Roxanne De'Loise

Go down

Roxanne De'Loise

Témanyitás by Roxanne De'Loise on Csüt. Júl. 23, 2015 10:27 am

NÉV: Roxanne De'Loise
Mutáns név: Fear Hunter-> Félelemvadász
faj: mutáns
kor: 27
születési hely: Párizs

Jellem: Ő az a fajta ember, akin sose tudsz eligazodni. S hogy miért? Mert nem tudni, hogy igazából melyik oldalon is áll. Nála nincs vagy jó vagy csak rossz...a határok eléggé összeolvadnak,s őt nem lehet beskatulyázni. Kicsit flegmatikus a maga sajátos stílusában, távolságtartó, de a következő pillanatban olyan váratlan húzást tesz, ami megdöntötte minden elméleted, mellyel kísérletezni próbáltál, hogy kiismerd...lehetetlen küldetés...

Mutánsoknak: Igazi választóvonal a két faj között, adott pillanat műve, hogy épp merre billen a mérleg nyelve. Alapesetben nincs gondja különösebben azzal, ha valaki mutáns, kivéve, ha saját magáról van szó.

Személyazonosság: még nem tudni, ugyanis a képessége valami rejtélyes okból kifolyólag csak most kezdi észrevehetően aktivizálni magát a testében

KÜLSŐ: Egy átlag magas, sportos külsejű, de nőies idomokkal megáldott nőszemély, hosszú egyenes vörös hajjal és átható zöld szemekkel. Alakja azonnal elárulja, hogy remek kondiban van, nincs elhanyagolva a teste, és szemmel láthatóan sem épp az a törékeny virágszál...Öltözetében mindig kényelmes, ez többnyire alakhoz passzoló farmer, és sportos ujjatlan trikók...első ránézésre is az a tipikus rossz lány beütése jut az embernek az eszébe...talán nem véletlenül...

KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL: Több tetoválása is van, mind meghatározott helyeken találhatóak, melyek vagy valamilyen írást ábrázolnak, vagy valami teljesen egyedi, és mégis összekapcsolódó motívumokat...elsőre lazán nonfiguratív tetkónak nézi az ember.Ezek közül volt amit ő varratott magára, de nagyrészt maguktól kezdtek el megjelenni a testén,azután, hogy a képessége aktiválni kezdte magát. Testén helyenként sebhelyek nyoma látható, mely vagy golyó ütötte maradvány, vagy vágásnyom, ez pedig többnyire a "munkája gyümölcse".

KÉPESSÉG: Részben alakváltónak lehetne nevezni, de mégsem teljes egészében erről van szó, bizonyos hatásokra a teste átmegy egyfajta külső fizikális változáson, de képessége mégsem teljesen ebből fakad. Képessége abból áll, hogy átlagos hétköznapi emberként önkéntelenül, vagy később tudatosan megjelöl bizonyos embereket, vagy mutánsokat,és ha valamilyen sokk hatására a teste változásnak indul vagy a későbbiekben tudatosan átalakul, egyfajta félig ember félig állatias lény lesz belőle, aki elindul a korábban megjelölt "áldozat" után,és vadászként kezdi el űzni. A félelem az ami hajtja, ugyanis mindenkinek van valami, amitől fél...és ő erre a félelemre specializálódott. Áldozatainak félelme táplálja benne a vérszomjat, minél mélyebb és erőteljesebb valakiben a félelem, ő annál inkább vadászik rá. És mi van akkor hogyha meglelte áldozatát? A legrosszabb félelem is valósággá válik...
Átalakulásakor enyhén állatias-démonias formát vesz fel, bőre sötét szürkévé válik, ujjai végén hosszú borotvaéles karmok nőnek,haja éj fekete színű lesz, tekintete sárgába vált át, akár egy macskáé, alakja jócskán megnyúlik,és így jóval az átlagos emberek fölé magasodik. Fején csigában lehajló, vastag szarvak nőnek, a hátán pedig denevérszárnyak fejlődnek, melyek végén hegyes karomvégződések találhatóak. (repülésre nem használja, bár széttárni képes, adott esetben támadásra használható). Érzékei és ösztönei állatiasan kifinomulttá vállnak, könnyeddé és gyorssá válik a mozgása, akár egy igazi vadászé. Vissza alakulva eleinte semmire sem emlékszik, átalakult formájában kezdetben nem emberként gondolkodik, hanem ösztönlényként, ereje növekedésével mindez kontrollálhatóvá válik. Sebezhető, akárcsak bárki más,viszont átalakulva ereje és gyorsasága valamivel nagyobb mint az átlagos embereké, a kérdés az, hogy szembe mersz e nézni a legrosszabb félelmeiddel....
Mikor megjelöli áldozatait, ahhoz kell a fizikai kontaktus, hogy a másik bőréhez érjen. A jel eleinte láthatatlan, majd adott idő elteltével sajátos motívum rajzolódik ki az "áldozaton" ott, ahol hozzáért a bőréhez. Több személyt is képes megjelölni egyszerre, vagy különböző időben, de a jel rövidebb idő elteltével, de egyszerre válik láthatóvá minden áldozatán, hiszen sosem lehet tudni, hogy épp mikor melyik megjelölt prédájára kezdi meg a vadászatot.


