George Washington híd

Lily magyarázkodása hallatán alig tudja megállni, hogy ne mosolyogjon úgy, mint egy normális ember tenné, ha egy bébinyuszit tart éppen a karjaiban. Ez a csaj tényleg annyira édes, hogy a többi cukor ő falná fel az édességboltban. Súg valami sz betűvel kezdődő szót a nő fülébe, miközben homlokát az ő homlokának támasztja, aztán kissé ingerülten fordul a hozzá beszélő Mike felé, amolyan: "nem látod, hogy épp dolgom van?" arckifejezéssel.
-Ó, semmi komoly, egyszer megpróbáltuk együtt elkapni kardfogat. Akkor határoztam el, hogy ezentúl csak diákokkal dolgozom együtt, vagy a könyvtárosokkal, a "profik" mindent elszúrnak...Vagy lehet arra gondol, hogy anno mindketten egészségtelenül buktunk a vöröshajú nőkre. Szerencsére ahogy hallom ezt azóta ő is sikeresen kinőtte.
Ez után Lily felé fordul mosolyogva. Hát persze, hogy emlékszik rá. Még mindig alig tudja elhinni, hogy pont ő volt az, aki nem akarta lebeszélni a dologról egy percig sem. A többség általában kritizálni szokta vezetés közben, ha meg mernek szólalni, ő viszont...
-Várjunk, mi van? - Kapja fel a fejét hirtelen. - Arról a szerről beszélsz, ami kikapcsolja a képességem, és olyan érzés, ha beléd nyomják, mintha a vörös vértesteid tűzhangyákká alakulnának, a leukociták pedig fehér foszforral vadásznák le őket, miközben valaki Jazz-t játszik, a beleid minden akkordján? Apropó...átpakoltam a könyveidet a szobádba - súgja az utolsó mondatot Lily-nek.
-Ez a bácsikád...ő volt az, amikor először...? - Kérdi, s kissé szorosabban öleli magához a nőt, mert bár nem tudhatja, hogy fog reagálni, azért van egy sejtése. - Egyébként pedig nem tájékozatlan, csak nem olyan elcs{@đÄtt mint te vagy én, de ez aligha jellemhiba...
~Én pont ilyennek szeretem őt.~
-Kösz a figyelmeztetést, de azt hiszem, ha nyugton maradok, nem én leszek az, akin be akarják majd vetni azt a löttyöt. Mostanában túl sokan tűnnek fel az én időmből...vagy még korábbról, ha érted mire gondolok.

Mikor Logan elengedett, már olyan szélesen mosolyogtam, hogy majd' szétrepedt a szám. Lábujjhegyre állva adtam egy puszit az orrára, és a hangomat cseppet sem fogva vissza jelentettem ki érzelmektől túláradtan:
-Én is szeretlek téged.
A ,,ó, semmi komoly" - ra megkönnyebbülten sóhajtottam fel, ezek szerint csak Mr Bodwin volt túl aggódós, de hát ez egy rendőrtiszttől teljesen normális volt, hiszen annyi szörnyűséget látott már, hogy...
-Micsoda??? - néztem rájuk elhűlve. - Hogy ti... hogy tényleg... mindketten... Vörös hajú nőkre, ez komoly?... Na, de most nem ez a lényeg - ráztam meg a fejem, és miután kihúztam tétova ujjaimat a legkevésbé sem vörös tincseim közül, könyörgő tekintettel néztem Loganra, miközben két kézzel markoltam bele a dzsekijébe. - Ugye nem akarsz megint kiállni ellene, ugye nem? Úgyis halhatatlan, és tudom, hogy te is az vagy, de... nem akarom, hogy bántson. Már a múltkor is olyan durva volt veled, pedig még csak nem is érted ment.
Majd szétvetett az aggodalom, hiszen nagyon jól tudtam, Logan milyen forrófejű, és ha valamit a fejébe vesz, azt általában szét is veri, de most nem valami jogos önvédelem miatti bunyóról vagy ketrecharcról volt szó, ezt elkerülhette, nem kellett szembeszállnia vele. Reméltem, hogy nem is szándékozik ilyet tenni.
-Igen, szerintem ez az a szer, de... honnan ismersz te ilyen szavakat? - hökkentem meg, aztán persze minden értelmet nyert. - Ó, vagy úgy. Köszönöm. És közben el is olvastad őket? Ennyire unatkoztál? Nem kell ám mindent megcsinálnod helyettem, elég ha csak a cipekedésben segítesz.
Azért persze a hálacsók nem maradt el, de csak egy gyors cuppantás, hogy Mr Bodwin ne érezze kényelmetlenül magát.
-Igen, ő - motyogtam bele a mellkasába, ahova szorított -, de nem volt igazán a bácsikám, mármint nem vérszerinti. A szüleim barátja volt, de olyanok voltak nekem, mint a bácsikám és a nénikém. Viszont...
Miután kibontakoztam az öleléséből először a nyomozóra, majd ismét Loganre néztem kicsit szégyenkezve.
-... Mr Bodwinnak igaza van. Naiv vagyok, elővigyázatlan és... mi volt a harmadik? - súgtam Mr Bodwin felé segítséget kérve. Ha megmondta, rábólintottam arra is. - Igen, ez mind vagyok, úgyhogy nem árt ha... nem tudom... részt vehetnék mondjuk néhány önvédelmi órádon? Az talán rámférne.

