Post-Outsiders
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Vidám Bagoly

2 posters

Go down

Vidám Bagoly Empty Vidám Bagoly

Témanyitás by Vidám Bagoly Vas. Jan. 22, 2012 7:34 pm

Lorem Noctuae
Vidám Bagoly




Név: Ptą́-Hįhą́, szó szerint Vidra Bagoly, de mivel a Dakotában a Vidra a Vidámság szinonimája ezért angolul: Vidám Bagoly. A legtöbb sápadt arcú lenézi az indiánnevet ezért nevét latinul szokta mondani: Lorem Noctuae.
Faj: Mutáns
Kor: A 16 életévének végén jár.
Születési hej: Észak-Dakota állam, „West River Hagyományőrző Indiántábor”
Jellem: Emberbarát (Nem lát különbséget ember és mutáns között. „ A mutánsok az emberek sámánjai, varázslói és ez mindig is így volt. Csak most felfújták az ügyet.”)

Személyazonosság: Vállalja, hogy Sámán (Ő magában mindig így hívja a Mutánsokat). Egy farkassal a nyomában le se tagadhatná.
KÜLSŐ: Folyton őszintén, sugárzó életkedvvel, és hófehér fogakkal mosolygó, szikár, kidolgozott izomzatú indián, látszik rajta, hogy a nyarait a prérin tölti. Holló fekete haját egészen hosszúra hagyta, hátközépig ér, és általában szabadon lobog. Délceg tartása van, mindig kihúzza magát, ezzel sikerül egy magasságba kerülnie a felnőtt de görnyedező sápadt-arcúakkal . Kedvenc viselete: Fekete bőrnadrág, gumitalpú fekete mokaszin, hosszú ujjú fekete póló (ezt jó időben elhagyja), fekete bőrkesztyűkkel,és egy fekete sajátos hosszúszárú (susogós) bőrkabát, aminek a hátulján egyikkéztől, a másikig a háton is átvezetve, indiános bőr-rojtsor fut. Ezenkívül egy ezüstgombbal a vállakra tűzve függ még pár szál bőrrojt (ha x men lesz, ide kerül majd az X jel). Ezt a nem mindennapi öltözéket általában kiegészíti, két, fekete csattal a hajába tűzött hollótollal.

Különleges ismertetőjel: Indián származásán,akcentusán, nem mindennapi öltözékén, hajviseletén túl: az általában a mellette kocogó farkas, a ball vállán lévő törzstetoválás, a nyakában lógó csontból faragott farkas totem-figura, egy sörétes találatának hege a lábon. Egyszóval a karakter egy két lábon járó különleges ismertetőjel.

