Central Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Central Park

Témanyitás by Cerebro2.0 on Pént. Júl. 10, 2015 11:55 pm

A világ egyik leghíresebb parkja Manhattan szívében terül el, immár több mint 150 éve. A park hatalmas, rengeteg ember halad keresztül naponta a parkos ligeteken, látogatja meg az állatkeretet, mássza meg a kisebb sziklákat, és kocog keresztül a sétányon. Remek hely a kikapcsolódásra, pihenésre, sétára a szerelmes pároknak és a sportolásra.

avatar
Cerebro2.0
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 82
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Loretta King on Szomb. Júl. 18, 2015 5:36 pm

//Derek és Lori//

Nyár van, alig fürdőruhában, égetem magam… a padon.
Igen, most van a szabadnapom és ahelyett, hogy hazamentem volna elmosogatni, berakni a mosást és felporszívózni… Áh, nem, valahogy most égetőbb dolgok vannak, mint házi tündért játszanom – bólintottam egy aprót, megbeszélve magammal a dolgokat és feljebb toltam a napszemüveget. Nem ez volt a legjobb álca a világon, meg igazándiból szerintem a nő fel sem ismerne, mivel csak a hangomat hallotta eddig, de azért nem árt az óvatosság. Mi van, ha egyszer bejön a kapitányságra? Na, hát ezekre kell gondolni először is, kérem szépen!
Idegesítő egy ügy volt. Mármint leginkább engem idegesített, mivel ennek a kedves Rebecca Newtonnak a segélyhívásai mind hozzám futottak be valami oknál fogva, azzal a szörnyű hírrel ijesztgetve engem és rettegésben tartva egész Gotham City lakosságát… Ja, nem, ez nem az!
Szóval summa summarum, a nő már kifejezetten zaklat azzal a rikácsoló hangjával, amivel már az elmúlt két hónapban tizenegyedszerre jelentette be, hogy ellopták a táskáját. Mit rikácsol. Egyszer-kétszer akkora szópárbajt kellett levívnom vele, hogy még a főnököm is fülét-farkát behúzva sietett el az asztalom mellett. Ez már háború. Elegem van a felesleges hívásokból. A park távolabbi végén ült, szintén egy padon, ahogy én, csak velem ellentétben ő nem sült meg a napon és nagyon is jól érezte magát a magazinja és a Fifikéje társaságában. Persze, hogy árnyékban ül, hiszen miért is ne!
Szóval, most ahelyett, hogy hazamennék lazulni, itt „Sherlockoskodom” éppen. Hmm… Van egyáltalán ilyen szó? Mindegy, akkor legalább felcsapok nyelvújítónak. A tom, sztem, vok szavak után szerintem ez kicsit sem durva.
Egyben reménykedtem. Hogy a szokásához híven, ismételten a parkból fogják ellopni a táskáját, amit bár szorosan maga mellett, de a padon tartott a nagy semmittevés közepette. Ja igen… és nem lenne hátrány, ha olyan délután öt felé végeznénk – néztem az órámra, aminek a nagymutatója épp elhagyta a 11-et és a kismutató pedig a kettest – addigra be kell hűteni a sört Dereknek… Meg azért az sem ártana, ha ne derülne ki, hogy magán nyomozósdit játszok. Kaptam már lecseszést érte bőven, főleg, amikor egyszer majdnem megkéseltek. Persze az már senkit sem érdekelt, hogy meg tudtam védeni magam.
De hát nem tehetek róla, na! Ez most szuper-giga-fontos, mert ha nem járok a végére, tényleg becsavarodom. Vagy ezt már lehetne hívni ütemezett zaklatásnak is, amit Rebecca csinál?
avatar
Loretta King
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 9
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Derek King on Szomb. Júl. 18, 2015 6:20 pm

Amikor ma felkeltem, és elindultam dolgozni, jól tudtam, hogy bár imádom a munkám, ez egy olyan nap lesz, amikor négyszeres sebességgel számolom a  másodperceket addig, amíg le nem váltanak minket, ugyanis senki a  világon nem tudná beadni senkinek, hogy egy autóban ülni amiben nincs légkondi 10 órán keresztül, és azt lesni, vajon elmegy-e otthonról egy gyanúsított, nem kínzás. Természetesen egyre sűrűsödő izzadtságcseppjeimmel mit sem törődve, érzelem mentes arccal figyeltem magam elé, a kávém iszogatva, hosszú órákon keresztül, s csak tettem, amit tennem kellett, annak teljes tudatában, hogy ez a dörzsölt bűnöző úgysem fog csinálni semmit, amíg nyilvánvalóan tisztában van vele, hogy figyeljük, mikor egyszer csak kijött a lépcsőházból fél pucéran, és 14 lövést adott le az utca másik oldalán parkoló, sötétített üvegű autóra. Az autóban nem ült senki, de ez a tette, és az, amit a lefoglalt gépén találtak később nagyban megkönnyítette, hogy innentől egy olyan helyen figyeljük meg, ahol nem kell rejtőzködnünk, neki pedig esélye sincs rá.

