Hangár

//előzmény: Rozsomák szobája//

Az út lefelé nem is olyan hosszú, mint gondolná az ember gondolná, ha arról van szó, hogy egy föld alatti titkos bázisra mennek éppen, igaz nem éppen ráérősen sétálgatnak. Alig telik bele öt perc, és Logan már a milliónyi biztonsági kütyün is túlteszi magát, hogy végre valahára feltáruljon előttük a hangár, minden felszerelésével együtt. Ami a repülőt illeti, az nincs éppen a legfényesebb állapotban...
-Szóval, mint említettem egy havi szobafogságra ítéltek volna, de lealkudtam két hét kemény munkára. Mint láthatod, a madárkánk nincs a legjobb formában.
A férfi ezzel a mondattal pályázhatna az enyhe kifejezésért kapott Nobel díjra, már ha létezne olyan. Szerencsétlen repülőnek hiányzik az egyik szárnya, a fél oldala, és a teljes pilótafülkéje, a kerekeiről már nem is beszélve. Gyakorlatilag csak az állványoknak köszönheti, hogy nem dől el.
-Az utolsó csata során Dr.Grey mindent szétszedett, amit meglátott, ez viszonylag könnyedén megúszta, de ilyen állapotban csak a helyet foglalja. Van itt minden, amire szükséged lehet - kezével egy tucat hatalmas láda felé int - Ororo pedig még abba is beleegyezett, hogy ha nem tartana két hétig a munka, hanem mondjuk be tudod fejezni pár nappal korábban ~Vagy esetleg, holnap délutánig.~ Akkor elengedjük a többit, a tesztrepülésen viszont ott leszel, úgyhogy ne végezz fél munkát. Van kérdés?

A sört egy pofára megiszom, hogy ne húzzam a az időt. A maradékból pedig egy olyan 5-6 centiméter magas Logan akcióhős figurát gyúrok és menet közben rárakom a TV re. A biztonsági rendszerrel való babrálás közben sok, nagy és legfőképpen unott sóhaj hagyja el a számat. Amikor azonban végre bejutunk a hangárba amiről eddig csak annyit tudtam, hogy egy üres doboz és a kosárpálya alatt van. ( Ezért sem mentem eddig kosarazni, fene tudja mikor nyílik ki! ) A lélegzetem is eláll. Végigfuttatom a gépen a tekintetemet, többször egymás után. Lelki szemeim előtt a gép változásnak indul és halványan megjelennek a hiányzó részei. Csak állok és nézem a csodálatos gépet. Pontosabban azt, hogy mi lesz ebből a roncshalmazból.
-Akkor gondolom nem szemeztetek sokat...
Vetem oda Logannak és egészen közel sétálok a géphez, kézrátétellel pontosabb képet kapok a belső szerkezetről mint eddig.
-Lenne néhány. Először is, egy tervrajz, vagy egy eredeti nem ártana. Másodszor: A mindenbe ugye a falak is beleszámítanak?
Kicsit elnémulok és közelebb sétálok. Majd mérsékelt hangon fojtatom.
-Nem kéne egy picit feldobni a kicsikét? Mondjuk tehetnék rá egy "olyan" bevonatot.
Ezalatt rámutatok Logan kezére, utalva a benne található ötvözetre.
-Ami nap kísérleteztem vele egy kicsikét, és kopásnak nyomát se láttam... még atomi szinten sem... Pedig a gyémánt nem kispályás dolog...

