Staten Island-i világítótorony

11 / 12 oldal Previous  1, 2, 3 ... , 10, 11, 12  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Jessyca Camilo on Kedd Feb. 12, 2013 12:44 am

- Így is fogalmazhatunk… *Kuncogásom pedig a kezemmel akartam elrejteni. Na igen, én azért nem fogalmaztam volna ilyen durván, de hát nem is Én mondtam. Bár ezt egy srác szájából hallani… kissé mulatságos.*
- Majd csak megunja… semmi érdekes nincs rajta. *Vontam meg a vállaimat könnyedén. Nem csináltam belőle nagyproblémát, elvégre nem volt olyan elviselhetetlen a dolog. Bár néha igazán hagyhatna aludni is a csikizés helyett. Aztán a kitöltött bort Blay kezébe adtam és már mentem is vissza az asztalhoz. Tekintetemmel bőszen keresve valamit rajta…*
- Anyu látott mikor haza vittél, így Ő tudja, hogy veled vagyok. Még akkor közöltem vele, hogy este nem érek rá. Apu is tudja, hogy veled vagyok, csak neki halvány gőze sincs arról, hogy ki vagy. Mondjuk anyu is csak annyival van előrébb, hogy legalább látott. * Vontam meg könnyedén a vállaimat. De azt kihagytam a történetből, hogy természetesen egyik sem tudja, hogy lefeküdtem vele. Csak utaltam rá. De hiába matattam az asztalon nem találtam meg, amit kerestem.*
- Oookééé… Én jelenleg meghalok egy szelet sütiért, fagyiért vagy bármi olyanért, ami tömény és édes. Szóval irány a Mc Donald’s… vagy valami hasonló… és ezt visszük. *Vettem el az asztalról a borosüveget, amit rögtön Blay kezébe is nyomtam.*
- S most kivételesen megkíméllek a hegyi beszédtől, hogy ittál és így nem szabad vezetni és a többi baromság, ami ilyenkor fel szokott szakadni belőlem és nem is kezdek el hisztizni, hogy inkább hívj egy taxit, mert Én be nem ülök melléd. Csak annyit kérek, hogy ne felejtsd el, hogy ha karambolozol és meghalok, míg Te túléled. De csak azért hagyom ki most, mert amíg ezeket elmondom és ide ér a taxi, addigra már rég ott lennénk. S nekem most kell, nem pedig félóra múlva. Szóval indulás… * Na igen… a tipikus ellentmondást nem tűrő Jess feldugta a fejét az eddig meghunyászkodó és bólogató kutyus mögül ami eddig voltam. Egy ilyen vacsorához ez kell… behódolni a férfi akaratának. De a vacsinak vége, és nekem édesség kell, így bizony a romantikának annyi és már a lejárat felé tartottam, ahogy felkaptam a kabátom és a táskám, hogy azt a kezemben vigyem magammal.*
- Naaa… gyerünk… mert Téged eszlek meg. * Kacsintottam hátra mosolyogva, ha esetleg nem akart megindulni a másik vagy még mindig a döbbenettől ácsorgott a hirtelen váltásom miatt.*
avatar
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Blaylock Crawford on Szer. Feb. 13, 2013 6:08 pm

- Hát igen, Mary is folyton ezt mondogatta.- Nevettem el magamat, aztán figyeltem, ahogy kuncogott. Olyan imádni valóan édes volt közben.
- Hát ezt nem mondanám, de azt se értem, hogy miért folyton a hasadra pályázik Elvégre nem gömbölyödik, nincs rajta úszógumi. Bár.. mutasd csak.- Léptem oda és simogattam meg a hasát kicsit meg is csikizve az oldalát.
- Nem egyáltalán nincs rajta semmi felesleg.- Bólogattam hevesen, majd elengedtem.
Felvont szemöldökkel hallgattam a mondandóját, majd amikor hátra fordult és közölte, hogy vagy megkapja a sütijét vagy engem fogyaszt el, elmosolyodtam.
- Óh, ennyire édesség éhes lennél?
Kérdeztem nevetve, majd odaléptem hozzá és megöleltem a derekánál fogva.
- Nos, oda viszlek, ahova csak szeretnéd, de szeretnék előbb kérdezni valamit.- Fordítottam magammal szembe, majd kisimítottam egy tincset a szeméből. Egy ideig csak a szemeibe néztem, aztán felsóhajtottam.
- Ha.. ha a szüleid tényleg férjhez akarnak adni.. ígérd meg kérlek nekem, hogy nem választasz senkit. Félek, hogy a sárkányom nem engedné meg senkinek, hogy hozzád érjen. Szóval, megígéred?- Kérdeztem tőle és hüvelykujjammal az arcát kezdtem simogatni. Olyan puha volt a bőre és annyira jó illata volt, szinte megőrjített, hogy olyan közel állt hozzám és még se ölelhette meg.
Egy kis ideig csak a szemébe néztem, majd elmosolyodtam.
- Szóval, mit szeretnél enni, édes? Fagyi? Torta? Vagy mind a kettő?- Vigyorogtam le Jess-re, aztán arcon csókoltam és megfogtam a kezét.
- Amúgy pedig nem kell aggódnod, józan vagyok és még soha életemben nem törtem össze a kocsimat.- kacsintottam rá, aztán kinyitottam előtte az ajtót és előre engedtem, de a kezét nem engedtem el. Olyan jó volt legalább így a közelében lenni, hogy ha már másképpen nem lehetett. Nem akartam, hogy megijedjen, már így is eléggé lelki ismeret furdalásom volt amiatt, ahogy letepertem a szobámban...
- Jess, van egy ötletem, de csak akkor, ha benne vagy.- Vigyorogtam rá, amikor leértünk a kocsimhoz.
avatar
Blaylock Crawford
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 99
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : Xavier intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Jessyca Camilo on Szer. Feb. 13, 2013 6:43 pm

