Bronxi utcák

15 évvel korábban

~Ehh, komolyan mondom, miért mindig rám bízzák a kulimunkát? Verd meg ezt, kukkold azt, lopd el ezeket, törj be ide...mikor jön már el az az idő, hogy sörért küldenek le, vagy pizzát rendelni, esetleg adnak pár törzskönyvet, amit meg kell hamisítani...unom, hogy folyton lőnek rám!~
Miközben ő mormog, úgy sétál át mindenen, és mindenkin, mintha ott sem lennének, igaz az ő szemszögéből lényegtelen, hogy romos utcákon, elhagyott gyárakon, vagy munkát imitáló irodákon halad át, az ottaniak számára pedig pláne olyan, mintha nem is létezne, így zsörtölődése természetesen süket fülekre talál.
~Hopp, ez kell, nem ettem már reggel óta, köszi!~
Lassít léptein, és az egyik dolgozó almája köddé válik,a mikor senki sem figyel oda, majd azt majszolva lép át a falon, ki az utcára. A fiatal szellem nem nagyon néz ki máshogyan, mint az, aki a jelenben boldogítja a várost. Arcáról ugyanúgy sugárzik a pimaszság, csupán a szakálla hiányzik még, és a haja apró tüskékbe csavarva áll az égnek, de egyébként a megszólalásig hasonlít felnőtt énjére. Továbbra is lezseren sétálgat keresztül az embereken, de aztán megtorpan. Szándékosan nem fordul arra, amerről a furcsaságot látta, de esküdni merne rá, hogy valaki a tömegben mintha ledöbbent volna, ahogy kilépett a falból. Újra az almájába harap, és úgy néz körbe. Egy magas, fekete bőrű férfi őt figyeli, és nagyokat pislog, minden alkalommal, amikor Szellemen átsétál valaki.
~Hmm....mi a...még egy médium?~
Tesz egy lépést oldalra, hogy lássa, követi-e őt Gordon a tekintetével.~

15 evvel korabban...

Utáltam a mai napot, de hát utáltam az összes toöbbit is. Az iskolaának vége volt mára, nem mintha az bármi megnyugvást hozott volna. Tavaly nyáron ugyan rendesen megnyúltam, mégis az maradt meg valamieért a barmokban, hogy remek ötlet belém kötni. Ez persze oda vezetett, hogy minden második-harmadik nap bunyoóztam, az igazgató meg szólt apámnak, aki alaposan elvert. Szoóval nem volt jó kedvem. Tudtam, hogy vissyza fogok ütni neki, és azt hiszem, ő is tudta. Legutoóbb már laátta a szememben. Magas voltam, de erős és csak idő kérdése volt, mikor unok rá arra, hogy féljek tőle. Sőt, már most nagyon untam.
Ezeken gondolkodtam , mikor megláttam a sraácot. Korombelinek tűnt, legalabbis nagyjából. Idióta frizurája volt, mint egy fiúzenekarnak,. És egy falból sétált ki.
Nem döbbentem meg azért annyira, mint az elvárható volna. Tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen. A suliban egy alsoóbb eévfolyamos lány körül folyton leestek dolgok, amikhez senki sem ért hozzá. Meg aztaán az ember hall ezt meg azt. Suttognak fura szerzetekről, olyanokról, akik tudják, amit én, vagy valami mást. Szoóval nem döbbentem meg, de azért... Tudni egy dolog, látni meg egészen más.
Hallottam, hogy médiumnak gondol. Végul is, így is lehet mondani. Gondolom, ez sem állt távolabb az igazságtól, mint bármi más. Bár nem kérdés volt a gondolat, én azért bólintottam, miközben követtem a tag minden mozdulatát.

15 évvel korábban

~ÉS tényleg követ, hát behalok. na jó...~
Megköszörüli a torkát, nem mintha számítana, hisz ideát egészen máshogy terjed a hang, de azért nehéz levetkőzni azokat a szokásokat, amik arra utalnak, hogy valaki normális. Még akkor is, ha történetesen nem az...
~Hé, tudtad, hogy halott embereket látsz, vagy én vagyok az első szellem akibe bele futottál?~
..a legkevésbé sem. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy elszalad, de úgy érzi, a másik nem követné, és valamilyen oknál fogva ez elég ok arra, hogy ne meneküljön. Szerinte is furcsa.
~Na jó....én vagyok a múltad szelleme. Ideje, hogy betekintést nyerj az életedbe, egy más szemszögből, kövess, és meghívhatsz pár sörre!~
Kétli, hogy a kísértet duma nagyon működött, szóval inkább csak elindul egy közeli kocsma felé, hátha...ma úgysincs semmi más dolga. Közben átnyúl egy fickón, és a kezébe kerül az idegen vastag tárcája.
~Vagy majd ez az alak meghív....oylan barátságosnak tűnik, nemde?~

