Gordon Knight

Go down

Gordon Knight

Témanyitás by Gordon Knight on Szomb. Júl. 11, 2015 4:00 pm

ADATOK

NÉV: Gordon Knight
faj: Homo sapiens superior
kor: 31 év
születési hely: New York

jellem: Se nem emberbarát, se nem emberellenes. Neki teljesen mindegy, ember-e vagy mutáns, mindenkit egyformán utál.
személyazonosság: Titkolja, hogy mutáns

KÜLSŐ: Két méter magas, izmos óriás. Bőre fekete, és körszakállat visel. Korai öregedés nyomai látszanak az arcán, ami nyilván eddigi életútjától, valamint nem épp egészséges életvitelétől van így.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: Egy lőtt seb nyoma, mely a lapockáján ment be, és a mellkasán jött ki. Kis híján megölte.

KÉPESSÉG:

Első szint:
A jól ismert, klasszikus telepata képességekkel rendelkezik. Első szinten ez úgy nyilvánul meg, hogy ha akarja, hallhatja a kiszemelt célpontja épp aktuális gondolatait. Képes olvasni a kiszemelt célpont mélyebb emlékeiben is, de ehhez erős koncentrációra, szemkontaktusra és fizikai kapcsolatra, érintésre van szüksége. Ez utóbbi művelet nagyon kifárasztja, ha túlerőlteti, erős fejfájást is okoz neki.

Fellow craft:
Gordon most már képes érintés nélkül is olvasni mások mélyebb emlékeiben, és a szemkontaktusra sincs már szüksége, de mindkettő megkönnyíti a dolgot. Az aktuális gondolatokat immár valamelyest tisztábban hallja, bár erre eddig sem volt panasza. Képes egy egyidejűleg akár több tucat ember gondolatait is befogadni, de legfeljebb ha nyolc-kilencét tudja a személyhez kötni és tisztán hallani, a többieké összefolyó, érthetetlen massza marad számára (mélyebb, éppen nem a tudat felszínén lévő gondolatfoszlányok és emlékek esetében egyszerre csak egy embert vizsgálhat). És most már nem csak hallani tud, de üzenni is: képes arra, hogy megszólaljon valaki más elméjében, telepatikus úton kommunikáljon vele. Egyelőre egyszerre három emberrel tud így beszélni, és csakis akkor, ha látótávolságon belül vannak. Ilyenkor egy esetleges negyedik fél csak töredezetten, érthetetlenül kapja meg Gordon üzeneteit, egy ötödik pedig egyáltalán sehogy.

Megjelenik továbbá, egyelőre persze gyengén és teljesen irányíthatatlanul, Gordon másodlagos képessége is, ami szintén nem sokban tér el a klasszikus telepaták megszokott képességeitől. Egyelőre inkább csak jelenség, mint használható képesség, Gordon ezért is nevezi magában poltergeist-nek, vagyis kopogószellemnek. Valamilyen heves érzelem hatására a Gordon környezetében lévő kisebb tárgyak (mobiltelefonok, tollak, kulcsok, öngyújtók) irányíthatatlan kavargásba és repkedésbe kezdenek. Ez a jelenség Gordon tíz méteres környezetében tapasztalható meg. A karakter nem tudja leállítani, de ha a poltergeistet kiváltó érzelem (düh, félelem, ijedtség) csillapodik, a zűrzavar is abbamarad.

Master mason:
Gordon képességei egyre erősebbek lesznek. Most már nem csak kommunikációra képes szavak nélkül, hanem bizonyos fokú irányítást is nyerhet az emberek fölött. Ez egyelőre nagyon gyenge még az ezen a szinten elérhető maximumon is, és mivel Gordon eleinte gyakorlatlanul űzi, még elhanyagolhatóbb. A dolog lényege, hogy képes bizonyos szinten meggyengíteni mások ellenálló képességét, mondhatni. Így pedig kiadhat egyszerű, többnyire egy vagy kétszavas parancsokat, olyasmiket, mint például "Feküdj!, "Állj", "Ülj le!" vagy esetleg "Fogd be a szád!". Az alanytól is függ persze, mennyire könnyű őt irányítani, de nagy általánosságban elmondható, hogy az esetek nagyjából 75%-ában megteszik, amit Gordon kér tőlük. Természetesen Gordon nem képes életösztönnel ellentétes parancsot végrehajtatni, sem olyat, ami a kiszemelt fél vallási, erkölcsi vagy egyéb, mélyen gyökerező megfontolásaival ütközik. Ez a készség csupán a telepatikus képességeinek egyik kiterjedése, és nem új, önálló képesség.