FOGLALKOZÁSA: Rendőr nyomozó
SZAKÉRTELMEI: Kopóként remek nyomolvasó, kiváló az önvédelmi tudása, és remekül lő, valamint jól vezet

ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK: rendelkezik szolgálati pisztollyal ( 2 db),egy rejtett vékony pengéjű késsel, valamint van egy saját sötétkékre festett kisebb sportmotorja, amivel közlekedik.

~°~
ELŐTÖRTÉNET:

...27 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot a nagy Párizsban. Sajnos, nem mondhatom, hogy ez volt a világ egyik legszebb napja, ahogy azt ilyenkor mondani szokták, ugyanis édesanyám belehalt a szülésbe, azt állították komplikációk léptek fel, de hivatalos magyarázatra sosem derült fény, hogy neki miért is kellett abban a pillanatban meghalnia, amint én megéreztem ez első levegővétel keserédes ízét a torkomban...
Apám üzletember volt, az az igazi karót nyelt öltönyös fajta, aki rengeteget utazott, és szinte alig látta a lányát, akit tulajdonképpen a fogadott pesztonkák neveltek...és amiről ő nem tudott...az utca....
Igen, sajnos mintha a sorsom a születésemkor megpecsételődött volna, sosem voltam egy angyal, sőt, ha kicsit durvább akarok lenni, nos, akkor egy gyilkos voltam, már abban az egyszerű, szent pillanatban....
Soha nem tudtam gyerekként sem az a habos babos frufrus kislány lenni, akit az apám nevelni, vagyis inkább neveltetni akart belőlem. Ritkán láttam, mikor egy hosszú üzleti útról épp hazajött, de akkor sem volt velem pár napnál többet. Talán nem véletlen, hogy épp emiatt az a mértéktelen nagy ragaszkodás és szeretet sem alakult ki közöttünk. Sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor néha talán mintha gyűlöletet is olvastam volna ki a szemeiből, amikor rám nézett, mert elvettem tőle azt az embert, akit mindennél jobban szeretett...Mindig is jól tanultam, fogékony voltam mindenre, rengeteget olvastam, érdekelt mindig minden ami új, és nem hétköznapi vagy szokványos. Az emberekkel is egész jól kijöttem, mondhatni, de a 3 lépés távolságot azért valahogy mindig megtartottam másokkal szemben. Gyakran csavarogtam el otthonról, mikor épp sikerült kijátszanom az aktuális házvezetőnőt. Sosem kellett magam túlságosan megerőltetni,s mondhatni így megannyi újat és élményt szívtam magamba, szembe sülve azzal, ami a való világ volt...ugyanis Párizsnak is megvan a sötét oldala...szegénység, nyomor, mocsok....az élet nem egy felfújt rózsaszín léggömb...és ez nekem már elég fiatalon elpukkant az orrom előtt...Talán pont ez az ismeret és út vezetett oda szép lassan, hogy azzá válljak, ami most vagyok. Nem volt könnyű elfogadtatni az igazságot az apámmal, hogy ahogy teltek az évek,a babaarcú leánykája nem megy sem ügyvédnek vagy misszós orvosnak...nyíltan közöltem vele, hogy rendőr leszek...sosem felejtem el azt a megvetést és mérhetetlen csalódottságot, amit akkor láttam a szemeiben...és talán mondhatom, hogy azon a ponton indultam el egy olyan úton, amit én magam tapostam magam előtt, de mindig is tudtam, hogy ez az én utam, ez vagyok én, ez kell nekem....Végigjártam önerőmből minden iskolát ami ehhez kellett, nem volt könnyű, sőt...nagyon is nehéz volt, de végig csináltam, mert ezt akartam. És az úton megedződtem, az élet kikupált, talán túlságosan is jó munkát végzett egyesek szerint....de ettől függetlenül, sajnos nem mondhatom el,hogy mindig egyenesben járok. A világ változott, nekem Párizs már nem szolgált olyan mozgástérrel, ami elég lett volna...annál inkább az államok. Így kerültem át New Yorkba, ahol már viszonylag ismerték az aktámat, de női nyomozóként azért mindig mindenhol meg kell küzdeni azért, hogy tiszteljenek, és elismerjék a munkádat. Az évek alatt mondhatom, hogy nekem ez azért sikerült, még ha nem is én állok a szamárlétra tetején, hiszen nekem is vannak főnökeim, de ez egy elhanyagolható aprócska tényező....


