Fordham Egyetem

Míg kifelé igyekszünk látjuk, hogy a Magnetót Dart Vaderral összekeverő és Uri Gellert koppintó emberünk tovább próbálja mulattatni a felturbózott tömeget, amire legtöbben vevők is. Már éppen legyintenék a gyenguszka produkcióra, mikor egy, a semmiből előtűnő sárkány egész egyszerűen átharapja a fickót.
~ SÁRKÁNY! ÉS LILASZÍNŰ ráadásul! ~
De rájövök, hogy ennek viszont már fele sem tréfa, hiszen nem úgy tűnik, mintha ezt valamilyen ügyes trükk mester hozta volna létre. A csaj, aki elállja a kijárathoz vezető utat pedig még két ilyen szörnyet uszít a teljes pánikba eső tömegre.
Mi már Sean-nal egészen közel voltunk az ajtóhoz, és mivel engedékenyen épp előre engedett, így én voltam közelebb, ezért egy gyors mozdulattal a falhoz ugrottam és magammal rántottam őt is, mivel úgy gondoltam az egymást taposó tömegtől egyelőre itt voltunk a legnagyobb biztonságban, még, ha az ajtóban álló nő csak pár lépés távolságban állt is.

-Azért gondolom, mert a díjbirkózó barátod helyett velem vagy idelent, az iskola egy eldugottabb helyén, legalábbis a külsősök erről hiszik azt, hogy eldugott.
Kicsit oldalra dönti szőrös fejét, hogy a nő is lássa, mennyire aranyosnak gondolja őt ebben a pillanatban. Selymesen szőrös mancsával kissé végig simítja a nő arcát.
-Azt hiszem, ki tudunk találni valamit.
És akkor a nő távozni kezd. Már megint...mi van ezekkel a mai nőkkel? Mindenki csak a vámpírokra bukik? Egy ügyetlen mozdulattal az útját állja, hogy legalább még egy kicsit lent tarthassa őt.
-Fura, bátrabb csajnak tűntél ennél.

Hát így legalább egyértelművé vált számomra, hogy megint engedtem magam hülyének nézni és tovább erősödött bennem, hogy semmi keresnivalóm idelent egy ismeretlen fickóval.
- Tudod mit? Inkább ne találjunk ki semmit. Én is megyek tovább szórakozni, elvégre azért jöttem, te pedig kereshetsz másik csajt magadnak, aki beveszi a meséd. Mindketten sok időt megspórolhatunk magunknak, ha most utamra engedsz – bizonytalanodtam el jobban, ahogy az utamba állt.
- Bátor vagyok de nem bolond, legalább is nem eléggé, hogy egy maszkos fickóval játszadozzak papás-mamást. Állj félre az utamból! – szóltam rá parancsolóan, majd, ha nem teszi, arca felé nyúlok és megpróbálom letépni róla a farkas maszkot, hogy végre szemtől szembe tudjunk lenni.

A férfit nagyon meglepi Kara hirtelen hevessége, s ez most már látszik is szeplős arcán most, hogy letépték álarcát.
-Ó, szóval durván szeretsz játszani? Miért nem ezzel kezdted?
Torkon ragadja a nálánál alacsonyabb nőt, és már éppen felemelné a földről, mikor valaki a lépcsőről hatalmasat sóz a fejéve egy feszítővassal. Ez természetesen azonnal megteszi a hatását, és a szőrös szörny azonnal a padlóra bukik, felfedve maga mögött a most már civil ruháiban feszítő szellemet.
-Mik vannak, pedig nem is ezüst volt - jegyzi meg, majd eldobja az eszközt, véletlenül pont úgy, hogy a fiú fejére essen - szerbusz drágám, jól szórakozol?
A szokásos maró gúny mellett ezúttal egy jó adag hűvösség is belekerült a hangjába, nagyjából ahogy egy igazi bérgyilkostól várhatná az ember. Valójában mindig így szokott beszélni, egyedül Kara számára lehet ez újdonság, de már nem sokáig.

