or!gamiblog

Bejegyezte: Or!gami
Ekkor: 2011. nov. 23


O R I G A M I B L O G, mert akármennyire is nem látszik...

• ez egy P A P Í R alapú online napló, és mert
  
• szeretem H A J T O G A T N I azt, ami böki a csőröm.

Tehát nem azért origamiblog, mert itt megtanulhatod a papírhajlítás művészetét - ez az infó még fontos lehet! Azt ajánlom, hogy élvezzétek és olvassátok és kommenteljétek, különben lesz hadd-el-hadd!

Bejegyezte: Or!gami
Ekkor: 2011. nov. 23


kezdjük a szikár tényekkel:

nem arról van szó, hogy unatkoztam, és akkor már „na, nyissunk egy blogot”, mert… jó, DE! pontosan erről van szó! itt ülök a f&cking beadandóm felett, és igyekszem bűvölni, de ez sajnos nem papír, hogy egy kis varázslat és hopp!, kalapból nyúl trükk, csak ez esetben gépből beadandó.

hülyeségeket beszélek, igaz? rendben, akkor ha már úgyis csak az időmet húzom és értékes ihletemet „pazarolom” a blogolásra – na nem mintha annyira sajnálnám, hogy „csak” hozzád fog ez az üzenet eljutni, de értsd meg, hogy limitált számú múzsacsók áll rendelkezésemre, és úgy gondoltam, a legtöbbet az újratermelődésükig illene ebbe a vacak beadandómba ölnöm, de mint láthatod is, ez nem igazán sikerül –, szóval ott tartottam hogy… eh, ja igen! szóval blogra ihlet-pazarlás. nem, ezt az előbb ki is fejtettem, istenkirályság, varázsLAP és varázsLAT, ne legyen a nevem varázsLÓ!

jesszusom, totál kivagyok!

jó a kérdés! ki vagyok? – akkor had mutatkozzam be: Origami a nevem, hajtogatás a kenyerem. és… mutkó vagyok. f&uck, leírtam! és ha még Te is látod, akkor az azt jelenti, hogy aztán nem is töröltem. még.
szóval mielőtt oszd meg a legtöbb haveroddal, hogy egy mutkó blogját olvasod, mert aztán lehet, hogy ez a része szépen törlődni is fog… ezzel a résszel együtt, ami ugye elmondja, hogy az előző rész is törlődni fog. T Ö R L É S C E P T I O N! a főszerepben: Origami!

biztos feltűnt a random nagybetűzés, ami még véletlenül sem követi a helyesírás szabályait. kaptam már azért beszólást, hogy az életemet is csupa kisbetűvel élem, azóta próbálok a nagyok lábára állni, csak ennek a nagyok nem örülnek, mondván, hogy nekem is van sajátom, álljak azon. azóta már rájöttem, hogy nem muszáj a nagyok lábán állni, de nem is kell attól még kisbetűs életet élni. ezért is igyekszem most önmegvalósítani, hátha azzal rájövök, hogyan is tudok NAGYBETŰZNI. így ni!
és ami a dolog helyesírási részét illeti: komolyan, ha már eljutottál idáig, akkor kötve hiszem, hogy a sok logikai buktatón túl, a grandiózus 180°-os nyelvtani kanyarok után az fog zavarni, hogy kisbetűvel kezdem a mondatokat. ugye, hogy nem? naugye(hogynem)!

nagybetűvel írtam a saját nevem. nem azért, mert annyira én-központú lennék, bár bővítem a Föld (szerintem) 99%-át, akik azért egy eset kapcsán magukból indulnak ki. azért írtam nagybetűvel a saját nevem, mert az egy személynév. és arra azért igyekszem odafigyelni, hogy legalább azok nagybetűvel szerepeljenek. mert az úgy jó. (de ha megfigyeled, akkor azért még írtam ezt-azt csupa nagybetűvel, talán nem vagyok reménytelen eset)

na, de ha már azt mondom, hogy magamból indulok ki (meg, hogy beadandót írnom is kéne már tovább), ezrért azt mondom: én már eddig se olvastam volna el az első bejegyzésem (és ezt alátámasztandó nem is fogom újra végigolvasni), és már rég nyomtam volna egy x-et erre a megnyitott oldalra. ennek örömére blogolásom be is fejezem.

és Te, hé Te!, akinek nagybetűvel írom az E/2-es alakját, Neked baromi-extra-giga-szuper hálásan köszönöm az olvasást! szurkolj a beadandómért is, mert ha nem készülök el vele, vagy elutasítanak, akkor meghalok és azt még Te sem akarhatod, hiszen nem lenne többé, aki ilyen posztokat ír!

naugye?! KÖSZI!