Socrates Szoborpark

6 / 12 oldal Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 10, 11, 12  Next

Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Parázsléptű on Hétf. Jan. 30, 2012 9:55 am

Figyelmesen hallgattam a szavait, hiszen ez az ő országa, az ő terepe, így sokat tanulhatok a szavaiból, de amiket mondott teljesen elképesztett és egyre nagyobb tisztelettel néztem erre a fiatal harcosra, aki már ilyen magasra jutott a klán ranglétráján. A klánfőnök szószólója!
És micsoda erős szervezet! Minden tagja rendelkezik különleges képességekkel! Ez valami elképesztő! Hiszen mifelénk már akkor is első közül valónak volt mondható egy klán, ha egy ilyen erős harcossal rendelkezett!
- Szóval ez a Magneto a nagymester és te a helyettese vagy, uram! – hajolok meg felé, hogy a homlokom érinti a földet, ami a tiszteletemet fejezi ki. - Folyamodhatok urad kegyeiért, hogy befogadjon a klánodba, míg meg nem találom a módját, hogy hazajussak?
Láttam, hogy a történetemen kissé elcsodálkozik és biztos valami vicceset mondtam, mert az idejére is rákérdezett.
- Mi az a középkor? Én....öööö...azt hiszem a ti időszámításotok szerint 1585-ben születtem és a harcunk Fagyponttal 1610-ben történt. Gondolom azért pár év eltelhetett, mert sok minden megváltozott. – intek körbe, és biccentve veszem tudomásul, hogy újabb hasznos ismeretekre tettem szert, tehát a sai tőr neve, itt hármastőr.
avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Midnight on Hétf. Jan. 30, 2012 11:46 am

Fáradtan sóhajtottam:
- Hát ez egy kicsit bonyolult, nem mondanám magamat helyettesnek, inkább valakinek, aki elvégzi a feladatát és még élvezi is - nyögtem. - Beszélünk erről a történeted után, ami a belépést illeti...
Végighallgattam a történetét, de leginkább csak az állkapcsom keresgéltem a talajon. Hogy miii?! Döbbent pislogás után nagyon lassan szólaltam meg:
- És mennyire fix, hogy jól számoltad át a mi időszámításunkra?
Ezen elgondolkodott, szerintem újraszámolta, majd megerősítően bólintott. Én meg masszírozni kezdtem a halántékomat:
- Na jó... Ez a Fagypont tudhatott valamit a hibernálásról - nyögtem. - Valóban eltelt néhány év. Úgy bő négyszáz... - meredtem a szemébe. - A világ pedig jócskán megváltozott. Ha jól értelek, akkor te valamiféle ninja vagy. Nos a klasszikus értelemben vett orvgyilkos rendek nincsenek többé, olyat nem is fogsz már találni - ráztam a fejemet. - Gyilkosok, akik emberölésből élnek viszont vannak persze, de már régen nem olyan tradíciókról szól ez az egész, mint a te korodban. Pusztán lelőni valakit pár száz méterről némi pénzért minden mögöttes filozófia nélkül.
Hagytam, hogy egy kicsit megeméssze a dolgokat, majd biztatóan megszólaltam:
- Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne segítenék visszaszerezni a fegyvereid, tekintsd baráti szívességnek, aztán ha érdekel elmesélem milyen a világ mostanában - vontam vállat. - De akár mesélhetek is előbb és utána szerezzük vissza a cuccaid, nekem mindegy.
avatar
Midnight
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 64
Hírnév : 7

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Parázsléptű on Hétf. Jan. 30, 2012 1:56 pm

Mikor végeztem a meséléssel Midnight olyan megdöbbentő dolgot közölt, hogy el sem akartam hinni. Micsoda? Hogy négyszáz év telt volna el? Ez talán mindent megmagyarázna! A furcsa öltözetű embereket, az állatok nélkül haladó kocsikat! De, ez akkor is hihetetlen!
Jó pár percig szóhoz sem jutok, csak ülök ott döbbenten és próbálom összeszedni magam.
~ Nincsenek olyan rendek, amikbe orvgyilkosokat képeznek? Mit fogok én csinálni akkor? ~
De aztán meghallom, hogy nincs veszve minden, hiszen azért vannak hasonló szakmák, ha jól értettem.
- Tehát nincs értelme visszatérni a hazámba, mert már nem létezik, legalábbis úgy, ahogy ott hagytam? És itt sem léteznek klánok, ahová csatlakozhatnék? – nézek rá kissé elszomorodva, de hamar rendezem a vonásaimat és már higgadtan fűzöm tovább a szavam. – Köszönöm, ha segítesz a fegyvereimet visszakapni, de előtte kérlek, mesélj a világodról, hiszen olyan vagyok most benne, mint egy elveszett kisgyerek.
avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Midnight on Hétf. Jan. 30, 2012 2:21 pm

Felnéztem a Holdra, hogy tényleg akarom-e én ezt... Viszont a csaj mutáns volt és még csinos is, szóval... muszáj leszek lexikont játszani asszem. Előre könyököltem a combjaimra:
- Na kezdjük. Előre bocsájtom nem vagyok történelemtanár - sóhajtottam. - Nem is különösebben érdekel a töri, csak a nagyon nagy vonalakat tudom. Miután befagyasztott téged az a Fagypont amit tudok a japán történelemről, hogy nagyon erős katonaállamot hoztak létre lassacskán. Meghódoltattak egy csomó kisebb országot meg szigetet a környéken, elvették az európai nemzetek gyarmatait arrafelé, legyőzték Kínát is. A terjeszkedésük előbb-utóbb összeütközéshez vezetett az óceánon szintén nagyhatalommá növő, a brit gyarmati státuszt levetett Amerikai Egyesült Államokkal. itt vagy amúgy jelenleg. Egy olyan háborúban csaptak össze, amibe mindkettejüket elsősorban szövetségeseik sodorták bele. Japán küzdött a végsőkig, de végül részben kimerült, részben ledobták az első olyan nagy erejű fegyvereket amikből egy egy egész várost is képes elpusztítani tökéletesen, ez volt az atombomba. Ezzel már nem lehetett hadakozni, Japán kapitulált. Ez egy bő 60 éve volt. Azóta japán szinte teljesen leépítette a hadseregét, az Amerikai flotta védelme alatt áll, amiért cserébe jókora pénzeket fizet. Az egyik leggazdagabb és legstabilabb ország mára, de az általad ismert harcos szemlélet nagyobb részt kiveszett.
Rágyújtottam egy cigarettára, meg sem kérdeztem füstöl-e, nyilvánvalónak tűnt, hogy nem:
- Sok furcsa dolgot fogsz tapasztalni az utcákon, a technikai fejlődés felgyorsult. Már nem használunk lovakat vagy ilyesmiket, a szekereinket gépek hajtják, de ez elég bonyolult, majd egyszer elmagyarázom. Más szerkezeteink a levegőben képesek embereket szállítani, csomó betegséget megtanultunk gyógyítani, erős fegyvereket készíteni és más csomó dolgot. Más az öltözködés, a divat, a szóhasználat, az erkölcs és az ilyenek, de ezeket magadtól fogod felfedezni majd - mosolyodtam el.
Nagyot fújva folytattam:
- Manapság több gyermek születik különleges képességekkel mint régen a te korodban. Az embereknek ez nagyon nem tetszik, sokan fognak megtámadni vagy ócsárolni azért, ami vagy. Igazából én nem hibáztatom őket, az írigység és az ismeretlentől való félelem ősi reflexek. Mivel mutáns vagy, tehát ilyen különleges készségű, így sok mindenkinek érdekes lehetsz, de alapvetően két nagyobb csoportunk működik, ezek egyúttal védelmet és bajtársakat is jelentenek. Az egyik ilyen a néhai Xavier professzor tanítványai, akik az emberekkel való békét keresik, a képességeikkel szolgálni akarnak, hogy elfogadják őket, meghajtják a fejüket az egyszerű emberek előtt a békesség nevében. Ez is egy út, de a testvériség nem ezen jár. Mi büszkék vagyunk arra, amit tudunk, nem hajolunk meg senki előtt, aki megtámad vagy lenéz minket azzal kiállunk és ki is végezzük. Mutánsok vagyunk, az egyszerű emberek felett állunk, többek vagyunk náluk, a legtöbbjük arra se elég, hogy a lábtörlőnk legyen. Nem feltétlenül vérengzünk, bár van köztünk aki keresi a kihívást, de nem fogunk fejet hajtani mások előtt olyasmi miatt, ami csak előnyünkre válik. Mi vagyunk a jövő, de ezt az ember úgysem fogadja el harc nélkül. Mi kiállunk hát e próbára. Ezek alapján kezdj el gondolkodni, hogy melyik oldalt választod majd...
avatar
Midnight
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 64
Hírnév : 7

