Kouta

Go down

Kouta

Témanyitás by Kouta on Vas. Jan. 20, 2013 1:28 am

Név: Kouta
Faj: Mutáns
Kor: 17

Jellem: Fiatal korához képest már elég sok mindent megtapasztalt, éppen ezért lelkileg nagyon erős, viszont vissza húzódó típus, de szeret segíteni másokon, ha kell az élete kockára tételével is. Viszont a modora elég hanyag.

Kinézet: A sors nem csak szellemileg adott neki erőt, hanem fizikailag is. 176 cm magas, széles vállú, sovány gyerek ő. Hosszú lapockáig érő fekete haja van és egyben fekete szeme is.

Különleges ismertetőjel: A mellkasán 3lött seb nyoma látható, a hátán és a bal karján egybe függő seb és a jobb szemöldökét átszelő seb található.

Képességek: Több különleges képessége is van. Az egyik ilyen a katanájával van összefüggésben. Mikor a kezébe veszi a katanát, olyankor a katana körül feketés- kékes füstszerűség jelenik meg, majd Kouta körül is, ami kisebb forgószelet idéz meg körülötte. Ez a képesség növeli a katana erejét nagyon sokkal. Ez a képesség Kouta szíve mélyében élő gyűlöletből és szeretetből árad.
Egy másik képességének egy kicsi köze van a katanához, ugyanis Kouta mindig a kezében tartja amikor a képességét "aktiválja". Ez a képesség összességében annyi, hogy azon a kézfején, amelyikben a katanát tartja, megjelenik valami furcsa jel, ami az egész testét pár másodperc alatt befedi. Ilyenkor a fizikai ereje növekszik nagyon nagy mértékben Koutának, tűzfelhőszerűség jelenik meg körülötte, ami a forgószélhez hasonló hatást hajt végre, de ezzel Kouta képes nagy városokat is lerombolni.
Megint egy másik képessége a katanáról szól. Ez a képesség az időjárási viszonyokat figyelembe véve éri el az erőszintjét. Vagyis: a legerősebb akkor, amikor vihar felhők vannak az égen és az azokban rejlő villámokat felhasználva, azokat "megszelídíti"és felhasználja saját céljára. A leggyengébb akkor, amikor egy árva felhő sincs az égen, ilyenkor a levegőben rejlő energiát használja fel. Ez a leggyengébb képesség még mindig erősebb az első két képességhez képest. Ám az alkalmazásuk több napra is legyengítheti a használóját, mert a teste Koutának szinte nem bírja elviselni azokat az energiákat amik létrejönnek.
Van még pár képessége, de azok nem valami figyelemre méltóak.