ELŐTÖRTÉNET
Gyönyörű napsütéses napra ébredt, a hagyományőrző indiántábor. A tipik alján gyöngyöket vetett a dér, a lovak légzése kérészéletű párafoltokat teremtett, a háromszög alakban feltett sátrakban hatalmas ásítások törték meg a préri csendjét, amikhez hamarosan egy tétova *owáštecaka! csatlakozott, a legkisebb tipi,legkisebb, de leglelkesebb tagjától, tőlem. Mivel én voltam a táborban a Sámán, ezért az én kötelességem lett volna, (elméletben) ébreszteni. De miután többszöri kiáltozásra sem kaptam választ, (És be kell valljam, nekem se akaródzott ültömből fölállni) , úgy döntöttem megérdemelnek egy kis ijesztgetést. Rágyújtottam, egy az ősi füvekkel töltött pipára, (erről tudni kell, hogy többet segít, mint árt, hasonlóan a vörösborhoz, és ezen kívül, felruházza használóját az olyannyira áhított férfias jelleggel) miután elmémet így kitisztítottam, megidéztem egy medve szellemét. Magamba fordulva, elmémet kitisztítva jelent meg előttem, egyenlőre csak fantáziámban a medve, majd, ahogy kezeimet kinyújtottam, mintha derengő füst szivárgott volna az ujjaimból, alakzatba gyűlt és felvette a medve alakját. Ezután a színek következtek, és mikor már az alkotás tökéletes lett, a medve megmoccant. Nem voltam még erős sámán, ezért a medve, ha akart se árthatott volna, de igen szép nagy volt, és félelmetes. Első álomból ébredve mindenképp. Miután a saját tipimben egyedül éltem, átküldtem a medvét Lyukas-kezű sátrába, amiben rajta kívül ott lakott névrokonom Bagoly-fejű, aki indián létére szemüveges lett. Ez a kettő városi volt, a nevükről is látszott, amit mi adtunk nekik, miután valami sápadtarcú-neveket hadováltak össze bemutatkozáskor. Az efféle sikert a sikolyok frekvenciájában lehet mérni… Az a siker tökéletes volt. A velőtrázó sikoltás megértette a harmadik tipi lakóival, hogy ébresztek. Ezért gyorsan átkiabáltak hozzám, hogy felesleges rájuk szabadítanom a fél vadvilágot, már kelnek. Így indul egy átlagos reggel, a West River-i Dakotáknál, egy hagyományőrző indián törzsben. Lehet, hogy csak hatan vagyunk, de így is eléldegélünk itt nyaranta, szünetben. Igaz ugyan, hogy konzerven élünk, a telefonunk folyton a zsebünkben, és a tipi felét tankönyvek borítják, azon ritka alkalmak szomorú hírmondóiként, amikor hajlandók vagyunk foglalkozni efféle sületlenséggel. Már forrt kint a kondér víz, amikor megjelentem, a kedvenc őzbőr kabátomban. Közel a folyó, körülöttünk a természet. Non pluss ultra, hogy a latinságom villogtassam. A napi programunk: reggeli, lovaglás, nyomolvasás gyakorlás, lőgyakorlatok íjjal, rejtőzködés gyakorlás, lovaglás, pajzsfestés, bőrtárgy-készítés, ebéd, faragás, késdobálás, fakésekkel, fa-tomahawkkal, bottal való „harc”, revolverrel lövöldözés,lovaglótúra, végül hazaérve vacsora és rituális ünneplés, a végén mértéktelen tüzes-víz fogyasztással, rémtörténet meséléssel.
Az a nap is e szerint a rutin szerint indult. Miután túl-(t)ettük magunkat a reggelin, lóra fel, és lovaglási versengés veszi kezdetét. Általában a két városi az utolsó, nincsenek még lóhoz szokva. Az első, hely folyamatos kerengésben van, de hát ez úgyis csak játék… Akkor épp én nyertem, mivel megbeszéltem a lovakkal, hogy a többieknek nem kell sietni. Ezért jó sámánnak lenni. Csakhogy akkor Lyukas-kezű ismét veszített. Őt megbetegítette a fehér emberek világnézete, a fanatikus maximalizmus. Nem gúnyoltuk, mivel szinte mindig ő vesztett. De akkor másképp volt minden. A másik városi, a szemüveges Bagoly-fejű, most életében először második lett, és ezen felbuzdulva csipkedni kezdte társát, akit erre elfutott a pulykaméreg. Én a lovakon keresztül éreztem, ahogy Lyukas-kezűben megmoccan valami. A lova megérezte a rossz embert a hátán, és én hiába próbáltam csitítani levette magáról. A többiek azt hitték a srác hibázott és nevetni kezdtek. Én addigra rémült voltam, Lyukas-kezűben a lovak érezték a gonoszt. Próbáltak elvágtatni, ekkora mindenki tudta, hogy baj van… mintha, lovammal együtt valami sziklaszirt lettünk volna, ami körül az idő folyója meghasad, örvénylik és habzik, véresen. Az egész tíz szívdobbanásig tartott:
első szívdobbanás, mindenki rajtunk kívül menekült, Lyukas-kezűn szőr nőtt és valami förtelmes lénnyé változott. Második szívdobbanás, a lény ráveti magát Bagoly-fejűre és lovára, vér freccsen a mokaszinomra. Harmadik szívdobbanás, éreztem a ló halálát, magát a semmibe vesző pillanatot és félőrülten megidéztem egy becsapódó nyílvessző szellemét a lényre. Negyedik szívdobbanás, mintha bölénycsordát akartam volna egy kaviccsal megállítani, a lény felém fordul, lovamnak egyetlen gondolata pengeként hasít az elmémbe: MENEKÜLNI! Patái lecsapnak a földre, sebet tépve a préri gyepén, majd felemelkednek, földet szórva hogy továbbröpítsenek a tipik felé… Ötödik- Hatodik szívdobbanás, a lény beéri és leöli két barátom és azok lovait. Halál szagát hozta a szél és Kínt és Fájdalmat küldtek a gondolatok. 7.-8. szívdobbanás, a préri gyepe csupa vér és belső szerv, csupán egy ló maradt meg és vágtat utánam, Lyukas-kezűé. A tipikhez érve a lovakat elküldtem anyához, én pedig a sátramba rohantam a revolverért, későn. A tipi fala szétszakad, a résben ott áll a félig ember-félig vaddisznó szörnypofa sörtével borítva, karmokkal fegyverezve. Egy vágás szellemével véreztem volna meg, de csupán pár szőrszál esett le, meg egy kis horzsolás keletkezett. A Vadkandémon tovább nyomult a tipibe. Én kiugrottam a főbejáraton, és belegondoltam, mivel árthatnék neki. A harchoz nem igazán értettem, (még most se) a játékos fafegyverekkel vívott küzdelem pedig inkább csak a reflexeimet, és… na jó szinte semmit sem fejlesztett rajtam. A kialudt tűzig gurultam, amikor eszembe jutott egy jó ötlet. Láthatólag a bestia vadállati volt. Nem emberi tudat irányította… Minden állat fél a tűztől… Hatalmas máglya szellemét idéztem meg, ami bár csak pár fűszálat volt képes éppen, hogy lángra lobbantani, de a célnak megfelelt. A Vadkanember nyüszítve-visítva menekült előlem, vissza a tipibe majd azon is túl, mire én is berohantam, felkaptam a revolvert, rálőttem kétszer…