- Úszógumi? * Hökkentem meg és csípőre csaptam a kezeimet, hogy mégis mit képzel a másik, hogy merészel ilyet mondani. De aztán már jött is a csikizés amiből nevetve ugrottam hátrébb, hogy szabaduljak belőle.*
- Nem ér csikizni. * Szóltam rá közbe és a rosszallásom már nem volt sehol. Ezzel az apró kedvességgel is sikerült mosolyt csalni az arcomra. De azért abba bíztam, hogy a későbbiekbe sem viszi túlzásba, mert mérges tudok lenni, ha erőszakosan csikiznek.*
- Valamelyik nap eperöntetes vanília fagyit ettem… pedig nem is szeretem az epret. Szóval kezdem megszokni. * Vontam meg a vállaim, és ahogy hátulról átölelt egy röpke pillanatra csak belesimultam az ölelésbe és még a fejem is hátravetve támasztottam meg a mellkasán. De csak egy pillanat volt az egész már meg is fordultam. Pláne mikor a kérdését akarta feltárni előttem. De a tekintetén látszott, hogy bizony valami komoly dologról van szó. S amint feltárta lesütöttem a szemeim.*
- Ezt megígérhetem, mert eszemben sem volt választani. De azt tudnod kell, hogy ezzel csak időt nyerek. Apám türelmes, de nem a végletekig. Ha egy 2-3 hónapon belül nem választok, Ő fog. * Emeltem vissza rá a tekintetem. *
- Még nem tudom… majd eldől a választékból attól függően, hogy hova megyünk. * Vontam meg a vállaimat és nem húztam el a kezem. Hagytam, hogy levezessen a kocsihoz.*
- Ez aztán megnyugtató… * Mosolyogtam oldalra, de érezhette, hogy ugratom mert a szavaim ennek ellenkezőjéről árulkodtak. Már nyitottam is volna a számat, mert hallomásból ismertem egy jó helyett a közelben, de a szavai kissé megakasztottak.*
- Hallgatlak… * Néztem a szemébe. Nem tudtam, hogy mit akarhat. De attól, hogy meghallgatom, még nem veszítek semmit… maximum nemet mondok és megmondom, hogy mi legyen. De most a kíváncsiságom erősebb volt és várakozón néztem a másikat.*
avatar
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Blaylock Crawford on Csüt. Feb. 14, 2013 11:05 pm

- Úszógumi bizony.- Nevettem, amikor megláttam az arcát. Olyan édes volt, amikor kiakadt. Vigyorogva csikiztem tovább, majd egy utolsó simítás után abbahagytam és meghallgattam a mondandóját.
- Ez jól hangzik. Bár.. nekem más ötletem lenne, hogy mit szeretnék fagyi helyett nyalogatni, de ezzel gondolom egyedül vagyok, megint csak.- Vigyorogtam rá, majd finoman megsimogattam az arcát megint, aztán elindultunk. A kocsihoz érve egyik kezemmel a járműnek támaszkodtam, majd levigyorogtam Jess-re.
- Hát... Arra gondoltam, hogy.. mit szólnál, ha felmennénk hozzám? Ott mindig van fagyi.. és olyan öntetet kérsz rá, amilyet akarsz. Megcsinálom, nos hogy tetszik az ötletem? Te csak beülsz a kocsiba, ha akarod én akár kézben fel is viszlek, és utána hallgatom és teljesítem a kívánságaid. Nos?- Kérdeztem egyre halkabban, miközben kihívóan a szemébe néztem és a másik kezemet finoman a derekára csúsztattam.
- És mielőtt megint arra a következtetésre jutsz, hogy mire készülök, semmi ilyen szándékom nincs veled.- Néztem rá, majd belecsókoltam a nyakába finoman.
- Neked mi a b terved?- Húzódtam el tőle megszédülve az illatától. Teljesen az agyamba ivódott a lány illata és a legrosszabb az egészben az volt, hogy akármit is mondtam magamnak, vagy a sárkányomnak az egyre jobban és jobban ki akart törni, hogy magához ölelje.
avatar
Blaylock Crawford
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 99
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : Xavier intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Jessyca Camilo on Csüt. Feb. 14, 2013 11:34 pm

*Arra, hogy neki miféle ötlete lenne csak értetlenül vontam össze a szemöldököm. Gőzöm sem volt, hogy miről beszél… talán jégkrémről? Áh persze, hát mi mást is akarna nyalogatni, ha nem fagyit? Csak a jégkrém marad, hisz a jégcsapot azért kizártam. *
- Nézd ha szeretnéd nem muszáj fagyit enned… nyalogathatsz jégkrémet is. De ha nem baj akkor Én maradnék a fagyinál. * Jegyeztem meg ártatlanul és tökéletes tudatlanságban pislogva a másikra. A felém magasodó srácra csak felfelé pislogtam és meg sem fordult a fejemben, hogy szabadulni akarjak, csak hallgattam a mondani valóját, amiért már megölt a kíváncsiság és úgy éreztem ezt a pár percet mintha egy egész nap telt volna el. A szemöldököm a homlokomra szaladt és hirtelen még az sem érdekelt a meglepettségemben, hogy közelebb von magához. NA de a nyakra puszija észhez térített és el is kezdtem kibontakozni, vagyis inkább hátralépni, de elhúzódott magától.*
- Szóval ma éjszakára kapok egy papucsot? Csábítóbb ajánlat már nem is létezik… * Horkantam fel és szavaim csöpögtek az iróniától.*
- Az a mázlid kölyök, hogy baromira kell az a fagyi és nekem tök mindegy, hogy hol kapom meg, csak gyorsan legyen. Szóval felőlem mehetünk hozzád is, a végén úgy is ott kötnék ki, mivel nem akarok haza menni. Csak siessünk, mert agresszív leszek hamarosan, ha nem eszek. * Adtam ki az ukázt és már a szavaimból is érezhette, hogy kezdem elérni az ingerküszöböm az időhúzástól és az éhségtől. Ennek a gyomrom hangos morranással még nyomatékot is adott, ahogy megkondult. Pedig most ettem… *
- A B terv nem számít, hisz az A terv tökéletes… induljunk… * S bizony bepattantam a kocsiba, hogy ugyan mennyünk már… *

//Folytatás: Blaylock Crawford lakása//
avatar
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Féreg on Szer. Május 22, 2013 8:48 am

