Meditációs kert

Bár jeges nem egészen azt mondja, ő mégis Yoda szavait hallja a szájából, vagyis, hogy ne engedjen a dühének, mert az viszi a sötét oldalra, ráadásul még el is patkol, akkor pedig oda minden remény a szövetség számára, leszámítva a húgát.
~Ami ugye nekem nincs, szóval már csak ezért sem ártana életben maradni. Őszintén szólva, boldogsággal tölt el, hogy ez számára is fontos ezek szerint, mert megmondom őszintén, voltak kételyeim.~
Az edzés aztán a végéhez ér, s Fagypont úgy tűnik elégedett, még ha ezt nem is mutatja ki. Sean is büszke magára, sikerült egy órán át használnia a képességét, s mindenki életben maradt a környéken, ez már haladás nem? Minden esetre, amikor a mester közli, hogy vége van, minden erejét beveti, hogy küzdjön a rá törő boldogsággal, és megkönnyebbüléssel, ennek nem dől be megint, a gyakorlatnak van vége, nem a napnak, s ha a nap véget is, akkor sem biztos, hogy szabadon távozhatnak majd...
~Láttad ezt? Ja várjunk, nem volt szabad nézned...de legalább egy kicsit leskelődtél ugye? Na mindegy, marha jól ment!~
Különösebben nem sürgős felállnia, hisz az imént döbbent rá, hogy akár még vívni is tud ülő helyzetből, így őt már nem éri meglepetésként az, hogy nem is tud, hisz látja Sarah-n, mire számíthat. Na persze, megpróbál felállni, már csak dacból is, ám sikert csak a masszázs után könyvelhet el, pedig még telekinetikusan is megpróbál rásegíteni a dologra, ám az emiatt felé forduló virágok nem sokat javítanak a helyzetén.
-Öhm...mi lenne, ha cserélnénk? - Kérdi, miután meglátja Sarah fegyverét. - Valamiért az az érzésem, hogy hideg lehet ez a jégkard, én meg úgysem érek hozzá a saját fegyveremhez, szóval nekem mindegy.
Ha egyikük sem ellenkezik, magához röpteti a jégkardot, és Sarah kezébe adja sajátját, a hagyományos módon - belőle ugyanis csak ez az egy van, és ezen nem szeretne változtatni - ha nem hát nem. Minden esetre követi az instrukciókat, s támadásba lendül.
~A fejét? Nem úgy volt, hogy életben kéne hagyni? Á, tudod mit, megoldja!~
Első támadási nem járnak sikerrel - hacsak nem ugrik neki fagypont direkt - hisz páncélbőr ide vagy oda, ösztönösen azt tartja inkább szem előtt, hogy nehogy a lányt találja el véletlenül, arról nem is beszélve, hogy annyira a másik mutánst sem szeretné felvágni, mint az folyamatos panaszkodásából gondolhatnák egyesek. Aztán, idővel megunja, hogy csak a levegőt csapkodja - ráadásul nem is a célponttal szomszédos, fagyos levegőt - ezért taktikát vált.
~Na jó, lássuk van-e szeme a hátán! Ó, és támadjunk egyszerre!~
A penge fagypont körül kezd keringeni, s igyekszik mindig úgy helyezkedni, hogy a férfi háta mögé kerülhessen, mielőtt lesújt rá. Párszor még bepróbálkozik Sean ezzel a trükkel, aztán egyik alkalommal, amikor a penge hátralendül, a csapás elmarad, és helyette villámgyorsan indul meg a kard, markolattal lőre, hogy azzal találhassa fejbe a ninját. Reményei szerint ez a támadás elég váratlan ahhoz, hogy sikerülhessen, mert ha nem, az, amit most érez semmi sem lesz ahhoz az izomlázhoz képest, ami holnap vár rá, ha még sokáig elhúzódik ez a gyakorlat.
~Csak most gondoltam bele, pontosan az ilyen óráktól féltett a nagyapám, amikor nekem adta a azt a pisztolyt! Kabaré....~