Előtörténet: Kouta Tokio egyik szegény negyedében született név nélkül. Anyja szülés után pár napra meghaltak. Az anyjának sok jelzáloga lett a kis házukon, ezért amikor meghalt, a bankosok azonnal elárverezték, Kouta pedig kikerült az utcára étel, ital, ruha nélkül. Az ottani hajléktalanok vették gondozásukba. Mivel nem tudták apjának és anyjának nevét, ezért vezeték nevet nem adtak neki, csak simán elnevezték Koutának. A hajléktalanok, akikhez került, nagyon jószívű emberek voltak. Amiben csak tudtak Kouta segítségére siettek, pedig nem volt nekik se semmijük. Kouta amint elérte a 6 éves kort, elmondták neki, hogy mi történt vele, és miért került hozzájuk. Addigra már Koutát megtanították koldulni, így még a legkőszívűbb embert is rátudta bírni arra, hogy adjon neki kis ennivalót, vagy pénzt. Az ottani rendőrök gyakorta megkergették gumibottal, mert néha-néha lopott a boltokból gyümölcsöt vagy éppen ami a keze ügyébe került. Amikor meghallotta, hogy az igazi szülei hallottak, vagyis az anyja az biztosan, Kouta nyugodtan megjegyezte, hogy: "Valahogy sejtettem, hogy így van, mert velem másképp bántattok, mint a többi gyerekkel. Szóval csak félig ért meglepve. Egyébként.. ha az apám él, akkor lehet, hogy.. megkeresem, és hozok nektek pénzt", mondta majd elvigyorodott. ( Már akkoriban is ugyanazt viselte, mint amit 17 éves korában is visel.)
Másnap reggel elindult a szokásos "kolduló körútra", de eszébe jutott az előző napi dolog és elindult a bank felé. Ott álltak azok a rendőrök a bank előtt akik meg szokták kergetni, de most nem tették, csak szúrós tekintettel figyelték. Ő bement nyugodtan a bankba és addig nyaggatta az ottani recepcióst, amíg az nem küldte őt egy ügyvédhez. Kouta hamar megtalálta azt az embert és kérdezgette. Mivel az ügyvéd pont szabad napos volt, így egy kávézónál ült és pont jégkrémet evett. Minden úgy alakult, ahogy gondolta, az ügyvéd egy beképzelt, pöffeszkedő alak volt, így már csak azért is, hogy tekintélyét növelje, mindent elmondott Koutának. Megtudta, hogy az apja él és mesésen gazdag. Visszaindult a hajléktalanokhoz, de előbb vissza pillantott az utca túlsó feléről és látta, hogy az ember diadalmasan egy kötet pénzt lebegtetett a levegőben. Koutának most támadt először olyan érzése, hogy legszívesebben megölne egy embert. Már este volt mire vissza ért a "családjához". Elmesélt nekik mindent és elmondta, hogy elmegy megkeresi az apját, és elhozza a hajléktalanokhoz is a jólétet.
Másnap reggel elment és az emberektől kérdezgetett az apja felől. Az emberek persze ugyanazt szajkózták: "Csak annyit, tudok, hogy ő egy multimilliomos/ nagyon gazdag ember, de hogy hol lakik?? Senki se tudja, mert mire rájönnénk már másik helyen lakik." Sajnos ezzel nem jutott sokra. De akkor, támadt egy ötlete és egy kis kunyizás segítségével egy arra járó gazdag hölgyike kölcsönadta a telefonját. Ő felhívta a tudakozót és megtalálta az apja tartózkodási helyének címét. Koldulás segítségével többszöri alkalommal is pénzhez jutott, így eljutott Tokio leggazdagabb negyedébe. Számára mesébe illő volt az, amit ott talált; csomó csak gazdagoknak való cucc, szinte minden jó ott volt, viszont valami feltűnt Koutának. A boldogság hiányzott. Csak a pénz az ami számított. Kouta sápadtan