Waikiki

Hát, ha most nem ilyen veszett helyzetben lettünk volna, tréfásan ki is nyújtottam volna felé a nyelvem, mert persze semmilyen épkézláb magyarázatot nem tudott hirtelenjében mondani, hogy miért is pátyulgat engem, mint egy elsőáldozós kislányt.
Ráadásul még azt is elértem, hogy mégis csak belemegy a felvázolt tervembe, azzal a kis kiegészítéssel, hogy utána megsütjük roston a vehemens puhatestűnket, amiért nagyon remélem, hogy most egy állatvédő sem jár erre.
~ Oké, akkor majd én fedezem a hátsódat! ~ vidulok fel, hogy végre nem csak védekezünk, hanem átmegyünk támadásba és szerintem meg elég életképes az ötlet, hogy közelről nyársaljuk fel, amire biztosan nem számít, sőt, ha elkap, már előre fog inni a medve bőrére.
~ Szerintem lesz neki mindjárt meglepi! ~
Rohanni kezdek egy kicsit oldal irányba, hogy előre és felém kelljen mozdulnia, ha meg akar kaparintani, így mindkettőnk tervébe belepottyanhat.
Sean kiáltására hátranézek és még látom a felém dobott nyársat, a következő percben pedig már rám is tekeredik az egyik felém suhanó csáp és bár eléggé szoros az ölelése, azért mégis hideg mosolyra húzódik a szám. Arra azért figyelek, hogy a kezemet és a nyársat nem szorítsa a testemhez, mert csak az alkalomra várok, hogy valami nemesebb részébe belevágjam közvetlen-közelről.
Nem foglalkozom most azzal, hogy alig kapok levegőt, hiszen mindjárt kiszabadulok, hogy aztán remélhetőleg Sean sütögesse tovább.
Már egészen a teste vagy a feje közelében vagyok, mikor rám mereszti irdatlan szemét, én meg meglendítem a fém rudat és előbb az egyik, majd villámgyorsan a másik szemébe vágom és máris kieresztem a tüskéimet, hogy a sokkolástól eleresszen, mert nem szeretném, ha fájdalmában megfojtana.
~ Elég közel van? Ha csapkod, akkor eltalálhatja a vezetékeket? ~ kérdezem rögtön Sean-t, de lehet, hogy elég, ha a képességével az egyik nyúlványát a lénynek odairányítja, most úgy is őrjöng kínjában. Én meg szedem a lábam, hogy még véletlenül se találjon el.

Az, hogy Sarah-t ekkora boldogsággal tölti el, hogy megrohamozhat egy hatalmas, Lovecraft regénybe illő szörnyeteget nem kimondottan nyugtatja meg Sean amúgy is pattanásig feszült idegeit, de ismeri már annyira a barátnőjét, hogy ne lepődjön meg ezen...
~Azon kívül, lehet nem nekem kéne kiselőadást tartani arról, hogy hogyan kerüljük a bajt...~
Természetesen, amint a csáp Sarah dereka köré tekeredik, már meg is bánja, hogy belement ebbe az őrült tervbe, de akkor már nincs visszaút. Sopánkodás helyett inkább maga köré gyűjti a nyársakat, és egy dísznek fellógatott kardhalad is féletlenül, hogy felkészülhessen a támadásra. Amint a megvakított szörny felüvölt, 5 fémrúd, és egy kardhal szögezi az egyik csápját a biztosítékszekrényhez, ami szikrázva sikít fel, majd egyetlen másodperccel és egy hatalmas durranással később elsötétül, a csápok pedig a földre hullanak.
~Majd azt mondjuk, ez az izé delfineket zabált, ha problémáznak...akár még igaz is lehet.~ Üzeni vissza, ám amikor a megfőtt csápok rengetegében sehol sem látja a lányt, szíve a gyomráig süllyed, ő pedig fájdalmával nem törődve, fürge lábakon kezd előre rohanni.
-Sarah!!!
Mintha egy legyet ütne félre, úgy pofozza el az útból az egyik hatalmas, élettelen csápot, majd még egyet, és aztán annak ellenére sem áll le, hogy már látja a lányt. valósággal neki rohan, aztán pedig mindkét karjával megragadja őt, a levegőbe emeli, és egy hatalmas szenvedélyes csókot nyom az ajkaira. Fellebbezésnek helye nincs. Ki tudja, mennyi idő ellik el, mikor Sean arra lesz figyelmes, hogy rengetegen nézik őket...és tapsolnak! Finoman leereszti a lányt a földre, öleléséből azonban nem enged.
~A rajongóid?~ Kérdi mosolyogva, nemleges válasz esetén pedig azonnal rávágja. ~Most már azok, Wonder Woman!~

Azért nem gondoltam, hogy egy egész csáptenger fog a nyakamba hullani, mert nem vagyok elég gyors! De ez történt és egy pillanatra eltemettek azok a nehéz, nyálkás és felettébb büdös polipkarok. Persze igyekeztem minél előbb kikeveredni alóluk, de alig bírtam megmozdítani őket, de egyszer csak szabályosan ellibbentek előlem és ott áll Sean, olyan aggódó képet vágva, hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de nem kellett még csak megmozdulnom sem, ő maga esett nekem és olyan csókban részesítette, hogy az valahová strigulázni kellene, mert a jobbnál is jobb volt.
- Hé, hé! – lihegtem, mikor elszabadultak ajkaink egymástól. – Azért nem kell megfojtani, ha már ennek a dögnek nem sikerült! – vigyorogtam rá, de határozottan megkönnyebbültem, hogy vége van a küzdelemnek.
A tapsra én is felfigyelek és a szerelem válla fölött pislogok a minket ünneplő népes tömegre, aztán amikor Sean szavai is eljutnak a tudatomig, megbökdösöm gonoszul a hasát, mert tudom, hogy csikis ott. – Nem az enyimek, hanem a MIÉNK szuperman! De, azt hiszem nem ártana elszivárogni valamerre, nem szeretnék a helyi címlapon szerepelni, én csak meg szeretném találni a többieket, mielőtt lemegy a nap és megfagyok. – jut eszembe hirtelen, hogy a kezdetek kezdetén még mennyire fáztam.

