The Queens Pub

Chloe és Éva
A ma estét, úgy tervezem, hogy bulizással töltöm, révén még nincs fel lépés, de ha lenne, sem érdekelne, mert már így is az egész napomat, a tanulással töltöm, és azért néha ki kell engedni a fáradt gőzt, hogy úgy mondjam. Ezért, felveszem a kedvenc fekete ruhámat, majd egy kis smink, és utána a bakancsomat is felveszem, majd elhagyom a színházat, és irány az a hely, amit még Amanda mutatott meg nekem, mikor még élt. Mi is a neve? Ja, igen meg van. Queens Pub, ahol jól érezhetem magamat. Bár, mióta ő nincs, ez egy kicsit, fura számomra, de tudom, hogy ő is azt akarná, hogy ne üljek egésznap otthon, hanem mozduljak ki. Alig érek oda, és máris látom, hogy egy nagy sor vesztegel ott, de engem most nem érdekel. Egyenesen a sor végére megyek, mert csak anno Amanda oldalán tehettem meg, hogy a sort kisem várva, oda pofátlankodjak. Eléggé sokáig várok, de aztán sorra is kerülök. Mikor meg lát a kidobó, elmosolyodik rám, majd meg kérdi.
– Helló Éva. Amand, ő nem jött? – Kérdi tőlem barátságosan, mire én bólintok egyet neki válaszul.
– Nem, nem jött, és már nem is fog jönni, mert halott. – Mondom bánatosan, és közben, egy könnycsepp is legördül az arcomon. A fickó, mond még valamit, hogy felvidítson, majd aztán beenged. Utam, a lány mozsdóba vezet, hogy megnézem, hogy kell-e igazítani a sminken, de mikor a tükörbe nézek, úgy látom, hogy nem vészes a dolog. Aztán, egyből elhagyom a helyiséget, és egyenesen a pulthoz lépek, ahol már álldogál valaki. Egyből mellé lépek, majd először a fickóhoz szólok.
– Egy BB-t kérek, ha van. – Mondom, majd a nő hőz, fordulok.
– Helló. Te is egyedül vagy itt? – Kérdem, és közben figyelem őt. Nem mondom, de nagyon szemre való egy teremtés.
(Remélem, nem túl rövid a kezd

Míg várok, a mellettem levő nőhöz szólok, aki vissza is köszön, majd figyelmeztet is, mire én elvigyorodom.
~ Tehát, harapós a kis cica. – Jegyzem meg magamban.
– Mi az, bal lábbal keltünk ma fel? – kérdem tőle kissé viccelődve, majd a nő fel szólít, hogy mutatkozzam be, és ilyenek.
– Egyébként, a nevem Szabó Éva, és kezdő színésznő vagyok, csak beszélgetni szeretnék, és nincs semmien megbízóm. – Teszek eleget a kérésének. – Neked, mi a neved? – Kérdezek rá, hamár ismerkedésre adtam a fejem. Csak most veszem észre, hogy a nő vízet iszik, de tudom nem kéne ezzel foglalkoznom, még is megteszem.
– Egész este, ezt fogod inni, vagy rendelsz mást is? - Kérdem tőle, és közben őt nézem. Túl jól nézki ahoz, hogy le tudjam róla venni a szemem. De, azért figyelem őt. Közben, megkapom a kért italomat. Kicsit, közelebb lépek hozzá, és mélyen a szemeibe nézek.
– Hé, csapos, adjon a hölgynek, egy Wiskyt. – Kérem a fickót, aki bólint, majd elővesz egy poharat, és a nőnek adja. Aztán, meg emelem a saját poharamat.
– Igyunk a találkozásunkra. – Mondom, és közben megemelem a poharamat. Majd, várom, hogy ő mit is tesz.

