Post-Outsiders
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Archie's Turmix Bár

+10
Annabelle Shirley
Margaret Webster
Hugh Hagwood
Lily Gage
Michael Bodwin
Aya Caine
Rozsomák
Blaze Stone
Lynn Harlow
Cerebro
14 posters

6 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Jessyca Camilo Hétf. Dec. 31, 2012 2:58 am

- Nem kellett. Anyám nem hülye. Mikor haza vitt Lyon egyből kiszúrta és Őt vette elő. *Mosolyodtam el az emlékre és a hangom kissé meglágyult.*
- Sokat lógok vele, mindig is azt hitték, hogy Lyon a nekem való és ha valakinek egyszer sikerül elcsavarnia a fejem, akkor az Ő lesz. *Vontam meg a vállaim könnyedén.*
- Lyon el akarta vinni a balhét, míg nem beszélek veled. De én sosem hazudok Blay. Így elmondtam anyunak, aki annyira tombolt, hogy apám szerintem már a melóhelyén hallotta.* A sárkányra csak legyintettem*
- Legfeljebb majd jól összeveszek vele is… *Vontam vállat és komolyan gondoltam. Aztán vagy eléget, vagy nem. De mikor a látottakat említi, tekintetem szomorúan emelem felé és némi csalódottság is van benne.*
- Látott egy szép szőke lánnyal a pályán. *De már el is kaptam a fejem. Tudtam, hogy ha Lyon valakire azt mondja, hogy szép akkor az gyönyörű. Kicsit magas a mércéje. *
- Mindegy, hagyjad Blay. Apám a fejébe vette, hogy minél hamarabb keres nekem egy férjet, hogy ne maradjak a becsületem nélkül. Nem értem az öreget, de azt tudom, hogy nem lesz nehéz találnia. Ezen meg már semmi nem változtat… *Vontam meg könnyedén a vállaim, hol ott azt hittem, hogy összeszakadok a súlyúk alatt. *
- Undok vagyok mert összetörtél egy világot bennem. Tudom, ez ma már nem divat de én mindig is a nagyszerelemről álmodoztam, rózsák, vacsik, szerenádok. Tudok az ilyen apróságokról amik teljessé teszik egy nő életét. Mégis hogy kéne viselkednem azzal az emberel, aki ezt lerombolta?
- De nem csak veled undokoskodok. Hanem az össze sráccal, aki a közelembe jön vagy hozzám szól. Még a munkahelyemen is. Egyébként mi volt a kórházba?
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Blaylock Crawford Hétf. Dec. 31, 2012 3:29 am

- Hát persze, Lyon olyan rendes, hogy még ezt is elvitte volna.- Dünnyögtem, aztán végig hallgattam, hogy a drága Lyon mennyire aranyos és rendes, hogy le akarta venni a vállamról a terhet. Aztán, amikor közölte, hogy majd összeveszik a sárkánnyal is, akaratlanul, de elvigyorodtam. Beugrott egy kép, ahogy Jess a sárkánnyal kiabál, azt meg lehajtott fejjel hallgatja a végig a letorkolást. Egy ideig még mosolyogtam rajta, aztán, amikor elárulta, hogy Lyon még mit látott hangosa elnevettem magamat.
- Óh istenem. Lyon barátod egy kicsit, mintha nem kedvelne. Jess, Liz csak egy diák a Xavier-ben, és sikeresen majdnem fejbe dobtam a labdával, de kikerülte, ám elesett. Én meg csak segítettem neki felállni. Ugyan, eszem ágába nem volt a csajjal kikezdeni. Sőt, még akkor is te ugrottál be, hogy mennyivel szebb vagy. Édes Jess, hogy gondolhatod azt, hogy valaki nálam labdába rúghat veled?- Kérdeztem és megenyhült arccal néztem a lányra. Azt a férjes dologra kikerekedett a szemem.
- Nem mehetsz férjhez.- Jelentettem ki egyszerűen, aztán zavartan köhintettem.
- Úgy értem.. Jess... adj egy esélyt. Nem akarom, hogy más férfival légy. Ha apád mindenáron azt akarja, hogy menj valakihez férjhez, akkor gyere hozzám. Jessy bármit megadnék, sőt, bármit megcsinálnék azért, hogy boldog légy.- Mondtam és ahogy meg halottam a mindenivel undok vagyok dolgot vágtam egy grimaszt.
- Jó tudni, hogy nem csak mellettem vagy ilyen házi sárkány.- Dünnyögtem az orrom alatt, de igyekeztem olyan halkan mondani, hogy ne hallja. Aztán egy új ötletem támadt. meg akartam szerezni magamnak a lányt. Szükségem volt rá.
- Mit szólnál, ha elvinnélek vacsorázni. Ma este? Fél nyolcra érted megyek és felveszlek. Nevezhetnénk ezt randinak is.- Hívtam el végül, majd magam felé fordítottam az arcát és ha hagyta, megcsókoltam, ha nem akkor pedig arcon csókoltam. Aztán a kórházas részre megfeszültem.
- Azt hiszem meggyűlölnél, ha tudnád, de elmondom, rendben? Csak, csak nem most. De megígérem, el fogom mondani.- Mosolyogtam rá, aztán a homlokomat az övének döntöttem.
- Gyere velem el ma este, kérlek.- Suttogtam halkan.
Blaylock Crawford
Blaylock Crawford
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 99
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : Xavier intézet

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Jessyca Camilo Hétf. Dec. 31, 2012 4:00 am

- Lyon tényleg rendes. Ha nem tudnám biztosra, hogy 2 perc alatt megölnénk egymást, már rég vele lennék. *Mondtam szigorúan. Nem tetszett, ahogy beszélt róla. Lyon mindig is szent és sérthetetlen volt számomra. De mikor elnevette magát felkaptam a fejem és összevont szemöldökkel néztem rá.*
- Csakhogy tudj Róla… Lyon nem futkos csak úgy valaki után. Nem kedvel, mert nem ismer. De elismer Téged, mert le tudtad dumálni a bugyimat. Szóval ha még egy rossz szót szólsz rá. Kikaparom a szemed. Ő csak azt mondta, amit látott. Nem kuksolta végig a jelenetet. De úgy, hogy nem ismersz és még csak szőke sem vagyok. Mellesleg még csak kedves sem. *Szögeztem le egy-két dolgot szinte ellentmondást nem tűrően. A kifakadására felvontam a szemöldököm, mert nem értettem. Aztán ahogy kifejtette jó kedvűen elnevettem magam és hátra dőltem a kocsiban. Komolyan ez jobb volt, mint hittem és már nem voltam feszült sem.*
- Szóval menjek hozzád… még mindig jobb, mint egy idegenhez. Veled legalább lefeküdtem és most találkozunk másodjára. De nem. Nem megyek hozzád Blay. Mit mondanál otthon? Szia mami, elveszek egy lányt. Csak kétszer találkoztunk de megmentem, hogy ne kelljen máshoz férjhez mennie szerelem nélkül. Inkább jöjjön hozzám… bár belém sem szerelmes? Vagy mi? Ez elég ostoba ötlet… de azért kedves. *Fordítottam felé a fejem és még mindig mosolyogva tekintettem rá. Aztán meg jött a vacsi. Már nem értettem, hogy Blay mit akar. De legalább kitartó volt. Ez egy jó pont. De nem annyira, hogy hagyjam, hogy megcsókoljon. Így az arcommal kellett beérnie.*
- Jó. Rendben. Fél8kor. A kínait nem szeretem. * Hívtam fel a figyelmét egy apróságra, nehogy mellé nyúljon.*
- De akkor most haza is vihetsz, hogy elkészüljek. Közben elmondhatnád, hogy mit vegyek fel.
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Blaylock Crawford Hétf. Dec. 31, 2012 6:43 pm

- Persze, rendes, de nem akarom, hogy az én dolgaimat a vállára vegye.- Válaszoltam aztán szem forgatva bámultam ki az ablakon. Úgy éreztem, hogy ez a bugyis dolog még egy ideig folyamatosan elő fog kerülni.
- Nézd, nem dumáltam le a bugyidat, legalább annyira benne voltál te is, mint én. Úgyhogy hálás lennék, ha nem folyton úgy mondanád, hogy én vagyok az, aki mindenáron kidumálta a dolgot.- Néztem rá és szavaival élve kértem meg a dologra. Az igazat megvallva, kicsit kezdett elegem lenni abból, hogy bármit csinálok az nem jó, de nem adom fel. Neeem, amíg Jess az enyém nem lesz.
- A szüleim miatt pedig nem lenne gond. Anyámékat vagy három hónapja nem láttam, úgyhogy ne aggódj, nem érdekelnék, hogy mit csinálok Legalábbis azóta nem nagyon érdekli, hogy először átváltoztam.- Vontam vállat, aztán ismét felé fordultam és vigyorogva néztem rá, amikor belement a randiba. Hát, mi ne mondjak elég furcsa volt még nekem is, hogy egy lányt randira kell vinnem.
- Rendben, akkor fél nyolcra ott vagyok érted.- Mosolyogtam, mint a vadalma, aztán ahogy mondta, hogy vigyem haza bólintottam, és már majdnem elkezdtem magam becsatolni, mikor eszembe jutott valami.
- Óh, egy pillanat. Mindjárt itt vagyok.- Mondtam, aztán sebesen kiszálltam, becsatangoltam a bárba és felkaptam a lány koriját. Aztán sietős léptekkel távoztam és visszaszálltam a kocsiba.
- Tessék, ezt megint ott felejtetted.
Blaylock Crawford
Blaylock Crawford
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 99
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : Xavier intézet

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Jessyca Camilo Hétf. Dec. 31, 2012 8:18 pm

- Nem mondtam, hogy nem voltam benne. Csak nem épp kifinomult a szó választékom azt utóbbi időben. *Pislogtam párat bájosan. Már kezdtem bele fáradni, hogy megértessem vele, hogy mi a fészkes fenéért olyan nagy probléma az, hogy megfektetett. De azt hiszem, ezt nem is fogom tovább húzni. Ha nem érti, ám legyen. *
- Rendben Don Huan. Ugorjunk egy kicsit az időben. Tegyük fel elfogadom az ajánlatod és hozzád megyek. Hogyan tovább? Te még tanulsz, én még nem indultam el az egyetemre, de szándékom, csak még nem tudom, hogy hova és milyen szakra. A könyvtári fizetésem, jó ha elég arra, hogy a koliban fenntartsam magam. *Világítottam rá a száraz tényekre. Nekem tökéletesen megfelelt otthon a légkör, legalább lakbért nem fizettem. S okos voltam ahhoz, hogy az egyetem díjára pályázzak az ösztöndíjra. De akkor is. Bár nem volt fair feltenni ilyen kérdéseket, hisz az apám sem hiszem, hogy foglalkozik azzal, amit én akarok. DE akkor is meg kellett mutatnom, hogy tényleg kedves Tőle, de butaság.*
- Rendben. *Nem tudtam hova rohan, de mikor a korimmal tért vissza hálásan mosolyogtam rá és kapott egy puszit is az arcára.*
- Köszönöm. Úgy látszik, a nyakamba kell kötnöm, hogy ne hagyjam el. * Mosolyodtam el egy pillanatra, majd megadtam a címem.*
- Elmondod, hogy hova viszel? Akkor talán fel tudok öltözni. Ha meg meglepetés, akkor vállalnod kell, hogy nem biztos, hogy oda illő lesz az öltözékem. *Kérdeztem menet közben. *
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Blaylock Crawford Szer. Jan. 02, 2013 9:12 pm

- Jó hagyjuk, ami megtörtént azon nem tudunk már változtatni. Sajnálom, hogy nem feleltem meg elsőre.- Vontam vállat, aztán lassan elindultam és úgy hallgattam tovább a lányt.
- Valahogy majd csak megoldanám. A szüleimnek van egy lakása a városban, ha úgy adódik azt bármikor használhatom, anyáék amennyit Manhattan-ben vannak. Az iskola meg, én is akarok egyetemre menni, de azt is könnyű szerrel megoldanám.- Sóhajtottam, aztán oldalra sandítottam, mikor megkérdezte, hogy hova is akarom vinni.
- Nem mondok semmit, de a ruhával kapcsolatban vegyél valami kényelmeset, amiben nem fájdul meg a lábad és kényelmesen tudsz táncolni.- Mosolyogtam rá, aztán köhintettem párat és amikor megérkeztünk a házuk elé leparkoltam.
- Fél nyolcra itt vagyok érted.- Mosolyogtam rá kedvesen, amikor kisegítettem a kocsiból és arcon csókoltam.
- Vigyázz magadra kedves.- Suttogtam a fülébe, aztán magamhoz húztam és megöleltem egy rövid ideig, aztán támadt egy ötletem.
- Elkísérlek az ajtóig, ne hogy megbotolj .- Vigyorogtam rá és finoman a derekára csúsztattam a kezemet. Aztán amint az ajtóhoz értünk homlokon csókoltam és megsimogattam az arcát.
- Este találkozunk. Öltözz fel rendesen, hideg lesz.- Mondtam, aztán még egy rövid homlok puszi után otthagytam és elindultam visszafelé.

