Repülőtér

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

Repülőtér

Témanyitás by Cerebro on Vas. Május 13, 2012 12:46 am

Valaha az iskolának mindössze egyetlen légi járműve volt, és azt is a pincében dugdosták a kíváncsi szemek elől, a helyzet mostanra egy kicsit megváltozott. A jó öreg Blackbird még mindig a kosárlabdapálya alatti hangárban pihen, azonban többé nem ő az egyetlen madár az iskola egén. A birtok másik végén kész repülőiskola épült, melynek mind a 15 gépét megtanulhatja vezetni bármelyik diák, akit arra alkalmasnak talál a fő repülésoktató: Gregory S. Severald.

A hangárokban pihenő gépek közül szinte mindet az iskola tanulói állították össze - és találták fel - sok közülük pedig csupán itt található meg. A 2037-es környezetvédelmi törvényeknek megfelelően mindegyik gép hidrogénmeghajtású, a legapróbb helikoptertől kezdve egészen a hatalmas lopakodóig.



_________________
avatar
Cerebro
Admin

Hozzászólások száma : 539
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : Xavier Birtok

http://postoutsiders.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Vas. Május 20, 2012 8:19 am

unalmas napnak ígérkezik a mai a "Selton Akadémián" - már amennyire unalmas lehet egy nap egy repülőiskola életében - hisz sűrű felhőktől beborult sötét éjen, mely Ororo Monrue nyugdíjazása óta nem látott viharba készül fordulni csak a gyakorlott pilóták mernek mernek szárnyalni, és közülük is csak a legjobbaknak engedi meg Greg, hogy fel is szálljanak. Az idősödő, de kívülről még mindig fiatalnak látszó férfi hátát a falnak támasztva figyeli, ahogy az osztály legtehetségesebb tagjai mintaszerűen repülnek, a zord körülmények ellenére. A szél egyre erősebben fúj, olyannyira, hogy még a vihargyújtóval is kihívás meggyújtani a szivart, ami pontos mása annak, amit még Logan hagyott rá, nagyon-nagyon régen. A sokadik próbálkozás után úgy dönt, hogy inkább bent szívja el, és mellesleg a pilótanövendékeknek is le kéne már szállnia, mielőtt az orkán letépi a gépük szárnyait, vagy ilyesmi.
-Jól van mára ennyi volt. Mindenki nagyon ügyes volt, kivéve téged ketteske. Berúgtál, vagy miért billeg ennyire a géped? - Kérdi az egyik egymotoros repülőgép pilótáját a rádión keresztül, de az tojik válaszolni. - Kettes, tudom, hogy csak fél perce vagy a levegőben, de ilyen viharban 3 perc, és a földön leszel, így vagy úgy, és jobban örülnék neki, ha egyben hoznád le a gépet.
Továbbra sincs semmi válasz, ezért a rádió melletti lista felé fordul, és megrökönyödve látja, hogy a kettes számú kisrepülőgéphez senki sem írta oda a nevét. Verejtékező homlokkal kapja fel a fejét, és azt kell látnia, hogy a távolban aprónak tűnő repülőgép egyre messzebb próbál jutni az iskola légterétől, nem sok sikerrel.
-Mindenki! Maradjatok távol a kettestől! - Homlokát törölgetve fordul az épp arra sétáló Lucy-hoz, kicsit hangosabban szól hozzá, mint kéne, de talán ilyen helyzetben ez érthető. - Hozd le onnan, mielőtt kamikázét csinál magából, bárki is nyúlta le azt a gépet!
A fedélzeten egyébként egy 10 éves kisfiú, és egy hasonló korú kislány ücsörög. Pár perce még nagyon élvezték a menetet ezen a repülő hullámvasúton, de most már nagyon szeretnének kiszállni!

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Lynn Harlow on Vas. Május 20, 2012 11:11 am

Kissé morcos voltam, mert Alistair épp akkor vert laposra egy repülési versenyben. Az persze nem érdekelte, hogy ilyen időben nem fair elkezdeni, elvégre hogy mást ne mondjak, sokkal nehezebb, mint én, úgyhogy ő sokkal nagyobb előnnyel indulhatott a taszigáló légörvények ellenére végigszlalomozni az erdőt. Persze vesztettem. Mint mindig. De sebaj, majd legközelebb! Olyan sokkal nem nyert, éppen hogy csak! Majd megtanulja az a kis...
-Hogy micsoda? - kaptam fel a fejem.
Kicsit zavarodottan néztem körbe, mert nem tudtam, hogy ilyenkor repülés oktatás szokott itt folyni. Feltételezem, érthető okokból én nem szoktam eljárni ezekre az órákra. Igaz, ha tudtam is, akkor sem hittem volna, hogy ilyen időben megtartják. Most azonban nem pocsékolhattam egy percet sem az értetlenkedésre, mert Severald professzor szavai elég gyors tempóra sarkalltak. Azonnal kieresztettem hát a sugarakat a kezeimből és a lábaimból, hogy el tudjak emelkedni a földtől. Aztán nagyobb sebességre kapcsolva az aprócska gép felé száguldottam.
Bár nem voltam gyakorlott pilóta, azt még én is láttam, hogy a repülő furcsa, és egyértelműen veszélyes ingadozását nem csupán az erős szél okozta. Nyilvánvalóan tapasztalatlan ember fogta a botkormányt (ha egyáltalán fogta). Ahogy odaértem, máris lebukhattam, mert egy széllökés majdnem pont a propellerek közé taszított, és nem volt különösebben sok kedvem ahhoz, hogy feltrancsírozódjak.
Elkaptam a kilincset, és próbáltam kinyitni az ajtót, de ez elég nehéz műveletnek bizonyult, úgyhogy egyenlőre a rángatáson kívül mást nem igen tudtam tenni. Nehéz volt egyszerre a levegőben maradni és a viharral is megküzdeni, pláne úgy hogy közben még egy mentőakció is kivitelezésre várt.
Ekkor hangos dörömbölés hallatszott fel, én pedig az ablak felé pillantottam. Két kis csöppség könnyfoltos arccal meredve rám, aprócska öklükkel verték az ablaküveget. Ezzel egy időben a gép elkezdett zuhanni.
-Ne, ne - kiáltottam rájuk. - A botkormányt ne engedjétek el! Húzzátok fölfelé!!
Ők azonban vagy nem hallották, vagy túlságosan pánikoltak, de nem engedelmeskedtek. Szerencsére végre kinyílt az ajtó, én pedig végre behajolhattam a két apróságért.
-Gyertek - nyúltam feléjük, és ők hangosan felzokogva ugrottak a nyakamba, aminek következtében, már estem is hátra, hogy mint a magára hagyott repülőgép elkezdjek lefelé zuhanni ölemben a két visítozó rosszcsonttal. - Anyám mekkora sózsákok! - nyögtem, miközben próbáltam visszanyerni uralmamat a képességem fölött.
Sajnos a két gyerek egyszerre túl súlyosnak bizonyult. Lent a földön sem túl valószínű, hogy fel tudtam volna őket egyszerre emelni, de itt még nagyobb veszéllyel is járt, hiszen bár a zuhanás abbamaradt, de nem tudtam fent maradni, fokozatosan süllyedtünk, és még mindig túl nagy gyorsasággal ahhoz, hogy ne essen bajunk. A sugarakat csak a lábaimból ereszthettem ki, hiszen a kezeimmel a gyerekeket tartottam. Ez volt a legnagyobb akadálya annak, hogy tartani tudjam a magasságunkat. Ráadásul így már szinte esélyem sem volt meggátolni, hogy a szél ne dobáljon minket, úgyhogy még a vihar is rátehetett egy jó nagy lapáttal.


