Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Annabelle Shirley on Hétf. Május 20, 2013 9:47 pm

Nem volt fegyverem, nem is akartam, hiszen úgyse tudnám használni, de azért örültem volna, ha legalább egy olyan puskám lett volna, mint Micimackónak, az egyetlen tölténnyel, ami nem más, mint egy a puskacsőre csomózott parafadugó. Üres kézzel azonban nem tudtam mást tenni, mint összefont karokkal dőltem a fürdőszobaajtó melletti falnak, hogy azért mégiscsak fogjak valamit. Bár, hogy a karjaim mennyire lettek volna használható fegyverek... na, azt inkább hagyjuk.
De nem is sajnálkozhattam ezen sokat, mert perceken belül kezdtek egyszerre dörömbölni a bejárati ajtón és csengetni, mint az őrült. Feladatomról elfeledkezve húzódtam be azonnal a hozzám legközelebbi fotel mögé, hogy onnan figyeljem a történéseket, mert eszem ágában sem volt beengedni valakit, aki ilyen nyilvánvalóan a tudomásunkra hozta, hogy ránk szándékozik omlasztani az egész házat. Ijesztő, gyilkos szándékú embereket szeretek minél messzebb tudni magamtól. Darien azonban máshogy gondolta, és legnagyobb elképedésemre a síró gyerekkel a kezében ajtót nyitott. Amint az ajtó szélesre tárult, azonnal lelapultam, hiába voltam kíváncsi, élni még inkább akartam, mint kielégíteni a kíváncsiságomat. Sheena félholtan zuhanyzik, Darien megőrült, Alistair még kisbaba... Nem baj, majd a fotel megvéd! Vagy legalábbis elrejt, hogy minél később öljön meg ez a rémséges... Tibu?!
-Hát eljöttél? - pattantam fel boldog mosollyal és lelkesen viszonoztam az ölelését, még akkor is, ha cserébe átmenetileg le kellett mondanom a légzés luxusáról. - Jaj, úgy hiányoztál! Senki sem tud olyan rántottát csinálni, mint te. Képzeld, még kis, fekete izéket sem raknak bele, mint te.
Persze azonnal rávágtam, hogy ,,Semmi bajom.", amint kérdezte, de neki csak azért is ide-oda kellett forgatnia, amit lemondó sóhajjal tűrtem... egy darabig.
-Azt hittem, megegyeztünk, hogy soha többé nem kell táncolnom - morogtam, és elkaptam a kezét, hogy megnyugodjon végre. - Nem kell menekülnünk, igazából nem is fenyegetett meg. De volt egy rendőr, aki igen. Azt mondta... azt mondta, bezárnak a férfi börtönbe, és... Mindegy, na, King rászólt, hogy hagyjon, és utána kimondottan kedves volt velem. De én csak... Adamnek szülinapja van... és ajándékot akartam neki venni, de nincs pénzem, úgyhogy... Aya meg lemondta, és... amikor felajánlottam... hát nem volt elragadtatva, de azt mondta, hogy úgyis szükségem van a tapasztalatra, úgyhogy adott egy százast, és... olyan könnyű feladatnak tűnt. Könnyebbnek ,mint, amit veled csináltam. Csak a poloskát kellett volna Kingre raknom, és kész, de... elszúrtam. Sheenát meglőtték. Alig tudtunk elmenekülni. Aya segített egy picit a távolból, de ő terhes, ezért is mondta le, és... végül jött Darien, és kiröpített minket. Azt hittem, téged hívnak. Azt mondták, Superman, persze, hogy azt hittem. Veled egyébként is jobb repülni, nem hány utána senki.
Laza vállrántás után azonban hagytam a fenébe az egészet, hát minek próbálom megjátszani, hogy olyan menő vagyok, mint a többiek, csak az érdekelt, hogy megúsztuk, és Tibu is eljött. Így aztán újra a nyakába ugrottam, és jól megöleltem.
-Úgy örülök, hogy eljöttél. De, ugye, nem haragszol nagyon? Csak mert...
Befejezni nem tudtam, mert ekkor egy puha, aranypelyhes apróság robbant a képbe, és kisajátította Tibu ölelgetésének jogát. Alistair ,,Titiiiiiii!" kurjantással akaszkodott a nyakába, majd elkapta a hajamat, és nevetve mutatta fel neki.
-Bobó!
Aztán megint megnyomta az orromat, és bizalmasan odasúgta Tibunak:
-Bobó nem tutu!
-Jó, hát nem tehetek róla, hogy nem csipog az orrom - kaptam el a szóban forgó testrészt röstellkedve.
Alistair azonban már ismét Tibuval volt elfoglalva. Kicsit féltékenyen toporogtam, mert igazán nem szép, hogy így kitúrt a helyemről, de hát Alistairre nem lehet mérges az ember.
-Titi! - suttogta halkan, miközben fejecskéjét a vállára hajtotta, és már igen gyanúsan kezdett újra laposakat pislogni.
avatar
Annabelle Shirley
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 297
Hírnév : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Sheena Duran on Kedd Május 21, 2013 9:51 pm

Bár időnként neki kellett támaszkodnom a zuhanykabin oldalának és vennem kellett pár nagy levegőt, hogy az eszméletemen maradjak, azért a tusolás kezdte meghozni a várt eredményt és valamivel jobban éreztem magam.
Na, nem annyira, mint amit nagy vagányul előadtam a nappaliban Szelleméknek, de azért határozottan haladtam a borzasztóan szar felől a nagyon szar felé.
Aztán a hajmosás már kezdte meghaladni az összekapart erőmet, de még kitartottam és befejeztem, így visszanyerve eredeti szőkeségemet, amire elégedetten néztem a párától kissé homályos tükörben. Ekkor hallottam meg kintről az emelt hangú beszédet, melynek volt némi dühös felhangja és gondoltam itt az ideje, hogy színre lépjek, így hát egy fürdőlepedőbe csavarva magam ragadtam meg a fegyverként a manikűr ollót és sétáltam ki az ajtón, párafelhőt húzva magam után.
- Ki tréfálkozik itt? – kaptam el a végszót és néztem a férfira, és a hatalmas szárnyak látványától, azért elállt a szavam. Bár rémlett hogy szárnyas embert emlegettek, de mikor én találkoztam a férfivel kabát volt rajta és nem láttam mit visel a hátán.
- Ejha! – füttyentettem egyet, majd azzal a lendülettel tántorodtam a falnak, majd szerencsémre az ott lévő székre. – Nem mondta senki, hogy ez a Tibu az arkangyal személyesen. – ejtettem le magam mellé az ollót, mert amúgy sem hiszem, hogy sok hasznát vettem volna, főleg mivel a fenekemre üléstől hirtelen olyan fájdalom söpört végig rajtam, hogy ha nem voltam még halál sápadt, akkor most biztos sikerült ezt produkálnom.


avatar
Sheena Duran
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1190
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Tibutty Tamity on Szer. Május 22, 2013 12:06 am

- Azok gombák voltak, te butus – motyogtam a feje búbjába.

Mondtam. Semmi sem érdekelt addig, míg nem láttam, hogy Bogyó egészséges és kutya baja. Se Szellem és a baba, se Anna megjegyzése a táncról (amit egy hanyag mozdulattal elhesegettem). De a csőlátásom kezdett eltűnni, mikor megszólalt és a zöld hajtincsei pedig az arcomat csiklandozták. Lehet, hogy én reagáltam túl? … Hogy visszanyerjem valamennyire a méltóságomat (ha egyáltalán valaha volt olyanom Bogyó előtt), az utolsó ölelésnél kifújtam a levegőmet és kartávolságnyira toltam magamtól, a világ leghiggadtabb arckifejezését vágva. Na jó, a tenyerem attól függetlenül még mindig a vállán pihent, de gondoltam, hogy ennyi luxust megengedhetek magamnak.

