Kidd Springs Park

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Aya Caine on Csüt. Júl. 12, 2012 4:22 pm

Nagy csalódásomra, de egyáltalán nem meglepetésemre Mike ellenezte az öldöklést, úgyhogy a pisztolyt egy kicsit lejjebb engedtem, de nem akartam, hogy bárki (akár még Mike is) elbízza magát, így továbbra is sakkban tartottam vele a seriff embereit. Aztán az én mindenem elkezdett beszélni. Marhára értett hozzá, hogy meggyőző legyen, még engem is levett a lábamról. Na jó, az talán nem számít, én mondhatni, elég elfogult vagyok, ha róla van szó, de akkor is. Már megint cefet jó volt a beszélőkéje.
És valóban. Hamarosan belátták, mennyire igaza is van, elvégre mégiscsak a törvény embere (még csak nem is sejthették, hogy tényleg az), és végül is ugyanazt teszi meg, amit nekik is kéne, csak így ők már mehetnek haza, amíg mi melózunk.
-Szép volt, szivi - biccentettem elismerően, ahogy a távolodó alakok után néztem, én pedig visszalöktem a pisztolyomat a tokjába. - De ki van zárva, hogy én valaha is ilyesmire vetemedjek. Veszettül unalmas. Még csak a táram se ürült ki. Pff! Hogy lehet így lerendezni egy balhét?! Na mindegy, muti ezt a kis sz@rházit!
Közelebb léptem a kábult álomban fetrengő részeghez, és finoman, hogy megússza néhány apró zúzódással megrugdostam az oldalát.
-Hé, kreténkém, felkelés! - kiáltottam rá.
-Mami! - motyogta idétlen vigyorral, és fektében átkarolta mindkét bokámat. - Én édes mamám!...
Erre aztán olyan villámot kezdtek szórni a szemeim, hogy még engem is böktek, miközben lassú mozdulattal ismét előhúztam a fegyveremet, és most őt vettem célba.
-Nagyon kérlek, szivi - suttogtam az idegtől reszkető hangon. - Bárhogy is fog érte könyörögni, megígérem, hogy nem ölöm meg... amíg haza nem értünk. Mehet?
Amennyiben elutasító választ kaptam, vettem egy nagyon mély levegőt, egy nagyon-nagyon mély levegőt... aztán kibiztosítottam a pisztolyt és lőttem. Tudom, úgy kellett volna, hogy áll, és a lába alá célzok, miközben azt üvöltözöm röhögve, hogy ,,Táncolj!" és nem is vetettem el az ötletet, hogy később talán kipróbálom, de most simán csak körbelőttem a testét.
-Azt mondtam felkelés! - dörrentem rá, miközben ő szűkölve húzódott a falhoz.
-Te nem is vagy a mamám! - nyögte kerekre tágult szemekkel méregetve, aztán összecsuklott, és horkolva elaludt, hogy már rázhattam akárhogy, az istenért sem akart magához térni.
-Hát az életben nem könnyebbültem meg még ennyire! - morogtam gúnyosan.
A fiúkra néztem.
-Szerintem vigyük arrébb, mert ha a seriff magához tér, még felül találja írni, amit mondtunk, és itt tartja bezárva. És inkább fogom menekülőre egy valagnyi cowboy elől, mint hogy megint rács mögé kerüljek, csak hogy végre hazamehessek a jövőbe! - Amint kimondtam, már meg is vakartam a fejem. - Azta! Ez volt életem legidiótább mondata! Mindegy, segítsetek felpakolni a lovamra, út közben még párszor orrba akarom rúgni.


A hozzászólást Aya Caine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 14, 2012 1:51 pm-kor.
avatar
Aya Caine
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 479
Hírnév : 54

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Michael Bodwin on Csüt. Júl. 12, 2012 5:49 pm

Magam is meglepődtem, hogy a hegyibeszédnek foganatja is lett és jóformán zokszó és morgolódás nélkül, mondhatni majdnem elégedetten távoztak a helyszínről a seriff emberei, amiért egy darabig még gyanakodva néztem utánuk, majd a társaimra.
- Ennyire jó voltam?
Persze Aya elfogult válaszát rögtön megmosolyogtam, de aztán érdeklődve pillantottam a még mindig Andrew talpa alatt szendergő haverunkra, aki szerintem vajmi keveset fogott fel a körülötte történtekből, habár szerelmem kedves és kékfoltokat eredményező ébresztgetését biztosan megérezte.
~ Ajaj! ~ sóhajtottam fel a becézgető szavain, amely természetesen azonnali reakciót váltott ki Aya-ból.
- Ne……- idáig jutottam, amikor már el is dördültek az első lövések, melyet követett még pár és mikor a porfelhőt elhessegetve kissé rémülten meredtem a helyre ahol a fickónak lennie kellett volna és reménykedtem, hogy nem csak a véres tetemét pillantom meg, de nem volt sehol! Aztán megláttam a ház falának kucorodva és tágra nyílt szemekkel Aya-t bámulva és megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
- A frászt hozod rám! – nézek az én kis heveskedő menyasszonyomra korholóan, de a teleportáló haverünk ezt már nem is hallja, mert horkolva dől az oldalára. – Na, ezzel sem okoztál benne valami maradandó élményt! – vonom meg a vállam végül.
Aya javaslatával, ami egybezengett Andrew-vel is, csak egyet tudtam érteni, hiszen eddig is csak a csoda mentett meg minket, hogy megúsztuk és az eltávozott seriff-helyettesekben sem voltam biztos, hogy nem gondolják-e meg magukat.
- Igen, húzzunk innen a fenébe és valami csendesebb helyen próbáljunk lelket verni ebbe az idiótába. – intek Andrew-nak, hogy segítsen a tehetetlen testet felemelni Aya lovára, persze nem azért mert szeretném, ha útközben meggyepálja, habár nem voltam az ötlet ellen, hanem mert ő volt a legkönnyebb és az ő lova volt így a legkevésbé leterhelve, ha esetleg gyorsan kell eltűnnünk.
- Azt hiszem jobb lesz, ha nem arra megyünk, amerről jöttünk. – intek a hátunk mögé. – Talán ott sem látnak minket szívesen.



avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Andrew Patrikson on Pént. Júl. 13, 2012 11:19 pm

Na most kifejezetten örültem azoknak a tapasztalatoknak, amikor elcibáltak egy-egy egyetemi buliba az ismerősök és találkoztam pár részeg emberrel. Így rekonstruálni tudtam azokat a cselekedeteket, amiket most a részeg emberke végigcsinált Ayával. Egész végig én irányítottam a csókát. Mióta mellé léptem és belemásztam a fejébe, azóta mindent úgy csinált, mint ha csak valami kézre húzott bábú lett volna. Nem volt egyszerű dolgom viszont még így se, azt kell mondanom. Nagyon messze állt tőlem az, hogy leigyam magam a sárga földig és úgy kezdjek el mindenfajta őrültséget csinálni. De... ahhoz képest, hogy kezdő voltam ezen a téren, a jelek szerint jól bevették a társaim. Legalább is Aya. Na, mindenesetre aztán befejeztem a színjátékot és alvást színleltem a részeg fickóval, hogy ne legyen vele több gond. Így hát Mike-al együtt elcibáltuk az ,,alvó" emberkét a legközelebbi lóhoz, Ayáéhoz.
- Talán elég lenne, ha kivinnénk a pusztába és ott észhez térítjük - jegyzem meg, miután felkerült a csomag a ,,csomagtartóra". - Bár nem ártana némi hideg víz, hogy kijózanodjon.
Amint megvoltunk, visszaültem a lovam hátára, majd, ha elindulunk, én baktatok leghátul a lovammal, hogy rajta tarthassam a szememet a kurafin.
avatar
Andrew Patrikson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 126
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : New York

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Aya Caine on Hétf. Júl. 16, 2012 12:09 pm

