Fifth Avenue

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Hétf. Júl. 20, 2015 10:44 pm

-Na neee....
Fájdalmasan nyög fel a férfi, a kislány fecsegése hallatán. Továbbra is egészen biztos benne, hogy nem ő a lány apja, de talán egy lovacskázás beleférne, meg egy kakaó, ha azzal el lehet hallgattatni, amíg elmagyarázza neki, szépen finoman, hogy nem lehet ő az apja, mert utálja a gólyákat, akik folyton fennhordják azt a rohadt hosszú csőrük, ráadásul az anyukájával sem szexelt soha. Nem feltétlenül ezekkel a szavakkal...
-Slater!
A szavak hallatán újult lelkesedéssel áll hozzá ahhoz a kérdéshez, hogy behúzzon egyet Chloe-nak. Mindig azt hitte, hogy ha talál valakit, aki még nála is érzéketlenebb, tök jól ki fognak jönni. Tévedett. Hátrébb löki a nőt, és már repül is felé az ökle, ám fél úton visszarántja, mielőtt Chloe kivédhetné, és helyette a már úton lévő lábával próbálja kirúgni ellensége lábát, hogy essen egy nagyot.
-Menj hátrébb szilveszter, eza  néni nagyon veszélyes!
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Mollie Bentley on Hétf. Júl. 20, 2015 11:07 pm

- Nem szereted a vattacukrot? - kérdeztem kicsit lelombozódva, ahogy felnyögött, de aztán inkább bátorítóan megpaskoltam azt a nagy szőrös buksiját. - Ne aggódj, majd én megeszem helyetted! Jó lesz úgy? Meg ha esetleg a málnaszörpit sem szeretnéd, azt is majd én jól megoldom.
A néni egyre kevésbé volt szimpatikus, de mivel nyilvánvalóan nem volt az anyukám, nem is igazán szándékoztam túl sok figyelmet szentelni neki, miközben viszont az igazi apukám meg itt volt. Legalábbis egyre inkább bíztam benne, hogy tényleg ő az apukám.
- Slater néni buta néni - nyújtottam rá a nyelvemet, és csak még jobban bújtam a papához, hiszen ha ő nem szereti, akkor én sem fogom. - A mama jól van, csak nagyon álmos volt, úgyhogy sokat kell aludnia, de majd ha megtaláljuk a papával, akkor felébred, és akkor lesz már mamám is meg papám is.
Slater válaszra nyitotta a száját, de még egy hang sem jött ki rajta, mikor a papa már támadásba is lendült. Nagyon trükkösen csinálta, ezért a néni el is esett.
- Nem vagyok Szilveszter. Mollie vagyok. És ha veszélyes, akkor én majd megvédelek!
- Mollie - állt fel a néni óvatos mozdulattal. - Ez az ember egy bűnöző. Én a rendőrség munkáját próbálom segíteni azzal, hogy rács mögé juttatom.
- A papa nem rossz, mert ő az apukám - tiltakoztam, miközben harciasan kalimpálva az ökleimet közeledtem hozzá, ám ő a homlokomra tapasztotta a tenyerét, hogy ne mehessek közelebb hozzá.
- Még ha az is, ez még nem zárja ki. Most próbált megölni egy embert.
- Nem is! A apa a jók közé tartozik, mert ő egy nagy és erős hős lovag-herceg, aki megmenti a királylányokat, és legyőzi a sárkányokat.
- Dehogy győzi le! - csóválta a fejét Slater, majd a hónom alá nyúlva felemelt, és felültetett az egyik konténer tetejére. - És most maradj itt, amíg mi ezt lerendezzük!
És már fordult is vissza, hogy az öklét felemelve szembeszálljon a papával.
- Nem, a papát akkor se nem lehet bántani - visítottam, és leugorva visszaszaladtam hozzájuk.
- Mollie - szólt rám szigorúan. - Maradj, ahol vagy, és ne avatkozz bele.
- De igenis, leharcollak, gonosz banya!
Erre azonban nem kerülhetett sor, mert út közben megbotlottam, és nagyobbat zakóztam az aszfalton, mint az előbb Slater. Feltápászkodva először megszeppenten pislogtam körbe, majd jött az ijedtség hullám, amikor rájöttem, mi történt, aztán a fájdalom is eljutott az agyamig. Először csak lebiggyedt a szám, majd megrázkódott a vállam, végül hangos sírásban törtem ki, ahogy lekuporodva a felhorzsolt, térdemet szorongattam. Biztosra vettem, hogy ilyen borzalmas kínokat még soha senki nem élt át.
- Papaaaaaa! - zokogtam kétségbeesve. - Papaaaaaa! Papa, bibis letteeeeeeeem!  
Csak fél füllel hallottam Slater sóhajtását, amiben átmeneti fegyverszünetet ajánl a papának, amíg ,,Rendbe teszi a lányát."
avatar
Mollie Bentley
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 16
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Hétf. Júl. 20, 2015 11:37 pm

-Folyton beleragad a tollaimba...
Halkan morogva ejti ezt ki az ajkain. Nincs valami túl sűrűn szerencséje sem vattacukorhoz, sem pedig málnaszörphöz, hisz elég furán venné ki magát, ha egy megbízójával úgy találkozna, hogy épp ezek közül fogyasztja valamelyiket. Kellemes gondolat egy vattacukrot zabáló verőlegény, ahogy Don Corleone magyaráz neki, de a valóságban lehet nem élne sokáig.
-És, hogy hívják a  mamádat egyébként?
Jobb ötlete nincs, mit mondjon a  lánynak. Ha kijutottak innen, majd megérteti vele, hogy az igazi apukája...nos nála csak jobb ember lehet. Illetve...na jó, nála éppen lehetne talán rosszabb is, de ettől még nem rózsás a helyzet. Hacsak nem szeretne sörben áztatott müzlit reggelizni, jobban jár, ha tovább keres.
-Pff...add fel Slater, hallod, sárkányölő vagyok! Ráadásul velem van Bolyhoska a Rettenetes is, úgyhogy jobb, ha elhúzod a csíkot!
És innentől nem fogja vissza magát, igaz, nem is tart sokáig a küzdelmük, mert hamarosan a felmentő seregnek sebes lesz a térdecskéje, és olyan keservesen kezd sírni, hogy Curran arca többször is megrándul kínjában. Ezt képtelen elviselni, inkább hallgatna egy kiselőadást Slatertől arról, miért nincs értelme az életnek, mint ezt.
-Nem a lányom... - morogja, még mindig feltartott öklökkel, de aztán eldobja őket, és hátat fordít a vörös hajú rémálomnak - Ó, a pokolba...
Egyenesen Mollie-hoz megy, letérdel elé, és megsimogatja a kislány fejét.
-Jól van kicsim, nincs semmi baj, ez csak egy horzsolás. Mindjárt kapsz rá egy tapaszt, és...khmm....HÉ! Van nálad tapasz? Ó, várj, nem érdekes...
Elővesz egy laposüveget, meg egy zsepit, amit benedvesít.
-Ez most nagyon fog csípni. De muszáj, hogy ne fertőződjön el. Bátor legyél.
Gyorsan kitisztítja a sebet a vodkával, aztán egy tiszta zsepit szigetelő szalaggal a lány térdéhez tapaszt. Jó randa lesz a végeredmény, de...a semminél talán jobb.
-Egyébként nem akartam kinyírni senkit. Az idióta ügyfeledre fél percig nem figyelsz, és máris elhúzza a függönyt, meg beül a legnagyobb ablak elé, miközben a fél internet fenyegeti, hogy le fogják lőni. Ha a halálát akarom, majd csak megvárom amíg belesétál egy csatorna nyílásba, vagy ilyesmi...khmm....jobban vagy már kicsim? Máskor vigyázz jobban, mert nagyon koszos ez a sikátor. Nem szeretném, hogy beteg legyél.
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Mollie Bentley on Kedd Júl. 21, 2015 8:50 am

