Kikötő és komp

-Nem az a fajta méreg, van valami sugaruk, ami tovább erjeszti az alkoholt vagy mi, és a gyomrodban válik a pia igazán ütőssé percek alatt. A tervük az volt, hogy miután te dalolósra ittad magad, ők kedvesen felajánlják, hogy "hazavisznek".
Azért picit elmosolyodom, és bólintok, ezzel jelezve, hogy szívesen. Remélem nem igaz, hogy ezzel tényleg én lettem a legrendesebb fickó az életében, mert lássuk be, az nagyon szomorú lenne, de úgy általában véve tényleg nem vagyok rossz srác. Kivéve, ha korán kell kelni, vagy összejövetelre menni, na az a halálom...
-Van nálam nagyobb hacker is... - jegyzem meg, egyre jobban elvörösödve, pláne a belém szerelmesedős résznél, amire már megint csak magamban morogva tudok válaszolni.
-Nagyon remélem én vagyok a főhős...minden szerencsére szükségem van, hogy megéljem a film végét...
Ilyen gyorsan még nem teljesült kívánságom az biztos, hisz ennél egyértelműbb jele aligha lehetne, hogy tényleg én vagyok a film főszereplője, Melissa kipirult arcát, és csillogó szemeit látva csak még jobb lesz a kedvem.
-Aranyos vagy - jegyzem meg kuncogva, aztán elindulok vele.
-Nem foglak kitenni egy motelnél. Valami olyan hely kéne, ami jó alibi lenne erre a két órára, és kéne valami más ruha is neked, biztos ami biztos, ha mégis eljutnának hozzád a rendőrök.
Felpattanok a motoromra és megvárom, amíg felszáll mögém, mielőtt gázt adnék, hogy eltűnhessünk innen. Bukósisak az sajnos nincsen, mert otthon hagytam a nagy kapkodásban, de úgyis csak egy volt belőle, szóval olyan mindegy. Közel sem hajtok olyan gyorsan, mint amire ez a motor képes lenne, szóval csak nem lesz baj.
-De, ha gondolod, elvihetlek ehhez a Ben-hez! Ja, vagy ő a hajón volt?
Próbálom összeszedni a gondolataim, de nem olyan könnyű ebben a helyzetben. A mellékutcák, és sikátorok rejtekében kerülöm el nagy ívben a kocsmát, de ezen túl nincs igazán ötletem, hova vihetném. Staten Island valahogy mindig is kimaradt az életemből.
-Esetleg...beülhetnénk valahova, vagy nem tudom....ehh...hiszed vagy sem, nincs sok tapasztalatom abban, hogyan kell a törvéyn elől bujkálni...

Olyan ismerősnek tűnik ez a kocsmában felajánlott „hazaviszlek” dolog, de ezt jóval félelmetesebbé teszi, hogy valószínűleg ezt a kis „sétát” nem úsztam volna meg azzal, amivel az ilyenek végződni szoktak és bár az sem leányálom, azért egy mutáns börtönben elvegetálni életem végéig, amit valahol az isten háta mögött és valahová a föld alá dugva tartanak fenn, talán még mindig jobb.
Legalábbis, ilyeneket hallani suttogni a mutánsok köreiben, mióta valahogy megszaporodtak az eltűnések és a rendőrség sok helyen majd, hogy nem nyíltan felvállalja, hogy melyik oldalon állnak. És most már e szép várost is odasorolhatjuk.
- Ezek szerint jobb lesz, ha felkészülök hasonló eseményekre, ha ezen a vidéken tartózkodunk? – húzom el a szám nem jókedvűen.
A hajón töltött rengeteg idő, a nem apácákból álló társaságom, amelyben felnőttem, nem kimondottan az a barátokat szerzős dolog, így igen csak esélyes a „legrendesebb fickó” címre, na, de persze ez azért erős túlzás, van előtte még vagy……..kettő, három?
A hackeres részt elintézem egy vállvonással, mert aztán nekem egy kicsit a számítógépekhez értő tinédzser is mát hacker kategória és Sean az elmondottakkal bőven üti a plafont.
- Megnyugtatlak a legtöbb film happy end-del végződik, ……………legalábbis, amiket én nézek. – Bár a sorozatokban mindig hagynak egy kis izgalmat a végére…………….- morfondírozok elmélázva.
Elmondhatom, hogy nem sűrűn szoktam csókolózni, hiszen Ben és Larry olyan féltékenyen ülnek a szoknyám szélén, mint egy izgága udvarló. Talán pont ezért esik jól a „tiltott gyümölcs”, na és azért Sean sem az a megvetendő pasi, hogy nehezemre esne beleélni magam a szerepbe.
- Aranyos??? – nyikkanok fel, miközben csillapítom a lélegzetemet, de aztán már futok vele, hogy elvigyen a veszélyzónából.
Az egy dolog, hogy fú alatt el akarnak kapni, na de az már más lapra tartozik, ha hivatalosan is le akarnak tartóztatni, más különben minek kellene nekem alibi?
- Stefan-tól nem fognak megtudni semmit, így nem hiszem, hogy tartanom kellene nyilvánosan a fakabátoktól, vagy olvastál valami mást is? Két hétig nem is jártam ezen a tájon, mit varrhatnának a nyakamba? – rázom meg a fejem.
A motor láttán csak elismerően füttyentek egyet és engem aztán nem zavar, hogy nincs sisak, nem hiszem, hogy komoly károkat szenvednék még egy nagyobb esésénél sem, na meg aztán szeretem érezni a szelet az arcomon.
- Nem, Ben elment intézni a következő rakomány beszerzését és nem kötötte az orromra hová. A hajón egyedül ……lettem volna, csak hát……nekem meg dolgom lett volna és meglógtam. – ismerem el némi szünet után, aztán átadom magam a motorozás élvezetének. – Nekem sincs. – mondom élesen. – Minek nézel te engem? Na jó, persze volt pár kiseb-nagyobb összeütközésem régebben a zsarukkal, de az már a múlté, de mehetnénk egy bevásárló központba és beülhetnénk egy moziba, ott ruhát is ….hoppá…..pénz az nincs nálam, így a ruha kilőve és a mozira is meg kéne hívnod. – kiáltok vissza. – Persze csak időlegesen, onnan megpróbálom elérni Bent és akkor ő kifizet mindent. – nyugtatom meg.

