Champs-Élysées

Szellem az idén olyan meglepetést eszelt ki kedvese számára, amire egészen biztosan nem számít majd szegény, már csak azért sem, mert márciusban kerül rá sor. Mikor Lynn felébred édes álmából, azt veheti észre, hogy hegyi kuckójuk jó öreg kétszemélyes matraca helyett egy baldachinos ágyban fekszik, selyempizsamában, akár egy hercegnő. A hotelszoba gyönyörűen van berendezve, minden hófehér, és ezüstös színben pompázik, a díszektől kezdve a bútorokon át egészen a kiságyig, melyet valaki előzékenyen az ágy elé húzott, hogy anyuci láthassa amint felébredt: nem, nem felejtettük otthon Alistair-t, ott alszik szépen csendben, szorongatva az a furcsa, zöld színű, kockás fülű plüssnyulat, melyet apja nyújtott oda neki egy hete, és azóta egyikük sem tudta elvenni tőle.
-Jó reggelt szívem - szól Szellem csendesen, kezében egy óriási ezüsttálcával, rajta egy nagy kancsó, gőzölgő teával, a hozzá tartozó készlettel, és persze némi reggelivel is, ami ezúttal pár szelet pirítós, és némi rántotta, illetve pár szem narancs, és alma.
-Remélem jól aludtál - szól, még mindig suttogva. - Alistair meg sem mozdult út közben, de te néha felmordultál. Már kezdtem aggódni, hogy lebukom.

//Boldog Valentin napot!!! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥//