Sullivan & Cromwell Ügyvédi Iroda

Ahogy a nap első sugarai aljas módon osonnak be Sarah ablakán, orvul támadva meg Sean arcát, a fiúnak kivételesen nem az az első reakciója, hogy a másik oldalára fordul álmában, és úgy marad még 6-8 órát, tekintve, hogy még mindig ébren van. Egy villámgyors, legfeljebb 30 perces hideg zuhany, és máris olyan állapotba kerül, akinek már szüksége lenne sminkre, hogy statisztaként szerepelhessen a Walking Dead című sorozatban, ezért miután Sarah-val karöltve összefutottak Greg-el, és Ratna-val az ebédlőben, már indulnak is, hogy a nyakukba vegyék a várost, természetesen taxival, ha már ilyen sok kőgazdag család örököse került a csapatba. Az út így nem tart valami sokáig, bár valaki többször is utal rá, hogy ha hagyták volna őt vezetni, még ennél is rövidebb lehetne, ám ezt senkinek nincs kedve kipróbálni. Darren-el csak Manhattan-ban futnak össze, Sean pedig a maga részéről hagy neki, és Ratnának egy kis teret, hogy átbeszéljék a tegnap történteket, s bár időre mennek, jobbnak látja, ha engedi nekik, hogy elrendezzenek mindent egymás közt, mielőtt betennék a lábukat oda.
-Jut eszembe - szól társaihoz, mielőtt még belépnének az ajtón - a családomban sok az ügyvéd, és a jelek szerint a telepátiára is hajlamosak vagyunk...szóval csak azt akarom mondani, hogy az épületben, ha van rá mód, még csak ne is gondoljatok semmi olyanra, ami felhasználható ellenetek egy bírósági tárgyaláson... - miközben óva inti társait, a kelleténél kicsit hosszaban fordul Greg és Darren felé, illetve a hangsúlya is megváltozik kissé, amikor a két fiatalembert nézi, bár ez talán érthető. - Ó, és mindenki vigyázzon az értékeire...
Na persze, a cég, és a benne dolgozók sokkalta szimpatikusabbak, mint amire Sean hozzáállása alapján számítani lehetne, de a legtöbb ember így áll az ügyvédekhez, amikor az ő oldalán vannak, arról nem is beszélve, hogy a csapat többi tagja szinte biztos, hogy nem járt még itt, 8 éves korában élete első, és 16 boldog jobbára gondtalan évig utolsó repülőútja után, mely olyan mély nyomot hagyott benne, hogy azt követően amikor a Xavierbe költözött, inkább vonattal jött. Na persze, nem csak rossz emléke van erről az épületről, a wc-k például nagyon szépek...
-Jó reggelt Mr.Ranzi - viszonozza a köszönést, mikor a férfi végre levegőt vesz - a nevem Sean Darrow, de ezek szerint ezt már tudja, ők pedig a barátaim, egyébiránt pedig mindannyian jelen voltak Mr.Ortega letartóztatásakor, de erről majd az irodában.
~Dr.Darrow unokája, kinek megtiszteltetés segíteni? Most vajon a Nagyira, vagy a Papira gondolt? Nyilván az utóbbi, hisz ő hívta fel, de basszus...hogy mit fognak ezért cikizni engem...főleg az az édes drága... ~
Sarah-ra sandít maga mellett, de aztán az ügyvédúr egyik gondolata visszatereli a figyelmét a jelenre. Hogy mit is keres ő ennyi mutáns társaságában? hát ez egy kitűnő kérdés mindenki olyan számára, akit nem avatott még be az ő kis titkába.
~Zsupsz!~
Mivel ha hagyományosan szólna társaihoz, annak túl sok fültanúja lenne, ezért inkább telepatikus üzenetet küld mind a négy mutánsnak körülötte - vagy amennyiben több mutáns van körülötte, csak annak a négynek, akiket név szerint ismer, és a Xavierben voltak tegnap - a következő szöveggel:
~Jut eszembe, otthon még nem tudnak róla, mennyire intuitív alkat vagyok mostanára...gondoltam ezzel lepem meg őket húsvétkor, vagy karácsonykor, vagy soha napján...a lényeg, hogy értékelném, ha nem kerülne szóba a mutációm. Köszönöm.~
Miután helyet foglalnak az irodában, a fiú olyat tesz, amire eddig még nem volt példa: nemet mond a süteményre! Legalábbis először...addig viszont vissza tudja fogni magát, míg el nem meséli a történteket saját szemszögéből.
-Na igen, a rendőrség figyelmen kívül hagyta azt, hogy a kérdéses időpont előtt két percben vagy ötvenen láttuk Daniel-t az iskola kosárlabdapályáján, a város határán kívül. Ami pedig a barátunk jellemét illeti, képtelenségnek tartom, hogy köze lehetne ilyesmihez, amióta ismerem a hangját is csak akkor emelte fel, amikor énekelt, biztos vagyok benne, hogy tévednek vele kapcsolatban.
~Mondjuk, marha ritka az, hogy a tettes szerettei amikor megkérdezik őket rávágják, hogy "Persze, mindig is sejtettem, hogy ez egy rohadt gyilkos, vigyék csak!" DE(!) ez most más.~
-Ó, és van még valami. Nem tudom mennyire fontos, de amikor letartóztatták, végig az volt az érzésem, hogy a rendőrök provokálni akarnak minket, mintha direkt balhét akartak volna. Arról nem is beszélve, hogy óra közben vitték el, amire legjobb tudomásom szerint az iskola területén belül nem lett volna lehetőségük, hisz odabent tuti kihívták volna a teremből, mielőtt találkozhatnak vele...csak azt akarom mondani, hogy gyanúsan pont akkor jelentek meg, amikor osztálykiránduláson voltunk, a birtok határán kívül, körülvéve mutáns gyerekekkel...
Részéről egyenlőre ennyi, úgyhogy esélyt ad a többieknek, hogy ők is elmondhassák amit szeretnének, magának pedig arra, hogy végre befalhassa azt az aprósüteményt.