-Csak amíg kétes alakokkal lógsz, rossz hírű kocsmákban... - mondom, de azt már nem merem hozzátenni félig poénból, hogy szóval igen, mindig ilyesmire számíthat. Ugyanakkor, nagyon más filmeket nézhet, mint én, vagy lehet csak én vagyok kritikusabb abból a szempontból, hogy mi számít happy end-nek. Ma este például, ha hazajutok élve, neki sem esik baja, észrevétlenül vissza tudok surranni a szobámba, a bunkó lakótársam amit lecsuktak sitten marad, és valami csoda folytán sikerülne a zárthelyik, amire még egy sors sem volt időm tanulni...na, az lehet hívőt csinálna belőlem.
-De még mennyire - mondom kuncogva, ahogy kifakad, amiért szerintem aranyos. Aztán lehet csak én vagyok elfogult vele egy kicsit még az előző után, de szerintem nagyon cuki,a mikor így mérges, és nem csontokat törve.
-Aha...és fel tudod hívni valahogy? Azok a szaruk nem tűntek türelmes típusnak, és lehet jobb lenne, ha hazamenne a hajóra, mielőtt még átkutatják.
Picit összehúzom magam, bár nem igazán úgy értettem, hogy ő valami szuperbűnöző lenne, csak éppen...hát, valójában lehet, megfordult a fejemben ez is, de na...kicsit túl könnyedén törölte fel velem a padlót!
-Ebben a szerelésben olyan vagy, mint a Kobra Bárónője, ami szexi, de elég bűnözős...ami nem jött volna rosszul ebben a helyzetben, de akkor mindegy...nagyon úgysem kell kijátszanunk őket azt hiszem.
Jobb híján a közeli pláza felé kezdek akkor hajtani, ott úgyis viszonylag könnyen el tudok bánni a kamerákkal. Az mondjuk megint csak aranyos tőle, hogy szabadkozik,a miért nincs nála pénz. Mondjuk, ezek szerint törzsvendég lehet abban a kocsmában, ahol megtámadták, ami annyira már nem cuki, viszont nem várja tőlem, hogy én fizessek neki mindenért, ami azért rendes tőle. Jó, az is tény, hogy nem ismer, és nincs tisztában vele, milyen is a kapcsolatom a  pénzzel teljesen, de a motorból már lehetnek sejtései. Kár, hogy megölnének, ha vele látnának a suliból...
-A pénz miatt ne aggódj. Régimódi vagyok, a randin én fizetek mindent.
Persze csak viccelek, miközben lassan begurulunk egy félreeső helyre, aztán lelakatolom a járgányt, és jöhet a bohóckodás a telefonnal.
-Szerettél volna láthatatlanná válni valamikor? Nos, a kamerák annak hisznek épp. Na gyere, szerezzünk neked valami kevésbé bunyós ruhát, aztán nem tudom....meglátjuk, mit mond ez a Ben.

