Loretta King

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Loretta King

Témanyitás by Loretta King on Pént. Júl. 17, 2015 7:43 pm

ADATOK

Név: Loretta King (leánykori neve: Loretta Dollingham)
Faj: mutáns
Kor: 35 év
Születési hely: Miami, Egyesült Államok

Jellem: Egy vidám, életrevaló nőről beszélünk, akit nem ejtettek a feje tetejére kiskorában (bár, mostanában se). Megérzi, ha kamuznak neki vagy ha megpróbálják kijátszani, bár lehet, hogy ez már csak mellékesként, foglalkozási ártalomként ragadt rá az évek során (meg persze, nem jön rosszul akkor sem, ha ki akarja szedni a férjéből, hogy most milyen veszélyes dologba mászott bele). Nem ijed meg a kétkezi munkától sem, mint például a körte cserélése, pakolás, festés, fúrás vagy faragás.
Ha nincs szolgálatban igen szétszórt és béna tud lenni, de ez csak a mindennapi apróságokban látszik meg (feldönt, kiönt dolgokat stb…). Azonban, aki azt hiszi, hogy ez butus jellemre vall, nagyot téved! Megválogatja, hogy kivel hogyan viselkedik. Szerettei mellett igenis egy bohókás kiscicának is beillene, aki imád csipkelődni és viccelődni, ám ott van a másik énje, akivel a hétköznapi, vagy akár felejthető emberek találkoznak. És gyorsan tud váltani, ha kell…
Szereti a kikapcsolódást és az élet adta lehetőségeket, mint például a fagylaltozás a nagy nyári hőségben, masszázs egy fárasztó nap után, napfürdőzés, amikor már elege van mindenből, olvasás egy hideg éjszakán a kandalló mellett.
Ám mivel az élet nem csupa móka és szórakozás, főleg nem egy ilyen munka mellett, mint amilyennel Loretta rendelkezik megízlelte már az élet kesernyés oldalát is. A sok szomorúságot az utcai harcokban elesettek hozzátartozói szemében, akik az őrsre tévednek be, a dühöt és a tehetetlenséget egy-egy ügy láttán, az enyhe félelmet, amikor a megbilincselt bűnözők megbánást nem ismerő szemébe néz.

Személyazonosság: Igyekszik minél jobban titokban tartani. Mivel nincs a képességének semmilyen külső megjelenése, így ez nagyon könnyedén sikerült eddig neki.

Külső: Egészen csinos, fitos orráról és huncut mosolyából rögtön leolvasható, hogy nem egy depresszív, energiavámpírral van dolga az embernek. Akár a halottakba is életet tudna önteni, ha az a sok-sok feles energia képes lenne ilyenre. Kéklő szeme megigézi az embert és rögtön táncolni lenne kedve, ahogy áthatja a szemekből sugárzó kedvesség. Ám van egy másfajta csillogása az: az a tipikus „most rossz kislány vagyok” féle, amit azért persze nem szór mindenki ember fiára. Mivel állandóan csinál valamit, a gyomláláson keresztül, a sütésen át, egészen a futásig és táncig, szép, kidolgozott alakja van. Nincs rajta semmi hivalkodó, a keblei és feneke sem kimagaslóan nagy, de mindkettő feszes és kézre áll. Közepes termetű, olyan 171 cm körül lehet, ám Derek mellett szinte elveszik, mintha nem is magassága lenne, hanem mélysége. Se nem betegesen sovány, se nem testes, egészséges izomzata szép kontúrt ad alakjának. Haja vállig érő, lágyan hullámos, sötétbarna, bőre pedig világos porcelán bőr, ami könnyen leég, ha nagy hőségben a napon van.
Leginkább farmert, nőiesre szabott favágó inget, sima pólót szeret hordani, de ez ugye évszaktól függ. Mindenben előnyben részesíti az egyszerűbb vonalakat, csak néha öltözik ki, ha nagyon muszáj, bár azok is nagyon jól állnak neki. De nem is a teste egy-két részének hangsúlyozásában rejlik a bája, hanem a hibátlan fogsorú, üde mosolyában és az azt követő határtalan nevetésében.