- Én azt hittem, te fogod megmondani - pislogtam meglepett, és kicsit csalódottan. - Hogyhogy nem tudod, hogy hívják a mamát? Én csak egy éves voltam, amikor a nínós bácsik elvitték egy helyre, ami elég csendes, hogy rendesen kialhassa magát, úgyhogy én nem tudom.
Elgondolkodva néztem rá, aztán mégis felderült az arcom, és elnevettem magam.
- Jaj, papa, csak vicceltél, ugye? Csak látni akartad, hogy tényleg én vagyok-e a lányod. De mást kell kérdezned, mert a mama egyfolytában csak alszik, és azt sem mondták meg, hogy hol, úgyhogy nem tudtam megkérdezni tőle, hogy mi a neve. De én tényleg Mollie vagyok. És már nagyon nagy vagyok, már ennyi sok éves - mutattam fel néhány ujjamat, majd mély morfondírozással hajtottam le párat, nyújtottam ki pár másikat, aztán a sokadik próbálkozásnál elbizonytalanodva nyújtottam a papa felé minkét kezem. - Hogy néz ki a hat?
Majd' elolvadtam, amikor a papa Bolyhoskának szólított. Ezek szerint igazán szeret és igazán a lánya vagyok, hiszen már becenevet is kaptam. Olyan igazi csak a sajátomat! Én vagyok Bolyhoska, a Rettenetes! Iszonyúan tetszett!
- A gyerek nem elég képzett, hogy valódi ellenfél legyen - közölte már-már gépies hangon a Slater nevű néni. - Ésszerű, hogy segítséget kérsz, mert rájöttél, hogy egyedül nem győzhetsz le, de vele nem sokra fogsz menni. Egy gyerekkel pedig egyébként sem verekednék. Egy csepp belátással ezt te is elfogadhatnád, és nem használnád élő pajzsnak.
- De én akkor is segíteni fogok a papának - erősködtem elszántan, és felemelve ökleimet ide-oda ugráltam, mint egy elszabadult gumilabda. - Ő a papám, és ha ő ilyen nagy és erős, akkor én is az vagyok, mert hasonlítok rá. És így már túlságos-erőben vagyunk, úgyhogy add fel!
De hát sajnos továbbra is csupán hat éves voltam. Nem sokat tehettem az ellen, hogy egyszerűen arrébb pakoljon, amikor megpróbáltam megrohamozni, és az ellen sem, hogy az a horzsolás annyira fájt. Hát még amikor a papa elkezdte ellátni.
- Ez csíp! - bömböltem, mikor szúrós szagú folyadékot a sebemre öntötte. - Csííííííp! Csi-hi-hi-híííííííííp!
- Az, hogy mennyire könnyű célpont valaki, nem jogosít fel arra, hogy megöld - hallottam a hátam mögött. - És miért lenne nálam ragtapasz? Amire elég egy ragtapasz, azzal minek foglalkozni?
- Mert fáááááááj - visítottam vigasztalhatatlanul, és közelebb toltam hozzá a térdemet, hogy lássa a háborús sérülésemet. - Ilyenem van, és nagyon fáj!
- Nem súlyos - közölte Slater szenvtelenül. - Pár nap alatt el fog múlni, és pár percen belül a fájdalom is.
- Tényleg? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Miért hazudnék? - húzta össze értetlenül a szemöldökét. - Ez csak egy apró, felületi sérülés. Ettől semmi bajod nem lehet.
- Megígéred? - szipogtam.
- Nincs szükség ígéretre. Elmúlik az magától is, úgyhogy semmi értelme ennyire kétségbeesni miatta.
Nem mintha a fájdalom ne kezdett volna valóban máris múlni, de azért szükségem volt még a papára is, hogy ezt megerősítse. Az ő szava többet ér.
- Tényleg hamar el fog múlni? Igaza van a csúnya néninek?
A kötésemet megszemlélve óvatosan mozgattam meg a lábam. Picit még azért éreztem a kellemetlen lüktetést, de már alig.
- Ez a legislegszebb ragtapasz! - jelentettem ki ismét képesen a mosolygásra, majd Slater felé fordultam. - Csak azért múlt el, mert a papa ilyen szupiul bekötözött - világosítottam fel.
- Nem, ez nem így van. De nem is számít. Menj innen, mert legközelebb lehet, hogy tényleg komolyan megsérülsz. Egy bűnözőnél pedig egyébként sem vagy biztonságban. Ha nincsenek szüleid, majd hívom az érintett szerveket, akik majd elvisznek téged egy árvaházba.
- Nem - bújtam szorosan a papa ölébe. - Most találtam meg a papámat, igenis van szülőm! És együtt majd a mamát is megtaláljuk.
- Ez nem rám tartozik - emelte fel elutasítóan a kezét, majd a papára nézett. - Rád jobban hallgat. Beszélj a fejével!
avatar
Mollie Bentley
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 16
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Szer. Júl. 22, 2015 9:34 pm

Curran kezdi nagyon kényelmetlenül érezni magát, hisz nemrég még olyan egyszerű volt az élet! Püfölték, üldözték, felgyújtották, kilökték az ablakon, de legalább nem várta tőle egyetlen hat éves kislány sem, hogy választ adjon az élet nagy kérdéseire, vagy legalább örökbe fogadja.
-Ne szólíts papának, a nevem...
És ekkor esik le neki a tantusz, hogy ebben a kegyetlen nyári hőségben valahogy elmúlt az a fullasztó, meleg érzés az arcán,a mi abból adódik, hogy eme trópusi időben egy síeléshez használt ruhadarabot hordott magán eddig. Ijedten kap az arcához, és rádöbben, hogy valamikor elhagyta a maszkját visszaváltozás közben!
-...Curran...szólíts így, a papától öregnek érzem magam - sóhajtja megadóan, aztán a fejét rázza. Elképzelése sincsen, hogy fog ebből kimászni, hisz a szobanövényeit is elszívja folyton a hülye szobatársa, egy kiscica nagyon útban lenne, egy kislány meg....
-Hogy mi van? Na ide figyelj Slater a dagobah rendszerből! Ez egy kislány, szóval nem bánthatod. Felteszem nem is akarod, de banyek, megtennéd, hogy nem úgy beszélsz róla, mint nem is tudom...egy kölyökcápáról,a kit visszadobsz a tengerbe, hogy később edd meg? EGEK!
Ezek után persze a lány megsérül, szóval Curran kénytelen szanitécet játszani, és magában éppen azon gondolkodik, melyik kórházban adhatná le a kislányt, mielőtt le kéne vágni az üszkös lábát, hisz egy ilyen kötés nem sokat segíthet.
~Olyan helyet kell keresni, ahol van zárt osztály, hogy a SlaterBot-tól is megszabadulhassak.~
-Annyira azért nem csúnya a néni... - morogja szinte csak magának a kislány kérdésére, aztán pedig bólint. - Igen, rendbe fogsz jönni, de azért megnézetjük egy doktorbácsival is, biztos ami biztos.
Fáradtan lehunyja a szemeit. Egyre kevésbé tudja, hogyan keveredett bele ebbe az egészbe, vagy hogy mit tett, amivel ezt érdemli, de nagyon szeretne már haza menni, a kicsi, koszos albérletébe, ahonnan ki fogják dobni, ha nem szerez még pénzt a hó végéig.
-Na jó, figyelj rám kicsim. Nem volna szabad a közelemben lenned, én...köröz a rendőrség, meg minden, és nem tudom honnan jöttél, és kinél laktál eddig, de sokkal nagyobb biztonságban lennél ott, mert a mi életünk nagyon veszélyes. Nézd csak meg, épp most üldöz egy alakváltó, aki sárkánnyá változik. Én pedig, Bagollyá, mint láthattad, nem cicává...
Hogy ezt demonstrálja, átváltozik ő is a hófehér állatkává, és nagy bagolyszemekkel néz a lányra. Ez persze csak csel, közben beveti telepatikus képességét, ami csak ilyenkor meg, hogy hangtalanul üzenhessen a kicsinek:
~Segíts átverni ezt a nőt, ha harcolunk vele, csak bajunk esik. Azt fogom mondani, ő a mamád, ami természetesen nem igaz, de te csináld úgy, mintha elhinnéd. Később aztán megkereslek.~
Még a szárnyait is széttárja a lány előtt közben, körbefordul, aztán visszaváltozik. Szomorúan sóhajt egyet, és a legőszintébb, legkomolyabb hanggal hozzáteszi:
-Tudom, hogy nem szeretnéd ezt hinni Mollie, de az igazság az, hogy Ő az anyukád - és itt egyenesen Chloe-ra mutat.
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Csüt. Júl. 23, 2015 1:05 pm

- Ez egyáltalán nem adekvát érzelmi reakció - ráztam a fejemet arra, hogy a papa titulustól öregnek érzi magát. - Nyilvánvalóan ivarérett korban vagy, de még nem érted el azt, amikor már ne tudnál teherbe ejteni valakit, ráadásul a gyerek korát elnézve, így volt ez akkor is, amikor szexuális kapcsolatot létesítettél az anyjával.
- Mi az a kekszuális kapcsolat? - huzigálta meg a kislány a Curran nevű férfi felsőjét.
A választ rá is hagytam, mert semmi kedvem nem volt felvilágosító órát tartani (bár nyilvánvalóan ráfért volna), meg nem is engem kérdezett. Ellenben, ha Curran nem adott elég kielégítő választ, a gyerek hozzám fordult, hogy engem is megkérdezzen, és én már sokkal lényegretörőbb választ adtam.
- Miért bántanám? Nem jelent veszélyt senkire, legfeljebb saját magára, de azt máshogy kell elintézni. Én az emberek védelmével foglalkozom, Curran, nem a megölésükkel.... sem a megevésükkel.
A kislány mintha kezdett volna egy kicsit elbizonytalanodni. Legalábbis a lelkesedése rendesen alább hagyott, még akkor is, amikor Curranre nézett. Akár az apja volt, akár nem. Ezt pedig csak tetézte, amikor a férfi megmondta neki az igazat, vagyis, hogy körözött bűnöző. Még rám is pillantott megerősítésért, pedig úgy vettem észre, inkább Curranben bízik.
- Hallgass rá, igazat mond - bólintottam, mire csak még jobban elkerekedtek a szemei.
Mikor a férfi bagollyá változott pedig egészen érdekesen reagált. Két kézzel markolta meg a mdarat, és olyan erősen rázta meg, mint a bárpultos a koktél shakert, majd a füléhez szorította, mintha arra várnak, hogy majd beszélni fog. Ez egyértelműen ostobaság volt, hiszen eddig sem mondott semmit, azt én is hallottam volna, de jelen helyzetben ez volt a legkevesebb. Pláne, mikor döbbenten fordult felém.
- Te nem lehetsz az anyukám! - jelentette ki, mintha én bármi mást bizonygattam volna. - Anyukám nem sárkány, és egyébként is alszik!
- Nem, valóban nem vagyok az anyád - értettem egyet, felettébb örülve, hogy végre valamit sikerült megértetnem vele. - Arról pontos ismereteim lennének.
- Te sárkány vagy! - mutatott rám vádlón, mintha valami bűncselekménnyel vádolt volna.
- Ez így nem pontos. Mutáns vagyok, aki képes egy sárkány alakját felvenni.
- Sárkány!
- Mutáns!
- Gonosz néni vagy!
- Még ez sem helytálló.
- Te pedig hazudós vagy! - fordult most Curran felé. - Ő nem az anyukám, és te sem vagy jó! Szerintem nem is vagy az apukám, mert apukám jó, és nem akarják tömlöcbe zárni! Te is hazudós, gonosz, csúnya bácsi vagy! Nem szeretlek!
A következő pillanatban macskává alakult, és és neki lódult, hogy csak úgy porzott utána az út.
- Majd később értesítem a hatóságokat - jeleztem Currannek. - Nem biztonságos egyedül csatangolnia idekint. NA, gyere. Téged is várnak.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Csüt. Júl. 23, 2015 5:10 pm