-Nem, nem mondhatnám - jegyzi meg, némi keserűséggel a hangjában, ahogy ő is körbesétálja a rozzant madárkát - a tervrajzot az asztalon találod, eredeti gép meg... nos amennyire tudom, ez az egyetlen. Persze létezik hasonló gép a légierőnél, de ezt átalakították, hogy helyből tudjon felszállni, meg elférjen benne küklopsz arca...és úgy mellesleg, a pilótafülke sem fülke, inkább egy egész kabin.
A második kérdést hallva azonnal rávágja a választ, kicsit talán szigorúbban is a kelleténél:
-NEM!!! - Mikor visszhangja eltávozik végre melegebb éghajlatra, valamivel nyugodtabban folytatja. - Az épület marad. A talaj kint nagyon puha, ha megbontod a falat, elönt minket a sár, és betámadnak a vakondemberek, szóval azt ne piszkáld. Ha kevés a cucc szólj, és szerzek még.
Egyszer már megmutatta ma, milyet tud üvölteni, ezért a következő kérdésre már inkább jóval higgadtabban felel, mint az előzőre:
-Túl fényes lenne, és egyébként sem hiszem, hogy jó ötlet volna. Maradjunk a normális alapanyagoknál, aki ezt tette vele, úgysem él már.
~Ráadásul, Magnetó saját bevallása szerint kilométerekről megérezne minket. Helyesbítek, azokat, akik benne ülnek. Én kiképzem a következő csapatot, megvárom amíg lesz egy normális igazgató, és aztán húzok is innen a rákba.~
-Egyéb kérdés?

-Remek. Akkor majd improvizálok...
Amint le üvölti magát az 2 szer is meg ijeszt, először amikor ő mondja másodjára amikor a hangpofon hátulról a falról visszaverődve is tarkón csap. Azt csodálom, hogy a falon nem látszik a felirat... A magyarázatot végig hallgatva csak bólintok és a tervrajzokhoz sétálok. Áttanulmányozom az egészet, összehasonlítom és egy erős becslés után megszólalok.
-Chrissel, letudnál küldeni egy olyan 15 tonna irídiumot? Elég kilós kiszerelésben is csak legyen. A nagy sűrűsége miatt kevés helyet foglal. Köszi.
Azzal a tervrajzokba vetem a figyelmem és tanulmányozni kezdem. A modell a látottak,tapasztaltak alapján összevetve a tervrajzzal kezd alakot ölteni a fejemben. Vagy egy órát el agyalok a dolgokon amikor kezdenek valóban körvonalazódni a dolgok. Miniben csinálok is egy makettet ami nem mellesleg működő képes is.

-Tedd azt - egyezik bele, nem túl lelkesen - de ugye említettem már, hogy te is jössz a próbarepülésre?
Az igazat megvallva, ennyire nem akarta a frászt hozni szegény Greg-re, de most már mindegy. Álmatlan éjszakái persze nem lesznek emiatt, és bűntudatra sincs nagyon ideje, hisz a srác miután lenyugodott, máris elkezd kémiaul beszélni, vagy mi.
-Tizenöt mit? - Kérdi értetlen képet vágva. - Tudod mit, majd te elmondod neki. Lecipelni ide úgysem lenne valami jó móka.
Mivel nincs jobb dolga, a papírmunkával pedig amit az irodában hagyott nem hajlandó foglalkozni, keres magának egy csendes kis sarkot, leül az első székre, és érdeklődve figyeli a srác ténykedését. Mikor kész a modell, nem tudja megállni, hogy ne vigyorodjon el kissé.
-Neked játékokat kéne gyártanod, biztos tarolnál vele.

-Irídium... Nem egy nehéz szó. Azért kéne ez mert a sűrűsége 22 650 kg/m³.
Kiállok az asztal mögül és megmutatom, hogy körülbelül milyen kicsi is az az egy köbméter ahhoz képest, hogy milyen nehéz.
-Az egész gép alig van 30 tonna készen, ennek a felét meg elhagytátok...
Sétálok vissza a kis maketthez és a kezembe veszem. Tényleg egész szép kis micsoda lett. Alig hosszabb 23 centinél.
-A legjobbat még nem is láttad...
Megfogom a tetejénél. Kicsit várok és a motor beindul. Elengedem mire a kis szerkezet mellkasmagasságban a föld fölött egy helyben lebeg. Előkaparom a telefonomat és dobok egy SMS-t Chrissnek, hogy nem ártan egy kis Irídium. Miután leküldtem az üzenetet ismét megfogom a kisgépet. A tetején egy kis pöcök kezd körvonalazódni majd még egy. Az egyiket felkapcsolom és a hátsó sugárhajtóművek is beindulnak. Logan irányába fordítom és elengedem mire az szépen komótosan megindul felé.
-A baloldali pöcök az alsó turbinákat a jobboldali pedig a hátsókat kapcsolja ki és be. Az akció figura pont belefér a kabinba. -Ha jobban megnézi egy lemezben lepattintható ahol van 1 kis szék.. - Boldog Mikulást.
Ezzel vissza is fordulok a tervezőasztalhoz. Lényegében Christ várom és fejben a nagy gépet tervezgetem.