- Ígérem, ha még egyszer valaki ezzel a férfibörtönnel mer fenyegetni, kínok kínjait fogja átélni – feleltem, miközben ökölbe szorult az egyik kezem. El sem tudtam képzelni, hogy min mehetett át a lány és ebből a homályos, részlethiányos magyarázatból is csak úgy toszogatni kellett az információt ki, a külvilágba. Persze, arról fogalmam sem volt, hogy ki volt az-az Adam vagy ez a Sheena, hogy Aya-nak (Aya Caine? Tényleg AZAZ Aya Caine?!) miért kellett pont ezt a kölyköt belerángatni a dologba, meg amúgy is, egyáltalán mit keresett ott és hogy van ekkora mázlija, hogy megúszta és hogy van akkora pechje, hogy ebbe belekeveredett és…

Mielőtt felfoghattam volna a lány kérdését egy árny magasodott fölém. Egy árny, ami a nevemet suttogta. Mit suttogta! Hangos, dobhártyaszaggató csatakiáltással kapott karmai közé, hogy leterítsen, felfaljon, elásson, majd később kiásson, hogy megegye belőlem a maradékot. Egy gondolat futott át az agyamon: „Jaj, ne... már megint?!” Gépiesen fogtam meg a kis ördögfióka pelenkával kipárnázott fenekét, hogy még véletlenül se essen le, ha már rajtam landolt, miközben a másik karomat félig felemelve tartottam a levegőben, esetlenül. Ismét, rejtélyes okból repült elő Alistair, magyarán Belzebub, ráadásul váratlanul, mint egy lesben álló ragadozó. Tisztában voltam vele, hogy direkt csinálja. Ó, mindenkit megtéveszthetsz ezzel az aranyos, pufók pofival, meg a cuki gügyögéssel, de engem nem versz át! Látom igazi arcodat, azt a számító, mindenki-engem-imád-és-tisztában-vagyok-vele tudatosságot… Na jó, azért tényleg nem bírtam ki mosoly nélkül, mikor olyan komoly arccal fordult felém, Bogyó gyári hibáit ecsetelve, mintha a világ legérthetetlenebb dolgát magyarázná. Sőt, még egy kacsintást is megengedtem Annie felé. Ugyan, senki sem lehet tökéletes.

- Ha ez vígasztal, én sem csipogok… Pedig nekem tollas a hátam. - Azonban az idillnek azonnal véget vetett, ahogy rám hajtotta a fejét és az egyik mancsával ravasz módon hátranyúlt a tollaimért, hogy azokat gyurmázza a kis ujjai között, mint valami plüssmacit. Kővé fagyva álltam, miközben eszembe jutott, hogy hány féle módon ejthetem el, eshetek bele valamibe, ráadásul az apja szeme láttára. Akár el is törhetem valamijét! A rosszabbnál rosszabb ötleteket végigvéve, kezdtem elfehéredni, így a festékes arcomon a színek egyre jobban kezdtek világítani.

- És most mit csináljak? – kérdeztem fojtott hangon, hosszú, kínos némaság után, valami megoldást keresve. Először is, hogyan fejtsem le magamról?! Hirtelen nyílt az ajtó, mire akkorát ugrottam, hogy minimum tíz tucat tollam kiesett a helyéről. KELL ENGEM ILYEN LELKIÁLLAPOTBAN IJESZTEGETNI!!! ROBBANÁSVESZÉLYES BIOLÓGIAI FEGYVER VAN NÁLAM, HÁT NEM VILÁGOS?! Hátrafordultam a fürdőszoba ajtó felé, miközben nagyban kalimpáltam, szorítottam a fogásomon, hátráltam, nekimentem valami fotelnak vagy kanapénak, a seggemre huppantam, de ebből az egész, pár másodperc alatt leforgó eseményből nem láttam semmit, mert a szárnyaimat magam elé kaptam, hogy védjem magamat és a kicsit a nem kívánt ellenségtől. A füttyentésre azért már leengedtem őket oldalra, hogy teljesen elfoglalják a többi ülőhelyet… Meg a padló nagy részét… Meg a fal nagy részét… Azonban mielőtt az idegennel foglalkozhattam volna, meghallottam Alistair csilingelő kacagását, ahogy a szétterített szárnyaimat nézte. Még pár babatapsot is kaptam, jutalmul az előadásért.

- Ez bezzeg tetszik… - morogtam és felkaptam a fejemet az ide… Mit idegen! Nagyon is emlékeztem rá. Bár igyekeztem nem sokáig bámulni, hiszen zavarba ejtően kevés öltözék takarta, a zavarba ejtően tökéletes és szexi alakját, azonban ez nehéz feladat volt, hiszen a párafelhőből kirajzolódó alak megjelenését, megkomponálni se lehetett volna jobban a bőrén még meg nem száradt vízcseppekkel és a nedves hajával, ahogy… Köh, köh… Igen, kétszer láttam. Egy közös munkánál és Mikey esküvőjén is, ha jól emlékeztem. Ekkor jutott el a tudatomig a megjegyzése, amire csak félszegen elmosolyodtam és megvakartam a tarkómat a szabad kezemmel. Na, hát nem mindenki reagált ilyen pozitívan a megjelenésemre, azért ez, valamennyire növelte az egómat, de mielőtt ezen komolyabban elgondolkozhattam volna… egy puha pracli elkapta az orromat, de csak azért, hogy onnan feltornászhassa magát a kiterült szárnyam felé. Igyekeztem tudomást sem venni róla. De tényleg.

- Azért egy arkangyalban több elegancia van, mint bennem bármikor is lesz, de azért köszönöm… Szóval néha Párduc, néha Sheena – mosolyogtam rá a nőre, de nem kíséreltem meg a felállást a potyautasom miatt. Ehelyett a kanapéról nyújtottam felé a kezemet, köszönés kép. – Ön meg tudja magyarázni, mégis, mi a franc folyik itt? Hidd el Bogyó, tényleg igyekeztem, de csak annyi esett le, hogy már Aya-t is meg kell ölnöm, amiért ilyen felelőtlen volt. Valaki, elejétől a végéig, kérem, tisztán, érthetően… Mielőtt a Végzet Angyala nem leszek az idegtől… - Ami persze nem volt igaz, mert egy alig tíz kilós szörnyeteg sakkban tartott. Kell ezeket szabadon engedni!
avatar
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Szellem on Szer. Május 22, 2013 12:04 pm

A férfi és a lány közti beszélgetésre inkább nem mond semmit, annak ellenére, hogy kicsit olyan a látvány, mintha Rozsomák fogadott volna örökbe egy törpeuszkárt, és most könnyeivel küszködve ölelgetné, amiért végre előkerült az erdőből az elkóborolt kis jószág. Alistair támadására viszont már úgy érzi, nem árt, ha szól pár biztató szót a rémült a férfihez:
-Tarts ki Tibutty, csak még egy kicsi...
És már repül is a kismadár.
-Anyám, ez de jól sikerült, na, csak még néhány ilyen felvétel, hogy a nejemnek is legyen min röhögni, aztán lefektetem aludni becsszó. Mi a...
Picit azért megáll benne az ütő, amikor együttes erővel esnek hanyatt, a kacagás hallatán viszont már megkönnyebbülten sóhajt fel.
~Mintha össze tudná törni magát...egyszer az emeletről ugrott az ölembe. Szerintem amilyen kis tündéri néha, annyira élvezi, ha idegesíthet.~
-Hééé, nézzenek oda de szexi lett valaki! - Kiált fel elismerően a szőke Sheen láttán.
-Szesszi? - Kérdi Alistair, mire Szellem tenyere a homlokán landol.
-Banyek...
-Ba...
-Ki ne mond!
Erre a szokásos kárörvendő bébikacaj a magyarázat, Szellem pedig jobb híján csinál még néhány fotót, aztán elteszi a gépet, és int a kisfiának.
-Na jó, a fürdő most már úgyis szabad, nekünk pedig ott dolgunk van , szóval gyere szépen ide. Hopp! Mondom hopp! Na, ez az, ügyes vagy.
El tudja képzelni, hogy ő az egyetlen a szobában, akit nem ver le a víz a kisbaba 5 méteres ugrása láttán, de ez van, ha bosszút akarnak állni, csináljanak saját gyereket!
-Na jól van, én most elvonulok egy kicsit, ti addig érezzétek otthon magatokat, vagy mi...mindjárt jövünk. Te pedig velem jössz te kis rosszcsont. MUHAHAHAHA!
Alistair amikor rádöbben, hogy már megint a fürdetésről van szó - pedig azt hitte, sikerült tisztázni, hogy neki ahhoz semmi kedve - vet pár segélykérő pillantást apja válla felett a népre, aztán viszont lehajtja a fejét, és inkább csak bámul maga elé.
-Ge..gö...gögögö.... - Állapítja meg egy re halkabban, mielőtt becsukódik mögötte az ajtó.
Darien csak jó 5 perccel később tér vissza, a tisztára mosott, és pizsamába bújtatott kicsivel a karjában, aki még mindig a vállát használja kispárnának, szemeit viszont lehunyta. A férfi mutatóujját a szája elé tartja, és úgy indul meg a lépcső felé. Újra eltűnik pár percre, de aztán amolyan szülői megkönnyebbüléssel az arcán tér vissza, és dől le az egyik karosszékbe.

