St. Luke's Church

//Előzmény: Police Plaza //

Nyílik a furgon ajtaja, a rendőrségi kommandó tagjai pedig kettesével ugrálnak ki rajta, fegyverüket szorongatva. Az utasításnak megfelelően mindenki a saját pozíciója felé igyekszik, s a remekül képzett profiknak mindössze néhány percre van szüksége, hogy elfoglalják a pozícióikat. Ez alól csak a két lövész a kivétel, kiknek azért jóval tovább tart felmászni a két szomszédos épület tetejére, de ha belehúznak, nekik is összejöhet a dolog rekordidőn belül. A tömeg egyébként éljenezve fogadja a kiérkező kommandósokat, s bár ez az ováció bárkit büszkévé tenne, ezek a fiúk most igyekszenek nem kimutatni a dolgot, hisz van fontosabb feladatuk is.
-Vörös a helyén! - Szól a rádióba Sanchez. - Arany a helyén - jelentkezik be Hawthorne Derek helyett, ki egyenlőre a túsztárgyaló mellé sietett, hogy megtudja, mi a helyzet. - Egyes magasles harcra kész! - Jelentkezik be a másik lövész is.
Hosszú, várakozással teli percek telnek el, s aki odafigyel, láthatja, hogy Derek nagyon heves eszmecserét folytat a tárgyalást lebonyolító rendőrtiszttel. A férfi végül megadja magát, s a csapat vezetője összekuporodva szalad az arany osztag többi tagjához.
-Készítsétek a könnygáz ágyúkat, bemegyünk! - Hangzik fel vezetőjük hangja a rádióban. - Nem sikerült elérnünk őket. Mindenki legyen óvatos odabent.
Mike távcsövén keresztül nem láthat valami sokat a színes üvegablakon át, ám az tisztán látszik, hogy egy a kezében fegyvernek látszó valamit szorongató ember egy térdeplő alakot járkál körbe, igencsak bizonytalan léptekkel. Hirtelen a fickó megáll, és a kezében valami fényes jelenik meg, mintha lángra gyúlt volna a karja.

~ Szóvak egy templomba megyünk! Nagyszerű, ha valami baj történik, mindjárt kéznél van a lelki segítség is. ~ fut át rajtam az ironikus gondolat, miközben szét izzadom magam a bevetési ruhában és a maszka alatt. ~ Ráadásul még mutánsok is vannak az elkövetők között, ez még jobb! Lehet még jobban utálni minket! ~
Mikor megérkezünk és King kiadja a parancsot, mindenki igyekszik a leghamarabb elfoglalni a pozícióját. Én is tudom a dolgom, ahogy Jackson is, és a templommal szemben lévő épületek tetejét célozzuk meg, hogy minél előbb elfoglaljuk a helyünket és jó rálátásunk legyen a célpontokra.
Miután felértem és kiválasztottam a legmegfelelőbb helyet, hasra vágtam magam és próbáltam a templom színes üvegén keresztül kivenni valamit. Hát ideálisnak nem mondhatnám a helyzetemet, alig láttam valamit.
Mikor meghallottam, hogy sorban mindenki bejelentkezik én is megtettem.
- Kettes magasles pozícióban! – szóltam bele a mikrofonba és a szemem most már a puskám távcsövére tapadt.
Ha lenézek látom, hogy Derek keményen vitatkozik a túsztárgyalóval, ami azt jelenti, hogy valami nem kerek odabenn, aztán megjön a várva várt bejelentés a századostól és a dolog ettől kezdve a mi kezünkben van, a helyzet egyre fokozódik.
Ismét a távcsőbe nézek és amit kiveszek a fényt erősen megtörő ólomüvegen keresztül, az nagyon nem tetszik, de nem lőhetek még, hiszen nem látom tisztán a célt, és akár a túszt is megsebesíthetem.
Mivel a csapatok behatolnak rövidesen, inkább kivárok, hátha, ha ők többet látnak határozottabb parancsot kapok, vagy egyértelműbb lesz a kép, amit látok.
~ Miért pont egy templom, és miért keresztelő? ~ pislogom ki az izzadtságot a szememből, és gyorsan a beleszólok a rádiómba.
- Magasles kettes jelenti, hogy látok egy térdeplő alakot és mellette egy fegyvernek látszó tárggyal körülötte sétáló alakot, akinek mintha lángba borult volna a karja. Parancsot kérek!