Ezek után még a papírmunkával együtt is jócskán megrövidült a nap, így még bőven ebéd előtt indulhattam haza. A Central Parkon átvágni egyesek szerint nem jó ötlet, ha az ember nem szeretné, hogy kirabolják, vagy egyéb borzalom történjen vele, de én különösebben nem aggódom. Mi a legrosszabb, ami történhet. Út közben azért megpróbálom felhívni Loretta-t, hogy előbb fogok hazaérni, a telefonja azonban nem csöng ki. Ez némi aggodalommal tölt el, de tudom, hogy ma nem dolgozik, szóval biztos csak elfelejtette feltölteni, vagy ilyesmi...
Mivel nyár van, a park most is tele van piknikező fiatalokkal, mobiltelefonjukon sárkányt eregető gyerekekkel, kocogókkal, és néha még napozó emberekkel is. Nem szokásom foglalkozni velük, épp csak egy pillantásra méltatom általában őket, hogy ne lépjek rájuk,  ám az egyik napozón megakad a szemem. Nem mondanám magam nőcsábásznak, épp ellenkezőleg, de a napszemüveget viselő hölgy, ki árgus szemekkel figyelt egy másik idősebb asszonyt azonnal megragadta a tekintetem. Annyira vonzó, annyira tökéletesen az esetem alig takart teste minden porcikája, hogy jó fél másodperc után döbbenek csak rá, hogy lehet némileg elfogultan ítélkezem a nő tökéletes bájait illetően, ami talán megbocsájtható, hisz évtizedek óta együtt vagyunk.
~Lori?? Hát te mit csinálsz itt édesem?~
Újabb pillantás a nőre, kit kedvesem figyel, és a táskára, amit jól láthatóan úgy őriz, mintha benne tartaná minden kincsét, és felrémlik előttem valami Rebecca, akiről már többször is mesélt, nem éppen jókedvűen.
~Nocsak...~
Amennyire tőlem telik, próbálom kerülni a feltűnést, és a feleségem megkerülve, hátulról közelítek hozzá, hogy aztán mögé guggoljak, és lassan, gyengéden tegyem a kezem a vállára.
-Szia... - súgom a fülébe - szeretnéd, hogy bekenjem a hátad?
Nagy, erővel teli kezeimmel két oldalról a vállaira markolok, és masszírozni kezdem őket, közben továbbra is suttogva felteszem neki a kérdést:
-Ha megkérdezem, miben sántikálsz, örülni fogok a válasznak?
avatar
Derek King
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 191
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Loretta King on Szomb. Júl. 18, 2015 7:06 pm

Figyelés közepette az ember elfárad. Főleg, ha imádja a kávét és a napi egy csésze neki a minimum létfenntartáshoz elegendő csak. Így hát, semmi meglepő nem volt abban, hogy elővettem a termoszba előre bekészített jegeskávét és egy jó nagyot kortyoltam belőle, miközben szememet egy pillanatra sem vettem le Rebecca-ról. Dilis… tuti dilis – járt a fejemben egyre határozottabban a gondolat, amit ez irány a nő iránt éreztem. Már épp kellett az isteni nedű, különben esküszöm, elaludtam volna.

Ám még végig sem gondolhattam jól, hogy mit is gondolok erről a nőről pontosan, mikor hirtelen egy hatalmas tenyér ereszkedett a vállamra, aztán azt a jól ismert és kedves mély, búgó hangot is felismertem. Az érintésre azonnal összerezzentem, de ahogy tudatosult bennem, hogy nem kell alkalmaznom minden közelharci tudásomat a támadóm ellen, hogy vérbe fagyva hagyjam itt (nem baj, hogy kicsit nagyobb... neeeeeem), elernyedtem –volna. Ha meg nyugodtam volna… Ha csak az a volna ott nem volna…

Helyette bizsergés futott végig az egész testemen, miközben a jobb tenyeremet a kezére raktam halk köszönésképp és egy „ó, jaj, Istenem segíts” féle fintor ült ki az arcomra. A sortnak és az ujjatlan pólónak hála Derek tökéletesen láthatta, ahogy libabőrös leszek mindenhol. Ez nálam pedig egy dolgot jelent – lebuktam és igen, igen, igen, rosszban sántikálok. Már kezdtem megbékülni azzal, hogy ilyen könnyedén elárul a saját testem, bármit is érzek, de most a pokolba kívántam…

- Ha megkérlek, hogy ne hagyd ezt abba, mert olyan finom, hogy mindjárt elolvadok, elfelejted, hogy itt jártam? – kérdezek vissza kétkedve és hátrahajtom a fejemet, hogy fejjel lefelé a szemeibe bámuljak, naaaaaaaagy, ártatlan, kiscica tekintettel. Ám, ha olyan választ kapok tőle, ami egyértelműen jelzi, hogy akkor sem száll le a témáról, ha egy évig könyörgök neki és megígérek neki mindent, amit csak szeret, csak felsóhajtok, felemelem a fejemet és a padon úgy helyezkedem, hogy félig hátrafordulhassak és sokat mondóan megpaskolhassam magam mellett az üres helyet. Egyébként is, hogyan talált meg?!
Emiatt persze abba kell majd hagyni a masszírozást, de azt majd behajtom rajta később. Olyan jól csinálja! Még most sem tudom felfogni, hogy lehet valaki ennyire gyengéd, miközben ilyen nagy. Komolyan mondom, én kegyetlenebbül masszírozok, mint ő! Bal könyökömet megtámasztom a háttámlán, közben vetek egy-kettő ellenőrző pillantást a nőre, de a helyzet ugyanolyan változatlan, szóval visszafordulok a férjemhez. Igyekszem nem arra koncentrálni, hogy az évek múlásával sem lett kevésbé szexi, főleg ebben a melegben, ahogy az izzadtságcseppek utat rajzolnak a bőrére. Grrr... Megrázom a fejemet és igyekszem nem sokat sejtetően harapdálni az ajkamat. Észbe kapok, nyílt téren vagyunk, elég!

- Hogy-hogy ilyen hamar végeztél ma? – mászok hozzá közelebb, bújcizva, ám, amikor megérkezem a hónalja felé… - Uh, és mit csináltál? – teszem fel az ártatlan kérdést, miközben beleszagolok a levegőbe. Öhm... Pikáns... Mintha negyven kilométert lefutott volna.

Ha elkezd mesélni, ha nem, akkor is megvárom azt a pillanatot, amikor már tényleg muszáj rátérnem arra, hogy… nos, hogy miért is vagyok itt.

