Cinema De Lux

Ez abszolút megérte mondhatni kétszeresen is. Először is azért mert élvezet volt nézni a büfés srác elkeseredett arcát és hallani azt az őrület határán álló nyikkanást amit ki adott magából. Másodsorban viszont azért mert hallottam Shae-t nevetni azon az üde felszabadult hangján. És látványosan kivirágzott tőle valahogy az egész nő. Nem mintha eddig nem lett volna mélységesen csábító. De ez a természetesen kirobbanó nevetés megmutatta, hogy ő is csak egy ember, nem pedig egy a szépsége mögé rejtőző hideg istennő. - A kukorica amúgy sem mindig jó választás. - Vigyorgok én is mint a Szamár a Shrekben. Amikor mondja a film választást csak megvonom a vállam. - Nos akkor még nem hallottalak csilingelő hangon nevetni. Azért javasoltam, és persze azért mert egy hölggyel nem illik első mozi látogatás alkalmával vérben tocsogó gyilkolászós filmeket nézni. - Magyarázom neki, majd ahogy kérdezgetni kezd, hirtelen elhatározom magam. Át karolom a derekát és magam felé fordítva vonom magamhoz. - Shae. Mit szólnál akkor ha ki neveznénk ezt a mozizást egy első randinak? És akkor mind a ketten kérdezgethetnénk beszélhetnénk, és közben nem érezném idiótán magam mert meg sem foghatom a kezed közben csak álldogálunk egymás mellett, mint a villanyoszlopok. - Javaslom neki miközben a derekánál tartva mélyen a szemeibe nézek remélhetőleg a legcsábosabb legkönyörgőbb árva kiskutya mosolyommal. Nos gyűrűt nem láttam az ujjain, és a moziba is egyedül jött. Vagyis sanszos, hogy nincs senkije. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem fogok rögtön egy pofont kapni a merészségemért vagy elutasítást. Bár remélem, hogy nem mert ő szólított le és egyezett bele rögtön hogy vele tarthatok. Ami fel vet egy ötletet... - És ha csak ez az egész nem kandi kamera, akkor jó pár ilyet is szeretnék még. - Mondom, és előre hajolva a nő ajkaira tapasztom a saját ajkaim, és csókolni kezdem. Ha ezek után sem kapok pofont akkor nagyon kellemes délután van kinézőbe.

Szavaira a nő halkan nevet, majd mikor átkarolja és magához húzza, kissé leplezett meglepettséggel pillant fel a férfi szemeibe.
- Hmm, szóval egy első randi? - kérdezi, miközben jobb kezének mutató és középső ujjával elkezd felfelé lépegetni játékosan Nick mellkasán - Egészen csábító ötlet... - néz rá aztán újból, s mikor elkezd közelebb hajolni, megannyi dolog kezd a fejében zakatolni. Először is: Nick egy férfi. Határozott, céltudatos, és eléri amit akar, ez már most látszik. És nem utolsó sorban rendkívül charme-os. Ami azt jelenti, hogy szívesen töltené napjait vele. Azonban általános, hogy az ilyen férfiak szoknya pecérek. Ami addig nem is fogja zavarni, amíg a munkáját nem zavarja meg. A másik amin még gondolkodott, az a stylistja. Greg elmondta a randizások "menetét". Szerinte az első randin csak a simogatás megengedett, második randin már a csók is, harmadik randin adj bele mindent. És ez végül is egész jó menetrend, hiszen nem hamarkodjuk el a dolgokat. De hát a fenébe is, Greg is áthágná ezeket a szabályokat, ha meglátná Nick-et.

Amikor a férfi ajkai a nőéhez érnek, addigra Shae feje már tiszta is és érzékein viszonozza. Keze, ami eddig Nick mellkasán volt, felcsúszik a férfi arcára, majd hátra a tarkójára, hogy ott finoman a nyakába marhasson. Pár pillanat után halk sóhajjal szakad el a férfi ajkaitól és pillant fel igéző szemekkel a férfi szemeibe.
- A végén még zavarba hozol... - kuncog halkan, mikor is mögöttük megszólal valaki, hogy haladhatna a sor. Hátra pillant a férfi válla mellett.
- Hát hogyne. - mondja és beérve magukat karol Nickbe.