Sen ötletére megráztam a fejemet:
- Az nem egy katana - közöltem a fagypengére mutatva. - Saraht mással tanítom vívni, de erről később majd. A kesztyűje megvédi a jeges hidegtől - feleltem, majd elkezdtük.
Az első próbálkozásaik persze nem túl jók és nem is összehangoltak. Könnyűszerrel védtem ki a támadásokat eleinte, odafigyelve, hogy a ritmikus mozgást azért le is tudják követni és élesben tapasztalják ennek valódi sebességét. Ellenben a fiú hamar taktikát vált és megpróbálja ellenem az ősi farkasfalka taktika két emberes változatát alkalmazni. Az ötlet jó, de nem annyira szerettem volna még a körkörös védelembe belemenni, csupán néhány bemutató mozdulat erejéig legfeljebb. Sebes, a kardomat pörgető mozdulatokkal, mély alapállásban hárítottam egyszerre Sean és Sarah csapásait is, aztán nemes egyszerűséggel úgy rúgtam mellbe a lányt, hogy a hátán szánkázott pár métert és már oldalaztam is a megkerülést kivédendő. Persze a hevesen próbálkozó Fúria újra nekem rontott, még pedig annyira vehemensen, ami még engem is némi hátrálásra kényszerített, a szellemfegyver pedig megint mögém került. Két körkörös hárítással éltem, mikor a telekinetikus penge enyhén megremegett és ívet váltott. Azonnal cselekedtem. Magamban elismerően gondoltam a fiúra, a markolatgombbal való ütésre több mint félszáz technika van, de úgy élt vele, hogy azt még egyáltalán nem tanítottam. Sebesen ráfogtam Fúria csuklójára a keresztvas alatt, majd perdülve magam felé rántottam. A nő könnyű teste elszáguldott így mellettem, jómagam pedig a jégkard markolatával ütöttem a tarkójára, így még rásegítve a feje lendületére amint belevertem a homlokát a szemből érkező markolatgombba, aztán a gerincére mért talpalással elhasaltattam. Megpörgettem a fegyverem:
- Talpra és folytasd! - mondtam a lánynak utasítólag. - Egyébként ez jó technika volt. De jobban össze kell hangolnotok a mozgásotokat egy tapasztalt ellenfél ellen. Sean ne beszélni próbálj, hanem a leendő mozdulatsort mutasd meg a partnered elméjében, éppen csak a kivitelezése előtt. Ha jó ütemben kötött volna le, akkor nem lett volna lehetőségem erre. Folytassátok - helyezkedtem alapállásba.

Az mondjuk Sean-nak is feltűnt, hogy a Sarah kezében tartott fegyver nem katana, az ugyanis nem jégből készül, hanem edzett acélból, és minden kétséget kizáróan a kovács könnyeiből, a hosszú nélkülözésnek köszönhetően, na de ha nem hát nem, akkor marad nála a szobahőmérsékletű szablya.
~Ezaz, meglesz, igen,igen, igen, BAKKER!!~
Leírhatatlan élmény látni, hogy aljas támadása levét végül Sarah issza mag. Bár ezúttal pánikolás helyett megpróbálja visszahúznia a kardot - nem úgy, mint amikor jégcsapot vágta vele ketté majdnem - sajnos nincs elég ideje ahhoz, hogy össze is jöjjön neki a dolog, aztán pedig, amikor látja, mekkora rúgást kap szegény lány, az már végképp sok. Katanája úgy zuhan a földre, mint a legtöbb tárgy , amit csak a szentlélek tart a levegőben, ő pedig már rohan is kedveséhez. Ahogy odaér, azonnal elé guggol, ám a lendülettől még csúszik néhány centimétert, mielőtt teljesen megállna.
~Jól vagy? - Kérdi aggódó tekintettel, s közben tenyerével végigsimít a lány arcán, akkor is, ha ezért oktatójuk jéggé fagyasztja őt, s eladja egy hutt gengszternek. Miután feltápászkodott a lány - ha elfogadja, akkor az ő segítségével - újra magához vonzza a kardot, s elszántan tekint Fagypontra. ~Na jó, mutassuk meg ennek az időutazó mutáns ninjának, hogy harcolnak a jövőben! Most én támadom a lábát, de úgy, amit még nem látott.~
Na persze, dumának jó ez a jövőbeli harcmodor, csak sajnos nincs nála egy UZI, amivel be is válthatná az ígéretét, pedig azzal talán még győzhetnének is. de sebaj, így is jó lesz. A kard boka magasságba süllyed, s így próbál közel férkőzni ellenfeléhez, ezúttal nem vacakolva semmiféle helyezkedéssel, hisz nem is célja eltalálni őt, csak zavarni, de nagyon! Sarah felé próbálja terelni ezekkel a normál esetben kivitelezhetetlenül alacsony támadásokkal, aztán, ha ez sikerül, mielőtt a lány támadásba lendülne, a penge magasra száll, s úgy lebeg Fagypont felett, mint Damoklész kardja, készen rá, hogy lesújtson a bűnösre.
~Nem épp a legszabályosabb kardforgatási technika, de ha a vívás kézikönyve szerint járnék el, az lenne az első dolgom, hogy a kezembe fogjam a markolatot, nem igaz?~
A bábjáték közben igencsak megviseli őt,a sűrű izzadságcseppek vízeséssé varázsolják homlokát, ahogy olyan intenzitással mozgatja a fegyvert, mint azelőtt még semmit, de már annyira benne van a dologban, hogy ebbe bele sem gondol. Egyébként sem itt van, a randa természetben, ahol mindenféle mozgásra kényszerítik, ott ücsörök a szerverteremben, kakaót szürcsölgetve, ahogy a Mass Effect 3 Demója szép lassan befejezi a telepítést, ó igen...