Amint a kérdésemre válaszol, én elnevetem magam, majd utána szólalok meg ismét.
– Olyan édes tőled, hogy válaszolni szeretnél, de igazából, nem is vártam rá választ, de tényleg nagyon édes tőled. – Mondom neki vigyorogva.
~ Tehát, nem csak szép, de vicces is a kicsike. – Jegyzem meg magamnak, csak úgy tárgyilagosan. Ő is bemutatkozik, és abból, amit hallok, szerintem katona lehet a lelkem. Újabb kérdések hagyják el azokat a csodálatos ajkakat, amikre válaszolnom kell.
– Nagyon örvendek Chloe. – Mondom neki őszintén. – és, igen Európából származom, pontosabban Magyarországról. Egyébként, jól sejtem, hogy te egy katona vagy? – Kérdem, és várom, hogy mit is mond. A következő kérdésemre adott válaszára, elfintorodom. Egyébként is, nem csak víz van a világon. Rendelek neki is valamit, de azt visszautasítja, mondván ront a teljesítményén.
– Ne már kérlek, csak ezt az egy pohárral idd meg velem légyszíííííííííííívesssss. – Könyörgök a nőnek, de nem tudom, hogy be adja-e a derekát vagy sem. A következő kérdésén, kissé meg lepődöm.
– Nem, nem tett be senki semmit, csak koccintani szeretnék veled. De, azért köszönöm, nagyon kedves tőled, hogy felajánlod a segítséget, és nem érzem magam fenyegetve sem. De, tényleg édes tőled. – Mondom neki, majd ismét várom, hogy mi is lesz. Tudom, hogy már fiatal felnőt vagyok, és az ilyen könyörgésekből már rég kinőttem, de most mégis ezt csinálom.

Végig hallgatom amit Chloe mond, aztán én is megszólalok.
– Valóban nem szó szerint. – Vallombe neki, ha már így szóba került. Majd, ő is bele kezd a… Nos, hát nem is tudom, de jól esik azt meg kell hagyni, csak nem fejezte be a mondatát, vagy csak én érzem úgy, hát nem tudom pontosan. – Ha, meg szeretnéd tárgyalni, felőlem lehet róla szó én nem bánom. – mondom neki. – Mert? – Teszem fel a kérdést, hisz a mondat szerintem nem lett rendesen befejezve. Kissé, el kell gondolkodnom azon, hogy mit is mondjak, csak az itt a gond, hogy nem jut semmi az eszembe.
– Szerintem pedig, te vagy az édes, és ez az egész nézeted vagy mid, meg azért is, mert meg nevettetsz. És, te jössz. – Mondom némi gondolkodás után. Aztán Chloe megint kérdez. – Mert, itt kaptam egy munkát, így ide költöztem. Egy színházban dolgozom, mint színész, de egyelőre még csak mellékszerepeim vannak. – Mondom neki. Ahogyan én azt gondoltam, katonai képzésben részesült, de katona nem volt. De, helyette, egy személyi testőr. Valamint, még az én kedvemért sem hajlandó meg inni egy alkoholt, és ez a nézete is, hogy ez is egy amolyan tanulás, vagy gyakorlat, hát nem is tudom. Minden esetre, ezzel most aztán jól befürödtem. De, akkor sem adom fel, és addig folytatom, míg ő be nem adja a derekát, vagy míg én bele nem gebedek. Chloe a vízzel koccint, ami kissé meg is lep engem. – Nézd édesem, látom, hogy te még új vagy ebben a témában, ezért most csak így felvilágosítási alapon, a koccintásnak van egy olyan íratlan szabálya, hogy vízzel nem lehet koccintani. Tehát, ha nem is iszol belőle, kérlek a koccintást a pohárral végezd el. – Mondom neki, bár lehet, hogy épp most megyek ezzel túl messzire. Aztán, megint kérdez tőlem.
– Igen, valami köszöntés féle, és nincs gyakorlati haszna, csak csináljuk, ünnepekkor, szülinapokon, és egyéb alkalmakkor. – Magyarázom neki, a választ, ami az én tapasztalatomból belőlem származik. A csajnak, megint sikerül meg nevettetnie, mikor a táncról beszél. – Meg bocsáss, de te eddig a Marson éltél? Ezt, úgy hívják, hogy tánc, és zenére szokták csinálni, és nem kel hozzá semmien bemelegítés. – Közlöm vel, miután szóhoz tudok jutni a nevetéstől. Utoljára, akkor nevettem enyít, mikor annak a humoristának voltunk az egyik előadásán, csak már a férfi neve nem jut az eszembe.

