Hangár

Az iskolában futótűzként terjedt a Hawaii kirándulás híre, úgyhogy hozzám is hamar elért. A világért sem hagytam volna ki, ideje lesz valami kellemesebb klímájú helyre menekülni a téli hideg elől. Felrohantam a hálószobámba, szekrényemből kiválasztottam egy hawaii mintázathoz hasonlatos polót és egy rövidnadrágot. Ezeket gondosan összehajtottam és beleraktam - mivel nincsen bőröndöm - a sporttáskámba. A tetejére pedig ráhelyeztem a fekete papucsomat.
~ Így ni, ez megteszi.~
Felkaptam a táskát, vállamra penderítettem, és mivel tartottam tőle hogy egész sokat fogunk a hangárban vacakolni az itteni időjárásnak megfelelően öltöztem fel. Végül nyakamba vettem nemrég beszerzett fejhallgatómat. A táskám pántjára ráragasztottam egy öntapadós papírt, amire kissé kacifántos betűkkel rávéstem a nevem, utána pedig telefonomhoz csatlakoztattam a fülest.
Még utoljára körbenéztem a szobán, majd kiléptem a folyosóra.

A fülemben szóló zene elnyomta a külvilág zaját, alig koncentráltam az útra, így viszonylag hamar megérkeztem az indulási helyre.
Szép lassan végignéztem a jelenlévőkön.
~ Hmmm, elég sokan gyűltünk össze.~
Leginkább az indiánnak tűnő srácon és az ő piros madarán ragadt meg a szemem.
~ Repesgetnek ezt meg azt egy bizonyos sámánról, de hát így élőben...~
Nos elég viccesen festett a többiek szereléséhez képest. Végül felismertem azért a tömegben egy ismerős arcot is, aminek roppant örültem. Ő pedig nem más volt, mint Critopher, aki épp most szállt be a gépbe.
~ Kár, de sebaj, addig akkor köszönök a többieknek.~
Mindenkihez igyekszek odamenni, kezet rázni és közben fülig érő mosollyal barátságosan vigyorogni majd bemutatkozni. Mivel úgy találom, hogy a csomagok berakásához ennyi ember pont elég - ha segítség kellene, azért segítek -, leteszem a sporttáskám és felsétálok a gépbe. Itt is üdvözlöm a jelenlevőket, majd izgalommal teli szívvel elfoglalok egy még szabad helyet.

A Greg szervezte Hawai kirándulás híre persze gyorsabban jutott el mindenkihez, akit érintett, mintha kiplakátolta volna. Mivel mostanában elég kemény testi és lelki megpróbáltatásokon mentünk keresztül pár tanár, főleg Fagypont órái által, így Sean-nal együtt úgy gondoltuk itt az ideje egy kis kikapcsolódásnak.
Már csak egy aprócska probléma volt a dologgal kapcsolatban, méghozzá, hogy úgy hallottam Greg vezeti a gépet. Ksebb hezitálás és utánajárás után, mikor már biztos voltam benne, hogy nem egy tréfáról van szó, és hogy már elég sokan jelentkeztek az útra én is beadtam a derekam, „egyszer élünk” felkiáltással, amit azért erősen reméltem, hogy a „Hawai után is élünk” felkiáltással is megtoldhatom, ha visszaértünk.
Előszedtem hát a sporttáskámat és beleszórtam egy pár nélkülözhetetlen cuccot, majd magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy vékony pántos trikót, arra pedig az itteni időjárásra is gondolva egy melegítőt, majd a fejembe csapva egy baseball sapkát, elindultam, hogy megnézzem, hogy áll Sean a pakolással.
Persze még nagyon sehogy, mert ott állt a teljesen kipakolt szekrénye előtt és tanácstalanul nézegette azokat.
- Milyen szerencse, hogy én már bepakoltam! – sóhajtottam fel, majd szépen kiválogattuk kedvesemnek is a megfelelő holmikat, majd megvártam míg kényelmes szerelést ölt és akármit is akart felvenni, abba már nem szólok bele, hiszen bulizni és kikapcsolódni megyünk, meg hát amúgy sem vagyok olyan.
Mikor már minden meg volt, végre lebattyoghattunk a hangárba, ahol már nagy volt a nyüzsi, sok volt az ismerős, de volt pár egészen új arc is. A táskákat feladogattuk Kolosszusnak, aki magára vállalta a pakolászást, majd én felmásztam a gépbe, mert még sosem láttam belülről.