Mivel nem vagyunk túl gyakorlottak a kardforgatásban, mondhatnám egyáltalán nem, így még az is nehezemre esik, hogy nem vagdalkozzak össze- vissza, hanem próbáljak valami olyan formációt is vinni a dologba, amit Fagyponttól láttam. Persze, az hogy összehangoltan kéne dolgoznunk, ezt még külön megnehezíti, attól függetlenül, hogy azért telepatikusan néha irányítani próbáljuk egymást.
Mikor Sean taktikát változtat és hátulról kezdi támadni Fagypontot, már úgy érzem talán nagyobb az esély, hogy az eddig könnyedén hárító férfit megszorongassuk. Viszont ezt ő nem így gondolta, rutinosan kivédte mindkettőnk ütését, majd olyan rúgást kaptam a mellkasomra, hogy repültem vagy két méter hátra felé. Hát, ha most nem alkalmaztam volna a páncélbőrt, akkor biztos padlót fogok tőle, de még így is fájdalmas volt.
Arra viszont jó leckének bizonyult, hogy ne vegyem könnyedén a harcot, és jól fel is paprikázott. Most már nagyobb vehemenciával ugrottam neki és hevesen ütöttem-vágtam ahogy tudtam. reméltem, hogy Sean ezzel egyidejűleg szintén megpróbál valami trükköt bevetni, amíg én lefoglalom Fagypontot.
Nem is lett volna ez rossz elgondolás, csak, hogy még ezzel sem tudtuk meglepni ninja tanárunkat. Egyszerűen megragadta az előresújtó kezemet és nagyot rántva rajta lendített el maga mellett, a kard markolata nagyot csattant a tarkómon, amitől meg lefejeltem a Sean által Fagypont felé száguldó markolatot. Ha ez még nem lett volna elég a férfi még egy kellemes hátba rúgással is megtoldotta a lendületemet, amitől békaként terültem el.
Szavai zúgva jutottak el a fülemhez, olyan dühös voltam, aztán meghallottam Sean aggódó hangját, majd megéreztem keze simogatását, de ez nem segített a lelkiállapotomon. Nem rá voltam mérges, hanem saját magamra. Felsegített, majd meghallottam a gondolatban hozzáfűzött támadási javaslatot, és komoran biccentettem.
Fagypont úgy is arra biztatott minket, hogy folytassuk, akkor ne okozzunk neki csalódást!
Újból a kezembe fogtam a jégkardot és igyekeztem Seannal átellenesen elhelyezkedni és míg ő Fagypont lábát támadta folyamatosan és próbáltam abban az ütemben a felsőtestét eltalálni.
Most már egészen elfelejtettem, hogy ez csak egy gyakorlás, le akartam győzni, de legalábbis egy ütést bevinni.

