Staten Island-i világítótorony

4 / 12 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 10, 11, 12  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok on Csüt. Nov. 24, 2011 2:21 pm

Darren ordibálása váratlanul ér, ezért össze is rezzenek, ami talán még hitelesebbé teszi a rémült, mutánsok elől menekülő turista szerepünket, amit a rendőrök valamiért azonnal be is vesznek és rohannak a torony irányába.
Természetesen boldogan és szó nélkül teljesítem a fiú utasítását és a beálló szürkületben botladozva rohanunk minél messzebb a zsaruktól és a veszélyes helyszíntől.
- Ez jó ötlet volt. –szorítom meg Darren kezét futás közben, hogy érezze mennyire díjaztam a rendőrök elterelését. De még nem voltunk túl a nehezén, hiszen a kilátótól lefelé vezető út nem kínált túl sok menekülési lehetőséget, ráadásul rajtunk kívül egy teremtett lélek sem kóborolt most erre, így ha érkezik még erősítés, vagy a rend őrei ideje korán észbe kapnak, akkor még bőven bajba kerülhetünk. Ezért megkettőzött lendülettel rohanok Darrennel együtt, hogy még ezen lehetőségek előtt leérjünk egy forgalmas útszakaszra, ahol már felszállhatunk valami járműre.
- Egyébként kössz az izgalmakat, már úgy is unatkoztam mostanában! – lihegem, miközben megfeszítve fülelek, hogy jön-e valami jármű.
avatar
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 18

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Darren Black on Csüt. Nov. 24, 2011 2:27 pm

- Csak hívj, és szolgáltatom az életveszélyt - mondtam levegő után kapkodva.
Basszus, de gyors a csaj! Most már ő húzott engem. Úgy látszik, abban a híres-neves gyakorlóteremben, vagy miben, amit említett, tényleg jól megedzik a kis mutáns-fiókákat. Jó, én sem vagyok éppen rossz formában, de akkor is. Azt hiszem, az ottani edzés rám fog férni. Nagyon is.
- Erre gyere! Ott egy kis facsoport, utána meg az út. Ott pihenhetünk egy kicsit.
Berohantunk a fák közé. Megálltam, és egy fa törzsének támaszkodtam.
- A rohadt életbe. Ez húzós volt. Nagyon húzós.
Legszívesebben lekuporodtam volna a fa tövében, de persze nem tehettem. Muszáj volt tovább. menni.
- Egy saroknyira áll a kocsim, arra. Ha tudsz valami jó helyet, megihatnánk valamit, ami lehetőleg szétmarja a torkomat. Mit szólsz hozzá?
avatar
Darren Black
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 437
Hírnév : 28

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok on Csüt. Nov. 24, 2011 5:24 pm

Nem is tagadja, hogy miatta kerültünk zűrbe, ez már egy jó pont, de ettől még nem kevésbé veszélyes a helyzetünk. Végre aztán egy kisebb park szerűséghez értünk, ahol volt néhány nagyobb fa is, amik legalább némi védelmet nyújtottak a kíváncsi tekintetek elől.
- Sose bocsátom meg neked, ha a rendőrségen kell éjszakáznom. – hajolok le megtámaszkodva a térdemen, hogy minél előbb rendeződjön a légzésem. – A fogadott apám, Adam elég konzervatív nézeteket vall és nem hiszem, hogy tolerálná, ha a sittről kéne kihoznia. – morgom a levegő után kapkodó fiúnak.
Viszont egy pontot mindjárt jóvá is írok a számláján, mikor megemlíti, hogy nem messze álla kocsija.
- Az biztos sokkal jobb, mint most az út szélén stoppolni, vagy buszra várni, hiszen a fönti zsaruk, már biztos hiányolnak minket és már biztos értesítettek egy pár járőrt a környéken. – biccentek az ajánlatra. – Talán egy ital belefér még, de utána indulok vissza az intézetbe, mert mióta Rozsomák visszatért, azóta mindenki igyekszik a jó fiúk és jó kislányok táborába tartozni és betartani a házirendet. – mondom kissé savanyúan. – Az iszogatásra pedig a Queens Pub-ot javaslom, ott aránylag biztonságban leszünk…talán.
avatar
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 18

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Darren Black on Csüt. Nov. 24, 2011 8:32 pm

Bólintottam és elindultam a kocsim felé. Mióta Cristől megkaptam a Mustangot, nem loptam magamnak másik járgányt, pedig jobb lett volna. Baromira féltem, hogy valami vadbarom kilyuggatja, miközben vígan lődöz rám. Eddig ez nem történt meg, de nem szerettem volna azzal felhívni Crist, hogy hazavágtam a kocsit, kaphatok-e újat? Különben is, ez volt a díj Hústorony kiütéséért. Hol találok még egy akkora melákot, akit leverhetek?
Kinyitottam az ajtót Sarah előtt. Megkerültem a kocsi orrát, és beültem a kormány mögé. Indítottam. Tudtam, nagyjából merre van a Queens Pub, csak abban nem voltam biztos, hogy innen odatalálok. De aztán fejben összeraktam az útvonalat.
- Fogadott apa? Rozsomák? Na mesélj!

//Queens/ The Quenns Pub//
avatar
Darren Black
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 437
Hírnév : 28

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok on Csüt. Nov. 24, 2011 8:58 pm

Csodálkozva álltam a kocsi előtt, majd az engem az autóba tessékelő Darrenre.
~ Vajon honnan van ez a kocsi? Hát, hogy nem a spórolt pénzéből vette, az tuti! Lehet, hogy mégis van abban a gyémántlopásban valami? ~ futott át rajtam a gyanú.
- Khmm…te Darren? Ugye nem lopott autóban ülünk, mert akkor lehet nem jutunk el a pub-ig. – jegyzem meg csak a rend kedvéért.
Míg az italunk felé repesztünk, van időm elgondolkodni a kérdésén.
- Adam, a fogadott apám, mert ő adott egy lehetőséget, hogy ne saját gyűlöletem fogságában és ne az utcán kelljen leélnem az életem. – és szavaimra beugranak találkozásunk képei, ami megmosolyogtat. – Ő vitt be az intézetbe, ő az igazgató helyettes, habár akkor még csak szimpla tanár volt. Rozsomák?.....Hát ő Rozsomák, de gondolom már hallottál róla, most kicsit besegít a diákok megregulázásában. – vigyorgok hosszasan, bele gondolva, hogy még mennyi borsot törhetünk a házi rend szigorú őrének orra alá.
avatar
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 18

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Heily Anderson on Kedd Dec. 27, 2011 10:49 pm

~Már majdnem ott vagyunk!~
*Tekintetemmel végigpásztáztam a környéket. A hajó, amin éppen utaztam lassan haladt, és még lassabban érte el a világítótornyot. A víz felszíne enyhén habzott ott, ahol elhaladtunk és a levegő páratartalma is igencsak megnőtt. Alig tízperc múlva a hajó kikötött, én pedig boldogan és mosolyogva szálltam le róla.*
~Végre, ez igencsak nem fél órás hajóút volt..~
Dörmögtem magamban, majd fényképezőgépemmel elindultam felfele a dombra. Nagyon érdekelt, egy ilyen egyedi és különleges építmény, és mivel szerény személyem még is csak a mérnöki részen járatos igen is érdekelt az épület. Bár lehet, hogy sokan csodálkoznak, nő létemre mindig is lekötöttek az ilyen dolgok. A domb tetejére érve, megpillantottam a világítótorony ajtaját, amin reméltem, hogy fel lehet mászni a toronyba. Körülnéztem és mikor megbizonyosodtam róla, hogy senki nem lát, gyorsan odasiettem és kinyitottam az ajtót. Az nyikorogva ugyan, de kinyílt Még utoljára körbenéztem, majd gyorsan elindultam felfelé. Alig haladtam néhány lépcső fokot, mikor férfi hangra lettem figyelmes. Nem is egyére.*
~ Jaj, Heily, mi a fenét keresel te itt? ~
*Lassan visszaeresztettem a lábamat a lépcsőfokra, hogy majd lehátrálok, de mikor letettem és ráléptem a lépcsőfok hangosan megreccsent és eltörött. Hangos zubogással pattogtam le oda, ahonnan indultam. Mikor véget ért a fájdalmas és kényelmetlen bukfencezés erőtlenül hullottam le a földre. Sajgott a bokám, de még annál is jobban a fejem. Pár percig a földön pihentem, majd felemeltem sajgó fejemet. Éppen hogy csak felnéztem, de már hallottam a cipők dobogását, amik fentről a lépcsőről jöttek. Ijedten felültem, majd felhúztam a nadrágom szárát és szemügyre vettem a bokámat. Szép lila daganat virított rajta, aminek most nagyon nem örültem. Mikor ismét felnéztem két nagydarab fickót pillantottam meg fegyverrel a kezében.
- Nézd mit találtunk.- Vigyorgott rám az egyik, majd odajött és a hajamnál fogva felemelte az arcomat. Halkan felszisszentem a hajtépés miatt, majd felemeltem a kezemet és megérintettem a férfi karját. Éreztem, ahogy egy kevés életerő jut a testembe, de ahogy a férfi fehéredni kezdett még jobban meghúzta a hajamat, én pedig kínomban felsikoltottam. Mind két kezemmel a fejemet fogtam, ami olyannyira fájt, hogy valami hihetetlen.
- Mi a franc volt ez?- Üvöltött rám a férfi, falfehér arccal, majd lekevert egy hatalmasat.
avatar
Heily Anderson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 187
Hírnév : 15
Tartózkodási hely : Brooklyn Bridge Lakópark; Brooklyn

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sean Gregory Lexinbourgh on Szer. Dec. 28, 2011 6:04 pm