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1426
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Annabelle Shirley on Szer. Május 22, 2013 2:40 pm

-Már hogyne csipognál! - ellenkeztem rosszallóan, majd a mutatóujjammal párszor megnyomkodtam az orrát, ügyelve rá, hogy Alistair mögött maradjak (bár ő úgyis Tibu orrát figyelte megbabonázva), majd fejhangon nekiláttam csipogni. - Csipp-csipp! Csipp-csipp!
Alistair erre hangosan kacagott, és amikor elhúztam volna a kezemet, elkapta, és visszanyomta Tibu orrára.
-Sipp-sipp! - vezényelt lelkes vigyorral.
Nevetve tettem eleget a kívánságának, és addig csipogtattam Tibu nóziját, amíg csak a tulajdonosa engedte, vagy amíg meg nem jelent Sheena. A kétségbeesett kérdésen még javában nevettem, hiszen hogy lehet ennyire megrémülni egy kisbabától, amikor máris menekülőre fogta, ami még érthetetlenebb volt a számomra, hiszen ez csak Sheena, a hírhedt bérgyilkos. Mivel utána már inkább rá figyelt, a kis hegymászó viszont eléggé nyilvánvalóan feszélyezte, megszabadítottam tőle az ,,arkangyalt", és hagytam, hogy kibeszéljék magukat. Bár egy ponton mintha a nevemet hallottam volna, de nem figyeltem oda, mert pillanatnyilag más kötött le.
-Hú, de magasan repül a repülő - emeltem a magasba Alistairt, és ahogy visítva nevetett, úgy nevettem én is vele, hiszen ennél gyönyörűbb hang az egész világon nem létezhet. - Hú, de magasan repül a repülő. Hú, de magasan repül a... Jesszusom!
-Jepü-jepűűűű - rikkantotta Alistair, ahogy elrugaszkodva a kezemből átlendült az apja kezébe.
Nem értettem, hogy történhetett, hiszen még csak nem is dobáltam, végig fogtam, de arra nem számítottam, hogy olyasmire is képes ez a gyerek, mint egy tornász olimpikon. Az apja meg úgy tűnt, egyáltalán nem csodálkozott rajta, mintha ez teljesen természetes mozdulat lett volna. Még rendesen ki sem hápoghattam magam, amikor már meg is indultak a fürdőszobába, hogy leváltsák Sheenát.
-Sipp-sipp - kalimpált még kicsiny kezecskéivel bánatosan Tibu felé, de aztán kénytelen volt megadni magát az apai szigornak, és hagyni, hogy megfürdessék.
-Ugye, milyen édes? - huppantam le Tibu mellé egyre a fürdőszobaajtót bámulva, ahol az imént eltűnt az apróság. - De tudnám egész nap babusgatni. Te meg hogy félhetsz tőle ennyire? Fél kézzel lenyomtad Charles-t, de nem bírsz el egy kisbabával? Ez valami komplexus nálad? Hát csak az orrodat akarta csipogtatni. Mit csinálsz majd a sajátoddal?
avatar
Annabelle Shirley
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 297
Hírnév : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Sheena Duran on Szer. Május 22, 2013 5:31 pm

Miután Szellemnek majdnem sikerült, ami nem sok embernek mostanában, hogy zavart pír fussa el az arcomat, a következő pillanatban már a nyakamba is zúdult Tibu valószínűleg teljesen jogos kérdése a történtekkel kapcsolatban, bár fogalmam sem volt, hogy Bogyó mennyit mondott el belőle, de az Aya-val kapcsolatos megjegyzésre azért összeszaladt a szemöldököm. Valahogy nem úgy emlékeztem a srácra, mint aki valami félelmetes mutáns, hanem mint egy szerencsétlenül csetlő-botló kezdő kalandorra.
Mivel már amúgy is ültem, így maradtam is ott, ódzkodva attól, hogy nagyon mocorogjak, akár meg is tehettem, hogy felvilágosítom, milyen slamasztikába keveredtünk a „húga” miatt.
Igaz, annyira már nem volt kedvem eláztatni, hiszen az már semmin nem változtat és láttam rajta, hogy minden egyes szapulás után egyre kisebb lesz, amikor Szellemnek meséltem.
- Azt hiszem Aya – néztem a gyerekkel foglalkozó lányra, - szóval Aya biztos nem véletlenül választotta Zöldikét a melóra, amit el akartunk végezni, meg aztán nem is tűnt veszélyesnek ez a része a dolognak, ő meg annyira bizonyítani akart. – kezdtem bele kissé kuszán, de aztán igyekeztem rendezni a gondolataimat. – Na, szóval, csak egy poloskát kellett volna feltennie Derek King-re, egy aprócska kis lehallgatót, amit észre sem vett volna. – sóhajtottam egy nagyot. – De kiszúrta a gyíkot, ó meg megijedt és megszólalt, aztán innen kezdődtek a problémák. Tudtam, hogy nem kellett volna egy kezdővel dolgoznom, de annyira erő……na, mindegy. Nem hagyhattam ott és ki akartam menteni, erre én is lebuktam. – vontam meg a vállam. – Innentől rám szabadul az egész New York-i rendőrség, de azt hiszem Bogyó a maga képességével, igazán nem volt veszélyben, ráadásul elég jól kijött King-gel, ha hinni lehet neki. Aztán valamiért megint úgy döntött, hogy segít nekem, behozott pár cuccot az épületbe, ahová beszorítottak, de az istennek sem akart elmenni utána. Ekkor lépett színre Szellem, akit hála az égnek elértem telefonon és idehozott minket. A rendőrök meg árnyékra vetődtek. – nem álltam meg, egy gúnyos mosoly nélkül. – Na, ennyi volt röviden és tömören. Nem gondolom, hogy Bogyó veszélyben lenne, bár a hajával lehet, kezdeni kéne valamit, elég feltűnő. - javasoltam Bogyóra nézve.
Közben kárörvendően pillantottam rá Szellemre, ahogy Alistair máris lecsapott az ismeretlen szavakra.
- Azt hiszem Lynn díjazni fogja a srác új szókincsét. – vigyorogtam a kínban lévő apukára, aki már kihasználta az alkalmat és megszabadítva Tibut és Bogyót a lurkótól, elviharzott vele fürödni.
Később, mikor Szellem már ágyba dugta a kis ördögfiókát, már csak mi felnőttek maradtunk a nappaliban, és közben én is magamra kaptam a ruháimat, bár nem volt egy könnyű történet.
avatar
Sheena Duran
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1190
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Tibutty Tamity on Szer. Május 22, 2013 10:19 pm

A vaku elvakított, ami Bogyó orr-asszisztálása után már szinte nem is érdekelt. Megadóan tűrtem, mint valami bánatos tekintetű golden retriever, mikor a farkán ugrálnak és a fülét húzogatják a kölykök. Maximum, ha szükséges elkobzom a kompromittáló képeket. Attól pedig, hogy az orromat nyomkodó ujjra koncentrálva bandzsítottam, csak nem származott komolyabb bajom. Úgy sem tudtam volna semmi használhatót kitalálni ebben a helyzetben. Kimondottan kényelmetlen volt. Mégis én mit csináljak egy babával? Én… Jó vicc… Azonban szerencsére ezzel már nem kellett foglalkoznom, mikor Bogyó teljesen lefejtette rólam. Mintha csak egy hatalmas szikla alól menekítettek volna ki, hálásan pillantottam a lány felé.