A ki az aranyosabb játéknak annyi, de én nem is bánom, hogy máris vége. Az viszont, meglep engem, hogy én vagyok az első, aki bevallja neki, hogy megnevettette.
– Pedig, ez jó dolog az emberek és a mutánsok is szeretnek nevetni, bár ez is inkább személytől függ. Egyébként, nálad mit takar a hasznos időtöltés? – Kérdek rá, pedig valójában lenne pár elképzelésem, de tőle szeretném hallani. Már az is fél győzelem, a számomra, hogy legalább egy koccintás erejéig, de megfogta a poharat.
- Tökéletes. – Mondom vidoron neki, majd iszok az italomból. – Akkor, megihatom helyetted? – Kérdem tőle, ha már neki nem kell.
– Tudom, hogy a földön élsz, ez csak egy amolyan költői kérdés, amit akkor tesznek fel az emberek, ha… hu, bevallom nekem se tiszta ez a költői kérdés dolog, de majd utána nézek a dolog nak, ha legközelebb találkozunk. – mondom neki. ~ Már ha találkozunk egyáltalán. – Teszem hozzá magamban. Chloe mondatát végig hallgatom, majd egy kérdést is feltesz nekem, amire válaszolni készülök.
– Szerintem, pár hónap is elegendő lenne. – Mondom, majd épp innék az italomból, de ekkor egy erős férfi tenyerének a csapását érzem a hátsómon, mire a pezsgőmmel véletlenül, magamra öntöm. – Úgy fest, hogy a ruhám is szomjazót egy kis italra. – Próbálom viccesre fogni a dolgot, de nem tudom, hogy ő ezt mennyire fogja viccesnek találni. Majd, megfordulok, hogy lássam azt a perverz idiótát, és amit látok, az egy öltönyös perverz idióta.

Chloe, meg engedi, hogy megigyam a számára kikért italt, ami nekem kicsit erős, de nem akarom, hogy veszendőbe menjen, ezért le is húzom. Szerencsére, ez még a seggre ütős incidens elött történik, így azt még meg tudom inni. Kedves tőle, hogy aggódik azért, hogy nehogy alkoholmérgezést kapjak. Az incidens, akkor következikbe, mikor a számomra kikért pohárért nyúlok, hogy igyak belőle. Még fel sem fogtam, hogy nekem mit is kéne most csinálnom, de Chloe már akcióba is lendül. Amint, elöttem térdel, látok valamit a férfi szemében a félelmen kívül. Hogy, élvezi? legaláb is ami a nadrágjánál látni vélek, abból erre következtetek. Azt viszont, örömmel hallom, hogy kész bocsánatot kérni, ami szerintem jó jel.
- Igen, elfogadom. - mondom neki, majd ha elengedi, mint ha hallanék tőle egy bocsánatkérést, majd pedig, egy morgást is, amit a zene miat nem értek kristály tisztán, de nem is foglalkozom vele. Be kell vallanom, hogy egészen bele zúgtam most ebbe a domina Chloeba, aki így lerendezte a fickóval a dolgokat. Közben, a fickó is elhúzza a csíkot szégyenszemre, és egyenesen a társai felé siet. Aztán, egyenesen a nő felé fordulok.
- Köszönöm. - Mondom neki, majd felhangzik a kedvenc számom, és egyenesen rá nézek. - Te jó ég, ez a kedvenc számom. Táncolunk? - Kérdem tőle, de meg se várom, hogy válaszoljon, ha nem megragadom a csuklójánál, és a tánc parkett felé húzom őt.

Miután a fickó elhúzott, meg hallom Chloe kérdését, ami nagyon jól esik nekem, és ebből arra következtetek, hogy érdeklem őt.
– Igen, jól vagyok. Még egyszer köszönöm. – Mondom neki, majd felhangzik a kedvenc zeném, ami egy eléggé gyors, és pörgős szám. Hallom amit Chloe mond nekem, és válaszolnék is neki, de ettől a számtól, teljesen odáig vagyok, és úgy érzem táncolnom, kell rá. Rá kérdezek Chloe nál, hogy táncolunk-e, de nem várom meg, hogy mit is mond, ha nem, egyből a parkett felé húzom őt. Hogy nem tud táncolni, azt meg hallom, és felé fordulok. – Akkor, utánoz engem. – Mondom neki, majd bele kezdek a táncba, ami nálam, abból áll, hogy… Mindegy is, a lényeg, hogy bele kezdek, és jó lassan, hogy Chloe tudjon utánozni, és ha valamelyik mozdulatnál elakad, akkor azt újra meg mutatom neki. Szerintem, nem lehet nehéz, de ez attól is függ, hogy az illető, mennyire fogékony a témára, mert ha nem akár fel is adhatnám, de Chloe szerintem eléggé fogékony a témára, és remélem, hogy hamar bele is jön majd a dolgokban a bulizás téren. Kicsit közelebb kerülök hozzá, és ismét meg szólalok.
– Lazíts, enged el magad és hagyd, hogy a ritmus irányítson. – Tanácsolom neki, de az már rajta is múlik, hogy meg is fogadja-e a tanácsaimat. Én, minden esetre, szeretném azt hinni, hogy igen.