A csapat készen áll a behatolásra, a könnygáz ágyú bevetésre kész, s már Derek is elfoglalta pozícióját. Hacsak nem sétál ki onnan Jézus személyesen, hogy békét hozzon a földre, ezt az akciót már semmi sem állíthatja meg.
-Magasles 2.Ha tisztán látja a célpontot, ne habozzon. - Feleli Mike-nak, ki ha lő, azzal a bentiek tudtára adja, hogy bajban vannak, bár erre a szirénákból is rájöhettek, viszont ha nem teszi, akkor a lángoló kezű mutáns elevenen hamvasztja el a szerencsétlen érseket. - Vörös egység, behatolni! Arany, szintén! Teljes tűzparancs!
Magára húzza légzőmaszkját, ezt követően pedig elsülnek az ágyúk. Bár iszonyú bűntudata van érte, sajnos muszáj az épület díszes ablakain keresztül belőniük a bűzbombákkal, viszont cserébe így már Mike is rendesen láthatja mi folyik odabent. A fősoron négy terrorista álldogál, Ak-47-es gépfegyvert szorongatva, készen arra, hogy agyonlőjenek bárkit, aki belép az ajtón(amennyiben Mike lelőtte részeg társukat, akkor persze más a helyzet, ebben az esetben a székek mögött lapulnak meg, és csak akkor pattannak fel tüzelni, amikor a csapat rájuk töri az ajtót, igaz akkor már hat a gáz, szóval igencsak vaktában lövöldöznek).
-Nyomás!
A kommandósok két felől hatolnak be, s hozzá is kezdenek hálátlan feladatukhoz. A terroristák jóval többen vannak odabent, mint amire számítottak, de egyenlőre úgy néz ki, nem lesz velük gond. Azonnal tüzet nyitnak mindenkire, aki állva maradt, vagy felpattan a székek közül(szerencsére a civileknek több esze van ennél). Már-már úgy tűnik, győztek, ám egyszerre még több fegyveres ugrik elő, jóformán a semmiből, hogy tüzet nyisson a behatolókra. Sokakat találat ér, ám a kevlar mellény egyenlőre megvédi az életüket, ha a testi épségüket nem is. Derek is kap egy golyót, igaz az csak a ballisztikus sisakját éri, miről könnyű szerrel le is pattan.
-Mindenki fedezékbe!
A legtöbb új jövevénnyel nincs gond, csupán vaktában tüzelnek, ám az egyik, termetben Derek-hez hasonlító figura még célzás nélkül is meggyőző akadályt állít eléjük, a gépágyújával tüzelve.
-Magasles, lőjétek ki!!!
Ha ez nem lenne elég gond, az új támadók között felbukkan egy mutáns is, aki démoni sebességgel rohangál össze-vissza, de egyenlőre nem merészkedik a fedezékben lapuló rendőrök közelébe.

