Harci Terem

12 / 14 oldal Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sarah Wilchok on Szer. Ápr. 04, 2012 1:37 pm

//Electro-nak//

Mióta Adam kinevezett tanársegédnek, azóta még többet járok gyakorolni, hogy az egyelőre még csak két tanítványom, Sean és Josh előtt ne valljak szégyent. Persze azért csak korlátozott hozzáférésem van Cerebrohoz, de az most éppen elég, mert egyelőre az üres teremben bóklászok és azon töröm a fejem, hogy vajon ez a két, nem éppen a fizikai harcra termett srácot, milyen gyakorlatokkal készítsem fel egy esetleges küzdelemre.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy el is felejtettem, hogy meg kellett volna néznem a Terem beosztását, hiszen nem csak én használom egyedül, igaz Electro-t már elég rég nem láttam, így most sem feltételeztem, hogy épp most esne be, Adam elutazott, Logan meg ki tudja merre sertepertél, így hát szabad volt a pálya.
Aztán a konzolhoz mentem, hogy kipróbáljak egy-két dolgot, de úgy látszik valamit nem jól jegyeztem meg, mert Cerebro-nak esze ágában sem volt azt csinálni, amit én szerettem volna. Azt, amit kértem, nem csinálta, de mindenféle háborús környezetet viszont igen. Dühösen csaptam a kezelőpanelra.
avatar
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Electro on Szer. Ápr. 04, 2012 8:20 pm

//Sarah-nak//

Ma szabadnapos voltam hála égnek. Ilyenkor szeretem igazán, hogy péntek van. Se tesiórát, se harci kiképzést nem kellett tartanom. Viszont a tehetetlenségtől már nem tudtam mit kezdeni magammal. Céltalanul bóklásztam az épületben, majd eljött az idő, hogy edzeni menjek. Általában amikor nincs X-Menes feladat, péntekenként szoktam edzeni. Ilyenkor senki sem zavar és a kíváncsi tekintetektől nyugtom van. Utáltam, ha néznek harc közben. A szürke kapucnis melegítőmbe bújtam, majd a törölközőt a nyakamba téve elindultam az oktatóterembe. Amúgy sem tudtam mit kezdeni magammal, gondoltam elütöm egy kis harccal az időt. Varangyot akartam elővenni a rendszerből, ugyanis legutóbb elég csúnyán helyben hagyott a program. Pedig nyerésre álltam. Mondjuk az is igaz, hogy a legnehezebb fokozaton szoktam gyakorolni vele, így nem keserített el annyira azért a vereségem. Inkább folytatásra ösztönöz. A terembe lépve aztán meglepődve tapasztaltam, hogy egyrészt a szimulátorterem leginkább egy háborús övezethez hasonlít, másrészt az egyik felsőbb éves diákunk van bent egyedül a teremben. Ez már önmagában is kihágás volna, pláne ha még hozzáteszem, hogy bizony épp a kezelőpanelt csapkodja dühösen. A lányt látásból ismertem, a vezetékneve be is ugrott egyből. ~Wilchok... ő is az újabbak közül való. De mégis mi a fenét keres itt?~ Gondoltam.

Majd elég volt jó alaposan megnéznem megint, hogy rájöjjek igencsak kívánatos teremtéssel akadt dolgom. ~És ráadásul igazi kis fúriának tűnik... Mi lenne, ha megviccelnénk?~ Merült fel bennem, majd a különböző elemek mögé bújva halkan mögé settenkedtem. Nem vehetett észre, hiszen a terem jelenlegi kinézetével épp takarásban volt az ajtó onnan, ahol állt. Én is csak azért szúrtam ki, mert nála jóval magasabbra nőttem. Halkan mögé léptem, majd a vállaira raktam a kezemet és a fülébe suttogtam halkan.
- Na de Wilchok kisasszony... szabad ilyet? - Búgtam a fülébe, majd megpördítettem a tengelye körül. Remélhetőleg felsikkant majd ijedtében. - Engedély nélkül diák nem tartózkodhat a szimulátorteremben. Pláne akkor nem, ha én vagyok beírva erre az időpontra. - Tettem hozzá, de mosolyogva és elengedem a lányt. - Nos, hallgatlak, miféle mentséged van arra Sarah, hogy kitúrtál? - Érdeklődöm tegezésre váltva, miközben a keresztneve is lassan eszembe jut. Szívesen megnézném ezeket az idomokat harc közben is. Bár a harci oktatást neki konkrétan nem én tartom, s nem is tudom miféle a képessége. Minden esetre hallottam pletykákat arról, hogy nem véletlenül kapta a Fúria becenevet.

//Ment a kezdőm, bocsi, kicsit kijöttem a gyakorlatból Electroval. Embarassed //
avatar
Electro
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 132
Hírnév : 3

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sarah Wilchok on Szer. Ápr. 04, 2012 9:23 pm

//Nekem ez egyáltalán nem tűnt fel  //


Újból és újból átgondoltam magamban, amit Adamtól hallottam, hogy miként kell rávenni Cerebro-t, hogy azt csinálja, amit szeretnék, de legalábbis tüntesse el ezt a hadiállapotot, mert, ha nem sikerül, majd magyarázkodhatom valamelyik tanárnak, hogy miért hagytam magam után ilyen kupit, de egyelőre nem sikerül semmi.
Mikor ismét egy ökölcsapással próbálkozom, egyszer csak egy kéz nehezedik a vállamra és meleg lehelet csapja meg a fülem, ahogy meghallom a szavakat.
Na most, páran akik ismernek azok nagyon jól tudják, hogy nem nagyon célszerű engem megijeszteni, mert akkor automatikusan aktiválódnak a képességeim, hogy megvédjenek. Ráadásul, ha hirtelen történik, akkor eltelik pár másodperc mire tudatosan kontrollálni tudom a dolgot.
Mikor az idegen, aki meglepett megperdített már érezhette is áldásos hatását a képességemnek, hiszen a tüskék azonnal kipattantak. Mire felismertem a „támadót” és visszavontam őket, addigra azonban kapott belőle egy kis ízelítőt, még ha nem is volt nagy dózis.
- Jaj! Bocsánat Electro! De magának köszönheti, mert megijesztett. – védekezem azonnal és még csak utána hallom meg, hogy mit is követtem el, és nem tudom, hogy biztató vagy sem, hogy tegezésre váltott. – Hát mentségem az van, legalábbis részben. Engedéllyel vagyok itt, Mr. Windsor engedélyével, ugyanis tanársegédként én oktatok két tanulót. Arra viszont, hogy elfoglaltam a helyed nincs mentségem, mert be kell vallanom, nem néztem meg a kiírást. – vágok bűnbánó arcot vigyorogva, mert nem hiszem, hogy ezért leharapja a fejem, esetleg a rumliért igen. – És mivel ez biztos főbenjáró bűn, ezért most várom, milyen büntetést szabsz ki, főleg, ha bevallom ezt az egészet képtelen vagyok eltüntetni. – mutatok körbe keserves képpel.
avatar
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Electro on Vas. Ápr. 08, 2012 3:01 pm


Mondanom sem kell, hogy a kis viccem nem éppen úgy sült el, ahogy terveztem. A lány ahelyett, hogy ijedten felsikkantott volna - mint azt reméltem - ahol hozzá ért a kezem, belém fúrt valami tüskéket. Éreztem a szúrásokat és enyhén tűpárna feelingem is volt néhány pillanatra, amíg vissza nem vonta őket. Azonban nem ez lepett meg leginkább. Hanem az, hogy bizony megrázott elég alaposan. Aminek következtében - bár próbáltam elereszteni a vállait - kezem görcsbe rándulva szinte odatapadt hozzá és mozdítani sem bírtam. Kezdtem megérteni, hogy milyen érzés is lehet, hogy valakit megcsap az áram amikor a konnektorba dug be egy zárlatos készüléket. Elég szar érzés, hogy el akarnád engedni, de az izmaid nem engedelmeskednek. Szerencsére felismert és csak néhány másodpercig éreztem mindezt, de ennyi is elég volt, hogy egyenlőre letegyek arról, hogy közelebbi ismeretséget kössek vele. ~Ki tudja mit tenne, ha nem tetszik neki a közeledésem?!~

Úgy döntöttem óvatos duhaj leszek... egyenlőre és csak cicázok vele. Persze elnézést kért egyből, majd rákontráz. ~Érdekes kettősség.~ Gondolom vigyorogva.
- Csak nem rossz valakinek a lelkiismerete? - Érdeklődöm szenvtelenül, ám a csibészes mosoly ott van arcomon. Amikor Adam-et említi érdeklődve hallgatom a magyarázatát. Az igazgatóhelyettessel hála égnek kevés dolgom akadt eddig. ~Míg én úgy vélem, a szabályok többsége arra való, hogy megszegjük őket... nos, ő inkább tűzzel-vassal ragaszkodik a betartásukhoz. Pedig néha mindet fel kell rúgni, ha úgy hozza az élet. És az ember vagy mutánsélet fontosabb mindennél. Elvégre erről szól X-nek lenni, vagy nem?~ Persze ezt a lány felé nem mutatom ki, de meglepődtem azon, hogy egyedül engedi a szimulátortermet kezelni a lánynak. ~Elvégre mégiscsak egy diák. Még Bobbynak sem engedjük meg, pedig ő már bizonyított párszor és elég megbízható.~