Különleges ismertetőjel: Nincs, ha az állandó pörgés nem számít annak.

Képesség: Hormonbefolyásolás.

Képes hatni az adrenalin, inzulin, vazopresszin, glükagon, kalcitonin, parathormon, trioxin, a pajzsmirigy serkentő hormon termelődésének intenzitására és egyéb más hormonokra. Először nem tűnik hű, de nagyon veszélyes dolognak, de gondoljunk csak bele egy pillanatra: A parathormonnak jelentős kalcium felszabadító hatása van, ami azt eredményezi, hogy bár a vér kalciumszintje nő, ezt szinte mind a csontokból veszi el. Így akár krónikus csontritkuláshoz is vezethet. Könnyen törő, üveges csontok… Ez akár egy banditából is egy törékeny porcelánbabát varázsolhat akár két pillanat alatt. És ez csak egy példa volt a sok közül.
Jelenleg a képessége lassan hat, hogy valaminek krónikus erőssége legyen, három napnak minimum el kell telnie, hatalmas nagy koncentrálás közepette. Erejének erőssége csakis sok-sok gyakorlás útján erősödik csak fel, ami azt jelenti, hogy az ember anyagcseréjét és szívritmusát is fel tudja gyorsítani majd a jövőben egy-egy hatás elérése érdekében. Jelenleg maximum 5-6 emberre tudja kiterjeszteni az erejét és csakis akkor, ha egy légtérben vannak, ráadásul folyamatos koncentrálást igényel.
A későbbiekben kevesebb odafigyeléssel és távolabbról, több embert is a hatása alá tud helyezni.