-Ó ne...
Ennyit arról, hogy együtt töltsenek egy nyugodt estét, bár az igazat megvallva, ez a hely tényleg nem a legalkalmasabb rá, ha az ember fiának ilyen tervei vannak. Ami a tömeget illeti, továbbra is szépen lökdösődnek kifelé, ahogy az ilyen megvadult barmoktól illik, így viszonylag gyorsan kiürül az uszoda. Csak a sárkányokat idéző bőrruhás lány maradt, és a földön fekvő jelmezes srác, akiről jobb nem beszélni, hogy milyen állapotban fekszik jelenleg, és hány darabban. A pulton támaszkodva fekszik még egy béna vérfarkas, aki úgy tűnik tojik mindenre, hisz meg sem mozdul, de talán még levegőt sem vesz, csak pihenget ott magában.
-Na mi az? Senki sem akar kiállni ellenem?
Sean jobban megszorítja a barátnője kezét, mintha így akarná őt itt tartani. Tisztában van vele, hogy a lány néha csinálhat veszélyes dolgokat, ha rendesen követi a tantervet, de valahogy most még sincs kedve látni.

Nem mondhatnám, hogy jobb volt szemtől szembe állni vele és immár látni az arcát. Ugyanolyan kellemetlen látvány volt, mint eddig a farkas jelmezben. Mondjuk a kellemetlenség csak eztán következett igazán. Már furakodtam volna ki mellette, amikor is torkon lettem ragadva. Megragadtam a férfi karját, ám hiába, a sok szőrmén keresztül mit sem értek a karmaim, melyet belevájtam volna a húsába. Torkomban egyre kellemetlenebb volt az érzés, ahogy szorította. Egy örökkévalóságnak tűnt, ám hirtelen engedett a szorítás, én pedig elcsuklottam, de még épp sikerült megtartanom az egyensúlyom. Még szerencse, hogy nem ittam ma, akkor egész biztos a földön kötök ki.
Erős köhögő roham tőrt rám, ahogy újra levegőhöz jutottam és mint ezer tüske szúrta volna át a légcsövem, úgy éreztem magam. Ekkor vettem észre, hogy a koma miért is engedett el, no meg amikor eljutott hozzám az elhangzó szavak értelme és annak ismerős tónusa. Szellem!
- Eddig egész jól szórakoztam… igen - jegyeztem meg csöppet gúnyosan, bár dunsztom sem volt mit keres ő itt. Talán követett volna? – merült fel bennem a kérdés.
- Mit keresel itt? Csak nem épp engem? – húzódott keserű mosolyra a szám miközben többször is megköszörültem torkom.

-Igen, téged - feleli hűvösen - nem volt könnyű rád találni. A fekete jobban áll.
Szép lassan közelebb lépdel a köhögő nőhöz, út közben még egyet rúgva a földön fekvő ellenfelébe. A nő ma nem a szíve csücske, de a farkast még kevésbé bírja, amiért hozzá mert érni...fura érzés.
-Úgy tűnik, szokásommá vált, hogy kinyírom az udvarlóid - jegyzi meg, ám ő nem viszonozza a felé küldött fanyar mosolyt. Egyébként természetesen az előbb túlzott, Kara mindkét "pasija" életben van még, a legjobb tudomása szerint - remélem nem baj. Összetörnék, ha emiatt nem állnál szóba velem többé édes...
Előhúzza a korábban már bekészített Kloroformot, és a rongyot, majd miután benedvesíti azt, először az ájult fickóra néz, majd ismét a nőre. Egyik kezével a nő tarkóját ragadja meg, a másikkal pedig a szájához szorítja a textíliát. Siker esetén még elbúcsúzik a nőtől hűvös hangján.
-Szép álmokat....