....

Fél nyolc előtt öt perccel már ott álltam a házuk előtt. Nem akartam késni, így inkább hamarabb jöttem. Azt a négy percet a kocsiban töltöttem, aztán, fél előtt egy perccel kiszálltam a kosiból és odasétáltam az ajtóhoz. Mély levegőt vettem és bekopogtam. Zsebre vágott kezekkel álltam az ajtóban és vártam, hogy Jess megjelenjen.
Blaylock Crawford
Blaylock Crawford
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 99
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : Xavier intézet

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Jessyca Camilo Szer. Jan. 02, 2013 9:56 pm

- Lakása? *Vontam fel a szemöldököm és nem tudtam elképzelni, hogy miről maradtam le vagy mit nem tudok, így csak ennyit kérdeztem. Aztán mikor bólintott csak hagytam az egészet és inkább az estén gondolkodtam. Jó, nem ez volt az első randim, de akkor is. *
- Rendben. *Bár nekem a kényelem és a tánc nem fért össze egy mondatba és csak reménykedtem benne, hogy nem valami tucc-tucc helyre visz, ahol két perc után fáj a fejem. Mikor megérkeztünk kikapcsoltam az övem és már a nyitókán volt a kezem, mikor kinyílt előttem az ajtó. Ezt még meg kell szoknom. Ahogy az ölelését is, hogy ne piruljak bele folyton, mint most is. *
- Öhm… oké… *Hebegtem, de nem ellenkeztem, ha akar, kísérjen, elvileg nincs itthon még apu. Az ajtóban aztán feszülten kezdtem toporogni, mert anyu bizony itthon van és semmi kedvem nem volt behívni Blayt.*
- Rendben, majd figyelek. Vigyázz az úton. *Köszöntem el és örültem, hogy nem akart megcsókolni így mosolyogtam is, de már el is tüntem az ajtó mögött. A korim lepakoltam de már hallottam anyám sürgető kiabálását és tudtam, hogy az ablakból nézi a távozó fiút.*
- Ki volt ez Jess….
- Csak… egy barát…
- Apád felvitt a szobádba pár képet, hogy nézd meg Te kit szeretnél…
- Mondjuk senkit? *Kérdeztem miközben adtam egy puszit az arcára, hogy ne kezdjen el kiabálni. De az arcát látva csak sóhajtottam.*
- Oké, majd megnézem. DE nem ma… ma vacsorázni megyek. *S már fel is mentem készülődni anyut kizárva a szobából.*


Már egy jó ideje kész voltam, sosem vittem túlzásba az öltözködést. De nem mentem volna ki, pláne, hogy aput kellett lecsillapítani amiért elmegyek és nem azzal foglalkozok amivel szerinte kell. Mikor kopogtak csak felkaptam a táskám és kirohanva az ajtón karoltam bele Blaybe.*
- Menjünk… Most… * S már húztam is magam után, már amennyire engedett haladni a magas sarkú csizmám, ami egy vastag harisnyára feszült és a fölötte lévő vékony szoknya, amit kimondottan tánchoz terveztek és durván a combom közepéig ért. A felsőm, ami egy mélyen dekoltált top volt, egy kabát és egy pulcsi takarta. Aztán ha elindult, akkor már csak megkönyebűlten sóhajtottam és dőltem hátra.*
- Apu kiakadt...
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Blaylock Crawford Szer. Jan. 02, 2013 10:43 pm

Az ajtó hirtelen kinyílt és Jess viharzott ki rajta, aztán megfogott és elindult velem sietős léptekkel a kocsimhoz.
- Kiakadt? Miért mi történt Jessy?
- Kérdeztem, aztán gyorsan kinyitottam előtte az ajtót és miután beszállt bezártam, majd én is beültem.
- MI történt?- Kérdeztem,miközben beöveztem magamat és beindítottam a motort, míg vártam, hogy megszólaljon, gyorsan elindultam és egészen meg se álltam az úti célunkhoz. Lopva azért végignéztem a lányon és meg kell, hogy mondjam, iszonyatosan tetszett a látvány. A rövid szoknya kifejezetten tetszett.
Egy félóra út után megálltam ott, ahol mindent el akartam ma este kezdeni, és kisegítettem Jessyca-t is a kocsiból.
- Na megjöttünk, remélem nincs nagyon tériszonyod.- Vigyorogtam rá, aztán megfogtam a kezét és elindultam vele.

//folytatás :[You must be registered and logged in to see this link.]//
Blaylock Crawford
Blaylock Crawford
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 99
Hírnév : 0
Tartózkodási hely : Xavier intézet

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Jessyca Camilo Szer. Jan. 02, 2013 11:45 pm

*A kérdésre egy ideig nem válaszoltam, csak csendben fontolgattam, hogy megtegyem-e. De végül felsóhajtottam és anélkül, hogy ránéztem volna belekezdtem.*
- Mire hazahoztál egy dosszié fogadott, apu jóváhagyása után. Anya azt mondta nézzem át és szűkítsem a kört. És hát mivel nekem mára randim van, jobb dolgom is akadt, mint idegenek életútját és céljait olvasgatni. Apu nem értette és otthon akart tartani… szóval. Röviden ennyi… De persze valószínűleg az sem tetszett neki, hogy nemet mondtam és ellenszegültem az akaratának. Amire ez az első példa. Valahol megértem, de ostobább, mint Te. Te legalább észrevetted, hogy ha minden percbe hozzám érsz és csókolni akarsz, az taszít. De Ő még azt sem képes meglátni, ami ennél is nyilvánvalóbb… hogy nem akarok férjhez menni. Ez már nem a kőkorszak. *Mosolyodtam el a mellettem ülő srácra egy röpke pillanatra majd továbbra is csak az ablakon kinézve néztem, hogy merre tartunk. Mikor megérkeztünk összevont szemöldökkel tekintettem rá. Se zenét, se éttermet nem hallottam.*
- Egyáltalán nincs… *Feleltem miközben követtem.*

//Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.]//
Jessyca Camilo
Jessyca Camilo
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 148
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Tibutty Tamity Hétf. Okt. 21, 2013 6:36 pm

//Bogyónak és Carlos-nak... elnézést, elég lapos lett, de majd igyekszem felhozni a szintet. Wink //

Meg kell mondjam, az a nézet, hogy csak a férfi szívéhez vezet az út a gyomrán keresztül, igen elavultnak tűnt nekem. Vagy pedig az én kedves hugicám volt az egyetlen kivétel az egész világon. Még a turmixbár felé vezető úton is azon agyaltam, hogy vajon a múltja miatt ennyire habzsolhák vagy csak egyszerűen egy gonosz manó lakik benne, aki elpusztítja a konténernyi méretű ételt, amit egy „falatként” a szájához szokott emelni… A lényeg, hogy miután mondtam neki, hogy ma valahova elmegyünk ünnepelni (a jó hír után, hogy felvették az egyetemre, mikor először megláttam egyedül a karomba zártam, felkaptam és többször is megpörgettem), igyekeztem figyelmen kívül hagyni a kíváncsiságát és az állandó kérdéseit. Persze, ahogy húztam az agyát, annál szélesebb lett a vigyorom, miközben az utcán hosszú, kimért léptekkel haladtunk, kezemet a kabátom zsebébe süllyesztve. Egyet árultam csak el: bármit megkíván, kifizetem neki. Így hát, ha út közben elmentünk egy-egy ékszeres (khm… tudom merre vannak a nem túl!!! drága ékszeres boltok, standok), gyorskajálda vagy bármi más előtt és valami megtetszett neki zokszó nélkül már nyúltam is a pénztárcámért. Mint egy engedelmes kisangyal… Nos, ezek után szegezze nekem, hogy szívtelen vagyok!
Természetesen az utunk során sok mindenről kérdezgettem. Hogy telik a napja a Xavier Birtokon? Kikkel lett jóban?... Ugye nem keveredett bajba?! Bár, még mindig azt vallottam, hogy ha távolabb van tőlem, sokkal kevesebb rosszba keveredhet bele, mintha egy tolvaj mellett tengetné a mindennapjait, azonban… hiányzott. És a távolság miatt aggódtam miatta. Talán sokkal jobban is, mintha a „veszélyes-mellettem”-et választotta volna.
Mikor megérkeztünk, elégedetten böktem rá a kiszemelt bárra, majd ha megfelelt neki, tőle függően vagy kint vagy bent foglaltunk helyet, hogy rendeljünk.
Tibutty Tamity
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Carlos Furtano Hétf. Okt. 21, 2013 7:26 pm

Kemény hetek álltak a hátam mögött. Pár lány úgy döntött, hogy megpróbál kijátszani és új stricit keresni magának, de hála az égnek, azért még van köztük olyan, aki tudja mit köszönhet nekem, így hamar a fülembe jutott az árulásuk. De azért hagytam, hagy ringassák magukat abba a hitbe, hogy sikerrel járhatnak. Pár havert bevontam a bizniszbe, megígérve nekik, hogy aztán kiszórakozhatják magukat, és aztán mikor már kis ribancok azt hitték megszabadultak tőlem, megjelentem a színen. Hát azokat a pofákat látni kellett volna! Aztán azokat a sikolyokat és rimánkodásokat, mikor rájöttek mi lesz a sorsuk…….. Sok pénzem veszett rajtuk, de nem engedhettem meg magamnak, hogy a többi példát vegyen róluk, csírájában kell elfojtanom az ilyen aljasságot. Most majd megtanulják milyen só soruk volt nálam, mikor minden jöttment csavargó és koldus végig mehet rajtuk.
Még mindig ezen járt az agyam, mikor befordultam az utcába és megláttam a bárt. Talán egy kis hideg gyümölcslé lehiggasztja a csalódottságomat, na meg az ilyen helyen mindig bele lehet botlani, pár pénzéhes csibébe, aki hajlandó kicsit többet bevállalni a gyors pénzkereseti lehetőségért, és tőlem megkaphatják.
Nem volt már túl jó idő, így a legtöbben bent időztek. Jó pár fiatal társaság csacsogott, volt hangzavar is bőven, de most ez nem zavart, sőt örültem, hogy van választék is.
Beültem az egyik sarokba egy kávéval és egy gyümölcslével, aztán szemügyre vettem a felhozatalt. Csillogó szemeim elárulták, hogy van kedvemre való, akit magam is szívesen felpróbálnék, de a munka az első.
Carlos Furtano
Carlos Furtano
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 55
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Annabelle Shirley Kedd Okt. 22, 2013 8:05 am