A tábortűz körül, a tűz által sárgásvörösre festett arcok ráncaiból menekült a fény, ahogy hatalmas nevetés tört ki, mikor felálltam és elbohóckodva kétszer „rálőttem” Lyukas-kezűre, aki szintén a hasát fogva néha felhorkanva röhögött, ezzel csak tovább fokozva az általános jókedvet. Összesen húszan ültünk a tűz körül, és nagyon jól éreztük magunkat. Az általam hozott bor kézről kézre járt, a társalgás hol angolul, hol dakotául folyt, ugyanis a húszból hárman angolok voltak, akik nyelvet jöttek tanulni. Itt több tipi állt, mint a mesében: öt tipi egyenként négy embernek. A hagyományőrző tábor vezetője a törzsfő, 26 éves volt és ezzel ő volt a legidősebb. Én akkor 15 éves voltam és így a legfiatalabb, de én voltam a sámán, épp ezért engem se hagytak ki semmiből. Az indián társadalom, mindenre megoldást kínál, a mutáns „problémára”is. Az időnket már a mesében elmondottak alapján töltöttük, de csak egyetlen revolver volt (a törzsfőnél) és azt is csak az ő felügyeleténél használhattuk. Íja mindenkinek volt, sőt lova is, meg egy nagy vadászkés, amivel konzervet nyitottunk, és célba dobtuk. A tanulást komolyabban vettük, mint a mesében, ebéd után mindig volt egy kötelező tanulóidő, a szülők lelki üdvének érdekében. De minden jónak vége szakad egyszer és így volt ez az én esetemben is, a nyár végén iskolába kellett mennem, de nem az „elit” rezervátumi suliba, mint ahogy a többiek, hanem egy flancos gimibe, európai stílusú tanítási móddal, egy büdös városban. Apám szerencsejáték-klub tulajdonos volt, édesanyám pedig indián tudásőrző, ő szervezte a táborokat is. Egyik nap, amikor a kedvenc őzbőr „indiános” tehát rojtos kabátommal, rojtozott őzbőr bőrtáskával megérkeztem az osztályterembe, bennt nem mindennapi látvány fogadott: a padok a terem falaihoz tolva középen pedig (lelkes bíztatástól részegülve) két *Tatanka akart éppen egymásnak menni. Táskámat letettem a földre, és a legbékítőbb vigyorommal közéjük léptem, a lehető legbarátságosabb hangon kérdezve:
- Hé-hé! Srácok! Mi a…
Az első ütés, letörölte az arcomról a vigyort (pedig az oda van szinte szögezve, a barátaim szerint) és erőteljesen dobott rajtam egy nagyot, miáltal a földre kerültem…
Onnantól lincseléshangulat futott végig az osztályon, az „eszes csapda”, hogy majd békíteni akarok, bevált. Rúgások, ütések, tépések, végeláthatatlan örvényébe kerültem, és nem tudtam miért? Eddig mindenkivel jóban voltam… Lassan a fájdalom iszaptavának felszíne alá kerültem, amikor az első kiáltás fénylő villámként tisztította ki az elmémet, csakhogy amit a fényében láttam az rémesebb volt, mint Lyukas-kezű szőrösen:
- Rohadt Mutáns csináljuk kiiii!
Már tudom, miért utáltam annyira a rasszistákat. Ez később tudatosodott bennem, ugyanis akkor épp fontosabb szerveimet védtem, ahogy a rúgások tengerében, saját véremben és a cipőik mocskában vonaglottam. Ilyen lehet tehát, amikor az ellenfél hadifőnökét meglincselik, a baj az, hogy én nem a hadifőnök, hanem az indiánok közt tisztelt személy vagyok, ez szerencsés gondolat volt, életmentő. Elvégre sámán vagyok, tudok szellemeket idézni, miért ne tehetném ezt a saját védelmemben? Akkor ez a gondolat számomra idegenszerű volt, persze szoktam nagyzolni, a tábortűznél… Okos ötletem támadt,(az ember és a mutáns már csak ilyen kreatív, ha a bőrét félti) és kedélyes lincselőim felett bolhák szellemeinek regimentjei keletkeztek, rájuk estek és elkezdték szívni a vérüket. A hatalmas jajgatás és vakaródzás közepette felálltam, és beragadt szememen keresztül, alig-alig, de kivettem, hogy a tanárunk egy ideje csak ott áll és nézi, hogyan ölnek. Felhívtam a szüleimet és egy szellem ló bizonytalan állagú hátán, éppen hogy megmaradva, vágtattam a szabadság felé… igaz, hogy a lónak háromszoros teher voltam, de sikerült elérnünk a kórházig. Itt eloszlattam, majd elestem. Elájultam. Másnap reggel amikor felébredtem, azt mondták: egy farkas húzott be a ruhámnál fogva, majd eliszkolt. Nos, igen a totemem. Nem ez az első alkalom. Sebeimet ellátták és én egy kórházi ágyból rettegve nézhettem, ahogy az emberek és a mutánsok egymásnak esnek. Tudtam, hogy a sápadt arcúak üldözik a saját sámánjaikat, de verésemig nem tudtam, hogy ilyen súlyos a helyzet. Védelmemre szerencsére létre tudtam hozni két medvét, akik bár erejüknek a felét se tudták kifejteni a valóságban, de igencsak félelmetes bodyguardok voltak. Rajtuk kívül a környék összes fekete tollazatú madara kérésemre a környező fákra gallyazott és cserébe a kukák fedelének kinyitási módszereinek tudományáért, védőgyűrűt vontak a kórház köré. Mit ne mondjak, az ápolóknak nem tetszett a nem mindennapi védelmem, de nem szóltak, ők is látták a híreket és miután elmondtam, hogy az állatok őket is védik, különösen megtetszett nekik a kórház megerősítése. Az már más kérdés, hogy nem tudták mi vár a kórház kukáira, ha én elmegyek…
Szüleim minden nap látogattak, de míg édesanyám rajongott a képességemért, apám azonban így is aggódott értem. Úgy gondolta, (és a medvetestőreim végképp meggyőzték) hogy ideje lenne megismerni, kontrollálni a képességem. Éppen ezért felfogadott egy rakás sápadt arcút, hogy derítsenek fényt, mi is az én képességem. Életemben nem vitáztam annyit, mint akkor. Én mindig is békés ember voltam, mint a legtöbb dakota, de ezek addig mérgesítettek, hogy éreztem, majd rájuk zúdul a szellemvilág. Szerencsére több hónap kínszenvedés, vitatkozás, medvepofonok, pszichológiai keresztkérdések, medvefingok, statisztikák, indokolatlan hollótámadások, gyógyszerezés, rókák által kiborított kukák a professzorok háza előtt megszülte az eredményt (ja igen, a megbolhásodást kihagytam) . Az én képességem a fantáziámból a valóságba átrángatott események, lények irányítása. Másodlagos képességem: állatokkal való kommunikáció. Ostoba sápadt arcúak, ezeket mind a szellemvilággal értem el! De meghagytam őket emeletes ostobaságaikkal, hátha békén hagynak. Nem így történt, amikor feladták volna fegyvert adtak a kezükbe: A mutánsok elleni gyógyszert. Attól fogva másról se szólt átkozott ottlétük, minthogy győzködtek, engedjem, hogy beadják. A kérésből vita lett, ami végül odáig fajult, hogy a madársereg nem engedte őket a kórházba. Bejöttek a szüleim, édesanyám könyörgött, hogy ne dobjam el a képességem, de apám az ellenkezőjét próbálta belém sulykolni. Én pedig kijelentettem, hogy az életbe nem fogják ezt nekem beadni! Anyám ujjongott, apám szeme furcsán villant. Elég furcsán ahhoz, hogy estére megerősítsem a védelmemet. A medvék az ágyamat szinte rés nélkül tudták körülállni, egyikőjük az ajtót, másikójuk az ablakot figyelte. Éjfélkor nyomást éreztem magamon. Egy mutáns ült a hasamon a kezében injekcióstű! Az