Sarah kedves dorgálása, és komolytalan tiltakozása úgy pattog le róla, mintha csak gránátokkal dobálnák meg, és a szíve máris robbanásra kész a heves csók után.
-Szeretlek! - Feleli, mint aki meg sem hallotta amit a fulladásról mondott Sarah, és újra megcsókolja őt. Ez után kezd csak el foglalkozni megint a rajongók hadával.
~Tudod, épp most nyírtunk ki egy ilyen bazinagy izét ezer ember szeme láttára, valahogy kétlem, hogy ezt titokban tudjuk tartani...ahogy apám szokta mondani: "A dicséretre már nem érünk haza, a dorgálásért meg kár sietni."~
Azért félénken odaint az összegyűlt közönségnek, majd széles vigyorral az arcán, összeszorított fogakkal küld egy üzenetet Sarah-nak.
~Na jó, tűnjünk innen.~
A lánnyal együtt az ellenkező irányba kezd futni, ahol még mindig elég néptelen az üdülőövezet, majd néhány utcával később megakad valamin a szeme.
~Várj meg itt, mindjárt jövök.~
Beszalad az út másik oldalán lévő bankba, két perccel később pedig egy köteg pénzzel a kezében tér vissza, és azzal a lendülettel vesz is maguknak egy-egy hawaii képével ellátott fehér pólót, illetve egy-egy rövidnadrágot, hogy ne fagyjanak meg.
~Nyugi, a saját számlámat csapoltam meg, csak arra kellett rávenni őket, hogy kártya nélkül is adjanak pénzt. Nem lesz belőle baj.~
Még egy napszemüveget is magára kap, és Sarah-ra is ad egyet, biztos ami biztos, hisz bőven belefér, ezt követően pedig főtt kukoricát majszolva sétálnak tovább a főutcán.
~Na jó, már csak azt kéne kitalálni, merre lehetnek a többiek.~
~Vajon mit mond az etikett a teli szájjal küldött telepatikus üzenetekről?~

- Szerintem jó fej az apád! – vigyorgok rá még mindig levegő után kapkodva kicsit. – De azért megpróbálhatnánk úgy tenni, mintha semmi közünk nem lenne ehhez a dologhoz és eloldalogni valami kevésbé népszerű helyre.
Miközben Sean a tapsikoloknak és most már egyre hangosabba éljenzőknek integet, én megpróbálok a széles háta mögé bújni, hátha kevésbé leszek feltűnő.
- Szíves örömest, nem szeretek középpontban lenni. – fogom meg e kezét és rohanok utána, remélve, hogy kellően tájékozódott és nem valahol, valami nagyobb bajban kötünk ki.
Egy napra elég volt, hogy elaludtunk, eltévedtünk, egy kraken vacsinak nézett ki minket, szóval zsúfolt nap volt. Ebből egyedül a szexet nem hagynám ki újból, a többit viheti aki akarja.
Mikor már úgy néz ki, hogy megszabadultunk kéretlen rajongóinktól Sean megtopan egy bank előtt és várakozásra szólít fel, majd kicsit később megjelenik egy halom pénzzel.
Nagy szemeket meresztek rá és már a számon van, hogy kérdezzek tőle valamit, mikor magától is rájön, hogy nem ártana némi magyarázatot fűzni a dologhoz.
- Oké, de több izgalom nem kell mára! De azért ha bankot raboltál jobb, ha nem akkor tudom meg, ha üldözőbe vesznek a zsaruk, ugye? – sóhajtok nagyot, miközben felöltözöm, mert legalább a pénzből ruhát tudunk venne, na meg kaját, amit nagy élvezettel rágcsálok, ahogy tovább sétálunk a lassan elnéptelenedő utcákon.
~ Én mondtam, hogy kérdezzük meg, de eddig valahogy nem volt rá érkezésünk! ~
Egészen kezdek belejönni ebbe a beszéd nélküli kommunikációba, legalább addig sem beszédre kell használni a számat. Finom ez a kukorica!
- Vegyünk még egyet! Éhen halok! – dobom egy utcai kukába, miközben meglátok egy információs bodegát nem messze tőlünk. – Azt hiszem talán ott próbálkozhatnánk! – mutatom Seannak.

-Igen, ő is ezt gondolja magáról - feleli nevetve, aztán Sarah-val egyet értve elhúznak a tett színhelyéről, mielőtt valaki még autogramot kérne tőlük, vagy ne adj isten tényleg megjönnek az állatvédők. A bank előtt aztán mosolyogva ad egy puszit a lány homlokára.
~Nyugi. Abszolúte szabályos tranzakció volt, csak egy picit kellett csalnom, mert nem emlékeztem fejből a 20 számlaszámra, de esküszöm, hogy enyém a pénz.~
A lelke mélyén mindig úgy érezte, hogy egy hangyányit túl sok zsebpénzt kap a nagyszüleitől, ám annyira sosem volt bűntudata, hogy panaszkodjon ezért, bármilyen meglepő. Ugyanezek a nagyszülők amúgy mindig úgy tartották, hogy embertelen, milyen tempóval képes bezabálni a kis unokájuk a főtt kukoricát. Ha látnák most Sarah-t, nagyon meglepődnének, Sean álla leesett az tuti.
-Máris befaltad? - Kérdi hüledezve, aztán gyorsan átnyújtja a saját félig lepusztított csövét. - Tessék, hogy addig se éhezz...mindjárt jövök...
Visszaszalad az árushoz - nem kell messzire mennie, jó, ha 10 lépésnyit haladtak tőle - aztán vagy 10 csővel megrakodva tér vissza kedvese mellé.
-Na jó, ez legalább két percig elég lesz, de gyorsan edd, mert melegem van tőlük! - Az egyik cső csak úgy "magától" Sean szájába repül, aki így maga is gondoskodik róla, hogy ne kelljen messzire cipelnie a finomságokat.
~Hát...nekem lövésem sincs, mit kérdezhetnénk tőle, de ha neked van ötleted, ne fogd vissza magad. Pénzünk már van, szóval legrosszabb esetben haza hajózunk, és reménykedünk benne, hogy a többiek nem várnak sokáig...~
Egy röpke pillanatra megfordul a fejében, hogy akár telefonálhatnának is, de fejből sajnos csak Sarah számát tudja, meg a sajátját, és amúgy sincs itt a mobiljuk...