Amire Gordon eddig képes volt, azt ezután erősebben tudja megtenni: például már nem csak szavakat képes mások fejébe "küldeni", hanem képeket, rövid jeleneteket is. Most már ráadásul több emberrel is képes így kommunikálni, mint az előző szinten. Ugyanez igaz a gondolatok és emlékek olvasására is.

Telekinetikus képességei is fejlődtek valamelyest. Most már megtörténhet, hogy nem csak erős érzelmi hatás esetén indul be a poltergeist-folyamat. Gordon már szándékosan is használhatja ezt a képességét, bár irányítani még mindig nem igazán tudja, és a leállítása is nehezére esik. Immáron Gordon huszonöt-harminc méteres körzetében röpködnek a tárgyak, és most már nem csak a kisebbek, hanem akár nyolc-kilenc kilósak is.

Secret master:
Az új szinten Gordon ereje tovább nő. Parancsai most már nagyobb valószínűséggel teljesülnek, akár olyanok is, amik nem tűnnek az "áldozat" számára logikusnak. Életösztönnel ellentétes parancsot természetesen továbbra sem tud kiadni!

Már több tucatnyi emberhez is képes szólni telepatikusan, és egy általa ismert elme üzenetét nagy távolságból (akár 1-2 kilométer) is tudja venni. Ugyanekkora távolságon belül képes megtalálni is valakit, akit jól ismer, illetve gondolatait többször olvasta. A képek, jelenetek, amiket más fejébe ültet, már olyan valóságosnak tűnnek, hogy egy ilyen jelenet esetén eltelhet akár 2-3 perc is, míg az alany rájön, hogy amit lát, az nem a valóság.

A poltergeist-jelenség, mint olyan, megszűnt: Gordon most már akarata szerint képes irányítani a tárgyakat, de egyelőre maximum csak 350 kilóig. Ha ennyire megerőlteti magát, az émelygéssel, fejfájással, legrosszabb esetben még ájulással is járhat (a biztonságos súlyhatás ezen a szinten 220 kg körül van).


~°~


ELŐTÖRTÉNET:
Bronxban születtem. Tudjátok, az rohadtul nem jó dolog. Az a kevés fehér, aki arra vetődik, azért utál, mert fekete vagy. A feketék meg azért, mert mutáns. És ha van valaki, aki fekete is, meg mutáns is… Az is talál okot, hogy utálhasson. Ez egy ilyen hely, nincs mit tenni. Szóval kiskölyöknek lenni Bronxban minden, csak nem egyszerű. Például, az iskola. Na, az úgy nézett ki, hogy kiléptem a házam kapuján, aztán sprint, meg sem álltam az iskoláig, hátha akkor nem kaptak el a nagyobbak egy jó kis megtaposásra vagy uzsipénz ellopásra. Na szóval, megérkeztem a suliba, már amikor megérkeztem. Ott fémdetektor, nem viccelek, fémdetektor a tizenkét éveseknek, hogy van-e nálunk kés vagy ilyesmi. És a tanítás még csak ez után jött…
Tanítás után meg ugye haza kellett menni. Apámhoz, aki nem igazán kedvelt engem. Régi vágású, kemény melóscsaládból származom. Eleve apám azt nehezen tudta megbocsátani nekem, hogy fekete vagyok, de miután anyámat, a fekete prostit, akivel egy éjszakát töltött, elvitte valami betegség, mikor én egy éves voltam, nem volt más választása, és magához vett. Pedig nagy rasszista volt az öreg, mindig azt mondta, a niggerek semmire se jók, anyám is az volt, ami, másra nem is lett volna alkalmas. Na még amikor megtudta, hogy néha hallom a gondolatait is… Úristen, azt a verést, jó ég… Na, és ez így ment éveken keresztül. Szegény fater jól elvont, néha eltángálta a rohadt mutáns, nigger fiát, és élte a maga kis világát. Én meg minden erőmmel azon voltam, hogy elfojtsam magamban azt a bizonyos gént, ami mássá tesz... Nem akartam még több okod adni a faternak, hogy elverjen. Csak az volt a baj, hogy tizenöt éves koromra már két méter magas voltam, tehát egy jó fejjel magasabb, mint ő, és mire tizenhat lettem, már én is simán el tudtam verni őt. Vagyis el tudtam volna. És ezt ő is tudta… Szóval utána már áthívta két-három barátját is, amikor el akart verni. Egy szó, mint száz: szar gyerekkorom volt.
Tizennyolc éves koromban leléptem otthonról. Haveroknál húztam meg magam, aztán meg az akadémián, koleszben. Zsarunak tanultam… Ki akartam törni ebből a rohadt közegből. Elég jó eredménnyel sikerült is a fősuli, egy évig még elvoltam, mint járőr, de aztán megpályáztam egy megüresedett helyet a gyilkosságiaknál, és meg is kaptam. Nagyon örültem neki. Nyomozónak lenni király meló. Már ha valakinek van hozzá gyomra.
Egy évig voltam gyilkosságis. Egy gyilkost próbáltunk elkapni… Én legalábbis azt hittem. Valahogy lelepleződtem a társam előtt. Hallottam a társam gondolatait, rákapcsolódtam, hogy mindig tudjam, merre ját… És akkor egyszer csak: „Rohadt mutáns!” Megfordulni sem volt időm, hátba lőtt. Két hónapig voltam kórházban, majdnem belehaltam. A testülettől meg leszereltek: valahogy az jött ki a vizsgálat után, hogy össze-vissza lövöldöztem, egy ismeretlen tettes hátba lőtt, és különben is, korrupt vagyok.
Nem volt semmi pénzem, a fájdalomcsillapító meg rohadt drága. Se nyugdíj, se semmi, úgy rúgtak ki a zsaruktól, hogy a lábam se érte a földet. Ekkor szoktam rá a piára. Az is csillapítja a fájdalmat.
Nem sok mindenhez értettem. Egy kis ideig elvoltam a haverok által összedobált pénzből, de aztán ahogy egyre mélyebbre süllyedtem az alkoholizmusban, úgy a haverok is elkezdtek eltünedezni. Végül arra jutottam, hogy azt fogom csinálni, amiben a legjobb vagyok. Álnéven, hamis papírokkal magánnyomozó-irodát nyitottam. Azóta jól elvagyok. Csak mindig legyen egy üveg pia a frigóban, a többi meg majd lesz valahogy.    