~Istenem, kérlek mond, hogy ezt a nőt Skynet küldte vissza a múltba azért, hogy az idegeimre menjen!~
-Szexuális kapcsolat kicsim...így készülnek a kisbabák. Ha a papa, és a mama elmúlt már 20 éves, akkor ha egy ágyban próbálnak aludni, ritkán sikerül elsőre, és annak az az eredménye, hogy lesz egy gyerekük.
Aztán Chloe felé fordulva, már jóval mérgesebben szólal fel:
-És nem izéltem meg az anyját! Mármint...valószínűleg nem. Dobhatnánk a témát?
Kezd a férfi idegeire menni a helyzet, de mégis, amikor a kicsi Molly hazugnak nevezi őt, és durcásan elviharzik az éjszakába, az végtelenül elszomorítja, és kissé még bűntudata is van. Igaz ugyan, hogy neki tényleg semmi köze a lányhoz, és majdnem bárkivel jobban járna, mint vele apaként, de mégis. Rossz látni, hogy egy ilyen csöppségnek is lehet sanyarú sorsa, mint egy bébi nyuszinak, aki kiscicává változik át.
-Helyes. Én viszont nem megyek veled sehova. Ne vedd magadra, Slater a 3/B csoportból. 426-316/Alfa-Q, de én a nagy melleknél többre értékelem, ah egy lánynak van humora, te meg ráadásul bűzlesz a fahéjtól, arról a  mániádról nem is beszélve, hogy sittre akarsz küldeni. Szóval, ha tovább akarsz bunyózni, megvédem magam, mert nincs más választásom, de amíg magamnál vagyok, nem adom fel, hogy megszabaduljak tőled.
Nagy levegőt vesz, és újra felveszi a védekező állást, ezúttal viszont nincs trükk, és nem szalad el, csak vár arra, mit reagál a nő. A feje lüktet, az agya kása szerű a sok ütéstől, az oldala fáj, és az egyik lába is görcsben állt,a míg beszélt, és csak mostanra múlt el teljesen, de csak ezért nem fogja feladni.
-Bocs Chloe, de nem megyek sittre, idekint legalább csak te akarsz elverni.

Csendben vár, hogy kiderüljön mi lesz, mikor a telefon csörgése töri meg a csendet újra. A korábbiak után tudja, hogy ez Chloe készüléke, és felvont szemöldökkel néz a nőre.
-Nem, semmi gond, vedd csak fel, én addig itt megvárom...
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Szomb. Júl. 25, 2015 9:26 pm

- Azt hiszem, félreértettél - emeltem fel a kezemet, hogy még azelőtt tisztázzuk a helyzetet, mielőtt még jobban belezavarodik. - Nem az fog történni, amit te szeretnél, hanem amit én mondtam.
Nem rezgett gúny a hangomban, ez egyszerű tényközlés volt. Amire úgy tűnt, még bőven szüksége volt, mert elég egyértelművé vált, hogy egyáltalán nem érti, mi is történik körülötte. A megjegyzései tökéletes rálátást engedtek a fejében dúló totális káoszra. Ideje volt utat mutatni neki a sűrű sötétségben.
- Nem látom be, mi köze van a jelenlegi helyzethez a szexuális preferenciádnak. Az elvárt engedelmességednek nem a párválasztási kritériumok az alapja, hanem a törvény. Irreleváns adat tehát, hogy miként viszonyulsz a kétes funkciójú humorhoz vagy ezekhez - markoltam meg a melleimet, hogy emeljek rajtuk egyet. - A lényeg, hogy bűnt követtél el, én pedig elkaptalak, úgyhogy jobban tennéd, ha további ellenkezés nélkül velem tartanál, különben kénytelen leszek újra erőszakot alkalmazni.
Nagyon reméltem, hogy most már érti, mi a helyzet. Részemről eddig is teljesen nyilvánvaló volt, de ha Currannek valamiért lassúbb is volt a felfogása, mostanra már biztosan képbe került.
Mikor megszólalt a telefonom, már jeleznem sem kellett, hogy várjon, mert megelőzve az intésemet közölte, hogy türelmesen fog várni, aminek eddigi viselkedése tükrében nagyon örültem.
- Köszönöm - mondtam őszintén.
A vonalban a főnököm várakozott. Aki nagyon nem volt jó kedvében. Nagyon!
-... Igen, uram... Az elkövetőt ártalmatlanítottam. Itt van mellettem. Éppen be akartam kísérni a... Nem, uram... A közvetlen veszély elhárításán dolgoztam, így muszáj volt egyedül hagynom... Értettem... Igenis!... Uram, ez így nem egészen helytálló. megfigyelés, ugyanis egy android... Igenis, uram, máris! Khm! Én egy kibírhatatlan, embernek álcázott android vagyok az idegbajosok bolygójáról, aki azzal a nem titkolt szándékkal érkezett, hogy mindenkit az őrületben kergessen maga körül!... Köszönöm, uram, igyekeztem. És köszönöm az alkalmat, az ismétlést remek memória fejlesztő gyakorlatnak tartom... Uram, eszemben sincs önön köszörülni a nyelvem. Az emberi test alkalmatlan bármiféle élező funkció betöltésére, a nyelv pedig nem igényli az efféle... NEm, uram, valóban nem ez volt életem első vicce, de ha ez önnek ilyen fontos, részletes jelentést fogok írni az esetről, amint megtörtént... Ez alól szeretnék felmentést kérni, mert nem hinném, hogy jót tenne a végbelemnek, és a jelentés megírását is értelmetlenné tenné... Igenis, uram!... Igenis... Igenis... Amint végeztem, elindulok vissza... Egy óra biztosan elég lesz, uram... Ha őt küldte addig az ügyfélhez, szólni kell neki, hogy kivételesen bírja ki dohányzás nélkül, ugyanis...
Nem tudtam befejezni, ekkor ugyanis borzalmas robbanás rázta meg a környéket. Rosszat sejtve fordultam Soulstone lakása felé. Gyanúm beigazolódott. Az ablakokból lángok és fekete füst szabadult ki az utca fölé. Ezek szerint nem zárta el a gázt. Miért nem tud senki szót fogadni nekem?!
- Mennem kell, uram. Később mindenről értesítem.
Mivel a járókelők közül többen is a telefonjukon lógtak, hogy tűzoltókat hívjanak, nekem már nem kellett beállnom a sorba.
- Két ember halálát okoztad - vettem elő Currant. - Ezért elég valószínű, hogy életfogytiglant kapsz. Nagyra értékelném, ha most már nyugodtan megvárnád, amíg a rendőrség megérkezik. Csak pár perc, a főnököm már értesítette őket. Velük mindenképpen jobban járnál, mint ha én vinnélek be azok után, hogy miattad nem csak az ügyfelem, de a kollégám is meghalt!
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Szomb. Júl. 25, 2015 11:38 pm

Egyre apadó türelemmel hallgatja Slater-Bot magyarázatát, arról miért járna sokkal jobban azon a helyen, ahol az egyik alakját grilleznék, a másikat meg megtömnék, és továbbra sem igazán érti, miért lenne neki annyira jó, ha megadná magát, bár belátja, képtelen volt odafigyelni a teljes érvelésre, egy ponton ugyanis minden igyekezetét lekötötte, hogy ne essenek ki a szemei.
-Érdekes... - jegyzi meg, egyik kezével a szakállát piszkálva, és szándékosan úgy feszítve a karjait maga előtt, hogy minden izma kidagadjon a  karján. Ha már műsort kapott, illik azt viszonozni valamivel. A pólója szára fel is szakad, igaz ez főleg annak köszönhető, hogy amúgy is megviselte a mai nap a ruhadarabot.
-Amit felvázoltál, az nagyon logikus, é meggyőző, ám attól tartok, elmulasztottad számításba venni, hogy bűnöző vagyok, és sajnos a munkámmal jár, hogy nem élvezhetem a  törvény nyújtotta jogokat, és kötelességeket. Na most...
A telefonhívást viszont megvárja persze, és a hasát fogja a nevetéstől, hisz ezúttal már meg sem próbál nem röhögni a hallottakon. Azt még érti, hogy a nő profi testőr, és mellette mindenki biztonságban van, de , hogy ő hogyan maradt eddig életben az rejtély a számára.
A nagy darab férfi összerándul a hatalmas zaj hallatán, mintha leguggolni készülne, de fél úton meggondolta magát. Először a frász kerülgeti, aztán pedig állatira szégyelli, amiért ennyire összetojta magát, csak mint az erős hangoktól mindig, miközben a csaj úgy áll továbbra is, mint egy gép.
-Na álljunk csak meg! Én nem akartam ma kinyírni senkit, és nem is tettem! A kollégád tudhatta volna, hogy a dohányzás káros az egészségre!
Hogy Chloe-t , vagy magát próbálja meggyőzni, az jó kérdés, de fel-felpillant, az égő lakásra, és az arcrándulásaiból ítélve egyáltalán nem tettszik neki, amit lát.
-A durva életbe...!
Elrugaszkodik a földtől, és aztán bagollyá válva kezd el felfelé repülni, az égő lakáshoz. Teljes erővel csapkodja a szárnyait, hogy minél gyorsabban érjen föl, aztán a lángokkal mit sem törődve száll be, majd változik át egy olyan részen, ami még nem ég, aztán összegörnyed köhögve, míg a eltépett pólójából rögtönzött maszkot csinál magának.
-Hé...köhh...van itt még valaki? El kell tűnnünk innen, mielőtt odaégünk.
-TŰNJÖN INNEN!!!
Curran kissé megnyugszik. A hang a wc-ből jön, ezek szerint az áldozata megúszta. Már csak ki kell juttatnia innen valahogy. A cipője talpa felé kúszó fürge rókalábak viszont nem sok optimizmusra adnak neki okot.
-Nyisd ki az ajtót, erre nincs időnk!
-NEM!
A visszhang alapján Soulstone a kádban ül...Nem egy hülye ötlet, de sajnos a szénmonoxid mérgezés ellen nem véd.
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Vas. Júl. 26, 2015 8:46 am