Chloe, tud engem utánozni, és ha jól látom, egy mozdulat soromat sem kell meg ismételnem. Ezért, folytatom a következő mozdulat sorral, és azt is lassan mutatom neki. A mondatát halva, veszem tudomásul, hogy ő inkább engem utánozna, de az is valami.
- Annyi a lényeg, hogy jól érezd magad, és közben is tudsz barátkozni is. Én mondjuk, nem szeretem, ha tánc közben tele a kezem, de ők így szeretik. - Mondom neki. - Kicsit fel gyorsítsunk? - Kérdem töl, és ha igen, akkor fel gyorsitok. A táncba, szinte nagyon bele merülök annyira, hogy azt sem veszem észre, hogy közben új tánc partnerem van. A férfi, átkarol és közben a fülembe suttog, hogy ö a tulaj fia, és ki leszek innen tiltva, ha kezet merek rá emelni. Nekem, mondjuk aztán mindegy, mert mióta Amand halott, ez a hely is egyhangu most már. A fikó keze, lefelé tart, és mást is érzek. Ez most tényleg? Mert nagyon nem akarom ezt el hinni. Akarnék én szólni, de eszembe jut, hogy mit is mondott nekem az elöbb Chloe, és úgy döntök, hogy magam veszem kézbe a dolgokat. Így aztán, fel felé tartva a tenyeremet, ütöm orron a fickót, aki erre el is enged.
- Te perverz állat. - Mondom, majd indulnék is vissza Chloe hoz, de a férfi keze a csuklomra tapab. Ekkor, én a lábára taposok, és hogy biztosra menjekezuttal, még a gyomrába is kap egyet, hogy meg tanulja, hogy hol is van a helye. Aztán, Chloe hoz megyek oda.
- Láttad? Ügyi voltam? - Kérdem tőle, majd várom a dicséretét, vagy a Kritikáját, hogy mit kellet volna másképen csinálnom.

~ Vettem észre. - Jegyzem meg magamban. Kérésének, eleget akarok tenni, így hamar mondom is neki, hogy hogyan is teljesít.
- Jól teljesítesz, már egészen jól haladsz. - Mondom neki. A fickót, nem sikerült úgy leállítanom, mint ahogy én azt szerettem volna, és Chloe bár látta, nem dicsért meg érte, de talán még javíthatok ezen, és nem kell erre túl sokat várnom, ha jól veszem ki a dolgot. A keze, megint olyan helyre téved, ahova nem kéne, közben hallom, hogy nekem dumál. Mondanék neki valamit én is, de inkább Chloe hallgatom végig, közben a nyakamon érzem a férfiforró leheletét. Chloe mondata végén, bólintok egyet. De, előbb ezt még végig kell gondolnom.
- Én, a helyedben inkább feladnám, és okosan viselkednék. - Mondja, majd megérzem az ujjait, hogy simogatni kezd velük, de csak kettővel. Majd, eszembe jut, hogy miként tudnék úgy pozícióba kerülni, hogy az nekem kedvező legyen.
- Tudod mit? Igazad van, te nyertél.
- Mi? Tényleg? - Kérdi tőlem bizonytalanul, mire én ismét bólintok egyet. Ő, váratlanul el enged, de azért még látni az arcán, hogy nem hiszi el, hogy ő nyert. Már épp szóra nyitja a száját, de én meg előzöm, és meg csókolom őt. Csók közben, várok egy kicsit, majd egy mindent bele adott mozdulattal, ágyékon rúgom, mire ő egy szemét kúrva nyögéssel lép hátra tőlem, és kétré görnyedve kerül a földre. Kezei, az ágyékán mintha az bármin is jobbíthatna, de én azt kétlem. Az előbbi haverja, egy jót mulat magában, majd meg indul felénk, gondolom vagy repetát szeretne, vagy pedig segíteni a haverjának összeszedni magát.