- Tájékozatlan a világ dolgaiban. - egészítettem ki készségesen Lilyt a felsorolásban, majd a veszélyforrást lazán lesöprő és a szerelemtől teljesen meggárgyult Rozsomákhoz fordultam, mielőtt még megint belemerülnek egymás ajnározásába.
- És nem érted aggódom nagyfiú, hanem a hölgyért. - intek a lány felé. - Igaz, hogy a szer belőled is darálthúst csinált, amit egy kis kechuppal megöntöztek, legalábbis érzés szinten, de nem aggódom. - ráztam meg kicsit gúnyosan a fejem. - Lily viszont veszélyben lehet, és ahogy a rendőrségre is teljesen gyanútlanul besétált és a legelső embernek az orrára kötötte volna, hogy mutáns és hogy mi történt valójában abban a házban, így bárki, bármikor elcsalhatja, hogy tőle próbálja megtudni, hogy a bácsikája vajon hová is dughatta a szert és akkor te hol leszel Logan barátom? Mivel vele téged is alaposan sarokba szoríthatnak, vagy nincs igazam? - nézek rá most már igen csak komolyan, mert úgy látszik a lány elvette Rozsomák realitás érzékét is alaposan. - Ha Kardfog keresi a szert, akkor valószínűleg másik is, és mivel Orlando meghalt, kit fognak megtalálni helyette.........? - kérdezem nyitva hagyva a mondat végét. - Aki aránylag szoros kapcsolatban volt vele! És, ha a rendőrségen most vallomást tett volna, akkor valószínűleg holnap már olyan fülekbe is eljutott volna a hír, amit senki nem szeretne, ugye? - gondoltam itt egyrészt Kohlerre, másrészt a maffiának, vagy a nagyobb bandáknak is volt bőven besúgója a testületnél. - Úgy, hogy azt mondom, annyira ne legyél magabiztos barátom. - figyelmeztettem Logant most már csendesen.