Látom a csapatokat, hogy felveszik a formációt a behatoláshoz, amikor megkapom a tűzparancsot, így ismét célba veszem a tűzbeborult kezű mutánst, aki valamiért nagyon bekattant szegény túszra, vagy csak valamelyik őrangyalt akarja megszemélyesíteni, de azt hiszem nem lesz szerencséje, mert most a pokolra jut.
Gondosan célzok, hiszen a színes ablaküvegen keresztül nem látom olyan jól, mint szeretném, de aztán nem halogathatom tovább, hiszen King százados is jelt ad a rohamra, így elengedem a halálos lövedéket az útjára, és innen már csak imádkozhatom, hogy az pontosan oda menjen, ahová szántam. Még látom a nagy robbanások előtt, ahogy a tüzeskezű fickó lehanyatlik, így aztán rögtön más célpontot keresek magamnak, hiszen most már, hogy az ablakok berobbantak, sokkal tisztábban látok mindent.
A két csapat behatol és mindenki teszi a dolgát. A fegyverropogás szinte már fülsiketítő és a rosszfiúk is többen vannak, mint kellene. Mivel ők fedezékből tüzelnek, így aztán rögtön sikerül is pár találatot bevinni a csapat tagjai közül párnak, köztük, ha jól láttam a távcsövön keresztül King-nek is, de eddig még mindenkit megvédett a szerelése.
Miután fedezékbe húzódtak, megpróbálok én is leszedni pár bátrabb terroristát, aki azt gondolva, hogy a földön lévő társaim nem látják, és ez öreg hiba.
Aztán megjelenik egy hegynyi ember, aki biztos végignézte valamennyi Rambo filmet, mert kiállva a padok közé egy gépágyúval nyit tüzet vaktában sorozva mindent és mindenkit.
- Itt magasles 2. – szólalok meg gyorsan, mikor érzékelem, hogy elég nagy a gáz odalenn. – Először iktassuk ki Gorilla bácsit, aztán álljunk rá Villámlábra. Ő egyelőre nem tűnik olyan veszélyesnek, mint a másik.
Azzal már a sok-sok gyakorlásnak megfelelően lövök is az emberünk fejére és nyakára, hogy megállítsam az ámokfutását. Mivel másik két golyót is látok becsapódni, gondolom Jackson is teszi a dolgát.
Ha nem esik össze ennyi lövéstől, akkor lövök, amíg mozog, de ha igen, máris a szaladgáló mutánst igyekszem befogni.

Az arkangyal a pokolra jut, egy tiszta fejlövésnek köszönhetően, mitől érett dinnye módjára durran szét mindene nyaktól felfelé. Társait cseppet megviseli ez a fordulat, s fedezékbe húzódnak, mielőtt ők maguk is hasonló sorsra juthatnának, ám ekkor kezdetét veszi a küzdelem. Sajnos mivel a többség fedezékben kuporog, így valamivel tovább tart likvidálni őket(cserébe viszont sokan teljesen harcképtelenné vállnak, például az a terrorista, akinek pont az arcába robban az egyik könnygáz gránát) és az erősítés is megérkezik, mielőtt még elfogyhatnának az elkövetők. A gépágyús fazonra senki sem számított, és ennek köszönhetően rengeteg rendőrtisztet megsebesít - őket társaik rángatják fedezékbe - ám a lövészek gyors reakciójának köszönhetően megölni senkit sem tud, s hamarosan belőle is csak egy véres holttest marad ezen a megszentelt földön.
Az ámokfutóval már más a helyzet. Egyre bátrabban szaladgál a katonák közt, lőni viszont senki sem tud rá. Végül annyira elszemtelenedik, hogy Derek-hez szalad oda, és egy ügyes mozdulattal kikapja a férfi kezéből puskáját. Már éppen rászegezné a fegyvert egy pimasz mosoly kíséretében, ám ebben a pillanatban a százados akkora balegyenest kever le neki, hogy azt még az utcán is hallják. Szerencsétlen fiú vért prüszkölve szaltózik, s kettétöri a padot, amin át zuhan.
-Tiszta! - Üvölti az egyik kommandós. - Tiszta! - Feleli a másik. Mialatt minden mozogni képes rendőrtiszt arra utasítja a földön fekvőket, hogy maradjanak is úgy, s válogatás nélkül megbilincselnek mindenkit, Derek a sérült fiúhoz lép, s elveszi tőle a puskáját. Ahogy a padsor romjai közt álldogál, tekintete a kereszten feszülő Jézusra téved, kinek szomorú szemei mintha csak őt bámulnák.
~Majd jóvá teszem.~
-Szép munka! Jöhetnek a támogató csapatok. - Hangzik el a férfi hangja a rádióban, aztán percekig csak a keresést végző rendőrök csacsogása tölti be az étert. Jó 10 perccel később szólal meg újra Derek, s bár igyekszik fenntartani a hideg profizmus látszatát, hangja most mégis zaklatottabb a szokásosnál.
-Minden egységnek! Húzódjanak hátrébb a templomtól! Van egy bomba a csatornában! Ismétlem, környéket kiüríteni!
Derek a maga részéről a katakombák felé veszi az irányt, azonban más nem követi, hisz szigorúan megtiltotta mindenkinek, hogy vele tartsanak. Őszintén szólva, ő maga is kételkedik benne, hogy mennyire volt jó ötlet lemenni oda...