/Remélem Sean is csatlakozik, mivel Sarah nem megy el nélküle, ha lemaradna, akkor Sarah is leszáll /

Sean tanácstalanul álldogál szekrénye előtt, részben azért, mert amióta az iskolában él, most van itt másodszor, de főleg, mert a ruhatára nem mutat valami széles választékot.
~Mi az istent vigyek magammal Hawaii-ra? Legyen ez a Xavieres trikó, ezzel a Xavieres nadrággal, vagy esetleg pakoljam be az ujjatlan változatot? Tényleg ki kéne már mozdulni...~
Szerencsére hamar megérkezik a felmentősereg Sarah képében, kinek el is fogadja segítségét egy rövid, de annál hevesebb üdvözlés után. Végül ő is a rövidnadrág+póló együttes mellett dönt, s miután telepakolta sporttáskáját, a lánnyal kézen fogva indulnak meg a hangár felé.
~Mond, ejtőernyőt azért kapunk ugye? Nem mintha nem bíznék Greg-ben, biztos remek pilóta, csak éppen...nem szeretek repülni...~
Barátnője persze megállíthatatlanul szalad fel a gépre, szóval innen már nincs visszaút. Mikor a lába a rámpát éri, egy pillanatra megdermed, de aztán mély levegőt vesz, s elszántan szalad a fémmadárka belsejébe.
~Lesz ami lesz...~
Abba inkább nem gondol bele, hogy valahányszor elhangzott ez a csatakiáltás a fejében, valahogy mindig a gyengélkedőn végezte, még akkor is, ha valami egészen ártatlan dologra készült, nemhogy repülni!
~Mondjuk, itt van Darren is, ő csak nem szállna fel a gépre, ha lenne rá esély, hogy lezuhanjon, és Ratna-t sem engedné fel ilyen könnyen...ugye??? Ó, hogy mennyire utálok repülni...~

10000 ló(inkább pegazus, de legalább Rudolf)erő felett a magasba…


A gép szélvédőjének dőlve ücsörögtem majd unalmamban hátrahajoltam gépbe és benyomtam a rádiót. Aztán felpattantam és tettem még egy tisztelet kört a gépen. Papucsomat le is vettem, a jó meleg géptest kellemesen melengette a talpam. A vezérsík takarásában lehörpintettem egy kis szíverősítőt aztán vissza ültem a gép orrára. Nem tellett sok időbe már meg is érkezett az első utas Nick képében és tényleg a saját hordta nem pedig valamelyik groteszk rajzáét. Két ujjamat a homlokomnak nyomtam majd intettem felé köszönéskép. Végül kényelemesen elfeküdtem a szélvédőn és hallgattam a muzsikát ami a gépből szólt. A mellettem heverő papucsot egy laza mozdulattal átnyomtam a szélvédőn, hogy a pilótaülésen landoljon.

Kolosszus könnyed fejrázással követte a lágy zene ritmusát. Egy ilyen gazdag kultúrával megáldott országból származó embertől az ember valamivel több reakciót várna. De mit is várunk? Ő a híres orosz egyszerűség acélos Kolosszusa. Nem egy rodoszi méret de ez legalább mozog és hasznunkra van. No meg még meg van.
~Nem is rossz ötlet… Egy kolosszális kolosszus szobor szerény személyemről szemérmetlenül ész szemtelenül nagyszágoszra! Majd a kikötőbe egyszer…
Miután az apróbb csomagok elfogytak volt még 2 nagydarab csomag. Egyik egy fadobozban ez puszta kézzel cska megmozdítania sikerült. Aztán bekeményített és fél kézzel felkapta a csomagot, vállára vette és óvatosan bearaszolt a raktérbe ahol a neki kihagyott helyre rakta. Majd egy kisebb de annál nehezebb tömböt fogott a keze közé. Ezt is úgy vitte mintha hungarocel lenne. A bejárat előtt megingatta a fejét.
-,,Zdrászvutye”( jónapot / szia) Nick. Köszönöm de boldogulok.
Azzal fel is lépett a lépcsőre. Az egész gép megsüllyedt tőle egy kicsit. A csomagot a raktérbe rakta az üléssor végére. Aztán emberi alakot öltve elhagyta a gépet és elvonult egy székre várakozni. Ahogy meglátta Ratnat már el is indult sietős léptekkel az emeletre.

