Pince

Go down

Pince

Témanyitás by Cerebro on Csüt. Szept. 29, 2011 7:57 pm

Pincehelyiség, mint a ház legtitkosabb búvóhelye, viszonylag kényelmesen berendezve, régi, otthagyott bútorokkal és eszközökkel.


_________________
avatar
Cerebro
Admin

Hozzászólások száma : 539
Hírnév : 7
Tartózkodási hely : Xavier Birtok

http://postoutsiders.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Romboló on Csüt. Feb. 02, 2012 9:54 am

...Klausztrofóbia...

Parázsléptű és Hugh: nektek mondanám, hogy a kaland kezdetekor mindketten úgymond friss húsok vagytok, vagyis legfeljebb 1-2 hete álltatok be a Testvériség soraiba. Amúgy sem árt majd, ha bizonyítotok.
Mind a hárman a házban tartózkodtok, mikor Pyro körbejár titeket egyenként. Szokatlanul csendes a fiatalember, ül a szemében valamiféle mély szomorúság, vagy riadalom. Nagyon halkan annyit mond mindnyájatoknak, hogy menjetek le az alagsorba, Magneto szeretne veletek beszélni. Nem lehet kérdés, oda irányozzátok a lépteiteket, de Kardfog felé annyit még mond Pyro túlságosan is, szinte maróan komolyan:
- Victor, azt hiszem most nagy baj van...
Egyáltalán maga a tény, hogy tegeződve és minden vidámság nélkül beszél, az még az elállatiasodott mutáns lelkében is ver valamiféle visszhangot. Annyit mindenképpen, amiből megérzi Pyro szavainak súlyát. Tényleg nagy lehet a baj...

Amint megérkeztek az alagsorba egy régi ágyon ülve találtok rá Lensherre, egy ismeretlen férfi mellett ül. Az alak az ágyban fekszik, a szemei fennakadva, hevesen verejtékezik, néha motyog pár összefüggéstelen szótöredéket. Nagyon sovány, gyakorlatilag szinte csak egy csontváz, kifordult szemgolyói viszont szinte világítanak a lázas, egészségtelen fénytől. Nyögdécselve hörög néha. Katonai zubbonyt és nadrágot visel. Feltehetően nem mutáns, ennek ellenére Magneto nyílt részvéttel az arcán figyeli a férfiút, öreg, ráncos kezei finoman tartják a haldokló csuklóját. Csak egy öreg házi köntöst visel most és öltönynadrágot. Kardfog ösztönösen a levegőbe szimatol. Sok mindent érez, amit már megszokott, a katona verejtéke, kevéske vér fémes illata, meg valami kesernyés szag... nem tudja pontosan mi lehet, konkrétan ilyet még nem érzett, de az ösztönei veszélyt jeleznek. Bár még attól is távol van, de a cián az, amihez talán kissé hasonlítani tudná. Erik feje lassan felétek fordul, mindhárman megdöbbentek. Szája sarkán kevéske rászáradt vér, szemei alatt sötét árkok húzódnak, a tekintete lázasan csillog. Nehézkesen feláll, majd nyögve egy közeli székhez botorkál és int néhány még odakészített ülőalkalmatosság felé. Mielőtt mind leülhetnétek Parázsléptű felé fordul és a haldokló katonára mutat:
- Többet nem tud már elmondani az a szerencsétlen ember, a kínjait pedig nem akarom feleslegesen elnyújtani...
Halkan beszél, fátyolos, beteg hangon.
- Gyorsan csináld kérlek és... ne szenvedje meg. Óh! Még valami! Fedetlen kézzel ne érintsd meg közben. Fertőz...
Félre fordítja a tekintetét miközben a lány kezében megcsillan a Sai tőrön a lámpák fénye. Suhanó hang, gyors döfés, a lélegzet kihagy s egy élet megszakadt fonala aláhull a mélybe. Most, hogy ezen túl vagytok helyet foglaltok, de percekig nem nagyon halad a társalgás. Magneto zihálva köhög, a kezében zsebkendőt tart ugyan, viszont Kardfog így is megérzi a kevéske friss vér illatát. Pyro jól mondta. Baj van... Az idős vezér felnyög, majd erőtlen hangon beszélni kezd:
- Nem kell aggódnotok, nem terjed a betegség levegőben - suttogja. - Csak érintés útján. De... ez nekem nem számít már, azt hiszem. Az a férfi az ágyon, Jenston hadnagy volt. A hadsereg egy kutatóbázisának őrkatonája. Az ember... az ember makacs fajta. Makacs és okos. Rájött már kudarcára, a szérummal, ami... nos megkísérelték tovább fejleszteni. Ha nem hat véglegesen, hát legalább öljön. Lehetőleg csak mutánsokat. Üszkös sebeknek tekintenek minket az emberiség testén, még mindig, nem... nem látják az igazságot. A terv legfeljebb hátráltatná az evolúciót, de meg úgysem állíthatják. Ostobaság, mégis... mégis tudósaik sora kísérletezett ott, egyébként nagyszerű koponyák, de túlságosan félnek tőlünk ahhoz, hogy nyílt elmével gondolkodjanak...
Megrázza a fejét, majd hirtelen váltással ugrik egyet a történetében:
- Az úrra Pyro talált rá a kikötőknél. Betegnek tűnt, összeesett, félrebeszélt. A szérumot és mutánsokat emlegetett. Azonnal felhívott természetesen engem, én pedig utasítottam, hogy hozza be őt hozzánk, éreztem... éreztem, hogy fontos lehet. Nehéz munka volt, mire sikerült magához téríteni úgy nagyjából, de megérte. Azt ígértem neki, hogy segítünk rajta, ha beszél. Tudta... tudta, hogy erre nincs remény. Csak annyit kért: könnyítsük meg cserébe a távozását. Tisztességes alku volt, ő pedig egy... egy tisztességes ember. Én... én álltam a szavamat, ti vagytok a tanúk rá...
Fázósan megreszket a vénember, most valóban annak is tűnik egy rövidke időre. De csak másodpercre talán. Az után szálegyenes gerince, mi mindig is vezette újra megkeményedik, öregedő szervezete birokra kel a testében lobbot vetett kórsággal:
- Elmondta, amit elmondhatott - zihálja nedves, fátyolos hangon. - 5 nappal ezelőtt laborbaleset történt. A szérum továbbfejlesztett változata még nem állt készen, nagyon instabil volt. Nem csak... nem csak a mutánsokra káros, hanem mindenkire. Ráadásul bizonyos mértékig mutálódott is, valamilyen módon, egy másik ott végzett kísérlet anyagait is elérte, de erről semmit sem tudott mondani, nem volt hozzáférése...
Felemeli lázasan fénylő tekintetét és Kardfogéba fúrja azt, kevesen állják hosszan a pillantását még most is. Betegség ide vagy oda, ez nem változtat belső erején.
- Victor... nem engedhetjük meg, hogy az a vírus, vagy méreg, vagy mivé változtatták a szérumukat kijusson abból a laborból. Még nem számolták fel, nincs rá módjuk feltűnés nélkül, de már keresik a megoldást. Ha bejutnak és megszerzik a kutatási eredményeket, tovább fogják folytatni a... a munkát. Nem engedhetjük meg, hogy mutáns testvéreinket úgy pusztítsák el, mint a patkányokat. Méreggel... aljasul, mintha... mintha betegség lennénk, nem pedig a jövő. Az ő jövőjük is... - hörgi nehézkesen, majd egy pillanatra mintha ő is megfáradna: - Öreg vagyok. Öreg és fáradt. A szérum is nagy megterhelés volt már nekem, ez... ez lehet, hogy az utolsó akadály, amit már nem mászhatok meg. Ha így alakulna, ideje, hogy kipróbáljuk új testvéreinket a harcokban. Vidd el magaddal Parázsléptűt és Hagwood doktort. A hölgy nagyszerű harcos még a képességein kívül is, a doktor... segíthet azonosítani, mit is kell elpusztítanod... de... nos, számításaim szerint talán 3 napom van, legfeljebb 5. Ha esetleg még él a komplexumban egy bizonyos Mitchell Anderson professzor... ő volt a projectvezető. Ő... ő még talán megmenthet engem is, de értsd meg: a kutatási anyagok a legfontosabbak! Ha választanod kell, akkor azt válaszd. Meg kell semmisülniük!
Ereje nagyon elhagyja most, reszket a teste, remegő kezével egy pohár víz után nyúl, de kilötyög az ital, öregedő ujjai nehézkesen bontanak fel egy gyógyszeres dobozt, de nem nagyon boldogul. Összeszorulnak az ajkai:
- Hawaii szigetén, a Mauna Kea vulkán mélye rejti azt a bázist... Menjetek és tegyétek a dolgotokat.
Kínlódva felnéz, szemöldökét összevonja:
- Menjetek már! Annyit csak megérdemel egy vénember, hogy... hogy megőrizze a méltóságát és ne így lássák... ne... Menjetek...


Mesélő megjegyzése: előre is elnézést kérek attól, aki majd bevállalja egyszer a Magnetot a szerepeltetésért, nem tudtam jelenleg engedélyt kérni, csak remélhetem, hogy megfelelően hoztam a figurát.

