Defoe Villa

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Pént. Jún. 21, 2013 2:46 am

A simogatásra megfeszül a lábizmom, valahogy az most kevésbé észrevehető. Aztán figyelem mit csinál és amikor előveszi azt a dobozt és elkezd beszélni....
... Minden egyszerre ugrik be, akkora fájdalom bombaként a fejembe, hogy ismét elszédülök és belekapaszkodok Gio kezébe. Pár másodpercig veszek pár nagy levegőt. Te jó ég. Te jó ég, te jó ég tejóég!
Némán ülök. Az, hogy fél perc alatt esett le, hogy Francesco ide költözhet és újra láthatom és minden jó lesz, és hogy most kérték meg a kezem, habár elég fura módon-deezakkorisegylánykérés!-..szóval ez az egész nehéz információ tömeg annyira lesokkol, hogy csak hebegve pislogva nézek mint borjú az új kapura az akkora gyémántgyűrűre, hogy majd kitakarja a fejemet.


Végül nem próbálok meg semmit mondani. Úgy se menne. Egyszerűen csak lassan oda hajolok Giohoz, és bátortalanul megcsókolom.
Még mindig nem hiszem el. Nem, ez egy álom. Még mindig álmodom. Az, amikor azt hittem, hogy felébredtem, az csak egy mélyebb álomból való felkelés volt egy másik álomba.. Francesco ide költözik... Vége a folyamatos háborúm a szabadságomért Gioval... Vagy nem.. nem, ezt még megtárgyalom vele. De.. de ez akkor is hihetetlen...
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Georgio Defoe on Pént. Jún. 21, 2013 3:10 am

Az, hogy Rosalia habozik, nyomasztóbb érzés, mint amikor egy fegyver csövével kell farkasszemet néznie óráknak tűnő másodpercekig. A szíve még akkor sem szokott a torkában dobogni, igaz olyankor a megoldás egyértelmű, és kézenfekvő, most azonban nem tudja egy jól irányzott lövéssel megoldani a problémát, ezért nincs más hátra, mint várni. A csók természetesen most is olyasmi, amit örömmel fogad, és valójában csak annak a közepén döbben rá, hogy ugyan miért nem fogadta el a gyűrűt a nő: ha az keze be van kötve, ugyan mivel húzza rá a másikra?! Mikor erre rádöbben, legszívesebben képen törölné magát, ám helyette inkább akcióba lép, és saját kezűleg húzza a gyűrűt Rosalia épp kezének megfelelő ujjára.
-Csodálatos - jegyzi meg - remekül illik egy ilyen gyönyörű nőhöz. És most...
A vállainál fogva elkezdi finoman hátrébb dönteni, ám ekkor kopognak az ajtón, neki pedig beugrik, hogy igen, ágyba reggelit rendelt, úgyhogy felpattan, és úgy ahogy van, anyaszült meztelenül ajtót nyit, hogy átvegye az ételkocsit, és saját kezűleg tolja az ágy mellé.
-Szóval..ez a te összekötőd...mégis honnan ismered?
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Pént. Jún. 21, 2013 2:34 pm

A csók után aztán ujjamra húzza a gyűrűt amit ködös tekintettel figyelek.
Ez biztos, hogy nem egy álom? Ajh, a fejem. Felpillantok rá, amikor már kezdene hátra dönteni, s feszengeni kezdek kicsit, mikor kopognak. Amikor Gio felkel, hogy behozza a reggelit, enyhe megkönnyebbüléssel felsóhajtok és gyorsan magamra rántom a takarót, hogy takarjam magamat vele. A kérdésére gyomrom babaökölnyire szorul, s lassan rápillantok a férfire. Vajon nagyon kiakad, ha elmondom neki, hogy a plázában épp szökni próbáltam és miközben szét vertem saját magam a férfi felajánlotta segítségét? De végül is, most csak a helyet kérdezte, szóval...
- A plázában... - mondom kicsit rekedtes hangon, mire megköszörülöm a torkom, majd inkább gyorsan hozzá látok a reggelihez, hogy ha a férfi ismét kérdez, akkor tudjak arra hivatkozni, hogy tele van a szám... Nem igazán pillantok rá. Annyira... annyira szokatlan volt ez az egész. Mindig oda lent reggeliztünk az ebédlőben a testőrök és a többi itt dolgozó ember társaságában, most meg kimarad egy éjszaka és egy csapásra megváltozik minden. Elment volna az eszem...? Ebbe a veszélyes országba hozatni a fiamat? Hiszen tegnap engem is majdnem megöltek! Azt hiszem.. ezt át kell gondolnom...
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Georgio Defoe on Pént. Jún. 21, 2013 3:24 pm

