály szegőnek ez bizony igen is nagy dicséret volt. Aztán már a megjegyzésére nevettem is.*
- Nos… azt hiszem, hogy csak a Te balszerencséd az, hogy ilyen hangulatom van. Nem mindig vagyok ilyen, csak… * Ühhüm… kellett neki a határozottságot emlegetni. Hirtelen megtorpantam, mert az utca két oldalán lévő falak vészesen közeledni kezdtek és már nem láttam a fényt sem, csak a sötétséget. Tudtam ám, hogy itt vagyok nem ájultam el, de a lábaim kezdték felmondani a szolgálatot, mire csak még jobban meg kapaszkodtam az idegen karjában. De ez alig volt fél perc és már újra láttam majd mentem is tovább, magammal vonva.*
- Kellett neked a határozottságomat szóvá tenni. Íme, egy újabb rosszul létnek lehettél tanúja egy kis szédülés formájában. * Húztam el a számat kissé kellemetlenül. Valahogy pont nem hiányzott, hogy mindig egyek, szédüljek vagy hányak ha épp eszek. *
- Azt hiszem kissé megfáztam vagy valami járvány van megint. * No igen, még én magam is azt hittem. Csak épp orvosok nem támasztották alá. Valahogy nem szerettem őket.
- Mit szólnál egy kínaihoz? * Kérdeztem felcsillanó szemekkel, amik gyorsan váltottak át értetlenségben.*
- Nem is szeretem a kínait. * Mondtam ezt már inkább magamnak mintsem neki. De akkor miért akarok én kínait enni? Na ez jó kérdés…*
- Szóval inkább maradjunk a jól bevált pizzánál. * Egészítettem ki szinte rögtön a korábbi szavaim. Elég sokat beszéltem mindig is. A kérdésére csak lemondóan sóhajtottam.*
- Ebben egyetértünk. Viszont Én mondtam nekik, hogy akkor sem megyek férjhez, ha pálmafát vacsoráznak bálnakörítéssel. De hát hiába. Csináltam egy butaságot, és most elkönyvelték, hogy már pedig nekem férjhez kell mennem. Alapjaiban pedig… azaz igazság, hogy sosem voltam egy engedetlen lány és még valahol meg is értem Őket… csak épp ez a kőkorszakban volt olyan, hű de nagy bűn, hogy esküvőt vonjon maga után. A mai világban egy 21 éves lány már aligha akad fent ilyeneken. *Válaszoltam őszintén miközben megvontam a vállam.*
- És te mi jót nézegettél annyira elmerülve egy gyerekjáték bolt előtt?
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Valoria Slaydon Pént. Feb. 22, 2013 4:28 pm

Így, hogy Queensben már szinte nem akadt olyan utca, ahol ne rámoltam volna ki valami üzletet elérkezettnek láttam az időt, hogy más vizeken is kipróbáljam magam, így aztán átraktam a „munkahelyemet” Manhattan-be. Mondjuk itt se volt sokkal másabb a helyzet, azt leszámítva, hogy pár fokkal puccosabb volt az egész, meg tovább tartott hazakeveredni utána.
A mai nap sem volt más, mint a többi, ahogy láthatatlan üzemmódban szlalomoztam az utca emberei között.
~Nézzük csak, merre is… itt egyenesen, aztán a következő sarkon jobbra, és… A-ha! Meg is vagytok… -pattantam fel az egyik postaláda tetejére, hogy bemérjem, hova is tartok pontosan, majd megindultam előre.
A változatosság kedvéért most nem a főbejáraton slisszantam be, hanem a pinceablak felől közelítettem meg az irodát, közben átkutatva néhány aktát. Am megint sikerült elbaltáznom a dolgot, és kiszúrtak, mielőtt az irodáig jutottam volna. Már megint… jesszus, kezd rohadtul elegem lenni a hő érzékelős kamerákból, bár még mindig jobb, mint a múltkori képességblokkoló mutáns, aki nem is tudta magáról, hogy az, ami…
A lényegre visszatérve, végül odáig fajult a helyzet, hogy az összes dolgozó és biztonságos, fegyverrel a kézben, ott toporgott az üzletben, ám, mivel nem látták, pontosan hol is vagyok, lőni se mertek, csak hadonásztak össze-vissza, reménykedve, hogy eltalálnak. Hát, egy-kettőnek még így is lett volna esélye, de inkább majd máskor. Az egyik nagydarab a kirakatüvegen keresztül távozott, aztán őt követte még kettő… Közben az altatólövedékes pisztolyom is előkaptam, és kiiktattam még néhány játékost, amikor egy tompa kattanás adta tudtomra, hogy hopp, kifogyott a tár. Én pedig hiába nyúltam az övemhez, hát biza a tartalék tár otthon maradt. Na sebaj, még mindig láthatatlanságba burkolózva kiugrottam az ablakon, amikor észrevettem, hogy nem vagyunk egyedül a mellékutcában.
~Jesszus, a sok szenzációhajhász… de gyűlölöm az ilyet, na de majd most tanulnak belőle, hogy nem szép dolog bámészkodni… -húzódott gonosz mosolyra a szám, majd odadobtam a párocska elé az immáron üres fegyveremet.
A bent lévők is ebben a percben értek ki az üzletből, akik már csak a lekoppanó fegyver zajára lettek figyelmesek, mögöttük az ismeretlen „rajtaütőkkel”.
-Hajrá kislány, meg öcsisajt… nekem most van egy kis dolgom, de ha lehet ne tűnjetek el messzire, később kérem vissza a fegyverem. –hallhatták a hangom egész közelről, de aztán már spuriztam is az irodába, némán, nyomtalanul, hogy végre megszerezzem azokat a nyamvadt iratokat, amiért a megbízóm ideküldött.
Valoria Slaydon
Valoria Slaydon
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 110
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Jessyca Camilo Pént. Feb. 22, 2013 5:27 pm

