Post-Outsiders
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

New York-i Közösségi Könyvtár

+7
Gordon Knight
Lily Gage
Rozsomák
Victor Creed
Sheena Duran
Lynn Harlow
Cerebro
11 posters

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Go down

New York-i Közösségi Könyvtár - Page 7 Empty Re: New York-i Közösségi Könyvtár

Témanyitás by Tibutty Tamity Szer. Jan. 02, 2013 2:04 pm

Előtte állva a vallomása igazán meglepett. Először is, sosem tartottam magamat jóképűnek. Bár volt pár kapcsolatom, legyen szó hosszabbról vagy egyéjszakásról és ha a munkám úgy adta, szívesen kihasználtam azt a bizonyos „vonzerőt”, de normális, általános életemben, mikor magamat adtam, sosem éltem vele. Mármint, ha nem tetszett meg valaki. Nem álltam nagy nőcsábász hírében és nem is az volt az életcélom, hogy azt faragjak magamból. Másodszor, pedig igazán hízelgő volt a zavart arca, a rekedtes hangja, az-az aranyos bizonytalan mozdulatai és olyan szemmel nézve rá, igazán csábító volt az egész lány. Főleg ebben a testhez tapadó öltözetben, ami minden egyes, kecses vonalat megmutatott, nem beszélve a pólója kivágásáról, ami… Férfiból voltam, nem hazudhattam magamnak, hogy ha más lett volna a helyzet, nem használtam volna ki. Hiszen tényleg gyönyörű volt, a francba is! A lehajtott feje felé nyúltam, megfeledkezve az előbbi ígéretemről és ha engedte, akkor az állánál fogva, óvatosan felemeltem a fejét a mutatóujjammal, hogy a szemébe tudjak nézni. Aztán szinte azonnal magam mellé ejtettem a kezemet. Nem álltam hozzá vészesen közel, se nevetségesen távol, tehát reménykedhettem benne, hogy a mozdulat nem sikeredett félreérthetővé, egyszerűen csak egyszerűbbnek tűnt ilyen nyíltan tudatosítani a következő szavaimat, hogy közben látom a tekintetét.
- Akkor másképp fogalmazok. Barátnőm van és az a hűséges fajta vagyok, aki egy ilyen gyönyörű nő láttán is, mint amilyen te vagy, tudja tartani magát. Elnézést, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni – mosolyogtam piruló arcára megértően és bocsánatkérően, aztán odaadtam a könyvet. Közben nagyon reméltem, hogy nem olyan makacs és kitartó, hogy az előbb említett kihívás, a hűség megejtésével, még csábítóbb opció legyen a számára. Ezt már csak azért nem említettem meg, mert nem akartam rá emlékeztetni a lányt és magam alatt vágni a fát. Már csak az kellett, hogy ő pedig tudatosan vesse be a vonzerejét, nyeltem egyet a gondolatra.
Mikor már egyedül voltam az olvasó részlegen, azonnal kihúztam egy széket, megfordítottam, hogy a támla nyomódjon a mellkasomnak, így a kabátom és a szárnyam is szabadon hullhatott le a hátam mögé és kinyitottam a könyvet. Niccoló dell’Abbate sokat festett, jellemző volt rá a reneszánsz és enyhén a manierista stílus, amit természetesen Francesco Primaticcio-tól lesett el az együtt töltött idő alatt. Ezt mutatta az a képpár is, amiért jöttem. Francesco „Odüsszeusz és Penelopé”-ja és Niccoló „Vénusz és Cupido”-ja pont azt testesítette meg. Elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy néhány ember százezreket képes azért fizetni, hogy hamisítsak meg egy ilyet, hogy ha nem ő nyeri az aukciót, biztos hozzá kerüljön az eredeti. Sok, pénzzel teletömött, ostoba újgazdag…
A lány első szavaira felkaptam a fejemet, majd egy gúnyos mosoly jelent meg az arcomon.
- Hát, persze, hogy azt keresi – feleltem, majd a lány kérésére gyorsan felfirkantottam az igazi, nevetségesen különös nevemet (nem tudták lenyomozni és összefüggésbe hozni a munkáimmal kapcsolatos álneveimmel, így megspóroltam magamnak legalább egy személyazonosságot). Igazából azt terveztem, hogy gyorsan lefényképezem, de így, hogy a lány elengedett vele, azonnal felálltam, a könyvet összecsaptam és a kezembe fogtam, a cetlit, pedig átadtam a lánynak, mielőtt eltűnt volna. – Köszönöm szépen – mondtam, majd meglapogattam a könyvet. – Erre pedig vigyázni fogok.