A hozzászólást Lynn Harlow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 20, 2012 12:46 pm-kor.
avatar
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Vas. Május 20, 2012 12:09 pm

Alistair-el madarat lehetett volna fogatni aznap, hisz megint az egész délutánt azzal töltötte, hogy Lucy-val versengett, és a végén jól megmutatta neki! Aztán persze jöttek a kifogások...napfolt tevékenység, aztán még az sem, mert beborult az ég, majd fújt a szél, és úgy nem ér, hisz ő sokkal nehezebb...
~Néha hálát adok az égnek, amiért ilyen rossz fizikából. Ha belegondolna, hogy amikor antigravitációval repülök, olyankor a kisujjával is fel tudna emelni, lenne pár kellemetlen percem, ahogy ismerem őt.~
Mondjuk, lehet, hogy a feltételes mód pazarlás volt, ám mielőtt ebbe belegondolhatna, kiabálásra lesz figyelmes. Mint a villám ugrik elő a fal mögül, ahová az előbb lökte valaki, tekintetét pedig az ég felé emeli, ahol a szivárvány annak ellenére is felbukkan, hogy a napocska köszönőviszonyban sincs a mai időjárással. Mikor a fényektől már i is látja az innen csak játékszernek tűnő kis gépet, azonnal kilövell ő is, de Lucy előnyét képtelen már behozni, addig legalábbis semmiképpen, amíg a lány a géphez ér.


A kicsiknek közben nem kell kétszer mondani, hogy ugorjanak Lucy nyakába. Annyira félnek, hogy még egymás kezét is hajlandók elengedni, a művelet sikere érdekében. Sajnos jól táplált gyerek mindkettő, így szinte azonnal süllyedni kezdenek, ha lehet, még gyorsabban, mint a géppel, és ettől igencsak megijed mindkét gyerkőc. Reflexből még mutáns képességeiket is aktiválják, de természetesen ebben a helyzetben a kisfiú rejtőszíne nem segít sokat, a lány gránit teste pedig egyenesen ártalmas.

A látszattal ellentétben legfeljebb pár másodpercig tart, amíg Alistair beéri őket, s két lapát kezével megragadja a kicsiket.
-Látom elkél a segítség.
Terve, hogy átveszi legalább az egyik kölyköt kudarcot vall, ugyanis az istenért sem akarják elengedni Lucy nyakát, bármennyire is erőlködik. A talaj közben egyre közelebb kerül hozzájuk, úgyhogy kénytelen rögtönözni.
~Hát jó, így is játszhatunk...~
Koncentrálni kezd, és képességével annyi kilótól szabadítja meg a gránitlányt, amitől egymillió óra fitnesz sem lenne képes, majd ugyanezt eljátssza a fiúval is. Így már valamivel könnyebb egy darabban landolni. Abban a pillanatban, hogy földet érnek, a repülőgép is becsapódik a távolban, látványos, ám de nagyon drága tűzijátékot képezve.
-Mond, miért van az, hogy te bárhova teszed be a lábad, ott valami felrobban? - Kérdi pimasz mosollyal az arcán, majd megcirógatja a kislány fejét, és elengedi a kicsiket, kik így visszanyerik teljes súlyukat. - Na, de most már elbírod őket egymagad is a kecses kamionsofőr karjaiddal.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Lynn Harlow on Vas. Május 20, 2012 12:45 pm

Az apróságok félelmükben vagy segítőkészségükben nyomban aktiválták a képességüket, ami bár nagyon figyelmes volt tőlük, nem sok hasznát láttam. Sőt!
-Nem, ne csináld, így nem látlak, nagyon veszélyes... te meg.... Jesszusom, ne már... így is alig bírlak el! Változzatok vissza! Változzatok vissza most rögtön!...
Nyilván rám sem bagóztak, csak tovább sikítoztak torkuk szakadtából, miközben nekem már majd leszakadtak a karjaim, és így már közeledtem a süketséghez is. Fogalmam sem volt, mi lesz így velünk. Mármint, ha nem oldódik meg a helyzetünk, nagyon is lett volna fogalmam róla, de erre egyenlőre gondolni sem voltam hajlandó. Mielőtt azonban átragadt volna rám a gyerkőcök pánikhangulata, egy hatalmas kéz jelent meg a semmiből.
-Épp időben - kiáltottam oda neki, és már toltam is felé az egyik gyerkőcöt, de az olyan erővel kapaszkodott belém, hogy ennek eredményeként majdnem letépte a fejemet.
Ijedten néztem Alistairre, hiszen akármennyire is próbáltam megnyugtató dolgokat suttogni a picik fülébe, hogy nyugodtan elengedhetnek, úgy még több esélyünk van, Alistair bácsi nagyon erős, semmi nem hatott rájuk.
-Csinálj már valamit, azért van egy súlyuk - nyögtem felé. - Főleg a kislánynak.
Persze a nagydarab repülőtárs egy pillanatra sem illetődött meg a helyzet nehézsége láttán, azonnal cselekedett, aminek köszönhetően rögtön érezhettem, ahogy a karomban tartott nehezékek máris könnyebbé váltak, én pedig végre normálisan tudtam repülni lefelé a repülőtérre. Mikor végre landoltunk letettem a gyerekeket, akik megszeppenve ácsorogtak, és nagy vöröslő szemekkel néztek ránk.
-Szóval - néztem rájuk villogó tekintettel csípőre vágott kézzel - megtudhatnám, hogy melyik eszement pillanatban gondoltátok azt, hogy ez egy jó ötlet lesz?
-Mi csak...
-Ő volt az...
-Nem is úgy volt...
-Azt hittük...
-Elég - Bár fel sem emeltem a hangomat, mégis azonnal elhallgattak. - Az ilyesmi nem azért tilos, mert az idősebbek nem akarják, hogy jól érezzétek magatokat, hanem azért, mert életveszélyes. Mi lett volna, ha nem érünk oda időben?
Lesütött szemmel bámulták cipőjük orrát, és kicsiny ujjaikat morzsolgatták zavarukban.
-Most pedig odamentek szépen Greg bácsihoz, bocsánatot kértek tőle, aztán visszamentek a szobátokba, olvasgattok, rajzolgattok, nem érdekel, de a nap hátralevő részében az lehet a legveszélyesebb elfoglaltságotok, ha zsírkréta helyett ceruzát használtok! Értve vagyok?
Heves bólogatásba kezdtek én pedig kiadtam a parancsot, hogy ,,Tipli!", mire engedelmesen meg is fordultak, remélhetőleg azért, hogy szófogadóan betartsák, amit mondtam nekik. Alistairhez fordultam, miközben kimerülten, gondterhelten dörzsölgettem a homlokomat. A gépek mellett még lézengtek néhányan, de ha időnként felénk is fordultak, senki nem jött oda hozzánk, mindenki a picúrokkal volt elfoglalva.
-Köszi, hogy segítettél, bár boldogultam volna egyedül is! - mondtam vállkörzések közben. Tudtam, hogy másnap túlzott súlyemelgetés miatt irtózatosan fognak fájni a karjaim. - És nem is igaz, hogy mindig felrobban valami, egy csomószor volt, hogy semmi sem robbant, pedig ott voltam. Csak azért ilyen nagy a szád, mert már megint nyertél, de ez nem jelenti azt, hogy jobb vagy, mint én, csak azt, hogy ilyen pocsék az időjárás. De tudod mit? Ha akarod, ismételjük meg! Gyors halál: egyetlen kör a birtok körül! Mehet?
avatar
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Vas. Május 20, 2012 2:08 pm