- Szóval én jövök? Khm... Nos, igen. Jól látod, ő az a nő, akiről beszéltem – mutatok gyorsan a hüvelyujjammal a nő felé, de csak szolidan. Úgyis hiába füllentenék, semmi esélyem se lenne Szuper Szimat ellen. – Emlékszel, amikor csak tömény holland kakaót szórtam a palacsintádra és majdnem megfulladtál olyan keserű volt? Na, akkor is ő volt a téma, azért nem tudtam rendesen megcsinálni. Ám nem csak ez... Egyszerűen muszáj a végére járnom, mert ha csak szórakozik velünk, az időmet pazarolja… Ezért vagyok itt. Kémkedem De... Ez zavar téged? – kérdeztem, miközben elmosolyodtam angyalian.


avatar
Loretta King
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 9
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Derek King on Szomb. Júl. 18, 2015 7:59 pm

A testület bármelyik másik tagja most hatalmas bajban lenne, hisz ha őket látnám ebben a gyanús helyzetben, nem lennének vegyes érzéseim azért, mert olyan jó újra látni őket. Na persze, akadnak olyan rosszmájú kollégák, akik szerint Lori húzza a rövidebbet ebben, mert ha ő haza megy, ott sem szabadul tőlem. Minden esetre, olybá tűnik, az én drágám jó úton halad afelé, hogy ne legyen baja a dologból, hisz már most képtelen vagyok szigorú arcot vágni.
-Ha elfelejtem, hogy itt vagy, akkor a levegőt kéne masszíroznom hmm? Inkább várjuk ki, megérdemled-e, hogy folytassam.
Minden esetre,a kezeim nem állnak le, és tovább kényeztetem őt, gyengéd, de határozott mozdulatokkal. Mondjuk lehet, hogy egy kevésbé jó kondiban lévő ember nem tartaná annyira gyengédnek a szorításom, hanem inkább az életéért könyörögne, de szerencsére volt időm bőven gyakorolni, hogy mi az, amit ő szeret. Közben próbálok ellenállni tünde szemei varázserejének, hisz ő is jól tudja, hogy amint rám néz azzal a két kékkel, nekem végem van általában. Minden esetre elfoglalom a helyem mellette, amikor erre kér szavak nélkül, és bár nem masszírozom tovább, azért karommal átnyúlok a vállai felett, és finoman magamhoz ölelem.
-Te is hiányoztál nekem... - jegyzem meg elhúzott szájjal, mikor a közelemben a levegőbe szagol, nagyjából úgy, ahogyan egy nyuszi tenné, ha egy répaföld irányából fúj a szél, aztán választ adok a kérdésére is:
-Tudod jól, hogy folyamatban lévő ügyről nem beszélhetek neked...és olyan bizarr az egész, hogy kivételesen tényleg nem fogok. A pofa gyakorlatilag lecsukatta magát. Ennél akkor lehetett volna csak segítőkészebb, ha hoz magával bilincset, meg az ügyészt is ő hívja fel.
Csendben bólintok, amikor helyesen arra következtet, hogy ideje elárulnia, mit művel itt pontosan.
-Az a palacsintás eset 10 éve történt...naná, hogy még nem felejtettem el.
Miközben ezt mondom, újra szigorúan nézek rá, hosszan elgondolkodva, amíg ő a legangyalibb mosolyával próbál elcsábítani. Állom a varázsát, és még az egyik szemöldököm is felvonom, ahogy irgalmat nem ismerő, kemény zsaru tekintetem egyre közelebbről fúródik az övébe, aztán rosszallóan megrázom a fejem, de a szám szélén már ott van megint egy halvány mosoly.
-Nem volna szabad egyedül bűnözőkre vadásznod...és az sem mentség, hogy ilyen jól nézel ki közben.
Tenyerem végighúzom az egyik karján, a vállától indulva, le egészen a tenyeréig.
-De, ha már itt vagyunk, tényleg borzasztó volt a holland csoki, szóval kapjuk el a grabancát a fickónak...csak kár, hogy nem éppen titkos megfigyeléshez öltöztem.
Végignézek magamon, és bizony, az előző megfigyelés után átvettem a sima fehér pólómat arra a fehér, kék "POLICE" feliratú pólómra, amiben edzeni szoktunk. Ezt bizony el kell takarni, szóval a kezem, ami az előbb simogatta átnyúl a térdei alatt, és az ölembe húzom őt egy mozdulattal, mintha csupán egy tollpihe súlyával bírna.
-Szóval...tudunk valamit az elkövetőről?
avatar
Derek King
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 191
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Loretta King on Szomb. Júl. 18, 2015 8:59 pm

Az, ahogy reagáltam a férfi munkásszagra látom, hogy nem aratott olyan nagy sikert nála, így igyekszem egy kedveskedő arcsimítással ellensúlyozni, ahogy ujjaim végigszántottak borostás állán, ami reggel még olyan sima volt, mint a baba bőre.
- Tudom, tudom, csak meglepett, hogy korán végeztél. Nem ez a jellemző, azt azért te is tudod. Sőt az elmúlt években ez pontosan 10-szer fordult elő – emelem fel a kezeimet kinyújtott ujjakkal egy pillanatra, hogy demonstráljam, hogy ez az irdatlan nagy szám még pont ráfér a két kezemre. Az ügyészes, bilincses megszólalásra felkuncogtam. Persze, hogy nem beszélhet róla ezt már vagy ezerszer elmondta minden egyes ügy közben. És vagy ezerszer megszegte már, amikor addig bújtam és udvaroltam, amíg már nem bírta tovább mutatni nekem a kemény rendőrt… Ebben a játékban mindig én voltam a jobb. Na, majd este. Na, szépen gyűlnek az esti programok! Masszázs, most meg ez – ráadásul még nincs vége a napnak!

De nem szabad elsiklanom a felett, hogy még mindig épp lebukóban vagyok és ő még nem reagált semmi jót a „mindent vessünk be” mosolyomra. Vagyis… Hát, reagál, de ahogy a szigorú tekintettel egyre közelebb hajol én úgy érzem egyre inkább összezsugorodom. Ajjaj… Nyeltem egyet. És közeledett. Egyre közelebb és közelebb hajolt én pedig már félig a padba, félig az oldalába voltam belepasszírozódva, miközben pislogás nélkül álltam a tekintetét, egyik szeméről a másikra kapkodva a sajátomat… egészen addig, amikor már elég közel ért ahhoz, hogy egy gyors kaméleon mozdulattal kinyújtsam a nyelvem és barátian megérintsem vele az orrát, majd aztán már vissza is húzzam a számba. Lássuk be, ez azért sokat rombol egy ijesztő ember imázsán. Persze ezt mind rezzenéstelen arccal adtam elő, egészen addig, amíg az arcára visszaszökött az a halvány mosoly, amit annyira imádok. Tudtam – megmenekültem.