*Az újdonsült ismerősöm mellett sétálgattam és vártam a válaszát. De szinte hónapoknak éreztem mire megszólal, de még mindig nem tette. Nekem meg nem volt kedvem fecsegni… felesleges. Aztán meg már lehetőségem sem volt, hisz a törött ablak és a kirepülő megtermett emberekre a falhoz húzódtam, hogy Dan mit csinált azt nem tudom… de nem is érdekelt jelenleg… a szívem a torkomban dobott a meglepettségtől. Aztán meg az előttem koppanó fegyverre szegeztem a tekintetem. Szemeim egyből felcsillantak és már le is hajoltam érte. A csövénél megfogtam és a szeme elé helyeztem, hogy megnézem, mi van benne.*
- Váááoo… ez igazi? * Kérdeztem a hangtól, ami fogalmam sem volt, hogy honnan jött hisz nem láttam semmit. De aztán csak megvontam a vállam és elkezdtem forgatni a szerkezetet. Mázli, hogy nem volt töltve mert mikor elértem a ravaszhoz és meghúztam épp a combom felé mutatott. Na de aztán már csak a falnak szorítva találtam magam.*
- Héééé…. * Tekintettem fel a nagydarab fickóra, aki fogalmam sincs, mikor került oda, annyira le voltam foglalva a szerkezettel, amit épp kicsavart a kezemből. *
- Szeretek ismerkedni, de ez kicsit túlzás, nem? Különben is… csak kérned kell és meg is kapod. Plusz még nekem sem… Booooááááá… * Hánytam képen a fazont. Hmm… csoki maradvány meg egy tészta. Ja, igen, ez volt a reggelim. Erre azért már elengedett én meg öklendezve előre görnyedtem és a szemeim könnybe lábadtak. A táskámból megpróbáltam elővadászni egy zsepit.*
- Bocs, beteg vagyok… Amúgy a hang arra ment… * Mutattam valamerre, valószínűleg teljesen rossz irányba. *S összekapva magam döntöttem a hátam a hideg falnak. Innom kell, de sürgősen. Ettől az undortó íztől csak még jobban hányingerem lesz hamarosan. Előkaptam egy rágót, hogy valamennyire tompítsam.*
- Bocs… de jobb, ha haza megyek, mielőtt megint rosszul leszek. * Intettem a srácnak és elindultam a sikátorba előre majd az épületek mögött visszafelé. Hogy véletlen se találkozzak anyuékkal.*
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Valoria Slaydon Szomb. Feb. 23, 2013 7:40 pm

A nagydarab, tetovált fazon már épp visszavágott volna valamit a szavaidra, ám az, hogy képen hánytad, finoman szólva is beléfagyasztotta a szót. De legalábbis sikerült meglepned, az már egyszer biztos. Az alatt a pár másodperc alatt, amíg kitörölte a trutyit a képéből, kb. mindennek elhordott, ami csak eszébe jutott, ám nem hatotta meg különösebben a betegséged. Amikor indulni készült, elkapta a kezedet, majd visszakent a falra.
-Csak ne olyan sietősen… Azt hiszed, beveszem ezt az ócska trükköt? –szólt vissza a fazon, majd odadobta a pisztolyt az egyik kollégájának, aki épp felétek közeledett.
Az jobban szemügyre vette, majd az övébe csúsztatta, hogy aztán téged mérjen végig helyette. Angolról átváltott orosz nyelvre, majd a téged fogva tartónak kezdett magyarázni, pörgős nyelven, miközben hol a sikátor felé mutatott, hol feléd, hol az üzlet felé biccentett. Pár percig fojtott hangon magyaráztak egymásnak, míg végül az egyikük az utca másik vége felé indult, hogy körbenézzen egy kicsit.
-Egy szót sem akarok hallani, megértetted?! –förmed rád a fogva tartód, azzal elkezd maga után rángatni vissza, az üzlet felé.
Amennyiben mégis segítségért kiáltanál, sikítanál, vagy bármi hasonlóval próbálkoznál, egy szempillantás alatt a szádra tapasztja a mancsát, de úgy, hogy örülhetsz, ha levegőt tudsz venni mellette. Az esetleges kapálózásokkal megint nem sokat törődik, több izom van rajta, mint a teljes testsúlyod, szóval nem igazán jelent komoly akadályt neki.
Az üzletbe érve először is végigrángat több helységen, mire egy sötét, koszos teremben köttök ki, ahol aztán a többi kollégájával is megismerkedhetsz.
Valoria Slaydon
Valoria Slaydon
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 110
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Jessyca Camilo Szomb. Feb. 23, 2013 8:29 pm

- Aucs… * Adtam hangot annak, hogy nem épp volt kellemes az újabb találkozás a fallal.*
- Ha ez bekékül és apám kiakadt, mert egy pasi hozzám ért, majd ide küldöm, hogy elszámoljon veled. Én már hallgattam eleget… * Az arcomról láthatta, hogy kicsit sem kellemes mikor apu kiakad. Legalább is nekem sosem volt az. ~Hmm… a szökésemre vajon jó mentség lesz, az „elraboltak papa” szöveg?~ NA de mikor itt elkezdtek nekem hablatyolni dühösen néztem rájuk.
- Nektek jó, hogy nem értitek, hogy mit beszélek? Na, nekem is ilyen érzés az, hogy nem tudom miről van szó. Azt sem tudom, hogy mit akartok egyáltalán tőlem, de éhes vagyok és adjál inni. * Beszéltem hozzájuk párhuzamosan, míg ők oroszul beszéltek, én is megmutattam, hogy tudom ám valamit… na ez a folyékony francia volt, aminek a tudását belém verték a különórákon. Olyannyira, hogy észre sem lehetett venni, hogy nem az anyatejjel szívtam magamba. Na de mikor el kezd rángatni… *
- Ez fáj! Csak szólj, és megyek magamtól is. * Megrántottam a karom, hogy tudok én egyedül is járni, de mikor megszorította a karom csak felszisszentem, de nyugodt léptekkel igyekeztem tartani a lépést, hogy ne kelljen rángatnia.*
- Ezt az udvariasságot honnan örökölted? Anyai vagy apai ágról? Különben is, így kell bánni egy lánnyal? A kérlek és a légy oly kedves kifejezések nem ismerősek? * Kérdeztem villámló tekintettel, de a mosoly még mindig az arcomon volt. ~Éhen veszek…~ Na de az üzlet az maga volt a pompa… alkalmi ruhák. Meg is akadt a szemem egy csini vörös tűl szoknyás darabom.*
- Hé nagyfiú… az igazán megy a szemed színéhez és tuti jól mutatna rajtad. * Ugrattam a kísérőmet, de persze a szabad kezemmel a ruha felé mutattam. De persze ha neki a mellette lévő rózsaszín, habos-babos ruha tetszik. Hát áldásom rá. Én ugyan nem fogok veszekedni az ízlésével. Na de a legjobb ez után jött… a másik helységben gyerekjátékok voltak. ~ Hmm… ezelőtt fogtam meg magamnak az íjas srácot, hogy megmentsen az esküvői ruha vásárlásától.~
- De cuki hintaló… lovagolnál a kedvemért? * Vigyorogtam rá pofátlanul kérlelően. Komolyan gondoltam a kérésem. Na de a terem nem lelkesített el, a sötétség még oké… ilyen fazonokkal benne, nem csoda, hogy sötét van. De, hogy még koszos is… A bent lévő egyedek sem voltak valami bizalom gerjesztőek. Na de mért akarnának bántani? Pont engem, egy könyvtárost? Ugyan… semmi okuk.*
- Wow… kártyát is hoztatok fiúk? A sakkhoz kicsit sokan vagyunk, de ha egyenként jöttök, szívesen megküzdöm veletek. Pláne veled… * Néztem egy irtó magas, fekete trikós fazonra, sötét bőrét egy-két heg torzította, vagyis inkább tette vonzóbbá. Hosszú, fekete haja a nyakánál volt összefogva és a kék szemei csak úgy szikráztak. Mikor rám nézett, úgy éreztem, hogy menten felnyársal a tekintetével… rideg, jeges és éles, mint egy penge. Még mázli, hogy szeretem a pengéket. *
- Na de a kártya… Vetkőző pókert nem játszok, ahhoz most alul öltöztem egy kicsit és egyedüli lányként nem is etikus. De mit szóltok egy canastához? *Kérdeztem gyermeki lelkesedéssel a koromat meghazudtolva. *
- De kérnék egy kis vizet… a haverom már jóllakott a reggelimmel, de ha nem kapok vizet, akkor Ti is láthatjátok a tegnapi vacsorám. * Intettem a fejemmel az említett felé.*
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Valoria Slaydon Szer. Feb. 27, 2013 9:59 pm