-Igen, de azóta átszoktam az aranyos lányokra...illetve, csak egyre - kacsint rá a nőre, aztán visszafordul Mike-hoz. - Te meg ne beszélj róla úgy, mintha legalábbis gyerek lenne.
~Még, hogy részt vegyen az önvédelmi órámon? Túl feltűnő lenne, hogy őt nem kínoznám, és az igazat megvallva, ha ott van, a többieket sem tudom olyan...khmm...lelkiismeretesen oktatni.~
-Majd esetleg pár magánórát tarthatok neked, délelőtt te is dolgozol.
Az azonban, ahogy Mike sugallja, miféle veszélyek várnak kedvesére már kellőképpen kiveri nála a biztosítékot, hogy ne mosolyogjon többé, s komor arcát a rendőr felé fordítsa, ami a kedves nő jelenlétének köszönhetően tizedannyira sem ijesztő, mint amikor mondjuk sorban kell állnia a menzán.
-Hogy hol leszek akkor? - Fémcsontjai lusta, csikorgó hangot adnak ki, mint amikor valaki a körmeit húzza végig a táblán, a férfi pedig összeszorított fogakkal tűri, hogy halálosan csillogó fémpengéi gyötrő lassúsággal bújjanak elő a kézfejéből. - Csak idő kérdése, és karnyújtásnyira. Jól tudod, hogy...
Megáll a mondat közepén, oldalra tekint, ahol egy kisfiú tágra nyílt szemekkel bámulja őt, mire visszarántja a karmokat, és integet neki. A gyerek természetesen azonnal sarkon fordul, és elszalad.
-Nézd, rendes tőled, hogy aggódsz, de Lily nem csinált nagyobb hülyeséget, mint te, amikor a Xavier-ben lobogtattad a jelvényed, arról nem is beszélve, hogy nem hagynám, hogy baja essen, nem mintha ez eleve lehetséges volna, szóval aggódj inkább a saját családodért. Az asszonykádat ismerve okod lesz rá bőven...

-Jaj, igen, igen, tényleg - bólogattam Mike emlékeztető szavaira. - Tájékozatlan a világ dolgaiban, még az is vagyok.
Ahogy a nyomozó azt kezdte el ecsetelni, mit művelne a szer Logannel, csak egyre jobban elsápadtam, még közelebb húzódtam hozzá, és magamhoz öleltem a karját. Hát ilyen rémes dolgokra használják azt a szert? Nem csupán blokkolja a képességet, de még ilyen állapotba is kerül tőle az ember? Persze az előbb Logan is elég képszerűen lefestette, de bevallom, akkor inkább azzal foglalkoztam, hogy milyen szavakat használ (ráadásul teljesen adekvátan).
-Szivem - nyüszögtem kérlelőn -, nagyon kérlek... nem akarom, hogy beléd nyomják ezt a szert. Kérlek, ígérd meg, hogy nem keresed a bajt. Vagy szót fogadsz Mr Bodwinnak, ő biztos tudja, mit kell ilyenkor csinálni. Nagyon szépen kérlek. Darált húst... istenem... nem akarom, hogy ledaráljanak!
Az igaz, hogy amit a nyomozó elmondott, az mind igaz volt, és nekem még mindig emlékeztetnem kellett magamat arra, amit az őrsön mondott, de így összefoglalva tényleg nagyon jól kihangzott, mekkora hülye is voltam. Szégyenlősen horgasztottam le a fejem, de tudtam, hogy nincs rá garancia, hogy legközelebb ne csináljak legalább ekkora sületlenséget.
Logan persze próbált védeni, de én már értettem mindent. Én balekságomban olyanokat kotyogok el, amiket nagyon nem kéne. Kardfognak pedig kell a szer, és Orlando bácsi halálával én vagyok az egyetlen, akihez akár csak halvány reményt is fűzhet, hogy hozzásegítsem a megszerzéséhez, és így veszélyeztetem azokat, akik közel állnak hozzám. Legalább olyan veszélyes voltam, mint maga a szer.
-Nem akarok senkit bajba sodorni - jelentettem ki csendben, és gyengéden elengedtem Logan karját. - Talán rossz ötlet volt a Xavierbe költözni. Ha Kardfog ott támad meg, vagy onnan támad meg valakit, hogy hozzám jusson... azt nem akarom. És főleg téged... hogy nézhetném, hogy bánt téged? Azt hiszem, ezen a magán önvédelmi órák sem segítenének.
Mr Bodwinra néztem.
-Mit javasol, mit tegyek? - kérdeztem tőle picit remegő hangon. - Nem tudok semmit erről a szerről, addig a napig még a létezéséről sem tudtam. Mennyi időre lesz szüksége Kardfognak, amíg ezt elfogadja? Úgy értem... hányszor... fog... megölni?
Itt már egész testemben reszkettem, ha arra gondoltam, mit fog velem tenni, hogy szóra bírjon, vagy egyszerűen csak frusztráltságában, amiért nem jut velem sehova.