- Tudom, de ha meg szólok neked, nem is jutok el ide, hogy leüljek kémkedni. – A bókjára szinte azonnal elpirulok és finoman meglegyintem a mellkasát zavaromban, miközben szégyenlősen mosolygok. – Ne bókoljon, Mr. King, mert akkor nem tudok a feladatra koncentrálni. - Komolyan mondom, miért nem tudom kinőni ezt?! Pedig már annyi ideje együtt vagyunk. Ahogy végighúzza a tenyerét a tenyeremig, ismét kiráz a hideg, de most az a kellemes fajta, ami már annyiszor megtörtént mellette velem.

- Kapjuk? – Amikor végignézett magán én is ugyanígy tettem, de közben be nem állt a szám. - Szóval nem próbálsz meg hazarángatni azzal a szöveggel, hogy hagyjuk ezt azokra, akik szolgálatban vannak, meg úgyis hamarabb végeztél te is és miénk az egész nap, ráadásul… - na ez volt az a pillanat, amikor felkapott és átvarázsolt az ölébe egy másodperc tört része alatt, miközben én igyekeztem a lehető leggyorsabban átölelni mindkét karommal a nyakát, hogy biztos(!) le ne ejtsen. Mikor már ismét levegőt tudtam belélegezni a tüdőmbe, megszólaltam elhaló hangon: Tudod, hogy mennyire nem szeretem, ha semmi figyelmeztetés nélkül ezt csinálod! – néztem rá összeráncolt szemöldökkel és még egy kissé ijedt szemekkel.

A kérdésére csak aprót rántottam a vállamon és megráztam a fejemet.
– Rebecca állandóan bejelentette, hogy ellopták tőle a táskáját, de soha nem látott senkit. Újra és újra, szerintem nem kell magyaráznom mennyi ideje megy ez. Igazándiból már megkérdeztem tőle, hogy miért nem megy akkor rögtön haza, de azt mondta nem hajlandó az életét félelemben letölteni és ha ő itt akar a Central Parkban olvasgatni, akkor itt fog… De most erre mit mondjak? Persze jogos… Azonban nem hinném, hogy valaki csak az ő táskájára utazna állandóan. Sőt – halkítottam le a hangomat. – Szerintem nincs is semmilyen elkövető – osztottam meg vele az elképzelésemet arról, hogy szerintem a nő bolond és csak a rendőrök idegeire akar menni. Vagy unatkozik. – Tényleg nem tudok ezzel…

Nem tudtam befejezni, mert hirtelen egy éles kiáltás törte meg a csendet, pont abból az irányból, amit eddig árgus szemekkel figyeltem. Azonnal odakaptam a fejemet, miközben Derek vállát szorítottam erősen. Nem számítottam erre a több órás semmi után. Rebecca már felállt, kezében szorongatva Fifikét és a magas sarkújában elindult egy irányba. Összehúzott szemekkel figyeltem, de nem láttam semmit. Vagyis… Egy lebegő táska haladt éppen az úton, pont a mi irányunkba.
- Derek… - szökött ki a számon, de nem tudtam mit kellene most ezzel kezdeni. Erre álmomban se számítottam!
- Tolvaj! Tolvaj!!! – rikoltozott a nő, miközben én kipattantam Derek biztonságot nyújtó öléből.
- Ott! – kiáltottam. A füvön egyértelműen cipőnyomok jelentek meg, ahogy a súly hatására a földhöz nyomták a szálakat. Automatikusan elindultam afelé, egyre gyorsabb és gyorsabb fokozatra kapcsolva... Még szerencse, hogy rajtam nem magassarkú volt.
avatar
Loretta King
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 9
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Derek King on Vas. Júl. 19, 2015 1:53 pm

Megadóan bólintok, hisz igaza van, annak ellenére, hogy kicsit azért ironikus, hogy pont ebben a helyzetben mutat rá, mennyire munkamániás vagyok. Aztán lehet épp ezért illünk össze olyan jól. Hát, vagy ez, vagy az a hihetetlenül vonzó nevetése, ami még egy 36 órás műszak után is vissza tudja adni az életkedvem, minden alkalommal.
Közben tovább fürkészem a tekintetét azzal a nézéssel, amitől 10-ből kilenc utcai vagány mindent be szokott vallani, és látom rajta, hogy ő is kezd megszeppenni, ami az első jele lehetne annak, hogy valami turpisságra készül, és az igazat megvallva számíthattam volna rá, hogy mit fog tenni...de...nem számítottam.... Nagyokat pislogok, miután megnyalja az orrom hegyét, és inkább továbblépek a témán.
-Nem egyedül jutottál volna ide, az biztos...de ne vesszünk el az ilyen apró részletekben, most már úgyis mindegy.
Aztán újra felvonom a szemöldököm, és némileg pimaszabb hangon megkérdem:
-Hát akkor kinek bókoljak, ha nem magának, MRS.King?
A "mrs" jól megnyomom, hogy érezze, lassan húsz év alatt tényleg megszokhatta volna a dolgot, de annyi baj legyen. Természetesen nem rángatom haza, csak az ölembe. Utálnám, ha történne valami az után, hogy lelépünk innen, és egyébként is, Lorival dekkolni kinn a szabadban, kinyújtott lábakkal egyáltalán nem hangzik rossz programnak. Egy kis pihenés a friss levegőn, őt ölelgetve a mennyország a szolgálati kerekes szaunához képest.
-Szóval, úgy gondolod, csak elhagyja a táskáját?
Ezen, és a reakcióján arra, ahogy felkaptam jót kuncogok, egészen addig, amíg meg nem hallom a kiáltást. Na, ennyit a pihenésről...
-Te is azt látod amit én..? Hogy nem látom...
Ha a kollégáim hallanák, milyen módon kommunikálok vele, oda lenne a rossz hírem, most viszont nincs időm ezen morfondírozni. Felállítom kedvesem, aztán én is felpattanok, és a táska után kezdek rohanni, meg a lábnyomok után. Aggaszt, hogy nm látom, mekkora darab a célpont, még az is lehet, hogy csak egy kisgyerek, ezért úgy vetődöm, hogy a lábait sodorjam el....vagyis sodornám, ha eltalálnám, de csak a semmit érem, aztán pedig jó fél métert csúszok előre a fűben.
-A törvény nevében....
Kiköpök egy fűcsomót.
-Megállj! Ha futsz, kimerülten mész a sittre!
avatar
Derek King
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 191
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Loretta King on Hétf. Júl. 20, 2015 7:25 pm