Gyorsan taposták egymást az emberek, így elég hamar üres lett körülöttünk a tér, és lassan már csak mi maradtunk és a sárkányos csaj. A pultnál kókadozó vérfarkast nem számítom, mert őt még a sárkányok is elkerülték.
A nő kérdésére kicsit felszaladt a szemöldököm, hiszen olyan volt, mintha csak valami iszapbirkózásra invitálta volna, az akkorra már nem létező közönséget.
Sean figyelmeztető kézszorítása eszembe juttatta a Logannal tette kis kirándulásunkat, ezért jobban szemügyre vettem a nőt, és egyelőre nem állt szándékomba lerohanni, hiszen fogalmam sem volt, hogy a sárkányokra hat-e az idegsokk. Gondolom a csajt meg nehéz lenni elérnem, ha őt venném elsőnek célba. Ezért csak visszaszorítottam Sean kezét és nyugtatóan rámosolyogtam.
- Ne izgulj! Nem megyek fejjel a falnak, csak ha muszáj

Nem mondanám, hogy meglepett Szellem felbukkanása, igazándiból csupán a hely és az időválasztás volt amit furcsállottam. Már számítottam ilyesmire, amióta meglovasítottam tőle a papírokat, így mondhatni nem ért teljesen váratlanul. Már csak az volt a kérdés, hogy mi fog történni? Féltem volna? Igen. Mégis mit várhatnék egy bérgyilkostól, akiről immár egész pontos adatok vannak a kezemben bizonyítékként…
- Nem kértem divattanácsokat tőled, ha jól emlékszem – hátráltam egy lépést, kezem torkomnak szorítva, hogy tompítsam a fájdalmat. További megjegyzését figyelmen kívül hagytam és leléptem volna legszívesebben. Azonban semerre sem láttam a kiutat innen, ugyanis nem csupán Szellem, de még iménti ordasunk is az ajtóban volt.
Éreztem, hogy nagy pácban vagyok amikor előkerült a kloroform és bár hátráltam hiába… Utolsó reményfoszlányba kapaszkodva robbantottam szét a kloroformos üvegcsét Szelem kezébe, de már későn. A rongy már átitatódott vele és értem nyúlt. Utolsó érzésem az volt, mielőtt sötétségbe zuhanok, hogy erős kezekkel ragad el és szavai ólomsúlyú függönyön jutottak el hozzám és hiába küzdöttem ellene…

A karjaiban tartja a ködösödő tekintető nőt, majd mikor végre teljesen elalélt, az ölébe veszi. Persze, újabban nem volna erre szükség a szállításhoz, de ez mégiscsak egy kényelmesebb módja a dolognak. Ahogy így tartja Kara-t, hirtelen felfedezi, hogy hogy a bal keze vérzik. Nem nagyon, épp csak eléggé ahhoz, hogy észrevehető legyen. Végigpörgeti magában az eseményeket, és rádöbben, hogy bizony a palackot valamiért sosem volt ideje eltenni. A földre tekint, és ott azt látja, hogy az üveg teljes tartalma a fiú arcára ömlött. Ez a felismerés elfeledteti vele a sajgó keze okozta rosszkedvet.
-Ez a srác is kétszer meggondolja, hogy veled kezdjen megint, ha felébred....
Egyszer csak megmozdulnak a falak, és öt állig felfegyverzett, fehér páncélt viselő férfi rohan ki, az ég tudja honnan. Elsőre ők is legalább annyira meglepődnek Szellem láttán, mint ő az övéken.
-Mutáns! Megölni!!!
-Na de fiúk... - Feleli szellem szégyenlősen, a következő pillanatban pedig el is tűnik kedvenc riporternőjével együtt, pont mielőtt a kilőtt golyók elérhetnék testüket.
-Mi a...nem számít! Az uszodában van még egy, siessünk!

//Folytatás Kara Számára: csatornák. //

Sarah szavai nem voltak túl biztatóak Sean számára, főleg a "csak ha muszáj" rész. Minden esetre, férfiúi büszkeségét mér akkor lenyelte, amikor hagyta magét ide ráncigálnia tömeg elől, úgyhogy elég valószínű, hogy abba sem nagyon szólna bele, ha a lány történetesen akarna harcolni. Neki ebben több tapasztalata van, bármennyire is nyugtalanító ez a gondolat.
-Ha esetleg muszáj lesz, csak vigyázz magadra oké?

Ebben a pillanatban toppan be az öt férfi, akik korábban már Szellemre is rálőttek, de ott nem jártak több sikerrel, mint általában szokott az, aki ilyesmivel próbálkozik nála. Mind az öten fehér testpáncélt viselnek, melyen egy vörös kereszt is díszeleg, nagyjából olyan stílusban, mint a régi kereszteslovagok páncélján volt látható. A puskák amiket hordanak valamiféle gépfegyvernek tűnnek, de inkább hasonlítanak egy Sci-fi kellékeire, mint az igazi hadsereg eszközeire. Egyszerre nyitna tűzet a lányra, ám az maga elé rántja az egyik sárkányt, amiről azonnal lepattognak a golyók.