Pár nappal később, ismét bementem. A lány kerestem, kezemben ismét ott nyugodott az életrajzi könyv, amit színesen díszítettek festményekkel, amik a férfi életéhez kapcsolódtak. Lassan kerestem, sétáltam a sorok között, miközben éreztem, ahogy betérek, azonnal meghalok a hőségtől. A kinti hideghez képest ez a benti fülledtség kínzóan rossz volt nekem. Nemhogy a kabátom, de a tollaim között bennmaradó levegő is remek hőszigetelő hatású volt. Aprót mozdítottam a szárnyaimon, majd bementem a sorok közé. Mit ne mondjak, nem tartott sokáig a keresés. Alig észrevehető mosollyal az arcomon közelítettem meg, ismét a létrán álló lányt, majd miután a háta mögé kerültem, megszólaltam, hogy észrevegyen.
- Remélem, most nem a 101 kiskutyát ajándékozod oda valamelyik elnöknek.
Tibutty Tamity
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

New York-i Közösségi Könyvtár - Page 7 Empty Re: New York-i Közösségi Könyvtár

Témanyitás by Jessyca Camilo Szer. Jan. 02, 2013 3:04 pm

*A barátnő és a hűség említésére csak összevontam a szemöldököm, fogalmam sem volt, hogy ezzel mit akar mondani. Pár pillanatig csak néztem, de aztán kikerekedtek a szemeim és fejem ingatva léptem egyet hátra.*
- Nagyfiú félre értesz valamit. Azért mert jól nézel ki, és ha tovább álldogálsz ott mentem elolvadok, mint bármelyik nő, ez nem azt jelenti, hogy fel is kínáltam magam, mint bármelyik másik tenné. Csak annyit, hogy bolondot csinálok magamból előtted, mert a fantáziám „kissé” elszállt. De erről meg nem tehetek. A kihívást meg mindössze annyira értettem, hogy megérintselek. Nem elég egy bájos pofi, szép fogak és úgy összességében a bukott angyal megjelenés ahhoz, hogy bárki karjaiba omoljak. Még csak meg sem próbáltalak elcsábítani, bár ennek lehet, azaz oka, hogy nem tudom, hogyan kell, de ez már mellékes. Csak őszinte vagyok és nem szokásom véka alá rejteni a véleményem. * Néztem fel a szemeibe, és ha volt szeme, már pedig nem is akármilyen volt neki, akkor láthatta, hogy őszintén beszéltem. Oké, a fantáziám elszállt, de egyetlen olyan embert mutassatok, akinek nem ez lett volna a reakciója erre a srácra. De már mentünk is még mielőtt jobban kínossá vált volna a helyzet. A nevét még csak el sem olvastam mikor oda adta, csak bele csúsztattam a farmerzsebembe.*
- Majd megbeszéljük legközelebb, de ajánlom is, hogy vigyázz rá. *Kacsintottam vissza és már mentem is hátra. Az érdekes az volt, hogy a pasit minden érdekelte csak épp a művészet nem. Aztán mikor távozott, meg haladt a nap és fejem ingatva pakolásztam vissza a korábban levert könyveket… *