Madarat lehetett volna fogatni velem. Rég nem éreztem magam ennyire feltöltődve, energikusan, és egyszerűen kicsattanóan boldognak. Nem bírtam nem vigyorogni s még a szokásosnál is jobban fel voltam pörögve, megsokszorozódott étvággyal. Amikor megkaptam a jó hírt, hogy felvettek a Columbiara, kommunikáció és médiatudomány szakra, azután a rémálomba illő tanulás-maraton után, ami után ötven órát töltöttem alvással és aztán ugyanennyit evéssel, először nem is volt erőm rendesen lelkendezni érte, hiába éreztem a hír súlyát. Aztán, ahogy aludtam rá egyet (ezúttal már rendes éjszakai alvással), hirtelen belém robbant, mi is történt: egyetemre fogok járni. ÉN! Pedig azt hittem, az utcán fogok megöregedni, most pedig nem csak otthonom van és családom, de egyetemre is járhatok, méghozzá nem csak úgy, mint eddig, hogy belógtam az órákra, és reméltem, hogy nem szúr ki senki, hanem én is igazi diák leszek, és még diplomám is lehet. Ha ezt valaki egy évvel ezelőtt mondja, el sem hiszem.
Tibu persze nagyon örült neki, bár először nagyon zavarba jöttem, hogy megpörgetett a levegőben, hiszen ezt továbbra is a nyelvrágcsálással kötöttem össze, ami a mi esetünkben nagyon furcsa lett volna, de aztán emlékeztettem magam, hogy egyrészt Tiburól van szó, másrészt, már annyiszor elmondták, hogy a kettő nem feltétlenül függ össze, úgyhogy inkább vidáman vijjogtam, aztán lábujjhegyen szökdécselve, kezeimet az ég felé nyújtóztatva követelőztem ráadás körökért. 
Igaz, akkor nem volt sok időm maradni, mert még rengeteg mindent el kellett intéznem (elintézni a beiratkozást, néhány papírnak még utánajárni, beszerezni pár új könyvet, buszbérletet venni, stb.), de végre sikerült egy olyan időpontot találnunk, amikor mindketten ráértünk. Addigra már túl voltam az első sikeres zárthelyimen, úgyhogy duplán volt okunk az ünneplésre.
-A művészettörténet klasszikusai, na, abba sem kellett beleszakadnom - bökdöstem meg könyékkel és egy sunyi vigyorral Tibu oldalát, mint kedvenc cinkostársamat.
Egyébként nagyon jól esett, hogy tényleg ennyire lelkesedett a hírért. Miután kiölelgettük egymást, elmentünk rendesen megadni a módját. Mikor azt mondta, bármit választhatok, amit csak meglátok, azonnal afelé az utca felé kezdtem vonszolni, amiről tudtam, hogy a legtöbb mozgó ételárust, kifőzdét, éttermet, kávézót, pékséget rejti. Már tele volt a hasam hot doggal, főtt kukoricával, vattacukorral, hamburgerrel, gyümölcsdarabokkal tömött limonádéval, sült almával, pizzával, kimért bonbonnal és néhány saslikkal, és éppen egy kisebb (már kiürült) mézes üvegből halásztam ki a lépet, hogy kirágcsáljam belőle a maradék édességet, amikor megakadt a szemem a turmix báron. Ahol először találkoztam Logannel (és Mike-kal), ahol kaptam finom turmixot, és még a poharat is, ami azóta is megvolt váza funkciót betöltve az asztalomon otthon (De imádom ezt a szót!). 
Addigra fülig maszatos voltam és a kezem is ragadt, de ez nem zavart, soha nem zavart, akkor sem, amikor minden kapott finomság után puszit nyomtam Tibu arcára, őt is összekenve az egyre vegyesebb ragaccsal. 
-Oda, oda, oda - mutogattam a bár felé, és már húztam is magam után nagy lelkesen. 
Odabent szerencsére nem az a lila hajú pultos volt, mint azon a napon, bár nem biztos hogy emlékezett rám (Bár hány zöld hajú lány fordulhat meg erre, aki rendel egy deci ásványvizet, majd összetűzésbe kerül két gorillával, aztán gyíkká változva egy salátástál fogságába kerül?). 
-Egy karamellás forró csokit kérek - adtam le a rendelést azonnal az asztalunkhoz érkező pincérnek, aki udvariasan úgy tett, mintha egy porszem se lenne az arcomon. Ugyanis ahogy beléptünk, rögtön megakadt a szemem az említett ital képén, ami néhány másikkal a pult mögött lógott a falon.
-Extra nagyot, nagyot, közepeset...?
-Extrát. Van annál nagyobb?
-Hát sajnos nincs, de az is fél lite...
-Akkor kettőt.
-Tejszínhabot kér rá.
-De még hogy!
-Karamell öntetet?
-Dögivel.
-Mogyorót?
-Jöhet!
-Csokireszeléket?
-Imádom ezt a helyet!
-Hozhatok valamit mellé? Több mindent tudok ajánlani. Egy sajttortát esetleg? Csokis kekszet? Vagy klub szendvicset?
-Ebben a sorrendben - bólogattam boldogan.
-Értem - bólintott, és lapozott a jegyzet tömbjében, bár esküdni mertem rá, hogy az imént kezdett új oldalt, majd Tibuhoz fordult. - És az úrnak mit hozhatok?
Nem vártam meg, mit kért Tibu, csak intettem, hogy mindjárt jövök, és elvonultam a mosdó felé, ahol a nyilvánvalón kívül, még egy kis macskamosakodásra is utaltam ki időt, amikor megláttam az arcomat a tükörben, és kicsit elszégyelltem magam, amiért egyáltalán nem szégyelltem magam miatta. De a szabályokat már ismertem, nem illik ilyen fejjel mászkálni. A pólóm még csurom víz volt, amikor kijöttem, mert csak nem kezdtem el ott nekivetkőzni, és bár vidáman ráztam a fejem a kézszárító alatt, ami hangosan zúdította rám a meleg légáramlatot, megszárítva a kezem, az arcom, és a hajamat, aminek a vége bizony itt-ott csöpögött, a felsőmön ez nem sokat segített. Kicsit szélfútta hajjal, és vízfoltos ruhában, de legalább tisztán (és mondhatni üresen) jöttem ki a mellékhelyiségből, hogy becélozzam Tibut. 
Út közben, azonban megtorpantam. Alig néhány lépésnyire tőlem ült egy alak, aki elérte, hogy minden felhőtlen öröm tovaszálljon belőlem, és helyette a düh és a félelem uralkodjon el rajtam, bár bőven az utóbbi volt túlsúlyban. Volt ugyan köztünk egy asztal, de így sem lehettem biztos benne, hogy nem vett észre, bár azonnal elfordultam, és sietősen visszatrappoltam Tibuhoz, csak három széket és két vendéget sodortam magammal, de a pincér végül nem ejtette el a jól megpakolt tálcát, még ha ez nem is volt az utolsó pillanatig biztos.
A székemet mellé húztam, olyan szorosan, hogy a karjaink összepréselődtek, de így takarásban voltam. Guvadt szemmel meredtem az elém táruló egyébként gyönyörű látványra, hiszen egy roskadásig pakolt asztal nekem szebb volt, mint mint másoknak egy gyémánt nyakék. Most azonban kitágult orrcimpáim beleremegtek, ahogy nem túl sok sikerrel igyekeztem úrrá lenni a zihálásomon, miközben egyre közelebb bújtam Tibuhoz.
Annabelle Shirley
Annabelle Shirley
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 297
Hírnév : 25

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Tibutty Tamity Kedd Okt. 22, 2013 6:11 pm

- Sss… Ne kérkedj ezzel – róttam meg összehúzott szemöldökkel, mikor sokatmondó vigyorral megbökdösött. Pár lépést mentem komoran mellette. – Tényleg nem illik kérkedni ilyennel, főleg nem egy egyetemistának… Nézzük el, hogy jobbak és tökéletesebbek vagyunk mindenkinél, igazi úri mutánsokhoz méltóan, rendben? – kacsintottam egyet, majd a hónom alá vettem, hogy jól összeborzoljam a haját. Jó régen adatott meg ez a lehetőség, hogy kiélvezhessem, így nem is halogattam. Még az sem érdekelt, hogy a ragacsos arca miatt pár hajtincse összeragadt és az én kezem is eléggé trutyis lett. Már érzéketlen voltam az ilyenekre, ráadásul Ann nagyon jól hozzá tudott szoktatni a ragacsokhoz a puszi adagolásaival. Bár egy-egy fintort vagy megadó sóhajt nem tudtam elfojtani, mégsem bántam. Örültem, hogy boldog volt. Főleg akkor éreztem ezt az érzést, mikor elkezdett lelkesedni a kiválasztott hely miatt. Eddig csak reméltem, hogy tetszeni fog neki, de most végre biztosra vehettem.
- Jól van, nyugi, nem megy el az épület – győzködtem, remélve, hogy lassít egy kicsit… Néha eléggé ostoba voltam.
- Édes Istenem – nyögtem fel halkan, hogy csak én halljam, és a kezembe temettem az arcomat, miközben rendelt magának. Aztán egy újabb, fáradt nyögéssel próbáltam eltávolítani a kezemet az arcomról, figyelmen kívül hagyva azokat a hosszú, az Istennek sem elszakadó cukorfonalakat, amelyek a tenyeremet és az arcomat kötötték össze. Ez gusztustalan, állapítottam meg pár szívdobbanásnyi idő után, elborzadva szuggerálva a tenyeremet.
- És az úrnak mit hozhatok?
- Hmm? – kaptam fel a fejemet, megragadtam egy szalvétát és gyorsan a tenyeremre raktam, majd a másik felére ráejtettem az arcomat, hogy legalább a szalvéta takarjon és szívjon fel valamennyit abból a… cukor/zsír/olajhányadékból.
- Választott már?
- Ja, igen, igen – helyeseltem sietve, szórakozottan – ugyanaz lesz, mint neki.
- Értem – firkantott valamit rá a füzetlapra, majd elment, csakúgy, mint Bogyó, akit az emberek döbbent vagy lenéző tekintetekkel követtek, egészen a mosdóig, míg be nem rontott rajta. Aztán néhány villámot szóró tekintet felém villant, mire csak lejjebb süllyedtem a székben és kínomban néhány ember felé mutattam egy mosolyt.
- Remek – morogtam csak úgy megerősítésképp magamnak, majd én is egy kapkodós arcmosakodásra elsiettem a mosdóba. Megkönnyebbülten lélegeztem fel és visszafele menet néhányszor megtapogattam az arcomat, hogy tényleg csak a fantomérzet maradt-e meg és hogy még mindig tiszta az arcom. Míg vártam a lányra, elintéztem néhány fontos telefont, meglátogattam pár érdekes aukciókat és eladó műkincseket hirdető oldalt, egészen addig, míg az első tálca odacsapódott az asztalunkhoz.
- Hmm, mesésen néz ki! – mosolyogtam fel a pincérnőre, aki ugyanolyan melegen viszonozta a mosolyomat, majd kislányosan ártatlanul megrebegtette a szempilláit. – Mindjárt hozom az önét.