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Parázsléptű on Hétf. Jan. 30, 2012 3:44 pm

Hallgatom a mesélését és mikor a hódításokról mesél, büszkeség tölt el, de aztán a hazám sorsa egyre sötétebb lesz, így elkomorodom.
Óhh! Tehát már nem az a büszke nemzet, mint amit magam mögött hagytam! És még fizet is ennek az Amerikai Egyesült Államoknak, hogy megvédje! Piha!
A többi információt is úgy ittam magamba, mint a tintát az itatós, hiszen ezen túl ezekkel a dolgokkal kell megbarátkoznom.
~ Gépek a lovak helyett, repülő masinák! Micsoda változások! ~
Aztán a különleges képességű emberekről szóló rész még jobban felkeltette az érdeklődésemet,
~ Szóval itt mutánsoknak hívják őket, azaz minket, mert ezek szerint én is olyan vagyok! Furcsa és semmitmondó szó! ~ biggyesztettem le a számat. A kiemelkedett jobban tetszett.
Na, meg ezek szerint mégis voltak klánok, és itt is kettő volt belőle! Ez már kezdett jobban tetszeni, és egyből elvetettem annak a Xavier professzornak, vagy kinek a nézeteit, a másik, ahol a különlegesek büszkék a képességeikre és nem valami titkolni való dolognak tartják, ráadásul meg is védik magukat, ha szükséges, ez már nekem valónak tűnik.
- Azt hiszem nem sokat kell gondolkoznom, hogy melyik klánba kérelmezem a felvételemet. – bólintottam felé. – Én nem ismerek megalkuvást és nem szeretem, ha kétségbe vonják a képességemet sem. Harcos vagyok és nem is akármilyen, ha erőm teljében leszek, akkor senki nem állhat az utamba. – ugrok fel büszkén felszegve a fejem. – Induljunk máris, hogy tisztelettel meghajoljak mestered előtt.
avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Midnight on Hétf. Jan. 30, 2012 4:02 pm

Elvigyorodtam:
- Indulhatunk tőlem, de akkor a kardod meg a tőröd viszont nem nagyon látod, csak ha már senki nem állhat az utadba - figyelmeztettem. - Akkor olyan őrizet alá teszik, amit te még nem nagyon láthattál a te korodban...
Na ez hatott, visszavett a lelkesedésből én meg felálltam:
- Figyelj a... hogy is mondtad? Faluőrök? Na szóval őket manapság rendőrségnek hívják. Egy Kohler nevű alak vezeti őket helyileg, aki egyszerű ember és zsigerből gyűlöl minket mutánsokat - kezdtem bele az újabb leckébe. - És mivel nagyon nem vagy még erőd teljében gondolom, ajánlom, hogy egyelőre ne keresd a konfliktust velük. A rendőrök a felszerelésükkel igyekeznek ellensúlyozni a képességeink. Majd mindnek van ilyen fegyvere - ütök a pisztolyom markolatára - és képesek egymással borzasztó messziről is kommunikálni, csapdát állítani, meg ilyenek. Viszont... ettől függetlenül csak emberek. Egymagukban semmik, ha szükséged van épp egy pisztolyra, mindig találsz náluk, ahogy gumibotot... őőő... egy különleges tonfa a te fogalmaid szerint szintén mindig van náluk.
Intettem, hogy jöjjön velem:
- Figyelj, jelenleg nem fogjuk megostromolni a rendőrséget, mert nem lenne értelme. Ha kell követnek a levegőből, gyors szekerekkel, amiket amúgy mi kocsinak hívunk és távolról támadnak nagyon sokan pisztolyokkal. Viszont... kellően ostobák. Könnyedén be fogunk lopakodni és megszerezzük a cuccaid. Ehhez értek remekül, elhiheted, a behatolás, belopakodás az én specialitásom. Először viszont olyan ruhát kell szereznünk neked, ami nem feltűnő manapság, mert ebben gyanút keltesz. Ja és kezdj gondolkodni valami japán hangzású női néven, amire mostantól hallgass, mintha a sajátod lenne, amíg a zsaruknál leszünk, oké?
Odaértünk a motoromhoz, amire könnyedén felpattantam. Hátra néztem:
- Ez olyan mint egy ló, csak gép és sokkal gyorsabb. Az enyém - mutattam be a szállítóeszközt. - Szállj fel, mintha egy társad mögé ugranál a lovon, ne nyomd a lábadat ahhoz a fém csőhöz ott mert fájni fog és kapaszkodj belém, mintha vágtázó lovas mögött ülnél. Kb ennyi. Jah és vedd le az arcod elől a maszkodat.
avatar
Midnight
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 64
Hírnév : 7

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Parázsléptű on Hétf. Jan. 30, 2012 4:37 pm