Mivel nem kellett órára mennünk, csak egyenesen az Ügyvédi irodába, így lehetőségünk lett volna egy kis lustálkodásra, de egész éjjel alig aludtam valamit a bennem dúló feszültség miatt, így már jó korán fenn voltam, és ahogy hallottam Sean sem volt ezzel másként. Mikor befejezte a zuhanyozást én is követtem példáját, így valamelyest összeszedettebben indultunk négyen az irodához taxival.
Az épület előtt találkoztunk Darrennal, akik egy kicsit lemaradtak Ratnával, míg mi előre mentünk, gondolom volt mit megbeszélniük bőven.
Mikor felértünk az irodát magába foglaló emeletre, alig kellett pár percet várnunk már robogott is felénk egy igen jól öltözött, kissé pocakos, alacsony úriember, széles mosollyal az arcán, ami gondolom főleg az idegesen toporgó és szemlátomást feszült Seannak, „ dr. Darrow unokájána” szólt.
Miután megtudtuk, hogy ő dr. Peter Ranzi, és ő fogja képviselni Pikkelyt, már be is tessékelt minket az irodájába, ahol természetese azonnal el lettünk látva étellel és itallal.
Én csak egy kávét kértem, most valahogy túl ideges voltam ahhoz, hogy egy falat is lemenjen a torkomon.
Közben elért Sean üzenete, hogy nem nagyon forszírozzuk a mutáns voltát, mert otthon még nem dicsekedett el vele, ezért megajándékoztam egy finom bólintással és a mosolyommal.
Aztán meghallgathattuk, hogy az ügyvéd úr mit tudott meg eddig és én teljesen elképedtem, mikor elmondta, hogy Pikkely elismerte a gyilkosságot és ezt alá is írta. Ezt egyszerűen kizártnak tartottam, ha csak nem csináltak vele valamit, amivel kényszerítették rá. Nagyon felzaklatott a dolog, de nem akartam közbevágni, főleg, mikor Sean nagyon jól összeszedetten elmondta, hogy igen is tanusíthatjuk, hogy Daniel nem lehetett ott a gyilkosság időpontjában, és hogy mindannyian elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ő bármi ilyet is tenne.
Mikor Sean befejezte, azért nem álltam meg szó nélkül és kimondtam ami már az előbb is kiakasztott.
- Én is nagyon jól ismerem Danielt, és kizártnak tartom, hogy a saját jószántából aláírja a beismerő vallomását, amikor nem követett el semmit. Itt valami nagyon ocsmány dolog folyik Mr. Ranzi.

/[You must be registered and logged in to see this link.] - Greggel egy kis közjátékot beiktattunk a suli meg az ügyvédi iroda közé, ahogy próbálom kifaggatni az igazgatói irodában történtekről, több-kevesebb sikerrel/


Miután Gregtől rövid búcsút vettem, már rohantam is a konyhába, hogy gyorsan egyek valamit, mielőtt indulunk az ügyvédi irodába, ki tudja, hogy mikor szabadulunk onnan... Még szerencse, hogy Sarah és Sean is itt voltak, így legalább nem kellett azzal is húzni az időt, hogy megkeressem őket ebben az óriás többszintes labirintusban, amit Xaviernek hívnak. Végül összeszedtük Greget is, aztán már mentünk is. Még jó, hogy csak 4-en voltunk, így legalább 1 taxiba befértünk, ha már az autót válaszottuk a tömegközlekedés helyett. Ahogy megérkeztünk a megadott címre, és kiszálltunk, nem volt nehéz Darrent sem megtalálni, akivel előző nap már egyeztettük a címet és az időpontot.
Hogy őszinte legyek, nem akartam most azzal húzni az időt, hogy nekiállunk itt lelkizni, pláne a többiek előtt, így úgy terveztem, hogy inkább majd akkor beszélek vele, ha itt végeztünk aztán a többiek már elindultak haza... Mert beszélni, azt muszáj lesz, a tegnap történtek után. Igaz, miután Greg nagy vonalakban felvázolta, hogy mi is történt, már annyira nem furdalta az oldalam a kíváncsiság, helyette inkább csak miattuk aggódtam, pláne, ha tényleg arra készülnek, mint amit mondott... Mert az nagyon nem lesz jó, ha mi egyik szálon törvényes úton próbáljuk megoldani a helyzetet, ők ketten meg a törvényeket kikerülve játszanak ellenünk...
Azonban úgy tűnik, a többiek másképp gondolták, legalábbis az alapján, hogy milyen látványosan előre siettek, csak hogy Darren és én lemaradhassunk, jó eséllyel utalt arra, hogy ez a beszélgetés nem ér rá később… Hát jó, akkor legyen. A baj csak az, hogy így hirtelen nem tudom, hogy mégis mit kéne mondanom neki… Vagy esetleg kérdeznem tőle, így egy darabig csak szótlanul ballagtam Darren mellett, mire végre megszólaltam.
-Gredzsi mesélte, hogy mi történt tegnap… de… ugye ti sem gondoltátok komolyan? Kérlek, ne csináljatok semmi őrültséget…
Még Darren válaszát megvárom, ami remélhetően nem 1-2 rövid kis tőmondatban fog kimerülni, de aztán a többiek után sietek, sietünk, elvégre nehogy elkéssünk a megbeszélt időpontról… Mást nem, majd később folytatjuk a beszélgetést.
Azelőtt még nem jártam hasonló helyen, így miután találkoztunk az ügyvéddel, kíváncsian nézelődtem, amíg az irodába nem értünk. Mondjuk ahogy Sean üzenetét meghallottam a fejemben, csak halványan elmosolyodtam, de valahol érthető volt a dolog. Amikor azonban eszembe jutott a figyelmeztetése, mielőtt még bejöttünk volna, elgondolkoztam egy kicsit. Az oké, hogy a családjában vannak telepaták… legalábbis ő az, de… ezek szerint az itt dolgozók között is lenne rokona? Én úgy tudtam, hogy csak a nagyszülei beosztottja, emberei, kollégái, vagy tudomisén milyen ismerősei dolgoznak… Ha csak én értettem félre, akkor bocsi, Sean.
Miközben dr Ranzit hallgattuk, én mindenesetre elfogadtam egy teát. A tea az jó, az bárhol, bármikor jöhet. A jelenlegi tényeket hallva egy kissé kétes érzések fogtak el. Az egyfelől jó dolog volt, hogy dr. Ranzi ilyen jól halad az adatgyűjtéssel és ilyen magabiztos magában, az viszont már kevésbé, hogy a mérleg inkább az ellenfelek javára billen. Amikor megtudtam, hogy Daniel senkivel sem akar találkozni, ráadásul mindent bevallott és aztán még alá is írta a vallomást, kis híján kiköptem a teámat, így viszont csak félrenyeltem és egy kisebb köhögő-rohammal megúsztam a dolgot. Most komolyan, mi ez, valami vicc? Mit tehettek szerencsétlennel, hogy így cselekedett?
-Mi az, hogy nincs alibije? Pont akkor végeztek a kis sulis házi kosárlabdameccs döntőjével, ahol Daniel is játszott, ahogy Sean is mondta. –erősítettem meg a fiú szavait, majd miután ő és Sarah is elmondták, amit akartak, újra átvettem a szót:
-Nekem az is furcsa, hogy mindent beismert. Amikor az erdőben a biológia óra közepén beállítottak a rendőrök és közölték, hogy mi a vád, ugyanolyan váratlanul érte a dolog, mint mindenki mást, amikor pedig elhurcolták, egyfolytában azt próbálta bizonygatni, hogy nem ő volt az. Tagadta, hogy bármi hasonlót tett volna, és igazat mondott. Ahogy ismerem, tényleg képtelen lenne egy ilyen tettre, akár rendőrről van szó, akár nem. Nem az az alkat, aki csak úgy hidegvérrel ölne. És amúgy is, még csak a gyilkosság helyszínének a közelében sem volt. De nem értem, miért nem akar senkivel sem találkozni. Meg hogy mindent bevallott, pedig nem ő követte el… ez nem vall rá. –mondtam csüggedten, ám magamban kissé mérges is voltam rá- Az nem lehet, hogy valahogy kényszerítették? Nem tud róla véletlenül, hogy volt-e már példa ilyenre hasonló esetben, dr Ranzi?
Mi az, hogy senkit sem akar látni?! Csak engedjenek a közelébe, garantálom, hogy tárt karokkal fog fogadni mindenkit, aki azon fáradozik, hogy az ártatlanságát bizonyítsa…