~...-Hééé, Roxy, gyere, Billy hívat minket.-dugta be a fejét Ross,s vágott be egy tollat, direkt mellé célozva az asztalnál ülő nő felé. A nő felállt az asztaltól,majd nyugodt tempóban lépett ki az irodájából,s átvágva a többiek között ment a nagyfőnök irodájába, ahol az öreg kopasz mint mindig megint a nagy asztala mögött ült, és mintha elnyelte volna az a nagy bőrfotel...elég nevetségesen festett, és persze Ross. Ők ketten úgymond társak voltak a munkában, és jó barátok magánemberként.
-Végre, hogy betolta a seggét ide De'Loise...nem érünk rá egész nap.-morogta Billy, majd leültette maga elé a két nyomozót.
-Maguk nyomoznak a Lhenson-féle gyilkossági ügyben. Nos...úgy tűnik, valamibe nagyon beletenyereltek már megint, ugyanis idő közben kaptunk egy csinos kis aktát az F.B.I.-tól, és ha ezt végig lapozzák-dobott le egy sötét borítású, kicsit sem vékony köteget eléjük az asztalra-....akkor rájönnek, hogy ez aligha egy mesekönyv...úgy tűnik, hogy van egy mániákus sorozatgyilkosunk...érdekes, hogy nekünk adták az aktát és hogy szó nélkül lenyelik, hogy mi foglalkozzunk vele...biztos, hogy itt valami nem teljesen tiszta, de az ügy a maguké. Ez minden bizonnyal nagy segítség lesz a későbbiekben...de arra kérem magukat, hogy csak...óvatosan. -Billy ezzel mindent elmondott, ők ketten Rossal összenéztek, mindannyian tudták, hogy valami hibázik az egész történetben, de ők csak bábok voltak, nem tehettek mást, minthogy beszálltak a játékba, ahol dróton rángatott bábuk voltak csak. Felálltak, majd elindultak kifelé, ám még mielőtt kiléptek volna az irodából, Billy még megszólalt.
.Ó és még valami....ha lehet, akkor az ügyet intézzék a lehető legdiszkrétebben.-bólintottak, majd eltűntek a körfolyosón,s a lifttel lementek a parkolóházba.
-A rohadékok már megint úgy intézik, hogy mi végezzük el helyettük a piszkos munkát, amíg ők ülnek a seggükön, aztán meg az összes helyi tévé azzal lesz tele, hogy vállon veregetik magukat, hogy milyen nagy munkával oldották meg az ügyet egyedül...ch...-háborgott Roxanne, amíg leértek Ross kocsijához. A férfi felnevetett...ugyan, hagyd már, úgy tudom téged eddig sem érdekelt a hírnév...vagy lemaradtam volna valamiről?
-Nem...én nem a vállveregetésért vagy az előléptetésért csinálom ezt az egészet, de ezt te is nagyon jól tudod. De azt sem szeretem, ha valaki bazári majomnak néz, és meg akarja mondani, hogy mit és hogyan tegyek...-a férfi jót mosolygott a nőn. Ő már csak ilyen volt, és pont ezért alkottak ők ketten egy nyerő párost, csak a jó zsaru-rossz zsaru felállásban most a nő volt aki a kemény zsarut adta, és ő valahol ezt nem is annyira bánta. Ismerte Roxy múltját, többször ki is húzta már a szarból, de ez kölcsönös volt.Az éles ellentétek tették őket egy nyerő párossá.
-Na jó van te őrült, ugorj be, és haladjunk....-volt ez a végszó.

