Post-Outsiders
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Staten Island-i világítótorony

+16
Blaylock Crawford
Varangy
Roxanne De'Loise
Noel Patton
Hugh Hagwood
Midnight
Fagypont
Szellem
Heily Anderson
Darren Black
Sarah Wilchok
Lynn Harlow
Cristopher W. Somerset
Romboló
Sheena Duran
Cerebro
20 posters

8 / 12 oldal Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok Pént. Aug. 17, 2012 10:15 pm

Nagy kő esik le a szívemről mikor egyrészt Lynn, ha nem is teljes mértékben, de megköveti Hentest, másrészt pedig, hogy ő meg elfogadja és úgy dönt, elvisz minket a Szakadárokhoz.
- Tudtam, hogy győz a józan ész! – biccentettem feléjük, aztán örömmel hallgattam, amit még az utcai doki hozzátette Lynn aggodalmára, hogy van ott olyan mutáns, aki legalább el tudja érni, hogy ne romoljon az állapota, még ha segíteni nem is tud rajta.
Egyetértően bólintottam, mikor sürgetni kezdte az indulásunkat, mert tényleg nem árt csipkedni magunkat, ha nem akarunk váratlan vendéget magunknak, másfelől meg a fiúk is épp eleget tettek már, ideje biztonságba húzódniuk.
- Bizony, nem csak Varangy, én is hálás vagyok nektek srácok! – öleltem meg Fürgét melegen. – És tudom, hogy mindig lehet rátok számítani a bajban. Remélem hamarosan találkozunk! Aztán jót ne halljak rólatok! – vigyorogtam még utoljára rájuk, míg el nem tűntek.
Hentes már nem is vár, hanem gyengéden felemeli Afifa-t és elindul vele.
- Oké Hentes, hozom, csak menj nyugodtan. – kapom fel a cuccát és viszem utána. – Gyere Lynn, de készülj fel, nem lesz valami guszta. – figyelmeztetem a doktornőt.
Innentől teljesen Hentesre kell bízni magunkat, mert én nem ismerem a járást, de a jelszó lekopogása után minden bizonnyal nyugodtan lemehetünk, ráadásul itt a doki is velünk.
A csatornába eddig én is csak nagyon ritkán merészkedtem le annak idején, max, ha a zsaruk elől kellett menekülni, de akkor is, ahogy lehetett visszakeveredtünk a felszínre, így nem találkoztunk az itteni néppel, de tudtuk, hogy léteznek.
Nem megyünk olyan nagyon sokat, mikor egy nagyon nyúlánk figura ugrik elénk, de csak a körvonalait látjuk a sötétben, de abból is ki lehet szúrni, hogy nagy valószínűséggel nem ember. Aztán amikor felkapcsolja a kezében tartott lámpát, hát jó, hogy van már tapasztalatom mutánsok terén, mert különben lehet megrémülnék.
Természetellenesen fehér bőr, vágott, mélyen ülő szemek, orr nélküli arc és a teljes arcszőrzet hiánya, eléggé hüllő szerűvé teszik Calibant, mert hozzá van szerencsénk a doki szavaiból kiszűrve.
Hentes nagy vonalakban elmondja miért vagyunk itt, és ekkor tudja meg, hogy Lynn is mutáns, hiszen eddig nem igazán került szóba, de a Szakadárok vezére úgy látszik nem csak a kinézetével tűnik ki a sorból, hanem más képessége is van.
- Oké, úgy gondolom tarthatóak a szabályaid. – biccentettem, majd Lynn-re néztem, hogy ő mit mond, de gondoltam, hogy nem lesz probléma, hiszen nap, mint nap találkozik cifra esetekkel, nem hiszem, hogy pont most kapná el a röhögőgörcs egy-egy furcsa mutáció láttán.
- És a kislánynak segítség kell, tehát maradunk.


Sarah Wilchok
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Lynn Harlow Pént. Aug. 17, 2012 11:16 pm

-Nem a munkájába akartam beleszólni, csak nem hiszem, hogy az utcán szerzett termékek annyira megbízhatóak lennének - vontam vállat. - De ha azt mondja, megbízhatóak a forrásai, akkor elhiszem. Nekem csak az a fontos, hogy az emberek rendes ellátást kapjanak. Viszont, ha van is ott olyan mutáns, aki el tudja érni, hogy ne rosszabbodjon a kislány állapota, hosszútávon az sem elegendő. Ha ez az állapot sokáig fennáll, az legalább annyira végzetes lehet, mintha hirtelen romlani kezdene az állapota. Vagyis gyorsnak kell lennünk, hogy végre elvihessem magammal Afifát, hogy rendesen elláthassam.
A megható búcsúzkodás még engem is megindított, pedig én nem is ismertem őket. De segítettek Sarah-nak, úgy vettem ki, nem egyszer, szóval máris jók voltak nálam. Meg egyébként is, szerintem ember nincs, aki ne hatódott volna meg a jelenet láttán. Talán még Kardfog is... ha Ratna is a közelben van...
Miután leadtam a megadott morzejelet, már akadály nélkül mehetünk tovább a föld alatti vájatokban. Nem volt éppen kellemes környék, de most kisebb bajom is nagyobb volt annál, mint emiatt húzni a számat. Amiatt viszont aggódtam, hogy itt ugyan hol találunk legalább viszonylag tiszta helyet, ahol Afifát biztonságban tudhatjuk, de kénytelen voltam (és ettől kezdtem csak igazán csikorgatni a fogamat) bízni a Hentesben, hogy tudja, mit csinál.
Hamarosan meg is jelent egy eléggé furcsa szerzet, de úgy tűnt, jól ismerik már egymást a Hentessel. A Caliban névre hallgató mutáns udvarias volt és segítőkész, de feltételeiből arra következtettem, hogy túl sokszor találkozott már rosszindulatú, érzéketlen alakokkal, akik csupán azért bántották őket, mert mutációjuk testi torzulással járt.
-Eszemben sincs sem téríteni, sem kinevetni senkit - biztosítottam. - Csak a kislányt szeretnénk biztonságban tudni, úgyhogy hálásan fogadnánk mindenfajta segítséget.
Közben Afifa homlokára csúsztattam a kezemet, és éreztem, hogy még mindig forró. Igaz, már nem annyira, mint akkor amikor megérkeztem, de a lázcsillapítók, és a hűtőtakaróknak sokkal intenzívebb hatást kellett volna mutatniuk.
-Adja ide... kérem - nyúltam a Hentes felé. Legalább láthatta az én mutációmat, mert eddigre már egész testemben jéggé fagytam. - Talán ez még segíthet.
Ha átadta, a lángoló testet magamhoz szorítva próbáltam enyhíteni a magas lázán, amíg végre meg nem érkeztünk oda, ahova vezettek minket. Nem mondom, a lány súlyától azért görnyedtem egy picit, és nem is hittem, hogy sokáig tudnám cipelni, de muszáj volt minden tőlem telhetőt megtennem, hogy segítsek a betegen.
-Messze van? - kérdeztem halkan felnyögve.
Ekkor már úgy éreztem, hogy Ellenszer segítsége most már többet fog számítani, mint azt fent gondoltam. Afifa most már tényleg haldoklott.
Lynn Harlow
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Varangy Szomb. Aug. 18, 2012 11:00 am

Caliban, lassú, egyenletes léptekkel vezet titeket. Lynn számára jóval nehezebb Afifa, igaz, hogy nagyon sovány és beteges, de azért ő sem egy másfélmázsás, jól megtermett ember, mint a Hentes. Jégalak ide vagy oda, egyre jobban fárad. Az utcai doki le se tagadhatná meglepettségét. Nyilván volt már dolga mutánsokkal, nem bámul leesett állal, de azért a szeme sarkából csak oda-oda pillant. Kíváncsiság. Tipikusan emberi tulajdonság. Szerencsére az öreg megélt már annyit, hogy kezelni tudja érzelmeit és nem válik bántóvá a dolog. Sztoikus nyugalmú vezetőtök egyszer hátra fordul Lynn kérdésére:
- Viszonylag - feleli. - De a lány ki fogja bírni. Adja vissza Dr Harpernek nyugodtan. Túléli míg odaérünk. Tudom.
Van valami ebben a férfiban, egy olyan karizmája, ami miatt nem kérdőjelezitek meg a szavait magatokban sem. Mindenesetre a Hentes kinyújtja a karjait a kislányért, de nem vitázik, ha nem adod át. Ha az öreg viszi, akkor kb negyed órát sétáltok még, ha ragaszkodsz hozzá, akkor bő fél óra az egyre jobban lassuló tempó miatt. Aztán megérkeztek...

A Szakadárok menedékére előre senki sem készítheti fel az embert. Sem a mutánst. Az a kettősség, ami itt titeket fogad, mélyebb mint ami első lépteitek koppanását kíséri. Ez egy nagyobb, mélyebb csarnok a csatornahálózatban, mely a kialakítása során még pihenőhely volt a munkásoknak, később pedig az egyik gyűjtőmedencévé vált. A hozzá vezető régi elvezetők egy része már régen eltömődött, de bizonyos szempontból most is ellátja feladatát. Itt gyűlik össze mindaz a "hulladék" amire... akikre a városnak nincs szüksége. A falakon gombatelepek tenyésznek és hatalmas darabokat hódított el a penész. Itt nincsenek kialakított lakások, a közösség láthatóan együtt él, a térség közepén elhelyezett, földbe ásott tűzgödör jelenti a társadalmi élet központját, amely mellett sütnek, ha adódik rá lehetőség. Illetve ide húzódnak átfagyott tagjaikkal a nyirkos hideg levegő elől. Néhány faládában tárolják körülötte értékes kincseiket, ami még megmaradt nekik, ételmaradékok, élelmiszer hulladékok, melyet fenn gyűjtenek, titokban a ti világotokban. Na meg levadászott patkányok és elhullott macskák, melyekből mindig találni a csatornákban. Olaj, bomló élelmiszerek, verejték és a penész dohos szaga üli meg a helyet, amely nehéz súllyal telepszik az erre fel nem készültek tüdejére. A falak mellett vannak a szegényes fekhelyek. Elkoszlott egykori takarók és szőnyegek igyekeznek némi védelmet adni a nyirkos föld hidegével szemben, a rajtuk fekvők most, jöttötökre szakadozott takaróik mögé igyekeznek rejteni szégyenüket. Rongyokból álló ruházatuk és torz testüket. Néhány kormos hordó, nyilván télidőben ezekben is szemetet égetnek, hogy abban a néhány óra alvásban se fagyjanak meg.
Látjátok a helyieket is, de sok örömetek nem telik benne. Gyakorlatilag mindannyian hordoznak valamilyen testi torzulást. Nyilván Caliban révén már sejtik, hogy ti is mutánsok vagytok, de ez sokat nem változtat a helyzeten. Őket a mutánsok is megvetik általában. A legkülönbözőbb elváltozások bukkannak fel. Idomtalan végtagok, hiányzó vagy éppen az alapvetőnél több végtag vagy érzékszerv, elütő bőrszín, furcsa, hüllőkére emlékeztető vagy éppen osztott rovarszemek, kezdetleges denevérszárny, stb, stb. Egy csatornajáratban magas és mérhetetlenül elhájasodott fiatalember ácsorog, amint valamelyikőtök éppen felé pillant vöröslő arccal behúzódik egy faldarab mögé, amennyire csak tud, legszívesebben eltűnne talán még a világról is, hogy ne lássátok. Egy kislány fut felétek, ahogy meglátja az orvost, akiben láthatóan bíznak a Szakadárok és kedvelik is. Boldog mosoly ragyog a csöppség arcán, nagy szemeiben vidám fények ugrálnak, míg meg nem lát titeket. Oly sebesen fékezi le magát, hogy menten fenékre ül és kétségbeesett pillantást vet torz, durván megnagyobbodott alkarjaira, melyeket valami összetákolt kesztyűféleség fed, aztán szinte négykézláb menekül vissza a fal mellé, mint piszkos, gyűlölt állat az utcákon. Nincs az a biztató, vagy kedves mosoly, ami azonnal feledtethetné az életét egy gyerekkel, akit addig mindenki megvetett, megtiport.
Most, itt igazán üdvözöl titeket az utca. New York azon árnyas oldala, melyet Lynnek sohasem kellett átélnie, de Sarah is csak ennyit mondhat, a felszínét karcolta talán. Ez az igazi, a mélysötét utca. Akik itt élnek, azok ismerik. Ők már megtanulták, hogy a világ dzsungel. Mindegy a helyszín, New York, Tokió vagy éppen Rio, vagy bármi más, az is őserdő. Ők már csak az ösztöneikben bízhatnak. A falkaösztönben, ami védelmet ad a társaikon keresztül. A hasonszőrűek értik csak meg egymást igazán. Az ösztöneik pedig élesek. Tudják, vadállatok népesítik be ezt a vadont is. Az alkoholista dealer, aki a napi mocsok és saját lelkében élő fájdalma elől menekül a disco tomboló fényei és dübörgő zenéje menedékébe, hogy az olcsó lőre égesse ki a sebeket a szívén, azt ők már megismerik. Barátként üdvözlik. Sakál. Dögevő, mint ők maguk. A kivénhedt prostituált, aki már csak a sötétebb részeken illegeti magát, ráncait és megkopott szépségét vastag máz mögé rejtve s már néhány dollárért vagy egy doboz cigiért, netán egy csíknyi rossz, szennyezett kokainért árulja mindenét, ami még megmaradt neki. A keselyű is ismerős madár, ahogy kuncsaft után kutat epekedő szeme a sarkokon. Az öreg zsaru, aki semmire se vitte az életben, még mindig csak kutyagol az utcákon s már maga is régen megmártózott a mocsokban. Aki pengeélen táncol, hisz néha még ég valami sebféleként az együttérzés üszkössé rothadt szíve mélyén s olykor nincs kedve bevinni néhány lepattant srácot, akiknek nincs reménye semmire, nem áll előttük jövő, de legalább a múltjukat igyekeznek feledni néhány tablettával. A vén zsernyák, aki még olykor odadob egy fél hamburgert az átfagyott koldusnak és inkább meghúzza a gettós kocsma csempészett whieskyjét, mint hogy bezárassa a helyet, elvéve még egy család egyetlen lehetőségét. Óh igen, őt is ismerik. A hiéna panaszos kacagását nem feledi, aki hallotta. Ők köztük élnek. Torzszülöttek a mutánsok között, a kitaszítottak is elhajították őket, de alkalmazkodtak. Bizalmatlanok, félnek, de dacos erőszakkal ragaszkodnak a létbe, egymásba és túlélnek. Valahol olyan valóban, mintha a dzsungelben járnátok. Itt ti vagytok a nagyragadozók, ha akarjátok ezt a szerepet, ha nem, mert a világ ezt osztotta rátok. A dögevők kitérnek előletek, ha lábatok mozdul, ijedten húzódnak vackukra és várják a veszély elmúltát. Keresik egymás közelségét, mert tudják, együtt elbánhatnak a ragadozóval is. Talán. Egy olyan New York szülöttei, ahol minden lépés valaminek a kezdete, egy út első lépcsőfoka, de sohasem tudhatják, az hazavezet-e vagy a temetőbe, egy felette szűkös fadobozba, hogy éltük célja csak az legyen: a sírásók ma is kapjanak pár dolcsit, amiből jut olcsó konyak a gyomrukba. Ez a világ barátságtalan, megrág, felemészt és kiokád, de nekik ez adatott és megtanultak élni benne.
Aztán a kép árnyalódik, ahogy tovább haladtok. Más is van itt, mint nyomor és romlás. Mert, bármivé züllesztheti az embert az élet, van ami, mindig jelen lesz, amit nem lehet kiirtani. Ott van a rémült tekintetek mögött, ott a magukra rántott takaró alatt remegő testek reszketésén túl. Láttok egy fiatal anyát. Pikkelyek borítják a nyakát, orrnyílásai szélesek és az állkapcsa mentén helyezkednek el, haja helyett csak csonttaréj sarjad koponyáján, de van amiben pont olyan mint ti. A pillantása, amely oly ismerős érzelmekkel telt, ahogy szoptatott babájára tekint. Szeretetnek hívják. A kicsik szemében is ott honol. Félnek persze, elhúzódnak, magukra rántják a rongylepedőket, de lyukaikon át óvatosan csak felétek pislognak. Hisz másokban is ilyesmi munkál nem? A gyermeki kíváncsiság. Ott rezegnek az érzelmek visszhangjai is a nyomorban s sötétszürke szövetét vékonyka aranyszálakkal szövik át. Ott a szeretet, amivel egy öreg férfi simogatja meg a hozzá menekült csöppségeket. Ott a féltő szerelem az ifjú mozdulatában, amellyel átöleli óvón a mellette guggoló lány vállait, akit láthattok bármilyen torznak, annak a fiúnak biztos, hogy egyetlen és legdrágább kincse. Akiért még a dögevő is bátran küzdene. Kitaszította talán őket a fenti világ, de egységük messze mássá vált, mint amiket ti ismertek. Nem marakodó, csak egy vezér karizmájával összetartott csoport, mint a Testvériség. Nincsenek nagy elvi céljai mint a professzor hagyatékán járóknak. Csupán túlélők egy könyörtelen, farkastörvényekkel igazgatott világban. De hogy túlélnek, az legalább akkora fegyvertény, mint a két nagy szervezet eredményei...
Éles, magas női hangra rezzentek össze, le sem lehetne tagadni a benne dúló érzelmeket:
- Caliban! Mit keresnek itt ezek a kívülállók?!
Az érkező meglepően "normális". 170 centi körüli, atlétikus, enyhén izmos felépítésű, hosszú, göndör barna hajú nő. Vonásai harmonikusak, csinosnak mondhatóak, ahogy alkata is. Egyedül a bal szemét takaró szemkötő töri meg az összképet. Csizmát, testhez álló nadrágot, ujjatlanná vált inget visel és farmermellényt, amin gazdagon függenek a kések. Csuklóit viszont fémkesztyűk óvják, mintha egy lovagi vértezet maradványai lennének. Caliban biccent felé:
- Callisto! Fékezd magad. A kislánynak segítség kell és úgy döntöttem, megadom azt, amíg elmondják, miért idehozták. Később megvitatjuk, mit tegyünk, de előbb javítani kell az állapotán. Most. Hozasd ide Ellenszert kérlek.
Vezetőtöknek valóban meg lehet a tekintélye, mert a dühös asszony azonnal visszakozik. Biccent és félreáll az útból. Caliban egy régen beomlott csatornajáratba vezet titeket. Lynn álla könnyen leeshet, mert amire végképp nem számíthatott volna, itt a lehető legfinomabban fogalmazva patyolattisztaság van. Semmi nem nő a falakon, se gombák, se penész, se semmi. Mintha a járat bejáratánál egy éles késsel elvágták volna. Nincs kosz, még a levegő is friss, nem állott, dohos, bűzlő. Alig 1-2 percet vártok, amíg megérkezik... valami... Pontosabban ketten. Az egyikük még gyermek lehet. Teljesen szürke bőrű, tejfehér, írisz nélküli szemekkel "megáldott" fiúcska, a koponyája irreálisan megnagyobbodott és jópár nagyobb kelésféleség nő rajta. Koszlott rongyaiban fázósan húzza össze magát, rémültnek tűnik arcmimikája alapján, ahogy felétek néz, de teszi a dolgát, segít a közlekedésben a társának. Ez a társ mostanra leginkább testileg csak egy roncs. Nagyon sovány lehet, de a bőre mintha egy több mint két mázsás emberé lenne, idomtalan redőkben hullik a testére. Az arca helyén már semmi sincs szinte, szemei is eltűnnek a bőrredők mögött, ha egyáltalán vannak, csupán megfeketedett ajkú, idomtalanul széles száján át áramlik sípolva a levegő. A lábai eltűntek. Csak az annak megfelelő bőr van meg, de azon belül se csontok, se hús, se semmi. A szürkés bőrű kisfiú mentális ereje mozgatja egyfajta levitációban a szerencsétlent, majd helyezi a tiszta térség padlójára. Caliban biccent:
- Adják a kezébe a gyereket. Csak érintéssel képes hatni.
Ha ezt megtagadjátok, a méreg valószínűleg végez a kicsivel. Ha átadjátok az emberroncsnak, akkor egészen meglepő fordulatok következnek. A bőrredők mögül valamiféle kocsányok úsznak elő, amelyek Afifa testére tapadnak. A kislány eszméletlen sebességgel kezd el verejtékezni, de a légzése hamarosan kisimul, a lázrózsák teljesen lelohadnak az arcán. Bármit is csinál vele Ellenszer, Lynn mint orvos kb úgy tudná meghatározni, hogy ráveszi Afifa testét, hogy izzadja ki szabályszerűen a mérget, ami emészti a testét. Nem, hogy nincs már közvetlen veszélyben, de a fájdalmai is elcsitulhattak, már nem rángatózik időnként görcsösen. Nyugodt álomba merül. Ellenben a Szakadárok gyógyászának láthatóan nem kellemes a művelet, fájdalmas hangok törnek elő belőle és szabályos időközönként megreszket. Kérdő tekintetekre Caliban szokott érzelemmentes hangján válaszol:
- Igen. Fáj neki. A készsége nem csak fizikai, valamelyes szinten mentális is. Magába szívja a fájdalmát is - feleli ki nem mondott kérdésetekre is. - Ellenszer nem igazi. Vagyis nem olyan mutáns egészen mint mi. Ő még a kísérletek korának eredménye, mint ahogy pártfogód, a Varangy is. Régen velünk élt. Itt szerettük. Örülünk, hogy boldogul.
Sarahval egyeztettem, így most közbevető kérdése szerint reagálok:
- Amikor a kormányok tudomást szereztek rólunk az atomrakétás incidens kapcsán, akkor természetesen lehetőséget is láttak ebben az egészben. Meggyőződésük volt, hogy a nukleáris energiák felszabadulása hozza létre a fajunkat. Varangy kései részén került a programba, neki szerencséje volt. De Ellenszer akkoriban született. Kicsit tudott gyógyítani. Tökéletes, állandó katonai gyógyforrásnak szánták. Folytonosan besugározták. A képessége abnormálisan fejlődött, igyekezett megóvni saját testét is, ami eltorzult. Ha segíteni próbál valakin, az fáj neki és lassanként felemészti majd teljesen. Már várja a halált. Mi igyekszünk elérni, hogy ami maradt, azt szeretetben élhesse le, de nem akadályozhatjuk meg a siettetésében. Nincs rá jogunk. Gyertek velem. A lány megmarad, Ellenszer majd gondoskodik róla, amíg állandó kezelést kaphat.
Határozottan kifelé indul és nektek bizony követnetek kell. Hentes elkéri a táskáját Sarahtól és nekiindul, hogy itteni pácienseit ellássa. Az öreg kóklert nem félik idelenn. Túl régen jár ide és túl sokaknak segített azok közül, akikre odafenn a nyálukat se pazarolják az emberek. Őt befogadták már. Bizalommal, szeretettel veszik körül a gyerekek, barátságosan a felnőttek. Itt eltűnik a vén sarlatán mogorva modora is. Talán, valamikor régen, mielőtt az utca megölte a lelkét, akkor ilyen mosolygós ember lehetett a Hentes, tele önbizalommal és tettvággyal. Itt lenn pedig néha újjászületik az orvos, akit oly régen eltemetett magában. Caliban megáll, majd érdeklődéssel néz a szemetekbe:
- Miért keresitek a Szakadárokat?
Varangy
Varangy
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 123
Hírnév : 10
Tartózkodási hely : utcák, terek, sikátorok