Sohasem szerettem, ha hülyének néztek, gondolom, mert nem is voltam az. Méghogy szellem... Nincs semmi a halál után. Meghaltál, és vége a bulinak, nem maradsz itt kisérteni, szivózni a jónéppel, lepedő alatt huhogni, elintézetlen ügyeket rendbe rakni. Baromság. Nincs isten, se ördög vagy pokol, legfőképp pedig nincs élet a halál után. Az túl igazságos lenne. Túl egyszerű. Akkor elég lenne jó embernek lenned és jól élned, hogy jutalmat kapj. De a világ nem igy működik.
Nem tudtam, hogyan is válaszolhatnék neki. Vajon ő is hallja az én gondolataim? Vagy szólaljak meg, tűnjek idiótának? Hát, ez végül is Bronx... Nem én leszek az egyetlen, aki magában beszél.
- Olvastam a Karácsonyi éneket, barom. Pont annyira vagy a múlt szelleme, mint amennyire a nagynéném az elnök.
Azért csak követtem. Nem aggódtam, hogy a kocsmában ne szolgálnának ki: mint mondtam, ez Bronx. Itt a törvények csak afféle útmutatók.A lopás sem zavart túlzottan: néha én is rákényszerültem, mert ragaszkodtam olyan dolgokhoz, mint az evés, még azokban az időkben is, amikor az apám épp kajamegvonással akart rendes embert nevelni belőlem.
- Nem lett volna egyszerűbb rögtön a sört ellopni? Csak kérdezem.
Páran megütközve néztek rám, de a többség úgy tett, mintha semmit furcsát nem látna: túlélési ösztön. Bármi van, te nm láttál semmit. Ne szólj szám, nem fáj fejem, ugyebár.

15 évvel korábban:

Hangos nevetésben tör ki a kísértet, kicsit össze is görnyed, ahogy más embereken átlebegve halad előrefelé.
~Fekete elnök? Hát hogyne...ne mondj ilyeneket, mert a végén még elhiszem, hogy tényleg csak kattant vagy, én meg a képzeleted része. ~
Azt mondjuk nem tudja, miféle karácsonyi énekről van szó, és hogy lehet olvasni egy éneket, de ez a manus sok bizarr dolgot tud elképzelni, szóval inkább nem mond erre semmit. Azon viszont kissé megütközik, amit ezek után kérdez tőle.
~Sört lopni??? Jó, hogy nem gyújtunk fel mindjárt egy könyvtárat, ezt a barbár felfogást...Mellesleg, ha lebukom, az gáz. Egy kocsmárosnak egy ok is bővel elég, hogy agyonverjem, nem kell a mutánsságom is az orra alá dörgölni.~
Aztán megáll egy vendéglátó egység előtt, amit alaposan végigmér. A kiírás a mai akcióra mindenképpen vonzó, ahogy a hely közelsége is, ám az, hogy nem tudja eldönteni ránézésre, hogy ez egy romkocsma, vagy csak simán nagyon lepukkant, az azért némi aggodalomra ad okot.
~Izé...mi a véleményed, ez a hely jobb, mint a Herculoids? Az ottani pincérnő nagyon dögös, de ha ránézek, valaki mindig elveszti egy fogát, és a billiárdasztalhoz sincs dák...már.

Mutáns... Ízlelgettem a szót. Nem volt már ismeretlen fogalom, de még senkivel sem találkoztam, aki ilyen könnyedséggel nevezte annak magát. Persze úgy könnyű, ha valaki láthatatlanná tud válni. Annak kevés félnivalója van.
- Honnan veszed, hogy a nagynéném fekete?- kötekedtem - Rasszista.
És ami azt illeti, az egyik tényleg nem volt az. Egyszer láttam csak apám nővérét, de nem hagyott mély nyomot bennem. Nagydarab ír rasszista, pont, mint apám. Fáradtan sóhajtottam.
Nem értettem az összefüggést a lopott sör meg a felgyújtott könyvtár között, úgyhogy ráhagytam a másikra. Loptam én már sört is, meg könyvet is. A szükség nagy úr.
Megnéztem a helyet. Ócska, lepukkadt késdobáló. Annyira Bronx része, mint a vashordókban égő tüzek, a késelés meg a rablótámadás. Ja... Bronx azért nem annyira fasza hely.
- Jó lesz. A Herculoids halnivágyóknak való.
Belöktem az ajtót és rutinosan behúzott nyakkal beléptem. Elsuhant a fejem mellett egy szék, de nem nagyon foglalkoztam vele. Az ember megszokja az ilyesmit. Hátranéztem, mert érdekelt, hogy néz ki, mikor valakin keresztül repül egy szék.
- Szóval két sör?