Mára sem ilyesfajta munkát terveztem. Az üzenet tömörségéből, és a helyszínből azonban gondoltam, hogy nem valami hobbibarkácsolásról van szó. Olyanról legalábbis hamarabb szoktam értesülni.
Még szerencse, hogy nyitva hagyták maguk után az ajtót, hiszen így nem kell vacakolnom sem a zárakkal, sem az ajtó ideiglenes eltüntetésével, míg bejutok.
A hangárban található egy X-men szolgálati sugárhajtású lopakodó gép leharcolt állapotban, egy öreg mutáns fémre cserélt csontokkal, és Greg, aki tervezget valamit.
~ Na, ebből mi lesz! Statikaligal megtervezi, az rendben van, csak nehogy úgy hajtóművet csináljon, mert akkor annyi a hangárnak! Meg a gépnek is..
Miután gondolatban kiaggódtam magam, közel sétálok, és biccentek mindkettejüknek. Tehát a repülőnek nem.
- Tiszteletem! Szóval a géphez kell az a tizenöt tonna irídium? Hová tegyem?
Mivel mostanság az egyébként bősz szeparatista Logan buzgón ügyel a szabályok betartatására az iskolában, feltételezem, nem valami csínytevésről van szó. Sokkal inkább a tanári karral egyeztetett műveletről.

Észre sem veszem, hogy Logan kisunnyog a helységből csak amikor Chris megérkezik és felnézek a papírokból.
-Szevasz.
Köszönök vissza és elébe sétálok.
-Már ami megmaradt a madárkából. De valahova oda mellé rakd. Ez a félköbméter bárhol elfér...
Intek a gép felé. Belenyúlok az asztalba és húzni kezdem. Gyorsan nő 4 kereke a könnyed mozgatáshoz. A gép mellett meg álok, és az asztal is gyökeret ver.
-Igazi szépség. Élmény lesz megcsinálni.
Míg Chris az alapanyag előállításával babrál én átfutom még a terveket és átgondolom az egész építési műveletet. Lépésről lépésre.


// Szellem mondta hogy kihagyhatjuk így vettem a bátorságot írni. //

Már ami megmaradt a madárkából.
- Hogy érted, hogy ami megmaradt? Ugye nem te amortizáltad le ennyire? Na jó, mindegy is. Az a fél köbméter elfér, csak érdemes legalább tíz négyzetméteren szétteríteni, ha nem akarod megrepeszteni a hangár alját vele.
Leguggolok, majd talajra érintett kezem nyomán szépen milliméterenként vastagodni kezd a talajra kiterített, eleinte hajszálvékony réteg. Ezt nem szabad elsietni. Ha nem a megfelelő izotópját használom, akár 10-15%kal is ronthatom az anyag korrózió elleni tűrőképességét.
Így rászánom az időt, és egy kellemes öt perces kis gyártósori munka után feltápászkodom a tömb mellől.
- Szép, ez tény. Szóval most bevonod irídiummal a felületét? Kérsz hozzá egy kis platinát, hogy ötvözd őket?
Összedobok magam nak egy széket, és leülök rá. Narancslé a belső zsebből, amit kortyolgatni kezdek. Az iskolában már nem gyakran iszok alkoholt, mivel bármikor megtalálhatnak valami feladattal. Ami vagy az én dolgom, vagy más dolga lett volna, úgyhogy számon kell kérnem rajta. Kétoldalú dolog ez a tanulói érdekvédelem. Nem, mintha nem szeretném a kihívásokat. Vállaltam a felelősséget, mikor megpályáztam ezt a pozíciót.