Az egyetlen probléma ezzel a hellyel, hogy nem sok magas épület van körülötte, maga a torony meg mégiscsak feltűnő lenne. Így kénytelen voltam egy lombos fa koronájába felhúzódni, ahol türelmesen várakoztam egész nap lényegében, a hajnali óráktól kezdve. A bérgyilkos mindig, minden időben paranoid fajta, tudtam Párduc fejével gondolkodni e tekintetben. Ha a megbízód kiugraszt valami Isten háta mögötti helyre személyesen felvenni csomagban a megbízást, két dolgot teszel. Egyrészt nagyon figyelsz út közben, hogy követnek-e? Ha igen, kezdesz megnyugodni, akkor a megbízód valóban csak tesztelni akar. Ha nem követnek, nagy eséllyel baj van... Éppen ezért volt a nyomában egy magánspicli, akinek csak azért fizettem, hogy kövesse, míg le nem fordul a világítótorony felé vezető útra. Másodszor a csomag. Nem az első a megbízás, az csak tovább irányít. Minden más esetben a megbízó túl sok kémfilmet bámult amatőr, vagy baj van. Épp itt húzzuk felül a régi meséket. A csomag tovább irányítja, de nem fog odaérni... Még ha valami egészen isteni csoda folytán most is elpattogna minden golyóm elől, akkor sem fog ez alkalommal elmenekülni. A sarki bicskás banda legalábbis egy ötvenesért felvállalta, hogy lenullázzák a kocsija kerekeit, ha már nem lát rá a vöröske.
Türelmesen, rezzenéstelenül várakoztam, akkor is, amikor megérkezett. Egészen addig, amíg a telefonfülkéhez nem ment, ami meg volt jelölve célként. A papír ilyenkor abszolút szokásos üzenetet tartalmazott, mely szerint menjen fel a toronyba a tetején, a reflektor mellett találja a megbízást. Na persze papíron lenne még pár ilyen kör, mire kellően paranoid megbízó meggyőződik a nő őszinteségéről. De most nem lesz... A célkereszt rázoomolt a bal combjára. Halál pontosan. Távolság kb 350 m. Papírba mélyed, majd az épület teteje felé néz. Elsütöm a ravaszt. Nem is nézem az eredményt, azonnal kapáslövés a kint ácsorgó biztonsági emberre is. Utóbbi elég jó lett, a férfi egy lyukkal a homlokában terült el. Visszakaptam az optikát a nő felé, hogy lássam milyen eredménnyel jártam?
avatar
Féreg
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 19
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : USA, New York City

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sheena Duran on Szer. Május 22, 2013 9:13 am

Miközben a megadott helyszín felé tartottam, a szemem végig a visszapillantón volt, hiszen számítottam rá, hogy egy kullancsot akasztottak rám. Bár nem volt túl amatőr a fickó, azért elég hamar kiszúrtam és kicsit megdolgoztattam a pénzéért, majd az egyik mellékutcában hagyva a járgányt, gyalog sétáltam fel a toronyhoz, ráérősen, hagyva időt, hogy a legkitartóbb látogatók is távozzanak.
A biztonsági őr vizslató tekintetétől követve egyenest a telefonfülkét vettem célba, mint akinek sürgős beszélhetnékje van, még a színjáték kedvéért a kagylót is a fülemhez emeltem, aztán a telefonkönyv alatt kitapintottam a lefóliázott. vékony tasakot, ami már sejtette, hogy nem ez a végállomás. Mondtam már, hogy utálom a paranoid, kémfilmeket felnőtt embereket?
Ha nem, akkor most mondom!
Egy rosszalló sóhajjal emeltem ki belőle a gépelt utasítást, hogy másszak fel a torony tetejébe a reflektorhoz. Anyád ne sirasson!
Önkéntelenül felpillantottam a magasba, majd azon kezdtem törni a fejem, hogy mivel szerelem le az őrt, és ekkor a vastag biztonsági üveg berobbanásával egyidejűleg hasít a combomba a fájdalom, ami, na meg a becsapódás ereje, szabályosan kisöpri alólam a lábamat és a másik oldalon további üveget sodorva magammal zuhanok ki a fülkéből.
~ CSAPDA! ~ ordítja egy hang a fejemben, és bár a kín hullámokban csap át felettem, igyekszem valami fedezéket találni magamnak, ahová bevonszolhatnám magam, de sajnos most még egy árva bokor sincs a közelben. Így nincs más választásom, mint a hasam alá rejtett fegyverrel eszméletlenséget szimulálni és megvárni, míg a merénylő a közelembe jön, hogy meggyőződjön munkája eredményéről. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem akart megölni, mert akkor halott lennék, hiszen kiváló célpont lehettem a nyílt terepen. Ez ad némi reményt, hogy még megúszhatom.

avatar
Sheena Duran
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1190
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Féreg on Szer. Május 22, 2013 9:22 am

Na ez végre sikerült. A nő elterült a telefonfülke mellett, a biztonsági pedig már távozott is az örök vadászmezőkre. Természetesen nem mentem közelebb egyelőre. Nem is akartam volna különösebben, csak éppen nem tudhatom tényleg elájult, vagy csak megjátssza? Kibiztosítottam a puskát újfent, majd felvettem a mobiltelefonomat és tárcsáztam a számot, amit a közvetítő adott, hogy ideiglenesen elérhető rajta a nő. Gondolom úgy van vele, mint én az enyémmel. Ha a melónak vége vagy valami csövesé lesz, vagy a halaké valahol a mólónál. Elkezdtem csörgetni a telefont és vártam egy ideig, míg a központ szét nem bontotta a vonalat automatikusan. Akkor a fekvő lány arca elé lőttem, hogy apró, éles kavicsok terítsék be, aminek az ember szokott örülni. Újra telefoncsengés. Ha most sem volt a válasz, akkor a szétbontás után már egészen közvetlen az arca elé kapta a lőszert, kifejezetten milliméterezve úgymond. Megint csengetés. Na lássuk vajh felébredt-e? - gondolkodtam. Végül is, ha nem, még mindig ellőhetem a karjait, mielőtt odamegyek. Csak félek elvérezne. Na jó, csak az egyiket akkor - emeltem fel újra a célkereső optikát a szemem elé.
avatar
Féreg
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 19
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : USA, New York City

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sheena Duran on Szer. Május 22, 2013 9:36 am

Most, hogy csak a hallásomra támaszkodhattam, kiélesedtek, amúgy sem megvetendő érzékszerveim, így halványan még a puska felhúzásának kattanását is hallottam, így nagyjából betájoltam merre lehet a lövész. Na, nem mintha sokra mentem volna vele, egy szál pisztollyal, hiszen biztos, hogy lőtávolon kívül van. Így maradt az ájulás színlelése.
Mikor megszólalt a mobil a zsebembe, sikerült majdnem lelepleznem magam, mert erre nem számítottam, de azért a rutin kisegített. Persze nem reagáltam rá és ekkor jött a lövés, majd megint a telefon és megint egy lövés, ami már közvetlenül az orrom előtt csapódott a földbe, csípős aprószemcsés porral beterítve az arcom.
Közben veszettül járt az agyam, hiszen láthatóan profival van dolgom és nem fog bejönni a számításom, amíg meg nem győződik róla, hogy ártalmatlan vagyok. És mivel én is úgy tennék, ahogy ő, a következő lövés már valószínűleg testemre megy, ha én lennék a helyében, akkor a kézre, hogy ne tudjon fegyvert használni.
Nem akartam, hogy harcképtelenné tegyen, mert akkor a saját esélyeimet rontom, bár még így is megteheti, hogy befejezi, amit elkezdett, de mivel valamiért élve kellettem neki, így talán még sem akarja, hogy súlyosabb bajom legyen és véletlenül elvérezzek.
Egy káromkodást elmormolva a fogaim között nyújtottam ki a fegyvert tartó kezem oldalra és tettem le a fegyvert, majd a tarkómra helyeztem a megadás jeleként a kezem.
~ Gyere közelebb, hogy lássam, kinek téphetem ki a torkát. ~ nyugtattam magam közben.