A furcsán induló reggel egy jel volt amit ugyan csak később értettem meg. Az az ölelés kiváltott egy Idegen érzést. Miután nagy nehezen sikerült megfürdenem hosszas szenvedés után ami alatt sikerült a hátamat is megmosni reggelizni készültem ahol mint kiderült a gyülekező volt. Alig hogy megfogta ma hűtőt már ráncigáltak is kifelé ahol a taxi várt minket.
-Akkor a kárpitot fogom megenni és ti fizetitek ki...
Én megmondtam... Botorság volt komótosan közeledni így csak hátul maradt hely a hősszerelmesek mellett. Vállat vontam és beszálltam. Illemből megvártam míg legalább 3-at kordul a gyomrom. Az utolsó akkor hangzott el amikor megállt a kocsi. Biztos piros lámpa, akkor együnk egy kis kárpitot. Elgondolkoztam mit is ennék. Mire a gondolat végére jutottam egyedül maradtam a kocsiba, és még fizethettem is. Remek... Fizettem, kiszálltam, éheztem és még isten tudja mi várt rám odabent. Nem kellett sokat várni és lesújtott a következő átok. Zene a liftben! ZENE! Gyűlöltem. Főleg ilyen nyálas, cincogós limonádé semmi mondani valóval csak zaj legyen. Persze hogy sokat kellett menni fölfelé, úgy jó ha már fáj. Próbáltam uralkodni magamon, ehhez mérsékelnem kellett a tempót, illetve mérséklődött az magától is, önkéntelenül. Túl nagy volt a csend... Körbenéztem mire Sarah ék a messziségben Ratna és Darren pedig előttem kullogtak feltűnően bámulva.
~Ja igen... az intim zónájuk...
Kiléptem oldalra és szaporáztam volna a lépteimet ha nem akadok el egy falban. Én elakadni egy falban, az is teljesítmény... Főleg hogy még bocsánatot is kértem tőle. Megráztam a fejem, összeszedtem gondolataimat és meglódultam. Sarah majd Sean után megfogtam az ajtót és megvártam míg a gerlepár is beröppen a kalitkába és becsuktam az ajtót. Az ajtófélfának dőlve zsebre dugtam a kezeim majd maguktól összefonódtak előttem, lábaimat pedig keresztbe vetettem. Így hallgattam miféle fordulatokat vettek az eseményke idő közben. Miután mindenki kellően kiadta magából a döbbenetet végül én is szóra nyitottam a számat.
-A kihallgatásról legjobb tudomásom szerint készítenek hang illetve videó felvételeket. Ha sikerül beszerezni a vágatlan verziót, akkor megtudjuk mit tettek Daniellel. Csak akkor vallaná be azt amit nem tett meg, ha a kényszerítik és olyannal zsarolják ami minket is érzékenyen érinthet... Szerintem...
Mondandóm befejeztével elindultam az aprósüteményekért amiket időközben Sean betermelt. Már meg se lepődök, csak reménytelenül leejtem a fejem, sóhajtok majd emelt fővel visszakullogok a helyemre. Ratna tea szürcsölgetése pedig egy újabb problémát vet fel... Pisilnem kell...

Kialvatlanul érkeztem a megadott címre. Egész délután és éjjel az utcákat róttam, régi ismerősökkel beszéltem és más, szintén régi ismerősök elől menekültem, persze hiába. Mármint nem a menekülés volt hiába, elvégre nem lyukasztották ki az irhámat... A lényeg, hogy fáradt voltam, nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, és ennek megfelelően a képességem sem tért vissza. Szükségem lett volna egy kiadós alvásra, némi ételre és egy pár nap pihenésre, hogy rendbe jöjjek. Ha Lynn tudná, hogy miket művelek egy lőtt sebbel és egy agyrázkódással, valószínűleg kitekerné a nyakamat. Mondjuk az megoldaná a problémáim jó részét...
Mikor a többiek kábé olyan diszkréten, mint egy birodalmi rohamosztag, elvonultak, Ratna feltett egy kérdést.
- Komolyan gondoltam - feleltem - Egy kislány szenved. És ezt nem fogom hagyni. Adok egy esélyt a törvényes útnak, már ha úgy találom, hogy elég gyors, de ez minden, amit ígérhetek.
Nem mondtam többet, míg be nem értünk az épületbe. Ott Sean figyelmeztetésére elfintorodtam.
- Nehéz másra gondolnom... - morogtam.
De tényleg, szinte minden emlékem vagy gondolatom tartalmaz valami törvényelleneset, Szakmai ártalom, na. Ez van.
Odabent jobbára csendben voltam, csak egy bivalyerős kávé rendelésének erejéig nyitottam ki a számat. Amikor azonban mindenki elmondta a véleményét, én is megszólaltam.
- Én nem ismerem Daniel Ortegát, és igazából ebbe az egészbe is csak véletlenül kerültem bele. De tudok egyet s mást a rendőrökről. És nem hiszem, hogy Daniel önszántából írta volna alá azt a papírt, vagy, hogy bármiféle vágatlan doikumentációt is kapni fogunk. Arról nem is beszélve, hogy hiáb látta egy fél iskola Danielt-t két perccel a gyilkosság előtt a Xavierben.... A rendőrök azt fogják mondani, mutáció révén ért oda. Senki sem fog utánanézni, lehetséges-e egyáltalán ilyesmi, de magunk között elmondom... Lehetséges. Én tegnapelőtt öt perc alatt értem Washingtonból a Xavierbe. Értem én, hogy Daniel nem vett igénybe ilyesmit, merthogy nem ő a gyilkos, csak azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy a legjobb bizonyítékunkat hogyan fogják két szóból lesöpörni az asztalról. Ha engem kérdeztek, meg kell találnunk az igazi gyilkost.