Még mindig a sárkányokon ámuldozom, azon meditálva közben, hogy mit is lehet kezdeni egy ilyen döggel, ha megtámadja az embert, mikor, mint ha csak egy mozifilmet néznék megjelenik öt keresztes lovagnak, vagy űrkatonának, vagy tudom is én minek öltözött fickó, akik se szó, se beszéd golyózáport zúdítanak az ajtóban álló mutánsra. Ezt még nem is vennem nagyon zokon a nemrég produkált kis műsora láttán, hiszen az ilyen bemutatkozás sosem ápolja a kapcsolatokat az emberekkel, és csak még nagyobb ellentéteket szít, de az már kevésbé nyeri el a tetszésemet, hogy beszorultunk a két harcoló fél közé, hogy a sárkányokat már ne is említsem. Habár, ahogy elnézem golyófogónak tökéletesen megfelelnek, csak gyorsan meg kéne szelídíteni egyet, legalább is Sean számára.
- Ha lehet, maradj mögöttem, én egy darabig elvagyok, ha minket is célba akarnának venni, de azért jó lenne valami kevésbé forró helyet találni, mert most már kezd nagyon elfajulni ez a kis buli! – igyekszem túlkiabálni a csatazajt és remélem megfogadja a tanácsomat és nem most kezd el megvédeni akarni.

Bár szorult bele némi lovagiasság, azért tisztában van vele, hogy ebben a kapcsolatban kicsoda a golyóálló, így engedelmeskedik a lánynak.

Közben a táncparketten folytatódik a kemény rock. A Tisztogatók rendesen próbálják lelövöldözni a nő által létezésbe hívott röpködő sárkányokat. Sajnos(?) nem járnak szerencsével, egyiküket fel is kapja az egyik ara szálló sárkány, majd a lábai közt szorongatva a férfit a levegőbe repül. A többi harcos erre szétszóródik a pályán, már csak azért is, mert ellenségük időközben szőrén-szálán eltűnt.
-Hé, ti ketten! Menjetek innen - szól rájuk az egyik Tisztogató, aki pont ekkor ért az ajtó mellé. Guggolva ad le még egy sorozatot a szárnyas gyíkokra félmondatnál - itt nem biztonságos, majd én fedezlek titeket.
Ha tudná a férfi, hogy épp egy mutánst, és egy vérárulót próbál megmenteni, lehet újra értékelné, hogy merre is kéne lövöldöznie éppen, ez azonban ma már nem derül ki, mert a következő másodpercben őt is elragadja az egyik sárkány, csak a fegyvert hagyva maguk után.

-Na jó - szólal meg Sean végre - kezd irritálni ez a sárkány lady. Mi lenne ha....

A fiúnak elakad a szava, mikor felfedezi hova is tűnt rejtélyes ellenségük. A csaj az egyik általa idézett lényen lovagol, mely még mindig a karmai közt szorongatja az egyik vergődő katonát.

Aztán észre vettük, hogy míg a hős lovagokkal voltunk elfoglalva, akik ádáz harcot vívtak a sárkányokkal, addig az őket elővarázsoló csajszi meg eltűnt. Ugyan a géppisztolyos srácok addig sem unatkoztak, mert ezek a szárnyas gyíkok adtak munkát nekik rendesen, mert egyet már elkaptak, egyet meg, aki épp minket próbált megmenteni – Ó, ha tudta volna szegény, hogy mire vetemedett! – de ő sem úszta meg: a sárkány karmai közé került.
Viszont, ami inkább felkeltette az érdeklődésemet, az az, hogy ott hevert a leejtett géppisztolya talán 3 méternyire.
És ekkor végre megpillantottuk a kámforrá vált nőt, aki a lehető legjobb pozícióban irtotta az ellenfeleit: egy golyóálló sárkány hátáról, a levegőből. Az egyik szerencsétlen férfi, most is ott vergődött a fenevad körmei között.
Nem nagyon izgatott a lovagok sorsa, de attól tartottam , hogy utánuk mi, vagy a többi ártatlan ember következik, ezért kihasználva, hogy a csaj a fehér ruhásokkal van elfoglalva, a gépfegyver után vetettem magam és felkapva azt tüzelni kezdtem a nekem oldalt repülő és reményeim szerint sebezhető nőre.
~ Hát, ha ez sem segít, akkor vagyunk igazán nagy bajban! ~ futott át rajtam a fájó gondolat Seanra nézve közben. Talán lesz ideje, hogy elmeneküljön , ha nagyon elszabadulnak itt a dolgok.