- Rendben, elhiszem neked. De legközelebb figyelj oda jobban arra, hogy ki van beosztva. Ha pedig nem boldogulsz a kezelőpanellel, szívesen elmagyarázom neked. - Búgom szorosan mögé állva. Így ő közém és a panel közé szorul. - Nos, mi legyen a büntetésed? - Kérdezem tőle, miközben a fülébe suttogok. Majd néhány másodpercig várok a reakciójára, majd ellépve tőle otthagyom. Hadd hozzák lázba az érzékei és a bizonytalansága. - Mit szólnál egy párbajhoz? A terep, amit véletlenül idealkottál, ideális hozzá. Van fedezék és sík terület bőven rajta. Nos, mit mondasz? -Kérdezem tőle, miközben a törölközőmet és a kapucnis felsőmet lerakom a pálya szélére, hogy ne zavarjanak. Így immáron csupasz és tetszetősnek tűnő, kidolgozott felsőtesttel állok a lánnyal szemben, alig néhány méterre tőle. Kíváncsi vagyok, hogy elfogadja e az ajánlatomat és megküzd e velem. Érdekesnek tűnik a képessége, s megnézném még mire képes... a harcban természetesen.
avatar
Electro
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 132
Hírnév : 3

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sarah Wilchok on Vas. Ápr. 08, 2012 5:09 pm

Megkönnyebbülök, hogy elfogadja a magyarázatomat, hiszen tényleg igazat mondok, de mikor közelebb lép és én kénytelen vagyok a konzolig hátrálni, míg ő egészen a fülemhez hajolva töpreng a büntetés kiszabásán, hát nem sok híja van, hogy ismét működésbe lépjen a képességem. Na nem azért, mintha Electro olyan visszataszító látvány lett volna, sőt! De nem szeretem, ha sarokba szorítanak, mert akkor nehezebben kontrollálom az adottságomat, mert az automatikusan meg akar védeni.
Most inkább megkapaszkodom a kezelőfelületben és erősen megszorítom, hogy uralkodjak magamon, de a leheletétől még így is megborzongok.
- Párbaj? Harc? – kerekednek el a szemeim aztán, ahogy felajánlja a lehetőséget, és már neki is készülődik a dolognak, mint aki biztos benne, hogy elfogadom a kihívást.
Persze ebben nem is kell csalódnia, hiszen imádok itt gyakorolni, ennek Adam a megmondhatója, hiszen állandóan azon rágom a fülét, hogy jöjjön le velem, és talán pont ezért választott ki, hogy Sean-t és Johs-t is én edzem, így hát kapva kaptam most is az alkalmon, hogy élőben is megmérkőzhetek egy olyan emberrel, aki nagyon is otthonosan mozog ezen a terepen, hiszen ő maga oktatja. Nem semmi próbatétel lesz!
- Én benne vagyok! És már küzdöttem is ezen a terepen, úgy, hogy ismerős lesz. – mosolyodom el most már magamra találva. – Elfogadom a büntetést. – bólintok rá. – Meddig tartson a harc? Míg valaki hangosan ki nem mondja, hogy feladja? – nézek rá kíváncsian, hogy mennyire gondolja komolyan. Nem tudom mennyire ismeri az aktámat és tudja-e, hogy mi a második képességem, hiszen az elsőt már megismerte valamennyire, de ha a páncélbőrt nem ismeri, akkor lesz számára egy kis meglepetésem. Én nagyon is tisztában voltam az ő képességével, habár még élőben nem láttam soha, most majd megtapasztalhatom, hiszen azért nem voltak illúzióim, hogy könnyű csatak lesz.
- Akkor kezdhetjük?
Mivel én a gyakorló ruhámban voltam, egy fekete trikó és egy kényelmes, bő fekete nadrág, valamint egy sportcipő, így nem kellett túl nagy előkészület, csak kisétáltam a romos épületekkel, törmelékekkel és különböző járművek roncsaival tarkított térre, ahol a képességeinken kívül, még jó pár ütő és vágó fegyver is rendelkezésünkre állt, ha meg tudjuk szerezni. Tudtam, hogy sokat tanultam Adamtól és Fagyponttól a különböző harci technikákat, így azokkal sem vallok majd szégyent.
Megvártam, hogy Electro is felvegye a kezdő helyzetét és kíváncsian vártam mivel fog támadni.

avatar
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Electro on Hétf. Ápr. 16, 2012 1:49 am


Érzem, ahogy egy pillanatra megborzong, miközben megmerevedett testtel kapaszkodik a műszerfalba. Igen, éppenséggel efféle, érzékeire ható cselekedetet akartam véghezvinni, hogy aztán érzékeit borzolgassam kicsit. Sarah szemre való teremtés és ha már nem kezdhetek ki - hiszen a tanítványom - legalább felhúzom kicsit. ~Szeretek játszani az étellel, no.~ Meglepődik, amikor a harcot és nem mást helyezek kilátásba. ~Látszik, hogy megelőzött a jó hírem.~ Némi gondolkozás utána végül lelkesen ecseteli, hogy még a hirtelen összeállított pályával sem lesz gondja, mert már ismeri. Mosolyogva bólintok, majd válaszolok neki kezdés előtt.
- Nekem megfelel a dolog. - Egyezem bele. - Ha nem bánod a sérülést még azt is mondanám szívem szerint, hogy mindent bele. Csak félek túlságosan is megszenvednéd a dolgot. És mivel a tanárodként felelősséggel tartozom irántad, inkább azt mondom csak módjával. Komolyabb sérülést ne tegyünk a másikban. Vagy te másként gondolod? - Érdeklődöm, várva a válaszát. Amikor kezdene, elfoglalom a helyemet a küzdőtéren és intek neki, hogy kezdjen. Személyesen még nem volt a képességéhez az előbbit leszámítva szerencsém, de mondjuk úgy, Tüske barátunk óta óvakodom a szúrásra képes mutánsoktól. ~Ki tudja, lehet hogy még kilőni is tudja ezeket a tüskéket, amikből ízelítőt kaptam.~ Védekező pozícióba vágom magam, majd egyetlen, kisebb energiagömböt küldök csak Sarah felé bemelegítésként. Inkább a reakciója érdekel és az, hogy mivel fog támadni. Így minden eshetőségre felkészülve várok és a megfelelő pillanatba fedezék mögé vetődöm, ha szükséges.
avatar
Electro
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 132
Hírnév : 3

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sarah Wilchok on Hétf. Ápr. 16, 2012 2:44 pm

- Nem, én is így gondolom, ezért is javasoltam, hogy csak addig tartson a küzdelem, míg az egyikünk fel nem adja. – értek egyet a javaslatával, hiszen nem az a gyakorlás lényege, hogy komoly sérülést okozzunk, hanem, hogy tanuljunk, legalább is nekem ez a szándékom.
Mikor Electro is elfoglalja a pozícióját, már én is felkészülten várom és most okulva az Adam-mal végzett gyakorlatokból, már előre aktíválom a páncélbőr képességemet, ami valószínűleg az elektromosságtól nem véd meg, ha eltalál egy olyan gömb a kezéből, de legalább nem éget meg.
Mikor meglátom, hogy felém száguld egy ilyen labdacs oldalra vetem magam, majd kihasználva, hogy nem tudja mire vagyok még képes kilövöm a tüskéimet, amik számára alig láthatók és nem is olyan veszélyesek, de azért kellemetlen égető fájdalmat és percekre zsibbadást okoznak, ami számomra elég, hogy megközelítsem és egy pörgő rúgással igyekezzem eltalálni a fejét, majd rögtön leguggolva egy esetleges ellentámadás miatt, a gyomrára is elindítsak egy ütést, amíg tart a tüskék hatása.
Nem számítok könnyű meccsre, sőt, minden bizonnyal veszteni is fogok, hiszen Electro nem hiába oktató, de reményeim szerint azért alaposan megizzasztom, megmutatva neki, hogy ne csak a gyenge, meghódításra váró nőt lássa bennem, hiszen magabiztos mosolyától eszembe jutott, hogy milyen pletykák keringenek róla a suliban.
avatar
Sarah Wilchok
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1089
Hírnév : 19

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Gregory S. Severald on Szomb. Jún. 09, 2012 12:30 pm

// Roxi, Sean //

~Harci terem? Megyünk.
A gyászmenetet kísérő síri csönd hulla jól esett. Mivel az út egy bő tíz perces séta volt így időben nem szenvedtem hiányt, csupán csöndre volt szükségem ami szintén megadatott. Ahogy lassan visszakattantam az optimális lelki állapotba tekintetem egyre többet járkált a felsőmön, gatyámon. Kezdtem úgy érezni mintha pucér lennék, pedig ing és gatya is volt rajtam.
~Túlságosan hozzászoktam az öltönyhöz...
Konstatáltam Közben a ruhámat borító szakadások, koszfoltok kezdtek szépen eltűnni. Ingemen a gyűrődések is kisimultak, mint a frissen vasalté.
-Nem terveztem.
Feleltem egyszerűen hátra se nézve a mandzsettámat igazgatva. Mire elértük az alsó folyosó első biztonsági ajtaját pont végeztem a csinosítással. Még hajamat egy egy egyszerű mozdulattal hátra parancsoltam míg a földet néztem séta közben. Lassítás nélkül mentem a hatalmas ajtó felé továbbra is a föld felé szegezett tekintettel. Még mielőtt fejjel rohantam volna az ajtónak előre nyúltam mire az ajtó kihajtogatta magát. A végeredmény úgy festett mintha valaki belőtte volna egy rakéta vetővel. Szaggatott szélei a folyosó felé meredtek. Átlépve a zajtón felegyenesedtem és úgy folytattam az utamat. Gyorsan hátra pillantottam, hogy jön e. Ha nem akkor biccentek a fejemmel.
~Ez de ocsmány munka lett...
Fordultam vissza és a markomba meredtem. Lépteim alól néha kifordult a fény mintha csak puha homok, vagy iszap lenne végül lassan vissza folyt a helyére eltüntetve a lábnyomokat.
Az utolsó folyosón bekanyarodva megláttam Seant. Ahogy odaértünk megálltam előtte.
-Gondolom nem kell mondani sem bemutatni, de azért ő Itt Roxi és róla lenne szó.
Mutattam a lányra hüvelykujjal.
avatar
Gregory S. Severald
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 727
Hírnév : 45