Nem lehet nem észre venni a pillanatnyi hezitálást a nő szemeiben ahogy a karjaimban tartom őt. Amit teljes mértékben meg is értek elvégre öt perce sincs, hogy az első szavakat váltottuk egymással. Mégis örülök, hogy csábos ötletnek tartja azt, hogy ez egy randi legyen. Azonban az a legjobb, hogy a csók előtt is csak egy fél pillanatot hezitál. Majd teljesen átadja magát a csóknak, ami igazán nagyszerű. Mikor az ajkaink elválnak és kuncogva mondja, hogy a végén még zavarba hozom rá villantom a csibészes mosolyomat.
- Ó pedig ez lenne az egyik cél. - Mondom neki mikor is valaki otrombán beszól a hátunk mögött. Ha éppen nem lenne a karjaimban ez a tündér akkor komolyan vissza szolnék neki. Így csak Shae fülébe suttogok bele. - Egyesek milyen irigyek, hogy ilyen csodálatos nőt tarthatok a karjaim közt, mit te. - Mondom, és miközben előrébb lépkedünk a sorban ő belém karol, az én kezem pedig a derekára csúszik. - Azt hiszem most már mehet az ismerjük meg jobban a másikat beszélgetés. Kérdeztél rólam. Nos kezdjük a munkával. Taxi sofőr vagyok. Tudom nem a legjövedelmezőbb állás, és eléggé le is nézett dolog. De ez is valami. Most én kérdezek. Zavarba hozhatlak ismét? - Kérdem tőle ismét felé fordulva.

Suttogó szavaira a nő halkan elneveti magát, majd felpillantva rá, egyik kezének mutató ujjával végig simít a férfi arcán.
- Nem baj az, h a nem jövedelmező, a lényeg, hogy van. Hiszen valljuk be, ezen a világon ma már munka nélkül nem tud megélni senki. Régen, elment az erdőbe, vadászott magának ételt, patakból ivott és arra ment, amerre kedve tartotta. Kár, hogy manapság nem ilyen az élet. De hát a világ és mi is változunk, már ha csak a mutánsokra is gondolunk. - mondja, szeme sarkából a reakciót várva. Szereti tudni, hogy akikkel együtt van, hogy állnak a világ újszülötteihez, azért hogy kivel lehet őszinte, s kinek kell ferdíteni életének történetét. A kérdésére pedig halkan elnevette magát és oda fordulva, kissé hozzá hajolva mutató ujjának ujjbegyével végig simít Nick alsó ajkán.
- Hát, meg próbálhat zavarba hozni, de ne szomorodjon el, ha nem sikerül... - kuncog-

- Na igen sok a munkanélküli, vagy az olyan akinek a munka is már magában büdös. Bár szerintem New Yorkban bármikor vissza lehet térni a vadászathoz és gyűjtögetéshez, elvégre annyi a patkány és csótány a városban. Bár a két nagy folyóból mely átszeli a várost egyikből sem mernék inni olyan szennyezettek. - A mutánsos kijelentésére nem reagálok látványosan. Már egy ideje tanulom, hogy rejtsem póker arc mögé magam ha mutánsok kerülnek szóba. Taxizás közben van alkalmam gyakorolni. - A világ pedig örökön örökké változik, és mindig vannak olyanok akik nem fogadják el ezeket a változásokat. - Mondom a témához, azonban se többet se kevesebbet. Inkább rá kacsintok. - megveszem a jegyeket és máris neki kezdek a zavarba hozáshoz. - Ígérem neki a pénztárhoz lépve. A jegyárusra mosolygok. - Egy páros jegyet kérnék a Szerelem kondérban filmre a vip terembe. - Amint megkapom a jegyeket fizetek, és Shae derekába karolva odébb sétálok. Pár lépés és ki érünk a pénztár közeléből. Amint nem vagyunk az emberek tömegében máris szorosan magamhoz rántom, és újra csókolni kezdem. Azonban most nem érem be egy csókkal, hanem újra újat és újat követelek magamnak.