Sean Gregory Lexinbourgh új kocsijában ülve száguld végig a téli úton. Az aston martin csodálatosan mozgékony, fordulékony, pontos és elegáns. A tökéletes ajándék, amivel meglephette magát a tizennyolcadik születésnapján.
Ahogy beér West New Brightonba, lassít, és visszakanyarodik a part felé. A doromboló motorú autót leállítja a kikötőnél a parton és lehúzza az ablakot. A délelőtt szép, a tél hideg csendességét megtöri a sós levegő végtelen szabadságérzete. A sirályok előkelő körökben húznak el a part felett, nem kötik a társadalmi konvenciók őket, és az a rengeteg álom és félelem, ami a part szárazföldi oldalán rekedt embereket. Meg sem kottyan nekik az emberek húzta vonalak és szabályok talajszinti tömkelege. Olyan tökéletes szabadsággal szállnak tovább a parttól, mint amilyet kevés ember tudhat magáénak. Olyan szabadsággal, ami Gregory-t is vonzza, és ellepi, amikor a kormány mögé kerül.
Gregory felveszi a kávét a pohártartóból és mélyet kortyol belé. Az ital átmelegíti a papírpoharat és Sean rátapasztja mind a tíz ujját, hogy ott tartsa a hőt.
~How funny, considering...~ gondolja, ahogy eszébe jut, hogy máskor pedig épp, hogy meg nem gyullad a környezete a hőségtől, ha a képességét használja.
~De ma nincs képesség. Ma nincs forró energia, viháncoló gyerekek, órák, papírgalacsin-dobálás, ablakon kihajítódás, lövöldözés, harc, kórház, tetőn futás, vér, focihuligánok, robbanás, ma nincs semmi. Ma autókázás van és kávé.~
Sean-nak eszébe villant, hogy idáig túlságosan sűrűn szakították meg izgalmas események a legszentebb kávézás békéjét, de elhessegette a gondolatot.
Újra belekortyolt a nagyszerű, gőzölgő, csábító aromájú varázsitalba, amit úgy érzett, mintha maguk tündérek főztek volna valami messzi világban.
Már a hosszúkávé felénél tartott, amikor turistának egyáltalán nem nevezhető alakok ragasztottak ki egy "Használaton kívül" feliratú papírt a a világítótorony bejáratára. Hétköznap délelőtt volt, amúgy sem volt sok ember, de azt a keveset is elküldték, valamilyen indokkal. Sean a kocsiból nem tudta megállapítani, mi az a mese, amivel az idős házaspárt, a szőke, skandináv turistákat meg néhány arabot elhajtottak a környékről, de az biztos, hogy valami nagy mese lehetett, ugyanis Sean számára az első perctől irgalmatlan svindliszaga volt a helyzetnek.
~Ugye tudod, Gregory, hogy nem lenne bölcs ebbe beleavatkozni? Ha most szépen beindítod az autót, vár az autókázás és egy finom ebéd valahol a városon kívül, ahol nincs zaj és béke van.~
Sean oda sem emelte a kezét az indítókulcshoz. Tovább ült a kocsiban és figyelte a környéket. A "Használaton kívül" feliratú papírt elengedte a ragasztó és leesett, majd elfújta a szél. Lassan felhők gyülekeztek az égen, és húsz percen belül szürke páncélba volt foglalva az ég. Lengedezett a sós szellő.
Hamarosan kikötött egy hajó. Emberek széledtek szét róla, egy csinos, barna lány magányosan sétálgatott a parton, fényképezőgéppel a nyakában.
Gregoryban körvonalazódott az érzés, hogy más körülmények között odasétálna a lányhoz, és meghívná egy kávéra, ha már ilyen hideg időben egyedül lát neki a városban csatangoláshoz, ám valamiért mégsem szállt ki a kocsiból. A szép lány nem váltotta ki benne azt a hatást, amit más körülmények között kiváltott volna.
Ennek volt egy jól körülhatárolható oka. Ez az ok Dr. Lynn Harlow volt.
Gregory észre sem vette, hogy elmosolyodik. Elővette a telefonját. Az okostelefon csillogó, esztétikus kivitelezésben, elegánsan pörgette a névjegyzéket a Lynn Harlow névig.
Sean most már észrevette, hogy mosolyog. Hüvelykujja tanácstalanul állt meg a telefon képernyője felett. Csak meg kéne nyomni a hívás gombot és máris tárcsázná Lynn-t.
Egy gombnyomás választaná el tőle. Sean pontosan emlékezett Lynn parfümjének illatára, a hajának dús, hullámos tincseire. A nő sudár, karcsú alakja és angyali, kecses mozdulatai mind élesen elevenedtek fel Gregory előtt és ő egy pontra meredt, ám nem is nagyon látott semmit a külvilágból.
Újra a telefonra pillantott.
~Mégis, mit mondana? Halló, Dr. Lynn Harlow... Lex, miért hívsz? Éppen dolgozom. És én miért hívom? Áh, csak hogy megkérdezzem, hogy vagy. Hogy lenne? Dolgozik. Ennél butább ötlet eszedbe sem juthat, Gregory. De akkor...~
Sean gondolkodás közben felpillant és visszarángatja őt a földre az, hogy látja a világítótorony ajtaját becsukódni. A fényképezőgépes lány sehol.
~Bloody hell, ez a lány bement a toronyba... És mi az isten folyik ott?~
Sean azonnal félredobja a telefont a mellette levő ülésre és kipattan a kocsiból. Miközben távirányítóval zárja az ajtót, körbenéz. Sehol senki.
Sietős, hosszú léptekkel halad a világítótorony felé. Odatapad a falhoz és elkúszik az egyik ablakig. Bepillantva két nagydarab, marcona alakot lát, zakóban, és a szegény turista lányt fogják közre. A lány a földön térdel, az egyikük a fejét a hajánál fogva tartja felfelé.
Valamit mondanak odabent és elcsattan egy hatalmas pofon.
~Ebből ennyi~ gondolja Gregory, akiben nagyon felmegy a pumpa. Mivel Sean szemében a két főbenjáró bűn egy nőt megütni és könyvet égetni, elpattanik az a kapcsoló a fejében, ami a logikus gondolkodástól elválasztja az ösztönöket. A vörös köd aláereszkedésével Gregory egyszerűen odamegy az ajtóhoz, és nem teketóriázik, hanem lábát erősen megtámasztva berúgja azt.
A közelharci és atlétikai ismeretei nem hagyják cserben. A faajtó enged az erőnek és sarokpántjairól leszakadva, az ajtókeret szétforgácsolásával repül be a helyiségbe. A háttal álló, összefogott, hosszú hajú nagydarab melák térdre omlik, ahogy a hátán hasad ketté. Ekkor több minden történik.
A lány fejét tartó férfi elengedi a lányt és a belső zsebébe nyúl, nyilvánvalóan valamilyen fegyver után. Sean a térdére zuhant verőlegény vállára lépve elrugaszkodik és miközben annak a vállában valamilyen csont reccsenve törik el, Gregory megfelelő lendületet vesz egy ugráshoz.
A férfi kezében pisztoly kerül elő és Sean felé emeli, de már késő. Sean megfelelő momentum birtokában zúdul rá alá a levegőből és elsodorja. A két férfi együttes súlya beszakítja a lépcsőt és az alatta lévő fa burkolatot.
Sean csípőből egy rúgást kap a bordái közé. Hátraesik és a hátán landol a földön. A férfi már kel is fel és lendül felé, hogy újra belerúgjon, Seannak csak arra jut ideje, hogy oldalra forduljon és maga elé kapja a végtagjait, amikkel tompítja a következő rúgást.
A karjai nyekkennek, ő pedig csillagokat lát. A férfi belendül és még kettőt belerúg, mire Sean el tudja kapni a lábát, amit azonnal 180°-ban elcsavar. A nagydarab felüvölt és elesik, azonban a felkelő Seant egy bal horoggal szájon vágja, aki pedig megperdül és a falnak vágódik. Van egy olyan érzése, hogy megrepedt az állkapcsa és enyhe szédülés lesz rajta úrrá, de azonnal elmozdul a faltól, amit jól tesz, mert a melák ökle ott ér a téglába, ahol egy pillanattal az előtt még a feje volt.
Sean lábát a falnak feszítve teljes erőből hátralendül és elkaszálja a férfit. Jobb kezével elkapja a nyakát átfogni akaró kart, bal könyökét pedig újra és újra a nagydarabba vágja.
Elesnek. A férfi a földhöz szorítja és fölé kerekedik. Jobb kezével még mindig tartja a verőlegény jobb karját, így a nyakához nem fér hozzá a nagydarab, de a bal kezével megpróbálja Sean száját-orrát befogni.
Sean minden erejét összeszedi és állkapcsát megfeszítve beleharap a férfi kezébe. Az üvölt és megpróbálja kirántani a kezét a szájából, ő pedig lefogja a csuklót a bal kezével és tovább szorítja az állkapcsát, míg vér serken és egy kéztőcsont roppanással törik el, engedve a nyomásnak.
A férfi feltérdel fölé és jobb térdével kétszer oldalba rúgja. Sean csillagokat lát és ekkor elrugaszkodik a földtől; könyökkel vágja arcon a nagydarabot. Aztán megfordul és egyetlen ütéssel betöri a férfi orrát és egy állcsúcs-ütéssel kiüti. A nagydarab verőlegény hangos robajjal dől végig a padlón.
- Sean Gregory Lexinbourgh, szolgálatodra - mondja hangosan zihálva és a lány felé fordulva és bal kezével gyorsan letörli a szájából-orrából folyó vért, miközben jobbját nyújtja a lány felé.
Ekkor két pittyenést halanak. A lerombolt lépcső alatt, a felszakadt padló darabjai között most látszik, hogy egy nagy, fém csapóajtó rejtőzködik, aminek tetején kijelző van, billentyűzettel és egy kis lámpával, ami épp most vált pirosból zöldbe. Az ajtó elkezd kinyílni - valamilyen elektromos mechanika lassan tárja fel, hangos recsegéssel felszakítva a fölé épített padlót.
Sean a lányra néz. Most látja, hogy a lába be van dagadva, ez jól látszik felhúzott nadrágszára alatt. Arcán lila folt és vércsík jelzi a pofon helyét.
- Kérlek, most ne lepődj meg!
Tam-dam.
Fireheart kiterjeszti a hatalmát.
Mellkasában az ismerős dobbanás robbantja szét a hőt, a folyékony tűz pedig végigzubog az erein, az aortán, az artériákon, a kisebb ereken, kapillárisokon, keresztül az izmokon, egészen a bőréig, majd egy pillanattal később elhagyja a testét a hullám. A vibrálással melegség ömlik végig a szobán. Sean a hatalmát jelentő láthatatlan lángokkal végigjárja a szobát és elér a lányig. A forró lángok elérik és végigsimítják a bőrét az arcán és a lábszárán, majd keresztülfolynak rajta. Az izmokon, idegeken, ereken keresztül a csontokig ér a tűz. Sean pulzusa eközben sokszoros hangerővel dörömböl, az egész szobát betöltve, visszaverődve a falakról.
Tam-dam.
A lány, ha akaratával nem töri meg a hatást, úgy érezheti, a szobában elkezd melegedni a levegő, majd mintha a trópusi nap forrósága cseppfolyósítva csorogna végig a testén, égetve, ám épp kellemesen, mint egy forró zuhany, ami már majdnem fáj. A nyomában pedig, mintha nem is lett volna, elmosódik a fájdalom.
Tam-dam.
A lábán pár pillanaton belül felszívódik a lila folt, és az ízület a helyére kattan, majd az ízületi szalagok és a meghúzódott izmok is szépen visszaállnak a helyükre.
Még pár másodpercig tart a hatás, és ha eddig a lány nem törte meg, akkor most szép lassan elhalványul, kipihent, teljesen regenerálódott érzést hagyva maga után.
Sean elmosolyodik és sötét zakója ujjával letörli a közben újra kiserkent vért az arcáról.
- Hé!
Kiáltás hangzik odakintről és sok láb rohanó dobogása.
A mechanika zümmögése abbamarad, ahogy pontosan merőlegesen a talajra, az ajtó megáll kitárva a levegőben.
avatar
Sean Gregory Lexinbourgh
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 158
Hírnév : 11
Tartózkodási hely : Kepler 22b

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Heily Anderson on Szer. Dec. 28, 2011 10:08 pm

*Iszonyatosan fájt a bokám s miután a pofont is megkaptam egyre jobban sajgott a fejem is. Alig, alig tudtam nyitott szemmel felkelni a padlóról. Úgy is mondhatjuk, hogy egyik pofont a férfi, másikat a föld adta nekem. Már éppen azon voltam, hogy bevetem képességemet teljes erőbedobással, mikor hirtelen berepült az ajtó és az egyik felém közeledő férfit találta el. Nagyra tágult pupillákkal figyeltem, ahogy egy férfi beront, és a támadóimra veti magát.
Az események igencsak gyorsan történtek. Alig bírtam követni tekintetemmel. Csontok repedtek, vagy akár törtek el, vér fröccsent a falra és a padlóra. Valami nagyon nem stimmelt a fegyveres fazonokkal, de ezt valahogy már akkor le szűrtem, mikor elkaptak a lépcső végében, és az egyik megpofozott. Kicsit kétségbeesetten és félve néztem a dulakodást, ahogy egyik pofon csattan el a másik után és ahogy szépen lassan támadóim a földre hullanak.
Azt hittem ennél rosszabbra már nem fordulhat a helyzet, mikor valami pittyegés ütötte meg a fülemet némi mechanikai zümmögéssel együtt. Valami nagyon furcsa, még is félelmetes pittyegés töltötte be a teret a világítótorony aljában. Míg a három férfi egymással dulakodott én szüntelen a pittyegés forrását kerestem. Persze minnél jobban látni szerettem volna, annál kevésbé jött össze.*
~Francba..~
* Nem láttam semmi különöset, mivel pont mindenki az utamba állt. Az igazat megvallva kezdtem kicsit kínosan érezni magamat, hogy ott ülök magatehetetlenül a földön és csak nézek ki a fejemből. Már éppen én is akcióba lendültem volna, segíteni a férfinak, aki megmentet, mikor hirtelen felém fordult és bemutatkozott, valamint mondott még valamit, majd ismét a férfiak felé fordult. Kicsit letaglózva ültem a földön a bokámat szorongatva. Nem néztem volna ki megmentőmből, hogy ilyen erő lakozik benne. Mikor azonban ismét mondott valamit, teljesen leesett az állam s pár pillanat múlva valami melegség öntött el legbelül. Olyan volt, mintha meleg nyári napsugaras ég alatt feküdnék egy szál bikiniben és úgy süttetném magamat és ahogy a pillanatok teltek egyre melegebb és melegebb lett, olyan mintha egy forró zuhany alatt állnék. És nem csak ez volt furcsa. A lábam egyre kevésbé sajgott és egyre jobban lelohadt róla a lila zúzódás és a daganat. Néhány másodpercnyi idő elteltével már nem is fájt, és ugyan ez történt a fejemmel is. Lenyűgöző volt, bár jó magam is valamennyire gyógyítónak születtem, ez egészen más volt. Volt egy olyan sejtésem, hogy a férfi is mutáns, bár nem kiabáltam volna most szét. Amint a fájdalom teljesen megszűnt bennem egyre több figyelmet szenteltem a hangos pittyegésre. Sean - ha jól emlékszem a nevére - mind a két férfit a földre küldte és előttem állt. A pittyegés egyszer csak megszűnt és vele együtt a mechanikai zümmögés is, majd a talajjal merőlegesen egy ajtó nyitódott ki előttünk. Éppen szóra nyitottam volna ajkaimat, mikor hirtelen ismét erős, férfi hang ütötte meg fülemet.*
- Állj! Ne mozduljanak!-* Utasított minket egy drabális méretű férfi, az ajtón belépve és két puskát emelt ránk. Míg a fegyveres ránk szegezte a pisztolyait a másik kettő, akiket Sean elintézett, a földről lassacskán feltápászkodott és vért köpködve a földre és mindenhova újonnan érkezett társuk mögé baktattak.*
- Mi folyik itt?-* Kérdezte a fickó a két másiktól, akik szúrós tekintettel méregettek mindkettőnket. Igyekeztem valami menekülési lehetőséget nézni magunknak. Muszáj volt kijutnom innen. Kezdett eluralkodni rajtam a pánik, hiába is voltam csodabogár. Szívem szerint sírva rohantam volna a bátyáimhoz, de muszáj volt legalább kinézetre nyugodtnak tűnnöm. Lassan óvatosan ráléptem előbb kificamodott bokámra, ami úgy tűnt teljesen olyan, mint mielőtt lepotyogtam a lépcsőről. Aztán lassan körbenéztem és megláttam az ajtót, ami nemrég nyílt ki. Eleinte azon gondolkodtam, hogy talán oda kellene lemenni, hogy talán odalent lassabban érnek majd utol, de belegondolva rossz ötlet volt, hiszen ki tudja, mi van odalent? Aztán kipillantottam az ajtón, ami igencsak közel volt hozzám és ha nagyon ügyes lettem volna ki tudtam volna szaladni, de mi van ha még sem lesz ekkora szerencsém? Valahogy nem érdekelt, hogy mi lesz a következménye. El akartam innen menni, csak egy egyszerű turistaként jöttem s lám, most benne vagyok a közepében. A mellettem álló férfira néztem, majd mély levegőt vettem és elkezdtem az ajtó irányába rohanni. Aha, csak szerettem volna. Épp, hogy kiértem az ajtón, újból négy megtermett harcosra bukkantam, akik vas marokkal tartottak meg. Az egyik képén vigyor jelent meg, ahogy mind két kezemet a hátam mögé szorította és úgy fogta meg a torkomat, hogy magához szorított.*
- Főnök, mi legyen velük?- * Hangzott valamerről a kérdés, és éreztem, hogy egy pár tekintete rajtam állapodik meg. Aztán egy magas férfi lépett elém, hosszú búza szőke haja a vállára omlott és gleccserkék szemeit az én szemeimbe mélyesztette. Olyan különösen nézett ki. Teljesen más volt, mint azok akik az előbb elkaptak. Ha utcán találkoztunk volna, nem néztem volna ki belőle, hogy ilyesmikre képes.*
- Vigyétek le őket a bázisra.-* Adta ki a parancsot, és mielőtt bármi is történt volna végighúzta ujjait ajkaimon. Undorodva fordítottam el az arcomat a férfi elől. A hideg futkosott a hátamon, ahogy éreztem ujjait az államon, majd a nyakamon. Undorító volt, hogy hozzám ért, én pedig nem tehettem semmit ellene. Ahogy elengedett a férfi felkapott, aki eddig is fogott, majd a vállára dobva elindult velem befele. A fegyveres, aki még mindig Sean-re szegezte a pisztolyokat elégedett mosollyal nézett a társára.*
- Engedjenek el! Kérem, nem akarok itt maradni! Segítség!-* Kiabáltam kapálózva, majd meg is haraptam a férfit. Az hangosan felüvöltött, majd letette a földre. Egy pillanat alatt kinyújtottam a kezemet és hozzáértem a kezéhez. Láttam, ahogy elfehéredik, és éreztem, ahogy életereje belém áramlik. Már majdnem a földön feküdt, mikor valaki hatalmasat sózott a fejemre egy kemény tárggyal. Biztosan egy fegyverrel, mert akkorát egy ember se tud ütni. Lábaim feladták a szolgálatot, és szemeim lassan lecsukódtak. Öntudatlanul zuhantam a föld felé.*
avatar
Heily Anderson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 187
Hírnév : 15
Tartózkodási hely : Brooklyn Bridge Lakópark; Brooklyn