A férfi mondatára, Chloe egy ajánlattal, egy tanács félével örvendeztet meg, amit én meg is fogadnék, de már késő. Már bele kezdtem az én kis hadműveletembe, és már nem lehetett vissza lépni. Ajkai szárazak, mondhatni cserepesek, belülről pedig a rothadás bűze érződött. Ha Chloe meg kérdezné, hogy élveztem-e, akkor meg mondanám neki, hogy a csókot, azt nem, de az ágyékon rúgást viszont igen. Szívesen elküldeném a férfit, egy fogorvoshoz, de inkább hagyom a dolgot. Chloe megdicsér, hogy ügyes voltam, ami nagyon is jól esik nekem, majd megragad, hogy elhúzzon onnan.
– Köszönöm. – Mondom neki röviden. Majd, hallom a további mondatát, és a Chloe által meg kívánt helyet.
– És ha elmennénk sétálni? – kérdem tőle. – Egyáltalán nem arról van szó, hogy félnék itt vagy hasonló, csak szeretnék sétálni egyet. – Az igazat meg valva, idebent eléggé nagy a izzadság szag, ami facsarja az orromat, és persze szeretnék vele kettesben is lenni, ami itt szinte lehetetlen. De, ha ő maradni akar, az esetben a hátsó boksz ok felé is vehetjük az irányt.

A két férfi, vissza vonul de, lehet, hogy csak a látszat kedvé ért. Chloe, is mét mond nekem valaamit arról, hogy a hely bevan kamerázva, és van itt egy csomo szemtanu. Ahogy szét nézek és látom, hogy tényleg. De, mind ez semmit se ér.
- Köszönöm a hasznos tippet, de szerintem, ezt ők is tudják, és ők is bármikor meg szerezhetik, és el is tüntethetik a felvételt. Valamint, azt se hiszem, hogy itt bárki szívesen tanuskodna ellene. - Mondom neki szomorksan, bár nézhetném optimistábban a helyzetet, de az most nem fog menni. Miután fel hozom, a séta ötletét, Chloe ismét mond valamit, majd aztán kérdez is tőlem.
- A séta, nem szabályhoz kötött, akkor mész sétálni, mikor neked tetszik, így nem, nem vagyunk késésben. - Mondom neki, kedvesen. Majd, el indulok kifelé, közben megfogom a karját, és magam után húzom őt. Kint, egy újabb kérdést kapok tőle.
- Most, csak annyi a teendő, hogy sétálunk, közben megnézhetjük a kirakatokat, és dumcsizhatunk is. - Mondom neki, és közben közelebb lépek hozzá, és oda is bújok, hogy a közelében legyek.
~ Talán, még magamhoz is fel hívom őt. - Gondolom magamban, közben ott vigyorgok, mint egy jól lakot kis iskolás.
- Helló Éva, már mész is? - Kérdi a kidobó.
- Igen, már megyünk is. Igen, akarom kérdezni, a tulajnak tényleg van fia?
- Igen van. Mert?
- Mert ő és a haverja, rám mászot.
- Azt kötve hiszem, mert a tulaj fia, még nem jár ilyen helyre, hisz idén megy elsőbe. - Erre az infóra, teljesen le döbbenek.
- Oh, azt hiszem, sejtem, hogy mi is történt. Bocsánat, de van egy kis el intézni való dolgom, de azt nektek nem kell meg várnotok. - Mondja a kidobó fiú, majd belép szórakozó helybe.
- Gyere, akkor menjünk. - Szólok a barátnőmnek, és indulunk, ha ő is jön.