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sean Darrow on Vas. Jún. 10, 2012 5:33 pm

Sean napja nem indult valami fényesen, amióta ebbe a suliba jár, mindig őt találják meg, ha valami kütyü elromlik (ismerős: te értesz a számítógépekhez, akkor biztos azt is tudod, miért ilyen fura a TV képe, ragad be a gomb a kaputelefonon, vagy zúg így a mosógép) és a helyzet csak romlott azzal, hogy valakit előléptettek tanársegédnek, akinek egyetlen szempilla rebegtetésébe kerül, hogy ő hanyatt homlok leszaladjon ide, és átnézze a beléptetőpanelt. Valami rosszcsont megint megpróbált beszökni, hogy játsszon egy kicsit, és azt hitte, ha elég ideig rugdossa a konzolt, csak kinyílik az ajtó...tévedett.
~Ha tudnák mit főztem ki, lehet maradnának inkább az X-box-nál.~
Ujjaival kikotorja a darabokra tört NYÁK darabkáit, aztán int egyet, és a kezébe repül egyik csavarhúzója, amivel kiszabadítja a még mindig odacsavarozott részeket. Ekkor hallja meg a liftet, és már nyúlna a földön heverő dobócsillagos táskáért, ám egy pillanattal később azt is sikerül megállapítania, hogy nem fagypont közeleg, úgyhogy inkább visszatér a munkához.
-Nem vagy Max Brooks, hogy olvassak az agyadban, valahányszor erre jársz - feleli, anélkül, hogy megfordulna, s közben szerszámos ládájából a kezébe repül egy pótalkatrész, amit mint a villám csavar a helyére. Egy kattintással a helyére teszi az új panelt is, majd néhány gombnyomás, és a súlyos vasajtó megmozdul. Ekkor fordul csak vendégei felé, háta mögött pedig a szerszámai visszateszik magukat a helyükre.
~Mellesleg, remélem nem akarod úgy hagyni azt az ajtót, Logan ugyanis megkért, hogy tartsak felolvasó estet annak a gondolataiból, aki még egyszer vandálkodni mer idelent.~
A villámgyors Greg-nek szóló telepatikus üzenet után a Roxi-ként bemutatott hölgy felé néz, és mosolyogva felé nyújtja jobbját.
-Azt hiszem, még nem találkoztunk. Sean Darrow. - Akár elfogadja a nő a gesztus, akár nem, ez után Greg-re néz, majd megint a nőre. - Szóval, miről lenne szó?
Az atombiztos fémajtó ekkor megakad a háta mögött, Sean pedig szemeit forgatva emeli fel az öklét, mit egy hatalmas koppanás követ, és ezt követően az ajtó már sokkal normálisabb sebességgel mozdul meg újra, feltárva előttük a futurisztikus kinézetű, hatalmas termet.
avatar
Sean Darrow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 608
Hírnév : 24

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Roxanne De'Loise on Hétf. Jún. 11, 2012 7:08 pm

Csendben slattyogok Greg után, ő sem nagyon tervezi, hogy beszélgetést kezdeményezzen, és bevallom én sem igazán erőltettem a dolgot. Rosszul kellene éreznem magam, hogy az imént úgy beszéltem vele, ahogy, de csupán célzattal, és azért mert..én ilyen vagyok. Ha valamit kimondok, az azért van, mert ki akarom mondani, minden megbánás nélkül. Talán sokan épp ezek miatt nem kedvelnek, nem mintha bármikor is próbáltam volna megkedveltetni magam, akárkivel. Ennek ellenére, mégis akadt egy kevés ember, akik a sors fintoraként, de sokkal közelebb kerültek hozzám, mint mások, és sajnos el is kezdtek hullani mint a legyek, többnyire pont a velem kötött barátságuk miatt. És ez rettentően nyomasztott, még ha kifelé ezt nem is mutattam, csak azzal, hogy igyekeztem mindenkit távol tartani magamtól, és attól a szörnyetegtől, ami bennem uralkodott. Csak megráztam a fejem, ahogy láttam, hogy Gregen a ruha hirtelen mintha újjá változna, és tudtam, hogy már megint használja a képességét.
~Piperkőc...mindig csak a külsőségek..~gondoltam, de ebben most nem volt semmi rosszindulat. Ahogy Greg megtorpant előttem, sejtettem, hogy megérkeztünk, és érdeklődve léptem egyet jobbra, hogy kinézhessek széles vállai mögül. Bevallom, meglepődötten pislogtam az ott álldogáló, szerelő srácra, aki nem sokkal tűnt idősebbnek Gregtől. Kicsit össze is zavarodtam, hogy tőle kellene azt a nagy segítséget várnom, amiről korábban Greg beszélt nekem. Kicsit nehezemre esett ezt elhinni, és már rosszalló pillantásokat is lövelltem Greg hátába, mikor megláttam a repkedő tárgyakat, és az ajtót, ami mozgásba lendült, fizikai segítség nélkül. A tekintetem most már érdeklődést és kíváncsiságot sugallt, de még mindig kicsit meg voltam zavarodva. Közelebb léptem, persze nem biztos, hogy olyan remekül festhettem a fehér vászon nadrágban és pólóban, amiben a kórházban kezelt betegek szoktak mászkálni, de ez zavart a legkevésbé. Kezet nyújtottam én is Sean-nak.
-Roxanne De'Loise, rendőrnyomozó.-mutatkozok be, és furcsa módon most először használtam a mivoltomra utaló szót is. Ez most valahogy ösztönösen jött, még ha külsőre az nem is látszott, hogy rendőr lennék.
A kérdésre, hogy miért is vagyunk itt, egy ideig nem jött válasz, majd úgy döntöttem ideje kezembe venni a dolgaimat, és meglátjuk mi lesz belőle.
-Először is sajnálom, az épületben okozott károkat-kezdtem bele, mert nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez a srác, most vajon milyen minősítésben áll itt előttem.-másrészről pedig...hatalmas problémám van, amire Greg szerint létezik megoldás. Mutáns vagyok...jobban mondva egy...gyilkos szörnyeteg.-igyekeztem, ezt színtelen hangon mondani, de az arcom elárulta, milyen érzések dúlnak bennem, ha kimondom azt hogy mi is vagyok.
avatar
Roxanne De'Loise
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 296
Hírnév : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Gregory S. Severald on Hétf. Jún. 11, 2012 8:19 pm

Minden simán ment a legnagyobb rendben. Legalább is így volt amíg meg nem hallottam Roxi bemutatkozását. Rendőrnyomozó. Ettől a szótól lesápadtam, szemeim kikerekedtek és jelentős mértékben kiguvadtak. A döbbenet minden apró cseprő jele könnyedén olvasható plakátként tündökölt az arcomon. Amit szerencsére csak Sean láthatott. Még a levegőt is majdnem félre szívtam. A hátamon végig futott a hideg.
~Erről nem volt szó...
-Ühm....
Lettem úrrá magamon és váltam ismét a higgadtság mintaképévé. Miután Roxi kifejtette a helyzet lényegét átvettem a staféta botot.
-Szóval nagyjából ez a helyzet. Tudtommal Te tudsz azzal a belső démonnal kezdeni valamit. Ahogy az öreg Charles a Főnixel annak idején.
Taglaltam a dolgot összefont karokkal, közben az új dolgok ismeretében megfordult a fejemben az is, hogy talán töröltetnem kéne Roxi memóriáját Seannal. Már nem neki könnyebb lenne. Ugyanakkor még ott volt az az opció, hogy ha maradnak az emlékei akkor lesz valaki aki esetleg ismeri azt az oldalamat amit a többieknek valójában kéne. Nem pedig azt amit én szeretnék, hogy ismerjenek. Ez utóbbit nem mertem bevallani magamnak se de kialakul bennem egy érzés ami azt mondta, hogy nem kéne töröltetni.
Egy lépést oldalra léptem és háromszöget alkotva álltunk egymással szemben így biztosítva a könnyed kommunikációt.
avatar
Gregory S. Severald
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 727
Hírnév : 45

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sean Darrow on Hétf. Jún. 11, 2012 8:58 pm