Unalom, unalom és még egy cseppnyi unalom. Na ilyen a könyvtárban dolgozni a sok könyvkukac között amilyen magam is vagyok. Mikor olvasni vagy tanulni jártam ide, sokkal békésebbnek bizonyult. De munkának… nem egy leányálom, de legalább van időm olvasni, már amikor hagynak. De nem sokára itt az ebédszünet. S bár enni nem szokásom, de a séta mindig jót tesz vagy egy tea. De addig még ezt be kell fejeznem… Felmásztam a létrára és egyik kezemben egymáson három könyv volt, míg a másikkal próbáltam felpakolni a könyveket. A látvány csak a megszokott volt, egy vastag harisnya, mini farmerszoknya, fekete, térdig érő, magas sarkú csizma. Egy testhez álló felső melynek az ujja megint fel volt tűrve. Hajam viszont ezúttal össze volt fogva a fejemen. A zsebemben pedig a zene lejátszóm volt, minek az egyik oldalát be is dugtam a fülembe, hogy hallgassam a zongorista csodás műveit. Oké, egy könyvtárban talán még sem olyan megszokott. De jobb lesz, ha megszokják. Nem készülök felmondani és annyit meg nem fizetnek, hogy ruhatárat cseréljek. A férfi hangját meghallva azonban ugrottam egy akkorát, hogy a létra megint kibillent. De már rutinosan kaptam a szabad kezemmel a polchoz és tartottam meg magam, miközben visszadőlve megállítottam a létrát is. Megfordulva csak a fejem ingatva mosolyogtam le a srácra, miközben a polcoknak dőltem.*
- Addig nem nyugszol, még nem töröm össze magam komolyabban? * Kérdeztem egy kedves mosollyal az ajkaimon, miközben kihúztam a fülemből a fölesem. Ami most a nyakamnál lógott le.*
- De a kérdésedre válaszolva. Nem. Ma a művészeidet ajándékoztam meg pár Barbie mesével. Gondoltam örülni fognak egy kis friss husinak… * Vontam meg a vállaim könnyedén.*
- Szeretnéd, hogy megmutassam Tibu? *Vontam fel a szemöldököm kérdőn nézve le a másikra.*
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

New York-i Közösségi Könyvtár - Page 7 Empty Re: New York-i Közösségi Könyvtár

Témanyitás by Tibutty Tamity Szer. Jan. 02, 2013 3:36 pm

A válaszon először megdöbbentem, majd megkönnyebbülten felnevettem. Őszintén beszélt, egyszerűen láttam rajta, ráadásul ez a levetkőzött, tiszta kijelentés a furcsaságán kívül üdítő is volt.
- Ez esetben, örülök az őszinteségednek – feleltem.

A reakcióját látva gonosz, huncut vigyorom ott csücsült az arcomon, miközben én egy szinttel lejjebb (nem létrán állva) döntöttem a bal vállamat a könyveknek, keresztbe tettem a karomat és a bal lábamat is, hogy csak a jobbra helyezzem az összes súlyomat. Ilyen testtartásban figyeltem tovább, miközben megkapaszkodik.
- Áh, tudod, igazándiból csak segíteni akarok neked. Ha még párszor megteszem ezt veled, a végén eléggé megedződsz ahhoz, hogy vasidegekkel bírd…
- Hmm… néhány Kent bírja, szóval remélem ő is ott van közöttük – feleltem, majd megráztam a fejemet a kedves invitálásra. – Most nem, szerintem az lesz a legjobb, ha egyedül hagyjuk őket, egyszerűen csak ezt hoztam vissza, mivel mindjárt megyek enni. Vagy rakjuk rögtön a helyére őt is, hogy ne maradjon ki a jóból, Jessyca? – kérdeztem vissza, még mindig sokat mondóan vigyorogva és meglengettem a könyvet. Ó, hogy közben mit csináltam? Egyszerűen megfogadtam, hogy soha a büdös életben nem veszek fel többször pulóvert a kabát alá. Komolyan mondom, néhány helyen, főleg nyáron, egyszerűbb lett volna, ha semmit sem veszek a kabát alá… Persze, természetesen, aztán pedig már játszhatom is a mutogatós bácsit – vezettem tovább a gondolatomat gúnyosan. A kezemet nyújtottam, ezzel felajánlva a segítségemet a lejutáshoz, igazi úriember módjára.
Tibutty Tamity
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