-Hát a pusztába nem megyek, az hétszentség! - jelentettem ki Andrew felvetésére. Már így is megsülök. De ahogy nézem, van itt valami erdőszerűség - mutattam a kicsit távolabb magasodó fák felé, amikről hőn reméltem, hogy nem csupán délibábok. - Ott legalább végre árnyékban lehetünk, és talán valami folyót vagy ilyesmit is találunk.
Hacsak nem volt ellenvetés, miután felpakolták nekem az eszméletlen szeszkazánt, ismét nyeregbe pattantam, és arrafelé irányítottam a lovamat. Továbbra is csak ráérős lépegetésre tudtam rávenni, de nem is hittem, hogy többre szükség lenne, hiszen ilyen tempóban is max. fél óra alatt elérhetjük az erdőt, a mögöttünk lévők meg biztos nem jönnek utánunk, legalábbis szerintem eléggé rájuk hoztam a frászt. A seriff meg még csucsukálni fog egy darabig, az biztos, amekkorát vágtam arra a hülye fejére.
-Legalább nem kell megint sok kretén ember közé menni - morogtam, mikor már félúton tartottunk a nagy poros semmi kellős közepén a kicsi település és az erdő között. - Az a sok barom! Csak arra jók, hogy szerencsétlenkedjenek, és feltartsák az embert.
Alig mondtam ki, máris egy negyedik ló patáinak dobogását hallottam meg. Úgy tűnt, lovasának igencsak sietős, és mivel egyre hangosabban hallatszott vágtája, nyilvánvalóan közeledett. Hátratekintve a seriffet pillantottam meg.
-Menjetek csak - forgattam a szemem, és megfordítottam a lovamat. - Majd én elintézem. Nyugi, szivem, túléli.
Akár tovább mentek, akár maradtak, a seriff hamarosan beért.
-Nehogy azt hidd, hogy csak úgy leléphetsz! - üvöltött rám, amikor már csak pár méterre állt tőlem, vagyis a normális hangerőt is kiválóan meghallottam volna.
-Pedig nagyon is ezt hiszem - biztosítottam higgadtan.
-A fogoly az enyém, ahogy a jelvény is! - követelőzött már-már tombolva. - Ezért még megfizetsz! Leütötted a seriffet, veszélyes rabnak segítettél megszökni, ráadásul a seriff csillagot is elloptad! Felakaszthatnak érte, ugye tudod?
-Na jó - sóhajtottam fel, és lecsusszantam a nyeregből. - Rendezzük ezt le, nem érek rá egész nap!
A seriff is leugrott, bár ő olyan indulatos mozdulattal, hogy azt hittem már átlyukasztja a földet, és Kínában fog kikötni. Elszánt arcán ,,Na, most majd megmutatom!" mosoly ült, ahogy köpenyét hátracsapta, hogy jobban hozzáférjen a pisztolytokjához. A nyeregtáskából előhalásztam a lopott övet, felcsatoltam, majd a tokban lévő Colt hanyag félrehajítása után a sajátomat csúsztattam bele. Én levettem a köpenyemet, és a ló hátára dobtam, úgy kényelmesebb volt, majd szembe fordultam a seriffel. Aztán egy darabig csak lépegettünk lassan egy láthatatlan kör mentén, tekintetünket egymáséba fúrtuk, és figyeltünk minden rezdülésre, minden mozdulatra. Végül megálltunk. Hosszú másodpercekig meg se moccantunk, csak álltunk, és vártunk. Aztán szinte egyszerre mozdultunk.
Mire azonban elérte a keze a pisztolyát, én már el is sütöttem az enyémet. Az első lövés a kezét érte, amin a lyukat, most fájdalmas nyögésekkel szorongatta. Aztán még három egymás után, és a megrongált öve anélkül hullt a földre, hogy a nadrágjában akár a legkisebb kár is esett volna. Rémült-döbbent pillantással bámult rám.
-A következő már a szívedbe megy, ha vagy olyan hülye, hogy itt maradj - vetettem oda neki. - De lásd kivel van dolgod, adok neked egy kis egérutat. Elszámolok mondjuk ötig, ha akkor még mindig látlak, leszelek a lovadról, de hogy többé nem szállsz vissza, az tuti. És nem számít, milyen messze vagy. Mehet?
Mire kimondtam, hogy ,,Egy!", már a lován ült, háromra pedig majdnem elérte a házakat.
-Na! - löktem vissza a pisztolyt a tokba, és kászálódtam fel a saját gebémre. - Akkor mehetünk.
Az erdőben picike vízesés csobogott, nem sokkal az első fák után. A lovat a tóba vezettem, amíg a víz a térdéig nem ért. Ott némi rángatással, rugdosással a vízbe löktem az utastársamat, majd a lovat beljebb vezetve felálltam a hátára, és fejest ugrottam a hűs vízben.
-Na végre! - vigyorodtam el jól esően, miután kidugtam a fejem a habokból.
avatar
Aya Caine
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 479
Hírnév : 54

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Michael Bodwin on Hétf. Júl. 16, 2012 9:17 pm

A kikérdezéssel és az élesztgetéssel én is egyet értettem és azzal is, hogy ezt nem a nagy nyilvánosság előtt kéne megejtenünk, hiszen, ha ez a szerencsétlen ismét időutazni akar kábaságában, akkor jó lenne legalább ezt nem a fél település előtt megejteni.
Azzal is egyetértettem, hogy ezt jó lenne valami nem homokos és forró helyen megtenni, mert már most elegem volt az egész vadnyugatból, ha ilyen időjárás uralkodott itt.
- Gyerekként sokkal jobban élveztem volna, legalábbis könyvekben nagyon klassz volt! – jegyeztem meg Aya kifakadására és ahogy elnéztem a távolba én is láttam a fákat, így remélhetőleg szerelmemnek igaza van és talán valami hűvösebb helyet is találunk, vagy vizet, mert a lovon lévő kulacsban valami baromi rosszizű ital volt, amiből elég volt egy korty meginnom és tüzet leheltem tőle, így már nagyon vágytam egy kis éltető vízre.
- - Én benne vagyok bébi és gondolom te is Andrew. – előlegezem meg a beleegyezését, hiszen gondolom neki is jobb, ha nem kell sarat köpnie egy darabig.
- Most már rájöttem mi a fenéért hord mindegyik cowboy kendőt a nyakában. – osztottam meg felfedezésemet, ha ők még nem tudták volna, habár Andrew elég jólértesültnek tűnt a történelemben és ebben a korban, és azzal a lendülettel a szám elé húztam a saját kendőmet, hogy legalább felfogja a felvert por egy részét, majd Aya után ugrattam a lovam.
Mosolyogva hallgattam Aya dohogását, de közben azért kíváncsi lettem harmadik társunkra, aki nem volt az a szószátyár típus és nem is tudtunk róla semmit.
- Mond Andrew, mivel foglalkozol, ha nem itt vagy és hogy kerültél össze ezzel a jómadárral? – intettem az Aya lován lifegő teleportálóra.
Aztán a következő pillanatban már én is meghallottam a lódobogást és kíváncsian fordultam hátra, vajon ki akar minket ennyire utolérni.
- Jé a seriff! Aya drágám, szerintem ez minket keres!
De szerelmem már le is akart passzolni minket és láttam a szemén, hogy készül valamire.
- Ugye nem azt akarod csinálni, amire gondolok, hogy csinálni akarod? – állítottam meg én is a lovam és megrovón néztem rá. – Inkább attól félek, hogy ő nem lesz olyan nagylelkű, hogy élve akarjon téged. – ingatom a fejem aggódva, ahogy a seriff paprikavörös képére nézek.
És persze, hogy nem tudom megállítani az én makacs amazonomat, ha ő cowboyosdit akar játszani és a párbaj még kimaradt az életéből!
- Aya ne csináld! – kérlelem, de sem ő, sem a seriff szerintem már nem is hallja, amit mondok, annyira egymásra figyelve köröznek egymás körül. – Azt hiszem itt az ideje közbelépni. – kászálódok le én is a lovamról és megszilárdítva a testemet a két ember közé indulok, hogy véget vessek ennek az elmebajnak.
De elkéstem, mert máris eldördültek a lövések és én gyorsan Aya felé kaptam a fejem, majd a férfi felé, aki vérző kezét szorongatva bámulta a földre csúszott övét.
Így hát megálltam, ott ahol voltam és a fejemet rázva hallgattam végig az én drágám ultimátumát és a seriff dicstelen távozását.
- Gondolod, hogy ezzel vége? Szerintem most visszamegy és az egész férfilakosságot, megtoldva még a katonasággal fogja a nyakunkra hozni. – mondtam visszaemlékezve a western filmekre, ahol mindig ez történik. – És azt hiszem ebben a történetben mi vagyunk a rosszfiúk, már legalábbis egy külső szemlélő szemében.
Mindenesetre ki kellett használni a pillanatnyi nyugalmat és gyorsa elérni a fákat és a mögötte elterülő tavacskát, ahová Aya rögtön bevetette magát, ahogy letudta vakarni a lóról az ájult férfit. Akit rögtön utána kimentettem a térdig érő vízből, hogy ne fulladjon bele és kihúztam a partra. Én is megmerítettem a hideg vízbe a fejem, majd ledőltem az éledező teleportáló mellé.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy elbeszélgessünk kicsit. – néztem a szemébe keményen.
avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Andrew Patrikson on Csüt. Júl. 26, 2012 1:04 pm