Shae megvárja, amíg megveszi a jegyeket. Közben nézegeti a plakátokat, majd mikor átkarolja, arrébb sétál vele. Amikor pedig magához húzza, érzéki pillantással néz szemeibe, ám szemeit lehunyja a csókok alkalmával, amiket ugyan ilyen érzelmességgel viszonoz, a férfi arcára simítva. Aztán megcsörren a mobilja, mire retiküljére kapja a tekintetét és előkaparászva rápillant.
- Ó. Mikor kezdődik a film? És mennyi idő? - kérdi felpillantva rá - Remélem kevesebb mint másfél óra, mert két óra múlva már a munkahelyen kell lennem. - sóhajt nagyot és fürkésző szemekkel végig vizslatja az arcát
- Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem találkozhatunk még ma, csak annyit, hogy sietősre kell vennem a figurát mozi után. - mondja majd halkan elneveti magát - Lehet, hogy hívok egy taxit... - vigyorog fel rá halványan, sokat mondó tekintettel. - nem tudsz egy jó céget? - kuncog játékosan.

Óh te még ma dolgozol? - Kérdezem csalódottan, hiszen úgy terveztem, hogy az egész délutánt vele töltöm, és az egész estét. Annyi időt ami nem szégyen. - Két óra? Azt hiszem ez arra fog kényszeríteni, hogy minden figyelmem neked szenteljem a film helyett. - Mondom halványan mosolyogva. Majd a kezem fel emelve lágyan végig simítok az arcán, az ujjammal körbe rajzolva az ajkait. - De reménnyel tölt el, hogy ma még sok időt tölthetünk együtt. - Mondom neki halkan és a szőke fürtökbe túrva félre söpröm a tincseit a füléből, és oda hajolva szinte lehelve suttogom a szavakat, ajkaimmal lágyan érintve őt. - Jó céget nem, de véletlen ismerek egy jó taxist. Hasonlít rám és Amerika kapitányra. - mondom s itt csókolgatni kezem a fülénél és a nyakát a lágy íveket és selymes bőrét. Az ujjam hegyével pedig közben lassan végig simítok a gerince mentén. A tarkótól indulva a ruha kivágás végéig. Ahonnan is nyitott tenyerem siklik a derekára. Olyan közel húzom magamhoz, hogy egy papírlap sem férne közénk. A szívem hevesen kezd verni ahogy érzem csodás melleit a mellkasomnak nyomódni. - És mond, sokat kell várnia rád annak az árva taxisnak? - Kérdezem lágyan suttogva. - Mert szegény taxis félek meg tébolyodik rád várva magányában. Hiszen a mosolyod akár a napsütés. Senki nem élhet nélküle sokáig.

-Akkor nem kívánsz filmet nézni? -kérdezi, miközben végig simít az arcán, égkék szemeivel fürkészve az arcát - De ha nem ma, máskor is lesz még rá alkalom, ne aggódj! - mosolyog, majd finoman kezéhez dörgöli fejét, mikor elsimítja a tincseit ismét behunyja szemeit és finom mosolyra húzódik a szája, átkarolja nyakát, mikor oda húzza.
- Hát, a taxisnak nem kell feltétlenül várnia, ha megnézi, ahogy a hölgy dolgozik. - kuncog halkan - Sőt, a hölgy, hogy valamennyire vissza fizethesse a mai mozi jegy árát, még meg is hívja, az első két körére a taxist. Vissza tudja utasítani ezt, kedvenc "sofőröm?" - kérdi halkan nevetve, majd kicsit eltolja, hogy a szemébe nézhessen.