egyik medve megpróbálta lecsapni, de elteleportált és harcművész mozdulatokkal erre-arra teleportálva füstté ütötte medvéimet. Azután felém fordult, sí maszkja mögött diadalmasan villogtak a szemek… majd pedig a fájdalomtól eltompulva. Egy menyét győzte le. Amíg ő a medvékkel harcolt a menyét két lábán bizonytalanul lépkedve, felkapta azt a tűt, amit a professzorok hagytak itt, hátha belövöm magamnak az ellenszert és a lábába vágta. Életemben először hálás voltam a két öregnek. A friss homo sapiens, fájdalmasan tekergett a padlón végképp meggyőzve arról, hogy nem akarom én ezt. Egy terv kezdett bennem körvonalazódni. A teleportáló egy falkányi kiéhezett kutyát lakatott jól és amikor a szüleim bejöttek, bejelentettem, hogy egy betörő emberré tett. Édesanyám zokogott, apám vigasztalta, szeméből elégedettséget véltem kiolvasni. Megkérdeztem apám, hogy ismeri-e az alakot, ő nemmel válaszolt, de az ágy alá rejtőzött menyétszellem érezte a hangjában a fals fennhangot. Akkor, nagyon mérges lettem és ez meglátszott az arcomon is. Apám gyanakodni kezdett, eddig a zsebében matató keze felém rebbent, és talált. Leírhatatlan érzés, ahogy a hollók, egerek, rókák, borzok és egyéb urbanizálódott lények, magamra hagytak a gondolataimmal. Az ágy alatt a menyétszellem szertefoszlott. A hollók, miután elvesztették velem a kapcsolatot zavarodottan felrebbentek, a távolban dühösen üvölt egy farkas… Anyám elhűlve figyelte férjét, aki fia iránti irigységből megfosztotta őt az erejétől. Apám diadalmasan figyelte a hollók távozását, szemében az őrület lángjait láttam… de nem volt többé lehetőségem, hogy bebizonyítsam. Nem láttam a szellemvilágot. Édesanyám elájult, de apám nem törődött vele, őt megrontotta a sápadtarcúak világa. Azt se vette észre, hogy a kórházajtón besurran egy farkas… Fölnyalábolta édesanyámat és engem ott hagyott a földön, ahova estem az ágyból vonaglásom mellékhatásaként. Elment „majd visszajövünk ha jobban vagy…” mondattal. Én majd belerokkantam a magányba. Csak feküdtem a földöm, magam elé meredve és kétségbeesetten kerestem a szellemvilágot, az állatok gondolatait… Ekkor vettem észre, hogy az ajtót az apám nem csukta be. És az ajtóban egy látogató állt. Egy farkas. Sőt, A Farkas. A totemem. Odalépett hozzám megpiszkált, és szaglászott. Borzasztó volt nem hallani, mire gondol, nem beszélni vele… Aztán a farkas a földre esett injekciós tűt gurította oda hozzám. Üres volt. Visszamásztam az ágyamra, akinek mostantól állandó őre lett a farkas. Apámék nem jöttek. Kifejezéstelenül bámultam a tévét. Hetekig. Aztán, hallottam egy hírt. Egy hírt, ami megváltoztatta üres életemet. Magneto megszökött az öregek otthonából. Miközben használta a képességét. Végiggondoltam, hogy Magneto egy hónappal azelőtt kapta a szurit, mint én. Tervezni kezdtem, edzeni kezdtem, bár a nővérkék az ágyban találtak mindig, de amikor csak ketten voltunk: fekvőtámaszok felülések, ajtófélfánál felhúzódzkodások. Humorom visszatért, az orvosok, nővérek mindig nevetve távoztak tőlem. A farkasom érdeklődve figyelte edzésemet, ami egész napomat kitöltötte. Aztán egyszer visszajöttek a szüleim, anyukám megbarátkozott a tudattal, hogy nem vagyok sámán, édesapám pedig kedvesebb volt, mint valaha. Közöltem velük, hogy jeles nap a mai. Nem értették. Elengednek a kórházból… és meggyógyultam. Először értetlenkedtek, majd farkasom kijött az ágy alól. Édesanyám nyúzott arca felragyogott, és ezzel a ragyogással, elkezdtem hallani olyan hangokat, amiket már egy hónapja nem: a farkasom magában kacagott, a hollók boldog körözésbe kezdtek, az utcával távolabb lévő állat dokinál, vonyítás kezdődött, terjedt el a városban, aminek utolsó akkordjába egy igazi domináns vonyítás is belekerült. A farkasé. Apám arcát kettérepesztette a mosoly. Kiálltam a próbát, igazi sámán vagyok. Teljes hapy end… Lett volna. Csakhogy a farkasom veszélyt érzett, idegen szagokat a kórházban. Apám döbbenetét látva ezúttal nem ő a felelős, a kormány. Akik hallottak az itteni kórházban élő, hollós fiúról. Öltönyös fickók pisztollyal, a szokásos kormányügynök szerkó. Hárman. Elbúcsúztam hát szüleimtől és kisétáltam az ügynökök felé, akiknek pisztolyai a nyomomban járó farkasra mutattak… Majd lehulltak, hogy az eddig őket szorongató kezek megküzdjenek a testüket ellepő szellembolhákkal. Futottunk. A farkas és én. Végig a városon, ki a pusztába. Közben beszélgettünk. Egy falka voltunk (és vagyunk). Futottunk. Megtudtam, hogy farkasom neve Holdbanéző, bár farkasnak született, ő is mutáns. Ez a mutációja. Mindazonáltal bár gondolatai „emberiek” voltak, jellemünk nagyban különbözik. Míg én békésebb természet vagyok, ő az egyszerű megoldások híve. A farkastörvényeké. Ketten voltunk a világ ellen, de szerencsénkre a szüleim tudtak támogatni minket, mert egy hagyományőrző tipiben lakhattunk, távol a civilizációtól. Tizenhat éves voltam, amikor kiderült, már rég nem üldöznek... A biztonság kedvéért fél évig még rejtőztünk, ez alatt én végig edzettem, főleg a fizikai kondíciómat, és íjász tehetségem, de természetesen tanulmányaimat is próbáltam folytatni, önképzők segítségével. Miután letelt az idő, úgy döntöttem nem maradok a szüleimnél, hanem mielőtt elkopik a humorom, beiratkozom valahova. Az első döntésem a rezervátumi suli volt, de hamarosan idegennek éreztem magam ott is, mivel végzős barátaim elmentek. Ezután suliról-sulira jártam, de nem találtam az igazit. Egyik iskolában nem tudták elviselni Holdbanézőt ( és ami azt illeti kölcsönös volt); a másikban pedig a mutánsokat (és azok farkasait) akarták meglincselni; a harmadikban meg akartak mérgezni, ha Holdbanéző nem szagolja ki, meghaltam volna; a negyedikben nem tetszett a tanároknak a holló sereg; az utolsóban már majdnem beilleszkedtem, amikor az egyik tanár váratlanul belerúgott Holdbanézőbe, talán még ma is a sebeit fércelik. Ezután sokáig csak céltalanul bolyongott kétszemélyes falkánk, miközben nagyon megtetszett nekünk a viking mondavilág. A szüleim aggódva figyelték, hogyan szakadok el a világtól; amikor sápadtarcú vadászok, egy erdőben le akarták lőni Holdbanézőt, de én eléje ugrottam. Újra kórház. Ezúttal egy híres New York-i kórház, mivel sörétest kaptam. Mire felgyógyultam közel jártam a tizenhetedik életévemhez, és New York forgalmas utcáin kerestem valakit, aki tudja merre van az a híres iskola, ahol mutánsokat foglalkoztatnak…