Gyorsan megszabadulok a lekopaszított csőtől és hálásan nézek Sean-ra, aki a sajátját nyújtja nekem.
- Tényleg nekem adod? – kérdezem, de már harapok is bele a választ sem várva meg, mert hirtelen rájövök, hogy mennyire éhez vagyok.
Mikor aztán pár perc múlva megjelenik azzal a sok szépséges kukoricacsővel, már csak tele szájjal dünnyögni tudok.
- Hmmm! Naon jaó! Höszi! – veszek el tőle rögtön kettőt, hogy ne kelljen sokat cipekednie.
Az információs irodára tett javaslatomat nem veti ugyan el, de láthatóan nem is bízik benne, hogy ott megtudunk valamit. Meg kell vallanom nekem se sok reményem van hozzá, de hát megkérdezni attól még meg lehet, veszíteni nem veszítünk vele semmit.
- Talán hallottak valamit? Ahol ennyi mutáns szórakozik a parton és egy perc alatt luxus szállás nő ki a vízből, az csak szemet szúr valakinek. A hírek meg itt is gyorsan terjednek gondolom, ahogy odahaza is. – törlöm meg a szám miután pár csővel hamarjában végeztem.
Így aztán minden vagy semmi alapon a kis bódéhoz lépek és mosolyogva nézek a benne ülő szintén mosolygó lányra.
- Szia! Mond csak nem hallottál egy csapat diákról, akik mostanában érkeztek a partra? Kicsit eltévedtünk és szeretnénk visszatalálni a többiekhez. Vagy esetleg, ha elirányítanál minket valakihez, akinek van repülője vagy helikoptere. – jut eszembe egy ötlet hirtelen, hiszen a levegőből már könnyen megtudnánk találni Greg alkotását.

-A kezemet azért ne harapd le te! - Szól rá nevetve, ám annak ellenére, hogy ezt nyilvánvalóan csak poénból mondta, a továbbiakban csak telekinetikusan nyújt kukoricát a lány felé, biztos ami biztos.
~Nem tudom édesem, ha olyan feltűnően szórakoznak, hogy felismerik őket, mint a parton randalírozó mutánsokat, akkor lehet jobban járunk, ha úszunk hazáig...~
Amíg Sarah rákérdez a dologra - persze finoman körülírva, és elhallgatva pár részletet - addig Sean inkább az elméjében kutat a válasz után. Ismerve, hogy kiket hagytak hátra, némi megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy nem hallott róluk semmit a nő.
-Repülő? - Kapja barátnője felé a fejét rémülten. - Izé...nem tudom mondtam-e már, de egy hangyányit én félek a repüléstől...nem vészesen, csak... Mi lenne, ha inkább hagynánk az egészet a fenébe, és itt telepednénk le? Meleg van, kedvesek az emberek, és az óriáspolipok is ritkán támadják meg a partot! - Hadarja el gyorsan, növekvő aggodalommal, hiszen még csak most gondolt bele, hogy miután leszállnak azzal a géppel, utána felszállnak majd arra, amit Greg(!) vezet!
-Vagy ülj a hátamra, és hazaúszom veled! Én áh...oké...lenyugodtam...
-Öhm... - szól közben a lány a pult mögött. - Repülőgépet arrafelé tudnak bérelni, ha követik ezt az utat, a város határán kívül, a diákok meg...sajnálom, de rengeteg turista érkezik ide nap mint nap, ebben nem tudok segíteni.
-Köszönjük - feleli Sean, nem túl lelkesen, aztán úgy mered az útra, mintha annak végén a pokol kapuja várná őket tárva nyitva. - Kezd hiányozni a Kraken...

Igyekszem nem figyelembe venni Sean telepatikus üzenetét, mert reméltem, hogy nem a viselkedésük miatt fognak megjegyezni minket, és a többiek sem csináltak semmi hülyeséget, ami miatt a sziget megjegyzi a Xavier suli nevét.
Sajnos viszont a lány nem tud semmit mondani, így ez a veszély ezek szerint nem fenyeget minket, de legalább a repülőgép bérlésére tud tippet adni, így gondolom magunk is meg tudjuk oldani a problémánkat, lehetőleg mér sötétedés előtt.
Aztán, ahogy Sean elsápadó arcára és hebegő szavaira felfigyelek, akkor már rájöttem, hogy talán nem a legvilágrengetőbb ötlet ez a repülős dolog, de ez a leghatékonyabb viszont.
-Ugyan édesem! – simítok végig az arcán, majd egy csókot is adok a szájára biztatásként. – Most nem Greg fog vezetni! És egy gyakorlott pilóta percek alatt megtalálja nekünk a tábort és már otthon is vagyunk! – győzködöm, mert nekem meg nincs kedvem még napokig itt bolyongani, míg valaki útbaigazít minket. – nézek rá megnyugtatóan, hogy ne pánikoljon tovább. – Majd fogom a kezed és a szemed is becsukhatod. – mosolygok rá, habár a krakenes megjegyzés kissé elkedvetlenített,
- Köszönjük! – biccentek én is a lánynak, majd megfogom Sean kezét és húzni kezdem magam után a repülőgép bérlés felé. – Ne butáskodj drágám, pár perc és a jól ismert parton fogunk állni. Ne mond, hogy te, aki megküzdöttél a vérszomjad polippal, megijedsz egy kis sétarepüléstől. Ráadásul ott leszek én is.
mikor oda értünk épp bele botlottunk egy, a hangár előtt ücsörgő középkorú férfibe, aki édesdeden szundikált a napon.
- Bocsánat uram! – kopogtatom meg a vállát. – Vállal egy szigetkerülő repülést? Meg szeretnénk találni a csoportunkat és kéne egy kis segítség. – magyarázom miután láttam, hogy végre felfigyelt ránk.

-Hát jóóó... - adja meg magát, de csak a csók után látszik rajta, hogy valamelyest lenyugodna. A lány fájdalmasan gyorsan távolodik el az arcáról, és ő ki is fejezi rosszallását, majd a tettek mezejére lép, és szabad kezével megragadja őt a derekánál.
-Tudod, azt hiszem még nem nyugodtam le egészen - állapítja meg, pimaszul vigyorogva, majd magához húzza kedvesét. A repülőről egyébként tényleg teljesen sikerül elfeledkeznie közben, annak ellenére, hogy a következő pár percben úgy érzi, a fellegek közt jár.

