Chloe Slater

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Chloe Slater

Témanyitás by Chloe Slater on Hétf. Júl. 13, 2015 6:05 pm

ADATOK

NÉV: Chloe Slater
faj: mutáns
kor: 25
születési hely: New York

jellem: Gyermekkora és munkája miatt komoly, merev, nem nagyon ismeri a tréfa, a felhőtlen szórakozás fogalmát. Mindig a munka az első neki, akkor is, ha éppen szabadnapja van (ilyenkor elsősorban továbbképzi, edzi magát). Romantika nem szerepel az életében, ő csupán szexuális partnert ismer, akire szigorúan egészségügyi okokból van szüksége, és éppen ezért nagyon szigorúan veszi, hogy ki minősül ,,megfelelő partnernek", ezen kívül szigorúan a havi két aktus ütemét követi, mint szerinte optimális mennyiséget. Főnöke, munkaadója utasítását mindig azonnal, akadékoskodás nélkül végrehajtja, akkor is, ha az életveszélyes vagy embertelenül nehéz. Ha teheti, elkerüli az emberölést, de a kijelölt személy védelme a legfontosabb, végszükség esetén nem hezitál meghúzni a ravaszt. Egyetlen szentimentalitást lehet felfedezni vele kapcsán: egy ütött-kopott, valaha fehér, mostanra piszkos szürke plüss nyúl, amit pici kora óta kincsként őriz.
személyazonosság: nyílt

KÜLSŐ: Szeme szürke, haja hosszú, göndör, vöröses árnyalatú. Nagyjából 160 cm magas, izmos alkatú, egyenes tartású, ami elsősorban a munkájának köszönhető, ahogy az is, hogy elsősorban a testhezálló, strapabíró ruhákat szereti, hiszen ki tudja, mikor kell harcolnia.

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: nincs

KÉPESSÉG: Alakváltóként képes egy sárkány alakját felvenni. Ilyenkor bőre a hüllőkhöz hasonlatosan pikkelyes (az ő esetében égővörös színű), ami nem is ellenállóbb, mint például egy átlagos kígyóé, viszont képes tüzet okádni, ami segít neki távol tartani az ellenségét. Nehézséget jelent neki apró termete, átváltozva ugyanis magassága mindössze 30 cm, plusz a farka, ami nagyjából ennek a harmada. Ehhez társul az arányos, kissé pufók test, valamint a hátán lévő denevérszerű szárnyak, melyeknek fesztávolsága nagyjából 40 cm. Repülni ritkán szokott, ugyanis szárnyai nem elég erősek ahhoz, hogy sokáig elbírják a súlyát. Ami a tűzokádását illeti, a lángcsóva nem tudja meghaladni a 15 centit, akárhogy erőlködik is. Feje búbjától a farka végéig egyre kisebb tüskék sorakoznak egy vonalban egymás után (a legnagyobb 2 cm, a legkisebb már a fél cm-t sem éri el). Átváltozáskor éppen viselt ruhái vele változnak. Átváltozva nem tud beszélni, legfeljebb csipogó hangot hallatni.