elballagott arra a helyre ahol az apja állítólag tartózkodik. Bement az épületbe és megszólította az első vele szembe kerülő embert. Megkérdezte merre találhatja Ooniki Yusuke-t (mert ez volt az apja neve), amin a vele szembe álló ember felettébb meglepődött, de azért útba igazította. Kouta az útba irányításnak megfelelően megérkezett a nagy épület legmagasabb pontjához. Megállt az egyetlen ajtó előtt, ami ezen a szinten volt. Szíve hevesen vert, de az ajtón bekopogtatott. Egy mély férfi hang kiszólt: "Ooniki Yusuke. Szabad!". Kouta remegő térddel benyitott és megállt az ajtó küszöbén. Ooniki Yusuke nagyon hasonlított Koutára, kétségkívül az apja volt. Kouta nem kertelt rátért a lényegre.
-Maga ismerte az anyámat Tenshi Nami-t?- Ooniki láthatóan meglepődött a kérdés hallatán.
-És ha igen?- kérdezte vissza fölényeskedően.
-Maga az apám igaz? Anyámnak, Naminak csak én voltam az egyetlen gyermeke.-suttogta és odament az apja asztalához.
-Lehet, hogy te vagy a fiam, de akkor is semmi közöm hozzád, ott van anyád, hogy neveljen!!!- vágta vissza mélyen a szemébe nézve.
-Nincs.. Meghalt születésem után nem sokkal. A bankosok elvitték a házat amiben anyám élt és a hajléktalanok nevelnek.- apját láthatóan sokkolta a hír
-MI???? Ez.. Ez.. Ez nem lehet.. - arcára tette mindkét kezét- Miért jöttél ide? Mit akarsz? Pénzt? Hatalmat?
-Azért jöttem ide, hogy hátha segítesz a hajléktalanokon, akik anyát eltemették és engem neveltek.
-Ahj... Rendben, de cserébe ne mesélj senkinek arról, hogy az apád vagyok!
-Természetesen!- válaszolta azonnal széles vigyorral arcán és csillogó szemmel- Egyébként Kouta a nevem. Lehet, hogy most nem jegyzed meg a nevem, de egykor majd megoldom, hogy ne legyen különbség gazdag és szegény között!!- mondta majd elindult az ajtó felé. -Várj!- szólt utána az apja- Hol vannak azok a hajléktalanok és hol van Nami eltemetve?- Kouta mindent elmondott, majd elbúcsúzott apjától és visszament a szegény negyedbe. Ugyanúgy jutott vissza, mint ahogy jött, koldulással.
3 nap volt mire visszaért, mert a vonatot nem érte el és sokat kellett várakoznia.
Amikor visszaért látta, hogy az apja betartotta ígéretét, így ő is úgy döntött, hogy betartja az apjának tett ígéretét.
5 év múlva
Ekkor Kouta 11 éves volt. Még mindig a hajléktalanok közt élt, akik addigra bőven elverték az apja által "küldött" pénzt és a többi dolgot. Egy balesetben nemrégiben (kereken egy éve) elvesztette a nevelőanyját. A kolduláson kívül most már alkalmi munkákba is állt és szinte ő tartotta el az összes hajléktalant, akik abban a negyedben éltek. Az egyik átlagos hétköznapi napon egy fehér Mercedes állt meg a hajléktalanok közelében. Valami sofőrszerű alak kiszállt belőle és odament a hajléktalanokhoz. Koutát kereste. Kouta nem volt ott, éppen alkalmi munkát végzett, így a sofőrszerűség egy borítékot és abban egy üzenetet hagyott hátra Koutának. Este amikor visszaért Kouta odaadták neki az üzenetet, amit az apja küldött. A levélben az állt, hogy menjen az apjához, mert beteg és valamit neki akar adni. Kouta rögtön elindult a borítokon lévő címre.