Hát ezt nagyon elkiabáltam! Mármint, hogy Villámlábat fogjuk kiiktatni a gépágyús fickó után, hiszen olyan gyors a srác, hogy mire megcéloznám, már méterekkel odébb van, vaktában meg nem fogok tüzelni, így csak savanyú képpel nézem, ahogy vigyorogva szlalomozik az embereink között.
Aztán egyszer csak elveti a súlykot, mert King századossal köti össze a bajuszt, ami nem bizonyul jó ötletnek, hiszen a következő pillanatban méteres hátraszaltóval amortizálja le a templom berendezését egy ökölcsapás következtében.
Ezután már minden megy, mint a karika csapás, a fiúk biztosítják a terepet és hatástalanítják az utolsó terroristákat is.
Mikor Derek bejelenti az akció végét én is megkönnyebbülten fordulok a hátamra, hogy kicsit kiegyenesítsem a feszültségtől elmerevedett, sajgó izmaimat, majd összekapom a felszerelésemet és indulok le a tetőről.
A templom előtt találkozom újra a srácokkal többségével, akikkel már kezdem felvenni a ritmust és kölcsönös vállveregetések után bepakolom a fegyveremet a furgonba. Ekkor halljuk meg a százados hangját és azt, hogy mit fedezett fel a csatornában.
Mikor a segítségére induló csapatot visszaparancsolja meghökkenek, hiszen nem tudja mi vár rá a bombán kívül, talán mások is elbújtak oda.
~ Mit veszíthetek? Hiszen így is a bögyében vagyok a hiányzásaim miatt, legfeljebb repülök azt nyitok egy magánpraxist! ~ győzködöm magam, aztán míg a többiek egymás között a lehetőségeket mérlegelik, én magamhoz veszek két pisztolyt, hogy könnyen tudjak mozogni, egy túlélő kést dugok a bakancs szárába és míg nem figyel rám senki, besurranok a templomba és a katakombák felé szaladok, hogy időben utolérjem azt az önfeláldozó nem normálist.
~ Lehet, hogy mégis jobb lett volna valakinek szólni, hogy mit tervezek? Most már késő bánat! ~
A rádiómat nem akartam használni, hiszen akkor Derek rögtön megtudta volna, hogy nem teljesítettem a parancsát. Mikor meghallottam a távolban a lépteit már óvatosan osontam utána.

A katakombákba érve Mike nem talál semmi olyat, amit az ember egy átlagos -még ha kissé feldúlt is - katakombában ne találna. Dohos falak, pókhálók, néhány kiborított kőkoporsó, évszázadok - na jó, csak egy évszázad - óta halott emberek csontjai, és persze egy lejárat a csatornákba, pontosabban egy rögtönzött lejárat. A hatalmas lyuk a padlóban első látásra arra emlékeztet, mint amikor egy rajzfilmbeli gonosz egy futurisztikus fúró tankkal alagutat váj magának a föld mélyében, és onnan tör a felszínre. Egészen biztos, hogy ezt egy mutáns művelte, ám szerencsére az ő csontjai sem voltak törhetetlenek, hisz bármennyire is tűnik mélynek a sötét verem, mindössze pár métert kell lehuppanni, hogy valaki a csatornába érjen, a bűzös, még dohosabb csatornába.
Egyébként a kanális is tökéletesen megfelel első látásra egy normális kanálisnak, de nem valószínű, hogy sok tapasztalatot gyűjtött Mike ezzel kapcsolatban, vagy, hogy szeretett volna. Remélhetőleg hozott magával zseblámpát, mert világítás az nincs, és az a parányi fény, ami a templomból szűrődik le is csak néhány méteren át segíti ki a rendőrtisztet. A végeláthatatlan bűzbarlangot járva, ha követi a hangokat nemsokára belebotlik valakibe, ám sajnos nem abba, akibe szeretett volna. Egy másik mutáns nyálas, polipszerű csápjai csapnak felé, azzal a feltett szándékkal, hogy a nyaka köré tekeredjenek, és kiszorítsák belőle a szuszt.
-Még egy zsernyák! Az embernek már idelent sincs nyugta tőlük???

