Lynn Harlow

ADATOK

NÉV: Lynn Harlow
faj: mutáns
kor: 26
születési hely: New York

jellem: segítőkész, a végletekig pacifista, a választ mindenben az erkölcsi kódexében keresi, ami ugyan nem teszi például a legjobb stratégává, de attól sem kell nagyon tartani, hogy bárkit bántani fog

személyazonosság: nyílt

KÜLSŐ: 165 cm, átlagos testalkat, barna haj, amit kiengedve hord, barna szem, sosem visel szoknyát, szeret kényelmesen öltözni (általában sportcipő, farmernadrág, egyszerű felső)

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: nincs

KÉPESSÉG: Képes testét vízzé vagy jéggé változtatni. Követheti ilyenkor saját testének alakját, de nem feltétlenül (pl. lehet csak egy tócsa is). Saját testének méretét nem haladhatja meg. Átváltozva is tud beszélni.

~°~

ELŐTÖRTÉNET:

New Yorkban született és nőtt fel, így mondhatni, tősgyökeres new yorker. Szülei John Harlow és Lucy Harlow (lánykori nevén Lucy Gage) mindketten egy étteremben dolgoztak, ami saját családi vállalkozásuk volt. Az éttermet John szülei nyitották, Lucy apja pedig ott dolgozott (így ismerkedett meg a későbbi Mr és Mrs Harlow). Lynn sosem mutatott hajlandóságot, hogy idővel átvenné a családi üzlet vezetését, ami egészen addig nem zavart senkit, amíg az idő múlásával szülei be nem látták, hogy nem lesz már második gyerekük. Lynn ekkor 15 éves volt. Mint kamasz, egyébként is jól ráérzett már a lázadás ízére, így gyakorlott rebellisként ismételgette különböző megfogalmazásokban a ,,NEM!"-ket. Amikor a viták veszekedéssé fajultak, és már úgy érezte, majd' szétveti a düh, rendre kiverte a veríték, még ha meg se moccant. Ha nem sikerült lecsillapodnia, olyan hevesen kezdett izzadni, mintha akkor lépett volna ki a zuhany alól. Kamaszként azonban épp elég változást és furcsaságot tapasztalt már így is magán ahhoz, hogy ezen az apróságon ne akadjon fenn.
Mire sikeresen leérettségizett, szüleivel már alig beszélt, de ezt hamarosan megkönnyítette a tény, hogy felvételt nyert a Harvard orvosi karára, úgyhogy még a nyár végén elköltözött Cambridgbe, ahol tanulási időn kívül egy bárban dolgozott, hogy ne kelljen a szüleitől pénzt kérnie, mivel nem volt sok kedve újra meg újra meggyőzni a szüleit, hogy nem, valóban nem fog a nyomdokukba lépni, és igen, valóban inkább az orvosi pálya felé húzza a szíve. Ennek a véleménykülönbségnek azonban előnye is volt: annál jobban hajtott, hogy minél jobb eredményeket felmutatva bebizonyíthassa a szüleinek, hogy ez nem csak egy múló hóbort.
Képességéről egészen másodéves koráig ő sem tudott. Kiskorában szokatlanul heves izzadására a gyermekorvos csupán annyit mondott: pszichoszomatikus, amit az apja leegyszerűsített: elmebajos a szentem. Alig múlt húsz éves, az új tanév épphogy elkezdődött. Késő este volt, és ő holtfáradtan készült egy másnapi vizsgára, egy emberi lábfejen gyakorolva a boncteremben. Egyszer csak motozást hallott az ajtó felől. Két felsőbb éves volt, és ha jól vette ki a fojtott hangú szóváltásukból, valami gólyaavatási csínyre készültek, ami errefelé igen népszerű tradíció volt. Lynn megdermedt, mivel közeledtek a lengőajtóhoz, ami még köztük volt, azaz nemsokára felfedezik először a kiszűrődő fényt, aztán őt magát is. Semmi kedve nem volt sem részt venni a szervezésben, sem próbababája lenni az előkészületi próbájuknak. Csak tanulni akart, hogy most is ötös vizsgát tudhasson maga mögött (Igen, a barátkozásra nem sok időt szentelt, de egyébként is jobban szeretett mindig egyedül lenni.)
Közelebb osont a lengőajtóhoz. Már nagyon közel voltak, nyilván a lámpa fényét is észrevették. Valami elfogadható kifogáson törte a fejét, de közben azon is, mennyire könnyen ki lehetne kerülni az egészet, ha lenne ott egy másik ajtó is, amin kislisszanhatna. Vagy legalább olyan pici lenne, hogy átférjen a kulcslyukon! Észre sem vennék, hogy elosont valaki mellettük. Tudta, hogy ma este inkább a könyvtárba kellett volna mennie! Álmosan, vizsgadrukkosan Lynn nagyot dobbantott a lábával. Csak tanulni szeretne! Valahogy mégsem sikerült. Mármint a dobbantás. Egy egészen egyszerű mozdulatot akart összehozni, de nem tudta megcsinálni. Ami még ennél is különösebb volt, hogy odakint egyszerre négy láb csúszott el a tócsában, és két test zuhant a földre. Miután káromkodva felálltak, berontottak a boncterembe, de nem találtak senkit, hiába kerestek. Végül egyikük morogva megvonta a vállát, majd intett a társának, aki elég gyengécskén diadalmas mosollyal, hogy valamit azért mégis talált, egy boncolásra váró békákat rejtő üveget szorított magához. Hamarosan már a lépteik visszhangja sem hallatszott el az újra egyedül maradt Lynn-ig. A tócsa, amiben a két diák elcsúszott, a közepénél emelkedni kezdett, mintha valahogy egy kampó akadt volna bele, egyre nyúlt holmi átlátszó tésztaként, végül mikor már egészen emberi formája volt, ismét Lynn állt a tökéletesen száraz padlón.
Percekig csak állt egy szó nélkül. Mi történt vajon az előbb?
Hamar megtanulta kontrollálni képességét, ami sokkal elviselhetőbbé tette hátralevő idejét az egyetemen, hiszen ha nagyon nem vágyott emberi társaságra, csak vízzé változott, akár a padlón, akár egy edényben. Előbb-utóbb megtanulta, hogy tud vízként is előre haladni, változtatni a sebességét.
Diploma után visszaköltözött New Yorkba, ami már nagyon hiányzott neki, szüleivel együtt, akik végre elfogadták, hogy lányuk másfelé kormányozta az életét, mint, ahogy ők szerették volna, bár Lynn különleges képességéről mit sem tudtak. Házának alsó szintjén helyet kapó rendelőjében fogadta a betegeit. Az épület Itt találkozott az első mutánssal és hallott először egy bizonyos iskoláról és egy bizonyos világról, ahol még számtalan hozzá hasonló él.