-Szóval a plázában mi? - Kérdi érdeklődve, aztán a tányérért nyúl, melyen már ott gőzölög a rántottája, mellette két szép szelet szalonnával. 
-Van neve is? Lehet ismerem a fickót.
Egyáltalán nem tűnik ellenségesnek, és az igazat megvallva nehezére is esne annak lenni, hisz még mindig a tegnap éjszaka hatása alatt van. Evés közben azért figyeli Rosalia nem kicsit elvarázsolt arcát, de egyenlőre nem gondol semmi rosszra, hisz elég korán van még, és egyébként is, a gyűrűjét viseli! Voltak pillanatok, amikor titokban már reménykedni sem mert volna benne, hogy egyszer eljön ez a nap, és most...
-Tudom, kicsit még korai erről beszélni, de ha nagy esküvőt szeretnél, attól tartok várnod kell majd még vele. Jelen pillanatban nem lenne biztonságos ekkora felhajtást csapni. 
Két falat közt a frissen szűrt narancslé után nyúl, hogy igyon egy kortyot, majd a pohártól szabadult kezével újra megsimogatja a nő arcát.
-Terveztél valamit mára?
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Szomb. Jún. 22, 2013 9:53 am

- Csak annyit mondott, hogy Samuel. - mondom két falat között. Bár az igazság az, hogy nem emlékszem a családnevére... Már ha tényleg az a család és keresztneve, amit mondott. Az új témára térve kikerekedik a szemem, s majdnem félre is nyelek. Oké. Gyűrű van az ujjamon. De eddig még bele sem gondoltam, hogy esküvő meg ilyenek.
Valahogy. Nehéz elképzelni. Esküvő. Erről jut eszembe. Kérdésére oldalra pillantok.
- Ne rohanjunk úgy előre, hiszen még csak... most.. most kérted meg a kezem...-pillantok a gyűrűre- A patikába kell majd elmennem. Megöl ez a fejfájás... - sóhajtok és felkelek a reggeli után, átsétálok a szobán a fürdőbe, hogy letusoljak. A fejem zúg, a karom fáj. Elkezdem leszedni a kötést és egyre inkább láthatóvá válik a lila foltos alkarom. Szerencsém, hogy nem tört el semmim. Le is kopogom.
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Georgio Defoe on Hétf. Jún. 24, 2013 8:34 pm

-Samuel - ismétli meg a nevet két falat között, hogy elraktározza magában, annak ellenére, hogy nagyon jól tudja, ez még akkor sem segítene sokat a megtalálásában, ha történetesen igaz lenne, amire ugye nincs biztosíték. Egyre inkább úgy néz ki a helyzet, hogy végül mégsem fog rangon alul házasodni, ez a lány egész ügyes maffiakirálynő lesz a végén...
-Ó, egy percig se aggódj, még legalább fél éved van eldönteni ha minden jól megy, esetleg még több is, bár...
Elgondolkodva tekint az éjjeliszekrény érintetlen fiókjára, melyben ott lapul az összes óvszer, melyek közül egyiket sem bontották fel tegnap éjjel.
-Ha úton lesz az a gyerek, akit tegnap annyira meg akartál nekem szülni, természetesen nem várhatunk tovább. Ki tudja, talán már most is ott van benn.
Erre a végszóra megsimogatja a nő fehérneműmodelleket megszégyenítően lapos pocakját, aztán tovább táplálkozik, amíg Rosalia elvonul a fürdőbe. Pár falattal később aztán gondol egyet, és ha a nő nem tör ki sikítófrászban amikor felfedezi érkezését (ha felfedezi egyáltalán), akkor hamarosan két markot érezhet a vállain, és a férfi ajkait a tarkóján, és nyakán.
-Tudod, hamarosan dolgozni kell mennem, de addig...
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Kedd Jún. 25, 2013 1:07 pm