Nem értettem, hogyha belépek a Testvériség nevű klánba, akkor miért is nem kaphatom vissza a fegyvereimet, csak, ha már újból teljes értékű harcos leszek, de persze, ha ez csak azon múlik, hogy előbb szerezzük vissza és aztán lépjek be, akkor én nem ellenkezek. Nekem kell a kardom és a tőreim, nélkülük egészen meztelennek érzem magam.
Továbbra is figyelmesen hallgatom az intelmeit. Tehát a faluőrök…, azaz a rendőrök nagyon megváltoztak és megerősödtek, és mivel sokan vannak, jól felfegyverezve, így veszélyesek lehetnek, főleg, amíg gyenge vagyok, szűrtem le a mondanivalójából.
- Szóval nem harcolunk velük? Csak belopakodunk és elhozzuk? Akkor még sem sokat változtak ezek az őrök az én időm óta, ugyanolyan ostobák és kijátszhatók. – mosolyodtam el talán most először a beszélgetés folyamán.
A ruhámra és a nevemre tett megjegyzésére, csak végig néztem magamon, majd rajta.
- Nem tudom mi a baj a ruhámmal, de már én is láttam, hogy más a viselet nálatok, valami hasonlóra gondoltál, mint a tied? – húzom el a szám. – Nekem ez túl hangos. – mutatok a láncokra. – Nekem nincs másik nevem. – emelem meg a szemöldököm. – De akkor, ha az enyém nem jó a ti világotokban, akkor bármi jó. – rántom meg a vállam.
Mikor a kétkerekű ööö…gépéhez értünk, akkor elmagyarázta, hogy ez az övé, és hasonlít a lóra, csak gyorsabb. Mivel nem volt olyan magas, mint egy ló, ezért könnyen felültem mögé és, ahogy tanácsolta megkapaszkodtam a derekában, ügyelve a vascsőre. Kérésére, ugyan nem szívesen, de elvettem a maszkot az arcom elől.
avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Midnight on Hétf. Jan. 30, 2012 5:01 pm

Felsóhajtottam:
- Nem, nem olyat, mint az enyém, hanem amiket manapság hordanak a lányok, amivel nem lógsz ki a tömegből - feleltem, amire megértő fény csillant a szemében. Naná, majd pont egy ninja ne értékelné az álcázás fontosságát... - És én nem ismerem a japán neveket, de valami olyanra lenne szükségünk. Szóval légyszíves gondolkodj valami tipikus japán névben. Most pedig kapaszkodj erősen!
Kilőtt a motorom és cirka 160-al döngettünk végig a városon kerülgetve az autókat. Az első döbbenetben meg is szorultak a karjai a felső testemen, de szinte éreztem a lényéből áradó vad örömöt, izgalmat és adrenalint. Rádőlt a hátamra, lábait átkulcsolta a derekamon, szinte hozzám olvadt, kiélvezve a száguldás élményét. Kezdett egy picit szimpatikus lenni, még akkor is, ha, ninja ide vagy oda, egy nőről van szó. Végül megálltunk egy butik előtt és besétáltunk. Az eladónő, hatvan év körüli mamóka, nagy szemeket meresztett Parázsléptűre, mire vigyorogva előre léptem:
- Szép jó estét kívánok - kezdtem vidáman. - Az van, hogy jelmezbálban voltunk és valaki megviccelte a barátnőmet, elvitte a ruháit, így meg mégis kellemetlen lenne neki hazamenni, gondoltuk inkább felszerelem egy kicsit.
A nénike rögvest velem kuncogott és hagyta, hogy hátra menjünk. Első körben sportcipőket, bakancsot és egy magas sarkú cipőt is lekapkodtam, mire kitaláltuk, milyen a lábmérete, aztán zokni és harisnya is került elő, végül egy neki kényelmes ruhát (bőrnadrág és széles póló) illetve egy szürke combközépig érő szoknya, blúz és kis kosztüm mellett döntöttem, utóbbit bizalmatlanul nézegette, így megveregettem a vállát:
- Ez utóbbi lesz az a szerelés, amiben könnyebben elboldogulsz majd a rendőrségen, míg visszaszerezzük a cuccaid. De alapban inkább ezeket hord - mutattam az utcai ruhákra, - az ilyesmi inkább ünnepi alkalomra való, például, ha színházba, fogadásra, ilyesmi mész. Menj, vedd fel a harisnyát - nyomtam a kezébe, - meg fölé a zoknit, a sportcipőt, a bőrnadrágot és a pólót, meg ezt a dzsekit - kaptam le egy nem zörgős, farmer jószágot. - Aztán arról a polcról nézz ki egy olyan táskát, amibe elfér a kardod, a tőreid, meg a váltás ruha.
Miután végzett (még ha a harisnyával voltak is nehézségek, az első kettő cafatokra szakadt) kijött. Odaléptem hozzá és megvizsgáltam:
- Egészen jó. Engedd le a hajadat, ahogy a többi nőt láttad az utcán - vettem elő a belső zsebemből egy fésűt is neki, - és már nem is fogsz kilógni a tömegből.
Fizettem és kint megint felpattantunk a mocira.
- Na halljam, mi lesz a neved? - mosolyogtam, miközben kilőttünk újra.

//Police Plaza//
avatar
Midnight
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 64
Hírnév : 7

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Parázsléptű on Hétf. Jan. 30, 2012 8:34 pm

Egészen megkönnyebbültem, mikor közölte, hogy nem olyan ruhára gondolt, mint az övé, a névre egyelőre nem mondtam semmit, majd gondolkozom rajta.
A gépi paripa viszont valami fantasztikus volt! Először még csak megfeszült a testem, ahogy egyre sebesebben szedegette a lábait, de mikor a szél az arcomba zúdult és a táj egyre elmosódottabbá vált, úgy én is egyre felszabadultabb lettem. Micsoda élvezet! Legszívesebben kacagtam volna, de persze fegyelmeztem magam, nem kell minden érzésemet rögtön egy idegen orrára kötni.
Aztán megálltunk és én igyekeztem rendezni az arcvonásaimat, amikor beléptünk a boltba, amit Midnight, valami butiknak hívott. Aztán összeválogatott nekem, olyan holmikat, amiket mostanában hordanak a velem egykorúak. Némelyiket igen zavartan néztem. Persze a nadrág és a felsők, azokkal nem volt gondom, de az, amit harisnyának hívnak, hát az valami rémálom volt. Nem is értem miért hordanak ilyen dolgokat magukon a nők. Butának és ügyetlennek éreztem magam, mikor kettő is szétszakadt, de végül csak feltornáztam magamra, de akkor sem tetszett és nagyon kényelmetlen volt. A szoknyákat nem is akartam, de Midnight erősködött, így azt is elvittük. Kiválasztottam egy hosszú batyut, amibe, úgy gondoltam belefér a katana is. Utána még a hajam is leengedtem a kérésének megfelelően, hogy teljesen el tudjak vegyülni.
Mikor már szerinte is úgy néztem ki, mint egy itteni lány, akkor ismét a gépére ültünk.
- Miya! – mondtam halkan. – Azt hiszem ez jó lesz! – adtam meg neki a kért nevet.