A fiatalember a lányhoz rohan azonnal, amire csak a fejemet csóválom. Valós küzdelemben ebben a pillanatban halott lenne ő is és a kedvese is. Meg kell tanulniuk félretenniük az érzelmeiket, vagy a halálukat jelenti majd. De azt hiszem ez aligha a mai óra tananyaga lesz.
Mindenesetre mindketten újra felveszik a küzdelmi alapállásokat, majd biccentésemre folytatódik a gyakorló harc. Ellenben Sean taktikája igencsak meglepő és még annál is zavaróbb volt. Gyors ugrásokkal voltam kénytelen kitáncolni a pengét, mintha söprőgáncs ellen védekeznék, de rendkívül nehéz volt megvalósítani a védekezésemet Fúria gyors csapásai mellett, amelyek az oldalam és a mellkasom célozták. A harc egyre nagyobb ütemre váltott, elérte azt a szintet, amely egy élet-halál viadalt jellemez. Ennek nagyon sürgősen véget kell vetni. Megálltam, majd azonnal jégszoborrá változtattam a testemet, melyet ezernyi szilánkokra robbantott Sarah belecsapódó jégpengéje. A fiú lába mögött nagyobb jégtócsa keletkezett, amelyből előugrottam és a hideg pengém lapját a nyakához illesztettem. Határozottan szólaltam meg:
- Állj! Sarah gyere ide te is!
Amint mindketten odaértek összeroppantottam a saját jégpengém, majd sóhajtva fordultam feléjük:
- Részben nagyszerűen, részben pedig katasztrofálisan csináltátok - morogtam. - Sarah. Téged egyik pillanatról a másikra elragadnak az indulataid egy egyszerű gyakorlás közepette is, mi lesz veled éles helyzetben. Olyannyira a dühöd hatása alá kerültél, hogy ha nem tudnék teleportálni kénytelen lettem volna eltörni a csuklód és a két lábad - csóváltam a fejemet. - Ellenben sikerült segítened hatékonyan Seant, ami jó. Te pedig - fordultam a fiúhoz - bár tudtad, hogy a társadat megvédi a kisebb fizikai támadások ellen különleges bőre, mégis hozzá rohantál. Ha éles helyzetben így tennél, azzal a sajátod mellett az ő halálát is okoznád. Megvédeni akard, ne ringatni. Nem gyermek ő. Ellenben a pengével bemutatott cselek kreatívak voltak. Mindkettőtöknek van érzéke a kardokhoz, de amíg nem tanuljátok meg helyükön kezelni és uralni az érzéseiteket, addig az igazi harcosok fegyverével nem tanulhattok.
Intettem, hogy kövessenek, amint a Buddha szoborhoz sétáltam s ott lehajolva először is egy nagyobb bőrtokot vettem elő, amit a fiú elé térdelve szakszerűen rögzítettem a derékszíjához és a combján keresztül. Felnéztem a szemébe:
- Shurikenek. A te képességeidhez pont ideális másodlagos fegyverek.
Majd elővettem egy másik, az előzőnél azt hiszem meglepőbb kinézetű tárgyat. Három, visszahajló ágú fémkampóból álló karom féleség, amit a lány jobb csuklójának kézhátán rögzítettem egy apró szerkezettel. A kampó végén hosszú lánc tekergett, amit Fúria felkarján átvezetve a háta mögött az övére rögzített tartóban ért véget az övén. Biccentettem:
- A tartóban csörlős szerkezet van, ami képes ide visszahúzni ezen állapotba, így bármikor támadhatsz 3-4 méterre is vele. A neve kumade. Sokoldalú, de rendkívül nehéz technikájú fegyver. Foglyul ejtésre és ölésre, sebokozásra, megkötözésre és lerántásra is alkalmas, rövid és hosszú távra is. Amíg nem uralod az érzéseid, addig viszont leginkább csak magadat fogod vele kínozni. Számodra tökéletes - néztem a szemébe.
Majd mindkettejükhöz szóltam:
- Mostantól a tieitek. Meg kell ismernetek őket, mert épp annyira az életetek múlhat rajtuk majd, mint a képességeteken, az öklötökön vagy a kardotokon később. Mostantól mindig magatoknál kell hordanotok. Ha meglátlak titeket az iskolában ezek nélkül, akkor megverlek titeket - mondtam meg őszintén, hogy ne legyen ebből félreértés. - Annak területén kívül nem kötelező viselni, de magatokkal kell vinni. Megértettétek?

~Láttátok a Hivatali patkányok(Office Space) című filmet? A főhős egy ponton elmagyarázza benne, hogy a legrosszabb abban, ha az embernek 8 főnöke van, hogy így abban az esetben, ha valamit elszúr, nyolcszor kapja meg érte a fejmosást. A telepátia is hasonló élményt nyújt azok számára, akik e képességgel bírnak, például azt, hogy mennyire lennék halott egy valódi ütközetben kétszer kellett meghallgatnom, és a mind a kétszer ugyanaz volt a véleményem, nevezetesen az, hogy marha nagy mázlim, hogy csak én tudok itt gondolatbuborékokat olvasni...~
Ami a küzdelmet illeti, egy röpke pillanatra madarat lehetne fogatni a fiúval, mikor látja, hogy a terve beválik, s felettébb aljas, övön aluli húzása tényleg sarokba szorítja a ninját, sőt, még Sarah el is tudja találni őt, amitől...szétrobban!? Már majdnem aggódni kezd mesterükért, de ekkor megérzi a hideg pengét a torkán, és egyszerre már nem is tud örülni neki annyira, hogy Fagypontnak mégsem esett baja, ugyanis csupán egyetlen dolog tudja foglalkoztatni:
-Na várjunk, ez akkor az előbb találatnak számított? Mert innen úgy nézett ki.
~És nem tudom mondták-e, de ha azt szeretnéd, hogy valaki lenyugodjon, kést tartani a pasija torkához nem jó húzás. Egy szép napon talán hangosan is el merem majd ezt mondani....rögtön miután kiderült, tud-e róla, hogy ebben a korban parasztokat kettévágni már nem oké...~
Figyelmesen végighallgatja a kiselőadást arról, mit csináltak jól, s mint az előbb már utalt rá, kimondottan élvezi az aggodalom és halál szoros kapcsolatát firtató részt, még így másodszor is, igaz azt furcsállja, hogy Fagypont úgy tűnik sokkal kevésbé könyörtelen a gondolataiban, mint amikor szavakba is önti azokat. Tényleg nem viccelt, amikor az önfegyelemről beszélt, ezek szerint.
-Ó, köszönöm! - Kiáltja boldogan, amikor megkapja új játékszerét. - Viccel, még aludni is ebben fog....vagyis várjunk...nem tiltja az iskolai házirend, hogy ilyesmikkel mászkáljunk?
~És ha már itt tartunk, nem ér, hogy neked még a fegyver is jobban áll!~ - Közli Sarah-val telepatikusan, miután jól szemügyre vette az ő ajándékát is.
~Nos, Adam azt ígérte, hogy unatkozni biztos nem fogunk ez a fickó mellett...hát, ez bejött. Viszont azt hiszem, nem fogom megírni az ősöknek, hogy újabban dobócsillagokkal vagyok kénytelen mászkálni, nehogy levadásszon egy jégninja...~