2 nap múlva ért oda. Egy kis átlagos kerti ház volt az ahol az apja volt. Nyitva volt a kapu és az ajtó így bement. Alig, hogy bement azonnal egy kis nappaliba ért. Mindenhol testőrök álltak. "Tuti, hogy jó helyen járok.." gondolta magában Kouta. Az egyik testőrhöz odament és megkérdezte merre találhatja Ooniki-t és az alapján megkereste a házban. Amint beért abba a szobába ahol volt az apja, különös dolgot érzett a levegőben. Majd megpillantotta a sápadt és csontsovány apját és a szobában állomásozó sok testőrt.
-Fiam.. Rád hagyom a legnagyobb örökségem.. ezt a katanát- mondta, majd az egyik testőr odavitte Koutához- Ez az aminek köszönhetem vagyonom, de azt a mostani feleségemre és lányomra hagyom..-suttogta- Amelyik testőröm odavitte neked a katanát..-itt fulladásos köhögésbe kezdett, majd mikor abbamaradt folytatta- ő megtanít a használatára..ez nem egy átlagos katana. Ez különleges erőt rejt. Hidd el, ez nagyobb kincset ér majd számodra, ha beletanultál a használatába, mint a vagyon amit feleségemre és lányomra hagyok. Kérlek menj el.. a testőröm elvisz egy direkt erre a célra épített helyre. Tanuld meg a használatát fiam.. és légy büszke tulajdonosa ennek a kincsnek..- megint rájött a fulladásos köhögés, közben intett a testőrnek, hogy vezesse el arra a helyre Koutát, majd lehunyta szemét, és nem mozdult többé. Koutának a szemében egy könnycsepp jelent meg. A testőr szólt, hogy kövesse, de Kouta csak némán bámulta a holt apját. A testőr újból szólt neki, mire ő elindult és követte. A testőr elvezette őt egy kis kertbe, ahol bemutatkozott Kein Tatsumi volt a neve. Attól a naptól kezdve Kein tanította a különleges katana használatára. Minden nap járt edzeni, de ugyanakkor mindennap visszament a hajléktalanokhoz és vitt nekik ételt, italt, pénzt vagy éppen mikor mit.
3 év múlva
Kouta a képességeit kiválóan tudta használni. Kiderült, hogy ez a katana összekötő dolog a természet és Kouta szellemi ereje között és összekötő a szívével is. A katana, mint később kiderült, különleges fémből készült, ami képes ezeket az erőket összekötve képességeket aktiválni. Minden rendben ment egészen addig amíg egy nap a 14. szülinapján a hajléktalanokra rátámadtak ok nélkül valakik és mind megölték. Kouta amint megtudta nyomozásba kezdett és hamar kiderítette, hogy kik voltak azok akik ezt tették. Apjának valamikori vetélytársai tették ezt. Amint megtalálta őket, mind kihívta harcra és azok megrökönyödésükre mindannyiukat legyőzte. A sebeit is itt szerezte. Az őt felnevelő hajléktalanokkal jóban lévő szomszéd negyedben lévők ápolták Koutát addig, amíg teljesen fel nem épült. Kouta nem nyugodott. Már nem volt semmi és senki aki Tokioba kötötte volna ezért eldöntötte, hogy elmegy a valamikori apjának az özvegyéhez és annak lányához egy kis kölcsön pénzt kérni, hogy elutazzon "világot látni". El is ment, de nem az történt amire számított. Azt gondolta, hogy majd kizavarják vagy hasonló, de ehelyett szívélyes fogadtatásban részesült. Akkor látta először és egyben utoljára apja özvegyét és féltestvérét. Az özvegy bemutatkozott: Kein Aoi, majd a féltestvére is bemutatkozott: Ooniki Nami volt a neve. A lány olyan 10 éves lehetett, míg az asszony olyan 43 éves körüli lehetett. Adtak neki pénzt, majd jó utat kívánva kidobták a házból.
Kouta útnak indult, hogy találjon magának társakat és ellenfeleket.
Azóta is járja az országokat, habár társakra még nem lelt, de csomó ellensége lett.

