Post-Outsiders
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Valoria Slaydon

2 posters

Go down

Valoria Slaydon Empty Valoria Slaydon

Témanyitás by Valoria Slaydon Kedd Ápr. 24, 2012 12:34 am

ADATOK
NÉV: Valoria Slaydon
faj: mutáns
kor: 25 év
születési hely: Butte, Montana állam, U.S.A.

jellem:Miután azok éveken keresztül csak kihasználták így érthetően nem rajon különösebben az emberekért, ám annyira mégsem utálja őket, hogy szórakozásból gyilkolásra vetemedjen (Az önvédelem persze más téma, olyankor egyáltalán nem habozik). Ha munkáról van szó, rendkívül szigorú és fegyelmezett, nem enged teret az érzelmeinek, a magánéletben viszont jóval lazábban veszi a dolgokat. Munkája mellékhatása, hogy egy kissé bizalmatlan típus, mert hát paranoia a hosszú élet titka, de aki elnyerte a bizalmát, az bármikor számíthat rá.
személyazonosság: titkos

KÜLSŐ:1.60 m magas, 52 kg körüli sportos alkatú. Szemei szürkék, bőre világos. Rézvörös haja enyhén hullámos, ám a hossza miatt a hullámok nem igazán látszódnak benne. Egyébként többnyire kiengedve hordja, néha hátul copfban összefogva. Öltözködését tekintve rendkívül választékos, a hangulatától, alkalomtól, helyszíntől függően teljesen más stílusú ruhákat is gond nélkül magára ölt, a lényeg. Talán a legfőbb szempont a ruhák megválasztásánál, hogy ne minél kevésbé akadályozzák a mozgásban.
KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: számos kisebb-nagyobb forradás, amiket korábbi összecsapásainak és a nem szakszerű orvosi ellátásnak köszönhet; illetve eredeti élénkvörös hajszíne
KÉPESSÉG: Láthatatlanság
1. Entered apprentice: Kezdő szinten a láthatatlanság csak a szem elől képes elrejteni a használóját. Ha zajt csap, megszólal, akkor, ha látni nem látják, még következtethetnek a helyére. Ugyanez igaz a szaglásra, ha valakit emberfeletti érzékszervekkel „áldottak” meg az égiek, akkor ők is könnyen a nyomára bukkanhatnak, illetve az ügyesebb telepaták is érzékelhetik, ha a közelükben van (nem látják, de a gondolatokat, érzéseket elcsíphetik). A láthatatlanságot a használó kisebb használati tárgyakon vagy kisméretű élőlényeken (max. egy macska méret) is tudja alkalmazni, ám csak addig, amíg fizikai kapcsolatban áll velük (a ruhái vele együtt láthatatlanná válnak, illetve ha pl. valami fegyver van a kezében, akkor az is). Amennyiben megszűnik a fizikai kontaktus, a tárgy néhány percen belül újra láthatóvá válik. Részlegesen nem képes láthatatlanná válni (pl. hogy csak az egyik karját tűnteti el).
2. Fellow craft: Második szinten a láthatatlanság már a „hallásra is kihat”. A használó az általa közvetlenül keltett hangokat, zajokat képes teljesen elrejteni mások elől (pl. ha beszél, belerúg valamibe, elsüt egy fegyvert, azt nem hallja más, de ha eldob egy öklömnyi követ és azzal telibe kap egy porcelán vázát, akkor azt már mindenki hallhatja a közelben). Már képes közepes méretű tárgyakat és élőlényeket is láthatatlanná tenni (pl. nagyobb testű kutya). Mindezekhez továbbra is szükséges a fizikai kontaktus.
3. Master mason: Következő szinten a képesség használója képes a kiváló szaglószervekkel rendelkező egyedek elől is elrejtőzni azáltal, hogy az „orr” számára is láthatatlanná válik. Már nagyobb méretű tárgyakon és élőlényeken is képes használni az erejét, ami azt jelenti, hogy most már magán kívül még 1 embert láthatatlanná tud tenni egy időben. Fizikai kontaktus továbbra is szükséges.