Nem volt ellenvetésem a kellemesebb területtel szemben, szóval inkább arra fele mentünk. Közben Mike elejt egy megjegyzést az irodalommal kapcsolatban, amire nekem persze van megjegyezni valóm, mint könyvmoly.
- Inkább Karl May az, akit érdemes ezzel kapcsolatban olvasni. Még ha ő nem is a cowboyokról írt.
Lassan kiérünk a városból, ahogy kezdtem megkönnyebbülni. Távol voltunk már a fejvadászoktól, megvolt az ipse, ráadásul őt az irányításom alá is vettem. Minden adott volt ahhoz, hogy újra a mi időnkben lehessünk végre. De addig is válaszolnom kell a nekem feltett kérdésre.
- Történészhallgató vagyok a New Yorki Egyetemen - felelem egyszerűen. - Ezt az alakot meg igazából nem is ismertem. Éppen a Dallasi Egyetemen voltam, ahol konferencián tartottam előadást. A repülőtérre tartottam, amikor útközben összefutottam vele. A többit már tudjátok - mosolygok. - Na és ti? Ahogy elnézem, nem valami anti-militáns csoport aktivistái vagytok.
Persze ennyire nem volt egyszerű az élet, így nem mehettünk el csak úgy. A helyi seriff eléggé morc volt a történtek miatt, még utánunk is jött. Szóval Ayának kellett rendbe raknia a fickót, hogy meggondolja magát és inkább gyalogkakukk üzemmódban visszamenjen a városba, azzal a különbséggel, hogy nem kergette a prérifarkas.
- Nem aggódnék a helyedben ez miatt - jegyzem meg Mike borúlátására. - Kis szerencsével már itt sem leszünk, mire azok megemelik a városban a hátsójukat.
Én persze tudom, hogy semmi perc alatt ráveszem hazavitelünkre a csókát, de ezt nem árultam el. Legyen egy kis izgalom azért, nemde?
Szóval mentünk tovább, meg is találtuk a kívánt helyet, ahová Aya lelkiismeretfurdalás nélkül bevágta a csókát. Igaz, nekem ettől lett egy kis migrénem, ahogy kitisztult a feje, de sikerült a fejében maradnom. Vettem egy mély lélegzetet, ahogy lemásztam a lóról és gyorsan visszaöltöztem, elvégre a táskámban nekem ott volt a normális ruhám. Sokkal jobban éreztem magam ebben a ruházatban, kényelmesebb volt, könnyebben tudtam benne mozogni. Mire végeztem, Mike már kiszedte a portálgatót a vízből, hamarosan pedig indult a kihallgatás. Örültem neki, hogy a víz elvileg kitisztította a fejét. Így nem kellett megjátszanom a részeget.
- Beszélgetniii? Ó... csak nem erről a kis tréfáról van szó? Hát nem szép az időutazás? - megvigyorogtatom beszéd közben a csávót beszéd közben.
Közben kivettem a táskámból az üvegemet, kiöntöttem a már meleg vizet, majd megtöltöttem a hideg vízzel. Belekóstoltam. Oké, azt hiszem soha életemben nem fogok már ilyen tiszta vizet inni, mint most...
avatar
Andrew Patrikson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 126
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : New York