Foglalkozása: Kardforgató
Szakértelem: Kardforgatás
Eszközök, felszerelések: Katana

Mintajáték: Kouta nem tudta megmondani, hogy pontosan hol tartózkodik, mert tengeren volt egy kereskedőhajóban, akik elveszítették a navigátorukat és így eltévedtek a nagy óceánon. Hogy- hogy került oda Kouta? Elég egyszerű.. Pont India partjainál volt, amikor úgy döntött, hogy el megy Madagaszkárra, vagy Afrikába és szerencséjére pont oda tartott ez a kereskedőhajó, így egy kis pénzért felvették. Kb. feleúton, pont az Indiai- tenger közepén jártak, amikor rájuk támadtak. Kouta még sosem volt hajón, tengeribeteg lett, így nem tudott harcolni, mert bármelyik pillanatban képes lett volna rókázni. A kis kereskedőhajót valami kalózféleségek támadták meg. Olyanok voltak, mint akik az emberi civilizáció fejlődésében a kalózok korszakában megakadtak volna. Több, mint valószínű, hogy valami ilyesmi történt, mert ágyúkkal lőttek rájuk. A kereskedőhajó legénysége viszont korszerű géppisztolyoknak voltak tulajdonában, így hamar eltüntették a Föld színéről a kalóz féleségeket. A hajó kicsit megsérült és sajna a navigátort és minden eszközt, amivel tájékozódni tudtak volna, elveszítették.
Így került Kouta az eltévedt kis kereskedőhajóra. Valami fura helyre kerülhettek, mert örvény örvény hátán volt és óriási vízi lények bukkantak fel és tűntek el. Nem hullámzott a tenger és Kouta is jobban lett. Kiment a fedélzetre. Viccelődve megjegyezte, hogy bizonyára a Bermudán vannak. A legénység kínjukban már nevettek rajta. Ekkor egy festménnyel odalépett hozzá a hajó kapitánya.
-Látja ezt a festményt, Mister Ooniki? Ez a kép 300 évvel ezelőtt készült, és egy nagy csodálatos kincs rejtekhelye van.- mutatott a csillagtérképet és egy lehulló aranyszínű meteoritot ábrázoló festményre
-Héy!!! Ez a csillagkép van most az égbolton, Mister...- nézett kérdően Kouta a kapitányra
-Hívjon csak kapitánynak, Mister, de igaza van, pont ugyanezek a csillagképek látszanak az égbolton is..- motyogta a kapitány és megsimította a borostás állát.
-Akkor? Kövessük a csillagképek alapján látható utat és elérjük a "kincset".. vagyis remélem...-tette hozzá suttogva
-Előre emberek!!!- kiáltotta vidáman a kapitány és az egyik irányba mutatott.
Már több órája haladtak a megadott irány fele, amikor észrevették, hogy valami fénylik a víz mélyén. A fénylő dolgot pedig egy kisebb sziget vette körül. Ott a kis szigeten láthatóan emberek éltek. Kikötöttek a kis szigetnél és elindultak a kis sziget belseje fele. Ahogy haladtak befele láthatóan csontok hevertek a földön, méghozzá emberi csontok. Amikor erre rájöttek Kouta és a kapitány kivételével mindenki elkezdett futni visszafele a hajóra. Ám sose értek vissza. Furcsa valami emberi lényhez hasonló valamik vették körül Koutát és a kapitányt. Ekkor Kouta elővette katanáját és a penge körül fekete füstszerűség jelent meg. Ekkor hátrébb léptek a furcsa lények és egy ember lépett oda Koutához és az anyanyelvén, japánul szólalt meg.
-Örülök, hogy végre beteljesedik a jóslat és megjelentél itt.-Kouta nem értette miről van szó, így sápadtan és elképedve hallgatta- Rólad beszélek kardforgató!!!!- kiáltotta az az ember- Ja bocs, be sem mutatkoztam, Caok Takayuki vagyok, üdvözöllek- tette hozzá széles vigyorral az arcán, majd a kezét nyújtotta Kouta felé, aki nem fogadta el.
-Figyelj!! Nem tudom ki vagy, nem is érdekel!! Én és a kereskedőhajó legénysége is csak el akar jutni Afrikába és Madagaszkárra. De mi a francról beszéltél az előbb??!!-ordibálta Kouta.
-Ehh.. szóval nem tudod, küzdj meg velem!! Kérlek! Tudod a kardforgatók közül én vagyok a legerősebb és érdekelne, hogy te milyen erős vagy. Ha nyersz odaadom a kincset és a hírnevet meg a legénységet. Ha veszítesz, akkor te egyedül mész vissza a hajóra a többieket pedig megesszük.- mondta a száját megnyalva Caok
-Rendben.- Majd kezet fogtak és elkezdődött a harc.
Viccesen rövid küzdelem volt, mert Kouta egyből kiütötte Caokot, így Kouta lett a "legerősebb kardforgató", elvitte a kincset és a legénységgel együtt, elindultak erről az átkozott helyről.
avatar
Kouta
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 1
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.