Nick O'Leary

ADATOK

NÉV: Nick O'Leary
faj: Mutáns
kor: 24
születési hely: Manhattan, New York, USA

jellem: Eleget szenvedett ahhoz, az emberek miatt, hogy ne szeresse őket. Sőt tartson tőlük és gyűlöljön minden embert kinek nincs képessége. Így lehetséges, hogy a régen víg kedélyű barátságos és segítőkész fiú, eltűnt és át adta a helyét valami másnak. Egy az idegenekkel szemben bizalmatlan és gyanakvó alaknak, aki csak a többi mutáns előtt tud elsőre megnyílni. Ők viszont tényleg megismerhetik azt a békés srácot aki régen volt. Emberként viszont senki ne számítson tőle nagyon arra, hogy meg fogja menteni az életét.

személyazonosság:Nyílt (Stryker keresteti. Ezért rejtőzik, de már nem fél mások előtt használni a képességét.)

KÜLSŐ:185 centiméter magas és nagyjából 80 kilogramm. Barna, szög egyenes, rövid és zselézett haja van és azúrkéknek tetsző szeme. Europid rasszú, világos bőrű. Borostás, enyhe körszakállat visel. Ruházatát tekintve a kényelmes sportcipőket részesíti előnyben, amit általában egyszerű kék farmerral hord és valami egyszínű pólóval. Jelenleg mivel szökésben van nem túl változatos a ruhatára. Vagyis mostanában sötétkék, hosszú farmert, fehér pólót és egy szürke pulóvert visel.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: A Stryker féle szérum adagolójának utónyoma. Valamint több tetoválás. Egy bika jelkép a bal vállán, amit még a képességének jelentkezése előtt csináltatott.

KÉPESSÉG: Telekinézis. Tárgyak és más dolgok mozgatása az akaratával.
ENTERED APPRENTICE: A tárgynak vagy felemelni, mozgatni kívánt dolognak feltétlen a látótávolságán belül kell lennie. Azon belül is olyan közel, hogy jól felismerhető legyen a számára. A mozgatni kívánt dolog súlya nem haladhatja meg az 50 kg-t. Már ez a súly is a orrvérzéshez vezető koncentrációt igényel. A dolgok térbeli mozgási sebessége sem haladhatja meg a bűvös 50-es számot km/h-ban. A sebesség határ elérése azonban nem okoz nála olyan tünetet, mint a súlyhatár elérése. Valamint egyszerre csak két tárgyat tud mozgatni maximum.