* owáštecaka!-”Ez egy szép nap, egy szép földön, jó időben.”
* Tatanka- Bölény

A képesség:
Elsődleges: I.SZINT: A karakter képes gondolat képeit, átrángatni a való világba, mint „szellemeket” (valójában , ezek pszeudók) a következő módon:
A karakter egy gondolatot (legtöbb esetben állatot) egy általa kibocsájtott szellemtestbe teszi.
Ez leginkább úgy néz ki mintha a karakter körme alól, kezének mélyebb ráncaiból, füst szivárogna, és megalkotná a gondolat testét. Ha a kiválasztott gondolatkép nem állat, hanem például: Fuvallat akkor a füst lassan eltűnik, és fuvallattá alakul. Ezeknek a lényeknél egyetlen dologból van hiány: a testet alkotó matériából. Ezen a szinten a karakter nehezen tartja össze az alakokat, legfeljebb öt-hat gondolatképet teremthet, és ezen lényekre,jelenségekre,tárgyakra a következő két fontos szabály érvényesül: Az első, mennél nagyobbak a lények annál kevésbé erősek. Tehát: Tegyük fel a karakter átrángatja a gondolatvilágot és a valóságot elválasztó bozótoson, egy menyét szellemét. A menyét minden szempontból olyan lesz mint a többi. Azonban ha a méret növekedik, tegyük fel egy farkas esetében, az már csak félig lesz evilági, félig a túloldalon marad. Ez a jelenség azzal jár, hogy a farkas fele olyan erős, mint egyébként, fogai feleakkora sebet ejtenek stb. egyedül a kinézete,és nem erőhöz kötött tulajdonságai nem változnak. Ha tovább növeljük a méretet, tegyük fel egy medve esetében, szegény lazackutató polgártárs, csupán harmad olyan erős mint evilági rokonai. Növekedjen hát a méret tovább: Egy mamut csörtet át a bozóton, azonban hiába, evilágion ereje szinte nincs is, egy üres vödröt ha meg tud emelni, már jó napja van. Összefoglalva: Mennél nagyobb a méret annál kevesebb erővel bír a lény, tárgy stb…
A második fontos szabály: Minden megidézett lény,tárgy elpusztítható. Ráadásul minél nagyobbak annál könnyebben, annyival szorzódik az őket ért káros hatás mint amennyivel gyengébbek az átlagnál. Fontos opciók még a képességben, hogy a karakter képes, érzékelni a pszeudó(k) érzékeivel, és ha úgy akarja tökéletesen anyagtalanná teheti őket.


Másodlagos: I.SZINT: A karakter a szellem-világát használva hallja az állatok gondolatait, és gondolatban képes „beszélni” velük (ez persze csupán képek érzések közvetítése a legtöbb esetben). Nem parancsolhat nekik, csupán a fejükbe pillanthat bele, és kommunikálhat velük.