New York-i Közösségi Könyvtár - Page 7 Empty Re: New York-i Közösségi Könyvtár

Témanyitás by Jessyca Camilo Szer. Jan. 02, 2013 4:02 pm

- Vagy csak nem kéne zenét hallgatnom és ábrándoznom miközben dolgozom. *Vontam meg egyszerűen a vállaim és a maradék egy könyvet visszatettem a helyére és a megjegyzésére felvont szemöldökkel tekintettem vissza.*
- Ken nem hiszem, hogy ott van… de akad bennük pár daliás herceg. De azt hiszem, nem akarom tudni a részleteket. *Ingattam meg a fejem. Nem voltak előítéleteim, de tényleg nem akartam ilyen jeleneteket elképzelni még csak feltételezés szempontjából sem. A kérdés hallatán összeszaladt a szemöldököm és fürkészőn tekintettem rá. A segítő kezet elfogadva sétáltam le azon a pár fokon, de csak akkor szólaltam meg, mikor már leértem.*
- Csak nem kutattál egy kicsit utánam? Nem rémlik, hogy bemutatkoztam volna. *S mikor végeztem már tettem is egy lépést oldalra.*
- A könyvet pedig köszönöm, de nem. Ő ma kimarad a jóból és be kell érnie velem. Mert nekem is mindjárt szünetem van, és addig be kell jegyeznem, hogy épségben visszahoztad hozzám. De még mielőtt meglógnál… elmagyaráznád mi volt ez a múltkori? *Vontam fel a szemöldököm.*
- Akár ki is volt a pasi, körülbelül három percig érdekelte a könyv az után meg már csak az, hogy ki vitte el. Mikor pedig rá jött, hogy olyan sokan járnak ide, hogy „nem emlékszem” a nevére. Engem igyekezett körbe ugrálni és ledönteni a lábaimról, hogy nézzem meg a nyilvántartást. Az utóbbival nem volt gond, hisz szabályba ütköző információt kiadni. De ha elolvastam volna a neved mielőtt hátra mentem, hazudnom kellett volna. Csak nem egy udvarló volt az úr? *Kérdeztem egy huncut mosollyal az ajkaimon, miután elvettem a könyvet és visszaindultam a regisztrációs pulthoz.*
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

New York-i Közösségi Könyvtár - Page 7 Empty Re: New York-i Közösségi Könyvtár

Témanyitás by Tibutty Tamity Szer. Jan. 02, 2013 4:51 pm

- A pultra elég egy pillantás, a sok kacat, papír, feljegyzés között gyerekjáték kitalálni, hogy hol van feljegyezve ki, mikor dolgozik. Még azzal sem gyanúsíthatsz meg, hogy átmentem a „csak alkalmazottak” területére. Hihetetlenül egyszerűen csak rápillantottam az órámra, majd megkerestem hozzá a neved – magyaráztam könnyedén, hiszen azért nekem, egy bűnözőnek, akinek állandóan járt az agya ez felért egy kellemes kis gyerekjátékkal. Egy ilyen hatalmas épületben tudtam, hogy nem csak ő és Helen dolgozik, így az a papír nem is volt rossz ötlet. Főleg, hogy most kifejezetten sokat segített. Miközben beszélt, elindult a pult felé, így hát követve őt, végighallgattam a mondandóját. Az utolsó, képtelen ötletre csak felnevettem.
- Hát, ha akarod, udvarlónak is nevezhetem… ha felváltjuk a szerelemmel a rivális féltékenységet és engem Niccoló egyik képével. Tudod, ez a festmény, igazán sokat ér. Szenzációnak örvend a mostani divat miatt, pedig nem egy felkapott festőről beszélünk. Nemsokára el fogják adni és a gyűjtők eszüket vesztve kapkodnak utána, be akarják magukat biztosítani, hogy kizárják az összes riválist – megcsóváltam a fejemet. – Egyszerűen ismert engem, ez a bizonyos férfi, akit te úrnak nevezel. Az igazi neve – legalábbis, amit én ismertem -, Garrett Jackson, egy igazi féreg, csúszómászó, a legkisebb tartás sincs meg benne. Látta már az arcomat, néhány helyen, így tisztában voltam vele, hogy ha meglát ismét, azonnal össze fogja kötni a Vénuszt és engem… mármint a kép címe Vénusz és Cupido – javítottam ki magamat, mikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Csak egy nagy M391 betű volt a kijelzőn és három szám. Az M a megbízó nevét takarta, az első szám a feladat fontosságát, a második az egyszerűségét a harmadik pedig, hogy mennyi időt és felszerelést kell az egészre szánnom. Kivettem a zsebemből, majd bocsánatkérően a lányra pillantottam. – Elnézést, ezt fel kell vennem – mondtam, majd öt-hat méterre eltávolodtam és felvettem a telefont. Nem beszéltem hangosan. Ha munkáról volt szó, a paranoia legmagasabb fokozaton ütközött ki rajtam. Ahogy a fülemhez emeltem, azonnal átváltottam az anyanyelvemre, franciára.
- Hallgatom… Igen, már megvan a másolat, holnap este fogom elintézni az ügyet… Nem, nem kell aggódnia, senki sem fog semmit sejteni, a lebukás esélye elenyésző. Tudom mire kért és meg is fogja kapni… Ne higgye, hogy nem csináltam ennél nehezebb, bonyolult munkát, az ön kérése még szinte a játék szintet sem üti meg és ezzel megnyugtatni akarom. Nem kell aggódnia… Nem, maradok a megbeszélt tervnél. A pénz második felét utána két órával akarom látni a megbeszélt helyen… Értem. Visszhall – Azzal a mozdulattal pörgettem egyet a telefonomon és a zsebembe süllyesztettem. Felsóhajtottam, majd visszafordultam Jessyca-hoz.
- Ha úgyis most lesz szüneted, akkor mit szólnál ahhoz, ha meghívnálak egy ebédre, engesztelésül a múltkori félreértések miatt?
Tibutty Tamity
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