~°~

ELŐTÖRTÉNET:
Nos bár ezt sokan nem tudják rólam, de én valójában egy ír családból származom. Miért olyan meglepő mégis ez a kijelentés? Azért mert Manhattanban a kínai negyedben nőttem fel egy kínai hagyományokat ápoló családban. Na de haladjunk szépen sorjában.
Késő gyerek voltam, vagy vagyok. Nézőpont kérdése. A szüleimnek már felnőtt gyereke volt mikor én megfogantam.
A bátyámnak Charlienak már felesége volt. Méghozzá az isteni Chin, egy kedves kínai lány személyében. Az orvosi egyetemen találkoztak, és szerettek egymásba. A szerelemből pedig végül házasság lett. Miért is ecsetelem ennyire a bátyámat és az ő feleségét? A dolog egyszerű. Még egy éves sem voltam, mikor egy borzalmas autó balesetben meghaltak a szüleim, de én csodával határos módon karolás nélkül túléltem. Így a bátyám vett magához, és testvérem helyett apám lett, a sógornőm, pedig anyám.
Az igazi szüleim a mai napig nem mások nekem, mint arcok a fényképekről, és pár nosztalgikus történet, amit Charlie mesélt el nekem. A fiatal orvos házaspár pedig, hogy az életük meg könnyítsék, Chin szüleihez és családjához költöztek a kínai negyedbe. Mondhatni igazi multi-kulturális családban nőttem fel. A bátyám révén egyszerre részesültem hagyományos ír katolikus neveltetésben, és Chin családja lévén részesültem a kínai filozófia és gondolkodásmódból is. Olyan ember, aki egyaránt tanácsot tud kérni egy Budhista szerzetestől, vagy egy katolikus paptól. Röviden fél ír fél kínai vagyok. Bár teljesen írnek nézek ki. Volt is elég bajom ebből. A kevés fehér gyerek egyike voltam a környéken, akit persze mindig jól el lehetett kalapálni. Addig, amíg Lee bácsi a Nagy Sárkány vendéglő szakácsa a gondjaiba nem vett, és elkezdett Kung Fut tanítani.
Azok voltak ám az érdekes hetek és hónapok. Hiszen még mindig elvertek a nagyobb gyerekek, de látszólag nem tanultam semmit, és nem haladtam sehová a Kung Fuval, de halálra dolgoztam magamat a konyhában Lee mellett. Az egész majdnem olyan szánalmasan sablonos volt, mint a karate kölyök című filmben. Végül mikor már Lee elég edzettnek tartott a folytatáshoz elkezdhettem ütéseket tanulni és mindenféle harci mozdulatot. A fordulat látványosan következett be. Szinte napok alatt, hiszen a gürizésnek hála erős alapokra tudtam építeni. Így gyorsan alakultak ki bennem a reflexek és mozdulatok ahhoz, hogy tényleg meg tudjam magamat védeni az utcán. Végül pedig hála annak, hogy már nem voltam gyenge elfogadtak azok a srácok is, akik eddig ki közösítették a csóri fehér fiút. És végül maradéktalan beilleszkedtem. Persze a napirendem is mindig zsúfolt volt. Vegyünk erre egy átlagos napot. Chin határozottan a maga komoly szív sebészi stílusában kipaterolt az ágyból. Majd gyors reggeli, és irány a suli. A suliban figyelni, hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet verekedéssel, vagy valami egyéb meg gondolatlan cselekedettel. Vagy éppen ne csináljunk semmi túlzottan nagy balhét a haverokkal. Suli után sietve irány a Nagy Sárkány, és segíteni Lee-nek a munkában, majd gyakorolni a Kung Fut. Ez szintén rengeteg időt vett el tőlem. De volt előnye. Meg tanultam a főzést és a Kung Fut. Később pedig étel kiszállítóként a vezetést is. Szóval a Nagy Sárkány után sietve haza, zuhany és Charlie bátyám rabszolga hajcsár tekintete mellett leckeírás. A mai napig nem jöttem rá Charlie honnan tudta mindig, hogy miből van lecke, és mit kell meg tanulni. De az száz százalék, hogy mindig tudta, és mindig megkövetelte. Hú, kamaszként mennyit veszekedtem vele, mikor inkább kimaradtam a haverokkal és nem siettem haza leckét írni. De végül is a balhék után mindig be lett hajtva az elmaradt tanulás, még ha nem is aludtam ezért egész este. Tanulás után pedig volt szabad időm. Mikor mennyi. Fiatal suttyóként este 8 kor volt takarodó később este 10 kor majd éjfélkor. Szóval ez volt a körülbelül a napirendem egészen az érettségi vizsgáig. Persze mindig voltak változások ebben. Az aktuális napi teendőknek vagy problémáknak megfelelően. Hiszen voltak nekem kis testvéreim is. Helyesebben kis húgaim. Mert, bár Charlie és Chin a saját gyerekükként nevelt fel, de mégsem voltam a gyermekük. Később születtek saját gyerekeik. Így volt három imádni való kishúgom. A legidősebb húgom Shu lett Chin anyukája után, a középső húgom Lora Charlie és az én anyám után. S végül harmadiknak Chin a saját édesanyja után.