Darien és Alistair különszámát csak egy elismerő grimaszra húzódó szájjal és hümmögéssel jutalmaztam. Tudtam már mire képes a kicsi, így sunyin felkuncogtam és keresztbe fontam a karomat a mellkasom előtt, látva Bogyó ijedelmét. A szörnyű ígéreteket rejtő praclikat látva, amint felém kapkodnak először feszengve, majd mikor rájöttem, hogy az apja karmai közül úgy sem szabadulhat, már megkönnyebbülve mosolyogtam a kicsi után és még integettem is.

- Majd legközelebb kispajtás, ígérem, csipogok – jegyeztem meg, aztán becsukódott az ajtó. És fellélegeztem. Félrehúztam a szárnyamat, hogy Bogyónak legyen helye leülni. A szavait hallgatva, magam elé bámultam. – Nem félek – morogtam - egyszerűen olyan… Kicsi. Az összes gyerek. Síró-, kakiló-, evőgépek, ha pedig nem vagy gondolatolvasó és nem találod ki, hogy mit akar, még jobban rákontráz a sírásra, minta nyúznák őket. Aztán pedig te leszel a hibás. Meg, különben is… Nem tudom és nem is nagyon akarom tudni, hogy kell őket idomítani. Törékeny, esetlen, pici kis emberforma lények, amiken nincs kikapcsoló gomb. Kiszámíthatatlanok, állandóan bajba kerülnek. Veszélyesek és kész. A Charles-félékkel elbánni és ez, amit Szellem csinál, külön világ - erre születni kell. – Mikor Bogyó kimondta a „saját” szócskát, hatalmasra tágultak a szemeim, úgy fordultam felé. – Nekem? Saját? – Felhorkantam. - Már csak az kéne! – Nevettem fel a képtelen ötletre. Még, hogy én pelenkát cseréljek és le tudjak foglalni egy gyereket! Akaratlanul is elképzeltem magamat Tess társaságában, amint gömbölyödő pocakkal áll mellettem, de arra a gondolatra, hogy én valaha is apa leszek, kivert a víz. Gyorsan kiűztem ezt a képet a fejemből és inkább türelmesen végighallgattam Sheena mondandóját. Igen, kifejezetten könnyebb volt így a szavaira figyelni, hogy felöltözött.

- Hmm… - emésztettem meg a dolgot és az újból feltörő dühömet a lelkem mélyére szorítottam. Igyekeztem tárgyilagos maradni. Nem voltam sem ellenséges, sem megbocsájtó. Egyszerűen tárgyilagos. - A haja most a legkisebb gond, más is hord extravagáns dolgokat. De az, hogy az elmondás alapján egy profi bérgyilkos mégis igent mondott egy olyan ötletre, amit egy, a szóbeszéd és a tettei szerint meggondolatlan, forrófejű nő ajánlott fel, eléggé megdöbbentő. Gondolom tisztában volt azzal, hogy Annabelle nem a leghiggadtabb, nehezen kezeli a feszült helyzeteket. Maga profi, biztos nem választ felszínesen, nem igaz? Felmérte a lányt és mégis, hagyta, hogy odamenjen Derek King-hez. Ahhoz a mutánsgyűlölő, sasszemű emberhez, akinek még nyomós ok sem kell, hogy lelőjön egy mutánst… Azt azért köszönöm, hogy nem hagyta ott a pácban – biccentettem. Ez tényleg sokkal szimpatikusabbá tette a nőt és tényleg hálás voltam neki. – De ha máskor nem találnak egy megfelelőbb embert vagy mutánst egy ilyen ügyhöz, inkább engem keressenek fel. Hagyják ki az ilyenekből a húgomat. Rendben? – Kérdeztem a legkomolyabban, miközben igyekeztem Sheena lelkébe látni a pillantásommal. Ha megkaptam a választ, fapofával bólintottam, aztán lenéztem a mellettem ülő lányra. – Veled még nem végeztem – közöltem, hidegvérrel, majd csendben megvártam, míg Szellem átmegy a nappalin az édesdeden alvó Belzebubbal a kezében. Eltűnt. Visszanéztem a nőre. - Már csak egy valamit nem értek. Egyetlen egy poloska felhelyezése miért kétemberes meló volt?
avatar
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Annabelle Shirley on Csüt. Május 23, 2013 5:09 pm

Én megpróbáltam. Én esküszöm, hogy megpróbáltam, de csak nem sikerült. Előbb csak a szám remegett meg, akármennyire is passzíroztam össze, aztán már a vállam is reszketni kezdett, akkor gyorsan lehajtottam a fejemet, hogy valamelyest leplezzem a gyengeségemet, de amikor halk vonyítás szállt fel a torkomból, mint amikor egy lufinak húzzuk szét a száját, miközben kiengedjük belőle a levegőt, már tudtam, hogy minden elveszett, én ezt nem bírom tovább. Kitörő nevetésem orkánként döntött le a lábamról, én pedig ültő helyemből a kanapén kinyúlva a hátamra dőlve kacagtam Tibu zavart motyogásán, hogy a gyerekek így túl kicsik, meg úgy túl hangosak, és egyébként is nyenyenye. A végén már kapkodnom kellett a levegőt a nagy nevetéstől, és a könnyem is kicsordult, de csak nagyon nehezen tudtam végre visszaszerezni a higgadtságomat.
Akkor még mindig vigyorogva emelkedtem fel ismét ülő pózba, és bár néhányszor még fejcsóválva felhorkantam, és kuncogtam egy sort, de aztán teljesen elcsendesedtem. Már ami a nevetést illeti.
-Ugyan már, csak azért tekintek rád a bátyámként, mert nincs köztünk olyan nagy korkülönbség - veregettem meg finoman Tibu vállát. - De egyébként inkább vagy az apám, és hidd el, nagyon jól csinálod. Nagyon klassz vagy... apu - szúrtam még oda gonosz vigyorral.
Aztán megint a kényesebb témákra terelődött a szó, és Tibu azonnal igazolta is a véleményemet, hogy inkább szülő státuszt kapott mellettem, mivel kimondottan hasonlított egy szigorú apukára, aki letolja a gyerekeket, amiért azok engedély nélkül akartak bepoloskázni egy életveszélyes zsarut, aki aztán a város fél rohamrendőrét a nyakukba uszította, és majdnem meghaltak a tűzharcban. Valami azt súgta, hogy ezúttal le kell mondanom a jutalom csokiról. Pedig meg se haltunk.
-Ne legyél rájuk mérges - kértem halkan Tibut. - Nem akartak ők rosszat, és Sheena kimondottan ellenezte az egészet, de nem volt más választása. Ayanak meg igaza van, tényleg rám fér a tapasztalatszerzés. Tudom, hogy legalább olyan könnyű velem, mint egy ötévessel - Itt azért kicsit elszontyolodtam. -, de ettől függetlenül húsz éves vagyok, nem öt. Nem várhatok mindig arra, hogy valaki majd fogja a kezemet, és megment. Ideje lenne felnőnöm, és saját magamra vigyáznom. Egyszer talán még én is tudnék segíteni másoknak. Tudom, hogy féltesz, és hidd el jól esik, de... hagynod kell kirepülni a fészekből - vontam meg a vállamat egy félszeg mosollyal. - És ha visszaemlékszel, a mi első találkozásunk sem volt véletlen. Ahova együtt mentünk, az sem volt éppen veszélytelen, pedig annak indult. De túléltük. És neked is kellett egy szárnysegéd, ahogy most Sheenának is, hiszen látod, hogy mennyire balul tud néha elsülni az akció, olyankor nem árt ha van ott valaki, aki fedez. Most is jól jött.
Közelebb bújva hozzá mindkét karommal átöleltem az ő karját, az államat pedig a vállára támasztottam.
-Ne haragudj rám, nem akartam, hogy ez legyen belőle.
A fejem búbjával egy kicsit hozzádörgölőztem, aztán kis hallgatás után halkan megjegyeztem:
-Egyébként van valami maszat az arcodon.
avatar
Annabelle Shirley
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 297
Hírnév : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Sheena Duran on Csüt. Május 23, 2013 5:51 pm