(Az utolsóként válaszoló jelölje meg célként kérem a Hawaii Vulkánok Nemzeti Parkot)
avatar
Romboló
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 169
Hírnév : 15

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Hugh Hagwood on Csüt. Feb. 02, 2012 1:30 pm

Nem különösebben kedveltem a Pyro nevű fiatalembert, de meg kell valljam, az a komor tekintet és hangnem, amit érzékeltem, meglehetősen ijesztő volt. Tőle abban a rövid időben, mióta ide kerültem, nem ezt szoktam meg. Ahogy a elnéztem a többiek arcát, ők is eléggé nyugtalannak tűntek, még Victor is, akit pedig nem lehetett azzal vádolni, hogy túl sokat aggódik. Másrészről azzal sem, hogy túl sokat gondolkodna, most mégis úgy tűnt, igencsak gondolkodik, vajon mit is akarhat tőlünk Pyro. Vagy az is meglehet, hogy csak tévesen értelmeztem az arckifejezését.
Lementünk hát a pincébe. Azonnal felismertem azt a szagot, ami a levegőben terjengett. A halál szaga. Egy haldokló kipárolgása, aki nemsokára visszaadja a lelkét a teremtőjének. Több tucatszor éreztem már ezt a kórházban.
Már lépnék is a beteghez, talán valamiféle beidegződés okán, de amikor Erik ránk néz, megtorpanok. Ha azt mondanám, rossz bőrben volt, nem fejezném ki vele hűen az állapotát.
Amikor felszólított rá minket, leültem az asztalhoz. Nem néztem végig, ahogy Parázsléptű végez a haldoklóval, de azzal egyetértettem, hogy ez a legjobb, amit tehet. Egy, talán másfél napja ha lehetett hátra, és azt is szenvedésben töltötte volna.
Figyelmesen hallgattam végig Magnetot. A szérum! Tudhattam volna, hogy nem hagynak fel a kísérletekkel. Persze annak, aki igazán szükségét érezné, nem adják oda, de fegyvert, azt tudnak belőle csinálni... Jellemzően emberi.
Haragot és tettre készséget éreztem Erik szavai után. Amint kiléptünk az ajtón, feltettem a kérdést.
- Hogy jutunk oda? A Testvériségnek nincs saját gépe, mint az X-eknek, vagy igen?
avatar
Hugh Hagwood
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 276
Hírnév : 2

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Parázsléptű on Csüt. Feb. 02, 2012 6:20 pm

Nem is nagyon találkoztam még ezzel a Pyro nevű kölyökkel, aki most belépett a körünkbe és valami visszafojtott érzelemmel a szemében szólt hozzánk, hogy Magneto mester hívat minket. Mikor természetesen azonnal pattanok, hogy eleget tegyek a parancsnak, még hallom, ahogy a fiú Kardfognak valami nagy bajt emleget. Ez még jobban ösztökél a gyorsaságra.
A lépcsőn leérve az alagsori helyiségbe faarccal veszem tudomásul, hogy a mester nincs egyedül, hanem egy haldokló férfi mellett ül és figyeli annak nehéz és keserves légzését, ami már mutatja, hogy nem sok időt adnak már neki a szellemek.
Mikor Magneto felénk fordul, habár nem mutatom ki, de mégis meglepődök, hiszen igaz, hogy sok év nyomta már eddig is a mester vállát, de most mintha valami falánk démon ellopott volna tőle éveket. Sötét karikák ültek láztól csillogó szeme körül, szája sarkában vér csillant és ez elég sokat mondó volt számomra. A mester beteg! Nagyon beteg!
Aztán nehézkesen feláll és elindul egy közeli szék felé, közben rám nézve egy kívánsággal fordul felém, melyre csak egy főhajtással jelzem, hogy megértettem.
Az ágyon fekvő emberi roncshoz mentem és vigyázva, hogy ne érjek hozzá az övemből előhúzva az egyik tőrömet a férfi állába döftem. A penge gyorsan és könnyedén hatolt át a puha szöveteken és egészen az agyig hatolt, így gyors és kegyes halált hozott. A takaróba megtöröltem a pengét, majd visszatűzve azt az övembe, leültem az egyik kényelmetlen ülőalkalmatosságra.
Figyelmesen hallgatom a mester tájékoztatását, habár sok mindent nem világos számomra, azt azért megértem, hogy valami kórt szabadítottak el az emberek, egy „labornak” hívott helyen, ami most már nem csak ránk, különleges képességűekre, hanem saját magukra is veszélyes. A mester is megfertőződött, de talán még van ott valaki, aki segíthet rajta, viszont elsősorban a hely elpusztítása a cél.
Még most is nehéz megértenem, hogy ezek a botor emberek, miért is akarnak minket kiirtani, hiszen az én világomban ez egy kiváltság volt, amit mindenki tisztelt, de most azzal kell szembenéznem, hogy meg akarnak ölni érte. Ezt nem nézhetem tétlenül és tenni is fogok, hogy ez megváltozzon!
Örömmel hallottam, hogy a mester engem is alkalmasnak talál a feladatra, így bebizonyíthatom neki, hogy méltó vagyok a bizalmára.
Felállok a székről és először a mester, majd Kardfog felé is meghajolok.
- Sensei Magneto és Kardfog, nem fogok szégyent hozni a klánra!
Látom aztán, hogy a mestert milyen rohamosan dönti le a lábáról a betegség, és tudom, hogy igyekeznünk kell, hogyha meg akarjuk hozni neki a gyógyulást. Még meghatározza a célpontunkat és utunkra küld minket.
- Hay! – hajolok meg még egyszer és távozom a többiekkel együtt.



avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Victor Creed on Pént. Feb. 03, 2012 12:17 am

Visszaérkezem, de nem vagyok jókedvű. Sőt! Valamiféle búskomorságot érzek, amibe az egész testem beleremeg… Nem ajánlatos hozzám szólni! Főleg nem Vigyorinak, de a kis „sétámból” visszafelé, látom, ahogy felpattan a motorjára, a derekát pedig egy szőke hajú lány öleli át… Még szerencse, hogy a kis csaj ép pofájú fickóként ismerte meg, mielőtt kezelésbe vettem volna – biztos, hogy rajta tölteném ki a dühömet, amiért nem találtam semmi érdekeset a portyázásom közben… Mindenki elhiheti – okot adna rá az a kis féreg.

Épp a szobám felé tartok, mikor Pyro rám talál. Már rámorrannék, hogy most nem vagyok kíváncsi a hülyeségeire, de amit mondd, az visszatart ettől. Furcsának tűnik, túlságosan is lehangolt ahhoz, hogy szórakozzon. Felmorgok, de azért csak nekiindulok. Na, és most mit "óhajt" az öreg?! Nagyon remélem, hogy nem valami felesleges dolgot akar megint a nyakamba varrni, mert ahhoz egyáltalán nincs kedvem, hogy egyik helyről a másikra rohangáljak – arra itt van Pyro! Elég nagyfiú már ehhez!

Aztán a fiú még egyszer felém fordul. Nagy baj?... Hmm… Mégis mi? Elhúzom a számat, de azért most már érdekel, mi lehet a gond. Pyro nem önmaga és emiatt már kezdem komolyan venni az üzenetet. Már-már, mintha tőlem várna megoldást... Kíváncsian indulok az alagsorba.

Hamar leérek, és mielőtt még belépnék, meghallom a két férfi lélegzetvételeit. A tarkóm libabőrös lesz – egyáltalán nem biztató, amit hallok. Egyik nehézkes lélegzet sem utal jó dolgokra… Belépve mélyet szippantok a levegőbe és a bizsergés már az egész hátamon végigfut, ahogy megérzem a jól ismert izzadtság és vérszag mellett a harmadikat. Nem tudom beazonosítani, de ösztönösen felmorgok, ha közelebb kellene mennem ehhez az ismeretlen aromához, még fel is erősíteném. Így is eléggé nagy a döbbenetem és nem értem mi folyik itt, de aztán…

- Magnus… - szalad ki a számon, mikor felénk fordul. Hangom monoton és száraz, mégis érződik benne a meglepődöttség. Sokkal rosszabbul van, mint mielőtt elkezdtem védelmezni… Sokkal…

Keresztbe tett karokkal nézem, közel állva a kijárathoz, amikor Parázsléptű megindul. Ujjaim megrándulnak, mikor egy gyors mozdulattal megöli a férfit. Bár ott van a levegőben, ami minden porcikámnak azt súgja, hogy ez most tényleg súlyos ügy, mégis élvezettel, megbabonázva figyelem, amikor a tekintete üvegessé válik. Gyönyörű…

Aztán Magnus int.

Utolsóként ülök le az asztalhoz és karmaimat a szélébe mélyesztem, mikor megérzem a friss vér illatát. Mi a franc ez?! Összehúzott szemekkel vizsgálom a vezetőnk arcát. Érintés útján terjed, de ő mégis a csuklóját fogta… És Pyro hozta ide le. Mindketten fertőzöttek akkor? Nem tudom eldönteni, hogy a fiú szervezete még küzd-e a vírussal vagy nem lett-e semmi baja.