A húgaim ugyan olyan rossz csontok voltak, mint én, és ők is ugyan olyan keményen voltak fogva. Azzal a különbséggel, hogy ők nem dolgoztak suli után Lee bácsinál.
Később a world trade center katasztrófája, és a mutánstámadás a szabadságszobor ellen engem is megrázott, mint a legtöbb New York-it. Ezért már a közép suli alatt elhatároztam, hogy katona leszek, hogy védhessem a hazámat. Ezért jelentkeztem a West Point katonai akadémiára, ahová fel is vettek. Sosem felejtem el azt az örömet mikor megtudtam, hogy felvettek az AKADÉMIÁRA. Csak így végig nagybetűvel. És sosem felejtem el az első napokat és hónapokat sem, amiket ott töltöttem.
Hogy is lehetne elfeledni a hirtelen környezetváltozás okozta sokkot, és azt, amikor az ember bekerül egy katonai kollégium ezernyi szabályától terhes világába. A hajad legyen rövid, egyenes háttal ülj az étkezdében. Sorakozó közben nincs pofázás, és egyáltalán engedély nélkül még wc-re sem mész el. Aki volt katona annak nem kell ecsetelnem milyenek is az első hónapok. Aki pedig nem az úgysem érti meg.
Itt a West Pointon derült ki viszont az, hogy én is mutáns vagyok. Az iskola tornatermében méghozzá. Valakik hanyagul pakolták fel a hatalmas tornaszereket egymás tetejére, és miközben én az órán éppen a köröket futottam a többi elsőssel a tornaszer lavina elindult. Engem száz százalékosan maga alá temetett volna egy hatalmas nagydarab fazsámoly. A szúnyognak való sorstól viszont egy ösztönös kézmozdulat mentet meg. A kezem felkapva, felrántva magam elé, a halálom biztos tudatában éreztem, hogy valami elkattan bennem. Nem tudnám le írni az érzést. Talán olyan mikor egy szobában vagy, amit csak egy kicsike asztali lámpa világít meg. Látsz mindent, és tökéletesen tudatában vagy a környezetednek, semmi nem akadályoz az életedben. Majd mintha valaki hirtelen az asztali lámpa helyet felkapcsolná a hatalmas mennyezeti csillárokat, és végre először életedben teljesen pontosan láthatnál volna mindent a szobában. Nem csak a félhomályos színeket és elmosódott körvonalakat. Hanem száz százalékig minden a maga teljes pompájában minden színt minden apró részlet, amiről eddig nem is tudtál, és minden egyes formát. Nos, körülbelül ilyen érzés volt rá ébredni a saját erőmre. Éreztem miként cikázik át a kinyújtott kezemen át a gondolataim energiája, hogy az elmém parancsának engedelmeskedve megállítsa a felém közeledő zsámolyt a levegőben. Felkapcsolt villany. Döbbenten ismerkedtem azzal, amit csinálok, ahogy a többiek meg döbbenten figyelték azt, amit csinálok. Végül a külvilágnak még csak igazán a tudatában sem lévén elmozdítottam a kezem, és a zsámoly követte a karom mozgását, egyszerűen úszott a levegőben, mint egy vitorlás a habok közt. El tőlem, megmentve végkép az életem, addig, míg a földre nem tettem. Csak mikor földet ért a tornaszer csak akkor eszméltem rá újra teljes egészében a környezetemre, hogy hol is vagyok éppen. Mondanom sem kell, a tornaóra fel lett függesztve. Ahogy én is. Vagy fogjuk rá, mert azon nyomban vissza kellett térnem a szobámba, és további utasításig ott kellett várni.
A szobában várva a további dolgokra még naivan arra gondoltam, hogy ez nem fogja hátráltatni a katonai pályám. Sőt! Éppen ellenkezőleg ez még ad is neki egy kis lökést, hiszen ez egy adu ász képesség egy katonai vezető kezében a harctéren. Már előre láttam magam speciális egységek vezetőjeként. Rangerek, vagy zöld sapkások közt amint Irakban vagy más vidéken harcolok a hazámért.