Mérget vehetsz rá, hogy nem csak kékülni, de zöldülni fog az a praclinyom… A behemót azonban nem foglalkozik különösebben a nyafogásoddal, majd pont attól fog rettegni, hogy a faterod kiosztja. Szóval küldheted nyugodtan, max. némi ólommal dúsítva juttatják vissza a feladónak, esetleg 3 szatyorban.
Amikor a nagy eszmecseréjük közbe kotyogsz, csak egy morcos pillantást vetnek rád, aztán hadarnak tovább, nem hatja meg őket különösebben a francia. Bár, azt se tudják, hogy milyen nyelven hablatyolsz, szóval felőlük akár japánul is nyomhatnád, azzal se érnél el nagyobb sikert.
Ahogy rántasz egyet a karodon, csak rád förmed, hogy „MIVAN?!!!”, de aztán csak nagyon morcos tekintettel végigmér és elenged. Előveszi a stukkerét, majd oldalba kocogtat vele, hogy menj csak előre, ha meg menekülni próbálsz, úgy is lábon lő, szóval kár próbálkozni.
Úgy tűnik, nem egy barátkozós típus, akármivel próbálkozol, ő aztán a büdös életben nem fog reagálni se a poénjaidra, se a cukkolásodra, csak mutatja az utat, hogy merre kell menni. Azt, aki értékelte volna a poénokat, még mindig nem vakarták fel a nagy kupac kirakatüvegből… Bár, amíg odafelé haladtatok, az egyik kolléga kiszaladt, hogy a lábánál fogva visszahúzza az üzletbe. Kissé feltűnő lenne az utcán maradni, még ha egy sikátorról is van szó.
Ahogy beértetek abba a bizonyos terembe, egyből minden szem rád szegeződött, a tekintetekből pedig biztosra veheted, hogy 90%-uk már szemmel levetkőztetett. Legalább, a maradék is csak azért nem, mert meleg.
A sötét trikós fazon, akit első pillantásra kiszemeltél… nem, nem ő volt az a bizonyos meleg fazon. De ahogy elkapta a tekintetedet, csak egy megnyerő, sárga, foghíjas mosolyt villantott feléd, majd kacsintott egyet, és újra a többiek felé fordult.
Egymás között újból oroszul kezdenek sutyorogni, majd az egyik végül mozdul a kérdésedet hallva. Neeem, nem az akit kinéztél magadnak, hanem a válladig érő, köpcös, kopaszodó, szemölcsös-félszemű muki. Egy perc se telik bele, már szalad is vissza egy pohárral a kezében, másikban pedig egy kancsó vízzel. Tölt neked és átnyújtja a poharat, majd le sem veszi a tekintetét rólad. Persze ha kérsz még inni, kaphatsz, amennyit akarsz. Sőt, még egy széket is kerít neked, amíg a többiek cseverésznek. Idő közben valaki bezárja az ajtót, így már nem csak sötét, de egyre melegebb és büdösebb is lesz, igaz, már eddig is elég áporodott volt a levegő, szóval sokat nem tud romlani a helyzet.
Pár percen belül a csapatlétszám a felére redukálódik, akik elhagyták a termet, azok most nagy eséllyel az ajtóknál őrködnek, meg a korábbi csetepaté nyomait takarítják el. A korábbi kiszemelted, ha már olyan népszerű volt, vállalja magára a feladatot, hogy kifaggasson.
-Foglaljon helyet, hölgyem. –biccent a szék felé, ha eddig még nem ültél volna le. A következő percben már az asztal tetején landolt egy kisebb táska, felnyitva mindenféle szerszámokkal volt megtöltve – Kisebb-nagyobb ollók, fogók, szögek, damilok, reszelők, kések, stb…
- Beszélgessünk egy kicsit. Elmondaná kérem, hogy miért kémkedett utánunk? Kinek dolgozik? Mit akart megszerezni? És a változatosság kedvéért, mi lenne, ha átugornánk az "én-csak-véletlenül-sétáltam-erre" és hasonló verziókat? És a lényegre térnénk...
Valoria Slaydon
Valoria Slaydon
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 110
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Jessyca Camilo Csüt. Feb. 28, 2013 12:45 am