Darren mogorva rossz kedvéről egyszerűen nem bírtam nem tudomást venni. Igaz, hogy miután az ügyvéddel találkoztunk, még szótlanabb lett, de legalább nem morgolódott. Őszintén, kissé furcsállottam is az egészet. Mármint ami a hangulatát illeti… Kissé úgy tűnt mint ha még a tegnapinál is ramatyabb állapotban lenne, nem mint ha akkor túl fényesen nézett volna ki, de azt hinné az ember, hogy ha már a nappalok ilyen nyüzsisek, legalább este kipiheni magát.
Amikor aztán a többiek után ő is megszólal, csak megrökönyödve nézek rá, hogy mennyire pesszimista véleménnyel van a helyzetről, szinte már-már úgy tűnik mint ha ellenünk volna… Pedig nem, csak egyszerűen reálisa(bba)n látja a dolgokat. Ahogy említi az 5 perces kis utazását, sajnos rájövök, hogy akármennyire nem szeretném, mégis igazat kell adnom neki a témában, hisz éppenséggel nekem is akad ilyen ismerősöm… Miután pedig dr Ranzi említi, hogy mivel mutánsok vagyunk, nem tanúskodhatunk. Puff nekem, Esperanza már képletesen belém rúgott párat azzal, hogy nem tanúskodhatok, mert a suli diákja vagyok, meeeg mert fiatalkorú vagyok, számít az valamit, hogy most még kapok egy 3. kifogást, hogy mindezek mellé még vagyok? Nem hinném. De azért bosszantó… Ér az valamit, ha nekiállok balhézni csóri ügyvéddel, aki nem tehet róla, és még segíteni is próbál nekünk? Felesleges… Meg gyanítom néhány nagyszájú diáktársam úgy is hangot ad a véleményének, így csak csendben szürcsöltem tovább a teámat, ahogy hátra dőltem a székemen. Ahogy lassan kifogy a szufla a többiekből és dr Ranzi ismét szóhoz jut, beletörődve, de azért letörten hallgatom a magyarázatát, amikor pedig azt is megemlíti, hogy egyes mutánsok képesek az érzelmek befolyásolására… khm… Hát, megpróbáltam minél kisebbnek és ártalmatlanabbnak tűnni, és pláne nem pattogni meg balhézni… És milyen igaza van dr Ranzinak. Akármennyire is nem tetszik a dolog, de igaza van. Ha valahogy bejutnék a tárgyalóterembe, szinte semmibe nem kerülne meggyőzni az összes jelenlévő Daniel ártatlanságáról. Kár, hogy ez nem így működik, és amúgy se lenne gerincem hozzá… Viszont az azért furcsa, hogy olyanok sem lehetnek jelenek jelen akik ilyen szempontból nem tudnának hatni az emberekre, de végülis… Mutáns, mutáns, az emberek szemszögéből többnyire egyre megy, sajnos.
Amikor aztán felém fordulva beszélni kezd, és csak ráerősít arra, amitől eddig is féltem, csak elszörnyedve hallgattam. Ahogy pedig szóba kerül az egyik régebbi pletyka kapcsán a családtagok bevonása a lelki terrorba, szép lassan elkerekednek a szemeim, ahogy eszembe jut Daniel édesanyja, és hogy milyen ígéretet tettem a fiúnak az erdőben.
-Micsoda?! Több hónapig? De… de… az nem lehet… Nincs ennyi időnk, az nem lehet… -kaptam fel a fejem, amikor meghallottam, milyen sokáig elhúzódhat az ügy.
Azt eddig is sejtettem, hogy nem valami 2-3 napos kis kaland lesz, de azért erősen reménykedtem, hogy nem fog hónapokig elhúzódni. És nekünk ott van Cindy, akinél most az órák is számítanak, nem hogy a hónapok… Igaz, van egy kis remény, Sanders őrnagy képében, de könyörgöm, ha tényleg olyan lassú. Jó, megint mondhatnánk, hogy akárcsak Cindy szüleinél, ennyi áldozatot be kell vállalni azért, hogy Esperanzát kivonják a forgalomból, de… Látni, ahogy egy kislány a szemünk láttára napról napra leépül és… nem, azt nem hagyhatjuk… Cindy szüleiért már nem lehetett mit tenni, de a kislányt még megmenthetjük!
-Ha tényleg van rá mód, én szeretnék beszélni vele. –szólaltam meg elsőként dr Ranzi ajánlatára- Azt hiszem azzal nem lesz gond, hogy őszintén elmondja, hogy mi történt… ha meg valami külső befolyás alatt áll, arra is van esély, hogy esetleg sikerül kiderítenem.
Egy pillanatra elhallgattam… Amit az előbb mondtam, az a többieknek talán egyértelmű lehet, ám dr Ranzi számára inkább tűnhet valami zagyvaságnak. Igaz, hogy a mi oldalunkon van és segíteni akar nekünk, de nem lehetek biztos benne, hogy később nem lesz-e még valami rossz következménye annak, ha most felfedem a titkomat. Aztán úgy döntöttem, hogy áh, na és?! Ha pont ebből sikerül valahogy hasznot húznunk? Na meg az is lehet, hogy különösebben nem is érdekli a dolog, csak én parázom túl szokásomhoz híven az egészet…
-Dr Ranzi, az előbb, amikor említette, hogy mutánsok nem lehetnek az épületben a tárgyalás ideje alatt. És szó volt olyanokról, akik az elmére, érzésekre hatnak… ami azt illeti, lényegében az én különleges képességem is ebből áll. Részben emiatt is szeretnék beszélni Mr. Ortegával. Viszont… -fordultam most a többiek felé- Emlékeztek, amikor Danielt elhurcolták? Említette az édesanyát… Szerintetek nem kéne őt is felkeresnünk? Hogy elmondjuk, mi történt, másfelől pedig megbizonyosodnánk róla, hogy Esperanza nem rángatta őt is bele ebbe az egészbe. Vagyis nem kell feltétlenül mindenkinek jönni, de azért mindenesetre hálás lennék, ha nem egyedül kéne megosztanom vele a hírt. Nektek mi a véleményetek?