Más nap persze ezt a szép kis álmot, vagy illúziót szépen kipukkasztotta a valóság. Reggel arra ébredtem, hogy négy fekete ruhás alak állja körbe az ágyam. Még csak kérdezni sem volt időm máris rám vetették magukat, és az egyikük egy oltó pisztolyt nyomva a nyakamhoz fél pillanat alatt elkábított. Isten óvja Amerikát!
Nem tudom mennyi idő után, tértem magamhoz. De már Stryker ezredes bázisán voltam. Kezdetben még volt egy halvány reményem, hogy valami speciális titkos kormányszerv tagja leszek, aki spéci kiképzést kap, és a hazája érdekében naponta menti meg a világot.
Végül is nem tévedtem olyan sokat. Hiszen valóban speciális titkos kormányszerv tagja lettem, és valóban spéci kiképzésben volt részem. De nem, mint hazafi, hanem mint potenciális ellenség. Hatalmas nagy csalódás volt, mikor pár nap után rá döbbentem arra, hogy a saját hazám árult el, az, amelyiknek a szolgálatára eddig olyan lelkesen készültem. Azokban a rövid órákban mikor nem manipuláltak mindenféle vegyszerrel, és nem bökdöstek úgy, mint egy kísérleti patkányt rá kellett döbbennem, hogy nem csak én vagyok az, aki ebben a slamasztikában van. Mutánsok tucatjaival voltam össze zárva, akik rá világítottak a sorsomra. Fegyver lesz belőlem, agyatlan akarat nélküli manipulált fegyver. Egy örült ember kezében. Persze volt a dolognak egy nem várt oldala is.
A mutánsok közt meg ismerkedtem agy fiatal lánnyal, Kirával. Rögtön szimpátiát éreztem iránta, hiszen az húgaimra emlékezettet. Így boldogan töltöttem vele minél több időt, és minél több percet, a fogságban az ő társasága jelentette nekem a szabadságot. Míg egy nap rá nem döbbentem, már nem csak egy testvérként tekintek rá, hanem sokkal többként. Mikor belenézek a zöld szemeibe, már nem csak bolondosságot látok, hanem egy angyali tekintetet. Már nem csak egy vékony rabtársam láttam benne, hanem egy fiatal nőt, aki felizgatott, és akit akartam. Akibe bele szerettem. Volt már régebben is barátnőm, de Kira előtt nem ismertem az igazi szerelmet. Így történt, hogy nem tudtam ellent állni vágyaimnak, és engedve nekik egy puha reménykedő csókot adtam a lánynak. Amit ő lelkes szerelemmel és szenvedéllyel viszonzott. Abban a pillanatban már neki és nekem sem számított a rabság, hiszen együtt voltunk, egymásra találtunk.
Sajnos ezt Stryker is észre vette, és a csók ami a kezdetét jelentette a szerelmünknek a kezdetét jelentette a meg kínoztatásunknak is. Külön választottak minket, és sosem tapasztalt dolgokra vettek rá minket azzal, hogy a másikat fenyegették. Nem tudom hányszor hajszoltam magam ájulásig, hogy orromból és a szememből is a vér ömlött csak őt ne bántsák. Rengetegszer. És milyen kevés volt az az idő, amit néha engedélyeztek nekünk. Hiszen Stryker számító volt. Tudta, ha néha nem találkozhatunk el vész elsorvadnak az érzéseink, és akkor elveszti az eszközét, amivel minket zsarolhat.
Egy nap azonban csoda történt. A zárkámban voltam, félig kábultan mikor Kira értem jött. A mai napig nem emlékszem a szökésünk pillanataira. De szabadok voltunk. Még ha futnunk is kellett, és menekülnünk, mégis minden este egymáshoz bújhattunk. Hallhattuk a másikat, és érezhettük a másikat magunk mellett a legnagyobb bajban is.
Persze minden csodára jut egy katasztrófa. Szét kellett válnunk New Yorkban. Elvesztettük egymást. És én minden nap, minden órában meghalok az aggodalomtól, hogy vajon őt elkapták-e újra. Hogy vajon életben van-e. Csak a telefon mentene meg a mardosó kétségtől. Sajnos a telefonom ellopták. Nem nevetséges? Egy körözött szökött mutánst kizsebelnek a New Yorki metróban. Én pedig minden este minden percében próbálom felidézni a számát.