A gépen henyélve kellemes rálátás volt a bejáratra ahonnan rendszerint egyre többen kezdtek el szivárogni az emberek. Köztük volt egy idegen alak. Egy olyan akit eddig én is csak nagyon ritkán láttam. Egyesek szerint űrlény, mások szerint maga a csupakabra, vagy a jeti kosztümben. Vagy csak egy silány utánzat aki a bőrébe akar bújni. Ez a mindenkit kétségbeeséssel és kételkedéssel megtöltő személy, aki ráadásul magas fokú zavarodottságot is kivált az emberekből nem volt más, mint Chris, öltöny nélkül. Amíg nem láttam így azt hittem az öltöny a bőre. Még így másodjára is, furcsa felöltözve, öltöny nélkül. Neki is cska a szokásos kétujjas intéssel köszöntem. Ám az utána érkező furcsa alak láttán majdnem legurultam a gépről. Ha nem lett volna a hátam és fenekem nyoma a gépbe nyomva biztosan így történt volna. Miután némi színpadias komolyságot erőltettem magamra, hangosan köszöntöttem.
-Beléd is rengeteg tüzes vizet ifjú skalpvadász!
~Ez az egy torok meg többet iszik mint 6 másik alkoholista…
Még kissé rázott a röhögés, és reménykedtem nem akar a gépen sms helyett füstjeleket használni, révén hogy az nincs megtiltva… Eközben Ratna is megérkezett, innen úgy tűnt, hogy Kolosszust váltja. De képtelenségnek tartom, hogy majd pont Ratan fog itt csomagokat pakolászni meg súlyokat emelgetni.
-Námeszte kicsi lány, urad merre hagytad?
Darrent is csak emelgetni kellett. Karomat lóbálva intettem felé. Révén, hogy kissé megsokasodtunk felkeltem a helyemről és elindultam a gép gerincén a végére. Ott lekanyarodta ma szárny felé a végénél pedig leguggoltam. Kezemben egy ugyan olyan szemüveg fityegett mint amilyen az orromat nyomta. Azt levettem onnan, összecsuktam és az ingem zsebébe süllyesztettem. Aztán csöndben, észrevétlenül végig vártam míg letelik az a bizonyos 10 perc. Addig leültem és lóbáltam a lábamat.

Míg ezek ketten egymásba mélyedtek újabb három jövevény érkezett 1 kettő elosztásban, mögöttük pedig Kolosszus acéltestben egy nagy bőrönddel amit kicsit rájátszva ugyan de nehézkesen cipelt. Ezek a nők, ennyi göncöt 1 ilyen nyaralásra… Látványosan szenvedve haladt el mögöttetek, vonszolta azt a nagy bőröndöt. A gépbe érve véget vetet a színjátéknak ls elrakta a helyére emberi alakban fél kézzel. Aztán a közben felgyülemlett csomagokat is egy két kör alatt elrakta. Utána szépen elcammogott. Alig pár percre rá hogy eltűnt felszólalt a riasztó. A tető kettéhasadt és a két fedőelem távolodni kezdett egymástól. Egy hanyagul otthagyott kosárlabda nagyot koppant a gépen aztán legurult.

-Hoy amígó! Mássz ki egy kicsit a gigájából, itt a szemcsid.
Nem volt pofám elkérni a lányt egy tesztre, így csak összecsaptam a tenyerem és elkiáltottam magam miközben sietve haladta ma gép orra felé.
-JÓLVAN! MINDENKI BESZÁLLÁS!