~o~


ELŐTÖRTÉNET: Gyermekkora nem éppen a legjobban indult. Szülei még azelőtt elváltak, mielőtt betölthette volna a hatot, de amikor elérkezett a jeles-neves nap, akkor is csak a nevelőnőjének társaságában ünnepelte szülinapját egy darab csokis muffinnal, amit a kedves Dorothy sebtében sütött neki, mikor anyja hazatelefonált, hogy az egyik nagyon fontos értekezlete zajlik épp és nem ér haza csak késő este. Ám akkor is csak a tényeket közölte. Nem hívta oda a lányát a telefonhoz, hogy ha csak vonalon keresztül is, de felköszöntse. Elnézést sem kért. Semmi. Mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga.
Az egészen lelombozó kezdet után sokan reménykedhetnének jobbra fordult sorsban, de az álomvilágban élőket, akik unikornison lovagolnak és felhő-vattacukrokat eszegetnek pihenés gyanánt, el kell szomorítsam. Anyját egészen tizennégy éves koráig naponta kétszer látta, mindössze egy órára. Reggelinél, amikor a telefont a füléhez nyomva előkészített neki valami instant, leginkább egészségtelen reggelit, amit a nevelőnő csak fejfogások közepette volt hajlandó végignézni, majd este, amikor a szokásos, ám állandóan rideg, szinte gépies kérdések (milyen volt a nap, hogy megy a suli, írtatok-e valamiből dolgozatot…) következtek. Az sem tartott sokáig. Lori hamar megtanulta, hogy hiába kezdene el egy-kettő izgalmas történetet mesélni, ami a jegyeken, dogákon és feleltetéseken kívül történtek vele, süket fülekre találna. A nevelőnő vette át a stafétabotot, amennyire tehette. Pont emiatt az anyai szeretet hiánya miatt sosem érzett határtalan kötődést az iránt, aki életet adott neki. Sőt! Mindig kereste azokat a dolgokat, amikkel a frászt hozhatja rá. Kipróbálta a füvet, cigizett, ivott és bandázott. Legalább míg üvöltözik vele, addig csakis, de csakis vele foglalkozzon – fogalmazódott meg benne. Vágyott a figyelemre, ám sosem kapta meg, így a kicsapongásai is egyre inkább elhaltak. Azonban a figyelem hiánya mellett hamar önálló lett – minden rosszban van valami jó alapon. Főzött, takarított magára, de ez akkor teljesedett ki végleg, mikor bentlakásos iskolába kezdett el járni. Anyját idézve: túlságosan belakja a házat és nem tud az ügyfeleire koncentrálni, így muszáj lesz egy kissé távolabb költöznie tőle. De azért szereti…
Hogy még inkább kiborítsa a drága mamát, aki a lehető legtávolabb állt a laza anyuka meghatározásától, jelentkezett a rendőrtisztire, ahol végül is majdnem kitűnően végzett. Anyjával, Loretta emlékezete szerint a sikeres felvételi hírének napján beszélgetett valaha a legtöbbet. Mármint ha azt a károgást és fülsüketítő hargoságst beszédnek lehet nevezni. Tányérok törtek, függöny szakadt, szolgálók szaladtak rendet rakni és hatalmas nagy szitkok lengték teli a nappalit abban a fél órában. Utána anyja közölte vele, hogy bárcsak meg se született volna, mert akkor nyugodt lenne az élete. Mindig is egy ugyanolyan tökéletes lányt képzelt maga mellé, mint amilyen nő ő volt. Ám ez a vágyálom sosem teljesült.
Iskolában inkább a fiúk társaságát kereste, mint a lányokét. Persze, a rendőrtisztire nem a pálza cicák jelentkeznek általában, de egyszerűen még a lehetőségét is el akarta kerülni annak, hogy egy, az anyja kaliberű lánnyal hozza össze a sors. Apját a válás óta nem látta, de mivel vele sem alakult ki szorosabb kötelék abban a pár évben, amíg egyáltalán egy fedél alatt laktak, nem is hiányzott neki. El akart szakadni végleg a családjától, ami tönkre tette a gyerekkorát.
Nos. Sikerült is. Az iskolában rögtön felfigyelt egy tehetséges diákra. Igazi vezéregyéniség volt. Nem tudta már akkor sem, hogy mi, de volt abban a férfiban valami. Persze nem csak ő vette ezt észre, szinte minden két X kromoszómával rendelkező tanuló csak úgy csüngött a férfin – na, azért nem gimis kislányokként, csak úgy finoman, távolról. Azonban ezt látva ő csak azért sem foglalkozott a sráccal jó ideig. Egészen addig, míg a kinti fizikai gyakorlatok és edzések koedukáltak nem lettek. Majd… Szép lassan lett egy edzőtársa, aki felkészítette a feladatokra. Míg ő cserébe az elméleti részben segített. Csakhogy kiegyenlítse a számlát, persze… Ugyan, mindenki tudja hogy megy ez!
A srác is lassan elkezdett felé közeledni, hiszen szinte ő volt az egyetlen lány, aki nem olvadt el tőle azonnal, ahogy belépett a szobába – természetesen azonnal beindultak a vadászösztönök. (Persze az emberiség nagyobbik része megjegyezhetné, hogy ezeknek az itteni lányoknak eléggé perverz ízlése volt, mert legtöbben összeszarnák magukat ekkora izomkolosszus láttán, nemhogy még álmodozzanak is róla…)
Az első csók, romantikus módon épp akkor csattant el, amikor a céllövészeten voltak, egy füstölgő puskacsővel kettejük között, miközben a fülvédők néha-néha összekoccantak. Romantikus volt és… puskaporos. Mintha már a sors megmutatta volna ebben az egyetlen kis szagban, hogy milyenek lesznek az életük hátralévő napjai…
Azóta Loretta és Derek békésen él, amennyire ez lehetséges ilyen munka mellett. Bár Lori az őrsön koordinátorként dolgozik, azért a sötétben megbújó gonosz állandó kapocs lesz köztük. És az aggódás. Az a folytonos aggódás, amit a férje iránt érez, az a gyomor összeszűkítő feszültség, amikor tudja a kinti mutánsok mi mindenre képesek…
Már csak egy dolognak kell rejtve maradnia, amit eddig olyan jól megtett. Egyetlen egy dolognak, amit a férfi egész életében űzött… Csak egy ideje fedezte fel, de azóta különös olvasmányok lepik el a lakásuk padlóit. Biológiai olvasmányok, amelyekben Lori kétségbeesetten igyekszik magyarázatot találni egy-két dologra.
Persze régebben is érezte, hogy ha dühös és sokat koncentrál valakire, VALAMI biztos történni fog vele. De mióta bejött kihallgatásra egy pedofil gyerekgyilkos és a gyűlölet, amivel utánanézett hirtelen olyan nagy őrjöngést váltott ki a férfiból, hogy három rendőr kellett ahhoz, hogy lefogják a tettest… Az az adrenalin löket… Azóta érzi, hogy nincs rendben valami… És tudja, hogy nem mondhatja el senkinek. Főleg nem annak, akivel az életben mindent megoszt…
Egyszerűen nem döntheti romba az egészet, amit eddig együtt létrehoztak!