//Police Plaza //

avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Michael Bodwin on Hétf. Feb. 13, 2012 4:23 pm

/Kardfognak/

Mióta a temetésen ígéretet tettem Monicának, hogy addig nem nyugszom, míg meg nem találom Jeremy gyilkosát, minden szabadidőmet annak szentelem, hogy a férfiről készült képpel végig látogassam a mutánsok által kedvelt helyeket, hátha szerencsém lesz, és valaki felismeri. De, mintha egy szellemet üldöztem volna, mert vagy nem látták, vagy nagyon féltek, sőt némelyek rettegtek ettől az alaktól, mert a száját senki nem nyitotta ki, pedig még pénzt is hajlandó lettem volna áldozni, ha valaki hasznos információt tud adni.
Most is, ahogy letettem a szolgálatot, a nyakamba vettem a várost és most a Park melletti kocsmákat, szórakozó helyeket jártam végig, de csak a mérgemet nyeltem megint. Már szürkült, mikor úgy döntöttem mára már elég a talpalásból és átvágva az erdős, szobrokkal teleszórt parkon, hazafelé indulok.
Gondolataimba merülve gyalogoltam és azon morfondíroztam, miért is védi ezt az elvetemült sorozatgyilkost ez a sok ember, ahelyett, hogy végre megszabadulna tőle. Felnéztem a szürkülő égboltra, ahol már a hold erősen ragyogott és Jeremyre gondoltam.
- Ne aggódj pajtás, én nem adom fel. - morogtam félhangon.
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Victor Creed on Kedd Feb. 14, 2012 3:42 pm

Az árnyékban ülök, egy félreeső helyen és a számtól elemelem a poharat. A jól megérdemelt pihenésemet töltöm az egyik kocsmában – szinte egész nap Magnus ügyeit intéztem, kezdve a kínzásoktól, egészen a tárgyalásokig. Brr... Hát igen, az utóbbi nem mindig sikerült… köh… megfelelőre. Az a szomorú, hogy még így is gyenge napom volt, mert eddig csak egy embert öltem meg… Azért ezeket néha muszáj intézni, akármennyire is fáj a dolog. De nem baj – emelkedik meg ismét a kezem -, hosszú még az éjszaka, bármi történhet még addig. Lecsapom a poharat az asztalra és a csapos, figyelmeztetés nélkül is tudja mi a dolga. Újratölt, aztán eltűnik. Ismer engem, csakúgy, mint a környéken mindenki. Hallott a tetteimről és helyesen cselekszik, ha nem áll az utamba. No, nem azért, mert minden másodpercben valaki meg akarna állítani – ahhoz túlságosan nagy a „hírnevem”. Cöh… Körbenézek. Most is a legtöbben csapatokba verődve, hangosan kiabálnak, egyedül körülöttem kihalt a hely. Pedig itt még csak háromszor voltam – igaz, egyszer „haláli” buli lett belőle. Épp meginnám az újabb adag rumot, mikor felkelti valaki az érdeklődésemet. Bejön a hidegből, aztán a csaposhoz odamenve elkezd kérdezősködni… Hallgatok, figyelek. Szemeimet összehúzom és lerakom a poharat. Felhümmögök. Nem kell sok idő ahhoz, hogy rájöjjek – a kölyök rólam beszél és nagyon, de nagyon örülne, ha megtudhatná hol vagyok. Természetesen a férfinak elég észrevétlenül felém pillantania és merev tekintetemből kiolvashatja a választ… Így hát még akkor is hallgat, mikor a pénz előkerül.

Ahogy magyaráz a fiú, egyre inkább azon gondolkozok, vajon hol láthattam… Sajnos nem ugrik be semmi, de a céltudatos kérdései, határozott fellépése, egészen érdekes. Néhányan felé fordulnak, de nem segítenének neki – végül feladja. Egy mosoly suhan át az arcomon, majd kiiszom a maradék alkoholt és felállok. Hát tessék… bármi történhet még az este.

Halkan követem, zsebeimet zsebre dugom és kíváncsian nézem a háttal álló férfit. A képek – a rendőri incidens… Vajon egy újabb zsaru, aki nem bír nyugton maradni? Megrázom a fejemet, aztán mikor beérünk a szobrok közé, itt az ideje megszólalnom.
- Csak nem engem keresel? – kérdem unottan. Ki tudja, talán még egy jó kis móka is keveredhet belőle. Kilépek és lassan teszek felé pár lépést, szemeimet összehúzva vizsgálom a vonásait.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Michael Bodwin on Kedd Feb. 14, 2012 5:16 pm

Csendes estének ígérkezett, de persze ez ebben a városban nem jelentett semmit ez már csak tapasztalat volt, hiszen a nyüzsgő élénk felszín alatt, az éjszaka is sok vadászt és sötét alakot termett. Nem ma kezdtem azért a szakmát én sem, az ilyen útjaimra mindig velem volt az egyik pisztolyom is a derekamon lévő oldaltokban.
A rendőr az mindig, minden körülmények között rendőr, még ha nincs is éppen szolgálatban, ezért mindig fel kell készülni egy váratlan helyzetre.
A halk megszólítás azonban most tényleg váratlanul ért, hiszen ebben a kihalt parkban, ahol most éppen nem járkált senki, azért meg kellett volna hallanom valami neszezést, a lépteket, de semmit nem észleltem.
Így villámgyorsa perdülök meg és kezem már önkéntelenül mozdul a fegyverem felé, hiszen a kérdésből azt szűrtem le, hogy talán megtaláltam a keresett elkövetőt, ha csak nem szórakozik velem valaki.
Mikor előre lépett és én szemtől szemben láttam az arcát, azonnal felismertem, és a harag, amit olyan régóta dédelgettem magamban, mint a vulkán tűrt volna elő…., de nem ereszthettem szabadon, még nem! Elsősorban rendőr vagyok! Először meg kell próbálnom letartóztatni, aztán….,ha …esetleg nem engedelmeskedne……Hát nem ő lenne az első, aki ellenállt a letartóztatásnak, meg rendőrre támadt és közben lelőtték. Van ilyen.
Ujjaim kikapcsolják a fegyvertokot és addig próbálom ráfogni, míg nem számít rá, hogy egy zsaruval áll szemben, aztán jöhet a sablon szöveg.
- De, ha minden igaz akkor magát! Ne mozduljon Kardfog! És lássam a kezét mindvégig!
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Victor Creed on Kedd Feb. 14, 2012 8:22 pm

Kissé oldalra hajtom a fejemet és egy pillanatra féloldalasan elmosolyodom. Aztán lassú léptekkel elindulok felé, néha-néha megállva, mintha csak a közel és távol elhelyezett szobrokat nézegetném. Talpam alatt pár száraz ág megreccsen, kezeim továbbra is a zsebemben lapulnak. Mintha egy pillanatra megjelenne a felismerés, aztán a harag a szemében, ahogy automatikusan az oldalához kap… gondolom a fegyverért. A rendőrök szoktak ilyen mozdulattal reagálni a váratlan helyzetekre. Jobban megnézem, de mielőtt komolyan vehetném a kihívást, máris eltűnik.