Tibu szavai aztán sokat segítettek abban, hogy kezdjen visszatérni belém az élet, mert bár higgadtan és szinte érzelem mentesen beszélt, sikerült a fejembe kergetnie a vért.
Nem elég, hogy majdnem meghaltam a tapasztalatlan és kétbalkezes patronáltja miatt, még felelőssé is tesz a következményekért. Mindenki úgy kezeli ezt a lányt, mintha tíz éves lenne, pedig nem és……és…..Az egyre jobban fortyogó gondolataimat Bogyó hangja szakította félbe, aki most meglepő módon nem akart a föld alá bújni, hanem megszólalt és csodák csodája, még reálisan látva a szerepét, ecsetelte a történteket.
- Már elnézést! De, ha ennyire debilnek nézed a Zöldikét, hogy egy egyszerű feladatot nem tud végrehajtani, ami egy bepoloskázás, akkor miért nem fogod a kezét a nap 24 órájában? Miért engeded szabadon lófrálni, hogy belemásszon olyan dolgokba, amikbe nem kéne? – vettem át a szót és vezettem le első dühömet hirtelen. – És nem, nem mértem fel, mert egyrészt nem volt rá idő, másrészt Aya-tól jött, így feltételeztem, hogy ennyi még nem haladja meg a képességét. Nem arra akartam felbérelni, hogy álljon elé és puszta kézzel végezzen a zsaruval, csak arra, hogy egy icipici kis szerkezetet rakjon rá, ami a képességével nem is lett volna olyan nehéz! – fújtam ki a levegőt kissé mérgesen. – Azt, hogy ő mivel vette rá Aya-t, hogy hozzám küldje, talán Bogyótól kérdezd meg, elvégre, ahogy mondta már nem ötéves, hanem felnőtt nő, aki képes felmérni, hogy mit vállal el.
Arra, hogy magát ajánlotta fel a lány helyett, csak egy párducos morgással reagáltam és megpróbáltam anélkül felállni, hogy szikráznának a szemeim a fájdalomtól. A kérdése viszont tényleg jogos volt.
- Egyrészt, nem tudtuk mire számítsunk King-gel kapcsolatban, így kellett a fedezet, másrészt nem csak magára King-re akartunk poloskát tenni, hanem a házába is, sőt az igazi az lett volna, ha az irodájába is sikerül, de az már elég necces lett volna és másként is meg tudtuk oldani. Ezért kimondottan jól jött Bogyó képessége, bár a következményekre nem számoltam, vagyis jobban mondva nem így számoltam. Már az is meglepő volt, hogy tudta a zsaru, hogy vörös lett a hajam. – mondtam, de a végén már elhalkultam, mert ezen még törhetem egy kicsit a fejem. – És abban biztos lehetsz, hogy nem lesz legközelebb, mármint Bogyóval. – bólintottam, de éreztetve, hogy nem azért mert Ő mondja, hanem mert egyszer bőven elég volt. Na jó, a végén azért azzal, hogy behozta a zsákot, valamit javított a renoméján.



avatar
Sheena Duran
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1190
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Tibutty Tamity on Csüt. Május 23, 2013 7:32 pm

- Apád?! – kérdeztem felháborodottan, sokkal vékonyabb hangon, miközben azt néztem, hápogó szájjal, ahogy a vesztemen szórakozik. Oldalba böktem, ezzel válaszolva a vállveregetésére, aztán még mielőtt arrébb menekülhetett volna, a szárnyammal magam felé löktem, elkaptam és jóóóóóóól összekócoltam a haját. – Nesze neked, lyányom! – mondtam elégedetten szemlélve a munkámat. Bogyótól tényleg kedves volt, hogy próbálta őket védeni, de én nem láttam ebben semmit, amitől kevésbé kellett volna szigorúbban nézni a dolgot. Sheena ellenezte, nem volt más választása. Kifogás.

- De ne ilyenekkel szerezz tapasztalatot, mikor ötven százalék esélye van, hogy megölnek – kértem fáradtan. – De ha azaz álmod, hogy szétlöveted magad… - megcsóváltam a fejemet és inkább nem fejeztem be. – Az, ahova én vittelek, olyan dolgot kellett csinálni, amihez értesz. Lopás, ráadásul eléggé felkészült voltál, hogy tudd, mire számíts. De igazad van, már az is hiba volt. Elszúrtam. - Épp ezért tudtam, mekkora hiba, hogy Sheena is ugyanezt a hibát elkövette. Ha tudtam volna, hogy Bogyó akkora problémát jelent akkor és veszélybe kerülhet egy BÁLON, soha nem vittem volna el magammal… A számat összepréseltem és úgy hagytam, hogy hozzám bújjon, de a keresztbe font karjaimon nem váltottam semmit. Megfeszített izmokkal ültem és vártam.

- Nem haragszom. – Nem is lenne miért haragudnom. Nem lenne jogom haragudni. Sosem volt jogom haragudni. Amikor szólt, hogy van valami az arcomon, az első tükröződő felületnél megnéztem magamat, majd csettintettem bosszankodásom közben a nyelvemmel. Ne már!

Azonban Sheena szavai…

- Debilnek? Ó, én aztán nem nézem őt debilnek. Tudod minek nézem? – váltottam át én is tegeződésre, ha már ennyire belejött. – Egy alig felnőtt korú, ártatlan, jóhiszemű lánynak, aki nem jártas a maffia és a bérgyilkosok koszos, furfangos és sunyi alvilágában, ahol még a legpitiánerebb melóra is a leggerinctelenebb férgeket bérelik fel, mert mindenki tisztában van vele, hogy ehhez ideg kell. Jó vastag bőr, hogy ne égjen le az ember pofája. Ha ránézek én egy jóravaló, félénk lányt látok. Szóval nem, őt nem nézem debilnek. Inkább azt az állítólag szakavatott, profi bérgyilkost nézem annak, aki még az érzelmeit sem tudja kordában tartani, mikor felteszek neki egy eléggé egyszerű kérdést. Aki nem tud egy nyomós okot vagy indokot mondani arra, hogy miért Annabelle-t vonta maga alá társnak. És ne gyere nekem olyannal, hogy nem volt rá idő, hogy megfelelően dönts erről. Profi vagy kérlek. A profi arról ismerszik meg, hogy előre felkészül, hogy a legkisebb gubanc is elhanyagolható mozzanat legyen neki. Nem vállal kockázatot, mert nem hazárdjátékos. Vagy ha improvizálni kell, azt is a lehető legjobban teszi. Aya, pedig… Nem tudom mekkora puszipajtások vagytok, biztosan jobban ismered mint én. De attól még, hogy életemben nem láttam, eléggé alapos információim vannak róla és az ő állítólagos hideg fejéről. Hogy miért? Mert felkészült vagyok, próbálok az lenni. És mert te is felkészült vagy (elmondás szerint), gondoltam nem okozhatott gondot, azonnal leszűrni, hogy egy ember alkalmas-e egy ilyen feladatra vagy sem. Hiszen, lényegében ez is a munkád része, egy pillantás alatt megállapítani valakiről, hogy mire számíts tőle. Attól függetlenül, hogy a haverod ajánlotta őt vagy sem. A te felelősséged, hogy rábólintottál Aya ajánlatára. De gondolom az fel sem merült a fejedben, hogy előtte leteszteld, tényleg alkalmas-e rá. Mert, ha elszúrja, még inkább csökkennek az esélyeid, hogy lehallgathasd King-et később, hiszen számítani fog újabb támadásokra. Ez, egy olyan meló volt, amit egyszer lehet megtenni, mielőtt az alvó oroszlán felébredne. Száz százalékra kellett volna menned… És attól még, hogy kierőszakolta, hogy hozzád menjen, a világ legegyszerűbb szavával elküldhetted volna. „Nem.”