~°~

ELŐTÖRTÉNET:
Minden egy hűvös nyári éjjelen kezdődött. Arra ébredtem, hogy kegyetlenül fáj a fejem, s amikor nagy nehezen sikerült feltápászkodnom, akkor vettem csak észre, hogy egész eddig a földön feküdtem. Körbenéztem, de egyáltalán nem volt ismerős a hely… Sem a ruhák, amik rajtam voltak, a kinyúlt, kopott póló és a több helyen is kiszakadt nadrág. Felkeltem a földről és mezítláb indultam el a hideg, sötét, dohos folyosón, kezemmel óvatosan a falat tapogatva. Hogy hová, azt magam sem tudtam, hiába is próbáltam feleleveníteni, hogy hogyan kerültem ide, vagy mi történt, egyszerűen nem ment. Már egy ideje bolyonghattam a kihalt épületben, amiről csak annyit sikerült megállapítanom, hogy valami elhagyatott raktár lehet, mire egyszer csak hangokat hallottam. Első reakcióként megtorpantam, s csak füleltem, hogy mégis ki vagy mi lehetett az, aztán ugyan-mit-veszíthetek alapon lassan elindultam a hang forrása felé. Pár percen belül a sötét folyosóról egy enyhén megvilágított, nagyobb rakodótérbe érkeztem, ám magamon kívül senkit sem láttam, hiába hunyorogtam, a tetőn beszűrődő fény kevésnek bizonyult. Néhány pillanattal később egy tőr koppant a földön, közvetlenül a lábaim alatt. Én persze egyből lehajoltam, hogy megnézzem, mi is az pontosan, ám miután kézbe vettem és felnéztem, alig pár méterrel előttem egy idegen alak állt. Csak értetlenül pislogtam párat, ahogy bátortalanul felegyenesedtem, de amikor hirtelen az illető kezében is megjelent egy hasonló tőr, egyből elkerekedtek a szemeim. Amikor pedig nagy lendülettel megindult felém, éreztem, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki, így hátat fordítva én is hanyatt-homlok menekülni kezdtem, vissza a folyosó sötétjébe, abban a reményben, hogy ott talán elrejtőzhetek. Egy darabig hallottam, ahogy némi lemaradással, de követnek a léptek, viszont nem sokkal később elnémultak mögöttem. Biztos ismeritek azt az érzést… hogy nem akkor kell félni, amikor meglátsz egy pókot, hanem amikor már nem látod. Na, én is valami ilyesmit éreztem most, csak sokkal durvábban. A szívem majd’ kiugrott a helyéről, ahogy a hűvös falnak lapulva vártam a sötétben. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, mire összeszedtem annyi bátorságot, hogy tovább induljak, teljesen elveszítettem az időérzékemet idebent. Amikor úgy véltem, most már biztonságosabb a terep, ismét elindultam találomra az egyik irányba, ám most sem kellett sok idő, hogy az üldözőm rám találjon, s kezdetét vegye egy újabb, rövid kis macska-egér játék, amiből megint sikerült meglépnem. Nem voltam biztos benne, hogy direkt játsszák-e ezt velem, vagy mindig csak pont így jön össze, de tény, hogy eléggé idegőrlő volt. Pláne, hogy utána még egyszer megismétlődött a szituáció, azzal az apró különbséggel, hogy most menekülés közben sikerült egy „zsákutcába” rohannom. Innen aztán nincs menekvés, mint valami lassított felvétel, néztem végig, ahogy a támadóm lépésről lépésre közelebb kerül hozzám, kezében a tőrrel. Amikor már csak pár lépésnyire volt és támadásra emelte a kezét, ijedtemben lebuktam a földre, ám a várt fájdalom csak nem érkezett. Mi ez? Felnéztem, ám túl sötét volt ahhoz, hogy a döbbent arckifejezését láthassam. Elég volt azonban a mozdulatait figyelnem, hogy rájöjjek, itt valami nem stimmel. Jobbra-balra kapkodta a fejét, mint ha nem látna, pedig ott voltam előtte, alig másfél méterre. Valami őrült ötletből még meg is lóbáltam előtte a karomat, ám arra sem reagált semmit… Megvakult? Vagy micsoda? Végül aztán vettem a bátorságot, és megpróbáltam mintegy lassított felvételben kikerülni, és lelépni mellette… Amikor sikerült a fel tövében haladva megkerülnöm, már-már elmondhatatlannak éreztem a sikerélményem, hát még azt a megkönnyebbülést, amikor odament az előbbi helyemre és elkezdte tapogatni… Itt a pillanat! Felpattantam, és gyorsan futásnak eredtem, bár most már tudom, hogy itt rontottam el az egészet. A zajra a férfi is felkapta a fejét, s szinte reflexből dobta utánam a tőrt, ami egész mélyen végighasította a felkaromat. A hirtelen fájdalomra sikítva kaptam a sebhez, hogy rászorítsam a kezem, ám éreztem, hogy a meleg vér átcsorog az ujjaim között, s lassan a karomon is legördülnek a kövér, sós cseppek. Mint ha megtört volna a varázs, a támadóm is egyből utánam vetette magát, s egy percen belül már a falra felkenve, torkomon egy késsel vártam az elkerülhetetlent… De az úgy tűnik, megint elkerült. Mi van ma?