Lehet, hogy azért mert állandóan egy csomó rossz arcú tengeri medvével koslatok, az óvott meg eddig a hasonló rossz élményektől, de valahogy nem éreztem eddig, hogy félnem kéne bemenni bárhová is, hogy megigyak egy sört vagy egy kólát, de hát ezek után nem árt, ha jobban odafigyelek, milyen társaságban vagyok.
Az aranyosnak titulált viselkedésemen kiakadva szinte szó nélkül tud magával húzni, bár nem akarok ellenkezni, hiszen az én életemet akarja óvni, de még soha életemben nem neveztek aranyosnak!
- Ha szándékodban áll „cuki” szóval is illetni, jól gondold át. – figyelmeztetem azért morogva, igaz azért lelkem mélyén nem haragszom ám…..
Már az előbb is nekiveselkedtem, hogy felhívjam Ben-t, de a telefonján látottak kiverték a fejemből, így aztán most megbiccentem a fejem felé.
- Persze, hogy felhívom! Nem szeretném, ha szembesülne egy rendőrségi razziával. Azon kívül, hogy frászt kapna, hogy hol vagyok és mi van velem, az sem lenne túl jó, ha tüzetesebben kutakodnának. – sóhajtom, mert elképzelem a helyzetet….na jó, inkább nem képzelem el!
A ruhámra tett megjegyzésére előbb kikerekednek a szemeim, aztán végig nézek magamon, majd zavarba jövök és elpirulok. A fene tudja, hogy csinálta, de ma már másodszor sikerült ezt tennie velem.
- Öööö, ezt most nem tudom bóknak vegyem, vagy beszólásnak, de mivel….hogy mondtad?.....Aranyos? Szóval aranyosan hangzott bárhogy akartad is. – mosolyodtam el.
Végül is nem megyünk olyan messzire, de addig is élvezem az utat, de persze megrázom a fejem, amikor a meghívásra kerül a sor.
- Nagyon rendes tőled, de nem várhatom el, hogy az életem megmentése után, még pénz is áldozz rám. Van pénzem, csak nincs nálam, nem készültem nagybevásárlásra mikor elindultam.
Csendben és kíváncsian nézem, hogy miként nyomkodja a telefonját és készséggel elhiszem, hogy megtette, hogy kikapcsolta a kamerákat, bár talán azért ilyen nagy hajtóvadászatot csak nem csinálnak értem.
- Szuper vagy! Tényleg! – vigyorgok azért rá, majd bólintok és megyek, igaz a ruci vásárlás soha nem volt első számú kedvenc. – Egy farmer meg egy póló megteszi. – vonom meg a vállam.
Nem sokat válogatok az első ruha üzletben lekapom a polcról a mondott cuccokat és még az öltözőből felhívom Bent-t, aki teljesen kiakad attól, amit elmesélek, egyrészt természetesen rám, mert nem hiszi el, hogy nem én kevertem bajt, aztán a zsarukra és alig tudom megígértetni vele, hogy visszafogja magát. Aztán megbeszélem vele, hogy elutalja Sean-nak a pénzt is, miután megbeszélem vele, hogy egy kis ideig még itt leszek, aztán hív, ha minden rendben van.
- Kell majd a számlaszámod és Ben értem jön, ahogy tiszta lesz a levegő. – tájékoztatom, már átöltözve Sean-t.

Menet közben hátraillantok a vállam felett, és szemtelenül mosolyogva rá megjegyzem:
-Nagyon cuki, ahogy morogsz.
Hogy elfelejtettem-e, hogy ő az a lány, aki helyben hagyta azokat az iskolatársaim, akik székestől szoktak arrébb rakni, ha útban vagyok nekik? Nem, csak...valahogy kevésbé tűnik veszélyesnek rám, a történtek után. És szerinte is aranyos vagyok, vagy mi...ez az este egyre érdekesebb lesz.
-Nem erőszak a disznótor, de komolyan benne van az alapszolgáltatásban. A bajbajutott naiv lányoknak takaró, és forró kakaó jár, amiket otthon felejtettem sajnos, szóval marad a ruha, és a mozi.
Amíg a lány válogat, elintézem, hogy sziklaszilárd legyen az alibije. Szerencsére ennek a plázának már feltörtem a biztonsági rendszerét korábban, szóval nem nagy ügy bejutni, és mivel digitális tárolóra mentik a felvételt, azt sem nagy ügy elintézni, hogy a mostani vásárlásunkra kissé korábbi időpontot égessen a kamera. Ezek után már Melissa biztonságban van, mégsem lehetett két helyen egyszerre. Vagyis....reméljük a csinos arca elég lesz hozzá, hogy ne nézzék ezt ki belőle, a józan ész nem sokat segít manapság, ha mutánsok is kerülnek az ügybe.
-Rend.... - elakad a szavam,a hogy meglátom a farmer nadrágban, és fehér pólóban. - ...ben. Khmm...Szóval, láttad már a Jurassic World-öt? Állítólag nagyon...
Ekkor viszont a telefonom pittyegése zavar meg, amit gyors ujjmozdulatokkal feloldok, hogy láthassam, mi a rák folyik itt. Nem számítok semmi jóra, és pontosan azt is kapom.
-Francba...attól tartok, ezt el kell halasztanunk. Hívnak az anyahajóról.
Szomorúan sóhajtok, és gyorsan zsebre vágom a telefont a tisztítók egyik alvezérének üzenetével. Tényleg hosszú lesz ez az este.
-Nem baj, ha itt hagylak? Vagy, ha Bronx felé mész, el tudlak vinni még valahova gyorsan, de sajnos sietnem kell...