HOGY MI?! AZ ENYÉMET?! Az arcomból kiment a vér, lefagyott a mosoly róla és csak lassú, drámai nyakmozgatással tudtam visszaerőltetni a tekintetemet az asztalon roskadozó cukros izékre, amik egyenként kiabálták a fülembe, hogy ha csak egyet is beléjük harapok, cukorbeteg leszek! Megsemmisülten könyököltem fel az asztalra, az öklömnek pedig odatámasztottam a homlokomat. Hát, persze… gondolhattam volna. Hogy is volt az, hogy csak néha voltam ostoba, mikor a lányról volt szó?
- Meg fogok halni. Belefogok fulladni a karamellába - állapítottam meg.
Nem néztem a lány felé, de az energikus megérkezése csak egyet jelenthetett. Itt bizony varázslat fog történni. A teret és az időt meghajlítják, csakhogy egy századmásodperc alatt eltűnjön az összes elénk helyezett kaja.
- Hogy bírsz még enni? Én már attól is jól laktam az előbb, mikor kint néztem ahogy esz… Bogyó, mi a baj? – Ha lehetett, még jobban elsápadtam, mikor megéreztem a remegő kis testét és láttam a feszültséget a szemében. Azonnal átöleltem a vállát és próbáltam a lehető leghamarabb szóra bírni, halkabbra véve a hangomat. – Történt valami? Láttál valamit? Bántott valaki? – egyre inkább záporoztak a kérdések felé, egészen addig, míg meg nem eredt a nyelve. Attól függetlenül, hogy valami használható információt kinyögött-e vagy sem, azonnal elkezdtem pásztázni a környezetemet, kikukkantva az elemózsia halom felett, mint valami szurikáta, aki az odújából lesi a fenyegető ragadozó madarat. Csakhogy, most én voltam a ragadozó madár és az áldozatom a szurikáta. Egy sas szemének az élességével igyekeztem kiszúrni bármi gyanúsat. Ha sikerült, a tekintetem nem eresztette azt a furcsa tárgyat vagy személyt. Igyekeztem a lehető legrészletesebben felmérni, miközben megerősítést vártam Bogyótól.
Tibutty Tamity
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Carlos Furtano Kedd Okt. 22, 2013 6:40 pm

Már éppen elindultam, hogy megcélozzak egy hangosan viháncoló lányos triumvirátust, és elsőnek felajánlom, hogy meghívom őket valamire, mikor a szemem a frissiben érkezett hurrikánra szegeződött és majdnem sikerült félrenyelnem az utolsó kortyot a kávámból, amit még indulás előtt le akartam hajtani. Ez nem lehet igaz! A szakmámból kifolyólag, nekem nagyon jó az arcmemóriám, így egy másodperc alatt felismertem a kis ribancot, aki kiverte a huppot a lányok miatt a múltkor és azóta is a bögyömben volt.
Azóta számtalanszor felbukkant álmaimban, és még mindig összefutott a nyál a számban, hogy milyen élvezetekben részesített és milyenekben részesítettem én. Kár, hogy csak álom volt, de úgy látszik valóra vált álom lesz hamarosan. Még nem tettem le róla, hogy egyszer megmutatom neki, mit szalasztott el. Persze nem fényes nappal és nem a város közepén, de itt az alkalom, hogy a nyomába szegődve, megtudjam merre lakik.
Első időben nem vett észre, és én nem is nagyon igyekeztem észrevetetni magam, jó volt ez így egyelőre.
Mondjuk igazán leesett az állam, amikor megláttam a pasiját, meg azt, hogy mi szinte megrendelték az egész boltot maguknak, de ez nem nagyon tántorított el, az a kölyök nem nézett ki túl veszélyesnek. Különben sem vele van dolgom!
Persze jobb lett volna, ha a kis riherongy egyedül van, de végül is nem akartam most tőle semmit, csak információt arról, hogy hol találom meg majd legközelebb.
Mikor azonban a mosdóból jött visszafelé, nem volt elkerülhető, hogy ne lásson meg, bár igyekeztem nem felé nézni, de láttam az elfehéredő arcán és a rémült szemén, hogy ő is felismert. Hiába na, emlékezetes egy pasi vagyok! És különben sem volt túl sok jelentősége.
Mikor szinte letarolva a fiújához vezető utat mellé bújt, mint valami elveszett kiskutya, megeresztettem felé egy vidám farkasmosolyt és megemeltem felé a poharamat, hiszen udvariasság is van a világon, vagy mi.
Ezek után már nem nagyon érdekeltek a viháncoló fruskák, meg volt a célpontom és elkezdődhetett a macska-egér játék.


Carlos Furtano
Carlos Furtano
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 55
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Annabelle Shirley Kedd Okt. 22, 2013 7:26 pm

El sem hittem, hogy ma ilyesmi történhet. Hiszen ma ünnepeltünk. Ma minden szép volt, ma minden jó volt, ma egy felhőnek sem lett volna szabad megjelennie az égen. Persze hányszor fantáziáltam már arról, hogy megkeresem Carlost és filmbeillő ninja mozdulatokkal hozom a tudomására, mi is a véleményem róla, a múltkori rablása miatt. De most hogy itt volt, úgy éreztem, megbénít a rémület. Arra sem bírtam figyelni, amit Tibu mondott, pedig ott volt közvetlenül mellettem. Valamit az evésről. Itt azért már beleszimatoltam a levegőbe, hiszen a pánik ellenére is, ez az információ továbbra is komoly súllyal bírt.
Előrenyúltam hát, de mivel a kezem eléggé remegett, inkább csak magam elé húztam a poharat, és úgy hajoltam rá, hogy belekortyoljak. Reszkető fogaim újra és újra nekikoccantak az üvegnek, úgyhogy elég gyors ütemet vertem, amit túl hangosnak ítélve inkább eltoltam magamtól a csokit, ami akármilyen finom volt, most nem ment le a torkomon. 
És akkor megláttam intését. Más szemében ahogy felém lendítette a csészéjét, csupán egy udvarias gesztus volt. Én azonban mást láttam benne: ,,Örülök, hogy újra látlak, így most végre lesz alkalmam teljesen eltaposni téged!" Mély lélegzetvételnek induló halk nyüszítéssel húzódtam még közelebb Tibuhoz, bár mostmár inkább löktem, mert már nem volt köztünk egy gombostűnyi távolság sem, amit tovább lehetett volna csökkenteni.
-I-itt van... - leheltem alig halhatóan, de nem csupán nem tudtam közben Carlosra nézni, de a szemeimet szorosan összezártam, sikertelen próbálkozásként, hátha akkor majd nem fogom látni azt a fenyegető ragadozó vigyorát. - Itt van... itt van... Tibu, menjünk innen! Kérlek szépen, nem akarom, hogy... Ő nagyon veszélyes, és...
Persze eszembe jutott, hogy néhány önvédelmi órát azért végigcsináltam Sarah keze alatt, és Tibu is mutatott pár fogást, de más volt az a biztonságos gyakorlóteremben, és más itt, ahol már tényleg élesben ment a játék. Legalábbis mehetett, mert még nem történt semmi, és reméltem, hogy meg fogjuk úszni. Pánikszerűen kapkodtam magamhoz a süteményeket, hogy egyiket a másik után tüntessem el, mert mégiscsak kaja, de a forrócsokit már nem bírtam legyűrni, nagyon forró volt. 
-Sak 'em 'ámad meg minke' ennyi emmer közöhh, nyem? - néztem megerősítést várva Tibura, de inkább csengett könyörgés a hangomban, mint igazi meggyőződés. 
Miután lenyeltem a vízilónyi adagot, ismét mélyet lélegeztem. Csak nyugi. Mit tanultunk? Alapszabály, hogy ne veszítsük el a fejünket, mert onnantól kezdve megsüthetjük a tudományunkat. Gondolkodjunk logikusan, kerüljük el a rázósabb helyzeteket, és csak akkor alkalmazzunk erőszakot, ha elkerülhetetlen, de akkor már ne habozzunk, különben megint csak dől minden. 
És végül is itt van velem Tibu: akkor már semmi bajom nem eshet. De nehogy már Carlos azt higgye lépéselőnyben van! Nem tart a markában, az a Bogyó a múlté, már vagy öt másodperce, itt az új Bogyó, aki... Jézusom, jézusom, jézusom, és ha nem hagyja magát? Ha nem vagyok elég gyors? Ha Tibu nem elég erős? Ha még vannak errefelé emberei? Ha kideríti hol lakunk és ott csap le ránk? És ha...?
~Annabelle, rövid leszek: KUSS LEGYEN!~ 
Igen, a belső hangnak igaza van. Lenyelve a rettegésemet a számban maradt utolsó sütimaradékkal egy gyors mozdulattal egyszerűen lecsusszantam a székemről, hogy az asztal alá kerülve négykézláb kimászhassak a másik oldalon, hogy ne kelljen megkerülnöm az egészet, és Tibu se tudjon megállítani. Elvégre nem azért tanultam meg, hogyan kell megvédeni magamat, hogy aztán ne használjam. Igaz, erre a konkrét helyzetre semmi nem volt a tarsolyomban, úgyhogy leginkább arra építkeztem, hogy mi az amire Carlos nem számít, és mi az aminek nem örülne?
-Emlékszem rád - közöltem vele, és bár közel sem ütöttem meg olyan határozott hangot, mint amilyet akartam, azért nem is volt annyira rémült, mint amilyennek éreztem magam. - És tudom, hogy most is bántani akarsz, úgyhogy inkább add fel, mert figyellek. Ezen kívül a bátyám is velem van, szóval túlerőben is vagyunk. Hagyj békén különben...
Fenyegetően emeltem magam elé a két öklömet, de ahogy lenéztem rájuk, csalódottan vettem észre, hogy még mindig vészesen reszketnek, úgyhogy inkább gyorsan visszacsaptam őket magam mellé.
-Csak menj el, jó? - esdekeltem elhalkulva, immár meg sem kísérelve azt a látszatot kelteni, hogy én diktálom a szabályokat.
Annabelle Shirley
Annabelle Shirley
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 297
Hírnév : 25

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Tibutty Tamity Kedd Okt. 22, 2013 8:23 pm

Nem tudtam meg sokat a lánytól és egyre aggasztóbbá tette számomra a helyzetet. A tekintetemmel követtem a remegő kezének az útját először a szájához, ahogy megpróbált inni, majd vissza az asztalra. Aztán meredten nézett egy bizonyos pontra. Azonnal odakaptam a tekintetemet. Miközben Bogyó próbált még jobban belém mászni, először nem láttam senkit. Jobban megnéztem. Azért a szakmámból adódóan nem meglepő, hogy a gyanú személyek listája hihetetlenül gyorsan csökkent le egy helyesre. Egyedül ülő, kifejezetten elégedettnek tűnő, jó kinézetű férfi. Egy elégedetten vigyorgó férfi, akinek a tekintete Bogyóra szegeződött, mintha a lány valami űzött vad lenne. A vállát fogó kezem lassan ökölbe szorult, csakúgy, mint a másik, amely az asztalon pihent. A bőröm még fehérebbé vált, ahogy kiszökött az ujjaimból a vér, az izmaim pattanásig feszültek.
- Elmegyünk, ne aggódj – csitítgattam a lányt és azonnal felpattantam. Kisebbik részem megnyugodva felsóhajtott, amiért nem kellett magamba tömnöm ennyi édességet, ám a másik még mindig szolgálatban lévő önjelölt kivégzőembert játszott. A pillantásom nem sok jót tükrözött és minden fenyegetésemet és kegyetlen ígéretemet a férfi felé irányítottam, egészen addig, míg meg nem hallottam Bogyó kérdését. Elkaptam a tekintetemet és Bogyót figyeltem kis ideig. – Nem. Ha rajtam múlik, soha a büdös életben még csak a közeledbe se megy. – Természetesen leginkább a lányt akartam megnyugtatni, ám emellett komolyan is gondoltam. Ha róla volt szó, vagy a legjobbat vagy a legrosszabbat tudtam kihozni magamból. – Gyere, majd ünneplünk máshol, amúgy sem… Annabelle! – Meglepődve figyeltem, ahogy átmászik az asztal alatt és határozott léptekkel elindul a férfi felé. Azonnal mentem utána, nem érdekelt, hogy mi volt a terve, hiszen ha már valaki ennyire meg tudta rémiszteni, nem a legjobb esélyekkel indul nálam… Tehát mindenki gyanús volt mindig!
Az első pár mondatot nem hallottam, azonban az utolsó kérésénél ráraktam a vállára a kezemet, a hosszú ujjaimat egyenként illesztettem rá, olyan óvatossággal, ahogy egy pók rakja le a lábait és a háta mögül a lány fölé magasodva figyeltem elsötétedő szemekkel a férfit és a reakcióit.
Majd a következő pillanatban szélesen és kedvesen elmosolyodtam, elléptem a lánytól, kihúztam egy széket magamnak és a lehető legnyugodtabban helyet foglaltam az asztalra könyökölve, ujjaimat sátorszerűen összeillesztve. És vártam. Egészen addig, míg meg nem akart szólalni, mert akkor igyekeztem belé fojtani a mondandóját. Uralni akartam, kizökkenteni a magabiztosságából. Ezzel akartam kideríteni, hogy vajon mennyire veszélyes... hiszen ismertem Bogyót... Csak úgy, nem szokott ennyire halálra rémülni.
- Remélem ez a hely eddig rám várt. Ha jól hiszem a lánynak és önnek van egy pár megbeszélnivalójuk. Úri emberekhez méltóan… Had mutatkozzam be – nyújtottam kezet és ha elfogadta, erősen megráztam, mialatt elmondtam egy nevet – a nevem Mr. Iyda Wwaiwky – betűztem el szép lassan, majd közelebb rántottam a kezénél fogva, hogy az arca még közelebb legyen az enyémhez. Suttogva hozzátettem. - If you did anything wrong with Ann I will kill you. - Utána elengedtem, akkor, amikor már úgy éreztem nagyon tiltakozna, épp az utolsó pillanatban és ugyanazzal az angyali mosollyal ültem ott tovább. Ha nem vezetett semmi durvább helyzetbe sem a lány sem a férfi reakciója, akkor folytattam. - Kérlek hugi, foglalj helyet - mutattam nyugodtan egy ottani székre. Halálosan nyugodtan és magabiztosan.