Persze azt nem láthattam, hogy a támadóm korábban és most is azért torpant meg, mert eltűntem a szemei elől, csak míg az elsőnél valami ügyes trükkre gyanakodott, most másodszor, hogy gyakorlatilag a karmaiban tartott és ismét láthatatlanná váltam, egyből levágta, hogy mi a szitu. Levágta, ám úgy tűnik, egy kissé meglepte. Fél kézzel a nyakamhoz nyúlt, én pedig hiába próbáltam kapálózni ellene, lassan minden elsötétült.
Amikor ismét magamhoz tértem, még mindig ugyanabban az elhagyott raktárépületben voltam, ám ezúttal sokkal világosabb volt, a tágra nyílt ajtókon csak úgy ömlött befelé a vakító fény. Amint a szemem hozzászokott az éles fényhez, egyből arra kezdtem rohanni, ám miután kiértem az épületből, pár méter után elfogyott a lendület, ahogy tudatosult bennem, valójában hol is vagyok. Amerre a szem ellát, csak kő, és homok, és por, és sziklák, és ez hatalmas fém épület… pontosan, a nagy büdös semmi közepén vagyok.
-Innen aztán kár szökni próbálni. Megpróbálhatod, de víz és élelem nélkül 3 napig sem húzod. Bár, ahogy elnézlek, jó, ha estig kibírod. –jegyezte meg egy hang mögöttem, s mikor megfordultam, akkor tudatosult bennem, hogy ő az, aki tegnap megpróbált megölni, illetve megkímélte az életem- Nyugi, nem akarlak bántani, ha már úgy döntöttek, hogy megfelelsz.
A következő pár napban megtudtam, hogy miért kerültem ide: hogy valami könyörtelen bérgyilkost képezzenek belőlem, aki aztán majd egy alvilági maffiacsapat mindenféle ügyes-bajos-mocskos ügyeit intézi, meg ellenfeleit elteszi láb alól… ám amikor a „vizsgámon”, aminek célja az volt, hogy felmérjék, mennyire vagyok használható; jelentkezett a mutáns erőm, amiről azelőtt én sem tudtam, úgy döntöttek, adnak egy esélyt. Miután pedig az én képességem a láthatatlanná válás volt, végül bérgyilkos helyett kém lett belőlem. A kiképzés, ami az elkövetkező pár évben tartott, rendkívül nehéz volt. Naphosszat csak edzés, futás, szabadkézi harc, különböző atlétikai- és tornafeladatok, majd később ezek mellett a fegyverhasználat is a napi feladatok része lett. Amikor az „edzőim” úgy döntöttek, hogy elértem képességeim határát, megkezdődtek az éles bevetések is, s ez így ment hosszú, hosszú éveken belül.
Igaz, idő közben lassacskán visszatértek a régi emlékeim a korábbi életemről, a békés gyerekkoromról, a családomról, testvéreimről, a rokonokról, barátokról, ám eddig nem állt módomban megszökni, most pedig, hogy fizikailag semmi sem tart vissza, mégsem tehetem meg… Miért is? Hisz már több éve annak, hogy eltűntem, valószínűleg mindenki halottnak hisz. Az egy dolog, hogy valószínűleg mindenkit megdöbbentene, ha most hazatérnék, de valószínűleg idegennek is éreznének, hisz már jó ideje kimaradtam az életükből… No meg a legfőbb érv, amiért nem tértem haza, az az, hogy vajon hogy fogadnák a tényt, hogy mutáns vagyok? És hogy embert öltem? Meg ilyen alvilági körökben mozgok? Na ugye…
Azt hihetné az ember, hogy békésen éldegéltem napjaimat, kémkedéssel, műkincslopással, mikor épp mire volt szükség meg igény a vezetőségnél. Ha nem is túl hamar, azért húszas éveim eleje felé elültette magát egy gondolat a fejemben, miszerint más életem is lehetne, nem csak ez, nem csak ilyen… Így történt hát, hogy egyszer egy szép, forró nyári napon, egy újabb küldetés közben egyszerűen csak eltűntem.
Felszálltam az első repülőgépre, amire sikerült jegyet kapnom és elérnem, s vissza sem néztem többet. Így kerültem New Yorkba. Eleinte rettegtem, hogy esetleg a nyomomra bukkannak, és akkor aztán tényleg vége a játéknak, de így belegondolva… NYC toronymagasan a legnépesebb amerikai település. És a végére egy matematikai feladvány: A, Mennyi az esélye annak, hogy egy több mint 8 millió lakosú városban megtaláljunk 1 embert, aki bármikor képes láthatatlanná válni? B, Mennyi időbe telik a nyomára bukkanni?
~°~