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok Szomb. Aug. 18, 2012 9:57 pm

Látom, hogy Lynn akármennyire is odaadó ápoló nem sokáig bírja majd cipelni, még ilyen alakban sem Afifa-t, de aztán megoldódni látszódik a helyzet Caliban szavai nyomán, mert Lynn átadja a Hentesnek a kislányt, aki könnyedén cipeli tovább, bár továbbra is a homlokán tartja a kezét, hogy hűtse azt.
Elég nyomasztó ezekben a csatornákban gyalogolni, de végül csak megérkezünk egy nagyobb csarnokszerű helyhez, ami valószínűleg a csatornák gyűjtőhelye lehetett valamikor, de most a Szakadárok menedékévé vált.
Én ugyan az utcán éltem, de a látványra, ami fogadott semmi, még ez sem tudott felkészíteni!
Nem is igazán a mutációk látványa döbbentett meg, hanem maga a hely, és az a nyomor, amiben ezek a szerencsétlenek voltak kénytelenek élni.
Ahogy végigfutott a szemem a termen, egy normális ülő vagy fekvő alkalmatosságot nem láttam, a meglévő matracok, takarók is rongyosak és koszosak voltak. Az egész helyet átitatta a nyirkosság és a penész, ami még egy egészséges szervezetet is megviselt volna, nem hogy ezeket a testi és lelki sérülteket.
Még arra sem volt lehetőségük, hogy lerekesszenek maguknak egy-egy kis magánteret, vagy ha volt is, akkor sem éltek vele talán. A tér közepén lévő tűzrakóhely olyan volt, mint az utcákon a tűzrakó hordók, gondolom itt gyűltek össze melegedni és talán főzni is, ha akadt valami, amit megehettek.
Nem sűrűn jöhet ide vendég, hiszen most is elbújnak, még előlünk is, ami további szomorúsággal és valahol dühvel tölt el, hiszen oka van ennek. Súlyos oka.
Már az utcán élők is tapasztalják a kirekesztettséget, de ők még elboldogulnak valahogy, de ezek az emberek, vagyis mutánsok, minden társadalomból kitaszítottak, mert még a legtöbb mutáns sem szívesen közösködik velük, sőt talán örül, hogy elrejtőznek mindenki szeme elől.
A szívem szakad meg, mikor meglátom, hogy a felénk örömmel rohanó kislány, aki valószínűleg csak a dokit akarta üdvözölni, mennyire megrémült, mikor meglátott bennünket, és mennyire próbálta elrejteni másságát.
Körbenézve sajnos sok hasonló döbbent és rémült arcot láttam, köztük nagyon sok gyereket.
Borzasztó lehet így élni, és borzasztó, hogy reményük sincs, hogy kiszakadjanak innen, és valószínűleg ennek nagyon is tudatában vannak. Elhiszem, hogy nem kedvelik azokat, akik „normális” létükre idelátogatnak.
Itt társakra találhatnak, maguk között lehetnek és védelmet kaphatnak, már csak a közösség ereje nyomán is. Legalább nincsenek egyedül. Ez tarthatja őket együtt.
Pedig nem is annyira különböznek tőlünk, vagy a fenti emberektől, hiszen itt is történnek szomorúm dolgok, amit megsiratnak és örömtelik, amin kacaghatnak és itt is megtörténik a születés csodája és kivirágzik a szerelem.
A váratlan hangra, ami élesen a fülembe vágott, megrázkódtam, de mivel nem minket kérdeztek, így csak megálltam, míg tisztázzák a helyzetet. Gondoltam, hogy Caliban-nak elég nagy a tekintélye, hogy megoldja a problémát.
Közben szemügyre vettem a kérdezőt, aki így első látásra teljesen „normálisnak” tűnt, de biztos volt valami nála is, ha itt élt lent velük. A kisebb szóváltás után már mehettünk is tovább és már kíváncsian vártam azt a bizonyos Ellenszert, aki majd segít a kislányon.
Aztán mikor már nem számítok semmi újabb meglepetésre, akkor esik le a legjobban az állam. A hely ahová érkeztünk, olyan tiszta és higiénikus, mintha csal Lynn rendelőjét látnám.
Annyira éles a kontraszt, hogy szabályosan legyökerezek az ajtóban, de aztán megérkezik Ellenszer és a döbbenetnek még nincs vége.
Hiába vagyok felkészülve mindenre az itteni mutánsokkal kapcsolatban, erre nem lehet. A gyerek, aki valószínűleg csak segíti a másikat, már az is elég, de Ellenszer, mert biztos ő az, hát ………minden erőmet össze kell szednem, hogy ne nézzek rá kimeredt szemekkel. Nem is tudom, hogy egyáltalán a sok redő alatt van-e valaki még!
Félve nézem, ahogy a kezébe adják Afifa-t, hiszen annyira gyengének tűnik, hogy talán el is ejti, de nem…..NEM! A csoda a szemünk előtt megy végbe, ahogy a kislány egyre jobban lesz és a végén halk szuszogása jelzi, hogy már békésen alszik, de a gyógyítója viszont egyre fájdalmasabb hangokat ad ki. Ijedten nézek rá, de aztán Caliban mindent megmagyaráz és én szánakozva nézem, majd Caliban egy mondatára felkapom a fejem és rá is kérdezek.
- Nem igazi mutáns? Varangy?
A válasz teljesen megdöbbent. Tehát őt is jóformán mutánssá tették? Élhetett volna normális életet? Ez iszonyatos!
Még mindig döbbenten a hallottaktól, kissé révetegen indulok kifelé Caliban után, nézve ahogy a doki kiveszi a kezemből a táskáját és elmegy, és csak a kérdés zökkent vissza a valóságba.
- Öööö….az a helyzet, hogy…..- igyekszem összeszedni a gondolataimat. – Szóval azt hallottuk Hentestől, hogy ti mondtátok neki, hogy üldözi valaki, akit Buldózernek hívnak. – nézek rá kérdőn, majd folytatom. – És azt is mondta, hogy ti tudjátok esetleg, hogyan lehet legyőzni, hiszen hiába visszük el Afifa-t és próbáljuk meggyógyítani, ha nem tudjuk megvédeni ettől az alaktól. Igaz ez Caliban? Tényleg ennyire veszélyes és tényleg tudjátok, hogy állíthatnánk meg?




Sarah Wilchok
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Lynn Harlow Vas. Aug. 19, 2012 1:09 pm