-No igen, de...
~Hány olyan mutánst ismerünk, kinek a képessége felforgatná a teljes jogi rendszert? Mi lenne, ha bemutatnánk egy alakváltó mutánst, aki simán elkövethette a gyilkosságot Daniel képében, vagy egy telepatát, aki elhitette mindenkivel, hogy ez történt, közben a tettes valaki egész más volt? Esetleg, egy hülye gyerek egy Ipad-el feltörte a rendőrségi térfigyelő rendszert - többé már nem vagyok rá büszke... - és az utcán zajló események helyett feltöltötte a saját filmjét. Akarjuk egyáltalán, hogy a bíróság ezen kezdjen gondolkozni? Érdekes precedenst teremtenénk azzal, ha felmentenének valakit, mert a mutánsoknak hála, semmi sem bizonyítható többé...yay!~
-..semmi - fejezi be aztán kicsit elszontyolodva, s inkább felkel a helyéről, az asztalhoz sétál, majd magához vesz egy másik tálca aprósüteményt, ám ahelyett, hogy beburkolná, Greg-hez sétál vele, és az ölébe teszi azt.
~Nem faltam fel mindet! Egyébként, ez egy luxus cég, ha nagyon éhes vagy, csak szólj, és levágnak neked egy zsiráfot is akár.~
Miután telepatikus üzenete célba ért, a fiúra kacsint, és visszaül Sarah mellé, épp időben kapva el a lány kezét a "nem tanúskodhatunk, mert mutkók vagyunk" részhez.
~Nyugalom kincsem! Én már voltam ezer tárgyaláson, hidd el, jobb is, ha nem vagyunk jelen.~
-Hehh, az idióták - nevet fel, a döntés hallatán - egy jó ügyész simán kihozta volna odabent a sodrából valamelyikünket annyira, hogy használjátok a képességetek - vált át hirtelen, mikor rádöbben, hogy az előbb kicsit elszólta magát, de talán még nem reménytelen a dolog - és ha odabent történik valami...a lényeg, hogy Wilson szívességet tett nekünk. Talán még az esküdtek is megsajnálják Danielt, amiért kitiltották a tárgyalásról az összes ismerősét...
~Amúgy tényleg, ha odabent emelek meg egy ceruzát, tuti máglyára ítélik szegényt.~
Ugyanakkor, amit Ratna mond, szöget üt a fejébe, főleg, miután azt is hallotta, amit a jó ügyvédúr mondott ellenfelükről. Mély levegőt vesz, hisz ismét arra készül, hogy négy társához beszéljen egyszerre, az pedig mindig kimeríti őt, főleg, ha ilyen hosszan kell.
~Mit szólnátok hozzá, ha gondoskodnánk arról, hogy Daniel anyukájának ne eshessen baja? Van egy olyan érzésem, hogy közűlünk egyesek úgyis inkább megtartanák a tisztes távolságot a rendőrségtől.~
Ijesztő belegondolni, hogy Darren mellett ez Sarah-ra is igaz lehet valamilyen szinten, és akkor ott van Greg is...amennyire ismeri ártalmatlan a srác, sőt, egész jól elvan vele, de túl bolond ahhoz, hogy elhiggye róla, sosem keveredett még összetűzésbe a zsarukkal.
~Sarah, Darren és Greg el tudná tüntetni őt Esperanza elől, Ratna és én pedig beszélünk Sanders-el, úgyis csak a mi képességeink használhatók...kémkedésre...~
-Én is szeretnék beszélni vele, ha megoldható - felel végül a kérdésre. Újra feláll, és nagyjából olyan mozgással, mint aki most futotta le a maratont, 2 perc alatt, lépdel az íróasztalhoz, felvéve onnan az ásványvizes üveget. Pár perce még nem volt szomjas, most azonban egy szuszra eltünteti mind a fél liter folyadékot.
~Na jó, ilyet sem csinálok többet, ha nem muszáj.~