Sajnos a sárkány Sarah kedvéért sem kevésbé golyóálló, mint a lovagoknak, ezért a fölötte repkedő lányt len tudja eltalálni, aki kínosan ügyel rá odafent, hogy mindig az általa kreált lény fedezékében legyen. Ez persze nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyja a lány erőfeszítéseit, korán sem! Alászáll, és miközben Fúria felé repül, a sárkány kitátja hatalmas száját, hogy újabb embert haraphasson ketté.
-Abból nem eszel!!! - Ordítja Sean, mialatt barátnője felé szalad, majd egy gyors vetődéssel mind a kettejüket félre löki a dög útjából. Sarah háttal érkezik a padlóra, fiúja pedig egyenesen rajta landol. Egy röpke pillanatig csak fekszik így, mígnem ez zavarodott vigyor kíséretében feltápászkodik róla. - Bocsi reflex...
A távolodó lény felé tekint, mely megint a magasba emelkedik, lehetetlenné téve, hogy normálisan becélozzák.
-Kell egy csali, akkor talán le tudnád szedni, amikor alá száll...
Kezét a lány vállára teszi, s még küld felé egy biztató mosolyt, mielőtt a terem közepe felé kezd rohanni.
-Bízom benned.
Azonnal kiszúrja őt a csaj, és egy másodperccel később már alá is ereszkedik, hogy ha már az előbb nem jött össze, most végre megetethessek telekinetikus képessége által kivetített sárkányát.
~Oké, ez elég felelőtlen dolog volt, de nála van a puska, és amúgy is....~

Én sem jártam jobban, mint a többi önjelölt hős, hiszen a nő gondosan figyelt rá, hogy mindig a sárkány fedezékében legyen, így hatástalanul pattogtak le a rá lőtt lövedékek. Akciómmal viszont elértem, hogy a lónak használt rusnya dögöt felém irányítsa, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megetessen vele. Most kicsit tanácstalanul álltam ott, mikor Sean egy félelmetes ordítással sodort el a bestia útjából. Hanyatt fekve landoltam és még csúsztam egy pár métert rajtam kedvenc megmentőmmel. Ha éppen nem ebben a szorult helyzetben lennénk, még jót mosolyogtam is volna is a zavarán, ahogy igyekezett gyorsan felpattanni rólam.
- Köszi! Pont jókor jött! – simogattam meg azért röpke pillanatra az arcát, mikor azzal a hülye ötlettel állt elő, hogy megjátssza a vacsit a sárkánynak, lehetőséget adva ezzel nekem, hogy leszedjem a hátáról a csajszit.
- De…ne… - próbálom elkapni, de már rohan is a terem közepe felé, amit mondanom sem kell a sasszemű gyík és a hátán a nő azonnal észre vesz és zuhanó repülésben már a nyomába is erednek.
~ Ó, hogy az a…! ~ fojtom el magamban a kikívánkozni valót, mert erre most nincs idő.
Csak felkapom a géppisztolyt és igyekszem úgy becélozni a lovast, hogy Seannak még véletlenül se essen baja, de meg kell valljam ez az ötlete, nem igazán használt a kezem remegésének. Mikor már úgy éreztem, hogy jól befogtam a célt és a barátomnak sincs túl sok ideje a sarkában csattogó fogsorok előtt, meghúztam a ravaszt.