MR. King kérdése nagyon is jogos, amire nem tudok sokáig mit válaszolni. Aztán beleegyezően megrántom a vállamat.
- Végül is, igaza van, folytassa csak úgy, ahogy szokta az elmúlt években. – Majd megpöccintem az orrát, amit az előbb is nagy megaláztatásnak vetettem alá. Hiába, imádom froclizni! – Csak a megfelelő időben – utalok a megfigyelésre, aztán azzal le is zárom a témát egy gyors, de annál bensőségesebb csókkal.
- Igen, pontosan azt gondolom. Elhagyta… Heti rendszerességgel – forgatom meg a szememet, mennyire hiszem el ezt a képtelenséget.

Mikor már mindketten felpattantunk és nekiiramodunk, nem tudom figyelmen kívül hagyni a látom-nem látom megszólalását. Mármint, ha más helyzetben lennénk, most hangosan felnevettem volna, aztán a nyakába pattantam volna, hogy „ne máár”, annyira aranyosan próbálta meg megmagyarázni azt, ami tényleg nem mindennapi volt.
Egész testemet megfeszítve futok. A táska ütemes fel-le emelkedéséből most már biztos lesz számomra, hogy ez egy mutáns srác… kislány… férfi… nő… A fene tudja! Látom, ahogy Derek hatalmas árnyéka egy pillanatra kitakarja a napot, majd megelőzve engem abba az irányba vetődik, ahol a mutáns sejthető. Mi tagadás, gyönyörű ugrás volt. 10/10! Azonban, amikor ráeszmélek, hogy csak a levegőt kaparintotta meg, ismét felgyorsítok. Az izmaim megfeszülnek, végtagjaimat a végsőkig meghajtom. Mintha csak reggelente futnék… Ám ez most bemelegítés nélküli. Elsuhanok a még mindig a fűben fekvő Derek mellett. Tudom, hogy nincs baja, ennyitől meg főleg nincs, szóval nem állok meg aggódva mellette. Kemény férfi. Az én kőkemény, szívós férjem! Sőt!
- Gyere, mire vársz? – vetem oda. Persze nem félvállról, csak sebtiben. A hangomból ugyanúgy kihallhatja, hogy szeretem, tisztelem, imádom… de akkor is, ne lazsáljon! Bár a következő megszólalásán ismét csak nevetni tudtam volna, ha a helyzet úgy hozza, de helyette minden erőmből futok tovább.
A park egy fásabb része felé veszi az irányt a táska és bár lassan, de egyre biztosabban látszik, hogy kezdek közelíteni hozzá, akármennyire éles kanyarokat vesz.
- Állj! – kiáltom én is, de jobban tettem volna, ha nem csinálom, mivel a levegőre most sokkal nagyobb szükségem van a futáshoz. Ennyi erővel szépen is kérhettem volna, habos tejecskével megspékelve, nagyjából ugyanannyi értelme lett volna. Végül is persze. Mit csináljon az ember. Fusson előlem! Mikor már nem bírom tovább, mert beszorult a levegő, lelassítva az oldalamhoz kapok és úgy figyelem a fák között eltűnő táskát.
- Ennyire… ijesztő lennék? – lihegem csak úgy a semmibe. – Hidd el… a férjem… ijesztőbb… - Hátranézek. Dereket sehol sem látom, ami nem tölt el túlzott boldogsággal. Biztos, hogy jól van? Lehet, hogy mégis inkább meg kellett volna állnom? Meg kellene várnom? Hiszen mégis jobb lenne, ha vele üldözném ezt a valakit…

Áh, bakker, miket képzelek, addigra négyszer meglép! Úgyis van nálam telefon, azon elér, biztosan. Így hát kicsit lassabban, még mindig az oldalamat markolászva megyek tovább a fák között, miközben visszakapcsolom a telefonomat. Egyszer csak egy neonlilásan csillogó-villogó tárgyra leszek figyelmes a lábam előtt.
Leguggolok érte és lesöpröm róla a piszkot – egy szempillaspirál. Nocsak… Hát nem elkezdte megnézni mi a mai termés az emberünk? Hirtelen felkapom a fejemet.

- A hülye tyúk… Én megmondtam neki… Csak egyszer kell megtennie… Csak egyszer… De nem, nem figyelt rám… Hát most ez van… Ciki mi?! - Valaki magában morgolódik, alig hallhatóan, de azért mégis eljut a fülemig. De… Körbenézek, miközben egyik kezemben még mindig a telefonomat, a másikban, pedig a szempillaspirált markolom. Hol lehet?!
Jaj, Derek, hol vagy már?
avatar
Loretta King
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 9
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Derek King on Hétf. Júl. 20, 2015 8:09 pm

Nyitott szemmel viszonzom a rövid csókot, nehogy szem elől tévesszem az öreg hölgyet. A végén még lemaradok róla, ahogy itt felejti a táskáját. Olyan ritka, hogy a bűnesetnek ilyen egyszerű a megoldása, s nem meglepő módon most sem az.