...A több hétig tartó nyomozás végre eredményre jutott, úgy tűnik forró nyomon voltak, felmerült egy név,s eljött az idő, hogy rajta üssenek a gyilkosuknak. A kocsit jóval messzebb parkolták le, nehogy feltűnő legyen. A rakpart környéke nem volt túl forgalmas, a dokk munkások is beljebb dolgoztak, a raktár épületek és a konténerek területe ilyenkor már nem volt egy forgalmasnak nevezhető hely. Az A38-as raktárépületet keresték,s miután megtalálták, ketté váltak, egyikük a hátsó másikuk a tűzlépcsőn felmászva fentről hatolt be, végül a raktárban a felpakolt ládalabirintusban összefutott újfent az utuk, ugyanis egyikük sem talált eddig semmi. A félhomályban tapogatózva Ross lába beleakadt valamibe, az a valami egy kéz volt...hosszú bársonyos bőrű kéz, ujján jegygyűrűvel. Ross szemei azonnal kikerekedtek, kezét melyben a fegyvert tartotta leengedte. Ekkor vette észre, hogy a férfi megdermedt.
-Ross...héé...hallod...téged meg mi....-és ekkor vette észre ő is az egyik ládasor mögül kiálló kezet.Tekintete a gyűrűre siklott, nagyon is ismerős volt a számára...kísértetiesen hasonlított arra, amit Ross adott Marynek, amikor megkérte a kezét. Tudta, mert bár a választásban nem tudott segíteni a férfinek, de miután megvette egész álló nap azt mutogatta neki, és arról áradozott, hogy miként kéri meg a nő kezét...Így már értette azt a tekintetet a másik szemében és arcán. A férfi keze megremegett, szíve vadul kalapálni kezdett, olyan mérhetetlen félelem lett úrrá rajta, hogy ilyennek még eddig soha nem látta őt. Önkéntelenül érintette meg a férfi kézfejét, amolyan csendes együttérzésképp, és megnyugtatólag, hátha nem azt találják a ládák mögött, amire számítanak...De sajnos mégis. Mary élettelen teste volt ott...a sorozatgyilkos újabb áldozata, és ők későn értek ide. A férfi ebben a pillanatban összeomlott...később szirénázó rendőrautók, helyszínelés, és ők ugyanott tartottak, ahonnét elindultak, de olyan fordulattal, amit nem vártak. Ő elmondta a kiérkező rendőröknek a történetet, majd az összeroppant Rosshoz ment.
-Szörnyen sajnálom...-együtt érzett a másikkal, de mégsem tudott semmi értelmeset mondani, ugyan, ilyenkor lehet e egyáltalán...s a férfi felállt, beszállt a kocsijába és elhajtott. Tudta, hogy jobb nem utána menni.