- Képesség, pedig nem indok, hogy egy ilyen feladat körül ekkora felhajtást kellett volna csapni. Ha több rejtve kell maradnom, akkor maximum felfogadok egy nincstelen szarzsákot, aki valamitől függ, legyen alkohol vagy drog és azt küldöm be a mély vízbe. A be poloskázás nem atomfizika, bárki meg tudná csinálni. Az ilyen embereket ráadásul könnyű megvenni, könnyű befolyásolni és nem kell sokat tudnia rólad. A te szemszögedből nézve ez járulékos veszteség lett volna. – Tudtam, hogy kegyetlenül beszéltem, de nem érdekelt. Most egy ténylegesen profi bérgyilkos észjárását próbáltam követni, nem pedig a sajátomat. - Nem kötődsz hozzá, alig tud rólad valamit, ha pedig köp, a legnagyobb lelki nyugalommal hagyhattad volna a zsaru markai között. Úgysem lett volna terhelő bizonyíték ellened, hiszen nem megbízható a vallomása egy kiszámíthatatlan embernek. Azonban egy húszas éveiben járó mutáns, na az már érdekesebb dolog, főleg egy mutánsgyűlölő rendőrnek. Figyelemfelkeltő, ép eszű, figyelemre méltó érvekkel tud szolgálni, ha esetleg beárulná, ki bérelte fel. Nem biztos, hogy vagy annyira kegyetlen, hogy ott hagyod, ha szorul a hurok a nyaka körül. Emocionális kiskapu, ami csak a vesztedet okozhatja.

- Ha pedig fedezet kellett, miért nem egy ugyanannyira jól képzett ember választottál, mint amilyen te magad vagy? Mit tudna rajtad fedezni? Jajveszékelve körbeugrál, hogy gond van? És mi van, ha több helyre kell az a nyomorult poloska? Úgy tudtam King ember, tehát eléggé kicsi a lehetősége annak, hogy egyszerre két helyen legyen. Vagy tévedek?

- Meglepő, hogy vörös lett a hajad?! Hát, nem tudom, de szerintem nem nagydolog felismerni valakit, simán az arcbeállításáról. Ha anyám befestené a haját, tuti, hogy nem keverném össze egy idegennel. Igen, messziről nehezebb lehetett kiszúrni, abban biztos vagyok, de ha még mindig King-ről beszélünk, aki ha még mindig frissek az információim, zsaru, gyerekjáték lehetett kiszúrni a hasonlóságot. Nem tudom honnan ismert volna fel, de nem is érdekel. A kopóknak az a hivatásuk, hogy felismerjenek mindenkit. Minimum egy arcplasztika kellett volna, hogy ne jöjjön rá, ki vagy. – Megráztam a fejemet. Én tényleg, nem a tutit akartam megmondani. Ó, ugyan, mégis ki vagyok én ahhoz?! Én is elszúrtam már dolgokat, ez tény, nem azt mondtam, hogy ő neki, akit még nem is ismerek, tökéletesnek kell lennie. De én legalább bevallottam, hogy elcsesztem. Bogyóra néztem, mikor kijelentette, hogy nem lesz Bogyóval legközelebb. Tudtam én is. Tudtam, hogy soha többet…

Ha még valaki hozzászólt volna a dologhoz, ez a beszélgetés, addig tartott, de mikor már senki sem tudott felhozni semmit…


- Mindegy – legyintettem, lefejtettem magamról Bogyót, ha még mindig rajtam volt és felálltam. Ahogy múltak a percek, egyre kevésbé érdekelt az ügy. – Most már úgyis mindegy. Köszönöm, hogy nem hagytad ott Derek King-nek, játékszernek. Bogyó, pedig tényleg nem öt éves, el tudja dönteni mit akar – helyeseltem egy gúnyos vigyorral – így aztán nem fogok toporzékolni, ha nem akarja, hogy hazavigyem. Ha jönni akar, elviszem, ha nem, akkor nem. Nem vagyok az apja. – Ha Darien közben megérkezett, a beszélgetés végén neki is megköszöntem még egyszer, hogy elvitte onnan a lányt, aztán elindultam az ajtó felé. Nem volt levegő a szobában. Túl kicsi volt és zsúfolt. Repülni akartam, a hideg levegőt akartam. B*szki, csak innen el! Nem voltam képes kibírni, hogy a talajt a lábam alatt érezem.
avatar
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Annabelle Shirley on Pént. Május 24, 2013 9:41 am

Még javában az összekócolt hajamat fésülgettem az ujjaimmal, amikor megint ránk zúdult Tibu haragja, még akkor is, ha nem is jeges orkánként, inkább, mintha szépen lassan megfagyasztott volna maga körül mindent. Hátborzongató volt.
-Nem mondtam, hogy hiba volt. Üzletet kötöttünk, és nem ártott, hogy... nem gondoltam, hogy így fog elsülni... nem tarthatsz örökké burokban... az utcán már nem egyszer kerültem életveszélybe, te is tudod, most legalább volt velem valaki... King nem is akart bántani, hanem megvédett, és kakaót akart adni... és... Jól van, sajnálom!
Azért nem mondom, amikor azt részletezte, hogy mennyivel ,,feláldozhatóbb" partnereket is találhatott volna, azért rosszallóan szusszantam fel, és türelmetlenül doboltam a vállán, bár továbbra is szorosan öleltem magamhoz.
-Kérlek, mesélj még róla, hogy a magamfajtákat mennyire könnyű élőpajzsnak használni, nagyon jó érzés hallgatni - morogtam.
A továbbiakban azonban már nem ellenkeztem, hagytam, hogy kiadja magából, mert láthatóan semmi észérvet nem volt hajlandó elfogadni. Mondjuk persze igaza is volt, az ő helyében biztos én is tomboltam volna, de ugyanakkor egyáltalán nem bántam meg, amit tettem, és továbbra is úgy gondoltam, hogy nekünk is igazunk volt.
-De veled megyek - pattantam fel rémülten, és odaszaladva hozzá szorosan megragadtam a kezét. - Ennyire azért nem kell utálni - motyogtam elszontyolodva.
Visszafordulva még azért integettem Dariennek és Sheenának, és még egyszer megköszöntem, hogy segítettek. Utána Tibuba kapaszkodva élveztem az utat, még akkor is, ha tudtam, hogy nem érdemlem meg. Nagyszerű érzés volt olyan magasan szárnyalni, sokkal jobb, mint Dariennel, mert itt még megvolt a testem, és nem is lettem tőle rosszul. Persze nem felejtettem el, hogy én most büntiben vagyok, vagy mi, de nem bírtam ki, hogy ne vijjogjak út közben, annyira élveztem a repülést.
Viszont az sem ment ki a fejemből, hogy miért is történt mindez, miért vállaltam el ezt a küldetést, ezért megkértem Tibut, hogy út közben még álljunk meg valahol. Volt egy nagyobb üzlet, ami éjfélig nyitva volt, és még csak este tíz óra volt, így bőven odaértünk zárás előtt. Ott pedig megvehettem Adamnek, amit már pár napja kinéztem neki. Egy alig tíz centis tűzzománc szobrocska volt, ami egy katonát ábrázolt egyik kezében olyan puskát tartva, amilyen Adam vállára volt tetoválva, másik oldalon pedig magasra lendítette a karját, hogy lazán kinyújtott mutatóujjára egy bagoly tudjon leszállni. A madár még éppen csak megkapaszkodott a férfi ujjában, a szárnya is még ki volt tárva, a katona arcán pedig halvány mosoly ült, ahogy nézte. Ezt becsomagoltattam egy piros színű díszdobozba, és kértem rá fehér szalagot is masnival.
És ha már ott voltam, vettem egy csoki ízű, gömbölyű nyalókát, amit azonnal ki is bontottam, és kérdés nélkül Tibu szájába nyomtam.
-Mehetünk - ugrottam megint a karjaiba, hogy megint felrepülhessünk.
A zacskóra, amiben a kis csomag lapult, csomót kötöttem, hogy még véletlenül se essen ki az ajándék a rettentő mélységbe, úgy szorongattam fél kézzel, miközben azért Tibuba is kapaszkodtam.
-Remélem, örülni fog neki - babráltam a zacsival eléggé lámpalázasan. - De most volt a szülinapja, és gondoltam, ez talán... úgy illene hozzá... és talán még tetszik is neki. Tudod, Adam az igazgatónk, de tanít is. És ő volt az, aki a múltkor megmentett. Nagyon-nagyon kedves ember. És amikor mosolyog, olyan helyes mosolyráncai vannak, olyan... és tegnap észrevettem, hogy kihagyott egy foltot a nyakán borotválkozásnál. Olyan volt, mintha egy bébi hörcsögöt vitt volna magával mindenhova. Furcsa, de olyan szívesen megsimogattam volna. Biztos, mert szeretem a hörcsögöket. És mindenkire úgy vigyáz. Régen katona volt, úgyhogy olyan, mint egy nindzsa. Na jó, talán nem pont olyan, van ott egy nindzsa, és egyáltalán nem hasonlít rá, Adam sokkal jóképűbb, és... és nem is olyan ijesztő. Nem zavarta, hogy belopóztam hozzá éjszaka, amikor féltem, és reggel kaptam ananászos pizzát. És olyan okos! És olyan jó keze van, olyan kézreálló. Majd ha találkozol vele, és kezet fogsz vele, te is meglátod. Olyan jó nagy, és meleg, és puha, és... Nézd, ott van az iskola! Megérkeztünk!