Alistair vigyorog, mint a tejbe tök a két kicsi háta mögött, miközben Lucy alaposan kiosztja őket. Mint a legtöbb dolog az életben, ez is olyan, amit az ember akkor tud élvezni igazán, ha nem vele történik a dolog...illetve, nem ő issza meg a levét. Seabstian és kis barátnője megszeppenve indulnak útnak Greg bácsi felé, és út közben egymás kezét is megfogják, hogy ne féljenek annyira annak az embernek a haragjától, aki állítólag más mutánsok agyában turkál. Ez természetesen nem igaz, de a felsősök nagyon gonoszak, és kreatívak, ha a kisebbek ijesztgetéséről van szó.
-Milyen kis édesek - jegyzi meg a Lucy mellett álló szőke hústorony, nagyjából olyan hangsúllyal, mint amit egy nagyon kezdő színész használna egy meghatónak szánt jelenetnél - biztos együtt akartak megszökni. Persze, marha veszélyes volt amit műveltek, de akkor is, ha túlteszi magát az első infarktuson, Sebi biztosan nagyon büszke lesz, milyen kis szívtipró a fia már most...
Szája széle mosolyra húzódik, pedig mostanra már sejthetné, hogy a "Köszi"-vel kezdődő mondatnak nem lesz jó vége, és valóban, most is a szemeit forgatja, mire Rainbow Dash elhallgat.
-Ha már számolgatnod kell, hányszor fordult elő, amikor véletlenül nem volt nagy bumm, az is gyönyörű - vág vissza éles nyelvével, folytatva a párbajt, mely úgy tűnik már sosem érhet véget kettejük között - mellesleg, csak azért segítettem, mert féltem, ha sokat súlyzózol azzal a kislánnyal, a végén még olyan izmos leszel, mint egy randa nagy troll, és a nyomomba érsz egy nap!
Az újabb kihívásra már csak a vállát vonja meg, majd úgy fordul, hogy pont háttal legyen a széliránynak.
-Felőlem...de ha vesztesz, neked kell elkisérni a szalagavató bálba, habos-babos ruhában!
Meg sem várja, hogy Lucy elfogadja a feltételeket, már ki is lő, mint egy rakéta, s bár rajta is meglátszanak már a fáradtság nyomai, azért nagyon igyekszik, hogy a lány csak a fenekét bámulhassa az egész verseny alatt.
-Ugyan, azért nem volt rossz, de tudod, a 6 év tapasztalatod az én két és fél évtizedemmel szemben még mindig nagyon kevés, de azért szép volt. Tehát a bál...szerintem a rózsaszín nagyon jól állna neked, esetleg az indiai sárga...
Természetesen sátáni vigyora most sem maradhat el, ami sokak szerint az egyetlen vonása, amit hírhedt apjától örökölt ez az egyébként állítólag áldott jó gyerek.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Lynn Harlow on Vas. Május 20, 2012 2:40 pm

-Még hogy... bál... habos-babos... TE... TE...!!! HÉ!
A fogcsikorgatásom némileg megakadályozott benne, hogy folytassam, de bíztam annyira Alistair kreativitásában és jó emberismeretében, hogy magától is ki tudta találni, miféle jelzőkkel is akartam illetni. Ezenkívül meg sem várta, hogy beszámoljak, már ki is lőtt, mintha puskából lőtték volna ki, úgyhogy már száguldottam én is a nyomában szivárvány csíkokat húzva magam után.
A nagy erőlködésben, miközben kezem-lábam előre, a fejemet pedig előre feszítettem a nagy sietségben szépen lassan mintha közeledett volna az előttem hasító alak, de valahányszor végre beértem volna, megint gyorsabban ment. Kis idő múlva megint majdnem utolértem, de megint csak begyorsított. Nem kellett hozzá ezt sokszor eljátszanunk, hogy rájöjjek, már megint csak szívat.
-Te mocsok! - sziszegtem neki, amikor már mindketten a földön álltunk.
Valójában mondhatni már hozzászoktam a vereséghez vele szemben, de a kint maradtak közül többen is látták, hogy aláz le megint, ráadásul túl sok szájból véltem hallani a ,,szivárvány" a ,,gyönyörű" és a ,,cuki" szavakat gyanúsan egyetlen mondaton belül. Szinte tüzet okádtam tőle. És Alistair is ott volt.
-Azt ugyan lesheted! - szegtem fel gőgösen a fejem.
Hogy ne legyen még az is olyan megsemmisítő, hogy kb. három fejjel volt magasabb nálam, ismét kieresztettem a sugarakat, hogy felemelkedve a fejünk egy szintbe kerüljön.
-Se bál, se habos-babos ruha! És... főleg... semmi... rózsaszín!
Minden utolsó szónál taszítottam rajta egyet a kezemből kibocsátott sugarakkal (sajnos azt is borzasztó megalázó körülmények között kellett megtanulnom, hogy puszta kézzel e téren nem megyek ellene semmire). Aztán jött egy újabb szélroham, és kicsit arrébb lökött, mintha még ő is Alistair oldalán állt volna, úgyhogy gyorsan elkaptam a vállát, hogy belekapaszkodjak.
-Csak semmi megjegyzés - morogtam oda neki, miközben visszaereszkedtem a földre, hogy elkerüljem a többi ilyen gikszert. Már így is úgy vigyorgott, amitől még az alvilág trónját is könnyűszerrel szerezhette volna meg. És ha ez még nem lett volna elég...
-Te hoztad le őket a földre? - hallatszott fel egy egész csapat kisgyerek, akik arról jelentek meg, amerre a kis géptolvajok az előbb elkullogtak. Biztos a barátaik voltak. - Tyű, de erős vaaaaagy! - ámuldoztak a csöppségek, akik Alistair csípőjéig sem értek. - Annie szerint akár az egész sulit fel tudnád emelni.
-Nem is igaz - suttogta fülig vörösödve az egyik kislány.
-Egy ilyen óriás biztos meg tudja csinálni - bólogattak többen is. - Neked meg se kottyant lehozni őket a magasból, igaz?
-Azért volt ott más is - szóltam közbe tettetett szerénységgel, mert közben majd felrobbantam, hogy a végén még elcsaklizzák előlem az összes babért.
A kis csapat rám nézett. Majd ragyogó mosolyok jelentek meg a kis arcokon, amitől én is elmosolyodtam, és felkészültem, hogy most jön a nagy felismerés, hogy igen, az igazi hős nem volt más, mint én, amikor...
-Tényleg, még Lucyt is megmentetted!
-Három embert egyszerre!
-De szuper!
-Hogy lettél ilyen erős és nagy?
-Én is az akarok lenni!
Gyilkos, megsemmisítő pillantást fúrtam Alistairébe, és a gyerekek mögül, akik rám se bagóztak némán tátogtam el neki a szitkaimat, miközben a kezeimmel mutattam be neki, hogy fogom egy szép nap kitekerni a nyakát. Az idegesség miatt apró fénylő, színes szikrák lövelltek ki az ujjaimból, amik végül magukra vonták az aprónép figyelmét.
-De szééééép - visítottak fel a lányok.
-Juj, de cuki. Mutasd még!
-Te tudsz nagy szivárványt is, ugye?
-Persze, hogy tud, az előbb is itt repült, és akkor is lett belőle szivárvány! Csinálj még egy olyat!
Dühtől elkerekedett szemmel néztem körbe.
-Ilyen nincs! - hörrentem fel magamba roskadva.
Segélykérően néztem Alistairre, és reméltem, hogy ki tudja olvasni a szememből, hogy ha nem mond valamit nagyon gyorsan a védelmemben, mondjuk hogy milyen rettenthetetlen vagyok, és erős, mint ő akkor kő kövön nem fog maradni, ha kiszabadult rajongói köréből.
avatar
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Vas. Május 20, 2012 8:42 pm