- Az a gyerek úgy hiszem ráér az esküvő után is... - mondom a simogatásra. Egy perc múlva már a zuhanykabinban állok, fejemre, arcomra csurog a kellemes, langyos víz, amit inkább lehetne hidegnek semmint melegnek nevezni. Most jól esik. A víz finoman pereg le a bőrömön. Minden cseppjét élvezem. Pár pillanatra az olasz tengerpartra képzelem magam.. Ahol a strandon a tusoló alatt állok. A homokban egy nagy napernyő alatt Francesco játszik, mellette szüleim ülnek.
Az idillből, a képzeletemből egy érintés és egy mély hang ragad, szakít ki erőszakosan. Összerezzenek, kicsit oldalra fordítva a fejem pillantok hátra felé. Nem is foglalkozva Gio fél másodperccel ezelőtt elhangzott szavaival megszólalok, valószínűleg az ő idilljét megtörve.
- Megtudod majd védeni őt? Járhat oviba, iskolába? Lehetnek barátai? - kérdezem halk hangon, amely még is átmetszi a csobogó víz hangját. Kérdéseim közben fejemet ismét előre fordítom a fal felé. Hát hogyan tudná ezek mellett megvédeni..? Nekem sem szabad semmit, s még így sem sikerül megóvnia engem. Tegnap is.. Ha nincs szerencsém kitudja, hányan hányszor élték volna ki magukat rajtam, hogy aztán a hullámat szolgáltassák vissza a férfinek, hogy ő beleőrüljön a bánatba és csalódjon magában és mindenkiben. Ha Francesconak bármi baja esik.. Soha nem bocsájtom meg se magamnak, se neki.
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Georgio Defoe on Csüt. Jún. 27, 2013 9:01 pm

-Talán, de addig is, nem árt, ha gyakorlunk nem igaz? - Kérdi kajánul, de mentségére legyen mondva, erre a látványra nehéz másképpen reagálni. Nem is csoda, hogy ő is a zuhanyban köt ki...
A nő kérdéseire nagyot szusszan, aztán pedig hátulról szorosan átöleli őt, hogy nedves háta az ő kidolgozott mellkasának simuljon, ő pedig mégy könnyebben tudja csókokkal hinteni Rosalia nyakát.
-Esküszöm, meg fogom védeni, mindkettejüket. A fiad a legjobb iskolába járhat majd, és gondoskodom róla, hogy soha ne essen bántódása, a gyermekünk pedig olyan boldogan fog élni, ahogy egyetlen más kölyök sem. soha nem kell megtudnia, mivel foglalkozom. Előre nyúl, hogy kezébe vegye a tusfürdőt, aztán azzal kezdi bedörzsölni a nő testét. Egészen alapos munkát végez, kiváltképp a keblek tisztogatása az, amit végtelen lelkesedéssel végez.
-Már elkezdtem dolgozni a problémán, nemsokára olyan mutánsok fognak nekünk dolgozni, akiken egy hadsereg sem képes majd átjutni.
Beszéd közben szembe fordítja magával a nőt, hogy a hátát is meg tudja mosni, majd közelebb hajol, és a mesterséges nyári esőben hosszú csókot lehel ajkaira.
-Nem lesz semmi baj. Sosem hagynám, hogy bajod essen...
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Csüt. Júl. 04, 2013 11:09 am

Csak némán hallgatom a szavait. Elkeserítenek azok. Hagyom, had mosdasson, majd mikor maga felé fordít, és csókot lehel az ajkaimra, elmerengve pillantok fel rá. Határozott, erős férfi. De nincs isteni ereje se neki, se nekem..
- Hazugságokban élünk, Georgio. - mondom halkan, azonban hangom átszeli a levegőt nehéz komolyságával - Azt hiszed, meg tudsz védeni. Pedig gondolj a tegnapra. Azt mondod, meg fogod tudni őket védeni. A fiamat és engem mutánsokkal, a másikat pedig hazugságokkal? Mit gondolsz, hova fognak ezek vezetni? -kérdezem elkeseredett hangon és a hajamba túrok- Akik tegnap megtámadtak azok is mutánsok voltak.. Az egyik legalább is. És te egy egész csapatot akarsz magad mellett tartani? Ha olyan veszélyesek hogy egy sereg sem képes rajtuk áthaladni, nem hiszem, hogy annyira félnének tőled.. Akkor meg mi tartja majd őket itt? Mitől lesznek lojálisak? Nem dolgozol jó célért, így az kilőve. Pénze másoknak is van, az is kilőve. Ha megfenyegeted őket, akkor még hamarabb állhatnak ellened.. Ellenünk. - teszem hozzá, hiszen végül is Gio problémái az én problémáim is, tekintve hogy életünk eléggé össze van kötve már így is.- Bele gondoltál abba, hogy hogyan győzöl meg emberként egy "titánt", hogy a te érdekeidet szolgálja...? - kérdezem rá pillantva, nyomatékosítva a fontosabb szavakat.. Mi CSAK emberek vagyunk. Apró kis porszemek. - Ha vissza gondolsz csak az ősi mítoszokra, se isten, se titán, se semmilyen emberfeletti haramia nem állt az emberek mellé, anélkül, hogy érdekében nem állt volna. És meddig fog majd érdekében állni? Meddig lesz a mi oldalunkon? Meddig? - kérdezem egyre kétségbe esetten - Egy időzített bomba mellett akarsz tartani engem és a fiamat? - hangom egyre erősebb, egyre elkeseredettebb. Ha bele gondolok abba, hogy ekkora veszélybe kerülhetünk... - És szerinted az ellenségeid nem gondolkodnak úgy ahogy te? Ők talán nem keresnek fel mutánsokat? Aztán majd mi dönti el a csatát? Hogy kinek volt erősebb bábuja, már ha a bábú egyáltalán kockáztatja az életét egy porszemért? - érzelmeim hevesen kavarognak.. Félelem, fájdalom, harag, minden van most bennem és próbálom visszatartani a vulkánt, nehogy kitörjön. Lemosom magamról a habot, majd ha Gio engedi, kilépek mellőle a kabinból, felkapok egy törülközőt és bele tekerem magamat.
- Ez a világ már nem nekünk kedvez. - mondom leülve a kád szélére és keserűen ránézek. - Félek.
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Georgio Defoe on Csüt. Júl. 04, 2013 4:57 pm