00:00

-TEMPÓ! NYELVEKET SZÉT BIZTONSÁGIÖVET PEDIG BECSATOLNI! UTOLSÓ IMÁT ÉS FÜSTJELET LEADNI!
A gép elejére érve ugrottam egy seggest a tetőre amin átfolyva a pilóta fülkében kötöttem ki. Papucsom a lábamon. Pár gombot benyomtam. A rámpa becsukódott, aki lemaradt lemaradt, a lovak, pegazusok és még Rudolf is feldübörgött. Ahogy a gép emelkedett, egyesek homlokáról az izzadság cseppek úgy gördültek lefelé, mintha kiemelnénk őket az izzadság tócsából. Lassan kiértünk a hangárból.
-Üdvözlök mindenkit. A Kappitány vagyok és ez az első éles repülésemen. A gombok fele nem tudom mire jó, a ködtől nem látok semmit, az iskolát csak sejtem merre van és hiányzik az anyukám. Remélem senki nem hányt össze semmit és nem is fog különben Darren takarít. Ez igaz ha a másik oldalt jön meg az ihlet. A gépen dohányozni, szivarozni, nélkülem tilos. Szeszesitalt fogyasztani, nélkülem tilos. Aki légvédelmi rakétát, lát, vagy érzékel a határőröktől szóljon. A székeket nem összeroppantani. Felkészülni, kész? NEM?! RAJTA!
Kezdek bele a rádióból felcsendülő zeneszámmal egyszerre. Előretoltam a vaskos kart és turbinák nekiveselkedtek a munkának. A vaskos tömb amit Kolosszus felrakott a gépre szépen elfolyt és bevándorolt az üzemanyag tartályba. A gyorsuló gép ereje mindenkit a gép farok része felé taszít. Az iskola ablakokra tapadt gyerekeke árgus szemekkel figyeli ahogy a gép néhány milliméterre az épület felett halad el. A bepréselt levegő dob egy kicsit a gépen. Érzékeim arról tanúskodnak, hogy a gépnek kutya baja.
-YÚ HÚ! Irány a MC donalds! Ki mit kér?

Alig egy percre rá már egy félreeső Mcdonald’s mellett süllyedünk. Megfogom az ablakot és letolom a gépbe. Félig kihajolok.
- Jó estét, kérnék egy nagyravágyó menüt kólával, csoki fagyival, meg vagy 3 adag nagy sült krumplival, mellé lesz még ( itt mindenki játssza ki, hogy mit kér / kiabál be). Kitudnátok adni itt? Nem akarok előrébb állni, kicsit bajos lenen a dolog… Köszi. Tartsd meg az aprót, jó éjt!
Miután mindenki megkapta amire a gyomra vágyott ismételten a magasba emelkedtünk és a gázra léptem.
-Kéjeftikf nefm lefeni a födfe mef öffe mafatofni a géfet.(Kéretik nem leenni a földre és összemaszatolni a gépet).
Repülési magasságba érve kicsit felnyomom a légkondit a jó klíma érdekében és tovább majszolom a kajámat miközben csupasz lábamat botkormányon pihentetem a széken jócskán hátradőlve.
-Af öfeket ...*nyel* Az öveket kikapcsolhatjátok.
~Bekapcsolja ma robotpilótát, ne kapcsoljam be?
Kissé tanácstalanul nézek végig a műszerfalon.
~Hol lehet?...