A nő erős, és határozott kézfogása valóban illik egy rendőrnyomozóhoz, azzal pedig, hogy hajlandó civilizáltan bemutatkozni, mosolyt csal a vele szemben álló férfi arcára. Végre valaki, aki nem képzeli magát túl menőnek ahhoz, hogy emberségesen viselkedjen azokkal is, akik nem hordanak jelvényt. Mostanában nem sok ilyen normális rendőrhöz volt szerencséjük az iskolában...
-Nos örvendek a szerencsének... - feleli őszintén, ám a mondat végére kissé elhal a hangja, mikor látja Greg agonizálását, és felvont szemöldökkel hallgatja végig lelki vívódását arról, hogy...
~Úristen, kicsi Greg végre felnőtt? Hát...akkor talán végre valahára nem forgat pornófilmet Sarah-ról az agyában.~
-Értem - mosolyodik el újra, egy időben azzal, hogy Greg is sikeresen visszanyeri hidegvérét. - Nos, a károkat majd Mr.Severald helyrehozza, emiatt ne fájjon a feje, ami pedig a másik dolgot illeti - direkt nem mondja ki, hisz látja, illetve hallja is, mennyire kényelmetlen ez Roxi számára. - Úgy hiszem, az iskola tud segíteni önnek, még ha időbe is telik ugyanis... - itt vet egy szúrós pillantást Greg-re. Még ha képes lenne olyan szintű telepátiára, mint Charles, és nem csak olyanra, mint Jean Grey, akkor sem tenne ilyet valaki mással ha nem muszáj, hisz még ő sem bocsájtotta meg egészen a nagyszüleinek, hogy anno vele is hasonló dolgot műveltek. Szeretetből persze, de akkor is... - ...az extrém módszereket inkább nem vetném be, ha nem muszáj. Ó, és nyugodjon meg, gondoskodunk róla, hogy a kollégái soha ne tudják meg, hogy itt járt.
Ezzel megfordul, és tesz pár lépést a terem felé. Út közben a válla felett hátranéz, és int a párosnak, hogy kövessék őt.
-Jöjjön, mutatok valamit. Úgyis tesztelni kell a szimulációs termet. - Aztán, ah követik őt, szembe fordul a nővel, egyenesen a szemeibe néz, és a lehető legkomolyabb hangján szól hozzá.
-Viszont, meg kell ígérnie, hogy erről a szobáról sohasem beszél senkinek.
Közben a súlyos fémajtó becsukódik mögöttük. Ha Roxi tényleg őszintén megígéri ezt, Sean újra elmosolyodik, aztán újra hátat fordít nekik és egy konzolhoz lép. Lenyom néhány gombot, és egyszerre milliónyi láthatatlan nap kezdi ontani fényét, mely olyan erőteljes, hogy mindent befed a fehérség, ám mégsem bántó a szemnek, igaz másodpercekkel később már el is múlik, és egy romos, kihalt New York főutcáján találják magukat. Sean gyakorlatilag a semmiből bukkan elő, büszkén szemlélve a művét, ami elég furcsán festhet, hisz mindenhol omladozó házak, és totálkáros autók hevernek.
-A szobát ahol most vagyunk, Harci teremnek nevezzük. Ha jól programozzák, az eredmény egy teljesen valósághű szimuláció lesz, mint amilyet most is látnak. Az agya elhiteti önnel, hogy a valóságban vagyunk,. de valójában a teste meg sem mozdul, és amíg idebent van, nem tud ártani senkinek...legalábbis valójában nem. Szóval...mi is pontosan ez a képesség?
avatar
Sean Darrow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 608
Hírnév : 24

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Roxanne De'Loise on Kedd Jún. 12, 2012 4:39 pm

Csak fél szemmel láttam, hogy mintha Greg megrázkódott volna egy kissé a bemutatkozásom után. Tulajdonképpen bele sem gondoltam, hogy ő még nem tudja ki is vagyok valójában, hiszen azon az estén ő úgy ismert meg, mint egy csajt, aki be akart jutni a Herculoidsba, majd flancos sokat mutató ruhában villogott a clubban, és...őrjöngve gyilkolászott. Bár sokat köszönhettem neki, egészen eddig még nem jött fel, hogy nem az vagyok, akinek gondolt. Az emlékek nem estek túl jól, valahogy ebben a néhány napban rosszabb volt a tombolásom, mint bármely sorozatgyilkosé, aki után eddig nyomoztam. De tartottam magam. Igazából érdeklődve fordultam Greg felé, mikor egy Charles és egy Főnix nevezetű egyént emlegetett. Átfutott rajtam a gondolat, hogy talán volt olyan kaliberű egyén még egy mint én? Aztán elvetettem, hiszen minden egyes mutáció más, a maga nemében, így leszűkítve a gondolatot, sejtettem, hogy mások is küszködtek már ezek szerint önmagukkal.
~Igazán remek..~nem voltam túl felvillanyozva ettől.
Meglepett, hogy Sean mennyire közvetlenül kezelt, függetlenül attól, hogy egyrészt a fél sulit majdnem tönkretettük, másrészt hogy egy vadidegen vagyok, aki ráadásul még rendőr is.
-Szóval meg tudok tőle szabadulni?-teszem fel minden átmenet nélkül a kérdést, nem habozok, hiszen más vágyam sincs, mint hogy én és ez a valami végre külön utakon járjunk. Bár be kellett valljam magamnak, legbelül valahogy éreztem, hogy ez teljességgel lehetetlen. Csak el akartam hinni, hogy ez működhet, de a valóság minden bizonnyal más, hiszen a mutációmon aligha lehet változtatni.
~De miért pont én? És miért pont így?És ez a szörnyeteg?~bár kívülről a nyugalom mintaképe voltam, belül csak most kezdett eluralkodni rajtam a teljes kétségbeesés, hogy kénytelen leszek elfogadni a tényeket, bármennyire is nem akarom.
-Köszönöm az együtt működést.-mondom Sean-nak, hiszen azért sokat számít, hogy a kollégák nem tudnak a mivoltomról, mert akkor minden bizonnyal integethetnék a munkámnak, ami nélkül egy nagy nulla lennék.
-És ha úgy adódik, nem leszek rest viszonozni a segítséget.-teszem még hozzá, jelezve ezzel nekik, hogy a dolog kölcsönös az én részemről is.
Szó nélkül követem Seant, majd automatikusan emeltem volna a szemem elé a kezem a fényre, de azok mégsem égettek vagy vakítottak el, mint ahogy azt reflexszerűen vártam volna, így a mozdulat is félúton megszakadt. Majd a kép lassan átváltott az ismerős New York-i utcák képére, csak sokkal kihaltabbra és romosabbra. Érdeklődve szaladt fel mindkét szemöldököm.
-Ez ám a technológia.-szaladt ki a számon, meglepődtem, ez tagadhatatlan. Természetesen teljesen komolyan bólintottam Sean-nak, hogy az én részemről nem kell aggódnia semmi felől.
-Amíg az én titkom is biztos kezekben van, nem kell aggódniuk.-és ezt valóban teljesen komolyan gondoltam.Ha ne adj isten rajtam mégsem tudnának segíteni, azt hiszem már megnyertek maguknak egy plusz segítséget a new york-i rendőrkapitányságon.
-Mint a valóság...csak mégis...illúzió.-motyogom, majd felemelem a kezem, és megmozgatom, ami ugyanúgy mozog mint eddig, és nem érzek különbséget.
-Ha meg sem mozdulok, akkor ez mégis hogyan?-mozgatom meg a kezem Sean felé. Kicsit nehéz volt összerakni, hogy ennyire modern technológia már létezik, és én jelenleg itt is állok a kellős közepén. Viszont mikor megértettem, hogy mindennek a célja az, hogy kiderüljön a bennem lakozó démon mivoltja, mégis kissé megmerevedtem.
~Jó ötlet ez?!~tipródtam, mert elevenen ott élt még bennem a kép, amit nemrég éltem át Greggel, és a korábbi emlékfoszlányok és érzések minden egyes gyilkosságom után. A kezem önkéntelenül is ökölbe szorult erre.
-Egy érzéketlen, irányíthatatlan gyilkossá válok, amit csak a...félelem, a kín és a szenvedés motivál és éltet. Nem igazán értem pontosan mi ez, és...nem tudom csak úgy...előhívni. Egy ideje minden elkezdett megváltozni, gyakran elájultam, és olyan helyeken és állapotokban tértem magamhoz, amik egyszerűen képtelenségnek tűntek. Ezután rémálmok kezdtek gyötörni és minden egyes különös eset után furcsa motívumok égtek bele a testembe, mint egyfajta...tetoválás. Aztán ez egyre sűrűbben fordult elő mígnem...annyi szörnyűséget tettem, hogy...-nem igazán megy, hogy folytassam, és elsősorban azért mert mérhetetlenül dühös vagyok magamra, mindazért amit tettem, de legfőképpen azért, mert olyan érzést hagyott bennem, hogy erre vágyom, hogy kell nekem, ahelyett, hogy bűntudatom lenne.
-Fogalmam sincs, miként működik, vagy mi zajlik le a testemben, vagy mi alapján...ölök. -és tényleg nem tudtam megmondani, mert egyelőre még nem láttam át a képességem mivoltát.
avatar
Roxanne De'Loise
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 296
Hírnév : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Gregory S. Severald on Szer. Jún. 13, 2012 5:05 pm