Két tenyérrel támasztom meg magam, ahogy bizarr, és ijesztő látványt nyújtva pattanok fel a gyepről, olyan gyorsan, mintha csak egy marha nagy rongybaba lennék, nem pedig egy mázsánál is nehezebb hús vér férfi.
-A startpisztolyra! - Vágok vissza, és ahogy megint futásnak eredek, elő is kerül az a bizonyos fegyver. A kezemben lévő súlyos fémtárgy nem forgó táras, és jóval több töltény fér el benne, ráadásul meghúzni sem feltétlenül szándékozom, de ha Lori közelébe megy ez a láthatatlan szörnyeteg, mérget vehet rá, hogy 14 találgatásból ki fogom sakkozni, hol a feje.
Két kezemmel a pisztolyt tartva, vállam az egyik fának támasztva állok meg, úgy 10 méterre partneremtől, a mikor meghallom én is a hangokat. A munkahelyi pszichológus szét fog cincálni ezért a mondatért. Tekintetem a feleségemét keresi, aztán pár kézjellel tudatom vele, hogy én is hallom, hol van az elkövető, ahogy azt is, hogy megpróbálok mögé kerülni, s ő is óvatosan menjen csak közelebb. Azt nem egészen tudom, mit akar a szemkihúzóval, vagy mivel, de aztán ki tudja, ha rajzol rá X-et, könnyebb lesz megtalálni, azt pedig tapasztalatból tudom, hogy ezek a női holmik alaposan meg tudják fogni az ember bőrét...
Megvárom, amíg Lori felkészül, aztán megkerülöm a fát, teszek pár gyors lépést, és ahol a hangot hallom, arra felé szegezem a pisztolyt, láb magasságban. Ha lőnöm kell, a mögötte(?) lévő tölgy majd felfogja a golyókat, szóval legfeljebb csak a greenpeace fog majd rám szállni fakínzásért, de mást nem találok el véletlen. Minden esetre, a táska elég árulkodó jel. Reménykedem benne, hogy nem vesz észre, és lapulok,a mennyire tudok, de persze, amennyire tudom, akár egyenesen rám is nézhet. Egyenlőre viszont kivárok, és hallgatom, mit mérgelődik, hátha megtudom, mi ez az egész. Ha látom Lori-t, megint jelzek neki, hogy várjon, egy pisztoly intéssel.
~Gyerünk kölyök. Meséld el az életed. Meg a címed...és azt, mikor leszel otthon.~
Fegyverem megigazítom, hogy pár centire a táskától célozzon, ahol a testtömeg közepét sejtem. Ujjam a ravaszon akcióra kész, de igazándiból nem akarok lőni. Mutáns, de egy táskáért nem fogom megölni!
avatar
Derek King
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 191
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Loretta King on Hétf. Júl. 20, 2015 10:17 pm

Épp a fejemet forgatom még mindig jobbra-balra, amikor az egyik fatörzs mellett hirtelen észreveszem Dereket. A szemem felcsillan és örömmel integetek felé a szempillaspirálos tenyeremmel, de amikor feleszmélek, hogy az még mindig nálam van, csak hanyagul eldobom egy bokor alá. Na de… Mit akar Derek? Egy pillanatig értetlen kiskutyaként döntöm oldalra a fejemet, majd szinte rögtön egy másodpercre rá, már bólintok egyet, hogy megértettem, felfogtam, mit akar jelezni nekem. Szinte akár egy mozzanatából is mindent megértettem már, annyira összehangolódtunk az évek során. És ezt egyenesen imádtam.
Ahogy elindul, én is mozdulok az ellenkező irányba, igyekezve egész végig a bokrok takarásában maradni, ahogy haladok előre, hogy bekerítsük két oldalról. Már csak azt sajnálom, hogy nincs nálam a fegyverem. Persze, mint rendőrtiszt, használhatnám, de mivel csak koordinátor vagyok, így nem nagyon szívlelnék, ha minden nap azzal császkálnék. Szóval ez a része, ahogy legtöbbször, ismét Derekre marad.
Megbabonázva nézem a pár méterre előttem lebegő táskát, majd ismét a férjemre pillantok, ahogy céloz. Bekapom az alsó ajkamat. Még sosem öltem meg senkit és bár lehet, hogy most sem nálam van a pisztoly, nagyon örülnék, ha Dereknek sem kellene… Tudom, hogy együtt jár a munkával, de nem azért lettem rendőr, hogy öldököljek. És a hozzáállásomat Derek is nagyon jól tudja, tehát remélem, hogy nem akar halálos sebet ejteni rajta. Tisztában vagyok vele, hogy Derek is csak nagyon rég csinált ilyet… de…
A srác (mert most már a hangjából ítélve egyértelmű, hogy valami kis tiniről van szó), ismét belenyúl a táskába és kidob belőle valamit, majd egy füzet következik és széttépi apró cafatokra. Közben nem hagyja abba a beszédet, de annál többet, mint amit előzőleg elkezdett, nem tudunk meg. Csak szitkozódik és örül a fejének, hogy ismét megszívatta Rebecca-t.
Mikor Derek int, hogy várjak, csak egy apró bólintással üzenem neki, hogy megértettem és kényelmesen (amennyire ezt guggolásban lehet) elhelyezkedem egy bokor mögött. Kivárunk mindketten és úgy látszik a srác se hajlandó egyelőre elmozdulni, egészen addig, amíg a táska egész tartalmát meg nem vizsgálja. Kilebeg egy pénztárca is, kinyílik és egy ujj végigsöpör a sok papíroson.
- Nocsak? Csak nem lefeküdtél az apámmal ismét te rohadt kurva?! – morog a fogai között… amikor megszólal a telefonom oly szép csengőhanjga!!!
Kétségbeesetten kapok a telefonért, hogy elhallgattassam, miközben a srác elnémul, aztán a következő mozdulattal a táska a földre zuhan. Basszus, basszus, basszus! Léptek zaja hallatszódik, ahogy a leesett, kiszáradt ágakat összeroppantja a cipője, majd hirtelen valami kemény és emberi teljes erőből belém csapódik és elterít a földön.
A fejem keményen puffan a földön, miközben igyekszem a megtalálni a karokat, amik a földhöz szegeznek.
- Nem láttál semmit, értetted?! – kiabálja vagy épp kérdi egy fenyegetőző, de azért egy kicsit ijedt hang, miközben ránt egyet rajtam, mialatt én még mindig a kezeket keresem. Vagy valamit, amit megragadhatok!
- Nem is látok semmit! – vágok vissza, mikor végre elkapok valami alkar féleséget. – Megvagy! Derek, megvan! – kiáltom, miközben remélem Derek nem késlekedik.
avatar
Loretta King
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 9
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Derek King on Kedd Júl. 21, 2015 12:19 am