A nő lehangoló szavai, és kissé gépies csókja megértetik vele, hogy itt most hiába próbálkozik, sőt olyat kell tennie, amiben bár sosem vallaná be magának, nincs valami sok tapasztalata: megvigasztalni a szerettét.
-Én nem mondanám hazugságnak, legfeljebb azt a részét, amikor arra utalok a szavaimmal, hogy könnyű lesz. Tisztában vagyok a kockázatokkal, és a kihívással, ám ez még nem jelenti azt, hogy nem tudjuk megoldani, olyat pedig többé nem akarok hallani hogy porszemek lennénk.
Gyengéd csókot lehel a nő homlokára, a zuhanyt pedig szép lassan átállítja gőzfürdőre. Ha már úgyis itt lesznek egy darabig, legyen a társaság minőségéhez méltóan kellemes a légkör.
-A hűséget sokféleképpen el lehet nyerni szerelmem, a legkönnyebb viszont úgy, ha megadod az embereknek amire vágynak. Csupán meg kell találni, mi az...
Leül a kád szélére, és az ölébe húzza a nőt, hogy aztán a hajával játszva magyarázzon tovább.
-A tisztelet a leggyakoribb, ami hiányzik egy mutáns életéből, és úgy általában mindenkiéből, aki kitaszítottnak érzi magát, és erőszakos életet él az utcán. Ezért nagyon fontos, hogy akiket felveszek magam mellé, idővel úgy érezzék, nem csupán a fegyvereim, hanem többek annál. A szövetségeseim, bizalmasaim. Természetesen kevesek válhatnak tényleg azzá, és jól látod a kérdést, meg kell találnom a módját, hogy valaki megvédjen minket a védelmezőinktől. Ennek a legegyszerűbb módja pedig, ha az embereink bennünk bíznak, nem pedig egymásban.
Mutató ujját előre nyújtja, mintha egy haditervet rajzolna fel, és Rosalia kerek arca lenne a rajztábla. A terv persze olvashatatlan lenne, és ha hasonlít bármire is, az egy nagyon nagy csomó, ám a nőn úgysem maradnak meg ujjainak nyomai, legfeljebb talán egy kellemes érzés a simogatás nyomán, legalábbis Georgio ebben reménykedik.
-Vegyük például Sheena Duran-t. Fiatal, szexi, individualista nőszemély, akin látszik, mennyire utálja a munkáját, a profizmusa pedig egy álarc, amit legalább egy évtizede kényszerít magára, mert úgy érzi, ha levetné az a halálát jelentené. Remek katona, de nem lőne le akárkit. Victor Creed ellenben...
Itt vág egy fintorgó grimaszt, mintha különösen penészes moslék ízét érezné.
-Nos, neki inkább nem mutatlak be. Legyen elég annyi, hogy brutális, eltökélt, és ha azt szeretnéd, hogy az ellenség komolyan vegyen, őt kell küldened. Inkább állat mint ember viszont, így nem engedném a családunk közelébe. A lényeg viszont a következő: Sheena utálja őt. Ha felbérelem mindkettőt, az látszólag rossz ötlet, ugyanakkor számíthatok rá, hogy a szőke megvéd minket Creed-től, hisz gyűlöli őt, és ott tenne neki keresztbe ahol csak tud. Egyedül persze nem szállna vele szemben, illetve ok nélkül sem, hisz az ártana a hírnevének. Ugyanakkor, rám sem fog támadni, ugyanis akkor számolnia kéne azzal, hogy szembe kell szállnia Creed-el, egyedül, miközben a testőreim is rá lőnek. ez a lényeg, nem tőlem kell tartaniuk, mint inkább egymástól, ha pedig elég ilyen emberem van, nem lesz olyan bolond, akinek megérné ártani nekünk.
Tovább cirógatja a nő hátát, és újabb csókot nyom annak reszkető homlokára.
-Egyensúly. Ez a titka annak, hogy a parányi bolygónk éppen tud maradni a sokkalta hatalmasabb erőkkel körül vett univerzumban, és ez a titka annak is, hogy nekünk ne essen bajunk.
Aztán gyengéden, de határozottan fogja meg Rosalia állát, hogy felemelje annak fejét, amíg a tekintetük találkozik.
-Tudom mit csinálok, és tegnap kiderült, hogy te is. Sokkal erősebb vagy, mint hittem volna, és el sem tudod képzelni, milyen büszke voltam rád, és arra, hogy velem vagy. Együtt megoldunk mindent. Minden rendben lesz, ígérem.
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Rosalia Trevisan on Szer. Júl. 10, 2013 6:15 pm