- Azért csak üljünk be arra a filmre. Még ha a csókjaid miatt nagyon sokat nem is fogok látni a filmből. - Mondom neki miközben lassan elengedem, mármint inkább nem szorítom őt magamhoz annyira. De a derekáról nem csúszik le a kezem egy pillanatra sem ahogy megindulok vele a VIP vetítőtermek felé. - Elvégre a moziban csókolózásnak ősi hagyományai vannak szerte a világban. - Mosolygok rá. - Mondták már neked milyen üde az amikor nevetsz? - Kérdezem tőle egy pillanatnyi szünet után, mikor meghallom a kuncogását. A tenyerem pedig a derekáról lecsúszik a fenekére, és belemarkolok a kerek formába. Megállok a járásban a terem bejárata előtt, és most a fenekénél fogva húzom úgy magamhoz, hogy egy papírlap sem férne közénk. Mélyen a kék szemeibe nézek. - Nos a taxis nagyon szívesen megnézné az ő hölgyét munka közben. Elvégre, hogyan veszthetne szem elől egy ilyen értékes utast. - Folytatom tovább a viccelődést. - De komolyan, nem baj ha egy idegent viszel magaddal a munkába? - Aggodalmaskodom végül egy kicsikét. Mielőtt azonban válaszolhatna egy hang mordul fel mögöttünk. Már megint elálljuk az utat. Ezért bármennyire is jó a fenekénél fogva a karjaimban tartani el eresztem Shae-t és kézen fogva indulok befelé a terem félhomályába. - Milyen bunkó emberek vannak errefelé. - Morgok az orrom alatt. Meg keresem a helyünket ami egy széles és kényelmes bőr kanapé. Vagyis fotel vagyis, nem is. Szóval nem kanapé nem is fotel, de elég széles ahhoz, hogy egy szerelmes pár kényelmesen elférjen benne. Leültem a kényelmes ülő alkalmatosságba és mosolyogva megpaskoltam a combomat. Talán szerencsém lesz és az ölembe fog ülni a nő. Ha meg nem, akkor is egy hátborzongatóan izgalmas vetítés elé nézünk, és nem a film miatt.

- Rendben, akkor üljünk. - bólint, majd elindul vele, belekarolva. Aztán amikor fenekére siklik a férfi keze, szeme sarkából rápillant, majd mikor meg is markolássza, oda nyúl és felhúzza a derekára a kezét, majd másik kezének mutató ujjával intő mozdulatot tesz -habár mosolya azért cinkos. Amikor beérnek a terembe és a férfi az ölébe hívja halkan elkuncogja magát.
- A-a. - ül mellé, ám érezhetően szorosabban, hol ott van hely mellette bőven. A férfi karját ismét átkarolja egyik kezével, másikat pedig a combjára rakja és mutató ujjának körmével köröz rajta, miközben a füléhez hajolva halkan bele duruzsol:
- Óóó a taxis nem a szinpad mögé megy, mint én, hanem elől megy be, mint fogyasztó. Természetesen a hölgy mint mondta, állja két körét, amíg munkáját elvégzi, majd együtt kivonulnak és az éjszaka közepén a taxis haza viheti a hölgyet, nehogy valami baja essék az utcán...