Tökéletes csendben lopakodunk az elkövető felé, és csak reménykedem benne, hogy tényleg agresszív kismalacként, fekete láthatatlan felhővel a feje fölött túrja fel a táskát, és nem csak a bolondját járatja velünk, miközben pontosan tudja, hogy jövünk, és csak arra vár, mikor húzhatja az alsógatyám a fejemre.
Szinte levegőt sem veszek, ahogy óvatosan próbálok kikerülni minden gallyat, levelet, és mókust, hogy minél többet tudhassak meg erről a láthatatlan srácról. A szavai hallatán ez a Rebecca nem lesz sokkal szeretetre méltóbb, de lássuk be, a palacsinta incidensnél már rég elvágta magát. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ha meg tudom lepni őt, akkor el lehet ezt intézni fölösleges erőszak nélkül is, hisz egy ilyen kölyköt lehet elég megkérni, és nyugton marad, ha elég közelről, és szigorúan kérem, ám ekkor felcsendül az ismerős dal, amit ebben a helyzetben hallani olyan érzés, mintha egy hatalmas égi láb taposna bele egy kádnyi jeges vízbe.
Azonnal felpattanok, ahogy meghallom Lori hangját, és úgy rohanok felé, mint egy elszabadult tehervonat, hogy aztán vállal neki ütközzek lendületből a láthatatlan srácnak, aztán pedig a feleségemen átlépve tovább üldözzem, és ahol egy nagyobb csomó fű lapol le hirtelen, mondjuk tinédzser alakban, oda vetődjek, és egész testemmel fogjam le a gazfickót.
-Jogodban áll hallgatni! Visszaváltoznod nem muszáj, de akkor ott bilincsellek meg,a hol sikerül, és nem biztos, hogy eltalálom, melyik a kezed, és melyik a nyakad!
Cseppet mérges vagyok rá, de talán ez érthető. A mondókám után Lori felé fordulok, és némi aggodalommal a hangomban megkérdem:
-Nem esett bajod?
avatar
Derek King
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 191
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Loretta King on Kedd Júl. 21, 2015 12:12 pm

Ha Derek nem érkezne meg, azonnal rántanék egyet a karján, amit végre oly nagy vesződések árán megtaláltam, hogy aztán én ártalmatlanítsam, de erre már nem lesz szükség, mivel Derek egy hatalmas nagy vetődéssel leteríti a srácot rólam és mellettem dulakodnak tovább egy kis ideig. Amikor a srác lerepül rólam, hallom, ahogy nyög egy fájdalmasat. Hiába, a meglepetés ereje csodákra képes!
Kicsit kapkodva a levegőt és felköhögve (hülye por és föld) fordulok oldalra, hogy lássam, hogyan iszap birkóznak.
- Hé, engedj el te behemót állat! – erőlködik a srác, persze mindannyian tudjuk, hogy hiába. Derek épp eléggé sajátos módon sorolja fel szegénynek a jogait, miközben a srác szépen lassan megjelenik. Bár van egy olyan sejtésem, hogy nem igazán ezt akarta, simán csak elfáradhatott vagy annyira meglepte Derek, hogy nem tudott eléggé koncentrálni. Hiszen nálam is… Kiűzöm a gondolatot a fejemből gyorsan.
Először csak egy nadrágba bújtatott lábat látok, aztán egyre inkább kirajzolódik előttünk a kapucnis srác, akinek szőke, hosszú fürtjei az arcába lógnak. Megrázza a fejét, amitől láthatóvá válik lila szeme… Biztos csak kontaktlencse… bizonyára…
- Nem, nem, jól vagyok – nyugtatom meg gyorsan Dereket, majd feltápászkodom és megvárom, hogy ő is felrángassa a srácot a földről.
- Húzzanak innen mocsadékok, vagy esküszöm, hogy felrobbantom magukat egy pillantásommal! – fenyegetőzik, miközben még mindig Derek erős vasmarkában vergődik.
- Hmm… - oldalazok oda Derek füléhez és szerintem a srác is hallani fogja, azért igyekszem halkani megkérdezni tőle. – Szerinted igazat mond? – pillantok fel a szempilláim alól rá.
- Hé, kölyök, mégis mire volt ez jó? – mutatok a megcsócsált táskára és a szétszórt tamponokra, aztán a csípőre rakom a kezemet. – Aha! Hát miért nem ezzel kezdted? Csak nem megjött? Azért ennyire nem kell kétségbeesettnek lenned, már fillérekért lehet kapni a drogériákban.
- Megöllek! – kezdett bele ismét a rángatózásba, gyilkos tekintetét rám szegezve. Hmm… lehet, hogy mégsem kellett volna? Aztán a lehető legfélelmetesebb információt köhögte fel. – Apám a kerületi gimnázium igazgatója!
- Hú... akkor azt hiszem bajban vagyunk - forgatom meg a szememet.
- Ne kóstolgass kisanyám, különben! – a szeme hirtelen elkezd izzani. Egy pillanatra lefagyok. Felrobbanok tényleg, ahogy mondta?