//Szellemnek és Sheenának köszönöm a játékot, mint mindig, nagyon klassz volt Very Happy Tibuval meg akkor folytatjuk: Xavier - Főbejárat//
avatar
Annabelle Shirley
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 297
Hírnév : 25

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Sheena Duran on Pént. Május 24, 2013 11:49 am

Komolyan mondom, néha megáll az eszem, hogy emberek micsoda problémát tudnak okozni saját maguknak, azzal, hogy jól felhergelik magukat valami mondva csinált dolgon, ami még ráadásul olyan messze van a realitástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Én határozottan azon a véleményen voltam, hogy eleget tettem a férfi kívánságának és amennyire lehetett precízen elmondtam neki, mi történt és, hogy igazán senkit nem hibáztathat a történtekért, de ez úgy látszik süket fülekre talált és teljesen elvesztette a realitás érzéket a lánnyal kapcsolatban.
Egy darabig csak teljes nyugalommal hallgattam a kifakadását, de ahogy egyre jobban belelovalta magát, úgy emelkedett meg az én vérnyomásom is, mert egyrészt szinte megkérdőjelezte a „szakmai” hozzáértésemet, másrész éppen csak nem hülyézett le nyíltan a szemembe.
- Na álljon csak meg a menet ficsúr! Ki a fészkes fene vagy te, hogy itt oszd nekem az észt? Még, ha jól vettem ki a szavaitokból a rokona sem vagy! Másrészt, mint már párszor elhangzott nem egy gyerekről beszélünk, hanem egy felnőtt nőről, aki úgy tudom, nincs a gyámságod alatt és van saját akarata. – léptem közelebb dühösen, miközben a szemeim már parázslani kezdtek a visszafojtott indulattól, ami valamiért sokkal vehemensebben jelentkezett, mint amit az egész szituáció indokolt és ezt még magamnak sem tudtam megmagyarázni miért. – Én tudod mit látok, ha rá nézek? éppen azt, amit az előbb felsoroltál! Egy névtelen, utcalakót, akinek már van tapasztalata az ilyenekben, hiszen már dolgozott bérgyilkosnak, olyannak, aki a saját fajtánkat gyilkolja és, ha nem csípem nyakon, akkor lelkiismeret nélkül feladott volna neki. – villantak a szemeim a visszahúzódott lányra, aki Tibu kezét szorongatta. – Szóval ne gyere itt nekem az „ártatlan és jóhiszemű” jelzőkkel, mert a képedbe röhögök. Vagy ezt talán nem kötötte az orrodra? – ejtettem meg egy feldúlt, gúnyos mosolyt. – Ezért azt ajánlom jól gondold meg a szavaidat, mert marhára nem vagyok a humoromnál a mai nap után, de ennek és a sérüléseim ellenére csak az a szerencséd, hogy Szellem házában vagyunk, különben nem tűrném el tőled ezeket a szavakat. – villogtak most már gyilkosan a szemeim.
~ Mi a fene van velem? Máskor legfeljebb gúnyosan kinevettem volna, most meg itt tajtékzok a hülyeségük miatt! Nem vagyok normális! ~ csodálkozta a saját érzelem megnyilvánulásomon, de ez annyira talán nem is volt igaz, csak még saját magamnak sem mertem bevallani, hogy részben egyetértettem vele és ezért érintettek ennyire mélyen a vádjai.
- És saját magad is elismerted, hogy ehhez a melóhoz nem kellett profi, ha lopni tud észrevétlenül, akkor egy lehallgatót simán el tudott volna helyezni és ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy zsaru volt a célpont vagy nem. King sosem látta, így nem gyanakodhatott volna rá. Ráadásul hosszú éveket, majd hogy nem évtizedet töltött az utcán, ami gondolom te is tudod, hogy nem egy leánynevelde, miből feltételeztem volna, hogy összetojja magát az első hangos szóra? És, hogy a te szavaiddal éljek: „nem kötődsz hozzá, alig tud rólad valamit, ha pedig köp, a legnagyobb lelki nyugalommal hagyhattad volna a zsaru markai között.” Ez tökéletesen illet a helyzethez. – soroltam tovább, mert szinte lángoltam belülről már. – Aztán meg fedezni nem kellett volna, csak figyelni, ez feltételezem nem haladná meg egy csöves képességeit. Már a feltételezés is sértő, hogy azt gondolod rá bíznám az életemet. – csaptam csattanósat tenyérrel a falra, hogy nem Tibu képén tegyem azt. – Különben meg soha nem ismert volna fel, mert nem kellett volna a közelébe sem mennem, ahhoz meg a vörös haj meg egy kapucni bőven elég lett volna az alkonyatban, ha te is „profinak” tartod magad, akkor ennyit tudhatnál. – vetettem oda még.
Azt már nem tettem hozzá, hogy csak hozzám nem illett volna, mivel soha nem hagytam volna senkit sz&rban, ahogy őt sem.
Nem kerülték el a figyelmemet Bogyó szavai sem, így most ez még jobban dühített.
- Egyébként hallom, hogy te is használtad már a saját kis céljaidra őt, és ezek szerint az sem volt sokkal veszélytelenebb, akkor meg, hogy van képed nekem itt kiselőadást tartani? – hergeltem tovább magam és nem tudtam hová fog ez vezetni.
Szinte remegtem a dühtől és a visszafojtott indulatoktól, így aztán csak mereven néztem, ahogy búcsúzkodni kezdtek, de ahogy az adrenalin csökkenni kezdett a szervezetemben, úgy éreztem a rosszul lét közeledtét, így szó nélkül fordultam a fürdőszobába és még időben tartottam a fejem a csap alá, hogy ne ájuljak el.
~ Rohadt élet! Rohadt nap! Nyomorult Derek King! Hamarosan levadászlak! ~ mantráztam magamban, hogy magamhoz térjek.



avatar
Sheena Duran
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1190
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Tibutty Tamity on Hétf. Jún. 03, 2013 6:40 pm