- Na legalább a hallásod jó. * Állapítottam meg, mivel elengedett. A kis játékszerére semmi szükség, nem félek én, hogy meneküljek. Okom sincs rá, no meg futni sem szeretek. Elég volt egyszer Blayjel, hogy ne ijedjenek meg az emberek mikor átváltozik. S annak is mi lett a vége? Hát persze, hogy azóta beteg vagyok. Najó, az, hogy megfáztam nem az Ő hibája… de mindegy is. Szóval csak haladtam szépen előre meg cukkoltam de azért egy idő után feladtam. Nem szerettem magamba beszélni. Azt, hogy megnéznek csak egy szívélyes mosollyal fogadom. Senki nem nézett így rám, de hát most istenem… lehet, hogy náluk ez a módi. Én ugyan nem teszem szóvá, amíg nem akarnak a bugyimba mászni. Na az tabu… egyetlen pasi volt aki eljutott odáig és ez így van jól. Na de a kiszemeltem, naná, hogy csak külsőre volt tökéletes. Mikor elvigyorodott egy látványos undor ült ki az arcomra.*
- Inkább csak somolyogj vagy nézz morcosan, olyankor sokkal jobban nézel ki. De ha szeretnéd, megmutatom, hogy hogyan kell használni a fogkefét és még egy jó fogorvost is ismerek. * Vigyorogtam lelkesen, hogy segíthetek neki. Na nem mintha nem ezt tenném meló közben is. Mindig segítek mindenkinek, aki épp nem találja a könyvet. De ilyen súlyosan segítségre szoruló fazonnal még nem találkoztam. Az orosz fecsegésre csak a szemem forgattam és mivel a franciámnak nem volt haszna korábban így befogtam. Na de már jött is a megmentőm és egy hálás mosolyt villantottam felé.*
- Köszönöm Szépen. Látjátok, így kell udvariasan viselkedni. * Fedtem meg a többieket szúrós tekintettel és úgy ittam azt a pohár vizet, mintha csak az életem múlna rajta. Észre sem vettem, hogy a szám szélén egy csepp végig csurog az államon. S mikor üres lett azonnal nyújtottam is a Golyó felé.*
- Kérdhetek még? * Kérdeztem kedvesen, és ha kaptam akkor még annak is megittam a felét és a maradékot az asztalra tettem.*
- Nincs esetleg egy kis nasid? * kérdeztem reménytől csillogó szemekkel, hogy még enni is tud nekem adni valamit, amitől nem fog háborogni a gyomrom, ami már duplán üres. Az invitálásra helyet foglaltam és egy olyan testhelyzetet vettem fel, amiért apám kinyírt volna. Féloldalasan és a lábam keresztbe feldobtam az asztalsarkára. Harisnya volt rajtam, meg a szoknyám szóval semmi olyat nem látni, amit nem kéne. Kíváncsian villan a tekintetem az asztalon landoló cuccra, ahol ki is szúrtam a kést.*
- Wow… megnézhetem? *Kérdeztem csillogó tekintettel, amelyben csak őszinte kíváncsiság volt. Eszembe sem volt a másik ellen fordítani… nem is tudnám használni, maximum hagymavágásra. De hát a pengéket mindig is szerettem, de nem voltam illetlen nem nyúltam oda, ha csak nem kaptam engedélyt. A kérdés áradatra csak oldalra biccentettem a fejem mikor végig mondta, csak megingattam a fejem.*
- Fogalmam sincs, hogy kik vagytok, mik vagytok vagy épp mért vagyok itt. De felesleges bármit is mondanom, úgy sem hinnétek nekem. Ahogy Én sem hiszek nektek, hisz nem ismerjük egymást. De ha elfogadsz egy tanácsot... nézd meg a külső felvételeket. A játékbolt kirakata előtt találkoztam a sráccal, aki kint volt velem. A kirakatokban is van kamera, láttam őket. Ha megnézed, akkor máris ugorhatunk a kártyázásra, vagy épp nem hagyjátok meglógni azt, akit kerestek. De végül is nekem mindegy. Amíg itt vagyok, addig sem kell apunak megmagyaráznom a barátod kézlenyomatát, vagy épp anyuval esküvői ruhát vásárolnom. Mellesleg a srác, aki mellől elhoztatok rém unalmas, szóval még a fogva tartásom is jobb móka, mint a felsoroltak közül bármelyik. * Láthatta az arcomon, hogy igazat mondok. De hát ki az aki hinne elsőre egy idegennek? Na jó… én igen, képes vagyok ilyenre.*
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Valoria Slaydon Pént. Márc. 01, 2013 11:55 pm

A sötét trikós, Colgate-reklámba illő „kiszemelted” csak egy öblös nevetéssel reagál az ajánlatodra, csak aztán szólal meg:
-Na, erre befizetek. Igor, keríts egy fogkefét a hölgynek, mire végzünk. –szólt oda a kollégájának nem gyenge akcentussal.
A kis Quasimodo persze majd’ elolvad a köszönetedet hallva, amikor még inni kérsz, már pattan is, hogy töltsön neked, közben pedig egy percre sem veszi le rólad a tekintetét. Amikor szóvá teszed, hogy rád jött a nasizhatnék, leteszi a kancsót, majd már robog is a hátsó ajtó felé, hogy csak úgy lebeg a menetszélben az a pár zsíros hajszála. Nem telt bele pár perc, és már vissza is ért egy egész tálcányi kajával. Volt ott minden, szikkadt ropitól kezdve, az ukrán import cukorkán át a sajtos tallérig, amit csak megkívántál. Bár igaz, felét kapásból le is borította az önjelölt Rómeó, ahogy meglátta, hogy milyen pózban feszítesz a széken.
Az álla is a padlóig zuhant, csak miután észbe kapott, kapkodta fel a földről a leborult kajákat, vissza a tálcára, és pakolta le eléd az asztalra, majd kissé oldalra lépve várta a dicséretet, no meg hogy van-e még valami egyéb kívánságod.
Hát, ami a pasast illeti, lerí róla, hogy nem épp ilyen reakcióra számított tőled. Hirtelen döbbenetében csak bambán bólintott egyet, ám aztán észbe kapott, és elkapta a kezed, mielőtt még hozzányúlhattál volna.
-Ne aggódj, a kollégáim már rajta vannak a témán, viszont amíg nem érnek a végére, addig szépen itt maradsz. Szóval, visszatérve a tárgyra, mit kerestél itt? Nem épp úgy nézel ki, mint aki ilyen helyre készült, vagy csak eltévesztetted az utcasarkot?-kérdezte, miközben még egyszer végigmért, tetőtől talpig.
-Mellesleg a srác –idézett téged- Ki volt? Csak nem ő az egyik beépített ember? Téged meg csak figyelemelterelésnek dobtak be? Mert tény, akkor jól beleválasztottak.
Hátrébb tolta előled a táskáját, majd kiveszi az egyik kést, amelyik az előbb majdnem a kezeid közé került a figyelmetlensége miatt, aztán szép lassú sétába kezd körülötted.
-Szóval, ki vele cicám, hogy csináltad? Azt tudjuk, hogy mutáns vagy, mert amit bent lenyomtál, arra egy átlagember nem képes. Hogy csináltad? Láthatatlanná válás? Telepátia? Telekinézis? –simogatta meg a kés élével a nyakad.
Ha nem ficánkolsz, akkor csak egy vékony, piros karcolás marad utána, ha esetleg nem bírsz nyugton maradni… Hát, akkor instant véradás.
-Nos? Hallgatlak.
Valoria Slaydon
Valoria Slaydon
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 110
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Jessyca Camilo Szomb. Márc. 02, 2013 12:53 am