avatar
Sheena Duran
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1190
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Féreg on Szer. Május 22, 2013 9:44 am

Hát csak nem vette fel a telefont, viszont egy combseb lehet akár meglehetősen súlyos is, nem szívesen kockáztattam volna még egy lövést idő előtt. Leugrottam a fáról a puskával együtt és óvatosan megközelítettem a nőt. Barna félcipő, szürke öltönynadrág, fehér ing és szürke nyakkendő, szerintem bárki egyszerű üzletembernek nézne, ha nem lenne a kezemben egy távcsöves, valamint két válltokban két pisztoly is. Odalépdeltem, persze kellő óvatossággal, majd az elhajított fegyvert jóval arrébb rúgtam. Csendesen, de határozottan szólaltam meg:
- Kedves Párduc, ha esetleg elfeledte volna, ott tartottunk utolsó beszélgetésünk idején, hogy némi tájékozódási pontot szeretnék kapni Mennydörgés felé. Akkor idő és környezeti körülmények hatására nem sikerült kellően nyomatékosítanom a kérésem, most igyekszem - rántottam fel a fegyvert. Közelre szinte használhatatlan persze, de egy nem mozgó célpontot annyira nem nehéz eltalálni. - Kicsit kutakodtam maga után. Az ajánlatom is kiegészítem. Nem csak gyors halál magának, de nem gyújtom rá a házat a barátnőjére, az orvosra sem. Dr Lynn Harlow - pontosítottam. - Merre keressem a Mennydörgést? - érdeklődtem komolyan.
avatar
Féreg
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 19
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : USA, New York City

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sheena Duran on Szer. Május 22, 2013 10:10 am

Hallottam a huppanást, ahogy a földre ugrott és a közeledő lépteket, amire tekintet nélkül az égető fájdalomra a combomban, erősen megfeszültek az izmaim, de nem moccantam egyelőre. Miután a fegyverem messze szánkázott a rúgása nyomán és megszólalt már nem tudtam elrejteni a döbbenetemet és összerezzentem.
~ Ez nem lehet igaz! Hiszen láttam a saját szememmel, hogy elpatkolt! Biztos vagyok benne, hogy a lövés halálos volt és nem is lélegzet, mikor utoljára láttam. ~ kavarogtak a gondolatok a fejemben.
- Hogyan……? Maga mutáns! – válaszoltam is meg magamnak szinte azonnal, ahogy levontam a megfelelő és engem igen rosszul érintő következtetéseket.
A választékos, régimódi beszéde viszont semmit nem változott, így még az is felmerült bennem, hogy ez az ember, nem mostanában látta meg a napvilágot, de azt hiszem ez most századrendű dolog volt a szempontomból. Igaz ez sok mindenre, így a technikával szembeni hiányosságára is magyarázattal szolgálna.
Azt is tudtam viszont, hogy soha nem fogom feladni Mennydörgést, így csak az a megoldás maradt, hogy megpróbálom majd félrevezetni, de nem törhetek meg egyből, hiszen ez gyanús lenne számára, ha most készségesen válaszolnék. Egyelőre a kemény profit kell játszanom, hogy hihető maradjak, hiszen muszáj életben maradnom és megölnöm, nem sodorhatom veszélybe Lynn-t, bár ehhez szerintem Szellemnek is lenne pár szava., de ha nem tudom figyelmeztetni őket, akkor beüthet a baj. Egy távcsövessel nem kell közel menni, ahogy a példám is jól mutatja.
- Menj a pokolba! – mormoltam hidegen. – Nem tudom hol van, de ha tudnám se mondanám meg persze. És, ha Lynn-nek egy haja szála is meggörbül azt is megbánod, hogy a világra jöttél, ezt garantálom. – tettem még hozzá.
avatar
Sheena Duran
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1190
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Féreg on Csüt. Május 23, 2013 6:44 am

Pókerarccal biccentettem, mivel ezt ő nem láthatta jelen testhelyzetben ki is mondtam:
- Igen, a fejlettebb emberek közé tartozom, ahogy Ön is, kisasszony, de jelenleg nem hiszem, hogy ez döntő tényező lenne - morogtam halkan. - A munkámból kifolyólag pedig vállalom a vonatkozó kockázatokat.
Egyelőre nem volt megfelelő számomra a beszélgetés haladásának iránya, a nő csak vérprofi volt, hanem úgy tűnt komolyabb lojalitás is fűzi egykori (vagy jelenlegi?) társához. Kénytelen vagyok más irányba terelni a beszélgetést.
A kínzás művészet, vagy legalábbis akként is lehet értékelni. Nem a fájdalom okozása a lényeg, attól a delikvens idővel elájul. Mindenki megtörik egy bizonyos szint után, legalábbis úgy hallottam, de itt a konkrét tudás abban áll: úgy kell adagolni a fájdalmat, hogy még ne veszítse eszméletét, de a pokol összes kínjait megismerje az alany. Eszközök nélkül nehezebb lesz ez a része. A másik: egy ügyes vallatott személy egy ideig hazugságokkal traktálja a kínzóját, ismerni kell a non verbális jeleket, amelyek ezt hivatottak felismerni. Nagyon jól képzett személy képes csak ezeket fizikális vallatás közben elfedni. Kezdjük el.
Ismerem az emberi anatómiát, így pontosan tudtam mi fog történni, amikor a cipőm sarkát a combsebébe vágtam. Így is sánta, az ilyen nagy kaliberű fegyverek eltörik, vagy minimum megrepesztik a combcsontot, de a nyílt sebbe belevájni egy szögletes tárgyat, rásegítve a testsúllyal, nos, meglehetősen hatékony. A test ívben megfeszül, 2-3 másodpercig a legjobb kommandós is cselekvőképtelen. Ezt az időt fordítottam a puskám ledobására, illetve a karórámból a fojtóhurok előrántására, amit hátulról-felülről a nő nyakába dobtam. Az acélhuzal borzalmas munkát csinál. Meg lehet vele fojtani valakit persze, de az első rántás át is metszi a bőrt, roncsolja valamennyire gégét. Heves vérzést produkál, ránézésre mintha át lenne vágva a torok, valójában annyira nem veszélyes, de a pánikhatárt elég kellemesen szokta emelni. Hátulról félig-meddig a nőn térdelve rántottam meg a garottot, bal sarkam a combsebbe vágva, így hajoltam a füléhez:
- Az egyéni rekordom három és fél óra, mire meg is fojtottam a hurokkal valakit. Nagyon hosszú idő - suttogtam. - Nincs kedve még átgondolni a dolgokat? - érdeklődtem.
avatar
Féreg
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 19
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : USA, New York City