Óvatosan suhantam Derek után, ugyanis nem örültem volna, ha idő előtt észrevesz és visszaküld, vagy még rosszabb esetben belém ereszt egy golyót, mert azt hiszi én is terrorista vagyok. Ezért igyekezve egyáltalán semmilyen zajt ütve átvágni a katakombán, amit megállapításom szerint nem fogok visszasírni, ha kikeveredem belőle. Az évszázadok óta itt porladó tetemeket takaró koporsók látványa, a sötét és pókhálós termek nem tartoztak a kedvenceim közé. Aztán a lyuk a padlón mindjárt felkeltette az érdeklődésemet, hiszen onnan le lehetett látni a csatornába és valószínű, hogy King százados erről beszélt, itt lehetett a bomba. Szép nagy lyuk volt és nagyon nem szerettem volna egyedül hirtelen szembetalálkozni azzal a mutánssal, amelyik ezt művelte.
Mivel viszont nem volt mély, könnyedén leugrottam, ahol a sötéthez és a dohszaghoz még a nyálkás és vizes jelzőt is hozzátehettem.
A nadrágom oldalzsebéből előkaptam a zseblámpát és hozzáfogtam a pisztolyhoz, hogy legalább arra lássak, amerre megyek. A loccsanó lépések irányába indultam, elhatározva, hogy most már közelebb megyek és ha kell meg is szólítom a századost, mikor egyszerre csak hangot hallottam, de mielőtt odakaphattam volna a zseblámpa fényét, a templomból leszűrődő nagyon halovány fényben a szemem sarkából valami mozgást észleltem és önkéntelenül lerántottam a fejem és hátraugrottam.
Ez volt a szerencsém, mert a mellettem lévő téglafalon csattan egy zöldes színű, nedves csáp, ami, mint kiderült, ahogy rávilágítottam, egy mutánshoz tartozott.
- Még egy? Ezek szerint már találkoztál eggyel? Hol van? Merre ment? – fogom rá a pisztolyt. – Válaszolj és ne hadonássz a nyúlványaiddal, mert szitává lőlek. – fenyegetem meg komoran. – Nincs jó napom, hogy ebben az átokverte csatornában kell mászkálnom, és nem téged kereslek, így, ha nem állsz az utamba békével válunk el egymástól, de, ha kötekedni akarsz, rossz lóra tettél. De, ha már ilyen szépen összefutottunk, megkérdezném, mit tudsz a bombáról? – világítok a szemébe a csatornalakónak.

A csápos mutáns feltartja kezeit, aztán egyik tenyerével eltakarja arcát, hogy a zseblámpa erős fénye ne égesse ki a retináit. Nagyon nem tettszik neki ez a helyzet, az pedig végképp nem, ahogy a zsernyák vele beszél.
-Nyugalom, leálltam! - Kiáltja, ezt követően azonban a szennyvízből ugrik fel egy csáp, melynek nem titkolt célja kiütni Mike kezéből a pisztolyt. - Bocs haver, de szerintem engem is keresel. - Jegyzi meg diadalittas mosollyal az arcán, s egy másik csápja már támadásba is lendül, olyan erővel, hogy a férfi mögötti fal meg is reped, ha elugrik előle(ha nem, arról jobb nem is beszélni). - A haverod után két társam ment, épp most filézik ki, ami pedig a bombát illeti, érzed ezt a szagot? - A mutáns a levegőben terjedő benzinbűzre utalt természetesen, ami percről percre erőteljesebb. Jelen pillanatban úgy áll a helyzet, hogy egy töltőállomáson is kellemesebb a levegő, mint idelent. - Elkéstetek!