Lélekszakadva rohan az egyre közelebb ereszkedő sárkány elől. Ha élne a lény, már a hátán érezné tüzes leheletét, mikor végre találat éri a repülő gyík vállát, s egyszerre az összes lila lény semmivé foszlik, hisz az éles fájdalomtól képtelen koncentrálni szerencsétlenül járt ellenségük. A két pórul járt tisztogatóval egyetemben ő is hatalmasat puffan a földön, ám velük ellentétben ő nem kel fel a következő másodpercben. Látszik ugyan, hogy még lélegzik, de a jelekből ítélve ma már nem jelent több gondot.
-Darrow! - Kiáltja az egyik szőke hajú, jó képű katona. - Sosem hittem volna rólad, van vér a pucádban, és, hogy ilyen jó az ízlésed.
Itt természetesen Sarah-ra célzott, nem a földön fekvő ájult bőrruhás mutánsra, bár ő sem néz ki rosszul, amikor épp nem próbálja megöletni az embert a lényeivel.
-Nos, a rendőrség mindjárt itt lesz, ezért félek rájuk kell hagynunk a takarítást, de előbb...
Az egyik Tisztogató sántikálva lép Sarah-hoz, hogy visszakérje tőle a fegyverét. Amennyiben ez még incidens nélkül megy, a vezető folytatja.
-Büszkék lehettek magatokra. Ma megmutattuk ennek a boszorkánynak, hogy nem vagyunk alsóbbrendű faj. Mind a ketten nagy szolgálatot tettetek az emberiségnek!
Sean rosszat sejt, és a beszéd közben barátnője mellé sétál, hogy erősen megszorítsa a kezét, nehogy elröhögje magát a beszéd közben, esetleg lenyomja még a srácokat is pihenésképpen.
-SZAKASZ! - Mind az öt mutánsgyűlölő tiszteleg a mutáns lány, és a váráruló fiú mellett, majd szépen rendezetten kivonulnak a teremből. - Remélem még találkozunk.

~ Végre! ~ ujjongok fel magamban, mikor a sárkányon lovagló nő vállát eltalálja a fegyver lövedéke és Sean az utolsó pillanatban elkerüli, hogy sárkányeledel legyen belőle.
~ Emlékeztessem magam, hogy leszedjem a keresztvizet is Seanról, ezért a húzásáért! ~ dohogok, miközben végig hallgatom a szőke herceg ömlengését, és kisebb huzavona után visszaszerzik tőlem a fegyverüket, amit legalább én úgy használtam, hogy életben is maradjunk.
~ Pfff! Nagy hősök! Most bezzeg nagyra vagytok magatokkal! ~
Aztán kikerekedő szemekkel állok, ahogy a mutánsokról beszél, vagyis magukról. Mielőtt azonban még neki esnék és felhomályosítanám arról, hogy ki is védte meg a nyavajás seggüket, visszaér Sean és gyorsan megszorítja a kezem. Ránézek, aztán fortyogó dühömet visszanyelem, hiszen nem szeretném, ha később neki lenne baja miattam.
~ Azt én is remélem seggfejek! ~ nézek utánuk, ahogy siralmasan elvonulnak, majd összevont szemöldökkel és nagyon-nagyon mérges szemekkel próbálok Sean-ra nézni.
- Mi volt ez az akció jelenet az előbb! A vér meghűlt bennem! És, ha nem tudtam volna jól célozni? – rázom meg a vállát. – Meg is hallhattál volna és akkor mi lett volna velem, mit éreztem volna? El tudod képzelni?

Bár a bűntudat majd szétmarja a lelkét, van most fontosabb dolga is, ezért egy hatalmas csókkal folytja bele a szót Sarah-ba, közben egy szoros medve ölelésben is részesíti a lányt, biztos ami biztos. Tisztában van vele, hogy őrültség volt amit az előbb tett, de ha van akire rábízná az életét, akkor az a lány az, akitől ebben a pillanatban vállnak el ajkai.
-A lőtéren volt az első randink, pontosan tudom, milyen jól célzol. És egyébként is, gondolod megtettem volna, ha nem vagyok benne biztos, hogy leszeded?
Lágyan simogatja meg Sarah arcát. Most, hogy nem kell tovább érvelnie, talán elég, ha utolsó mondatát csak elsuttogja, úgy sincsenek messze egymástól.
-Miért akarnám megöletni magam pont most, hogy végre összehozott a sors azzal a lánnyal, akiről mindig is álmodtam?