Bogyó halk mormogására azért fájdalmasan elszorult a torkom, mikor rájöttem, ez hogyan érinthette őt.
- Nem úgy gondoltam… - feleltem halkan, lehajtott fejjel, bűnbánóan.
Arra, hogy egy feláldozható senkit lát maga előtt Sheena, azért elszorult a szívem. Komolyan, mostantól kétszer meg kellett gondolnom, hogy mégis kiből mit nézek ki. Egek, miért is hittem azt, hogy egy bérgyilkos megszán egy köly… El kellett ismernem, nem volt már kölyök, de ezt akkor sem vallottam volna be, ha megkínoztak volna. Csak szorosan összepasszírozott szájjal hallgattam a nőt.
Aztán jött az újabb csalódás. Kétkedően Bogyóra néztem, Sheena szavait hallva, de egyszerűen nem tudtam elhinni. Hiszen Bogyó nem, nem kötötte az orromra ezt…
- Ez igaz? – kérdeztem suttogva, miközben figyelmen kívül hagytam a bosszús és egyben dögös nő következő szavait. Nem érdekelt, hogy feldúlt volt, nekem sem ez volt a legjobb szórakozásom. Azt el kellett ismernem, hogy ha lopni tudott, akkor egy poloskát is gyermeki könnyedséggel tudott volna elhelyezni, attól függetlenül, hogy azért volt még így is egy-két kivetnivalóm. De már nem érdekelt, a görcsös izmaimat, a nő nyakán és fején lüktető ereket elnézve, ez a beszélgetés egyikünknek sem használt.
- Tudod mit? – csaptam össze a kezemet, a kis előadást nézve és felálltam, mikor a szememre hányta, hogy veszélybe sodortam a múltkori melónkkal a lányt. Nos… én is kezdtem felélni az összes türelmemet. – Talán pont azért ilyen rohadtul dühítő ez az egész, mert látom, hogy valaki ugyanazt a hibát követte el, mint én! Ha már én nem tudtam vigyázni rá, legalább más kihagyhatta volna a szarból! – Széttártam a kezemet és valamivel nyugodtabban folytattam, miközben elkezdtem hátrálni az ajtó felé. – Csak ennyi lett volna a lényeg. Mert legyen vér szerinti vagy sem, ő a húgom és nem akarom, hogy bajba kerüljön… - Azzal megfordultam és kicsaptam a ház ajtaját.
...
Jót tett a hűs levegő. Lenyugtatott a szembe szél, mindent kizárt a fejemből. A lány súlyát alig éreztem és a sikkantásait szinte meg sem hallottam. Békesség volt. Ez kellett nekem, hogy minél távolabb legyek attól a háztól és a dühtől. Igyekeztem nem gondolni semmire, legfőképp az előbb történtekre nem. Hallgatagon, komoran haladtam a magasban, karjaimban Bogyóval, elnéztem az épületek tetejét, az apró pontként világító ablakokat és a gyerekjátékoknak tűnő sétáló embereket és kocsikat. Most is zajlott az élet, de a hangok tompán értek el hozzánk, mintha csak egy burokból elemeztük volna az igazi élet mindennapi mozdulatait. Zavartalan volt az utazás. Néhai tűnődéseim során, rájöttem, hogy talán pont az éjszakai repülések miatt volt fekete a szárnyam, hiszen amiatt még kevésbé volt feltűnő a fekete, sötétkék égbolton. Ki tudja… Talán az éjszakák és hajnalok vándorlására teremtettek?
Persze, most nem csak én voltam a kiválasztott – a lány kérésére zökkentem vissza a való világba. Egy apró hümmögéssel és biccentéssel jeleztem, hogy értettem, majd ugyanolyan merev arccal folytattam az utunkat. Ameddig elvolt, a parkolóban bújtam meg az eléggé ritkásan álló kocsik között. Rendben, igazándiból a legtávolabbi autó oldalának dőltem és fáradtan vártam Bogyóra, miközben még mindig kattogott az agyam. Megmasszíroztam a halántékomat és sóhajtottam egy nagyot. Csak túlélem… nem igaz? Egy perc elteltével nem bírtam tovább, már épp bementem volna a lány után, hogy egyrészt tudjam, hogy nincsen semmi baja (nem rabolták el az ufók, nem lett túsz, nem borult-e rá egy polc…), másrészt, hogy hideg vízzel megmossam a fejemet. Hátha azzal csökken a dübörgés a fülemben. Ám, mielőtt megmozdulhattam volna, a lány vissza is ért. A kezében lévő piros dobozra esett a pillantásom és egy újabb, égető kérdés jutott eszembe.
- Te, ki azaz Ad… - És már érkezett is a nyalóka. Még javában igyekeztem felfogni a történteket, mikor már vidáman rám ugrott. Még jó, hogy nem használt ostort, hogy Ráró hamarabb elinduljon…
Biztos volt valami abban a nyalókában, mert már legalább megeresztettem egy halvány, ám őszinte mosolyt. Aranyos volt, amiért ennyire tetszett neki a repülés. Persze ezt hamarabb is észrevehettem volna, de akkor még túlságosan lefoglaltak a gondolataim. Na, és persze, akkor még nem motyogta végig az egész utat ennyire szorongva, amivel akaratlanul is rá figyeltem.
- Má, mé ne tehhene nyeki? – Utána már csak egyre inkább összeráncoltabb szemöldökkel hallgattam az előadást. Adam az igazgató. Ez még nem is lett volna sok információ, de ahogy Bogyó belelendült, úgy nőtt az én gyanúm is. – Vávává… Minhenkhine’ aándéhot khell venni af igafgahtónak? – Én tényleg igyekeztem megérteni, de mikor azt említette meg, hogy este belopózott hozzá, csaptam pár erőteljesebbet a szárnyammal. Nem tudtam, hogy ez pontosan mit jelentett, de akkor is… Úgy beszélt erről az Adamről, aki mellesleg igazgató, mintha ő lenne az Atyaúristen…



//Én is köszi a gyors, ám azért jó játékot! Smile Sheena, majd folytatjuk. Wink //
avatar
Tibutty Tamity
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 279
Hírnév : 37
Tartózkodási hely : Elmém legbenső zugában, ahol a távol is túl közelivé válik.

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Szellem on Hétf. Jún. 03, 2013 7:42 pm

Jelentőségteljesen csukja össze narancssárga borítós könyvét, ami valami öt részes trilógiát tartalmaz, aztán rosszallóan...nem, több mint rosszallóan, néz végig a civakodó társaságon.
-Gyerek....alszik... - sziszegi a fogai között, reménykedve abban, hogy ennyi elég ahhoz, hogy vendégei megértsék, bármekkora bajba is keverték Zöldikét, az semmi ahhoz képest, amekkorában ők lesznek, ha még egyszer gyereksírás tölti be a házat ma este, akkor ugyanis már tényleg csak megvesztegetéssel érheti el, hogy a kis rosszcsont csendben maradjon. A macskanyelvet például nagyon szereti, de a csirkeszárnyakért is odavan, anyja megrökönyödésére, ráadásul a műanyag dínót amin Zsebibaba lovagolt a múlt héten elhagyta a kertben, szóval csak még egy szó, és senki sem fog kárba veszni.
-Egyezzünk ki abban, hogy mind idióták vagytok - suttogja teljes nyugalommal - King zsaru, tényleg addig akarod szekálni, amíg Magneto mellé kerül a fejed az elnök falán? Te meg... - Mutat itt Tibu-ra, aztán keze a levőben marad, másik pedig a borostáját kezdi vakargatni.
-....ott épp nem figyeltem, de a múltkori melón nem tűntél amatőrnek, szóval ha azt mondod, hülye voltál, én elhiszem neked. Na, most pedig elég legyen, de tényleg.
Egészen büszke magára, amikor ezt csönd követi, és a banda fele távozik is, a végén azonban elkerekedett szemekkel figyel szárnyas férfi után, aztán eltűnik, és az ajtó mellett jelenik meg, hogy elkapja az ajtót, mielőtt az a falnak ütközhetne.
-Az ég szerelmére...ha felébredt, utánad viszem.
Aztán a ház elcsendesedik, ő pedig becsukja az ajtót, kulcsra zárja, aztán megindul befelé, megtorpan, homlokon vágja magát, visszasétál, és kinyitja a zárat, hogy az asszonynak se terminátor stílusban kelljen hazajönnie. Ez után visszatér a nappaliba, és lecsüccsen Sheena mellé.
-Nyugi cirmos, nincs semmi baj - vigasztalja, egy buksi simogatás kíséretében - viszont ez már szinte kihallatszik. Mit szólnál, ha ledőlhetnél fent a vendégszobában? Most, hogy a jómadár lelépett, nincs ki vigyázzon a gyerekre, amíg magammal viszlek...
~Egyedül pedig nem hagyom, akkor sem ha alszik....~
Vet egy pillantást az órájára, melynek kijelzőjén ott szuszog még mindig a kicsi.
-És a félreértések elkerülése végett, csak udvariasságból álcáztam ezt kérdésnek, ha kell itt tartalak erőszakkal is. Na húzás felfelé.
Ha a nő engedelmeskedik, ő még marad egy kicsit, hogy bevárja Lynn-t. Van egy olyan érzése, hogy amikor a mai napját meséli el, nem fog irigykedni...

//Köszönjük a játékot. Alistair is puszil mindenkit Smile Különösen Tibu-t! bounce //

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1426
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Lynn és Szellem háza (+ Alistair)

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.