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sheena Duran on Csüt. Május 23, 2013 8:16 am

~ Fejlettebb? ~ üti meg újra egy furcsa szóhasználat a fülemet, és egyre biztosabb vagyok az elképzelésemben, hogy ez az ember, nem a mi korunk szülötte. Ami persze lehet számomra előnyös, meg nem is, hiszen kevésbé tudom kiszámítani a reakcióit.
Szinte biztos voltam benne, hogy nem fogja annyiban hagyni az együttműködés visszautasítását, és mivel én is megpróbáltam volna mégis valamilyen módon kicsikarni az áldozatomból, ezért számítottam fizikai reakcióra.
A kiképzésem része volt a kínzások elviselése, és a fájdalomérzet elleplezése, de azért ehhez soha nem lehet hozzászokni.
Így aztán mikor a lőtt, roncsolt sebbe taposott, önkéntelenül felnyögtem és egyik kezemmel a földön megtámaszkodva a lába felé kapni, de a mozdulatom azonnal félbeszakadt, ahogy a hangom is elfulladt, mikor a fojtóhurok a nyakamra feszült.
A fájdalom a combomtól a gerincemen keresztül cikázott a fejembe és ott is maradt, mivel továbbra is fennállt a nyomás, ami azt is jelezte, hogy valószínűleg a csont is sérült. Ez rossz hír, ha futnom kell majd!
A vékony drót okozta sérülés már kevésbé tudta fokozni a fájdalmat, és nekem eszembe sem jutott mocorogni, vagy vonaglani, hogy még súlyosabbá tegyem a sérülésemet, ami egy átlag embert biztosan halálra rémített volna, de én nem vagyok az. Persze a kezem önkéntelen megpróbálta meglazítani a szorítást, de az eszem tudta, hogy reménytelen.
Behunytam a szemem és igyekeztem a kínt száműzni tudatom mélyére, és a lehetőségekhez képest mélyeket lélegezni, miközben azt is ki kellett találnom, mit mondjak kínzómnak.
- Ahh!.....Egy….szakember! ….-leheltem el-elfúló hangon, hiszen sem a hátrafeszülő testem, sem a nyakamat szorító hurok nem kedvezett a beszédnek, de azért, igyekeztem a humoromnál maradni. – Talán….elkerülte….a….figyelmét….., de…..azt mondtam……nem …tudom…..hol van. Évek óta….nem…..találkoztam…..vele. És, ha ……nem….enged ….a szorításon…..aligha…fogok…bármit mondani.
Ebből a helyzetből nem tudtam volna menekülni, így húznom kellett az időt. Mivel ezt nem fogja elfogadni, tovább kell lépnie, és abban reménykedtem, hogy egyszer lesz alkalmam a cselekvésre, csak addig ki kell tartanom.




avatar
Sheena Duran
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1190
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Féreg on Csüt. Május 23, 2013 8:29 am

+18 (brutalitás)

Arcizomrándulás nélkül váltottam fogást a garotton, mivel az egyik fele a karórámhoz volt rögzítve, amelyből kihúztam, így a bal kezem szabadon maradt, abba vettem most át a másik szárát is, ilyen módon lazábbra engedve az acélzsineget. Még mindig nem volt annyira megengedve persze, hogy alá tudjon nyúlni, de már nem fojtott közvetlenül. Mellesleg alig hiszem, hogy eszébe jutna ilyesmi. A nő félig egy nagymacska felépítésével és érzékeivel bír, nem messzi következtetés, hogy amúgy is sokban hasonlít rájuk. Jobbommal előhúztam tehát az öngyújtómat és felkattintottam a lángot. Láttam a verejtéket kiütközni a homlokán. Megráztam a fejemet:
- Megbízóm szerint egyedül maga tud a célszemély fejével gondolkodni, javaslom igyekezzen - közöltem hidegen.
A lángot a dús hajkoronájába toltam, ami szinte azonnal tüzet fogott. Alkarjaimon rángott az izom, ahogy próbáltam a földön tartani továbbra is, hiszen sebek ide vagy oda, ez kiverte a biztosítékot a nőnél. A cipőm sarkát ívesen forgattam a lábsebben, a hurok szétdarálta sebszájat a nyakán, de még így is küszködnöm kellett nekem is. Recsegő hangon tettem hozzá:
- Ha beszél végre, eloltom a lángokat. Javaslom siessen - vetettem oda nyugodtan, ahogy hús sercegése a fülemig és a megpörkölődött bőr bűze az orromba hatolt.
avatar
Féreg
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 19
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : USA, New York City

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sheena Duran on Csüt. Május 23, 2013 8:46 am

Mikor lazult a szorítás a nyakamon, azt hittem, hogy talán elértem a célomat és, ha meg akar fordítani, vagy más a mozgatásommal járó trükköt bevetni, akkor itt lesz a lehetőség, hogy ellentámadásba lendüljek, akármennyire is lüktet bennem a fájdalom. Ez most huszadrangú ebben a helyzetben.
Ám, ami következett az tényleg meghaladta a képzeletemet és olyan ösztönös cselekvéseket szabadított fel bennem, amin nem tudtam uralkodni, a legjobb kiképzés ellenére sem.
Nem gondoltam volna, hogy megteszi! Hogy tényleg meggyújtja a hajamat. Azt hittem csak fenyegetőzni fog vele, vagy csak megpörköl, hogy érezzem a haj égésének jellegzetes szagát, de nem. Ez tényleg egy érzelemmentes, lelkiismeret nélküli vadállat volt.
éreztem a hőséget, aztán a szagokat és szinte elsöpörte a tudatomat a bennem lappangó vadállat ösztönös rettegése a tűztől. Először csak emberként vergődtem, de aztán már nem tudtam megtartani a kontrollt és pillanatok alatt megkezdődött az átalakulás.
Bár nem volt tudatos, azért bíztam benne, hogy ebben az alakban kicsúszok a kezei közül, amire viszont nem számítottam, egyrészt a tekintélyes súlya, amit a vonaglásom miatt még rám is nehezedett, a másik hogy az egyik lábam szinte használhatatlan volt.
Ennek ellenére megpróbáltam úgy kifordulni, hogy rá tudjak harapni a fojtogató karjára és összeroppantsam a csontokat.
Persze ebben a helyzetben beszélni sem tudtam, csak dühösen morogtam.
avatar
Sheena Duran
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1190
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Féreg on Csüt. Május 23, 2013 9:12 am