A beígért rendőrség közben meg is érkezik, ami furcsa, mert egyikük sem hallotta a szirénákat, biztos mással voltak elfoglalva. Szerencsére ha nem is időben, de legalább az előtt fedezik fel az érkező fogdmegeket, mielőtt a folyosón át a terembe érnek. A földön fekvő lány biztos azonnal bilincset kap, de a pár sem ússza meg pár kellemetlen kérdés nélkül, ha nem tűnnek el innen gyorsan.

Sean csókja belém fojtja a további szemrehányásokat, és én boldogan adom át magam neki.
Az után elhangzó magyarázata ugyan logikus, de akkor sem nyugtat meg, de hát már túl vagyunk rajta.
- Tényleg? - nézek rá enyhén elpirulva. – És ezt nagyon ajánlom is neked, hogy ne akard, mert különben velem kell szembenézned. – fenyegetem meg játékosan.
Aztán meghalljuk az egyre hangosabb lábdobogásokat, amik eszünkbe juttatják, hogy a srácok kihívták a rendőröket, és valószínűleg ők érkeztek meg.
- Azt hiszem jobb lesz, ha eltűnünk innen. – nézek Seanra. – De hol tudjuk elkerülni őket? Te ismered itt a járást! – fogom meg a kezét és remélem, hogy ismer valami hátsó kijáratot, mert különben nem szívesen nézek holnap Adam szemébe, ha a Rendőrségről kell kihoznia, főleg, ha megtudja, hogy kerültem oda.

Továbbra sem bontakozik ki az ölelésből, s most talán még táncolni is volna kedve, ha már csak olyan emberek maradtak itt talpon, akiket el tud viselni ebben az iskolában.
-Tényleg - feleli homlokát a lány homlokának döntve, miközben mélyen a szemeibe néz. - Mi bajom lehetne, amíg velem van az én hős X-menes barátnőm....aki ma estétől az emberiség élharcosa is.
A lánnyal együtt kapja fel a fejét a közeledő lábdobogásokra, a következő pillanatban pedig a hátsó kijárat felé néz.
-Arra, van ott hátul egy kapu ami mindig zárva van, de ismerem a kódot. Gyere!
~Arról inkább nem beszélek, mi várt ott rám a múltkor, de a csaj akit kifektettünk reggelire ette volna meg őket, szóval ma tuti nem lesz velük bajunk. Más kérdés, hogy a macskanő látogatása óta úgy tudom egyik se jár iskolába...~
Megragadja a lány kezét, és úgy szaladnak kifelé az épületből. Mire az udvarra érnek, "bajtársaiknak" már hűlt helye, amit Sean a legkevésbé sem bán. Akadálytalanul jutnak el a kapuig, ahol villámgyorsan pötyögi be a kódot, és egy szemvillanással később már az utcán is vannak.
-Azért tudunk bulizni. Ráadásul mi indultunk haza utoljára, ez is valami nem?

Szerencsénkre Sean ismer egy hátsókijáratot, egy gyorsan arrafelé vessük az irányt és az udvar túloldalán meg is leljük a kapu, amit a barátom egy pillanat alatt kinyit és már az iskola mögötti utcában vagyunk.
- Hát ez meleg volt! – jegyzem meg a falnak dőlve nevetve. – És, ha sűrűn van ilyen buli nálatok, akkor azt hiszem többet kéne erre járnom. – karolok bele a karjába. – Remélem a ti iskolátok nincs teletűzdelve kamerával, mert akkor azokat a felvételeket is jó lenne eltüntetni, mire valamelyik túlbuzgó rendőrnyomozó belepillantana, hiszen akkor továbbra is fennáll, hogy kellemetlen kérdésekre kell válaszolnunk, ráadásul még a helyszín is elhagytuk. – Nézek rá kérdően, mikor eszembe jut ez a lehetőség is. – És most hová megyünk, hogy levezessük a feszültséget? – vigyorgok rá. – Hiszen még fiatal az este!