Valamivel messzebb egy vérző test merül el derékig az "iszapban". Egy másik férfi bedagadt arccal mered a hasán térdelő óriásra.
-Utálom, ha követnek - jelenti ki derek, s pisztolyát a mutáns torkához nyomja - azt pedig még jobban, ha hazudnak nekem, mint ahogy a haverod már tapasztalhatta. Utoljára kérdezem - még beljebb nyomja a fegyver csövét, szinte már átlukasztva a szerencsétlen mutáns terrorista bőrét - hol van a bomba?

Mike-hoz ebből csak egy lövés hangja jut el, majd valamivel később egy másiké...

Mikor a csatornapolip feltartja a kezeit és visszakozik kissé, talán még meg is nyugodnék, ha nem utálnám ennyire a csatornákat, de ez eleve zaklatottá tesz valamelyest, így azért nem veszem készpénznek a bűzös löttyben ácsorgó fickó szavait.
És milyen jól is teszem, mert a következő pillanatban már kígyózik is elő egy csáp a víz alól és megpróbálja kikapni a kezemből a pisztolyt, de hát, mint mondtam neki igazán rossz lóra tett és időben félreugrottam, amivel megmentettem magam a másik nyúlványától is, ami így elzúgott a fejem felett és hatalmas csattanással ütött ki pár téglát a falból.
- Nem mondod? Hogy te is terrorista lennél? Hát már minden idiótát felvesznek abba a bandába? – világítok ismét a szemébe, miközben gúnyolódom rajta.
Persze nem örülök neki, mikor meghallom, hogy még két társa csámborog itt lenn, de azért nem is esek kétségbe, hogy a százados után mentek, hiszen nagyfiú már, tud magára vigyázni.
- Áááá! Szóval a benzint akarjátok berobbantani? És legalább öngyújtót hoztatok, vagy azt is elfelejtettétek? – célzom meg a létfontosságú szerveit és húzom meg a ravaszt, miután megtudtam, hogy hol is van az a „bomba”.
Éppen, hogy elhal a lövéseim visszhangja, mikor felcsattan egy másik, de kicsit távolabbról, majd még egy. A hangjából ítélve kommandós fegyver, de, hogy kinek a kezében volt mikor elsült, hát az a nagy kérdés és csak remélem, hogy a főnök volt aki talpon maradt.
Ha sikerült megölnöm a csápos útonállót, akkor rohanok tovább, hogy értesítsem Dereket a fejleményekről, és remélem, hogy nem néz terroristának és, ha kijutunk innen laposra sem ver a parancsmegtagadás miatt.