New York-i Közösségi Könyvtár - Page 7 Empty Re: New York-i Közösségi Könyvtár

Témanyitás by Jessyca Camilo Szer. Jan. 02, 2013 5:27 pm

- Jó, oké. Ennyi ember között nehéz rendet tartani még a pulton is. * Ingattam meg a fejem és tényleg nem tűnt egy ördöngösségnek az, hogy kiderítse a nevem. De a kérdésem csak viccelődésnek szántam, nem számítottam ilyen részletes kifejtésre. A nevetése volt az első jó dolog a mai napomba és ezt egy mosollyal viszonoztam is. Ritkán hallani itt embereket nevetni, de aztán figyeltem arra, amit mond. Ám a név hallatán megtorpantam egy pillanatra és próbáltam eldönteni, hogy most a memóriám mondta fel a szolgálatot vagy a szemembe hazudtak.*
- Nekem azt mondta, hogy Tobias Schelmon és akármennyire is féreg, udvarolni azt tud. De mi… *Kezdtem volna bele, de aztán csörrent a telefon, amit egy könyvtárban nem vettem jó néven, de végül csak bólintottam és a pulthoz sétálva elkezdtem előhívni a kölcsönzési archívumot. Azonban a francia nyelv fel kelltette az érdeklődésemet és hiába igyekeztem a munkámra figyelni, akaratlanul is elkaptam egy-egy részletet. Mire végeztem addigra Ő is visszatért és csak mosolyogva tekintettem fel rá, a kérdését hallva azonban elindultam a kabátomért és a táskámért, útközben szóltam oda Helennek.*
- Helen, elmegyek ebédelni. Egy óra is itt vagyok. *A nő csak huncut mosollyal bólintott mikor rájött, hogy bizony nem egyedül teszem.*
- Te pedig Tibu, legközelebb, ha üzleti ügyben telefonálsz jobb, ha kint teszed. Nem én vagyok az egyetlen, aki értheti. Igazán felelőtlen volt azt hinned, hogy tudatlan lényekkel vagy körbe véve, tekintve, hogy ez egy könyvtár. A meghívást meg köszönöm, hol szoktál ebédelni? *Tettem fel a kérdést mikor indulásra készen álltam meg előtte, hirtelen váltva át franciáról beszéd közben. Egy mosollyal vártam, hogy vajon miként fog rá reagálni.*
- Mielőtt pedig udvariasan visszahárítod a kérdést, én nem szoktam ebédelni. Ami azt illeti, enni is csak akkor ha eszembe jut.
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