Figyelmesen hallgatom, felé (nagyjából) mindig tisztelettel fordultam. Jenston hadnagy, kutatóbázis, újfajta szérum és még sok más finomság... Nagyon nem tetszik, amit hallok és elégedetlenségem tovább fokozódik, ahogy folytatja.

Mikor a szemembe néz, ismét látom a megtört testben azt, aki a falkánk vezére. Igen, akármennyire legyen gyenge, a céljai határozottak, kiáll értük… Ahogy beszél, más esetben gúnyosan felhorkantam volna. Ugyan, miért is avatkoznánk bele? Öljék csak meg magukat, a vírus, úgyis minden embert megfertőz… még élveztem is volna ezt a kegyetlen módszert, ahogy végignézzük a szenvedésüket. De nem csak az emberekről volt szó. Mutánsokról is - és most Magnus élete is veszélyben volt. Azé az mutánsé, aki változtatni tudna a dolgokon.

Sok halált láttam már, a legtöbbet én magam tettem közülük – mégsem tudom elképzelni, hogy a vezér meghaljon. Erősebb annál ez a vén mutáns.

Hátrébb dőlök, mikor a két újoncot a nyakamba varrja a feladat végrehajtásához. Rájuk pillantok, aztán ismét visszatérek Magnus-hoz. Még nem ismerem őket eléggé, hogy bízzak a képességeikben, így inkább nem mondok semmit... Legfeljebb csak egy hümmögés hagyja el a számat.

Mitchell Anderson nevét megjegyzem és egy aprót bólintok, hogy megértettem. Arra, hogy őt találjuk-e meg vagy az anyagokat, nem válaszolok. Majd eldől… Jobb, ha én sem tudom melyiket választanám. Ez csak egy feladat, nem szabad érzelmeket belevinni... Nem, mintha szoktam volna...

Felállok, mikor Parázsléptű meghajol, figyelmen kívül hagyom. Ugyan, mit csinálhatnék? Nem szólok, csak akkor morranok fel, mikor még mindenki megdermedve figyeli Magnus elesettségét.

- Kifelé! – morranok feléjük és bár az én utasításom Magnusé mellett nem sokat ér, de azért mindnyájan engedelmeskednek. Még egy utolsó pillantást vetek az öregre, amiből kiolvashatja: vadászni megyek. És mikor vadászom, nem állít meg semmi a célpont elérésében…

Kifelé veszem az irányt, Hagwood és Parázsléptű is sebesen szedi a lábát, ha nem akarnak lemaradni. Kilépek a házból és miközben célirányosan befordulok egy újabb utcára, előveszek egy telefont, amit nemrég adott Magnus… Nem tudom mi járhatott a fejében, mikor megdobott vele.

- A Testvériségnek nincs gépe, de Magnus-nak vannak kapcsolatai – dörmögöm a dokinak. – Pár szívesség itt, néhány ott… Bred? – szólalok, meg mikor egy rekedtes hangú férfi beleszól. – Mi vagyunk… Igen, jól látod… Nem. Most azonnal… Te mondtad, hogy nem jelent akadályt... Nézd, itt az ideje, hogy törleszd Magnusnak!... Elég szépen elintézte neked, hogy azóta se üldözzenek, szóval fogd be a pofád és készítsd elő a gépet!... Hogy ha nem? Hát „barátom”, akkor meglátogatlak és a saját repülőd motorjába darállak bele!... Hmm… Na, így már mindjárt jobb – mosolygok gúnyosan és a két társamra nézek. – Hogy hova? Tudod, mindig is vágytam Hawaii -ra…



//Hawaii Vulkánok Nemzeti Park//
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Joshua Spencer on Hétf. Ápr. 09, 2012 10:05 pm

//Testvériség összekovácsoló kaland//

Josh pár napja érkezett meg Moszkvából, de nem siettette a Steinway házhoz való érkezését. Hogy miért? Egyszerű, mert feltűnést keltene. Valószínűleg a Moszkvai fogsága eljutott az amerikai kirendeltséghez is, így néhány napra fel kellett szívódjon, nem akarta veszélyeztetni a Testvériség helyszínének titkosságát azzal, hogy lebuktassa a ténykedéseit a korai érkezéssel.
A csatornán keresztül érkezett, mint minden más csatlakozni vágyó mutáns, léptei óvatosak és körültekintőek voltak, szinte minden kanyarulatnál megfordult, majd kis tükörkéjével kitekintett. Nem árt az óvatosság, Magneto minden bizonnyal szíjat hasítana a hátából, ha lebuktatná a csapatot.
Kényelmesen helyet foglalt a Pince egyik padján, s hatalmasat sóhajtott. Átgondolt minden vele történt mozzanatot, minden Oroszországban elejtett szót, és cselekményt.
Remélte, hogy hívásának a Testvériségi tagok eleget tesznek, és hamarosan, ha nem is egyszerre, de megjelennek a Pincében, s velük együtt Mr. Lensher is tiszteletét teszi a gyűlésen.
Unalmában az asztalon lévő kártyák mágneses mezejét kezdte manipulálni, egyszerre kettőt, hármat emelgetett, később pedig adott nekik rendszert is, s igaz nem igen szórakoztatta, de legalább elütötte az időt.
~ Kíváncsi vagyok kikkel bővült a csapat, nekem sajnos nem sikerült a toborzás. ~ Elmélkedett magában, miközben leejtette a kártyákat, és az ajtó felé tekintett, hol társai várhatóak, mesterével Erik Magnus Lensherrel.
avatar
Joshua Spencer
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 6
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Magneto on Kedd Ápr. 10, 2012 7:16 am

Szobájából figyelte a Steinway ház előtt elrobogó forgaltam, aprókat kortyolva nyugtató teájából. A napszakhoz képest igen sötét volt, melyért a közeledő vihar vállalt felelősséget. Vastag és fekete felhőit tolta a kéklő égboltra, hogy a tavaszi alkony napsugarait felfogva húzza tovább a távozó tél teljhatalmát. Magnetot akár érdekelhette volna az időjárás vagy a munkából hazaigyekvő homo sapiensek megállíthatatlan tűnő áradata, fejében azonban más kavargott, agyának kusza tekervényei között más ideák harcoltak egymással.
Üzentek neki és a többieknek... Volt, akinek Pyro adta át szóban a híreket, mások telefonjukon kaptak rövid értesítőt, egyeseket pedig egy cetli várta lakhelyükön. A beavatatlan szemnek vagy fülnek nem jelentett semmit sem a kapott adat, információvá csak azután válhatott a kapott betűsor, amikor az "JS" monogramot lefordította a fogadó fél. Persze, akit a tűz mestere keresett meg, annak ilyen rébuszok nem kellettek, hogy megértsék a mondandót, Pyro puszta jelenléte elegendő volt arra, hogy mindenki megjelenjen az adott időpontban a Steinway ház pincéjében.
Még öt perc - aprócska gondolat jelent meg a fejében, amikor szobájának hatalmas időmérőjének nagymutatója elkezdte az óra utolsó tizenkettedét. Csészéjét üresen tette vissza az ablak melletti tálcára, ahonnan szalvétát emelt ajkaihoz. A könnyű selyem szinte átsiklott cserepes száján, melyet az imént hörpintett tea sem tudott átnedvesíteni. A mívesen hímzett anyag gyűrötten landolt a tálcán, majd lassú tespedésben nyúlt el a fémes felületen. Erik azonban nem törődött a szalvétával, fejében újra a soron következő találkozó járt, összeszedve a témákat, amiket meg akart beszélni a többiekkel.
Léptei a szekrényéhez vitték, ahonnan egy háromgombos zakót vett elő, pontosan olyat, amelyik illett az élre vasalt szövetnadrágjához, vékonytalpú bőrcipőjéhez. Szokatlan kombináció volt ez, nem a megszokott felöltője, amit a többiek között viselt. Régi ruházatát és a köpenyt avittnak, megkopottnak érezte az alkalomhoz, majd parádézik, ha a homo sapiens-szel vegyül. Most azonban a testvérei között lesz, akiket ismer és akik őt ismerik, akikben megbízhat és akik benne is megbíznak.
Szinte magára sem ismert, ahogyan elnézte magát, s amint elveszett saját tükörképében, észre sem vette, hogy ajtaján halkan kopogtatnak, majd a nyílászáró nagyobb résnyire tárult, ahol Pyro alakja rajzolódott ki. A fiatal férfi elnézte mentorát, annak magas, szikár alakját, majd szeme a tükörben kereste a másik tekintetét.
- Mindenki itt van? - érdeklődött Magneto, amikor világoskék íriszei befogták a fiú lélektükreit, s a másik egy egyszerű fejrázással válaszolt az eldöntendő kérdésre. Erik láthatatlan gyűrődéseket simított ki az öltönyén, majd elhaladt Pyro mellett, aki illedelmesen megvárta, hogy a másik elmenjen mellette. Amikor mentora két lépéssel előtte járt, becsukta az ajtót mindkettejük mögött, majd árnyékként haladt a férfi mögött. A testőr szerepére azonban itt nem volt szükség, hiszen mindannyian ugyanazért vannak itt, mindegyikük a Testvériség büszke tagja. Még azok is, akik csak pár éjszakára húzódnak meg az alsóbb szinteken, akik csak tetőt akartak a fejük fölé arra az időszakra, amíg átutaznak New Yorkon. Magneto szívesen fogadta mindegyiküket, s akit lehetett, ügyük mellé állított. A pincében elhangzottak azonban nem tartoznak rájuk ... egyelőre. Csak a kiválasztottak hallhatják a terveket, amiket hosszú szunnyadása alatt ötölt ki.
Belépett, s hagyta, hogy minden szempár feléje forduljon. Apró mosollyal az arcán foglalt helyet az asztalfőn, ahonnan mindenkit szemmel tarthatott, s amikor leült, biccentésével kínált mindenkit hellyel. Várt a későkre, majd a megbeszélés elkezdődött...
avatar
Magneto
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 5
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Parázsléptű on Kedd Ápr. 10, 2012 10:11 am