Nem szívesen ismertem be, de tényleg volt abban valami, hogy adjam vissza a Hentesnek a lányt. Nem tudtam, mennyit kell még gyalogolnunk, de nem akartam túlságosan lassítani magunkat, mert azzal csak még tovább rontottam volna a beteg helyzetén. A kezemet azért végig a homlokán tartottam, és mivel nem változtam vissza jég alakomból, ez is jelentett némi hűtést szegény kislánynak. Most pedig minden legapróbbnak tűnő kezelés, akár csak tüneti is, fontos volt. Nem mondom, hogy kifejezetten kényelmes volt haladni, de hát nem is városnéző körsétán voltunk. Most Afifa volt a lényeg, az ő biztonsága és védelme.
Amikor végre megérkeztünk, elakadt lélegzettel néztem körbe. Nem rég még Varangyot sajnáltam, amiért az utcán kénytelen élni, de most már azt kellett gondolnom, hogy még az is luxus ahhoz képest, amilyen életformát kell ezeknek a szerencsétleneknek elviselniük. Sokszor jártam meg életemben a csatornákat, amikor valamiért gyorsan vagy esetleg rejtve kellett közlekednem (ez víz alakban nem volt különösebben nehéz művelet), viszont általában mindig maradtam a csövekben, vagyis körülnézni sosem tudtam. Ha rossz helyen is fordultam le, vagy csőtörés volt valahol, és valami vájatban találtam magam, még akkor sem láttam ehhez foghatót. A döbbenettől még jégalakomat is elvesztettem, ismét rendes emberi formában követtem Calibant, anélkül, hogy figyeltem volna, merre megyünk.
A nyomorúságos környezet, amiben ezek az embertelen társadalom által kirekesztett mutánsok voltak kénytelen tengetni életüket pillanatok alatt változtatta át a bennem kavargó bizalmatlan, kétkedő hangulatot szánakozóvá, döbbentté és végtelenül szomorúvá. Az emberi gyarló természet itt mutatta iszonyú eredményét, hiszen az itt élőket inkább a föld alatti nyomorba kergették, mintsem szembenéztek volna a saját félelmeikkel, és tisztázzák magukban, hogy tulajdonképpen mitől is félnek, amikor rájuk nézek, miért félnek egyáltalán tőlük jobban, mint egy csinos arcú idegentől, aki fegyvert szegezve rájuk rabolja ki a házaikat.
Ez a mélyen gyökerező természetes, mégis pusztító rettegés a másságtól és a tökéletességtől, de legalábbis elfogadott ideális képtől való túlzott messzeség arra sarkallta a fentieket, hogy kiűzzék embertársaikat abból az életből, amihez ők nagyon is ragaszkodnak, de csak a hozzájuk kellőképpen hasonlító egyedekkel hajlandóak osztozni rajtuk. Bárki a körön kívül kevesebbet ér, mint egy kártékony parazita.
A gondolat undort keltett bennem, mégis ahogy körülnéztem, inkább a szánalom tört fel bennem, hiszen először is őket láttam, nem azokat, akik ezt tették velük. Kifejezetten bűntudatom volt, amiért engem kényelmes otthon vár a napsütötte fenti világban, szerető család és olyan mutáció, amely nem lehetetlenítette el a társadalomba való beilleszkedésemet.
-Te tudtál erről? - súgtam oda Sarah-nak.
A kislány, aki egyik pillanatban még boldog mosollyal szaladt felénk (vagyis valószínűleg inkább a Hentes felé), hirtelen megtorpant, ahogy észrevett minket is, és azonnal visszakozott. Hogy is magyarázhattam volna meg neki, hogy tőlünk nem kell félnie? Egyáltalán hogy várhattam volna el tőle, hogy higgyen nekem? Tőle és mindenki mástól idelent?
Úgy éreztem azonnal megszakad a szívem ettől a világtól, így megpróbáltam inkább arra koncentrálni, amiért idejöttünk. Egyébként is jelenleg az volt a legsürgetőbb, és kellett is valami, ami legalább egy kicsit eltereli a figyelmemet. A helyiség, ahova vezettek meglepően tiszta volt, azt ugyan nem tudhattam, mennyire higiénikus, de legalább a viszonylagos tisztaságban biztos lehettem. Kezdetnek pedig az is megfelelt, elvégre nem nyitott műtétre készültünk.
Az azonban, ahogy a furcsa Ellenszer nevű mutáns használva képességét enyhíteni kezdte Afifa tüneteit egyáltalán nem tetszett. A többiek úgy néztem, egészen hamar túltették magukat rajta, bár láttam azért Sarah fintorát, én viszont amint a nyomukba értem, Caliban hoz fordultam.
-Ez nem helyes - jelentettem ki. - Senkitől nem kérhetem, hogy szenvedjen egy vadidegenért. Ha kapok megfelelő felszerelést vagy valami módot arra, hogy a sajátjaimat használhassam, én is el tudom látni, anélkül, hogy mást bántanék vele.
A Varangyról érkezett hírek persze sokkoltak engem is, de annyi cifra és néha kimondottan brutális történeteket hallottam a munkám során, hogy ezt már csak szomorú beletörődéssel vettem tudomásul, mintha az agyam csak fásultan sóhajtott volna: ,,Már megint egy!".
A Buldózer elleni védekezés természetesen még mindig probléma volt, így feszülten vártam Caliban válaszát, amiben nagyon reméltem, hogy majd megígéri, hogy segítenek nekünk. Ha tényleg ők voltak az egyetlen esélyünk, nem szívesen néztem volna szembe a veszélyes mutánssal egyedül.
Lynn Harlow
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Varangy Vas. Aug. 19, 2012 6:05 pm

Caliban megrázza a fejét Lynn felé:
- Nem tudok nektek eszközöket adni, nekünk sincs, csak gyógyszerek dr Harpertől - feleli. Érdekes, ő sosem hivatkozik utcai nevén az orvosra... - De ne idelent ne akarj istennőt játszani - néz a szemedbe eltökélten. - Ellenszer szenved minden pillanatban. Semmire sem képes egymaga, sem enni, sem mozogni, sem üríteni, semmire. Szenved és bármennyire igyekszünk is gondoskodni róla, ez nem változtat azon, hogy megalázottnak, tehetetlennek, tehernek érzi magát minden pillanatban. Ha gyógyít, tesz valamit. Felemészti vele saját életenergiáját, abból ad, igen. Lerövidíti az életét vele. De ő távozni szeretne már és nem vagy úr felettünk, hogy te szabd meg, mi a helyes és mi nem. A Szakadárok elfogadják egymás döntéseit, ha itt vagy, neked is ezt kell tenned, vagy távozz. Minket nem érdekelnek a ti etikai elveitek. Ne kényszerítsd ránk őket.
Nyugodt hangja mit sem változik, nem érződnek az érzelmei, igazán még azt sem tudjátok kioktatásnak vagy kérésnek szánta mondatait. Végighallgatva titeket belekezd:
- Nem tőlünk hallott róla a Hentes, hogy a lány nyomában járna - javítja ki Saraht helyesen. - De ettől még így igaz. Érzem őt és azt is, aki nyomra viszi. Előle senki nem rejtőzhet el, bárhol megtalálja. Olyan mint én. Látjuk egymást és nincs olyan pontja a földnek, ahová ne követhetnénk egy mutánst. Nem lehet lerázni és a Buldózer meg is védi. A neve Kopó. Nem harcos, gyáva alak, de kelően aljas, hogy megöljön egy gyermeket. Volt már rá példa. Neki nincs más ereje, csak az érzékelése. Buldózer megállíthatatlan a maga módján. Erejét önnön mozgási energiájából nyeri nagyobb részt, ha megáll, az ereje lecsökken. Amíg mozog, addig nem lehet megsebezni. Sehogyan. Egy nukleáris csapást is kibír. Gyakorlatilag halhatatlan természetes körülmények között és semmi sem árt neki. Az ereje biztosan elég kb 100 tonna megmozgatásához. Nagyon veszedelmes, mert nem hallgat semmilyen észérvre, nincsenek igazi céljai, csupán élvezi a rombolást és a fájdalom okozását, a hatalom mámorát, amit akkor él át, ha kezében van valaki élete, aki gyengébb nála és azt szabadon elveheti. Az igazi neve Cain Marko. De van egy gyenge pontja. Ugyanaz, ami a legtöbb férfinak - vonja meg a vállait a Szakadár vezér. - Kiélezett helyzetben az a szükséges 3 dl vér nem az agya felé áramlik. Más szavakkal a Buldózer nem valami észlény. Az elméje egyszerű és könnyen sebezhető, bármilyen mentalista, még a kezdők is úrrá lehet felette. Ettől egy sisak védi, a Magnetoéhoz hasonló. Szintén szovjet munka. Strapabíró és egyszerű. Négy egyszerű zár rögzíti a mellpáncéljához. Azok ujjal felkattintva már levehető a fejéről és akkor Buldózer agya támadhatóvá válik. Ha jól értem, segítséget reméltek tőlünk... megkérdezem az enyéimet, mit mondanak - biccent.
Néhány gyors szóval összehívja a csatornalakókat, ahol pár mondatban felvázolja előttük érkezésetek célját. Jól érzékelhetően ő maga semerre sem akarja befolyásolni őket, csak a tényeket közli velük, miszerint a kislány jelen körülmények között haldoklik és van a nyomában egy vadász. A Callistoként megismert félszemű nő jelenti kell először a véleményét:
- Akkor minél hamarabb el kell tűnniük innen, mielőtt a nyakunkra hozzák azt a vadállatot! - jelenti ki. - Takarodjanak innen! Semmi közünk a fentiekhez.
Bizonytalan, valamelyest egyetértő suttogás kél a Szakadárok között, valahol persze igazuk van, miért tegyék ki magukat és a gyerekeiket veszélynek ismeretlenekért. A nem sok reményt keltő helyzetbe érces hang csatlakozik:
- Én szeretnék nekik segíteni Caliban! - jelenti ki hangosan. A közbeszóló felé fordul minden tekintet, esélyesen a tiétek is. A kisebb hegyomlás méretű fiatalember az, aki jöttötök idején elhúzódott vöröslő arccal. Valóban hihetetlenül el van hájasodva a teste, legalább 3 mázsa ránézésre is, ami magassága ellenére is borzalmas súly. Pufók arcán viszont nem láttok rossz indulatot, legfeljebb némi zavart, ahogy kíváncsian pillant a szemetekbe. Kicsit lassúnak, mulyának tűnik a fiú, de negatív érzelmek nem tükröződnek az arcán. Nem sokáig állja a szemkontaktust, zavartan elfordul Caliban felé: - Segítség kell nekik. Én erős vagyok. Segítek, ha engeded...
Callisto a nagydarab fiú mellé lép, ösztönös, óvó a mozdulat, amivel felnyúl és megfogja a vállát:
- Ne csináld Haspók - rázza a fejét szomorkásan, visszafojtott dühvel. - Tudom, hogy neked minden lány megtetszik azonnal. Mind tudjuk, elfogadtuk, ilyennek szeretünk, de akik fentről jönnek csak kinevetnének érte. Megint meg fognak alázni, ha hagyod magad az érzéseidnek. Nekünk nem segítenek a városi népek. Nem kellünk nekik. Nem érdemes a veszélyt vállalnunk értük. Menjenek innen, én azt mondom! - néz körbe.
Haspók lángvörös arccal keresgeti a szavakat kezeit tördelve:
- De ez most más Callisto - hebegi. - Úgy értem tényleg szépek, de... de nem ezért akarok segíteni, hanem mert... mert... nem tudom elmagyarázni - ereszkednek meg a vállai csüggedten.
- Dehogynem Haspók, csak játszik veled a szíved - veregeti meg biztatóan a vállát a félszemű lány.
- Nocsak! Híresen jó érzékeid megcsalnának Callisto? - csendül egy bársonyosan kellemes bariton hang. A beszélő középmagas, finom, szinte nőiesen lágy vonásokkal megáldott férfi. Egyenes szálú, barna haját egy pánttal fogja össze, hosszú kabát lóg le oldala mellé. Csak a szeme zavarba ejtő. Írisze vörös, szemfehérje pedig egészen fekete. Pakli kártyát keverget az ujjai között és talányos félmosollyal hallgatja a beszélgetést, ami most, közbeszólásakor sem lohad le az ajkain. - Vagy csak a gyűlöleted elvakítja azt az éles pillantásod mon cheri? - érdeklődik kihívóan.
- Maradj ki ebből Mágus! - csattan fel azonnal Callisto.
- Miért is? - emeli meg érdeklődve szemöldökét a férfi, majd ruganyos léptekkel közelebb sétál. - Nem látsz, mert nem akarsz látni drágám. Fred értékeli a szépet és ha odafigyelnél, tudnád, nem csak nők terén. Nem bűn ez, emberből van, még ha idelenn olykor egyesek el is akarják felejteni ezt az oldalukat. Talán kicsit lassú, de ahelyett, hogy letámadnád, adj neki időt, hogy végiggondolja. Lássuk, akkor el tudja-e mondani, mi ez a nagy segítőszándék...
Callisto nagyot fúj, mint egy dühödt macska, de csendben marad. Ahogy mindenki, hagyják gondolkodni a nagydarab fiút, aki a ráirányuló figyelemben láthatólag komoly zavarban van, bal bokáját spitzbe hajtva idegesen félköröket rajzol maga elé, végül kínlódva megszólal:
- Ők ketten... nagyon szépek, ez igaz, de... de nem csak erről van szó, mert... mert én akkor is segítenék most nekik, ha nem... nem lennének ilyen szépek, mert... mert ők kicsik, a Buldózer meg nagy és erős és... az a kislány is kicsi és gyenge és... és aki még ilyen pici, az nem... nem halhat meg mert biztosan nem követett el olyat, ami miatt meg kellene halnia. Én is nagy vagyok és erős a kezem - nézegeti tétován tekintélyes mancsait. - Szerintem nekik kell segíteni, mert... mert ők meg akarnak őrizni egy életet, amit mások elvennének. Itt is sokaknak vették el valakiét, aki nem érdemelte meg és nekik utána sokáig rossz volt. Úgyhogy... szerintem nekik van igazuk és azért akarok segíteni igen, mert szépek. De nem csak az arcuk szép, hanem az is amit tesznek. Szerintem a szívük szép, Callisto. Tudom, hogy nem vagyok okos, de erős vagyok. Most tudok segíteni. Nem akarok mindig futni - rázza meg a fejét. - Szerintem van amikor harcolni kell. Majd hallgatok rájuk, mert én buta vagyok, tudom, de ők biztosan okosak. És akkor segítünk valakinek, ahogy nekünk is segítettek mások itt lenn. Szerintem... - mormolja vöröslő fejjel.
Nehézkes, de őszinte szavai meggyőzik a Szakadárokat, még Callisto is kényszeredetten bólint egyet. Caliban felsóhajt:
- Csakhogy valakit még nem kérdeztünk meg - recsegi. - Ami pedig mindennél előbbre való lett volna.
Határozott léptekkel a szürkés bőrű, torz kisfiúhoz megy, aki segítette telekinetikus erejével mozogni Ellenszert és a vállára teszi a kezét:
- Csak neked van most olyan tudati erőd közülünk, ami megállíthatja a sisakja nélkül Buldózert - néz rá komolyan. - Artie én nem szívesen engednék veszélybe egy tizenegy éves kisfiút, de az is igaz, ha nem teszem, egy másik gyermek meghal. De nem kényszeríthetlek. Ez a te döntésed.
A gyermek ijedten méreget titeket lányok, majd halkan, remegő hangon kérdezi:
- Ők is... ők is bántani fognak majd?
Callisto felhorkan:
- Attól ne tarts. Legalábbis míg meg nem állítod a nagymenőt. Amíg szükségük van rád, addig kedvesek lesznek - köpi keserűen. - Majd ha már nem tudnak mire használni...
- Keserű vagy Callisto - rázza a fejét Mágus, bár ő sem tűnik azért teljesen biztosnak a dolgában felőletek.
- Én megvédem! - jelenti ki Haspók. - Nem hagyom, hogy bántsák! Egyikőtöket sem! Senki sem!
Artie tépelődik egy darabig, majd a pillantása a "betegszoba" felé vándorol:
- Segítek - bólint végül. - Az a lány nem lehet sokkal idősebb nálam és beteg. Nem akarom, hogy fájjon neki, meg hogy bántsák. Segítek.
- Rendben van - bólint Caliban. - De van igazság Callisto szavaiban is. Nem akarok mindenkit veszélynek kitenni, na meg a sebesség is lényeges, amennyire tudom - néz Lynnre. - Elmentek innen és egy néptelen járatban fogadjátok a Buldózert. Nem akarom, hogy bárki megsérüljön. Haspók és Artie veletek megy - bólint. - De ez kevés. Még valakit vigyetek. Valakit, aki elég erős és fejlett ehhez.
Végigtekint a Szakadárokon, majd sóhajt:
- Nem ismerem a terveitek, így rátok bízom. Vagy a Mágust vigyétek - int a kabátos férfi felé, aki erre abbahagyja a paklija kevergetését és eltúlzottan bókolva hajol meg felétek. - Ő elég jó harcos. Gyors és ügyes, az érintése pedig energiával telít meg tárgyakat, amiket felrobbanthat. Bár még ő sem sebezheti meg a Buldózert, de talán hasznos. Vagy Callistot - int a nő felé, akinek az álla is leesik ennek hallatán. - Ő...
- Hogy én?! - mered Calibanra. - Ez nem az én harcom! Vigyék Mágust, ő láthatólag lelkes!
- Itt lenn mindenki "nyomorék" angyalom - replikázik a férfi, - de van akinek a teste és nem a lelke.
- Kíváncsi lennék, szélhámos, mi hasznod neked ebből?! - vág vissza dühösen a lány.
- Ki tudja? - vigyorog kihívóan a kártyás ember. - Talán esély egy jó randira? Vagy csak a csata izgalma? Netán én még nem felejtettem el, hogy idelenn mindenkit szívesen látunk, mert különben nem vagyunk mások, mint a fentiek? - gúnyolódik alig leplezetten.
- Egyszer megöllek - sziszegi a félszemű lány.
- Callisto! - vágja el a vitát Caliban hangja. - Te félted Haspókot és Artiet szavaid szerint. Ha téged választanak, akkor legalább megvédheted őket és segítheted addig is. Bizonyítsd be, hogy a gyűlöleted helyett valóban az aggodalmad vezérel! - fedi meg a lányt, majd felétek fordul: - Callisto érzékszervei hihetetlenül élesek, sokszorosa a legjobb embereknek, akár látás, akár hallás, akár szaglás, akár tapintás terén. Válasszatok, mert a másiknak itt kell maradnia, megvédeni a legelesettebbeket.
Nem mondja ki, de nyilván arra az esetre, ha nem járnátok sikerrel. Pillantásotok a talányosan mosolyogva egy hordó tetejére szökkenő férfi és a karba font kezekkel álló, érzelmes lány felé fordul...
Varangy
Varangy
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 123
Hírnév : 10
Tartózkodási hely : utcák, terek, sikátorok