- Milyen ismerős szöveg – hümmögöm elgondolkozva. – Vérbeli kopók szavai. De tudod, már kissé kezdem unni – húzom el a számat és tovább haladok. – Jobbat nem tudsz? Mondjuk, meséld csak, miért kutakodsz annyira… Nem szeretem az utánam kíváncsiskodókat, szóval találj ki egy nagyon jó indokot… Vagy csak nem? – kerekedik el a szemem és egy másodpercre megtorpanok. – Talán a kis üzenetem miatt küldtek?... Hmm… Nem tanultok a dologból?... Rendben, ha így van, - indul felfelé a szám sarka - szívesen megismétlem.

A testtartása, az, ahogy a fegyvert rám szegezi és az egész kölyök… Ismerős, na de honnan is?
- Nem találkoztunk már? – kérdem kíváncsian és rendíthetetlenül közeledem. Pisztoly? Ugyan már...
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Michael Bodwin on Szer. Feb. 15, 2012 10:27 am

Biztos kézzel szegezem rá a fegyvert, de látom az egész fickón, a testtartásán, a szemén, a viselkedésén, hogy az egészet, mintha csak valami gyermeteg tréfának fogná fel.
Esze ágában sincs megállni, folyamatosan és rendíthetetlenül közelít, miközben kíváncsiskodik….és…és tulajdonképpen nem is tagadja a tettét azzal, hogy egyenesen rákérdez.
Habár miért is tenné, hiszen az ábrázatát sem próbálta meg elfedni a kamerák elől, sőt egyenesen kérkedett vele.
Nem akarom, hogy a közelembe kerüljön, ezért igyekszem hátrálni, hogy megtartsam a köztünk lévő távolságot.
- Tudod te, - veszem át a tegeződést, - hogy miért vagyok a sarkadban, hiszen a szavaid is ezt bizonyítják. – válaszolom higgadtan. – Megöltél egy jó rendőrt és megöltél egy jó barátot és rokont, és még mindig az utcát járod büntetlenül. Megígértem az anyjának, hogy ez változni fog és megtalálom Jeremy gyilkosát. És most itt állsz előttem. Ne hidd, hogy ezek után elfuthatsz. Meg fogsz fizetni a rémtetteidért! – keményednek meg szavaim. – Ne gyere közelebb, mert használni fogom a fegyverem. – figyelmeztetem és nem hátrálok tovább.
Mivel mutáns, ezért a saját képességem bevetésére is felkészülök, habár még nagyon kevéssé tudom használni és nagyon rövid ideig, de talán meglepetésnek elég.
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Victor Creed on Szer. Feb. 15, 2012 4:54 pm

Jó rendőr, jó rendőr... Jól láthatóan elgondolkozok ezen. Mikor találkoztam én valaha jó rendőrrel? Ez egy érdekes kérdés... Talán a legjobb válasz az lenne rá, hogy: Soha... Mindegyik meghalt. Egy rendőrnek nem csak magára, hanem a rendre is tudnia kéne vigyáznia, de a kis próbáim során mindegyik elvérzett. Ám mikor kiejti Jeremy nevét, felcsillan a szemem és elmosolyodom.

- Á, a kis Bowdin! Igen, így már emlékszem - felkuncogok. - Hogy is felejthettem el! Ó, ha hallottad volna a sikolyát, ha láttad volna, ahogy a vér spriccelt a sebeiből... Gyönyörű volt, ahogy meghalt, öröm volt megölnöm - Közeledem tovább és élvezem, ahogy igyekszik tartani a távolságot köztünk. Olyan természetes reakció, hogy már nem is nagyon lepődöm meg rajta. - Szóval egy rokon... - hümmögök és egyik kezemet előhúzom a zsebemből, hogy megvakarjam az államat. - Család, szeretet... bosszúszomj... Egészen jól hangzik - kuncogok fel ismét és most már biztos vagyok benne, hogy meglett a mai programom. Nincs is jobb egy dühöngő igazságérzetű zsarunál. - Tudod, én is ígértem neki valamit - szólalok meg halkan kezdve, hogy érezze: a mondandóm fontos... nagyon, nagyon fontos... - Valahol a kézeltörés és a bordakiszakítás között... Hmm, igen-igen, az ujjaknál... Megígértem neki, hogy meglátogatom a család többi tagját is. - Megtorpan és én is megállok. - Tudod, szinte könyörgött, hogy titeket hagyjalak ki a dologból. De nem hallgattam rá. Nem hatott meg a fenyegetése se a könnyei... Így hát be kell tartanom az ígéretemet - folytatom és, minden egyes családtagnál lépek felé egyet. - Anyucit... apucit... öcsit... bátyust... a hugit... a nővérkét... Mondd, te melyik vagy közülük? - veszem elő a másik kezemet is, hogy ha támad, azonnal tudjak reagálni. Bár az eddigi hozzáállásából, nem úgy tűnik, mintha tudná kivel áll szemben. Ugyanolyan lassú felfogású, mint Jeremy. Kihívóan mosolygok felé.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Michael Bodwin on Szer. Feb. 15, 2012 5:40 pm

Továbbra is csak vigyorog, mint a tejbe tök és esze ágában sincs megijedni a pisztolytól, ami azt mutatja, hogy igen csak jó lesz vigyáznom, mert itt valami trükk van a dologban, és én nem szeretnék szegény Jeremy sorsára jutni. Szavai elég rendesen az arcomba kergetik a vért, ahogy beszél róla, ahogy szenvtelenül sorolja, hogyan végzett vele, milyen kínokat kellett kiállnia szegénynek míg ez a vadállat végzett vele.
Aztán még ez is! A családját fenyegeti! De most rossz lóra tette ez a szemét, ezt nem ussza meg szárazon.
- Ha már olyan jól szórakoztál, - köptem felé a szavakat, - akkor a nevét igazán megjegyezhetted volna. Bodwin! Jeremy Bodwin volt az a férfi, akit megöltél oly kegyetlen módon. És én garantálom neked, hogy a családja közelébe sem fogsz menni. – folytatom tovább egyre dühösebben, hogy van pofája ezt ilyen nyíltan az arcomba vágni. – És sürgősen fejezd be, hogy gyalázod az emlékét, mert eltekintek tőle, hogy rendőr vagyok és itt helyben keresztüllőlek, Jeremy egy nagyon bátor ember volt és sosem könyörgött volna neked, te hazug disznó.
Kezem megfeszül a fegyveren és tudom, ha még egy lépést tesz felém, most már nem habozok használni, hiszen simán hivatkozhatok jogos önvédelemre, és ha elkapom ezt a szadista állatot, még ki is tüntetnek érte. Senki nem fogja siratni, hogy nem élve kaptam el.
- Az én nevem Michael Bodwin és Jeremy az unokatestvérem volt. – közlöm vele azért, hogy tudja kinek a kezétől hal meg, ha mégis támadásra adná a fejét.
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Victor Creed on Csüt. Feb. 16, 2012 5:39 pm

- Ó, hogy nem-e? De, de, bizony hogy azt tette – folytatom, hogy még inkább kiéleződjön a tekintetében a heves gyűlölet. Gyerünk… - Fogalmad sincs mennyire kifordul önmagából az ember… főleg, mikor a kezeit csavarják és a lábát törik. Többször is elájult, mint egy kislány. Vérfagyasztóan sikoltozott. – Megborzongok, de a jó részét csak megjátszom, mert utána ismét elvigyorodom. – Egyike a legjobb áldozataimnak – mondom, mintha ezt el kellene ismerni… Szinte bóknak szánom.
Oldalra hajtott fejjel vizsgálom meg az ingerült fickót. Lassan vezetem végig a tekintetemet, a lábfejétől kezdve egészen a feje búbjáig. Vajon most szórakozik velem, vagy tényleg azt hiszi, hogy megállít?