Michael ellenfelének feje a háromszorosára dagad, s annyira elvörösödik a pulykaméregtől, hogy szinte már nem is lát, csak csapkod összevissza borzalmasan izmos csápjaival, vadonatúj repedésekkel megajándékozva az amúgy sem sértetlen csatornarendszert. "Dögölj meg te szemétláda! kibelezlek, amiért ezt merészelted mondani nekem!" Mondaná, ha nem gátolná meg a beszédben az agya helyére került ólomdarab, s az, hogy teste elmerül a fekáliában.
Miután innen folytatja az útját, már nem tart sokáig, hogy összefusson hőn szeretett főnökével, ki meghallva a lépteit felé fordítja puskáját, s az ahhoz erősített zseblámpával jól képen világítja őt, illetve kis híján a ravaszt is meghúzza, de aztán csodával határos módon felismeri támadójában ritkán látott kollégáját, így végül a tűzpárbaj elmarad.
-Bodwin! - Suttogja, hangyányit ingerülten. - Mi az istent keres idelent??
Mielőtt válaszolhatna, valamiféle masina pittyegése töri meg a csendet, mintha nem is olyan távol egy gépet állítanának be, és egyik férfi számára sem lehet kétséges, hogy mi célból.
-Mindegy, kövessen.
Egy rinocérosz diszkréciójával csörtet át a csatorna rendszeren, hisz mindezek után elég kétséges, hogy meglephet bárkit is, a pokolgépnél rosszabbat pedig úgysem tehetnek vele, hiába számítanak jöttére. A bomba egy nagyobb terem közepén van elhelyezve, fölötte pedig egy alak görnyed, még mindig a gombjait nyomkodva. Körülötte 4 másik mutáns(?) álldogál, gépfegyvert szorongatva, egyikük bőre korom fekete, minden bizonnyal neki köszönhető ez az olajos bűz. Derek hátát a falnak támasztja, ujjaival Mike-ra mutat, aztán két szemére, végül pedig a bal oldali kettő felé. Tovább nem vár, ha Mike is pozícióba kerül, a küszöb elé térdel, és csípőből nyit tüzet a jobb oldali kettőre.

Persze azt nem gondoltam, hogy nem fog meghallani Derek, ha még életben van, csak abban reménykedtem, hogy nem először lő, aztán kérdezi meg, hogy ki vagyok. Azért örültem, hogy ez jött be, mert a következő kanyar után egy zseblámpa fénye vágott a szemembe és kellemes karcos hangja fagyasztotta meg a levegőt. Kérdésére már éppen válaszoltam volna, mikor jellegzetes pittyegés hallatszik valahonnan elölről és a főnök intésére arrafelé indultunk, így bepótolhattam a mondandómat.
- Gondoltam elkél egy kis segítség, ha nem akart volna egy aranyos, hideg csápot a nyaka köré hátulról. – suttogtam vissza kicsit pislogva, hogy szemem ismét hozzászokjon a félhomályhoz.
Mivel nem zavart vissza, hanem maga mellé hívott, így már talán, ha kijutunk innen megtarthatom a fejem és ez már jó hír volt.
Most már nem kellett túlságosan óvatoskodni, hiszen a lövések már így is, úgy is lelepleztek minket, így inkább a hangosabb, de gyorsabb haladás mellett döntöttünk, vagyis döntött a százados, én csak követtem.
Aztán a járat egy nagyobb helyiségbe torkollott, ahol már meg is pillanthattuk a zaj forrását és magát a bombát, amit éppen valaki megpróbált beprogramozni. De sajnos nem volt egyedül, mert négy gépfegyveres társa őrizte árgus szemekkel, de azért minket még nem fedeztek fel, így mi voltunk lépéselőnyben.
Derek nem is habozott, már ki is adta a parancsot és én követve az utasítását felvéve egy jó pozíciót, a baloldali két terrorista fejére és mellkasára célozva, meghúztam a ravaszt, hogy végre a bomba közelébe juthassunk a hullájukon keresztül.
Láttam, ahogy a lövedékek elérik a céljukat, piros vérpermetet szórva maguk köré és nagyon reméltem, hogy sikerült harcképtelenné tenni őket és nem okozna további meglepetést.