Úgy látszik Sean taktikája bevált, mert komoly ugrabugrálásra késztette Fagypontot. Valószínűleg a szamurájuk és ninják idejében nem alkalmaztak ilyen aljas taktikát, de hát mi is mutathatunk valami újat és meglepőt legalább Fagypontnak.
Meglepett mikor egyszerre csak megdermedt, mondhatnám szó szerint és a már lendületben lévő jégpengém a testének csapódott, ami azonnal darabokra hullott.
Megdöbbenve álltam ott a karddal a kezemben, egészen addig, míg ninja tanítónk kedvesem mögött nem bukkant fel újra és a torkának szegezte a jégkardját. Már mozdultam is volna megtorolni ezt a húzását, de szavai azonnal megállítottak. Okulva az előzőekből, most nem álltam le vitatkozni, hanem szó nélkül odaballagta, és figyelmesen hallgattam a dicséretnek induló, de aztán komoly fejmosással folytatott szavait, amiben persze volt igazság jócskán, hiszen Adammal is mindig ezt gyakorolom, az önuralmat.
Szomorúan hallgatom, hogy nem kaphatunk kardot, míg ez nem változik, de aztán ez nagy lelkesedéssé változott, ahogy kaptunk helyette mást. Sean dobócsillagokat és meg azt a furcsa fegyvert, a kumade-t, ami nagyon klasszul és nagyon hatásosan nézett ki.
Azt ugyan nem értettem miért is fogom vele magamat kínozni, de sejtettem, hogy hamarosan meg fogom tudni, arról majd Fagypont gondoskodik.
Sean gondolataira csak boldogan rávigyorogtam, mert persze ez nem volt igaz, de mindig, a legvadabb helyzetben is tudott bókolni, és ezért is imádtam annyira. ~
Meglepődve néztem Fagypontra, mikor azt mondta ezek a mi fegyvereink ezen túl, és hogy mindenhová magunkkal kell cipelni. Az rendben van, hogy tetszik és biztosan sokat fogok vele gyakorolni, de hogy állandóan rajtam legyen akárhová megyek a suliban, azt kicsit túlzásnak tekintettem és még a fenyegetés ellenére sem vettem ezt komolyan. Mert mi van, ha mondjuk wc-re kell mennem? Állandóan hámozzam le magamról, mert különben elég érdekes lenne. Vagy, hogyan tartsam meg az óráimat a Harci Teremben?
~ Na jó! Ezt biztos nem gondolta ennyire véresen komolyan! És még, hogy megver! ~ elképzeltem, ahogy valamelyikünket a térdére fekteti és elnáspángolja, mint egy engedetlen kisgyereket, és ez megmosolyogtatott kicsit, habár azért voltak kétségeim Fagypont mit is gondol komolytalanul.
Persze megkérdezhettem volna, de hát nem akartam, hogy megint azt higgye feleselni akarok, így hát rábólintottam.
- Hát…igen!

- Rendben van - bólintottam. - Egyébként elismerésem, magam is tanultam tőletek ma valamit.
Meglepett tekintetükre válaszoltam tudásom szerint:
- Eddig úgy értékeltem magamban, hogy a Xavier Intézet is a szamurájok becsületkódexe, a bushido útján jár nagyjából - kezdtem elmagyarázni. - De a kardgyakorlás óta tudom már: tévedtem. Gratulálok, éppolyan aljasok vagytok, amilyennek egy ninjának bármikor lennie kell - biccentettem valódi elismeréssel. - Egyúttal elnézéseteket kérem, a korábbi tévedésem miatt visszafogottan oktattalak titeket, de már látom: erre nincs szükség, így a továbbiakban megígérem nektek a teljes, mindenre kiterjedő és ezeknél sokkalta terhelőbb, valódi fájdalmat is hozó kiképzést.
Majd végignéztem rajtuk és elmosolyodtam:
- De mára ennyi elég lesz egyszerre, a testnek szüksége van fizikai regenerációra is. Ám mielőtt mennétek, valamit még megtanítok Seannek. Legalábbis az alapjait, majd gyakorolnia kell.
Intettem, hogy üljenek le velem szemben a sarkukra, majd a fiúhoz fordultam:
- Helyezd magad a Nyugalom Tavába.
Pár perc után úgy tűnt kisimulnak a vonásai, mire Sarahhoz fordultam:
- Kezdj vele beszélgetést, mindegy miről. Sean, maradj a tóban, ne nyisd ki a szemedet, de felelj a kérdésekre.
Ment ez is egy ideig, majd amikor biztos voltam benne, hogy már tud társalogni úgy, hogy abban a "gépteremben" érzi magát adtam engedélyt a szem kinyitására is. Egy jó fél órát még így is beszélgettek egyre felszabadultabban, majd a srác egyszer csak önmagától is megrezzent. Bólintottam:
- Igen Sean. Nem hallod a gondolatokat. Vagyis nem hallottad. A lelked a Nyugalom Tavában volt, csak az érzékszerveid hoztad át, de az elme oda figyelt, nem ide - feleltem. - Később ez megy majd ösztönszerűen, a tudatalattid szintjén is, külön koncentráció nélkül, de ehhez gyakran kell majd meditálnod. Mára viszont ennyi elég.
Meghajoltam a tanítványaim felé, majd a kis mesterséges "tóhoz" lépve elvégeztem a rituális tisztálkodást.