// Ha bármi rosszat csináltál Ann-nel, meg foglak ölni.//
Tibutty Tamity
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Carlos Furtano Szer. Okt. 23, 2013 10:33 am

Mivel most már minden figyelmemet a lánynak szenteltem, természetesen láttam azt is, hogy milyen hatással voltam rá, majd a partnerére, aki kisvártatva szintén felfedezett magának, gondolom a kis játszótársa jóvoltából. A villogó szemein csak még jobban felvidultam, mert kezdett egész érdekesen alakulni a játék. És én szeretek játszani! Persze csakis úgy, ha én leszek a győztes, de ez nem szokott probléma lenni. Elég régen élek az alvilágban ahhoz, hogy ne játsszak tisztességesen. Az a hősöknek és a hülyéknek való és én egyik sem vagyok.
Ennek ellenére őszintén meglepődtem mikor a kis vakarcs megjelent mellettem és előadta Bruce Lee-t. Mondjuk a termete megvolt hozzá, csak az erő hiányzott, ahogy csenevész ökleit emelgette és esdekelt azon a kisegér hangján. Jóóóóó! Kezd alakulni!
Aztán megjelent a hős lovag is természetesen, bár nem voltam biztos benne, hogy lesz annyi vér a pucájában, hogy kiálljon mellette, de hát történnek még ebben a városban csodák.
És nem, nem ijedtem meg a fenyegetőnek szánt nézésétől, attól viszont igen, hogy ez milyen gyorsan változott meg és ült le velem szemben, most már mosolyogva. A rettenthetetlen harcos tekintete jobban tetszett. A mostani viszont bekapcsolt egy vészjelzőt a fejemben. Nem vagyok kezdő a pályán és túléltem már pár kemény csatározást, tehát jól működnek az önfenntartó ösztöneim, ezért vagyok még életben. És most sem hagyhatom figyelmen kívül, hiszen nem volt megszokott ez a fajta viselkedés egy nyikhaj részéről. Itt más van a háttérben, hacsak nem drogos a srác, vagy egy öngyilkos jelölt.
- Hát persze kishaver! Helyezd maga kényelembe és szívesen látom a macádat is. – fogadtam el a kéznyújtását továbbra is változatlan mosollyal az arcomon, de a szemem már kutatóan mélyedt a másikéba, megpróbálva felmérni a veszély nagyságát.
A kimondhatatlan név sejtésem szerint soha nem tartozott hozzá és ez újabb riasztókat kapcsolt be.
- Carlos vagyok Mr. – szorítottam rá én is erősen a kezére, de nem ragoztam túl a bemutatkozást, legyen elég ennyi. – És már egy puszit sem kapok bébi? – vigyorogtam a csajra.
- Tehetek Önért valamit. – hajoltam még közelebb, amikor közelebb húzott magához, szinte sejtve, hogy mik a szándékai.
- Ha engem akarsz fenyegetni öcsi, akkor még gyakorolj egy kicsit. – válaszoltam neki kedélyesen ugyan olyan halkan, de innentől már nem vettem félvállról a dolgot. Tudtam mikor kell komolyan venni valakit.
- Igen ülj csak le kiscsillag. – toltam még meg is a széket, hogy a lány letudjon ülni.
Most már igazán kíváncsi voltam, hogy mi fog ebből kisülni. Aránylag nyugodt voltam, a feszültség legkisebb jelét sem mutatva. Ráadásul volt a zsebemben pár igen kellemetlen meglepetés vész esetére, a pisztolyról már nem is beszélve.
- Szívesen rendelnék nektek valamit, de látom nem vagytok éhesek. – intettem a roskadásig megpakolt asztaluk felé. – Talán valami megfeküdte a gyomrodat édeske? – kérdeztem nyájasan, úgy téve, mintha a pasija a világon sem lett volna. – Tudok egy helyet, ahol kipihenhetnéd magad.


Carlos Furtano
Carlos Furtano
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 55
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Annabelle Shirley Szer. Okt. 23, 2013 12:37 pm

Ismertem ezt a nézést. Legalább olyan jól belém vésődött, mint a csókja. Elégedett. Élvezi a helyzetet. Minél rosszabbul teljesítek, ő annál jobban érzi magát, és nem csak azért, mert úgy több esélye lesz a győzelemre, hanem, mert úgy a harc is sokkal szórakoztatóbb neki, de még a felkonferálása is. Ez aztán még inkább arra sarkallt, hogy próbáljam megint összeszedni magam, és legalább olyan hűvös és kemény lenni, mint ők ketten. Így aztán felszívtam magam, felkészültem, hogy most aztán tényleg emberére akadjon, mert Annabelle-lel nem lehet packázni, nem lehet büntetlenül bántani, de most már igazából egyáltalán nem lehet bántani, mert megtanulta megvédeni magát, maga mögött hagyta a félénk, elesett, oltalomra szoruló énjét, már nincs más a helyében csak ez az erős, határozott nő, a szemének egyetlen villanásával is képes...
-Hííí - sikkantottam fel, ahogy valaki hátulról a vállamra csúsztatta a kezét, és megpördülve a tengelyem körül, bár nem csupán a fejemet szegtem le, de még a a szemeimet is összezártam, hogy ne is lássam, milyen szörnyet sikerült iderángatnia Carlosnak, hogy végezzen velem, viszont a továbbra is remegő ökleim újra fellendültek, hogy az ismeretlenre szegezve jelezzem neki, mit kockáztat, ha még egyszer támadásra vetemedne. - Ó! - sóhajtottam fel, amikor megláttam, ki volt az, és azonnal visszabújtam a keze alá, ami ha már nem volt ott, visszapakoltam én a helyére, majd egy gyors mozdulattal végighúztam párszor a fejemen, mintha megsimogatna, hogy egy kicsit megnyugodjak.
Nem szívesen vettem hát, amikor eltávolodott tőlem, és inkább leült, de nem akadályoztam meg benne, mert tudtam, hogy most dominálnia kell, én pedig abban csak hátráltatnám, ha megint a nyakába akaszkodnék. Carlos szemtelen invitálást és megjegyzéseit nehezen tudtam kizárni, ami annyit tesz, hogy egyáltalán nem sikerült, úgyhogy pipacspiros arccal és lesütött szemmel ültem vele szemben, de aztán ahogy záporoztak a rémesebbnél rémesebb célozgatások, végül valami elpattant bennem, és bár továbbra is halálra voltam rémülve tőlem, helyett kapott a sértett dac is, hogy nekem azért ezt nem kell eltűrnöm, csak azért mert kiráz a hideg még a gondolatra is, hogy mi lett volna, ha nem Tibuval jövök ide (akinek az újabb álnevére már fel sem figyeltem).
-Vigyázz a szádra - böktem felé a mutatóujjammal szigorúan, bár a szemem továbbra is csatornanyílásnyi volt a félelemtől, és a hangom is inkább kérlelő volt, mint követelő. - Soha többet nem rágcsálhatod meg a nyelvemet, és nem is... és egyébként is... Én tanultam önvédelmet -vágtam ki némiképp diadalmasan. - Megtanultam egy csomó fogást, úgyhogy ha bármivel is próbálkozol, már el tudlak gáncsolni, és hátra tudom csavarni a kezed, és... ööö... Mi volt a harmadik? - dőltem Tibu felé elbizonytalanodva, mert a pánik bizony kissé feledékennyé tett, és elfelejtettem az utolsó mozdulatot, ami biztos nagyon hasznos volt, de nem jutott eszembe, pedig abban biztos voltam, hogy már három fogás viszonylag jól ment. 
Kényelmetlenül fészkelődtem a helyemen, mert legszívesebben hanyatt-homlok menekültem volna innen, hiszen nekem ez volt az elsődleges védekező technikám, de most valahogy úgy éreztem, nem árt, ha egyszer az életben kiállok magamért. Még akkor is, ha nem árt azért, ha Tibu ott van velem. De mi lesz ha az sem elég? Hiszen Tibu egyedül szokott dolgozni, Carlos pedig ki tudja, mennyi alvilági gorillát tudna másodpercek alatt itt teremteni, csupán egy csettintéssel? Mit csináljunk, ha eldurvul a helyzet? Van egyáltalán esélyünk? Még ha nyerünk is, lehetséges, hogy utána már nyugtunk lesz tőle?
-Az úrral vannak? - lépett oda mosolyogva a pincérünk Carlos felé intve a fejével. - Segítek áthozni ide a rendelésüket, rendben?
-Hozzon inkább egy dupla whiskey-t tisztán - kaptam el a karját, mire kicsit ugyan meglepődött, de aztán kurtán biccentett, és elindult, hogy leszedje az asztalunkat, és aztán kihozza az újabb rendelésemet. 
-Carlos, én sosem ártottam neked - fordultam vissza a férfi felé. - Te elvettél tőlem valamit, amit már sohasem kaphatok vissza, úgyhogy itt én vagyok a sértett fél, mégis azt mondom, hogy inkább felejtsük el. Nincs semmim, amire igényt tarthatnál, szóval nem lehetne, hogy csak... csak ne is ismerjük egymást, és békén hagyjuk a másikat? Én nem foglak bántani, ezt megígérem, de akkor neked sem szabad. Jó... jó ez így?
Közben megérkezett az italom, én meg oda sem nézve kortyoltam bele, jó nagyot, ahogy szoktam. Csak később jutott eszembe, hogy ugyanezen a helyen fulladtam már meg egyszer majdnem Logan alkoholos turmixától, de az semmi nem volt ehhez. Végigégette, perzselte, csípte a nyelvemet, a torkomat, egész belsőm lángokban állt, én pedig könnyezve köhögtem, harákoltam az asztal mellé görnyedve, magasról leejtve a körülöttünk ülők elnéző somolygását, vagy megvető fintorait.
-Édes istenem - hörögtem elhaló hangon, ahogy újra felegyenesedtem, és ellöktem magamtól az italt. - Ez méreg, nem szíverősítő. És bátrabbnak sem érzem magam tőle - súgtam oda morcosan Tibunak, mert enyhén szólva is úgy éreztem, hogy engem itt most csúnyán becsaptak. - Szóval - néztem ismét Carlosra kicsit még rekedt hangot megütve, néha beiktatva egy-egy köhintést - áll az alku?
Annabelle Shirley
Annabelle Shirley
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 297
Hírnév : 25

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Tibutty Tamity Szer. Okt. 23, 2013 8:22 pm