Foglalkozása: Diák, Hagyományőrző
Szakértelmei: A kifogyhatatlan dakota közmondások ismerője, Dakota szertartások tudója, Beszél Dakotául, Angolul, és egy pár mondást ismer Latinul. Ezenfelül, az „Indián Hagyományőrző” alapcsomag: Jó lovas, íjász, jól dob célba,ügyesen oson, lapul, a nyár majd minden napján játszott fa indián fegyverekkel, igazából annyit számít, hogy ismeri az indiános/skótos harci cselt (ami illik nem túl harcias… na jó egyáltalán nem harcias személyiségéhez: üss,fuss,rejtőzz. De ő élesben sokszor csak az utolsó kettőt tartja be.). Ügyesen készít indián kézimunkákat, ismeri a tipi készítésének felállításának folyamatát. Életében egyszer lőtt revolverrel (és utána jó messze hajította ijedtében) , ért az állatokhoz (de csak a „hazai” állatokhoz),egy átlagos európai gimnazista tudásanyagával rendelkezik, kiélezetten az Amerikai történelemnek kezdeti része (indián szemszögből). Indián mondavilág történetek, ismerete. Tud vezetni autót,motort (de a táblákat nem ismeri…) jogosítványa nincs. Ért a nyomolvasáshoz, Indián gyógyászathoz. Rendszeresen olvassa a NatGeo újságot.

Indián részletek: A Vidra és Bagoly a jegy között született. Toteme a Farkas, még nem járta meg a naptáncot, tehát még nem férfi. (De ezt nem köti a Sápadt arcúak orrára.) Sámán rangja van gyerekként is mivel a nagyapja (az előző sámán) meghalt. Apja nem örökölte a Sámánvért és ezért mindig is irigykedett a fiára.

Felszerelés: Kedvenc ruházata tollastul (lásd a KÜLSŐ leírásánál), fekete okostelefon sajátkészítésű indián tolldísszel kiegészítve, csontból faragott szép farkas totem bőrláncon, széles pengéjű vadászkés fekete nyéllel, fekte bőrtokkal, damaszkolt pengével, indián szokás szerint a ruha (tehát a bőrkabát) felett hordott (fekete) övön hátulra függesztve, ugyanezen övön egy közepes övtáska, tele mindenféle füvekkel, (főleg pipafűvel),kötszerekkel, egy íjhúrral és a pipával aminek vörös-kő vége kikandikál. Zsebében csak a pénztárcáját, és a nemrég nyílt Észak- Dakotai gyufagyár direkt pipázási célra készített hosszúszárú gyufáiból két dobozt tart, egy farkasos díszítésű fém vihar öngyújtóval kiegészítve, mint vésztartalék.

MINTAJÁTÉK:
Nem mindennapi látványt nyújtottam New York lakóinak, ahogy Holdba Nézővel az oldalamon sétáltam a Central park felé, a környező galambok segítségét kérve egy-egy elágazásnál. Életemben először tettem a lábam New York koszos aszfaltjára, és még a korház körül dolgukat végző állatokól kölcsönvett tudás ellenére is megdöbbentett a tömeg. A tömeget meg én. Mindig is legyezte a hiúságomat, hogyha feltűnést keltettem, márpedig most ez volt a helyzet. Egy feketébe öltözött indián srác, hollótollakkal és a farkasával. Egész életemben erre vártam. Vigyorogva figyeltem a sok döbbent arcot, folyami kavicsméretűre tágult szemet. Holdba Néző folyamatosan kommentálta az elpuhult városiak botrányos szokásait, amikor bekanyarodtunk végre a Central Parkhoz legközelebb eső utcára. A rengeteg parkoló autó között beletelt egy kis időbe, amíg megtaláltuk az ezüst terepjárót, utánfutóval. Holdba Néző két „az autózás a puhányoknak való” lényegű töbszörösen összetett mondat között felugrott az utánfutóra, kiérdemelve ezzel az összes minket látó figyelmét. Eztán elindultun, haza bepakolni a szükséges dolgokat, és a tipimet. A fullasztó borzalmas szmog igencsak ingerülté tette Holdba Nézőt, még úgy is, hogy az összes kocsiból őt bámulták. Nos igen a hírnevet mindketten szerettük. Sok lélekölő óra után, amit a szülők bevonásával nagy falka megbeszéléssel töltöttünk, (Farkasomnak én fordítottam) megérkeztünk a házhoz. Ami körül a tippijeink álltak. Az enyémet összeraktam, az utánfutóra tettem, miközben végig Holdba Nézővel morfondíroztunk azon, hova állítsuk a tipit gondolatban egy Xavier birtokos fotón jelölgetve.
~Lehet, hogy meg se engedik, ki tudja miféle konzervatív Sápadt arcúak döntenek erről.~
Holdba néző válasza rövid volt, de szerintem elég gyenge (attól még vigyorogtató):
~Hát ha nem akarják elhagyni az ativitásukat, és konzervé válni akkor nem zárnak be engem egy kastélyba…~
Már azon vigyorognom kellett ahogy meglátja valaki, a kedvenc hűtőnyitó trükkjét.
~Bár ki tudja lehet, hogy hozzászoktak az efféle eseményekhez, ahol ennyi sámán egy rakáson ott bármi megtörténhet!~
Miután végeztünk a bepakolással, egész meg telt az utánfutó. A hatalmas kupac mindenféle tetején ott ült Holdbanéző, aki hosszú üvöltéssel búcsúzott a prérin álló háztól. Egy sas még utánunk repült egy darabig, szemével végigpásztázhattam a környéket: A fű tengerként hullámzik, a távolodó táborunk mellett a lovak legelnek, a végtelenbe vesző úton csak a porfelhőt vető kocsi halad a sztráda felé, a sas elkanyarodik. A szeme sarkból látom, ahogy távolodunk, és lassan kimegyünk a látóköréből… A ködbe nyúló jövő felé…


Különleges kérés: A karakter farkasa, mint dramaturgiai elem, aki megfelelőképp egyensúlyozza a karakter békés vidámságát. Valaha ember volt, de nagyon fiatalon a mutációja farkassá változtatta, azóta is keresi a módszert az emberi alak visszaszerzésére, de csupán más állatokká tud változni, az emberekhez lassan csak falkavezére, Vidám Bagoly köti. Harcban ő se túl hatékony, de ehhez képest egységtelen önbizalommal rendelkezik.