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok Vas. Aug. 19, 2012 8:26 pm

Miután végég hallgatjuk Caliban teljesen érzelemmentesen előadott monológját, hogy ne nagyon akarjunk itt beleavatkozni semmibe, amire nem igazán lehetett mit válaszolni, hiszen nagyrészt igaza volt, máris rátért az általam feltett kérdés megválaszolásába.
Ebből aztán megtudtam, hogy ezek szerint nem Buldózer az, aki a legnagyobb veszélyt jelenti ránk nézve, hiszen, ha Kopó nem vezeti nyomra, akkor az a legyőzhetetlen és jóformán fizikailag sebezhetetlen izomagy nem képes a lányt megtalálni. Viszont, ha Kopó nyomra vezeti, akkor nem kicsit szarban vagyunk, hiszen ellene sem én, sem Lynn nem tehet sok mindent, de még az iskolából sem nagyon senki. Arra már különben sem lenne idő, sem lehetőség, hogy odajussunk.
Azonban azt is megtudtuk, hogy van egy Achilles sarka ennek az észlénynek nem nevezhető mutánsnak, mégpedig az agya. Igaz, hogy ehhez csak a sisakját kellene leszedni a fejéről, de hát legalább van egy halvány esély, még ha ezt csak ezredekben lehet is mérni.
Az viszont meglepett, hogy még az is szóba került, hogy valaki segítene nekünk! Én csak igazán annyit reméltem, hogy abban segítenek, hogy elmondanak mindent, amit tudnunk kell erről a veszélyes mutánsról. De így, tudva, hogy mire képes, azért úgy gondoltam nem fog ártani pár segítő sem, habár nem sok reményt fűztem a dologhoz, hiszen semmi okuk nem volt, hogy a fenti „világból” egy idecsöppent társaságnak akár a kisujjukat is odanyújtsák, mikor velük ilyen cudarul bánt az élet.
Aztán, a hogy a gyűlés elkezdődik, azonnal be is bizonyosodik, hogy igazam lett, ahogy a már az érkezésünket sem jónéven vevő Callisto azonnal rá is világít erre a dologra, és amivel láthatóan és hallhatóan többen egyet is értenek.
Már kezdek lemondani róla, hogy ezzel bármit is elérünk, és jobb lesz, ha Lynn-nel megpróbálunk kitalálni valamit, hogy élve megússzuk ezt az egészet, mikor mégis csak jelentkezik valaki.
Gyorsan arrafelé kapom a fejem, ahonnan a hangot hallottam és megpillantom azt a mérhetetlenül kövér srácot, akit már félszemmel észrevettem az érkezésünkkor is.
Kíváncsian nézek rá, de mielőtt bármit is mondhatna ő vagy mi, lecsap rá a félszemű nő és azonnal megpróbálja lebeszélni. Viszont megtudjuk, hogy a fiúnak úgy látszik az egyik gyengéje a „gyengébb” nem, amit nem is tagad, de erősen kitart a segítő szándéka mellett még a nővel szemben is, pedig ahogy látjuk, gyorsan zavarba lehet hozni és nem az eszéért szeretik. De senkit nem szabad lebecsülni, ezt már régen megtanultam, így izgatottan hallgattam a szópárbajt, amiben ha nem is szemtől szembe, de azért elhangzott pár igazságtalan vád.
- Már bocsánat, de te általánosságokban beszélsz Callisto! – adok hangot a háborgásomnak. – Mi sosem bántottunk senkit közületek és nem is tennénk ilyet soha, így ezt ne hozd fel ellenünk, mert nem igaz. Valamikor én is az utcán éltem és megtapasztaltam sok dolgot, amit ti is, bár lehet, hogy nem ilyen mélységekben. – tettem hozzá, de nem tudtam ez elég lesz-e az érzéseik megváltoztatásához.
Aztán váratlan segítséget kaptunk egy csinos fiatal férfi személyében, aki szintén meglepően „normálisnak” tűnt, csak a szeme lehetett kissé ijesztő egy ember számára.
Mikor megtudtam a mutáns nevét: Mágus, már a kezében tartott kártya is értelmet nyert.
Úgy látszik ő is mellénk állt, így már kezdett a kezdeti ellenszenv megváltozni irányunkban, hiszen erős érveket hozott fel és lehetőséget Haspóknak, hogy kifejtse miért akar segíteni nekünk.
Aztán megkaptuk a kissé zavaros, de nagyon kedves és szívet melengető választ, ami mosolyt csalt az arcomra, még ha elég feszülten is vártam ennek a megbeszélésnek a végét, és amit megirigyelhetett volna Callisto is., de legalább a többieket meggyőzte.
De úgy nézett ki még nincs vége a dolognak, hiszen ekkor Caliban ahhoz a kisfiúhoz fordult, aki Ellenszert segítette közlekedni, mikor Afifa-hoz bejött.
Aztán kiderült, hogy miért is kéne őt is bevonni: Ő lehetne az, aki megtámadja Buldózer agyát, ha sikerül lekapni róla a fejfedőjét.
Megint felhorkantam a szavaik hallatán:
- Mi az, hogy addig leszünk kedvesek, amíg szükségünk van rá! Anélkül mondtok véleményt rólunk, hogy ismernétek minket, ezzel ugyan azt csináljátok, mint azok akiket elítéltek, mert tirólatok mondják ugyan ezt.
Mivel azonban sürget az idő, így ezek után már csendben maradok és várom mi lesz a kölyök „ítélete”, segít vagy sem, bár én sem örülök, hogy ő is veszélybe kerülhet, de úgy látszik ő az egyetlen, aki erre képes. Végül a kis Afifa sorsa dönti el a kérdést.
Caliban szavaira, hogy egy néptelen helyen vívjuk meg a harcot, természetesen egyetértően bólintok, hiszen senkit nem szeretnénk bajba sodorni, de aztán ahogy felajánlotta Mágus vagy Callisto segítségét is leesett az állam. Mondjuk Mágus láthatóan benne volt a dologban, de a nő legalább annyira meglepődött, mint én. Azt hiszem a válasz részemről egyértelmű lesz, hiszen miért is vinnék magammal egy olyan segítőt, akinek ezt egy porcikája sem kívánja, csak parancsra teszi ezt, mikor van egy másik, aki szívesen tartana velünk, ráadásul a képessége is hasznosabb talán, könnyebben elterelheti a figyelmet egy-egy robbanással. Az éles érzékszerveknek talán most nem sok hasznát vesszük. Gondolom látni és hallani….és érezni is fogjuk Buldózert. Ha Lynn is egyetért velem, akkor közlöm a választ is.
- Ha tényleg választhatunk, akkor Mágus lenne az. – intettem egy hordó tetején álldogáló férfira.- Azt hiszem most az ő képessége jobban segít nekünk.


Sarah Wilchok
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Lynn Harlow Kedd Aug. 21, 2012 7:06 pm

-Hidd el, Caliban, nem megsérteni akartalak, sem téged, sem az itt élőket - jelentettem ki. - Eszemben sincs istent játszani, de én orvos vagyok, én arra esküdtem fel, hogy mindig minden körülmények között megvédem azt, akinek szüksége van rá. Senkivel sem teszek kivételt. Ha a fájdalmát legalább enyhíthetnénk, azzal nem tompítanánk a képességét, ugyanúgy tudna segíteni, csak nem szenvedne tőle így. De természetesen egy valaki mindig felülbírálhatja az orvos döntését, és az maga a páciens. Úgyhogy, ha a fiú nem kér a segítségemből, nem fogom erőltetni. Nem értek egyet vele. De ez az ő döntése.
Ellenfelünk részletes bemutatására kicsit azért elbizonytalanodtam. Hát hogy a ménkűben tudnánk mi legyőzni egy ilyen erős férfit, akinek még ráadásul segítője is akad? Szinte lehetetlen. Igaz Caliban rávilágított, hogy agyilag nagyon szerény eredményeket tud csupán felmutatni, mire nekem akaratlanul is felcsendültek Sting sora:
,,...IQ is no problem here,
We won't be playing Srabble for her hand I fear
I need that beer...
"
És hát valóban. Egy mentalista sem volt köztünk, és rendben van, hogy butácska a szentem, de annyira csak nem, hogy bevegye a ,,Nézd, ott van mögötted Steve McQueen" dumát, amíg bepancsolunk neki néhányat. Az meg még valószerűtlenebb, hogy az a bepancsolás nekünk ne fájjon összehasonlíthatatlanul jobban, mint neki. Közel álltam egy jó kis masszív pánikhoz, de ekkor megmozdult valami. Valami nagy. És percről percre imádnivalóbb. Főleg azután a dög Callisto után. Nagyon nem szerettem ezt a nőt, még ha meg is tudtam érteni az álláspontját és a bizalmatlan ellenszenvet irántunk. Haspók viszont olyan megindítóan beszélt, hogy majdhogynem könnyek szöktek a szemembe. Egyszerű teremtésnek tűnt, de nem úgy, mint ez a Buldózer, hanem mint akinek az aranyszíve pótolja minden hiányosságát, bármennyire is akarta Callisto elbizonytalanítani.
-Nagyon köszönjük, Haspók - léptem hozzá közelebb, s mosolyogva szorítottam meg a kezét. - Ha te velünk vagy, már esélyünk is van a győzelemre. És nem fogunk kihasználni - Itt vetettem egy mérges pillantást Callisto felé. - Ha velünk jössz, ugyanolyan megbecsült tagja leszel a csapatnak, mint bárki más. Megígérem. Elvégre hálával tartozunk a kedvességedért és az önzetlenségedért.
De aztán a tervezgetés olyan vágányra terelődött, ami már nagyon nem volt ínyemre.
-Nem! - kiáltottam fel a döbbenettől elkerekedett szemekkel. - Nem, Artie nem jöhet velünk. Hiszen még gyerek. Gyereket nem viszek harcolni, és kész, nem érdekel, mennyire lesz így nehezebb. Erről hallani sem akarok többet. Ki van zárva. Artie marad.
Aztán jött a következő remek ötlet, hogy vigyük el Callistot is magunkkal, de itt legalább könnyebb volt úgy visszautasítani, hogy az ne jelentsen létszámcsökkenést.
-A Mágus lenne a legjobb, úgy vélem - mondtam óvatosan. Egy ekkora ellenfelet különleges képesség nélkül is be tudunk lőne, úgyhogy inkább arra kell felkészülnünk, mi lesz, ha megérkezik.
Aztán a két új útitársunk felé fordultam.
-Haspók, Mágus, nagyon köszönjük az ajánlatot, de ez borzasztó veszélyes harc lesz. Nem haragszunk, ha mégsem jöttök velünk.
Hagytam nekik időt, hogy esetleg átgondolják, és valóban nem lettem mérges, ha úgy döntöttek, maradnak. Ha viszont mégis velünk jönnek, hálásan biccentettem feléjük, aztán csak úgy mellékesen odasúgtam Callistonak:
-Egyébként nagyon helyesek vagytok így együtt Mágussal, de szerintem nagyban leegyszerűsíteni a kettőtök ügyét, ha elmennétek randizni.
Lynn Harlow
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Varangy Kedd Aug. 21, 2012 8:13 pm

Haspók arca egészen egyéni színeket ölt, ahogy Lynn megszólítja. Egyrészt szinte gyámoltalannak tűnik a nagydarab srác, leginkább valami határozottan érdekeset láthat a cipőd orrán, mert feljebb nem emeli a tekintetét. Ellenben az arca a lángvörös és a lila színtartományai között ingadozik. Zavartan vakarja a tarkóját:
- Áh de nem... én csak... igazából az se gáz ám, ha csak használtok, mert hát... szóval neki ott - int a betegszoba felé - mindenképpen segíteni kell. Csak mondjátok mit csináljak és... ti is nagyon kedvesek vagytok, mert törődtök vele. Callisto nem meri ezt megérteni, de... szerintem nem mindenki gonosz. Az biztosan nem gonosz, aki olyan szép és kedves mint ti - vágja ki végül nem éppen filozófiai mélységű és tulajdonképpen könnyedén támadható gondolatai esszenciáját. Van egy halvány megérzésetek talán, miképp is használták ki ezt a srácot. Irányítani bizonyosan nem volt nehéz. Miután fenti gondolatait közölte a cipőd orrával, a maga részéről hallgatásba burkolózik.
Annál dühödtebben sziszeg vissza Lynn szavaira Callisto:
- Hogy én és ez a... a... - kapkod levegő után. - Na idefigyelj! Ha mindenki örül neki, hogy letoltad ide azt a puccos kis seggedet angyalka, de nekem nem kell ennek örülni, sem beszállni a fényesítésébe! Egyáltalán nem ismered Mágust, sem engem, sem senkit innen. Arra a fickóra öt centet se bíznék rá, nemhogy az életemet, vagy a szívemet és ezzel a témát lezártam! Jó harcos, remélem nem fogtok csalódni benne. Nem miattatok, hanem Haspók miatt! Menj, a bájgúnár már vár - sziszegi. Van annyi emberismerete azért mindkét karakternek, hogy Callisto nem tréfálkozik és ez nem valami leplezése a vonzalomnak. Ez a nő konkrétan nem bízik meg a fickóban.
Mágus is és Caliban is a fejét csóválja Lynn szavai hallatán. A Szakadár felsóhajt:
- Nincs más mentalista itt, csak Artie. Más nem állíthatja meg a Buldózert - jegyzi meg szokott, színtelen hangján.
Mágus egyszerűen legyint:
- A kölyök nélkül felejtsetek el engem is, nem indulok öngyilkos küldetésre - rázza a fejét, - még két ilyen bombázóval sem.
A legtöbben köröttetek egyetértően bólogatnak, Artie a maga részéről nagyokat pislog, de nem szól bele a felnőttek dolgába. Caliban jobban is kifejti:
- Artie azt teszi, ami helyes - kezdi. - Ha nem megy veletek, akkor egyszerűen nincs semmire sem esélyetek. Bármit is csináltok, veszélybe kerül, mert ha rajtatok keresztültapos, akkor ide fog jönni a Buldózer. Vagy ő segít nektek, vagy senki. Én sem örülök neki, de ez itt, olyan, amilyen bár, de a fiú családja. Mindenkit megvéd azzal, ha veletek megy és nem védi meg magát, ha nem teszi. Egy kivétellel: ha elviszitek magatokkal most a lányt. Ha ezt szeretnétek, nem állunk az utatokba. Legyetek akkor gyorsak és ügyesek, mert a Buldózer a nyomában lesz és megöli, ha utoléri. Ha nem viszitek, akkor viszont senkit sem engedek. Mert nem győzhettek. Akkor el kell vinnetek a kislányt. Adunk a gyógyszereinkből, ami kell. De nem fogok mindenkit veszélynek kitenni, ha idejön az a férfi. Márpedig nélküle idejön - vonja meg a vállait.
Haspók a szemöldökét ráncolja:
- Én... én mindenképpen megyek Caliban - mormolja halkan. - Segítek nekik.
- Nem tudod legyőzni Buldózert - mondja egyszerűen Caliban. - Talán nehéz megsebezni téged Haspók, de idővel kimerülsz. Ő sosem. El fog söpörni.
-- De... addig ők elfuthatnak a lánnyal biztonságos helyre - mereng a srác.
- Viszont te belehalhatsz - mutat rá a tényekre Caliban.
- Igen - bólogat, talán inkább magának a hájas mutáns. - De az a lányka még nem is élt semmit... és őt egy csomóan szerethetik majd, mert... mert értékes. Szép és jó ember lehet. Jó csere lenne...
- Nem vagy értéktelen Haspók! - lép mellé ösztönösen Callisto és teszi a vállára a kezét. - Sok mindenben nem értünk egyet mi ketten általában, de ha mást nem is, ezt hidd el nekem, kérlek! Ne tartsd magad kevesebbre másoknál a kinézeted, vagy az eszed miatt. Mi szeretünk. Nagyon. És nem szeretnénk elveszíteni, érted? - néz a szemébe komolyan.
- Tudom, hogy szerettek - mosolyodik el a fiú. - De itt kevesen élünk, fenn meg sokan élnek. És azok mind szerethetik a lányt, de engem csak ti. Neki lehet majd férje, meg gyereke, meg ilyesmi. Lehet, hogy okos lesz és csinál valami izét... ketyerét vagy ilyesmit, amitől csomó mindenkinek jobb lesz. Én csúnya vagyok és buta. Ha nem jön Artie, akkor igaza van Calibannak, nem szabad itt maradnia, mert sokan meghalhatnak. El kell vinni a lányt, de... nincs esélyük, hogy... hogy elszökjenek vele a felvilági kedves hölgyek. Akkor fel kell tartanom. Majd... majd megpróbálom megtalálni...
Callisto ajkai összeszorulnak, végül remegő kezeit karba fonja, láthatóan pusztító indulatait igyekszik visszatartani:
- Ha így alakul, veled tartok. Nem mész egyedül, érted?! - csattan fel. - Én biztosan megtalálom azt a rothadékot!
Mágus különösen félmosolya még mindig az arcán játszik, ahogy Lynn mellé lép, de a szavait mindkettőtöknek címzi:
- Artie gyermek is, de mutáns is. Az utcán nőtt fel a kölyök, hidd el, előbb harcolt azokkal, akik agyon akarták verni a kinézetéért, mint hogy megtanuljon szeretni - rázza a fejét. - Féltem a kölyköt, de nélküle nincs remény.
- Elég - mordul Caliban. - Ez nem a mi döntésünk. Nekik kell dönteniük, elviszik innen a lányt, akkor... nos rendben. Haspók és Callisto igyekezhettek lassítani a Buldózer haladását, de nem engedem a közösséget veszélynek kitenni. Vagy viszitek Artiet és a Mágust. Most kell döntenetek, nincs sok idő - függeszti rátok kifejezéstelen tekintetét.
Varangy
Varangy
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 123
Hírnév : 10
Tartózkodási hely : utcák, terek, sikátorok