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sean Gregory Lexinbourgh on Csüt. Dec. 29, 2011 3:44 pm

A nő, nyilván a pörgő események súlya alatt, enyhén excentrikusan reagál mindenre. Sean biztosra veszi, hogy egyáltalán nincs szokva a hasonló helyzetekhez, mert nem csak, hogy a bemutatkozásra nem reagál, ám teljesen illogikusan viselkedik a helyzetben.
A helyzet pedig komollyá válik. A közeledő emberek, még mielőtt bármit tehetne a két bajba jutott, elvágják a menekülés útját. Előre szegeződő fegyvereik csöve szertefoszlat minden reményt, Sean csak némán és lázasan gondolkodva áll a rá meredő torkolatok között.
~Ennyit a békés, kávézós, autózós napról.~
- Állj! Ne mozduljanak!
- Pont nincs kedvem mozogni, már kimozogtam magam mára - mondja Sean és megdörzsöli fájó csípőjét, ami megrepesztette a padlót.
A férfi, aki elsőnek ér oda, nyilván nincs a helyzet és az emberi értelem tetőfokán. Csak a csúszókaros, félautomata puska adja meg azt a helyzeti előnyt, ami egy ilyen rosszarcú alak foglalkozásához általában szükséges. Gregory szemében szánalmasan fest.
Mire a teljes erősítés felzárkózik a szűkös, ódon helyiségben, a két jómadár magához tér. Ezen Sean őszintén csodálkozik, mert teljesen biztos volt benne, hogy mind a ketten agyrázkódással kerültek padlóra.
Pillantásaik még kevesebb értelmet tükröznek, mint amennyi eredetileg bennük volt, és bár ez minőségbeli változást már nagyon nem jelent, azért a mozgáskoordináció leromlása arra enged következtetni, hogy a felszínes tippelés elsőre is helyes volt. Gregory-t azért sötét büszkeség tölti el, hogy mind a két fickóban sikerült kárt tegyen, míg ő elég sértetlen.
Egyelőre.
Egy viszonylag értelmesebb, szőke alak is megjelenik, nyilván ő lehet a kakas a szemétdombon. Bár némi minőségbeli változást jelent a férfi, Sean-nak mégis az az érzése támad, hogy vak vezet világtalant.
A szőke kilátásba helyezi a nő szexuális zaklatását, Gregory pedig megrándul, ahogy elönti a düh. A martalócok csak még idegesebben kezdik el markolászni a fegyvereiket és Sean egyelőre nem lép semmit.
A legnagyobb mutáns is meghal, ha lelövik. Ez szabály.
A lány pedig egyszer csak besokall és a férfire téve a kezét, elkezd egy képességet használni.
~Így megváltozik a gyerek fekvése~ gondolja Gregory, ahogy látja a férfit elsápadni, és nagyon nehezen állja meg, hogy maga is bekapcsolja a képességét és megfigyelje, mi történik a testében.
Ennek ellenére is van néhány ötlete és a legjobb tippje valamilyen életerő-elszívás. A lány tehát nem teljesen olyan tehetetlen, mint amilyennek mutatja magát.
Azonban rövid időn belül leütik.
- A háború a gyávák legvégső menedéke. - mondja nyugodtan Sean.
- Mi van?- kérdi a nagydarab szőke.
- Isaac Asimov mondta, és egyetértek vele.
- Hogy... Mi? - kérdi a szőke megint és odalép Sean-hoz.
- Semmi - sóhajt Gregory, belátva, hogy ha tovább ingerli a bagázst, a helyi folklórnak megfelelően tűzerővel fogják pótolni az intellektusbeli szakadékot.
A szőke pedig mérgében, hogy nem ért valamit, gyomron vágja Sean-t és egy tarkóra mért ütéssel öntudatlanságba taszítja.

Sean hideg teremben ébred. Kicsi, lyukszerű cellában fekszik, a durván kiöntött betonfalakat egy neoncső világítja meg, az illesztéseknél kitüremkedő betondudorok hosszú árnyékokat rajzolnak a falra.
A lány öntudatlanul fekszik mellette. Sean gyorsan a lány fejéhez kap és megnézi a tarkóját. Véres. A bőr felszakadt a durva ütéstől.
Sean kiterjeszti a hatalmát.
Tam-dam.
Ma másodszor nyúl bele a lány testébe, és összeforrasztja a repedéseket a koponyán, és a bőrt. Csak egy kicsi sebet hagy, hogy ne legyen feltűnő, hogy seb nélkül véres a lány.
Tam-dam.
Most, hogy a lány ki van ütve, egy orvos kérlelhetetlen precizitásával vizsgálja végig a törékeny testet, udvariassági megfontolások nélkül. Egyvalamire kíváncsi, de nagyon.
A mellek, a nemi szervek érintetlenek.
Sean megkönnyebbülten felsóhajt, nagy kő esett le a szívéről. Végigpásztázza a lányt, itt-ott horzsolásokat talál, amiken mész is van, valószínűleg a falnak ütődhetett neki a nő, amikor lecipelték. Ezeket gyorsan benöveszti, majd visszavonja a képességét, nem akar más legszemélyesebb szférájában turkálni a legszükségesebbnél nagyobb mértékben.

Gyorsan végigpásztázza magát. A zakója, a kocsikulccsal együtt eltűnt. Az inge elszakadt és véres, ráadásul fázik is. Törökülésbe ül és várja, hogy a lány felébredjen, miközben lázasan gondolkodik.
avatar
Sean Gregory Lexinbourgh
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 158
Hírnév : 11
Tartózkodási hely : Kepler 22b

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Heily Anderson on Pént. Dec. 30, 2011 4:57 pm

~ Valaki hozzám ér..~
*Ez volt az első gondolatom, mikor kezdtem magamhoz térni. Próbáltam megmozdulni, vagy kinyitni a szemeimet, de a fejem sajgott, és tudtam, még nem vagyok rá képes, hogy ébredezni kezdjek. Mikor azonban meghallottam halk ruha suhogást óvatosan kinyitottam az egyik szememet. Eleinte homályosan láttam csak az alakot, ami nem messze ült mellettem, de látásom egyre inkább kiélesedett és pár pillanat múlva már meg is láttam a mellettem törökülésben ülő férfit. Ruhái szakadtak voltak és véresek. Lassan mély levegőt vettem és behajlítottam egyik kezemet magam alá, majd a másikat is. Lassan elkezdtem magamat felfele tolni, hogy a falnak dönthessem a hátamat. Nagy nehezen sikerült is felülnöm, majd egy apró nyöszörgés közepette felhúztam mind két térdemet és átkulcsoltam őket a kezeimmel. Szorosan tartottam magam és próbáltam nem teljesen megfagyni.*
~ Hol vagyok? Heily mi a fészkes fenét csinálsz itt..~
* Sean-ra néztem, aki nem messze ült tőlem. Úgy tűnt a történtekhez képest jobban fest, bár fogalmam se volt, hogy mitől lehet csupa vér, hiszen nincs is rajta sok seb. Kicsit össze voltam zavarodva, hogy esetleg valamit csináltak vele..*
- Jól van?-* Kérdeztem remegő hangon a férfitől. Míg vártam a válaszát azon gondolkodtam, hogy mi is történt és hogy hogyan jutottam ide le. Arra emlékeztem, hogy megérintettem az egyik férfit, majd valami hatalmas és nehéz dologgal fejbe vertek A többi sajnos mind kiesett és már csak onnantól volt tiszta a kép, hogy valaki hozzám ért. Óvatosan végigcsúsztattam a kezemet barna egyenes fürjeimen, és azonnal megláttam, hogy tiszta vér lett a kezem, ahogy előhúztam a hajamból.*
- A francba..-* Dörmögtem, majd elkezdtem tapogatni a seb után, de nem találtam semmit. Aztán elkezdtem gondolkodni.*
~ Hogy lehet az, hogy fejbe vertek, de még sincs seb a fejemen? És a bokám?~
* Hirtelen a férfira szegeztem pillantásomat, majd néhány percnyi csendes bámulás után, megköszörültem a torkomat.*
- Te is egy vagy közölünk, igaz?-* Hangom remegett és legszívesebben sikítottam volna, hogy eresszenek el. A hideg padlón ültem s tekintetemmel a férfi arcát fixíroztam. Ahogy így megnéztem magamnak, nem lehetett több mint én, sőt, biztosan fiatalabb volt nálam. Bár egy cseppet se tűnt fiatalabbnak, ahogy az előbb leverte azokat a férfiakat.*
~ Sean egymaga levert két hatalmas férfit, akik könnyű szerrel is intézhették volna. ~
* Tekintetemet elszakítottam a férfi arcáról, majd mély levegőt vettem és megszólaltam.*
- Sajnálom, hogy belekevertem. Nem akartam, hogy bárki másnak is bántódása essen.-* Néztem fel ismét a férfira. Volt a tekintetében valami fura, és még inkább különösebbé tette charme-os arcát. Szakadozott sóhaj közepette felálltam, majd elkezdtem az ajtó felé sétálni. Mikor elé értem megpróbáltam kinyitni, de mint számítottam rá: zárva volt.*
~ Francba, sürgősen ki kell innen jutnom.~
* Mérgesen, dübörgő lábakkal sétáltam vissza a falhoz, majd ismét leereszkedtem a földre. Fejemet a falnak támasztottam, hogy kicsit megnyugodjak, bár ez most teljesen hiába való volt. Kezdett ismét rám törni a pánik félelem, és ez nagyon nyomasztott.*
- Köszönöm, hogy segített rajtam. Ha maga nem avatkozik közbe nem tudom mi lett volna..-* Motyogtam hálásan a férfinak és szemeimet a tekintetébe süllyesztettem.*
- A nevem Heily Anderson.-* Mutatkoztam be gyorsan. Kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mikor csak úgy elrohantam és még csak a nevemet se nyögtem ki megmentőmnek. Mert, hogy ő mentette meg az életemet. Ha nem lép közbe, talán már réges-régen a földön feküdtem volna, kifeszítve, és a férfiak kényük-kedvük szerint játszhattak volna velem. A hideg futkosott a hátamon, hogy akár egy ujjal is hozzám érjenek azok a nagydarab veszélyes fickók. Aztán ismét bevillant, hogy mit éreztem nemrég. Kezemet lassan átfontam melleim előtt, és félve embrió pózt vettem fel a földön. Utáltam belegondolni, hogy valamit még is csak csináltak velem, miközben én eszméletlenül feküdtem. A hideg kő, szinte csípte a bőrömet ahogy a földön feküdtem, de ez volt most a legkisebb bajom.*
avatar
Heily Anderson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 187
Hírnév : 15
Tartózkodási hely : Brooklyn Bridge Lakópark; Brooklyn

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sean Gregory Lexinbourgh on Pént. Dec. 30, 2011 5:48 pm