(Rátok bízom megszakítjuk-e a játékot, egy órára ennyi mindenképpen elég volt, de ha szeretnétek tovább játszani ezt nincs kifogásom, ez esetben egyszerűen csak ugorjunk, hogy akkor újfent érkeztek)

Fagypont, miután felhagyott a felfegyverzésükkel, olyat mondott, amire talán egyik fiatal sem számított, "elismerésem".
~Rossz előérzetem van...~
Ahogy a férfi beszélt, Sean arcán a finom gyanakvást szép lassan felváltotta, az önfeledt aggodalom, majd később az őszinte terror. Az imént dicsérték meg valamiért, ami szerinte nem erény, de ez még elmegy, viszont ígéretet is kapott rá, hogy innentől kezdve nem fogja majd vissza magát ...
~ILYEN AZ, AMIKOR VISSZAFOGJA MAGÁT??? Ez most valami rossz vicc ugye? Ilyen keményen Batman szokott edzeni, ha szkanderozni készül Superman ellen, és ez még kíméletes volt??? Asszem ideje végrendelkeznem, úgyis túl sokáig halogattam....~
Félelemmel vegyes aggodalommal veszi tudomásul, hogy számára még tartogat egy leckét a mai nap, ám azok után, hogy mindezt túlélte, úgy érzi, késő lenne most elkezdeni a feleselést, úgyhogy teszi amit mestere mond, és visszatér a géptermébe, melyet a mai nap megpróbáltatásai után még annyival felturbózott, hogy elhelyezett benne pár kis teljesítményű hősugárzót a széke környékén, s pár jó meleg pokrócot.
-Szóval...Mi lenne, ha megnéznénk a Kate és Leopold című filmet? - Kezd bele a társalgásba, ha már ráparancsoltak. - Ratna szerint nagyon aranyos, bár azt mondja, mostanában a férfi főszereplőktől valamiért kirázza a hideg, amikor ezt nézi...
Ilyen, és ehhez hasonló témákat vet még fel, hisz családja sötét titkait inkább nem a ninja előtt beszélné meg, bármennyire is bizalomgerjesztő jéghideg, gyilkos tekintete, és érzelmek nélküli hangja. Aztán jön a nagy meglepetés!
-Hoppá! - Örömében felpattan, s hatalmas puszit nyom a meglepett Sarah homlokára, annak azonban, hogy Fagypontot is átölelje nagy vidámságában, szerencsére ellent tud állni. - Végre!Lecsatlakoztam a pletykahálózatról! Átmehetek a sulin anélkül, hogy hallanám, ki kit utál! Köszönöm! Ez...csodás!
Nagyon hadar, s picit még pattogva járkál örömében, de aztán a ninja szigorú tekintete visszarángatja a valóságba, újra helyet foglal, s folytatja a meditációt.
~Oké, fájdalmas, de működik! És játszhatok fegyverekkel, mi kell még egy jó órához?~

Igazán kíváncsian kaptam fel a fejem, hogy vajon mit is tanult tőlünk Fagypont, és nem csalódom, mikor a felettébb szokatlan és nem szamurájhoz illő harcmodorunkat emeli ki, ami viszont érdekes következtetések és okozati összefüggések levonására késztetik.
~ Mi az, hogy visszafogottan oktatott? Uram, Atyám, ha ez ennél is keményebb lesz még nekem is fájni fog talán, de, hogy kellemes nem lesz, az biztos! ~
Mivel úgy néz ki lassan elbocsát bennünket a mai napra, már izgatottan készültem, hogy majd ha kettesben leszünk Sean-nal megbeszéljük ezt a kíméletes edzéstervezetet, de még egy kicsit visszatartja Seant, így én is maradok és aztán rögtön szerepet is kapok.
Kicsit irigykedve nézek a kedvesemre, hogy neki már milyen könnyedén megy ez az elmerülés a saját Nyugalom Tavában, de aztán engedelmeskedem Fagypontnak, hogy beszélgessek Sean-nal, de ő már meg is előz ebben. Végül olyan jól eltársalgunk, hogy észre sem vesszük az idő múlását, csak néha, mikor Fagypont valamilyen utasítást ad a fiúnak..
Aztán mikor a ninja felhívja Sean figyelmét, hogy milyen észrevétlenül sikerült kizárnia a gondolatainkat és csak a szavainkra figyelnie, olyan boldog lesz, hogy rögtön kapok is tőle egy hatalmas puszit. Velem is madarat lehet fogatni az ő öröme láttán, hiszen már megérte ennyit gürcölni, ha ilyen szép eredménye lett a dolognak.
Sean kisebb indián tánc ellejtése után, Fagypont szigorú tekintetétől kicsit elkomolyodva visszaült, de tulajdonképpen már mehettünk is, mert vége volt az órának.
Most én nyomtam egy csókot a fiú arcára, mert nagyon büszke voltam rá, aztán kéz a kézben elsétáltunk, hogy kettesben beszéljük át ezt a felettébb furcsa órát.