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Lynn Harlow Szer. Aug. 22, 2012 10:41 am

-Ugyan, Haspók, ne mondj ilyeneket, mert zavarba hozol - ráztam a fejemet még mindig mosolyogva, de azért egy kicsit pirosabb arcszínnel. - És eszedbe ne jusson, hogy ,,használnánk". Csak a segítségedet kérjük, és igazán kedves tőled, hogy megteszed ezt a kislányért.
Callisto szerelmi ügye egyéb ügyeivel együtt hidegen hagyott, úgyhogy csak megvontam a vállamat. Mi mást tehettem volna, ha egyszer egészen biztos voltam benne, hogy ezek ketten odavannak egymásért? De hát nem csak az a féle szerelem létezik, mint a miénk Szellemmel. Ha nekik így jó...
Ami Artie-t illeti, egész egyszerűen leszavaztak. Elkeseredetten néztem körül, hogy valaki értse már meg, hogy egy kisgyereket nem lehet csatába vinni, hiszen csak azért mert mutáns, még mindig csak 11 éves, akinek autóskártyákat kellene gyűjtenie és legfeljebb felhorzsolnia a térdét focizás közben. Ilyen veszélyeknek nem tehetjük ki. Ilyesmit egy felelősségteljes ember sem tehet, akármennyire is tapasztalt gyerekről legyen szó. Viszont egy felelősségteljes ember nem is zúdítana egy Buldózert egy egész társadalomra, hogy aztán még többen, köztük gyerekek is meghaljanak. És Afifa... neki tényleg nagyon kellett a segítség. Nem várakoztathattuk tovább, hiszen nála már talán a percek is számítottak. Gyorsnak kellett lennünk, ennek pedig az első lépése az volt, hogy rá tudjam szánni magamat, hogy talán feláldozzak egy gyermeket.
Utáltam erre gondolni, de most tényleg fontos volt, hogy a két rossz közül a kisebbiket válasszam. Odamentem hát Artie-hoz, hogy beszélhessek vele.
-Nem volna szabad elvinnünk magunkkal, ilyen veszélybe sodorni téged és ekkora súlyt helyezni a válladra. De most tényleg nincs más megoldás. Viszont meg kell ígérned, hogy kimaradsz a harcból. Maradj hátul, mi majd megvédünk, te csak Buldózer agyával foglalkozz, de maradj tőle annyira messze, amennyire csak tudsz, rendben?
Nagyon reméltem, hogy rábólint, és be is tartja, mert addig biztos nem vagyok hajlandó elindulni, amíg legalább ezt meg nem ígéri nekem. Mardosott a bűntudat, borzasztóan éreztem magam, amiért ezt kell csinálnom, de muszáj volt. Viszont ha még nyerünk is, és Artie-nak nem esik semmi baja, az elkövetkező napokban biztos, hogy egy pillanatra sem fogom elereszteni Alistairt, annyit fogom ölelgetni.
Sarah-hoz fordulva felsóhajtottam.
-Egyetértesz? Sok választásunk nincs, de szeretném, ha te is rendben lennél a helyzettel.
Valahol nyilván azt szerettem volna, ha Sarah kiharcolja, hogy Artie-nak ne kelljen jönnie, és előkapott volna a zsebéből egy másik, egy felnőtt mentalistát, de erre sajnos nem sok esélyt láttam. Ha már mindenki rábólintott, akár el is indulhattunk, én pedig bár a rengeteg vezetékekben végigsuhant utazásom miatt eléggé képben voltam, hogy hol vagyunk, és merre tartunk, nem tudtam, hogy pontosan hova szeretnének vinni minket, szóval a vezetést rájuk bíztam.
-Maradj szorosan Haspók mellett - mondtam Artie-nak.
Igaz, hogy így már összesen öten voltunk, Buldózerék meg ha jön is a segítő pajtását, még akkor is csak ketten, szóval többen voltunk, több mint kétszeresen, de épp az volt az ijesztő az egészben, hogy még így sem feltétlenül erőfölényben. Még a gondolatra is kirázott a hideg, és egy kicsit közelebb húzódtam Haspókhoz.
-Milyen messze van az a hely? - kérdeztem tőlük.
Lynn Harlow
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok Szer. Aug. 22, 2012 2:13 pm

Haspók igen csak zavarba jön Lynn kedves szavaitól, látszik, hogy nem sokszor volt része benne idegen emberektől, és ráadásul kitart az álláspontja mellette, hogy velünk tart, Callisto szavai nem tudják eltántorítani tőle, pedig a nő mindent megpróbál.
A Mágussal történő kapcsolatára utalás a félszemű nőt láthatóan eléggé felzaklatja, de dühösen utasítja vissza még a feltételezést is, de közben azért mond egy pár olyan dolgot is, ami felkelti az érdeklődésemet és elraktározom magamban, mert nem árt majd figyelembe venni, ha igaz, mégpedig, hogy nem igazán bízná az életét a Mágusra.
Aztán Caliban és Mágus is felvilágosítják Lynn-t, hogy a kölyök nélkül nincs esélyünk a Buldózer ellen, és, ha nem hagyja, hogy velünk jöjjön, akkor magunkra maradunk a kislánnyal együtt, és bár Haspók és Callisto még segíthet esetleg feltartani az üldözőinket, ez nem fog rajtunk segíteni igazán.
Haspók megint csak bizonyságot tesz hatalmas szívéről, és ez bizony remélem Lyyn-t is jobb belátásra sarkallja. Na meg okos lány ő, rá kell, hogy jöjjön, hogy Afifa-nak semmi esélye nincs, ha most nem fogadjuk el a kissrác segítségét.
Végül győz a józan ész és a doktornő is belátja, nincs más, így csak pár szót intéz még Artie-hoz, hogy vigyázzon magára, meg, hogy maradjon hátul, meg ilyenek.
- Ne félj Lynn, megteszünk mindent, hogy a kölyöknek ne essen baja! Hogy senkinek ne essen baja, de, ha az a vadállat idejön, akkor mindenki veszélyben lesz, így muszáj lesz leszámolni vele. – nyugtatom meg Lynn-t. – Én sem örülök, hogy ez az egy módja van, hogy szembeszálljunk vele, de jelenleg nincs itt pl. Sean, vagy bárki, akit szívesebben vinnék egy ilyen csatába.
- Megyünk és visszük Mágust és Artie-t. – biccentettem Caliban felé. – De mivel a lány itt marad és semmilyen biztosíték nincs, hogy nem jut át rajtunk Buldózer, nem ártana, ha a lányon kívül nem maradna itt sok ember. – nézek a kis csapat vezetőjére. – Mi meg induljunk arra a helyre, ahol megvívhatunk azzal a gólemmel.




Sarah Wilchok
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Varangy Szer. Aug. 22, 2012 5:06 pm

(bocsi Lynn, a posztodból az idézetből én egy hangot sem értettem, remélem nem lényeges, mert nem beszélem az angolt egy kicsit sem)

- Megígérem néni - bólint megszeppenve Artie. - Szót fogok fogadni. Tutira!
Összekészülődtök hát, hogy induljatok. Kifelé menet a szegényes "lakrészektől" a Szakadárok egymás után ölelik meg Haspókot és Artiet, sokan a Mágust is. Biztató mosolyok, hálás tekintetek, aggódó pillantások kísérik őket, a szívetek mélyén csak remélhetitek, mind visszatérnek. Callisto pillantása komor, de ő sem marad ki az ölelkezésből, felétek csak fürkésző tekintetet vet, de végül biccent:
- Sok sikert nektek. Mindőtöknek!
Hirtelen Sarah gyenge érintést tapasztalhat a jobb kézfején. Ahogy odapillant, a torzult alkarú kislányt látja meg, aki a jöttötökkor még elmenekült előletek. Nagy szemekkel néz rád, majd hirtelen átöleli a derekadat:
- Tessék vigyázni majd Freddyre - néz el Haspók felé, - meg mindenkire. Magukra is. Várjuk vissza! - tör ki belőle a tipikus gyermeki érzelem.
Lynnhez a Hentes lép oda. Az utcai doki fáradt és szomorkás, de határozottan kezet nyújt:
- Sajnálom a korábban történteket doktornő - recsegi valódinak ható megbánással. - Tartok tőle, túl sokat emésztett fel belőlem az utca, de... - megrázza a fejét: - Mindegy. Egy csatára nem cipelhet orvosi táskát, viszont vigye ezt magával, reméljük nem fog kelleni - nyújt át egy kis zsebre dugható csomagocskát. Kötszer van benne meg egy adag morfium. A Hentes megvakarja a tarkóját: - Garantálom, hogy jó cucc - szuszogja. - Ha kell, magukkal megyek - húzza ki magát végül. - Nem tudok verekedni igazán, de vihetek felszerelést, sebet kötözni is tudok és... na hát ennyi, na.
Ha rábólintasz az ajánlatra, akkor van veletek egy felcser és persze ő hozhat orvosi felszerelést, a tiédet is ha úgy adódik. De azt is jobb ha tudod: a Hentes egyszerű ember, aki egy ilyen szituációban bizony jóval törékenyebb nálatok. Ez most a te döntésed.
Ahogy beértek a járatokba, Haspók felrakja az egyik vállára Artiet, ahonnan a gyerkőc könnyen nézelődhet. Ha valamelyikőtök akar, az felülhet a másik vállára, ez esetben magasabbról látja be a terepet és elérheti a csöveket egy hirtelen támadás esetén, a nagydarab srác bármelyikőtök súlyát simán elbírja órákon át is. Lynn kérdésére Mágus felel:
- Nagyjából tíz perc az út. Van egy nagyobb félig természetes barlang, félig meg persze a csatornarendszer részét képező mesterséges terem, amin át kell haladniuk, ha a Szakadárokhoz tartanak. Elég magas, azért gondoltuk, mert ott Artie fellebeghet a levitáció segítségével, ahol nem éri el az az eleven tank - magyarázza, majd bocsánatkérően vállat von: - A kölyök biztonságát éreztük a legfontosabbnak, mi még csak megvédjük magunkat valahogy, de ő... szóval remélem megértitek. Bárhol máshol tűzvonalba kerülhetne itt a szűk járatokban. Caliban szerint utánunk egy cirka 5-10 perccel fog megérkezni Buldózer és Kopó. Jobb ha kilépünk, mert Callisto nélkül könnyen meglephetnek minket...
Valóban kb a mondott idő után a helyszínen vagytok. Nagyjából 8-9 méter magasságig nyúlik ez a csarnok, ovális alaprajzú, megközelítőleg 20 méter hosszú. A tetőn csőrendszer van rögzítve és van néhány embernyi vezeték a padlón is. Kemény kőzet alkotja a falakat. Két út vezet ide, az egyiken ti jöttetek, veletek szemben pedig várható nemsokára a duó. Társaitok felétek fordulnak:
- Mondjátok meg, mit csináljak és úgy lesz - várakozik zavartan Haspók. Mágus szintén biccent:
- Jaja, halljuk a haditervet! - vigyorog.
Varangy
Varangy
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 123
Hírnév : 10
Tartózkodási hely : utcák, terek, sikátorok

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Roxanne De'Loise Szer. Aug. 22, 2012 9:53 pm

** Chris **

Szinte majdhogynem végszóra mondta ki Chris azt, hogy eddig jók vagyunk, mert nem nyitott ránk tüzet az az izé a levegőben. Hogy őszinte legyek, nem voltam erről a békés közeledésről túlzottan meggyőződve, pláne nem azóta, hogy azok a piros pontok ott cikáztak rajtam.
~Hé, azért ne nézz próba babának!~gondoltam, hiszen totál olyan érzésem volt, mint egy lőtéri gyakorlaton, ahol befognak azzal a vörös kis ponttal, majd aztán tüzelnek. Most már kezdtem komolyan venni a dolgot, és igyekeztem valamennyire felmérni azt a gépezetet felettünk, mikor éreztem, hogy kissé oldalra húz a léggömbünk, ugyanis Chris szerencsére időben reagált. Meg kellett kapaszkodnom a kosár oldalában, kezdtem egyre jobban nem élvezni ezt a himbálózást idefent, pláne nem annak a tudatában, hogy alattunk igen mélyen ott a nagy semmi, majd az óceán. Nem voltam elragadtatva a gondolattól, igen csúnya vége lenne, ha csak úgy kipukkasztaná ez az izé jelenlegi közlekedési eszközünket.
-Túlzottan elkiabáltad, ezt a békében jöttünk, üdv nektek dolgot!-jegyeztem meg, de ettől függetlenül örültem, hogy legalább Chris képes volt irányítani a léghajónkat, és egyelőre még idefent voltunk és nem odalent.
~De vajon mi a francot akarnak?!~a gondolat már többször átfutott az agyamon, de jelenleg több magyarázat is felmerült bennem, de egyik se tűnt túl logikusnak.
Chris kérdése most valóban túl értelmetlennek tűnt a számomra, nem igazán tudtam, hogy hogy jön ez most ide, remélhetőleg nem tőlem várja a mentő ötletet, bár tény, hogy már kattog az agyam, hogy vajon hogyan tovább.
-Azért bármilyen meglepő, de nem vagyok szuperhős!Repülni se tanítottak meg a rendőr akadémián, lézer szemem sincs, úgyhogy...nem, kétlem, hogy frappáns megoldást kaphatsz most tőlem. A földön két lábon valahogy kreatívabb tudok lenni, mint a levegőben.-mondom neki, és jelenleg tényleg ne tudom mit tehetnénk, ugyanis ezt a macska egér játékot sem űzhetjük túl sokáig, hiszen azért ők jócskán modernebb dobozzal repkednek itt a levegőben, és ehhez képest a mi kis lufink...nos...azt hiszem érthető volt az aggodalmam.
-Alap esetben most úgy tűnik, hogy célponttá váltunk, mi lenne, ha valahogy inkább elérnénk, hogy...tudom, hogy most hülyének fogsz hinni, de, mi lenne, ha valahogy elérnénk, hogy inkább ott legyünk...-mutatok a felettünk lebegő járműre-....mint odalent kinyúlva. Azt ne kérdezd, hogy ezt hogy érjük el, de függetlenül attól, hogy kik ülnek abban a konzervdobozban talán több esélyünk lenne odabent, mint idekint, hacsak nem tudsz valami nagyon ütős kis trükköt itt is előhúzni.-nem volt cinizmus a hangomban, és talán nem volt túl kidolgozott ötlet sem, amit felvetettem, de még mindig jobbnak láttam így, minthogy adott esetben ilyen magasból lőjjenek ki minket, ami ha így folytatjuk, biztos, hogy igen hamar be fog következni.
Roxanne De'Loise
Roxanne De'Loise
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 296
Hírnév : 11

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Lynn Harlow Szer. Aug. 22, 2012 10:09 pm