-Hé, a fogadás, az fogadás! - Jelenti ki, kacagva, ám néha még ezt is meg kell szakítania, hogy a zihálásra is legyen egy kis ideje. Kimerítő nap volt ez a mai. - Gondolod én szívesen mutatkozom egy estélyi ruhába csomagolt díjbirkózóval?
~Ó igen! az a látvány mindent megérne, ahogy átlibben a tömegen abban a ruhában.~
-Alig várom, hogy lássam az arcod, amikor velem jössz, kivételesen női ruhában. Te is kényszerítettél volna, hogy hülyét csináljak magamból, ne is tagadd!
Picit azért hátrébb húzódik, mikor az őrült nőszemély a sugárhajtóműveit használva felemelkedik, hogy egyenesen a szemeibe nézhessen, ugyanis pontosan tudja, hogy bár nagyon szépek azok az izék, ha valakit eltalálnak az egy hétig repkedő pónikat lát a feje fölött és lógó nyelvvel fekszik, szóval jobb távol maradni tőlük. A távolság azonban nem opció, hisz Lucy neki röpül, ő pedig már reflexből is elkapja őt, átölelve egy röpke pillanatra, mielőtt mint a villám letenné.
-Álmodni sem mernék róla. - Feleli boldogan, ám egy másodperccel később rajongók egész hada közelít feléjük, ő pedig szégyen ide vagy oda kissé elpirul a sok kedves szó hallatán amit neki címeztek.
-Igen, én is segítettem... - ismeri be, és már tényleg kezdi nagyon kényelmetlenül érezni magát, amikor meglátja, milyen arcot vág szegény Lucy, és amikor tekintetük találkozik, kezdetét veszi az a szavak nélküli beszélgetés, ami oly jellemző a hozzájuk hasonló riválisokra.
-Alistar, tűnjünk innen, mert megőrülöööök!
-Ugyan már, még csak gyerekek - feleli, fejének oldalra billentésével, és pimasz mosolyával - ha jobban megismernek, biztos nem gondolják majd egy percig sem, hogy aranyos, és kedves tündérkisasszony vagy.
-Mindjárt felrobbanok! - Következteti ki a lány testbeszédéből, és abból, hogy olyan erővel toporzékol, hogy már csak percek kérdése, amíg a Kínaiak visszadörömbölnek, hogy csend legyen végre.
Na igen, ennek már a fele sem tréfa. Ha gumiszobába zárják szegényt, keríthet magának új párt a bálra...
~Vajon Mira vállalná? Á, miket beszélek! Ideje helyesen cselekedni, lássuk mit tenne Superman! Nos, ő elrepülne innen a csajjal...úgy könnyű, ha mindent meg tud oldani ezzel az olcsó...ó, várjunk csak!~
-Bocsi srácok, de el kell őt vinnem innen, mielőtt kiszabadulnak a halálsugarai, s feléget itt mindet. Sajnos néha túlerőlteti magát, például amikor puszta kézzel tépi ki egy repülőgép ajtaját, ahogy tette is két perce. - Lucy-hoz sétál, utat törve magának a csöppségek sorfalán, aztán egy gyors mozdulattal az ölébe kapja őt, hogy annyira jól azért ne érezze magát ő sem. - Sziasztok!
Ezzel felszállnak, a szokásos interkontinentális rakéta tempóval - valójában sokkal lassabban, de az ember álmodhat nem? - Messze az égbe. A felhők fölé érve egy hanyag mozdulattal elejti az idáig minden bizonnyal tiltakozó rakományt, aztán maga is addig süllyed, hogy úgy tűnjön, mintha az egyik viharfelhő tetején állna...bizonyos szögből.
-Hehh, kölykök. Én bezzeg... - Itt egy pillanatra belegondol, ő kit gondolt végtelenül aranyosnak, kedvesnek, és elképzelhetetlenül szépnek az ő korukban, és tarkóját vakargatva a föld felé mered a viharfelhő széléről. - Ezt inkább hagyjuk. Szóval, Rózsaszín kilőve, velem lehet beszélni,lásd kivel van dolgod. Mit szólnál akkor mondjuk a fehérhez? Vaaagy, zöld? Szeretem a Zöld színt.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Lynn Harlow on Vas. Május 20, 2012 9:41 pm

Alistairrel már ismertük egymást annyira, hogy bár nem voltunk olyan jó telepaták, mint a bátyja, Sean, kettőnk közt mégis működött mindig a tudat alatti üzenet közvetítés. Most is hamar fel tudott idegelni elnéző tekintetével, amivel a gyerekek felé biccentett, jelezve, hogy nyugi, ezek csak kiskölykök, de hál' istennek hamar vette a lapot, és megszabadított a hálátlan picuroktól, még néhány legendába illően elferdített részletet is elhintett, hogy mi is történt odafent. Ettől végre kikerekedett az aprónép szeme, ahogy rám nézett, de ekkor sértett büszkeségemben már úgy voltam ezekkel az elismerő tekintetekkel, hogy sajna túl későn jött, szóval pont annyit érnek, hogy semmit.
-Hé! Hé! Teszel le! Tegyél le, de rögtön, mit képzelsz! Megőrültél?
Kapálóztam, ficánkoltam, de persze hasztalan. Csak, mikor már odafent voltunk eresztett el, ami a legtöbb embernek halálos lett volna, de engem fent tartott a képességem. Azonnal mellé suhantam, és mint mindig, most is örültem volna, ha a mögöttem húzódó színkavalkádot egyszerűen levághatom magamról egy ollóval, vagy csak belemárthatom valami szolidabb, mondjuk fehér színű festékbe.
-Te bezzeg, mi? - vetettem oda gúnyosan. - Felteszem a fehérnemű katalógus sztármodelljére csorgattad a nyálad. És mikor szoksz már le végre arról, hogy ide-oda cipelsz, mint egy batyut? Főleg nagyközönség előtt! Disznó!
Tényleg disznó volt, mert hiába jelentettem ki már korábban, hogy ki van zárva, hogy elmenjek vele a bálba, és idétlen hercegnős ruhát meg aztán végképp nem fogok húzni, anyám örülhet, ha a szoknyáig eljutok, mégis leragadt a témánál. Szinte se hall, se lát állapotba kerülve terezgette, hogy milyen színű ruhakölteményt is kell majd magamra húznom.
-Szereted a zöld színt, mi? - morogtam. - Ezen ne múljon, kapsz kettőt a szemed alá, az aztán zöldelleni fog ott egy darabig.
Kicsit arrébb mentem tőle, mert eddig túl közel lebegtem hozzá. Még valaki meglátja lentről, és öt perc múlva már beindulnak a pletykazsákok!
-Mi lenne, ha inkább az egyik kislányt vinnéd? - döftem oda neki karba tett kézzel. - A kis Annie úgyis odavolt érted. A nagy, erős lovag, hogy oda ne rohanjak! Öltöztesd őt idétlen báli ruhákba, mint egy hajas babát!
Erre már hátat is fordítottam neki. Tömjénezték éppen eleget, mikor a munka lényegét én végeztem. Így nem nehéz legjobbnak lenni, ha még mások dicsőségét is lenyúlja! No hiszen!
-Épp elég, hogy el vagyok átkozva ezekkel a giccses szerpentinekkel, nehogy még te is rá akarjál tenni egy lapáttal!
avatar
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Vas. Május 20, 2012 10:12 pm

-Hát, nem egészen - feleli, kicsit elpirultan - de mondom, inkább hagyjuk. Ismered a nőt, és azóta is itt tanít az iskolában úgyhogy...már így is túl sokat mondtam mi? Egyébként meg, gondoltam így kényelmesebb utaznod, és legalább a picipóni turbinádat sem kell terhelned a gyerekek szeme láttára. Mellesleg szívesen.
Ami a bált illeti, tényleg nem hajlandó feladni a dolgot. Végül is tisztességes küzdelemben nyerte meg a fogadást, mind a 127-szer.
-Tudod, anyám boldog lenne, ha végre valami normális lánnyal látna az oldalamon....vagy legalább veled. Egy ideig az is befogná az ősök száját.
Hátradönti fejét, ahogy az üres fenyegetés eljut füleiig, aztán kedve lenne odarepülni hozzá, hogy méltó módon megbosszulja ezt, ám a lány lövegeitől felszakadnak a felhők, és immár láthatja őket mindenki alulról...akinek marha jó a szeme, így inkább a helyén marad, hogy ne mutasson rossz példát.
-Hmm...mi lenne, ha inkább Mira-t hívnám meg? Jövőre ő is elvégzi a sulit, biztos nagy kaland lenne számára, ha az érettségi baljós árnyai nélkül vehetne részt rajta még az idén.
Végül csak nem tudja megállni, hogy közelebb lebegjen egy kicsit a lányhoz, és kezét a vállára tegye, vigasztalásképpen.
-Szerintem úgy néz ki, mint a hidrogénmeghajtású vadászgépek lángcsóvája, amikor utánégetőt használnak ~A naplementében, az északi sark fölött~ és tudom, hogy épp az előbb tettem rá valami egészen más fajta megjegyzést, de azzal csak az agyad húztam. Szerintem olyan vagy, mint egy elszabadult bombázó, de térjünk csak vissza a bálra! Mit szólnál valami normális kihíváshoz, játszadozás helyett? légi csata a tó felett? - Anti gravitációs löketet küld tenyeréből - persze csak egy kicsit, ám ahhoz épp eleget, hogy jó pár méterrel lejjebb taszítsa szegény lányt - aztán előre száguld, a tó fölé.
-Ne késs sokat Mirázs!
A tő fölé érve harcállásba helyezkedik, és elhatározza, hogy egy ideig csak megpróbálja körberepülni a lányt, és minden erejével arra koncentrál, hogy kitérjen azok a bolondok által cukinak gondolt halálsugarak elől, amíg ellenfele kifárasztja magát annyira, hogy megint egy lövéssel elintézhesse, és ismét az ölében vihesse le. Lehet régimódi, de a klasszikusokat nem lehet megunni! Természetesen jóval lejjebb ereszkedik, hogy ha esetleg nem válik be a terve, a vízbe zuhanva ne essen komoly baja neki sem, és Lucy-nak sem. Elmebaj keltő a csaj, de olyan unalmas lenne nélküle ez a hely...kb mint a kastély sárkányok nélkül.
-Felőlem kezdhetjük! Ó várj...ha véletlenül te nyernél, mit kérsz? én maradok a bálnál, és választhatsz a hercegnő, és a Rainbow Dash jelmez között!