- Még is mennyit? * Biccentettem oldalra a fejem, a befizetésre ugyan is Én full komolyan mondtam, hogy szívesen megtanítom. Szeretek segíteni másokon, ez ilyen velem született dolog, pláne ha ilyen kis esetlen fazonokról van szó. És ha már esetlen… Hát a köpcös figyelmessége egyre jobban belopta magát a szívembe. Nem is értettem, hogy mit keres ezek között. Annyira tündéri volt, hogy jobban illet volna egy konyhába amint sürög-forog a kis felesége körül. De most komolyan… annyira megható az igyekezete, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, amit bőszen igyekszek visszafojtani, hogy nehogy azt higgyék még itt nekem, hogy gyenge vagyok. Ó nem… csak érzékeny. Mikor visszaér csak arra leszek figyelmes, hogy valami leborul mögöttem és már oldalra is fordítottam a fejem. Mikor megláttam csak egy széles mosollyal szedtem le a lábaim és fordultam felé, hogy segítsek neki. Bár Én nem pakoltam vissza a tálcára, csak az asztalra.*
- Nem kell idegeskedni… TE vagy a kedvencem. * Kacsintottam a köpcösre és ha csak nem ijedt meg, bizony még az arcán is végig simítottam finoman. Szimpla kedvesség, semmi hátsó szándék vagy ilyesmi. Az ügyetlenség nekem is ismerős volt. Mikor végre az asztalra kerül a kis piszokba hempergetet kaja, szélesen vigyorogtam a köpcösre.*
- Köszönöm szépen. * Köszöntem meg, úgy ahogy azt illik és már a kajáért is nyúltam miközben vissza helyezkedtem az elöző póziciómba. Egy sajtos tallér volt az ami jelenleg a kedvemre volt és igyekeztem az aljáról kivenni egyet ami nem landolt a földön. ~ Hát ez sem mai…~ Jegyeztem meg gondolatban, hisz nem akartam a vendéglátóimat megbántani. De hát éhes gyomor mindent bevesz, mostanában meg amúgy sem válogattam. Na de mikor bólint már le is rakom a tallért és már nyúlok is a kés felé csodálattal a szememben mikor elkapja a kezem.*
- Téged sem a határozottságodért szeretnek… vagy ez csak egy ürügy volt, hogy hozzám érhess? Most úgy érzem magam, mint egy gyerek, akinek vettek egy nyalókát, megmutatták, hogy az övé aztán meg eldugták. * Rántottam ki a kezem és duzzogva fontam karba magam előtt. Még enni is elfelejtettem a nagy duzzogásban. De persze annyira nem duzzogtam, hogy ne válaszoljak.*
- Hajm… el sem fogod hinni. *Sóhajtottam lemondóan, aztán fáradtan a hajamba túrtam és fájdalmas kifejezés ült az arcomra.*
- Anyám és Apám elkönyvelte, hogy férjhez ad. Anyu meg kitalálta, hogy bár még nem választottam ki a jövendőbelim a dossziéból, amiket természetesen Ők válogattak össze, de ideje neki látni az előkészületeknek. Most komolyan, nem a kőkorszakba éljünk, hogy rábökök egy önéletrajza, hogy „na Őt akarom” és hozzá megyek anélkül, hogy azon az egy arcképen kívül láttam volna. Na de mindegy… Szóval anya meg két barátnője elhoztak ide a Fifth Avenre, hogy majd itt megtalálom álmaim ruháját. * Magyaráztam el szomorúan, hogy mit is keresek itt és arcomról sütött, hogy a hátam közepére sem kívánom az esküvőt meg úgy általában a vásárlást sem. A következő kérdésére már szélesen vigyorogtam.*
- Hát ez érdekes. Pár üzlettel feljebb van egy méregdrága ékszerészet. Anyám háreme úgy döntött, hogy bemennek oda mert valami nyüves rendezvényre kell egy fülbevalló a barátnőjének. Nekem már induláskor herotom volt az egészből, szóval kint megvártam őket. Aztán jött a nagy ötlet, hogy akár le is léphetnék ezzel az első engedetlenségem is megtéve. A srác pedig ott állt a játékbolt kirakata előtt. Figyelem elterelésnek tök jó volt. Egyszerűen megragadtam a karját és behúztam ebbe a sikátorba. A falnak vetettem magam és közöltem vele, hogy takarja el az arcom úgy, hogy neki támaszkodik a falnak a kezével és csináljon úgy, mintha megcsókolna. Anyám sosem gondolná, hogy ilyet tennék. S bár jól gondolja, hisz nem tettem és nem is tenném. De mikor a nevem kiabálva benézett megrökönyödve ment tovább, hisz az Ő etikája nem tudna elképzelni ilyen szemérmetlenséget.* Nevettem fel jó kedvűen már az emlékre is.*
- Azt nem tudom, hogy a sarok bele-e esik a látószögbe. De azt láthatjátok, ahogy az üzlet előtt elviharzik három dáma. Már ránézésre is sznobok. Anyám jobb szélen állt. Ugyan olyan, mint én, csak alacsonyabb és rövid haja van. *Fel sem tűnt, hogy menetközben elvettem egy másik tallért és az ujjaim közt forgatva meséltem végig a történetet. Mikor körözni kezdett körülöttem a késsel a kezébe csak elhúztam a szám.*
- Pontosítok… úgy érzem magam mint akinek megvillantották a nyalókát és a szemem előtt eszi meg, hogy lássam miből nem kaphatok. * Na ez, hogy Ő játszhat és Én nem, már el is vette a jó kedvem. Mocsok disznó… A további kérdésére csak hátrahajtottam a fejem, hisz nem láttam. A hajam lágyan omlott végig a szék hátulján, hisz akihez beszélünk annak illik a szemébe nézni nem?*
- Fogalmam sincs, hogyhhhh… * Akartam mondani, hogy miről beszél. De a hideg acél simításába beleremegtem. S szavaim egy halk nyögésbe végződtek. Egy pillalantra még a szemem is lehunytam s mikor újra kinyitottam apró csillogásokat láthatott a másik.*
- Mit csinálsz? * Kérdeztem lágy hangon, amire nem ismertem rá. Na nem, ez nem a sajátom volt és ez a bizsergető érzés sem ami a testemben cikkázott végig egyetlen pontba végződve amely összerándult. Szemem lehunyva szedtem össze a hangom, még ha a tekintetem nem is változott.*
- Épp mondani akartam, hogy az egyetlen mutáns akit ismerek az az a barom akivel lefeküdtem és Ő is egy sárkány. Ha nem hiszel nekem, akkor küld be a vérem a laborba. A mutánsoknak más a dns-e mind az embereké. A mutálódás folyamatának a része, ha még ez nem következett be, akkor persze normál a DNS kép és nem tudni, hogy a mutálódás várható-e. De még ha bennem meg is van a hajlam, akkor sem lehettem volna most rá képes. Ugyan ez érvényes a Telepátiával vagy a Telekinézissel rendelkezők egyedekre. S amíg megjön az eredmény, addig szívesen megvárom itt amíg adtok enni meg inni és elviselitek, hogy néha hányok. Ugyanis már mondtam a barátotoknak, de beteg vagyok. * Tartottam egy rögtönzött orvoslást. S nem csak a levegőbe beszéltem ez így volt. *
- Mielőtt megkérdezed, hogy honnan tudom szeretek olvasni és mivel nem tudom, hogy mi leszek ha végre rászánom magam az egyetemre így az orvoslásba is belenéztem. Mellesleg pedig egy könyvtárban dolgozom és ezt minden normál ember tudja, akit érdekel egy kicsit is a másik faj. Vagyis az emberi fajnak egy átalakult rétege, hisz a gyökerek ugyan azok.
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Valoria Slaydon Pént. Márc. 08, 2013 7:11 pm