Ahogy mellém ül a „székbe” kissé csalódok persze nem ér váratlan a dolog, hiszen a fenekén sem sokáig hagyta a tenyeremet. És tekintve milyen rövid ideje is ismerjük egymást mind a ketten roham léptekkel haladtunk ezen a randin. Már persze hogyha Shae számára nem ez a megszokott tempó. Valamiért azonban úgy sejtettem, hogy nem ez a megszokott tempója, hanem én hozom ezt ki belőle. Szóval még így is örülök, hogy nem ült az ölembe, mert helyette úgy bújt hozzám mint egy kiscica. És igen szórakoztatónak tartom azt is ahogy az ujjával a combomon köröz. Az egész mozdulatban máris van valami birtokló, valami ami azt üzeni „Ez a pasi az enyém!” a hangja is izgatottsággal teli. Így én is viszonozom az ő gesztusát a magam módján. A kezem melybe kapaszkodik a combjára teszem, és lassan simogatni kezdem. Először teli tenyérrel, majd szép lassan csak az ujjaim hegyével ingerelve a selymes bőrt a térdétől kezdve addig amíg az egyrészes ruha szoknya része ér a combja közepénél. Szeretném tovább simogatni, de amíg nem kezdődik a film és nem borul teljes félhomály a teremre addig nem fogom zavarba, vagy kényelmetlen helyzetbe hozni. - Hmm a taxisofőr a fogyasztással inkább megvárja a hölgyet. Elvégre, mint mondani szokás, csak a reménytelenek isznak egyedül. És bizony...szegény pára taxisunk nem venné a lelkére, ha ittasan kellene haza fuvaroznia egy ilyen gyönyörű hölgyet. Különben is, tekilázni úgy jó, ha van hozzá vonzó hölgytársaság. Elvégre hogy néz már az ki ha valaki magára szórja a sót? De a taxis egyébként szívesen haza kíséri eme veszélyes utcákon a hölgyet és jó házőrzőként egész este társaságot biztosít neki. - Mondom neki és kissé felé fordulva csókolni kezdem az ajkait. Lágyan csókolom és lassan ebben a pozícióban úgy sem tudnám túl szenvedélyesen csókolni. Még a csók közben leoltják a villanyt és kezdik el vetíteni a filmek előtti filmbemutatókat, és reklámokat. Mikor az ajkaim elhagyják az ajkait a hangom már rekedt a vágytól, így suttogom a fülébe. - Bár szegény taxis inkább maradna a hölgynél jó szeretőként, mint jó házőrzőként. - Mondom még utoljára, majd hagyom ezt a harmadik személyben beszélek dolgot, és a fülét csókolgatva suttogok újra. - Megőrülök érted..

Szeme sarkából a nő figyeli, hogyan kezdi simogatni combját. Szavaira halvány, csábító mosolyt enged el, és szenvedélyesen viszonozza a férfi csókjait...Majd mikor rekedten fülébe suttog halkan ajkaira sóhajt és kissé bele mar a férfi nadrágjába.
- Hát, házőrzőm már amúgy is van... - suttogja szinte - Úgy hogy egy szerető jobban elkélne a háznál... - mondja, majd direkt, hogy még jobban húzhassa a férfi agyát, oly módon és hévvel csókolja meg, hogy csak fűtse a helyzetet. De túl messzire sose engedi Nicket, halvány vigyorral tartja kissé távol, de még akkor is annyira közel, hogy ébren tartsa érdeklődését. A film annyira már nem is érdekelte, inkább a mellette ülő férfi.. Szóval lassanként, apránként akarta rendesen elcsábítgatni, hogy ne csak egy egy éjszakás kaland legyen ebből.. lehet több is!

Ahogy elkezd peregni a film a szavakkal mind a ketten felhagyunk. A kommunikáció szerepét teljes egészében a tapintás veszi át ahogy csókoljuk, és simogatjuk egymást. Nem tudom hány perc után unom meg a kényelmetlen pozíciót és vonom az ölembe Shae-t. Aki most nem utasítja el a dolgot, hanem kényelembe helyezi magát az ölemben. Újra csókolom őt, de most már igen csak szenvedélyesen és forrón. Az ajkaim az ajkait szántják. A tenyerem a testtét simítja. A filmből gyorsan peregnek a percek. Én közben szép lassan megismerem a ruhán át a kebleit, a kerek fenekét. Istenek tudnak ilyen tökéletes formákat faragni, mint amivel ez a nő rendelkezett. És csak az ördög tud olyan szenvedélyt adni, mint amivel viszonozta a csókjaimat. És mire a film véget ért, meg győződtem arról is, hogy ő is ugyan olyan izgatott mint én. Persze nem fogadta kitörő lelkesedéssel mikor a tenyerem a szoknya alatt nektáros kertjén simított végig. De szerencsére nem volt haragtartó. Csak egy egyszerre fedő és vágyakozó pillantást kaptam, miközben eltolta onnan a kezemet. Végül mondhatom azt, hogy mind a ketten felhevülten hagytuk el a mozi vetítő termét. És ne.. senki ne kérdezze miről szólt a film. Azt sem, hogy ki játszott benne.