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Lynn Harlow on Vas. Május 20, 2012 11:11 pm

-Szívességet kérsz tőlem, kicsi huszár? - gügyögtem gúnyosan, mikor az ősei szájának befogásáról beszélt. - Nem mutathatsz be a barátnődként, és pont. És a bálba sem megyek el veled, mert az lényegében ugyanazt jelenti.
Mirás tervére csak megvontam a vállam.
-Tőlem! Vidd! Csak ő is tudja, mire vállalkozott!
Vigasztaló hízelgésére már cseppet elmosolyodtam, mert nagyon is értett hozzá, hogyan tud levenni a lábamról, és ugyan ki ne imádná, amikor hidrogénmeghajtású vadászgéphez hasonlítják! Ezért aztán könnyedén és kifejezetten lelkesen egyeztem bele a versenybe. A kihívást mindig is szerettem, főleg Alistairtől, mert nála ez mindig halvány reménysugárral szolgált, hogy most végre én győzhetek.
Éppen ezért azt se vettem zokon, amikor lefelé taszított, sőt vidám vigyorral az arcomon suhantam utána, hogy beérjem a tó fölött. Néhány vállkörzés, és fejdöntögetés után én is felvettem a harcállásomat, és vártam, hogy elkezdje a küzdelmet. De ehelyett a részleteket kezdte firtatni.
-Egyáltalán minek fogadni valamiben? - fintorogtam türelmetlenül. - Az nem elég, hogy laposra akarlak verni? Ha győzök, az a nyereményem, hogy legyőztelek. Ez nekem bőven elég.
Mikor azonban meghallottam, ő mit kért, az arcom egy pillanat alatt felöltötte azokat a színeket, amikben a fénynyalábjaim szoktak tündökölni, ahogy pulykaméreggel méregettem.
-Hogy lehetsz ennyire szemét?! - rikácsoltam. - Szóval hercegnő vagy szárnyas póniló? Szivárvány színű sörénnyel és farokkal?! Még hogy elszabadult bombázó! Te álnok disznó!
Már ki is lőttem felé, és tenyereimet előretartva, annyi erőt vittem az onnan kitörő sugarakba, hogy még a könyökömben éreztem a melegét. Egyenlőre nem használtam fájdalomkeltésre, csak arra, hogy arrébb taszítsam. Az addig nyugodt víztükrön keskeny ösvény vájódott ki, ahogy sebesen elrepültem fölötte. Ha sikerült fellöknöm Alistairt, boldog, gonosz vigyorral rontok rá újra, ha nem, akkor is ismételt támadásba lendülök, de akkor már csalódottan és mérgesen.
A következőkben már nem lökésre használtam a sugarakat, hanem úgy véltem itt az ideje komolyabban játszani. Fájdalmat továbbra sem akartam okozni, inkább csak zsibbadást. Azzal is a fejét vettem célba, és olyan gyorsan röpködtem körülötte, hogy minél nehezebb legyen védekeznie.
avatar
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Szer. Május 23, 2012 4:16 pm

-Akar a fene bemutatni, mint a barátnőjét - vágja rá azonnal, kicsit talán túl gyorsan is - csak éppen...Apám kezd aggódni, hogy így sosem lesz unokája, te meg ha így folytatod, a végén kihozod Ratna-ból a régimódi Indiai anyukát, azt amire észbe kapsz, talál neked egy férjet. - A gondolattól kirázza a hideg, és erre még rá is játszik, sőt, a fogait is összekocogtatja a teljes hatás kedvéért. - Szánom azt a pancsert, aki tudatlanul vesz el téged...sok-sok meglepetésben lenne része...
Akaratlanul is elképzeli, ahogy az oltár előtt találkoznak először, váltanak pár szót, amiből a tömeg persze nem hall semmit, csak a legélesebb fülű mutánsok tudják kiszűrni a "szép" és a "cuki" szavakat, aztán egy fénycsóva bolygó körüli pályára állítja a manust, miközben az torkaszakadtából üvölti a boldogító "NEEEEEEEEM!!!"-et.
-Á, inkább nem hívom, még rád törne a féltékenység, és leharapnád a fejem. - Veti el az ötletet egy pimasz vigyorral, majd a téttel kapcsolatos felvetésre elneveti magát. - Neked persze, hogy nagy dolog, ha győzöl, hisz első alkalom lenne, nekem viszont nem nagy dolog, lenyomni téged, szóval ha vesztesz, megejtjük a második nyilvános "randinkat" és punktum.
Az első hivatalos "randi" alkalmával egy filmet mentek megnézni vagy....5 éve? Olyan rég óta mennének már egymás idegeire? Na mindegy, a lényeg, hogy egy marha jó film premierjére sikerült két jegyet szereznie, ugyanis édesapja ismerte a világhírű énekest, akinek a fia játssza benne a főszerepet(hosszú történet), viszont nem talált senkit, akivel elmehetne megnézni, ugyanis mint kiderült, az ismerősei közül senki sem értékeli annyira azt az alkotást mint ő, kivéve egy valakit...egyedül az vigasztalta, hogy Lucy legalább annyira rossz viccnek tartotta, hogy kedvenc filmjének folytatását csak vele tudja megnézni, mint azt, hogy utána hetekig azzal cikizte őket gyakorlatilag mindenki, hogy RANDIZTAK! A "nosztalgiázásból" riválisa rikácsolása rántja vissza a valóságba.
-Ugye tudod, hogy ezzel gyakorlatilag beismerted, hogy nézed azt a rajzfilmet? - Vág vissza a tőle szokott pimaszsággal, és kezdetét veszi a párbaj. Szegény Lucy-t könnyű felidegesíteni, a düh pedig nem tesz jót egy légi párbajban így könnyedén félretáncol az ő...
~ÁÚ!!!~
A túlzott önbizalom sem éppen célravezető sajnos az ilyen helyzetekben, kivéve, ha a cél egy gyors, ámbár kényelmetlen "landolás", ami után nem rohannak oda az emberhez tapsikolva, legfeljebb a nagyon morbid humorral megáldott egyének. Zsibbadt jobbjával bosszúból hatalmas energialöketet küld a lány felé, ám jelen helyzetében örülhet, hogy a tavat sikerül eltalálnia mögötte. A töltet csak a víz alatt robban fel, hatalmas vízoszlopot küldve az égbe, ami furcsa mód még egészen passzol is a lány káprázó fénycsóváihoz.
~Kicsit azért átérzem a helyzetét. Engem itt elevenen boncol, közben meg aki kívülről nézi csak egy Disney rajzfilmet lát szökőkutakkal, meg szivárványokkal.~
Valójában eddig sem vette félvállról a dolgot, sőt, talán ő az egyetlen, aki tisztában van vele, milyen veszélyes ez az őrült nőszemély, de most aztán tényleg koncentrálnia kell, ha nem akarja, hogy csak néhány napja legyen másik párt vadászni arra a nevetséges bálra. Szerencsére a lány fénycsíkjai miatt nagyjából mindig tudja merre száll, és így nagyjából ki tudja kerülni a felé küldött halálsugarakat, ám tapasztalatból tudja, hogy arra várni, hogy a kimerültségtől zuhanjon le ellenfele hiábavaló volna, ezért támadnia kell.
-Mit vagy úgy oda? Fel sem ismernek majd női ruhában! - Tesz rá még egy lapáttal a dologra, aztán vagy négy antigravitációs buborékot lő szerteszéjjel, abban reménykedve, hogy legalább az egyiknek a lökéshulláma eléri Lucy-t. Ha ez megtörténik, újabbakat küld utána, csak ezúttal már célzottabban.
-Lehet azért nem randizol soha, mert másoknak is párbajozni kell veled, hogy egyáltalán elgondolkodj az ajánlaton?