A vallatód csak legyint a kérdésedre, majd pont arra lesz ideje, hogy fogorvoshoz rohangásszon. Minek azt? Megcsináltatná, aztán a következő bunyónál meg újra kiverik, így legalább kisebb a választék… Na meg majd pont fogorvosi kezelésekre lesz pár feles 1000-10 000 dollárja.
Ahogy a kis Quasimodónak bókolsz, ő egyből a szőrös kis füle hegyéig elvörösödik, hát még amikor megsimogatod! Kis híján ott olvad el a koszos, poros padlón… Nagy zavarában dadogva elmotyog egy halk „n-n-n-nagyon-n-n sz-sz-szí-sz-sz-szíííve-vesen-n-n”-t, aztán visszacsoszog a sarokba. Persze egy tapodtat sem mozdul, kezeit maga előtt összefonja, s vár, hogy ha bármi egyéb kérésed lenne, egyből ugorhasson.
Ellenben a társa csak egy mogorva pillantással jutalmaz a beszólásodért. Ahogy végre megered a nyelved, felcsillan a szemében a remény, hogy talán még sem kell az egész délutánját itt elcsesznie. Meg is ragadja a legközelebbi széket, közelebb húzza, majd veled szemben foglal helyet, ahogy rád figyel. Eleinte csak rezzenéstelen arccal néz farkasszemet veled, ám ahogy haladsz előre a sztoriddal, lassan gyanakodni kezd. A szemöldöke szép lassan felszalad a homlokára, aztán egyre feszültebben vakargatja a borostás állát.
-Najó, azt hiszem, ennyi elég lesz ebből az elcseszett szappanoperából… -vágott a szavadba pár perc után, ahogy elvesztette a fonalat a nagy shoppingolás meg kényszerházasság, pasizás történetét hallva, ezzel egy időben pedig a türelme is elfogyott.
-Mi a fenét szarakodik már annyit Aleks meg Vladimir?! –rivall rá a sarokban gubbasztó törpére- Eredj, nézd meg, mi a fene tart nekik ennyi ideig a videókkal!
Na, annak se kell több, már sprintel is kifelé, maga után kisebb porfelhőt hagyva, s csak úgy csattan mögötte az a nehéz fém ajtó, bele is remeg az egész szoba.
Amit viszont a kés hűvös pengéjének érintésére reagálsz, finoman szólva is meglepi. Persze még nem veszi el, biztos csak valami hiba csúszott a rendszerbe, erre ugyanis nem így szokás reagálni.Ahogy szemedbe néz, azonban egyből világossá válik számára a helyzet, s féloldalas mosolyra húzódik a szája.
-Épp kifaggatlak, kislány. –búgja mélyen zengő hangján a füledbe, egész közelről, ám a kést továbbra is a nyakadon tartja.
Így aztán ha el akarnál húzódni, akkor egy szép kis vágást ejt a nyakadon. Persze ért annyira a fegyverhez, hogy ha nem egy hirtelen mozdulattal akarsz elugrani, akkor nem is sérülsz meg komolyabban, csupán egy hajszál vékony vörös csík marad utána, amiből épp, hogy szivárog pár csepp vér.
A DNS-ről meg mutánsokról szóló kiselőadásodra csak értetlenül figyel, annyira tudományos-fantasztikus magyarázatot aztán igazán nem nézett ki belőled. De különösebben nem akad fent a helyzeten, míg a továbbtanulásodat ecseteled neki, ő továbbra is mögötted marad, s szabad kezével finoman oldalra simítja a hajad, már amennyire egy ilyen érdese manccsal ez lehetséges. Majd mielőtt még bármit is reagálhatnál, már a nyakadat kezdi csókolgatni, szép lassan, a füled felé közelítve. Igaz, túl sokáig nem jut, ugyanis a hajad csiklandozni kezdi az orrát, ennek pedig egy hatalmas tüsszentés a vége. Annyi lélekjelenléte még volt, hogy a nyakad ne nyisszantsa el, de a többit gondolom, nem kell részletezni. Ha hátra pillantasz, akkor láthatod, ahogy a férfi oldalra fordul, majd az egyik orrlyukát befogva bemutatja, hogy milyen is az igazi, „orosz orrfújás”. Végül a kezével megtörli az ujját, és neked szenteli a figyelmét.
-PrasztyÍtye!
Valoria Slaydon
Valoria Slaydon
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 110
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Jessyca Camilo Pént. Márc. 08, 2013 11:03 pm