Mikor Pyro szólt, hogy találkozó lesz a ház pincéjében, csak szótlanul bólintottam a hírre.
Hallottam még, hogy a fiú több Testvériségesnek is szintén átadta az üzenetet, így feltételeztem, hogy valami fontos dologról lesz szó.
Mióta itt vagyok, még nem volt szerencsém minden klán tagot megismerni, így most örültem, hogy erre alkalom adódik, hiszen sok olyan újonc is csatlakozott már Magneto san-hoz, mint amilyen én is vagyok, nem ártott tehát megismerkedni testvéreinkkel.
Miután készülődni kezdtem, azon morfondíroztam, hogy magammal vigyem-e a fegyvereimet vagy sem, de aztán úgy döntöttem, hogy talán a többiek zokon vennék, vagy a bizalmatlanság jeleként értelmeznék, így aztán akármennyire is meztelennek éreztem magam nélkülük, nem vettem el őket.
A rendi ruhámat vettem fel az alkalomra és miután mindent rendben találtam és az idő is elérkezett, elindultam a találkozó színhelyére.
Mikor beléptem az ajtón, az asztalfőn megláttam a mestert Magneto-t, így aztán mélyen meghajoltam tiszteletem jeléül, majd a jelenlévő többiek felé is. Egy idegenen máris megakadt a szemem, aki a mester mellett ült, és akit még sosem láttam a Házban.
De egyelőre csak csendben helyet foglaltam az asztal végén, hiszen ha szükséges, majd úgy is megtudom ki ő.
avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Oázis on Kedd Ápr. 10, 2012 11:51 am

Az első dolgok egyike volt amit itt meg tanultam a testvériségben, hogy jobb ha sehová sem megyek fegyvertelen. Miért is tenném? Hiszen egyes testvérek már önmagukban élő fegyverek. Ők sem manikűröznek, nem hagyják a fiók alján emberfeletti erejüket. Én sem fogom a szobában hagyni a cuccaimat. És különben is jobb ha látják harcra kész vagyok. Elvégre a mocsok emberek itt is ránk törhetnek bármikor. Akkor viszont meg nagyon nem árt ha meg tudom magamat védeni tőlük. És legyünk őszinték, vannak olyan szociopata mutánsok akik ellen szintén nem árt a 24 órás éber lét, és gyanakvás. Sosem lehet tudni mikor döntenek úgy, hogy nem a te torkod rágják-e el inkább.
Ez a mostani eset sem volt semmiben másabb a számomra, hiába, hogy Magneto hívott össze minket. Bár erre nagyon kíváncsi voltam, hiszen ez lesz az első ilyen gyűlés a testvériségben amin részt veszek. Így illően én is megjelentem, majd mivel ujjon voltam, próbáltam valami kis kevésbé szem előtt lévő helyet választani. Valami sarok, távol a főnököktől. Bár mivel nem elsőként érkeztem így is sokan láttak bejönni.
avatar
Oázis
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 177
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Victor Creed on Kedd Ápr. 10, 2012 11:53 am

Rühellem az összejöveteleket. Az összejöveteleknél, pedig még jobban, mikor valaki járkál a szobámban. Már innen érzem a szagot... A megszokott illatokon és szagokon keresztül a betolakodó aromáját. A felső ajkam felcsúszik az ínyemről és fenyegetően felmorgok. Bár nem tudom személyhez kötni, mégis ismerős az illat... Ahogy az ablakban guggolok, a szobám padlójára csak egy hatalmas árnyék vetül. Körülnézek, de az egyetlen zavaró tényező, csak az a kis fecni darab az ajtóm előtt. Az eső hangosan kopog, majd elhalkul, ahogy bevágom az ablakot. Halk puffanással érkezem a földre. Néhány lépéssel az ajtónál termek és felveszem a papírt. Az ujjaim véresre színezik az üzenetet, amit egy unott hümmögéssel tudomásul veszek, aztán összegyűrve eldobom valahová… Ott tartottunk, hogy rühellem az összejöveteleket…

Ahogy a csaphoz sétálok vizes lábnyomokat hagyva magam után, néha-néha egy vércsepp is követi a lecsöpögő esővizet. Minden lépésemnél vészjóslóan megreccsen a fa, ezt kizárva csend van. Halálos csend, amit imádok. Nincs szükségem társaságra és ezt, egyre inkább díjazom, mióta Magnus kezd megerősödni. Úgymond sokkal több „szabadidőm” van, amit nem mellette kell töltenem, hogy védjem. Heh, szabad kezet kaptam, ráadásul sok bepótolni valóm van. Az a két hét pihenő, amit a kis vörös szukának és a Bodwin kölyöknek köszönhetek, meghozta a hatását: Elememben vagyok. A kést kihúzom az oldalamból, beledobom a mosdókagylóba, ahol fémesen csattan, majd megeresztem a vizet és lemosom a vérben úszó kezeimet… Igazi úriember módjára készülődöm, hogy még egy csepp se maradjon a ház körül ólálkodó férfi véréből. Egyedül a fejemben őrzöm kétségbeesett üvöltését…

Szokásomhoz hívem szippantok egyet a levegőből, mielőtt még belépnék a pincébe és a megszokott illatok között egy régen nem érzett is helyet kap… Lám, lám, tehát igaz. Belépve, gyorsan körbenézek, tekintetem megakad Magnus-on, aztán tovább siklik a rég nem látott Joshua-ra. Pofátlanul elvigyorodom és a Vezér bal oldalán lévő szék mögé állok, de nem ülök le… Valahogy nincs kedvem tanácskozni, majd ha kell, akkor leteszem a seggem, de addig keresztbe tett karokkal várok.

- Nocsak, nocsak… - köszöntöm Josh-t a magam módján, száraz, érzelemmentes hangon. Nincs bajom a férfival, sőt… Végre van valaki, aki érti a dolgát. Tehát érdeklődve hallgatjuk a mondandóját.

Semedi tisztes távolságban foglal helyet a mestertől és kissé unott arccal, mégis izgatottan csillogó szemekkel néz, hol Magneto-ra, hol az idegenre.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Joshua Spencer on Kedd Ápr. 10, 2012 2:43 pm

Az emberek kezdenek szállingózni, abszolút idegenek számára, egyedül Viktort és Pyrot ismeri meg a tagok közül, na meg persze Mr. Lensherr-t. Megvárja, míg mindenki helyet foglal, bár beszélni nem beszélnek, megadják a tiszteletet Magnetonak, habár Viktor a maga módján ráköszön Gravitonra. Ő csak mosolyogva bólint felé, nem szól, végig nézi ahogy a heves vérmérsékletű mutáns megtalálja a helyét.
Végignézett mindenkin, s bár csekély a létszám, a testvériség nem arról híres, hogy hatalmas sereggel szálljon harcba ügyük érdekében. Persze a Börtönnél kialakult háború merőben más tészta, hiszen akkor seregre volt szükség, de ott a gyalogok áldozták fel magukat az ügy érdekében.
Magneto felé bólintott komor arckifejezéssel, majd mielőtt bárki is szólhatott volna felállt, ezzel remélve, hogy mindenki tekintete reá mered. Nagy előadó művész ő, nem törekszik az egyszerűségre, mindennek megadja a módját, ezért vár, s ránéz az asztalfőn helyet foglaló Magnetora, ki remélhetőleg rábólint a kezdéséhez szükséges engedélyre.
Ekkor megköszörüli a torkát, hosszan, szinte zavaróan, elteszi az asztalról kártyáit, majd körbesétál. Jól, és gondosan körbekémlel mindenkit, s bár ő esetleg Viktor, és Magneto tudja miért teszi ezt, a férfi nem osztja meg a többiekkel a már zavaró körbekémlelést.
A tűzhelynél állapodik meg végül, s mivel megbizonyosodott arról, hogy senki sem ideges, feszült az itt lét miatt, ami talán azt jelentheti, hogy nem lakozik közöttük kém, bár végül rájön, hogy Kardfog is megérezte volna, ha valaki zavarban érzi magát, dehát szükség volt erre a kis színjátékra.
- Üdvözlök mindenkit. Viktor, Pyro, Mr. Lensherr. Akivel még nem találkoztam volna, a nevem Joshua. Hogy eddig nem láttatok itt, annak két oka van. Eddig Oroszországban tartózkodtam, de ezután sem leszek itt mindennapos vendég, az én tisztem teljesen más. - Magyarázta kellő artikulációval, mondata végén tartva egy pillanatnyi csendet, hogy mindenki megemészthesse az elhangzottakat.
- Vannak rossz híreim, uram, és közömbösek, jóval sajnos nem tudok szolgálni. - Folytatta.
- Az Oroszországban tett utazásommal kapcsolatban azt kell mondjam igaza volt, ott más a helyzet mint itt. A mutánsok megtébolyultak, harcolnak az őket elnyomó kormány ellen, de ezt nem szervezetten teszik, hanem úgy, mint a vadállatok. Nincs vezetőjük, rongálnak, pusztítanak, míg el nem kapják őket. Próbáltam őket szervezettségre sarkalni, ellenállása bátorítani, de sajnos magam is fogságba kerültem. Itt jön a rossz hír. - Emelte fel a mondat végére mutatóujját ezzel is jelezve a dolog komolyságát.
- Egy új szervezet ütötte fel a fejét, egy amolyan mutánsellenes, katonai szerv, kik mutánsokat használnak fel ügyük elvégzéséhez, természetesen akaratuk ellenére. Nem tudom Mr. Lensherr, tapasztalt-e már ehhez hasonlót, de nekem nem volt még dolgom ezekkel. - Mondta, majd ismét tartott néhány perc szünetet, hogy mindenki megeméssze a dolgot, és hogy Magneto lereagálja eme aggasztó hírt.
avatar
Joshua Spencer
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 6
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Hugh Hagwood on Kedd Ápr. 10, 2012 3:49 pm