Úgy tűnik egy rugóra jár az agyuk Sarah-val, s ez mosolyt csal az arcára. Mikor eltávolodtak a kerttől, megáll a lánnyal szemben, átkarolja őt - igaz elég darabosan mozog, ugyanis nagyon-nagyon fáj minden tagja - s mélyen a szemeibe néz.
-Tudod, eleinte poén volt megint egyedül lenni odabent - kezd be, s közbe felfelé néz, a koponyájára utalva - de a gyakorlat végére már nagyon hiányzott onnan a hangod...szóval, ugye nem baj, ha azért még hallgatózom, ha a közelben vagy?
Végigsimít a lány arcán, majd forrón megcsókolja választól függetlenül.
-Egyébként, szerintem nekem azért megy könnyebben ez a tavas dolog, mert van mitől félnem idekint, szóval nincs okod irigykedni. Azért haladsz lassabban, mert te már enélkül is szuper vagy.
~Egyébként, szerinted zuhanyzáskor is hordani kell ezeket? Sosem tudom, mennyire kell szó szerint venni az utasításait ennek a fickónak, és kicsit aggódom, mert rozsdamentes acélból készültek a fegyverek, amiket adott...~
Cseppet gyanakodva tekint a kert felé Sarah válla fölött. Igazi kockaként ritkán foglalkoztatták olyan dolgok, amik a nyolcvanas évek előtt készültek, most meg...ninja képzés...hát igen, nem egy átlagos program, de sajnos előfordult már korábban, hogy jól jött volna, ha tudja mit kell csinálni egy éles harci helyzetben.

Örülök, hogy kicsit pihenhetünk most már, és annak is, hogy Sean bár látszik, hogy keményen megviselte ez az óra, azért nagyon szuperul haladt. Még én is alig álltam a lábamon, pedig én aztán sokkal többet gyakorlok a Harci teremben, hogy bírjam, de ez nekem is sok volt.
A csókot én is hevesen viszonoztam, és aztán elmosolyodtam a gondolataim hiányát ecsetelő szavaira.
- Pedig gondolom pont eleged van néha belőle. Nem baj, ha néha tőlem is megszabadulsz egy kicsit. - vigasztalom meg vidáman. _ és nem vagyok elkeseredve a meditáció miatt, hiszen tudom, hogy nehezen tartom kordában a vehemenciámat, így ez is nehezebben megy. De annak kifejezetten örülök, hogy neked jól megy.
A gondolatban küldött kérdésre ismét elnevettem magam, hiszen olyan jól eltudtam képzelni, ahogy ezzel ácsorgunk a zuhany alatt.
- Én még az iskolában sem gondoltam, hogy állandóan rajtam lesz, de eléggé komolyan gondolta azt a verést, így elbizonytalanodtam, de fürödni tuti nem fogok vele. - nézek a kezemre szerelt fegyverre. - De most gyorsan menjünk zuhanyozni és enni, majd a szobába egy kicsit pihenni, hiszen holnap szerintem keményebb napunk lesz, ha Fagypont beváltja a fenyegetőzését. és nem fogja vissza magát. - nézek Seanra huncut mosollyal és a kezénél fogva húzom az épület felé.

Néztem az ifjak távolodó alakját, majd magam is visszaültem a sarkaimra és derékig jégtömbbe fagyasztottam saját magamat is és meditatív transzba merültem ahogy mindig, hisz nekem is szükségem volt a tapasztalatok lecsapódására.

Következő edzésen

Ugyanúgy meditatív pozícióban vártam a tanítványaim, mint korábban. A zen Nyugalom könyvének 81. passzusán járt az elmém a megtisztulás ösvényén. Hallottam, ahogy megcsikordulnak mögöttem a kövek a talpak alatt, de fel sem néztem, ellenben hangosan kimondtam:
- Gensa elment Hoden tartományba. Nagy ünnepséggel fogadták ott őt. Másnap megkérdezte Sotót, a szerzetesek vezetőjét: "Mond meg nekem, hová lett az egész tegnapi mulatozás?" Sotó válaszként megemelte buddhista ruhája sarkát, mire Gensa azt mondta: "Távol attól, nincs semmi kapcsolat".
Vártam még pár pillanatot, majd tenyereim oldalra tartva kilőttem a jégcsapokat, melyekkel felemeltem a testem s a levegőben kinyújtottam a lábaim. Megfordultam és végigmértem az ifjakat.