[ A határidőt egy földi hétben határozom meg. Sorrend nincs, az utolsó írja oda legyen szíves, hogy folytatás: Honolulu (légtér)]

Bekapcsolom az övemet, majd jót derülök Greg magánszámán. Most amolyan nosztalgikus érzés fog el, és szinte várom, hogy valaki komolyan vegye az imént elhangzott fenyegetéseket. Nem is értem, miért, de hiányzik egy kis pánikhangulat. Bár egészen biztos vagyok benne, hogy kettőnk mellé még idecsapva Darren-t bőven elértük a kritikus tömeget, ha katasztrófára lenne szükségünk. Gyanítom, akkor is, ha nem vágynánk rá.
- Darren, ha felmosóra lenne szükséged, csak szólj! - jegyzem meg egy fél vigyor kíséretében, mielőtt nekilódulna fekete gépmadarunk az ég kék tengerének.
Már épp eszembe jut, hogy a hosszú úton kellene valamit enni, mikor megállunk egy gyorsétteremnél. Ahogy Greg megkapta a menüjét, már pásztázzák is végig érzékeim azt a bizonyos ételcsomagot.
- Én egy olyat kérek!
Ekkor már ölemben kis bőröndöm, és veszem is ki belőle, miután vártam néhány pillanatot. Nem terveztem, hogy szoba hőmérsékletű, azaz gyárilag kihűlt ételt egyek. Egy vegyész viszont tudja, mely anyagok oldódása exoterm folyamat. Egy megfelelő adottságokkal rendelkező mutáns vegyész pedig el is tudja tüntetni ezeket az anyagokat, miután elvégezték a rájuk rótt feladatot.
Bőrönd vissza az ülés alá, leszíjazva. Rögtönzött ezüsttálcán ételem étvágygerjesztően eregeti édes, elemi illatait.
Hajszálnyival testem előtt tűnik el rendelésemnek azon fele, amit éppen nem a kezemben tartottam, így a gép indulásakor egyenesen rám borult volna. Kényelmesen elnyamnyogok hamburgeremen, míg egyenesbe nem áll a gép. Utána előveszem az újabb adagot bőröndömből, hiszen nem mondok le csak úgy a megkezdett menüről.
Látom, hogy Greg valamit nagyon nézeget a műszerfalon. Kikapcsolom az övemet, és odasétálok mellé.
- Valami hiányzik, kapitány? Pótkerék megvan? - kérdezem viccelődve.

Felnevettem és megcsókoltam a lányt. Ha nem, hát nem, nem akarom én zavarba hozni...
Greg kissé indiszkrét szavaira nem akaródzott reagálnom, de Ratna már el is húzódott tőlem, és elindult a gép felé.
- Egyszer megütlek, ugye, tudod? - kérdeztem vigyorogva, és elvettem tőle a napszemüveget - Kösz! Király! Figyelj, tudom, hogy úgy hívtál, hogy te vezetsz, de most komolyan... Ki fogja vezetni ezt az izét?
Reméltem, hogy az a valaki nem Greg lesz. Nem mintha nem bíztam volna benne, csak ő egy kissé... Felelőtlen.
Beszálltam a gépbe. Balsejtelmem persze beigazolódott? Greg volt a pilóta. Az még csak hagyján, hogy megállt a legközelebbi McDonalds-nál, mert hát végül is éhes voltam, de az a zene meg az, hogy lábbal vezet... Egyszer tényleg megütöm, na.
Chris megjegyzésére csak egy vigyorral válaszoltam.
Láttam, hogy Ratna nem érzi túl jól magát, amit meg is tudtam érteni. Félreraktam a kajámat, és átkaroltam a lányt.
- Hé, nyugi, nem fogunk lezuhanni. Nekem elhiheted - mondtam kedvesen.
Igaz, nem néztem meg, hogy igaz-e, amit mondok, de úgy sejtettem, Greg nem vállalt volna be egy ilyen utat, ha nem bízna magában. Meg aztán, tele a gép mutánsokkal. Az se baj, ha lezuhanunk. Majd valamit kitalálunk.