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Lynn Harlow on Szer. Május 23, 2012 5:19 pm

-,,Második hivatalos randi"?! - ismételtem összeszűkült szemekkel. - Azt ugye tudod, hogy ennek minden egyes szava beszólásnak minősül? És ezért fizetni fogsz!
Második! Már az is hihetetlen, hogy az emberek az elsőt annak minősítették? Hát két ember már el sem mehet együtt a moziba, anélkül, hogy utána ne cukkolják őket? Hivatalos! Miért van az, hogy ebben a suliban, még a falnak is füle van? Randi! Hol volt az ,,első" a randitól! És ennek is (HA Alistair megnyeri) köze nem lesz egy randihoz. Ha kell, demonstratíve egy táblát akasztok majd a nyakamba, hogy ,,A szerencsejátékban, csak veszíteni lehet, ezért a szerencsejáték rossz, okéés?"
Alistair ,,bombáját" könnyedén kerültem ki, de még épp csak elkezdtem járni a kárörvendő gúny-táncot, amelynek első lépése az volt, hogy nagyra nyújtottam neki a nyelvemet, és még meg is kígyóztattam, de a beintésig már nem juthattam el, mert amit az imént kikerültem, és a vízbe csapódott, most hatalmasat robbant odalent, és a vízoszlop, amit okozott, pont alattam tört fel. Mintha bedobtak volna egy kivételes erősségű szökőkút közepére. A víztömeg a magasba emelt, én pedig csak akkor tudtam szabadulni onnan, amikor végre visszazuhant a helyére, én pedig ázott varjúként próbálhattam végre visszanyerni az egyensúlyomat.
Kiráztam a csöpögő fürtöket az arcomból, és újabb támadást indítottam Alistair ellen, immár sokkal nagyobb elszántsággal.
Igazából az, hogy Alistair mindig győzött, bármiben is versenyeztem vele, csak a fele volt annak, miért bosszantott annyira. A legidegesítőbb mégis az volt, hogy egyrészt mennyire élvezi, hogy mindig lenyom, másrészt, hogy látszólag feleannyi energiát sem feccölt bele egyik küzdelmünkbe se, mint én. Mert ha még lihegve, kimerülten, minden tartalékát felhasználva, minden tudását, minden tapasztalatát beleölve úgy-ahogy legyőzött volna... hát sokkal kevésbé zavart volna. De így... komolyan, mintha csak azért lett volna jobb, hogy engem idegesítsen!
Most is hiába száguldottam felé, ő máris elém vágott támadásban, nem csupán a hülye buborékjaival, de éles nyelvével is.
-Egyfolytában a szivárvány színeiben pompázok, ez talán nem elég nőies? - fintorogtam és kikerültem az egyik buborékot. - Valamivel muszáj kompenzálnom! - magyaráztam tovább és kikerültem a második buborékot. - Úgyhogy leköteleznél, ha...
BUMM! BUMM!
A harmadik és negyedik buborékok már telibetaláltak. Mindkettő a mellkasomnak ütődött, méghozzá gyors egymásutánban, és nagy erővel. Borzalmas erővel löktek hátra, mintha belém rúgtak volna. Na jó, fájni igazából nem fájt annyira, bár nem volt kellemes érzés. Elvesztettem az egyensúlyomat. A meglepetéstől, az ijedtségtől, meg a haragtól amiatt, amit Alistair még a fejemhez vágott, nem tudtam eléggé koncentrálni, és egyenesen a vízbe pottyantam. Odalent dühösen felmorogtam, amik nagy buborékokat képeztek, és a felszín felé pedálozva magam, még a víz alatt kilőttem a színes sugarakat, így aztán olyan gyorsasággal törtem át a felszínt, mintha ágyúból lőttek volna ki.
Előrenyújtattam a tenyereimet, hogy a fénynyalábok előre lendüljenek, és egyenesen Alistair felé suhantam. Akármerre mozdult, én mentem utána. Rátapadtam, mintha mágnes lett volna, hogy ha végre utolérem, egyenesen belenyomhassam a sugarakba.
-Nem fogok már megint veszíteni! - kiabáltam, attól eltekintve, hogy az előző bekapott lövedékek eléggé visszavettek az erőmből. - Sem elmenni veled a bálba! Idétlen ruhába meg aztán végképp nem fogsz öltöztetni!
Ugyanakkor akaratlanul is máris megfordult a fejemben, hogy vajon kitől kérhetnék kölcsön az alkalomhoz illő ruhát, hiszen nekem egy se volt.
avatar
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Szer. Május 23, 2012 6:22 pm

-Már alig várom! - Kiáltja elszántan, és már éppen újabb "bombát" küldene, mikor megáll a levegőben ijedtében. Az előző löketek közül kettő is eltalálja a lányt, ráadásul telibe, pedig csak a környékére akart célozni! Némileg aggódva száll alá, hogy megnézze, minden rendben van-e, de aztán az átok nő előtör a habokból, és mielőtt még bármit is tehetne, akkora lökést érez a mellkasán, hogy több métert repül - na jó, zuhan, csak fölfelé - hátra, mire nagyjából egyenesbe tudja hozni magát.
-Nekem elég nőies vagy - veti be ezt az utolsó szánalmas próbálkozást, hogy elterelje a lány figyelmét, de közben hihetetlenül nagy bajban van. Egyre több sugár veszi körül, ami még nem baj, viszont sok el is találja, ami már kevésbé jó érzés, és bár ő is viszonozza a támadásokat, ez már nem lesz olyan egyszerű győzelem, mint máskor...nem mintha máskor annyira könnyű lenne. Egyre nehezebb a levegőben maradnia, ezért úgy dönt, ideje véget vetni ennek a párbajnak: a következő bombáját a saját háta mögé lövi, aztán a lökéshullámot meglovagolva mint a villám terem Lucy előtt, hogy aztán egy mackó ölelésben részesítse, és így együtt zuhanjanak bele a tóba.
~Sokáig már úgysem bírtam volna repülni.~
A hatalmas - bár a korábbihoz mérten elenyésző - csobbanást követően jó fél percig tart, amíg mindketten a felszínre jutnak, és Alistair még akkor sem hajlandó elereszteni a lányt. Hogy is ne! A végén még elrepülne itt, és meglógna előle, na nem!
-Megvagy - suttogja a fülébe, látszólag azért, hogy cukkolja, de valójában ennél több hangerőre egyenlőre nem futja. - Szóval...remélem nem kell összetörnöd senkinek a szívét miattam a bálon.Az borzalmaaas lenne. - Jelenti ki nevetve, és zihálva egyszerre. Hiába, nagyon hiányzott már az életadó oxigén a tüdejének...
-Ha érted megyek mondjuk hatra, az neked megfelel, hercegnőm?

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Lynn Harlow on Szer. Május 23, 2012 9:00 pm