Nagyon magam alatt voltam ma, hiszen egész nap olyan izomlázam volt, hogy majd meg bolondultam és ráadásul mindenki hülyének nézett, amikor Fagypont által nekem adott fegyverrel mászkáltam. A tanárok nem szóltak, valószínűleg a ninja mester, már elmondta nekik, de a mosolygós arcoktól is herótom volt már. Így hát, míg Seanra vártam a soron következő megpróbáltatásunk előtt, kihúztam a kezem karmokat tartó pántból és a gyakorló ruhám zsebébe dugtam. Gondoltam majd, ha a kertbe érünk visszahúzom és nem követek el nagy bűnt, hiszen nem vettem le, csak kicsit lazítottam.
Mikor végre megjelent Sean idegességemet egy heves csókban vezettem le.
- Na, menjünk, mert, ha elkésünk még a végén meg is fürödhetünk abban a jeges vízben. – ugrattam Seant, aki szintén nem volt valami fitt a tegnapi nap után. – Nekem is sajog minden porcikám, nem tudom, hogy fogom bírni a mai napot. – húzom el a szám, miközben azért eszembe jut rákérdezni. – Ugye hoztad a kis játékszereidet, mert különben verés lesz. – nyújtom ki a nyelvem rá vigyorogva.
A kölcsönös cukkolások közben közeledünk a meditációs kerthez és még hála istennek időben eszembe jut, hogy visszahúzzam a kezemre a karmokat, mielőtt odaérnénk.
Fagypont nekünk háttal, a már megszokott meditációs pózban várakozott. Megálltunk kicsivel mögötte beszélni kezdett. Mikor befejezte kicsit értetlenül néztem Sean-ra.
~ biztos volt értelme, amit Fagypont mondott, de én egy kukkszót nem értettem belőle! ~ olvashatta el gondolataimat.

Bár az izomláz őt is kínozza - minden bizonnyal még jobban is, mint az iskola szabadidős programjait régebb óta élvező barátnője - valahogy mégsem tűnik annyira nyúzottnak, mint Sarah, sőt! Széles vigyorával, ahogy a verőfényes napsütésben lépdel előre a téli hideg ellenére is viszonylag laza öltözékében úgy fest, mintha hírből sem tudná, mi vár rá ma. Na igen, a délig alvás jót tud tenni az ember közérzetének.
-SziMMMPPPH.... - Üdvözölné kedvesét, ám ő gyorsabb nála, s valósággal felfalja az ajkait, mielőtt bármit is tehetne, na nem mintha ellenkezni szeretne, hogy is ne! Átkarolja őt, s rámosolyog, mikor eltávolodnak egymástól kissé.
-Tudod, ezek után lehet rám is férne, hogy az órára tudjak figyelni - jegyzi meg pimaszul, de azért csak elindulnak a kert felé. - Ne aggódj, ha kidőlsz, majd visszaviszlek az ölemben. -Feleli, csak, hogy cukkolja egy kicsit, ám az időközben csak még szélesebbé vált mosolyából ítélve lehet, hogy komolyan is gondolja a dolgot. - Úgy érted ezt? - Kérdi, s a lábára erősített tartóból egy dobócsillag lebeg mutató és hüvelykujja közé. - Játszottam egy kicsit velük...a kardhoz képest ez semmiség...
A kertbe érve mesterük a szokásos módon üdvözli őket, kiegészítve valamivel, ami Sean őszinte örömére nem csak neki hangzik úgy, mintha... nos jó kérdés, de elsőre nagyon furcsa.
~A Zen nyugalom könyvének 81. passzusa.~ Magyarázza Sarah-nak telepatikusan, majd a várható csodálkozására reagálva még gyorsan hozzáteszi: ~Most olvastam ki az elméjéből, azért tudom. Azt viszont ne kérdezd, mit akart ezzel...Még a térképen sem tudnám megmutatni Hoden tarományát~
Bár a leghalványabb fogalma sincs róla, mit akart ez jelenteni, mégsem szól egy szót sem, csak vár türelmesen. Őszintén reménykedik benne, hogy értetlen arckifejezése is elég lesz hozzá, hogy Fagypont elmagyarázza, mire célzott az előbb, de ha nem, hát nem, a nyugalomnak úgyis lőttek, most, hogy shruikenekkel mászk...
~Hoppá!~
Gyorsan visszateszi a dobócsillagot a helyére, mielőtt még mestere tenné szóvá a kezében csillogó fegyvert.