Azért azon kissé meglepődtem, mikor Bogyó még tőlem is megijedt és ezt egy felvont szemöldökkel nyugtáztam. Utána pedig magamban somolyogva adtam bele minden energiámat abba, hogy megsimizzem a fejét és végre nyugodtabbá váljon. Reménykedtem benne, hogy ez segíteni fog neki valamennyire. A srácnak a "kis haver" megszólítása egyáltalán nem tetszett, de nem mutattam. Helyette elraktároztam azt az információt, hogy hihetetlenül nyeregben érezte magát.
- Bár a szőkéket szeretem, de ki kell ábrándítsalak. Nem abban a csapatban játszom… Ó, vagy ezt Ann-nek mondtad? – mondtam meglepődve és kissé szabadkozva, majd a bal karom alatti karfára támaszkodtam a lehető legbékésebben. Minden megszólalásából és mozdulatából a magabiztosság, a flegmaság ordított, így eléggé könnyű volt megtalálni a gyenge pontját, első ránézésre. Szegény flótás. A fenyegetésemre tett megjegyzését csak egy elégedett mosollyal nyugtáztam. Kivártam, ahogy egy úriemberhez illik. Nem akartam beleszólni Bogyó dolgába (nagyon), ha csak úgy érezte, tényleg szüksége van rám. Addig pedig igyekeztem megbújni a háttérben, hogy maximum azt érezze, hogy támogatom, legyen szó akármiről… Nem volt egy kisbaba, akit mindenkitől meg kellett óvni és bár fájdalmas volt nézni, ahogy cincog és igyekszik megtalálni a hangját, türtőztettem magamat.
Azon azonban eléggé meglepődtem, ahogy Bogyó a csókról beszélt. Enyhén felhúzott szemöldökkel fordultam felé. A tekintetem azt üzente, hogy mondja el, ha valami más is van a háttérben. Mondjuk sokkal több és durvább dolgok is történtek, hiszen akkor csak egy biccentésébe került volna, hogy azonnal péppé verjem a Kisherceget. Álmomban sem tudtam elképzelni, hogy ő valaha önszántából megcsókolt volna egy ilyen gennyládát, ám… Csak az asztal alatti, takarásban lévő kezem szorult ökölbe ismét egy időre. Mint már mondtam – kivártam.
- Az utolsó aduászod legyen csak meglepetés a Szöszinek – villantottam egy pofátlan vigyort a férfi felé. Természetesen a harmadik lehetőség az volt, hogy péppé verem. Miután az első kettő péppé verésen már túl lesz. Csakhogy érezze majd a törődést. Hát, most mondja rám azt valaki, hogy gondatlan vagyok!
A pincérnő megérkezését nem volt alkalmam elsőként lereagálni, így csak hagytam had fejezze be Bogyó (csak szolidan estek ki a szemeim a helyükről, mikor meghallottam mit kért), majd utána hozzátettem.
- És azt a két italt is hozza át legyen szíves a whiskey-vel egyetemben – kértem meg udvariasan, kedvesen mosolyogva, végül útjára engedtem. Tudtam, hogy szükségünk lesz még azokra a cukrozott szarokra, hogy visszaadják Bogyónak a bátorságát. Büszke voltam a lányra. Végre megjött a hangja és értelmes, normális emberhez méltóan akarta megoldani ezt a nekem még itt-ott homályos ügyet. Szeretetteljes tekintettel figyeltem, miközben beszélt, miközben párszor leellenőriztem Carlos arcát is, hátha látok rajta bármi változást. Az önelégült vigyoron kívül, reménykedtem, hogy mást is tud produkálni.
- Ann, azt én nem ajá… - kezdtem bele a mondókámba, de csak legurította az egészet egyszerre. A fejemet ráztam, ahogy fuldoklik, majd mikor hozzám fordult, felnevettem. – Ugyan, neked inkább ezt ajánlom – toltam felé az egyik már eléggé meghűlt italt. Rákacsintottam. – Ez tuti meghozza a bátorságodat. Ne aggódj, itt vagyok, nem kell neked alkohol. Vedd, úgy, hogy gyakorlod, hogy hogyan kezeld az ilyen kis utolsó tuskókat, mint ez itt. Első szabály, sose rettegj tőlük. Nagyobb a szájuk, mint az igazságtartalma annak, amit mondanak. Azt akarják, hogy félj. Ezzel kompenzálják az impotenciájukat, a mindenre kiterjedő képtelenségüket, hogy legalább látszólag ők uralják a terepet. Ezt hagyd figyelmen kívül, de ne is süllyedj le az ő szintjükre. Hajrá – mosolyogtam rá gyengéden és én is meghúztam az italomat. – Hmm… - csettintettem egyet a nyelvemmel. – Nem is rossz.
Természetesen az egyik célom a nyilvánvaló volt. Bogyót megnyugtatni, anélkül, hogy közvetlenül beleszólnék abba, mit csinál Carlos-szal. A másik pedig a férfi ingerlése, a tökéletesség tükrét akartam széttörni, hogy ne érezze többnek magát, mint egy kis büdös patkány, egy kísérleti alany, akin csak gyakorolunk, aki egyedül egy próbát ér meg a nagyobb gondokra való felkészülésben. Hogy azt érezze, ő felesleges és nem veszem eléggé komolyan… Természetesen ez nem azt jelentette, hogy nem figyeltem minden apró mozdulatát a szemem sarkából. Ha elpattant volna nála a cérna, azonnal reagáltam rá. Ki akartam ugrasztani a nyulat a bokorból… És most, miközben itt kortyolgattam az italomat? Hát, persze – kivártam.
Tibutty Tamity
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Carlos Furtano Csüt. Okt. 24, 2013 12:31 pm

Bár kíváncsian vártam, hogy miként fog alakulni ez a váratlan találkozás, és mindent megtettm azért, hogy teljesen magabiztosnak látszódjam, amiben azért volt jócskán igazság is, de volt benne elővigyázatosság is. Persze nem a kis bige miatta, abból semmit nem néztem ki, de a fickó, aki a testőr szerepét vállalta magára, már jóval elővigyázatosabb voltam.
Viszont, ha ő is úgy érzi, hogy flegma és elbizakodott vagyok az csak az én malmomra hajtja a vizet, de őt biztos nem tévesztem szem elől, amíg itt cseverészünk.
- Áh! Szóval már megtudod védeni magad Zöldike. Akkor minek cipelted magaddal a majmodat? – böktem az állammal a fickó felé. – Vagy neki akarsz felvágni velem?
Annak szeme villanásából rájöttem, hogy valószínűleg a történtekről nem sok tudomása lehet, így vigyorogva folytattam.
- Vagy nem mesélted el neki, hogy milyen jól szórakoztunk? És most szembesíteni akarod vele, hogy mennyivel jobban smacizok, mint ő?
A beszélgetést a pincérnő zavarta meg, akinek vigyorogva intettem.
- Matilda, vedd úgy, hogy velem vannak és a rendelésüket írd a számlámhoz. – intettem nagyvonalúan, hiszen a kis mutáns ribi rinyálása eddig minden pénzt megért. Szeretem, ha félnek tőlem, és persze általában okot is adok rá. Vigyázni kell a renomémra, bár most egy lány sincs a közelben, de akkor is.
- Nekem is hozz egy konyakot szivi. – tettem hozzá én is, bár nem néztem volna ki a kiscsajból, hogy szereti az erősebb italokat, de hát ő tudja.
Mikor egyezkedni kezdett az én szemeim kerekedtek. Ilyen sem volt még!
- Hogy én elvettem tőled valamit? Csibe, te nagy-nagy tévedésben vagy. Én adtam! Kaptál ingyen egy szakértő bevezetést a csók rejtelmébe, ami valljuk be 20 évesen, már elég ciki. Ráadásul egy jól fizető állást ajánlottam. Nem én húztam fel az orrom, hanem te. De lásd kivel van dolgod, én nem sértődtem meg, bármikor áll az ajánlatom. – hajoltam hozzá közelebb egy kaján vigyorral. – Most sem én zaklattalak, te jöttél ide hozzám. Ezek szerint piszkálja a dolog a fantáziád, nem kell megjátszanod magad a pasid előtt, ő is profitálhat az üzletből, velem lehet egyezkedni. – dőltem vissza, aztán meg szét röhögtem az agyam a csak produkcióján az itallal.
Minek iszik, aki nem bírja! Pedig a kiscsávó még figyelmeztette is!
- Biztos 20 éves? – kérdeztem cinkosan a fickótól, most először nagyobb figyelmet szentelve neki. – Vagy csak a teste koravén és benne egy tízéves lakozik? – csóváltam meg aztán a fejem a könnyeimet törölgetve.
Majd végighallgattam az öcskös kismonológját, amivel igyekezett fényezni magát és fikázni engem. Persze nem vettem a szívemre, hányszor hallottam már ilyen szájkaratázó kölyköt, így elnézően mosolyogtam rá közben.
- Most aztán jól megmondtad mi? Azt sem tudod mi történt, hogy mibe ütötte azt a fitos orrát a csajszid, de te levontad a következtetéseidet. Olyan tapasztalt nagylegény vagy, hogy te ismersz engem, igaz? – vontam meg a vállam lazán. – Tudod, nekem nincs szükségem semmilyen kompenzációra és arra sem, hogy bizonygassam ki vagyok. Fél tőlem? Miért? Ez az ő döntése és a szavaid kevesek ahhoz, hogy eloszlassa a nyilvánvalót. Igaz kiscsillag? –néztem a lányra, majd vissza a krapekjára. – És te? Te nem pont ezt akarod elérni? Ez a kis édeske úgy látszik vonzódik az ilyen pasikhoz, vagy tévedek? – nevettem el magam, de tudtam, éreztem, hogy a fickó provokál. Én is őt.
Nekem nem szokásom nyíltan elveszteni a fejem, volt már féltékeny partnerekkel tapasztalatom épp elég. Én a sötétben és árnyékban vadászom és most megjegyeztem a képét.
Általában mindenki bejön az én utcámba, vagy megtalálom a módját, hogy megtoroljam a sérelmeimet.
- Alku? Én eddig sem nyaggattalak. – vontam meg ismét a vállam. - Sőt teljesen úriember vagyok most is, nem? - nyúltam, hogy megcirógassam kipirult arcát.

Carlos Furtano
Carlos Furtano
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 55
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Annabelle Shirley Szomb. Okt. 26, 2013 8:02 am

Kérdő tekintetére halvány bólintással feleltem, hogy igen, ő az, aki ellopta az első csókomat, akárhogy is próbálja most kimagyarázni, hogy ő tulajdonképpen megajándékozott vele. Biztos voltam benne, hogy Tibu még emlékszik, milyen állapotban rontottam akkor rá, és milyen kínkeserves meló volt összekaparnia, és ráadásul még a Tessnek vett csokitortát is megettem (bár ahelyett másnap vettem egy másikat, és majdnem az egészet meg is hagytam belőle), úgyhogy kétség nem fért hozzá, hogy elég élénken él még benne annak az estének az emléke.
Viszont ott már én voltam elbizonytalanodva, hogy tulajdonképpen mit is tudok én csinálni, ha az első két begyakorolt fogás nem jött volna be, pláne, hogy izgalmamban hirtelen mintha azok is kezdtek voltak halványodni. Hogy is kellett csinálni? Merre lendülök, hol a súlypont? A harci kiáltáson kívül más nem akart eszembe jutni, de edzéseken is mindig azt mondták, hogy az bőven elhanyagolható, szóval ezzel sem mentem sokra.
-Oké - bólintottam Tibunak eléggé lámpalázasan, mert bár fogalmam sem volt, hogy melyik lehet a harmadik aduászom, megnyugtató volt a tudat, hogy ő ott van, és a kezében tartja a dolgokat, még ha én el is rontom. - Oké - ismételtem, szinte már hallhatóan, de Carlos beszólására, már eltéveszthetetlen hangerővel csattantam fel. - Hé! Ő nem a majmom! Ő a kintornásom! Úgyhogy vigyázz a szádra!
Annyira felhúzott, hogy Tibut csak ne merje lemajmozni, hogy átmenetileg még a félelmemet is elfelejtettem, így a nagylelkű ajánlatára csak elkaptam Matlida kötényét, hogy megállásra kényszerítsem.
-Meg ne próbáld!
-Ugyan, ha azt mondta...
-Ha hozzáírod, elmondom a főnöködnek, mennyi pénzt nyúltál le a pénztárgépből!
Nem tudom, hogy beletrafáltam-e, de még ha a blöfföm mellé is ment, mert ugyan honnan tudtam volna, hogy mennyit sikkaszt vagy egyáltalán ezt teszi-e, azt biztos nem akarta, hogy megkérdőjelezzék a megbízhatóságát. Úgyhogy egy sértődött mozdulattal kitépte a köténye szélét az ujjaim közül, és elvonult, hogy rendezze a rendeléseket.
-Tapasztaltam, milyen, amikor te adni akarsz - pillantottam jeges tekintettel Carlosra. - Köszönöm, de abból nem kérek megint.
Sajnos azonban hiába voltam határozott legalább ilyen kis ideig, az a hülye whiskey mindent elrontott. De én tényleg azt hittem, hogy majd bátrabb leszek tőle. Elvégre a gyáva oroszlánnak is valami löttyöt kellett meginnia Óz palotájában, és attól bátrabb lett, meg egyébként hallottam már ennek hírét, de semmi ilyesmi nem történt. Lehet, hogy én ittam rosszul? Vagy vodkával kellet volna kezdeni? Mindegy, sajnos a pici összeszedettség, amit sikerült összevakarászni, gyorsabban párolgott, mint a szesz, úgyhogy mikor megint felegyenesedtem, bár nem tudtam, miről vitatkoztak addig ők ketten, biztos voltam benne, hogy Carlosra kell haragudni. Mindenesetre az fontosabb volt, hogy a visszakapott forró (illetve, már langyos) csokimból nagyokat húzzak, majd tejszínhabos orral nézzek ismét az előttem ülő férfire, miután a szám környékét a felsőm ujjába töröltem.
-Ő a bátyám - magyaráztam fejrázva. - Ha arra gondolsz, úgy nem vonzódom hozzá. De az biztos, hogy ha megpróbálnád bántani, velem gyűlne meg a bajod, de nagyon-nagyon - fenyegetőztem megint felemelve az ökleimet, hogy emlékeztessem, milyen jól fel vagyok fegyverkezve.
Mikor azonban az arcomhoz ért, úgy rándultam össze, mintha ostorral csapott volna végig a hátamon.
-Tibuuuuuu -nyüszítettem fel, és átalakulva, gyíkhoz méltó sebességgel rohantam oda hozzá, hogy felszaladva a vállára, elbújjak a gallérja mögött, és csak annyira dugjam ki a fejem a nyaka mögül, hogy még szemmel tudjam tartani a nagydarab veszélyforrást. Szóval ő nem láthatott belőlem többet, mint a fejem búbját, a két szememet, meg a két mellső mancsomat, amivel görcsösen kapaszkodtam Tibu kabátjába.
Annabelle Shirley
Annabelle Shirley
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 297
Hírnév : 25