Egyik szemöldököm a magasba szökik még a másik a mélybe tart, kezeim pedig összefonódnak magam előtt. Hátsó lábamra támaszkodok.
-Mr Severald...?
Kérdezem mint aki rosszul hallotta azt ami.
-Maradjunk a Gregnél, esetleg Gregory... De a MR-t felejtsük el oké?
Tanároktól sem néztem jó szemmel ha bárki Severald ként hivatkozott rám, pláne nem ha a Seltont is hozzá csapta. Majd lemondóan sóhajtottam és legyintettem is egyet. Jelenleg ez a legkisebb bajunk. Mivel Sean most akarja tesztelni a gépet tényleg a nevem volt a legkisebb probléma.
-Tesztelni? Remek...
Bekullogtam velük a terembe, szép volt, nagy volt, de nem szeretem amikor az agyammal babrálnak. Turkáltak, olvastak benne vagy mondtak bele valamit. Önkéntelenül is összezártam a szememet a fényre. Ahogy kinyitottam érdeklődve néztem körül a helységben, utáltam de mindig is megtudott lepni ez a része. Olyan valósághűre csinálja az egészet.
-Nem rossz... nem rossz...- Ekkor lehajoltam és belemarkoltam a földbe, kiemeltem belőle egy marékkal és vissza csurgattam a helyére.- Nem rossz, de még nem az igazi...
Kétszer összecsaptam a kezem majd Roxira terelődött a figyelmem, ahogy mesélte miként is éli meg az átváltozást. Seanra néztem tanácstalanul, ő mégis csak jobban ismeri az ilyen elmebajokat mint én. Szívesebben maradok az élettelen dolgok kezelésénél. Nem szólnak vissza, engedelmesek és könnyebben kiismerhetőek, többségük pedig egyforma. Ide oda nézelődtem, hol Roxira, hol Seanra, néha pedig a kihalt városra.
avatar
Gregory S. Severald
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 727
Hírnév : 45

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sean Darrow on Hétf. Jún. 25, 2012 6:36 pm

Elmosolyodik Greg méltatlankodásán, majd gondolatban felel is neki, hogy értse, mi ez a hirtelen jött formalitás, nehogy még azt gondolja szegény, Sean-ban is feléledt egy szunnyadó sznob gén, vagy esetleg valamiért neheztelne a fiúra.
~Nem hallottad? Tegnapelőttől kezdve tanár vagyok! Illetve...még nem írták alá, de Logan már így is rám bíz minden marhaságot...a lényeg, hogy csak próbálom megszokni a feladatkört...~
-Majd, ha végzet a sulival Mr. - Felel szóban is, és Greg-re kacsint.

-Nem - feleli Roxi kérdésére őszintén - a szó klasszikus értelmében semmiképpen. Van személyes tapasztalatom arról, mit tesz az emberrel az úgynevezett gyógymód, és higgye el, csak a baj van vele. El lehet nyomni a képességet egy darabig, de aztán amikor visszatér csak még erősebb lesz...
Mély sóhaj. Nem szívesen emlékszik vissza arra, amikor egy ártatlan kézmozdulattal képes volt véletlenül megkínozni egy erdőnyi mókust, akik ezt nagyon rossz néven vették.
-Viszont, ha megtanulja rendesen irányítani, az már majdnem olyan jó, sőt...
~Kimondottan hasznos is tud lenni a mutáció, ha az ember tud vele bánni.~ Szólal meg, immár Roxi fejében Sean hangja.
-Irányíthatatlan szörnyeteg, hmm? - Kérdi mosolyogva, közben azonban a kíváncsiságtól hajtva bele kukucskál a nő emlékeibe, ez a körülírás ugyanis eléggé prózai, és mint ilyen, nem sokat segít abban, hogy pontosan megértse, mivel áll szemben, már csak azért sem, mert Sarah is így írta le magát, amikor még anno mindent megszurkált, ami a közelébe ért, csak úgy reflexből. Abból amit a nő emlékei közt lát, gyorsan meg tudja állapítani, hogy ő talán egy hangyányit veszélyesebb, mint babaarcú kedvese volt, ám semmi jelét nem mutatja, hogy elborzadna a látványtól.
-Érdekesnek hangzik - állapítja meg. - Látni szeretném.
Ha esetleg ódzkodna megmutatni a belső énjét, Sean azelőtt próbálja megnyugtatni őt, mielőtt ezt a nő szavakba önthetné.
-Nyugalom, itt nem tehet kárt senkiben, és ha nagy a gáz, majd Mr.Severald segít nekem, nem igaz? - Egy pillanatra Greg-re tekint, aztán mosolyogva fordul vissza a vörös szépséghez. - Szóval, azt mondja, teljesen öntudatlan, amikor átváltozik? Nos, annál is inkább szeretném látni. Kíváncsi vagyok, hogy én azért el tudom-e érni, amikor használja a képességét.
avatar
Sean Darrow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 608
Hírnév : 24

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Roxanne De'Loise on Kedd Jún. 26, 2012 4:39 pm

Nem repestem az örömtől, hogy megerősítettek abban, amit már eddig is gondoltam, hogy ettől a lénytől bizony nem fogok tudni most már soha megszabadulni. El kellett fogadnom a tényt, hogy az a valami és én immáron egyek vagyunk.
~Talán nem véletlen ez az egész. Talán ez a démon mindig is itt bujkált bennem...~tulajdonképpen annyiszor de annyiszor átrágtam már magam ezen a dolgon, és folyton oda lyukadok ki, hogy talán a legbensőbb, igazi énem szabadul ki ilyenkor belőlem. Egy tipikus kettősség, egyrészt az, aki a törvény oldalán áll, és a gyilkos...tulajdonképpen saját magamat is közveszélyesnek ítélhetem, ha már itt tartunk. Egy sóhajjal nyugtáztam a gondolat menetemet.
Tulajdonképpen az sem hangzott rosszul, amit Sean mondott, hogy el lehetne nyomni, de az, hogy ezután sokkal erősebben törjön ki, abba inkább már bele sem mertem gondolni, úgyhogy talán ez sem éppen a járható úthoz tartozik.
~Megtanulni kezelni....~gondoltam bele, mikor meghallottam a fejemben Sean hangját, és érdeklődve pislogtam felé.
~ Milyen könnyedén és észrevétlenül hatolt bele a fejembe.~szűrtem le a dolgot, de még mindig nem voltam meggyőződve arról, hogy ez a szörny irányítható e.
-Gondolom, hogy vannak hasznos képességek, amikből előnyt kovácsolhat az, aki tudja használni is, de mit gondol Sean, mi előny származhat abból, ha egy rendőrnyomozó bizonyos időközönként egy gyilkos vadállattá változik? Szeretem a munkámat és jó vagyok benne. Ez az életem.-felelem teljes nyugodtsággal, célozva arra, hogy fennáll az eshetőség arra, hogy ha kiderül hogy mutáns vagyok, főleg egy ilyen kétélű és veszélyes képességgel, akkor bizony nem biztos hogy azután bárhol alkalmaznának még, márpedig enélkül én már nem én lennék. El se tudtam volna képzelni más életvitelt, mint amit folytattam, és tudtam hogy az egyik legjobb vagyok, még annak ellenére is, hogy gyakran kerülöm meg a feletteseimet vagy a szabályokat.
Kicsit kétkedve fordulok Greg felé, hogy ha valami balul ütne ki, akkor majd ők ketten helyre tesznek. Egyből eszembe jutott a pár órával ezelőtt történt eseménysorozat, és annak következményei, vagy majdnem következményei. Hát nem repestem a gondolattól, és ahogy egymásra néztük, ezt kimondatlanul is tudtuk mind a ketten. Gyorsan el is kaptam a tekintetemet Gregről.
-Tulajdonképpen nem igazán tudom megmagyarázni, az egész olyan, mintha bizonyos behatások váltanának ki a testemből egyfajta reakciót, de hogy mire azt nem tudom. Arról tulajdonképpen egyelőre nem tudok mesélni, hogy milyen ez az egész folyamat, ugyanis az egész olyan számomra mint egy filmszakadás. Aztán mikor magamhoz térek olykor elég hihetetlen helyzetben találom magam, és még csak fel sem tudom idézni a történteket. Vagyis, jobban mondva ez így nem teljesen helytálló. Azt hiszem a felvillanó képek, a rémálmok....azok mind...emlékfoszlányok. Azoknak az eseményeknek a darabjai, amit akkor művelek, mikor aktiválódik a képességem. Nagyon szívesen megmutatnám, hogy mi ez az egész, de sajnos ez nem megy egyszerű varázsütésre.-nézek Seanra, ugyanis kétlem, hogy ha koncentrálnék, akkor képes lennék átváltozni csak úgy. Bár nem mintha eddig nagyon próbálkoztam volna ilyesmivel.
-Ötletek?-kérdezek rá, hátha esetleg nekik beugrik valami, amivel úgymond letesztelhetnek.
avatar
Roxanne De'Loise
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 296
Hírnév : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sean Darrow on Pént. Jún. 29, 2012 2:57 am