Végigfutottam a folyosókon, le a pincébe, el az itt vendégeskedő férfi mellett, aki nyilván nem kapott meghívást a tanácskozásra, hisz nem arra tart, amerre én.
Ami azt illeti, én magam is meglepődtem, hogy erre a tanácskozásra meghívót kaptam, még ha az csak Pyro szóbeli invitálása volt is. Nemrég voltam csak a Testvériség tagja, és bár erőm, intelligenciám révén meglátásom szerint máris sokkal magasabbra kellett volna emelkednem, egyelőre mint újonc voltam jelen a társaságban. Pedig mennyivel hasznosabb lehetnék, mint ez a nagyképű Pyro nevezetű egyén, vagy az a vadállatias Victor... Csak esélyt kéne adniuk nekem.
Voltaképpen Eriken kívül az egyetlen társam, akit valamire is tartottam, Parázsléptű volt. Ő igazi harcos. Nem szerető, mint Midnight, és nem is mészáros, mint Kardfog.
De végre elérkeztem az ajtóhoz. Kopogás nélkül, lendületből nyitottam ki, és szinte beestem rajta.
- Elnézést kérek... A késésért... Meggyűlt a bajom a rendőrökkel, de nem tudtak idáig követni, gondoskodtam róla...
Azzal lihegve lerogytam egy székre, és körülnéztem az ismerős, illetve ismeretlen arcokon, mert ez utóbbiból is akadt. néhány.
avatar
Hugh Hagwood
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 276
Hírnév : 2

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Magneto on Kedd Ápr. 10, 2012 8:02 pm

Kevesen gyűltek össze, de inkább pár bátor oroszlánt lásson a Testvériség soraiban, mintsem ezernyi gyáva nyulat. Amint végignézett a társaságon, ismerős és kevésbé ismert arcokat látott, de mindegyikük szemében dacot, elhivatottságot vélt kiolvasni ... sőt, minden lélektükörben az ügyért való buzgalmat fedezett fel. Nem akarta ő kezdeni a megbeszélést, nem tartotta szükségesnek, hogy kártyáiból akárcsak egyetlen lapot is előhúzzon, így természetesen bólintott, amikor Joshua engedélyt kért. Majd apró mosollyal reagálta le a színpadias kört a helyiségben, hiszen pontosan tudta, mire megy ki a játék, és - bár csak sejtése volt - Victor reakcióját is előre tudta volna borítékolni.
Mosolya azonban elhalt, amikor hangos, fémes csattanások terelték el figyelmét, mely Pyro irányából jött, aki unalmában Zippojával játszott. Az öngyújtó felpattant, apró láng gyulladt a kanóc végén, majd a fedél újra visszacsapódott a szerkezetre. A művelet többször is megismétlődött, s ha lehetett, minden egyes kattanás egyre hangosabban csengett vissza a fülében. A mozdulat azonban hirtelen megszakadt, s Pyro sem értette, hogy az unalom ellenszerének szánt apró tevékenység miért nem sikerült. Hirtelen körbenézett, választ várva a többiektől, de nem látott mást, mint két világoskék íriszt, melyek szinte felnyársalták tekintetükkel. Természetesen Magnetoé volt a szempár, s a fiú azonnal tudta, hogy a kicsiny játékszer a zsebében sokkalta jobb helyen lenne, mint a kezében.
- Nem azért küldtelek Oroszországba, mert könnyű volt a feladat, hanem bíztam benne, hogy képes leszel megoldani. - fordult pillantása Joshuara, mintha az előző intermezzo meg sem történt volna. Nem csalódott, de remélte, hogy sikeres lesz a küldetés, s egy új fronton meg tudják nyitni a harcot a homo sapiens ellen. - A mutánsellenes csoport viszont aggodalomra adhat okot. Még nem hallottam róluk. Mennyire szervezettek, ki vezeti őket? Mennyire lehetnek veszélyesek?
Arcán őszintének tűnő aggodalom ült ki, annak ellenére, hogy más források már megerősítették a szerveződés létezését. Nem lenne jó vezető, ha nem tartaná rajta mutatóujját a világ történéseinek képzeletbeli pulzusán. Persze csak pletykákra és hallomásból kapott információkra tudott hagyatkozni, amikor képet alkotott magában az orosz helyzetről, de íme a bizonyíték, hogy mindez igaz.
A Joshuatól hallottak azonban elgondolkodtatták, és Seymourt juttaták az eszébe, azt a rövidke találkozót, ami a szökése előtt és alatt játszódott le közötte és a kormány által alkalmazott mutáns között. Vajon hány és hány olyan szervezet lehet, ami mutánsokkal végezteti el a piszkos munkát. Gondolatait azonban megtartotta magának, egyelőre nem kellett a többieknek tudniuk Seymourról és az esetlegesen hozzá hasonló árulókról. A gondolat azonban hirtelen félbeszakadt, meddő talajban halt el abban a cserépben, ahová annak magját elvetette, hiszen egy jövevény rontott be az ajtón, levegő után kapkodva hadarva szabadkozását.
- Ha már elkövetted a hibát, hogy késtél valahonnan, lehetne benned annyi tisztelet, hogy megvárod, amíg valaki válaszol a kopogtatásodra... - hangja hidegen csattan a pincében, érzelemmentesen közvetítette nemtetszését. - Ha gondolod és szükséged van rá, Victor segíteni tud ebben a hiányosságodban.
Tekintete újra a tűzhely mellett álló felé pattant, részéről lezártnak tekintette Hugh beugróját, s a másik jobban teszi, ha ő is annyiban hagyja a dolgot. - Joshua, folytasd kérlek...
avatar
Magneto
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 5
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Parázsléptű on Kedd Ápr. 10, 2012 8:37 pm

Miután pár percig csend honolt, az ismeretlen férfi Magneto jóváhagyó biccentésére beszélni kezdett és megtudom, hogy Joshua-nak hívják, és hogy valami külhoni országban járt a mester megbízásából, de nem végezte el sikerrel a feladatot. Viszont cserébe további rossz híreket hozott, ami nem hangolta jobb kedvre Magneto sant. Nekem még ezek a dolgok nem voltak túl ismerősek, de úgy voltam vele, hogy ha majd szükség lesz rá a mester mindent el fog mondani, amit tudnom kell, de azért persze figyeltem, hogy amit lehet megjegyezzek.
Alig hangoztak el Joshua utolsó szavai és nézett mindenki várakozóan Magneto-ra, mikor az ajtó nagy lendülettel kivágódott és beesett rajta Hugh doktor, akivel már volt szerencsém együtt akcióban lenni, és aki most kissé zaklatottan lépett be, amit meg is értettem, ahogy a mester szavait hallgattam.
Mikor végül a doktor san is leült, kíváncsi tekintetek fordultak a tűzhelynél álldogáló férfi felé, hogy többet is megtudjunk a fenyegető veszélyről.
Körbe nézve meg kellett állapítanom, hogy bár nem voltunk sokan, de akik most itt ültek az asztal körül, mind akár az életüket is áldozták volna a mesterér és a klánért, legalábbis én így éreztem.
avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Oázis on Szer. Ápr. 11, 2012 6:51 pm