~°~

FOGLALKOZÁSA: Menekülő ember. Éjszakai taxi sofőr.

SZAKÉRTELMEI: Kiváló sofőr. Kiváló biliárd játékos, jó szakács főleg a kínai konyhához ért. Kínai nyelv (Mandarin). Kiemelkedő Kung Fu tudás. Alap katonai ismeretek.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: Mindig magánál hordja a Kirától kapott nyakláncot, aminek a medáljában a lány arcképe van. A másik, amit magánál hord mindig az két elefántcsontból készült 8-as számú fekete billiárd golyó. Még egy patinás szalonból emelte el, és önvédelmi eszközként hordja a két kemény golyót. Amiket a telekinézise tesz igen csak veszélyes fegyverré.

~°~

MINTAJÁTÉK:
A pénz korunk igazi átka. Nem lehet semmi értelmeset csinálni vele, mégis az életben maradás záloga a civilizált társadalomban. Hiába voltam szökésben, hiába voltam törvényen kívüli akinek nem kell megfelelnie a társadalmi törvényeknek az életbe maradáshoz nekem is pénzre volt szükségem. Persze mint ismert két úton lehet pénzhez jutni. Lopással, vagy pedig munkával. Az első verziót kénytelen voltam elvetni, nah persze nem lelki ismereti okokból, hanem egyszerű praktikusságból. Hiszen ennek a mocskos társadalomnak már jó ideje nem tekintem a részének magam, kormányunk kedves és igen vendégmarasztaló magatartásának következményeként. Nem, nem az aggaszt, hogy valami szolga lelkű homosapienst meg rövidítek pár száz dolcsival. Sokkal inkább az, hogy esetleg ezzel felhívom magamra az üldözőim figyelmét. Nekem pedig nincs kedvem vissza kerülni újra Stryker karmai közé. Nem akarok agyatlan vegyszerrel irányított báb lenni.
Így maradt a második lehetőség beilleszkedni és munkát keresni. Ez pedig újabb problémákat vetet fel. Ha az ember dolgozik akkor általában meg kell adni olyan semmi kis apróságokat, mint a TB száma vagy az adószáma. Nos igen. Ez a legtipikusabb 22-es csapdája. Ha törvény tisztelő vagyok azért kapnak el, ha pedig nem akkor meg azért. Végül valami köztes dologhoz folyamodtam.
Ez pedig a fekete munka nem bejelentve egy éjszakai taxis céghez. Szóval így keringtem éjszakáról éjszakára a városban részeg vagy különc utasokat fuvarozva. Akár csak most.
Kezem kissé megszorul a kormány műanyag borításán, és a tükörbe nézve az utasomra pillantok. Nem tűnik pszihónak, de teljesen százasnak sem. Minden esetre határozottan fizetőképesnek, ameddig pedig az engem nem érdekel hova suhan vele a sárga taxi.
- Szóval azt mondja, hogy valójában a kormányzatban a látszat ellenére a hidegháborúban kiképzett szovjet kémek vannak hatalmon akik tonna szám pumpálják a pénzt az oroszoknak? - Foglalom össze pár szóval azt amit eddig kihámoztam a fecsegéséből.
- Pontosan! Olyan szovjet kémek akiknek képzése még gyerekkorban kezdődött el, és egy váratlan pillanatban igazi amerikai családok gyermekeire cserélték őket azzal a feladattal, hogy épüljenek be a kormányzatba. Az egész egy rémálom. Senkiben sem bízhat az ember. - Mondta a kissé kopaszodó szemüveges fazon.
- Nem valóban nem, bízhatunk szinte senkiben sem. - Értek vele teljesen egyet, de szerencsére megérkezek a címhez. - Salt&Pepper klub 14 dollár 30-at kérek. - mondom miközben lenyomom a taxi órát, és a járdaszegély mellé kormányzok. A hivatalnok forma fazon kiszáll és vissza fordulva 15 dollárt penget le.
- Tartsa meg az aprót, és ne feledje! Óvakodjon a kormánytól! - Mondja, majd sietve távozik a taxitól. Én gázt adok és vissza sorolok a forgalomba.
- Hidd el testvér azt teszem. - Mormogom az orrom alatt, majd az adóvevőért nyúlok.
- Itt a 627 kocsi, szabad vagyok. 30-adik utcában.
- Oké szöszi. Nincs a környékeden fuvar, menj a belváros felé. - Szól bele egy búgó női hang a diszpécser szolgálattól vissza. Én pedig nagyot sóhajtva fordulok meg a taxival, és a gondolataim mint minden szabad percemben most is Kira felé szállnak. Elfog az aggodalom, hogy vajon mi lehet vele, és merre járhat.

Előtörténet és mintajáték természetesen elfogadva!!!
Légy üdvözölve az oldalon, és jó játékot kívánok.
Előtte azonban ne felejt el csoportba jelentkezni, ha még nem tetted;)
https://postoutsiders.hungarianforum.com/memberlist

~fellow craft~
Nick képessége, hála a szabadságnak. És a testvériség segítő tagjainak növekedett.
Az általa mozgatni tudott dolgok súlyhatára elérte a 150 kilót. A sebessége pedig a 150 km/h-t. A jelek szerint a súly és a sebesség határ egyenes arányban növekszik nála.

III. Master mason
Nick telekinézis képességei tovább fejlődnek. Az általa mozgatni tudott tárgyak és személyek súlyhatára eléri a 450 kilót. A mozgatási sebesség pedig a 450 km/h-t. Az egyszerre mozgatni tudott tárgyak száma pedig a tizenkettőt.
Másodlagos képesség gyanánt képessé válik kinetikus energia mezők létrehozására, ezek a mezők előre meghatározott mértékű mozgási energiát tárolnak. A mezőket szintén csak a látótávolságában tudja létrehozni. Az energia mezőt maga köré idézve használhatja egyfajta személyi pajzsként is. Ilyenkor ellentétes irányú mozgási energiát adva le a mezőhöz érintkező tárgyaknak. A pajzs csak ütések és dobókések kivédésére alkalmas jelenleg csak. A lövedékeket nem állítja meg, hiába csökkenti jelentősen a sebességüket.

IV. Secret master
A telekinézissel mozgatni tudott dolgok súly és sebességhatára jelentősen növekszik 1800 kilogrammra és km/h-ra. Míg az egyszerre kontrollálni tudott tárgyak száma 48-ra növekszik.
A másodlagos képességével ha maga köré vonja fel az energia mezőt már képes lövedékek ellen is védelmet biztosítani saját magának.

V. Perfect master
A telekinézise már nem mérhető konkrét számokkal. Képes megemelni egy harckocsit, vagy egy utasszállító repülőt. Vagy gondolatai parancsára nyerges vontatók teljes szállítmányukkal emelkednek a levegőbe. De például egy toronyházat már nem képes az akaratával mozgatni. Valamint képes 240 tárgy mozgatása egyidejűleg.
A másodlagos képességével már egyszerre több személy köré is képes olyan mezőt létrehozni amely véd a lövések ellen.