- Tudd, ő csak egy préda volt. Nem érdekel a neve. A véres arca, na az már inkább… De ha ennyire akarod, legyen: Bodwin – dörmögöm komolyan és nem mozdulok, hátha mégis támadna. Miért nem tesz semmit? Magamban felsóhajtok. – A Bodwin család egyik korcsa. Ráadásul, most az unokatestvére is hősködni akar – rázom meg a fejemet. – Nemhogy meghúzná a ravaszt a pisis és végezne velem... Ha már olyan nagy bosszút fogadtál, gyerünk, lőj le! Ha már férfi vagy, tedd a dolgod! – emelem fel a hangomat és felé intek… Érzem a feszültséget a levegőben, miközben eltelik pár másodperc, de a pisztoly nem sül el. Nem szólal meg, nem lép előre, nem engedi le a fegyvert… nem csinál semmit. Lesajnálóan nézek rá és utálkozva horkantok fel. – Mindjárt gondoltam – fordulok meg és elindulok az ellenkező irányba. – Meg kell mondjam, kissé csalódtam – mormogom szomorúan. Hát hol a harc, a vérszomj?... Ez így nem tetszik, túlságosan egyszerű. – Akkor viszlát, te kis gyáva féreg. Soha többé nem fogok a szemed elé kerülni, ezt most megígérem. Hálátlan dög, odaadom az alkalmat, erre így elfecséreled?! – dobom neki a vállam felett. – Még a másik Bowder is kitartóbb volt… Na, de mindegy – haladok lassan a közeli fák árnyékei alatt láthatatlanná válva. – Még búcsúzz el a szüleitől, nem biztos, hogy holnap még találkozni fogsz velük…

És végre, a kemény munka meghozza gyümölcsét… Jobb vállamba belefúródik a golyó, majd ahogy visszafordulok, még pár érkezik a gyomromba, amitől kissé összegörnyedek. Nem láthatja az elégedett mosolyomat és azt, ahogy élettel telik meg a tekintetem… Talán még sem kell új programot keresnem mára.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Michael Bodwin on Csüt. Feb. 16, 2012 6:19 pm

Egyre növekvő dühvel és gyűlölettel hallgattam becsmérlő szavait. A pisztoly egy percre sem mozdult el a szívéről, de időnként megremegett a kezemben, ahogy megfeszítettem minden akaraterőmet, hogy ne húzzam meg a ravaszt.
Aztán már nem csak szegény Jeremyt, hanem engem sem hagy ki az ócsárlásból. Tudom, hogy valamiért arra törekszik, hogy rálőjek, csak még nem tudtam eldönteni, hogy miért is tenne ilyet, így visszafogom magam.
De nem sokáig meditálhatok az indítékain, mert egyszer csak változik a hozzáállása és úgy néz ki távozni készül. Ezt nem engedhetem meg! Nem mehet innen sehová!
Aztán végképp elveszítem a fejemet, mikor unokatestvérem szüleit kezdi el fenyegetni! Itt már elszakad a cérna! Az nem érdekel, hogy engem gyávának tart-e, hisz egy ilyen vadállat szava nekem semmit nem jelent, de az, hogy nyíltan megfenyegeti a családját, hát ez mát túl megy minden határon. Már nem érdekel, hogy letartóztassam, hogy élve adjam át a bajtársaimnak, hogy elítéljék és élete végéig valami földalatti cella mélyén rohadjon. Nem! Meg akarom ölni! Most!
Ahogy hátat fordít és megpróbál eltűnni a lassan már teljesen besötétedett park fái és szobrai között, ujjaim maguktól mozdulnak meg a ravaszon és húzzák meg azt. Először a vállába, aztán ahogy visszafordul felém, a hasába is ereszetek vagy hármat. Azt akarom, hogy szenvedjen és í kínok kínját élje át, mint ahogy Jeremyvel tette. Tudom, hogy a gyomorlövés mivel jár és remélem, hogy láthatom ennek a gyilkosnak a szemében a rettegést.
Meglepődöm mikor nem esik össze, hanem továbbra is közelít, sőt, mintha még valami vigyort is látni vélnék az arcán! Ismét célzok és lövök, most a lábát veszem célba, hogy aztán majd egy fejlövéssel végezzek vele, ha már eleget könyörgött a halálért.
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Victor Creed on Csüt. Feb. 16, 2012 6:42 pm

- Na, végre – suttogom vészjóslóan és felegyenesedek. Szadista vigyorom egy idő után vicsorrá válik, ahogy egyre sietősebben közeledem Michael felé. – Már azt hittem sosem jön el ez a pillanat – morranok fel, jól láthatóan vetem oldalra a karjaimat és aztán elkezdem megnöveszteni az éles karmaimat. – Gyerünk Bodwin, lássuk tovább bírod-e, mint az unokatestvéred! – üvöltök rá és mikor a lábamat is eltalálja, négykézlábra ereszkedem. Tekintetemet nem veszem le róla. Zsákmányom a fejemre céloz, de megakadályozom, hogy fejen lőjön, azzal, hogy elkezdek ügetni. Nem kell sok távot megtennem. Elé ugrok, fogaimmal kapom ki a kezéből a pisztolyt, mielőtt ismét elsülne – állkapcsom szorítására könnyedén behorpad, aztán az egyik kezemet lendítem Michael torka felé, hogy csapdába ejtsem.

- Máskor ne ijessz meg ennyire. Végre, itt egy bosszúszomjas rendőr és hagy elsétálni? Még szerencse, hogy olyan könnyedén befolyásolható vagy – sziszegem az arcába és elnézve értetlenkedő arcmimikáját, élvezettel húzom fel a felsőmet, hogy láthassa, ahogy a golyók egyenként hagyják el a testemet. – Csak azt mondhatom, amit Jeremy-nek is: Egy zsarutól sokkal többet várok... – morgom a képébe, aztán jó pár méterre elhajítom.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Michael Bodwin on Csüt. Feb. 16, 2012 7:53 pm