FOGLALKOZÁSA: főállásban kém, mellékállásban meg hol betörő, hol tolvaj, alkalma válogatja, no meg mikor mire van épp szüksége…

SZAKÉRTELMEI:
fegyverhasználat, szabadkézi harc, zárnyitás, atlétika, úszás

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK:
fegyverek (néhány egyszerű, kisebb méretű tőr, két kisméretű kézifegyver, az egyik gyors hatású altatóval/nyugtatóval, a másik éles tölténnyel, pár tartalék tár), egy zárnyitó és álkulcs készlet, mini videó/hangfelvevő karóra, egy egyszerű diktafon, egy kis tekercs damil
~°~


MINTAJÁTÉK:
Amennyiben az előtöri nem elég, akkor, ha lehetséges, akkor ezt a játéktéren szeretném kijátszani valakivel, mint bekerülés a Testvériségbe. Smile


A hozzászólást Valoria Slaydon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 18, 2012 12:51 pm-kor.
Valoria Slaydon
Valoria Slaydon
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 110
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Valoria Slaydon Empty Re: Valoria Slaydon

Témanyitás by Cerebro Kedd Ápr. 24, 2012 8:55 am

Az előtörténet - természetesen mintajátékként is - elfogadva, jó játékot!
Cerebro
Cerebro
Admin

Hozzászólások száma : 539
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : Xavier Birtok

https://postoutsiders.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Valoria Slaydon Empty Re: Valoria Slaydon

Témanyitás by Valoria Slaydon Kedd Dec. 18, 2012 12:53 pm

Szellemmel már beszéltem erről korábban, így a képesség szinteknél töröltem az utolsó 2 szintet. Szeretném kissé újragondolni őket, így ha aktuálissá válik, akkor majd ide postolom az új elképzeléseket.
Valoria Slaydon
Valoria Slaydon
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 110
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Valoria Slaydon Empty Re: Valoria Slaydon

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.