Mike túláradó optimizmusa bár megindító, sajnos nagyon-nagyon nagy tévedésre alapszik, s hogy milyen kevés esélye van megtartani a fejét, azt ha más nem, Derek szolid fogcsikorgatása, és az, ahogy minden lépésével mintha bele akarna rúgni a földbe remekül mutatja, mennyire ideges ebben a pillanatban, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ehhez van némi köze a fél várost romba dönteni képes bombának is, így TALÁN van némi remény Bodwin számára is. Akik számára nincsen, azok már fűbe is haraptak a rendőrduó jóvoltából, vérrel spriccelve be a dohos terme falait, és az itt fekvő egynéhány csontvázat, mik ki tudja mióta hevernek itt. Ahogy elhallgatnak a fegyverek, King százados már rohan is a bombához, és olyan erővel hajítja le róla a rá tehénkedő holttestet, hogy az abba is belepusztult volna, ahogy a falhoz csapódik. Mielőtt még a szilánkosra törő csontok keltette zaj visszhangja elcsendesedhetne, Derek már fel is kiált.
-Élesítették! - Közli, s a szerkezet egyre szaporábban pittyegő hangja is igazolja ezt. - Jól van, maga konyít valamit az ilyesmikhez? El kell választanunk a detonátort a bombától, anélkül, hogy elsülne, és gyorsan kell cselekednünk! Ha minden igaz itt találom meg a...ó várjunk, nem érdekes...
Lapát keze megmozdul, s vészesen vastag ujjai az "abort" feliratú piros gombra tévednek. Amint az lenyomja, a masina elcsendesedik, ő pedig fáradtan huppan hátra, a falnak támaszkodva. Arcáról ezernyi verejtékcsepp indul útnak, átáztatva felsőjét, miközben szapora légzése gőzfelhőket rajzol a kanális bűzös légterébe.
-Ha jól emlékszem, a rádióban azt mondtam, bomba van a csatornában, mindenki takarodjon innen. - Felnyitja szemeit, és egyenesen Mike-ra mered velük, megint azzal a vesébe látó nézéssel. - Elárulná, mit kell mondanom ahhoz, hogy elhúzza a csíkot?
Fejét oldalra dönti, s kissé fintorogva nézi meg magának a lemészárolt mutánsok véres hulláit.
Az evolúció következő lépése a seggem. Ezek is ugyanolyan pancserek, mint az összes többi bűnöző.

Mivel élő ember nem maradt a bomba közelében rajtunk kívül, már csak azt kellett volna hatástalanítani, de mivel a százados azt a fickót is szitává lőtte, aki talán ezt meg tudta volna tenni egy kis fenyegetés hatására, így nem sok reményt fűztem hozzá, hogy mi még élve kikeveredünk innen, sőt valószínűleg a fél várost is magunkkal visszük.
Miután King százados, aki először odaért megszemlélte a szerkezetet, nem örvendeztetett meg túl jó hírrel, és az egyre gyorsabbra váltó sípolás is valami hasonlót jelzett.
Mikor feltette a kérdést, hogy értek-e hozzá, csak megráztam a fejem, hiszen én mesterlövész vagyok, nem bombaszakértő. A filmekből meg nem hiszem, hogy jó ötlet lenne meríteni.
De mielőtt ezt szóban is közölhettem volna vele, megnyomott egy szép nagy és feltűnő gombot és a pittyegés elhallgatott. Békés csend telepedett a csatornára, csak az újból előbújó patkányok motoszkálása keltett némi zajt.
Egy percig el sem akartam hinni, hogy ilyen egyszerűen megszabadultunk a veszélytől, de mikor a főnök is megkönnyebbülten ült le a bomba mellé, már én is fellélegezhettem …….…volna, ha nem szegezte volna nekem rögtön a kellemetlen kérdést, ahelyett, hogy örült volna, hogy fedeztem a seggét.
- Bocs főnök, de nem hallottam, talán az a fránya rádió, valami történhetett vele. – tártam szét ártatlanul a kezem, miközben a helyére csúsztattam a pisztolyomat. – Még csodálkoztam is, hogy a többiek nem jöttek magával! – próbáltam menteni a menthetőt. _ aztán meg jöttem volna hamarabb is, ha nem botlok bele abba a polipkezű fickóba, de végül is ő igazított útba, még ha nem is az volt a szándéka. – vonom meg a vállam, lehetőleg elterelve a figyelmet magamról.
Hiába vagyok magam is mutáns, azért sosem fogom megérteni ezeket a terrorista akciókat! Mit akarnak vele elérni? Csak még jobban megutálnak minket. Most aztán végképp nem szerettem volna, ha kiderül mi vagyok, lehet, hogy ezután magam sem mennék ki élve a csatornából, amilyen állapotban van most a százados.