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Tibutty Tamity Szomb. Okt. 26, 2013 10:40 am

Még mindig nem csináltam semmit. Szórakozását Bogyón, nem zavartam meg, csak szimpatikus mosollyal feleltem a lány érettségét és életkorát taglaló kérdésekre. Aranyos volt Annabelle-től, ahogy megpróbált megvédeni a „majom” sértegetéstől. Halkan felkuncogtam, mikor visszahallottam tőle az egyik kedvelt szólásomat, majd komolyan bólogatva bizonygattam a srácnak a dolog igazságát és komolyságát. Az elnéző mosolyát, pedig megváltozva, az övéhez hasonló vigyorral ajándékoztam meg, miközben bizonygatta, hogy én nem tudok róla semmit. Ó, hát persze – összeillesztettem megint az ujjaimat sátorszerűen és némán néztem vele farkasszemet. Mikor megkérdeztem a nevét, akkor is tudtam már kivel állok szemben. Bogyó múltkori kirohanásánál, bár megígértem a lánynak, hogy nem szólok bele a dologba, ám… nos, mondhatjuk azt, hogy közvetlenül még egy hajszálát sem görbítettem meg a Szöszinek. De ez nem azt jelentette, hogy nem biztosítottam be magamat és nem kutakodtam a férfi után. Az alap információkat az estével kapcsolatban már Bogyó aznap megadta. Csak ki kellett használnom a szaglásomat és a tehetségemet, az ilyenekhez. A sok és kitartó munkának szerencsére már gazdagabb és erősebb emberek körül forogtam. Ismertem komoly striciket is, akik elnököknek, tiszteknek és a többi fejes embereknek juttatnak el bizonyos szolgáltatásokat. Hozzájuk képest a srác nevetséges volt.
Magabiztosságomból csak Annabelle hangjának csattanása zökkentett ki. Lassan felé fordítottam a fejemet és ismét meglepettséggel és egy kis elégedettséggel figyeltem a kirohanását. Hiszen megjött a hangja! Ez hihetetlen volt! Szemem büszkén csillogott. Rendben, még finomítani kellett a viselkedésén, de legalább ki tudott állni magáért és ez már nagyon nagy lépést jelentett neki. Mikor maszatos arccal elkezdte magyarázni a kissé sem furcsa kapcsolatunkat, a lányra sem néztem azon mozdulatom közben, hogy odanyújtsak neki egy szalvétát, majd pedig ugyanolyan használatlanul ejtsem vissza az asztalra. Legalább megpróbáltam. Ann ismétlen fenyegetőzése legelőször egy cuki pandamacit juttatott eszembe, de nem akartam lelombozni az önértékelését, hiszen látszott feszült testtartásán, hogy a vele szemben ülő férfi is már mekkora bátorságpróbának teszi ki őt.
Aztán elszabadult a pokol…
Bogyó nyüszítése és Carlos mozdulata egyszerre jutott el hozzám, mikor már rég a férfi keze után kaptam, hogy ha el tudom érni, egy gyors, kígyótámadás fürgeségéhez hasonlatos mozdulattal kicsavarjam a kezét. Ha bal kézzel nyúlt, én jobbal, ha jobbal, én ballal, hogy ne keresztezzék a kezeink egymást előttünk. A csuklóját és a kézfejét megragadva a tenyerét maga felé fordítottam és a kézfejének külső részét elkezdtem az alkarja felett keresztezve kifelé a testétől elfelé csavarni. Egy bizonyos pont után, miután a hajlékonyság már mit sem ért, érezhette a singcsontja mentén eluralkodó idegi feszülést és fájdalmat, ami sokkal rosszabb volt egy gyomorszájon rúgásnál. Ez a fájdalom éles volt és hirtelen az emberbe nyilalló. Még én is megadóan a csavarás irányába hajlanék a testemmel, abban a reményben, hogy enyhíteni tudom a fájdalmat. Ez a mozdulat egy másodpercembe sem került. Jól begyakorolt, ismert és nagyon aljas mozdulat volt. Ami remélhetőleg kiélesítette a férfi fülét. Miközben beszéltem hozzá éles szemmel figyeltem, nehogy valamivel próbálkozzon. Csak akkor szólaltam meg, ha biztos nem ugrált.
- Nehogy hozzá merj érni a mocskos mancsoddal, Carlos Furtano – figyelmeztettem hideg, mégis nyugodt hangon, kimondva az egész nevét. – Ő sokkal jobb annál, minthogy egy alávaló kis strici tapintását érezze. Hozzá kell tennem, nekem is felfordul a gyomrom tőled, de ez most mellékes – rántottam meg a vállamat. – A lényeg az, hogy tudd hol a helyed. Igen, nagylegény vagyok, komoly, befolyásos körökben játszva, akit, ha megszakadsz sem fogsz megtalálni ezután a beszélgetés után, ha ő nem akarja. Olyan nagylegény, akinek egy árva kis nincstelen, mint amilyen te vagy csak egy savanyú, szeretethiányos kullancs, akit egy pillanat alatt eltaposhat. A szemétdombodon uralkodsz, maximum egy utcányi behatással. Nevetséges ki pondró vagy azokhoz képest, akiket ismerek és hozzám képest is. Egy olyan kis eltörölhető probléma, amit egy hanyag kézmozdulattal el lehet törölni, ha túl sok gondot okoz. Szóval, igen, te, Éhes Farkasok gyöngye, ismerlek. Ismerem a fajtádat, az igényedet, a hataloméhségedet és a hiábavaló próbálkozásaidat, hogy feljebb törj. És ne hidd, hogy a figyelmem az olyanokra, mint te, egészséges. Előbb vagy utóbb meg fogod tapasztalni a káros hatásait, ha továbbra is rajtad kell tartanom a szememet… Ha hosszú és egészséges életet akarsz élni, azt ajánlom, hogy mostantól kerüld el Annabelle-t. Ha látod, hogy szembejön az utcán, átmész a másik oldalra, ha észreveszed a boltban, megvárod, míg végez és csak utána mész a dolgodra, ha a szádra veszed a nevét, elnézést kérsz és felpofozod magad, hogy nem jutottam eszedbe… Érthetően fogalmaztam? – hajtottam oldalra a fejemet, mialatt nyomatékosítva még egy aprót csavartam a kezén.
Már mindenki minket figyelt és idő kérdése volt, hogy mikor dobnak ki minket, de nem érdekelt. Én nem szándékoztam komolyabb dolgokat tenni, a szavak súlya épp eléggé kompenzálta az erőszakot, az, hogy ő mit felelt vagy csinált mindenki szeme láttára, már egyedül az ő döntése volt. Ha semmi komolyat nem tett, egy-két másodperc mosolyszünet után elengedtem a kezét.
- Kiváló – bólintottam egy aprót, elővettem a pénztárcámat és egy laza mozdulattal az asztalra dobtam pár zöld hasút. – Tartsd meg a visszajárót.
Tibutty Tamity
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Carlos Furtano Szomb. Okt. 26, 2013 11:32 am

A fickó laza viselkedése továbbra is azt sugallta a tapasztalataim alapján, hogy nem árt vigyázni vele, hiszen a legtöbb kölyök már elhúzta volna a belét, vagy csak a szája járt volna, de ennek nem, így fél szemmel mindig rá is figyeltem, de ez nem nagyon látszott rajtam.
A kis Bella hepciáskodása továbbra is nevetséges volt, és nagyon nem érdekelt, hogy nem akarja, hogy én fizessem a számlát, legalább több zsozsóm marad.
Az alap viselkedése sem sokat változott, ugyanolyan hebrencs, hebehurgya volt, mint mikor legutóbb találkoztunk és amire hangosan felröhögtem, egy karikát rajzolva képletesen az orrom körül, hogy értse is miért.
- Elmehetnél bohócnak Zöldike, de az én kuncsaftjaimnál is biztos sikerre számíthatnál.
Mikor felháborodva közölte, hogy a majom nem a bátyja, csak megvontam a vállam.
- Tőlem aztán az apád is lehet, marhára nem tud érdekelni, csak ne játssza itt az agyát.
Aztán jött az, amire azért akár számíthattam is, hiszen nem hiába vijjogott már egy ideje a vészcsengő az agyamban, de túl gyors volt, túl képzett és ezt fájdalmasan tapasztaltam meg, mikor a teljesen ártalmatlannak szánt simításom végén kicsavarta a kezem.
Természetesen a váratlanság okán egyrészt felszisszentem, majd engedve az erőszakos feszítésnek, dőltem arra, ami a legkevesebb fájdalommal kecsegtetett. Nem vagyok hülye, hogy eltöressem a kezem egy ilyen kis dilis liba miatta, és hős sem és főleg becsületes nem vagyok, hogy nyíltan szálljak szembe egy olyan fickóval, aki hallhatóan jócskán tájékozódott szerény személyem felől. Még azt is tudja, hogy kölyökként melyik banda tagja voltam és ezt elhihetitek nem sok embernek reklámoztam.
Már régen megtanultam az utca szabályait és kedvemre valóak is voltak. Aki erősebb kutya azzal ne menj szembe, hanem mard meg hátulról, ha lehetőség adódik rá.
Persze a magam módján nem kellett a szomszédba menni egy kis bunyóért, de a szavai és a viselkedése óvatossá tett. Nem tudhattam, hogy mennyi igazság van a mondókájában és míg nem szerzek bizonyosságot, addig óvatosnak és megfontoltnak kell lennem.
Engem nem nagyon érdekelt, hogy itt most meg kell alkudnom, mivel tudtam, hogy bármikor visszavághatok és még csak azt sem fogja tudni, hogy én voltam.
Bár a kézfeszítés elég fájdalmas volt, mégis egy kis mosoly suhant át az arcomon, de aztán elkomorodtam, hogy lássa mennyire komolyan is veszem, de eszemben sem volt ellenkezni vele.
-. Engedj el! Felfogtam, amit mondasz. – sziszegtem felé, sötét pillantással. – Nem kell rögtön felkapni a vizet pajtás. A te csajod, azt csinálsz vele, amit akarsz! – vetettem egy pillantást a reszkető gyíkocskára is a vállán, bar abban a tekintetben sok-sok ígéret volt számára.
Ha elengedte a kezem, egy fintorral megtapogattam és megforgattam a csuklóm, és mire a fickóra néztem már semmilyen érzelmet nem láthatott a szememben.
- Próbálkozni csak szabad, nem? De azért nem bánod ugye, ha utánad nézek egy kicsit, hiszen te is megtetted ugyan ezt. De nincs harag kölyök, én alkalmazkodó ember vagyok és mindig lerovom a tartozásomat is.
A hangom bár barátságosan hangzott, de ott lebegett benn a fenyegetés is. Ha kiderül, hogy hamukázott akkor is, de ha nem, akkor meg azért mert veszélyt jelent rám.
- És egy baráti figyelmeztetés. Nagyot romlott manapság a közbiztonság, vigyázzatok magatokra, nem szeretném ha bajotok esne, aztán rögtön rám gondolnátok. – ajándékoztam meg őket egy meleg mosollyal. – Gondolom nem jártok mindig párban.
- De most ha megengeditek, szeretném meginni a kávémat……egyedül.
Nem foglalkoztam a ledobott pénzzel, legfeljebb jó napja lesz Matildának. Én már azon agyaltam sötéten, hogyan fogom megvalósítani a bosszúmat.