- Hidd el nekem… de neked max. végig kellett volna hallgatnod, nekem meg is kell élnem. * Biggyesztettem le az ajkaim kelletlenül némi undorral. Naná, hogy undorodtam ettől az egész házassági mizériától. De talán ez nem is csoda, tekintve, hogy nem voltam szerelmes. Ugyan… az még nem talált meg és ha férjhez megyek… ahham persze, meg varangyból herceg lesz. Maximum akkor mikor ebből a fazonból kedves, mikor a másikra rivall én szégyellem el magam helyette is.*
- Most mért bántod? Kedvesen is lehet? *Szóltam rá, miközben tekintetem a kis golyóra emeltem és már épp megakartam kérni kedvesen, de már csak az ajtó csapódását hallottam. Na mindegy, majd ha visszajön megköszönöm én nekem és nem várom meg míg ez a morózus leordítja szegény haját, egy „mi tartott ennyi ideig?” kérdéssel köszönöm helyett. A közelről jövö szavaitól csak a szőr áll fel a hátamon, hogy ilyen közel van, de egyenlőre még nem mozdultam.*
- Nem mondod… meg kell hagyni érdekes módszereid vannak. * Szájaltam inkább helyette egy kört. Mikor a hajamat kezdte el babrálni a hideg futkosott végig rajtam, de még mielőtt kinyitottam volna a szám, már meg is éreztem azt az undorító, fognélküli száját. Na csak most húzódtam el, és a kezem már a nyakamnál is landolt miközben felszisszentem.*
- A francba… Esetleg elvágni nem akarod? * Mordultam rá, hogy most már aztán mindennek van határa. Még mázli, hogy nem akartam megfordulni, hisz mikor a véres kezem elvettem a nyakamtól már tüsszentet.*
- Fúúúj… * Kerítet hatalmába a hányinger, mikor megéreztem magamon a következményét. Nyomban egy szalvétáért kaptam, hogy azonnal megszabadítsam magam tőle, vagy ha épp nem volt, akkor a ruhám ujjával. Mikor ránéztem ez az inger csak erősödött.*
- A kultúra és az etikett fogalma mond neked valamit? Különben meg mi a frászt akarsz Tőlem, hogy itt csókolgatsz meg össze taknyolsz? Ez valami udvarlási rítus, mint például a kutyáknál a körbe hugyozás? Erre azért nem így szokás kifejezni… virág meg egyebek amitől a frász kerülget, de még mindig kellemesebb mint ez. *Tapogattam meg a nyakam ismét mely jelenleg rettentően éget abban az egy vonalban.*
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Georgio Defoe Szer. Jún. 12, 2013 7:36 pm

Az aznapi ügyek elintézése után az olasz negyedben Defoe nem vágyott másra, mint egy forró kávéra, ami aztán ébren tarthatja őt még további 36 óráig, akkor ugyanis talán lesz ideje végighallgatni minden embere sírását. Az, hogy Boower-éket többé nem használhatja senki sem céltáblának közel sem volt olyan népszerű döntés a részéről, mint remélte, és valamiért Volkov halálhíre sem varázsolt felhőtlen vidámságot az emberei arcára. Úgy tűnik a maffiózók az egyetlenek ebben a városban, akiknek még jelent valamit a jó szomszédi viszony, ki érti ezt?
-Feketét kérek, cukor nélkül - adja le a rendelést, kivételesen egy Starbucks-ban, de másra nem jut ideje, aztán négy embere gyűrűjébe tovább indul az utcán.
-Vin, sikerült felkutatni azt a két kattant bérgyilkost, akik az oroszoknak dolgoztak, mielőtt leléceltek?
-Állítólag meghaltak a börtönben főnök.
-Badarság, az egyik épp a napokban támadt fel, fel is forgatták érte az egész parkot. A másiknak meg a neve is olyan, hogy kétlem, nem csak megjátszotta a dolgot. 
-Nos, a szokásos csatornákon nem jelentkeznek...
-Akkor ajánljunk fel több pénzt! Muszáj megnyernünk őket magunknak, most, hogy Volkov-hoz már hiába lennének lojálisak. Ó, és Bill...
-Igen, főnök?
-Mi hír a fiúról?
-Továbbra is semmi.
Erre némán belekortyol a tűzforró, borzalmas italba, és mindössze csak a csenddel jelzi rosszallását.
-De, a lánnyal kapcsolatban már nyomom vagyunk. Hétvégére meglesz a neve, a címe, és minden adat. Ő elvezethet hozzá.
-Kitűnő...
Georgio Defoe
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Amanda Boower Szer. Jún. 12, 2013 7:55 pm

Hiába voltam egy maffia banda feje és hiába volt sok-sok összeköttetésem, és hiába üvöltöttem le Rozsomák fejét, egy centivel sem kerültem közelebb a fiamhoz.
Nem kértek érte váltságdíjat, nem zsaroltak meg vele, egész egyszerűen eltűnt a föld színéről és én egyre jobban kétségbeestem.
Rá kellett jönnöm, hogy egyedül nem fogok boldogulni, hiszen a nyakamon volt az oroszokkal való leszámolás, oda kellett volna koncentrálnom, ehelyett egész nap Sebastien után nyomoztam és nyomoztattam. Még jó, hogy Curtis-t közben kiengedték a kórházból és bár még gyenge volt és sokat kellett pihennie, de a szervezési munka jórészét levette a vállamról.
Mikor megemlítettem, hogy muszáj kikapcsolódnom egy kicsit, mert bele fogok őrülni, rosszallóan nézett rám és megcsóválta a fejét.
-         Nem lesz ez jó Ami. Az embereket össze kell fogni és az oroszok is mozgolódnak. Nem fogják olcsón adni magukat. A mieinknek meg kell a lelkesítésed és e jelenléted, hogy erőt önts beléjük.
-         Tudom Curt, tudom, csak adj egy kis időt és összeszedem magam. – néztem rá könyörgő tekintettel.
Ő volt az egyetlen, aki egyrészt így szólíthatott, másrészt ismerhette a gyenge oldalamat is.
Most is megértett és végül bólintott.
-         Oké, menj vásárolgass, ülj be fodrászhoz, vagy kozmetikushoz, aztán kapd össze magad.
Így aztán két testőr kíséretében elindultam a város egyik legcsillogóbb utcájába, hogy megpróbáljak kikapcsolni kicsit.
Már a két testőr keze is csomagokkal volt tele, mikor megláttam egy csinos kis kosztümöt, ami vörös és fekete színekben pompázott, hozzá egy hatalmas kalapot, ami azonnal megfogott. Éles fordulattal indultam a bejárat felé, mikor a semmiből termett előttem valaki és alaposan összekoccantunk. Éreztem ahogy valami forró ömlik végig a karomon és mikor odanéztem láttam, hogy egy szép fekete folt kezd terjengeni a fehér blúzomon és folyik a kezemen.
- Maga idióta barom! Nem lát a szemétől? – fortyantam fel haragosan, és már lendült a kezem, hogy képen töröljem.
Amanda Boower
Amanda Boower
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 163
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Georgio Defoe Szer. Jún. 12, 2013 8:06 pm