Alig telt el a filmből pár perc, és már mind a ketten égtek a vágytól... És ezt mind a ketten megállapították: Shae érezte, ahogy ágyékánál férfiassága a lábának feszült.. Nick pedig egyszerű tapintással tett eleget kíváncsiságának. Persze a nő nem hagyta sokáig kutakodni, elhúzta a kezét..

A filmről csak halovány hangok maradtak meg benne, de még a szereplők arcára se nézett rá, így még körbe írni se tudta volna őket, ha esetleg Greg megkérdezte volna, hogy mit nézett meg, és mi volt benne. Halk sóhajjal konstatálta, amikor felkapcsolódtak a fények, és kiszállt a férfi öléből. Megigazította ruháját, majd rámosolygott.
- Azt hiszem, sietnem kéne a munkába. Akkor elviszel ugye? -kérdezte, pedig már tudta nagyon jól a választ. Nickbe karolva sétált ki a teremből, majd a moziból úgyszintén.

// Folyt. Black Cat//

//Rosalie-nek //


Letudva az elővizsgáimat, úgy gondoltam kell egy kis szünet a tanulásban és bár a sok-sok rossz tapasztalat alapján kicsit félve kezdtem gondolkozni rajta, hogy ki kéne kapcsolódnom valahol, kicsit kiszellőztetni a fejem. Nagy mozgást igénylő dologra nem vágytam, mert pár napja Sarah jól meghajtott minket és még mindig nem hevertem ki a horzsolásaimat és kék foltjaimat, ráadásul egy rosszul kivitelezett ugrás miatt egy szép fekete karika díszítette az egyik szememet, így aztán nagy társasági életre sem vágytam, ahol állandóan azt kérdezgetnék, hogy mi történt.
Kisebb dilemma után úgy döntöttem, hogy inkább ellátogatok egy moziba, ahol csak nem esik semmi bajom, és a filmnézés közben megvigasztalom magam egy nagy tál pattogatott kukoricával és egy nagy pohár eper turmix-szal.
Már az is kész felüdülés volt, hogy kiszabadultam a suliból és miután megvettem a jegyemet, a film kezdetéig végig néztem a plakátokat, képeket, előzeteseket, na meg szemrevételeztem a lányok felhozatalát, ami nem volt rossz, bár egyik viháncoló, kuncogó csoporthoz sem mertem oda menni, de azért begyűjtöttem pár sokat ígérő mosolyt.
Nem sokkal a film előtt megvettem a kukoricát és a sűrű italt, majd vártam, hogy végre bemehessek és elfoglalhassam a helyem. Úgy éreztem végre legalább egyszer úgy telik el a napom a városban, hogy nem keveredem bajba és nem tör senki az életemre.

Mikor már teljesen sötét lesz és jóleső örömmel nyugtázom, hogy rajtam kívül erre a filmre a kutya sem kíváncsi, így nyugodtan otthon érezhetem magam, le is csúszok a székben, a lábam felteszem az előttem lévő támlára és belemarkolva a kukoricába kezdem azt hangosan ropogtatni, így várom, hogy elkezdődjön a film.
Éppen ezért eléggé morcosan néztem fel, ahogy kinyílt az ajtó és a keskeny fénycsíkban remekül láttam, ahogy besorjáztak rajta hárman, két kétajtós szekrény, meg egy csinos, vékony nő. Grimaszoltam egyet, de úgy gondoltam nem fognak talán túl sok vizet zavarni, így már-már vissza is hevertem volna, amikor is a mocorgásnak nem lett vége.
Csendben figyeltem, ahogy a két behemót kisétált, a csak meg bepróbálkozott a mellékajtónál, majd elégedetlenül egy jó nagyot rúgott bele.
~ Hmm! Érdekes! ~
Biztos voltam benne, hogy egyikük sem vett észre, ahogy a középső sor közepén belesimultam a székbe, ezért nem zavartatták magukat, bár a csaj kijutási próbálkozását nem nagyon értettem, de hát nem is nagyon érdekelt, lehet, csak meg akar szabadulni a túl vehemens udvarlóitól.
Hát, egészen addig nem érdekelt a dolog, míg meg nem hallottam az első sorból, ahová végül letette magát, azokat a szipogó, hüppögő hangokat, amikre már csak muszáj volt reagálnom.
Halkan felálltam és nem törődve a már javában megkezdődött filmmel előre mentem, majd a nő elé guggolva, finoman megérintettem, mert nem akartam megijeszteni.
- Valami baj van? Segíthetek valamiben?