~Rasszista, ÉS fekete is? Nem semmi - füttyent elismerően, igaz sejtelme sincs róla, hogy a néni tényleg rasszista lenne, de igazán nem is izgatja a dolog annyira. A legtöbb amcsi szerint ő például negyedrészt kenguru, igaz az legalább cuki....
~Gondoltam, hogy tetszeni fog. De ne légy már ilyen búval gyötört, esküszöm, rád nézek, és szinte kedvem lenne ballonkabátot húzni, és nyomozó irodát nyitni a város egy lepukkantabb részében. ~
Ezen látszólag elgondolkodik, de aztán legyint egyet, és a fejét is rázza.
~Áh, Fülöp odavan a Central Park-ért. Persze folyton megszivatják a mókusok, de legalább szép helyen ugrálgat és...jajj bocs, megszoktam, hogy csak én hallom magam, ha hülye monológba kezdenék, szólj rám nyugodtan...~
Az ajánlat a sörre elég csábító a számára, és le is "ül" egy bárszékre, igaz továbbra sem válik láthatóvá.
~Ja, miért is ne. Itt sosem szolgálnak ki, szóval kiváncsi vagyok...~
Ha megkapja a korsót, le is hajol, hogy szürcsölgessena piából, ami kívülről úgy tűnik, mintha kapott volna egy láthatatlan léket a korsó, és csak úgy magától csökkenne a vízszint...vagy sörszint.
~Hú....ez marha erős, mi a fene...nincs pénzük vízre, hogy felhigítsák, mitna többi helyen? Na mindegy, szóval...~
Elakad a szava, ahogy egy nagy darab, törzsvendég kinézetű tag belé ül. Persze nem az alkesz hibája a dolog, de akkor is, morog egy sort, pláne amikor a fickó felkapja a félig teli korsót, és bele iszik, mintha csak rá várt Gordon.
~Ehh....mintha itt sme lennék, persze...~

Ballonkabát, olcsó whiskey és piszkos iroda... Nem is rossz. De gondolom szar lehet a fizetés. Előbb mennék el zsarunak. Ja, persze, egy bronxi feka srác, mint zsaru... Bár... Miért ne? Na majd még később átgondolom.
Rá akartam kérdezni Fülöpre, de aztán meggondoltam magam. Ha holdkóros, hát holdkóros, az ő dolga.
- Persze, hogy nem szolgálnak ki, tökfej. Láthatatlan vagy, és szerintem csak én hallak. Ha meg látnának, attól még fehér lennél, tesó. Kirísz a tömegből.
Odaadtam neki a korsóját, és beleittam a sajátomba. Elképzeltem, mit láthat az, aki a srácot nem veheti észre.
- Nagyon diszkrét... - morogtam neki.- Egyébként meg ha a csapos felhígítaná a sört, kést kapna a hátába. Ezek itt szakértők - intettem körbe - Nem érik be akármivel.
Épp átfutott az agyamon, hogy mikor fog valaki belém kötni, mert magamban beszélek, mikor az egyik "szakértő" helyet foglalt az ivócimborámban.
- Na ilyet se látni minden nap - jegyeztem meg sokkal higgadtabban, mint amilyennek éreztem magam.
Ha a láthatatlan srác balhézni kezd, engem fognak megnyuvasztani, ami érthetően nem volt vonzó kilátás.
- Bocs, főnök - kezdtem inkább békésen nagydarabnak - De ez a szék foglalt. Egy barátom ül itt, csak kiugrott a vécére.
Reméltem, hogy a hegyomlás békésen odébbáll, mielőtt rájön, hogy sikerült egy férfi ölébe ülnie, és romantikusan megosztozni vele a sörén.

Először még nem is reagál semmit arra, hogy kirí a tömegből, inkább csak örül neki, hogy ihatja a sörét végre, annak ellenére, hogy gyakorlatilag kiskorú, ám a csípős "nagyon diszkrét"-re már muszáj felhorkannia.
~Mondja ezt a hústorony, aki magába beszél. Ha piálsz elfelejted, hogy telepata vagy, vagy mi?~
Aztán inna tovább békésen, de ahogy belé ülnek máris elkezd morogni, persze annak teljes tudatában, hogy tombolhat, úgysem látja senki, csak Gordon. Aztán feláll a székből, és a manus mögé lebeg, mégsem üljön valaki benne. Gyakorlatilag persze nem egy helyen vannak, de számára ez akkor is bizarr.
~Ha még egy szép barna lány lenne...akkor sem örülnék neki, hogy belém ül, mintha ott sem lennék, de akkor legalább nem fordulna fel a gyomrom.~
-Öreg, láttam, hogy egyedül jöttél be. - Kacag fel a kopasz, aztán szellem sörének korsóját hozzá koccintja Gordon korsójához. - Vagy talán láthatatlan lenne? Ugyan már.
Ezen jóízűen nevet, Szellem pedig keserűen sóhajt, és elveszi a fickó tárcáját.
~Úgyis lóg nekem egy sörrel. BASSZUS! Ez egy zsaru!~
-Amúgy, jól érzed magad öcskös? Kicsit zavartnak tűnsz. Ne segítsek haza találni?
~Úgy értem, mindig szerettem volna egy rendőrjelvényt, de na...mit keres itt egy egyenruhás? Azt hittem ide csak bírói végzéssel jönnek..meg tankkal.~