-Ilyen rövid még nem volt - jegyzi meg nevetve - a vérengzéssel általában kibírják éjfélig.
A kamerák említésére azonnal felkapja a fejét, de ugyan ilyen gyorsan meg is nyugszik, mikor jobban végig gondolja, hol is vannak, vagyis voltak még az előbb.
-Éppenséggel akadnak, de majd az új barátaink megoldják, ha már másra nem jók.
~El sem hinné, mik fölött nem siklott át az a biztonsági rendszer az évek során.~
-Felajánlanám, hogy megmutatom a szobámat - kezdi őszintén sajnálkozva - de félek oda most rendőrigazolvány kell, úgyhogy mit szólnál ha....

A városnak úgy tűnik más tervei vannak ma estére. A távolban lövések dördülnek, majd egy hatalmas robbanás gombafelhője is a két fiatal látóterébe kúszik.

-Te emlékszel rá, amikor évek is elmúltak két ilyen incidens között? - Kérdi, s szemében a a távoli tűz lángja csillog. - Én sem....

Sajnos úgy néz ki, a sárkányokat idéző csaj nem egyedül jött bulizni, és most részeg haverjaival igencsak meggyűlik a baja a rendőrségnek. A csapatból a leglátványosabb pusztítást égető végzi, ki akkora lángokat nem képes ugyan kilőni, mint Pyro, cserébe viszont teremteni is tudja a tüzet, nem kell meglévő láng az erejéhez. Élvezettel borít lángba minden járművet, ami a szeme elé kerül.
Egyesek szerint annyira nem is gond ez a lángtenger, sokkoló nevű haverjának köszöngetően ugyanis kidurrant minden égő a környéken, s mostanra már csak tűz szolgáltat némi fényt.
A rendőrség persze szívesen közbelépne, ám egy harmadik mutáns gondoskodott róla, hogy pisztolyaikat megegye a rozsda, amint előrántották azt, és ha már lendületben volt, a még éppen lévő szolgálati járművekből is barna romhalmazt csinált.
A banda utolsó tagja eddig nem sok vizet zavart, ám hüllőszerű teste, és kikandikáló villás nyelve nem sok jót ígér.
-Keressük meg Chimera-t, aztán húzzunk innen!

Már éppen átadnánk magunkat a gondtalan randizás megtervezésének, mikor lövöldözés zaja és egy óriási robbanás zavarja fel a környéket. Elszontyolodott képpel nézek a füstfelhő felé, és Sean szavaira is reagálok.
- Hát ez már csak vágyálom marad, ahogy elnézem, és a mai csendes éjszakánknak is lőttek, úgy látom! Ez már nem járja! Olyan jó lett volna egy jót bulizni és utána egy kis kellemes estét együtt tölteni, most meg hol sárkányok, hol a rendőrök, hol meg valami eszement robbantgatók elől kell elslisszolni vagy leamortizálni őket, hogy nyugtunk legyen. – nézek vágyakozva az ellenkező irányba, de már onnan is szirénák hangját hozza az esti szellő. – Na, mi legyen? Vissza a suliba és reménykedünk, hogy az ottani rendőrök is elszaladtak megnézni mi volt ez, vagy megyünk a fülünk után és beleverjük a betonba ezt a nyamvadt, ünneprontó bandát. – fortyogok egyre dühösebben.

-Hé - szólal meg a leglágyabb hangján, miközben tenyerével finoman maga felé fordítja barátnője arcát. - Amíg itt vagy velem, az sem érdekel, ha az apokalipszis tör ki körülöttünk, de van egy olyan érzésem, hogy téged az őrületbe kergetne, ha nem néznénk meg legalább mi van ott, úgyhogy induljunk.
Egy gyors csókot azért nyom a lány ajkaira, mielőtt valóban harcba indulnának, igaz ha rajta múlik, most kivételesen tényleg meg fogja fogadni az ígéretét, melyet a következő pillanatban tesz:
-Én majd hátulról szurkolok neked Supergirl, de aztán egy darabban gyere vissza, rendben? - Hangsúlya nem utal rá, hogy ezt viccből kérte volna. Páncélbőr vagy sem, ő bizony aggódik a barátnőjéért. - Kapd el őket.