Nem hiszem el! Ilyen nincs! Kerekednek el a szemeim, ahogy a négy, majd később már öt golyóval a testében, négykézlábas ügetésbe vált és nekem rohan. Ha nem tudnám, hogy kiváló lövő vagyok, azt hihetném, hogy nem találtam el, de hát egy ekkora testet, ilyen közelről, még egy gyerek is eltalálna, nem egy mesterlövész.
Nagyon gyors a férfi és a pisztolyom esik elsőnek áldozatul, amit a fogával ránt ki a kezemből és hallom, ahogy megreccsen közöttük.
A következő pillanatban a keze a nyakamra feszül, hogy közel húzzon magához, hogy tovább gúnyolódjon. Aztán nem is a szavain, hanem a testéből kipottyanó golyókon rökönyödök meg, ahogy pár pillanat múlva, úgy áll ott, mintha sosem sebesítettem meg volna.
~ A fene! Ez valami öngyógyító mutáns? Akkor már értem, mi ez a fene nagy bátorság a fegyverrel szemben! ~
- Még nem láttál tőlem igazából semmit. – sziszegtem vissza gyűlölködő tekintettel bántó szavaira, de már repültem is az egyik közeli szobor felé, melynek tövében terültem el nagyot nyekkenve.
Nem mondom, hogy kellemes volt, de estem már nagyobbat is, így gyorsan felugrottam, hogy ha utánam ugrik kellemetlen meglepetésben részesítsem és összesűrítsem testem atomszerkezetét. Reméltem, hogy azok a tekintélyes karmok is elcsorbulnak rajtam, nagyon reméltem. Viszont ezzel ki is játszom az utolsó adumat, de talán elhiszi, hogy erre bármikor képes vagyok.
- Én nem Jeremy vagyok, akit meglephettél mutáns képességeddel! – vágtam oda még neki.
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Victor Creed on Pént. Feb. 17, 2012 2:14 pm

Fenyegetőzésére csak felkacagok és miután egy nagy puffanással érkezik egy meztelen nőt ábrázoló szobor talapzatához, már rá felé is futok. A felálló férfi gyomrát célzom meg, de a karmaim egy idő után megakadnak valamiben. Kikerekedett szemekkel nézek le. Legalább egy, maximum három centiméter mélyen lehetnek benne a testében, nem tudom közelebb tolni őket a beleihez. Csak a lendületem viszi tovább a karomat és emelem fel egy kicsit a talajtól, de a teste nem enged! Ez meg mi? Másik kezemmel a másodperc tört része alatt kaparintom meg a felkarját, lendítem oldalra és vágom a földhöz, aztán két lépést hátrálok tőle. Egyedül felületi sérülést okozott a támadásom, a húsig szinte alig hatoltam. Legutoljára Kolosszus acélpáncéljánál láttam ilyet. Erős, alig enged, pedig a karmaim még az acélt is egyszerűen hasítják végig… Nem kell sok idő, hogy felfogjam, mit ért azon – ő más, mint Jeremy.

- Szóval egy mutáns – horkantok egyet és belerúgok, hogy megtapasztaljam a lábfejembe hasító fájdalmat, amit az erős feje okoz. Felszisszenek, megrázom egy kicsit, aztán várom, hogy felálljon. – Micsoda meglepetés! Lehet, hogy te még jobban elszórakoztatsz majd? Nem úgy, mint az a szánalmas rokonod. – Hosszabbra eresztem a karmaimat, de nem támadok… Nem lenne sok értelme… Ám, mikor feláll és kárörvendően elvigyorodik, gyökeresen megváltozik a véleményem. Lehet, hogy nem fogom annyira, mint másokat – de nem engedem, hogy épen és egészségesen elsétáljon innen. – Lássuk mit tudsz még Bodwin! – köpöm a szavakat és a lábamat lendítem, hogy egy elterelő csapás után, amit a feje felé indítok, kisöpörjem a lába alól a talajt.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Michael Bodwin on Pént. Feb. 17, 2012 2:50 pm

Nem számítottam rosszul, mert a következő pillanatban már előttem is terem és már hosszú karmai tépnék is ki a beleimet, ha….ha nem ütközne olyan ellenállásba, amire nem számított.
Érzem a brutális erőt, mely ha tehetné szétszaggatna, de ez most kicsorbul sűrűvé vált testemen. Látom a csodálkozást végigfutni az arcán, de már ránt is tovább, és a karom körül megfordítva a földhöz csap.
Igazán vigyorogni támadna kedvem, hogy ennyire sikerült meglepnem, de tudom, hogy a képességem, még nem stabil és bármelyik percben kikapcsolhat. A tehetetlen düh által vezérelt Kardfog egy kisebb tétovázás után, még egyet próbálkozik és belerúg a fejembe, de aztán ismét eltávolodik cseppet.
Most már van időm és lehetőségem felállni és, mint akinek nem kell aggódnia semmi miatt, gúnyosan a szemébe vigyorgok. Neki nem kell tudnia, hogy épp most szűnt meg a védettségem.
- Igen, mutáns vagyok! Az a mutáns, akibe beletörik a fogad te szánalmas gyilkológép! – dobom vissza a gúnyos szavakat.
Nem ér váratlanul, hogy most másféle taktikával próbálkozik, habár nem tévesztem szem elől méretes karmait, ami most már komoly sebet okozhat, ha eltalál. Gyorsa elhajlok a lába elől és még félig guggoló helyzetben ököllel vágok a lábai közé, majd felfelé rántom a térdem, hogyha összegörnyed, találkozzon a térdkalácsommal. Ha kicsit lelassul felkapom a földről a pisztolyomat és fejen lövöm. Annyi időm csak lesz ezek után, hogy megbilincseljem és hívjak erősítést.
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Victor Creed on Hétf. Feb. 20, 2012 3:53 pm

- Majd meglátjuk – horkantok fel, miközben karom tovább hasít a levegőben. A támadásom nem lepi meg, sőt. Fájdalmasan nyögök fel és görnyedek össze, mikor az ütése betalál. Csillagokat látok a belém hasító kíntól és a fejem felé közeledő térd sem annyira megnyugtató… inkább – idegesítő. Felingerlő és dühítő. Felmorgok és mikor már látom, hogy a pisztoly felé lendül a karja után kapok és hátrarántom, majd pár bizonytalan lépést után, de csak odaérek a fegyverhez. Karmaim közé veszem és a felaprítom. A földről felálló férfira vigyorgok, aztán az alkarján lefolyó vérre kúszik a pillantásom.

- Lám, lám, lám… Hát hol van az a nagy önbizalom? – kérdezem kíváncsian és csuklója után kapok, hogy a háta mögé csavarjam a karját és az oldalába ékelve a karmaimat, felemeljem a földről és magam felett elhajítsam. A húsába könnyen találok utat és a pár szaltó elégtételt csal az arcomra. Ennyit a képességről, igaz?... – Ne aggódj, még nem foglak megölni – vakkantom felé és gyomorszájon rúgom, hogy aztán a hajánál fogva rántsam fel a földről. – Most csak játszunk egy kicsit, rendben?

És most az egyszer, tényleg így gondolom... Mi értelme lenne, ha egy ilyen kiváló bosszúszomj hamar eltűnne? Úgyis legtöbbször unatkozom, Sheena mellett kell, hogy legyen néhány vésztartalékom.

