Brooklyni utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Brooklyni utcák

Témanyitás by Cerebro2.0 on Szomb. Júl. 11, 2015 12:06 am

avatar
Cerebro2.0
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 82
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Brooklyni utcák

Témanyitás by Chloe Slater on Kedd Júl. 14, 2015 10:11 pm

Egymás után hagytam el az újabb és újabb szórakozó helyeket, amik a nyári melegben így este, sötétedés után rekord forgalmat bonyolítottak, mivel ilyenkor már nem volt akkor hőség, mint nap közben. A sok szabadtéri asztal körül gondtalanul cseverésző emberek üldögéltek, hogy az élet kérdéseit vitassák meg vagy egyszerűen csak szimplán ismerkedjenek egy jó nagy bögre tea mellett.
Nem szerettem, ha így a nyakamba sóztak egy munkát, mivel így épphogy nem nullára redukálódott a felkészülésre felhasználható idő, ami pedig értelemszerűen igencsak szúrta a szemem. Alig tudtam valamit az akcióról, csak annyit, hogy valami indiai diplomata lányát kell megtalálnom, és visszavinnem az apjához, mielőtt még egy gerilla banda végezne vele, hogy megmutassák neki, mennyire komolyan gondolják a fenyegetéseiket bizonyos politikai törekvéseikben. Hiába, némely politikus igencsak veszélyes életet élt! Ahogy mi is, de az, hogy a lány eredeti testőrét megölték és harminc percet kapott a főnököm, hogy valaki más teremjen mellette, még nem indok, hogy ne kapjak teljes körű felvilágosítást.
- Egy városban csatangoló indiai lány - legyintett. - Az lenne a furcsa, ha nem szúrnád ki azonnal. Brooklynba menj, ott vesztettük szem elől. Jacksonék is mennek, hogy minél hamarabb meglegyen. Bárki is találja meg, azonnal visszaviszi a nagykövetségre. Shoppingolni ráér akkor is, amikor már biztosabb, hogy megéri a holnapot. Értve vagyok?
- Igen, uram!
Lassan hajtottam a bérelt motoron , ami a testhez simuló ruhámhoz és a bukósisakomhoz hasonlóan koromfekete volt. Nem szívesen ismertem el, de a főnökömnek igaza volt: elég hamar rátaláltam. Megértettem, hogy a közvetlen veszélyről talán tényleg nem volt semmi fogalma, de azért annyit sejthetett, hogy az ő helyzetében igen nagy felelőtlenség egyedül elkóricálni, ráadásul ilyen derűs nyugalommal.
Mintha csak engem akart volna igazolni, mikor lefékeztem mellette, máris megjelent egy élénkpiros furgon, aminek oldalajtajai nyitva voltak, hogy a bent ülők, kihajolhassanak szemrevételezni a lányt, aki épp mellém ért.
- Szállj fel - szólítottam meg. - Siess!
A furgonban ülők, ekkora fegyvert rántva becéloztak minket.
- Hacsak nem akarsz itt meghalni! Gyerünk!
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Brooklyni utcák

Témanyitás by Ratna Nayar on Szer. Júl. 15, 2015 8:20 pm

Úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vettem! Csak hazaugrottam anyuékhoz a város másik felébe, hogy meglátogassam őket, aztán csak utána realizáltam, hogy hoppá, rám még egy bevásárlás is vár ma… Így aztán sietve a buszhoz rohantam, hogy valahogy visszakeveredjek a külvárosi övezetből a belvárosba, hogy aztán sorra járjam a kedvenc üzleteimet… bio-zöldség- és gyümölcsbolt, néhány újabb ruhadarab a jövő heti kiránduláshoz, no meg a nagy bevásárlás közepette az elmaradhatatlan turmix – ugyanis nyár lévén még mindig meleg volt, és bár a koktélok sem utolsó frissítők, de azóta az ominózus eset óta inkább kerültem minden létező dolgot, amiben alkohol volt. Jobb félni, mint megijedni, ugyebár…
Egy szó mint száz, mire besötétedett, már egy halom szatyorral a karjaimon, a kezemben egy pohár turmix-szal egyensúlyozva igyekeztem utat törni magamnak a tömegben, miközben azon töprengtem nagy bőszen, hogy vajon mit felejthettem el… mert érzem, hogy valami nem stimmel, vagy valami történni fog, vagy valami hasonló, de attól még nem hagyott nyugodni az a csöpp kis nyugtalanító érzés, ami ott zümmögött az elmém egy hátsó kis zugában, idegesítőn, figyelmeztetőn, akármennyire is próbáltam nem tudomást venni róla.
Mint ha rajtam múlt volna a dolog… Ahogy lefékez mellettem az a motoros csaj és kiadja a parancsot nekem, csak felvont szemöldökkel, megszeppenve pislogok rá, hogy ez most mégis micsoda? Valami vicc?
-Mégis, miért tenném…? –kérdeztem értetlenkedve, ugyanis eszem ágában sincs idegenek mellé csak úgy brahiból felpattanni, akkor sem, ha nő az illető. Ha férfi, akkor meg még annyira sem...
-Meg amúgy is, mi ez, valami emberrablás? Hívom a rendőröket! –feleltem rezzenéstelen tekintettel, amikor egyszer csak megéreztem azt a tömény, negatív energiát az éterből amit szinte már vágni lehetett, és nem kellett hozzá sok idő, hogy ezt követve a furgont is kiszúrjam. Mit kiszúrjam… ahogy realizálódott bennem, hogy fegyver van náluk és épp minket vesznek célba, nem kellett kétszer mondani, már pattantam is a motorra a másik csaj mögé, ahogy voltam – szatyrostól, eperturmixostól…
avatar
Ratna Nayar
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 723
Hírnév : 67
Tartózkodási hely : Xavier Intézet

