Farkas-tó Park

Hát remélem nem kell kimondanom a nyilvánvalót, nem csak a vöröske szereti az erdőt. Nekem egyszerűen a véremben van az erdő szeretete, mióta csak megjelent nálam a mutálódás és farkasként élem az életem felét. Hiába élek a nagyvárosban, az, hogy vonz az erdő, emellett a vándorlásaim során rengeteget éltem az erdőkben, mindig kivonz engem időről időre a betondzsungelből. Alig vártam hát, hogy megint a talpaim, pontosabban a mancsaim alatt érezzem az avart. Kivételesen Abyss most nem tartott velem, dolga volt a városban, szóval egyedül indultam neki a vándorlásnak. Ah, annyira örülök neki, hogy a ruhám velem együtt módosul és nem kell elrejtegetnem már őket valahol. Na, azért nekem nincs odahaza kacsalábon forgó palotám, hogy legyen benne hatmillió set ruha. Igenis vigyáztam arra, ami van, mert költséges lesz ellenkező esetben kifizetni. Szóval bevetettem magam az átalakulást követően az erdőbe és mentem, amerre vittek a lábaim, szaladgáltam, megkergettem pár vadat, szomjamat oltottam egy patak partjánál, szóval jól éreztem magam. Mikor is jöttem ki. Valamikor nagyon korán, de a Nap már kezdte érinteni a legmagasabb pontját az égnek. Hiába, mindig gyorsan megy az idő, ha jól mulatunk, igaz? Na viszont akkor lassan lehet tendálnom kellene haza... kellene... de aztán megérzek valamit a levegőben. Emberszag. Nocsak nocsak, tán egy másik túrázó? Vagy egy szerencsétlen, aki eltévedt? Végül is, van időm, miért ne nézzek rá a körmére? Nekiveselkedtem hát és csakhamar megtaláltam az illetőt. Vörös hajkoronája gyakorlatilag világított a fák között. Lassan követtem őt, fától fáig haladva. Tudom, hogy kiszúrt, éreztem rajta azt a tipikus érzést, mikor valaki készültségben van. Meg éreztem ám a puskaport is a levegőben, amit az oldalán levő fegyver árasztott. Mi a fene? Vadásznak alulöltözött, turistának meg túlságosan felszerelt. Mindenesetre a figyelmemet felkelti, vajon ki lehet, mi lehet? Hm... tegyünk egy próbát. Eltávolodtam kicsit tőle, majd tettem egy kört... hogy pár méterrel előtte lépjek ki a fák előtt, rá emelve a tekintetem.

Megijedtem volna ettől a nyílt fenyegetéstől, melyet az előtte való megjelenésem kapcsán vág a fejemre. Nem, egyáltalán nem, sőt, azt se mondanám, hogy adtam volna jelét. Kisanyám, ha most komolyan azzal a disznólövővel akarsz megijeszteni, akkor nagyon rossz úton jársz. Engem a saját családom meg a szomszédok kergettek vadászpuskával meg ki tudja milyen kandalló felett tartó mordájokkal, mikor likvidáltam a szüleimet. Most mégis itt vagyok, élek és virulok, másokkal ellentétben... szóval nem, nem pont ettől az oldalra szerelhető hurkatöltőtől csinálom össze az erdőt. Na vajon hogy is hozzam ezt a tudtára, anélkül, hogy elrontanám a magam kis játékát és leleplezném a kilétemet. Aha, tudom már, bár lehet ezzel alaposan rá fogok lépni az idegeire, de sebaj, én már csak ennek élek. Fogom hát magam, ott ahol vagyok, leteszem a hátsómat az avarba és kíváncsi szemekkel kezdem vizslatni a nőszemélyt. Mint ha csak éppen hazamentem volna farkasnéhoz és hallgatnám a nap beszámolóját a nyúlhelyzetről az erdőben. Sőt, hogy még tovább fejezzem ki az érdeklődésemet, elkezdem a fejemet időszakosan jobbra-balra döntögetni. Elég komikus látvány lehetett, ahogyan így vizslatom a nőszemélyt, mint valami kiállítási darabot. Na, mit fogsz erre lépni? Aztán megtudom és most rajtam van a sor, hogy pislogjak egy sort... ahogyan a vöröske hirtelen átváltozik valami... sárkánygyíkká? Igen, határozottan az, majd el is repül. Majdhogynem egy mangacseppel a fejem mellett szemlélem a jelenetet. Hát ez hamar megunta. Még egy mutáns... mi a fene, tenyészet van itt New Yorkban vagy mi a fene... viszont... megfogan a fejemben valami. Hát barátocskám, ha azt hitted, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem, akkor óriási tévedésben élsz. Pechedre nem csak neked vannak ilyen lehetőséged, ahogyan visszaváltoztam emberré, majd pár másodperc múlva már a holló alakomban feszítettem kis a szárnyaimat és emelkedtem a levegőbe. Kiemelkedtem a fák közé, majd hamarosan kiszúrtam a távolodó alakot utána repültem, a tőlem telhető leggyorsabb sebességgel, hogy beérjem őt. Nem szabadulsz te tőlem vöri...