Nos igen én is az újoncok egyike voltam, így én sem ismertem a fickót. De hamar megtudtam a nevét, még pedig Joshua. Félre döntött fejjel kezdtem figyelni, miközben az járt az eszemben, hogy neki vajon mi lehet a mutáns neve, vagy pedig ha van akkor miért nem úgy mutatkozott be. Nemsokára pedig magyarázatot kaptam a távollétére is, hogy eddig miért nem találkozhattam vele. A szavaira a kezeim lassan ökölbe szorultak. Még egy banda aki kihasznál minket, kik rabszolgasorba döntenek minket. Még egy Stryker. Egy senki vagyok még a testvériségben szinte a legfiatalabb tag, de ha rajtam múlik semmi nem fog azokból a senki férgekből maradni akik elnyomnak minket. Ők azok akik miatt mi háborút hirdettünk. Régen meg elégedtem volna azzal, hogy hagyjanak békén, hogy hagyják, hogy békés hasznos tagja legyek a társadalomnak. Aztán a fogságom elején már azzal is meg elégedtem volna, hacsak hagynak békésen együtt élni az emberekkel. Mostanra azonban ezek a naiv képek már elmúltak. Nem és nem. Nem fogok csendben tűrni és szenvedni. Van hangom, és van hatalmam ahhoz, hogy harcoljak a jogaimért. És az évek alatt elszenvedett sok kínért cserébe ma már az sem érdekel hány ártatlan embernek kell ahhoz meghalnia míg a maradék végre megérti, hogy ne piszkáljanak minket. Mert mi vagyunk a jövő, és egy folyó sem folyhat visszafelé, csak előre.
avatar
Oázis
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 177
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Victor Creed on Szer. Ápr. 11, 2012 7:17 pm

A légcsövekben ütemesen le és felkúszó levegő, a nyugodt szívdobbanások, az apró megmoccanások csak nekem okoznak minimális hangzavart. Egyedül én vagyok olyan szerencsés, hogy ne kelljen a feszült hallgatásban megőrülnöm az unalomtól. Néma, kínos hallgatás telepszik az egész helyre, amit egyszerűen rühellek. Csak a szememet mozgatva lesek körbe, hogy érdekességet találjak. Mondjuk a néha-néha felhangzó cipőkoppanásokat is számolhatnám, ahogy Josh lassú léptekkel körbemegy, még ezekkel is elnyújtva a másodperceket… És rólam ezzel egyre jobban lenyúzva a bőrt, tökéletes szakértelemmel táncolva az idegeimen. Türelmetlenül felsóhajtok, elhúzom a számat, majd hátradőlve keresztbe fonom karjaimat. Tudom mire megy ki a játék, de most egyáltalán nincs kedvem ehhez. Ha tud valamit, bökje ki, ha nem, akkor… Csitt... csatt… Rendben, ezek után, már a bárányszámolgatás sem megoldás… Pedig kipróbálhattam volna, hátha használ…
...
...

Fejemet vészjósló lassúsággal fordítom a kölyök felé, izmaim megfeszülnek, felső ajkam megremeg. Sötét pillantással figyelem a fiú kezét, mint egy ugrásra készülő vadállat és már majdnem egy félhangos morgás hagyja el a számat, de végül nem teszek semmit. Heh, uralkodom magamon… Igazi úriember módjára. Szerencsére Magnus hamar intézkedik, így nem kell ingyen bemutatót tartanom arról, hogyan kell az áldozat szemébe állítani egy öngyújtót, hogy aztán jó sokáig életben maradva érezze a fájdalmat. Így visszagondolva kár, igazán kár, hogy nem ezt tettem, hiszen a hallottak nem vidítottak fel... Sőt… Johsua utolsó mondataira a szám egy vonallá préselődik és az ujjaimmal erősebben markolok a ruhám anyagába... Túlságosan is ismerős a helyzet. Hát persze - a régi szép emlékek sosem hagynak cserben, nem igaz? Kísérletek. Mutánsok gyűjtése és levadászása. Egy szerelmes öccs ösztönzése. Adamantium csontok…

Több évtizedes emlékeimből egy közeledő férfi lihegése zökkent ki. Érdeklődve döntöm oldalra a fejemet és, ahogy a legutóbbi kis kiruccanásunk közben megismert szuszogást felismerem, egy unott hümmögés hagyja el a számat. Az ajtó pár másodperc múlva kicsapódik és megjelenik a Doki. Komolyan nem gondoltam semmi rosszra, amit később megtorolna rajtam Magnus. Semmi rossz szándék, gyilkolás terve. Se sikoly, se vér... De ahogy kiejti a nevemet, akaratlanul is ezernyi ölési technika jelenik meg lelki szemeim előtt. A szám egyik sarka elcsigázottan kezd felkúszni, szememben sokat sejtető fény csillan. Hát persze Főnök… Én vagyok a legsegítőkészebb mutáns, aki valaha létezett...
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Joshua Spencer on Szer. Ápr. 11, 2012 11:21 pm

Graviton mosolyogva nézi a következményeket, tekintetét végigfuttatja mindenkin, hogy jól lássa a reakciókat. Nem gúnyolódik ő, csak jókat szórakozik Viktoron, és azon, mennyire heves a vérmérséklete, Pyro gyerekes viselkedésén, akár a vadmacska öccse is lehetne, olyannyira türelmetlen egyéniség. Végülis a fiatal ficsúr nem tartozik ide, igazából nincs semmi baja az emberekkel, sem az X-mennel, de ez a kísérleteket folytató szervezet az ő ingereit is kipróbálta. Ezt annak lehet betudni, hogy nem bízik meg senkiben, nem hiába áll közel az ajtóhoz, s az sem meglepő, hogy felkelt ülőhelyéről.
Mosolya elhal Magneto válaszára, s grimaszba megy át a vezető elégedetlen mondatára, a fiú nyel egyet, majd ismét előveszi pókerarcát, miután a késő delikvens is helyet foglalt. Folytatta az általa tapasztalt történéseket.
- Egyértelműen a katonasággal tartott az öt mutáns, kiket bevetettek a tüntető tömeg ellen. Egy hatalmas férfi volt a legaktívabb, olyan ereje volt, hogy messziről földrengést keltett egyetlen csapásával. A háborgók azonnal futásnak eredtek, s mivel én egy testvérünknek próbáltam taktikai okokból segíteni, engem is elkaptak. - Fintorgott egyet a mondat végére, mire egy nagyot sóhajtott, de lényegileg senkinek nem tartozik magyarázattal.
- Sikerült megszöknöm, s bár lehetett a kikérdező tisztek között telepata, tőlem nem tudtak meg semmit. - Tette még hozzá, majd ismét várt pár percet, hogy mindenki levonhassa a maga konklúzióját.
- Azonban míg távol voltam, sikerült kiderítenem egy számunkra fontos testvér fogva tartásának helyszínét. Képességei Viktoréval vetekszenek, s talán a vérmérséklete sem különbözik az övétől annyira. Az akció természetesen veszélyes lehet, hiszen az infóim szerint jól őrzött helyről van szó, már amennyiben igényt tartana a szolgálataira, vezérünk. - Nézett Mr. Lensherre a férfi, s ismét szünetet tartott, mivel ez valamivel komolyabb megbeszélést igényel a többség részéről, na meg azért Kardfog dühkitörésére is kíváncsi, hiszen nem szereti, ha Josh ugratja őt.
Ha kérdések sorozzák meg őt, természetesen legjobb tudása, és emlékei szerint válaszol, de még van mondanivalója, így folytatja.
- Szervezkedésünk szempontjából három tűz között állunk. Az X-ebek nem nézik jó szemmel, hogy Magneto kiszabadult, a kormány is nyakörvet tenne vezérünk nyakára, míg szerintem több mutánsellenes szervezet is készséggel figyeli a ténykedéseinket. Az X-men addig nem tesz semmit, míg mi nem lépünk, hisz rossz tulajdonságuk mellett, miszerint az emberek oldalára álltak, másik szánalmas ismérvük a gyengeség. Az elnök és a kormány félve a mutánsok haragjától, propaganda programot folytat, biztos vagyok benne, hogy nem fognak támadást eszközölni, mert félnek, hogy ismét hatalmas sereg állna az oldalunkra. Viszont a mutáns ellenes szervezetek okozhatnak fejtörést. Viszont van egy remek ötletem, amivel, míg meg nem erősödünk, megvédhetjük magunkat. - Itt vár egy kicsit, hogy mindenki felfigyeljen a fiúra, s csak egy szóban válaszol a kapura, melyet olyannyira nyitva hagyott, hogy szinte már fájdalmas minden elhúzott másodperc, mit szótlansággal tölt.
- Félrevezetés. - Mondta hatalmas mosolyt erőltetve arcára, olyat, ami szinte egyből lebuktatná egy pókerjátékos lapjárását. Természetesen sok ötlete van még, de mind kockázatos, egyenlőre ez az, ami időt nyerhet nekik.
avatar
Joshua Spencer
~entered apprentice~
~entered apprentice~

Hozzászólások száma : 6
Hírnév : 0

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Parázsléptű on Szomb. Ápr. 14, 2012 4:07 pm