Már ahogy kezdte az ügyvéd a mondókáját Darren kissé pesszimista megnyilvánulása után, már az nem tetszett, volt abban a sóhajban valami, ami figyelmeztetett, hogy nem fog tetszeni, amit majd hallok, és persze, hogy igazam lett!
~ Mi az, hogy mutánsok nem vehetnek részt a tárgyaláson! ~ kerekedtek el a szemeim és már éppen hangot akartam adni a felháborodásomnak, mikor Sean mellém huppant és megragadta a kezemet nyugtatásként, mert tudta, hogy ezzel tud visszafogni a legjobban, hiszen neki nem akarok fájdalmat okozni. A fejemben megszólaló hangja kissé lecsillapította fortyogó indulataimat, de nem teljesen.
- És, hogy a búbánatban szűrnék ki, hogy ki mutáns és ki nem? Mielőtt beengednek vért vesznek? Hiszen nincs a homlokunkra írva? Vagy nincs igazam? Ennyi erővel az ügyész is becsempészhet egy neki dolgozó telepata mutánst és már kész is az ítélet! – nézek az ügyvédre és a többiekre is, de jóval csendesebben háborogtam, mint ahogy első nekifutásra kijött volna belőlem. Minden esetre a további szavaira már csak feldúltan hallgatok és csak egyre jobban szorongatom Sean kezét.
~ Még jó, hogy legalább Adam-ot beengedik, habár valószínűleg egyedül nem fog tudni mit csinálni. ~
Aztán megint ledobja az agyam az ékszíjat, ahogy meghallom, hogy milyen módszerekkel kényszeríthette rá az az aljas Esperenza nyomozó szerencsétlen Danielt a vallomásra, és szinte biztos vagyok, amennyire megismertem, hogy alkalmazta is Pikkellyel szemben, hiszen egyébként soha sem vallott volna be olyasmit, amit nem követett el.
Egyre jobban elvesztettem a hitemet, hogy a bíróságon bármit is el tudunk majd érni, de aztán felcsillant egy halvány remény a belső vizsgálat miatt. Talán ez a Sanders tehet valamit, hogy azt a nyomorult századost lapátra tegyék, de az sem fog egyik napról a másikra menni és nekünk minden nap, minden óra és minden perc számít. Sindy és Daniel nem várhat erre a bizonytalan esélyre.
Mikor Sean hangja elér hozzám, hajlok rá, hogy igazat adjak neki, de nehezen szánom magam rá, hogy elfogadjam, hogy ne beszélhessek Pikkellyel vagy ne legyek ott, ha találkoznak Sanders őrnaggyal.
~ Egyetértek, hogy meg kell találni Daniel édesanyját és biztonságba kell helyezni, mert ennek a nyomozónak semmi és senki nem számít, de szerintem elég lenne oda Greg és Darren, és ott szeretnék lenni, mikor bemehetünk Pikkelyhez. ~ küldöm a véleményemet Sean felé, hiszen nem véletlenül nem hangosan mondta el ezeket.
- Mindenképpen szeretnénk beszélni vele és az őrnaggyal is, ha egy mód van rá. – biccentek az ügyvéd és a többiek felé. – És támogatom Darren javaslatát is, hogy megpróbálhatnánk megtalálni az igazi gyilkost, hátha az is előrevinné az ügyet.

Adam is említette, hogy nem tanúskodhatunk, azt hittem csak blöfföl. De nem úgy fest. Kelletlenül elhúztam a szám, nem tetszett a dolog, nagyon nem.
-Qrva jó...-dünnyögöm az orrom alatt aztán hangosabban folytatom.- Ez színtiszta rasszizmus... Na mind egy...
Csóválom meg a fejem aztán ahogy kapok egy jó hírt mondhatni felcsillan a remény. Ha meg van a szalag az félsiker.
-Leellenőrizték, hogy nincs e megvágva a szalag?
~...Ha nincs akár még tehetek is róla, hogy legyen. Legalább is úgy tűnjön. Nem szeretem a zsiráfot, keserű. Kifelé a fejemből...
Szóltam Seanra miközben átvettem a süteményes tálat, megragadtam egyet és rögtön be is kaptam. Hiba volt. Fel sem tűnt, hogy ez bizony kávés. Pedig, tudtam, hogy az...
-ÜHmm....
~Fúj... kávés süti... KI SZERETI AZ ILYET?! Sean-on kívül...
Vízzé konvertáltam a számban lévő sütit, kiöblögettem a szám és lenyeltem, legalább ennyi legyen a gyomromban. Á ma vizet is sikerült majdnem félre nyelni ahogy meghallottam, hogy akár hónapokig is elhúzódhat a dolog. Személy szerint itt elégeltem meg a dolgot. Darrenre pillantottam. Aztán sarkon fordultam de az ajtó előtt megálltam.
~Nincs egy hónapunk.
Sóhajtottam és elengedtem a kilincset, megfordultam és kiegészítettem Ratna kirohanását.
-Csak, hogy tisztázzuk: Körülbelül, 6 napunk van arra, hogy kihozzuk Danielt a börtönből. Ebből 5 öt szánok törvényes keretekre.
Elindultam Ranzi irányába, telefonomon gyorsan pötyögtem.
-Mr Kohler a rendőrfőnök jön nekem eggyel.
Ráböktem az asztalra mire azon az ügyvéd előtt a padba belevésődött egy telefonszám.
-Hívja fel, és említse meg neki, hogy volt az az incidens a vidámparkban, ahol valaki megmentette az életét. Ez a valaki örülne neki, ha viszonozná a szívességet.... még valami, nem kell tudnia, hogy az a valaki mutáns. Miközben távolodtam az asztaltól belebotlottam egy másik névbe. Na meg a szőnyegbe, el ugyan nem esetem de majdnem.
-...nyukáád....
Megráztam a fejem. Az a bizonyos név szintén a rendőrség táborába tartozott, bár kétlem, hogy ő sokat tudna tenni a törvényes úton. Nem is baj, ha ilyen tempóban haladunk, őt is fel kell hívnom... na meg... egy kis feszültség levezetés sem értana.... Ez a kósza gondolat egy rövid és halovány mosolyt csalt arcomra.
~Sean, tüné.... Szerinted nem fog halálra rémülni tőlünk az öreg lány? Különben is, ha jól emlékszem Ratna-t kérte fel... De ha nagyon muszáj, megpróbáljuk mi ketten.
Tovább léptettem a névsort és W-nél megálltam, kikerestem Adam számát és tárcsáztam. Ha felveszi, ha üzenet rögzítő akkor nagyot köszönök és már bele is kezdek a mondandómba, miszerint örülnék neki ha kikeresné Daniel anyjának a lakhelyét. A sulis papírokban biztos fel van jegyezve valahová. Ha ő nem veszi fel akkor hívom az iskolát.
Míg kicsöng intek Darrennek a fejemmel, hogy jöjjön. Ha búcsú csókot váltanak, akkor csak megforgatom a szemem türelmetlenül aztán intek Rabbinak, izé Razzinak az ajtóban és elindulok kifelé az épületből el is hagyom azt ha nem változik a terv, és amennyiben Ratna is inkább velünk tart, mert ugye ingyen taxi olcsóbb mint ha fizetni kéne, akkor megvárjuk.