~°~

FOGLALKOZÁSA: körzeti orvos

SZAKÉRTELMEI: Legfontosabb az orvosi ismeretek, ami az idő múlásával egyre csak bővült, mivel az illegalitásba vonult embereket ugyanúgy személyes kérdések nélkül látja el, mint bárki mást, ez pedig azt jelenti, hogy néha a szakterületén kívül eső eljárásokat kell alkalmaznia (pl. sebészi beavatkozásnál stb.).

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: Saját pénzéből rendezte be a rendelőjét, azokkal a felszerelésekkel együtt, amik normális körülmények között nem találhatóak meg egy körzeti orvos rendelőjében. Maga a rendelő Lynn kicsi, de kényelmes házának alsó szintjét kapott helyet, ami a földszint felét teszi ki.

~°~

MINTAJÁTÉK:

Késő este, amikor épp az ijesztő mértékű lemaradásomat próbáltam behozni a papírmunkáimban, valaki kopogtatott a rendelő ajtaján, hamarosan pedig válaszra sem várva belépett a látogató. Nem háborodhattam fel az illetlenségen, mivel az illetőből dőlt a vér, hiába próbálta elszorítani a hasán tátongó sebet.
- Feküdj le - mutattam az ágyra, ő pedig, ha a fájdalmas nyögéseket nem vesszük figyelembe, szó nélkül engedelmeskedett, majd segítőkészen feltűrte a pólóját. A sérülés azonnali ellátást igényelt, de nem tűnt halálosnak. Miközben nekiláttam a fertőtlenítésnek, zsörtölődve folytattam: - Hogy jutott eszedbe, hogy kiállj a Rozsomák ellen? A fél fogára sem vagy elég, ráadásul neki nincs rám szüksége, és ezt te is nagyon jól tudod!
- Lehet - hagyta helyben a suhanc kimérten -, de azt te sem várhatod, hogy meg se próbáljam. Egyébként sem értem, miért segítesz. Nem az ő pártján állsz?
- Orvos vagyok, ha valakit meg kell gyógyítani, nem foglalhatok állást.
A kölyök gúnyosan felhorkant, de aztán, amíg összevarrtam a sebet egyikünk sem szólalt meg. Mikor végeztem, ránéztem, és higgadtan így szóltam:
- Most pedig tűnj el. Már nem vagy a betegem, de az egészségtől sem csattansz ki, úgyhogy lásd, kivel van dolgod, elszámolok háromig.
Kettőre már az utcán volt.
Természetesen csak blöfföltem, mint addig sem, most sem hívtam a rendőrséget, elvégre a srác csak magára volt veszélyes az ostobaságával, másra nem, az meg nem rám tartozott. Csak reménykedhettem, hogy egyszer végre benő a feje lágya.

Jackpot! De komolyan, ez a 777. hozzászólásod.
A karakter elfogadva természetesen