-Nem látják, hogy épp... - rivall rá a lányra, de aztán meglátja, milyen elragadó teremtés szólt hozzá, és leplezetlenül végigméri őt. - Ó...úgy értem, sajnos nem lenne szabad repülnöm...persze meg lehet győzni, de az sokba kerül - búgja sejtelmesen, és közben jó, hogy a nyálát nem csorgatja - nagyon sokba.
Nem kell hozzá különleges képesség, hogy az ember tudja, mi jár éppen a fejében, azok számára viszont, akik még ráadásul teleptaták is, ez az egész csak még kellemetlenebb.
~Jól van Sean, nyugalom, szerverterem, csendes búgás, békesség, nem zeng a herék ropogásának hangja sehol a közelben...~
-Mi lenne, ha az öcsikéd itt megvárna, mi pedig megbeszélnénk a részleteket ott bent.
-A POKOLBA VELE! - Kiált fel mérgesen, majd a felpattanó pilótára emeli a tekintetét. - Mi lenne, ha ingyen vinnél el minket? Lééégysziii...
-Öhm..én nem is tudom...szabadnapom van és...na jó, de csak most az egyszer, gyertek...
Megindul a madárkája felé, anélkül, hogy hátranézne, Sean pedig megvonja a vállait, ha Sarah esetleg rosszallóan nézne rá, és így szól.
-Most mi? Ráérsz őt lesokkolni az után is, hogy megtaláltuk a tábort.

A fazon felhorkanására egy lépést hátrébb lépek, na nem azért mert megijesztett, csak hogy legyen helyem, ha meg akarna támadni, de szerencsére erről szó sincs, legalábbis a következő szavait már jobban megválogatja.
Mondjuk, ahogy ezt teszi az meg végképp nem tetszik, de egyelőre visszafogom magam, mert ugyan én nem vagyok telepata és még csak Sean arcára sem kellett néznem, amit még így félszemmel is láttam, hogy vörösödik, ahhoz, hogy tudjam minek köszönhetem ezt a nyálas modort.
- Óóóó, nem kell odabenn megtárgyalnunk semmit. – mosolyodok el szélesen, miközben a szemem villámokat szór, de ezt ez az elvakult idióta persze nem látja, mert egészen máshol csüng a tekintetet. – Én itt is tökélete…….. – nem tudom befejezni a mondatot és a mozdulatomat sem, amivel meg akartam ragadni, mert ekkor a mellettem álló Sean olyat kiált, hogy majd arrébb ugrok tőle, aztán meg a fickó bambul el hirtelen és máris egy készséges túravezető ballag el előttünk a gép felé.
Miközben cseppet mérgelődve húzom vissza a tüskéimet, szerelmem, aki mindenkinél jobban ismer, már meg is szólal, mielőtt bármit mondhatnék.
- Oké, de ha leszálltunk, akkor kivonulsz a fejéből és hagyod, hogy megbeszéljem vele a dolgot? – nézek rá enyhültebben. – De azért szerencse, hogy megoldottad most, mert, ha lesokkoltam volna, akkor nem igazán repülhetnénk és kereshetnénk meg a többieket. – karolok bele és húzom a már a gépet túráztató pilóta felé.
- Menjünk, mert a végén még a nagy lelkesedésben itt hagy minket. – nevetek fel most már egészen vidáman, hiszen remélhetőleg hamarosan a táborban leszünk.
A levegőben, azért szorosan Sean hoz bújok és igyekszem elvonni a figyelmét a repüléstől, ami általában sikerülni szokott, ha elég érdekes dolgokra gondolok közben. Most sem hiszem, hogy a tájra lenne kíváncsi!

-Még, hogy én a fejében? - Kérdi, olyan ártatlan arcot vágva, mint a ma született bárány. - Csak nem arra célzol, hogy arra vetemednék, hogy a képességem olyasmire használjam, hogy megleckéztessem azt a barmot, aki gondolatban...hmm...ezt szerintem nem akarod tudni, a lényeg, hogy hová gondolsz??? - A fickó közben véletlenül beveri a fejét egy nagyobb gép turbinájába, de aztán nyomban felpattan a földről, és már szalad is fel a saját gépére.
-Na jó, ez tényleg nem én voltam...asszem...mindegy, talán jobb, ha erről nem beszélünk Adam-nek...
A gépen ülve aztán megint gombóc kerül a torkába, Sarah-t pedig olyan szorosan öleli magához, mintha ezen múlna, hogy a repcsi a levegőben marad-e, vagy lezuhannak. A pilóta valóban sokkal normálisabban vezet mint Greg, cserébe viszont ez gép jóval kisebb, és amikor találkozik egy légörvénnyel, az olyan érzés a rajta ülőknek, mintha ketté akarna szakadni.
~Mit is mondtál, mit akarsz csinálni vele, ha földet értünk? Mindegy, csak siess, mert én biztos kitekerem a nyakát, amint itt végeztünk...~
Szerencsére tényleg nem sodródtak annyira messze a parttól, ahol Greg leszállt, így nemsokára láthatják a furcsa szerkezet hangyáknak készült mását odafentről...illetve csak Sarah, a pasija egyenlőre el van foglalva azzal, hogy az ő érdekes gondolatait hallgassa, és ne foglalkozzon a gravitációval.
~Mi? Azt mondod megvan? Nem, nem akarom megnézni, inkább elhiszem!~
-Forduljunk vissza! Megtaláltuk!
Nemsokára leszállnak, s amikor a repülő koporsó végre leáll Sean annyira örül neki, hogy ajkaival valósággal belepasszírozza szegény utastársát az ülésbe, mielőtt felpattanna, aztán olyan vidáman hagyja el a gépet, hogy még a pilótáról is megfeledkezik. A maga részéről inkább nem akarja tovább kínozni szerencsétlent.
~Gyere, úgy tűnik púr órát még muszáj lesz gyalogolni.~
-Csá, és tartsd meg az aprót...

Hiába védekezik kissé halovány érvekkel Sean, azért csak sikerül megenyhítenie, de csak azért, mert el tudom képzelni, hogy mit olvashatott ki ennek a vén kéjencnek a fejéből, akinek most bizonyára egészen más jár az agyában, hiszen keményen találkozik a koponyája az egyik géppel.
- Te!!!!! Még a végén majd nem tud felszállni, mert agyrázkódást kap! – bököm oldalba az egyik kinyújtott ujjammal, hogy kicsit megcsikizzem. – Ne szúrd el az egyetlen gyors lehetőségünket! – fenyegetem meg játékosan.