Végighallgattam, amit mondtak, és amit Sean üzent. Elgondolkodtam minden eshetőségen. Hónapok... Az sok idő. Egy kicsit túl sok. Greg hat napja, nos... szimpatikusabb, bár szerintem Daniel élete minden pillanatban veszélyben van. Talán ha megpróbálnak példát statuálni vele, azzal időt nyerünk, de amúgy... Ha Esperanzának nem fontos, hogy jogi úton legyen lebonyolítva ez az egész, akkor Daniel nem kerül ki onnan élve.
- A rendőrfőnök hírhedten mutánsellenes. Nem nagyon hiszem, hogy segítene egy mutánson, bármivel is tartozik bárkinek. De talán megér egy próbát.
Megszorítottam Ratna kezét. Szerettem volna vele menni, de Daniel anyja is veszélyben lehet. Azt ugyan nem tudtam, hogy ha ne adj' isten, balhéra kerülne a sor, mivel lehetnék Greg hasznára azon kívül, hogy a szünetekben törölgetem a homlokát így, hogy a képességemet még mindig nem tudtam használni, de azért én is felálltam. Pokoli tehetetlennek éreztem magam a valószínűségi vonalak nélkül.
Adtam egy rövid csókot Ratnának, és elindultam az ajtó felé. Amúgy is jobb, ha én nem megyek a rendőrség közelébe, elvégre most nincs itt az a kiskölyök, hogy elváltoztassa a külsőmet.
Súlyosan kikészített ez az egész ügy. Rasszizmus, erőszak, gyerekgyilkosság, rendőri túlkapások, katatónia... És a kis mutánskölykök ezek miatt az állatok miatt úgy nőnek fel, hogy azt hiszik, ők nem kellenek a világba. Jó, persze, alapvetően biztos Xavier professzornak volt igaza, de néha, amikor ilyet látok, Magnetot is meg tudom érteni...

Ahogy Greg telefont ragadott, csak felvont szemöldökkel füleltem, hogy micsoda ismerettségei vannak. Hogy aztán a következő mondatnál dr Ranzi letörje a rövid kis lelkesedést, hogy ezzel az ismerős sajna nem sok vizet fog zavarni az ügy kapcsán. Miután az irodában úgy tűnik, ezennel végeztünk, így mindenki az utca felé veszi az irányt, igaz így a kis bajkeverő különítmény addig sem próbál szökni...
A néhány pillanattal később, mellettünk leparkoló motoros láttán megint felszökik a szemöldököm, majd hasonló kíváncsisággal mérem én is végig, hogy mégis mit akarhat. Remélem, nem csak idefüstölni nekünk, mert akkor...
-Hogy micsoda? Izé... igen, mi vagyunk, miért? -kérdezem meglepetten, amikor Daniel nevét említi, majd átveszem tőle a borítékot- Köszönöm!
Azért amíg a borítékot alaposabban megnézem, "lecsekkolom" a fiút, de miután úgy tűnik, semmi nincs ami gyanúra adna okot, nem is foglalkozok vele különösebbe. Ahogy felpattan a motorra, még gyorsan elköszönök neki, majd óvatosan kibontom a vaskos borítékot.
Az iratok többségét csak átpörgetem, hogy mégis mik lehetnek, aztán körbeadom a többieknek, hogy ők is szemügyre tudják venni.
-Úgy tűnik, egy levelet is kaptunk. Figyeljetek! -fogom kézbe a papírdarabot, majd felolvasom a rövid kis üzenetet.
Ahogy a végére érek, csak némán átfutom még 1-2-szer, ezt viszont egyelőre megtartom magamnak...
-Jól emlékszem, hogy azt mondta a srác, hogy Daniel küldte ezt a levelet? Mert ezek után nem úgy tűnik... Viszont nekem elképzelésem sincs, hogy mégis ki küldhette... -néztem a többiekre tanácstalanul- Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha dr Ranzinak is megmutatnánk. Ti mit szóltok hozzá? -majd ha a többiek is nyilatkoztak az álláspontukról:
-És a másik napirendi pont, odáig eljutottunk, hogy Daniel anyukájával beszélünk. Amit nem sikerült eldönteni, hogy oda ki szeretne még jönni? Én megígértem neki, úgyhogy mindenképp megyek, amint megvan a cím. Esetleg még valaki? Hogy ne kelljen egyedül mennem? Lécci-lécci-lécci... -néztem körbe a társaságon.
Mondjuk azt nem tudtam, ki lenne jó kísérőnek, vagy kik lennének jók, én mindenesetre már 1 embernek is örülnék, hogy legalább egy ismerős legyen mellettem, amikor kiakad az anyuka...
-És végül a bíróságra ki szeretne jönni, hogy beszéljen Daniellel? -újabb körbepillantás a tisztelt egybegyűlteken- Sean, te mondtad, hogy szeretnél, az tényleg jó lenne, ha már te vagy az egyik "kém". Én is megyek, ha már én vagyok a másik... -majd Darrenre vándorolt a tekintetem- Nem akarok dirigálni neked, de lehet jobb lenne, ha inkább nagy ívben elkerülnéd a bíróság környékét, meg úgy minden mást ahol rendőrök nagy valószínűséggel előfordulnak. Mi lenne, ha addig is pihennél? Már bocsi, de elég nyúzottnak tűnsz...

//röviden-tömören, Ratna mindkét helyre menni szeretne//

Ratna-hoz hasonlóan Sean is gyanakvással fogadja a fiút, ellenőrzi is őt, amennyire tudja, ám az irántuk tanúsított teljes apátia meggyőzi őt abban, hogy nem kéne tovább kutakodni, elvégre mi haszna származhat abból, hogy átkutatja egy fiatal srác elméjét, aki épp a Xavier két legvonzóbb lányára néz.
-Szerintem várjunk még vele - feleli, kezében az irattal - mi úgysem vallhatunk eskü alatt, az ügyvédúr viszont elvesztheti a prakszisát, ha ilyen információról tud, és visszatartja azt. - Végignéz a minden bizonnyal értetlen arcokon, majd mély levegőt vesz, és úgy kezd magyarázkodni. - Most mi? Fogalmunk sincs, mi vár Daniel-re a tárgyaláson. Ha minden jól megy, úgyis felmentik az ítélet előtt, ha pedig elhamarkodnák a döntést, ezzel lazán kérhetünk újratárgyalást, de szerintem ne húzzuk ezzel az időt, amíg nem feltétlenül szükséges. - A nála lévő papírokat Ratna kezébe adja vissza, majd mikor elengedi azt, kicsit rá is mosolyog a lányra. - Szerintem legyen nálad, a bandából csak neked nincs priuszod...
~Sarah, a bíróságot szerintem bízd ránk, Daniel anyukáját meg tudod védeni ezer korrupt zsarutól is egymagad, de azt kétlem, hogy el tudnád viselni épp ésszel, ami ott folyik. Látod, velem is mit tettek...Arról nem is beszélve, hogy nem ártana, ha valaki szemmel tartaná Darren-t.~
-Szerintem, váljunk szét. Ha csak két mutáns megy a bíróságra, talán a nemzeti gárdát sem hívják majd ránk. Mellesleg, a nagyágyúknak több hasznát venné a család, ha esetleg a haverjaink huncutkodni próbálnának. Tehát, a lényeg, menjünk együtt, de szerintem aztán ti hárman - mutat itt Darren-re Greg-re, és végül a kezét fogó Sarah-ra - mindenképp maradjatok vele.

