Jeremy Bodwin

Go down

Jeremy Bodwin

Témanyitás by Jeremy Bodwin on Csüt. Jan. 05, 2012 6:59 pm

ADATOK

NÉV: Jeremy Bodwin
faj: ember
kor: 29 év
születési hely: Denver

jellem: Jeremy nagyon nyílt ember, szereti a társaságot és jól be is tud illeszkedni. Nagyon szereti az anyját és szoros kapcsolatot is ápol vele. A munkáját nagyon komolyan veszi és jó is benne, de valami megváltozott benne, mióta Johnsont, a főnökét eltávolították. A lányokkal is jól kijön, de még nem törekedett eddig komoly kapcsolatra, de nem agglegény típus. Szeret bulizni a haverokkal, de nem szereti nagyon az alkoholt, ezért sokat cukkolják is, de már elfogadták a hóbortját. Mióta az apját megölték, azóta rendszeresen jár bokszolni, nem profi szinten űzi, de elég jól megállja a helyét. Utálja a hazugságot és valahogy ösztönösen meg is érzi, ha hazudnak neki, ami nagyon jól jön a munkájában.
személyazonosság: -

KÜLSŐ: Nem kimondottan magas, olyan 170 cm, inkább zömöknek mondhatni. Szőke és kék szemű. A koránál néha fiatalabbnak nézik. A bokszolástól kemény izmokat szedett magára, habár nem kirívóan.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: nincs.


ELŐTÖRTÉNET:

Útban a munkahelyem felé, araszolva a reggeli tömött forgalomban volt időm elgondolkozni azon, hogy milyen életem is volt eddig, és ki is vagyok én valójában, mi állhat most a szolgálati kartonomon.

Név: Jeremy Bodwin
Szül: Denver, 1983. március 26.
Anyja neve: Monica Smidt
Apja neve: Henry Bodwin – rendőr hadnagy - életét vesztette szolgált teljesítés közben
Családi állapota: nőtlen

Hát igen! Denver! Apám ott volt zsaru, és nem volt luxus életünk, sőt a külvárosban éltünk a fekete negyedben, a gettóban. Anyám mindig is háztartásbeli volt, hiszen nem kapkodtak a bevándorlók után, ha biztos munkahelyről volt szó, így jó pár év hiábavaló próbálkozás után, már belefáradt. Apám keresete épp, hogy eltartotta a családot. Ennek ellenére a szüleim szépen éltek, pedig nem volt egy leányálom zsarufeleségnek lenni, és a születésem után ez a kötelék a szüleim között talán még erősebb lett. A gettóban nem volt egyszerű felnőni, de elég keménykötésű gyerek voltam, ezért hamar kivívtam egy kis tiszteletet. Sok színes bőrű barátom lett és mire elértem a kamaszkort már volt elég tapasztalatom is arról, milyen indulatokat tud kiváltani az emberekből már csak egyesek bőrszíne is. Napirenden voltak a kisebb nagyobb összecsapások a bőrfejű rasszisták és a színes bőrűek között. Volt pár kisebb balhém is persze, nem vészesek, egy kis bolti lopás, főleg kaja és pia, amiért otthon apámmal kemény vitáink is voltak, de végül beláttam, hogy igaza van. Aztán a középiskolában komolyan űztem az amerikai focit és ezt a szomszéd városban lévő Főiskolán is folytattam. Rendszeresen látogattam a szüleimet, nagyon jó volt a kapcsolatunk. Apa nagyon humoros és ügyes kezű ember volt, sokat barkácsoltunk és modelleztünk együtt, míg otthon voltam, de ezt a hobbit ezután sem hagyta abba, pl. nagyon komoly terepasztala volt a pincében. Már a nyugdíjas éveiket tervezgették, mikor egy nap anyám kétségbeesett hívása ért el. Apámat lelőtték! Valami ámokfutó vadbarom drogos úgy döntött, hogy mielőtt magával is végez, még pár rendőrt is magával visz! Nem is tudom szavakba önteni, mit éreztem akkor, azt hiszem, ha akkor a kezembe került volna a gyilkosa egy percig sem haboztam volna, hogy végezzek vele. Anyám teljesen összetört. Felfüggesztettem a tanulmányaimat és hazautaztam, hogy a nehéz időszakban a támasza legyek. Azt hittem, hogy nem fogja túlélni a veszteséget és apám után megy. Nem akart enni, és én tehetetlenül néztem, ahogy szép lassan elfogy. Ekkor lépett színre Matilda a bejárónőnk, aki már olyan régen járt hozzánk, hogy majdnem családtagként kezeltük. Felajánlotta a segítségét, mert mint legnagyobb elképedésemre kiderült, hogy mutáns volt, méghozzá jó képességű mentalista. Természetesen elfogadtam és úgy kapaszkodtam bele, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba. Már az első alkalommal, mikor elbeszélgetett anyámmal megnyugtató, kellemes érzésekkel árasztotta el a gondolatait (természetesen az engedélyemmel), már tapasztalható volt némi javulás, aztán ez, ahogy teltek a napok, rohamosan egyre jobb lett, és alig egy hét elteltével anyámba visszatért az élet. Természetesen nem vettük el a gyász okozta érzelmeket, de a normális medrébe lett terelve, hogy az idő egyszer begyógyítsa azokat.
Ezután folytattam a tanulmányaimat, de már a Rendőrakadémián, mivel elhatároztam, hogy apám nyomdokaiba lépek és rendőr leszek.