Joshua a kisebb közjáték után még vár pár percet, hogy ismét mindenki rá figyeljen, majd tovább folytatja az elbeszélését arról a szervezetről, mely a mutánsokat el akarja törölni a föld színéről, vagy valami ilyesmi, legalább is ezt szűrtem le a férfi szavaiból.
Mikor elmondta, hogy meg tudott szökni, azért kissé elismerően néztem rá, mert biztos nem lehetett könnyű egy felkészült ellenség börtönéből ezt kivitelezni, és még a Testvériség titkát is meg tudta őrizni, ha minden igaz, amit mond. Ezt majd Mahnato san-nak kell eldöntenie, hiszen ő ismeri a férfit.
Aztán egy mutánsról kezd beszélni, akit még mindig fogva tartanak és, ha tényleg olyan jók a képességei, mint Kardfog san-nak, akkor talán tényleg nem árt megfontolni még egy aránylag veszélyes küldetést is, mert sokat nyernénk egy ilyen kamival.
Én nem nagyon akarok, de nem is tudnék beleszólni ezekbe a dolgokba, hiszen egyrészt még új vagyok, másrészt, majd a mester eldönti igényt tart-e a szolgálataimra, ha úgy hozza a szükség. Én már elkötelezetem magam, amikor beléptem a klánba, innentől már az, hogy hova és miért küldenek, nem az én döntésem.
Azért figyelni természetesen figyelek, hiszen az információk mindig jól jönnek és nem árt megtudni ki áll mellettünk a harcunkban és ki ellenünk.
Mindenesetre ez a Joshua egy furfangos és ötletekkel teli embernek bizonyult, mert most is megvolt már a terve, amelyet titokzatos képpel , vigyorogva készült megosztani velünk, így aztán nem meglepő, ha annak ismertetése előtti kis szünetben, a helyiségben még a légy zümmögését is meg lehetett hallani, mert mindenki kíváncsian várta, mi is lesz az a félrevezetés.
avatar
Parázsléptű
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 178
Hírnév : 6

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Oázis on Szomb. Ápr. 14, 2012 5:13 pm

Elgondolkozva hallgattam Joshua szavait. Nem szóltam közbe, de magamban nagyon helytelenítettem azt amit elmesélt. A francba is, mi terroristák vagyunk. Miért hagyta magát elfogni? A mi harcunkat a gerilla hadviselés módszereivel kell hogy vívjuk. Oda csapunk, és mielőtt felfognák, hogy oda csaptunk el is tűnünk. Ha kormány csapatok teljes erővel felvonulnak ellenünk ostobaság harcba szállni, hiszen a létszám fölény és a technika az ő oldalukon áll. Egy mutáns nem veheti fel hosszú távon a harcot a mészárosainkkal. A tüntetők ellen kivezényelt csapatokkal a lehető legnagyobb ostobaság volt harcba szállni. Futni kellett volna, és meglapulni. Az akciót pedig felhasználni arra, hogy az emberek brutalitását példaként felhozzuk az orosz mutánsok előtt és rá bírni őket a csatlakozásra. Az esetünkben mikor ilyen kevesen vagyunk az egyik legfőbb irányelvnek az „élj ma, harcolj holnap!” taktikának kellene lennie. Lázadók vagyunk, számunkra a fogság egyenlő a halállal. Megértem Magnetó miért szúrta le szavaival a srácot a fogság miatt. Iszonyat nagy ostobaság volt fogságba kerülnie. És személy szerint csak még idegesebb lettem. Sosem tudhatjuk, hogy nem-e követték őt. Bár én ilyen tekintetben igazán befoghatom a számat. A mai napig kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy a szökésem Strykertől mennyire volt sikeres. Mélyen belül egy részem pedig retteg, hogy valójában még mindig Stryker irányít engem, mint egy marionett bábút.
Joshua következő szavai sem nyerik el igazán a tetszésemet. De én persze újonc vagyok a nevem pedig hallgass. Egy újabb kardfog a csapatba? Jó, semmi bajom mindenki kedvenc Tasmán ördögével. Azonkívül, hogy szociopata, és lelkesen számolgatja a hullákat minden akció után, hogy ő ölte-e a legtöbbet. Számára nincs különbség ember és mutáns közt, míg a szívüket kitépheti. Egyedül csak a nagyfőnök szavára hallgat. Biztos kell nekünk még egy önjáró húsdaráló? Persze a kétségeimet félre téve logikusan belátva elfogadom, hogy igen kell. Mégpedig sürgősen szükségünk van minden előnyre amit csak szerezni tudunk a fennmaradásért vívott háborúban. Egy pillanatra megjelenik előttem milyen is lehet amint két csontdaráló versenyt darál át az ellenség sorain. Szóval fogom a mentális palacsintasütőmet, és kupán vágom a kétségeimet, majd jó mélyre temetem őket.
A helyzet elemzésére, hogy ki van velünk és ki ellenünk szintén nem mondok semmit. Az x-menek legalább mutánsok. Mégha meg is vannak tévesztve. Ha lehet ellenük inkább nem harcolnék. A többiek, meg mind nem számítanak. Kormány? Mutáns ellenesek? Koporsót nekik! Adjátok őket Nick bácsinak, és felékszerezi őket szép kis betonvasakkal. Mind kaphat egy 50 centis éket a fejébe. Vagy adjuk őket táplálék kiegészítő gyanánt Kardfognak. Mindegy is, az ő sorsuk a halál. Az, hogy gyors vagy lassú már a párkák dolga.
A félre vezetésen viszont elgondolkozom. Miféle félre vezetésre gondol? Eljátsszuk az autó defektet a börtön előtt? A francot. A legjobb félrevezetés az az lenne, ha szereznénk egy csinos mutáns lányt, mint Honó, kihívnánk a sajtót, majd tartanánk egy sajtó tájékoztatót. „Világ népei! Ne féljetek, mert mostantól a Mutáns testvériség szakít terrorista múltjával, és ezentúl csak kizárólag politikai szervezetként fog működni. Ezúton szeretnénk közölni, hogy még a jövő hét folyamán szeretnénk követeket küldeni az ENSZ-be, hogy megkezdhessük az emberiség, és a mutánsok békés együtt élésének kidolgozását. Valamint szeretnénk kifejezni sajnálatunkat a múltban elkövetett tetteink következtében elhunyt emberek családtagjainak.” Nah ettől biztos annyira berosálnának, hogy még a nadrágjukat is elfelejtenék felhúzni. Ez akkora félre vezetés lenne, hogy az X-men fele csatlakozna hozzánk. Utána meg széttárnánk a kezünket, mint az IRA a 80-as években majd azt mondanánk. „Nem mi voltunk!” vagy pedig. „A politikai szárny, mélyen elítéli a szakadárok tetteit!”
avatar
Oázis
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 177
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Hugh Hagwood on Csüt. Ápr. 19, 2012 9:05 pm

Egy pillanatra megdermedtem Erik szidalmára. Ez meg mi? Aztán haragosan villant a szemem, ahogy az öregember égkék szemébe néztem.
- Nem tudom, ki ez az úriember itt - intettem afelé a férfi felé, aki épp beszélt, mikor beléptem - De egy potenciálisan veszélyes mutánsellenes szervezetről beszélt. Tisztelettel, Erik: vajon ennek kéne Önt jobban felidegesítenie, vagy annak, hogy nem kopogtam?
Talán egy másodpercig időzött a pillantásom Victoron, de az elég volt, hogy lássam, szíves örömest segítene Eriknek megrendszabályozni engem. Egy pillanatig elfogott az undor mindkettő iránt. Marakodunk, egymást fenyegetjük, és közben a nagyvilágban ellenünk szervezkednek...
Leültem, abban a reményben, hogy Erik valóban lezártnak tekintette ezt a témát, amikor elfordult tőlem. Bár aligha keltettem benne jó benyomást...
Illedelmesen végighallgattam az Oroszországból hazatért testvérünk beszámolóját, és két dolog is szöget ütött a fejemben. Bár még újoncnak számítottam a szervezeten belül, senki sem mondta, hogy nem szólalhatok meg egy tanácskozáson, így mikor a férfi befejezte, fel is tettem a kérdéseimet.
- Elnézést... De hogy tudott megszökni? És... Hogy lehet biztos benne, hogy nem tudtak meg Öntől semmit? Egy telepata képes úgy is kinyerni információt valaki agyából, hogy az illető észre sem veszi... Legalábbis én így tudom.
A Viktoréval vetekedő erejű mutáns híréhez nem fűztem hozzá semmit. Victor csak egy gyalog. Ügyes, az tény, és hasznos is, de csak gyilkolni tud. Kiváló végrehajtó, de semmiféle kognitív tevékenységre nem alkalmas, s mint ilyen, hosszú távon sokkal kisebb hasznot tud csak hajtani a Testvériségnek, mint egy intelligensebb tag, Ezzel együtt sem tartottam rossz dolognak, hogy egy hasonló erejű és jellemű mutáns csatlakozzon hozzánk, bár én már azt sem tudtam elképzelni, Erik Victor-t hogyan tartja féken. Vajon elbírna még egy hasonló személlyel?
avatar
Hugh Hagwood
~secret master~
~secret master~

Hozzászólások száma : 276
Hírnév : 2

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Victor Creed on Szomb. Ápr. 28, 2012 1:29 am

Azzal a nyugodtsággal ülök a helyemen, amit egyik pillanatról a másikra tudok átváltoztatni maró gúnnyá vagy vérszomjas dühvé. Így belegondolva, imádom ezt az érzést. Készenlét bármire... Mondhatjuk úgy is, hogy szinte mind a három egyszerre van jelen és élvezem, hogy hirtelen ugrok át egyikből a másikba… Bizonytalanság teremtése... Heh, jó móka, ahogy mások reakcióját figyelve játszom velük, a nekem kellő érzelmet húzva ki belőlük. De egyenlőre várok... Türelem és lecsapás a megfelelő időben... Érzelemmentes arccal, kissé összehúzott szemekkel figyelem Josh-t és a körülöttem lévő állandó feszültséget igyekszem... nos... eltüntetni. Csakhogy érezze a törődést... Lassan mérem végig, nem sietek el semmit, minden mozdulatát figyelemmel kísérek, hogy egy másodpercig se érezhesse magát egyedül. Nocsak, nocsak, csak nem feszültek vagyunk?