//Röviden: Sean is menne mindkét helyre:) //

Nem mondtam ki hangosan és mimikáimat is próbáltam leplezni mennyire bosszant a dolog, hogy az adutt ami nálam van csak egy kilences... ütni lehet vele de semmit sem ér.
A taxi helyett csak egy motorost sikerült leintenem. Méghozzá a postás brigádból. Úgy festett minket keres, a hangos olvasást Ratnara bíztuk. Had gyakoroljon egy kicsit. Rá fér, főleg amikor ideges. Akkor néha nem is értem mit brekeg. Aztán kérdésére mosoly húzódott arcomra. A postás nem beszélt elég tisztán így erős artikulációval pontosítottam az elhangzottakat.
-,,Jó, akkor ezt nektek küldik" tehát valaKIK. Na mind egy... Úgy fest sokunk érdeke Danielt rácson kívül látni.
Sean ötletét hallva megcsóváltam a fejem.
-Épp ez az! Nincs időnk ilyesmit halogatni. Kérdezd meg mennyi idő ezzel 1 bíró csere. Addig én...
Ekkor belepillantok Ratna kutyaszemeibe és nagyot sóhajtok majd vissza Seanra.
-...elkísérem Ratnat az öreglányhoz. Rám aztán kihívhatják a nemzeti gárdát vagy a tengerész gyalogságot is. Aztán még itt van Ratna is szóval a hadsereg se lenne gond...
Eztán némaságba burkolóztam és elgondolkodtam vajon szóljak e Danielnek hogy legkésőbb 6 nap múlva kint lesz. Végig néztem a társaságon. Egyedül Darren mondaná meg neki kerek perec, hogy haza kell jönnie különben szét lesz rúgva az ülőalkalmatossága, de őt meg nem visszük rendőrség közelébe...
~Úgy fest nekem kell beszélnem Daniellel...
-Nem lehetne még ma elintézni a látogatást is?

// Röviden: Greg mind 2 helyre fog menni //

Nem mondom, hogy túlságosan feldobódottan hagytuk ott az ügyvéd irodáját, hiszen nem is volt rá sok okunk. Mikor az épület előtt megálltunk, hogy megbeszéljük, most már hangos szóban is, hogy ki hogyan gondolja a továbbiakat, hirtelen lefékezett mellettünk egy motoros és miután tisztázta, hogy mi vagyunk azok, akiket keres, felénk nyújtott egy vaskos borítékot. Ratna volt a legközelebb hozzá, aki kis gondolkozás után – feltételezem kicsit körülnézett a srácnál „odabenn” – átvette a csomagot. Miután a futár elment és Ratna kibontott a küldeményt, jó pár dokumentumra, fényképre és egy levélre lelt benn, amit aztán hangosan fel is olvasott. Kicsit mindenki meglepett a dolog, hiszen ki akar segíteni, mármint természetesen rajtunk kívül, Danielen annyira, hogy ilyen anyagot szedjen össze és juttasson el hozzánk?
Elég rejtélyes a dolog, és valahol egyetértettem Sean-nal, hogy nem kéne rögtön ajtóstól rontani a házba, hiszen ezt az adunkat bármikor kijátszhatjuk, és lehet, hogy később előnyösebb lesz, mint mikor még nem is tudjuk eljut-e a bíróságig az ügy. Legalábbis mi még reménykedünk. Persze elsőnek nekem is az tűnt jó megoldásnak, hogy hagyjuk az ügyvédre az egészet, mit kezd ezekkel a papírokkal, de, ha kicsit belegondolunk, talán jobb várni. Remélem a többiek is átgondolják majd és hasonló megállapításra jutnak.
Sean gondolatai valahol jól esnek, de nagyon nincs kedvem ahhoz, hogy kihagyjam a lehetőséget Pikkely meglátogatására. Tudom, hogy én nem segíthetek neki annyit, mint Sean és Ratna, de akkor is látni szeretném.
~ Sean, Daniel anyukáját mindenképpen meglátogatom, és megvédem , ha kell, de ne akarj lebeszélni arról, hogy láthassam, az egyik legjobb barátom jól van-e. ~ üzenem vissza, miközben komoran nemet is intek a fejemmel.
Mivel az időbe akár még ma is belefér, hogy a fiú anyukájánál látogatást tegyünk, így annak sincs akadálya, hogy oda és a bíróságra is mindannyian elmenjünk.


// Sarah is mindkét helyre menne //

Csak csendben figyeltem az eseményeket, miután elmondtam a véleményemet. Na igen, a rendőrfőnök is csak egy politikus... És ennek megfelelően is cselekszik.
Már csak elköszönésnél nyitottam ki a számat. Rég volt ennyire nyomott a hangulatom. Fájt a fejem, még mindig Cindy emlékképei sorjáztak az elmémben, mintha a szemhéjamra vetítenék, ha becsukom a szemem, és pillanatnyilag mutánsnak sem igazán éreztem magam, így, képesség híján.
- Talán igazad van - mondtam Ratnának - Pihennem kéne. De úgysem tudnék elaludni. Inkább veletek megyek Daniel anyjához. És ne aggódj, nem terveztem, hogy a bíróság vagy a zsaruk közelébe mennék... Egyelőre.
Szép kis szalagcím lenne: körözött mutáns rombolta le a fogdát. Tényleg, vajon képes lennék rá? Fene sem tudja, jelenleg hol állok, milyen szinten, mennyi erőm van vagy mennyi lesz... Minden túl zavaros.
A levél viszont meglepett, és ezt utáltam. Összességében, utáltam a meglepetéseket, mert jó tíz éve egyben sem volt részem.
- Talán... Később utánanézhetnék ennek - mondtam tétován, a levél felé intve... Nem tudom, esetleg valamit sikerülhet kiderítenem.

//Szóval Darren is menne szépen Ratnával és Seannel Daniel édesanyjához, és utána, ha lehet olyat, utánanézne kicsit a levél küldőjének. Ha nem, akkor keres egy kocsmát, és jó eséllyel leissza magát. //