Carlos Furtano
Carlos Furtano
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 55
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Annabelle Shirley Szomb. Okt. 26, 2013 7:16 pm

Tibu próbálkozását a szalvétával először nem értettem, csak amikor Carlos ujja újra és újra körbekorcsolyázta a levegőben a saját orrát, jöttem rá, hogy mi is csiklandozza az enyémet. Először a nyelvem hegyével próbáltam elérni a felragadt tejszínhabot, és isten a tanúm rá, keményen küzdöttem érte, de mikor rájöttem, hogy ez nem fog menni, kénytelen voltam kézzel elintézni, és onnan lenyalogatni a maradékot.
-Nem akarom a kuncsaftjaidat szórakoztatni - ellenkeztem kissé beljebb húzott nyakkal. - De ha annyira bohócra van szükséged, biztos találsz mást. Vagy van egy vicc könyvem, Sean adta kölcsön, azt odaadhatom, ha vigyázol rá... Vagyis nem - kaptam észbe. - Neked nem adok semmit, Carlos. Úgyse vigyáznál rá. Meg meg sem érdemled. És különben is... pukkadj meg! - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt, hogy lássa, tényleg nem adnám kölcsön neki azt a könyvet.
Elhatározásom beigazolódni látszott, amikor megint kéretlenül hozzám akart érni, de most szerencsére nem annyira tolakodóan, mint a múltkor, ráadásul most itt volt Tibu is. Noha ilyen ellentámadásra nem számítottam. Tátott szájjal bámultam a feje mögül, mi történik, és nem mondom, hogy nem tartottam Carlost méltónak arra, amit kapott, de komolyan nem gondoltam, hogy Tibu ilyen kegyetlen megtorlást lát indokoltnak. Igaz, Adam és Fagypont sokkal brutálisabban hagyta helyben anno Tony-ékat, egyiküket még meg is csonkították (bár Adam azt mondta, azt még vissza lehet varrni), de azt még én is tudtam, hogy Carlos nem tett velem olyan rosszat, mint ők (akik ráadásul nem csak engem bántottak). Vonakodtam beismerni, de Carlos, ha meg is csókolt, tovább nem ment, azt valóban mindig csak felajánlotta, Tony-ék viszont nem kérdeztek, ők vittek magukkal, s el is vettek volna mindent, ha Sean és Logan nem lép közbe. Ettől függetlenül nem sajnáltam Carlost. Ha nem is számítottam rá, hogy Tibu hajszál híján kitörje a karját, azért egyrészt megbíztam benne és az ítélőképességében, mint mindig, másrészt reméltem, hogy ennyi elég lesz Carlosnak ahhoz, hogy legközelebb kétszer is meggondolja, hogy megéri-e hívatlanul másokat taperolni.
Mikor Carlos beleegyezett Tibu feltételeibe, így a szabadságát is visszakapta, úgy éreztem, most már előmerészkedhetek. Nagy levegőt vettem, aztán még vagy tizet, és végigtrappoltam Tibu karján, hogy az asztalra érkezzek. Hogy mégse ő vívjon meg minden csatát helyettem, odamentem Carlos kezéhez, és a farkincámat harciasan a kezére ejtettem, mintha kézzel ütöttem volna rá, bár úgy biztos fájdalmasabb lett volna, majd megfordulva kinyújtottam rá a nyelvem.
-Pukkadj meg, Carlos!
Aztán viszont azonnal bátor hátrálásba kezdtem, mert mégiscsak pattogott bennem az életösztön. Mire visszafaroltam a székemre már ismét emberi alakomban néztem vele farkasszemet.
-Szóval akkor... khm... - Igyekeztem olyan hűvös és tárgyilagos hangot megütni, mint valami maffia vezér, még az ujjaimat is úgy támasztottam össze, mint Tibu, lopott pillantásokkal ellenőrizve, hogy jól csinálom-e. - Szóval szeretném, ha tisztáznánk: fenyegethetsz minket, amennyit akarsz, de örülnék neki, ha aztán nem tartanád be, mert... öh... mert akkor nagyon megbánod. Igen. De meg ám. Láttad, Tibu milyen menő, és én is tudnék veled olyanokat csinálni, hogy a füled ketté állna. És az fájna, úgyhogy... - Úgy éreztem magam, mintha egész nap házköröket futottam volna, mert nem tudtam nem rettegni ettől a férfitól, aki egyetlen pillantásával több rémületet keltett bennem, mintha fegyverekkel fenyegetőzött volna, szóval nagyon nehéz volt szigorúnak és határozottnak lennem, eddigre már vissza is tértem a zavart kérleléshez. - Tehát, ha megtennéd... ha nem bántanál minket... az... annak én nagyon örülnék. És akkor mi is békén hagyunk, igaz, Tibu? És akkor... akkor mindenki jól jár, és az... az tök jó... szerintem. Áll az... áll az alku?
Eddigre már én is alig hallottam a hangomat, de reméltem, hogy a felé nyújtott remegő kezem segíteni fog neki kitalálni, mit is mondtam. Iszonyúan féltem tőle, mi lesz, ha megfogja a kezem. Megpróbálja kitörni, hogy ezzel álljon bosszút, amiért Tibu az imént majdnem kitörte az övét? Vagy ő abba sem hagyja, amíg nem reccsen? Vagy annyira megszorítja, hogy csavarni már nem is kell? De itt van Tibu, akkor talán nem mer bántani. Jaj, csak essünk már túl rajta!
Annabelle Shirley
Annabelle Shirley
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 297
Hírnév : 25

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Tibutty Tamity Vas. Okt. 27, 2013 8:08 am

Némán, rezzenéstelen arccal néztem a csuklóját, amit masszírozott, majd rávezettem a tekintetemet az arcára. Fenyegetése egy cseppet sem hatott meg, hiszen, amit mondtam az (most meglepő módon) igaz volt. Épp eléggé tartottam fontosnak Bogyó épségét, hogy tudassam a férfivel, mennyire távol áll a világa és ő maga tőlem, abban reménykedve, hogy végre visszalép és nem keresi tovább a bajt. Rühelltem a verekedést, fegyverek használatát, pedig még jobban. Tényleg nem volt szokásom ezt a kettőt alkalmazni rögtön. A józan, túlélőösztönnel rendelkező észre akartam hatni és hagyatkozni, amitől Carlos végül meghátrál és békén hagyja örökké Bogyót. De ha túl makacs volt hozzá, hogy hallgasson a szép szóra… Akkor sajnos nem tudtam mit csinálni, tönkre kellett tennem. Magamban fáradtan felsóhajtottam. Az olyanok, mint ő, legtöbbször csak az erőszakból értettek. Sajnálatos módon. Bogyóra, pedig ezek után nem hagyhattam a dolgot.
A finom utalására fanyarul elhúztam a számat féloldalasan, de nem feleltem semmit. Igaza volt, próbálkozni szabad volt, de tudtam, száz százalékig biztos voltam benne, hogy semmit sem tehet ellenem. Épp eléggé bebiztosítottam magamat az elmúlt pár évben, hogy egy Carlos féle ember ne tehessen nekem keresztbe. Már csak Bogyó miatt aggódtam – és igen, így jutottunk vissza oda, hogy ezek után nem hagyhattam a dolgot rá. Gondterhelten megzártam a fejemet és ittam egy kortyot az italomból, miközben Bogyó akcióját figyeltem.
- De, igen, bánjuk, sőt, vérig vagyunk sértve- feleltem a finom utalására, hogy húzzunk a francba és ismét pofátlanul nyugodtan és tovább terpeszkedve ittam egyet az italomból. – Megvárom, míg a hölgy befejezi - pillantottam rá a gyorsan hátráló kis gyíkra. Komoran ittam tovább, míg meg nem hallottam Bogyó kérdését. – Ez csak természetes. De ha valakinek egy lány ijesztgetése és a vele való játszogatás, az egész eddigi kényelmes életének feláldozását megéri, akkor nem tudom garantálni az épségét – válaszoltam, mintha egy tárgyaláson ez lenne a legtermészetesebb és legtöbbször felajánlott felelet. Érthető volt, hogy miért félt tőle Bogyó. Erősebbnek láttatta magát nála és valljuk be, Annabelle szerencsére nem tetőtől talpig felfegyverzett dílerekhez, pénzmosókhoz és tolvajokhoz járt nap, mint nap, mint ahogy én teszem. De úgy éreztem itt volt az ideje, hogy felszedjem magára egy jó adagnyi magabiztosságot és határozottságot. Nem lehetek mindig ott mellette, hogy megvédjem. És sajnos, az első benyomás, a fellépés, akármennyire lényegtelennek tűnt, mindig meghatározó volt. Ha valaki áldozatként gondolt magára, áldozat is lett. Ezt pedig nem hagyhattam. Ha már nem tanulta meg az utcán élve a farkastörvényeket, akkor itt volt az ideje, hogy jó színésszé váljon. Hiába, a kedvessége, a lelkesedése, melegszívűsége és nyíltsága, sosem teszi olyanná, aki tényleg, szívből egy olyan vérszomjas perszónává tudjon válni, akit mindenki messziről elkerül. Pont ezért a tulajdonságáért imádtam. És pont ezért a tulajdonsága miatt volt sebezhető… Édes Istenem, mit vállaltam!
Érdeklődő tekintettem figyeltem Carlos reakcióját a kinyújtott, kissé remegő kézre. Mindenek ellenére, tényleg büszke voltam a lányra. Hiszen már ez is jó adagnyi bátorságról és fejlődésről árulkodott. Az a kinyújtott kéz többet jelentett, mint „csak” egy kéz. Az első igazi, majdnem egyedül megoldott ügyét jelentette, amikor kiállt magáért és nem futott el, szokását ezzel levetkőzve. Némán ültem ott, ám a fülembe egyre rosszabb és rosszabb pusmogások jutottak el.
- Láttad? Mutáns…
- Hogy engedheti ezt meg a bár magának?
- Mit képzel magáról?
- Hívom a rendőrséget! Láttad, hogy mit csinált a karjával?
- Gyere kicsim menjünk, az nem játék gyík volt, gyere, ne nézz oda!
- Gusztustalan korcs.
- Az összesnek bezárva lenne a helye.
- Majdnem kitörte a kezét azaz eszelős.
- Na, ide sem fogok többet jönni…


- Ann, ideje mennünk – álltam fel, Carlos felelete és reakciója után. Közelebb hajoltam a füléhez, hogy csak ő hallja a mondandómat. – A jó nép nem nézte jó szemmel az előbbi kis mutatványainkat. Gyere gyorsan, mielőtt kihívják a rendőrséget. – És mintha csak nekem akart volna valaki odafentről szívességet tenni, a távolban felhangzottak a szirénák. Azt nem tudtam, hogy miattunk, vagy valahova máshova mentek, de baljóslatú jelnek vettem.
Tibutty Tamity
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

Archie's Turmix Bár - Page 6 Empty Re: Archie's Turmix Bár

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

6 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.