-Neked az is nőies, ha két görögdinnyét egymás mellé teszek, úgyhogy ezen most hadd ne hatódjak meg! - vágtam vissza, mielőtt még nagyobb sebességre kapcsoltam volna.
A következő megmozdulása eléggé furcsa volt. Először szélesen elvigyorodtam, mert már azt hittem, ennyire hihetetlenül béna, és ezt bármikor felhasználhatom majd ellene, amikor épp a bénaságával piszkálom. De aztán sajnos kiderült, hogy nem csupán nem béna, de kifejezetten ügyes húzás volt a részéről. Nem rosszul célzott, vagy csak felesleges hülyeséget csinált, hanem szépen kivitelezett manővert.
A háta mögé küldött labdacs előrelökte őt magát, és egyenesen nekem taszította. A következő pillanatban már zuhantunk is megállíthatatlanul a víz felé, majd hangos csobbanással elmerültünk. Esélyem sem volt fenntartani mindkettőnket, hiszen olyan fáradt voltam, hogy már magamat is alig bírtam el, nemhogy még Alistair megtermett testét is. Aztán jött a kapálózás, hogy a felszínre kerüljek, mert a becsapódás ereje lehúzott minket, alig bírtam visszakecmeregni a levegőre, ahol ismét hódolhattam régi, nagyon is addiktív hobbimnak, a lélegzésnek.
Alistair továbbra sem volt képes elengedni, úgy ragaszkodott hozzám, mint egy koala mackó a kedvenc előkuckózott faágához.
-Még jó, hogy megvagyok, hol lennék? De a fenébe is, már harmadszor fürdetsz meg! - sípoltam neki vissza egyre csak taposva a vizet. - A szívét meg senkinek nem fogom összetörni, eddig abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán elmegyek arra a hülye, procc bálra. De most már muszáj, ugye? Még erre az alávaló csalásra is ráfogod, hogy nyertél, mi?
Lemondóan felnyögtem. Annyira nem volt kedvem elmenni arra a jelmezbálra, hogy nagyon. És ráadásul most választhattam, hogy vagy idióta póninak öltözöm vagy még idiótább királykisasszonynak. Remek! Ráadásul hallgathatjuk majd egy csomó pletykafészek megjegyzését, hogy ez is biztos randi! Hogy miért nem tudnak a saját dolgukkal foglalkozni!
-Ha nem vagy ott hat óra egy perckor, lefújom az egészet, és nem megyek sehová - jelentettem ki, és ha engedi, elkezdtem kifelé úszni. - És még valami - fordultam vissza villanó szemekkel. - Soha többé nem versenyzünk a tó fölött.


//Köszönöm a játékot! Nagyon jó volt Smile //
avatar
Lynn Harlow
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 814
Hírnév : 83

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Szer. Május 23, 2012 9:46 pm

~HMMMM....görögdinnye....nyammmiiii....~
-Hogy, mi? Dehogy!
Bár Lucy egyre ügyesebb - azt mondjuk lesheti, hogy ezt elmondja neki - mégis csak megint ő győzött, immár sokadszorra. Elereszt egy újabb pimasz vigyort, aztán miután a lány panaszkodik egy sort a fürdetéssel kapcsolatban, gyorsan lenyomja őt a víz alá.
-Most mi bajod? Dög meleg van, és egyébként is, inkább estél volna a sziklákra? - Kérdi, miközben kiúsznak a partra. - Egyébként, még jó, hogy ragaszkodom hozzá, anyám imádni fog téged! - A mólóhoz kipattan, aztán leküzdi az ingert, hogy kezét nyújtsa a lánynak, megpróbálva kisegíteni őt onnan. Fölösleges lenne, és mire hátrafordul, a lány már ki is repült a partra.
-Egyébként meg, a bált az öcséd osztályának rendezik, úgyhogy mindenképpen menned kéne, így viszont legalább nem fog az összes nyálgép rád repülni, arra kényszerítve téged, hogy megint intenzív osztállyá változtasd az iskolát. - Finoman megveregeti az erre a "bókra" minden bizonnyal mosolygó lány vállát, és végül egy kacsintás kíséretében még hozzá teszi. - Nyugi, én sem szeretnék sokáig ott lenni. Beugrunk tíz percre, aztán ha mindenki látott minket, már repülünk onnan, aztán...
Ebben a pillanatban előre néz, és megpillantja a nézősereget, akik eddig a parton ácsorogva szurkoltak a párbajozó repülő mutánsoknak.
-Na jó - súgja a lány felé, összezárt fogsorral - akkor halálpontosan hatra érted megyek, most pedig tűnjünk innen.


//Én is köszönöm a játékot ♥♥♥♥♥♥//

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Csüt. Május 24, 2012 7:17 pm

A "Diákkódex kummancsoknak" című nagy sikerű mű szerint a leggyorsabb ki és bejárat az iskolából, illetve vissza oda a Xavier főbejárata, ám ha valamilyen oknál fogva az ember nem szeretné, ha meglátnák, amint elhagyja az épületet, agy éppen visszatér oda, akkor tanácsosabb ha hátulról közelít, lehetőleg nappal, nehogy valaki "véletlenül" leszedje a fejét, miközben az erdőben kommandózik. Gregory lelkes olvasója lehet a könyvnek, hisz a tanácsot megfogadva épp a reptér mellett halad el, mikor csaknem fellöki a gyereksereg, kik egyenesen felé rohannak. Az apró édes sáskaraj végül anélkül továbbáll, hogy felfalná őt, és mire felszáll a por, amit maguk után hagynak, már csak egyetlen apró tücsök ciripel odalent, Greg ingujját húzogatva.
-Bácsi - kezd bele félénken a kislány, kinek lángvörös kócos haja eltakarja szinte az egész arcát. Szegény annyira meg van illetődve az őrült történelemtanár láttán, hogy hangja szinte suttogássá szelídül. - Én...
~Te jó ég Barbie, ne légy már ilyen szánalmas, csak kérdezd meg őt...~
Hadarja egy hang Greg fejében, ám a műsor abbamarad, amikor a kislány rádöbben, mit tett éppen, és hajszínéhez igazodó pír jelenik meg az arcán, aztán nyomban elkapja tekintetét.
-Sajnálom...én...én csak...
Nyel egy nagyot. Nem lenne bonyolult a kérdés, amit fel szeretne tenni, de valahogy képtelen rá, ezért aztán megpróbálkozik valami mással: arra tereli a szót, ami garantáltan közös téma mindenki számára, aki megveti a lábát itt:
-Neked mi a képességed?

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Darren Black on Csüt. Május 24, 2012 8:55 pm

Leguggoltam a kislányhoz, de előbb körülnéztem, lát-e valaki. Nehogy már a haverok azt lássák, hogy szóba állok egy kiskölyökkel, vérciki...És még Dzsin se volt sehol, amit kivételesen nem is bántam. Kivételesen... Fenéket! Mióta tanár lett, úgy felvág, alig bírom néha elviselni...
- Az én képességem egy kicsit bonyolult, kislány, és nagyon menő meg ijesztő, biztos, hogy nem fogsz rosszat álmodni, ha elmondom? És te egy kis telepata vagy?
Mosolyogtam a kiscsajra, nehogy túl komolyan vegyen, még a végén beköp valamelyik tanárnak, hogy megijesztettem... Anyunak vagy Dzsinnek, például... Vááá, basszus, a fél család itt dolgozik, mekkora szívás! És egy kaszinóba se mehetek a fater miatt, ha valaki azt hinné, ő normális... Fenéket...
Na jó, most meg ott bóklászik vaamikisdiák, de el is tűnt... Az kéne csak, hogy keresztfater meg itt kezdjen nekem tobzódni, bár ő legalább elég laza...
avatar
Darren Black
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 437
Hírnév : 28

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Csüt. Május 24, 2012 9:06 pm

Barbara szívéről hatalmas kő esik le, amikor a -számára mindenképpen - hatalmas idegen nem menekül el, sőt, szóba áll vele! Mosolyogva hallgatja, aztán mint a villám megrázza a fejét, amikor a rossz álmokról kérdezi őt, a telepátia dologra pedig bólogat.
-Igen, már anyukám is az volt! - Jelenti ki büszkén, de aztán tekintete megint a zöldellő fűre téved, melynek szálait most össze-vissza borzolja az egyre erősödő szél. - Izé...anyukám elvileg ismeri a te anyukádat...és az apukádat is.
A távolban közben a gyereksereg a repülőgépeket figyeli, és a feléjük szálló két alakot. Ha hinni lehet az élen álló kisfiúnak, itt valami nagy balhé lesz.
-Szóval, mi az az ijesztő képesség? - Kérdi Barbi kuncogva. - Csak nem rá tudod venni a szörnyeket, hogy virágot szedjenek, mint anyukád? - Teszi még hozzá, reménykedve.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Darren Black on Csüt. Május 24, 2012 9:17 pm