Nos, nem mondhatom, hogy nem döbbentett meg az átváltozása, ahogy egy szemvillanás alatt átalakult kifejlett fekete párduccá. Ezt az őserőt, amit még a pánik is növelt, egyszerűen képtelenség megtartani, nekem is legfeljebb talán ha húsz másodpercem volt. Igaz, addigra már a fején és a marján hevesen lángolt-égett a szőre, bundája, húsa, bőre. Aztán nem volt tovább. Az oldalra forduló pofája elől még elrántottam a kezemet sikerrel, de kénytelen voltam oldalra hengeredni róla, mielőtt egyszerűen maga alá fordít. Igencsak pánikolhatott.
Féltérdre fordultam és a két pisztolyom előkapva a hónaljtokokból tüzeltem rá azonnal, mindkettőből 3-3 lövést leadva. A bal kezemben lévő fegyver furcsán rángatott, ekkor tudatosult bennem, hogy mégsem rántottam el elég gyorsan, a gyűrűs és a kisujjamat letépte a dühöngő állat. Most én sem a lábakra céloztam, a medencecsont tájékán igyekeztem átlőni a dögöt. Lássuk mennyire vagy gyors kolléga, vajh akkor is elpattog ha lángolva szenved és mindössze 3 méterről lövök?
avatar
Féreg
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 19
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : USA, New York City

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sheena Duran on Csüt. Május 23, 2013 9:26 am

A vér íze, mely az átalakult pofámban összekeveredett a nyálammal, még jobban növelte bennem a ragadozó érzéseit, de közben kétségbeesetten harcoltam az állati tudatommal, hogy megmentsem magam, hiszen a lángok ettől nem aludtak el, és ha a vadállati pánik kerekedik felül, akkor valószínűleg súlyosan megégek.
El akartam távolodni a férfitól, mert tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni, még ha most sikerült is kiszabadulnom. Végre sikerült annyira átvennem az irányítást, hogy rávegyem magam a homokos talajon a hempergőzésre, amivel nagy valószínűséggel elolthatom a lángokat, de ami azzal járt, hogy bőven maradt idő a bérgyilkosnak reagálni a történésekre.
Párduc alakban meg volt az erőm, hogy simán magam alá teperve letépjem a fejét és szétszaggassam, de a golyókkal szemben tehetetlen voltam…….és túl közel.
Bár a fülemet megütötte a fegyver kakasának csattanása, és meg is próbáltam arrébb ugrani, mikor már a lángok elaludtak, de elkéstem……valószínűleg esélyem sem volt.
Azért legalább nem mind a 6 talált el, csak kettő, de az egyik a csípőmnél ütötte át a testem és éreztem, ahogy a másik oldalon távozik is. A másik viszont kicsit feljebb ment és valószínűleg eltörte a lengőbordámat is. A földre zuhantam és a fájdalom már szinte elviselhetetlen volt, ahogy még a törött végtagom is a földnek csapódott. Visszaalakultam.
verejtékesen, összeégetten, zihálva hevertem. Lehunytam a szemem. Talán itt az ideje beszélni.
avatar
Sheena Duran
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1190
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Féreg on Csüt. Május 23, 2013 9:40 am

Na végre! Úgy tűnik a sérülései lelassították már annyira, hogy tudjak vele mit kezdeni. Ahogy lerogyott és visszaalakult felálltam és kibiztosítottam a pisztolyt. Egy lépést közeledtem, majd megcéloztam a két szeme közét:
- Javaslom kezdjen beszélni kisasszony, különben...
A szavaimat elvágta szinte a sziréna hangja. Megperdültem, a töltés tetején rendőrautó állt meg, két zsaru pattant ki belőle. Fedezék mögé ugrottam, onnan kiáltottam a nőnek:
- Eljövök a válaszokért újra, ezt ne felejtsd! Megölhetsz akárhányszor, én visszatérek!
Aztán pár lövést engedtem a zsaruk felé. Szerencsére egyszerű, ehhez nem igazán szokott járőrök voltak, akik rögvest fedezékbe húzódtak. Egy-két percnyi tűzharc után a vízbe vetettem magam és igyekeztem elmenekülni. Mivel több golyót is kaptam a parti őrség csónakjaiból és elég hosszan alámerültem, így egy idő után elhitték végre a halálomat. Kimásztam a vízből, száraz ruhára cseréltem a kocsim csomagtartójából az eddigit, majd elindultam. A telefonomra hamar megjött a válasz, merre is forduljak...

//Sheena a South Pointra menekül Lynn házába, a bérgyilkos is oda tart, erősen lemaradva, a játék ott folytatódik//
avatar
Féreg
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 19
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : USA, New York City

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sheena Duran on Csüt. Május 23, 2013 9:49 am

Hallottam a közeledő lépteit, majd szinte már halálos nyugalommal pillantottam fel rá, ahogy megállt felettem és a pisztolyát rám emelte.
Közben már elhatároztam, mit fogok mondani neki, és szerintem lett is volna rá esélyem, hogy ha, nem is 100 %-ban, de hitelt adjon a szavaimnak, legalábbis, ellenőrizni akarja, így megint nyerek egy kis időt.
De nem így alakult! Mielőtt erre sor került volna megjelentek a zsaruk és véget vetettek kedélyes csevelyünknek.
A férfi nem vállalt felesleges kockázatot, amit meg is értettem, hiszen ezekkel az adottságokkal tényleg ráért újból becserkészni. Én meg most az egyszer örültem a rendőrök érkezésének, bár nem szándékoztam megvárni míg ide érnek.
- Várni foglak! – sziszegtem fel. – Most már nem okozol meglepetést, ne feledd! – vágtam vissza, majd minden erőmet összeszedve elosontam a bokrok között, míg a rend őrei Féreggel voltak elfoglalva.