Semmi esélye nem volt ellenem, amire ékes bizonyíték volt a pólóján esett hasíték. Hiszen ha már az arca piszkálásához is minden izmát meg kell feszítenie, rémesen kimerülhetett. Én viszont, noha szintén elfáradtam, még bőven bírtam szusszal.
- Ez a te döntésed volt. Ha nem foglalkozol a törvénnyel, esetleg szándékosan hágod át a szabályokat, azzal bűnözővé válsz, én pedig, mint aki a törvény oldalán állok, nem tehetek mást, mint ezért átadni a hatóságoknak. Mindenki teszi a saját dolgát. Szóval akár indulhatnánk is.
Mikor a robbanás után volt képe elhárítani magáról a felelősséget, először azt hittem (azt reméltem), hogy rosszul hallottam. De hát ez a hozzáállás annyira beleillett az eddig magáról mutatott képbe, hogy hamar elfogadtam az őszintének tűnő látszatot. Igen, tényleg komolyan gondolta.
- Arra érkeztem, hogy az ügyfelemet gyilkoltad - emlékeztettem sercegő hangon. - Úgyhogy de, nagyon is meg akartál ölni valakit. Aztán a felelőtlen, ámokfutó viselkedésed miatt egy halott ember helyett kettőt sikerült összehoznod. A te hibád. Te nyitottad ki a gázt, méghozzá egyértelműen támadó szándékkal. Ezt nem tudod kimagyarázni.
Mikor az élet komplex kihívásokkal teli mivoltát egyetlen mondatba összefoglalva újra átváltozott, már nem is lepődtem meg. Persze, hogy megint szökni akar, mit is vártam! De aztán legnagyobb megdöbbenésemre nem az összeverődött tömegben vegyült el, hogy minél előbb szem elől tévesszem, hanem egyenesen a lángoló lakásba röppent. Döbbenetem nem tartott sokáig. Lehet, hogy nem néztem ki belőle, hogy ilyen lelkiismeretes legyen, de most hinnem kellett a szememnek. Visszament a lakásba, vagyis a saját biztonságánál is fontosabbnak tartotta, hogy a rábízott feladatot elvégezze. Persze kevésbé tette tiszteletreméltóvá, hogy ez gyilkosságot jelentett.
Azonnal kilőttem én is, és hamar be is értem. A fürdőszobaajtón át rimánkodott Soulstone-nak, hogy ugyan engedje be, aki azonban nagy bölcsen inkább nem szabadított magára egy gyilkost, akit a megölésére küldtek. Örömmel vettem, hogy az ügyfelem végre elkezdett gondolkodni.
- El innen! - löktem arrébb Currant, majd egy jól irányzott rúgással beszakítottam az ajtót. Ez kevesebb embernek jut eszébe hasonló helyzetben, mint elvárható lenne, pedig, ha tudják, hova kell célozni, kimondottan könnyű mutatvány.
Soulstone a kádban ült és ruhában tusolt.
- Menjen innen! - visított rám.
- Nem - közöltem, miközben letéptem a felsőm mindkét hosszú ujját, gyorsan a zuhanyrózsából ömlő vízsugár alá tartottam, majd mindkettővel körbekötöztem a fejemet, az egyikkel a szám és az orrom előtt, a másikkal a homlokomnál. - Most maga jön!
Soulstone ijedtében az átázott fürdőszivacsot szorította az arca elé. Ha a kezét le is foglalta, a célnak megfelelt, úgyhogy nem akadékoskodtam. Kiráncigáltam a kádból, és magam után kezdtem vonszolni a sokkos állapotban lévő férfit. Kiérve, az erkélyajtótól nem messze egy másik alakot pillantottam meg. Egy pillanatra megtorpantam. A véres, oldalán fekvő alak halottnak látszott, de mellkasa gyenge emelkedése elárulta, hogy még élt. A dilemma nem tartott sokáig. Nem az számított, én mit akartam, hanem, hogy mit kellett tennem. És mindig az ügyfél volt az első. Akkor is, ha a kollégánknak nagyobb szüksége volt a segítségünkre.
- Jöjjön már! - kiáltottam Soulstone-ra, aki reszketve, sipákolva araszolt visszafelé a fürdőszobába.
Az ajtó nem volt messze, de nekem még Curranre is figyelnem kellett, aki ki tudja, hol rejtőzött, hogy ismét lecsaphasson.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Vas. Júl. 26, 2015 9:45 pm

Curran még a lakásban is azon morog, ahogyan Chloe kioktatta őt, sőt, még a hangját is megpróbálja utánozni, kimondottan tehetségtelenül.
-A törvény az első, és a legfontosabb, mindenki aki megszegi egy szar alak, én már csak tudom, mert egész gyerekkoromban ezt programozták a merevlemezembe!
Dühöngés közben arrébb rúg pár égő bútort az útból, hogy könnyebben elférjen, de a fürdő ajtajához Chloe ér oda előbb végül, és ő rúgja be az ajtót. Egészen biztos benne, hogy ezt is csak azért teszi a nő, hogy őt idegesítse. Nem elég, hogy szemléltei, egy égő házban sem fogja őt békén hagyni, de ráadásul még a ruháit is letépi a szeme láttára, hogy tovább frusztrálja őt. Ezen a ponton nem biztos benne, hogy tudna-e bárkit jobban utálni, aminek persze semmi értelme. A gépek nem éreznek...
-Na jó, ha feladom magam a szaruknak, és bezárnak a legmélyebb rácsos pöcegödrükbe, megígéred, hogy ott békén hagysz???
Még maga is meglepődik rajta, mennyit tud dumálni így köhögve is, csodálatos adottság az biztos. Kezd az agyára menni ez az egész, de aztán ő is megpillantja a holttestet, ami még lélegzik. Egy régi, megsárgult anatómia könyvben olvasott róla, hogy ez általában annak tudható be, hogy a hulla még nagyon is él, csak a gazdája egy láncdohányos hülye, szóval amíg Chloe a firkásszal van elfoglalva, ő nekifeszül egy égő könyvespolc még relatív hűvös részének, és fellöki azt, majd átugrik felette, az ölébe veszi a testőrt, és most ő rúgja ki az ajtót, amin át a folyosóra lehet jutni.
-Őőőő...és most merre? - Néz körül tanácstalanul. - Chloe! Gyalog még sosem voltam itt fenn, hol a lift???
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Hétf. Júl. 27, 2015 8:25 pm

Curren nagyon furcsa hangú megjegyzésére elégedetten biccentettem.
- Pontosan. Végre megértetted a lényegét. Bár ha ennyire nem bírják a hangszálaid a füstöt, akkor várj meg kint, és bízd rám a benti munkát. Nem mindenki bírja a gyűrődést.
Nagyon zavart, hogy Soulstone mindent felsorakoztatott, amit a legkevésbé bírtam az ügyfelekben: ellenkezett, nyavalygott, és úgy összességében inkább akadályozta a munkámat, mint segítette, pedig neki csupán annyi lett volna a dolga, hogy biztonságos helyzetbe húzódik, amíg én felszámolom az életveszélyes helyzetet, vagy legalábbis segítek neki elkerülni.
- Istenem, itt fogok meghalni - nyöszörögte, mire hatalmasat taszítottam rajta.
Erre majdnem orra bukott, de végül csak botladozva az ajtóig dülöngélt. És ha ez nem lett volna elég, még Currant is a nyakamba kaptam. Ha golyózáporból kellett kiverekedni magamat, ha taposóaknákat kellett hatástalanítani, ha nagyzoló gorillákat kellett két vállra fektetni, mindezeknek bármikor szemrebbenés nélkül álltam elébe, de a hisztériával semmit sem tudtam kezdeni. Erre rögtön ketten ostromolnak vele, és egyik rosszabb volt, mint a másik. Inkább adtam volna pisztolyt a kezükbe, ha azzal lőnek rám, könnyebben tudtam volna védekezni ellene.
- Igen, megígérem - bólintottam Curran ajánlatára némiképp meglepetten, hiszen eddig kézzel-lábbal hadakozott ez ellen. Bár a rögtönzött maszktól csupán a szememet és a hajamat láthatta az arcomból, egyébként sem volt túl beszédes a mimikám, szóval nem sokról maradt le. - Onnantól már egyébként sem lenne semmi okom meglátogatni téged, szóval nem kell félned, hogy még egyszer viszont látjuk egymást.
Már majdnem eljutottam az ajtóig, amikor hatalmas döndülés rázta meg a lakást. Ösztönösen pördültem meg, és kaptam a pisztolyom felé, de egyrészt az már nem volt nálam, másrészt felesleges is lett volna. Először elszánt lépésekkel kezdtem Curran felé közeledni, de alig nyitottam ki a számat, hogy rárivalljak, hogy nem merészelje bántani a kollégámat, már csukhattam is be, ugyanis nem hogy végzett volna vele, de épp hogy a mentésével volt elfoglalva. Meglepetésemben egészen ledermedtem, és csak bámultam rá elkerekedett szemekkel. Ennek nem volt semmi értelme. Ez az egész egy feldolgozhatatlan anomália volt. Nem kellett volna segítenie rajta, hiszen ő is a másik oldalt képviselte, ami Curranre nézve fenyegető és veszélyes volt. Mégis megtette.
- Miért? - kérdeztem teljesen megzavarodva.
Még a kiutat is megoldotta, ami bár nem volt életmentő, hiszen én is megoldottam volna, mivel ő volt elől, meggyorsította a tovább haladást.
- Erre!
Odakint már mindenfelől lángfal vett minket körbe. A lépcsőt lezárta, és bár a lifthez még szabad volt az út, a hívógomb folyamatos villogása jelezte, hogy nem működik.
- Segíts!
Ha segített gyorsabban megvoltunk vele, de ha nem akkor is, csak lassabban sikerült szétfeszíteni az ajtókat. A liftaknába nézve megnyugodhattam, hogy a lift fölöttünk volt jó pár emelettel, vagyis nem lesz útban.
- Nem! - jelentette ki Soulstone, mikor ráemeltem szenvtelen pillantásom.
- Indulás! - intettem a fejemmel, miközben lecsavarva a textilcsíkokat a fejemről, a kézfejeimre kötöztem őket, jó szorosan, hogy védjem a tenyeremet, majd az övembe tűztem valami vasrudat, ami a tűz pusztítása nyomán hevert a földön.
- Nem és nem! - toporzékolt, mint egy gyerek. - Magát azért béreltem fel, hogy vigyázzon rám, nem azért hogy... Neeeee!
Hamar meguntam a balhézását, úgyhogy nekifutásból sodortam magammal egyenesen az üregbe. A tartó kábelt elkapni gyerekjáték volt, és Soulstone is belém csimpaszkodott, ahogy az elvárható volt, de a súlyát elbírni nem volt gyerekjáték. Hiába voltam jó erőben, igencsak keservesen haladtam lefelé azzal a veszélyesen sok kilóval a hátamon. De hát annyit kellett a kiképzésen embertelen súlyú hátizsákokkal a hátunkon futni, hegyet mászni, kötélen kúszni, hogy nagyon nem volt ismeretlen a gyakorlat. A különbség az volt, hogy ezt elrontom, akkor most nem csupán nekem esik bajom, hanem valaki másnak, és nem csak a csontunk törik, hanem meghalunk. Erre azonban nem volt szabad gondolnom. Mindig csak a következő lépésre. Semmi másra.
Csupán egy emeletet kellett lemásznom, de vagy húsznak tűnt. Soulstone súlya és zokogó visítása nagyon nem segített. Végül azonban csak sikerült. Az akna szélén egy kiálló acél gerendáig himbáltam magunkat, amin meg tudtunk állni.
- Kapaszkodjon erősen - utasítottam, noha feleslegesen, mivel amint a lába földet (gerendát) ért, rögtön magához ölelte az egyik kiszögellést.
Én a vasrudat előhúzva közelítettem meg a liftajtót, ami a folyosóra nyílt, de mivel a mellettünk lévő falon volt, nehéz volt hozzáférni. De csak sikerült! Na, a szétfeszítés, igen, az megint csak egy izzasztó menet volt. Alig pár centit sikerült összehozni. Ez még ahhoz is kevés volt, hogy átváltozva átpréseljem magam. Ha lett volna ott valami perem, két kézzel nekieshettem volna, mint odafent, de hát miért lett volna ott perem? Semmi értelme nem lett volna, hiszen oda érkezett a lift kabin. Így viszont meg voltam lőve. Egyszerűen nem értem el az ajtót, nem fértem hozzá eléggé, hogy szélesebbre tudjam feszíteni. És ekkor váratlanul egy vaskos faléc jelent meg a résben. Valaki átlósan tolta keresztbe, hogy pont felénk araszoljon. Lehetett egy súlya, de azért nem akkora, hogy ilyen nehézkesen menjen, vagyis nagyon lehetett egy izomember, aki segíteni próbált nekünk. Ez azonban nem is számított, mert mikor elég közel ért hozzánk, el tudtam kapni a másik végét, és magunk felé húzni. Aztán nem törődve Soulstone sipákolásával, nyugodt mozdulatokkal átkeltem rajta, hogy már sokkal kényelmesebben tárjam szélesre az ajtókat.
- Jöjjön - nyújtottam Soulstone felé a kezem, de ő csak a fejét rázta. - Kettőnket nem bírna el, úgyhogy egyedül kell jönnie.
- Nem!
Ha Curran eddig nem érkezett meg, most felkiabáltam neki, hogy jó lenne, ha belehúzna, ha már ott volt, akkor is, csak csak halkabban.
- Vagy megindul, vagy Curran befejezi a munkáját - ígértem neki. Nem hinném, hogy hazugság volt, inkább megelőlegezett igazság. Elvégre miért végzett volna fél munkát? És itt csak egy mozdulatába került volna belöknie Soulstone-t a mélységbe.
Úgy tűnt, ezt ő is belátta, mert ha reszketve is, megindult.
- Ne nézz le! - motyogta magában. - Ne nézz le!
- De igenis nézzen le! - szóltam rá. - Most aztán tényleg nézzen a lába elé, mert ha megbotlik, nem fogom tudni elkapni, és ilyen magasságból egészen biztos, hogy nem élné túl a zuhanást.
Furcsa, de a jó tanácsom ellenére mintha csak még idegesebb lett volna. Egyszerűen lehetetlen volt kiigazodni rajta.
- Na végre! - dicsértem meg, mikor végre átért.
Ha Currannek szükséges volt segítségre lemenekíteni az ájult kollégámat, segítettem neki, ha nem, csak türelmesen megvártam a lépcsőforduló korlátján ücsörgő kölyökmacska mellett, aki kíváncsi szemekkel figyelte az ügyködésünket.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Hétf. Júl. 27, 2015 11:32 pm