~°~


ELŐTÖRTÉNET:
Az első, amire vissza tudok emlékezni gyermekkoromból az a lövések hangjai, ami ijesztő közelségből hallatszottak. Fel tudom idézni azt a rémületet is, amit akkor éreztem. Mostanra ez már tovatűnt. De hát akkor még csak egy tapasztalatlan kislány voltam, semmit nem értettem abból, ami aznap éjjel a házunkban történt, csak annyit, hogy valami nagyon rossz, nagyon gonosz dolog. Ha manapság ilyen hangot hallok, már csupán a jól betanult eljárás következik, de még csak meg sem feszülnek a zsigereim. Védett személyt biztonságos helyre juttatni, közben a bemagolt megnyugtató mondatokat darálni neki, amitől valamiért megnyugszik, és ésszerűbben tud viselkedni, pisztolytokot kioldani, felmérni a helyzetet, szükség esetén erősítést kérni. Félelemnek nincs helye ilyenkor, csak tenni kell a dolgomat, hogy én kerüljek ki győztesen.
- Tudod, egészen hasonlítasz egy hétköznapi androidra – jegyezte meg egyszer egy nagyvállalat elnöke a kényelmes ülésében terpeszkedve a magángépén, akit egy tokiói megbeszélésre kellett kísérnem. – Úgy tűnik legalábbis, hogy csupán a robotika-törvényeknek élsz.
- Ez így nem egészen helytálló, uram – pontosítottam mereven állva mögötte hátratett kezekkel. - Én ölhetek embert.
Miután kiskoromban lemészárolták a családomat egyik nevelőszülőtől a másikig kerültem. Egy évnél tovább nem maradtam sehol. Mindegyiknek meggyűlt velem a baja, mivel időről-időre visszamentem a régi házunkhoz, hogy megtaláljam a nővéremet, aki kimentett onnan, de azóta sem láttam. Ha kellett vonatra is szálltam (illetve inkább fellógtam), de képtelen voltam lemondani arról, hogy a nyomára bukkanjak. Nem telt el nap, hogy ne átkoztam volna a balszerencsémet, amiért elszakadtunk egymástól, de amíg rá vártam amögött a sűrű bokor mögött, ahova rejtett, fegyveresek jelentek meg, akik úsztak a vérben. Még ennyi idősen is biztos lehettem benne, hogy ők végeztek a szüleimmel. És felém tartottak. Fogtam hát a plüss nyuszimat, amit Melissa nyomott a kezembe még a hálószobámban, és egészen a legközelebbi házig futottam, ahol bezárkóztam a fészerbe. Mire ismét előmerészkedtem, Melissa már nem volt sehol. Abban sem lehettem biztos, hogy túlélte. De tudom kellett.
Mindig visszakerültem hát az árvaházba, de mivel onnan is egyfolytában megszökdöstem, némi lobbizással, elérték, hogy nekem ítéljenek oda egy ösztöndíjat, amivel az ország legelitebb és egyben legszigorúbb katonai bentlakásos iskolájába kerültem. Ott aztán hamar leszoktam arról, hogy engedély nélkül akárcsak a vécéig is elmenjek. Nyolc évesen léptem át először a küszöbét és húszévesen távoztam onnan végleg. Az ott töltött tizenkét év alatt alaposan kikupálódtam testileg, szellemileg, de még lelkileg is. Nem volt több siránkozás, nem volt több érzelgősség, és ami a legfontosabb: nem volt több félelem. Már az első évben rájöttem, hogy valójában mekkora szerencsém van, amiért odakerültem, hiszen így megtanulhatok olyan szinten gondoskodni magamról, megvédeni magamat, hogy soha többé ne kerüljek ki vesztesen egy olyan helyzetből, ami a családom, de legalábbis a szüleim életébe került.
A második év végére már iskolaelső voltam. Semmi más nem érdekelt, csak a tanulás. Nagyon komolyan vettem a kiképzést, gyakran szigorúbb voltam magammal, mint a tanárok és az edzők, hogy biztos a lehető legtöbbet érhessem el, hogy a lehető legerősebben felvértezhessem magam. Nem szakítottam időt barátkozásra, szerelemre, szórakozásra, mindez felesleges időpazarlás volt, amit sokkal hasznosabban akartam eltölteni. Az általános műveltségen kívül, amit csak azért sajátítottam el, mert kötelező volt, fegyverforgatást és pusztakezes harcot is tanultam, ahogyan autó- és motorvezetést is. Alakváltó képességemet csak titokban gyakorolhattam, mert tudtam, hogy egyesek nem néznék jó szemmel, és az értelmetlen összetűzéseknek nem láttam értelmét, még gyakorlás szinten sem, hiszen mindenfajta tanterven kívüli verekedést tiltott az iskola szabályzata. A szabályokat pedig betartottam.
Miután kitűnő eredményekkel végeztem, és életemben utoljára átléptem az iskola küszöbét, már semmi sem maradt abból a megszeppent, rémült, gyenge kislányból, aki akkor voltam, amikor idehoztak. Csak erős akartam lenni, olyan erős, hogy semmi se emlékeztessen engem arra, hogy milyen is voltam régebben, semmi ne kössön tehetetlen, kiszolgáltatott múltamhoz. Semmi!
Csak a táskámban lapuló plüss nyuszi…

~°~


FOGLALKOZÁSA: Személyi testőr. Egy nagyobb közvetítő cégnél dolgozik, így mindig az az ügyfele, aki mellé a főnöke kirendeli. A 3/B csoporthoz tartozik, azonosítószáma: 426-316/Alfa-Q.

SZAKÉRTELMEI: Különböző harcművészetekben jártas. Igen rendesen helytáll pustakezes harcokban és ért a lőfegyverek használatához.  

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: egy szolgálati pisztoly (Springfield 45)

~°~


A hozzászólást Chloe Slater összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 16, 2015 10:43 pm-kor.
avatar
Chloe Slater
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 53
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Chloe Slater

Témanyitás by Szellem on Hétf. Júl. 13, 2015 6:09 pm

Elfogadva ♥.♥

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1428
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.