~Nem itt vagyok, a szerverteremben ülök a csúcstechnológiás gépek közt, bámulva a kékes fényeket, és hallgatva a ventilátorok zúgását, illetve a winchester halk ciripelését. Ott üldögélek a kényelmes fotelemben, a gépek között, és marha messze vagyok minden repülőgéptől, aminek a pilótája ilyen szónoklatokat mond a rádióban, ó igen...a szerver terem, az én nyugalmam tava, olyan jó itt, a földszinten, sőt, jóval alatta, biztos ami biztos...~
Na persze, azért Sarah kezét is teljes erejéből szorítja, nehogy lezuhanjon a gép, mondjuk azt ő sem tudná megmagyarázni, mi köze a két dolognak egymáshoz. Gyomra a támláig süpped, ahogy beindul a hajtómű, ő pedig ismételgeti magában a mantrát, mely egészen hatásosnak bizonyul, lám, az ősninják is értenek valamihez, a diákok kínzásán túl is.
-Nekem csak a papírzacskót adjátok hátra - szól előre alig hallható, szenvedő hangon, mikor az aranybetűs étteremlánc mellé érnek.
~Második repülésem életemben, és egy szuperszonikus izére kellett felülnöm, okos húzás mondhatom!~
Arca szép, zöldes árnyalatba merül, reggelije pedig csak azért nem terít be mindenkit, mert nem volt rá ideje, hogy elfogyassza azt. Még mindig görcsösen kapaszkodik bármibe, amit ér, vagyis leginkább barátnőjébe, kinek hála az égnek golyóálló a bőre, szóval kis szerencsével még őt is ki fogja bírni az út alatt. Őrület...másfelől, a tő működik, és végre nem hallja mások vidám gondolatait a mindennapos problémáikról, az előttük ülő cuki új párocskáról - tényleg nagyon édesek, masnit kéne kötni rájuk, és cukrászdában árulni őket - meg persze a köznép általános vélekedését a gravitációról. Annak pedig külön örül, hogy Greg gondolatai sem jutnak el hozzá a tréningnek hála, a pilóta fejébe szeretne most belelátni a legkevésbé!
-Legközelebb akkor fogok repülni, ha valamelyikünknek szárnya nő - esküdözik alig hallhatóan, vagyis a gép zúgása miatt a mellette ülőt leszámítva semennyire.

Ahogy elhelyezkedünk a gépben már hallatszik is Greg hangja, hogy készüljünk fel mert indulunk. Elég vegyes ahogy a társaság fogadja, hogy még sem valami agyament tréfa Greg pilótáskodása, és mégis csak ő fogja vezetni ezt a repülő járművet.
Többen is belesápadnak a felfedezésbe, de már késő bánat, mert az ajtók bezárulnak és mi olyan erővel préselődünk a székbe, hogy esély sincs a felállásra.
Mellettem Sean is falfehérre meszel képpel kapaszkodik egyrészt az ülésbe, másrészt belém, mintha ez legalább is megmentené bármitől, de ha ettől jobban érzi magát én nem rontom el a kedvét, és nem kezdek el sztorizgatni a túlélők meséivel.
Aztán pár másodperc múlva úgy elréved a tekintete, hogy mikor a kezem kíváncsian elhúzom a szeme előtt a pillája sem rezzen.
~ Szóval végszükség esetén már ilyen jól tudod alkalmazni Fagypont technikáját? ~ mosolygok magamban, de aztán hagyom, hogy elmerüljön a saját tavában, így legalább nem hallja a többiek pánikhangulatát, mert ahogy elnézem Ratna sincs jobb állapotban.
Engem nem zavar a repülés, mondjuk Greg vezetési stílusa annál inkább, de feltételezem, hogy nem kapta volna meg a gépet és a felszállási engedélyt, ha nem bír el vele. Vagy mégis?
De most már nincs jelentősége, és lelkesen adom le a rendelést az első éttermi megállónál, de, hogy kedvesem se maradjon ki a jóból ő is kap egy zacskót, mivel az eddigi fehér arcszínét a zöld váltja fel.
Komolyan gondolkodom rajta, hogy kissé lesokkolom, így áldott békességben tölthetné a hátralévő utat, csak egy kicsit kéne kiengednem a tüskéimet, hiszen úgy szorítja a kezem, hogy észre sem venné. Ááá! Mégsem , talán nem díjazná a dolgot.
Az utolsó megjegyzésére meg csak somolygok csendesen, miközben vidáman falatozik, hiszen visszafelé is meg kell majd küzdenie az úttal.

/Folytatás: Hawaii-Honolulu /