Hát, a séta mellet döntötünk, majd én át ölelem őt. Majd ő hozzám szól.
- Én nem félek, csak jó érzés hozzád bújni. De, rendben majd ha arra kerül a sor, el foglak engedni. De, remélem erre már nem fog sor kerülni. - Igérem neki. Kint, megtudjuk, hogy a tulaj fia, még nincs abban a korban, hogy ilyeneket csináljon. Majd a kidobó, be megy az épületbe, hogy intézkedjen. Chloe, közben egy ceruzát és egy papírt kapok tőle, hogy fel írhassam amit szeretnék.
- Köszönöm, de nem lesz rá szükség, mert a kirakat nézése, csak szimpla nézés, és némi vágyakozás. - Mondom, de azért jól fog jönni, ha majd meg akarom neki adni a vezetékesem számát, de csak miután nállam aludt. - Egyébként, csak úgy nézelődünk és semmi konkrétat nem keresünk. - Mondom neki. - De, kezdhetetnünk mondjuk ezzel itt. - Mutatok a mellettem lévő kirakatra. Ahol, egy csomo méreg drága ruhák voltak. Tudom, hogy most még nem engedhetem meg magamnak. Közben, a helység felöl, kiabálások hangzanak fel, én pedig önkénytelenül is oda nézek. Ekkor látom, hogy a két perverzt épp most dobták ki, közben, hallom, hogy a kidobó többet nem akarja itt látni, ők pedig egyenesen a kocsijuk felé mennek. Én pedig, nem tehetek róla, de kárőrvendek. Majd, tekintetem vissza tér a kirakatra. De, jól néznek ki ezek a ruhák.

Végig hallgatom őt, a kifakadását. Míg ő beszél, egy szót nem szólok. Nem nehéz, hogy türelmesen végig hallgassam őt, és csak utánna szólalok meg.
- Azt mondod, hogy nem értesz engem, nos ezzeel én is így vagyok. Nem értelek téged. Az elöbb még odabent, még olyan optimista voltál, most meg itt nyavajogsz, hogy nem értesz semmit, és hogy ez nem a tevilágod. Akkor, mi a te világod? Egyáltalán, meg mutatnád nekem a te világodat? - Kérdem tőle őszíntén. Hangom, végig nyugodt és annyira hangos, hogy hallja.
- Baromira sajnálom, hogy ez a tapasztalatod, de én nem ők vagyok, és ha kapnék rá lehetőséget, be is bizonyitanám. Én, tuti nem akarnállak téged meg változtatni, hisz így vagy jó ahogy vagy. Ami pedig a megbántást illeti, ha nem is kérsz bocsánatott, én akkor is meg bocsáltanék. - Mondom neki őszintén. A kérdésén, el gondolkodom, de valahogy nem látok már rá okot, hogy azt fel hozzam. Közben, a kis papír szeletre, számokat írok, az én telefon számomat, bár gondolom, úgy is a kukában fog ki kötni, de engem nem érdekel.
- Tessék a papír, és a ceruza. Ha, majd esetleg egyszer meg mutatnád a te világodat. Nézd, Chloe nem fogok neked kertelni, én bisex vagyok, és bejösz nekem. Ha más nem is jöhet szóba, de egy egy északás kalandban, még reménykedhetek? - A válaszát, már sejtem, hogy mi is lesz, de azért még meg várom.

Megint végig hallgatom őt, ráadásul minden zok szó nélkül. S csak utánna szólalok meg megint.
- Még ha te nem is tartod magabat optimistának, nekem akkor is így jött le a dolog. - mondom neki rövídre fogva. A kérdésemre is válaszol, így megtudom, hogy mi az ő világa. Miután fel írtam neki a telefon számomat, és oda adtam neki, a ceruzával együt, ő eltépi a lapot, és amin a számom van azt elteszi, majd ő is ír valamit a másik lapra, és nekem adja.
- Köszönöm. - Mondom, közben el veszem a papírt, és a zsebembe rakom össze hajtva. A vallomásom, nem döbbentette meg, ami egy kicsit fura is nekem, de nem mondok rá semmit.
- Ez, így nem igaz, mert részben, meg is akartalak ismerni, ami valamelyest sikerűlt is, hisz már tudom, hogy a neved: Chloe Slater, hogy testőr ként dolgozol, hogy nem iszol alkoholt, hogy nem szereted ha meg akarnak változtatni, hogy mivel szeretsz foglalkozni szabad idődben. Tudom, hogy ez így kevés, de egyenlőre nekem ennyi is elég, és remélem, hogy egy nap majd jobban meg ismerhetlek. - Monndom neki, de komolyan is gondolom, tényleg szeretném őt jobban is meg ismerni.
- Nem, köszönöm, de nem szeretnék vissza menni. De, ha szeretnél még beszélgetni, mármint velem, akkor itt vagyok, ha meg nem... - Itt csöndben maradok, és várok. Mert, én tudok várni.