Aztán a gépen már a szokásos rettegését kell csak legyőzni, és erre a különböző pajkos történeten kívül, amit lejátszok neki fejben, még jó elfoglaltság a pilótára váró tortúra elképzelése, mert a folyamatos le és fel csalinkázás, amit repülés címszó alatt művel, még engem is kezd kihozni a sodromból.
~ Te csak a fejemben lévő filmre figyelj édes! Abból mindent megtudsz, remélem elégedett leszel a végeredménnyel! ~
Megszorítom a kezét, mert most csak azzal tudom kitartásra buzdítani, hiszen a szeme olyan szorosan csukva van, hogy azon még egy árva fénysugár sem lenne képes áthatolni.
Azt azonban én is örömmel látom, hogy nem is keveredtünk el olyan messze a többiektől, hiszen máris megpillantom Greg művészi alkotású szálláshelyét.
Persze meg sem kell szólalnom Sean máris kiolvassa ezt a gondolataimból és még a látása nélkül is tökéletesen tudja irányítani a repülőgépünk vezetőjét.
Aztán ahogy a gép egy utolsó morranással elhallgat és moccanatlanul megáll, máris egy forró csókban részesülök, amit persze hevesen viszonzok, habár bennem nem dolgozik annyira a megkönnyebbülés, már egészen másra koncentrálok, de aztán Sean szavai a fejemben kizökkentenek a bosszúra szomjas gondolataimból és a tüskék is visszahúzódnak.
~ Végül is megbűnhődött azokért a ki nem mondott szavaiért. ~ vonom meg a vállam fél pillantást vetve a mereven ülő, majd pár pillanat múlva már kétségbeesetten körbe-körbe pislogó pilótára.
- Igen! – szökkenek én is le a földre Sean után indulva. – Igazán kedves volt magától ez a gyors segítség! Majd másnak is ajánljuk figyelmébe! – intek a meredt szemű férfinak, aztán nevetve vetem magam szerelmem nyakába, most én támadva le őt egy hatalmas csókkal.
- Jó kis móka volt! De azért máskor a polipot kihagynám az élvezetekből! Kukorica viszont még jöhet!

-Tényleg nem direkt csináltam - vonja meg a vállait - biztos tudja magáról, hogy ilyen béna, és ezért hordja azt a pilóta sapkát idelent is.
~És mi ezzel fogunk repülni...ó boldogság!~
-Hékás! - Ugrik oldalra, mikor a lány ujjai a bordái alatt érintik meg. - Te kis...Ké..hagyod abba...hé... - pattog még messzebb, ahogy Sarah merényletei egyre másra érik a bőrét. - Ugye tudod, hogy ezért megfizetsz!
Ám egyenlőre ez csak üres fenyegetés marad, hisz már indul is a gép, és kénytelenek rohanni.
-Na, majd ha leszálltunk.

Még jót nevet Sarah kedves szavain, amit a pilótához intéz, majd nyom egy nagy cuppanós puszit a mindig mosolygós lány szájára.
-Te kis falánk - szól nevetve - Hát, betankolhatunk éppenséggel, mielőtt nekivágunk a dzsungelnek...úgysem hiszem, hogy marad nekünk kaja, amire visszaérünk...jut eszembe....Te kis teee... - mordul rá játékosan, aztán zongorázni kezd ujjaival a levegőben, mire a lány érezheti a láthatatlan ujjakat a saját testén, egész pontosan a gerince mentén, illetve a derekánál is.
~Lehet le kéne állnom, mielőtt ő is "megcsikiz" a képességével. Á...~
-Most véged van! - Kacag fel, mintha valami őrült fő gonosz lenne egy rajzfilmből, és folytatja gaztettét, ugrásra készen, ha netán ez az aranyos, kedves, és szende lány netán megpróbálná reflexből betörni az orrát.

Mivel gond nélkül érünk földet és a hányós zacskót sem kellett használnunk, mindenkinek teljes a boldogság, habár a pilótában nem vagyok olyan biztos, de Sean mindenképp felszabadultabbnak tűnik most, hogy már a talajon állunk.
- Hát tehetek én róla, hogy olyan finom az a kukorica? – viszonzom a csókot én is nevetve, de aztán mikor kissé eltávolodom tőle és meghallom azt a gyanús, elnyúlóan hangzó „ teeee” szócskát, már hiába kaptam Sean-ra a tekintetem, hiszen éreztem a láthatatlan ujjak csikis érintését az érzékeny pontjaimon.
- Így kihasználni, hogy tudod, hol vagyok a legcsiklandósabb! Te kis galád! – húzódik gonosz mosolyra a szám, hiszen nekem van egy jó védekezési módom. Természetesen bevetem a páncélbőrt és széles vigyorra húzva a szám figyelem szerelmem hiábavaló próbálkozását. – De biztos vagy benne, hogy ezt a párbajt te nyered? – teszem fel a kérdést, mikor látom, hogy ő is kezdi felfogni, hogy ez nem volt olyan jó ötlet. – Akkor most én jövök! – indulok meg felé megmozgatva az ujjaimat látványosan, hogy lássa mi fog rá várni. – Én is tudom, hol kell
megbökdösni téged ám! – igyekszem átkarolni és ledönteni a homokba, hogy aztán elkapjam a lábát és a talpához férjek, ahol a legtöbb érző ideg van. – Remélem Fagypont eléggé kiképzett, hogy kibírd a kínzást! – vigyorgok nagyokat közben.

-Ugyaaan, a talpaddal még nem is próbálkoztam! - Jegyzi meg gonoszan, majd gyorsan pótolja eme hiányosságát, majd megint, és megint, amikor nem látja, hogy Sarah reagálna érintésére, hacsak az elszánt arc, és az, ahogy összebokszolja két öklét miközben felé sétál, nem számít reakciónak. - Ó-ó... - Hátrafelé kezd lépkedni, de már késő. A Fúria ráveti magát, ő pedig nagyot nyekken a földön, és már érzi is az alattomos nőszemély ujjait a talpán cikázni.
-Nem vagyok ott csikis, hiába próbálkozol...mondom nem vagyok...hiába csikizel, úgysem... - összeszorított fogakkal tudja már csak befejezni. - Nem érted hogy...ÁÁÁÁ!
Mindössze csak 3 méter magasba ugrik a levegőben, miután kiszabadul a lány alól, aztán pedig meglepően fürgén botorkál hátrébb, miután földet ér. Egy ideig összevont szemöldökkel néz farkasszemet Sarah-val, aztán egy barbár csatakiáltásra emlékeztető valami hagyja el a torkát(FUS RO DAH!!!), és most igyekszik ő lerohanni a lányt, hogy aztán rá feküdjön a homokban, a csuklóit pedig a földhöz szorítsa. Ha sikerül is, minden bizonnyal akkor sem lesz könnyű dolga vele - igaz könnyebb, mint másnak lenne, neki nem kell attól félnie, hogy habzó szájjal esik össze, amiért volt olyan balga, hogy a lány közelébe ment harc közben....elvileg... - így miután Sarah mozdulni sem tud a rá nehézkedő Sean miatt, a fiú lihegve emeli fel a fejét, és egyenesen a szemeibe néz.
-Na...most...csapdába...estél...hercegnőm....
Aztán előre dől, és homlokát őfelsége homlokának támasztja, hogy pihenjen egy kicsit.
-Egyébként, nem fagypont képzett ki arra, hogy bírjam a fájdalmat....