A mély és keserű sóhajtása nem kerüli el a figyelmemet, hiszen elég közel guggolok hozzá, így a zajok sem tudják elnyomni azt. Viszont a sírást abbahagyta és ez már fél siker, bár a zsebkendőre én is gondolhattam volna.
- Áááá! – intettem a kérdésére. – Csak túl vagyok az elővizsgákon és gondoltam kicsit kiszellőztetem a fejem., de valahogy nem vágytam egy zajos buliba, így itt kötöttem ki. – intettem a helyre ahol eddig ültem.
A bemutatkozására kicsit zavarba jöttem, hiszen illett volna ezzel kezdenem, de most már nincs mit tenni, megelőzött. Gyorsan megfogtam a felém nyújtott kezet és én is bemutatkoztam. Még szerencse, hogy elég sötét volt, így nem láthatta, hogy elpirulok.
- Sebastien Longley. Sebi. Örülök Rosalia, hogy megismertelek. – szorítottam meg finoman a kezét. – Remélem, nem az a két hegyomlás bántott vagy valami? – utaltam rá, hogy láttam vele bejönni őket. – Bocs, de láttam, hogy ki akarsz menni és arra következtettem, hogy előlük lépnél meg.
Nem akartam ragozni, hogy elég nagy rutinom van az ilyesmiben, hiszen az egész életem a menekülésről szólt. De ennél a nagyon dekoratív lánynál biztosan nem erről van szó, csak a látszat sokszor csal.
- Ha van valami, amiben segíthetek, akkor mond csak nyugodtan. – guggoltam még mindig előtte, hogy a szemébe tudjak nézni.

Annak kifejezetten örülök, hogy kezd visszatérni a színe és még halványan rám is mosolyog, de van elég tapasztalatom, annak ellenére, hogy még a tojáshéj a fenekemen van, hogy lássam, a szeme nem nevet vele, abban továbbra is ott lappang a szomorúság.
- Hát, ha ezzel fel tudlak vidítani, szívesen itt maradok egy kicsit. – mosolygok én is rá, majd egy laza mozdulattal letelepszem török ülésbe vele szemben a földre, hogy tovább tudjunk beszélgetni. A film már nem is nagyon érdekel, amúgy is csak az időmet akartam elütni vele.
Érdekesebb lesz, ha megtudom, mi bántja ezt a szép nőt. De, ha nem is tudom meg, legalább lesz társasága egy időre.
- Hát, én….én a Xavierbe. – bököm ki végül, bár van esélye, hogy hamar véget is ér ez a beszélgetés, ha nem szereti a mutánsokat, de nem akarom becsapni. – Tudod mutáns vagyok igaz a suliból úgy is kitalálhatod. – vonom meg a vállam, majd kis szünet után, hátha itt akar hagyni, vagy valami, folytatom, ha maradt. – Valószínűleg közgazdasági vonalon tanulok tovább így sok ilyen témájú vizsgám van, de főleg a matek volt nagyon borzasztó. – húzom el a számat még a gondolatra is. – De, végül is túléltem. – vidámodik meg a képem, de a következő kérdés megint jól feladja a leckét. család! Mit is mondjak? Igazán úgy sem ismer, így amíg lehet igazat mondok, úgy nem keveredek bele ha rákérdez valamire.
- Van, de már régen láttam őket. – sóhajtok. – Apáról nem hallottam egy ideje, de anya jól van, csak mióta itt tanulok, ritkán tudunk összefutni. A nagyszüleim már nem élnek, testvérem meg nincs. És te? Neked vannak rokonaid, családod? Miért szomorkodsz itt egyedül? Vagy valami sztár vagy? – csapok gondolatban a homlokomra, hiszen lehet, hogy csak én nem ismerek fel valami hírességet, ami megmagyarázná a díszkíséretet is.
- Meg tudlak érteni, ha utálod, ha mindig a sarkadban vannak. – simítottam végig együtt érzően a zsebkendőt gyürkölő kezén, nem is gondolva rá, hogy ezzel kicsit kiadom magam.