Holdba-Néző NJK Karakter
Név: Holdba Néző
Faj: Mutáns, Farkas
kor: 16
születési hely: ismeretlen
jellem: ember barát,bár egy kicsit megkeseredett a kapcsolata az emberiséggel, de Vidám Bagoly tartja benne a reményt.
személyazonosság: Titkos, mindenki azt hiszi "csupán" egy farkassal van dolga…

KÜLSŐ: Vézna kamaszfarkas, egészséges szépen csillogó szürke bundával, indigó szemekkel.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: Nincs, azon kívül, hogy farkas, emberi gondolatokkal.

KÉPESSÉG: A karakter képes ma is létező, nem kihalt állattá alakulni, kedvence jelenleg a farkas. (Nem kihalt, értsd nem tud átváltozni dinóvá,meg kardfogú tigrissé, mamuttá stb...)


Vidám Bagoly
Vidám Bagoly
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 91
Hírnév : 4
Tartózkodási hely : A nagy víz innenső oldalán.

Vissza az elejére Go down

Vidám Bagoly Empty Re: Vidám Bagoly

Témanyitás by Cerebro Hétf. Jan. 23, 2012 1:22 am

Előtörténet és mintajáték elfogadva, és dicséret jár az előtörténet szórakoztató jellegéért! Külön öröm, hogy élnek a szülők!

Az NJK természetesen engedélyezett, de azt mindenképp tartsd szem előtt, hogy egy farkas az oldaladon nem csak feltűnő, de adott esetben felkeltheti a hatóságok figyelmét is (vagy más felkelti a figyelmet).

Jó játékot!
Cerebro
Cerebro
Admin

Hozzászólások száma : 539
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : Xavier Birtok

https://postoutsiders.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Vidám Bagoly Empty Re: Vidám Bagoly

Témanyitás by Vidám Bagoly Hétf. Jan. 23, 2012 10:49 am

Köszönöm, Vaka Tanka egyenesítse vadászösvényeid!
Vidám Bagoly
Vidám Bagoly
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 91
Hírnév : 4
Tartózkodási hely : A nagy víz innenső oldalán.

Vissza az elejére Go down

Vidám Bagoly Empty Re: Vidám Bagoly

Témanyitás by Vidám Bagoly Szer. Feb. 01, 2012 8:32 pm

Holdba-Néző, egy két hajnalnyi késéssel bár de rátért az NJK-k ösvényeire.
Vidám Bagoly
Vidám Bagoly
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 91
Hírnév : 4
Tartózkodási hely : A nagy víz innenső oldalán.

Vissza az elejére Go down

Vidám Bagoly Empty Re: Vidám Bagoly

Témanyitás by Vidám Bagoly Csüt. Feb. 02, 2012 6:06 pm

Nagy fagypont törzsfő ajándékai, tipim új díszei: egy japán ősi Ninja tőr, és egy furuja.
Vidám Bagoly
Vidám Bagoly
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 91
Hírnév : 4
Tartózkodási hely : A nagy víz innenső oldalán.

Vissza az elejére Go down

Vidám Bagoly Empty Re: Vidám Bagoly

Témanyitás by Vidám Bagoly Szomb. Feb. 04, 2012 7:25 pm

Fagypont törzsfőtől tanulgatom a nagy kősátorban a keleti nagyvizen túli nép Hadi-ösvényeinek fortélyait. (Nin-Jucu)
Vidám Bagoly
Vidám Bagoly
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 91
Hírnév : 4
Tartózkodási hely : A nagy víz innenső oldalán.

Vissza az elejére Go down

Vidám Bagoly Empty Re: Vidám Bagoly

Témanyitás by Vidám Bagoly Szomb. Feb. 04, 2012 11:06 pm

II. SZINT Avagy a fénylő füst szintje.
Boldogan feküdtem a tipimben, ami a nagy Kősátor Parkjában áll. Véget ért az első napom, és még berendezkedni is volt időm, és most egy méter magasan feküdve boldogan hajthatom álomra a fejem… Ekkor azonban, a tűz kihunyt. A barátságos meleg belső tér helyébe hold fehér kísértetsátor lépett, majd az ajtón bejött egy szálfa termetű indián.
- Üdv Vidám Bagoly! Tanítani jöttelek.
Hangja akár a sziklák moraja, a vad hegyi folyamok dübörgése… Olyannyira meglepett, hogy még a szokásos indián beszédstílusról is megfeledkeztem.
- Ki vagy te…?
- Vaka Tanka. De nincs idő a kérdésekre, az első dolog amit megtanulsz….