Szívesen megnyugtatná a nőt, hogy nem, nem hatolt be a fejébe, csak mert üzent neki, viszont...az hogy hallotta, hogy erre gondolt már más tészta. Jobb csendben maradni, ez a gondolat szinte már bók volt, ahhoz képest, hogy: "Úristen, ez a szörnyeteg olvas a gondolataimban! MÁGLYÁRA VELE!"
-Gondolatolvasás nélkül is ki tudom találni, hogy nem sűrűn volt szerencséje mutánsokhoz - feleli mosolyogva, majd ökölbe szorítja egyik kezét, és mellette egy nagyobb darab kő a levegőbe emelkedik, majd egy legyintéssel messzire passzolja azt. - Tudja, nem is olyan régen azt hittem, csak egy vagyok a sok felnőtt férfi közül, aki valamiért műanyag kardokkal játszik, és arról ábrándozik, hogy egy nap Jedi lesz, aztán rádöbbentem, hogy más vagyok, mert megajándékoztak azzal a csodálatos képességgel, hogy katasztrófa sújtotta övezetté tudok varázsolni egy szobát ujjam egyetlen mozdulatával, továbbá képes vagyok nevetségesen fájdalmas migrént kapni, ha kettőnél több emberrel kell egy levegőt szívnom, és ennek tetejébe olyan emlékekkel bombáz az agyuk, amit ők is inkább felednének.
A teljes hatás érdekében a beszéde alatt apró kavicsok ezrei emelkednek a levegőbe, tornádót formálva a fiú körül, néha vészesen közel repülve hozzá, néhány pedig elszabadul, hogy összetörjön minden olyan üvegfelületet, ami valahogy még éppen maradt, aztán egyszerre megállnak mind, közelebb szállnak egymáshoz, és egy térdig érő piramiskát formáznak a földön.
-Amíg nem tanul meg bánni vele, mindegyik képesség átoknak tűnik, még a hasznosak is. A legtöbb mutáns rengetegszer pofára esik, mire eljut erre a szintre. Ha itt történnek a botladozásai, ahol tudunk segíteni, akkor néha még egész szórakoztató is tud lenni, viszont ha nem... ismerek egy lányt, aki ölni tud egyetlen érintésével, az ő első randija elég...sokkoló volt...
Nyel egy nagyot, aztán inkább a nőre figyel. Fejében szépen kirajzolódik, hogy miért fogják megtiltani a diákoknak, hogy látogatót hozzanak ide magukkal, ha ez kitudódik, kivéve ha Logan épp jó kedvében van...
~Oké, ezt én sem gondoltam komolyan...~
~Te Greg, ugye eltüntetted minden nyomát annak, hogy a barátnőd...szenvedélyes lakberendező? Őfelsége mostanában levertebb, mint szokott, inkább ne idegeld fel most...~
Közben állát simogatva Roxi szemébe néz, és látszik rajta, hogy mélyen elgondolkodik a hallottakon. Ez után közelebb lép, s elővéve legbiztatóbb mosolyát szól a nőhöz:
-Talán egyszerűbb, ha megnézem magam. Szabad?
Ha nem ellenkezik, finoman megérinti vörös fürtjei alatt két halántékát, szemeit pedig behunyja, hogy láthassa az emlékeit. Csak a szörnyre koncentrál, egyéb nem érdekli, és úgyis eltartana egy darabig átélni egy ilyen tapasztalt nő életének filmjét, szóval bőven elég az a téma is. Korábban már volt alkalma ide kukucskálni, most viszont láthat mindent, még többet is, mint Roxi maga. Néhány kép igencsak zavarba hozza őt, furcsa mód nem a brutalitásuk miatt, inkább az ismerős arcok azok, amik miatt végül elveszi a kezét, és még mindig mosolyogva hátrébb lép.
-Úgy tűnik, a képessége megmentette az életét többször is...persze most mondhatná, hogy nélküle viszont talán bajba sem került volna, de immár mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Maga tényleg elmegy a végsőkig ha kell...nyomozó.
kezével egy furcsa ujjmozdulatot mutat be, mire megjelenik egy konzol, ahol különböző dolgokat kezd beállítani, bár a másik oldalról nehéz megállapítani, hogy pontosan mit is tesz.
-Nos, úgy tűnt, ezt a lényt úgy a legkönnyebb előcsalni, ha magát bajba keverjük. Szerencsére nem véletlenül hívják ezt harci teremnek. Persze ha bízik bennem tudja, hogy itt nem eshet baja, de attól az az izé ott mögöttem még elég ijesztő nem igaz?
A föld is beleremeg, ahogy a romházak mögül előmászik egy óriás lila robot, melyre elég egy pillantást vetni, hogy az ember tudja, ez nem barátkozni jött! Sean és Greg azonnal eltűnnek, Roxit pedig hátraveti egy halálsugár ereje, ami épp az orra előtt csapódik be a betonba, megolvasztva azt, és törmelékek darabkáit repítve szét a levegőben, a szélrózsa minden irányéba.
~Nyugi Greg, nem lesz semmi baja. Én lenyomtam egy ilyen izét 20 éves koromban, képesség nélkül, annyi képzéssel a hátam mögött, amennyit a Diablo 1 és 2 nyújthat...egy tapasztalt rendőrnőnek nem lehet probléma.~
avatar
Sean Darrow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 608
Hírnév : 24

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Roxanne De'Loise on Szomb. Jún. 30, 2012 11:01 pm

Kicsit elgondolkodtam, de Seannak nem volt teljesen igaza.
-Ez így nem egészen helytálló. Tudtam a mutánsok létezéséről, találkoztam is már néhányukkal, csak....valahogy...sosem gondoltam, hogy akár én is.Nem is igazán értem, persze nem vagyok valami jártas ebben a mutáns dologban az igaz, de ha jól tudom ez nem egy olyan dolog, ami csak úgy megtörténik, hanem ez születéstől fogva létezik, és fejlődik. Akkor meg nem igazán értem, hogy nálam miért éppen most? -néztem kérdőn Seanra, úgy tűnt azért hogy még Greget is beleértve azért ők valamivel többet tudnak ezekről a dolgokról mint én.
~Talán tényleg beigazolódik, hogy nem vagyok normális...~gondoltam, miközben eszembe jutott, hogy hányszor vágták már ezt a fejemhez az életem során, már strigulázni se lenne értelme annyiszor.
Érdeklődve követem végig, ahogy Sean úgymond egyfajta bemutatót tart nekem a képességéről, és azért elismerve adózom előtte. Kár, hogy nekem nem ilyen hasznosítható képesség jutott, ha megtehetném, most minden bizonnyal elég fancsali képet vágnék, de azért igyekeztem tartani magam, így csak egy idegszál rándult meg az arcomon.
-Az az igazság, hogy közel sem biztos, hogy jó ötlet lenne, ha egy magamfajta személy hosszú időt töltene egy ilyen helyen. -céloztam itt egyrészt a munkám mivoltára, másrészt pedig arra, hogy alig pár órája majdnem az egész épület csak egy nagy romhalmaz lett a Greg és a köztem lévő "romantikázásból". Nem igazán mertem volna bevállalni, hogy mi lenne ha... és eleve volt egy életem, egy életvitelem, amit nem voltam képes feladni, egyszerűen nem tehettem meg.
Nem dobott fel azzal a kijelentésével sem, hogy ha valami nem jól sül el, akkor tényleg egy sorozatgyilkos terminátor válhat belőlem.
~Igazán remek kilátások.~konstatáltam a dolgot magamban.
Csak bólintottam, mikor Sean bele akart mászni a fejembe, láttam rajta a kétkedést, így úgy véltem, jobb, ha valóban ő maga látja a dolgokat a saját szemével, és talán többet is láthat, mint amit szavakkal el tudnék mondani. Némán tűrtem, ahogy szinte végig suhant az elmémen. Tulajdonképpen nem is igazán éreztem semmi különöset, és mire felocsúdtam, már végzett is.
Láttam rajta, hogy sok mindent megértett ezzel a fejemben tett kis kirándulással, és meglepetten figyeltem, ahogy valami mozdulatot írt le. Kezdett felébredni bennem a kíváncsiság, de igen nagy mértékben. Aztán az eddig mozdulatlan környezet mozgásba lendült.
Ekkor már észrevettem a feltűnő hatalmas robotot, és bár először meglepődtem azért hamar kapcsoltam, hogy ezzel az egésszel most mit is akarunk elérni. A torz arckifejezés helyett apró, de annál ördögibb mosoly kúszott az ajkaimra, és már mozdultam is, ahogy kilőtt az első lézersugár a robotból. Könnyed macska mozdulatokkal ugrottam arrébb.
~Az a kis angyal sokkal jobban helyre pofozott, mint azt vártam,nagyszerű.~jutott eszembe, mikor a mozdulatsorra semmilyen fájdalmat nem éreztem, pedig ott volt a korábbi lőtt seb, majd a többi, és most hihetetlenül jó ormában vagyok. Ezzel nem is volt gond, az egyetlen problémám az volt, hogy fegyvertelen voltam, ami most elég nagy szívás volt egy ilyen hatalmas monstrum ellen, amiről még mindig nem egészen tudtam eldönteni, hogy valódi e vagy sem. De a mellettem becsapódó lézer és az okozott rombolás viszont egyértelműsítette, hogy nem babra megy azért itt sem a játék. Kénytelen voltam újra elrugaszkodni, majd rohanni, ahogy egyre sűrűbben záporoztak felém a lövések. Kattogott az agyam, hogy fegyver nélkül mit is tehetnék, mert jelen esetben nem igazán állt szándékomban a képességemhez fordulni, már csak makacsságból sem, no meg persze halvány lila gőzöm sem volt, hogy tudatosan hogy a viharban hívhatnám elő a démonomat.
avatar
Roxanne De'Loise
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 296
Hírnév : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sean Darrow on Kedd Júl. 03, 2012 3:39 am

Cserebere, fogadom

-Nem mindenkinél - Rázza meg a fejét, fenntartva az udvarias és egyben jókedvű mosolygós ábrázatát. - Mind vele születünk igen, de a legtöbben pubertáskorban fedezik fel, hogy mire képesek. emellett persze akadnak szép számban olyanok, akik jóval előbb, vagy ellenkezőleg, sokkal később találkoznak először a képességükkel, ismerek olyan embert is, aki saját bevallása szerint még kegyednél is később fedezte fel az erőt. - Szavaival megpróbálja Adam-et idézni, kevés sikerrel. Lényegében persze ő is valami ilyesmit mondott neki, de olyan rég volt már, és annyira korán, hogy nem csoda, ha néhány részlet azóta kusza lett. - Hogy miért maga? Jó kérdés, de én személy szerint örülök, hogy egy ilyen veszélyes fegyver egy képzett rendőrnő kezébe került és nem egy 12 éves kisfiúéba.
Roxi értette a nem túl finom célzást, viszont érthető okokból úgy tűnik nem akar ideköltözni. Kár, még azt is szívesen felajánlotta volna, hogy segít megdumálni az igazgatóval azt, hogy Greg-et kapja szobatársnak, de ha nem hát nem.
-Ahogy gondolja, bár a helyében jobban aggódnék, hogy mit szólnának, ha mondjuk vérben fürödve találják meg a kollégái. Ha kiderül, hogy mutáns, annak is lehetnek kellemetlen következményei, de ha az derül ki, hogy veszélyes, és kontrollálatlan mutáns...
Nem fejezi be a mondatot. Nincs kétsége afelől, hogy Roxi tudja, mi várna rá akkor, sőt intézett is már el olyan embert, akire illik ez a jellemzés.