-De, hogy is, nekem kell összebarkácsolni... Logannal rosszkor szúrtak ki... franc se gondolta volna, hogy 3 kor még ébren valaki...
Kissé elhúzom a számat amikor Chris túlbonyolítja az elgondolásomat.
-Ami azt illeti félre értesz. Pont amiatt gondoltam erre, mert nagy a sűrűsége és kis helyen is elfér. Nem kell kerülgetni. A repedés pedig egy ujjvonás. Az irídum túl rideg gépalkatrésznek.
Foglaltam mondatokba az álláspontomat. Míg Chris a gyártósoron foglalatoskodott a géphez sétáltam és rátenyereltem. A sérült részek lassan panelenként mozgásba lendültek és helyre álltak. Kicsit előbb végeztem, mint jóbarátom. A gép úgy nézett ki mint amit most raknak össze nem pedig amit darabokra szedtek. A tömbhöz léptem és belecsíptem. Egy hajszál vékony madzagot húztam ki belőle. Mintha a vaskos tömb csak egy gombolyag lenne. Szépen lassan a géphez sétáltam és a sérült részéhez nyomtam a végét. A két anyag összekapcsolódott és az irídium szépen lassan elszíneződött a találkozási pontnál és rásimult a gépre. Mintha csak festenék egy 3Dimenziós programmal ahol az ecsetem egy előre meghatározott kontúron fogna.

~ Logan-nel rosszkor szúrtak ki. Azt hiszem, jobb nem firtatnom, van-e köze hozzá.
- El is felejtettem, hogy te vagy a suli új restaurátora - jegyzem meg kissé gúnyosan - De szerintem az sem lehet gond, ha egy részen a padló irídium, amíg össze nem szeded.
A széken ülve csodálom tovább Greg alkotását, ami valahogy mindig le tudott nyűgözni. Nekem csak az anyag léte vagy nem léte felett van hatalmam. Neki viszont bármi, ami a kezébe kerül, akár a szubatomi szintű lego. Egyszerűen lenyűgöző.
- Tényleg, ha már suliról van szó, be kéne fejezni az egyetemet! Azt számoltam, a hátra lévő két évet egy év alatt is be tudjuk fejezni, ha foglalkozunk vele. Főleg, hogy ez a szakma nekünk lett kitalálva. Utána a doktorihoz pedig már annyira se kell bejárni az egyetemre. Addig pedig levelező. Mit szólsz?

Én mint a suli restaurátora. Öltönyös pedellus, persze... Mosolyodom el kicsit Chris szavait hallva és csak ezek után mélyedek el igazán az alkotásban. Bár az elmúlt időkben kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy az alkotás öröme kezd gyökeret verni a szívemben. Minden kiadott munkám után egyre mélyebben és mélyebben. A különös ecset vonogatása közben egyszer csak kicsit oldalra billentem a fejem és mélyen az anyagba nézek. Majd behunyom a szemem. Látom/érzem a számtalan atomot ahogy darabjaira hullanak és új anyaggá konvertálódnak. Chris utolsó mondata ránt vissza a csodálkozásból.
-Mi? levelezőn? Nem is tudom... kezdem unni az üzletkötést. Néha izgalmas amikor megakarnak ölni vagy fenyegetni de egyébként...
Ezalatt a kézfejemre ráhurkolom vagy 2-3 alkalommal a vékony cérnát egy határozott mozdulattal eltépem. Elengedem a fonal végét az pár centis süllyedés után "visszadermed". Kezemen lévő anyagot össze gyűröm. A térfogata rohamos változásnak indul és lassan besárgul.
-Nem igazán szorulunk diplomára... Persze Apámnak tartozom ennyivel... és Dr. Gregory Selton Severald is jól hangzik.
Visszafordulok a madárka felé és elkenem rajta az aranytömböt és kézzel igazgatom meg a burkolatot. Ismét az irídiumért nyúlok.
-Papírmunkát rád bízhatom? Ezt még be kell fejeznem utána lesz vele egy köröm... Lehet a végrendeletemet is meg kéne írni felszállás előtt...