Egy fogcsikorgatásra kísértetiesen emlékeztető hang terjeng Curran felől, valahányszor Chloe megszólal, de ezt leszámítva pont olyan csendes minden, ahogy azt elvárhatná az ember egy pokoltűz által elhamvasztás alatt lévő épület legfelső emeletén. Egy idő utána  férfi rádöbben, hogy jobban jár, ha csendben marad, és inkább nem is szól többet, csak amikor feltétlenül muszáj, például, amikor lövése sincs, merre lehet a lift, vagy amikor kérdezik.
-Mondtam már, nem vagyok gyilkos.
Aztán spuri a lifthez. Azonnal lefekteti a fal mellé a sérült testőrt, és segít a vörösnek szétfeszíteni az ajtót, ami az ő izomerejét is bevetve viszonylag könnyen meg, az viszont meglepi, hogy nem neki kell előre mennie. Soulstone rinyálása már kevésbé, és azt hallva kérdőn néz a testőrére, jelezve, hogy ő ezer örömmel berúgja a fickót az aknába, hogy gyorsabban haladjanak.
Végül erre nincs szükség, aztán amikor szabad a pálya, ő is leereszkedik, aztán még Chloe-nak is segít kinyitnia  következő liftajtót. Ezen a ponton már annyira nem mérges az áldozatára, ugyanis furcsa, de emberi alakjában eléggé tériszonya van, és a hátán lévő ájult fazontól át sem tud változni...vagyis át tudna, de attól csak jobban fájna neki, ha magával rántaná az eszméletlen test a mélybe. Minden estre, ha nehezen is, de sikerül kijuttatnia az aknából a testőrt, s ahogy újra elfekteti a földön, a férfi övében egy jellegzetes alakú fémtárgyat tapint ki.
~Hehh...mi a...rólam mindenkinek ugyanaz jut az eszébe?~
Azért amikor úgy érzi, nem látja senki, elkobozza a fegyvert. Ki tudja, mire lesz az még jó. Aztán ő is kimászik az aknából, és verejtékben ázva, lihegve veti a hátát a falnak. Pár másodpercre behunyja a szemeit, aztán fáradtan mosolyogva fordul a kiscica felé.
-Neked nem mondták még, hogy ne rohangálj be égő házakba hmmm?
Aztán elneveti magát ezen, és Chloe felé fordul.
-Tovább kell mennünk, nem igaz? Na jó...
Felpattan, és megint az ölébe veszi a férfit, akinek szerencsére még mindig elég egyenletes a légzése.
-Nincs kint egy tűzlétra, vagy ilyesmi? Kétlem, hogy jót tesz ennek a manusnak, hogy így cipelem. Jobb persze, mint elégni, de akkor is...
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Vas. Aug. 02, 2015 1:41 pm

A kismacska úgy düllesztette a mellkasát Curran szavaira, mintha büszke lett volna magára. Pedig itt én is a férfival értettem egyet. Hihetetlen felelőtlenség volt a részéről idejönni, hiszen életveszélyes volt a helyzet, ő kizárt, hogy elég képzett legyen kezelni, nekünk pedig nem volt rá kapacitásunk, hogy vele is foglalkozzunk. De hát mit is várhattunk egy gyerektől? Nos, ésszerűséget nyilvánvalóan nem. Ezt már többszörösen bebizonyította. Most pedig még meg is toldotta azzal, hogy a lépcsőkorlátról Curran vállára ugrott, mintha kalóz lett volna, ő meg a papagája. Vajon miből gondolta, hogy Curran hirtelen megbízható lett? És... dorombol? Én ezt jól hallom, hogy dorombol?!
- Láttam tűzlépcsőt, de...
A folyosó túloldala felé mutattam, ahol egy ablak várakozott türelmesen, hogy kilépjen rajta valaki a tűzlépcsőhöz. Egy nő épp eltűnt arra, biztosan a szomszéd volt. A gond csupán annyiból állt, hogy minket egy terjedelmes méretűre duzzadt lángfal választott el tőle.
- Egyelőre maradjunk ennél a lépcsőnél!
Amilyen gyorsan terjedt a tűz, volt egy sanda gyanúm, hogy valami elektromos kisülés indukálódhatott, úgyhogy az esélyeink annál is kétségesebbek voltak, mint amivel eredetileg számoltam, még úgy is, hogy a szirénázás már egyértelműen a közelünkből szólt, vagyis a segítség megérkezett.
Soulstone egyre idegesítőbb volt a folyamatos jajveszékelésével, ami csak nagyobb fokozatra kapcsolt, amikor pár emelettel lejjebb az ablakhoz lökdöstem, miután tisztázódtak a lenti fejlemények.
- Nem - kiabálta magából kikelve. - Nem és nem!
- A ponyva elkapja - közöltem vele egyszerűen.
- És ha mégsem?
- Nos, akkor a becsapódás mértékétől függően maradandó sérüléseket szerezhet, akár le is bénulhat egy életre, vagy más módon nyomorodik meg, esetleg meg is halhat, de az biztos, hogy kórházba súlyos állapotban kerül kórházba. Véleményem szerint a halál a legvalószínűbb.
- Na látja! - vágta rá Soulstone vagy ötven árnyalattal sápadtabban. - Meghalhatok.
- Ha elvétik.
- Elvéthetik!
- Természetesen - hagytam rá, hiszen én is tanultam valószínűségszámítást. - Viszont arra jóval kevesebb esélye van, mint hogy itt égjen porrá. Ugrik?
- Kizárt!
- Akkor esik - bólintottam.
- Maga meg mégis mit... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
- Túlélte - tettem helyzetjelentést a többieknek.
Logikus lett volna, hogy most mi jövünk, ám az ablak alatti fűtőtest felől furcsa motgást hallottam.
- Földre! - üvöltöttem, és széttárt karokkal feléjük lendültem.
Nagyon reméltem, hogy Currannek van annyi esze, hogy átváltozzon, mert úgy könnyebben tudtam mindannyiukat magam alá gyűrni, nehogy a felcsapó lángok elérjék őket (vagy engem). Ilyenkor nagyon nem szerettem, ha gázzal fűtöttek.
- Mindenki jól van? - néztem végig rajtuk. Ha igenlő választ kaptam, bólintottam. - Lefelé kell tovább haladnunk, hogy...
- Miú!
Értetlenül néztem a macskára, aki beleharapott Curran nadrágjába, és húzni kezdte a felfelé vezető lépcsősor felé.
- Nem - ráztam a fejemet. - Lefelé kell mennünk.
A macska azonban nem tágított. Curranre pillantottam. Ha a gyerekre hallgatott, nem ellenkeztem, és fölfelé mehettünk, ha inkább rám, lefelé, ha más terve volt, csupa fül voltam.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Vas. Aug. 02, 2015 2:31 pm