/Varangy, Sarah/

Mosolyogva bólintottam Artie ígéretére, és finoman megsimogattam a fejét. Aztán Haspókra néztem.
-Ugye nagyon fogsz rá vigyázni? - kértem őt halkan, szinte könyörögve, mert el sem mertem képzelni, hogy ennek a kedves kisfiúcskának baja essen.
Megindító volt a jelenet Sarah és a kislány között, de azért tapintatosan elfordultam tőlük. Így éppen szembe találtam magam a Hentessel, aki azonnal meg is szólított. Leesett az állam attól, amit mondott, de azért nem tagadom, nagyon jól esett. Eddigre természetesen már én is levetkőztem az iránta táplált ellenszenvemet, és ha voltak is ellenérzéseim egyik-másik módszerével kapcsolatban, azért most hogy már jobban ráláttam, milyen körülmények között is kell gyógyítania, már egészen máshogy láttam a dolgot.
-Higgye el, én is sajnálom - szegtem le a fejem. - Úgy ítélkeztem, hogy nem tudtam, miről is van szó. Ezek az emberek itt szerencsésnek mondhatják magukat, hogy egy olyan lelkiismeretes orvos vigyáz rájuk, mint maga. Ha bármikor szüksége lenne segítségre, rám, felszerelésre, bármire, keressen fel.
Ajánlatára határozottan ráztam a fejemet.
-Nem, Dr. Harper, magára itt van szükség. Ha bármi gond lenne... jobb ha van itt még egy orvos, nekünk ott vagyok én. A táskámat tényleg nem tudom magammal vinni, de ha itt kellene, használja nyugodtan. Én... amennyire tudok, megpróbálok vigyázni rájuk.
Kinyújtottam a kezemet felé kézfogásra.
-Minden jót, kolléga. És köszönöm - mutattam fel a kis csomagot, amit azonnal el is rejtettem a kardigánom jókora zsebében.
Sarah felvetésére bólintottam egyet Caliban felé.
-Ezzel egyetértek. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, de nem ígérhetünk semmit. Keressenek egy biztonságosabb helyet, amíg a veszély el nem múlik.
Az út a kiválasztott helyhez valójában nem volt sok, de a nehéz terepen végtelennek tűnt. Megmosolyogtam, ahogy Haspók a vállára ültette Artie-t, olyan helyesek voltak így együtt, de nem tettem szóvá, nehogy megint az összes vér Haspók arcába tóduljon, olyan kis félénk volt. Mágus magyarázata logikusnak tűnt, és örültem neki, hogy ennyire odafigyelnek rá, hogy a kisfiúnak tényleg ne essen bántódása. Így talán még több esély volt rá.
-Nagyszerű. Ez remek ötlet, így tényleg kimaradhat a nagyobb veszélyekből.
Mikor megérkeztünk, és körülnézhettem, máris láttam, hogy Mágus leírása, és reményeim beigazolódtak. Itt Artie a képessége használatával tényleg biztonságba húzódhatott, miközben még segíthetett is nekünk legyőzni Buldózert.
-Artie - szóltam fel a fiúnak -, mond, mennyi ideig tudsz a levegőben maradni? Kibírod, ha a csata elhúzódna? Vagy esetleg ha egyszerre kellene lebegned és Buldózer agyával foglalkoznod?
Aztán máris mindhárman felénk fordultak, és instrukciókat vártak tőlünk, amitől én eléggé megszeppentem, mert bevallom haditervvel egyáltalán nem készültem, nem is gondoltam rá, azt hittem ők majd csípőből tudnak majd mindent, elvégre ők voltak a harcosok, nem én.
-Öh... szerintem az lenne a legjobb ha... - kezdtem bizonytalanul, aztán megráztam a fejem, és összeszedtem magam. - Oké! Én előremegyek, és megpróbálok szót érteni velük, hátha meg lehet őket győzni. Ezt az esélyt mindenkinek meg kell adni. Ha támadnának, átalakulok, és úgy nem bánthatnak - Felvettem a víz alakomat, hogy lássák, miről beszélek, aztán visszaváltoztam, és mondtam tovább. - Haspók, szerintem te gyere velem, csak pár méternyire megyünk eléjük. Te tudod őket a legjobban lelassítani. Mágus! Tudsz olyat csinálni, hogy úgy töltöd fel energiával a tárgyakat, hogy azok csak később robbanjanak fel? Mintha bombák lennének. Ha igen, akkor te állj a legtávolabb, és messziről lövöldözz rájuk, amíg csak lehet. Használj fel bármit, amit találsz, követ, hulladékot, bármit. Artie! Szeretném, ha már most a levegőbe emelkednél, rendben? Sarah... tedd, amihez a legjobban értesz... a madártej után - kacsintottam a lányra, rábízva, hogy mikor, hol, hogyan harcol.
Ha nem volt ellenvetés, elindultam Haspókkal előre, hátrahagyva a többieket, de csak kb. húsz méternyit. Ott vártuk, hogy jöjjenek Buldózerék.
Lynn Harlow
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok Csüt. Aug. 23, 2012 8:32 am

Miután végre minden sínre került, már indulhattunk is, de még meglepő és igen csak megható módon a három velünk tartó társuktól sorra elbúcsúztak. Még a jégszívűnek tűnő Callisto is feloldódott egy pár percre és megölelte őket és még hozzánk is volt pár jó szava.
A legmeglepőbb élményem azonban ezután következett, amikor hirtelen valaki megérintett és lenézve azt a kislány pillantottam meg, aki érkezésünkkor annyira megrémült tőlünk, de most hevesen átölelt és kérte, hogy vigyázzak a barátaira és magunkra is.
- Ne félj kölyök! – hajoltam le hozzá és megborzoltam a haját zavaromban. – Visszahozzuk őket magunkkal együtt. – eresztetem meg egy bátorító mosolyt, és reméltem, hogy elég hitelesre sikerült, mert azért magamban nem voltam olyan biztos.
Megvártam míg Lynn is vált pár szót a hozzálépő utcai dokival, aztán már tényleg elindultunk.
Haspók mutatványára, ahogy felkapta a kissrácot a vállára és könnyedén lépkedett vele, azért kezdett elképzelésem lenni az erejéről a látszólag hájas testben, de aztán inkább Mágus szavaira figyeltem, mert az most életbevágóan fontos lehetett.
Az, hogy a gyerek a legfontosabb, azzal természetesen én is egyetértettem, na meg neki mindenképpen nagyon toppon kell lenni, hogy ha sikerül a sisakot lekapni Buldózer fejéről, azonnal cselekedni tudjon. Neki nem vonhatja el a figyelmét semmi.
Igaza volt Mágusnak, hamar odaértünk a hatalmas teremhez, ami elég magas és tágas volt, hogy legyen helyünk és a csövek is adhatnak némi bujkálásra lehetőséget is.
A haditerv kérdésre zavartan néztem Lynn-re, aki szintén nem állt ezzel a helyzet magaslatán, de hamar feltalálta magát.
- Artie, ha tud tényleg jobb, ha máris elfoglalja a helyét, hiszen ott fenn a csövek között el is rejtőzhet, így észre sem veszik. – biccentettem, de még intettem Lynn-nek, hogy várjon egy percet. – Nem tudjuk pontosan társaink képességét, így jó lenn, ha pár tömör szóban elmondanák azt, hogy jobban képben legyünk, ki mit csináljon. – néztem Haspókra és Mágusra kérdőn. – Mert valakinek azokat a pántokat fel kell nyitnia, hogy leessen a sisak, és talán ha tudjuk ki mire képes, akkor könnyebb elosztani a feladatokat. Én elsősorban megpróbálom a kísérőjét kiütni, mert akkor nem lesz aki irányítsa és vezesse.
Ha megtudjuk amit kell, akkor már mehetnek Lynn-nék és valószínűleg Mágus lesz megbízva a robbantgatásos figyelemelterelés mellett a sisak levételével, így jobb lenne, ha nem lenne nagyon szem előtt. Igazán talán csak ránk számítanak, a többiekre nem, ez előnyünkre válhat.



Sarah Wilchok
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Varangy Csüt. Aug. 23, 2012 9:16 am

Nos a kérdésekre összenéz a kis csapat, hogy elkezdjék felvázolni a képességeiket. Artie segélykérően pislog Mágusra, aki visszavigyorog:
- Naná! Elmondom helyetted kölyök, de társaságban nem illik sugdolózni és ha csak az én fejemben dumálsz, az is valami hasonló - simogatja meg óvatosan a kisfiú tarkóját, enyhítve a finom korholáson, majd felétek fordul: - Artie telepata. Nem igazán akarok most tippekbe bocsátkozni, de szerintem iszonyú erős, csak képzetlen. Képes telekinézissel mozgatni legfeljebb másfél mázsát jelenleg. Képes olvasni az érzelmekben és emlékekben, gondolatokban. Átveheti valaki teste felett az uralmat és úgy irányíthatja mint egy marionettbábut. Átírhatja az érzelmeket, gondolatokat, emlékeket. De még nem megy neki folytonosan, egyszerre csak egy valamit tehet, vagyis mikor a Buldózer elméjét támadja, akkor le kell ereszkednie. Nem hiszem, hogy észrevettétek, de Artie alapvetően repült a Szakadárok bázisán is, nem sétálgat. Sérült a lábfeje, most fájna neki az ilyesmi. Szóval meddig tudsz repkedni? - mosolyog biztatóan a kissrácra.
- Két-három órát - emelkedik válasza közben egyre magasabbra a fiúcska. - Utána aludnom kell majd.
- Annyit nem szándékozunk ráfordítani - vigyorog a Mágus, majd felétek fordul. - Elsődlegesen képes vagyok feltölteni tárgyakat kinetikus energiával a robbanásig. Ezért van nálam mindig több pakli kártya - kacsint. - Annál nagyobb a robbanás, minél tovább töltöm fel, de még így sem okoz komoly károkat. Egy életerős, felnőtt férfit legfeljebb 20-25 méterre repít el, vagy áttör mondjuk egy téglafalat - tárja szét a karjait, s lazán előhúzza a hátáról teleszkópos botját, amit vidáman megpörget. - Egyébként 5-10 másodperc késleltetést is tudok adni a robbanó tárgynak. A másik képességem a gyorsaságom. Falakon is felfutok ha szükséges és igen jók a reflexeim. Amúgy ügyes is vagyok, bár ebben nem emberfeletti, de kár lenne tagadni a tehetségem - dob egyet vidáman a haján, mint egy elkényeztetett színésznő. Nyilvánvalóan viccelődik, rájátszik. - De amúgy nem hülyéskedek. Valóban meglehetősen ügyes vagyok, szenvedélyes kártyásként.... hamis kártyásként - villant fel egy talányos vigyort - nem is lehet másként. Szóval ha felfutok egy falon, meg is állok rajta ha van kapaszkodó, vagy belevágom a botomat, ha nincs - mutatja meg az eszköz hegyes végét.
Haspók megvakarja a tarkóját:
- Mozdíthatatlan vagyok - közli nagyjából a lábujjaitokkal. - Egy teherautó is elakad a nagy hasamon... Ezen kívül nem sért meg az ökölcsapás, meg az ilyenek, vagy akár a gépfegyverek golyói sem. Ja igen. Van némi erőm is - nézegeti a tenyereit. Mágus felnevet:
- A "némi erő" annyit tesz, hogy képes eldobni öt-hat tonnányi súlyt, vagy megemelni tizenötöt - pontosít.
- Igen... - ismeri el vontatottan a fiú. - De nagyon nem vagyok... hát szóval nem vagyok ügyes... - vörösödik.
Nos mindenkinek ismeritek a készségeit. Sarahnak tutira nincs igaza, hiszen a Kopó érzékeli a mutánsokat, így biztos, hogy tudja, kikkel is állnak majd szemben, de amúgy a tervek jók, mindenki elhelyezkedik. Rövid várakozás után meg is érkezik a "várva várt" duó. Buldózer termetre óriási, jóval több mint két méteres izomkolosszus, vöröses színű testpáncélban, fején a nevezetes sisakjával. Durva arcvonásokkal bíró, kemény tekintetű alak. A Kopó igen alacsony, nektek is jó ha a vállatokig érhet, igen vékony, de fürge mozgású fickó, szürke, olcsó öltönyt hord és fekete selyeminget, nyakában aranylánccal. Rókaképű alak, aki kerüli mindenkivel a szemkontaktust. Rövidre nyírt haja igen korán megőszült, hisz olyan harmincas évei közepén járhat. Folytonosan a környezetét fürkészi, veszély után kutatva talán. Állhatatosan közelednek felétek Lynn...
Varangy
Varangy
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 123
Hírnév : 10
Tartózkodási hely : utcák, terek, sikátorok

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Lynn Harlow Csüt. Aug. 23, 2012 10:24 am

-Igaz - biccentettem Sarah ötletére, és én is a fenti csövek felé fordítottam a tekintetemet. - Artie, vannak ott olyan csövek is, amiken akár el is ücsöröghetsz, és akkor nem kell folyamatosan használnod a képességedet. Úgy kevésbé fáradsz ki.
Aztán Sarah felvetett még valamit, ami szintén fontos volt, hiszen Caliban elmondta ugyan, ki mire képes, de csak nagy vonalakban. Jó volt még egyszer hallani kicsit pontosabban. Amikor Mágus felhívta rá a figyelmünket, hogy Artie egyszerre csak az egyik képességét tudja használni, ezért a telepátia alkalmazásának idejére le kell majd szállnia a földre, megráztam a fejem.
-Nem. Van ott rengeteg cső, ha leül valamelyikre, és kapaszkodik, a levitációt egyáltalán nem kell használnia, és csak Buldózer agyára kell koncentrálnia. Hacsak nincs valami távolsági limit, jobban örülnék, ha minél távolabb maradna tőlünk, hogy kimaradjon a veszélyből. Egyébként - néztem a kisfiúra -, ha a telekinézishez is értesz, akár te is lekaphatod Buldózer sisakját, nem? Vagy azzal már túl sok képességet használnál? Ha igen, akkor hagyd csak, majd mi elintézzük, te meg tartalékold az erődet arra, hogy a fejébe juss.
Mágus előadására elvigyorodtam.
-Oké, akkor próbálj nagyon ügyesen célozni, és lehetőleg hátul maradni. Közelharcra itt vagyunk mi. Kell valaki, aki fedez minket.
Ahogy Haspók képességére terelődik a szó, vidám vigyorom, finom mosollyá alakul, úgy lépek közelebb hozzá, hogy a lábujjam helyett pont a szemembe tudjon nézni.
-Más szavakkal lényegében arra vagy képes, mint Buldózer, csak te még nála is jobb vagy - kacsintottam rá, majd elkaptam a kezét. - Gyere, menjünk.
~Ha nem lenne már beceneve, biztos elnevezném Fezziknek...~
Még menet közben megálltam Sarah mellett, és halkan odasúgtam neki:
-Vigyázz magadra, jó? Tudom, hogy téged nem kell félteni... hát annak idején engem is sikerült úgy halálra rémisztened, hogy utána még jó darabig féltem tőled... de... csak... nem akarom, hogy bajod essen.
Most én sütöttem le úgy a szememet, mint Haspók, mert egyrészt nem akartam, hogy a lány azt higgye, nem bízom a képességeiben vagy túlzottan anyáskodni próbálnék, de ha egy ígéret nem is számít ilyenkor, nekem nagyon fontos volt, hogy legalább egy kicsit megnyugodhassak a gondolatra, hogy nem lesz semmi baj... legalábbis a helyzethez mérten.
-Tudod - szólítottam meg Haspókot, amikor már elfoglaltuk a helyünket, és Buldózerék érkezésére vártunk -, egyszer egy nagyon veszélyes mutáns támadott meg engem és egy barátomat. Majdnem meghaltunk. Utoljára akkor féltem így. - Meghallottam a közeledő lépteket, amitől a pulzusom az egekbe ugrott, de sikerült magamra erőltetni egy nagyon halvány mosolyt, ahogy Haspókra kacsintottam, és megsimogattam a karját. - Igaz, akkor nem voltál ott, hogy segíts, úgyhogy ez egészen más lesz.
Nagyon igyekeztem megőrizni a hidegvéremet, de hát én tényleg nem voltam harchoz szokva. Persze volt már, hogy rázós helyzetbe kerültem, egyenesen életveszélyesbe, de az más volt. A börtön betöréstől eltekintve sosem kellett előtte tervezgetni, várakozni, mindig hirtelen jött, és gyorsan túl is voltam rajta. De most. Túl sok időm volt, hogy szétaggódjam az agyam. Éreztem, ahogy a pánik egyre alattomosabban felfelé csúszik, és végül teljesen szétárad bennem elgyengítve, megmérgezve.
De nincs ezzel semmi baj. Legalábbis, amíg az ellenfél nem látja, azt érzek, amit akarok!
-Jó napot! - köszöntöttem őket, mikor már elég közel értek. - Szeretném előre jelezni, hogy tudjuk, miért jönnek, és sajnálattal kell közölnöm, hogy nem áll módunkban eleget tenni az Önök óhajának. Természetesen tudjuk, hogy remek harcosok, de mi sem vagyunk éppen védtelenek. Viszont nem szeretnénk, hogy bárkinek is baja essen akár a mi, akár az Önök oldalán, jobb lenne ezt békésen elintézni. Ezért nagyon szépen megkérem Önöket, hogy távozzanak, és a jövőben se próbáljanak meg másokat bántani.
Hála a jó égnek volt már gyakorlatom abban, hogy leplezzem az idegességemet, hiszen nem egyszer kellett azzal biztatnom a betegeimet, hogy nem lesz semmi baj, meg fog gyógyulni, amikor nagyon kicsi esélyt láttam rá, hogy egyáltalán életben fog maradni. Most is sikerült higgadtnak mutatkoznom és nyugodt hangot megütni. Belül viszont olyan hevesen és gyorsan vert a szívem, hogy majd megsüketültem a dobogásától. Reakciójukra várva álltam, de ha támadásba lendültek, azonnal felvettem víz alakomat, hogy ne bánthassanak.
Lynn Harlow
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok Csüt. Aug. 23, 2012 2:52 pm