//Akkor hát Brooklyn- Orvosi rendelő……már sokadszorra Very Happy //


avatar
Sheena Duran
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1190
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Alexander Hess on Kedd Júl. 30, 2013 2:19 pm

Még csak közeledek az épülethez és egyben a tengerparthoz, de már csak azon jár az eszem, hogy ideje lenne kicsit kikapcsolódni. Nem elég hogy országhatárokon keresztül repültem, stoppoltam, hajóztam és mi mindent el lehet képzelni, csak azért hogy a Xavierbe bekerüljek, de már az első nap majdnem széttörtem magamat. Mindezek után pedig csak a hideg söreimre és egy kis tengerpari úszkálára tudok gondolni, így egyedül. Így épphogy csak odaérek ások egy gödröt amibe belerakok egy szatyrot és abba a söreimet. majd miután a tengervizet egy kisseb viziút kiásásával beleeresztem a gödörbe leülök a partra és rágyújtok egy cigire. Nézegetem néha az eget néha vizet és élvezem kicsit azt a csendet amit most így sajátos véleményem szerint igenis megérdemlek.
~Egy nyugis nap, véégre valahára, nem is tudom mióta nem volt ilyenre alkalmam.~
Majd aztán megbontok egy jó hideg sört és nézem a tengert tovább. Belemernegve gondolataimba és a jól megérdemelt kis lazításba jó ideig csak bambulok és sörözök csendben. Aztán mikor már kezdem észrevenni hogy már azért jó ideje itt vagyok, de a vizet még csak a távolból figyeltem, gyorsan ledobom a pólómat és felfekszem a víz felszínére és csak nézem a felhőket.
avatar
Alexander Hess
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 56
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Abyss on Szer. Júl. 31, 2013 3:53 pm

A mai napom egész nyugalmasnak indult. Segítettem egy kicsit a boltban Scottnak, aztán gondoltam körbe nézek a városban. Már akkor kezdett rossz érzésem lenni, amikor az a néhány srác még csak a plázában körözött engem követve, de akkor meg aztán végképp, amikor kijöttem, s elindultam ide, aztán még mindig a sarkamban voltak. Idegesítő volt, mert nekem ugyan nem voltak ismerősök, még is leplezetlenül jöttek utánam... Ide, a világító toronyhoz. Nem tudom, miért erre jöttem, talán igazából a vízhez akartam menni, csak már oly annyira a seggembe voltak, hogy azt se néztem, merre megyek. Oda fent aztán szép táj kacsintott vissza rám, ha meg hátra néztem ott voltak a démonok. Láttam, hogy lépnének ki az ajtón, mire egy nagy lendülettel vissza vágtam azt, az első kilépő gyereknek rendesen telibe is találtam az orrát, hátra is tántorodott, társai tartották meg... Na jó, lehet hogy ezt elhamarkodtam? Ugyan is ekkor pillantottam körbe. Ez egy zsákutca. És a haragos fiúk épp most tolonganak ki az ajtón. A korláthoz szaladtam és lenéztem a mélybe. Ha eléggé elrugaszkodom, nem zúzom magam halálra. Jobb, mintha most megvernének...
Szóval hátra pillantottam az immár pillangó késsel és összeszorult ököllel közeledő társaságra. Aztán felálltam a korlátra, elrugaszkodtam és ugrottam...Egyenest a vízbe, bár nem tudom, hogy ez onnan hogy látszódott.
A víz neki csapott a szikla falának, ami nagyon nem volt kellemes, szúró, égető fájdalom terjedt szét a vállamban.. Aztán megpróbáltam elúszni, de fél kézzel és ilyen lábtempóban elég nehéz volt.

Hamarosan elkezdte beborítani a vérem a vizet, ahogy elkezdtem átalakulni. Fentről talán úgy nézhetett ki, hogy felnyársaltak a sziklák.
avatar
Abyss
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 105
Hírnév : 9

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Alexander Hess on Szer. Júl. 31, 2013 8:22 pm

Egy nagy csobbanást hallottam hirtelen. Elkezdtem gondolkozni, hogy most pontsan vajon mi is történhetet, de egy idő után próbáltam nem is gondolni rá, de hát a kíváncsiságom most is erőssebb volt. így szétnéztem a vízben. Egyszercsak tőlem balra nem is anniyra messze láttam egy elg nagy vérfoltot vízben.
~Mi a fene?~
Elkezdtem hát a vörös folt felé úszni nem kis kíváncsisággal. Mikor odaértem akkor viszont semmi sem volt ott, így hát alámerültem. Valahol a vízben tőlem lényegesen távol láttam valami mozgást amire, mikor rá néztem szinte biztosra tudtam volna mondani, hogy az nem hal, ahoz tól nagy és csak nem delfin vagy cápa...remélhetőleg nem az utóbbi. De nem gondolkozhattam ezen túl sokáig mert a levegőm fogytán volt így hát fel kellett jönnöm a felszínre. Ép csak vettem egy nagy levegőt már vissza is mentem, de akkor már nem láttam semmit.
~Na mindegy, ezt már úgy látszik nem tudom meg mi volt.~
Gyorsan kievickélek hát a partra ahol le is ülök és elkezdek gondolkozni, hogy vajon mi lehetett ez az egész.
avatar
Alexander Hess
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 56
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Roxanne De'Loise on Csüt. Nov. 07, 2013 9:49 pm