Talán, ha nem ülnénk motoron, akkor most bebizonyítanám, hogy nem okos dolog engem cukinak nevezni, de most az egyszer kivételt teszek. Egyrészt bármennyire is nem félek egy eséstől, azért nem szívesen kockáztatnék, másrészt nem tudnám bántani a történtek után és, ahogy mondja…….
Tényleg nem várom el, hogy még pénz is költsön rám, bár nem mondom jól esik hallani, hogy hajlandó még a kakaóját is megosztaná velem, de az észérveket muszáj figyelembe vennem és az átöltözés és az idő eltöltése egy olyan helyen, ahol a nyüzsgő tömegbe húzódva maradhatok észrevétlen, meggondolandó szempont, amit nem utasíthatok el. Különben is, ha minden igaz lesz módom majd visszaadni.
A ruha válogatással és magamra öltésével nem sokat időzöm, csak annyiban húzódik el, míg Ben-t meggyőzöm arról, hogy intézze csak a maga dolgát, addig jól megleszek itt.
Lehet, hogy alábecsülöm a veszélyt, de számomra még mindig elképzelhetetlen, hogy ilyen mérvű hajtóvadászatot kezdjenek ellenem, így fel sem merül, hogy alibit kell biztosítanom. Így nem is aggódom miatta, bár, ha megtudnám miben mesterkedett önkéntes segítőm, biztos meglepne vele.
Mikor hallom elakadni a szavát, ismét végig nézek magamon, mert azt hittem, valamit lefelejtettem, de minden rendben volt.
- Nem, nem láttam és még sok minden mást sem, így rád bízom magam, minden evő vagyok filmekben és könyvekben is. – vonom meg a vállam.
Azonban mielőtt még elindulnánk, megzavar minket a telefonja és az arcából már azelőtt leolvasom, hogy valami gáz van, mielőtt még a tudomásomra hozná.
- Anyahajó? Te is hajón laksz? – nézek rá döbbenten. – Persze, menj csak, elleszek, később úgy is jön értem Ben. – bólintok, bár sajnálom, hogy nem maradhat. – A számlaszámos küld el akkor sms-ben, a számomat tudod. – mosolyodom el, majd kap még egy csókot, mielőtt elmegy, egyrészt hálából, másrészt, mert……jólesik. – Vigyázz magadra. – sóhajtom és útnak engedem.

//Köszönöm a játékot, remek kezdés volt! //

Mosolyogva megcsóválom a fejem. Szegény még nem szokott hozzá az én fura fogalmazásmódomhoz. Valószínű nem is fog, hisz olyasvalakinek tűnik, aki ragaszkodik a fejéhez, és akkor viszont jobb, ha nem lóg együtt egy Fordham-es diákkal.
-Neeeem, ez csak...annyira odavagyok az elektronikáért, hogy sokan azt hiszik az űrből jöttem. Na mindegy...
Picit meglep, ahogy újra hozzám lép, de természetesen egy porcikám sem ellenkezik a közeledése ellen. Gyengéden átölelem a derekát, és viszonzom a finom csókját, aztán vele együtt sóhajtok, ahogy elválnak az ajkaink.
-Te is...
Nagy nehezen eleresztem, aztán útnak indulok, arra a helyre, ami a rémálmaimban fogant, és ahova észrevétlenül beosonva hozzá is láthatok, hogy a "bajtársaim" is megússzák ezt a napot börtön nélkül. Nincs nehéz dolgom, a térfigyelő kamera felvételét már rég letöröltem, hogy ne maradjon nyoma Melissa csatájának, már csak a többi van hátra...


//én is köszi, remélem látlak még //