Chloe, még mond valamit, az optimizmussal kapcsolatban. De, nekem már kifogyot a mondani valom a témával kapcsolatban, vagy talán lenne mit mondanom, csak nem akaro róla beszélni. Így, hagyom a dolgot. A felsorolásomat, csodálkozással reagálja nekem, mint ahogyan azt is, mikor közlöm, hogy ez nem sok. Majd, meg dicsér érte, hogy figyeltem.
- Köszönöm. - Mondom neki röviden. Aztán folytatja a mondandóját. Úgy érzem, hogy erre viszont mondani akarok neki valamit.
- Engem, mondjuk érdekelne, hogy honnan is származól, a családod, ilyenek. - Mondom neki, de ha nem akar róla beszélni, én azt nem erőltetem, egy szer majd elmondja, ha akarja. Vissza, már nem akarok menni, de felhozttam az ötletet, hogy még beszélgessünk, mire ő mond nekem valamit, majd két kérdés is el hangzik, vagy is egy kérdés, két féle képpen.
- Nos, beszélgethetünk a divatról, a sminkről, a pasikról, az idő járásról, hogy milyen volt a napod, ilyesmikről. - sorolom, neki a dolgokat. - Vagy beszélhetünk olyan dolgokról is, amik téged érdekelnek, mint például, a túlélő kirándulás, a munka, fegyverek, bármi. - Mondom, majd el hallgatok, és rá hagyom, hogy ő miről szeretne beszélni. Bár, igaz, hogy még sok más téma is létezik, de most egyenlőre ezek jutottak az eszembe.

(ha gondolod, válthatunk helyszínt, de ha itt jobb, akkor nekem is jó.)

chloe, mesél a családjáról, hogy a szülei halottak, és hogy a testvérét is el vesztette, vagy is el tünt. Figyelem az arcát, de érzelmeket ha vannak is rajta, nem fedezek fel. Tehát, vagy jól relytegeti a érzéseit, vagy ki ölte azokat magából, vagy nem tudom. Chloe, még mindig a testvérét keresi, ami szerintem jó dolog. Ha érdekelne engem, hogy ki az apám, talán még én is kutatnék utánna, de engem nem érdekel.
- Részvétem. - Mondom némi könnyel az arcomon, közben egy részvét ölelést kap tőlem. - Remélem, meg találod a testvéredet. - Suttogom a fülébe, majd el engedem őt. Most, ő szeretne tudni a családomról.
- Nos, engem anyám egyedüli szülőként nevelt fel, és én mindig is egyke voltam már ahogy azt én tudom. Anyám, nem mindig foglalkozott velem, hisz volt olyan, hogy külföldre kellett mennie, és olyankor a nagy szüleim vigyáztak rám. Az apámat, meg még a mai napig nem ismerem. Amit, nem is bánok. - Mondom, de nem azért, mert versenyeznék vele, vagy valami csak ő kérte, hogy meséljek neki, hát meséltem neki. A téma felvetésemre, egy fej rázást kapok, és közben mond nekem valamit a témáimra. Eléggé meg lepet, részben mert heterónak mondja magát. De, azért rám hagyja a téma választást.
- Én, az esős havas ibőt szeretem, főleg mikor nem dolgozok, mert olyan szép az, nekem tetszik. Az olyan kis hangulatos, föleg ha még kandallóm is lenne, ahol nézhetném a tűzet, vagy egy kandalló imitáló tv féleség. - Kezdek bele, ha már meg kért rá. Bár, igaz most nyár van, így fölösleges lenne a dolog. És eső sincs szerncsére. Bár, talán ez okot is adna rá, hogy fel hivjam magamhoz, úgy is két szobám van, és az egyikben, alhat másnapig.