Persze nagyjából én is tudtam, hogy ki mire képes kis csapatunkból, de nem árt, ha minden részlettel tisztában vagyunk, mert soha nem tudni ,i jöhet még jól.
Artie képessége tényleg szuper, csak egyrészt kölyök még, kevés tapasztalattal és a képességét sem uralja teljesen, ami nagyban nehezíti a dolgokat. Mágus falon járkálása nagyon is jól jöhet, hiszen ő könnyen, vagyis nálunk könnyebben férhet közel a sisak kapcsaihoz. Haspók pedig szerénysége ellenére nagyon is ütőképes harcos lehet és lekötheti Buldózer figyelmét, amíg mi is színre léphetünk.
Most eléggé tehetetlennek érzem magam a saját képességemmel, mert az elmondottak alapján nem valószínű, hogy Buldózerre bármilyen hatást gyakorolhatok, bár talán a páncélbőröm megvéd, de lesokkolni nem fogom tudni, talán a segítőjét, de ahhoz a közelébe kell jutnom. Még Lynn képessége is jobban hasznosítható most, ebben a helyzetben.
Természetesen én is egyetértek, hogy a kölyök fent a csövek között elbújva tartalékolja az erejét a nagyfiúra, de annak már túl sok értelmét nem látom, hogy megpróbálja Lynn lebeszélni a támadóinkat, hogy húzzanak el, de hát nem akarom elvenni Lynn örömét, hogy megpróbálja.
Mikor Lynn elém áll és kér, hogy vigyázzak magamra, nem sokat habozok, hogy magamhoz öleljem az én drága anyós jelöltemet.
- Te még jobban, hisz most mész a tűzvonalba. Nehogy nekem bajod essen, mert akkor nagyon mérges leszek. – nézek a szemébe. – Ha nem állnak meg, azonnal gyertek vissza, oké? – figyelmeztetem, aztán csak nézem, ahogy a dicséretektől még mindig vöröslő arcú Haspókkal eltűnik a járatban, ahonnan vendégeinknek érkezniük kell.
- Szerintem rejtőzzünk el, nem kell, hogy azonnal kiszúrjanak minket. Még, ha érzékelnek is minket, akkor sem tudják talán pontosan, honnan érkezik a támadás. – mondom Mágusnak, mert remélem addigra a kölyök már fent lapol a csövek között. – A legfontosabb cél a sisak levétele! Minden erőnkkel ezen legyünk. – teszem még hozzá.


Sarah Wilchok
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Varangy Pént. Aug. 24, 2012 9:36 am

Mágus udvariasan kijavítja Lynnt:
- Nem, nem egészen - rázza a fejét. - Bár nagyon hasonló, amire Haspók és Buldózer képes, mégis inkább egymás ellentétei. Haspók a gravitációs térből nyeri az erejét, akkor van ereje csúcsán, ha stabilan meg tud állni. Buldózer épp ennek ellentéte, ő a mozgási energiákból táplálkozik. Ha statikus helyzetbe kerül, neki az a halála úgymond, vagyis akkor nem képes annyira kamatoztatni félelmetes erejét - összegzi.
Utána előre sétáltok ugyebár. A két érkező meghallgatja Lynn szavait. Buldózer nagyjából az elvárható szerint reagál:
- Tudod te, hogy ki vagyok én?! - reccsen rád. - Én vagyok a Buldózer! Buldózert nem lehet megállítani! Buldózert nem fenyegeti senki! Buldózer odamegy, ahová akar! Buldózer összezúz, ha nem mész az útjából!!!
Kopó jóval értelmesebbnek tűnik a társánál, fejcsóválva néz a nagy emberre:
- Figyelj, belerokkannál, ha egyszer, csak egyetlen egyszer, kultúrember módjára megbeszélnénk valakivel a felmerülő...
- BULDÓZERT SENKI NEM ÁLLÍTJA MEG!!!
- Igen, ezt tudom, de...
- BULDÓZER ELTIPORJA EZT A HÜLYE RIBANCOT!!
- Óh édes Istenem... - fogja a homlokát lemondóan rázva a fejét a detektáló. - Figyelj, csak három mondatot had váltsunk, oké? Utána esküszöm kapsz valami rágóbabát, vagy ilyesmit, amivel elszórakozhatsz...
Buldózer értelmi kapacitását feltehetően meghaladták Kopó szavai, mert meglepetésében tátott szájjal próbálja elemezgetni annak szavait. A fickó kihasználja az alkalmat és felétek fordul:
- Sajnálom kisasszony, nekünk dolgunk van, de igazán megpróbálhatnánk ezt békésen megbeszélni, hátha közelebb hozhatóak az álláspontjaink - javasolja. - Nekem - vet egy oldalpillantást a tankra - nem célom vérfürdőt rendezni, egyetlen határozott célkitűzésem van. Az Afifa nevű mutáns lányt magunkkal vinni. Ebből sajnos nem engedhetek. A négy a három ellen felállás ugyan valamivel a maguk oldalára billenti a mérleget, de mi bekerítettük Önöket...
Zavarodottan néztek össze, majd hátra. Mágus talányos mosolya mit sem változott, egyik tenyeréből a másikba pörgeti a kártyákat és egy félmosollyal vállat von:
- Sajnálom gyönyörű hölgyeim, de ez itt az utca, itt senki sem önzetlen - kacsint. - Várható volt, hogy engem hoztok el, Caliban és Callisto túl kiszámíthatóak. És most...
Az egyik kártya lángolva izzik fel és veszedelmes, kikerülhetetlen sebességgel repül előre Sarah felé. Ezek a lapok túl gyorsak, hogy kikerülhesse, becsapódáskor pedig gyönyörűen robban. Fúria teste pörögve repül a levegőben, a robbanás még az ő páncélbőrénél is keményebb, bár nagyon sokat tompít belőle, de még így is szerzel pár kisebb égési sebet és persze úgy érzed, mintha minimum most tiport volna keresztül rajtad egy elefántcsorda. Felkenődsz a falra, majd onnan rogysz ülő helyzetbe.
- Mágus! - csattan fel Kopó dühösen. - Mondom: tárgyalunk!!
- Jó alapot teremtettem hozzá - vigyorog a hamis kártyás. - Nos hát, javaslom, egyezzetek meg a főnökömmel. Igen rossz helyzetben vagytok egy balhé esetére...
- Ez igaz - biccent a detektáló. - Most pedig...
- BULDÓZER MINDENKIT LEGÁZOL!!!
- Az Isten szerelmére... Nyugi! - csattan fel újra. - Szóval, kisasszonykák, mi lenne ha ellentételezném a dolgot. Egy megfelelő keretösszeg mondjuk? Illetve az elmém. Kérdés nélkül, bármikor, amikor csak akarják, megtalálok Önöknek egy mutánst a földön bárhol és odaviszem magukat. Így elkerülhetnénk egy igen kétes kimenetelű csatát, ami vérontásba torkollana.
- BULDÓZER MINDENKIT MEGÖL!!!
- Hagyd már abba! - mered a társára Kopó, majd visszafordul: - Nos?
Varangy
Varangy
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 123
Hírnév : 10
Tartózkodási hely : utcák, terek, sikátorok

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Lynn Harlow Pént. Aug. 24, 2012 12:55 pm

-Na jó, de mindketten erővel dolgoznak - vontam vállat Mágus magyarázatára. - De rendben. Egyébként - néztem Haspókra -, ha mondjuk Buldózer neked szalad, amikor te egy helyben állsz, azt kibírod?
Nagyon mertem remélni, mert ha nekünk kell feltartóztatni őket, én csak magamat tudtam megvédeni, de megállítani a nagydarab támadót, biztos nem. De kis szerencsével talán sikerül békésen megbeszélnünk, és akkor nem is lesz szükség erőszakra. Bár így lenne!
Na, persze ezt ugyan leshettem. Még a társával normálisan szót lehetett váltani, de Buldózer tényleg brutális erőből s erőszakból tevődött össze, más alkotóeleme még orvosként sem nagyon hiszem, hogy akadt. Kiabálására rendesen összerezzentem, de bármennyire is rettegtem, nem mozdultam a helyemről. Így hiába üvöltöttek a fejemben a rémült gondolatok...
~ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN, VALAKI TÜNTESSE MÁR EL EZT INNEN, DE AZONNAL!~
...vettem egy mély levegőt, és Buldózert figyelmen kívül hagyva (már amennyire ez lehetséges volt...) a kisebbik figurára néztem.
-Nem, a lányt nem vihetik magukkal - ráztam a fejem. - Ebből meg mi nem engedhetünk. Egyébként elszámolta magát. Mi öten vagyunk, maguk meg csak ketten.
~Még hogy hárman! Jól láthatóan nincs itt senki más. Csak nem néz olyan ostobának, hogy bevegyek egy ilyen pocsék blöfföt."
-Úgyhogy az esélyeik még annál is rosszabbak, mint gondolta.
Ahogy hátrafordultam, hogy körbemutassak a társaságon, megakadt a szemem a Máguson. Már a mosolya sem volt éppen biztató, de ahogy megszólalt, már tudtam, miről van szó. A fenébe, Callistonak volt igaza! Bár továbbra is azt mondom, hogy összeillenének... így aztán végképp!
-Hogy tehetted ezt? - suttogtam hitetlenkedve. - Egy kislány élete a tét, és most már a társaidé is. Hogy vitt rá a lélek?
Igaz, hogy nekem a helyemen kellett volna maradnom, de ahogy elkapta Sarah-t azzal a kilőtt kártyával, amivel eredetileg minket kellett volna védenie, erről megfeledkeztem, és azonnal odafutottam hozzá.
-Egyben vagy? - hajoltam le hozzá.
Úgy néztem, szerencsére megúszta könnyebb sérülésekkel, de azért nem mozdultam el mellőle. A kezemet nyújtottam, hogy segítsek neki felállni, aztán dühösen néztem Mágusra.
-Azt ugye tudod, hogy itt nem mindenki olyan békés szándékú, mint én? Felbőszíteni Sarah-t... Hát csak gratulálni tudok hozzá. Majd meglátjuk, mit szólsz hozzá, ha ő teremti meg az alapokat neked!
Azt, hogy tőlem is reszkessen egyenlőre inkább nem tettem hozzá, mert e téren már sikerült úgy bemutatkoznom az előbb, mint a legelhivatottabb diplomata, úgyhogy nem hittem, hogy tőlem megijedne, Sarah meg a másodperc töredéke alatt tudja elérni, hogy az ellenfelei a gatyájukba csináljanak tőle. És akkor még hozzájuk sem ért. Istenem, de jó, hogy itt van velem!
-Buldózer megpróbálhat mindenkit megölni, mert nem megyünk bele az alkuba - csattantam fel, most már szinte minden hidegvéremet elvesztve. - De a saját érdeketekben még egyszer, utoljára azt javaslom, hogy forduljatok meg, és tűnjetek el!
Ha mégis támadnak, akkor nagyon gyors helyzetértékelés után a másik diplomatára támadtam, hiszen Buldózer ellen jobb volt, ha Haspók veti be a képességét, Sarah-tól meg nem akartam elvenni a bosszú örömét, amit leverhetne Máguson, igaz, én is nagyon szívesen bepancsoltam volna neki. Kizárásos alapon maradt nekem a kis mitugrász, akit a biztonság kedvéért vízként közelítettem meg, majd nekiloccsanva jéggé fagytam úgy, hogy még a csöveket is elérjem, miközben beterítettem a fejét, így nem csupán megbéklyózva őt, de az oxigéntől is elzárva.
Lynn Harlow
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok Pént. Aug. 24, 2012 4:09 pm


Azért jó tudni, hogy Haspók akkor a legerősebb, ha áll, Buldózer, meg ha mozog, mert ezt még felhasználhatjuk a harc közben, mert, hogy ebből az lesz, számomra egy percig sem kérdéses, hiszen elég csak meghallgatni a hegyomlás szavait. Jól mutatták be az értelmi képességeit és még társa, a Kopó is csak percekre képes lehiggasztani.
Mivel első perctől kezdve nyilvánvalóvá teszik, hogy nekik a kislány kell és punktum, így nem nehéz megjósolni, hogy ez a tárgyalás eleve kudarcra van ítélve, akár mennyire szeretné is ezt elkerülni Lynn.
Aztán felkapom a fejem a felállás emlegetésén és gyors fejszámolást végzek, ami sehogyan sem jön ki, hacsak……….Dühösen meredek a vigyorgó árulóra, aki könnyű szerrel behízelegte magát a csapatba és most arcátlanul a képünkbe röhög, nem törődve azzal, hogy ezzel halálra ítéli a társait és azt a szegény kislányt. Persze Lynn nem is rejti véka alá a megrökönyödését és a véleményét. Én egy kicsit látványosabban akartam ezt demonstrálni, de elkéstem, és még szerencse, hogy már használtam a képességemet, mert a váratlanul felém hajított kártyát esélyem sem lett volna elkerülni, így a jókora robbanás nem tépte le egy testrészemet sem és nem ütött lyukat a mellkasomon, hanem csak nagy erővel hátralökött jó pár métert és csak a fal állított meg. Nagyot csattanva érkeztem meg és csúsztam tehetetlenül a földre, ami egy komikus rajzfilmben biztos jól mutatott volna, de most baromian fájdalmas volt. Miután végre levegőt is kaptam és számba vettem, hogy keletkezett rajtam pár fájdalmas égési seb, megállapítottam, hogy azért egyben maradtam és igazán nagy bajom nem esett, harcra képes vagyok, bár elborította a szememet a vörös köd és ha most Mágus a kezem ügyében lett volna, biztos nem köszönte volna meg amit kap.
Lynn ijedt érdeklődésére csak megráztam a fejem és elfogadva segítő kezét felálltam egy kisebb nyögés kíséretében.
- Egyben vagyok csak a büszkeségemen esett csorba, de ki fogom köszörülni. – morogtam rekedten és úgy éreztem ez a kis közjáték most már kellően felpörgetett, hogy valakinek kitekerjem a nyakát.
- Tudod, hogy mit csinálj a keret összegeddel? Tudnék neki olyan helyet, ahol eléggé fájdalmas lenne nektek. – vetettem oda és már azon törtem a fejem, hogy hogyan lehetne leszerelni Buldózer első rohamát, de ezt most sajnos meg kellett hagyni Haspóknak valószínűleg, mert azzal, hogy Mágus átállt, vele is foglalkozni kellett.
Most már nem tévesztve szem elő, hogy még egyszer ne tudjon rám dobni váratlanul kártyát, kihasználva minden fedezéket, felé indultam.
~ Artie, vigyázz Mágussal, mert az ellenségeinknek segít! Míg nem tudjuk leszedni a Buldózer sisakját, addig próbáld meg megakadályozni, hogy ránk támadjon! Tereld el a gondolatait, vagy nem tudom, csinálj valamit, hogy ne figyeljen rám egy kicsit, aztán én már elintézem. ~ küldtem egy kérést a rejtőzködő telepata felé, remélve, hogy tud segíteni, aztán ha elintéztem a Zsugabubust, jöhet a nagyobb falat, mivel láttam, hogy Lynn a Kopó felé veti magát.