Éjszaka beült egy bárba, szerette volna kikapcsolni a gondolatait, de nem sikerült, folyton próbálta összerakni a nyomozás képeit a fejében, de nem jutott egyről a kettőre...de meglátott egy alakot, aki őt figyelte, azóta, hogy belépett a bár ajtaján, majd az a távolban mutatott egy papírfecnit,mintha csak jelezni akarna, majd felállt, és a hátsó ajtón kiment. Ösztönösen állt fel,s követte azt az irányt, ahol az alak eltűnt. A bárnak ez a kijárata hátsó, sikátoros részre nyílt, erre aligha jön ki valaki készakarva, maximum ha kihozza a szemetet a falnál álló konténerekhez. Kint nem látott senkit, de éber volt, úgy érezte, valami nincs rendben.
Hirtelen egy alak ragadta meg hátulról lefogva a kezeit, és hátraszorítva a nyakánál a fejét...valami érthetetlen szöveget mormolt az alak, miközben ő úgy érezte mintha ezernyi tű hatolna át a bőrén, mintha egyfajta áram hatolna át minden porcikáján, ekkor a szemközti konténer körvonalai kezdtek furcsán elmosódni, a fájdalom egyre csak erősödött és egészen az izmokon át a csontokig hatolt.ÉRezte ahogy fogy az erő a lábaiból, és összecsuklik, a következő pillanatban már levegőt is alig kapva feküdt a földön és még homályosan látta a sötét alak távozó körvonalát....majd itt megszakadt a film...

Eközben Ross épp otthonában a bárszekrényhez lépett, hogy újbb adag gint töltsön a poharába. Ahogy nyúlt az üvegért, hirtelen feltűnt neki a kézfején lévő égésnyomra hasonlító seb, melynek a szélei mintha valamilyen mintát ábrázoltak volna. Nem értette, megdörzsölte, de nem érzett fájdalmat, noha az is lehet, hogy már a hatodik pohár gin után talán ez a normális...gondolta ő.Nem tulajdonított neki jelentőséget, hiszen bánatát alkoholba fojtotta, nem bírta megemészteni MAry halálát,s folyton a földön fekvő halott nő képét látta maga előtt. Leült a kanapéra,és ekkor valami csörömpölést hallott kintről. Kinézett, de nem látott semmit. Visszament, majd újból ki, kihozta a szemetet a házból,s ekkor újra meghallotta azt a furcsa csörömpölő zajt.Szolgálati fegyverét magához vette, és elindult kifelé, megkerülve a háztömböt ahol lakott a hátsó részen falfirkák,s távolabb már kezdődött a park. Elindult a kis utca vége felé óvatosan, fegyverét készenlétben tartva, de nem talált semmit. Ekkor halk puffanást hallott a háta mögül. MEgfordult, és egy árnyalakot látott maga előtt, aki őt vizslatta, majd felvillant valami sárgás szempár,s ekkor lőtt egyet, majd futásnak eredt a park irányába. Nem kellett ennél több, a lény megérezte a félelem szagát, illetve a jelet, amelyet követett,s ahogy a préda futásnak eredt, még állt egy ideig, mintha csak előnyt akarna adni a vadászathoz, majd végül megindult.Hamar utolérte a férfit, a parkban ilyenkor senki nem jár,s ahogy a férfi a fegyverét szegezte az állatnak tűnő ember felé a félelem látszott a szemeiben. A távolban lövések zaja dördült el, ahogy megpróbált védekezni Ross, de a fegyver egy csapással lendült,s a következő pillanatban ahogy mélyen belenézett a sárgás macskaszerű íriszekbe Maryt látta maga előtt, ahogy mosolyogva megy felé,s az idilli kép hirtelen átcsapott abba a borzalmas képbe, ahol véres arccal, hulla fehér bőrrel dühöngve indul meg a férfi felé átkozódó szavakat szögezve Rossnak, aki könnyezve borult térdre,s szabadkozott, hogy nem tudta megmenteni, hogy nem tudott vigyázni rá...hallotta fülében miként ver egyre gyorsabban a férfi szíve,majd addig gyorsult, hogy végül megállt, a barna szempár kikerekedett az utolsó pillanatban, arca mintha megkövült volna esett össze holtan. A lény közelebb lépett a férfihez, megérintette a kézfejen lévő heget, ami feketévé változott, majd eltűnt. Mintha csak elégedetlenül vette volna vissza ami járt neki, hagyta el a parkot az éjszakában.