Vissza az elejére Go down

Re: Brooklyni utcák

Témanyitás by Chloe Slater on Csüt. Júl. 16, 2015 9:26 pm

Ez volt a másik oka, amiért nagyon nem voltam elragadtatva tőle, hogy csak így átpasszolták ezt a megbízást mindenféle előzetes értesítés nélkül. Az ügyfeleim mindig tudták, hogy ki vagyok, soha nem volt szükség arra, hogy elnyerjem a bizalmukat, hiszen ők voltak a megbízók, akik el si várták tőlem, hogy ott legyek és vészhelyzet esetén cselekedjek, és nekik is megmondjam, mit tegyenek, hogy túléljék a támadást.
Mit kezdhettem volna ezzel a lánnyal? Olyan kis törékenynek tűnt, hogy kimondottan ajánlatosnak tartottam, hogy vagy én vagy valaki más vele legyen minden áldott nap, hogy megvédjük akár az ijesztő árnyékoktól a falon, így hát valójában teljesen dicséretesnek tartottam, hogy nem bízik meg vakon egy vadidegenben, aki csak úgy mellette terem, és felszólítja rá, hogy pattanjon fel a járművére, hogy magával vigye ki tudja, hova. Most azonban vagy engedelmeskedik, vagy mindkettőnket szitává lőnek, én pedig nem voltam valami kimagasló tehetség az emberekkel való kapcsolattartásban. Mit kell egy ilyen helyzetben tenni? Hogy közeledjek hozzá? Hogy érjem el, hogy megbízzon bennem? Kubát is könnyebben demokratizálnám egy szívószálból eszkábált csúzli segítségével, mint hogy olyan módon tudjak közeledni valakihez, ahogy a többi ember szokta csinálni! Akkor is, ha az életünk a tét.
- Ha felülsz, megengedem, hogy játssz a pisztolyommal - próbáltam hatni rá egy szerintem kimondottan vonzó ajánlattal.
Biztosra vettem, hogy ennek nem fog tudni ellenállni, és nagyon csalódott lesz, amikor mégsem kapja meg, hiszen az ellentmondott volna az előírásoknak, de amikor az élete a tét, nem finomkodhat, még az ilyen bébi nyusziszerű lánykákkal sem. Majd kiheveri a csalódottságát!
- Mire ideérnek, már halottak leszünk! - kiáltottam rá. - Gyere már!
Ha nem is hagyhattam figyelmen kívül a ránk szegeződő fegyverek életveszélyesen fenyegető töltetű üzenetét, annyira mindenképpen jó volt, hogy a lány végre beadta a derekát.
- Azokat hagyd! - sodortam ki a kezéből a csomagjait és a turmixát. - Csak lassítanának. Kapaszkodj erősen!
És már ki is lőttem. Most nem lehettem tekintettel a kresz szabályaira. Száz alá nem csökkent a sebességünk, de leginkább százötven körül járt, ahogy akár forgalommal szemben is szlalomoztam a kocsik között, a piros lámpákat csak annyira méltattam, hogy rájuk tekintsek és konstatáljam, hogy rázósabb lesz az átkelés a kereszteződéseknél, mint egyébként lenne, aztán néha hajszálnyi eltéréssel kerültem ki a több oldalról felénk száguldó autókat, buszokat, kamionokat. Követőink hamar lemaradtak, de ezzel sajnos nem volt vége. Nagyon jól ismerhették a várost, mivel egyfolytában felbukkantak valami szűk kis utcából, vagyis a kisujjukban lehetett az összes útlevágás. Annyira, hogy még lőni is tudtak közben.
Előttünk útfelújítás folyt, hogy befedjék a javításon átesett csatornába nyíló jókora lyukat, amiben egy helikopter is leszállhatott volna. A forgalom elterelése pedig jókora dugót okozott, aminek kivárása most túl nagy luxus lett volna, így aztán ahelyett, hogy lassítottam volna, és engedelmesen besoroltam volna a mérföld hosszú kocsisorba, csak még nagyobb gázt adtam.
Kikerülve az egyre idegesebben sípoló járőrt az utat keresztben lezáró sorompónak tartottam. Egészen pontosan az előtte emelkedő kőhalomnak támasztott elég masszívnak tűnő fémlapnak. Ugratónak tökéletes. Kicsit nem ártott volna emelni a szögén, de hát nem volt választásom, azzal kellett dolgoznom, ami volt. Vagy ez, vagy megállok, és hagyom, hogy szétlőjenek. A golyók ekkorra ugyanis már csak milliméterekre süvítettek el a fülünk mellett. Az egyik felsértette a sisakomat is. Nem állt szándékomban megvárni a következőt, ami talán át is lyukasztja.
- Kapaszkodj!
Rémlett, hogy mintha sikoltásokat hallottam volna, de nem érdekelt, mert nem érdekelhetett, hogy a járókelők hogy élhették meg az ugratásunkat. Arra kellett figyelnem, hogy sikerüljön, és ne zuhanjunk a csatornába, ami jó eséllyel ugyanúgy halált okozott volna, mintha a furgon beér minket.
Nem sokon múlt, de csak átértünk a túloldalra. Utána pedig már nem is mentünk sokáig, pár sarok után leállítottam a motort, és egy jobb napokat látott épületre mutattam.
- Itt bevárjuk az erősítést - mondtam, lemászva a helyemről, a kormánynál fogva tartva a motort, amíg az utasom is lekászálódik, utána ezt a munkát a kitámasztót a lábammal oldalra lökve letudtam. - Biztonságosabb, mint nyílt terepen könnyű célpontként. Nem sokára a társaim is meg fognak érkezni. Ez volt a találkozási pont. Gyere!
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Brooklyni utcák

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.