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Aya Caine on Vas. Júl. 29, 2012 8:44 pm

-Azt gondolom, hogy pontosan azt akarom csinálni, amiről te úgy gondolod, hogy csinálni akarom - egyeztem bele. - És de! Csinálom. Vagy ő, vagy mi, kedvesem. De ne aggódj, nagyon gyengéden fogok lőni.
Aztán jött az előreborítékolható győzelem, hiszen ki az aki versenybe szállhatna akár a leghalványabb esélyekkel is a nagy Aya Caine-nel szemben, és máris bandukolhattunk tovább a hűsebb erdő felé, ahol árnyékot és némi hideg ivóvizet reméltem találni.
-Szivem, ha még tényleg képes is volna bevallani, hogy egy nő győzte le, akkor sincs semmi baj, mivel ezek mind fatökű barmok, és ha találnak is valakit, aki ellenfél lenne nekünk, nemsokára már úgyis messze leszünk innen. Mármint messze talán nem, de később. Szóval érted na! - fejeztem be egy kicsit zavartan, majd görnyedten dőltem hátra amennyire csak tudtam, és lehunyt szemeimre húztam a kalapomat, hogy védjem az arcomat a tűző napsugaraktól.
A fák között az árnyékos tóban hűsölve máris sokkal könnyebb volt rózsásabban látni a jövőt, mint amennyire eddig tettem. Attól ugyanis nem tartottam, hogy a seriff esetleg képes lenne annyira összeszedni magát, hogy okom legyen megijedni tőle, attól viszont nagyon is, hogy ez az állat valamiért nem tud visszavinni minket a mi időnkbe. Na, akkor aztán ha kell, a századfordulóig fogom gyilkolni!
-Hé, Indy - kiáltottam oda Andrew-nak. - Tanult ember létedre pszichologizálj már ki valamit ebből az őrültből, este már otthon akarom kajálni a rendelt pizzámat.
Miután kilubickoltam a partra Mike mellé, még kicsit ziháltam a pancsolástól, dőlt rólam a víz, a hajamból legalább annyira, mint a ruháimból. Megráztam magam fölötte, hogy a permettel hűsítsem egy kicsit az arcát, majd letérdeltem melléjük, és elkaptam a foglyunk grabancát.
-Csak azért mondom - folytattam Andrew-nak és egy irdatlan nagyot behúztam a kezemben tartott fickónak -, mert én így fogok haladni. Vagy, szivi - néztem Mike-ra, és belekönyököltem az eddigre már fájdalmasan nyögdécselő részeg szájába. - Te vagy az ezüstnyelvű diplomata, kezdj vele valamit.
avatar
Aya Caine
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 479
Hírnév : 54

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Michael Bodwin on Kedd Júl. 31, 2012 2:11 pm

Igaz, hogy a telepata szemébe nézve már nem csak az alkohol fátylát láttam, hanem mintha valami értelem is csillogott volna a mélyén, de a szavai még nem azt mutatták, hogy felfogta, milyen kalamajkát okozott és, hogy csak egy hajszál választja el attól, hogy, ha Aya kezébe kerül ő énekelje a magas szopránt az egyházi kórusban.
- Igen, beszélgetni! – bólintottam türelmesen, mint hülye gyereknek a gondozója. – Nézd komám, lehet, hogy az időutazás remek időtöltés, de egy:, - emeltem fel az ujjamat magyarázólag és, hogy felkeltsem a kókadozó figyelmét, - nem hiszem, hogy ha megtudnák, hogy belepiszkálsz a múltunkba, csak úgy magáncélból azt nagyon díjaznák és nem akarná a kormány, vagy esetleg egyes csoportok inkább magának fenntartani, kettő: baromian nem vicces, ha ezt úgy teszed meg, hogy nem kéred ki kényszerű partnereid beleegyezését. – ráztam meg egy kicsit, hogy érezze nem találom a dolgot olyan viccesnek, mint ő.
Ekkor ért oda Aya és nem sokat lacafacázott egyből bemutatót is tartott az emberünknek, hogy ő sem tartja olyan vidám dolognak időutazónk kis mutatványát.
Kitöröltem a szememből a kedvesen rám fröcskölt vizet, ami még jól is esett, és egy kis időre visszahúzódtam, de csak addig, amíg nem látom, hogy kedvesem kezd túlzásba esni a nevelő célzatú ütlegelés terén.
- Bocs drágám, de éppen ott tartottam, hogy meggyőzzem időugráló barátunkat, hogy nem szép dolog amit velünk tett és ideje lenne, ha elkezdené jóvátenni, csak kicsit lemaradtál az elejéről. – fogtam le ökölbe szorított kezét gyengéden mosolyogva. – Talán már értett a szóból és most már tudja, hogy hibát követett el. Igaz haver? – néztem rá miközben fagyossá vált a tekintetem, figyelmen kívül hagyva, hogy most éppen tele van a szája és nehezen tud beszélni.
Nagyon remélem, hogy ért a szóból és hamarosan már a saját városunkban leszünk, a saját időnkben, mert egyrészt megdöglöttem a melegtől, másrészt King szétrúgja a seggem, ha szó nélkül tűnök el és azt sem hiszem, hogy be tudnám adni neki, hogy villámlátogatást tettem a Vadnyugaton.


avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Andrew Patrikson on Hétf. Aug. 06, 2012 7:18 pm

Elmosolyodtam.
- Aya, azért ne hidd, hogy a vadnyugati nők annyira veszélytelenek lettek volna - jegyeztem meg. - A mozi nem ezt mutatja, de helybeli eléggé kemények voltak. A tanárom úgy fogalmazott annak idején, hogy ,,igazi gyilkoló és szülőgépek". Szóval az, hogy elláttad a seriff baját, egyáltalán nem megy ritkaságszámba a környéken. Hiába, valahogy életben kellett maradniuk.
De aztán nem okoskodtam tovább, mert Ayától így is megkaptam az Indy becenevet. Fel is vontam rá a szemöldökömet. Hát mit ne mondjak, valahogy nem volt betervezve, hogy revolverrel és ostorral a kezemben, kalappal a kezemben akarjak Sri Lanka dzsungeljeiben mozgolódni. Mondjuk, az se volt betervezve, hogy visszamegyek a 19. századba. Na mindegy. Miután végignéztem, ahogy Aya jómodort ad a fickónak - amelynek nekem még a látványába is fejfájást okozott és még egy jókora jajdulást is kiadattam a fickóból - meg végighallgattam Mike szépbeszédét - ami feleslegessé tette, hogy én játsszam a pszichomókust -, összeszedtem minden sütnivalómat és megpróbáltam valami olyan választ adni a dolgokra, ami illendő lehetne a mostani helyzetben.
- Jójó, tépitek még itt a szátokat vagy mehetünk is vissza?! - morogtattam a fickót.
Ha még kap emiatt a bunkó stílus miatt néhány atyai-anyai sallert, az nem igen fog érdekelni, mert megérdemli. Mindenesetre alapvetően eléggé primitívnek tűnt a csóka, azért reagáltattam ezt vele. Én csak vetettem egy pillantást a többiekre, egyfajta reménnyel telit, hogy na végre, mindjárt végzünk.
avatar
Andrew Patrikson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 126
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : New York

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Aya Caine on Szomb. Aug. 18, 2012 8:56 pm

-De rohadt nagy mázlid, hogy ő is itt van - morogtam oda a félpéppé vert tagnak Mike felé bökve. - Imádkozz, hogy ne hagyjanak velem kettesben, mert akkor aztán befejezem, amit elkezdtem, még akkor is ha itt ragadok ebben a koszfészekben, te #$@ł[ ^˘°˛@& äđ#@&% ;]|đ[Đ@&#!!!
Andrew beszámolóját unottan hallgattam végig egy fának dőlve, és csupán azért azért nem hallgattattam el, mert már kezdett kifárasztani ez a mai nap. Végül fásultan vállat vontam.
-Jól Indy-Andy, nekem tök mindegy, hogy a többi nőci hogy rúg szét néhány szélesebb segget, konkrétan sz@rok rá. Csak próbálnék némi értelmet kiverni ebből a görényből, hogy végre hazamehessek a normális fegyverek, a légkondik és a rendelhető kaják közé. Bocs, öcsisajt, de a többi hidegen hagy.
Abban persze nem kellett csalódnom, hogy Mike rávegye a kis rohadékot, hogy végre hajlandó legyen együttműködni, ez pedig nagyon is feldobott. Olyannyira, hogy egyetlen ütés nélkül ragadtam meg a grabancát, hogy közel rántva magamhoz az arcába sziszegjem:
-Azonnal indulunk, és ha nem hazaviszel minket, ha nem lesz sima utunk, ha nem fogok olyan puhán landolni, mintha egy vetett ágyba huppannék bele, a te szádat és egyéb csatolt részeidet fogom tépni, de ízekké ám. Világos?
Durván löktem vissza a helyére, és vártam, hogy menjünk végre. A szemem sarkából azért láttam, hogy a történész haverunknál valami nem stimmel, ami máskor abszolút hidegen hagyott volna, hiszen hol nem tojom én le, hogy másnak esetleg baja van, de most fontos volt, mert nem akartam semmi buktatót, haza akartam végre kerülni.
-Minden oké, professzor úr? Ha most akarsz itt nekem elhalálozni, legalább addig várj, amíg vissza nem érünk, oké? Addig meg nem tudom... húzz be neki te is egyet, kifejezetten jól esik, hidd el, meg egyébként is: egyszer minden öklöt fel kell avatni.
avatar
Aya Caine
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 479
Hírnév : 54

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Michael Bodwin on Kedd Aug. 21, 2012 10:55 am