Curran fáradtan nyúl bolyhoska után, és simogatja meg apró szőrös fejét, ahogy a vállára telepedik, s már túl kimerült hozzá, hogy azzal foglalkozzon, mennyire bizarr is ez az egész. Tény, emberi formában nem éppen ő marad alul a táplélékláncban, és ha belegondol, talán madárként sem, amilyen pici Molly, de attól még ijesztő egy macskát látni. A kígyóktól is kirázza a hideg, hiába kajált be több tucatot belőlük.
-Remek, akkor marad a sima lépcső...
Némi elégtétellel figyeli azért, ahogy a csaj kidobja a védencét az ablakon. A jelek szerint Chloe meglehetősen szórakoztató, amikor valaki mást gyötör. Már éppen felállna, hogy tovább menjenek, amikor a nő viszont felé rohan, és elkerekedett szemekkel bámulja a felé repülő nőt, aztán nagyot nyekken, ahogy elsodorja őt. A robbanás után, a kérdésre, hogy mindenki jól van csak halkan válaszol Molly után:
-Húúúú....
Elgyötörten tápászkodik fel, dörzsöli le a macskaszőrt összeborzolt tollairól, majd messzebb ugrik Molly mellől, mint akire most öntöttek egy vödör jeges vizet. Aztán persze visszaváltozik, hisz a sérültet aligha tudná cipelni a csőrében.
-Tényleg lefelé kéne inkább menni bolyhoska...bááár...
Elgondolkodva veszi az ölébe a sérült testőrt.
-Ő onnan jött. Lehet látott valamit, amit el kéne kerülnünk. Ajánlom, hogy ne egy marha nagy kutya legyen az. Nos, mi a helyzet cica, odalent is ég a a tűz, azért akarsz felmenni?
Megvárja a választ, aztán a felfelé vezető lépcső felé biccent.
-Én bízom benne, neked meg tökmindegy, úgyis akkor repülsz ki innen amikor akarsz, a bőröd alatti fémváz meg tuti nem olvad szét ennyitől. Na nyomás!
Elkezd felfelé rohanni a lépcsőn, és magában nagyon reméli, hogy jól döntött. Mondjuk, rosszul biztos nem. A kislánynak igaza van, minél lejjebb mennek, annál közelebb kerül a rendőrséghez, ami ebben az iparágban sosem egy jó dolog. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen puccos házba aligha juthatott be a cica a főbejáraton át, hátha ismer egy kijáratot egy másik házba, vagy ilyesmi...
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Hétf. Aug. 03, 2015 10:10 pm

A macska látva, hogy hajlandóak vagyunk őt követni (én azért nem kevés szkepticizmussal), rögtön neki lendült a lépcsősornak. A baj csak az volt, hogy nem tudott elég magasra ugrani, így a harmadik próbálkozás után, ami után a pirinyó szőrgombóc visszapottyant a neki még túl magas lépcsőfokról, kénytelen volt emberi alakot ölteni.
- Ott van a nagy-nagy füst - mutatott lefelé a korláton át a földszint felé, bár rajta kívül senki nem láthatott semmit. - Én jó szagolós vagyok, érzem. Ott már tűz van és veszélyes. És egyébként is itt vannak a ninósok, és a bácsi lehet, hogy gonosz, csúnya bácsi, de kedves is és mókás a bajsza, úgyhogy nem lenne jó, ha elvinnék.
- Ennek nem egészen ez a menete - javítottam ki, hiszen a kislány fejében mintha összekuszálódtak volna a dolgok. - Nincs összefüggés jellemvonás, bajusz viselet és az elkövetett, főleg notórius és más életét veszélyeztető bűntények miatti jogszerű büntetés között, amiket a törvénykönyv rengeteg oldalon és paragrafusokon át taglal, hogy az adott szituációk, komplexitásuktól függetlenül is stabil fundamentumú koncepciót nyújtson az igazságügynek.
A kislány csak bámult rám hosszú másodpercekig, teljesen megkövülten, majd, mint aki delíriumból ébredt fordult Curran felé.
- Jó, a nénit nem lehet érteni, de tessék elhinni, hogy lefelé nem szabad most menni. Bárkik is várnak lent, ott már egészen biztosan tűz van, de legalábbis sok füst, mert érzem a szagát. Följebb viszont át tudunk menni a szomszéd lépcsőházba, és onnan kijuthatunk.
Ez már megfontolandó érv volt. Bár én kimondottan amellett voksoltam, hogy Currant igenis adjuk át a rendőrségnek, mivel ezt az egész tüzet ő okozta, az mindenképpen az azonnali földszintre jutás ellen szólt, hogy mindezt inkább tettem volna meg élve.
Elindultunk hát fölfelé.
Hamar megtaláltuk az alig pár emelettel feljebb lévő ajtót, ami az átjáróba nyílt a két lépcsőház között. A kollégám cipelését következetesen Curranre bíztam, lévén ez az egész az ő hibája volt. Néma kézintéssel jeleztem nekik, hogy maradjanak hátra, amíg én óvatosan kinyitottam az ajtót. Ha meglett volna még a fegyverem, előreszegeztem volna, de így csak a halk, körültekintő, de gyors terep felmérésre volt mód. A levegő szerencsére tiszta volt.
- Erre kell menni, előre - indult meg Molly.
- Igen, tudom - feleltem továbbra is az esetleges támadókat keresve. Problémát okozott, hogy eléggé sötét volt, és annyi limlomot halmoztak fel a nem kimondottan tágas folyosón, hogy nehéz volt rendesen felmérni minden sarkot. - De ne menj előre, maradj hátul. Molly, maradj hátul! Molly, mondom...
- Megállni!
- Ááááááá!
Egy doboz halom mögül három férfi lépett elő, egy kopasz, egy lófarkas és egy fekete kefehajú, valamint egy szőke nő. Ez utóbbi volt olyan körültekintő, és felkattintotta a villanyt. Az kopasz férfi a kezei között tartotta fogva hisztérikusan vergődő kislányt. ÉS mindegyiküknél fegyver volt. Nem éppen lőfegyver, de a franciakulcs, zsebkés, vascsövek és súlyos vaslánc is elég fenyegetően hatott.
- Annyira tudtam, hogy a mocskos mutánsok állnak emögött is - köpött ki a nő. - Ki más okozna ekkora katasztrófát?!
- Abszolút hibás szillogizmus és alapvetően helytelen helyzetfelmérés - ráztam a fejem. - Valójában...
- Pofa be! - reccsent rám a kopasz férfi. - Vagy a kis mitugrász megjárja. Láttuk, mire képes. Ez kis patkány sem jobb, mint ti, vagy bárki más a fajtátokból. Az ilyeneket ki kéne irtani!
- Szeretném felhívni rá a figyelmeteket, hogy az önrendelkezés komoly szabálysértésnek minősül, és ha az elkövetett bűn törvénysértő, akkor aszerint, hogy hogyan aránylik...
- Pofa be!
- Rendben van - bólintottam. - Én mindenesetre figyelmeztettelek. Még egyszer fel is szólítalak titeket, hogy engedjétek el a lányt, és menjetek a dolgotokra.
Válaszul lánc csörgést, kés csattogtatást és vascső pörgetést kaptam.
- Nekem ez elég egyértelmű. Ne fogd vissza magad - szóltam hátra Currannek.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Hétf. Aug. 03, 2015 10:42 pm

Curran szégyenlősen takarja el a "mókás" bajszát a mutató ujjával, aztán pedig megrázza a fejét. Mostanra már megszokhatta volna Chloe Chloeságát, de a jelek szerint ez nehezebb feladat, mint bárki hinné.
-Ahogy mondod Bolyhos...Várjunk, szomszéd lépcsőház??? De hisz ez zseniális! Akkor ki tudjuk vinni ezt a tűzmágust, és le is lécelhetünk. Nagy vagy cirmos!
Természetesen követi a lányt, és annyira fel van dobva, hogy még Chloe-ra sem morog, amiért a csaj kommandóst akar játszani egy égő házban, hisz csak nem gondolja komolyan, hogy majd egy gonosz kvartett vár majd ránk akik...
-A szentségit...
Magában morogva fekteti le a manust az egyik fal tövébe, és némileg mérgesen követi a lányokat.
-Srácok, a tűzet egy bagós bunkó okozta, aki úgy döntött, előbb rágyújt egy cigire, és csak aztán nézi meg, mi ez büdös gázszag. Whoaaaa....szép fegyverek, nagyon...ócskapiaci...Látom van itt minden, cső, lánc, bicska...pisztoly esetleg nincs valakinél? Így néz ki, látjátok?
És ekkor rászegezi a kezében lévő díszes, hatalmas, de mégis könnyű, ezüstösen csillogó fegyvert, s a kopaszra szegezi azt.
-Akkor csak én...? Na jó, elég az Archer-ből, ereszd ela  lányt, vagy kapsz három lyukat a kugligolyódba.
A férfi nem ereszti, viszont nem is mozdul senki egyenlőre, Curran-en kívül, aki egyre közelebb lép a kislányhoz.
-Nem lesz semmi baj kicsim. Te meg ereszd már el.
-Vagy mi lesz, lelősz? Úgysem mernéd...
-Az előbb még én voltam a sátán, a fajtám meg sárvérű, vagy mi...hoogy is van ez most?
-Nyuszi vagy meghúzni a ravaszt.
Ó, lehet megremeg az ujjam, és véletlenül nyírlak ki...
Újabb lépést tesz közelebb, alig több, mint egy méter választja el őket. Reményei szerint Chloe kész akcióba lendülni, ahogy eljön az idő. A gondolat, hogy most épp bízik a csajban elég bizarr, de...
-Dobd el a pisztolyt, és ne gyere közelebb, különben.
-Á, a pokolba!
Elrántja a fegyver csövét, hogy a manus homloka helyett a vállára célozzon. Biztos kézzel tartva húzza meg a ravaszt, felkészülve a roppant méretű fegyver visszarúgására, s arra, hogy a fülsüketítő zaj közbe mozgásba lendüljön, és kimentse a lányt, közben pedig állja az ütéseket. Arra viszont nem készül fel, mi lesz, ha a csövön torkolattűz helyett egy helyesen táncoló kis láng jön ki. Kínos csend telepedik a szobára egy nagyon hosszú ezredmásodpercre, de aztán...
-Molly, cicává!!! - kiáltja, és ezzel egy időben mint a villám szemen dobja a kopaszt az öngyújtóval, a következő ütése pedig tenyere élével a nyakát célozza, hogy a macska el tudjon szökni a roppant testtől.
-Menj ki a szobából, gyorsan!
Eddigre viszont elmúlik a meglepetés varázsa, és a kopasz teljes testével tarolja le Curran-t, a falhoz vágva őt.
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Kedd Aug. 04, 2015 10:52 pm