Érdekes, hogy mikor először beszéltem Miss Munroe-val, és meglátta a képességemet működés közben...hm...nos egyből be akart fogni dekorátornak. Gondolom, már képzeletben komplett szoborparkokat épített fel az intézet köré. Kíváncsi vagyok, ott magának állított-e szobrot.
Tovább figyelem Greg ténykedését, mígnem aztán rám figyel egy kis ideig.
- Üzletkötést? Igen, azzal akadtak gikszerek mostanság. És ha emlékszel, ott is megpróbáltak már ölni minket, nem is egyszer! De én most a vegyészetről beszélek. Ha elvégezzük, egyrészt lesz lehetőségünk olyan pozíciókat is betölteni, amiket eddig nem. Másrészt azért csípi a csőrömet, hogy ha valamihez ilyen szinten értünk, akkor miért ne szánnánk rá azt a kis időt az elvégzésére?
Arra, hogy hangzik a doktori cím, nem mondok semmit. Csak mosolygok, hiszen én is szívesen érezném ott a nevem előtt azt a kis pluszt. Ami nem jelent sokat, csupán annyit: okosabb, mint a többi. No nem minden egyetem esetében, de azért a Princeton holtversenyben az első a Harvard mellett, így emiatt nem aggódok.
- Elintézem a papírmunkát. Lehet, hogy már az idei vizsgákra is be tudunk jutni. Persze ehhez beszélned kellene a bácsikáddal.
~ Mire nem jó a szociális háló? Ez adta meg az alapokat mindkettőnknek a stabil kezdéshez, és emiatt élünk most veszélyesen, tűzközelben. Érdekes.
A végrendelet említésére csak megcsóválom a fejem. Hiszen Greg úgyis megoldja, még ha a gép le is akarna zuhanni.
- Vegyél alapos mintát az egyik ejtőernyőről, és már nincs is gond egy esetleges durva landolás esetén.

Elgondolkodva a felhozott érveken abbamaradt a munka és egy kisebb kisüléssel a kósza gazdátlan elektronok elvándoroltak. Rövid mérlegelés után bólogattam.
-Igazad van. Na majd felhívom az öreget, ha ezzel végeztem.
Azzal esetet ragadtam és folytattam a munkát. A madárka szépen lassan alakot öltött ahogy az a fejemben meg van írva. Nem tudom Chris itt van e még vagy elment, Rozsomák vissza ért e. Most csak az alkotásnak szántam figyelmet. Az irídium szépen lassan elfogyott a madár pedig összeállt. Egy pillantást vetettem a tervrajzokra majd a madarat mértem fel. Némi utómunkálatra szükség volt de pár másodperc alatt lezajlottak. Pár drót kötése volt csúnya. Ezek korrigálása után elégedetten bólintottam és össze csaptam a tenyeremet.
-Príma.

Hogy miért szeretek Greggel beszélgetni? Pofon egyszerű oka van annak! Tisztán érvekkel meg lehet győzni. Nem kell egymással kakaskodnunk, hogy ki a hangosabb. Vagy ki növeszti régebbóta a bicepszét. Felülemelkedünk ezeken a gyermeteg dolgokon.
~ Ahogy szabad utat kapunk, már lehet is tervezni a vizsgákkal. És persze a laborokkal. Úgyis hiányzik már a kísérletezés.
Lassan feltápászkodok a székről, és egyúttal el is tüntetem. Mikor Greg elkészül a javítással, közelebb sétálok a géphez, majd körüljárom. Látásom megváltozik, már egészen más arcát mutatja a szárnyas bestia. Hogy pontosítsak a képen, néhol végighúzom kezem is a felszínén.
Amit látok, mosolyra késztet. Egyszerűen tökéletes, hibátlan, gyönyörködtető.
- Remek munkát végeztél. Mint mindig. Az alapja se volt rossz, de a borítás különösen jóra sikerült. Mennyire publikus ennek a próbarepülése, és ki fogja vezetni?