A nő lassan magához tér. Sean megenged magának egy kis mosolyt, hogy lám, nem volt hiábavaló a közbelépése, a lány most él és virul, szerencsére érintetlenül. Egyelőre.
- Jól van? - kérdezi a nő és Sean igyekszik a lehető legbíztatóbban mosolyogni rá.
- Hogyne, persze, nem lesz baj. Hamarosan kiszabadítjuk magunkat innen, voltam már hasonló helyzetben - mondja Sean magabiztosabban, mint amilyen valójában.
~Ez nem teljesen igaz, de egy hölgy védelmében néha hazudni kényszerülünk~
A nő elkezdi vizsgálni magát. Sean tapintatosan elfordítja a pillantását, és amikor a nő kérdez tőle, visszapillant rá.
- Ami azt illeti, igen, mutáns vagyok, a Xavier intézet tagja, ha hallott... vagyis... hallottál róla...
A nő ezután feláll és fel-alá sétál, különböző dolgokat mond gyorsan egymás után. A hála, a sajnálkozás, hogy Sean is érintett lett a dologban, az aggodalom és az idegesség, valamint a levegőben vibráló, kibontakozó pánik vegyül a hangjában és az arcán. Végül bemutatkozik.
- A nevem Heily Anderson.
Sean, aki le sem vette róla a szemét, csak figyelte, mint egy kezelés alatt levő pácienst, és eközben egyre inkább a védencének tekintette a nőt. Bár lehetett köztük korkülönbség - Heily javára - Sean mégis úgy érezte, férfiként ki kell magasodnia a nehézségek közül és szárnya alá kell vegye Heily-t.
Aztán az energikus idegesség átcsapott rosszabba. Heily arcán, mint egy nyitott könyvben, olvashatóak voltak a viharzó érzelmek. Ahogy fejét lehajtotta és leült, egy sarokba húzódva, kezét ösztönösen a melle előtt összefonva és összekucorodva, Sean pontosan tudta, hogy hogyan érzi magát.
Áldozatnak.
Volt egy halvány gyanúja, hogy a nő mire gondolhat, így megköszörülte a torkát és elkezdte keresni a szavakat.
- Nézd... Heily...
Sean a lányra pillant és becsukja a szemét.
- ...Szóval... Heily... Az a helyzet, hogy igen, én is mutáns vagyok... Képes vagyok gyógyítani és a helyzet az, hogy amikor felébredtem, elkezdtem aggódni... hm...
Sean egy pillanatra megáll.
- A biztonságod miatt. Így bátorkodtam kiterjeszteni a hatalmam és meggyógyítottam és... megvizsgáltam... ehm...
Sean érzi, ahogy elpirul. Lesüti a szemeit.
~Socially awkward situation, bloody hell!~
- ...A... tested. És... Szóval, csak hogy tudd, senki nem... bántott... Semmilyen értelemben... Erről megbizonyosodtam. Nincs... Miért aggódnod.
Sean továbbra is lesüti a szemét. Ilyen szituációkra nem volt felkészülve. Azért nem volt olyan régen, sőt, nagyon friss az a szabadság, amivel vitorlázik mutánsként a világban, a kastély falain kívül. Sok olyan dolog, ami másnak életszerű, számára izgalmas, egzotikus és szokatlan.
~Nem mintha megszokott lenne bárkinek, hogy elmagyarázza egy lánynak, hogy módszeresen átvilágította a testét, különösen a legintimebb zónáit, hogy később elmondhassa, nem erőszakolták meg. Bloody hell.~
Sean-t a gondolataiból Heily fogainak vacogása zökkenti ki.
- Ó, ne haragudj, biztosan nagyon fázol. Várj!
Sean kigombolózik és leveszi az inget a sötét pólóról. Most már ő is fázik, de akaraterejét megfeszítve elrejti ezt. Az inget a lány hátára kanyarítja.
- Ne haragudj, egy kicsit véres... Itt-ott... De talán jó lesz, amíg kicsit melegítek a helyzeten.
Sean újra előveszi a tőle telhető legmagabiztosabb és legbíztatóbb mosolyt.
Kiterjeszti a hatalmát.
Tam-dam.
Pulzusa sokszoros erővel dübörög a kis cellában, a betonfalak visszaverik a felerősödött dobbanásokat. Az ismerős tűz szertefut a mellkasában.
~Ha gyógyítani már nagyon nem is tudok, azért még egy kis melegséget varázsolhatnék.~
Tam-dam.
A tűz szertefut az erein, az izmain, és újra elhagyja a testét. A hullámok végigzubognak az apró cellán és tehetetlenül pattannak le a falakról, hogy keresztül-kasul futkossanak a helyiségben. A láthatatlan erőtől enyhe melegség árad szét a levegőben.
Tam-dam.
Sean szabadjára engedi az erejét. A láthatatlan lángokkal körbeöleli a lányt, és ha az meg nem töri a hatást az akaratával, újra érezheti a forró, napsütéshez hasonló erőt, ahogy végigsimítja a bőrét. Sean igyekszik a tőle telhető legügyesebben, nem behatolva a bőr alá, beburkolni az embriópózba húzódott lányt a forró lángokba. Ha Heily még mindig nem törte meg a hatást, forró zuhany alatt érezheti magát, vagy úgy, mintha egy trópusi, nap hevítette tengeröbölben lebegne.
Tam-dam.
Rövid időn belül érezhetően melegebb lesz a jéghideg kis betoncella. Sean kiegyensúlyozza az erejét és ha már éppen eléggé felmelegítette, leveszi Heily-ről a hatalmát.
Tam-dam.
A tűz egyre fokozódó mértékben hevül. Sean pulzusa úgy dobog fennhangon, mint egy erősített lábdob, a falak visszaverik a dobbanásokat. Mintha egy metáldobos próbálna.
Tam-dam.
Pár percen belül kellemes szobahőmérsékletre melegszik a cella. Sean akaratával lenyúl a szívéig és elzárja az életerő kútját. A felerősödött dobogás megszűnik, az érrendszeréből egy-két perc alatt ürül ki a folyékony tűz, és végül az utolsó hullám is elhagyja eddigre tűzforróvá vált bőrét.
avatar
Sean Gregory Lexinbourgh
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 158
Hírnév : 11
Tartózkodási hely : Kepler 22b

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Heily Anderson on Szomb. Dec. 31, 2011 1:11 am

* Apró mosoly jelent meg ajkaimon, mikor mesélni kezdett a Xavier-ről. Derengeni kezdtek az ott töltött éveim. Szerettem ott lenni, és ha nem bírtam volna lábra állni, akkor biztosan mai napig ott élnék. De én meghoztam a döntést, így már csak egy volt diák vagyok.*
- Ismerem, régebben oda jártam én is, bár nagyjából öt-hat éve elhagytam az intézményt.-* Meséltem Sean-nek, miközben a földön feküdtem és a padlóra bámultam. Igazából fogalmam sem volt, hogy miért árultam mindezt el a férfinak, de valahogy meg nyugodtam. Egy ideig gondolkodtam, hogy mit kellene még mondanom, de mikor ismét megszólalt, és elárulta, hogy megvizsgált, hogy minden rendben van e velem, kicsit megijedtem. Persze tudtam, hogy gyógyító, de azt nem, hogy hogyan is kell használni a képességét.*
- Szóval.. te... Képes vagy látni, hogy nem.. Nem erőszakoltak meg?-* Kérdeztem kicsit idegesen és dadogva. Az igazat megvallva még mindig szűz voltam és nem akartam, hogy Sean minden tudjon ezekről a dolgaimról. Pláne, hogy biztos voltam benne, hogy sokkal fiatalabb mint én. Bár ez kicsit meg is döbbentett. Nem néztem volna ki, ekkora erőt ebből a fiúból.*
- Akkor te.. te értél hozzám.-* Sóhajtottam fel. Nem tudtam eldönteni, hogy örülnöm kellene, amiért aggódott miattam, mert valljuk be kedves volt tőle, vagy inkább félnem kellett volna, mert akár ő is csinálhatott volna valamit. Elhessegettem a gondolatokat magamtól. Halvány pír jelent meg arcomon, mikor odajött hozzám, levette az ingét és a hátamra terítette.
- Köszönöm.-* Néztem a szemeibe és figyeltem, ahogy visszamegy oda, ahol az előbb ült. Láttam, hogy pólója alatt izmai megfeszülnek, és ez valami egészen fura hatást kölcsönzött bennem. Egy ideig még Sean-t fixíroztam, majd lesütöttem a szemeimet, és a padlót kezdtem bámulni üres tekintettel. Aztán néhány percnyi csend után, valami fura meleg kezdett az egész kis lyukra telepedni. És ahogy teltek a percek, egyre melegebb és melegebb lett, és egyre kevésbé volt szükségem a férfi ingére. A hőmérséklet ugyan egyre nőtt, én roppant kellemesen éreztem utána magamat. Óvatosan felültem, majd Sean-ra pillantottam. A meleg szépen lassan kezdett visszahúzódni, amit a vége felé már nem is bántam. Egészen olyan volt, mintha forró nyári nap alatt feküdnék, szinte teljesen kiütve a melegtől. Hátamat ismét nekiszegeztem a falnak és onnan figyeltem tovább, hogy valyon mi fog történni.
Nem telt el túl sok idő, mikor cipők kopogására lettem figyelmes. Szívem gyorsabban kezdett verni, gyomrom pedig görcsbe rándult a félelemtől. A léptek egyre közelebb értek, majd megálltak pontosan az ajtó előtt. Aztán fém csattant kétszer, és az ajtó kinyitódott. Erős fény szűrődött be kintről, ami tökéletes árnyékot vetett mind a két férfira, aki az ajtóban állt. Beszélgetésüket azonnal abba hagyták, ahogy megláttak a földön ülve.*
- Te most szépen velünk jössz, cicám.-* Vigyorgott rám a kopasz férfi. Ahogy felém közeledtek egyre gyorsabban és gyorsabban kezdett kalapálni a szívem, és egyre gyorsabban vettem a levegőt. Úgy éreztem magam, mint egy hal, akit éppen el akarnak kapni a hálóval, hogy betuszkolják egy zacskóba. Még mielőtt a férfi odaért volna hozzám felálltam. Léptem egyet előre, mire a kopasz fazon megállt.*
~ Rossz emberrel kezdtél szépfiú.~
*Ajkamon ravasz mosoly jelent meg, majd még egy lépést tettem a férfi felé. Az vigyorogva állt és nézte, ahogy lépésenként egyre csak felé közeledek. Mikor már csak néhány méter választott el tőle észrevettem, hogy a másik férfinál, aki az ajtóban áll fegyver van. Hogy ne keltsek feltűnést, megint csak előre araszoltam, hogy megnézzem a kopasz férfinál van e valami fegyver, de nem láttam semmit. Kényes mosolyt intéztem felé, majd mikor egy méternyire álltam tőle, felemeltem a lábamat és egyenesen a legnemesebb kincsébe térdeltem. A férfi felüvöltött, majd a padlóra zuhant, miközben családi örökségét szorongatta. Jobban mondva azt, ami belőle lett. Az ajtóban álló hapsi egy mozdulattal mögöttem termett és elkapva a nyakamat erősen szorítani kezdte. Egyre nehezebben kaptam levegőt és egyre jobban szorította a nyakamat. Eközben a másik férfi, akit nemrég harcképtelenné tettem feltámolygott a földről. A fegyveres elengedte a nyakamat én pedig köhögve zuhantam a földre. Egyik kezemet a torkomra tettem és finoman dörzsölni kezdtem. Mindaddig, amíg hirtelen egy cipő nem kezdett közeledni az arcom felé. Aztán egy erős rúgást kaptam egyenesen a fejembe. Meg sem tudtam szólalni, úgy kiszaladt a tüdőmből minden levegő, és szinte élettelenül zuhantam a padlóra. Még eszméletemnél voltam, de éreztem, hogy valami folyik lefele az arcomon.*
- Hozd a lányt, a főnök beszélni akar vele.-* Utasította a fegyveres. A másik morogva ugyan, de felkapott a vállára, aztán Sean-re nézett.*
- Mi lesz a férfival?-* Kérdezte és egy ördögi vigyort varázsolt az arcára.*
- Majd kezelésbe veszem.-* Motyogta a fegyveres teljesen extázisba esve a gondolattól, hogy megkínozhatja. A kopasz alak káromkodott egyet, majd elindult velem kifele a fénybe. Szemeim már le-le csukódtak, de biztos voltam benne, hogy ezt épp bőrrel nem fogom megúszni.*
avatar
Heily Anderson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 187
Hírnév : 15
Tartózkodási hely : Brooklyn Bridge Lakópark; Brooklyn

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sean Gregory Lexinbourgh on Szomb. Dec. 31, 2011 11:59 am

[Figyelem: Erőszak és felnőtt tartalom. 18+]

Sean, a fegyver által teljesen tehetetlenségre kárhoztatva látja, ahogy a lányt a földre taszítják és arcon rúgják.
Ekkor valami végleg elpattan benne, amit egyelőre ő maga sem érez.
Az élet folyója a belsejében végleg erodál egy akadályt, ami a neveltetésével ráépült személyiségrétegek súlyával állja el a sötét oldala útját.
Ám mindez egyelőre teljesen minimális jelentőséggel bír. Ahogy Heily-t kiviszik (vér csöppen a betonra) a fegyveresnek bejön egy társa, aki a falhoz láncolja Seant, majd mind a ketten felvesznek egy-egy boxert, és nekiesnek.