Sarah Wilchok
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Varangy Szomb. Aug. 25, 2012 9:45 am

Mágus a fejét rázza Lynn felé:
- Csak nyugi! A kislánynak nem lesz semmi baja, csak éppen nem te fogod kezelni - von vállat. - Csak elviszik magukkal és különben is...
Na eddig jut el, mikor felcsattanó szavaid hatására egyetlen másodperc törtrésze alatt már egy zakatoló mozdony sebességével zúdul rátok a Buldózer. Annyira hirtelen, robbanékonyan mozdul, hogy végiggondolni sincs időtök igazán mit láttok, már keresztül is tipor rajtatok. Vagyis tiporna... Talán ha két méterre van tőletek, mikor oldalról elemi erővel robban bele Haspók. Buldózer ugyan iszonyatosan kemény srác, de ezt csak egyenes vonalban előre képes alkalmazni a fizika törvényei szerint. Az oldalról belerobbanó tömeg megteszi a hatását, a férfi teste elszakad a talajról, majd gyakorlatilag bont maga előtt egy igen szép faldarabot, amibe belevágódik. Haspók dühösen szikrázó szemekkel, kidagadt nyaki verőerekkel üvölt rá:
- Ne merd bántani őket!!! Kedvesek voltak velem! Haspók összetör, ha csak csúnyán nézel rájuk, vagy csak ha azt mondják!!
A fickó hitetlenkedve áll fel, láthatólag semmilyen sérülés nem érte attól, hogy egy gránitfalba vágták a testét, még csak nem is érzett talán fájdalmat így ránézésre. Ellenfelére mered:
- TUDOD TE KI VAGYOK ÉN?! ÉN VAGYOK A BULDÓZER! MEGÁLLÍTHATATLAN VAGYOK!!!
Haspók visszavicsorog és int maga felé:
- Na akkor gyere megállíthatatlan és ismerd meg a megmozdíthatatlant!
Nem kell kétszer mondania, a testpáncélos mutáns már neki is zúdul, kisebb porfelleg lepi el a küzdőfeleket.
Lynn közben lendületesen tőr a Kopó felé, aki zsebre dugott kezekkel bámulja a két erő alapú mutáns csatáját, de aztán érzékeli a veszélyt. Kimered a szeme és a magasba emeli a karjait:
- Hé! Hé! Én nem harcolok! Nem az én stílusom. Ha legyőzitek a Buldózert, már itt sem vagyok - hebegi ijedten, igaz az ő készsége nem is való csatába. Ha megadása ellenére Lynn lerohanja, akkor megpróbál elfutni, de erre igazán nincs esélye, vagyis szabadon kiütheted, megkínozhatod, stb, nem ellenfél, fájdalomküszöbe viszont iszonyú alacsony, vagyis szinte biztosan el fog ájulni. Ha békében hagyod, akkor behúzódik egy vastagabb kőfalszerűség mögé és onnan nézi a csatát.
Sarah megpróbálja lerohanni a Mágust, de hamar rá kell jönnie, az ő dolga nagyon nehéz lesz. Mágus legalább háromszor gyorsabb egy igen atlétikus embernél. Kedvére söpörgeti ki alólad a lábaid hosszú fémbotjával. Persze ez nem okoz sérülést, legfeljebb mélyíti a büszkeségeden esett sebet, de az nyilvánvalóvá válik: ezt a fickót egyszer sem fogod tudni eltalálni. Ráadásul ha ő se tud téged megfékezni, nem lesz esélyed sem kitérni a kártyatrükkje elől, ha újra ahhoz folyamodik. Bődületes nehéz csata lesz ez! Végül ő is rájön, hogy nem nagyon fogod feladni, ha állandóan csak leültet, így sajnálkozva vállat von és sebesen eltávolodik, majd már repül is az izzó kártya. Na igen, a készsége sebesség, így neked semmilyen esélyed sincs kikerülni a támadásait, viszont a lap 90 fokkal elfordul a levegőben és valahol a semmiben robban. Mindketten hökkenten álltok egy pillanatra, majd ösztönösen néztek fel Artie felé... Na itt jön a negatív meglepetés, a kisfiú leült egy csőre, hogy alkalmazza más helyen a telekinézist ugye, de el is vesztette az egyensúlyát és most a semmiben lógva kapaszkodik, bár aligha sokáig, fizikailag nagyon gyengécske. Mágus szentségelve elhajít feléd két másik lapot, amelyek már hátralöknek, bár nem lett valami pontos a dobása, sérülést nem szerzel. Mire felnézel a fickó már embertelen sebességével szabályosan rohan felfelé a falon, majd elkapja a kis srácot és botját a falba szúrva visszalendül vele a csövekre. Megtörli a homlokát és nyögve fordul felé:
- Ezt ne csináld Artie! Maradj szépen itt és lapulj meg, jó? - nyom egy barackot a fejére, majd néhány szédületes szökkenéssel visszaugrik tőled kb 10 méterre a talajra és szokott félmosolyával int feléd:
- Cicc, kicsi kaktusz, cicc! Gyere a papához! - vigyorog.
Varangy
Varangy
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 123
Hírnév : 10
Tartózkodási hely : utcák, terek, sikátorok

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Lynn Harlow Szomb. Aug. 25, 2012 12:22 pm

Mágus szavaira csak fél füllel figyeltem oda. Hiszen többet nem érdemelt meg, arról nem is beszélve, hogy amit mondott, az is sületlenség volt. Ha a lányt nem kéne félteni, akkor ez az egész nem történne, ha nem akarnák bántani, megkérnék, hogy menjen velük, nem elrabolnák. Még az is meglehet, hogy tényleg rendes orvosi ellátásban részesülne, de aztán? Nem, nem fogok feláldozni egy ártatlan gyereket csak azért, mert valaki, aki épp most árult el, akár a halálos ítéletünket is aláírva, azt mondja, hogy nem lesz semmi baj!
Nem mintha lett volna időm bármit is reagálni a megjegyzésére, mivel Buldózer ekkorra végképp megunta a bájcsevejt, és borzalmas erejét megsokszorozva kezdett felénk rohanni, hogy csak úgy rázkódtak bele a falak. Rémülten lódultam felé, anélkül hogy tudtam volna, hogy is tudnám feltartóztatni, csak annyit tudtam, hogy engem biztosan nem tud bántani, és kezdetnek az is valami. Haspók közbelépése azonban feleslegessé tette az igyekezetem, elszánt kiáltása pedig megmelengette a szívemet. Irányt változtattam hát, és a közelben lévő Kopó felé futottam hagyva, hadd intézze el ezt a két óriás.
Ellenfelem azonban egyáltalán nem bizonyult ellenfélnek, még csak védekezni sem nagyon tudott. Én már nekikészültem az ádáz küzdelemnek, de az ő meghunyászkodó, erőtlen könyörgése elbizonytalanított. Nem voltam hozzászokva, hogy nálam gyengébbekkel kelljen harcolnom. Ezzel a hendikeppel általában nekem kellett szembenéznem, és valahogy kompenzálnom. De hát mégiscsak a másik oldalon játszott, így pedig veszélyt jelentett ránk. Nem engedtem hát el, bármit is mondott. A légzésére meg az erei pulzálására azért persze jó szokásomhoz híven odafigyeltem, hiszen nem akartam megölni. Amint eszméletét vesztette a levegőhiányból leugrottam róla, aztán arrébb vonszoltam ájult testét a csata színterétől, nehogy valaki rálépjen. Légzés rendben, pupilla-reflex rendben, pulzus rendben. Mehettem vissza harcolni!
-Bírsz vele? - kiáltottam oda Haspóknak futás közben.
Bármit mondott is, azért Buldózernek is beleloccsantam az orrába, szájába, mint már annyi más ellenfelemnek, és megforgattam magam a tüdejében, hogy le tudjam gyengíteni, így segítve Haspóknak. Ez nyilván köhögésre késztette őt, és mivel izmai jóval kidolgozattabbak voltak a többi így elintézett embernél, megkapaszkodni is nehezebb volt. De egyébként is aggódtam Sarah-ért, úgyhogy elhagyva testét szaladtam tovább vízként a lány felé.
Még épp idejében érkeztem, hogy lássam, amint Mágus megmentette Artie-t. Mint aki falba ütközött torpantam meg, hiszen ez a cselekedet meglehetősen váratlan volt a részéről. De aztán rögtön korrigálta is kedvességét, mikor ismét Sarah-ra támadott. Kihasználva, hogy nekem így pont háttal állt, ráadásul vízként a lépéseim is halkabbak voltak felé lendültem, a magasba ugrottam, még a levegőben jéggé fagytam, és ökölbe szorított kezemmel hatalmasat sújtottam a fejére.
-Anyád menjen a papához!
Lynn Harlow
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok Szomb. Aug. 25, 2012 3:11 pm

Míg én igyekszem valahogy elérni Mágust, hogy megrázó élményben részesítsem, addig persze a fél szememet a többieken tartom, mert nem szeretném, ha Lynn-nek bármi baja essen, de nagyon úgy néz ki, hogy Buldózer viszont elhatározta, mindenkit legyalul a föld színéről, így van miért aggódnom. Mikor aztán Haspók gyakorlatilag eltakarítja a nagyfiút az útból, azért kissé fellélegzek, de nincs időm tovább velük foglalkozni, mert Mágus túlságosan fürgének bizonyul ahhoz, hogy olyan könnyedén elbánjak vele.
Emberfeletti gyorsasága következtében többször is a földön kötök ki, de a dühöm épp elég erőt ad, az újabb és újabb támadáshoz, bár látom, hogy ez így ítéletnapig is elfog tartani. Már csak Artie-ben reménykedek, hogy meg tudja tenni, hogy elvonja Mágus figyelmét, de úgy látom túl nagy feladatot adtam a kölyöknek, mert habár pont időben megakadályozza, hogy a következő kártya a képembe robbanjon, de ő maga is elveszíti az egyensúlyát odafenn és nagyon úgy néz ki, mindjárt lezuhan.
Ösztönösen indulok, hogy alá állva elkapjam, nehogy összetörje magát, de Mágus megelőz és pillanatok alatt felszalad a falon, mint egy pók és botja segítségével megtámasztva magát a kissrácot is biztonságban leteszi, vissza a csövek közé, miközben szelíden korholni kezdi.
Hát, mit ne mondjak kissé leesett az állam, miközben a jelenetet néztem, mert most a mérgem fele minimum elpárolgott, hiszen mi a fenének mentené meg, ha tudja, hogy ellene dolgozik, de mégis….. A fene sem ismeri ki ezt a habókost, de az lenne a biztos, ha nem lenne útban, így bár az előzőleg felém dobott két kártya robbanásától a földre ültem, most mikor újból előttem állt, nem tudtam mitévő legyek.
- Cicc, az anyád! – sziszegtem felé, de felállva sem közeledtem, hiszen rájöttem, hogy ha akart volna nagyobb kárt is okozhatott volna nekünk, de nem tette, így talán, nem rá kéne koncentrálnom, csak akkor, ha akadályoz. Miközben ilyen szépen levezettem magamban a dolgokat, Lynn közel sem volt ilyen békés és még láttam a közeledő jégtestét, ahogy Mágus felé tart, így kivártam, hátha felesleges az egész ötletelés.
A következőben azonban már Buldózerre kéne koncentrálni, így hagyom Mágust Lynn ölelő gondjaiban. Buldózer mivel nagy marha állat, így nem is olyan gyors, mint egy átlag ember, így talán van idő egyenként lekapcsolni a sisak pántjait, ha eléggé fürge vagyok. Bár erre Mágus lett volna a legjobb, de hát, ha ő nincs akkor meg kell oldani máshogy.
Ha tudok felkapaszkodok a fenti csövekre és óvatosan a Haspókkal harcoló Buldózer fölé mászok, majd ha van rá lehetőségem ráugrom és legalább egy csatot megpróbálok kicsatolni, aztán már vetem is el magam tőle, mielőtt feleszmélne.
~ Artie! Figyelj, megpróbálom mind a négy csatot kipattintani! Ha lejön a sisak, te jössz! ~


Sarah Wilchok
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Varangy Vas. Aug. 26, 2012 9:21 am

(Nos, picit előre szaladtatok a bunyóban, mivel Lynn félúton kissé el fog akadni, így a posztja második része is semmis, ahogy Sarahé is emiatt)

Lynn a te akciód teljes sikerrel jár, Kopó alig 15-20 másodperc alatt eszméletét veszti, lehet, hogy inkább a sokktól, mint a valós levegőhiánytól, de hát ez van, nem egy harcos, ahogy ő maga is mondta. A vékonydongájú férfi összeesik, még neked sem jelent problémát félrehúzni a testét az útból. Életjelei normálisak, a szíve még zakatol persze a korábbi ijedtségtől, de rendeződőben van. Otthagyod és tovább rohansz hát. Közben látod Mágus attrakcióját, amivel megmenti a lezuhanástól Artiet és odaérsz az egymással huzakodó Buldózerhez és Haspókhoz. Kérdésedre a kövér fiú nyögve válaszol:
- Iszonyatosan erős, de...
Nagyjából eddig jut, mikorra már alkalmazod is szokványos taktikádat a nagy ember ellen, bár most ennek leginkább csak a hátrányait éled meg.
Sarah, te egyszerűen így elfordulsz Mágustól és elindulsz segíteni Lynnek, látod, amint víz alakban beszivárog a Buldózer száján-orrán keresztül és... és a fickó még csak egy köhintést sem enged el. Lynn viszont egyáltalán nem tud tovább mozogni, megreked a Buldózerben, mintha minden létező erőt kiszívnának belőled. Ellenben Sarah, te úgy látod, mintha egyszerűen felpörögne, megerősödne a férfi. Eddig talán enyhén felé billent a mérleg nyelve Haspókkal való csatájában, lévén minden ütközésükkor a fiú lábai alatt kiszakadt a talaj és hátra csúszott, de a férfi is lendületét vesztette, visszatántorodott. De a víz mozgási energiája meglehetősen nagy és ez most már ezt a drabális tankot támogatja, úgyhogy gyakorlatilag azonnal elsöpri, falhoz vágja szerencsétlen segítőtöket. Te pedig apró kocogtatást érzel a válladon, Mágus botja az, egyértelműen nem ütés volt, azt azért páncélbőr mellett is tudod, mikor csapnak és mikor csak lágyan érintenek.
- De mon cheri, igazán udvariatlan dolog csak így ott hagyni egy ilyen jóképű férfit az első randin, nemde? - kuncog a kezében pedig ott izzik egy kártyalap. Nem dobja rád, viszont a helyzet egyértelmű: magára akarja vonni a támadásod, amíg a társai Lynnel és Haspókkal foglalkoznak.
Neked Lynn oltári szerencséd van, a Buldózer agyatlan, nem tart magában, hogy kihasználja az erődet, hanem maga elé okád ki egy tekintélyesebb tócsába. Ha valami kreatív cukkolást várnál, mint hogy rossz az ízed vagy hasonlók, akkor csalódnod kell:
- BULDÓZERT SENKI SEM TUDJA MEGÁLLÍTANI!!!
És ezzel már rohamoz is a kábán felállni készülő, elég nagyot kapott Haspók felé. Te csak némileg fáradtnak érzed magad, nagyobb bajod nem lett a nagydarab barom testében, bár mégegyszer ezzel talán már nem fogsz próbálkozni. Ráadásul azt is tudod: a légzés nem alapfeltétel a nagy erejű mutáns számára.
Sarah: ha folytatod az utad a Buldózer felé, akkor Mágus telibe fog húzni a lappal, ez esetben most már komoly fájdalmaid vannak, de a bőröd még úgy-ahogy kitart. Ha visszafordulsz, akkor vigyorogva szökdécsel és igyekszik lekötni téged.
Varangy
Varangy
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 123
Hírnév : 10
Tartózkodási hely : utcák, terek, sikátorok

Vissza az elejére Go down

Staten Island-i világítótorony - Page 8 Empty Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

8 / 12 oldal Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.