Tudtam, hogy úgy sem bírja sokáig, hogy megjátssza, hogy nem hat rá a csiklandozás, és nem is kellett csalódnom, hiszen már a negyedik próbálkozás után rángatózni és kiabálni kezdett.
Csak nem számítottam ennyire heves reakcióra, mint amivel kicsusszant alólam és jó pár métert emelkedett a levegőben, hogy csak pislogtam ki a fejemből.
- Ez nem ér! – grimaszoltam felé.
Mikor végre kellő távolságban megállt és nagyon-nagyon gyanúsan méregetni kezdett, már sejtettem, hogy valami visszavágóra készül és egy halvány ötlet erejéig felmerült bennem, hogy meglepem egy kis tüskés fogadtatással, persze csak olyan finoman, hogy csak kicsit megcsipkedjem, de aztán úgy döntöttem nem leszek olyan gonosz.
A furcsa csatakiáltáson őszintén meglepődtem, így aztán sikerült galádul a földre vinnie és teljesen leszorítani és én egy-két próbálkozás után (csak a látszat kedvéért), engedve az erőszaknak, megadtam magam, habár a kis ördög nagyon mocorgott a lelkem mélyén.
- Le vagyok bilincselve, drága hercegem. – nyögtem ahogy érzetem. hogy forró lehelete végig simít az arcomon.
Aztán az utolsó mondatára kicsit hátrébb húzódtam és kíváncsian néztem a szemébe, ami a közelség miatt kicsit kancsalra sikerült.
- Ha nem Fagypont, akkor kicsoda? Te titokban valami más edzésre is jársz?

Az, hogy Sarah szerint nem ér Jedi ugrásokkal közlekedni a csiki párbaj közben szíven üti szegény Sean-t, és majdnem inkább feladja a dolgot, minthogy azzal a tudattal kelljen élnie, hogy ilyen folt esett a becsületén, ám ha egy pillanatra befejezi az ironizálást, akkor könnyen lehet, hogy inkább mégsem teszi, úgysem direkt csinálta. Amikor a talpát csikizik mindig legszívesebben kilőne mint egy rakéta, és igazán nem tehet róla, hogy manapság már szó szerint képes erre.
-Azt nem mondanám, hogy titokban - kezd bele a magyarázatba, pimaszul mosolyogva - bár részletesen nem szoktam elmesélni senkinek, miket művelsz velem édes. - Ad egy gyors puszit a lány ajkaira, majd oldalra tekint. Még épphogy látszik az út innen, de egy kis koncentrálás, majd a reccsenéseket követő lehulló lombok után már ez sem probléma.
-Hol is tartottam? - Gondolkodik el, aztán lassan visszafordítja a fejét Sarah felé. - Ja igen...valaki nagyon rossz volt...
Ezúttal a nyakához hajol, és először nyelvével ízleli meg a finom bőrt, majd gyengéden harapdálni kezdi azt, lassan haladva felfelé a fülcimpáig, amit hasonló kezelésben részesít.
~Hihetetlen, hogy régebben utáltam a családi nyaralásokat...Mondjuk, lehet egyszerűbb lett volna a helyzet, ha őt vihetem magammal a sporttáskámban 3 évfolyamnyi PC GAMER helyett...~
Közben Sarah csuklóit a feje fölött teszi keresztbe, hogy egy kezével is le tudja fogni - nem büszke rá, de 6 hónapnyi edzés után végre eltudott jutni odáig, hogy le tudja nyomni a lányt szkanderben - az így felszabadult keze pedig lejjebb siklik az oldalán, óvatosan behatolva a vékony kis póló alá, majd felfelé a fürdőruha bikiniig, ám félúton megáll, és csiklandozni kezdi őt megint, odafent pedig egy heves csókkal fojtja a lányba a tiltakozását. Gonoszkodása másodpercekig tart csupán, ez után a keze tovább kúszik felfelé eredeti célpontjához, hogy kioldja a közben megszáradt fürdőruha felsőt.

- Én edzem a fájdalom küszöbödet???? – nézek rá megjátszva a döbbentet. – Ezt sürgősen vond vissza, különben megtudhatod, hogy mennyire szoktál hozzá. – kuncogok fel kajánul.
A bokrok gyors átrendeződése már sejtet valami orvtámadást Sean részéről, ezért úgy teszek, mint aki nagyon megrémül és ficeregni kezdtem, főleg mikor a nyakamat kezdte megízlelni, ami köztudomású, hogy a legcsiklandósabb részem, ráadásul a kezemet is lefogta a fejem fölött, így teljesen védekezésképtelen voltam.
Persze éreztem én, hogy milyen erős lett az utóbbi időben, már simán lenyomott birkózásban és így most sem tudtam kiszabadulni, pedig tényleg megpróbáltam, de aztán csak egy nagy sóhaj lett belőle, mikor megéreztem a kezét a pólóm alatt, ahogy következetesen haladt a fürdőruha felsőm felé.
- Most komolyan mondod, hogy olyan rossz voltam, hogy még a védekezés jogát is megvonod tőlem? – kezdem el a puhítását, miközben érzem, hogy a pántok kezdik megadni magukat. – Pedig én tudnék mit kezdeni a kezeimmel, ha szabadok lennének. – súgom a fülébe forró lehelet kíséretében, habár az est közeledtével, már nem a nap melegétől önt el a forróság. – Talán tényleg megérdemlem, hogy bűnhődjek a kezeid által. – emelem meg a csípőm, hogy érezzem mennyire gondolja komolyan.