Másnap reggel iszonyatos fejfájással ébredt, arra, hogy vadul csörög a telefonja.
-Mi van már!-nyögött bele a telefonba erőtlenül.
-De'Loise azonnal ide kell jönnie, ez önt is érinti.-kis időbe telt amíg felfogta főnöke hangját, de érezte a hanghordozásából, hogy valami nagy gáz van. Azonnal farmerba bújt,s vágódott fel a motorjára,s ment az elhadart címre, a parkba. Mindenhol rendőrautók, kifeszített sárga szalag, a bámészkodókat é riportereket távol tartották, bebújt a szalag alatt,s ment arra, ahol kisebb csoport tornyosult. Billy jött elé, ahogy észrevette hogy megérkezett.
-Roxanne, sajnálom de...-többet se kellett mondania, tudta, hogy Rossal történt valami, majd félrelökte a rendőrfőnököt,s meglátta a holtan heverő férfit. A látvány is szörnyű volt, ahogy kitágult pupillákkal, nyitott szájjal, dermedt hullafehér arccal feküdt a földön.
-Nem tudjuk mi történhetett, egy reggeli kocogó talált rá, és hívta a rendőrséget, külsérelmi nyom, dulakodás vagy vér sehol...csak a boncolással tuduk többet mondani, sajnálom.
-Mit gondol De'Loise, a sorozatgyilkosunk műve lehet?Először a menyasszonya, most meg ő...talán...
-Talán én leszek a következő?-kérdezett vissza rezzenéstelen arccal, de a rendőrfőnök nem válaszolt.-Tudja mit, hát hadd legyek én a következő a listáján annak a rohadéknak, úgyis megölöm...-tekintete elszánttá vált.
-Ezt nem teheti, maga rendőr...ebben az ügyben nem nyomozhat tovább...
-Ezt maga sem teheti meg.
-Ha rákényszerít meg teszem, hiszen érzelmileg érintett az ügyben, és lehetséges célponttá vált.
-Épp ezért kellek maguknak az ügyhöz...nélkülem nem tudják megoldani, ezt maga is tudja.-a rendőrfőnök végül bólintott, majd magára hagyta a nőt.
~Esküszöm neked Ross, hogy megtalálom a gyilkosod, és végzek vele, megbosszulom Maryt és téged is...ha addig élek is.~fogadta meg ott a parkban, és még csak sejtése sem volt arról, hogy milyen közel is van az, amit annyira keres....

avatar
Roxanne De'Loise
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 296
Hírnév : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Roxanne De'Loise

Témanyitás by Szellem on Csüt. Júl. 23, 2015 11:04 am

Elfogadva ismét, és üdv újra itthon Wink

_________________
I am the shadow, and the smoke in your eyes,
I am the ghost, that hides in the night
avatar
Szellem
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 1429
Hírnév : 74

http://eladokkonyve.freeblog.hu/

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.