- Stiles? Te vagy az? - hallom meg magam mögül Rebecca hangját hirtelen és a srác is a nőre veti a tekintetét. Kezeit maga elé emelve, értetlenül kapkodja a fejét köztünk. - Ez... ez az előbb te...?

avatar
Loretta King
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 9
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Derek King on Szer. Júl. 22, 2015 10:17 pm

A tekintetem, és arcmimikám akár egy szobornak, pedig legszívesebben a szemeim forgatnám a kölyök választékos sértésein. Erős az inger, hogy jól megrázzam őt, de helyette csak csendben tűröm, és várok, hogy lenyugodjon egy kicsit. Azt nem tudom, mikor jön el nála ez a pillanat, nálam akkor, amikor Lori mellém ér, és látom, hogy nem esett baja.
-Remélem, hogy nem. Utálom, ha felrobbantanak. A múltkori fickót is mocskosul helyben hagytam utána...
Hangom olyan lezser, mintha Superman beszélt volna erről az élményéről, és nem én. Aztán persze a menstruálós megjegyzésre elkezdek kuncogni kicsit, de utána rögtön egy dorgáló pillantást vetek kedvesemre, hisz nem szép dolog ilyesmivel viccelődni szolgálatban, az meg pláne, hogy engem is megnevettet vele.
-Igazgató mi? Nos, ne aggódjon fiatalember, hosszan el fogunk beszélgetni vele arról, hogy a fia miért fog lemaradni a karácsonyi ebédről.
Persze nem kerüli el a figyelmem, hogy izzani kezd a tekintete, és sajnos nem a dacos tini módra, hanem inkább az ideje lenne fejbe verni módon, ám Rebecca érkezése elnapolja a mesterséges agyrázkódást, és a fiúról le nem véve a szemem, válaszolok a nőnek.
-Igen, ő csinálta. Van már egy elméletem arról, hogy miért, de azért szeretném hallani tőle s. Szóval Stiles, elárulod magadtól, mi volt ez az egész, vagy ragaszkodsz hozzá, hogy én foglalkozzam veled, de ha beviszlek az őrsre, akkor nem csak táskalopásért zárlak be. Szóval...Hallgatlak.
avatar
Derek King
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 191
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Loretta King on Csüt. Júl. 23, 2015 6:51 pm

Amikor a felrobbantásos kérdésemre Derek válaszol, csak elismerően hümmögök egyet magamban, mivel a srácon látszik, hogy egy pillanatra elbizonytalanodik, mielőtt ismét visszahúzná az utálat álarcát.
Derek rosszalló pillantására csak ártatlanul pislogok párat, majd megrántom a vállamat olyan „Mi van, mi rosszat mondtam?” módon, pedig nagyon jól tudom, hogy mire is célzott ezzel a tekintettel. De na, még mindig jobb elnézést kérni, mint engedélyt!
Mikor a nő megérkezik, csak hallgatok és várom, hogy Derek végigmondja a mondandóját. Eszem ágában sincs megszólalni addig, amíg nem muszáj, mivel akkor tuti felismerné a hangomat. Kicsit kínos szituáció lenne annak a nőnek bemutatkozni, akivel olyan szépeket vitatkoztam telefonon keresztül… Szóval csak kedvesen vigyorgok, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Szerencsére, mivel Derek beszél, így nem is nagyon hederít rám. Leginkább csak szolidan le van sokkolódva, miközben az addigra már lenyugodott srácot nézi.
- Szóval… szóval… Én ezt nem értem… Rendben van, hogy te ilyen izé vagy… De… Ezt most így…
- Jaj, mondjá’ már végig egy mondatot rendesen! – kel ki hirtelen magából Stiles és én a biztonság kedvéért kicsit Derek mögé húzódom. Már nem mintha félnék. Csak értitek. A biztonság kedvéért. – Várj, segítek! Egy hülye k*rva vagy, aki már több, mint fél éve az apámmal kúr. És még TE nevezed magadat franciatanárnak. Kicsit ironikus, nem? Aztán meg csodálkozol, ha rühellek! Miattad meg szét a családom, te r*banc! – üvöltözik egyre hangosabban a srác, miközben ismét elkezd vergődni Derek markában. A szeme pedig ismét elkezd izzani. Megrángatom Derek pólóját.
- Nem tudsz valami trükköt erre? – kérdezem egy kicsit aggódóan, miközben elkezdek gondolkodni vajon én tehetnék-e valamit. Mármint… ha tényleg van képességem, ez hatna most?
A srác hirtelen hátrarántja a fejét, hogy Derek orrát eltalálja, aztán ha az sikerül, továbbviszi egy lábfejre lépéssel/ugrással, majd egy gyomros és végül már a lehető legaljasabb húzást (rúgást) akarja bevinni. Hé, ezt már mintha láttam volna valahol… Beépített szépség, te vagy az?
avatar
Loretta King
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 9
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Derek King on Pént. Júl. 24, 2015 11:00 pm

Biztos kézzel tartom a junior ligás huligánt, ki nagyon szeretne bekerülni a profi ligába, de közben sajnos eléggé meg van osztva a figyelmem. Lorira még nem olyan nehéz figyelni munka közben, úgy értem, ha ennyi idő alatt nem szoktam volna meg, még mindig kávét főznék az igazi nyomozóknak, vagy ilyesmi, ahelyett, lövöldöznének rám. Hát nem lenne borzalmas?
De igen, majdnem annyira, mint Rebeca visító orrhangját hallgatni, pláne, amikor rajtam kezdi el köszörülni a nyelvét, mert kuncogva megjegyzem, hogy a srác mégis mit várt egy FRANCIA tanártól. Jobban belegondolva, nem ez volt a legjobb poénom ebben az életben, az tuti. Szinte meg is érdemlem, hogy amíg a nő felé figyelek csak egy pillanatra, addig a srác bevigyen nekem pár olyan találatot, aminek az lesz a vége, hogy a többség jobban fáj neki, mint nekem, az utolsó aljas támadást leszámítva,a minek következtében kiejtem az ujjaim közül, és kissé össze is görnyedek.
-Te kis...
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy hörcsögöknek való ketrecben fogja letölteni a srác a büntetését, mert ha egyszer sikerül magamhoz térnem ezek után, olyan lapos lesz, hogy a hagyományos börtönrácsok között simán kifér majd. Szemeim szikrákat szórnak, ahogy ránézek, és úgy 10 másodperc után, amikor már képes vagyok, küldöm is felé az első pofont.
-Lori, bilincseld meg! Ha én csinálom, úgy fog kinézni, mint egy Twister világbajnok!
avatar
Derek King
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 191
Hírnév : 13

Vissza az elejére Go down

Re: Central Park

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.