A fájdalom egy idő után mint egy függönyön szivárog át. Az agy elkezdi felszabadítani a morfinokat, a kisebb sebeket lekapcsolja az idegrendszerről, ahogy a nagyok jönnek.
Sean úgy érzi, egy örökkévalóság telik el, amikor emberi hang töri meg a szenvedést.
Úgy ítéli, az egyik verőembert valamilyen elintéznivaló miatt hívják ki a cellából.
Ahogy kimegy, a társa becsukja az ajtót, és vigyorog.
- Én a barátnődért jobban aggódnék - mondja, és elővesz egy doboz cigarettát, amiből kihúz egy szálat és meggyújtja. Sean arcába fújja a füstöt. A fiú elkezd köhögni, ő pedig hangosan röhög.
- Szóval a főnök szeret cicázni, de mi türelmetlenebbek vagyunk. Ha végzett, majd sorbanállunk nála. Szerintem én repetázok is.
Gregory érzi, hogy a belsőjében egy sötét forrás fakad fel. Más körülmények között heves düh és felháborodás lenne rajta úrrá, ám most valahogy egy sokkal ősibb és gonoszabb, mélyen izzó pusztítási vágy vesz rajta erőt.
Elképzeli, ahogy a lány törékeny teste megfeszül... Egy izzadt test tornyosul fölé...
Ekkor elképzeli, hogy az a lány maga Lynn, arcán a terror és a fájdalom keveredik, ahogy teli torokból sikolt...
Tam-dam.
Sean felnyög. Egy minden eddiginél erősebb impulzus fut végig a testén. A képessége magától nyílik meg, irányíthatatlanul. A heves, intenzív hőhullám olyan erős, mintha a Nap mellett a Hold és minden csillag összeadott ereje koncentrálódna plazmafolyóként a testében. A csontjaiig hatol a hő, az idegeit perzseli végig; a koponyája is vibrál, úgy érzi, az egész agya ki fog sülni.
Mintha maga Ízisz töltené el haragvó erejével.
Az izmai megfeszülnek, úgy érzi, a földi világ akadályai árnyékként foszlanak el körülötte, saját fájdalmán átlépve csak szórja a fényt az árnyékok felé, ahogy túlhajszolja az izmokat.
Aztán kihúny az égi fény.
Tam-dam.
A képességének megszokott ereje, bár még a nagyon forró hevülettel keverve, lepi el a testét. Ekkor jön rá, mit tett. A láncokat kitépve a falból, kiszabadította a kezeit. A férfi a falnak tántorodva áll, a falra vér fröccsent. Arcán vér folyik.
Sean úgy véli, megüthette a férfit.
Egy pillanatra meredten, mind a ketten meglepődve néznek a másikra, hátukat a cella két szemközti falának vetve.
Aztán egymásnak ugranak.
Seant a férfi boxeres ütése a falnak mossa. Érzi, hogy egy fog kihullik a szájából.
A következő ütésnél Sean elkapja a férfi öklét és a másik kezével egyetlen, nagyon erős ütést mér kézéllel a csuklóra.
Reccsenéssel törik el a férfi keze.
Aztán Sean a következő bal horgot az arcára kapja, és valószínűsíti, hogy megrepedt a járomcsontja.
Ám saját öklét kérlelhetetlen erővel viszi be a verőlegény álkapcsába.
Szilánkos törés.
Állcsúcs-ütés.
Repedés.
Kétoldalról az arcra mért csapás.
Állkapocs-törés.
Sean a következő, bizonytalan bal egyenest kivédi, majd megperdülve a falnak feszíti a férfi karját.
Ropp-ropp-reccs-ropp.
A férfi kegyetlenül üvölt fájdalmában, ahogy a karjában minden csont eltörik, a könyöke pedig kifordul az ízületből. A testrész természetellenes szögben áll.
Sean gyomron rúgja és a falnak tántorodik. A fiú a férfi térdéről fellépve felugrik a magasba és a cella két falán támasztja ki magát. Majd lefele lendül, minden momentumát a férfi combjára vezeti le bal lábával.
Reccsenés.
A becsapódástól eltörik a férfi combcsontja. Az üvöltve a földre esik. Sean a megfelelő helyen rúgja meg és a bordák eltörnek a lába alatt. A férfi oldalra dől.
Kegyetlen erejű sarokrúgás. Sean-t teljesen ellepi a képességével járó önbizalom és megemelkedett bátorság, és valami sötét erő, amitől nem nőnek meg a fizikai képességei, ám jobban kihasználja az izmait.
A férfi medencecsontja is eltörik.
A földet kaparja fájdalmában.
Sean lehúzza a kezéről a boxert, majd egy taposással eltöri az ujjait. Végül úgy rúgja arcon a fekvő férfit, ahogy az a lánnyal tette korábban. Reccsenéssel engednek az arccsontok.
Sok vér fröccsen a betonra.
A férfi arca felismerhetetlenségig torzul.
Sean felveszi a cigarettás dobozt és hirtelen jött vágyában elövesz egy szálat, majd felhevült tenyerét odatartja. A cigaretta meggyullad a kezétől.
Sean felveszi a hangtompítós pisztolyt és azzal a kezében nyitja ki az ajtót. Pólója eközben darabokban csüng róla, ezeket gyorsan letépi és kilép a betonfolyosó neonfényébe.
Az előbb távozott alak most befordul a folyosón és meglepődve Sean-ra néz. A fegyveréért nyúlna, de elkésett...
Sean tüzet nyit, három lövéssel a földre teríti a férfit. Annak mellkasát tépik fel a golyók, ahogy ívben elhanyatlik, vér spriccel a falakra, majd tócsában terjeng körülötte. Sean nyugodtan lépi át a testet és továbbhalad a folyosón.
Érzi, hogy szédül. Nem fizikailag; a lelke mintha részeg lenne egy sosem tapasztalt erőtől. Az előbb megölt egy embert, egy másikat a felismerhetetlenségig vert össze. Azt is pontosan tudja, hogy az ő sérülései is súlyosak, csontjai repedtek meg és rendesen összeverték, ám most hajtja tovább valami, ahogy tudja, hogy a lányt meg kell, hogy keresse.

Az élet egyszerre sötét és fényes, egyszerre jó és gonosz, ősi ereje hajtja.
avatar
Sean Gregory Lexinbourgh
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 158
Hírnév : 11
Tartózkodási hely : Kepler 22b

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Heily Anderson on Szomb. Dec. 31, 2011 3:49 pm

Figyelem: Erőszak és felnőtt tartalom.+18


*Meleg, puha helyen tértem magamhoz. Szemeimet lassan nyitottam ki, majd amint kitisztult a látásom körbenéztem. Egy ugyanolyan kis lyukban volt, mint azelőtt, annyi eltéréssel, hogy egy hatalmas ágy állt a szoba közepén, amin jelen pillanatban én feküdtem. Kezeimet az ágytámlához kötözték, így esélyem se volt, hogy lemásszak róla. Óvatosan felemeltem a fejemet és megpróbáltam kiszabadítani a kezeimet, ami nem sikerült. Csalódottan és kimerülten zuhantam vissza a párnára és lehunytam a szememet. Nem volt túl sok időm gondolkodni, ugyanis az ajtó zárja kattant kettőt, majd kinyitották. Erős neonlámpák fénye sütött a szemembe, így hunyorogni kényszerültem. Nem sokáig kellett erőltetnem szemeimet, ugyan is egy hatalmas alak árnyékolta be a lámba fényét. Arcát nem láttam, csak azt, hogy kezében hatalmas két helyezkedik el. Míg én a kést bámultam a férfi szüntelen közeledett felém és mögötte az ajtó szépen lassan becsukódott. A férfi odaért az ágy mellé, amin feküdtem. A kést letette mellém, majd vigyorogva rám mérte tekintetét. Abban a pillanatban tudtam, hogy ő az. A szőke férfi, aki a világítótorony előtt adta az utasításokat.*
- Már nagyon vártam, hogy felébredj. Bocsánatodat kell kérnem, hogy olyan keményen bántam veled. De tudod, az embereim előtt, nem szégyenülhetek meg.-* Vigyorgott ördögi mosollyal rám, és közelebb hajolt hozzám. Éreztem, ahogy levegőt vesz, majd kifújja, annyira közel hajolt az arcomhoz.*
- De most, hogy senki nem lát..-* Suttogtam a fülemhez hajolva, majd megéreztem ajkait a nyakamon. Elfogott az undor, ahogy keze a nyakamhoz ért, majd egyre lejjebb és lejjebb siklott. Aztán egy váratlan fordulatot tett és felemelkedett mellőlem. Megfogta a takarót, ami rám volt terítve és elkezdte szépen, lassan lehúzni. Nagy meglepetésemre, nem az a ruha volt rajtam, amit reggel vettem fel. Egy kivágott, vörös ruha ékeskedett rajtam egy falatnyi bugyival egyetemben. A férfi arrébb dobta a takarót, majd szemével végigpásztázta testemet.*
- Micsoda szépség.-* Húzta végig ujjait a két mellem között, majd egyre lejjebb haladt. Mocorogni kezdtem, le akartam magamról rázni a kezét, az érintését, mindenét.*
~ Várjunk csak, ha ezt valaki rám adta, akkor...~
- Mit akarnak tőlem?-* Kérdeztem könnyeimmel küszködve. Nem volt épp kellemes érzés kiszolgáltatottan feküdni egy hatalmas ágyban, miközben egy idegen férfi fogdosta a testemet. Lehunytam a szememet, hogy ne keljen ránéznem, se a kezére, ami egyre lejjebb siklott. Mikor megéreztem combjaim között a kezét automatikusan összeszorítottam lábaimat, hogy tovább már ne mehessen, de valami hirtelen mintha kifeszített volna. Azonnal kipattantak szemeim és az ágy szélére pillantottam. Két kötéllel a lábaimat is kikötötték, amiket eddig nem éreztem és nem is láttam.*
- Ne aggódj, ígérem finom leszek az első alkalommal, de utána már nem ígérhetem meg, hogy a többiek is finomkodni fognak.-* Nézett rám komoly tekintettel, majd ujjai egy könnyed mozdulattal szabadítottak meg alsóneműmtől. Hiába próbáltam összezárni a lábaimat a kötél csak egyre szorosabban tartott. Nem tudtam ellenkezni, se megvédeni magamat, és amint láttam a férfit nagyon is felkorbácsolta a látvány. Amikor azonban megéreztem, matató ujjait a két lábam közötti, érintetlen részen felsikoltottam.*
- Engedjen el! Hagyjon békén! Segítség!-* Kiabáltam, bár tudtam, hogy feleslegesen csinálom. A férfi továbbra is komoly maradt, de ajkain továbbra is ott táncolt az a mosoly. Nagyon élvezte, ahogy egyre jobban pánikba estem, és hogy mindennél jobban meg akartam szabadulni az érintésétől. Aztán még pár pillanatig folytatta előző cselekedetét, majd hirtelen valami iszonyatos fájdalom hasított belém, ahogy ujjait keményen és határozottan belém dugta. Apró sikoly szalad ki belőlem, de akkor könnyeim már az arcomon patakzottak.*
- Szóval, még szűz vagy. Milyen megtisztelés, hogy enyém leszel legelőször.-* Mondta, majd ujjait kihúzta és egymáshoz érintette őket. Elfordítottam a fejemet és mindennél jobban el akartam most tűnni..
Amikor azonban megéreztem, hogy az ágy besüllyedt pontosan ott, ahol a derekam volti, ismét felnéztem. A férfi lovagló ülésben a derekam felett ült. Elkezdtem dobálni magamat, hát ha így leszáll, de meg se mozdult. Lassan elkezdte kigombolni az ingét. Amikor teljesen kigombolta mindenét ledobta a földre a ruhadarabot és a nadrágja övét is szépen lassan kikapcsolta. De még mielőtt bármit is csinált volna, egy egyszerű mozdulattal feltűrte a hálóruha alját, ami rajtam volt, és az anyagot fejem fölé csúsztatta. Egy szempillantás alatt a melleimre vetette magát és harapdálni, meg nyalogatni kezdte őket. Csendben tűrtem és hagytam, hogy könnyeim végigszaladjanak arcomon, majd a párnán landoljanak.*
~ Innen már nincs menekvés. Minden hiába való..~
* A férfi kezét ismét megéreztem a lábaim között és valami egészen más dolgot is. Mikor odapillantottam, megláttam, hogy férfiassága büszkén türemkedik elő a ruhák mögül.*
- Remélem már te is annyira várod, mint én.-* Böködött meg péniszével a férfi és néhány óvatos lökdösés után éreztem, ahogy ezek után nem lesz megállás...*


A hozzászólást Heily Anderson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 07, 2012 6:08 pm-kor.
avatar
Heily Anderson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 187
Hírnév : 15
Tartózkodási hely : Brooklyn Bridge Lakópark; Brooklyn

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sean Gregory Lexinbourgh on Vas. Jan. 01, 2012 8:18 pm