Főleg a nem messze zajló eseményekre próbáltam figyelni, de azért a kislányt is hallgattam. Na remek, tudja, hogy ki vagyok. Mély sóhjaj... Muszáj minden mutánslurkónak tunia, kihez kell szaladni, ha valami balhén kapnak? Komolyan, mintha anyámék egy rakás kis megfigyelőt állítottak volna ám...
- Nahát, tényleg? És kicsoda a te anyukád? - aztán közelebb hajoltam hozzá, úgy tettem, mintha valami nagy titkot árulnék el - Én, kislány, ijesztő dolgot tudok, nem olyan kedveset, mint anyukám... Varázsló vagyok. El tudok átkozni embereket...
Most komolyan, hogy máshogy tudtam volna elmagyarázni ezt? Elképeltem, ahogy Dzsin torkaszakadtából röhög ezen, és elfintorodtam.
- Figyelj, törpe, nem nézzük meg, mi van ott - mutattam a reptér felé - Nehogy az egyik szörny legyen a ludas... Anyukám most nincs ám itt, és akkor nekem kell megküzdenem vele, én vagyok itt az egyetlen felnőtt X-men...
Jesszus, ha ezt bárki hallotta volna...
avatar
Darren Black
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 437
Hírnév : 28

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Csüt. Május 24, 2012 9:32 pm

-Hát, nem biztos, hogy ismered - feleli szégyenlősen, egy kósza tincset az ujja köré csavargatva. - Cindy a neve, ő is telepata, mint én. Már nem él itt, úgyhogy biztos nem ismered, csak gondoltam talán...hátha mégis...
Izgatottan hallgatja a beszámolót a képességről, bár egészen nem tudja elképzelni, mi lehet az pontosan, viszont amikor a fiú felajánlja, hogy nézzék meg, mi történik, bólogat, egészen a szörnyes részig, annak hallatán ugyanis mint a villám szorosan átöleli a lábát.
-Mi...mi...mi...? Ugye csak vicceltél? - Kérdi remegő hangon, egy másodperccel később pedig hatalmas durranás rázza meg az eget és a földet, a távolban pedig egy óriási tűzgolyó emelkedik a földtől az ég felé. Persze valójában annyira nem nagy az a robbanás, hisz az apró repülőben közel sem volt annyi üzemanyag, ami akár egy közepeshez elég lenne, de Barbie így is nagyon megijed tőle. Egy ideig szorosabban fogja védelmezője lábát, de aztán egyszerre valami szöget üt a fejéve, és hátrálni kezd tőle.
-Várjunk csak...el tudsz átkozni másokat...balszerencsével? - Kérdi, hozzátéve azt is, amit a férfi elméjéből olvasott ki. - MAMIIIII!!!!

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Darren Black on Csüt. Május 24, 2012 9:43 pm

Cindy, Cindy...
- Apa egyszer mesélt egy Cindy nevű lányról, fiatalabb volt náluk jóval, asszem... Szóval te az ő kislánya vagy?
Khm... A történelem ismétli önmagát... De én nem vagyok olyan, mint a fater! Vagy mégis? Jó, hát bírom a cuccait, meg tök menők a csokornyakkendői, de ezt leszámítva...
- Nyugoi, a szörnyek csak... Aztarézfánfütyülőnemisemlékszemmármilyen angyalát neki! - szerencsére nem engedtem el semmi zaftosat, nehogy már tőlem tanuljon ilyesmit a kiscsaj...
A robbanás nem volt olyan nagy, de a gondolat, hogy ki ülhetett a gépben, már sokkal ijesztőbb volt. Keresztfater? Neeem... Ő azért annál ügyesebb, minthogy egy ilyen robbanás kinyírja... De ki röpköd ott? Alistair lenne?Hirtelen nem értettem, mitől rezelt be a kis fruska. Talánazt hitte, a gépet is én átkoztam meg? Tényleg, meg tudnám? Tárgyat még sose próbáltam átkozni...
- Hé, nyugi, kis Cindy, vagy hogy is hívnak... Gyerekeket nem átkozok meg, én jó varázsló vagyok...
avatar
Darren Black
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 437
Hírnév : 28

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Pént. Május 25, 2012 7:32 am

300 kilométer per órás sebességgel bólogat, mikor Greg levonja a következtetést, hogy ő bizony annak a bizonyos Cindy-nek a lánya, ami pedig a csokornyakkendőket illeti, vidáman kacagni kezd.
-Te is olyan bolondos vagy, Mint Darren bácsi, most már biztos, hogy tényleg a fia vagy!

Sajnos a jó kedve nem volt hosszú életű, hisz mint a legtöbb gyerek, ő sem örül, ha új barátjáról kiderül, hogy gonosz varázsló, aki repülőgépeket átkoz meg, vasból van az orra, és kislányokat eszik reggelire macskabélbe töltve. Az utolsó kettőre mondjuk nincs egyértelmű bizonyítéka, de jobb félni, mint megijedni nem igaz? Jelen helyzetében nem tudna erre válaszolni, ugyanis mindkettőt átéli éppen egyszerre.
-Ne gyere közelebb! - Kiáltja, és a fenekére huppan, miközben hátrál a "gonosz" elől. Innentől kezdve rák módjára menekül tovább. A srác szavai még megnyugtatnák valamelyest, az viszont egy csöppet sem segít, hogy gondolatban Greg sem biztos benne, hogy vajon ő tette-e.
-GREG BÁCSIIIII - Sikítja, de egyenlőre a repülésoktató nem hallja őket a mellette leszálló gépek zúgásától.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Darren Black on Pént. Május 25, 2012 1:02 pm

Na remek, mondhatom, az előbb még tökre örült nekem, most meg be van tojva... Ki érti a kölyköket? Vajonén is ilyen kis dinka voltam, míg fel nem nőttem? Vagy hát, felnőttem én egyáltalán?
- Hé, hé, kislány, nyugi. Nem megyek közelebb. De nem kell félned tőlem. Képzeld csak el... Még ha én lenék isa gonosz varázsló, mernélek téged bántani? Anyukád megvédene tőlem, nem igaz? Ésésésés... Ott van az én anyukám! Gondolj csak bele... Ratna néni hagyná, hogy a fia gonosz varázsló legyen? Ugye, hogy nem? Mit szólnál hozzá, ha inkább megnéznénk, mi történt ott? Greg bácsi a kerestapukám, biztos ad neked valami finom édességet, és elmondja, mi történt...
Reméltem, hogy ezlel már célt érek, mert ha még ez sem segít, nem tudom, hogyan győzhetném meg a kisklambót, hogy nem én vagyok a Nyugati Boszorkány... Vagy az volt a jó? Áh, már nem is tudom...
avatar
Darren Black
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 437
Hírnév : 28

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Szellem on Pént. Május 25, 2012 3:56 pm

-Ne is! - kiáltja rémülten, és tovább botorkál hátra a sárban, mígnem csapdába ejti egy 30 centiméter magas kődarab, amit direkt kiszúrásból hagytak ott az őslakosok 300 évvel ezelőtt, mert tudták, hogy így tőrbe csalhatják szegény lányt, ki túlzottan fél most hátra nézni. Mivel tovább menekülni nem tud, jobb híján meghallgatja amit a fiú mond neki, de csak amíg fel nem fedez egy másik menekülési útvonalat!
-Hát... - kezd bele, még mindig remegő hangon - Ratna néni tényleg nem gonosz... - folytatja, kicsit elgondolkodva.
Végül összeszed annyi bátorságot, hogy a kőre támaszkodva felálljon, és sáros kezét a ruhájába törölve(aminek anyu később naaaagyon fog örülni!) kicsit lenyugodjon. Lehet, hogy egy cseppet túlreagálta a dolgot?
-A nyugati boszorkány lány, és zöld, de igen, ő a rossz. - A távolba mered, ahol a repülőgép roncsainak tüze már rég elaludt, és a kis gépeltérítőket is lehozták. Ami Greg bácsi édességét illeti, nem túl csábító az ajánlat, ugyanis ha annyira szédül tőle az ember, mint a szörpjétől, akkor tuti, hogy ő nem kóstolja meg, viszont ezt leszámítva ő tuti rendes bácsi, mi baj lehet?
-Na jóóó, de figyellek! - Jelenti ki csípőre tett kézzel, és előre szalad. Közben a távolban egy kis tó felett két repkedő alak élethalálharcot vív, szökőkutak, és szivárványok használatával, a gyereksereg pedig tátott szájjal bámulja a fejleményeket.
-Greg! - Kiált oda a másik a másik Greg - te hagytad el ezt a jószágot? - Kérdi, a lábai mögé bújt Barbie-ra mutatva.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Repülőtér

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.