-Abból kiindulva,, hogy ez egy lopakodó, eléggé valószínű, hogy privát körökben fog zajlani a próba repülés. De valami azt súgja, hogy Logan fogja vezetni. mindjárt ide is hívom...
Két ujjamat a halántékomra teszem és behunyt szemmel koncentrálok. Kicsit felkerekedik a szél a kezem körül amiben egy üveg Whisky kezd el kialakulni. Egyik pillanatról a másikra. A címkéjén csak annyi olvasható: GSS.
Ugyan ebben a tartásban a bejárati ajtóhoz vágom és várok, hogy Logan szagot fogjon a Whisky re.
~Arra a szivarra biztos nem fogok még egyszer rágyújtani úgyhogy remélem ez elég lesz...

Jót derülök Greg szócsavarásán, hiszen én is valahogy így reagáltam volna. Ugyanakkor tudom, hogy sejti, mire gondoltam kérdés gyanánt. Persze nem vagyunk telepaták, ha a másik nem érti, illik megmagyarázni.
- Úgy értettem, van-e szabad jegy az esemény gépből való követésére.
Először nem tudom, hogy most inni akar a munka végére, vagy mire kell neki egy egész üveg whisky. Persze az ajtóban darabokra törve, és még általam is érezhetően gőzölögve, huzat által felkapva...nos hirtelen támad azért néhány ötletem rá.
~ Ennyi erővel füttyöghetne is neki. Ugyanolyan jó kedvvel, és kiszámítható hangulattal érkezne.
Nincs kedvem megvárni, míg az az Irídium itt le lesz kaparva a gépről, amit komoly műgonddal készítettem. Az ajtó felé indulok, közben intek Gregnek köszönésképpen.
- További jó szórakozást! És kérlek, szólj, ha van jegyed! Netán, ha már beszéltél nagybátyáddal az egyetem ügyében.
Azzal tisztes ívben kikerülve/átlépve a szeszfoltot, elindulok felfelé a lépcsőn. Legutóbbi találkozásom a lifttel nem volt a biztonságérzet tipikus példája, így egy darabig úgy érzem, pihentetnem kell kapcsolatomat a felvonókkal.

//Helyszínről el, köszönöm a játékot!//

Gregnek csalódnia kell, Rozsomák fele annyira sem alkoholista, mint azt hinné róla, ezért csak jó fél órával később néz csak rá, hogy ellenőrizze, életben van-e még a srác, akit magára hagyott abban az olajos szagú lyukban. Az ajtón belépve amikor meglátja az üveg Whiskey-t, már nem is csodálkozik rajta, s még azt is meg tudja állni, hogy rosszallóan csóválja a fejét.
-Nocsak, egészen rendben van - jegyzi meg dicséretképpen, s érezhető, hogy ennél többre nem is számíthat a fiú ma. Elsétál a gép mellett, s egy fegyverkovács finom érintésével kocogtatja meg azt. - Sőt, egészen rendben van. Lássuk, mi a helyzet belül.
Egy gombnyomásra leereszkedik a gép rámpája, ő pedig bemászik, hogy lássa, fel fog-e szállni még valaha ez a madárka.