Aktív szolgálat kezdete: 2003. július 9. - Denver
Beosztása. Nyomozó - rendőrhadnagy

Emlékszem, hogy anyám könnybe lábadt szemmel borult a nyakamba, amikor megkaptam a diplomámat. Soha nem értette miért választottam én is ezt a hivatást, hogy apám elvesztése után, most értem retteghessen, de becsületére legyen mondva, nem próbált eltántorítani.
A szülővárosomban kezdtem meg a szolgálatot és igyekeztem jó rendőr lenni. Volt pár igen húzós esetünk is, mint például az, amikor egy ékszerrablásnál súlyosan megsebesítették a tulajt és a helyszínen talált ujjnyomok egy mutáns srácra terelték a gyanút, akinek már volt priusza. Persze rögtön ő lett az első számú közellenség, hiszen ebben a kisvárosban mindenki ismert mindenkit, és Rob bácsit, az ékszerészt is szerették, most meg életveszélyes sebbel fekszik a kórházban. Sajnos nem volt kihallgatható állapotban, így biztosra nem mehettünk. Nekem nem volt azért teljesen egyértelmű a dolog, mint a többieknek és főleg nem azért mert már volt priusz. Nem tetszett, hogy már eleve biztosra vették, hogy ő volt, csak ezért.
- Azért mert megtaláltuk az ujjlenyomatát az üzletben, még nem biztos, hogy ő volt. – próbáltam lehűteni a kedélyeket, de nem sok sikerrel, mert lehurrogtak, hogy mit védek egy bűnözőt. – A srác elkövetett egy pár kisebb lopást, elkövetett egy-két zsebelést, ez még nem egyenes következménye, hogy fegyveresen kirabol egy ékszerboltot és lelövi a tulajt, akit ráadásul gyerekkora óta ismer. – győzködtem őket tovább, de hát, én voltam az újonc, így persze senki nem hallgatott rám.
Ezért míg a többiek a fiút hajkurászták, én a magam szakállára nyomozgatni kezdtem. Kiderült, hogy az ékszerész sokszor bízta meg a srácot kisebb futárkodós munkával, persze nem komoly ékszereket bízott rá, csak ilyen szaladj ide, szaladj oda feladatokkal, hiszen a képessége pont az volt, hogy olyan gyors volt, mint a villám. Valószínűleg az ujjlenyomatát is ezért találták meg több helyen a boltban. Viszont a szomszédok elmondása szerint, akik persze ezt csak nekem és nem hivatalosan voltak hajlandók elmondani, az öreget megzsarolták, védelmi pénz akartak tőle és mivel nem volt hajlandó kötélnek állni, meg is fenyegették. Rob bácsi azonban nem volt hajlandó komolyan venni ezt, hiszen az egész életét leélte úgy, hogy békében vezetgette a kis üzletét, így most sem gondolta, hogy ebből baj lesz. De az lett! Nagy valószínűséggel ennek a bandának az egyik, vagy több tagja járhatott nála aznap éjjel, de ezt sosem tudtam meg, mert Bernit, a mutáns srácot megtalálták, de mivel ellenállt a rendőri intézkedésnek és fegyvert rántott, lelőtték. Ez csak azért volt érdekes, mert a haverjai szerint sosem hordott magánál lőfegyvert. Csak 16 éves volt. Az öreg ékszerész tisztára moshatta volna, de pár nap múlva belehalt a sérüléseibe, így az igazságot magával vitte a sírba.
Mikor kiderült, hogy nyomozgattam, a főnököm behívatott és leállította az ügyet, mert hivatalosan lezárták az aktát. Ekkor adtam be az áthelyezési kérelmemet.