A nagy tervezés közben az előtte álló ember arrébb húzódott, hogy elintézze a telefonhívást, amire utasították, és ezt pont elég volt ahhoz, hogy valaki ha véletlenül is, de merényletet kövessen el ellene. Nrm látja ki az, így ösztönösen cselekszik, és a kávét fegyvernek használva már hárítja is a szerencsétlent, aki azt hitte, meglepheti őt, és végezhet vele csak így az utcán. Aztán mikor meglátja, ki is az ő állítólagos bérgyilkosa, már felmerül benne a gyanú, hogy ez a bandaháború kicsit paranoiássá tette.
-Állj, kiált rá az embereire, kik már fegyverrel a kézben készülnek arra, hogy vérfürdőt rendezzenek a nyíl utcán, ő pedig megragadja a kezet, ami épp ebben a pillanatba akarná őt arcon törölni. Nem halna bele, de kezdi unni a pofonokat, főleg tőle.
-Amanda....micsoda kellemes meglepetés. - Jegyzi meg nyájasan, még mindig határozottan kapaszkodva a kézbe, amire az ő arcának nevét vésték.
-Eltehetik az embereim a fegyvereket ugye? - Kérdi érdeklődve, a nő embereire sandítva,a kik minden bizonnyal szintén nem vízipisztollyal érkeztek.
-Minden rendben, nem égette meg magát nagyon?
Na igen...máskor a fejét is benyomná egy lángoló kemencébe, most meg...nem égette meg magát nagyon? na mindegy, ez egy ilyen játszma egyenlőre...
Georgio Defoe
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Amanda Boower Szer. Jún. 12, 2013 8:15 pm

Bosszúsan rántom meg a kezem, ahogy az fogságba esik, de aztán leesik, hogy ki az aki velem szemben áll és végre a mondanivalója is elér hozzám, amire csak hátralesek a testőrökre, aztán a fogva tartott csuklómra, mint egy jelzésképpen.
- Kicsit idegesek az emberei Georgio, nem? - igyekszem finoman kiszabadítani magam. - És azon kívül, hogy eldobhatom a kedvenc blúzomat, nem nem esett bajom, uram. - húztam el keserűen a szám, hiszen ez a nap fel kellett volna hogy dobjon és nem a fordítottjának kellett volna történnie.
Azonban Defoe egyből eszembe juttatta, hogy mi is a helyzet velem mostanában.
- Csak nem vásárolgat maga is? - nézem körbe a nyüzsgő forgatagon kissé összeszedve magam. - De, ha megbocsát most be kell mennem egy mosdóba, valahová, mert így nem maradhatok. - mutattam a foltos ruhára, miközben észrevettem, ahogy kezd
kivörösödni a kezem a forró ital nyomán, de ezt persze nem tettem szóvá.
- Vagy esetleg valami fontos elintéznivaló? - nézegettem körbe, hogy hová is mehetnék be.
Amanda Boower
Amanda Boower
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 163
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Georgio Defoe Szer. Jún. 12, 2013 8:27 pm

-Dolgozni jelentkeztek hozzám, nem terápiára - jegyzi meg mérgesen, majd valamivel hangosabban még hozzáteszi:
-És ha mutáns lenne, bajban lennék, szóval van is okuk idegeskedni bőven.
A kérdésre, hogy mit keres itt akár őszintén is felelhetne, hisz úgyis ráhibázott, de valahogy ez a véletlen neki túl..."szerencsésnek" tűnik ahhoz, hogy felfedjen mindent, még akkor is, ha a mai útjának nincs is igazán fontos célja...legalábbis semmi olyan, ami a nő számára fontos lehet. Eredménye meg aztán annyi sem egyenlőre.
-Vásárolok, arra mérget vehet - jelenti ki komolyan, aztán oldalra biccent. - Nos, ha már tönkretettem, úgy illik, hogy kárpótolom, és véletlen pont jó helye is vagyunk hozzá. Fiúk, magányra vágyunka  hölggyel.
Két gorilla erre bemegy az üzletbe, Defoe pedig aztán kinyitja a ajtót Amanda előtt.
-Kérem, fáradjon beljebb.
Ahogy beljebb kerülnek, két másik embere kívül marad, majd az eddig bent lévők távozása után Georgio elfordítja a nyitva táblát, hogy a "Zárva" felirat mutassa magát a külvilág felé.
-Az urak felteszem nem bánják, ha használja a mosdót, és válogathat is kedvére - jelenti ki, mire a tulaj sűrűn boldogat, a gorillákkal a két oldalán.
-Tehetek még valamit önért Amanda?
Georgio Defoe
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Amanda Boower Szer. Jún. 12, 2013 8:42 pm

Meglep a férfi viselkedése, hogy nem akar gyorsan továbbállni, hanem miután rájött, hogy micsoda kárt okozott a ruhámban még gavallérosan helyre is akarta hozni. Ez megenyhített annyira, hogy nem kezdtem el tiltakozni, hanem csak intettem a két emberemnek, hogy nyugi és egy halvány mosollyal köszöntem meg, ahogy kinyitotta az ajtót.
- Micsoda egy uriember maga, Georg! - biccentettem és kihúzva magam belejtettem az üzletbe, ahol hamarosan csak rajtunk kivül a testőrök és a tulaj maradt.
- Azt hiszem a válogatással boldogulok magam is, de ha van javaslata, azt szívesen meghallgatom. - vontam meg a vállam finoman és néztem a szemébe, hiszen kezdtem ráébredni, hogy talán nem ártana ezt az embert kicsit jobban magamhoz kötni, ha más a sors is állandóan összesodor minket. Valami oka csak van ezzel a Teremtőnek.
- Tudom, hogy egy férfi szem másként látja talán a dolgokat. - intettem végig a ruhákon, miközben látványosan kigomboltam a blúzom felső gombját és elindultam a ruhák között
Amanda Boower
Amanda Boower
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 163
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Fifth Avenue - Page 10 Empty Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

10 / 11 oldal Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.