A tizedik percben feladta a telepata imitálását. Úgy tűnik Logan nem szomjas vagy csak mégsem olyan legendás az orra. Esetleg nem akkora alkoholista, mint amekkorának látszik. Első vagy akár sokadik ránézésre. Mikor megérkezett nem tudta mit tenni.
~Akkor is úgy fest, mint egy alkoholista!
Nem mutattam ki de jólesett a dicséret még ha ilyen fukar is volt. Nem mintha olyan sűrűn megdicsértek volna valamiért az ivászaton és adott éjszakákon kívül... Előre engedtem a gép belsejébe. Egyetlen változás egy kis hasáb az ablakban. Még nem igazán sikerült eldöntenem, hogy kit ábrázoljon a bólogatós baba. Aztán a fedélzetre érve ötletem támadt. Odasétáltam és megpöcköltem mire az alakot kezdett ölteni. Egy mellszobor alakult ki ami hajdani igazgatónkat és az iskola alapítóját magát Charles Xavier Professor-t ábrázolta. Második pöccre pedig elkezdte ingatni a fejét.
-Király. Azt hiszem kijelenthetem, hogy: kész a gép.

Felvont szemöldökkel figyeli a bólogató Xavier babát, de végül inkább nem szól semmit, hisz mondjuk egy Küklopsz figurát még annyira sem bámulna szívesen. Egyébként pedig, a régi csapatból gyakorlatilag már csak ő aktív mostanában, az újakat pedig nem zavarja ez a kis játék, úgyhogy maradhat.
-Szóval, azt mondod, készen van? - Kérdi némi cinizmussal a hangjában, mialatt az üres monitorokat bámulja. - Akkor mi lenne, ha mennénk vele egy kört? Úgyis rég repültem már ezzel a vacakkal, talán még emlékszem, hogy kell.
Bepattan a vezető ülésbe, fejével pedig a másodpilóta székére billent Greg-nek, hogy ott foglaljon helyet. Épp csak annyi ideje van engedelmeskedni, amíg a fejük fölött kitárul a hangár ajtaja, felfedve előttük a kék eget. Szerencsére a rendes diákok órán vannak, így egy pórul járt gyerek sem potyog le ide. Amint szabad a pálya, Logan gázt ad, s a gép helyből felemelkedik.
-Szép hangja van - jegyzi meg, s valóban, a madárka nagyon halkan emelkedik a levegőbe, alig zavarva meg a tanítást (érts úgy: az épületnek csak ezen az oldalán rohannak a diákok az ablakhoz, hogy megnézzék, mi a fene ez). - Na, mi lenne, ha rákapcsolnánk egy kicsit? - Xavier egyetért, úgyhogy a következő pillanatban már teljes sebességgel húznak előre. Néhány pernyi repülés, után Rozsomák elégedetten hozza egyenesbe a gépet, s már jóval lassabban fordul vissza az iskola felé. - Oké, egyenlőre jó lesz így, ha nem megyünk messzire...az a navigációs rendszer azért még kéne. Akarod egy kicsit vezetni?

-Igen.
Intésére a kijárat felé pillantok ami bezárult. Nincs mit tenni. Gyorsan helyet foglalok és bekötöm magam. Alig hogy kattan a zár a gép ereje a székbe passzíroz. A szó szoros értelmébe a székBE kapaszkodok. Amikor végre egyenesbe vagyunk kifújom a bepréselt levegőt. Pár mély levegő vétel után éppen panaszkodnék de a felajánlástól tovaszáll mindenféle problémám. Pisilni kell, rosszul vagyok miegymás... ugyan már!
-Hát persze!
Miután kezembe került az irányítás felhúztam a gép orrát, ha zuhanni kezdenénk legyen idő helyet cserélni. Izgalmak közepette szinte egynek érzem magam a géppel. A zsigereimben érzem ahogy a rojtos felmelegedő titánium burkolat szépen elsimul és a lemezek összeérnek. A gép eléri a bevetési alakot. Egy pillantást vetek Loganra aki még az övvel bíbelődik.
-Siess mert túl nagy a kísértés...
Rántom meg hirtelen a kormányt még a holtjátékon belül. Megfelelő magasságba érve adok rá némi gázt. Jó érzés ahogy a fellépő erők a székbe passzíroznak.
-Mi kell ahhoz, hogy ezt vezethessem máskor is?