-Meg tudom érteni, miért tettszik neked - Szól Greg-hez, amikor már csak ő hallhatja amit beszél. - Egyébként, én a helyedben megpróbálnám megvigasztalni. Lehet annyi érzelmet sem mutat, mint a robot amit ráküldtem, de tudod hogy van ez az új mutánsokkal, mindenki fél, hogy baj van vele, nem normális, és általában szörnyetegnek képzeli magát...De csendben lettél hirtelen.
Greg persze egy büdös szót sem szólt már vagy 5 perce, szóval ez a kijelentés elég furcsa lehet önmagában is, viszont a gondolatait sem hallja, ami már azért furcsa.Nagyon furcsa...
-Álljunk csak meg...
Roxi is teljesen elcsendesült....a felső szint is...hiába próbálkozik, egyszerűen nem hall senkit, és semmit, sehol! Kicsit kezd pánikba esni, megpróbál üzenni Gregnek újra, és újra, és újra.
~Greg! Hallod ezt? Greg! Basszus, mi a retkes bantatakarmány folyik itt, miért nem hallom...ó, visszajött...huhh...~
-Bocs, az előbb olyan fura volt minden...mintha megint be lettem volna gyógyszerezve...veled minden oké?


A hozzászólást Sean Darrow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 03, 2012 1:36 pm-kor.
avatar
Sean Darrow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 608
Hírnév : 24

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Roxanne De'Loise on Kedd Júl. 03, 2012 12:40 pm

Sean szavai folyamatosan ott motoszkáltak a fejemben, nem állt szándékomba beköltözni ebbe az intézménybe, ahol állítólag mutánsok laknak, vagy tehetséggondozó, vagy minek is nevezték ezt korábban. Persze Seannak abban nagyban igaza volt, hogy ha ne adj isten a munkám során kiderülne hogy mutáns vagyok, az bizony rohadt nagy port kavarna, nemcsak ezen az alsó szinten, de magasabb körökben is, hiszen a rendőrséget egyelőre igyekeztek úgy összehozni, hogy az "mutánsmentes" legyen.
~Nah igen, és ott volt az a Kohler fazon. ~ jutott eszembe, hiszen azért igyekezett óvatosan szaglászni, de én hamarabb kiszedek bárkiből bármit, így jutott a tudomásomra, hogy utánam is szaglászott az öreg, ahelyett, hogy inkább már nyugdíjba ment volna. Nagyot sóhajtottam, hiszen sehogy sem voltak túl jó kilátásaim, de nem tehettem mást, túl sokat jelentett nekem mindaz, amit csinálok, mintsem elbujdokoljak a világ elől, és élvezzem mutáns mivoltomat. Talán van más módja is, hogy kezdjek ezzel az egész új helyzettel valamit...
De nem volt túl sok időm agyalni, még ha egymást is érték a fejemben a gondolatok, mert a hatalmas robot óriás jött és szüntelenül támadt. Egy pillanat erejéig olyan furcsa érzés kerített hatalmába, nem is tudom, mintha hirtelen kiszállt volna belőlem minden erő, és hiába akartam megmozdulni képtelen voltam, mintha körülöttem is megállt volna minden, mint egy lassított felvételen, vagy csak az agyam űzött velem egy nagyon rossz tréfát. Mert a következő pillanatban minden ugyanúgy ment tovább, mint a hatásszünet előtt.
~Mi a franc...~nem tudtam, hogy Seanék szórakoznak e velem, hogy ez ugyancsak része e akart lenni ennek az egész történetnek, nem tudtam hová tenni. Viszont a merengésem nem tartott sokáig, mert egy lézersugár irányba is vett, és hajszál híjja volt csak, hogy arrébb tudtam ugrani, mintha valami furcsa előérzet figyelmeztetett volna, hogy veszélyben vagyok, és a testem automatikusan reagált is. A különös az egészben az volt, hogy az érzékszerveim mintha felerősödtek volna a korábbiakhoz képest. Rohadt fémes szag piszkálta az orromat, de már szinte bántóan éreztem az egészet. És a robot mozgása, szinte mintha azt is hallanám, ahogy nyikorog a lába minden egyes lépésnél.
-De rohadt idegesítő vagy!-ráztam meg a fejem, tulajdonképpen nem is konkrétan a robotnak szántam ezt, hanem ennek a sok ingernek, ami egyszerre támadta meg az érzékeimet, és mit ne mondjak kissé össze is zavart, mert eddig nem tapasztaltam még hasonlót.
A következő másodpercek eseményei viszonylag gyorsan történtek, még hozzá olyan váratlan dolgokkal, hogy ha lett volna időm feldolgozni, még nekem is leesett volna az állam.
Teljes erőből indulta meg a robot felé rohanva, valami igencsak felspanolt, nem akartam itt feleslegesen játszadozni az idővel, kikerülgetve a felém lőtt halálsugarakat elrugaszkodva a földtől hirtelen éles fájdalmat éreztem a kézfejemben, melyből kézfejenként három-három hatalmas fémszerű karom került elő, és valahogy ösztönösen csaptam a robot hatalmas lábára, mely úgy szakadt fel, mintha papírból lett volna, a kiálló vezetékekből szikrák csaptak fel, majd a hatalmas robot kezdte egyensúlyát veszíteni. Újra és újra lecsaptam, az agyamra mintha köd ült volna, nem igazán éreztem, hogy mi történik, vagy mit teszek, csak tettem, miközben az agyamba folyamatosan küldte a testem a fájdalmat is a kezeimből. Talán pont ez az érzés késztetett arra, hogy tovább folytassam...
avatar
Roxanne De'Loise
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 296
Hírnév : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Gregory S. Severald on Kedd Júl. 03, 2012 4:28 pm

~Adammal ezt már megbeszéltük... a magunk módján...
Ahogy eltűntünk Roxi szeme elől csak hátul összekulcsolt kézzel álldogáltam és figyeltem az eseményeket. Sean gondolatait hallva csak felé pillantottam és megköszörültem a torkom figyelmeztetően.
~Tudod, hogy ezt gyűlölöm... Amúgy meg... Nem aggódom, láttam mire képes, és te is. Tudhatnád, hogy ha te lenyomtad 20 évesen akkor ez neki meg se kottyan...
Egy kíváncsi pillantást vetettem rá és kicsit felé is fordultam, hogy legyen egy kis nonverbális kommunikáció is köztünk. Majd unottan vissza Roxira. Próbáltam a gondolataimat elterelni róla így gyorsan üzentem is Seannak.
~Le kéne kötözni és lassan kettéfűrészelni, vagy lézerrel ketté vágni. A teljes tehetetlenség érzése amiből csak a másik fele mentheti meg sokkal eredményesebb lenne...
Végül vállat vontam és csöndben folytattam a megfigyelést. Aztán megint témánál voltunk.
-Valóban? Legalább valaki érti... az empátia sosem volt az erősségem... majd pont én tudnék ez ügyben segíteni...
Hirtelen Sean hangja megint a fejemben volt azonban mintha csak egy fél mondatot kaptam volna el. Erre csak egy szúrós pillantással illettem. Aztán kiengedett ölemből mind két kezem és magam mellé zuhant.Eleinte a kép kezdett halványulni, mint oly sokszor az elmúlt hónapokban, majd szinte azonnal megláttam Roxit Logan karmaival felfegyverezve amitől leesett az állam és egy hosszú tincs a képembe amit hiába fújkáltam nem mozdult. Egy kézmozdulattal a fülem mögé raktam. A mozdulat végén a kezemre néztem ami elvékonyodott, sokkalta kecsesebb volt mint eddig.
-Nem azt hiszem nincs...
avatar
Gregory S. Severald
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 727
Hírnév : 45

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sean Darrow on Kedd Júl. 03, 2012 9:26 pm