Chloe kérdése, hogy alergiáss vagyok-e kicsit meg mosolyogtat, De azért kész vagyok rá válaszolni neki.
- Nem, nem vagyok alergiás, csak meg hatódtam, vagy valami ilyesmi. - Mondom neki, de csodálkozom is egyben, mert nem gondoltam volna, hogy ez lesz a reakciója. - Neked, még sosem lábadt könybe a szemed? Akármitől, bármitől. - Kérdem, kissé csodálkozva. Mikor mondtam neki, hogy remélem megtalálja a testvérét, ő két rövíd szóval tudja le a dolgot, de arra már nem is mondok semmit. Aztá, az én családom következik, amihez mond valamit ő is, de most csak hallgatom őt. A gyerek dolog már meg se döbbent, hogy nem akar gyereket, de ez a ő döntése.
- Én, még nem tudom, hogy akarok-e gyereket, de biztosan menne, valahogy hisz oda haza is rengeteg színésznek és színésznőnek van gyereke, kivétel akinek nincs. - Szólok hozzá a gyerek témához mégis. De, ez a egész gyerek dolog, attól is függ, hogy a párom is akarja-e majd. Csak, ezt nem tettem neki hozzá. Aztán, apámra terelődik a téma, akit nem is ismerem.
- Nincs börtönben, csak egyszerűen fel csinálta anyát, majd el tünt mint szürke szamár a ködben. Anya, sosem hallótt róla többet, ő legalább is ezt mondta nekem. - Mondom neki. Chloe kérésére, választottam egy témát, méghozzá a idő járást, de nagyon úgy fest, hogy nagyon mellé trafáltam, hisz ismét kérdéseket kapok tőle.
- Úgy értem, hogy kellemes jól eső hangulatom támad tőle. A szivárvány, pedig engem annyira sosem nyűgözöttle, bár meg néztem ha volt és szóltak, hogy nézzem meg, de csak ez minden. - Mondjuk, annak örülök, ha valakinek tetszik a szivárvány és szépnek is tartja, de engem annyira nem foglalkoztat.

- Értem. - Szögezem le a dolgot, a könnyes témával kapcsolatban, hisz nem akarom a végtelenségig húzni a témát. Mint, ahogy a gyerek témán sincs túl sok ki tárgyalni való téma, minden esetre, amit el akartam mondani, azt el mondtam. Az apa i témát, szintén végig hallgatom, de nem értem, hogy miért kellet volna már az elején tisztázni a dolgokat, mikor anya sem akarta utánna látni apát, és ez fórdítva is igaz volt.
- Ezen, nem is volt mit tisztázni, hisz anya akkor csak élni akart, jól érezni magát, de aztán a fene sem gondolta volna, hogy aztán az lesz belőle, hogy terhes lesz, de nem akart el vetetni, és ezért egyedül nevelt fel. Különben pedig, anya szerint, apa inkább olyan nagyra nőt gyerek volt, mint felnőt férfi. - Magyarázom, de aztán ha bármit is mond vagy reagál erre, én már nem fogom ugyan ezt tenni, mert részemről, én le zárom a témát. Chloe, nem tud mit hozzá fűzni a idő járásos témához, így azt sincs nagyon értelme folytatni. Ezért, azt is hagyom, nem mondok rá semmit. Ezért, egy új témát kell fel hoznom.
- Tehát, te egy amolyan testőr féle vagy. Kiket védtél az eddigi életed során, míg találkoztunk? Mindegyik egy egoista bunkó f....ej volt, vagy voltak normálisak is? - Kérdem tőle, más témára terelve a beszélgetésünket, remélve ebben a témában, már közlékenyebb lesz.

Meg kapom Chloe tól a válaszokat a kérdéseimre, de nem mindre. Mondjuk, nem is faggatózom tovább, ha nem tiszteletben tartom, hogy nem adhat ki ilyen jellegü infókat nekem. Így, hagyom is a témát annyiban.
- Értem. - Mondom röviden, majd hallom a telefonja jelzését, hogy már éjfél van. Amit, meg is jegyez. De, még értékelnem is kell őt, ami mondjuk eléggé hálátlan egy feladat, mert bár el fogadja a értékelésemet, de gondolom magában, meg lesz a véleménye, de ezen nem kéne izgulnom. Egy rövid gondolkodást követően, mondom neki a következőt.
- Ötösre értékellek, ami remélem, hogy meg felel. - Mondom, mire ő biccent egyet. Majd, leint egy taxit, aztán megint biccent nekem egyet. A mondatát még végig hallgatom, majd mielöt még be szállna, meg ragadom a csuklóját, és felém fordítom őt, és egy aprócska csókot nyomok az ajkára, majd el is távolodom tőle.
- Vigyázz magadra. - Mondom, de nem ezt akartam volna mondani. Végig nézem, hogy be ül az autóba, ami aztán el is megy vele. Én, még ott állok, és Chloe hűlt helyét figyelem. Csak, pár perccel késöbb indulok én is haza felé, kisé bánatosan.

(Én is köszönöm a játékot, majd jáchatnánk máskor is egyet.)