Őszintén nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet Currant is bevonni a csatába, de már bebizonyította, hogy megállja a helyét, ha harcra kerül a sor, és ha már ennyi galibát okozott, itt az alkalom, hogy ellensúlyozza valamelyest. Nem mintha azzal jóvátehetne bármit is, de nem ártana, ha valamit mellette is fel lehetne hozni, nem csak ellene. Meg egyébként is! Tegye magát hasznosság, ne csak a baj legyen mindig vele!
Hogy nekilásson, nem kis elképedésemre egy pisztolyt húzott elő a lehető legjobb időben. Honnan szerezhette? És ha végig megvolt neki, miért nem lőtt le? Annyi lehetősége lett volna rá, és egykettőre megszabadulhatott volna tőlem. Csupán egy magyarázatot találtam: ez az ember orbitális nagy idióta. Amit csak megerősített azzal, hogy képes volt egy öngyújtóval fenyegetni négy nyilvánvalóan veszélyes suhancot, és amint lehetősége akadt, rögtön le is leplezte magát. Ennyit a tartalék fegyverről!
Míg ő a nővel és a zsebkéses kefehajúval viaskodott, nekem a vascsöves és a láncos jutott. Nagyobb volt a lelkesedésük, hogy eltörjék pár csontomat, mint a mozdulatok mögött megbúvó szakértelem, a szűk, telepakolt terep viszont nekik kedvezett, hiszen annál nehezebb volt kitérni a csapásaik elől. Arról nem is beszélve, hogy jóval izmosabbak voltak, mint én, és őket nem akadályozta, hogy az ellenfelükben lehetőleg minél kisebb kárt okozzanak. Ráadásul matematikai előnyökkel is rendelkeztek, tekintve, hogy túlerőben voltak. Azt már meg sem említem, hogy hány fejjel magasodtak fölém. A kezükben pedig ott csörgött a súlyos vaslánc és a masszív vascső, míg én legfeljebb a levegőt markolhattam. Szóval nagyon nem volt fair felállás. De hát én szóltam nekik, hogy inkább távozzanak, amíg lehet, innentől magukra vessenek!
Ahogy a kismacska tovasuhant biztonságos fedezéket keresni, mindenki egyszerre mozdult. Hőn reméltem, hogy Curran sem vonul vissza láblógázva szotyizni, hogy mindent nekem kelljen elintéznem.
A vascső lesújtott. Én elhajoltam. A lánc a nyakamat vette célba. Én oldalra lendültem. Ezzel elvoltunk egy ideig. Néha más szögből támadtak, én néha másként hárítottam, de egyébként eléggé egyhangú ütközet volt. Bevallom, azt reméltem, hogy kifáradnak és/vagy elkedvetlenednek, és feladják. De hát mire képes az adrenalin!
Mikor a cső megint felém süvített, miután egy félfordulattal kitértem előle, egy könyökhajlatra mért ütés után inkább pontos, mint erős rúgással penderítettem ki a férfi kezéből, aminek következtében széles ívet írva le elrepült egyedül hagyva eddigi gazdáját velem. Egyszerre szökkenve félre a felém csapó lánctól és indítva új támadást pattantam fel a magasba, hogy lábaimmal ollófogásba szorítva a férfi nyakát hátrapördülve a földre rántsam, ahol már csak a gondosan kiszámított ütésre volt szükség, hogy végre ájult csendet kapjak tőle.
Utána a Curran irányába szálló vascső felé iramodtam. Azt sem akartam, hogy agyoncsapja, és azt sem hogy alkalmi társam lenyúlja. Ha fegyver kell neki, szerezzen sajátot! Futás közben két dobozt használtam dobbanónak, amik egyébként is az útban hevertek. Így még magasabbra tudtam ugrani, egyenesen el Curran harctere fölött. Röptében kaptam el a csövet, majd még a levegőben visszafordultam, hogy ismét szembenézzek az ellenfelemmel.
A szemem sarkából láttam, ahogy a kiscica egy vászonzsákon, felborzolt bundával fújt és morgott Curran ellenfelére, és a levegőt pofozgatta meg karmolászta az irányába, mintha Currant akarta volna biztatni. Hogy nem szorult semmi életösztön ebbe a gyerekbe?!
Nekifutásból csúsztam végig a padlón, el Curran lábai között, meg a láncoséi között is, aki szem elől tévesztve engem, inkább Curran felé indult. Őt azonban nem kíméltem. Ahogy elsiklottam alatta, a vascső fellendítésével rögtön két tojást törtem fel. A földre hulló lánc csörgését elnyomta a térdre eső férfi fájdalmas ordítása.
Gondoltam, ezzel ellesz egy darabig, úgyhogy inkább alakot váltva visszaröppentem Molly-ért, aki eddigre már annyira átitatódott harcias elszántsággal, hogy kieresztett karmokkal ugrott neki Curran ellenfelének. Mivel egy kamikaze akciót teljesen feleslegesnek ítéltem, még azelőtt elkaptam, reptében a kis szőrcsomót, hogy célbaért volna, és hiába ellenkezett, tovaszálltam vele egy jó magasan lévő láda tetejére, ahonnan segítség nélkül biztosan nem juthat le. Ezek után egy éles kanyarral lefelé vettem az irányt, hátha Curran nem boldogul egyedül. Vagy csak túl lassú. Nem akartam megvárni, hogy ránk égjen az épület.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Csüt. Aug. 06, 2015 11:43 am

Curran legszívesebben távolról nézné, ahogy Chloe filmbe illő mozdulatokkal kergeti az őrületbe az ellenségeit, és úgy pattog, mintha olimpiai aranyérmet szeretne nyerni seggberúgásból. Na igen, szívesebben szotyizgatna egy polc tetején, minthogy itt veresse össze magát. Sajnos azonban nincs igazán választása, ezek a bunkók meg akarják ölni, és a szotyi is otthon maradt...
A fickó például, aki teljes testével a falhoz passzírozza őt elég zavarba ejtő, még a lélegzete is eláll a helyzet kényelmetlenségétől. Egy ideig küszködik a helyzeten, aztán ahogy kiszabadul mindkét keze, ökleivel egyszerre sújt le ellensége két fülére, hogy amíg az abból adódó fájdalommal foglalkozik, ő ki tudjon szabadulni a szorításból. Levegő után kapkodva mászik előre négykézláb, de az ellensége újra túl gyorsan tér magához, és ragadja őt bokán, mire először kap egy másik lábat az arcába, aztán pedig Curran megfordul, és a csávó homlokához tartja az öngyújtót pár milliméterről, majd meghúzza a ravaszt.
-Hogy...a...francért...nem...tudsz...kidőlni!!!
Minden szónál egy ütés, rúgás, és taposás a jussa a kopasznak, ki a végén tényleg véresen, és ájultan fekszik a padlón. Ez után kissé zihálva, izzadtan, és megtépázva egyenesedik fel, és megrázza sajgó kezét, mikor is szembe találja magát a késessel, ki remegő pengével áll előtte.
-Ó, tényleg...te is itt vagy. Felteszem, nem akarsz békén hagyni, igaz?
Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy bagollyá változva követi a sárkányt, és csak kirepülnek innen a fenébe. Egyszerű megoldás lenne, nem is kéne harcolni és....és a sorsára hagynák a másik testőrt, mint hirtelen eszébe jut. Francba....
-Na jó...a helyzet a következő... - kezdi el magyarázni, és közben a pisztollyal babrál - választhatsz, vagy húzzuk még az időt, vagy pedig inkább arra koncentrálsz, hogy kividd a barátaid innen élve. Nem tudom, mikor ér ide a tűz, de tuti nem akarják itt megvárni, a sok éghető szemét között. Szóval, segíthetsz nekik, vagy itt maradsz játszani velem, és a mini lángszórómmal...
Csípőből felfelé tartja a "pisztolyt", amiből egy tíz centis láng szökik ki, ferdén a másik pasi felé. Nem nagy tűz, de ha használni akarja a kést, közel kell jönnie. El is dobja inkább, és félreáll.
-Jó fiú...
Curran felkapja a saját sérültjüket, és megindul kifelé, hogy végre olyan messze legyen, ahol nem lesz négyükből grillezett Bagoly-macska-Sárkány ragú, mint valami rossz hírű kínai konyhán!
-Látod Molly, az erőszak nem mindig megoldás. Még akkor sem, ha olyan dögös vagy közben, mint Chloe néni. Na jó...
~Ehh...hol igazságos ez, ő egy kiscicát cipel, én meg a egy mázsás láncdohányost.~
Közben megérkeznek a másik épületbe, és az ottani lifthez érve Curran végre kifújhatja magát egy kicsit. Amíg a felvonó érkezik, egy közeli ablakot kezd el nézegetni, aztán újra a falhoz támasztja a sérültet, és Chloe felé tekint. Majd újra az ablakra, majd Molly-ra, aztán sóhajt.
-...
Behúzza a sérültet a liftbe, aztán megnyomja a földszint gombot. Érzi, hogy ez nagyon fog még neki fájni, pláne akkor, amikor leérve mentősök, tűzoltók, és rendőrök gyűrűjében találják magukat. Egyenlőre nem emeli fel a kezeit, egyenlőre még nem tudják, ki ő, és csak nincs itt egy ismerős sem, de csak idő kérdése, hogy ebből baj legyen.
-A pasas megsérült, amikor véletlenül....
Eláll a szava. Csodálkozva adja át a sérültet a mentősöknek, aztán mint aki szédeleg, tesz pár lépést, majd háttal a mentőautónak leül, és amikor azt hiszi, már senki sem figyel rá, elkezd röhögni.
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Chloe Slater on Szomb. Aug. 08, 2015 4:41 pm