~o~


Foglalkozása: Rendőrőrsi koordinátor, a bejövő sürgősségi hívásokat fogadja és járőröket küldd ki a megadott címekre.

Szakértelmei: Tudja kezelni a kisebb pisztolyokat, a puskákat, késsel is jól bánik, de azért nem profi. Elsősegélynyújtásban van egy kis jártassága, ahogy a közelharcban sem elveszett, az alapvető önvédelmi technikákat ismeri és egy képzetlen betörőt is simán kiiktat. Tud spanyolul, angolul és ért egy kicsit oroszul. Van jogsija, ahogy fegyvertartási engedélye is.

Eszközök, felszerelések: Glock 39-es, kézitáska tele mindenféle női cuccal (zsebkendő, sminkkészlet, víz, tükör, slusszkulcs, kisbicska, olló…). A többi helyzettől függően változik.

~o~


Mintajáték:
Izgatottan doboltam az étkezőasztalon a körmeimmel. Ütemesen, egyre gyorsabban és gyorsabban. Egy idő után a lábam is bekapcsolódott, miközben az órára néztem. Tudom, tudom, néha szokott késni de… Na jó, Loretta, szinte ÁLLANDÓAN késik, mivel a munkaideje nem fix, de… Ezen a napon nem kellett volna neki. Nagyon-nagyon nem kellett volna! A falon csüngő óra is pimaszul tudatta velem a másodpercek múlását.
Még vagy három perc telhetett el a nagy némaságban azzal, hogy a gondolataimba merültem, de aztán nem bírtam tovább. Felpattantam, a kagylót leemeltem a falról és tárcsáztam az irodát. Kicsöngött. Majd végre felvette Linda egy tömör „Igen, tessék?” kíséretében, de még végig sem mondta a kérdést, rácsaptam a telefont és a nyíló bejárati ajtóhoz csörtettem. A belépő óriás már nem volt meglepő látvány. Morcos arccal néztem fel a szemeibe, miközben mutatóujjammal többször is, sokat mondóan megböktem a hatalmas mellkasát.
- Kés-tél! – mondtam meg a tutit és nyilvánvalót a lehető legszigorúbb tekintetemmel, mire a lehető leghitelesebb ártatlan kiskutyaszemeket kaptam. Nem szoktam csak így lerohanni. Szólásra nyitotta a száját („Bocsán…”), aztán becsukta, mivel már meg is ragadtam és a csuklójánál fogja elkezdtem a konyha felé húzni. Persze ez nem sikerült volna önerőből, ha nem gondolja úgy, hogy követnie kellene, de szerencsére nem ellenkezett. – Ó, ha én nem lennék, komolyan mondom ezt is elfelejted! Hát meddig kellett volna várnom rád? Most őszintén, így megvárakoztatni… - morogtam, lenyomtam a székre, amin eddig én ültem, majd pördültem egyet, sütőajtó kinyit, becsuk.
- Boldog szülinapot Szívem!  - kiáltottam lelkendezve, a lehető legkedvesebb és legnagyobb mosollyal az arcomon, vidáman becsukva a szememet, miközben a kezeim között a kedvenc tortáját tartottam.
avatar
Loretta King
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 9
Hírnév : 1

Vissza az elejére Go down

Re: Loretta King

Témanyitás by Cerebro2.0 on Pént. Júl. 17, 2015 8:19 pm

Egyszerűen zseniális! Smile
Elfogadva, és jó játékot az oldalon ismét Wink
avatar
Cerebro2.0
~fellow craft~
~fellow craft~

Hozzászólások száma : 82
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.