Sean továbbmegy a folyosón, ami egy másikba torkollott és elkanyarodik jobbra. Egy ajtót lát. Egyszerűen benyit és bemegy előreszegezett fegyverrel.
Ott benn három férfi ül egy nagy asztal körül. Amolyan konyha-étkező-rakodó lehet a helyiség, az asztalon egy nyitott pizzás doboz áll, a pizza illata betölti a helyiséget és keveredik a gépolaj, az állott ételszag, a férfiak izzadtságának savanyú szaga és a fa bútorokból felszálló állott doh alkotta atmoszférával. A helyiséget alacsony teljesítményű, csupasz villanykörték és a konyhapult feletti neonok világítják meg. A három jómadár közül kettő kártyázik, automata géppisztolyok fekszenek mellettük az amúgy is zsúfolt asztalon, hangosan csámcsogva röhögnek valamin.
A harmadik az asztal végén egy laptopon dolgozik, gyorsan gépelve, a gép mellett kiterített számlák, bankók és papírok tömkelege fekszik.
- Mike, kussoljatok már, fogjátok be a lepcses pofátokat - kiáltja épp magából kikelve a gépelő alak, kezeit az égnek emelve, Sean ebbe a képbe lép bele.
A két alak egyből felhördül, és a fegyvereik után kapnának, de Gregory gyorsabb, az ő fegyvere már indulásból előremeredt.
Bumm, bumm, bumm, bumm.
Jobb, bal, jobb, bal.
Az egyikük lefejeli az asztalt, a másik hátraesik és a földön vergődik, ahogy vér terjeng körülötte.
~Valami nincs rendben velem~
Minden olyan egyszerűen és könnyen megy. Az előző fájdalmak és szenvedés után szinte mámoros érzés, ahogy egy gombnyomással a padlóra küldheti az ellenségeit. Eközben belül az a Gregory, akit mindenki és önmaga is eddig ismert, teljes erővel dörömböl és tiltakozik.
A baj csak az, hogy nem tud éles határvonalat húzni a megszokott Gregory és a "sötét" közé, mert nincs ilyen, ahogy a filmekben. Az egész személyisége adja ki magából azt a hatást, aminek révén letisztulnak a gondolatai, a lelkiismereti és egyéb körülményeket rövidre vágva. Sean úgy érzi, amióta egyre mélyebben éli meg a képességét, öregedett valamennyit. Nem is tudja megállapítani, hol van vége a tudatos személyiségének és hol kezdődik a képesség.
Hogy hol kezdődik Fireheart.
Pontosan tudja, hogy amit tesz, a nyugati, keresztény kultúra szerint elítélendő, de azt is tudja, mindez normatív. A normákat pedig az idő szabja meg. Az idő...
Gregory-t elönti az a gondolat, hogy van benne valami; valami, ami ősi, érzéki és megfoghatatlan. Valami, ami az útján halad előre már nagyon rég óta, és ez a kora XXI. századi nyugati civilizáció csak egy állomás.
Úgy érzi, a keresztény etika, amiben nevelték, túl szűkös az érzelmek teljes tárházának, a hevület és a forróság teljes, kimeríthetetlen mélységéhez, ami a belsejében van. Úgy érzi, olyan mély és komplex érzések kavarognak benne, amiknek a leírására túl primitív a nyelve. Átfut az agyán, hogy hallotta édesanyját kiskorában magyarul beszélni; és visszatekintve talán az volt az a nyelv, ami a legközelebb állt ehhez a sokrétű érzelemvilághoz, nem pedig az angol a maga logikus, flektáló, kialakulóban lévő, izoláló mechanikájával. Ami elbírja a súlyokat és tónusokat, de nem bírja el a színeket.
Sean-nak ekkor már majdnem eszébe jutnak szavak egy olyan nyelvből, amit sosem hallott...
Ám a pillanatok alatt lefutott gondolatok megszakadnak, ahogy az eddig gépelő férfi akcióba lendül.
Előrehajol, és megpróbál egy géppisztolyt elérni. Sean már ugrik is fel az asztalra és pár lépéssel odaér.
A férfi igyekezetében elhibázza a fegyvert; Ahogy kinyúl, ujjai épp, hogy elérik, ám nem sikerül magához húznia azt, hanem éppen ellenkezőleg, csak ügyetlenül arrébb löki.
Sean ekkor odaér és teljes erőből arcon rúgja, etikai megfontolások nélkül. A férfi vércseppeket repítve szét, elhanyatlik a székkel együtt, Sean pedig ugrik utána.
~Ha egy kicsit is gyorsabb és ügyesebb, most belém engedett volna egy tárral. Ez abszolút a szerencsén múlt, Gregory!~
Sean felemeli a megszédült férfit a szék alól és a falhoz vágja. Az lendületből egy pofont kever le neki, Sean az asztalnak esik. A fején felszakad a bőr. A férfi kirúgja a lábát. Lefejeli az asztalt és összeesik.
Gregory ma már sokadszor a földre kerül.
Fektében söpri ki a másik lábait és a másik férfi is a földre esik, Gregory tisztán ki tudja venni közelről, ahogy szőkésbarna hajának tincseibe vér futott.
Nem vacakol, fektében fordul egyet és újra arcon rúgja a férfit talppal, ezután felpattan és megragadja a jómadarat, majd egyenesen belehajítja egy konyhaszekrénybe.
Az ajtó felől, ahonnan jött, lábak dobogása hallatszik, ő pedig odasiet és becsukja az ajtót, majd ráfordítja a kulcsot. Pontosan vele szemben egy másik ajtó is nyílik, amin kis ablak van. Gregory odasétál és kipillant. Az étkező után megint folyosószakasz következik, ami valami kerengőbe torkoll, és aztán egy nagyobb, üreges csarnokot lát.
Semmilyen veszélyforrás a másik irányból.
Odamegy a sebesülthöz és felhúzza a romok alól, majd a falhoz tolja a férfit.
- Hol a lány?
- Nem tudom... - nyögi az és szabadulni próbál. Sean hátracsavarja a bal kezét és a csont eltörésének határáig feszíti. A férfi felnyög fájdalmában, ahogy szabadulni próbál, de Sean biztos kézzel szorítja a falhoz.
- Még egyszer megkérdezem, Sötét Titkárnő, nem a mocskos pénzügyleteitekért jöttem, ti rángattatok bele, én a lányt keresem. Hol van?
- Nem tudom, dögölj meg! - mondja a férfi és káromkodik egyet, Sean édesanyját szidva.
- Na ennyi - mondja Sean és eltöri a férfi kezét. Az üvölt fájdalmában, Sean pedig a földre löki.
- Na ide figyelj, te szar - mondja a fiú, a férfi hátára térdelve. - Most eltörhetem egyenként a csontjaidat, amíg kinyögöd, amit akarok, csak hogy a főnöködet védd, aki meg akar erőszakolni egy lányt. Ami mocsok dolog és neked egyáltalán nem hasznos.
A férfi tovább hallgat.
Sean eltöri a bal kezén az első ujjat.
A bűnöző újra üvölt egyet és megadja magát.
- Jól van b.meg, megmondom... A csarnok másik oldalán van egy folyosó, ott van a főnök szobája... Csak engedj el b.meg...
Sean feláll, majd fejberúgja a férfit, aki elveszti az emlékezetét. A mögötte lévő vasajtón dörömbölnek és még lőnek is rá. Gregory odatolja az asztalt és egy teljes, nehéz konyhaszekrény is. Ahogy a bútort tolja, beléhasít a fájdalom, a törött bordái, a megrándult ízületei, a megrepedt csontjai összeadott kínja. Térdre esik az ajtónál és egy teljes percig a barikádnak használt szekrénynek támaszkodik, mire össze tudja szedni magát.
Feltápászkodik és elindul a másik ajtó felé, még gyorsan magához véve a két géppisztolyt. Automata, közepes kaliberű, kommandós fegyverek. Sean az ajtóhoz ér. Kinyitja és a tőle telhető legcsendesebben próbál lépni, de mindez felesleges. A folyosó, mint látta, egy emeleti kerengőbe fut. Ahogy lenéz, két emelet mély csarnokot lát, az aljának közepén egy hatalmas, fénylő gömbbel, ami vibrál. Átható, rezgő hang tölti be az egész csarnokot, a falak, a fém korlátok is vibrálnak tőle. Sean felteszi, hogy a gömbből érkezik a rezgés. Odalent emberek dolgoznak, képernyőket figyelnek, papírokra írnak, szeizmométerhez hasonló eszközöket kezelnek. Mindegyiknél fegyver van. Sean körbenéz az emelten. A kerengő körbefut a csarnokon és körkörösen kis folyosók indulnak el belőle, szemben, kb. 40 méterre van az, amit Sean a szőke bandavezér szállásához vezetőnek feltételez.
Ám a kerengőn fegyveres őrök állnak. Az egyik oldalon kettő, akik épp beszélgetésbe mélyültek, a másik oldalon egy, aki szivarozva figyeli a lenti eseményeket. Szerencsére senki nem vette még észre Sean-t, aki visszalép a folyosó takarásába és gondolkodni kezd.
~Kizárt, hogy észrevétlenül elmenjek köztük. Lássuk... Törd a fejed, Gregory, valami épkézláb gondolat kéne...~
Sean egy perc tanakodás után észreveszi, hogy a kis folyosó tetején vékonyabb-vastagabb csövek futnak, amik a csarnok felett egy komplett cső- és kábelrengetegbe szaladnak bele.
~Ha azon mászom végig, talán észrevétlen maradok...~
A puding próbája, ha megeszik alapon a fiú átveti a géppisztolyok szíját a vállán, a hátára csapja a fegyvereket és felkapaszkodik a csövek közé, majd nagyon lassan mászni kezd. Nagyon lassan, araszolva halad végig a csöveken. Ahogy a csarnok fölé ér, még lassabban kezd haladni, ahogy megpróbál zaj nélkül átlépni a kábelek tömkelegén. Ám észrevétlen marad; A csövek alatt van egy rács, és az ezen függő reflektorok világítják be az egész csarnokot. Sean, aki fölöttük kúszik, észrevétlen marad.
Egy örökkévalóságnak tűnő idő után Sean átér a másik oldalra és lemászik a szemközti kis folyosóra.
Csak egyetlen ajtó nyílik, baloldalt. Gregory benyit.
Egy betonfalú, nagyobb szobába kerül. A földet tömött, vörös szőnyeg fedi, a mahagóni bútorokon csillogó dísztárgyak vannak elhelyezve. Az íróasztal közepén egy laptop van nyitva, egy LED sárgán villog rajta, ahogy a gép készenlétben vár. Ujjlenyomat-leolvasós zárral van ellátva.
Sean mögött becsukódik az ajtó, tökéletesen kizárva a zúgó vibrálást, ami a csarnokból árad. A vastag, nehéz ajtó valószínűleg teljesen hangszigetelt. Egy közeli asztal körül székek állnak, az asztalon whiskey, bankók, egy doboz szivar hever. Sean jobban körbenézne, de emberi hangokat hall a közeli ajtó mögül. Hát elnyomja a cigarettáját a mahagóni asztalon, majd az egyik fegyvert előreszegezve, benyit.
Megrendítő látvány fogadja.
Heily tökéletesen meztelenül fekszik egy ágyon kikötözve, fehér teste éles kontrasztban áll a vörös, selyem ágyneművel. A szőke, izmos bandavezér pedig négykézláb magasodik fölé.
Sean a legrosszabb pillanatban érkezik - a mélyponton. Heily háta ívben feszül meg, arcán a teljes terror vegyül a kín tökéletes, feneketlen mélységével. Egész, kiszolgáltatott teste megfeszül, ahogy a férfi készül beléhatolni. Sean abban a pillanatban mindent befogad és mindent tökéletesen megért a szobában, a félrehajított vörös ruhától elkezdve Heily lecsöppenő könnyeiig.
Tam-dam.
Fireheart képessége újra sokszoros erővel szabadul el, hihetetlen, folyékony plazmához hasonlító erőt szabadítva el a mellkasában. Bár pulzusa eddig is hangosan, mások számára is hallhatóan dobolt, amikor a képességét használta, most, mintha két légvédelmi üteget sütöttek volna el a szobában.
Az égető, egyenesen fájdalmas erő újra végigzuhog a tagjain, agyát pedig mindent elsöprő bátorság, tettrekészség és harci szellem lepi el. A másik férfi lepattan a nőről és dühösen üvöltve ugrik Sean felé.
- Hogy kerülsz te ide b.meg?!
Gregory szó nélkül lendül előre, a gépfegyvert hátrahagyva; izmai a szokásos nyomatéknak sokszorosával feszülnek meg. A két férfi teste ütközik a levegőben, ahogy Sean elsöpri a szőke öklét és saját testét használva ágyúgolyóként, teljes erővel lendíti neki magát a bandavezérnek.
A két férfi, a magasabb és meztelen, szőke, valamint az alacsonyabb és csupa vér és seb, fiatalabb ellenfele a földre kerülnek.
Sean a szőke fölé kerül. Az két lábbal rúgja mellkason, Sean pedig egyenesen a falnak repül.
- Mi a f.sz? - kiált fel a bandavezér.
A szőke dühödt lendülettel veti rá magát, Gregory azonban előrelendül, felső testét meghajtva, fejjel-vállal találva el a másik férfi gyomorszáját, szó szerint felökleli azt.
Tam-dam.
Újra a földre kerülnek, mind a ketten. Néhány ütésváltás után a szőke sikeresen gyomron rúgja Sean-t, aki összegörnyed. Ezt kihasználva könyökli háton a szőke, és a padlóra hulló fiúba teljes erőből rúg bele.
Sean érzi, hogy valami kegyetlenül éles fájdalom hasít a mellkasába. A kín majdnem legyűri, miközben a teste felfogja a második rúgást is.
Tam-dam.
Harmadik rúgás még sikeresen éri, a negyedik viszont nem lesz sikeres. Gregory enyhén ködös tudata kiszámolja, mikor fog érkezni a férfi lába és Sean teljes erejével kapja el. Mind a négy végtagját megfeszítve szorítja le a másik férfit.
- Mi a halál f.sza... - kiáltja az, és megpróbálja Sean-t lerázni, a másik lábával taposva a fiúra.
Sean pedig utolsó fegyverét veszi elő - fogait a férfi vádlijába mélyeszti, állkapcsait teljes erővel szorítja össze.
A férfi felüvölt fájdalmában, az üvöltése felbőszíti Gregory-t, akit furcsa, ösztönös düh lep el, ahogy beleharapott ellenségébe, és teljes erejéből összefeszíti az állkapcsait.
A fogai alatt vér serken. A szőke üvöltve dől végig a padlón, ahogy végre elveszti az egyensúlyát.
Sean megfeszíti a karjait és lábait. A négy végtagja közt lévő láb enged a csavarásnak.
A férfi térdében valami hangos kattanással fordul ki. A szőke férfi üvölt, torka szakadtából, Sean pedig fektében felemeli a lábát és belesarkall a bandavezér testébe. Az összerándul és köhögni kezd.
Sean négykézlábra emelkedik és elkapja a férfi nyakát. Hosszú időn keresztül szorítja, mire az le tudja fejteni Sean kezeit.
A fiú elkezdi érezni, hogy nehezen kap levegőt. A férfi ezt a szünetet kihasználva egyenesen felfele rúg és Sean jobb arcát találja el. A fiú megperdül ám a rosszfiú következő mozdulata meghiúsul, ahogy törött térdébe hasít a fájdalom, majd visszahanyatlik a padlóra.
Mind a két férfi súlyosan sebesülten fekszik a földön. A harc ekkor átcsap az erő helyett a kitartás küzdelmébe; Az győz, aki előbb lesz úrrá a fájdalmán, sebein és kerül felül.
A férfi könyökére támaszkodva próbál feltápászkodni, Sean pedig levegő után kapkodva löki fel magát a földről.
A szőke férfi majdnem sikerült feltornássza magát, de nem volt elég gyors. Gregory talpon van és kirúgja a karjait. A bandavezér megpróbálja megfogni a fiú lábát, az pedig belerúg a kezébe. A szőke herceg ujjai roppanással törnek össze.
Sean úgy rúg az oldalába, ahogy a szőke rúgott ő belé épp az előbb. Bordák törnek össze a cipője alatt. A szőke káromkodik és a bal kezével nyúl felfelé. Sean elkapja a kart és megcsavarja, majd kifelé fordítja. A szőke könyöke kipattan. Gregory a földre feszíti a kart és rátérdel. Az alkarcsontok szilánkosra törnek. A szőke rosszfiú most már összefüggéstelenül és artikulálatlanul ordít.
Sean rátérdel a hátára és hangosan zihál. Szokatlanul nehezen kap levegőt és szédül, füléből-orrából-szájából folyik a vér, teste több helyen kritikusan nyilall és nem tudja, hány ép bordája maradt. Törött orrától könnybe lábadt szeme elhomályosult, így a félhomályban csak kivenni tudja a férfi alakját. Feláll róla. A szőke oldalra billenti a fejét és betegen, a sebektől félhülyén elkezd röhögni.
- Biztos jó szűk a barátnőd, felpróbálom, ha veled végeztem.
Sean teljes erőből arcon rúgja a férfit és nekiesik, egymás után törve el a csontokat.
Aztán ő maga is a padlóra roskad. Levegő után kapkod. A szoba elsötétül a szeme előtt, de feltornássza magát.
A szőke zsebéből kiesett egy kis kulcs. Gregory megfogja és lassan felmászik az ágyra, az ágyneműbe kapaszkodva. Csörömpölést hall, ahogy lerúg egy kést az ágyról.
- Várj.... - lihegi Heily-nek és odahúzza magát a lány kezéhez. Nagyon lassan beilleszti a kulcsot az egyik bilincsbe. Elfordítja, a zár halkan kattan, a lány kezéről lepattan a bilincs.
Sean nem bírja tovább; levegő után kapkodva végigdől az ágyon a lány mellett. Most már pontosan tudja, hogy a tüdejét átszúrta egy bordája. A szoba rohamosan sötétül lecsukódó szemei előtt.
avatar
Sean Gregory Lexinbourgh
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 158
Hírnév : 11
Tartózkodási hely : Kepler 22b