Kimondottan örültem, hogy Aya már megtanulta valamelyest visszafogni magát, így nem kellett attól félnem, hogy hülyére veri ezt a nagyon szerencsétlen teleportálót, aki rosszkor és rossz embereket magával rántva landolt a vadnyugaton.
Lehet, hogy más talán díjazta volna, hogy testközelből élvezheti a filmeken oly romantikus cowboy hősök korszakát, de nekem ennyi bőven elég volt belőle, és ahogy elnézem Andrew sem akart nagyon itt maradni, és ami még meglepőbb, pont Aya volt, aki a legjobban rajta volt, hogy vissza kerüljünk a saját jól megszokott, kényelmes életünkbe, pedig azt hittem az eddigiek alapján, hogy tetszik neki, hogy itt nyíltan viselhet fegyvert és haza sem lehet húzni majd.
Mivel a közben már eléggé kijózanodott emberünk is eléggé magához tért, hogy még beszólni is tudjon, úgy gondoltam kár több szót vesztegetni a dologra, szépen fogjuk meg egymás kezét és irány New York, aztán meg mindenki menjen isten hírével, habár a kis időutazó barátunkat nem ártott volna valami beton bunkerban tárolni, leszedálva, de hát nem mertem megkockáztatni, hogy olyan emberek tegyék rá a kezüket, akik esetleg nagyobb galibát csinálhatnak, ha vissza tudnának menni az időben.
Reméljük, ha kijózanodik, akkor ezt neki is meg lehet magyarázni, hiszen nem hiszem, hogy tetszene neki ez az alternatíva, meg az örök rabszolgaság.
Így aztán én is megragadtam a férfit, majd intettem Andrew-nak is, hogy ő is fogja meg valamelyikünket és bólintottam a fickónak.
- Mehetünk, de nem felejtsd a hölgy szavait. – figyelmeztettem, mert gondolom elég hatásos volt Aya bemutatkozása a számára.



avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Andrew Patrikson on Kedd Aug. 28, 2012 11:18 pm

Oké, vége a játéknak, ideje elhúzni innen. Ráparancsoltam az alakra, hogy álljon talpra, akármennyire is van meggyepálva. Ez sikerült is, csak aztán jött egy kicsit a nehezebb része. Még sose kényszerítettem rá mutánst, hogy használja a képességét, de annyira talán nem lehet nehéz. Míg összekapaszkodott a kis csapat, koncentráltam. Ugyan, ez tényleg nem nehéz. Hiszen én is mutáns vagyok, tudom, milyen az, ha van egy képességünk, ami velem született és használni kell, méghozzá hamar. Valószínűleg ez így lehet másoknál is, szóval nem aggódtak. Csak küldtem a parancsot a fickónak, hogy vigyen vissza minket a normál időbe. Ezt jól meg is erősítettem benne, hogy véletlenül se valami istenhátamögötti kis helyre vigyen minket. Egy darabig nem is történt semmi... de aztán éreztem ugyanazt a furcsa érzést, amit akkor, amikor elvitt minket. Ezaz, sikerült. Hamarosan padlót fogtunk a park túlsó felén. Viszont történt egy kis gikszer. Ahogy a földön feküdtem és kezdtem felfogni, hogy minden rendben van, éreztem, hogy megszűnt az uralmam a férfi felett. De már nem is baj. Már nem szükséges. Felemeltem a fejemet, egyenesen a szédelgő időutazóra nézve. Nagyjából olyan fejet vágott, mint aki nem tudja, hol van és miért. Na igen. Hiába érzik úgy az áldozataim, hogy maguktól cselekednek, utólag valahogy furcsának tartják a tettüket.
- Én a helyedben elhúznám a csíkot addig, amíg tehetem - mondtam, ahogyan elkezdtem talpra állni.
avatar
Andrew Patrikson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 126
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : New York

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Aya Caine on Szer. Aug. 29, 2012 2:10 pm

Nem volt már semmi, ami feltarthatott volna minket. Az erdő is csendes volt, békés susogás mindenhol egyenletesen, vagyis sehol nem zavarták meg a természet neszezését profin halk léptek, de magukat a lépteket sem lehetett hallani kevésbé profik közeledése esetén. Tehát nem fog itt tartóztatni senki. Indulhattunk.
-Na, indul a mandula! - morogtam oda kis barátunknak, miután egymásba kapaszkodva vártuk a hazautat.
Az nem is váratott magára. Jött az egyszer már átélt suhanás, és hamarosan a talpunk ismerős helyen (sőt, időben) csapódott a földbe. A buli még nem ért véget a parkban, a többi ember talán észre sem vett semmit, úgyhogy legalább magyarázkodnunk nem kellett. Nem ugyanott értünk földet, ahonnan elindultunk, kicsit arrébb, ugyanis oldalra sandítva egy kisebb dulakodó embercsoportot láttam meg, és a kinézetük alapján, és néhány mondatfoszlányból, amit elkaptam, rá is jöttem, hogy kik azok, hiszen ugyan ki másnak lehetnek olyan elmés szóvirágai, mint nekem, és lenne olyan formás segge, mint Mike-nak. De nem maradtak sokáig szem előtt. Egy másodpercen belül hamarabb tűntek el, mint Szellem, amikor nagyon siet.
-Mindenki jól van - néztem körül a jelen idő társaságán. - Én rohadtul cefetül, úgyhogy ha megbocsátotok...
Fogalmam sincs hányan voltak, akik akkor láttak először embert egyszerre cigizni és sört vedelni, de most nagyon nem érdekelt a finomkodás, és az előkelő sznob társaság, akik közé olyan kínkeservesen sikerült beilleszkednem a buli elején, most elszörnyedve figyelte cseppet sem úrihölgyhöz méltó viselkedésemet. Meg persze a különös öltözékemet. De most mindez nem érdekelt. Csak az, hogy végre itt vagyok a 21. században a modern fegyverek, képzelt betegségek, számítógépek és házhozszállítás korában.
~Otthon, édes otthon...~