Mivel nem szaladt világgá kiabálva, hogy megtámadta egy szörnyszülött mutáns, így feltételezem, hogy nincs különösebb baja velünk, bár már kicsit megbántam, hogy ennyire nyílt voltam, nem is tudom mi ütött belém, talán a szomorúsága volt az, ami kihozta ezt belőlem. A suliban sem a titkolózásra tanítanak bennünket, ez is benn van a pakliban.
Az érintés is ösztönös volt, ráadásul nem volt a teremben rajtunk kívül senki, így nagyon elszégyellni sem volt miért magam, hogy ilyen merész vagyok.
Aztán rajtam volt a sor, hogy kerekedjenek a szemeim, amikor megszólalt és kiderült ő is mutáns. Így már azért érthető a viselkedése, bár látszólag nem nagyon szokta ezt hangoztatni.
Az, hogy a lány is kiönti a szívét, már fél siker, habár eléggé döbbenten hallgatom, hogy mit mond é, hogy valószínűleg nem önszántából kísérgetik és vigyáznak rá oly nagyon.
Olyan ismerősnek hangzik ez az egész!
- Óóó Rosalia! – ingattam meg a fejem sóhajtva, mikor befejezte és valahogy éreztem, megint olyanba mászom, amiből baj lesz, de igazából, már benne vagyok.
- Bár igaz, hogy fiatal vagyok, de ez ne tévesszen meg. Amennyi életveszélyes helyzetben voltam már – újabb sóhaj – eggyel több vagy kevesebb ellenség vagy üldöző meg sem kottyan már. Különben is meg tudom magam védeni……általában, ……legtöbbször,………jó, hát néha besegítenek. – ismerem el kissé elpirulva, de ez a sötétben úgy sem látszik. – És mond, fogságban tartanak? Azért akartál meglépni? Segítsek? Van némi gyakorlatom az eltűnésben. – hajoltam közelebb lehalkítva a hangom. – És tudok egy helyet, ahol biztonságban lennél.

Az izgatott szikra a szememben, ami a lehetőség miatt gyúlt, hogy segíthetek neki, fokozatosan adta át a helyét a szomorúságnak, ahogy elmondta, veszélyben a családja. Milyen egy borzasztó alak köt magához így valakit: zsarolással, megfélemlítéssel?
- Biztos valami vén trotty lehet ez a Gio, ha így kell neki barátnőt fognia. – ingatom meg a fejem értetlenül. – Nem tudod értesíteni a rendőrséget? Én is megtehetem. – ajánlom fel neki lelkesen. – És ne félts engem, ahhoz, hogy elverjenek, előbb el kéne, hogy kapjanak és az nem fog menni nekik. – vigyorgok a lányra, majd szép fokozatosan aktiválom kaméleon képességemet és eltűnök a szeme elől, majd nem soká ismét láthatóvá válok.
- És én is szeretnék veled beszélgetni, így semmi akadálya, hogy a terved megvalósítsuk. – bólintok az ötletére. – És a családod tudja, hogy mi van veled egyébként? És ki ez a nagyágyú, ez a Gio? Talán neki is van gyenge pontja. Azt tanultuk a suliban, hogy célszerű ezen keresztül hatni valakire. – magyarázom Rosalia-nak. - Na meg ott van anyám, talán ő is tud "hatni" rá.