Elsődleges: II.SZINT: A karakter képes bármilyen általa kitalált képeket, átrángatni a való világba, mint „szellemeket” (valójában , ezek pszeudók) a következő módon:
A karakter egy gondolatot (Immáron felerősödött fantáziája által, ez egy bölénytől kezdve, csörgedező patakon keresztül, egy fatuskóig majdnem bármi lehet, lásd alább.) egy általa kibocsájtott szellemtestbe teszi.
Ez leginkább úgy néz ki mintha a karakter körme alól, kezének mélyebb ráncaiból, fénylő füst szivárogna, és megalkotná a gondolat testét. Ha a kiválasztott gondolatkép nem állat, hanem például: Fuvallat akkor a füst gyorsan eltűnik, és fuvallattá alakul. Ezeknek a lényeknél,tárgyaknál,természeti jelenségeknél egyetlen dologból van hiány: a testet alkotó matériából. Azonban ezen a szinten a karakter sokkal könnyebben tartja össze az alakokat, már 22-27 gondolatképet teremthet, és ezen lényekre,jelenségekre,tárgyakra a következő három fontos szabály érvényesül: Az első, mennél nagyobbak a lények annál kevésbé erősek. Tegyük fel a karakter úgy dönt hogy megnövekedett képességeinek birtokában megidéz egy bölényt. A bölény immár képességeinek teljes birtokában tatankázhat végig a való világon is. Azonban ha a méret e fölé növekedik, tegyük fel egy mamut esetében, az már a szokott módon csak félig lesz evilági, félig a túloldalon marad. Ez a jelenség azzal jár, hogy a mamut fele olyan erős, mint egyébként, agyarai feleakkora sebet ejtenek stb. egyedül a kinézete,és nem erőhöz kötött tulajdonságai nem változnak. Ha tovább növeljük a méretet, ne adja Vaka Tanka egy kisebb gátszakadás képében az harmad akkora pusztítást végez mint egyébként. Emelkedjen a szellemidézés elérhetetlen fokokba: A karakter nagyon túlbecsüli magát és egy hurrikán szellemét szabadítja a világra. Látványnak nem utolsó, de a hatása kimerül a könnyebb utcaszemét megbolygatásában. Tehát még mindig: Egy bizonyos méret felett a mérettel hatványozottan csökken a hatás. A második fontos szabály, még mindig ugyanaz: Minden megidézett lény,tárgy elpusztítható. Ráadásul minél nagyobbak annál könnyebben, annyival szorzódik az őket ért káros hatás mint amennyivel gyengébbek az átlagnál. A harmadik azonban újdonság: Ha a karakter, egy tárgy szellemét idézné meg, csak minimális formázással teheti: Tehát faszék helyett egyszerű tuskó, kőtál helyett egy szélfútta szikla egy kis mélyedéssel, a kész gyógyír helyett annak alapanyagai, a természeti jelenségek nagy hátránya, hogy csak elszabadítani tudja őket a karakter, irányítani nem. Fontos opciók még a képességben, hogy a karakter képes, érzékelni a pszeudó(k) érzékeivel, és ha úgy akarja, tökéletesen anyagtalanná teheti őket. Két új dolog: Azon pszeudókat, akik teljesen birtokában vannak képességeiknek, itt hagyhatja ezen a világon, de onnantól nem irányíthatja őket, ekkor már nem számítanak pszeudónak tehát a helyükbe más pszeudót tehet a karakter. Azonban egy „itt hagyott” szellembölény ugyanúgy viselkedik, mint egy rendes bölény. Egy olyan lény aki pedig csak a karakter fantázia szülöttje, teljesen kiszámíthatatlan ezért nem javallott elengedni róla a pórázt… A másik újdonság: a karakter képes „összerakosgatni” a pszeudóit alkotó matériát. Tehát: Ahelyett hogy megidézne két bölényt megidéz egy két bölény méretű szellemet, ami birtokában van a képességeinek. Ezt bármeddig fokozhatja, de az ij módon teremtett lényt,tárgyat,hatást nem „hagyhatja itt” ha a karakter minden erejét latba vetve idéz valamit, akkor először csak a hangja jön létre, utána a többi, ugyanis a hangot nem lassítja le a szellemvilág bozótosa.

A második dolog pedig annak a képessége, hogy az agész fát lásd annak törzse hejett...


Másodlagos: II.SZINT:"Az állatok adománya"
A karakter képes egyfajta transzba mélyedni, melyben saját elméje összekapcsolódik a körülötte leledző, rovarnál nagyobb és embernél kisebb, értelemmel bíró, gerinces állatok elméjével. Ekkor az állatok szemével és fülével érzékeli a valóságot, mégpedig úgy, hogy az állat kifejlett ösztönei az ő segítségére lesznek. A kapcsolat fenntartásához fontos a nyugalmi helyzet, így egy erős inger könnyedén megtörheti az elmék közötti hidat, de egy telepata kontárkodása is megszakíthatja a kapcsolatot. Az állatok gondolata és világképe nem mindig értelmezhető könnyedén, ezért a karakternek mindig erősen koncentrálnia kell, hogy a tapasztalt dolgokat feldolgozza.
Használd bölcsen a tudást, Vidám Bagoly. *Mokit-ki akkamimat!

*Légy Bölcs és kitartó.


A hozzászólást Vidám Bagoly összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 06, 2012 4:25 pm-kor.
Vidám Bagoly
Vidám Bagoly
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 91
Hírnév : 4
Tartózkodási hely : A nagy víz innenső oldalán.

Vissza az elejére Go down

Vidám Bagoly Empty Re: Vidám Bagoly

Témanyitás by Vidám Bagoly Csüt. Okt. 25, 2012 12:39 am

Minden amit az idő folyója partra dob nálam, ide mossa ki a víz:

Vidám Bagoly 17 nagy-napjának delén jár. Ezzel együtt az indián vér miatt egy 19-20 nagy napot látott sápadt-arcúnak néznék ha bőrét nem égette volna tökéletesre Vaka Tanka kemencéje.
Vidám Bagoly
Vidám Bagoly
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 91
Hírnév : 4
Tartózkodási hely : A nagy víz innenső oldalán.

Vissza az elejére Go down

Vidám Bagoly Empty Re: Vidám Bagoly

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.