A férfi már így is eléggé kellemetlenül érzi magát, szinte tapintható a levegőben az a fajta a félelem, amit az ember nem mutat ki, mégis ott lapul benne. Kissé oldalra döntött fejjel vizsgálom meg a tartását és, ahogy vészesen közel áll az ajtóhoz, mintha máris menekülne… Furcsa… Főleg az a rész, mikor taktikai okokból segített valakinek és elkapták. Elhúzom a számat és hátrébb dőlök… Nagy hiba másokon segíteni, ezt régóta tudom… A Doki megszólal én pedig a szemem sarkából figyelem, ahogy beszél. Várok… Ugyan, hova siessünk? Az ürge sáros és ha továbbra is így folytatja, hamar végzek vele. Hmm, lehet, hogy Magnus saját maga adja ki rá a parancsot… Ám a kérdése jogos. Nocsak, mégsem annyira elfuserált ez a „testvér”? De engem az igazán érdekelne, hogy ha az oroszok ennyi mutánst magukhoz csábítottak, honnan tudjuk, hogy nem volt közöttük olyan, aki más mutánsokat képes az irányítása alá vonni? Ki tudja, hogy Josh, mindent elmond-e… Ki tudja, hogy a férfi önmaga… Ki tudja miért ennyire ideges… Kit érdekel…

Heh, persze én csak egy katona vagyok. (Egy 175 éves mutáns, aki eddig mindig túlélte azokat, akiket szolgált... És túl fog. Garantálom...) Ölök, mert így esik jól, teljesítek, mert nekem kedveznek a szabályok… Ha pedig Magnus szerint sem változott a jó öreg Josh, akkor hallgatok – egészen addig, amíg ezt az ismeretlen mutánst megemlíti, akinek az ereje az enyémmel vetekszik. Gúnyosan felhorkantok és előrébb dőlök. Kezd elegem lenni ebből a körítésből.

- Elég sokáig lógattad a lábad a ruszkiknál, hogy valami lényegeset is kideríts, nem? – vakkantok felé bujkáló ingerültséggel, de nem dühöngve. Még hogy vetekszik az enyémmel… Ugyan-ugyan, Josh, ezt te sem gondolhatod komolyan. - Inkább az oroszok keze van a dologban vagy Amerikából jött az ötlet? Tudsz valamit? Adatok, helyek, nevek? – Nem lepődnék meg, ha Stryker keze lenne a dologban… - … vagy csak olyan kezdő kis csapatokról van szó, amilyet minden második sarkon találni… Mert az nem jelentene gondot, nincs igazam? - kérdezem félig dörmögve és morogva… Nyugodtan, farkasszemet nézve a férfival, minden rezdülését ragadozó tekintettel figyelve. Igen, nyíltan azt üzenem, hogy annyira még sem lehetett olyan ijesztő az a csúnya katonaság, ha ilyen hamar meg tudott szökni. Pár hónap?... Kölyköknek való tanulóidő...

Tartásom hirtelen merevvé válik, ahogy az orromba jutó aromát megérzem. Ujjaim erősebben szorítják a keresztbe tett karokat, ahogy próbálom magamat lassabb mozdulatokra ösztönözni... Szépen, lassan... Oldalra kapom fejemet és beleszippantok a levegőbe. Szóval nem csaltak az ösztöneim... Hmm... Csak nem egy vendég? Szó nélkül állok fel és kieresztett karmokkal indulok meg arra, ahonnan érzem az illatot. Ahogy erősödik egyre inkább elterül az arcomon egy kegyetlen vigyor... Heh, mondjuk úgy, hogy cserkészek. Tudom, hogy egy kém... Egy kis korcs, aki leskelődni próbál. Na, de Joshua-val jött?

- Megvagy... - duruzsolom, inkább magamnak, mint másnak... Egyszerűen imádom.
avatar
Victor Creed
~perfect master~
~perfect master~

Hozzászólások száma : 305
Hírnév : 38

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Valoria Slaydon on Szomb. Ápr. 28, 2012 3:15 am

(Bocsi, hogy csak így beszálltam én is, mentségemre legyen mondva, hogy akit kérdeztem, mindenki beleegyezett. Persze ha a többiek közül valaki ellenezné, csak szóljatok, aztán törlöm a hozzászólást)

Szokatlanul kihaltnak tűnt a ház... bár alig ismertem pár itt lakót, mégis, most hiába kerestem, egyiküket sem találtam. Pedig már szinte az egész házat végigjártam, az összes hálószobától kezdve... Igaz, csak láthatatlanul, mielőtt még valaki kiakadna miatta. Épp az emeletről sétáltam le, amikor váratlanul kicsapódott a bejárati ajtó, majd Hugh robogott el nem sokkal előttem, sietve, csapzottan... Ejha, ezt meg mi lelte? Áthajoltam a korláton, ahogy utána néztem, de már nyílt is egy újabb ajtó, amivel eddig még nem is foglalkoztam, majd csak 1-1 lépcső reccsenése utalt az egyre távolodó alakjára. Nem tudom, mi lehetett ilyen sürgős neki, hogy még azelőtt eltűnt, mielőtt szólhattam volna hozzá. Mivel már a lépcső közepe felé járhattam, egy ugrással átvetettem magam a korláton, majd utána siettem. Sietve kapkodtam a lábaimat lefelé a lépcsőn, szerencsére jóval kisebb súlyom volt mint neki, így szinte zajtalanul értem le, s még az utolsó pillanatban sikerült beslisszolnom utána az ajtón, mielőtt még egy tompa kattanással kattant volna a zár.
Meglepett, hogy milyen hangulatos kis pincehelység van idelent, ám most mégsem ez volt az elsődleges, ami lekötötte a figyelmemet, ugyanis jóval több ember volt itt, mint akit eddig megismertem a házban.
~Először is... csak nem... az ott Magneto lenne? Hallani már hallottam hírét, de eddig még sosem találkoztam vele élőben... Hugh-t már ismertem, Nickhez is volt szerencsém. Nézzük, kik vannak még itt... egy ázsiai lány, egy pankrátor féleség... meg még két srác. Érdekes csapat, meg kell hagyni. -sétáltam lassan a kemence elé, majd felülve a párkányra, próbáltam kisilabizálni, hogy mégis mi lehet a társalgás témája.
Annyit már sikerült, hogy az egyik srác Josh névre hallgat, aztán az orosz fogság, meg valami háborgás a mutánsok körül... Kezd érdekessé válni a dolog. Őszintén szólva nem hittem, hogy ennek a kis csapatnyi összeverődött mutánsnak ilyen kapcsolatai meg ügyei vannak. Elég nagy az országunk, mégis, más kontinenesket is érint a dolog.
Amikor a nagydarab férfi látszólag feszülten a levegőbe szimatol, már kezd rossz előérzetem lenni. Csak nem megérezte az illatomat? Meg is szagoltam gyorsan a pólót, amit az egyik szobában a szekrényből kölcsönöztem, de nem, ennek határozottan gyöngyvirág illata van, biztos az öblítő teszi.
~Basszuskulcs... -vettem tudomásul elkerekedett szemekkel, hogy egyenesem felém indul.
Sőt, nem csak egyszerűen felém indult, de az azok a medvekarmok meg a vigyor se volt valami megnyugtató. Csak nem rá gondolt Nick, amikor említette, hogy egy szociopata is él itt? Gyorsan hátrálni kezdtem, bár elég szűk volt a hely, és nem is volt nagyon hova menekülnöm. Viszont ha előkapom a fegyverem, nem hiszem, hogy meghatná őket, hogy önvédelemből tettem, no meg nem a tudja-a-fene-melyik-ellenségük küldött kémkedni.
-Te nyertél. -szólalok meg még láthatatlanul, majd miután jelezve, hogy nem akarok balhét, felemeltem a kezeimet, és egy szempillantás alatt újra láthatóvá váltam.
-Üdvözletem, és bocs ha megzavartam valamit! -biccentettem a többieknek köszönetképp, majd újra a nagyradab felé fordulva hozzátettem- Tudom, hogy egy kissé félreérthető a helyzet, de nem vagyok ellenség. -feleltem higgadtan, majd ha a eltűnnek azok a baljóslatú karmok, én is leengedem a kezem.
avatar
Valoria Slaydon
~master mason~
~master mason~

Hozzászólások száma : 110
Hírnév : 4

Vissza az elejére Go down

Re: Pince

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.