Logan viselkedése egy cseppet sem lepett meg, hiszen a mondás szerint is legjobb védekezés a támadás, így persze azonnal él is vele, és ahelyett, hogy megfontolná, amit mondtam neki, egyből nekem esik.
- Nem tudom, hogy hol lennél, de nem lehetsz mindig a barátnőd sarkában, mint ahogy most sem voltál közel és távol. Ennyi erővel már rég végezhettek volna vele, vagy elrabolhatták volna és eldugják valahová, ahol még a te éles szaglásod sem találja meg. – sorolom a lehetőségeket, ami úgy látom meg sem fordul a fejében, bár ez enyémben azért szöget üt az a pár szó, amit elejtetett: „….nem mintha ez lehetséges lenne”.
- Tudom, hogy Lily is feléled a halálból, mivel elmesélte a történetet. – fejtem meg a szavait. – De addig sok minden történhet vele és ha halhatatlan, akkor sokszor és sokszor. Pontosan te tudod a legjobban Logan, hogy ez mennyire „kellemetlen” tud lenni, igaz?
Mivel láthatóan Lilyt egyre jobban megrémíti a mi kis szócsatánk Logannal és az általam felvázolt lehetőségek sora, amitől már szabályosan reszketni kezd, így igyekszem megnyugtatni, hiszen csak Logan beton fejébe akartam tudatosítani, hogy ne kezelje ilyen könnyelműen a dolgokat.
- Nézze Lily, nem lesz itt semmi baj, ha kicsit óvatosabb lesz és nem kotyogja el úton-útfélen mindenkinek, hogy kicsoda és, hogy mi történt. A Xavierben nagyon is jó helyen van, ott lehet a legnagyobb biztonságban, oda még Kardfog sem merészkedik be, abban biztos vagyok. – mondtam neki enyhén mosolyogva, miközben elengedtem Logan sértegetését a fülem mellett. – Aztán közben én is próbálok nyomra lelni, hogy mi történt azzal az átkozott szerrel, és ha tényleg megsemmisült, vagy ilyesmi, akkor szép lassan elhinteni azok közé, akik utána vetették magukat. – simogattam meg a karját nyugtatóan, nem foglalkozva Rozsomák esetlegesen rám meredő szemeivel.
- De nekem lassan mennem kell, mert még hiányozni kezdek szemfüles főnökömnek. – intek a kapitányság irányába.

//Köszönöm a játékot - nagyon klassz volt //

Ha nem lenne mindkét keze azzal elfoglalva, hogy szorosan magához ölelje a reszkető nőt, most biztosan fejbe verné Mike-ot, amiért így a frászt hozza rá. Jó pár perce ő rosszabbat mondott, de azt annyira nem vette komolyan Lily, hisz direkt olyan hangsúllyal mondta, hogy ne vegyék annyira komolyan, azokról a furcsa szavakról nem is beszélve, amik az ő szájából szinte már viccesnek hatottak, hiába a pokoli kínjait ecsetelte éppen. Ez a manus meg képes, és fapofával azt mondja, hogy ledarálják mint a makarónit! Vagy valami ilyesmit...
-Senki sem fog belém nyomni semmit kicsim, ne aggódj, nem lesz semmi bajom...egyikünknek sem lesz soha semmi baja - a halált általában bőkezűen szóró szőrös mancsa most gyengéden cirógatja a vállába fúródott fejet, mellette pedig a szemeiből villámokat szór Mike-ra.
-Ez az, amiben tévedsz, meg tudom találni őt, bárhol a világon, és hamarosan az orromra sem lesz rá szükség.
Tovább inkább nem szapulja a férfit, hisz végre mondott egy értelmes dolgot, de magában azért elhatározza, hogy ha legközelebb találkozik Aya-val, és Szellemmel egyszerre, akkor majd megkéri az utóbbit, hogy mesélje el még egyszer azt a sztorit, amikor Bodwin hadnagy egymaga akarta megrohamozni a testvériség bázisát, felfegyverkezve egy megtöltetlen pisztollyal. Az lenne aztán a műsor...
-Menj csak...ó várj! - Üt valami hirtelen szöget a fejébe. - Ha már arra jársz, ránéznél egy folyamatban lévő ügyre? A vádlott neve Daniel Ortega. Nekem megtiltották, hogy az ügy közelébe menjek - teszi hozzá bosszúsan - de abból még nem lehet baj, ha te is elolvasod az aktát, nem igaz?
Ha Mike ezek után tényleg elmegy, akkor utána a teljes figyelmét Lily-nek szenteli, s ezt azzal nyitja meg, hogy ad egy nagy puszit a nő homlokára, s még mindig nem bontakozik ki az ölelésből.
-Ne aggódj, Kardfog egy bunkó, ráadásul valami istentelen oroszlánszaga van, nem fogom magamtól keresni, megígérem.
Ha a nőnek sincs ellenére - és általában nem szokott - akkor még ölelkeznek így egy darabig, mielőtt megindulnának a motor felé, hogy elhagyják ezt a helyet.
-Mi lenne, ha kezdetnek inkább motorozni tanulnál meg? Több dologra tudod használni, mint a püfölést, és ha nem utazol buszon többé, nem is lesz rá szükség annyiszor...már az utóbbira.