Megjegyzés: A hadnagyot saját kérésére azonnali hatállyal áthelyezem a New York-i Rendőrkapitányság állományába, mint gyilkossági nyomozót.
Kelt: 2010. január 3.
Aláíró: William Robertson rendőrkapitány

Nem kértem semmi konkrét áthelyezési célt, ezt a parancsnokomra bíztam, de Denverből mindenképpen el akartam jönni. Anyámat nagyon megviselte a dolog, de megígértem, hogy minden nap telefonálok és amilyen sűrűn csak tudok hazalátogatok, így már könnyebb volt elengednie. Várakozva néztem a jövőbeni munkám elé, hiszen ez egy hatalmas város és biztos voltam benne, hogy nem fogok unatkozni.

Már két éve dolgozom ebben a nyüzsgő és kiterjedt alvilággal rendelkező városban és nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki a kapitányommal, Johnsonnal, akire úgy tekintettem, mintha az apám lett volna. Az első kezdeti időszakomban, nagyon sokat segítette a tanácsaival, hogy minél előbb be tudjak illeszkedni a csapatába, amellyel remekül össze is kovácsolódtunk. Aztán pár héttel ezelőtt kaptuk a hírt, hogy Johnsont leváltotta Kohler rendőrfőkapitány, valami mondva csinált indokkal, de persze mindenki tudta, hogy az igazi ok az volt, hogy az öreg mássága volt. Kohler nem rejtette túlságosan véka alá, hogy gyűlöli a mutánsokat.
Még mindig nem tudtam megemészteni, hogy ez az ember ilyen pozícióba kerülhetett és így elbánt egy becsületes, a bűnözök elleni harcban megőszült emberrel. Johnson teljesen összeroppant, és én megfogadtam, hogy minden erőmmel azon igyekszem, hogy ha lehet visszaállítsam a becsületét, ha ehhez Kohler feje kell, akkor, ha magam kevés is vagyok ahhoz, hogy levágjam, majd legalább segítek annak aki megteheti.

FOGLALKOZÁSA: rendőrnyomozó – hadnagy

SZAKÉRTELMEI: Jól bánik a lőfegyverrel és kemény öklei vannak a rendszeres boksz edzéstől. Elég jól beszél spanyolul.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: pisztoly, rendőrjelvény, szolgálati autó, telefon, laptop.
avatar
Jeremy Bodwin
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 26
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Jeremy Bodwin

Témanyitás by Szellem on Csüt. Jan. 05, 2012 7:09 pm

Előtörténet elfogadva mintajátékként, régi játékosként gondolom nem kell figyelmeztetnem rá, de azért mondom: jelentkezz az emberek közé! Wink
Jó játékot az oldalon! Very Happy

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.