Szinte jó látni, mennyire élvezi Greg ezt a játékot, az életveszélyes, méregdrága hadigépezettel. A kérdés hallatán gonosz vigyor ül ki az arcára, belül azonban kicsit örül neki, hogy sikerült találnia neki egy olyan hobbit, ami még mindig a halálát okozhatja egy nap, de legalább addig is hasznos tagja lehet a csapatnak. Csak tudná, mióta érdekli ez őt ennyire...
-Hogy mi kell hozzá? A holttestem! - Feleli morogva, de aztán finoman a srác vállába bokszol, hogy érezze, ez most nem volt teljesen komoly. - Egyébként, hat hónap a szimulátorban, és aztán még hat valamelyik oktató mellett. Utána lehetsz másodpilóta, aztán meglátjuk.
~Na persze, itt jellemzően rövidebb ideig tart az ilyesmi, hisz gyakran cserélődnek a tagok...szomorúan gyakran.~
-Azt hiszem, elég műsorral szolgáltunk a gyerekeknek mára.
Le is teszi a gépet, meglepően óvatosan. A madárkából kiszállva még hátrafordul a fiú felé.
-Ha tényleg érdekel a dolog, tudod hol találsz meg, vagy Adam is tud segíteni, de azt már jobb ha most tudod, hogy nem használhatod csajozós járgányként.

-Elásni azért könnyebb lenne...
Vágok vissza vigyorogva miután vaskos kezével vállon bokszolt. Nem szívesen bunyóznék ellene, puszta kézzel. Sajnos a gyereknap nem tartott kellően sokáig.
-Hat hónap? Pedig láttad milyen pengén ment! 3 Hónap alatt kitanulnám!
Jelentettem ki határozottan. Viszont ezzel csajozni? Hohó! Micsoda ötlet!
-Rendben, letudom az egyetemi ügyeimet és felkereslek. Addig aztán nem lelépni... Csáó!
Köszönök el tőle majd zsebre dugott kézzel távozok a helységből.

/ Köszönöm a játékot! /

A 10000 kilóméteres utazás ezennel megkezdi az előkészületeket.

Fémes trappolás zengi be a termet, gépek pumpálják az üzemanyagot és a turbinák alapjárata kellemesen betölti a nagy ürességet duruzsolásával. Kolosszus szorgosan cipeli a nehezebbnél nehezebb tárgyakat a gépbe amik a bejáratnál vannak felhalmozva. A másik oldalon egy kis fatákolmány, mint amit sufniban raktak össze sietősen. A kis fatákolmányon csomagok sokasága sorakozik fel. Mindegyiken egy egy eltérő cetli. Némelyik hosszabb, némelyiken pedig egészen rövid név húzódik. Színben mintában eltérnek egymástól a benne lévő ruhadarabok, legjobb források szerint mindenkinek a színbeli ízléséhez igazodik mindazonáltal a Hawaii minta befigyel. A tasakok tartalma egy ing és egy papucs fixen, egyéntől függően lehet benne: strandkendő, bikini, hosszabb illetve rövidebb nadrág, kalandvágyóbbaknak fűszoknya, kókuszmelltartó. Az átlátszó nejlon zacskókról nem maradhat el a haloványan, ám szembetűnő GSS márka jelzés sem, amit már a legtöbben kezdenek megszokni. Kinek ezüst kinek pedig aranyszínű a csillogós felirat.

Míg Kolosszus bepakolja a kellékeket addig Gregori a gépen sétálgatva méri fel a kismadarat. Ujjas papucsának jellegzetes hangja bezengi pár méteres körzetét. Keze a háromnegyedes virág mintával szegélyezett nadrágjában, inge lazára véve ki van gombolva. Fején egy echte pilótasapka Természetesen a hozzá illő Napszemüveg. Talán még egy szivar elférne a szájában , de így is elég mulatságos külsőt kölcsönöz neki ez a ruha összeállítás. Hosszas mászkálás után a gép orrán állapodik meg, illetve ül le félig felhúzott lábbal. Innen kémlelve várja az érkezőket a hamarosan induló gépre.

// Sorrend nincs, a gép február 13. án a levegőbe emelkedik - akkor jön indul a következő kör. //