Mr Bodwin most arra tért ki, hogy velem mi baj történhetne, és ez legalább annyira ijesztő volt, mint amiket Logan kilátásairól mondott. Persze mindezzel én is tisztában voltam, mármint azzal, hogy ha nem tudok meghalni, legalább halott maradni, akkor annál többször próbálkozhatnak, és az bizony nagyon kellemetlen lenne. Ezek borzalmas képek voltak, amik mindig eszembe jutottak valahányszor a bosszúálló vagy a különös szerért ácsingózó Kardfogra gondoltam. De így összesítve, hogy mi minden szörnyűség történhetne velem...
-Istenem! - nyögtem fel panaszosan, és már olyan erősen szorítottam Logan karját, hogy elfehéredtek az ujjaim. - Én nem is tudtam, hogy ekkora bajban vagyok. Logan, azt még te sem tudod megoldani, hogy tényleg soha egyikünknek se essen baja. És én nem akarom, hogy... hogy... Istenem!
A nyomozó szavaira nagyon koncentráltam, és igyekeztem minden részletet az eszembe vésni, miközben szaporán bólogattam. Mégiscsak egy szakember osztogatta nekem a tanácsait, ami kifejezetten megnyugtató volt, hiszen ha valaki, hát ő biztosan tudja, hogy kell a bűnözők ellen védekezni.
-Úgy lesz. Nem óvatos leszek és nem kotyogok. Nagyon köszönöm, hogy ennyit segít, Mr Bodwin, és maga is vigyázzon magára. És én azért szurkolni fogok, hogy megkapja azt az előléptetést.
Aztán hagytam, hogy megbeszéljék az elintéznivalót arról a bizonyos Daniel Ortegáról, hiszen nekem fogalmam sem volt, hogy ki lehet az. Csak reméltem, hogy nem valami veszélyes ember. Mármint, ha vádlott, akkor esélyesen az, de ha ártatlan... mindegy, a lényeg, hogy ne legyen olyan, mint Kardfog, aki miatt néha még mindig rémálmaim voltak. Szóval amíg a két férfi ezt megtárgyalta, addig én kicsit eltávolodva tőlük, szólongatni kezdtem Inimmát, akit ugyan nem volt könnyű elhívni a vidám gyerek tábortól, de amint Logan felé mutattam, máris felröppent, és rajongóit maga mögött hagyva egyenesen a férfi felé száguldott. Ott aztán lelkes csipogással repkedte körbe, fejét borostás arcához nyomta, ahogy köszönteni szokta, majd leszállt a vállára, és finoman megcsipkedte a fülét, hogy jelezze, mennyire örül neki.
Mire visszaértem, Mr Bodwin már búcsúzkodott. Inimma neki is csipogott egyet és meglendítette a szárnyait, mintha integetett volna, amitől persze pár milliméterre elemelkedett Logan vállától, de aztán rögtön vissza is tottyant.
-Minden jót, Mr Bodwin - köszöntem el én is hálás mosollyal. - Ígérem, vigyázni fogok.... rá is - biccentettem Logan felé.
Aztán lassan mi is indulni készültünk, de csak persze miután már kellőképpen eleget ölelkeztünk. A férfi ajánlatára nevetve ráztam a fejem.
-Ne viccelj, nélküled sose mernék felülni erre - mutattam a motorjára. - Bár mondjuk vicces lenne, ha én is tudnám vezetni... de attól még ugye ott ülsz majd mögöttem? És az önvédelmi óráidra is elmehetek? Legalább csak egy néhányra. Mit szólnál hozzá, ha meglátogatnám, az egyiket, és meglátjuk, hogy megy? Azt hiszem, ha valakinek, hát nekem nagyon is a hasznomra válna.