+18

-Te bizony - súgja a fülébe, hasonló hangulattal, mielőtt újra megharapdálná a cimpáját, természetesen csak óvatosan, nehogy kárt tegyen szegény golyóálló szerelmében.
~Tényleg megpróbáltál kiszabadulni? Enyje, ezért dupla büntetés jár.~
Hogy mennyire gondolja komolyan a dolgon? NAGYON! És minden búló másodperccel egyre jobban, és jobban, és jobban. Keze már rég bejutott a melltartó alá, hogy hüvelyk és mutató ujja kezelésbe vehesse a mostanra már kiágaskodó bimbót, mintegy ráhangolva az alatta fekvő szexi rádiót arra a korhatáros adásra, ami ez után következik. Közben odafent tovább hinti csókjaival a lány nyakát, majd kicsit feljebb emeli magát, s mélykék szemeit a lány csokoládébarna tekintetébe fúrja. Olyan furcsa a számára így látni Sarah-t, sebezhetőnek, és törékenynek...nagyjából annyira, mint amennyire ez egy gyönyörű márványszoborra jellemző, amit mégis sikerült valahogy maga alá kényszerítenie, és most teljes valóban csodálhatja meg...istenem azok a szemek...órákig el tudna veszni bennük, és ez még csak a kezdet. Lejjebb ereszkedik, és ad egy hosszú, forró csókot, majd hirtelen félbeszakítja azt, és pimaszul mosolyogva néz Sarah-ra.
-Nono, jut eszembe, te rossz kislány vagy. - Keze közben lejjebb csúszik a lány kebléről, végigsimítva a hasfalát, míg ne lenem jut addig, ahol az előbb tesztelte, mennyire is gondolja komolyan ezt a büntetés dolgot.
~És te, mennyire gondolod komolyan?~ Kérdi sejtelmesen, miközben ujjai a fehérnemű anyaga alá vándorolnak.

+ 18

Mikor a kezei és az ujjai erotikus játékba kezdtek a mellbimbóimon, már elfátyolosodó tekintettel néztem Sean arcába és a testemet átjárta a forróság, ahogy a kéj végighullámzott rajtam, minden kényes pontomat felizgatva.
- Úgy látszik mazohista vagyok, mert nagyon is élvezem, ha megbüntetsz. – nyöszörögtem felhevülten a fülébe.
Mikor a számhoz hajolt már nem is kellettek a kezeim, vadul csókoltam vissza, megemelve a fejem, hogy nehogy könnyen szabaduljon.
Aztán, ahogy a keze ismét vándorútra kél és egyre lejjebb és lejjebb kúszik, majd eléri a vénuszdombomat, már az sem érdekelne, ha a kraken itt tobzódna a parton, mert már csak Sean közelségére és testére vágytam. Így aztán ő is érezhette a nedvességet, mely azt bizonyította, hogy kellően felkészült vagyok a komoly büntetésre.
- Azt hiszem nem kell nagyon bizonygatnom semmit. – mosolygok az arcába, amikor látom a felcsillanó szemén, hogy tudomásul vette. – De talán ez a sok ruhadarab útban van, nem gondolod? – néztem rá sokat sejtetően.
- Mivel az én kezeimet fogva tartod, ezt most neked kell megoldanod. – mocorgok most már folyamatosan, hogy még jobban felizgassam, habár a nekem nyomódó keménységet alapul véve, már nagyon nem kell sok, hogy elérje a mennyországot, de azért tovább dörzsölődök a férfiasságához, hogy nehogy elhanyagoltnak érezze ott magát a kezeim nélkül.

+18

Halkan kuncog Sarah nyakába, amikor meghallja szavait, majd ujjait finoman végigsimítja a csuklóján, miközben odalent engedelmesen szabadítja meg őt attól a bizonyos fölösleges ruhadarabtól, amit már ő maga is kikiáltott ősellenségnek, amiért az útját meri állni, igaz annyira hosszú karja neki sincs, hogy a térdénél lejjebb tolja azt, ám itt jön képbe a bűvésztrükk, mely olyan erővel repíti tovább a textíliát, hogy az egy fa törzsének csapódik, néhány méterre tőlük.
~Hupsz...cseppet elragadtattam magam.~
Ahogy így hátratekint, és látja a fehérneműt a föld felé araszolni, egy pillanatra elönti a kétség. Biztos jó ötlet ezt pont itt csinálni? Mármint, jónak jó, az biztos, de mi van ha valaki...nem könnyű ám így gondolkodni, hogy közben valaki odalent...á pokolba a szemérmességgel, most használták a képességeiket ezrek szeme láttára, majd pont ez lesz az, amin kiadnak!
-Valójában... - Húzza le az ujjait a lány alkarján, gyengéden cirógatva a bal könyökhajlatát is. - Egy ideje már elengedtem szerelmem. Bóknak veszem, hogy nem vetted észre.
Keze tovább siklik a vállai mentén, fel a nyakán, és keresztülhaladva az arcán, majd homlokán át átjut másik orcájára, ezt követően pedig egész karját átdugja a tarkója alatt, hogy még szorosabban ölelhesse őt. szívesen nyújtaná még tovább ezeket az érzéki perceket, de már nem bír magával, A Fúria nagyon is tudja, hogy őrjítse meg őt, ő pedig meg kell, hogy kapja őt, most azonnal! Szerencsére már semmi sincs útban, hisz az utolsó védőbástyaként szereplé fürdőgatyája is 2 darabban hever mellettük.

Órákkal később, mikor már a hátán fekszik a mélyedésben, amit a homokban vágtak, és a vállán pihefő barátnője haját csavargatja a mutatóujja köré, elgondolkodva néz az égre a fák fölött, aztán maga mellé fordul, és megpuszilja Sarah homlokát, ki tudja már hányadszor, akár csak a mai nap folyamán is...
-Na jó...ez volt eddig a legjobb...de ilyet tuti nem csinálunk többet, mármint a szabadban. - Lefúj egy levelet, ami a homlokára hullik, aztán megpróbál feltápászkodni, nulla sikerrel. Valójában annyira sem mozdult meg, hogy az észrevehető legyen akár Sarah számára is, hisz alig emelte meg jobban a lány fejét, mint szívének dobogása, vagy a lélegzetvétele.
-Nem kéne elérnünk egy repülőgépet...majd...egyszer....?
Szavainak nincs semmi súlya. Másodpercekkel később ő is kételkedik benne, hogy okos ötlet lenne felkelni innen, bármilyen kényelmetlen is a homok, hisz van, akivel még ez is egy öt csillagos szállodai ágy matracának tűnik, és őt most olyan szorosan öleli magához, hogy még egy vulkánkitörés sem szakíthatná őket szét.