/Köszönöm a játékot. Nagyon klassz volt Very Happy /


A hozzászólást Aya Caine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 29, 2012 7:08 pm-kor.
avatar
Aya Caine
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 479
Hírnév : 54

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Michael Bodwin on Szer. Aug. 29, 2012 4:27 pm

Most már semmi nem tarthatott vissza, hogy hazatérjünk, legalább is nagyon reméltem, hogy így lesz, és úgy láttam ebben mindannyian egyetértettünk.
A fickónak is elege lehetett már a nyaggatásból, vagy a vadnyugatból, ki tudja, de mist mindenféle ellenkezés nélkül tette a dolgát és egy kisebb émelyítő zuhanás után aszfalton koppant a cipőm talpa.
Gyorsan visszanyerve az egyensúlyomat elengedtem a többieket, aztán körül néztem, hogy vajon jó helyen és jó időben kötöttünk-e ki, de úgy nézem már legalább annyira józan volt, hogy ebben nem tévedett. Mondjuk már csak az hiányzott volna, hogy valami más történelmi eseménybe csöppenjünk, esetleg a polgárháborúba. Brrr!
Követve Aya tekintetét még éppen elcsíptem, hogy köddé vált kis csapatunk, ami eléggé sokkoló volt és jó pár percig csak bambultam magam elé, ami pont elég volt hozzá, hogy időutazó barátunk megpattanjon, habár nem nagyon törtem magam utána, hogy lekapcsoljam.
Új ismerősünkre, Andrew-re néztem, majd a kezem nyújtottam fel.
- Hát köszi a segítséget és remélem nem viselt meg túlságosan a dolog. Azért jobb ha nem vered nagydobra, ami velünk történt, mert még a diliházba visznek. – veregettem meg utána barátian a vállát, mint egy jótanácsként. – De most bocsáss meg, azt hiszem le kell állítanom az én egyetlenemet, mielőtt megfullad vagy a piától, vagy a füsttől.
Azzal gyorsan Aya után mentem, mert már így is eléggé nagy csoportosulás közepén állt, és nem szerettem volna, ah még a tv-be is bekerül, mint látványosság.
- Azt hiszem ideje haza menni szívem. – öleltem át és indultam vele hazafelé.

// Köszönöm a játékot – egy élmény volt Very Happy //


avatar
Michael Bodwin
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 600
Hírnév : 52

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Andrew Patrikson on Csüt. Szept. 20, 2012 2:39 pm

A fickó eltűnt, én pedig lassan összeszedtem magam annyira, hogy talpra tudjak állni. Körbenéztem és láss csodát, sikerült. Mit ne mondjak, ahhoz képest, hogy csak most irányítottam először egy másik mutáns képességét a sajátommal, egész jól sült el a dolog. Még egy dolog, amit megtanultam a képességemmel kapcsolatban... mondjuk a tanulópénz eléggé borsos volt. Viszont alig kaptam észbe, mire Aya már bevetette magát a kánaánba és rendezett egy kisebb ,,ámokfutást". Szinte éreztem, ahogy az anime-kből ismert mangacsepp szépen lassan megjelenik a fejem mellett, jelezve, hogy ,,bakker". Főleg úgy, hogy kis csapatunkból csak én voltam úgy öltözve, ahogyan ebben a világban szokás... na az még rátesz egy lapáttal kérem. Mindenesetre elvigyorogtam Michael megjegyzésén.
- Áh, csak jó embernek kell elmondani. Stephen King valószínűleg rajongana az ihletért.
Most már egyedül álldogáltam a park szélén, ahogyan sóhajtottam egyet. Valószínűleg odahaza eléggé furcsán fognak nézni rám, amiért egy hátizsáknyi cowboyruhával állítok be otthon, de hát ez van, ezt kell szeretni. Mindenesetre most el kell mennem gyorsan mennem abba a zálogházba, amit idefele jövet láttam, még a történtek előtt. Elvégre még nálam volt a colt meg a lőszer hozzá és valószínűleg eléggé morcosan néztek volna rám a reptéren, ha megpróbálom felvinni. Eldobni csak meg úgy nem volt szívem, szóval marad ez a lehetőség... lépteimet pedig gyorsra fogtam. Holnapra már New Yorkban kell lennem, addig pedig le kell rendeznem a dolgot. Hogy miért siettem ennyire? Nos, fogalmazzunk úgy, hogy a tanári kar annyira már nem tartott nagyra engem, hogy esetleg egy szabadnapot is adjanak...

//én is köszönöm a játékot Smile //
avatar
Andrew Patrikson
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 126
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : New York

Vissza az elejére Go down

Re: Kidd Springs Park

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.