~°~


FOGLALKOZÁSA: Magánnyomozó.

SZAKÉRTELMEI: Ért az informatikához, információlopáshoz. Elég jó verekedő, jó eséllyel több ellenféllel szemben is megállja a helyét. Közepesen jól használ lőfegyvert.

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: Modern mobiltelefon, autó és egy pisztoly mindig van nála.

~°~


MINTAJÁTÉK:
Ha van valami, amit utálok a nyomozói munkában, az a megfigyelés. Rohadt szar. Ülsz egy kocsiban, nem zuhanyoztál harminchat órája, tömöd magadba a rohadt fánkot, a váltásod nincs, mert senki nem dolgozik egy mutáns magánhekussal, és ami a legrosszabb: kegyetlenül zsibbad a lábad. De komolyan. Rohadtul, én mondom. És akkor mi van? Az ürge, akit figyelsz, kimászik a barátnője házából, frissen, kipirultan, ruganyosan, látszik rajta, hogy az elmúlt másfél napban nem csinált mást, csak szexelt, evett, aludt, és a mocsadék, zuhanyzott...
Na ekkor kaptam én fel a vizet. Kiszálltam a kocsiból. A lábam alig akart megtartani, egészen elgyengült örömében, hogy végre megint használom, és nem csak arra, hogy elmenjek vele a szomszéd sövény mögé vizelni.
Elkaptam a fickó grabancát. Nyüzüge kis alak volt, talán százhetven centi, vékony alkat. Fogtam és felemeltem magamhoz. Jó mélyen a szemébe néztem, és egyik kezemmel, amivel a grabancát fogtam, a torkához értem.
Képek árasztották el az agyam, emlékek, amik nem az enyémek voltak, sok a bent lévő nőről, mások másik nőkről, de ezeket elvetettem. Csak arra a beszélgetésre volt szükségem, semmi többre. És végül meg is találtam.
Amikor megtudtam, amit akartam, félredobtam a kis krapekot. Mondott valamit arról, hogy ezt még megkeserülöm, de nem figyeltem rá. Sose szoktam. Visszaszálltam a kocsiba és elhajtottam.  Nagyon kellett volna már egy löket whiskey...
avatar
Gordon Knight
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 255
Hírnév : 18

Vissza az elejére Go down

Re: Gordon Knight

Témanyitás by Cerebro2.0 on Szomb. Júl. 11, 2015 10:57 pm

Ismerős a sztori, és mivel egyszer már elfogadtam, most is így teszek, nyomás játszani Smile
avatar
Cerebro2.0
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 82
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.