+ 18

Úgy látom Sean-nak sem kell több biztatás, hogy a tettek mezejére lépjen, mert hipp-hopp és már nincs is rajtam a fürdőruha alsó része, sőt talán meg sem fogjuk találni, ha majd szükség lesz rá.
- Ez aztán a gyors reagálás! – kacagok fel, ahogy szerelmem kissé döbbent arcára nézek, aki szintén követte a tanga útját.
- Óóóó! Valóban? – húzom most már előre a kezeimet, hogy én is simogatni tudjam a testét, habár már mindketten eléggé felizgatott állapotban vagyunk, de azért muszáj éreznem izzó bőrének tapintását, ahogy az ő kezei sem tudnak egy percre sem leállni.
Folyamatosan csókokkal borítom el a nyakát a vállait és a most már fedetlen mellkasát amíg csak érem és már alig várom, hogy attól a vékony sorttól is megszabaduljunk, ami még férfiasságának útjában áll, hogy végre behatolásával a fellegekbe repítsen mindkettőnket.
Mikor aztán ez sem akadály többé, mélyről jövő nyögéssel honorálom lökésit és ösztönös mozdulatokkal segítem mozgását, mert már érzem, hogy nem bírom sokáig visszatartani a kéj mámorát.

Jóleső fáradtsággal pihegek Sean vállaiba fúrva a fejem és gyengéden cirógatva kezeimmel mellkasát, hiszen most képtelen lennék megmozdulni, csak a szám mosolyog rendületlenül, ahogy visszagondolok az elmúlt órák eseményeire.
- Még nem fogadkozz előre, ki tudja mit hoz a jövő. – kuncogok fel dörmögő hangjára. És biztosan kéne majd, de még várjunk egy kicsit, ha csak nem akarsz odáig cipelni. – bújok még közelebb hozzá, majd hirtelen belém vág a felismerés és kicsit aggódva kérdezek rá.
- Szerinted, hol kapunk neked most egy új fürdőnadrágot, mert azokat a rongyokat, - mutatok a messzebb heverő darabokra, - nem hiszem, hogy használni tudnád még.
Még szerencse, hogy az én bikini alsóm egy darabban lóg az egyik bokor alsó ágán és a pólóm is elég hosszú, de ha Sean-nak nem tudunk szerezni valami gatyát, akkor érdekes utunk lesz visszafelé.

-Hááát...nem kétlem, hogy rá tudsz venni, de tudod, néha azért elég necces volt, például, amikor meghallott minket az a csávó. Csak harmadik próbálkozásra tudtam elhitetni vele, hogy nincs itt semmi érdekes.
Picit beleborzong a gondolatba, hogy az első kettőre igazából csak még közelebb merészkedett a fickó. Annyira édes Sarah, amikor őt Superman-hez hasonlítja, de az igazság az, hogy közel sem tudja annyira irányítani még ezt, mint szeretné...főleg bizonyos esetekben.
-Azt hiszem, inkább passzolom a dolgot - adja meg magát a lány érveinek. - Hirtelen magamat sem bírnám el...adj még fél percet.
A lány aggodalma a fürdőruhával kapcsolatban már rá is átragad kissé. Lehet nem ártott volna óvatosabban?
-Hát, ez úgyis a dzsungel, vagy mi...négysávos úttal a két oldalán, de akkor is, ha nagy a gáz, magamra kötök egy olyan zöld levelet, miután leráztam róla a hangyákat, és közlekedek a fák tetején. - Mosolyogva oldalra fordul, és ad még egy puszit a lánynak. - Leszel a Jane-em? Hmm?
Mostanra elég erőt gyűjtött ahhoz, hogy legalább felüljön, Sarah-val együtt, és visszavonzza magukhoz a messze fekvő bugyit, hogy legalább kedvese felöltözhessen.
-Komolyra fordítva a szót...nem tudom...szerinted a haverod kölcsönadna nekünk egy repülős egyenruhát? Bááár...inkább ne...csak nyitva van még valami...
Az égre tekint, és onnan csak a csillagok néznek vissza rá, ő pedig erre kissé elbizonytalanodik.
-Vagy nem...jól van, akkor érdekes utunk lesz...Fagypont úgyis feladta házinak, hogy gyakoroljuk a rejtőzködést.
Végül a levélből szőtt gatya ötletét elveti, mikor meglátja a Hawaii Herezabáló Hangyákat a fák törzsén focizni egymás közt, és helyette csak felsegíti a Fúriát a földről, és igyekezve, hogy a zöld övezetben maradjanak, megindul vele abba az irányba, ahol Greg műve áll.
-Remélem tényleg nem hagytak itt minket...

- Mimimi! Ki hallott meg és hogy te….. – akadt meg a lélegzetem egy pillanatra, ahogy Sean vigyorogva közli vele ezt az információt, és kissé belesápad a gondolatba, hogy akkor ő…..és…..Sean…..és…….Óóóóó anyám!
- Remélem nem látott semmit! – önti el pillanatok alatt a pirosság az arcát és már nem olyan biztos benne, hogy szerelme előbbi megjegyzése, hogy soha többé ilyen helyen, nem teljesen megalapozott.
Mikor kicsit lehiggad és arra terelődik a szó, hogy Sean, majd lapulevelekkel takargatja magát, úgy vonul végig az alig több ezer ember által használt főúton, akkor alig bírja visszatartani a kacagását.
- Jaj! Ne mondj ilyeneket drágám, mert ezt most úgy elképzeltem. – kuncog még kicsit, aztán örömmel veszem a segítségét, hogy nem kell felállnom a bikini alsómért, mert a kezembe repteti azt.
- - A repülő haverom már rég a hangárjában kúrálja magát. – közlöm a még mindig töprengő Sean-nal. – De, ha gondolod, a pólómból letéphetünk egy darabot és legalább ágyékkötőként használhatod. – ajánlom fel a lehetőséget, de a rejtőzködés sem lenne rossz ötlet, hisz elvileg sötét van és sok a fa, de itt úgy néz ki, csak most élénkültek fel az emberek, kiélvezve, hogy nincs a nagy hőség.
- Szerintem Logan nem hagyná elmenni, csak akkor nem állnánk meg előtte, ha megkerülünk, főleg így. – mutatok magunkra kissé aggódva.