** Chris **

Magam sem tudom, hogy igazán mi is történt, minden teljesen sötét volt előttem. Mintha csak álmodtam volna, álmomban ismét láttam magam átalakult démoni formámban, kezeimen nehéz fém pántok, melyek végén láncok csörögtek. Küzdöttem, hiszen ezt az átalakulást mintha tudatomon kívül tettem volna meg, márpedig már egy ideje képes vagyok uralkodni magamon, illetve azon, hogy mikor is változzam át. De ezt mintha kívűlről irányították volna. Ám az egész csak képkockákban él bennem. Az imént még egy jóképű pasas társaságában repkedtem a tenger felett, aztán jött az a valami...
De akkor most mi is történt? álmodom? Lassan nyöszörgök, ahogy az ujjaim megmozdulnak marokra fogják a homokot, mely kifolyik az ujjaim között.
Itt valami nagyon nem tuti. De egyelőre nem tudok rájönni, hogy mi az, ami nem stimmel. A testem ólom nehéznek tűnik, majd eltűnnek a képek a fejemből, és minden sötét lesz hirtelen. Nem értem mi folyik itt, vagy hol vagyok. Egyáltalán önmagam vagyok?
Baromi nehéz felnyitni a szemeimet, nem tudom hány percbe telik, mire csak az egyiket felnyitom, azzal is hunyorogva pislogok, ahogy a fény bántja a szemem.
Lassan áll össze előttem a kép, az is sokáig úgy úszik előttem mintha legalábbis három nap tömény ivás után nem bírnék magamhoz térni. Még a fejem is úgy hasogat. De nem rémlik, hogy ennyit ittam volna.
Óvatosan nyitom fel a másik szemem is, és lassan a kép is kitisztul előttem. Puha, homokos földes keverékű talajon fekszem, és minden tagom fáj.
-A k*rva életbe...-nem épp ezt akartam mondani, de a hol vagyok helyett akaratlanul is ez jött a számra. Idő kellett ahhoz, hogy megmozdítsam a testemet, majd kézzel feltoljam magam, hogy ne úgy fetrengjek már itt mint egy partra vetett hal. Ülő helyzetbe tornáztam magam, többre most nem futotta.
Ekkor vettem észre a vörös csíkokat mindkét csuklómon. Önkéntelenül összébb szaladt mindkét szemöldököm. És ahogy összeraktam a képeket, amikre emlékeztem, eszembe jutott, hogy nem épp egyedül indultam útnak.
-Chris...-szaladt ki a számon útitársam neve, és tekintetemmel őt kerestem...
avatar
Roxanne De'Loise
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 295
Hírnév : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Cristopher W. Somerset on Pént. Nov. 08, 2013 9:28 am

Ismerős lehet a kifejezés: Sokat markol, keveset fog. Én is ismerem már egy ideje, eddig azonban azt hittem, ismerem a jelentését. Most jöttem csak rá, hogy fogalmam sem volt róla, milyen is az valójában.
Képek villannak fel, majd tűnnek el. Mindegyik többször is megismétlődik, mielőtt elmém a következőt próbálná felrajzolni. Emlékek. Egészen közeli, intenzív tudatállapotban rögzült tapasztalások. Ha most pszichoanalízist kellene készítenem magamról, azt mondanám, elájultam. Ez lehet az ébredés folyamata. Valójában le is vonom ezt a következtetést, miközben agyam tovább próbálkozik a rendszer újraindításával. Ahogy eljut ez tudatomig, döntök.
~ Ébresztő!
Mennydörgés robajával érkeznek hangok a képek mellé, ahogy pókháló mintájában villámcsapásként terjedve futnak végig a jelek testem szinapszisain keresztül. Kopogó léptek gyorsuló ritmusú zaja vezeti fel a sodró képsorokat, és...
... Cipő csattan tarkón, kar feszül-roppan, füstgránát zörögve padlóra pottyan, kiáltás, vicsor, ököl, puskatus, kéz a kézben, fű, fák, kosár, ballon, sör, kacsák, fém, hangorkán, villanás, gépágyú, robbanás, fény, gépcsápok, sikoly, szorítás, csend, szorítás, fájdalom, minden, semmi.
~ Már értem.
Sosem gondoltam volna, hogy van érzés a nemlétben. Azt mégannyira sem sejthettem, hogy ilyen békés, megnyugtató ez az érzés. A semmi. Kiélvezem még ezt az anyagi létezés minden terhétől mentes állapotot, mielőtt lassanként felnyitom belső szemeimet.
Eleinte nem nézek velük. Markom immár homokot érez, mikor ökölbe szorítom. A nevemet hallom. Már nézek is, egyelőre szemhéjaim védelméből. Hamar megtalálom a lányt, néhány lépésnyi távolságra tőlem.
~ Vajon ő is ott lebegett velem, vagy másképp szabadult ki? Azok a karmok...
Mélyen beszívom a tengerszagú levegőt, kiélvezve, ahogy tüdőm megtelik vele. Jobb kezem arasznyira felemelem magam mellett, és hallgatom, ahogy a homok halkan kifolyik belőle.
- Itt vagyok - felelem mérsékelt hangom, még mindig csukott szemmel.
avatar
Cristopher W. Somerset
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1067
Hírnév : 5
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Roxanne De'Loise on Pént. Nov. 08, 2013 1:52 pm

Csuklóimon égtek a vörös vastag csíkok, mintha legalábbis olvadó fémmel vagy sósavval érintkezett volna a bőröm. Halvány lila sejtelmem sem volt arról, hogy mi okozhatta, vagy hogy egyáltalán mennyi idő esett ki a számomra, és hogy ezidő alatt mi is történt valójában. Emlékfoszlányaim vannak csak, amik önmagukban teljesen álomszerűnek tűnnek. De akkor mégis mi a fene történt?
Aztán meghallom Chris kissé elgyötört hangját, és lassan mozdítom oldalra a fejem. Mintha mázsás súly lenne az egész. Ő is ott feküdt, tőlem alig tán két három méternyire, szintén elnyúlva. Fintorra húzódott az ajkaim, nem tudom mire számítottam, de valahol megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy messziről úgy tűnik nem esett baja, és még beszélni is tud.
De biztos, ami biztos: - Egyben van minden tagod?-kérdeztem tőle, hiszen attól, hogy nem látom, ki tudja.
Nem igazán sikerült lábra állnom, megpróbálkoztam vele, de valahogy azok a fránya végtagok nem akartak nekem engedelmeskedni, úgy remegett minden tagom, mintha maratont futottam volna. Így úgy döntöttem, hogy jobb híjján marad a térden kúszás, így másztam közelebb Chrishez.
- Ebből a szögből még egész jóképűnek is tűnsz.-talán nem épp a legjobb helyzet a viccelődéshez, de na. Mosolyt is próbáltam volna erőltetni magamra, de az inkább sikerült torz grimaszhoz hasonlóvá. Végül feladtam, és a hátamra huppantam Chris mellé a homokba, vörös hajam szőnyegként terült szét különös kontrasztot adva a vörös és a homok színe között. Rövid ideig néma csend állt be közénk, majd megszólaltam.
- Te emlékszel, hogy mi a fene történt? Az még rémlik, hogy a tenger fölött ballonoztunk, aztán kacsák jöttek, majd...az a fura gépezet...és...utána?-ekkor még nem akartam szólni neki a fura emlékképeimről, mert nem tudtam, hogy azok valósak voltak e, vagy csak elájultam és képzelődtem. És ekkor magam elé emeltem a kezeimet. Túl gyanús volt, hogy azok ilyen szabályosan sérültek volna meg, és ráadásul mind a kettő egyszerre. Erre mennyi lenne az esély?
avatar
Roxanne De'Loise
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 295
Hírnév : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

11 / 12 oldal Previous  1, 2, 3 ... , 10, 11, 12  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.