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Heily Anderson on Szomb. Jan. 07, 2012 7:25 pm

- Hogy kerülsz te ide b.meg?!-* A szőke férfi dühös hangja nyittatta ki a szemeimet. Fejemet az ajtó irányába fordítottam, ahol ismét erős neonfény sütött szemeimbe. Azonban ezek mellett egy férfi alak állt az ajtóban. Arcát sötétség fekete, de így is látszott az állásán, hogy dühös és majd szét veti az ideg. Alig pár pillanat telt el, mikor a szőke férfi leugrott rólam, majd dulakodni kezdett a másikkal. Mikor mind a ketten a földre estek tisztán láttam Sean arcát.*
~ Értem jött..~
- Mi a f.sz?- *Hangzik ismét fogva tartómtól. Tekintetemmel a két férfi dulakodását figyeltem és idegesen rágcsáltam a szám szélét. Féltettem Sean-t. Hallottam, hogy a csontok recsegnek, ropognak, hogy vér ömlik a padlóra és láttam, hogy mind a ketten egyre súlyosabban megsérülnek. Sikítani szerettem volna a kíntól, hogy odavagyok kötözve az ágyhoz és nem tehetek semmit. Megőrültem, annyira utáltam ilyen kiszolgáltatottan feküdni az ágyban, miközben éppen halálra püfölték egymást mellettem. A szőke, meztelen férfi, aki pár pillanattal ezelőtt, még engem próbált megerőszakolni, véres arccal és kék-zöld foltokkal feküdt a földön, miközben Sean a hátán térdelt.*
- Biztos jó szűk a barátnőd, felpróbálom, ha veled végeztem.-* Szavait vigyorogva köpte ki, és szinte a hideg futkosott a hátamon, hogy megint hozzám ér. Lehunytam a szemeimet és kényszerítettem magamat, hogy ne nézzek oda. Aztán még mielőtt feleszmélhettem volna éreztem, hogy valaki felkapaszkodik az ágyon és felmászik rá. Gyorsan kinyitottam szemeimet és észrevettem Sean-t, aki véresen, és sérülten egy kulcsot szorongatott a kezében.*
- Várj....-* Sean hangja gyengén csengett, mikor kinyitotta egyik kezemen a bilincset. Aztán teste fáradtan szinte élettelenül hullott az ágyra. Gyorsan kinyitottam a másik kezemen is a bilincset, majd a lábaimról is leszedtem a köteleket és a fiú mellé térdeltem.*
- Istenem..-* Suttogtam szinte lehelve. Testét mindenhol zúzódások és más sebek borították. Mellkasa furán emelkedett, amitől rossz érzésem támadt. Lassan felém fordítottam arcát, amit vér borított. Egy apró mosolyt eresztettem meg neki, majd kisimítottam egy tincset a hajából.*
- Megmentettél, most rajtam a sor..-* Motyogtam, majd apró puszit csókot leheltem az arcára és lassan a kezemet a mellkasára tettem. Éreztem, ahogy képességem mélyről elkezd működésbe lépni az agyamban adott parancs hatására. Lassan éreztem, hogy testem szépen lassan meggyógyítja Sean-t és ahogy lassan az összes sebe az én testembe vándorol. Mikor lassan megéreztem, hogy újra normálisan veszi a levegőt, lefeküdtem mellé és továbbra is szívtam magamba a sebeit. Éreztem minden fájdalmát, minden egyes csontját, hogy újra épül és azt is, hogy az én csontjaim törnek szét. Szinte olyan volt, mintha én is átéltem volna a megtörténteket. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmak kezdtek gyötörni és szinte kiabáltam a fájdalomtól. De egy hangot se hallattam. Csak némán könnyek között feküdtem a fiú mellett és hagytam, hogy az összes sebe és zúzódása átvándoroljon az én testemre és testembe. Szemeim lassan lecsukódtak, de kezemet nem húztam el.*
- Muszáj, hogy meggyógyulj...-* Nyitom ki a szemeimet és Sean-ra néztem. Láttam, hogy az orra már teljesen a régi és a sebek is lassan eltűntek a testéről. Az enyémen pedig ott volt az összes. Ahogy annak lennie kellett..*
avatar
Heily Anderson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 187
Hírnév : 15
Tartózkodási hely : Brooklyn Bridge Lakópark; Brooklyn

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sean Gregory Lexinbourgh on Szomb. Jan. 07, 2012 7:51 pm

Sean Gregory Lexinborough, mintha tengerből merülne fel, lassan.
Hideg, mély, végtelen, feneketlen tengerből. Először azt hiszi, a födrozódó felszín felett a csillagos g fogja várni egy másik világban, de ahogy a tudata tisztul, rájön, hogy a csukott pilláin átszűrődő, tört neonfényt látja.
Rájön, hogy amiből felmerül, az nem tenger, hanem a fájdalom mélysége, ami lassan elereszti. Lassan megszabadul a kíntól, ami eddig fogva tartotta, megbénította, eszméletlenségbe taszította. Először a tudata tér vissza, majd, ahogy eltűnnek a nagyobb sérülések, a fájdalom is - az idegrendszere közelít a normális funkció fel. Aztán a fájdalom is csitul, nyomássá, majd zsibadássá szelídül és enyhe szúrásként marad meg.
~Bekapcsolt a képességem?~
Az lehetetlen. A szíve, akármilyen mélyre is nyúlt benne, sosem fordította a saját testére a gyógyító erőt.
Ráadásul, nyoma sem volt az ismerős, lüktető forróságnak. Mintha hideg vízen húzná át egy hajó, mintha lemerülő testét kötelekkel emelnék ki a tengerből, úgy tért magához, úgy borult le róla a fájdalom fátyla.
Aztán felemelte a fejét. Egy ágyon feküdt.
- Heily!
Megfordult. A lány mellette feküdt, a vállára omolva. Ahogy felnézett rá, Gregory látta, hogy szeme tele van könnyekkel. Orrából vér folyt, testén eluralkodtak a sebek.
~Hát mégis bántotta az a mocsok?~
Sean összevonja a szemöldökét és átkarolja a lányt. Jobb karját a teste alá csúsztatja be és felnyalábolja, bal kezével végigsimítja az arcát, és megfigyeli a sebeket.
- Mit tettek veled? - kérdi tőle, de azonnal rájön az igazságra.
Egyrészt, a férfit, mielőtt bánthatta volna Heily-t ő maga verte össze.
Másodrészt, ő volt még az előbb tele sebekkel és nem a lány.
Harmadrészt, az ő sebei eltűntek.
~Mintha átvándoroltak volna rá.~
- Te találtál egy módot, hogy elvedd a sérüléseimet? Hiszen... Te is mutáns vagy, láttam, mit teszel... Szóval ez a képességed másik oldala. Nahát - mosolyodik el Sean - Ez nagyon hasonlít az enyémre. Milyen bátor vagy!
Lehajol és egypuszit lehel a lány homlokára.
- Csak vár.
Tam-dam.
A szíve dupla dörrenéssel löki szt a tüzet. Az egész szobában visszhangzik a hang, de a lány még erősebben hallhatja.
Sean egsz testét átjárja az erő, és nagyon hamar jut át a lányra. Bőrről bőrre fut, mint egy simogatás, mint egy csók.
És a kettejük bőre közt szokatlan izzással ragyog fel a tűz.
Heily testében újra végigfutnak a lángok és kitöltik azt, minden fájdalmat és rettegést eltörölve, mint a legjobb ópium. Kellemes, forró, napsütötte érzést hagynak maguk után, mintha a Nílus mosta volna el a lány minden fájdalmát, mintha Ízisz maga ölelte volna körbe forró karjaival.
Aztán Sean csak néz hosszan a kezében lévő lány mély, kifejező szemeibe.
- Keressünk neked valami ruhát - teszi le a tökéletesen gyógyult Heily-t az ágyra és szemérmesen elfordul, hogy az körbecsavarhassa magát egy takaróval, míg mást nem találnak.
avatar
Sean Gregory Lexinbourgh
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 158
Hírnév : 11
Tartózkodási hely : Kepler 22b

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Heily Anderson on Pént. Jan. 13, 2012 3:23 pm

*Hallottam Sean hangját. Valahonnan nagyon messziről minden szavát hallottam. Azonban nem értettem. Valami fura köd szállt meg, amit még sose éreztem. Valami egészen különös dolog volt ez. Lehunyt szemmel feküdtem, mindaddig, míg meg nem éreztem egy meleg kezet a hátamon. Szemeimet nagyon lassan nyitottam ki és úgy néztem Sean-re. Egész testem iszonyatosan fájt, és ez ellene jelen pillanatban nem tehettem semmit.*
- Igen.. El.. el tudom venni ha akarom.. és.. és meg is gyógyulok..- *Leheltem. A bordámnál erős fájdalmat éreztem. Levegőt is alig kaptam. Tudtam, hogy a másodlagos képességem még nem elég erős ahhoz, hogy minden egyes sebet gyorsan meggyógyítson, de muszáj volt Sean-t biztonságban tudnom. Azok után, amiket értem tett ez volt a legkevesebb.
Míg agyam folyamatosan azon kattogott, hogy jól tettem amit tettem, valami fura meleg öntötte el egész testemet. Aztán pá másodperc múlva szívdobbanásszerű hangokat hallottam. A dobbanások egyre hangosabbak lettek és éreztem, hogy testemen a sebek kezdenek elmúlni, hogy szinte teljesen leveszi testemről a fájdalmat és mintha egy védelmező burkot terítettek volna rám, már nem is éreztem mindazt, amit eddig megéltem. Lassan kinyitottam szemeimet, mikor a dobbanások és a melegség kezdett megszűnni.*
- Te is gyógyító vagy.- * Mondtam, bár inkább kérdésnek kellett volna feltennem, de a választ úgy is tudtam rá. Mikor felállt és elfordult lesütöttem a szemeimet, és magam köré tekertem egy takarót. Lassan felálltam az ágyról és a fiú elé sétáltam. Felemeltem a fejemet és szemébe néztem.*
- Köszönök.. mindent.-* Suttogtam és egy apró puszit leheltem arcára. Egy apró mosoly jelent meg ajkaimon, majd az ajtóra pillantottam. Hangos láb dobogások hallatszottak az ajtó felől, ami arra adott okot, hogy meneküljünk minél hamarabb.*
- El kell innen tűnnünk.-* Néztem Sean-re. Gyorsan megfordultam és elindultam az ajtó felé. Amikor azonban ki akartam rajta lépni egy középkorú férfi állt ellőttem. Mögötte ugyan olyan ruhát viselő fegyveresek, mint akik engem elkaptak.*
- Lám-lám. Látom a fiam nem hazudott.-* Vigyorgott rám. Egy gyors mozdulattal felemeltem a kezemet, kezeim közé fogtam az arcát és elkezdtem elszívni az életerejét. Arca elfehéredett, aztán ahelyett hogy szépen lassan összeesett volna megfogta az én fejemet és ugyan azzal a képességgel támadott meg, ami az enyém. Sikítva zuhantam a padlóra. Kétségbeesetten néztem fel rá.*
- Ez hogy lehet?-* Kérdeztem levegő után kapkodva. Valahogy volt egy érzésem, hogy ezzel a fickóval nem lesz olyan könnyű dolgunk, mint az állítólagos fiával volt. Lassan feltápászkodtam a földről ás úgy néztem rá.*
- Képes vagyok leutánozni a támadók képességét. Szóval hiába próbálkozol angyalom, én keményebben visszavágok.-* Vigyorgott. Döbbenten meredtem a férfira, majd Sean-re néztem. Kétségbeesetten fixíroztam az arcát és reméltem,hogy van egy ötlete a menekülésre.*
~ Még is csak jobb lett volna ma otthon maradni.. ~
*Gondolatok milliói szaladgáltak a fejemben, de igazából egyik se kötötte le a figyelmemet. Viszont amikor elfordítottam tekintetemet a mellettem álló férfi arcáról és az ajtóban állókra pillantottam nem tetszett a tekintetük. A takarót, ami per pillanat ruhaként üzemelt rajtam szorosabbra fogtam, hogy még véletlenül se lássanak be, és reméltem, hogy ha szorosan tekerem magamra, olyan, mintha ott se lennék. Bár ez nem igazán jött be, így pár lépést hátráltam, pont úgy, hogy Sean mögé kerüljek.*
- Sean, félek..- *Suttogtam a férfinak, hogy csak ő hallja...*
avatar
Heily Anderson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 187
Hírnév : 15
Tartózkodási hely : Brooklyn Bridge Lakópark; Brooklyn