//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem //

//Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.] //

-Nem vagy bajban kicsim - súgja a belé kapaszkodó nőnek, s hogy tettekkel is kifejezze ezt, még jobban a karjaiba zárja őt, de úgy, hogy az apró törékeny Lily szinte elveszik az ölelésében, s odafent csak a barna szőrszálaival keveredő arany hajzuhatag árulkodik arról, hogy valahol ott a mázsányi izom rejtekében bujkál egy szexi könyvtáros is.
-Ha képes vagyok szemmel tartani 600 féleszű kamaszt, mutáns képességekkel, akkor csak tudok vigyázni magunkra is, nem gondolod?
~Legfeljebb lemondok pár óráról...biztos nagyon fogják sajnálni a gyerekek.~
-Igaz, hogy magamra vigyázni elég nagy újdonság, de csak belejövök... - gyengéden felemeli két ujjával a nő fejét, hogy egyenesen azokba a gyönyörű karamell színű szemekbe nézhessen. - Tudod, érted mindent.
Még egy utolsó gyors puszi, mielőtt sárga tollas kis barátja letámadná őt, de aztán természetesen Inimma is megkapja a jussát, s mutatóujja hegyével finoman megcirógatja a kismadár fejét, ha már az megint kinevezte őt a kalózkapitányának.
-Szia te. Hé..na...hiba volt, hogy nem hoztam neked csokit mi? Otthon kapsz, megígérem, csak ne edd meg a fülem teee.
Közben természetesen egy pillanatra sem engedi el Lily derekát, és úgy sétálnak a Harley felé, mait amúgy is jobb lesz elvinni innen, mielőtt valaki leszalad a halálcsillagról, hogy kidekorálja bírságokkal. Csak az utóbbi negyed óra mutatványai elegek ahhoz, hogy a motor ki se látsszon a cetlik alól.
-Ez neked talán egy kicsit nagy, de ha mondjuk valami kevésbé rázósra ülnél fel, például egy Kawasaki Ninja-ra...dzsekid már van, és hihetetlenül jól áll.
Aztán megadón sóhajt, az égre tekint, megcsóválja a fejét, s átkozza magát, amiért nem hozott magával szivart, de amikor kedvese felhívta, valahogy nem érezte úgy, hogy van ideje felszaladni a szobájába ezért.
-Rendben, ha szeretnéd, megtaníthatok neked pár dolgot, de előre szólok: a diákjaim közül mindenki lökött, és rengeteg marhaságot mesélnek arról, hogy miket szoktam művelni, aminek természetesen a fele sem igaz. Ezek a mai kölykök...egy kis mozgásra is úgy gondolnak, mintha az Olimpiára készíteném fel őket, vagy egy háborúra...
A mondat végén felkacag, jelezve ez mennyire nevetséges gondolat.
-Viszont, ha a haladó órára is be szeretnél nézni - márpedig ott tanulnak ténylegesen önvédelmet - akkor bizony neked is egyenruhába kell bújnod. Hmm - látszik, ahogy összefut a nyál a szájában.
~Sosem értettem, mi szükség azokra a testhez simulós cuccokra, de most már belátom, hogy a vén Charles egy géniusz!~
Ezek után felsegíti őt a motorra, és irány a Xavier!

//Köszi a játékot, Lily-vel pedig akkor folytatjuk a xavier-ben, egy másik napon //