- Slater!!!
Amint meghallottam Morris, a főnököm hangját, azonnal tudtam, hogy bajban vagyok. Épphogy beküldtem a tűzoltókat a négy ájult, macsó ambíciójú őrülthöz, átadtam a kollégámat a mentősöknek, máris csattant a nevem, mintha valaki petárdát dobott volna az összeverődött tömegbe. Azonnal vigyázzba vágtam magam, és mereven felszegett fejjel vártam az elkerülhetetlent.
- Az istenit, hányszor mondjam még el, hogy ez nem a hadsereg?! - ért elém a két méteres óriás, aki a dús szakálla miatt csak még nagyobbnak tűnt. - Álljon normálisan, és viselkedjen úgy, mint egy emberi lény!
- Uram, igen, uram! - kiáltottam, engedelmesen kisterpeszbe állva, hátrakulcsolva a kezeimet, hiszen elhangzott a ,,Pihenj!" parancs.
- Slater, ugye tudja, mennyire utálom magát?! - harsogta fölém magasodva.
- Uram, igen, uram!
- Miért van az, hogy csak pár órára bízok magára egy mitugrász újságírót, akire ha nem is vigyáznánk, max. az orrát törnék be, erre mit kapok?! Halljam, Slater, mit tud felmutatni?!
- Az ügyfél életben van, uram!
- A védelmére bízott ügyfél, akit maga kilökött az ablakból több emelet magasból!
- Jelentem, uram, ez volt a legjobb esélye, és odalent a tűzoltók már készen álltak a ponyvával, hogy...
- Nem kérdeztem a véleményét!!!
- Igenis!
- Direkt adtam magának a legnyugisabb munkát, erre mire kell ideérnem? A fél épület felrobbant, négy embert félholtra vert, az ügyfelet kidobta az ablakon, és az egyik legjobb emberem majdnem meghalt!
- Megtisztelő, uram, de nem esett komolyabb bajom...
- Nem maga, maga átokverte csatornapatkány! Jackson!
- Értettem, uram. A támadó viszont még mindig itt van.
- Hadd kérdezzek valamit, Slater: mit követett el a gyanúsítottja?
- Megtámadta az ügyfelet...
- Akinek az ijedségen kívül tulajdonképpen semmi baja. Szóval ezt eddig egy ötven dolláros óvadékkal letudhatja, ha egyáltalán rá lehet bizonyítani, hogy tényleg fenyegetőzött.
- De, uram, a tűz! Azért nyitotta ki a gázt, hogy...
- Igen, tudok róla. Mondja, látta, ahogy kinyitja a gázt?
- Nem, uram.
- Akkor Soulstone is tehette. Nem bizonyítható itt sem semmi. Maga viszont tudta, hogy ömlik a gáz, mégsem zárta el, inkább magára hagyta az ügyfelet, hogy zsarut játszon.
- Utasítást adtam neki, hogy zárja el a gázt, amit nem teljesített.
- Mivel nyilvánvalóan be volt szarva! Nem lehet mindenki gép, mint maga! És éppen azért helyeztük ki magát ide, hogy odafigyeljen ezekre! A maga dolga lett volna gondoskodni a csap elzárásáról, nem Soulstone-é.
- Értettem, uram!
- Következő kérdésem: hogy viselkedett a gyanúsítottja?
- Ellenállt, uram!
- Baromi meglepő!
- Annyira nem, uram, ha figyelembe veszi a rendőrségi statisztikákat, amik...
- Slater, pofa be! Együtt jöttek ki, ő hozta Jacksont, a keze csupa seb, maga és Soulstone viszont jól vannak, úgyhogy valami azt súgja, hogy inkább akkor szerezte azokat, amikor magának segített a csetepatéban.
- Igen, uram, így történt.
- Csak akkor?
- Nem, uram, többször is. Sokszor a saját életét kockáztatva.
- Mi következik ebből?
- Uram?
- Ha Soulstone mindenkit elküld a francba, akkor készüljön fel rá, hogy kap pár nyaklevest, de most még ennél is kevesebbel úszta meg, úgyhogy örüljön! A többi meg baleset volt, amit a maga inkompetens, túlbuzgó, gyilkolórobot magatartása okozott. De egyik sem olyasmi, amiért ezt a férfit le lehetne sittelni. Felfogta?
- Igen, uram!
- Szóval felesleges papírmunkát akar a nyakamba sózni?!
- Nem, uram!
- Akkor takarodjon a szemem elől!
- Igenis! A jelentés holnap reggel nyolcra az asztalán lesz.
- Ne merészeljen az asztalom közelébe menni!!!
- Igenis!
- Faxolja át!
- Igenis!
- Ha tíz oldalnál több lesz, az egészet megzabáltatom magával! Világos?
- Igenis!
- És azért, amit ma itt lerendezett, büntetésből két nap kényszerszabadságra megy!
- De, uram...
- Nincs de! Lelépni!!!
- Igen, uram!
Nem tartott sokáig megtalálni Currant, akit pár perccel korábban láttam vöröslő fejjel, öklendezve, szédelegve visszavonulni amögé a mentőautó mögé, ami mellett Morris leüvöltötte a fejem. Vagyis páholyból nézhette végig a lehordásomat. Nem tudtam, hogy inkább abban reménykedtem, hogy mostanra kihányta magát, vagy inkább azt, hogy maradt még benne valami, hogy addig se tudjon beszélni.
- Felteszem, hallottad - álltam meg előtte. - Ha én neked lennék, gyorsan eltűnnék, mielőtt meggondolják magukat.
A vörös szőrcsomót keresve körbesandítottam.
- Hol van Molly? Na, mindegy, majd értesítem a rendőrséget, hogy elvihessék egy árvaházba, mielőtt baja esik. Téged meg meg ne lássalak még egyszer! Nem csak bűnöző vagy, aki ennél szigorúbb büntetést érdemelne, de ráadásul miattad engem büntetnek meg helyetted!
Tényleg nagyon mérges voltam rá, de ezt inkább csak a szavaim mutatták. A hangom legfeljebb egy árnyalattal lehetett szigorúbb, mint egy kétfunkciós turmixgép. De hát mit tehettem volna? A parancs az parancs.

//Köszönöm a játékot, nagyon-nagyon király volt! Very Happy //


A hozzászólást Chloe Slater összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 09, 2015 2:41 pm-kor.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Curran Lennart on Vas. Aug. 09, 2015 1:22 pm

Továbbra is a helyén ül, de már nem vigyorog, ahogy Chloe megjelenik. Nagyot sóhajt, aztán szinte már együtt érző hangon teszi fel a  költői kérdést:
-Ez a főnök? ÉS még ő szól be neked, a fickó a Full Metal Jacket-ből tanult meg...élni? Egyébként meg, ne foglalkozz vele, jó testőr vagy, és félelmetes harcos, az pedig, hogy ez a Jackson lenne a legjobb embere....
Megrázza a fejét, és előhúzza az öngyújtó pisztolyt, meghúzza a ravaszt, amire elő is bukkan a 10 centis láng, ő meg újra elkezd kuncogni.
-Értem én, hogy egy ember megsérült, és nem szép dolog ezen röhögni de....ezt a kollégád fegyvertáskájában találtam. Gondosan becsomagolva. Érted mire akarok kilyukadni ezzel? Nem ez gyújtotta a tűzet.
Itt már alig bír magával, és megint elkezd nevetni kicsit.
-Csak képzeld el, ahogy tévedésből az igazi fegyveréért nyúl, oda tartja a szájához, szétlövi a cigit, és a torkolattűzzel belobbantja a gázt!
Itt már nem bírja, és elkezd hangosan röhögni, a hasát fogva. Eltart egy darabig, amíg összeszedi magát, és akkor is csak nagyon lassan áll fel. Most, hogy elmúlt az adrenalin, eléggé fáj mindene.
-Ha a tűzoltók megtalálják azt a fegyvert, a kollégád tuti nem lesz kedvenc többé, sőt...de én a helyedben ezt nem várnám meg. Az ilyen tehetségektől nem sok segítségre számíthatsz a bajban, és lássuk be, abban lesz részed bőven.
Elkezd botorkálni a távolba, hogy minél előbb megszabadulhasson ettől a közegtől, de azért még hátrafordul egyszer.
-Ó, és köszi....
Rákacsint, és már menne is, hisz ez tökéletes búcsú, de aztán újra meg kell torpannia.
-Molly? Felosont a mentőautóra. Gondolom a kórházi kosztra vadászik szegényke. Ha nagyon le akarod vadászni, ott tuti megtalálod. No, én viszont most eltűnök a szemeid elől, sárkánylady.
Aztán tényleg elmegy, maga mögött hagyva a mentősöket, tűzoltókat, és egyebeket. Az út másik oldalára sétál, aztán befordul egy sikátorba, és ott sziszegni kezd, mint amikor ebédhez hívja valaki a házi macskáját. Ahogy megérkezik a kis szőrcsomó, leguggol hozzá, és megsimogatja a fejét.
-Felteszem, semmi kedved hozzá, hogy a néni árvaházba dugjon igaz? - Kérdi, aztán sóhajt egyet. - Azt hiszem egy kiscica még elfér nálunk...pár napig. Viszont, dokihoz kell mennem. Megígéred, hogy nem csinálsz rumlit, amíg távol vagyok? Igen? Helyes....akkor gyere.
A lakásban, ahol Curran, és a szobatársa él még egy veszett rozmár sem tudna nagyobb kupit csinálni, mint ami már ott van, de legalább tágas a hely. Cserébe alig van bútor, a falakon nincs festék, és eléggé büdös van, de mit vár az ember egy olyan hajléktól, ahol még Curren a pedánsabb? Igaz nem sokkal...
avatar
Curran Lennart
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 59
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Fifth Avenue

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.