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sean Gregory Lexinbourgh on Pént. Jan. 13, 2012 3:51 pm

-Igen? Na és ezzel mit csinál? - kérdi Sean és előrenyújtja a karját.
Tam-dam.
A képessége, mintha itt-ott repedt csontjai közt akadozva indulna meg, különböző folyamokban futott végig a karján. A tűz, ami a szívében robbant fel, most a lehető leggyorsabban közeledett a tenyere felé.
A férfi, akinek őszülő borosta-szakáll fedi ráncosodó arcát, perverz mosolyból egy pillanatra ijedt arckifejezésre vált, majd elszánt arckifejezést ölt, ahogy maga is kinyújtja a kezét.
Sean hatalma végigrobog a szobán. A férfi, a mögötte álló két fegyverest meglökve hátrább tántorodik, ahogy tenyerébe fogja a hullámot, majd meglepődik, ahogy a forróság végigömlik a kezén, a csontjain, izmain. Sean érzi a bőrben a tetoválásokat, érzi a kábítószer-nyomokat a vérben, érzi a bőr pólusainak bűzét és érzi az öreg, erős, inas izmokat.
- Mi a f.sz.... - képedik el meg az öreg csirkefogó, a karját lóbálva próbálja kirázni belőle a képességet, majd felnéz.
- Na várj csak te kis s.ggfej - kiáltja és előreszegezi a kezét.
Tam-dam
Sean számára nagyon furcsa, ahogy a férfi mellkasában hallja dobbanni a saját szívét. A szobát egy másik, egy fokkal gyengébb szív dobbanása tölti be. A meglett bűnöző kezén bizseregve rohan végig az erő és tenyerét elhagyva visszafele fut a hullám.
Egy pillanatig a tűzhullámok interferenciájába mind Sean, mind a férfi beleszédül, ám Fireheart azonnal elzárja a saját képességét.
A férfi által kölcsön vett erő ekkor eléri és végigrobog a testén.
Sokkal gyengébb a reprodukció, mint a saját ereje, ám érzi, a repedt csontok, a maradék sebek így is összeforrnak a nyomában.
- Mi a halál f.sza történt? - kérdi az értetlen és rosszarcú alvilági vezér.
A negyvenes férfi és két kísérője tökéletesen buta arckifejezéssel mered Gregory irányába.
~Még egy ilyen hülyét...~ gondolja Gregory.
- Öh... fater... - nyögi ki a szőke herceg a padlón, aki ezek szerint magához tért.
- Fiam, mi az isten történt veled? - fordul az eddig homályba burkolózó alak felé az apja.
- Mi a halál f.szát csináltatok vele, b.zeránsok? - kel ki magából és előre lendülne, ám Sean kezében felemelkedik a géppisztoly.
- Örülök, hogy ilyen csodás képessége van. Ezzel sikeresen meggyógyított. Látom, vén barom, nem sikerült megtanuljon néhány elemi dolgot az életből. Sajnálom, hogy egy tizennyolc éves pályatársa kell félreállítsa a mutánsok köréből, ám úgy döntöttem, a pályája most véget ér. Ah, és nagyon megijedtünk a képességétől. Biztosan mindentől megvédi magát.
Várjunk csak...
Ahá, milyen kár.
A francba. Bloody hell.
A golyóktól talán mégsem.
A pisztolyok emelkednek, ám Sean előbb húzza meg a ravaszt. A torkolattűz fénye bevilágítja a szobát, ahogy az égő gáz a 9 mm-es géppisztoly torkolatán és a mellette lévő lyukakon áramlik ki több irányba.
Tadadadada
A három test rángatózva zuhan a földre, ahogy a becsapódó golyók vért és a falakból mészdarabokat szórnak szerte-szét.
Sean előrelp és a kezénél fogva húzza magával a lányt. Jelenleg túl van minden erkölcsi megfontoláson. Eldönti, hogy aki az útjába áll, az meghal.
avatar
Sean Gregory Lexinbourgh
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 158
Hírnév : 11
Tartózkodási hely : Kepler 22b

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok on Kedd Jan. 17, 2012 3:26 pm

/ Szellemnek/

Az irodalom tanárnak írandó egyik esszé miatt, úgy gondoltam nem árt egy kis ihletet gyűjteni, így elhatároztam, hogy újból ellátogatok a Világítótoronyhoz, amit már a múltkor sem sikerült megnézni, hiszen akkor futottam össze Darrennal, és a vége egy jó kis lövöldözős menekülés lett.
Így hát felöltöztem jó melegen, hiszen gondoltam a magasban biztos jobban fogok majd fázni, és elbuszoztam Staten Island-re, hogy most már tényleg csak a bámészkodást válasszam.
Hála Istennek most nem volt lezárva, ezért a nyakamba szedtem a lábam és felmásztam a kilátóba, hogy onnan nézzem a távolban elúszó nagy utasszállítókat, uszályokat. Nem volt idefenn most senki csak én, és olyan nyugodt volt minden, hogy már rég éreztem ilyen békét magam körül.
~ Tuti történnie kell valaminek, mert ilyen nem létezik! Ez valami vihar előtti csend! ~ futott át az agyamon, egy enyhe borzongással megfűszerezve.
avatar
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 18

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Szellem on Kedd Jan. 17, 2012 3:39 pm

Sarah nem sokáig tudhatja egyes egyedül magáénak a tornyot, kicsivel később léptek zaja üti meg a fülét, és ha hátra néz, hamarosan láthatja a gazdáját is, egy nála legfeljebb 10 évvel idősebb férfit. Egy csokor vörös rózsát szorongat a kezében, melyet át is nyújt a lánynak, miközben szőke hajkoronájával befedett fejét előre hajtja.
-Örülök, hogy el tudtál jönni - mondja halkan, s a helyzethez képest nagyon is higgadt. - És pont olyan gyönyörű vagy, mint a fotón, el sem hiszem!
A lány minden bizonnyal csodálkozó tekintetére reagálva gyors magyarázkodásba kezd.
-Én vagyok az Colin! Jó tudom, a képen kicsit fiatalabb voltam, és a hajam is hosszabb volt, de azért ez nem probléma, ugye?
Amíg ez a fickó magyaráz, egy férfi, és egy nő is megérkezik az erkélyre. Ügyet sem vetve a párosra sétálnak el mellettük. Az újonnan érkezett férfi egyik keze a zsebében lapul, mintha a külvilág elől akarná rejtegetni, akár egy szégyenteljes titkot.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1428
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok on Kedd Jan. 17, 2012 4:36 pm

Már éppen hálát rebegnék a Teremtőnek, hogy ezt az idilli helyzetet nem zavarja meg semmi, mikor megtörténik amire számítottam, mégpedig, hogy jön valaki és már nem élvezhetem egyedül a kilátást.
Azért megfordulok, hogy lássam ki zavar meg, és egy jó pár évvel idősebb, szőke fickót látok, aki egy csokor vörös rózsával a kezében érkezik.
~ A fene! Biztos valami randevú készül itt és akkor lőttek a nézelődésnek és az ihletnek! ~
A legnagyobb meglepődésemre viszont a férfi egyenesen hozzám indul és lecövekelve előttem, átnyújtja a virágokat, majd beszélni kezd.
~ Most mi van? Ki a fene ez? ~ nézek rá hökkenten a kezemben a szerencsétlen növényekkel.
Azt hamar megtudtam, hogy valami Colin és nekem ismernem kéne valahonnan, még fiatal korából, de éltem a gyanúperrel, hogy nagyon összekever valakivel.
Miközben magyaráz még egy pár érkezik a kilátóba és most már kezd elegem lenni, hiszen nem azért választottam ezt a helyet, ebben a kevésbé barátságos időben, hogy kerülgessem a gyülekező tömeget.
- Azt hiszem eltévesztetted a házszámot! – szakítottam félbe a férfit és a kezébe nyomtam a csokrot. – Gőzöm nincs, hogy ki vagy és biztos vagyok benne, hogy sosem láttalak még azelőtt. Ha így akarsz ismerkedni, akkor rossz lóra tettél. – lépek el mellette, hogy a lépcső felé induljak.
avatar
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 18

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Szellem on Kedd Jan. 17, 2012 4:52 pm

-Most miért? - Kérdi a férfi meglepetten, és egy kicsit sértődötten is. - A Rózsa túlzás? Ugyan már, ne csináld ezt! - Elállja Sarah útját, a csokrot mintegy fegyverként tartva maga előtt. - Ne csináld ezt, ha jobban megismersz, biztos vagyok benne, hogy kedvelni fogsz, hisz msn-en is olyan jól megvoltunk.
Ebben a szent pillanatban hátulról valaki egy zsákot húz Sarah fejére, két kész kéz pedig a csuklóit igyekszik megragadni, hogy hátrabilincselje őket.
-Jézusom, honnan szeded ezeket a baromságokat? - Hallatszik a zsákos embertől, kinek jobb keze helyén lévő fémkampója végighúzódik a lány arcán. - Már kezdtem félni, hogy a végén adnunk kell nektek egy órát.

Időközben odalent még négy autó áll meg, de egyenlőre utasaik a helyükön maradnak, és csak a távcsövük segítségével kémlelik tovább a dulakodást.
-Szóval, elfogjuk a lányt, aki elvezet a fiúhoz, aki elvezet az apjához, aki elvezet Black-hez? Csak én érzem úgy, hogy ez egy hangyányit túl van kombinálva? - A fiatal bérgyilkos sziporkáira csak néma csönd a válasz. Ezt ő szomorúan veszi tudomásul, és jobb híján ő is a távcsövébe mered. - Azért választhattunk volna könnyebb célpontot is, arról nem is beszélve, hogy az a három pancser esélytelen odafent.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1428
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sarah Wilchok on Kedd Jan. 17, 2012 5:07 pm

Mikor aztán elém áll és tovább erősködik, akkor már nagyon felmérgesít. Utálom az ilyen bájgúnárokat, aki azt hiszek, ha megszólítanak egy lányt az azonnal a karjaikba omlik. A szövege meg kész katasztrófa volt.
Már éppen készültem határozottabban a tudomására hozni, hogy jobb, ha félre áll, mikor hirtelen elsötétült a világ, ahogy valamit a fejemre húztak és a kezem is megpróbálták hátrafeszíteni.
~ Mi a jó Isten folyik itt! ~ szalad át rajtam a gondolta, de hát előbb működnek a reflexeim és a képességem, mint hogy ezt végig gondolnám.
A fülem mellett elejtett beszélgetés aztán pláne meggyőz, hogy itt valami emberrablásra készülnek, habár fogalmam sincs, hogy kinek kellek én. Aztán az is lehet, hogy valami mutánsellenes banda? De, hogyan jöttek rá, hogy az vagyok? De, hát ezek, most nem azok a kérdések, amikre választ kapnék, ha megkérdezem, viszont velük menni sem áll szándékomban
Bőröm már készen áll az összecsapásra és mielőtt a kezem hátra tudnák kötni már a tüskék is kint vannak, így az engem szorongató kezet azon nyomban megragadom és kisebb vigyorral az ajkamon várom a hatást, habár ez a csuklya alatt nem nagyon látszik.
Az üvöltés nem is marad el, és ha megszabadulok az engem lefogó kéztől, már tépem is le a zsákot a fejemről és harcra készen veszem szemügyre a társaságot.
avatar
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 18

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Szellem on Kedd Jan. 17, 2012 5:28 pm

A nő szemei elkerekednek, majd habzó szájjal zuhany hanyatt, köszönhetően a vérébe jutott méregnek. A kampókezű férfi erre reflexből odavág a lánynak, de csak a ruháját szaggatja fel kissé, a bőrében nem tud kárt tenni.
-Lődd le! - Ordít társának, ki a felszólításra egy lányos sikollyal válaszol, s a mélybe zuhan, egyenesen az egyik autó szélvédőjére. Aki a helyén áll, korán sem olyan megnyerő külsejű, és az, hogy a néha Colin fegyverét is a kezében tartja, csak még jobban ront a megítélésen. - Ezért megfizettek mindketten! - Ordítja, s közben a levegőben hadonászik kampós kezével.
-Elhallgattatnád? - Kérdi Szellem az előtte álló lánytól, s olyan arcot vág, mint akinek Justin Bieber rappel éppen.

Odalent közben felzavart hangyaboly módjára ugrálnak ki az emberek a kocsijukból, kivéve a fiatal bérgyilkost, aki ehhez túl lazának érzi magát. Helyette inkább megpaskolja a szélvédőn bebámuló véres arcot, és mosolyogva csak ennyit szól hozzá:
-Na mi van, kísértetet láttál?
Közben az összes maffiózó vállához emelte furcsa kinézetű puskáját, de egyenlőre még nem nyitnak tüzet.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1428
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Staten Island-i világítótorony

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 12 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 10, 11, 12  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.