- De nem vagyok benne biztos, hogy eléggé dühös vagy - hümmögök el gondolkozva... - Tényleg meg kéne látogatnom pár apucit és anyucit... na de mit szólsz, ha a tiédet, ha? Mikey, hát nem jó ötlet?


A hozzászólást Victor Creed összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 20, 2012 7:21 pm-kor.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Michael Bodwin on Hétf. Feb. 20, 2012 4:36 pm

Addig minden rendben is van, amíg a térdem is csattan a fején, de a pisztolyomig sajnos nem jutok el. Nem tudom miből van ez az ember, de kisebb nyögéseken és morgásokon kívül, alig csikarok ki belőle mást, így a jól megtervezett akcióm hamvába hal, mikor rámarkol az alkaromra és annál fogva ránt vissza, hogy lendületesen repülök el mellette és nyalom fel a földet, míg ő pár lépéssel a fegyveremnél terem és ……és szabályosan forgácsot csinál belőle.
~ A rohadt életbe! Most aztán szépen vagyok, se képesség, se fegyver! Valahogy segítséget kell hívnom! ~
Ötletnek persze ez nem olyan rossz, csak éppen gőzöm sincs hogyan is valósíthatnám meg.
Kicsit nehézkesen feltápászkodom a földről és ekkor látom Kardfog egyre szélesedő vigyorát. Követem a tekintetét, de már érzem is, ahogy a melegség elönti a karomat. Lenézek és a karmai által felszakított dzsekin keresztül meglátom a vérző nyomokat.
~ A jó fene! ~ jövök rá rögtön, hogy most lepleződtem le, amit szavai rögtön meg is erősítenek.
Óvatlan vagyok, míg a karomra vetettem egy pillantást már előttem is termett és fájdalmasan nyögök fel, ahogy a hátam mögé tekert karomba hasít a fájdalom, de ez a legkevesebb, amiért most fájhat a fejem, hiszen a következő mozdulattal az oldalamba mélyednek méretes karmai és már repülök is ismét. Most keményebb a földet érés, mert jóformán lecsap a talajra. Igyekszem gyorsan felállni, de pont ez a vesztem, hiszen így a védtelen gyomromat éri a rúgás. Levegő után kapkodva rogynék össze, de máris a hajamba markol és ránt térdelő helyzetbe. Önkéntelenül a kezét próbálom lefejteni, mert úgy érzem tövestől szakítja ki a hajszálaimat. Összeszorított fogakkal küzdöttem, hogy kiszabaduljak, de nem érem el a lábait, hogy megpróbáljam kirántani valahogy. megpróbálom még kitekerni a hajamat markoló kezét, de ezzel csak magamnak okozok nagyobb kínt.
~ Michael gondolkozz! ~ utasítom magam, mielőtt kezdenék kicsit pánikolni.
- Játsszon veled a hóhér a kivégzésedet, te állat! – sziszegem felé. – Ha csak a közelükbe mennél, vagy csak egy ujjal is hozzájuk érnél halott ember vagy, de nem jutsz el odáig. – remegek meg a dühtől és újabb erőbedobással próbálok szabadulni.
Belekapaszkodok a kezébe és előrefelé vetem magam, hogy magammal rántsam.



avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Victor Creed on Hétf. Feb. 20, 2012 11:25 pm

Fenyegetőzése, gyenge próbálkozásai, azért mosolyt csalnak az arcomra. Körmei belemélyednek a kezembe, de ahogy erősebb lesz az ő szorítása, úgy nő az enyém is. Akárhogy próbálja rejtegetni, egy olyan férfi előtt, aki a fájdalom ezernyi különböző jelét látta már, nem tudja elbújtatni az arcára kiülő kínt. Feljebb emelem a fejét, hogy jobban a szemembe tudjon nézni és kissé lehajolok hozzá, hogy vérszomjasan vicsorogva suttogjam az arcába.

- Csakhogy én mutáns vagyok Mikey… A veszélyesebb fajtából – a torkához érintem a karmomat és szélesebb lesz a vigyorom. – Ki tudja… Talán a legveszélyesebb mind közül. – Egy erős rántással oldalra húzhatnám a fejét és a csigolyák recsegve adnák meg magukat. Egy könnyed mozdulattal vághatnám fel a torkát és a felbuggyanó vér mindent megoldana. Beüthetném a légcsövét, kitéphetném a még dobogó szívét, átszúrhatnám az agyát, kiharaphatnám a légcsövét, felnyithatnám a gyomrát, rámarkolhatnék a gerincére… - Annyi fajta halál létezik – hajolok el tőle és vizsgálódva megosztom az előbbi gondolataimat vele. Szememmel követem az épp elemzett helyet és még pár bíztató szót hozzáteszek. „Ahogy a puha szerv kicsúszik a karmaim közül, mikor kitépem a helyéről…” „A csont kemény, a csigolyák jól kitapintható érzése felemelő, mikor egy kettő megadja magát…”

- Tehát, láthatod, hogy nehéz helyzetben vagyok… Vajon, melyiket is válasszam? – tarkómra csúsztatom a kezemet és mintha tényleg gondban lennék, masszírozom meg a nyakamat. Felsóhajtok, aztán sokat sejtető vigyorral nézek bele a fickó szemébe. Egy hirtelen mozdulattal rúgom tökön, elengedem, hagy zuhanjon a földre és összecsapom a tenyeremet, mint aki jól végezte dolgát. – Egyiket sem… Túl könnyű lenne az, ha most meghalnál. – guggolok le egy méterrel távolabb és a térdeimre támaszkodom. – Én imádok játszani Bodwin. Erősödj csak. Gyűljön az a tetves haragod, míg a végén fel nem robbansz tőle. Hogy már csak az én véremre szomjazz. Hogy ne tudj aludni anélkül, hogy rám ne gondolnál, hogy állandóan az elkapásomról képzelegj... Én legyek az egyetlen, aki hajt és akiért feláldozod az életedet... Nem eszel, nem alszol, nem iszol, nem találkozol senkivel sem, betegesen zárkózol be és hitegedet magadat azzal, hogy valamikor csak megölsz… Valamikor… Erősödj csak eddig a kétes pillanatig kölyök – ragadom meg az arcát és magam felé fordítom, miközben karmaim a bőrébe vájnak -, hogy aztán a lehető legnagyobb élvezetet nyújtsd, mikor elpusztítalak… Hogy öröm legyen ennyi fáradozást egy pillanat alatt tönkre tenni...

- Veszélyes alak vagyok, Mikey… Nem kellett volna velem kezdened… - ütöm el durván a fejét. – Nem kellett volna velem kezdened, ha ez csak egy rövidke harag. Mert ezek után nem fogsz levakarni magadról… Ó, nem ám! Rossz játékot választottál… - állok fel. – Ha jó életet akartál volna magadnak, a közelembe se jöttél volna… De Mikey – kuncogok fel – én elfogadtam a kihívást... Nincs visszaút. - vigyorgok rá kivillantva éles fogaimat, amik nemsokára az ő húsát fogják szaggatni.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Socrates Szoborpark

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

6 / 12 oldal Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 10, 11, 12  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.