-Nem aggódom érte, bár ha ő is rájönne, hogy lehet előhívni a konzolt, és átprogramozni a gépet, hogy legyenek inkább barátok, akkor lehidalnék, az fix...pont mint Adam annak idején.
Ettől az emléktől egy pillanatra elmosolyodik. Vicces belegondolni, hogy "emberként" anno jobban teljesített ezeken a szimulációkon, mint kezdő mutánsként. A valóságban persze más volt a helyzet, amikor ott állt mellette a harcban Sarah, Lynn, és Adam, úgy érezte, hogy ebben a gyűrű szövetségében ő Frodó kb, vagy az sem.
-Ember - szól hozzá, és biztatásképpen még a kezét is a vállára teszi - van egy 70-es szintű Nord csatamágusom a Skyrim-ben, akivel az alkímiát, és a Destruction-t kivéve kimaxoltam minden skill-t, ráadásul fejből tudom a Jedi kódex mind az 5 sorát, a nemzeti himnuszunkból meg csak arra emlékszem, hogy Ó-val kezdődik. Pont annyira értek az empátiához, ahogy ezekből sejtheted, a nőkhöz pedig még kevésbé, és ennek ellenére....láttad már Sarah-t?!
Elengedi őt, és visszafordul, hogy tovább figyelhesse Roxi vesszőfutását, ki meglepő módon mégsem tudta kedvessé hackelni a gyilkos robotot.
-Csak, ne játszd meg neki a sznob ficsúrt, és lehetőleg légy vele őszinte. Mármint, ne túl őszinte, isten ments, csak annyira, hogy ne gondoljon sunyinak, de azért még legyen oka kedvelni.
Mély sóhaj. Miközben Roxi végre felveszi a harcot a géppel, még utoljára halkan kiböki.
-Nők...esküszöm néha telepátiával sem értem meg őket...te, ez nem... - Kérdi, miután visszatér a képessége, de aztán hallja, hogy Greg-el valóban egyre gondolnak. - Mi a...te meg ne...mi a...
Elképedve bámulja a Greg testében végbement változásokat, majd gyorsan ellenőrzi magát is, aztán mint a villám hátrébb ugrik a fiútól(?) és elkiáltja magát.
-Szimuláció vége!
A világ lefolyik a padlóba rejtett nem létező lefolyón, és Roxi újra a szobában találja magát, még mindig kivont karmokkal, Sean pedig felesleges kérdések helyett inkább az elméjébe tekint, és onnan rögtön tudja, hogy ez a nő számára is újdonság. Sajnos nem ő az egyetlen viszont, akinek ma furcsa napja van...
-Valami nagyon nincs rendben...
Egy robbanás épp ekkor hangzik el a folyosóról, mire Sean kinyitja a páncélajtót, és a kis Cindy zöld tüskés arccal szalad be hozzájuk, nyomában egy négy lábon közlekedő, tűzokádó... izével.
-Vigyázz! -Kiáltja, és telekinetikusan behúz egyet a lénynek, de csak azt éri el vele, hogy a kislány helyett az őrá figyel innentől kezdve.
avatar
Sean Darrow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 608
Hírnév : 24

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Roxanne De'Loise on Hétf. Júl. 09, 2012 7:20 pm

Épp esztelenül ugrottam neki a robot monstrumnak, és kezdtem vagdosni azt darabokra a karmokkal, és sötét köd borult az agyamra. Fel sem fogtam mit teszek, vagy mi zajlik körülöttem, mintha leoltották volna a villanyt, és csak az érzés marad, hogy küzdeni. Aztán hirtelen minden tényleg leállt. Eltűnt a körülöttem lévő terep, és a robot is, már csak azt vettem észre hogy az utolsó vágásaim a semmibe történtek, egymás után többször is, mire nagy fújtatás közepette kezdett letisztulni előttem minden, és ismét csak a korábban látott termet láttam a szimuláció helyett. A mellkasom gyorsan emelkedett fel alá, azt hiszem túlságosan is felspanoltam magam a küzdelem hevében. Így kerestem Seant és Greget, majd hirtelen az az erős fájdalom érzet megint, ahogy a karmok visszahúzódtak a kézfejembe.
Ekkor találkozott a tekintetem Seanéval, és valahogy nagyon azt olvastam le az arcáról, hogy itt valami nagyon nem a megszokott ütemben zajlik. Odamentem ahol ők álltak, és a szemöldököm még feljebb kúszott, ahogy Gregre pillantottam, vagyis, ahol eddig ő állt. Értetlenül néztem hol az egyikükre, hol a másikukra, nem értettem semmit, aminek hangot is adtam.
-Mi a franc folyik itt? Ez...ez..velem eddig ilyen még nem történt. Mi volt ez az egész odabent? -azt hittem azt a furcsa érzést is ők generálták, fogalmam sem volt arról, hogy itt valami más áll a dolgok mögött.
-És hol van Greg? -folytatom, majd ahogy elkezdem rázni a kezem a nagy mutogatás közben, a kissé feldúlt idegállapotomnak hála újra éles fájdalmat érzek, és villámgyorsan csapnak elő az ujjaim közül a hatalmas adamantium pengék.
Ez szinte azonnal belém folytja a szavakat, és elkerekedett, szinte üveges tekintettel bámulom a kiálló fémdarabokat a kezemből. Még talán a számat is nyitva hagytam. Majd elkezdem forgatni a kezemet, és úgy vizsgálgatom az éles pengéket. Eddig azt hittem, hogy valamit Sean tett a szimuláció során, de kezdett összeállni a kép, hogy itt bizony valami másról van szó, és ez egy cseppet sem volt már vicces. Viszont nem maradt időm a további kérdezősködésre, mert valami robbanásfélét hallottunk, és valami zöld kis izé rohant be a kinyitott ajtón.
~Hát ez meg...??~gondoltam, de a nyomában már jött is valami más. Ez kezdett egyre jobb lenni. Láttam, ahogy Sean cselekszik, én kicsit lassabb voltam a csodálkozásnak hála, de éreztem, ahogy minden izmom megfeszül, és én is ugrásra és támadásra késszé válok. Azzal nagy lendülettel megindultam a sárkányszerű izé felé, ami nekem így valamelyest oldalvást állt, és Seanra szegezte minden figyelmét.
avatar
Roxanne De'Loise
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 296
Hírnév : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Gregory S. Severald on Hétf. Júl. 16, 2012 4:52 pm

-Ezt kikérem magamnak.
Szívtam fel magam sértődötten és csípőre raktam a kezem ami kicsit szokatlanul széles volt de legalább jó támaszt adott a kezemnek.
-Nem vagyok Sznob csak tehetős.
Elfordultam tőle mire gyorsan növésnek indult hajam a vállamnak csapódott.
-Különben meg, nálam őszintébb embert nem találsz.
~Ezt még én sem hiszem el.
Összezavarodtam a nagy sürgés forgásban. Főleg amikor Roxi a hollétemről kérdezett. Rosszalló tekintettel néztem rá és oldalra billentettem a fejem. Kezeim még mindig a csípőmön pihentek.
-Itt állok veled szemben kis assz...!
Szólaltam fel magas hangon mire kiguvadtak szemeim és belém fagyott a mondat többi része.
-Mi a? kehm... a ... küüm... hangom...
Köszörültem meg többször is a torkom, de torokfájáson kívül mást nem értem el. Hangom ugyan úgy magas nőies tartományban rekedt.
-Mi a fene van a hangommal? Sean!
Kiáltottam fel mint egy megkeseredett nő egy megromlott házasságban aki a nadrágot viseli. Már csaptam volna ki a hisztit amikor az ajtó kinyílt és két új vendégünk érkezett.
-Oké.. ezt intézzétek el ti, nem akarom hogy beszakadjon a körmöm...
Tipegtem hátrébb óvatosan. A kozmetikusom indokolatlanul magas összeget képes elkérni. Hátha még ezt kéne rendbe hozni...
avatar
Gregory S. Severald
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 727
Hírnév : 45

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sean Darrow on Szomb. Aug. 04, 2012 9:18 am

-Úgy érted, leszoktál róla, hogy Armani öltönyt használsz pizsamának, és ezreseket zsebkendőnek? - Kérdi, csak hogy tovább húzza szegény Greg agyát. Ezt kövezően bal kezével egy tátogó szájat formál, melyet intenzíven mozgat, amíg barátja azt bizonygatja, mennyire őszinte is ő. - Csak próbáld ki. Biztosan meg fog kedvelni, ha magadat adod...vagy legalább letesz róla, hogy kibelezzen álmodban. Ó, és még valami: egész biztos vagyok benne, hogy te vagy az egyetlen, akinek ezt külön el kell mondanom, de ha egy mód van rá, ne add el többet prostinak. Akad aki az ilyesmit rossz néven veszi.

Amennyire közvetlen volt Greg-el, mikor még tartott a szimuláció, annyira próbál messze húzódni tőle, mikor véget ér, és látja, illetve sejti, mi folyik itt. Az, hogy kissé dekoratívabbá válik még annyira nem teszi nyilvánvalóvá a helyzetet, ám Roxy igencsak jellegzetes új képessége már elég forró nyom, amikor pedig visszatér a telepátiája, és meghallja az emeleten lévő diákok gondolatait, akkor már egyértelművé válik, mekkora galiba alakult ki itt.
~Baj van! Roxy, tartóztasd fel ezt az...~
Ám ekkor meghallja a lény gondolatait. Már önmagában az is furcsa, hogy ez az izé gondolkodik, az viszont, hogy egy 12 éves kislány hangján sikítja azt, hogy: "Segítség! Engedjenek ki!", ráadásul még ismeri is a hang gazdáját, na az már végképp kiveri a biztosítékot.
~Várj! Ne bántsd! Greg, menj ki a szobából, Roxy, te meg vond el a figyelmét fél percre.~
Az üzenet küldése közben átugrik a felé tartó szörnyetegtestbe zárt Cindy feje felett, és csak amikor földet ér, akkor fojtatja tovább:
~Meg kell mentenünk, ez csak egy kislány. Számíthatok önre, nyomozó?~
avatar
Sean Darrow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 608
Hírnév : 24

Vissza az elejére Go down

Re: Harci Terem

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

12 / 14 oldal Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.