Kimért, még is biztatónak szánt szavai fura hatást keltenek. Ha beteg voltam, rosszul voltam (előbbi ritkább, utóbbi gyakrabban), mindig bezárkóztam a szobámba. Sose hagytam, hogy közelebb jöjjön hozzám, mint amennyire kierőszakolta magának. Az is a semmihez volt közel. Tényleg egy trófeának éreztem magamat, de kezdek rájönni, hogy nem "csak" azért, mert ő annak vélt. Vélt volna ő többnek is, ha én engedem. De nem engedtem. És most, hogy kicsit megenyhült a jég, furcsa megtudni, hogy az acélos elme, és szív alatt van lélek. Az, hogy ezzel szembesültem, megdöbbentő érzés volt. Mert az oké, hogy testének minden vágyát kiélte.. kiéltük, de ez ugye más. És fura... de kellemes érzés volt.
- Szóval úgy gondolod egymástól védenek meg minket... - mondtam elmerengve, miután az ölében ülve, végig hallgattam a "nagy terv"-et, egy-egy cirógatásféle mozdulat közben. - Remélem tényleg tudod, hogy mit csinálsz... - sóhajtottam fel halkan és fejemet a vállára döntve becsuktam a szemeimet, hogy ne a nyakát vizsgálgassam. Furán megnyugtató volt az erő, amely belőle sugárzott. Mármint nem a testi ereje. A mentális és lelki erejére gondolok itt. Sokkal erősebb nálam, de szerintem még a legtöbb embernél a világon is.
- Szóval akkor biztonságban tudhatom a fiamat itt..? - kérdezem halkan, nagyjából egy perc enyelgés után. A gőz közben lassan megtölti a fürdőt, a meleg pára apró vízcseppekként gyűlik össze mind a kettőnk bőrén.
avatar
Rosalia Trevisan
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 63
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Georgio Defoe on Csüt. Júl. 11, 2013 12:21 pm

Az, ahogy a nő hozzábújik elégedettséggel tölti el. Nem egészen biztos benne, hogy Rosalia érzései mennyire őszinték, és mennyire csak az üzlethez tartja magát, de erre egyenlőre igyekszik nem gondolni. Most minden a legnagyobb rendben van, és ez már megér egy lágy csókot a nő homlokán.
-Nem ez az első rodeóm, és a legtöbb mutánssal nem nehezebb boldogulni, mint egy átlagos emberrel, aki fegyvert ragad.Olyanokból pedig akad itt bőven, és a lőszerünk sem fog elfogyni egy darabig.
Aztán, amíg kedvese emésztgeti a hallottakat, ő még jobban magához húzza őt, hogy átkarolhassa, és így ülhessenek tovább a kád szélén. Az utolsó kérdésre aztán bólint, majd Rosalia lábait leemeli a sajátjáról a kádba.
-Biztonságban - suttogja, aztán ajkával zárja le a nő ajkait, mielőtt az válaszolhatna, és óvatosan fekteti le őt a kád aljára.
-Minden rendben lesz - suttogja újra, majd újra Rosalia ajkára tapad, miközben a sűrű gőz teljesen ellepi a kád belsejét.

Ha Rosalia nem ellenkezik, akkor bizony csak 20 perccel később jut ki a sűrű, forró ködből, hisz ezek után lehet nem árt, ha újra lezuhanyzik. Mögötte érkezik Georgie, azzal a szokásos "nekem most nagyon jó volt" mosollyal az arcán, amit láthatott már rajta néhányszor.
-Még egy dolgot nem beszéltünk meg. Mikor szeretnél átköltözni a szobámba?
avatar
Georgio Defoe
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 90
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Defoe Villa

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.