New York-i Közösségi Könyvtár - Page 7 Empty Re: New York-i Közösségi Könyvtár

Témanyitás by Tibutty Tamity Szer. Jan. 02, 2013 7:03 pm

- Tobias Schelmon? Hmm, lehet, hogy az ikertestvérével találkoztál akkor. Vagy pedig több személyazonossága is van – feleltem, miközben elraktároztam mélyre ezt a nevet is. Eredetileg tényleg a festménnyel volt kapcsolatban, azt leszámítva, hogy a megbízóm riválisának egyik embere volt. Törvénytelen nyomozó, besúgó, így, mikor azt mondtam, hogy gerinctelen féreg, tényleg úgy értettem. Nálam volt egy határ, ami alább nem adtam, így akármennyire is akartam magamat, objektíven egy szinten összehasonlítani Tobias-szal/Garrett-tel, nem ment. Hogy jó volt, amit csináltam? Nem. De abból hoztam ki a legtöbbet, amit kaptam. És az pedig, egyre jobb és jobb lett, mióta Tess…
Azt, hogy azonnal a kabátja felé vetődött egy sóhajtással fogadtam el, ám a lány francia megszólalására majd kiestek a szemeim egy pillanatra, de végül béke költözött belém és megrándult egy ideg az arcomon, ahogy megpróbáltam visszafojtani a sunyi vigyorom kezdetét.
- Tudatlant sohasem mondanék senkire, főleg nem rád – válaszoltam, de több kimagyarázást nem fűztem a dologhoz. Pont az ilyen esetek miatt nem szoktam nyilvánosan, telefonon keresztül megbeszélni a részleteket, legjobb volt, ha nagy körvonalakban tárgyaltam, hiszen az ügyfél úgyis tudta, mire gondolhatok. – Az ügyfelem francia, ezért beszéltem úgy ahogy, ráadásul semmi olyan nem hangzott el, amitől félnem kellene, de azért köszönöm a figyelmeztetést – biccentettem egyet, majd szólásra nyílt a szám, hogy mégis mire gondolt, de keresztbe húzta a számításaimat a következő megszólalásával. – Nem szoktál? Hogy-hogy? Ha csak eszedbe jut? – értetlenkedtem, miközben kinyitottam előtte az ajtót és zsebre dugtam a másik kezemet. – De ugye tudod, hogy ez nem egészséges? – Én is kiléptem utána a csípős levegőre, amiből jólesően szívtam egy mélyet, miközben feljebb emeltem az arcomat és becsuktam a szememet. Hihetetlenül jól esett minden egyes alkalom, amikor fellélegezhettem a fojtogató meleg miatt. Félig elnyílt a szám és lassan, élvezve a téli hideget, engedtem ki a benn tartott levegőt. Jól látszott a leheletem, miközben ismét kinyitottam a szememet, ami pár másodpercig, a nyugodtságban lebegve álmosságot sugárzott. Aztán valahol távol dudált egyet egy autó a dugóban és felébredtem a bódultságomból. A hangok újra számítottak, az élet ismét visszaköltözött, a járókelők ismét normális tempóban haladtak tovább, a szárnyam pedig libabőrös lett a fagyasztó élménytől. Minden havas volt, a globális felmelegedés ellenére, a járda két oldalát még nagyban takarta a fehér, a kosztól kissé szürke hó, míg máshol a latyak uralkodott. A lányra néztem, majd az előbbi beszélgetésünket felidézve a másik kezemmel is a zsebembe nyúltam és az óriási ballonkabátomból hirtelen előhúztam egy zöldalmát. Hát, igen, nem is én lettem volna, ha nincs nálam legalább egy darab.
- Legalább ezt edd meg, amíg odaérünk. Nem akarom, hogy éhen halj – villantottam rá egy mosolyt, miközben eltúloztam a dolog jelentőségét. Ha elvette, ismét zsebre tettem a kezemet, ha nem, megrántottam a vállamat, feldobtam a levegőbe, majd ahogy ismét a kezeim közé kaparintottam, beleharaptam a lédús gyümölcsbe és úgy indultam el.
- Én amúgy a BlueBird Coffe Shop-ra gondoltam. Az neked megfelel? – Normális tempóban, bár ennek ellenére továbbra sem bírtam semmit sem tenni a nagy lépéseimmel mit kezdeni.


//Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.]//
Tibutty Tamity
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

New York-i Közösségi Könyvtár - Page 7 Empty Re: New York-i Közösségi Könyvtár

Témanyitás by Jessyca Camilo Szer. Jan. 02, 2013 7:42 pm

- Ne… ne folytasd. * Emeltem fel a kezeim védekezően.*
- Elég szerencsétlen vagyok, és mindig bajba keveredek önmagamtól is. Nem kell rásegíteni olyan információkkal, amiket jobb, ha nem tudok. S bár nem vagyok buta, de most jobb nekem az a tudat, ha azt hiszem, hogy a testvére volt. *A kabát iránti „vetődésem” mindössze csak annak a jele, hogy szeretnék már kiszabadulni innen. Ha nem hívott volna meg sem tettem volna másképp, annyi, hogy akkor egyedül hagyom el az épületet. *
- Az, hogy nem hangzott el, nem azt jelenti, hogy nincs is. *Világosítottam rá egy kézen fekvő tényre. Hisz ha valaki csak szavakat, részeket kap el mint én, akkor bizony felkeltheti az érdeklődését. Az enyémet is sikerült, de a Tobias után jobbnak láttam ezúttal legyűrni a kíváncsiságom és inkább nem kérdezni. A kérdés áradatra viszont most én néztem kissé meglepetten. Nem értettem, hogy egy ilyen egyszerű dolgot, hogy nem lehet érteni. *
- Köszönöm. *Tekintettem vissza ám csak újabb meglepetés várt, ahogy visszatekintettem. Egy kicsit csak néztem, de aztán a fejem ingatva húztam összébb fázósan a kabátom.*
- Nem sűrűn látni senkit, aki ennyire örül a hidegnek. * De bár én nem szerettem a hideget a friss levegő nekem is jót tett és a melegtől kipirult, bágyadt arcomba egy kis életet kölcsönzött. S mikor elindultunk újra beszélni kezdtem.*
- Igen, tudom. De ez van. Van, amikor képes vagyok úgy belemerülni valamibe, hogy se enni és sem inni nem állok fel. Vagy mikor suliba jártam rohangáltam össze-vissza és kimaradtak az étkezések. Sűrűn előfordul, hogy nem csak ebédelni felejtek el, hanem olykor 2-3 napig még enni is. Nem érzem, ha éhes vagyok. *Vontam meg könnyedén a vállaimat.*
- Megszokásból meg nem nagyon szoktam cselekedni. Így van, amikor csak akkor veszem észre, hogy ennem kéne, mikor felállok és megszédülök. Aztán csinálok valamit enni, és míg eszek szoktam elgondolkozni azon, hogy mikor is ettem utoljára. Ne kérdezd, hogy mi az oka, mert nem tudom. * Tekintettem rá, hogy vajon mennyire is tartja furcsának. Még én is annak tartottam, de aki egyszer hozzászokik ehhez, annak már semmi újdonság nincs benne. Aztán ahogy előkerült az alma értetlenkedve tekintettem rá.*
- Éhen halni nem fogok, mert most sem vagyok éhes. Így köszönöm, de nem kérem. *Utasítottam vissza udvariasan egy mosollyal kísérve, aztán ahogy a szemem követte a gyümölcs útját felfelé, egy kissé megcsúsztam egy apró jégen, amibe már nem sikerült a cipőm sarkának belevájni. Egy ugrással ugyan visszanyertem az egyensúlyom, de egy apró sikkantás elhagyta az ajkaim. Aztán a hely hallatán végig tekintettem magamon és elnevettem magam.*
- Igazán oda illő az öltözékem. Kicsit sem fogok kitűnni a sok öltönyös és kosztümős fazon között. De ha megvédesz, ha esetleg valaki udvarolni kezdene. Hát áldásom rá. * Tekintettem rá huncut szemeimmel. Valójában nem gondoltam volna, hogy a sok elit banda közül bárki is megpróbálna kikezdeni egy magamfajta, fiatal lánnyal. De hát sosem lehet tudni és ma már aztán nem a kedves módszerek híve az urak. *
- De ha így rohansz, akkor a karjaidba fogsz visszahozni, mert kitöröm a bokám. szóval lelassítasz vagy beléd karolva húzzalak vissza folyton?

// Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.]//
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

New York-i Közösségi Könyvtár - Page 7 Empty Re: New York-i Közösségi Könyvtár

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.